A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857619#post857619][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 07:59[/b][/url]

Mondhatnánk, hogy nem az én döntésem volt, de nem lenne igaz, mert az volt. Én mondtam, hogy nem akarok mindig parókát viselni, sem azt, hogy állandóan valamit a hajamra kenjünk. Egy egy egyszeri, közepesen tartós megoldás, ami után egyetlen főzettel visszakaphatom a tincseim eredeti színét. Ha vissza akarom kapni. Egyelőre tetszik. Inkább barnás, de bizonyos fényekben nagyon szépen tud vörösen megcsillanni, és ki tudja, még a végén inkább erre megyek tovább. Még, hogy nem hasonlítok rá, hogy inkább Alexa nénire, jó, hogy nem rögtön a nagyit mondta!
Erre a gondolatmenetre felülve, úgy határoztam, hogy ha már mindenki egy helyen van, akkor hatásos belépőt szánok az új külsőmnek, elvégre tetszett az is, ahogy Várffy odalépett hozzám, amikor hivatlanul sétálgattam a bankettjén, így ehhez igazítottam a kinézetem, a leomló, göndörített tincseket, és a hozzá illő zöld ruhát. Nem terveztem odamenni senkihez, sem a testvéreimhez, sem Adélhoz, csak sétálgattam, bókoltam az idősebb rokonoknak, és megköszöntem a dicséreteket, legyenek őszinték vagy megrökönyödöttek. Aki kérdezett, annak válaszoltam, majd tovább sétáltam. Ha nem beszélhetünk róla, ha úgy csinálunk, mintha nem volna, akkor majd én segítek, hogy az idei karácsony szelleme kicsit felidézze az anyukámat. Azonban a tömeg valamiért iszonytat, kell egy pár perc csend, így a folyosóra sétálok, hogy kicsit magam legyek, természetesen eredménytelenül, így ház szembe fordulok Willel és felé is felöltöm ugyanazt a mosolyt, mint, amit mások kaptak.  
- Beszíneztem, William. Megkaptam Boleyn Anna szerepét a színház egyik új balett előadásában. De ami ennél is jobb, Gitta Jane Seymour lesz, ami hatalmas karrieri mérföldkő neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857631#post857631][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 19:54[/b][/url]

- Nyár elejéig...végéig. Lehet, hogy kicsit vörösebb lesz még, meg kell néznünk a díszletben is.
Nem, ez nem teljesen igaz, de ő úgysem ért hozzá, így nem tudhatja, hogy ez nem éppen így működik. A vörösebb az én ötletem volt, és valójában most is vörösebbnek kellene lennie inkább, mint barnának, csak, mint ahogy a hajfestések nagy többsége lenni szokott, nem éppen úgy alakult a szín rögtön, mint hittem.
- Az biztos, hogy az évad végéig műsoron lesz a darab. A nagyi nem volt odáig érte, pedig szerintem nagyon szépen kiemeli a szemem. Kicsit kevésbé Krise-os, az igaz, de nem marad ilyen örökre.
Nem, mert előbb még vörösebb lesz. Láthatóan meghatottam a kinézetemmel, és ahogy nézem, nem éppen pozitívan, de legyünk őszinték, nekem sem tetszett, hogy azt mondta, nem hasonlítok anyára.
- Milyen érzés szabadon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857635#post857635][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 21:10[/b][/url]

- Nem tudom, élvezem. Elég sok mindenbe belefogtam az utóbbi időbe. Önkénteskedem a gyakorlaton felül is a rendelőben és kicsiknek tartok mozgásszakkört.
Nem táncot és nem is gimnasztikát, inkább valami olyat, amiben jól érzik magukat, és a sok-sok felesleges energiájukat le tudják vezetni. Kicsit táncos, de inkább szabad stílusban, ami fejleszti a mozgáskoordinációjukat. Élvezem, és közben törekszem arra, hogy megtaláljam én magam is a táncba vetett hitemet.
- Szeretném, ha a családom elfogadná, hogy nagykorú vagyok. Képes vagyok anyagilag és szellemileg is független lenni. Élvezni akarom az életet, meglelni az utamat.
Valójában szerettem volna azt az életet, amit egyetlen, rossz hoppanálás elvett tőlem, és egészen addig, amíg el nem kerültem innen, nem eszméltem rá, hogy mennyire sok minden van bennem.
- Nem tudtam, hogy kiszabadultál. Azt mondták, hogy valószínűleg évekig távol maradsz majd. Adélt meglátogattam, vagyis szerettem volna látni, de amikor odamentem, senki sem volt a házban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857637#post857637][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.23. 21:41[/b][/url]

Követem a mozdulatát, és én is Adél felé fordulok, aki láthatóan Nate társaságát élvezi. Egy enyhe féltékenység végigfut rajtam, hiszen hónapok után hazatértem, és az ikertestvérem ahelyett, hogy velem foglalkozna, inkább mást részesít előnyben, aki ráadásul nem is William. Ha ő volna, az ellen nem tudnék tenni, de, hogy Adéllal beszélget helyettem, fáj. És nem, nem Adél miatt, bárki lehetne, fájna.
- Tudok segíteni?
Nem tudom, hogy igazán mit. Anno kérte, hogy beszéljek a lánnyal, ám mire megtörtént volna, jött a börtön és én nem találtam őt otthon. Nem tudtam, hogy ennyi rossz közepette mit mondhatnék, így nem is erőltettem, de látva őt, és Willt, szeretnék segíteni.
- Természetesen. Minden egyes nap viselem őket. Kivéve itt. Nem akartam egy olyan helyre hozni őket, ahol nem beszélnek anyáról. Nem ő ölte meg apát, Will. Őt is veszteség érte, elvesztette a férjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857645#post857645][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.24. 07:18[/b][/url]

Lázadok. Életemben először csinálok ilyet igazán, és eszméletlenül tetszik. Valószínűleg a soha ki nem tört kamaszkorom most feleszmélt, és rájött, hogy ő is ki akarja élni magát, és ő is a rendszer ellen kíván lázadni. Én pedig? A legkevésbé sem kívánom magamba fojtani őt. Hogy a családomnak nem tetszik? Őszintén, hány pubertás-dráma volt az, mely elnyerte a szülők és közeli hozzátartozók tetszését? Egy sem. Én sem kérek hát senkit jelenleg, hogy mosolyogva asszisztáljon. Tudtam, hogy ellenérzéssel viseltetnek majd, és bánom csak azt, hogy nem lett annyira vörös, mint vágytam rá. Az lett volna az igazi, karácsonyi belépő, amit megfejeltem volna azzal, hogy nem szeretek balettozni, de azért annyira őrült még én sem vagyok. Szeretem a pozíciómat, a lehetőségeimet, nem kívánom őket totálisan kiiktatni.
Engedelmesen húzódom félre, ahogy közelednek felénk, egészen közel kerülve Willhez. Eddig mindig megvolt az az ösztönös távolság, amit egy belső hang súgott. Eddig, és ne tovább, és ne tovább. Most azonban nem csak a falhoz, de egymáshoz is közel simulunk, libabőrössé válok, ahogy megérzem a meleg lehelletét a bőrömön, és áldom azt, hogy ezen a részen félhomály van. Felismerhetőek vagyunk, de senki, még talán Will sem láthatja mindazt, ami végbe megy bennem. Miért? Mit érzek? Mi ez? Miért nem vagyok bizalmasabb vele, amikor ő volt az indok, ami miatt kockáztattam a karrierem. Lássuk be, London után Bogolyfalva igen nagy visszalépés.
- Elmegyek.
Fogalmam sincs, hogy miért suttogok, de úgy érzem, hogy ez a helyes. Érintése nyomán a bőröm kimelegszik, érzem, ahogy a torkom kiszárad, ahogy megsimítom azt a részt. De hát ezt akartam nem? Közel kerülni a testvéreimhez. De mi a baj? Miért nem érzem jónak ezt? Sietve indulok tovább, csak pár perc kell egyedül, egy kis levegő, hogy utána a terveim szerint, kihúzott háttal, tökéletes rendezettséggel sétáljak vissza, és játsszam azt a szerepet, amit egész idáig természetesnek és valósnak véltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857674#post857674][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.25. 00:32[/b][/url]

Mint mondtam, úgy sétálok vissza, mintha az előbb nem éppen egy kisebb válságon mentem volna át, a tartásom egyenes, a lépteim légiesek, minden mozdulatomból sugárzik, hogy egy finom, művészi ág képviselője vagyok, hogy számomra ez nem megjátszott, hanem teljes mértékben természetes. Rápillantok Nate-re és bólintok egyet, elfoglalva a nekem szánt helyet a balján, és az ujjamon pihenő karikagyűrűt forgatva nézelődöm, figyelve azt, hogy vajon kik ülnek a közelben. A gyűrűt viselhetem újra az ujjamon, a legutóbbi sikertelen férjvadászat válaszaként, tényként közöltem, hogy visszakerül, és ebből nem is engedek. Özvegyként hivatkozom magamra, még akkor is, ha csak a család van jelen. Túl sok ember tartozik ide, mind potenciális veszélyforrások.
Aztán megérkezik Adél is, és szemöldökeimet kicsit összevonva követem a mozdulatait, azt, ahogy megkerüli az asztalt, és leül az ikertestvérem másik oldalára. Egy hosszú percig is nézem őket, mielőtt kicsit közelebb hajolnék és aggodalmasan, ám csak úgy, hogy ő hallja, oda ne súgjak neki.
- Ez megalázás. Bajba fogsz kerülni.
És éppen, hogy csak kimondom, máris érkezik Will, én pedig felpillantva rá, finoman megingatom a fejem, jelezve, hogy ő téved. Én jó helyen ülök.
- Az én helyem a férjem bal oldalán van, férj hiányában ezt a szerepet a nőtlen fivérem vagy legközelebb álló férfi rokonom tölti be. Nekem Nate bal oldalán kell ülnöm.
Bocsánatkérően pillantok rá, főleg azért, mert érzem, hogy ha én fel is állnék, akkor Adél nem tenné meg. Fogalmam sincs, hogy mi van most éppen közöttük, de legyünk őszinték, nem hozzák meg a kedvet a házassághoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857741#post857741][b]Esther Rebecca Krise - 2022.12.26. 08:31[/b][/url]

Megremegnek a szempilláim, ahogy Will rám förmed, és attól is, ahogy Nate keze a vállamon van. Mintha...furcsa, de azt érzem, hogy voltam már olyan helyzetben, ami kettejük közé kényszerített, de mégsem emlékszem, hogy valaha megtörtént volna ilyesmi. Odakint az előbb és idebent is olyan érzések kerítenek hatalmába, amilyenek korábban nem. Túl sokat voltam távol, túl sokat az ikertestvérem nélkül, annak érdekében, hogy a másik testvéremet megismerjem. Így egy helyen látva őket, úgy érzem, mintha megszépítettem volna a múltat. Nate és Will sok időt töltöttek együtt, kizártak engem, és én minél elutasítóbbak voltak velem, annál inkább akartam velük lenni. Ez megvan, ezt az érzést ismerem, ezt az emléket magamban hordozom, de mégis, valami más is ott van, de nem tudom beazonosítani, és frusztrál, ha nem tudok valamit.
- Blanka, úgyis szerettem volna, ha egy kicsit tudunk beszélgetni, ha jól hallottam, van egy komolyabb házassági ajánlatod. Illetlenség lenne átkiabálni az asztal felett.
Nem akarok foglalkozni ezekkel az érzésekkel. Nem ismerem őket, és biztos vagyok benne, hogy csak a hely teszi ennyire furcsává az egészet. Nincs ebben semmi rendkívüli. Will az előbb kedvesen simított a karomra, látszik, hogy próbálkozik azzal, hogy ugyanúgy a család tagja legyen, mint mindenki más, és én szeretnék segíteni neki, hogy ne érezze magát kellemetlenül. Olyan rossz látni, ahogy ott áll, és néz ránk, és az is rossz érzéssel tölt el, hogy ennyi szem szegeződik ránk, pedig engem az sosem zavart, ha néznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865682#post865682][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.25. 19:11[/b][/url]

Nem tudom megmondani, hogy pontosan mióta is vagyok ott, besüllyedve a falba, lélegzetvisszafojtva hallgatva mindazt, amiről odabent szó van. Nem állt szándékomban így tenni, nem akartam hallgatózni, csak a nagypapa szobájáig szerettem volna eljutni. Az évnek ebben a szakában mindig elmegyünk mooncalfokat lesni, a különös állatok a közös szenvedélyünk voltak mindig is, ha a nagypapi úgy érezte, nagyon elfáradtam, elvitt egy-egy kirándulásra, olyan közegbe, ahol önmagam lehettem. A múltkor, mikor itthon jártam, azt mondta, elfáradtam, de akkor próbálnom kellett, nem mehettem, most viszont, hogy van egy hét szünet az előadásokban, az első dolgom volt hazajönni. Neki is megüzentem, de azt nem sejtettem, hogy Will is itt lesz, és ahogy hallom, ő sem számított arra, hogy itt lesz most. A hátam a felnek vetve, lehunyt szemmel hallgatom a nagyit, az ismerős szavakat, amiket nekem is mondott, hogy özvegynek lenni kiváltság, hiszen vannak lehetőségeid, sokkal jobb, mintha elhagytak volna. Nekem is milyen sokszor elmondta abban az évben, amikor gyászos feketét viseltem.
Nem kellene ezt tovább hallgatom, mégsem tudok mást tenni, mint csak állni ott, és azon gondolkozni, hogy sosem akarom ezt megtapasztalni. Sosem akarok taktikusan gondolkozni a másikkal való kapcsolatomban, sosem akarok harcmezőt az életembe, és ami a legfontosabb, sosem akarok erőszakot. Adélból nem néztem volna ki az agressziót, azt pedig különösképpen nem, hogy képes lenne a bátyámat bántani. Felmérgesít, érzem, ahogy felpofoznám, de közben ott a tény, hogy kisbabát vár, és inkább az aggodalom fog el, hogy nem láthatjuk majd őt. Olyan jó volt Noah is, szerettem babusgatni, és olyan jó lenne egy új kisbaba, békét teremtene egy kicsit. Csak bár ne alakoskodás lenne minden, ami körülvesz minket, bár őszinte lenne az, ahogy egymáshoz állnak az emberek. El kellene mennem innen, vár a nagypapa és a holdborjúk, az éjszakai túra, a nyugalom, de mégsem tudok mozdulni. Nem megy, nem vagyok képes elszakadni attól, amit hallok, tudni akarom, hogy mi történik, pedig tudom, hogy jobb lenne tudatlannak lenni, és nem belefolyni, nem tudni minderről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865805#post865805][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 11:39[/b][/url]

Képtelen vagyok mozdulni, és a nagypapa se jött még értem, hogy megnézze, hol késlekedem, pedig tudom, hogy szóltak neki. Egyszerűen csak hallgatom mindazt, amit ismerek, de sosem éltem még át igazán, az a taktikus, hideg, őszinte nőt, aki felnevelt, aki engem is hideggé tett, és a bátyámat, akit nem is ismerek igazán, pedig minden vágyam, hogy megismerjem, hogy tudjam és értsem őt, meg azt, hogy mi is az, ami vele történik. Ez egy rossz házasság, én is menekülni akarnék belőle és a babámat védeni, nem a közelében maradni, de olyan nehéz elképzelni, hogy Will bárkit is képes lenne bántani.
Éppen ezért, amikor kilép az ajtón, és találkozik a pillantásunk, rögtön a szám elé teszem a mutatóujjam, némán kérve, hogy ne szólaljon meg, és intek neki, hogy kövessen. Jobb ötlet híján a szobámba vezetem, a csupa fehér, tiszta világba, amit annyira megszoktam már, hogy Bogolyfalván is ehhez ragaszkodtam. Az ajtót óvatosan behúzom, de megszokásból nem csukom be, furcsa lenne bárkit a szobámban tudni úgy, hogy zárva van az ajtó. Furcsa az is, hogy bárki van itt.
- Adél tényleg terhes? Miért ütött meg téged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865807#post865807][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:06[/b][/url]

- Nem csináltál semmit, és mégis bántott?
Döbbenten pillantok rá, mert ez olyan hihetetlen, ahogy az is, hogy valaki titkolja a terhességét. Riasztó dolog a házasság, és én úgy képzeltem el, hogy ha valaha babát fogok várni, azonnal el szeretném majd mondani a férjemnek. A könyvekben, amiket szeretek olvasni is a legtöbb nő szinte azonnal közli, vagy a férfi előbb megsejti, mint, ahogy a nő biztos lenne a dolgában. Nekem az idealizált, tökéletes házasság az, ami a leginkább való, mégis olyan valótlannak gondolom ilyen alkalmakkor. Arra, hogy a falnak is füle van, eleve legyintek, mert most már mindegy, már hallottam, ezt nem lehet visszacsinálni.
- De a nagyi megoldja, ugye? Képes rá? Visszahozza Adélt?
A kisbaba ténye lázba hoz, olyan jó lenne ölelgetni, és azt a finom babaillatot szagolni. Amikor McK volt terhes, alig vártam, hogy megszülessen a baba, és babázhassak vele. Ő itthon szült, és segíthettem neki, akkor döntöttem el, hogy meg akarom tanulni szakszerűen, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, csak az élet és a nagymama közbeszóltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865809#post865809][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:23[/b][/url]

- Nem valami vonzó dolog házasnak lenni.
Felelem őszintén, mert lássuk be, eddig nem arról szól az ő házasságuk, amiről hittem, hogy fog. Azt gondoltam, hogy mostantól minden rendben lesz, és olyan családi vacsoráink lesznek, mint a hozzánk hasonló családoknak, akik ünnepekkor összegyűlnek, lassan szükségessé válik a gyerekek asztala, folyamatosan bővül az asztalnál ülők létszáma. Azt hittem, hamarosan Nate is megházasodik, majd én is, és mindannyiunknak gyerekei lesznek majd, és komoly, felnőttes beszélgetéseket folytatunk majd. Ez azonban olyan távolinak tűnik.
- Mert fontos vagy nekem, Will, igazán fontos.
A tekintetem róla az ajtóra siklik, nem igazán érzem jól magam attól, hogy becsukta az ajtót. A torkomban kezd el dobogni a szívem, és ösztönösen menekülési utat keresek. Micsoda ostobaság ez, nem is értem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865811#post865811][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:43[/b][/url]

Ahogy elhalad mellettem, érzem az illatát, és a pánik még erősebben kezd el dolgozni. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Nem lett volna szabad becsukni az ajtót. Darabosan fordulok felé, és lépek közelebb, majd végül letelepedek az ágyra én is, és a kezeimet tördelve pillantok rá.
- Nem erről van szó, van itt valami más is.
Csak hogyan mondod meg neki, hogy tudod, hogy mi történt, hogy mit tett veled, csak éppen nem emlékszel, és úgy véled, hogy az emlékezettörléssel nem csak a tudatod szabadult meg, de sérült is, olyan módon, hogy már nem tudsz rendesen érezni? Hogyan mondod meg, hogy mit tett, amikor igazi bizonyítékod csak a bátyád szava, akinek hiszel, de akinek a másik fél nem fog hinni.
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg.
Felelem őszintén, és lehajtott fejjel nézem az ujjaimat, amiket az ölembe ejtve tördelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865814#post865814][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 13:06[/b][/url]

- Nem tehetek róla.
Vajon akkor is ezt mondtam? Gyerekként is azt mondtam, hogy nem tehetek róla? Én jó kislány vagyok. Mindig ezt mondtam. Most is ezt szeretném. A nagymama mindig azt kérdezte, hogy "ugye jó kislány vagy, Esther?" és én mindig azt válaszoltam, hogy "igen, én jó kislány vagyok". Ez annyira belém rögzült, belém feszült, hogy a mai napig csak erre vagyok képes gondolni. Én jó vagyok. Mi lehet a baj?
- Nem.
Csak ingatom a fejem, miközben úgy megszorítom az ágytakarót az ujjaim között, hogy azok vége elfehéredik. A bőröm felforrósodik, és érzem, hogy megfulladok. Ki kell nyitni az ajtót. Ki kell nyitni. Fel kellene kelnem, és mégsem mozdulok, gyenge a térdem, érzem, hogy összecsuklanék.
- Nem szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865817#post865817][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 13:53[/b][/url]

Eleve nem vagyok nyugodt, amire nincs magyarázatom, vagyis, de az már van, csak képtelen vagyok hivatkozni rá. Nem megy, egyszerűen nem megy, éppen ezért, mikor a nagypapa berobban, sikkantva húzódok hátrébb, mintha attól félnék, hogy megüt. Pedig sosem tett ilyet. Egész életemben barátságos, kedves, mesélő hangú, türelmes nagypapám volt. Csak jó emlékeim vannak róla. Nem gondoltam sosem erős kezűnek, hangosnak, éppen ezért riaszt meg olyan nagyon az, ahogy bejön. Riadtan húzódok hátra, próbálom elkerülni azt, ami történik, miközben akaratlanul is kiszakad belőlem egy mondat, amit nem értek, hogy miért mondok.
- Én nem csináltam semmit!
Nem is feltételezhette, nem is értem, hogy miért mondom, mégsem tudok mit csinálni, az ezüst dolog belém száll és felsikítok riadalmamban. Egy percig csak sötétséget érzek, aztán hirtelen úgy robban be a tudatomba minden, ami hiányzott, mintha egy sötét szobában hirtelen ezek tévét kapcsoltak volna be különböző adókra, mégis, lenne közöttük összefüggés. Értem, hogy mi történik, érzem, hogy mi történik. A mellkasom olyan gyorsan emelkedik és süllyed, hogy félő, kettétörik, miközben pislogni se merek. Kék szemeim hatalmasra tágulnak, a könnyek folynak belőlük, miközben érzem, hogy szúrni kezdenek, lassan kiszáradnak, de én mégsem tudom becsukni őket. Nem látom az engem körülvevő világot, csak azt, ami a szemeim előtt játszódik.
A szívem belezsibbad a fájdalomba, az érzésekbe, abba, ahogy ott fekszem, ahogy körülvesznek, a padlás, ahova képtelen voltam felmenni, és azt hittem, egy buta gyerekkori rémtörténet miatt csak. Látom Willt, látom Nate-et. Nate...hát te is ott voltál. Ez a részlet valahogy elsiklott a legutóbbi beszélgetésünk során. Érzem, ahogy a hányinger erősödik bennem, és reszketek. Rosszul vagyok, és nem akarok itt maradni. Nem akarok ezek között az emberek között lenni.
- Nem vagytok a családom.
Rázom meg hevesen a fejem, ahogy felkelve az ajtó felé sietek, és csak akkor, amikor elérem, akkor fordulok vissza.
- Nekem nincs családom. Én nem tartozom ide. Én nem. Ezt nem. Nem kell tőletek semmi, soha többet.
Nem akarom a nevüket viselni, nem akarok ide jönni többet, feltépem az ajtót, és csak rohanok, el innen, messzire, hátra se nézve, amíg a birtokhatárt el nem érem, hogy elhoppanálhassak innen. Régen nem csináltam már, féltem tőle Alexander esete óta, és most, ha meghalok is, akkor sem akarok máshogy menni, csak ne érhessenek utol, ennél még a halál is százszor jobb.