A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865753#post865753][b]William Martin Krise - 2023.07.28. 06:50[/b][/url]

Hajlamos megfeledkezni a róla, hogy Magda és a nagyanyja egész más ligában játszanak, mint ő. Adél vérszegény szárnypróbálhatásaihoz szokott, így összezavarja Madlen hidegen számító válasza. Mégsem ad hangot neki, annyira nem ostoba, így csak végül maga elé húzza a csészéjét és étvágytalanul beleiszik a teába. Az előjogaival kapcsolatban szintén nem vitatkozik, bár...
A nagyanyja kegyetlenül őszinte szóhasználata különös, keserű ízt hagy a szájában. Ő nem érzi magát asszonyverőnek, hiszen az incidensben, akárhogy nézi, Adél aktívan partner volt. A felesége többször esik neki tíz körömmel, mint viszont, arról pedig már nem ő tehet, hogy történetesen erősebb nála, nem?
A vérfertőzés említésére kénytelen egy szórakozott szusszanással reagálni, valószínűleg pedig el is röhögné magát, ha nem lenne szorul ót helyzetben. Mennyire abszurd. Ahogy az is, hogy olyan körökben mozog, ahol ez tényleges probléma.
   -  Rendben. Nem beszélek vele és nem beszélek senki mással sem - egyezik bele engedelmesen. A csésze ismét koppan a dohányzóasztalon, ő pedig feláll a kanapéról.
   -  Végeztünk? Mehetek? Megmutatja valaki, melyik szobát kapom meg?
A szülei halálát közvetlenül leszámítva sosem lakott huzamosabb ideig a házban, így nincs dezignált szobája sem. A vendégszobák egyikét szokta kisajátítani időlegesen a birtokon való tartózkodása alatt, egyszer pedig az apja régi lakrészében aludt, de ez nem tartozik a legkedvesebb emlékei közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865804#post865804][b]Mesélő - 2023.07.30. 08:24[/b][/url]

- Nagyszerű. Hidd el, egy nap, remélhetőleg nem is olyan sokára, minden elrendeződik majd, és nyugodt életet élhetsz, előítéletek és negatív események nélkül. Én ezt szeretném, Will, és erre fogok törekedni. Az unokám vagy, nincs olyan, amit ne tennék meg érted.
Fontosnak érzi elmondani, hogy kész harcolni érte, bármi legyen is az ár. Az unokái, különösen Martin gyermekei nagyon fontosak a számára, és szeretné mindegyiket jó helyzetbe tudni, jó körülmények között. Sokszor megharcolt már, különösen Williamért, nem most fog másként cselekedni. Főleg, hogy ebben a pillanatban ennyire hasonlít a szeretett fiúra. Ennyire talán még sosem látta őt azonosnak az apjával. Bárcsak ne lett volna Adél túl jó opció az adott helyzetben. Bárcsak találtak volna nyugodtabb lányt neki. Túl kevés idő volt arra, hogy rendesen megfontolják az opciókat.
- Menj csak. A legutóbbi szobádat készítette elő Clara a számodra, remélem megfelel.
Ezzel pedig részéről el is engedi a fiút. Muszáj gondolkoznia, egyedül lennie, így egy disaudio társaságában teljesen kivonja a hangokat a szobából. Csak a saját gondolatait szabad most hallania. Fel kell építenie egy megfelelő stratégiát Magda ellen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865805#post865805][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 11:39[/b][/url]

Képtelen vagyok mozdulni, és a nagypapa se jött még értem, hogy megnézze, hol késlekedem, pedig tudom, hogy szóltak neki. Egyszerűen csak hallgatom mindazt, amit ismerek, de sosem éltem még át igazán, az a taktikus, hideg, őszinte nőt, aki felnevelt, aki engem is hideggé tett, és a bátyámat, akit nem is ismerek igazán, pedig minden vágyam, hogy megismerjem, hogy tudjam és értsem őt, meg azt, hogy mi is az, ami vele történik. Ez egy rossz házasság, én is menekülni akarnék belőle és a babámat védeni, nem a közelében maradni, de olyan nehéz elképzelni, hogy Will bárkit is képes lenne bántani.
Éppen ezért, amikor kilép az ajtón, és találkozik a pillantásunk, rögtön a szám elé teszem a mutatóujjam, némán kérve, hogy ne szólaljon meg, és intek neki, hogy kövessen. Jobb ötlet híján a szobámba vezetem, a csupa fehér, tiszta világba, amit annyira megszoktam már, hogy Bogolyfalván is ehhez ragaszkodtam. Az ajtót óvatosan behúzom, de megszokásból nem csukom be, furcsa lenne bárkit a szobámban tudni úgy, hogy zárva van az ajtó. Furcsa az is, hogy bárki van itt.
- Adél tényleg terhes? Miért ütött meg téged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865806#post865806][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 11:58[/b][/url]

Megenged egy vérszegény, udvarias mosolyt. Abban nem kételkedett, hogy a családja mellé áll majd, mint mindig, azonban a nagyanyja közvetlen, kedves gesztusára képtelen érdemben reagálni. Gyerekkora óta rajong a nőért és egyszerre retteg tőle, a kapcsolatuk pedig sosem volt igazán közvetlen, ami megengedné, hogy most ugyanilyen odaadóan viszonozza a szavait. Így hát csak bólint, pár pillanatot tétovázik, majd egy elmotyogott köszönöm kíséretével kisétál a nappaliból.

Csodálkozva torpan meg, a szája pedig azonnal szólásra nyílik, Esther mozdulata azonban belefojtja a szavakat. Az arca megfeszül. Mindenhol máshol most azonnal számon kérné a lányt: hallgatóztál, te kis szaros? A birtok sajátos varázsa azonban, hogy ez most szinte udvarias bólintásba fordul. Madlen közelében viselkednie kell, viselkedni is szokott.
Némán követi a lányt a futószőnyeggel fedett folyosón, mielőtt pedig belépne a nyomában a szobába, még egyszer hátrapillant a válla fölött. Emlékezete szerint sosem járt erre, a küszöbön egy pillanatra azonban elfogja az ideges hányinger. Végül az évek tapasztalata elnyomja azt.
   -  Igen, tényleg az, és örülök, hogy itt a falnak is füle van - válaszol csöndesen, de az elfojtott hangján érződik a sürgető feszültség. Nagyszerű. Alig telt el huszonnégy óra, de már mindenki és annak az anyja is tudja, mi történt. Alig várja, hogy ezek után találkozzon Nathaniel önelégülten tudálékos képével.
Megemeli, majd flegmán leejti a vállait.
   -  Nem tudom, tőle kérdezd, hátha veled beszél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865807#post865807][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:06[/b][/url]

- Nem csináltál semmit, és mégis bántott?
Döbbenten pillantok rá, mert ez olyan hihetetlen, ahogy az is, hogy valaki titkolja a terhességét. Riasztó dolog a házasság, és én úgy képzeltem el, hogy ha valaha babát fogok várni, azonnal el szeretném majd mondani a férjemnek. A könyvekben, amiket szeretek olvasni is a legtöbb nő szinte azonnal közli, vagy a férfi előbb megsejti, mint, ahogy a nő biztos lenne a dolgában. Nekem az idealizált, tökéletes házasság az, ami a leginkább való, mégis olyan valótlannak gondolom ilyen alkalmakkor. Arra, hogy a falnak is füle van, eleve legyintek, mert most már mindegy, már hallottam, ezt nem lehet visszacsinálni.
- De a nagyi megoldja, ugye? Képes rá? Visszahozza Adélt?
A kisbaba ténye lázba hoz, olyan jó lenne ölelgetni, és azt a finom babaillatot szagolni. Amikor McK volt terhes, alig vártam, hogy megszülessen a baba, és babázhassak vele. Ő itthon szült, és segíthettem neki, akkor döntöttem el, hogy meg akarom tanulni szakszerűen, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, csak az élet és a nagymama közbeszóltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865808#post865808][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 12:16[/b][/url]

   -  Majd ha megházasodsz, akkor meg fogod érteni.
A tekintete röviden elidőzik a lány arcán, majd továbbvándorol mögötte a szoba többi részére. Annyira fehér. Annyira steril. Hasonlónak képzelte el, Esther pedig most sem tartogatott meglepetéseket. Azzal már jobban, hogy a kelleténél jobban érdekli a téma most.
Ő az, aki tesz két lépést, majd bezárja a résnyire nyitva hagyott ajtót. Így annak hátat fordítva fordul a lány felé.
   -  Adél magától is vissza fog jönni. Tudja, hogy ez a dolga és ezt akarja majd. Csak össze van zavarodva és az a kurva családja mindenfélével telebeszéli a fejét. De miért érdekel ez téged annyira?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865809#post865809][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:23[/b][/url]

- Nem valami vonzó dolog házasnak lenni.
Felelem őszintén, mert lássuk be, eddig nem arról szól az ő házasságuk, amiről hittem, hogy fog. Azt gondoltam, hogy mostantól minden rendben lesz, és olyan családi vacsoráink lesznek, mint a hozzánk hasonló családoknak, akik ünnepekkor összegyűlnek, lassan szükségessé válik a gyerekek asztala, folyamatosan bővül az asztalnál ülők létszáma. Azt hittem, hamarosan Nate is megházasodik, majd én is, és mindannyiunknak gyerekei lesznek majd, és komoly, felnőttes beszélgetéseket folytatunk majd. Ez azonban olyan távolinak tűnik.
- Mert fontos vagy nekem, Will, igazán fontos.
A tekintetem róla az ajtóra siklik, nem igazán érzem jól magam attól, hogy becsukta az ajtót. A torkomban kezd el dobogni a szívem, és ösztönösen menekülési utat keresek. Micsoda ostobaság ez, nem is értem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865810#post865810][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 12:36[/b][/url]

A keze egy ideig a kilincsen marad. Magában a mozdulatban nem volt igazi szándékosság, csak reflex ebben az istenverte házban, ahol soha, senki és semmit nem tart titokban. Azonban pillanatok alatt rájuk szakad a csönd.
Valami megváltozott. Látja a szemének rebbenésében, az ajka mozgásában. Mint egy őz a reflektorfényben, mintha megrettent volna valamitől, szinte már aranyos. Szinte...
A keze lecsúszik a kilincsről, végül pedig ellép az ajtótól is. A tekintete bútorról bútorra kúszik, majd a lágy függönnyel keretezett ablakra. Végül pedig akkor tér vissza a lányra, amikor elsétált mellette és előzetes kérdés vagy engedélykérés nélkül leült a takarosan bevetett ágy szélére.
   -  Ettől függetlenül kerülsz engem mostanában. És nem tudom az okát - félrepillant, a számtalan krém fehér díszpárna egyikét lepöcköli a szőnyegre maga mellett. - Még mindig azon vagy megsértődve, amit a nagyanyánknak mondtam? Megmondtam neked is, hogy a te érdekedben volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865811#post865811][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:43[/b][/url]

Ahogy elhalad mellettem, érzem az illatát, és a pánik még erősebben kezd el dolgozni. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Nem lett volna szabad becsukni az ajtót. Darabosan fordulok felé, és lépek közelebb, majd végül letelepedek az ágyra én is, és a kezeimet tördelve pillantok rá.
- Nem erről van szó, van itt valami más is.
Csak hogyan mondod meg neki, hogy tudod, hogy mi történt, hogy mit tett veled, csak éppen nem emlékszel, és úgy véled, hogy az emlékezettörléssel nem csak a tudatod szabadult meg, de sérült is, olyan módon, hogy már nem tudsz rendesen érezni? Hogyan mondod meg, hogy mit tett, amikor igazi bizonyítékod csak a bátyád szava, akinek hiszel, de akinek a másik fél nem fog hinni.
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg.
Felelem őszintén, és lehajtott fejjel nézem az ujjaimat, amiket az ölembe ejtve tördelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865813#post865813][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 13:00[/b][/url]

A szemöldöke megemelkedik a kusza haja alatt. Persze, hogy van itt valami más. Hiszen láttam tudta, érezte ő, hogy mennyire máshogy viselkedett a lány ott az étteremben, amikor étvágytalanul turkálta a salátáját, de közben a lelkesen ködös terveiről zagyvált. Lehet, hogy tényleg összeszedett valakit, de még Madlen előtt is titkolja? Nem, az nem lehet, az öregasszony házhoz rendelte és kifaggatta a lányt bő hónapokkal ezelőtt, mivel pedig Esther még mindig ugyanabba az iskolába jár és ugyanúgy felügyelet nélkül, valószínűleg nem találtak semmi terhelőt.
   -  Hmm-hmmm...
Elpillant az ajtó felé. Töprengve az ajkába harap, miközben a kezeire támaszkodik a szépen hímzett ágytakarón.
   -  Lazíts már. Mindig be vagy feszülve. Nem iszol valamit? Tudom, nagyapa hol tartja a borait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865814#post865814][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 13:06[/b][/url]

- Nem tehetek róla.
Vajon akkor is ezt mondtam? Gyerekként is azt mondtam, hogy nem tehetek róla? Én jó kislány vagyok. Mindig ezt mondtam. Most is ezt szeretném. A nagymama mindig azt kérdezte, hogy "ugye jó kislány vagy, Esther?" és én mindig azt válaszoltam, hogy "igen, én jó kislány vagyok". Ez annyira belém rögzült, belém feszült, hogy a mai napig csak erre vagyok képes gondolni. Én jó vagyok. Mi lehet a baj?
- Nem.
Csak ingatom a fejem, miközben úgy megszorítom az ágytakarót az ujjaim között, hogy azok vége elfehéredik. A bőröm felforrósodik, és érzem, hogy megfulladok. Ki kell nyitni az ajtót. Ki kell nyitni. Fel kellene kelnem, és mégsem mozdulok, gyenge a térdem, érzem, hogy összecsuklanék.
- Nem szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865815#post865815][b]Mesélő - 2023.07.30. 13:21[/b][/url]

Mostanra már a lánynak a dolgozószobájában kellene lennie, sőt, lassan indulási idő van, ő mégsem bukkant fel. Talán felesége tartotta fel? Beles a dolgozószobába, de hiába szól hozzá, nem hallja, majd nem sokkal később érzékeli a mágiát is, vagyis esélye sincs. Nem érzi problémának, tudja, hogy akkor tesz így, amikor igazán csendre van szüksége, helyette tovább indul, hogy Esther-nek szóljon, most már igazán jönnie kéne. Az ajtó zárva, ahogy benyit, úgy kopog, és köszönne, de a látvány, ahogy a két gyerek az ágyon ül, túl közel egymáshoz, egy csukott ajtó mögött, a torkára forrasztja a szót, és érzi, ahogy elönti a düh.
- MÉGIS MIT KÉPZELTEK TI?!
Nem csak az egyik, vagy a másik, mind a kettő. Megmondta, hogy nem jó ötlet, és úgy néz ki, igaza van. Aki egyszer megtette, megint megteszi, és pontosan sejtette, hogy ez lesz egy nap, hogy minden tiltás és távolság ellenére újra meg fog történni. Ő még emlékszik arra, hogy milyen keservesen sírt a kislány, ahogy meztelen teste összegömbölyödve rázkódott. Nem, ezt megint nem fog megtörténni. Becsapja maga mögött az ajtót, és dühösen lép közelebb hozzájuk.
- Ebből most már legyen elég.
Lépései alatt a zsebében lévő kulcscsomó egyik kiálló fémjével, amit ezer éve le kellett volna már szednie róla megsebesíti a gyűrűsujját, és amikor eléjük ér a véres ujjbegyét a pecsétgyűrűjéhez nyomja, amin a hold nappá válik, és a kavargó, ezüstös háttér kiáramlik, hogy helyette aranyos szín vegye át a helyét. A gyűrű eredeti kinézete, és bármilyen látványos is a pillanat, mégsem szabad megfeledkezni az ezüstös távozókról, a vékony fonalakról, melyek most két fiatal halántékába fúródnak minden ellenkezésük ellenére is. Hiszen hozzájuk tartoznak, csak hazatértek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865816#post865816][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 13:37[/b][/url]

Türelmetlenül megforgatja a szemét, a távolabbi karját elemeli a matracról, hogy törzsből a lány felé forduljon, a szája válaszra nyílik, ekkor azonban lényegében megnyílik alatta a föld. Így érzékeli legalább is a hirtelen, a semmiből felcsattanó kiáltást, amitől egész testében összerándul, a kezei pedig az arca elé emelkednek, mintha arra számítana, megütik. Riadt értetlenséggel kapja a fejét az ajtó és az azon beviharzó nagyapja felé.
   -  Mi a...
A zavarodottságot lenyelve ingerülten emelné a hangját, vele együtt fel is állna az ágyról, hogy verbálisan szembeszálljon James-sel, a gyűrű villanása azonban rákényszeríti arra, hogy megrettenve visszahuppanjon a helyére. Fogalma sincs, mi történik, az első, logikus gondolata pedig természetesen az, hogy a nagyapja az Adéllal történteket fogja megtorolni rajta.
James sosem bántotta. Még csak igazán fel sem emelte a hangját, és Madlen vagy Belphengard volt az, akik rendre utasították. Reflexből, zavarodottan emeli meg a kezét, hogy hátra húzódva elhessegesse a felé nyúló ezüstszálat, míg a jobbja a zsebében kitapogatja az öngyújtót, hogy megvédje magát. Nem gondolkodik a mozdulaton, arra sincs terve, mit fog tenni, hiszen az egész annyira... abszurd és hirtelen.

Aztán csönd lesz.

A mellkasa hosszan megemelkedik, majd kisvártatva süllyed. Kihúzza a kezét a zsebéből. Majd anélkül, hogy megszólalna, mélyzöld szeme a lány felé fordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865817#post865817][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 13:53[/b][/url]

Eleve nem vagyok nyugodt, amire nincs magyarázatom, vagyis, de az már van, csak képtelen vagyok hivatkozni rá. Nem megy, egyszerűen nem megy, éppen ezért, mikor a nagypapa berobban, sikkantva húzódok hátrébb, mintha attól félnék, hogy megüt. Pedig sosem tett ilyet. Egész életemben barátságos, kedves, mesélő hangú, türelmes nagypapám volt. Csak jó emlékeim vannak róla. Nem gondoltam sosem erős kezűnek, hangosnak, éppen ezért riaszt meg olyan nagyon az, ahogy bejön. Riadtan húzódok hátra, próbálom elkerülni azt, ami történik, miközben akaratlanul is kiszakad belőlem egy mondat, amit nem értek, hogy miért mondok.
- Én nem csináltam semmit!
Nem is feltételezhette, nem is értem, hogy miért mondom, mégsem tudok mit csinálni, az ezüst dolog belém száll és felsikítok riadalmamban. Egy percig csak sötétséget érzek, aztán hirtelen úgy robban be a tudatomba minden, ami hiányzott, mintha egy sötét szobában hirtelen ezek tévét kapcsoltak volna be különböző adókra, mégis, lenne közöttük összefüggés. Értem, hogy mi történik, érzem, hogy mi történik. A mellkasom olyan gyorsan emelkedik és süllyed, hogy félő, kettétörik, miközben pislogni se merek. Kék szemeim hatalmasra tágulnak, a könnyek folynak belőlük, miközben érzem, hogy szúrni kezdenek, lassan kiszáradnak, de én mégsem tudom becsukni őket. Nem látom az engem körülvevő világot, csak azt, ami a szemeim előtt játszódik.
A szívem belezsibbad a fájdalomba, az érzésekbe, abba, ahogy ott fekszem, ahogy körülvesznek, a padlás, ahova képtelen voltam felmenni, és azt hittem, egy buta gyerekkori rémtörténet miatt csak. Látom Willt, látom Nate-et. Nate...hát te is ott voltál. Ez a részlet valahogy elsiklott a legutóbbi beszélgetésünk során. Érzem, ahogy a hányinger erősödik bennem, és reszketek. Rosszul vagyok, és nem akarok itt maradni. Nem akarok ezek között az emberek között lenni.
- Nem vagytok a családom.
Rázom meg hevesen a fejem, ahogy felkelve az ajtó felé sietek, és csak akkor, amikor elérem, akkor fordulok vissza.
- Nekem nincs családom. Én nem tartozom ide. Én nem. Ezt nem. Nem kell tőletek semmi, soha többet.
Nem akarom a nevüket viselni, nem akarok ide jönni többet, feltépem az ajtót, és csak rohanok, el innen, messzire, hátra se nézve, amíg a birtokhatárt el nem érem, hogy elhoppanálhassak innen. Régen nem csináltam már, féltem tőle Alexander esete óta, és most, ha meghalok is, akkor sem akarok máshogy menni, csak ne érhessenek utol, ennél még a halál is százszor jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865818#post865818][b]Mesélő - 2023.07.30. 14:00[/b][/url]

Talán elhamarkodott lépés volt, de most jött el az a pont, amikor elege lett abból, hogy sosem magyarázzák meg ennek a kettőnek, hogy miért kell kerülniük egymást, hogy mi az, ami miatt mindenki idegessé válik, ha egy helyen tudják őket. Talán nem kellett volna ezt tennie, de már belefáradt ebbe az egészbe, és unja a saját frusztráltságát a témában. Talán önző lépés volt, talán most először cselekedett helyesen. Ez nem most fog kiderülni, hanem idővel, amikor elválik, hogy az első érzelmi sokk után, ami Esthernél a menekülés, miként éreznek majd. A fiúra néz, és kicsit megingatja a fejét.
- Hát ezért lettetek teljesen szétválasztva.
Teszi hozzá még a kapott emlékekhez, ha ez nem lenne világos a fiúnak.
- Minden igaz, nincs megmásított emlék benne, az emlékeiteket nekem kellett őriznem, mert rám senki se gondol, hogy bármit is titkolok.
James a maga módján minden unokáját nagyon szereti, és mérhetetlen fájdalommal tölti el mindaz, amit Esther mondott az előbb, de reméli, hogy idővel meggondolja magát, megenyhül majd az irányukba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865819#post865819][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 14:13[/b][/url]

Különös dolog az emléktörlés.
Kissé ahhoz hasonlít, mintha valaki a múltját rendezetlenül kiborította volna elé egy öreg dobozból, amiről már rég megfeledkezett. A képek, illatok és hangok egy kupacban néznek vissza rá, mégis, furcsa mód mindegyiknek megvan a maga helye és egyáltalán nem esik nehezére időrendbe helyezni őket. A történetek nem idegenek, mintha tévében nézné őket, hanem, mintha mindig az agyához tartoztak volna - a mozdulatokkal és az eseményekkel együtt a saját gondolatait is hallja, érzi, ahogy a félelmet, izgatottságot, haragot is.
You trust me, right?
Felismeri a szobát. Hiszen tudja, hogy járt itt, csak annyira másképp nézett még ki akkor. Emlékszik, hogy lengedezett a Mardekár zöld sálja az ágy keretén az esti szellőben.
Just breathe.
Megrázva magát pislog néhányat, kénytelen elfordítani a fejét, vissza a nagyapja felé. Csak érzi, hogy a lány súlya megemelkedik az ágyról, hallja a kiabálást, ami szinte sírásba fullad, majd James higgadt, mindig annyira megnyugtató hangját is. Az ő gondolatai azonban máshol járnak.
Stay still and I will not hurt you.
   -  Én azt hiszem most...
Motyog, kapkodva feláll, majd lesütött szemmel elsiet James mellett és ugyanarra, amerre a lány távozott, ő is elhagyja a szobát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866016#post866016][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.08.06. 20:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866017#post866017][b]Madarász Gergely - 2023.08.06. 22:25[/b][/url]

Ez az egész nincs ínyemre. Ha egy mód van, említést se teszek a lakásomról, ami ezzel még Columbo feleségénél is rejtélyesebb entitássá alakult az évek során. Az emberek eldönthetik, miben hisznek - hogy valahol léteznie kell egy pontnak, ahol éjjelente nyugovóra hajtom a fejem, vagy, mint az Liam hirdeti, sosem alszom. Amikor vasvillát kaptam tőle karácsonyra, másnap beállítottam, hogy írja nekem alá. Visszakanyarodva: mindegy, mennyiszer költöztem, olcsó vagy drága kecót vettem ki, mugli vagy varázslós környéket választottam, a végeredmény ugyanaz volt. A sors nem tűri meg, hogy velem egy légtérben valaki más is tartózkodjon ÉS jól érezzük magunkat.
- Közepesen átsütött akármit szeretnél vagy véreset?-*kiáltok  a szőke után, teljes komolyságot hordozó hangon. Egy hajszál választott el attól, hogy a csuklójára fogva próbáljam visszatartani, könnyekben úszó szemmel kérlelve, hogy ne hagyjon el - tökéletes mennyiségű ember áll sorban körülöttünk ehhez a látványossághoz - de az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Előre érzem, hogy kísérletezni fog a balszerencsémmel; jobb nekem, ha legalább addig nem hergelem magam ellen Murphyt. Kikérek egy nagy adag sültkrumplit, valami mártogatóssal, csak seeemmi halszálka, húsos meg tejes. A péksüteményeket is inkább kerülöm.
Kábé mire elkészül a rendelés, visszaér és besorol mellém Selwyn is
- Ahw, köszi, édes,-* veszem át, eljátszva, hogy ellágyulok a figyelmességtől, mert mi lehet elragadóbb, mint a fel akarok neked vágni egy volt bűnöző jelenlegi placcával? Mondjuk az első korty után magamban elismerem, hogy tényleg elég jó cucc, de most nem tudom igazán kiélvezni. Így is a járda szélén megyek, a téglák meg zongorák kedvéért. Szerencsére csak pár percnyi sétára lakom, a régebbi bérházak egyikében, egyébként egész csendes környéken.
- Sweet Merlin, have mercy on our souls!- mormogom, amint előhalászott kulcsommal kinyitom a kaput, előreengedve Sebastiant.
- Gyalog megyünk,-*közlöm, mielőtt elindulhatna a lift irányába. Vár ránk öt emeletnyi lépcső, mert én aztán be nem lépek abba a fémkoporsóba vele együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866018#post866018][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.08.06. 22:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866091#post866091][b]Adele Nadia Krise - 2023.08.14. 14:13[/b][/url]

Madlen Caddington-Krise
- Krise-birtok, Nagy Britannia -

Lassan két és fél hete, hogy egyszerűen összecsomagolt és otthagyta Willt a házban. Eredetileg azt tervezte, hogy kizsarolja Willből az Esküt, hogy a gyereket ne bánthassa a jövőben, de az anyja természetesen bele kellett szóljon a dolgokba a válás belengetésével. Tény és való, pillanatnyi megingás volt részéről is az óvatlanul elejtett "Talán jobb lett volna elválnom tőle..." kijelentés. Magda pedig azonnal lecsapott rá, mint valami keselyű. Mindig elfelejti, mennyire gyors és praktikus az anyja. Undorítóan semleges arccal lengette be a Krise-családnak, hogy a válás volna a legideálisabb jelen helyzetben, csendben és gyorsan most, hogy nem biztos, hogy megmarad a baba. Aztán persze Magda szörnyen mérges lett, mikor megtudta, hogy Adél kiteregette Willnek, minden rendben a magzattal; odalett az egyik zsarolási pontja.
Eredetileg ő és az anyja ültek volna itt, a Krise-birtok nappalijában Madlennel szemben, ehelyett azonban csak ő ül szögegyenes háttal, az elvártan kifogástalan öltözékben és külsővel a nagymamával szemben. Emlékeztette az anyját, hogy vannak megkötött üzleteik James Krise-szal, amiktől sem a Machay, sem a Flaviu rész nem feltétlen akarna csak úgy megválni, továbbá azt is finoman odadöfte verbálisan, hogy a bátyja és a sógornője még nem tudtak örököst felvonultatni, ő pedig már a második reménységet hozza a családba. Magda idegességében csak annyit mondott, hogy tegyen amit akar. Nos, ő úgy is fog cselekedni- ideje nem mások háta mögé bújnia, hanem saját maga kinyitnia a száját.
- Köszönöm, hogy időt szakítottál rám a zsúfolt programod ellenére. - Hogyne, mindketten tudják, hogy közös érdekük dűlőre jutni a történtek kapcsán.
- Édesanyám nem fog csatlakozni hozzánk, de üdvözletét küldi. Meg van róla győződve, hogy mi ketten is... mindent meg tudunk majd beszélni. - A jól betanult szalonmosoly. Tudja, hogy Madlen átlát rajta. Azt is tudja, hogy ennek ellenére tartania kell magát a protokollhoz, mert a nagymamának elvárásai vannak mindenkor. Egy kellemetlen helyzet nem ürügy a hanyag viselkedésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866092#post866092][b]Mesélő - 2023.08.14. 14:24[/b][/url]

- Mindig örömmel látlak, Adél.
Mosolyodik el természetes kedvességgel, és valóban így is gondolja, a lány némiképp hisztériás, nem kevésbé gyerekes, és talán haragudhatna is rá, de mégsem tsszi. A saját gyerekei se voltak jobbak ebben a korban, másrészt szánja is őt, elég baja van neki azzal a ténnyel, hogy Magda az anyja.
- Milyen kár, azonban én is úgy vélem, hogy ezt ketten meg tudjuk beszélni. Jobb is így, Will olyan szomorú volt, amikor hazajött, kétségbeesett, így én őt megkértem, hogy ne jöjjön, sőt, megkértem a nagyapját, hogy ma vigye magával, nem tesz jót neki, hogy csak úgy gubbaszt, így nem zavarthatja meg a te nyugalmadat sem.
Nem is szeretné, elvégre egy gyermek növekszik benne, egy lehetséges Krise örökös, aki Martin vérvonalát viszi majd tovább. Ennél neki nem is kell több. Szenvedélyesen szerette a fiát, és minden apró vonásért hálás, amit utódaiban felfedez. Különösen most, amikor félő, hogy egyet elveszített közülük.
- Van kedved sétálni egyet? Úgy terveztem, hogy ma a rózsakertbe megyek, hihetetlenül megnyugtató hely. James nemrég néhány igen ritka példánnyal örvendeztetett meg, most nyílnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866093#post866093][b]Adele Nadia Krise - 2023.08.14. 14:42[/b][/url]

Mai napig nem tudja, igazat mond-e Madlen vagy csak udvarias ilyenkor. Nem állna távol a valóságtól, ha a nagymama egyáltalán nem kedvelné, elvégre ő is belevitte a folyamatos kellemetlenségekbe a maga részét, bár úgy érzi, ugyanígy javított is azóta a helyzeten elég sokat: kidobta a harmadik kereket az ő feléről, és behozott a képbe két kis új mentőövet. Willnek nincs ennyire jó kvótája, csak a pedigréje menti meg a fenekét folyamatosan.
Apró, egyetértő biccentéssel veszi tudomásul, hogy a férje nem fogja rájuk törni az ajtót se most, sem az elkövetkezendő valószínűleg egy órában, vagy amíg a beszélgetésük tart. Nem sietnek sehová.
- Ez esetben mindenképp látni szeretném őket. - Lendületesnek és energikusnak próbál mutatkozni annak ellenére, hogy fáradt és a kiszámíthatatlan időben rátörő rosszullétek sem könnyítik a helyzetét. Szerencsére ezekből nem túl sok akadt eddig. Akárhogy is, csatlakozik Madlenhez, felzárkózva mellé, hogy elindulhassanak a rózsakertbe.
- Bocsánatkéréssel tartozom neked. Az ember alapvető ösztöne az anyjánál keresni azt a bizonyos menedéket, de sajnos hajlamos vagyok elfelejteni, milyen gyors és tevékeny édesanyám van. Kellemetlen, hogy... belengette a válást, mikor eszem ágában sincs megválni a férjemtől. - Van valami kellemetlenül ragaszkodó él a hangjában, de ez könnyen betudható az egyszerű, házastársi hűségnek. Elég, ha ők ketten tudják, mennyire beteges a kapcsolatuk.
- De ez a része úgy gondolom, megoldódott egy jó időre. Elvégre egyik család sem akarja megszakítani a jó kapcsolatot egymással. - Az üzlet és az örökösödés a két fontos alappillér egy aranyvérű család életében. Jelenleg mindkettő tekintetében kedvezően áll a szénája és ezt meg is akarja tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866095#post866095][b]Mesélő - 2023.08.14. 16:02[/b][/url]

Túl könnyű győzelemnek hat az, amit a lány a száján kiejt, s Madlen nem egy tapasztalatlan fruska, aki ennyinek olyan nagyon könnyen hinni tudna. Szép is lenne, ha ilyen könnyű lenne minden az életben. Néha nem bánná persze, de alapvetően kifejezetten élvezi azt, hogy meg kell küzdenie. Nem róhatjuk fel neki, az egész élete arról szólt, hogy csak az igazán a sajátja, amiért megdolgozott. Tetszik neki Adél energikussága, de óhatatlan is keresi a jeleket, amik azt mutatják, hogy az anyává formálódó kislány veszélyes a születendő gyermekre. Ő maga is azt kívánja, hogy ne találjon semmit, ami ezt igazolná, egy gyereknek az anyjánál van a helye.
- Szerencsére igen. Ebből a szempontból nyugodtak lehetünk, azonban én mindig arra törekedtem, és a jövőben is arra szeretnék, hogy a gyermekeim és unokáim boldogok is legyenek. Súrlódások minden kapcsolatban vannak, de kell lennie a szeretet mellett tiszteletnek és elfogadásnak is. William hibázott, amikor bántott téged. Elmondta, ahogy azt is, hogy te kezdeményeztél. A házasság nem egyszerű, ahogy a fellobbanó indulatok sem.
Ezeknek köszönhetően van ő maga is jelenleg örökös nélkül, hiszen végig úgy tervezte, hogy Esther lesz majd az, aki átveszi a helyét a családban, ha vele valami történik, de a lány az eset óta nem reagál a megkeresésekre, pedig a nagyapja személyesen is járt nála, hogy beszéljenek.
- Szeretném megtudni, Adél, hogy mi segítene abban, hogy te boldog légy. Mit vársz a házasságodtól, a férjedtől. Egy gyermek növekszik benned, egy örökös, akinek a jól léte attól függ, hogy te miként érzed magad. Will tudom, hogy kész változni, de segítenünk kell neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866096#post866096][b]Adele Nadia Krise - 2023.08.14. 16:17[/b][/url]

Esélyes, hogy a szülei nem engedtél még el a témát, de ezzel ráér később foglalkozni. Most az elsődleges szempont, hogy megegyezzen Madlennel, azzal az emberrel, akinek a Krise-oldalról a legtöbbet számít a szava.
- Azért kezdeményeztem, mert... a férjem igényei most nem kompatibilisek egy terhességgel. - Kissé megmozgatja a nyakát előbb jobbra, majd balra. Próbálja elég finoman kifejezni magát, hogy érthető legyen, az, amit a hálószobában művelnek, nem pont gyermekbarát program. - Máskor nem zavarna, de mióta megkaptam az első, lehetségesen pozitív tesztet, ügyeltem rá, hogy semmi és senki ne gátolhassa az állapotom. Mindenki várja ezt a babát. Nem fogom engedni, hogy akár a gyerek saját apja tegye tönkre a terveinket, bár... tény, hogy nem mondtam el neki azonnal a híreket. - Jó oka volt rá, a tizenkettedik hétig bármikor elvetélhet, sokkal könnyebben, mint később. Várni akart legalább addig, amíg konkrétabban lehet bizonyítani a terhességét, nem csak egy vértesztből a nagyon korai stádiumban.
A kertbe érve megáll, hogy teljes testtel Madlen felé fordulhasson, és közben legyen ideje átrágni magát bizonyos gondolatokon. Napok óta fűzi magában a lehetséges kimenetelek sorozatát, milyen szóra milyen reakciót kaphat. Sokszor túltelítődött az agya és már ő maga sem tudta követni a gondolatmenetét, de két dolog egész biztosan megfogalmazódott benne. Ideje előhozakodnia velük, ha már témánál vannak.
- Két kérésem van hozzád. - Nem mondja, hogy követelés, az túl csúnyán és fenyegetőn hangzana. Nem a vitáért van itt. - Ha ezek teljesülnek, a továbbiakban minden simán és gördülékenyen fog zajlani reményeim szerint. Az első kérésem: küldjétek el Willt egy teljes rehabilitációra. Az alkoholizmusa túl súlyossá vált és a negyven hétből tíz már letelt. Akármennyire szeretem, azt sosem fogom elnézni még neki sem, hogy kezet emeljen a gyerekünkre csak azért, mert rossz napja van. Le kell szoknia, és szeretném, ha ez szigorúan a Krise-család keze alatt futó dolog lenne. Téged tisztel annyira, hogy ne próbáljon kibújni ismét ez alól, mint ahogy azt rengetegszer megtette már. - Pontosan a Madlen-indukálta félelemre alapoz, és másfelől nem szeretné, ha a Machay-családnak ehhez bármi köze lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866097#post866097][b]Madarász Gergely - 2023.08.14. 17:08[/b][/url]

- Kizárt,-*állapítom meg, hörpintek a kávéból és szemrebbenés nélkül folytatom,* - az én balszerencsém telt idomú és szemérmetlen, valamint neki jól áll a virágminta.-*Nem mintha ácsingóztam volna AntiFortuna kegyeire valaha, de ha egyszer megtalál a halál, akkor az ő karjai közt fog - egyszer a keblére ölel és a mellei közé fogok fulladni. Ebből az elképzelésből nem engedek!
A vacsorát átadom, nekem aztán nem hiányzik, s addig is kortyolgatom a kávét. Mielőtt több réteg leperex borított volna, ilyenkor rendszeresen elhajtott mellettem egy busz/autó/bicikli/hippogriff, hogy maradéktalanul eláztasson (teljesen mindegy, mennyi víz állt ehhez rendelkezésre). A virágcserepeket nehezebb kivédeni, de ejtettek már a fejemre csipeszt, metszőollót, locsolókannát, (még égő) cigarettacsikket, rádiót és egy ízben macskát is. Bár az lehet, magát ejtette. Szóval nem árt, ha van az embernek szabad keze, amiben a pálcáját tartja készenlétben.
- Nos, amennyiben nem félsz a pálcahibáktól, megpróbálhatsz hoppanálni. Javasolni viszont nem bátorkodnék, szóval... lépcső.- Pontosan ugyanaz, amin most feljött - két lépcsőház csak 30 méternél magasabb házaknak jár. A brit takarékosság gyönyöre, hogy kellett jópár megégett mugli még ehhez is.
- A lépcsőzés jó a keringésnek,-* vonom fel a szemöldököm, mert vannak előnyei, ha az ember a volt SSSR-rel kebelbaráti kapcsolatot ápoló országban, tömbházban nő fel. Úgy kell a varázslók kényelmes seggének, szenvedjenek csak.
Előhalászom a kulcsomat, s első pillantásra egyszerű mozdulattal kinyitom a zárat, hogy kitárjam az ajtót - a biztonsági bűbájaimat nem fogom feltárni.
- Egy egész szoba, nehogy eltévedj!- terelem befelé a szőkét. Jobbkézt nyílik az ajtó a fürdőbe, utána a tenyérnyi konyha és ha az ember nem vigyáz, már a nappaliban áll (vagy épp belerúgott a zöld plüsskanapé fém lábába és káromkodik). Az alacsony plafon  és a lépcső galériát sejtet, odafent van az ágyam és a gardrób. A franciaerkély (halál tudja, miért csúfolják erkélynek ezt a pallót) ajtaja az egyetlen fényforrás, bár felette is akad két kis ablakszerűség. Plafontól padlóig érő, sötétebb zöld függönyök lógnak elhúzva, de ezzel ki is fogytunk a látványosságokból. Levetem a cipőmet, bezárok, aztán felakasztom a kabátom, ami a szögön talárrá alakul vissza.
- Lássuk,-*tűröm fel az ingujjam, megközelítve a konyhacsapot, hogy óvatosan megnyissam - mármint a szándékom ez, a hatás viszont sokkal inkább szökőkútra emlékeztet, ahogy a nyomástól az első kiskanálon gellert kap a vízsugár és mindent beterít. Rezzenéstelen arccal szárítom fel, előtte megejtve az eredetileg tervezett kézmosást.- Van ivóvíz, ami pozitívum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866099#post866099][b]Mesélő - 2023.08.14. 17:20[/b][/url]

- Egy anya tudja, hogy mikor szeretné felfedni, hogy gyermeket vár, főleg, ha voltak már sajnálatos események korábban.
Adél esetében pedig voltak, egyetlen pillanatig sem hibáztatja. Az igazság az, hogy a ténnyel magával, hogy Will megütötte őt, nem ért egyet, legyen Adél állapotos vagy sem, és Adél erőszakosságával sem, még akkor sem, ha indokolt.
- A másik megvan még?
Nem hajlandó a szájára venni a szeretője nevét, holott elég sokat hallott már Júliáról. Nem szívleli azt, ahogy manapság ennek a természetességét kezelik. Évtizedek során megesik egy-két ballépés, talán, van, ahol még annyi sem, azonban az, hogy egy házasság szerető nélkül menjen, mostanság mintha kihalni készülne, ami igen sajnálatos tény. Érzékeli, hogy Adél mondani kíván valamit, ezért is javasolta a kertet, ilyenkor itt kint nincs senki, bent viszont fülelhetnek és fecseghetnek, amit a legkevésbé sem szeretne. Ha Adél olyat mond, amibe nem egyezhet bele, akkor azt nem akarja, hogy Will is megtudja idő előtt.
- És mi a másik kérés?
A leszokás kérése indokolt, a lány a gyermekét és magát is védi ezzel. Willből életképes, erős családfenntartóvá kell válni, és onnantól, hogy Adél azt mondja, szereti az unokáját, Madlenben is elindul egy folyamat, ami kívülről ugyan nem látszik, de bent erős érzelmeket indít el. Szereti az unokáit, a múltjuktól, a jelenüktől függetlenül, és bár tény, hogy Adél éppenséggel roppant előnyös feleség volt, nem mehet el amellett a tény mellett, hogy remélte, egy nap megszereti Willt, aki egyáltalán nem rossz ember a szemében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866100#post866100][b]Adele Nadia Krise - 2023.08.14. 17:33[/b][/url]

Mélyen belül csak egyetérteni tud. Elvesztett már kettőt, a harmadikat pedig úgy őrzi, mint a hímes tojást, ezzel párhuzamosan viszont folyamatosan emlékezteti magát, hogy kár ábrándoznia, amíg a gyerek fel nem sír és a kezükbe nem vehetik őt.
- Ah... - Hogy Júlia? - Eltűnőben... vagy újabban okosabban leplezik. Több időt tölt velem, ez biztos. És ezután még többet fog, mert akármennyire is hajtogatja, hogy addig nem él egy baba, amíg nem született meg, Noaht is imádta. Tudtad? A végén már naponta beszélt hozzá... a maga érdekes módján. - Látszik, ahogy ellágyul az arca, némi búbánat is vegyül a finom vonások közé. Még ma is nagyon fáj neki, ami történt, és valószínűleg évek múlva is csak tompulni fog a lüktetés a lelkében, de sosem tűnik majd el. Noaht elveszteni olyan kegyetlen körülmények között, ahogy az történt, számára emberkínzás volt.
A nosztalgiájából hamar visszarángatja magát a jelenbe. Fókuszálnia kell, nem szentimentalizmusra pazarolni az idejét. Azt majd a négy fal között.
- Míg Will börtönben volt legelőször... úgy tudom, a család kezelte Belphengard hagyatékát. Belenéztél valaha azokba az emlékekbe? - Van egy egész ládányi belőle, egyik szaftosabb a másiknál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866101#post866101][b]Mesélő - 2023.08.14. 17:43[/b][/url]

- Helyes.
Ez a legőszintébb reakció, amit adni lehet arra, hogy nincs előtérben a harmadik. Ha már nem látszik, könnyebb minden, de még jobb lenne, ha egyenesen eltűnne. Nem kell felesleges izgatottság egy várandós nőnek, csak annyi, hogy a babája szépen fejlődjön.
- Nem, sajnos nem tudtam.
Hozzá mindig csak akkor mennek, amikor negatív dolgokat közölnek, pedig abban reménykedett, hogy majd olyan nagymama lesz, akit szeretnek az unokái, és akit egy-egy örömhírrel látogatnak majd meg. Ehhez képest jelenleg Martin gyerekeinél szinte kivétel nélkül rosszul szerepelt. Benjamin és McKenzie az ég tudja, hogy merre járnak, Alexandra gyerekei túlságosan elkényeztetettek ahhoz, hogy időben megállapodjanak, Samantha lányai túl kicsik, Isabelle gyerekeiről nem is beszélve.
- Csak néhányba. Szeretek jól aludni.
De az a pár, ami valójában szinte az összes volt, is bőven elég volt ahhoz, hogy ne tudjon hetekig rendesen pihent lenni.
- Gyanítom, hogy te is ismered a tartalmukat.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866102#post866102][b]Adele Nadia Krise - 2023.08.14. 18:00[/b][/url]

A vérszegény félmosoly mögött ugyanazt gondolja ő is: jó lenne nyugodtan aludni, de a történtek és Belphengard felkavaró hagyatéka után ez nagy falat. Arra, hogy ismeri-e a tartalmukat, csak bólint.
- Will nem tud róla, hogy nálam vannak... vagy. ha tudja is, nem érdekli eléggé, hogy visszakérje őket. De... mindaz, amit láttam belőlük meggyőzött róla,... hogy a nagyapja bizonyos értelemben szörnyeteg volt. Még, ha ez drámai és túlzó is... Nem, nem hiszem, hogy az lenne. - Sokkal inkább mintha magában beszélne kissé, ahogy egy pillanatra maga elé mered és még tagadólag meg is rázza a fejét, hogy aztán visszafókuszáljon Madlenre.
- Látom rajta a nagyapja behatását... és az apjáét is. De az a baj, hogy Belphengarddal sokkal több időt töltött. Nem... vagyok meggyőződve róla, hogy tudja... hol vannak a határok. - Láthatóan hezitál, hogyan fejezze ki magát legjobban. Nehéz úgy beszélnie erről pont Madlennek, hogy Willnek megesküdött, hallgat a sírig arról, mikbe ártották magukat Will és Belphengard.
- Madlen... Le akarom tetetni Willel a Megszeghetetlen Esküt, hogy soha ne bánthassa szándékosan a gyerekeinket. Mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy az alkohol az egyetlen gondunk. Ha pedig van egy póráz a nyakán, ami visszafogja, kénytelen lesz féken tartani a... megörökölt kíváncsiságát. Szükségem van erre a biztosítékra, hogy megadhassam neki azt, amire a legjobban vágyik: családot. Gyerekeket, amennyit akar. - Mélyet szusszant, hogy urrá legyen a fojtogató feszültségen a mellkasában.
- Mielőtt azt gondolod, őrült vagyok vagy túl sokat kérek, kérlek vedd figyelembe, hogy mindketten tudjuk, mi történt mind Willel, mind az ikrekkel: árvák lettek túl korán és túl hirtelen. Míg ketten nem voltak elég tudatosak ahhoz, hogy ez roncsolja a fejlődésüket, Willt szinte biztosan kettétörte a tény, hogy előbb az apja, aztán az anyja is eltűnt az életéből. És félek, hogy... a nagyapja ezen csak rontott. Néha az az érzésem, hogy olyan, mint egy gyerek, hogy megrekedt abban a stádiumban, amiben Martin és Hidoi hagyták. Ahol nem tudja megállapítani, mi a helyes és mi nem, hanem csak feszegeti a határokat. Érted, mire gondolok? Kísérletezik, játszadozik a lehetőségekkel. És ez az agyában teljesen rendben van. Már nem csak azt nézhetem, mi a jó nekem és neki, hol az én tűréshatárom a húzásaival szemben, hanem hogy mi történik, ha a jövőben a fiai és a lányai határait próbálgatja? És szerintem egyetértesz velem abban, hogy szükségünk van egy garanciára, hogy ez nem történhet meg. Soha. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866103#post866103][b]Mesélő - 2023.08.14. 18:23[/b][/url]

- Will nagyon szerette őt.
Belphengard is szerette Willt, ebben biztos, ahogy abban is, hogy meglátott benne valamit a férfi, ami arra késztette, hogy magával vigye ezen az úton, és aminek meg is lett az eredménye. Will pedig tett róla, hogy ne csak ő maga legyen sérült, hanem a testvérei is. Senki sem tehetett arról, ami a szüleikkel történt, és mégis, mindenkin megtorolta azt. Ennek pedig jelen pillanatban súlyos következményei vannak, főleg Esthernél, de csak idő kérdése, hogy Nate is megtörjön. Ha megtudja, hogy mi történt a húgával, erős a gyanú, hogy ő következik majd.
- Vagy megnyugszik, vagy maghal. A fiamat már elvesztettem, az unokámat nem hagyhatom.
Ez az egyetlen biztos dolog, amit tud, hogy nem veszítheti el Willt, holott sokan úgy gondolhatják jelen pillanatban, hogy nélküle könnyebb lenne. Valahol mélyen Madlen tudja, hogy jogos ez a gondolat, de mégsem tud sem nyíltan, sem rejtetten egyetérteni ezzel. Will is, mint mindegyik leszármazottja, a kincse, akiket óvni kíván.
- Ez nem csak a nagyapja, ez Will dühe. Anno azért került a nagyapjához, hogy távol legyen a testvéreitől, mert a haragja egészségtelen tettekre sarkallta.
Nem képes kimondani, hogy mi is történt. Nem tudja, hogy bármelyik fél is, valaha is beszélne róla, megértené, ha egyik se tenné. Ha Esther a szavánál kíván maradni, vagyis, nem tartozna a jövőben a családjukhoz, az, ha csak nem megy most rögtön férjhez, magyarázatra szorulna, és jelen pillanatban ő maga sem tudna semmilyen más indokot felhozni, hogy miért, mint azt, ami valójában történt.
- Próbáltam megóvni a börtöntől, és amikor kijött, reménykedtem benne, hogy túllendült, hogy felnőtt a feladathoz, hogy férj, apa és a társadalom hasznos, megbecsült tagja legyen.
Ez egy kudarc, nincs mit szépíteni rajta. Rimánkodott, de James hajthatatlan volt egy ponton túl, azt mondta, a fiúnak felelősséget kell tanulnia, és ezzel nem tudott vitatkozni, csak éppen reménykedett benne, hogy előnyt tud majd kovácsolni az ottani évekből.
- Nem dönthetek helyette, Adél, nem dönthetek arról, hogy egy hibás lépést követően meghal, azonban elmondhatom neki úgy ezt, hogy ő is megértse. Nem vagyok benne biztos, hogy most eredményes lenne az, ha te kommunikálsz vele, azonban hátha az, hogy csak akkor kaphat vissza, ha megteszi mindezt, segít. Azonban nekem is van kérésem hozzád, ha megengeded.