Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=849900#post849900][b]Fekete Nonó - 2022.07.25. 13:38[/b][/url]

Már kicsit aggódom, de amikor megszólal a prefektus minden kételyem eloszlik. – Értem, csak tanultam egyet, de nem akartam felkelteni a társaimat, ezért inkább elmentem egy olyan helyre ahol nincs senki – kezdem. – De nem volt nálam óra és ezért nem láttam, hogy már ilyen késő van, és elindultam vissza a körletbe... – mesélem, hátha elhiszi. – De mire végeztem késő lett, de aztán eltévedtem… – mondom. Az ajánlásra, bólintok. – Igen, azt megköszönném és legközelebb, jobban figyelek – elmondom a házam nevét is. – Az eridonba járok. Arra kell menni – mutatok, jobb oldalra, aztán elindulok abba az irányba. – Amúgy, be sem mutatkoztam, Fekete Nonónak hívnak, és negyedikes vagyok. Téged? – kérdezem. És nagyon nagyot sóhajtottam, hogy nem vont le pontot. Mert annak nem örült volna senki: se én, se Rudolf. A körlet felé vesszük az irányt, de a leejtem a táskámat. – Hoppá, ügyetlen vagyok! – felveszem a földről a leesett táskát, a kiesett könyveket és a tintát, ami nem tört össze és nem folyt ki szerencsémre. – Bocsi, akkor menjünk. – mondom a lánynak, akinek még mindig nem tudom a nevét. – Hogy hívnak? – kérdezem a prefit, mert ez nem derült ki róla. De legközelebb jobban figyelek az időre, hogy ez ne forduljon elő, mert nem szeretném, hogy a házam pontott veszítsen… Főleg az én hibámból. Elindulunk az Eridonba vezető úton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852294#post852294][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.06. 20:48[/b][/url]

Az a hangokból szőtt, folyamatos gubanc ami a fecsegő dámák folyosóján kísért, most is ott van a levegőben. Nem csak hallani lehet, érezni is. Olyanok mint a soklábú bogarak a bőrön, láthatatlan, pici végtagjaikkal emlékeztetik az arra tévedőket, hogy itt nincsenek ám egyedül. Ebben a káoszban, a sok színes, egybeolvadó keret közepette ül a fiúcska. Megtermett alakja most egészen parányinak hat, ahogy összegömbölyödik, felhúzva térdeit. A festmények már rég nem foglalkoznak vele, maguk közé fogadták, érdektelen kis inas ő, néha fel-feltűnik hüppögni pár órát, aztán odébb áll.
Lassan sötétedni kezd, az árnyékok elérték barna, bozótos haját és magasra emelt orrát. Csak az orrára szorított felkarján csillan meg a rozsdás nap fénye és álla csúcsán, ahol lustán csörgedezik le a meleg színű vér. Szabad kezében, amivel térdét fogja át ott hever pálcája. Nemrég még próbálkozott elállítani vele a vérzést, de mióta csak még jobban ömlik miatta úgy döntött kivárja a végét. Örökké csak nem folyhat. Előbb vagy utóbb úgyis megalvad a vér és azt már le tudja kaparni a pálca hegyével. Ha másra nem, erre kifejezetten alkalmas darab, a hegyessége miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852297#post852297][b]Hollósi Zalán - 2022.09.06. 21:37[/b][/url]

Már minden ismert szitokszót a szájára vett, annyi könyvet próbált elcipelni. Lehetetlenség volt úgy befordulnia a sarkokon, vagy úgy felmennie egy lépcsősoron, hogy ne ejtsen el párat közülük. De muszáj volt. Egész évben elhanyagolta a tanulást és az első szégyenletes vizsgája után kellett rájönnie, hogy nem lesz ez így jó. Rue is megszólta érte, Kornél még annál is csúnyábban nézett, hiszen mindketten tudták, hogy a seprűje lesz lassan már a tét ezért. És akkor vége van. Hogy fog versenyekre járni, ha a szülei elveszik tőle?
 Kivételesen még időben volt, kivételesen nem edzésről jött, kivételesen nem akadt bele egy prefektusba sem... De szokásosan megakadt a körlete felé menet.
 - Téged meg mi lelt? - pillantott le a szipogó hangokat megneszelve. Felismerte évfolyamtársát, de ennél többet nem nagyon tudott Rómeóról, csak hogy Eridonos és eléggé magának valónak tűnt. Főleg most, ahogy ott gubbasztott a földön. Zalán magához hűen le is ejtette a sárkánytangoz kellő olvasmányok közül kettőt is, ahogy lefékezett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852301#post852301][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.06. 23:43[/b][/url]

Tulajdonképpen nem gondol semmire sem. Nincs a gondolataiba mélyedve, a történteket sem futtatja agyán át újra és újra. Inkább amolyan lebegő fázisban van, a zajtól megnyugodva a semmi közepén fekszik és csak a csorgó vért érzékeli. Biztonságosnak érzi a helyet, a kis sarkot, amibe bekucorodott és egyszerűen csak bele akar veszni a hátát hűtő falba. Eggyé olvadni a tapétával néhány órácskára, üres fejjel, mielőtt visszatámolyogna a körletébe.  
A sok zúgó szóból, ami belevegyül a háttérbe, a hangosabb, nyílt megszólítás azonnal kitűnik. A fiú megdöbbenve engedi le kezét és néz a levitásra. Felismeri az arcot,- még ha sohasem beszéltek igazán -így nem is nézi meg jobban magának, helyette inkább a könyvtornyot, amiről épp lemászik kettő, nagyot puffanva a padlón.
- Én ő...izé, leejtetted a könyveid - hiába töri le a vért kézfejével mielőtt a könyvekre mutat, az utána továbbra is folyik. Azért mintha nem épp egy kilyukasztott málnaszörpös üveg lenne térdére ül és felveszi a könyveket a földről. Úgyis közelebb van hozzájuk. Automatikusan emeli a borítót maga felé, hogy elolvassa a címet, bár a feléig se ér, az is vércseppes lesz.
- Oh baszki, bocsi, letörlöm - és elkezdi inge ujjával elkenni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852356#post852356][b]Hollósi Zalán - 2022.09.07. 22:50[/b][/url]

Fáradt volt, talán ezért is nézett ki úgy, mint akit nem hatott meg, hogy megint elejtett valamit. Kifejezéstelen arccal méregette Rómeót, amíg fejben próbálta hova tenni a szituációt. Nem akart kilencedjére is lehajolni, így egyik alkarjára tornyozza fel az olvasnivalókat - inkább kínzóeszközöket már -, hogy pálcájával kibűvölje az eridonos kezéből az elpottyantott rakományt. Egészen varázsló kinézetét keltette már, annyit könnyített az életén, hogy sikerült betörni a főnixtollat.
 Félig szabad kezébe fogta a könyvet, hogy megnézze, mivel kente össze a srác. Homlokát ráncolta gyanakodva, úgy fordította a fiú felé az előlapot.
 - Feltételezem a tiéd - szökött kérdőn magasba egyik szemöldöke, mint aki magyarázatot vár. Pár évvel ezelőtt még azt mondták rá, hogy mennyire kedves és empatikus, de mintha minden éjszaka lemorzsolt volna egy darabot a régi énjéből. Most is odafigyelt másokra, nem arról volt szó, inkább... Szigorral fűszerezte az egészet, egyfajta védfalként használva, hiszen annyiszor fordult már elő, hogy a közvetlenségét mindezek híján kihasználták és ellene fordították. - Szeretnéd elmondani, mitől tocsogsz vérben? Van egy vámpírunk a kastélyban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852358#post852358][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.07. 23:22[/b][/url]

Rómeó még törölgetné egy ideig nagy buzgón, teljesen bemocskolva fehér inge ujját, azonban a könyv random úgy nem dönt, hogy kiszáll a kezei közül. Tekintetével követi az elfelé haladó tárgyat, egészen Zalán kezéig aki alaposan végig is méri a borítót. Elvörösödik a feje, tekintetét leszegezve tördeli ujjait.
- Hehe, hát ez egy nagyon vicces történet, hagy töröljem le  - feláll, hogy odalépnek, továbbra is nagy reményekkel, hogy majd megoldja ő a kialakult helyzetet, és megmenti a borítót a barnultság kárhozatától.
- Az orrom miatt. El akartam állítani de a varázsige nem vált be, sőt, még inkább megindította és most ilyen - tenyerét elhúzza orra alatt aztán  nagy bőszen meg is mutatja a vért.
- Látod? Undi mi? - vigyorogva fordítja maga felé, aztán beletörli a nadrágjába. Az amúgy sem kapott még eleget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852360#post852360][b]Hollósi Zalán - 2022.09.07. 23:48[/b][/url]

Szólalna meg ismét, de a srác hajthatatlansága először egy fáradt szóhajt szakít fel belőle és egy plafonra meredő tekintetet.
 - És az orrod... - próbálta motiválni válaszadásra, hogy befejezze a mondatot. - Falnak mentél? Elestél? Szent szalamandra, te is le szoktad fejelni a jóslástanterem ajtókeretét? - fordult arca fájdalmas grimaszba. Még Korinak is hajolnia kellett kissé, amikor órára mennek, nemhogy neki ezzel a magassággal.
 - Csodálatos - szűrődött elő belőle az irónia, ahogy felé hajoltak. - Gyengélkedő? - toldotta meg még egy kérdéssel az előbbiek sorát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852361#post852361][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.08. 00:07[/b][/url]

Ott már kicsit elhallgat, amikor rákérdeznek, hogy mitől lett. Még vörösebb lesz, még inkább nagyon néz mindenhová csak Zalánra nem.
- Hehe, nem...csak néha, de igazából hát... jó ha elmondom nem röhögsz ki légyszi? - torzul arca már már neheztelőbe. Bár azt még ő maga se tudja, hogy pontosan kire neheztel. Magára? Társaira? Az orrára amiért még mindig folyik kifelé a vér, mintha valami kiapadhatatlan tó lenne az agya helyett?
-Csikitől... - nyögi ki végül. Megvakarja kezét és felkészül a röhögésre.
- Ne, ne, nem tudnál inkább a pálcáddal csinálni valamit? Valetudo mondjuk? - már csak a gyengélkedő említésére is pánik árad szét testében. Mostanában mindig mindenki oda akarja elcipelni, mintha valami talált tárgy lenne a lábán a gyengélkedő nevével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852445#post852445][b]Hollósi Zalán - 2022.09.09. 22:00[/b][/url]

 Olyan válaszra készült, ami tényleg nevettségesen fog hatni, de ez... Ajkát harapta be, amíg gondolkodni próbált. Hisz ez a gyerek majdnem akkora termetű mint ő, ha nem nagyobb. Kinek lenne kedve ujjat húzni vele? Nála még Augustine szekálása is visszafogottabb lett idén, talán épp ezért. Vagy talán csak nem érinti Zalánt már olyan mélyen, mint annak idején. Ki tudja, mi az igazság.
 - Miért verne össze téged bárki? - Téged miért vertek össze anno? Hogy lehet kérdezni ilyen böszmeséget?! - Úgy értem, hogy... Adtál neki bármi okot rá?
 Arra, hogy gyógyítsa meg ő, nem mert még válaszolni. Ügyes volt már a bűbájokkal, de testre ható varázslatokkal még nem igazán kísérletezett, hogy teljes önbizalommal vállalja az ilyen kéréseket. Óvatosan tette le helyette a folyosó fala mellé a könyveit, majd előhalászott egy zsebkendőt, hogy átnyújtsa Rómeónak, addig se vérezzen össze mindent.
 - Nem olyannak nézel ki, mint aki nem tudja megvédeni magát. Vagy Csiki még szarabbul néz ki? - szusszantotta orra alatt

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852536#post852536][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.11. 22:40[/b][/url]

Kicsit meglepődik a másik kérdésén. Adtál neki bármi okot rá? Összevonja a szemöldökét értetlenkedve. Nem tudja? Leginkább az aranyvérűek piszkálják őt, a félvérek vagy sárvérűek keveset foglalkoznak ilyesmivel, örülnek, hogy kiestek ezzel a célkeresztből és élik az életüket tovább. Valószínűleg ezzel Zalán is így van.
A zsebkendő láttán hálás mosoly terül szét arcán és hamar orrához is nyomja.
- Semmit sem ér a testi erő a varázslattal szemben - elhúzza száját a mosolyt grimaszba torzítva. Nagyobb darab, magasabb, erősebb. Ha mugli iskolába került volna valószínűleg valami csapatkapitány vagy hasonló kerekedett volna ki belőle, és mindenki az ő vállát veregetné elismerően. Irónikos módon itt viszont senkit sem igazán érdekel egy csökött varázserejű kölyök, legyen akármilyen széles is a válla.
- De a zsebkendőt azért köszi, asszem akkor itt maradok amíg el nem áll - kicsit csalódott, hogy nem kapott varázslatot a pofájába, jó volna már ha abbamaradna.  Kitapintja kezével a falat, hogy ne kelljen hirtelen mozdulatot tennie fejével és lecsúszik vissza a földre.
- De ha mégis megjönne a kedved egy kis gyakorlásra, szerintem még itt leszek egy darabig - teszi hozzá, rámutatva a lassan rózsaszínű zsebkendőre.
- Te tanárnak ne szólj, jó? - néz Zalánra komolyan. Talán most először mióta beszélnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852568#post852568][b]Hollósi Zalán - 2022.09.12. 20:40[/b][/url]

- Értem - nyögte megenyhülve, hisz a fiú mondata telibetalált. Ő szajkózta mindig, hogy verekedni alantas dolog egy varázslónak, ostobaság elvárni bárkitől is, hogy puszta erővel védje meg magát. Joggal szegezhetnék akkor neki a kérdést, hogy miért pazarolta annyi idejét az edzőteremben, ha ezt vallja. Nos, azért, mert... akkoriban, amikor elkezdte, egy egyszerű pajzsbűbájt sem volt képes előcsiholni a pálcájából.
 - Ne hülyéskedj, szépen visszamész a körletedbe, addig meg... Na, gyerünk, indulás - lökött egyet emberesen Rómeó vállán, még mielőtt visszaült volna, hogy irányt adjon neki. A fene fogja itthagyni a folyosón. - Minek kéne szólnom? Hogy valaki bántott téged? Ne legyél ostoba. Majd legjözelebb jól odasózol Csikinek pálcával, amikor nem latja senki és majd egyből elmegy a kedve, hogy szarozzon veled. Biztos ismersz valami pofás rontást - próbálta bátorítani kicsit.
 Nos, ha Zalán nem aludta volna át a bűbájtan vagy az SVK órák zömét, akkor tisztában lett volna vele, hogy nem ő volt az egyetlen az évfolyamukban, aki kétbalkezesen bánt a pálcájával. De sajnos nem ez volt a helyzet. Így különösebb aggodalom nélkül kapta fel újra a könyvkupacot, hogy ismételten magára vállalja a prefektusi szerepet, amit manapság úgy érezte, egyre többen kezdtek félvállról venni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=852775#post852775][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.09.16. 22:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853122#post853122][b]Hollósi Zalán - 2022.09.22. 22:15[/b][/url]

 - Nem úgy értettem, hogy pálcával ütlegeled, jószagú trolltakony - fakadt ki nyomban, amint koppanni látszott, miről hadovál a másik. Ha lett volna szabad keze, ezen a ponton jogosnak érzett volna egy fülönpöckölést. Nem olyat, amilyet Szofinak szokott adni, hanem olyan rendeset, hadd csípjen. Hátha észhez tér tőle.
 - Először én is így vélekedtem erről. Akármennyit csesztettek, defenzív mágián kívül nem volt szívem mást használni. De elmagyarázták nekem - ezen a ponton nosztalgia szülte mosolyt eresztett el. Eszébe jutott, ahogy Anélia egy pálcaintéssel elvette a hangját, hog kioktassa arról, mi fán terem az önvédelem. - Ha egyszer erősnek mutatod magad, többször alig kell védekezésre adnod a fejedet.
 Lassított kicsit, amikor kérdést szegeztek neki. Nem kellett volna, hogy fura látványt nyújtson, látta már Margarétát ennél nagyobb kupaccal is járni.
 - Nem, nem, ez kelleni fog. Kicsit megcsúsztam aaa... Hát úgy mindennel - vallotta be egy széles vigyor kíséretében, s fejével intett a fiúnak, hogy kanyar fog következni. - Ismered a csiklandozó ártást? Vagy a sóbálvány átkot? Lábbilincselő rontást... - úgy kezdte sorolni őket, mintha mindig is tapasztalt használója lett volna valamennyinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853460#post853460][b]Harmat Betti - 2022.09.28. 16:38[/b][/url]

Érdeklődve hallgatom, ahogy mesél. Nem akarnám feltételezni, hogy hazudik, és nem is hiszem. Maximum kicsit ferdít az igazságon.
- A házad klubhelyisége is biztosan nagyon kényelmes, és ott nem zavarsz senkit, ha tanulsz. Még takarodó után sem - mutatok rá a szerintem egyszerű megoldásra, egy félmosollyal arcomon. Persze velem is előfordult már, hogy környezetváltozásra vágytam a tanuláshoz, de hát a szabály az szabály. Tízre bizony vissza kellett volna térnie a körletébe, tanulás ide vagy oda.
- Az előbb még mintha azt mondtad volna, eltévedtél, nem? - szemöldököm megemelkedik, ahogy megmutatja az utat. Én pontosan tudom, merre is van az Eridon, hiszen Elijah miatt sokat kóborolok arra. Nonó viszont egy perce még el volt tévedve. A jelek szerint gyorsan megtalálta hát az utat. Vagy csak a bőrét próbálta menteni.
Ahogy a táska leesik, én is lehajolok, hogy segítsek neki felszedni a holmiját. Vissza is adok egy jegyzetfüzetet a kezébe ahogy felegyenesedem. Bátorító mosollyal figyelem, ahogy elpakol, s így is indulok meg mellette ismét.
- Én Betti vagyok, amúgy levitás mestertanonc - mutatkozom be hát én is, miután az előbb elmaradt a találgatásaim közben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853469#post853469][b]Fekete Nonó - 2022.09.28. 20:35[/b][/url]

Elkezdek magyarázkodni, miért mentem ki.
- Azért nem maradtam ott, mert ott sötét van és lámpát pedig nem olthatok. Szóval, ezért döntöttem úgy, hogy ide kijövők, de aztán…
– Mivel engem szerencsére nem büntettek meg semmiért, ezért nagyon furcsa volt nekem az hogy elkap egy prefektus, ezért a magyarázkodás semm volt egy profi. Folytattam a magyarázatot.  
– Hát, tudod. Én elöszőr eltévedtem aztán ide találtam, de mire itt voltam szerintem már kilenc környékén járt az idő, de nincs nálam óra ezért nem láttam. Aztán elkezdtem tanulni és aztán már tíz után lettünk.
– Mondom a pontos magyarázatot, de lehet ezzel sem tudom meggyőzni.
 – És így történt, hogy most itt vagyok. De igen, annak örülnék ha visszakisérnél. És legközelebb jobban figyelek az időre. Ígérem. – Helyesbítek neki  – Értem. – Válaszolok röviden és kinyitom a táskámat, belle csúsztatom a zsebeibe a könyveket. Elteszem a pálcám.
– Mehetünk, minden megvan. – Mondom gyorsan a lánynak. És az ajtó felé veszem az irányt. A szemem sarkából figyelem a levitást és kisétálok majd megfordulok, hogy megvárjam. Közben azon gondolkodom, hogy úszhatam meg ennyivel. – De a gondolatomat kizökkenti egy tanár csörömpölése. A zaj irányába nézek és látom, ahogy Belián pakolászik a gyógynövénytan teremben. Visszanézzek Bettire és lehajtott fejjel elindulok a prefektus mellet.
– Tudod, én nem akartam kimenni. Este csak nem láttam, hogy mennyi az idő.
– Próbálkozom újra, hátha elhiszi. De biztos nem hiszi el ezt a szörnyűséges mentséget. Már félúton járunk. - Mióta vagy prefektus? – Kérdezem, hogy témát váltsak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853562#post853562][b]Harmat Betti - 2022.09.30. 17:39[/b][/url]

- Aha - bólintok lassan magyarázatára. Csak én érzem úgy, hogy a saját csapdájába fog gabalyodni? Azt már megígértem neki, hogy nem büntetem meg, nem akarnám megváltoztatni a szavam. Nem tetszik azonban, hogy ennyire próbálja kimagyarázni magát. Ha valami rosszabbon törte a fejét, mint az éjjeli körleten kívüli tanulás, arra rá kéne jöjjek. Ki tudja, mióta van itt, és valójában mit csinált. A tankönyvek azonban az ő pártjára állnak, és mást sem látok a táskájából kihullani, ami valami rosszat sejtetne.
Mindenesetre jobb, hogy elindulunk az Eridon felé. Ott már biztonságban van, nem tehet semmi rosszat, és hátha nem is jön ki ma még egyszer. Reméljük takarodó után többször egyáltalán nem. Amennyire zavarban van, hátha hat rá ez a kis találkozás.
- Jólvan, már mondtam, nem foglak megbüntetni, ne aggódj - húzom finom mosolyra a szám. - Nem kell tovább magyarázkodnod. - Bár ez az utolsó mondata sokkal őszintébbnek hatott, mint az eddigiek, és ezt jó hallani.
- Harmadikos korom óta. Szóval most már negyedik éve - egészítem ki magamat gyors számolás után. - Akkor még nagyon féltem az egésztől, de régóta csinálom, belejöttem - mesélek mosolyogva, hátha az kicsit megnyugtatja végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853719#post853719][b]Fekete Nonó - 2022.10.01. 19:20[/b][/url]

Figyelem a prefektus mozdulatait, mert bármikor azt mondhatja, hogy “holnap reggel szólok az igazgatónak és majd ő elmondja mi lesz veled Nonó.” De szerencsére semmi ilyen nem történt. Amikor kiesnek a könyvek összeszedjük és enyhe mosollyal a számon nyugszom meg végleg, mert ezzel látható, hogy nem hazudtam. – Rendben. – Bólitnok. Figyelem a lány történetét. – Az szuper. És azért ebbe előbb utóbb belejön az ember. – A gondolataim megint elkalandoznak. És egy fiú jár a fejemben. Meglepődök én is. A gondolatokban annyira elmélyedtem, hogy nem is veszem észre az előttem lévő oszlopot. Szerencsére gyorsan kapcsolok és kikerülöm. Aztán csak a kezemben tartott könyvekre meredek. Befordulunk. Az eszem megint Jacobon jár pedig már elhatároztam, hogy nem fogok rajta gondolkodni. Mert most csak a VAV-ra szeretnék koncentrálni, vagyis az iskolára. És most nem szeretnék fiút amíg le nem mennek ezek. A lányra meredek és próbálok feltenni egy kérdést. De valahogy nem tudom rávenni magam. Sóhajtok egyet. – Betti, neked… – Köhintek egyet – Öhöm, volt barátod? – Teszem fel a kérdést aztán jövök rá, hogy ez mást is jelenthet. Végül nem fejtem ki, mert ha a kérdés nem érhető majd szól aztán pontosabban felteszem. A nyakamban lévő nyaklánccal babrálok amíg várok és megyünk a körletemhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853787#post853787][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.10.02. 21:12[/b][/url]

A kifakadásra csak visszahúzza a nyakát, mint aki attól fél, hogy menten tarkón nyasszák, de azért utána csak nem tudja visszafogni magát és elvigyorodik a mókás hápogásra.
A következő tanácsra viszont grimaszba torzul arca.
- Azt hiszem nem igazán érted a helyzetemet. Nem tudom erősnek mutatni magam egyszer sem. Nem megy a varázslat- kezdi rázni a fejét
Az intésre hátrafordul kicsit, és ügyesen beveszi a kanyart.
- Persze, az összeset kipróbálták már rajtam, és mint már mondtam, a csiklandozó átoktól vérzik az orrom - ami után le is engedi a zsepit az orra elől, hogy lecsekkolja ömlik e még. Eléggé vörös, de ahogy ujjával megtapogatja az érintett területet a hegyein csak alvadt, mélybarna váladékot lát.
- Király, nézd, talán elmúlt - mutogat mindkét kezével nagyon lelkesen az orrára és ebben a nagy lelkesedésben sikerül is megbotlania a szőnyeg egy felgyűrődött dudorába és seggre vágódnia. A kezével a nagy hadonászásban sikerül megütnie az orrát, amiből újra elkezd szivárogni a vér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853851#post853851][b]Hollósi Zalán - 2022.10.04. 19:00[/b][/url]

 - Szerintem meg fogalmad sincs, te és én mennyire hasonlítunk - halvány mosolyra rándultak arcizmai. Elmagyarázta volna neki a saját küzdelmeit, amit át kellett élnie ahhoz, hogy a platán és a benne lapuló főnixtoll engedelmeskedjen neki, de inkább az kötötte le a figyelmét neki is, mennyire súlyos még sz orrvérzés.
 - Nem, ezt nem említetted - jegyezte meg, s mikor vonásai közönnyé fakultak volna, épp akkor lett szemtanúja egy látványos esésnek. Megtorpant a folyosón, akaratlanul is égnek emelte tekintetét, s csak utána közelítette meg Rómeót. Ismételten lerakta az olvasmányrengeteget, hogy leguggolhasson és kényelmesen a fiú arcára szegezhesse a pálcát.
 - Valetudo - mormogta, hangjából fáradság érződött, de egyben türelem is. Csendben várta, hogyan sikerül a varázslata.
 - Nem vagy könnyű eset, mondták már? - szakadt fel a leplezetlen véleménye. - Embereld meg kicsit magad, Merlinre. VAV-ig akarod tűrni, hogy ezt csinálják veled? - halk volt, inkább atyáskodó, mintsem korholó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=853955#post853955][b]Hegedüsh Marcell - 2022.10.07. 11:26[/b][/url]

Sötét alak dől a folyosó egyik oszlopának törzséhez. Jobb lába behajlítva, annak talpa a pilléren pihen, míg másik lábával próbálja stabilan tartani magát a márványpadlón. Tekintete üres, matt és a semmibe meredve harapdálja dehidratált, színtelen alsó ajkait jellegzetesen szabályos felsőfogsorával. Mintha gondolkodna, azonban… semmi nincsen jelenleg a fejemben, csupán hangtalan sípolás, amit koponyám bal oldalában végig érzek, mint megélezett böllérkést. Távoli zajnak tűnik a dámák harsány nevetése, obszcén megjegyzéseik, amiken csak csitrimód kacagnak, noha ez igen szokatlan viselkedés a felsőrendőségükről és finomságukról híres festményhölgyektől. Sötétszín hajam rendezett, mint mindig. Borostám inkább már kezdetleges szakállba módosult, szemeim alatt fekete karikák éktelenkednek, és markáns arcélem is kissé megviseltebb a megszokottnál. Hányszor veszítheti el önmagát az ember? Hányszor találhat vissza? Mi van, ha az én utam az, hogy nincsen utam? Az élet folyamatos leckékre tanít, amikből valahogy mégsem úgy okulok, hogy annak eredménye kifizetődő lenne. Elda elveszítése, apám halála, a barátok elhanyagolása és elűzése. Ez odáig vezetett, hogy egy időre távoznom kellett az Eridon házvezető-helyettesi pozíciójából, és most újra az útkeresés ösvényére léptem. Egy víz áztatta csapáson lépdelek, ahol kisebb-nagyobb időközönként megcsúszok, s amikor egy bokorért, egy faágért nyúlnék, az varázsintésre eltűnik a semmibe, nincsen mibe megkapaszkodnom, így végül ismét a sárban végzem. Tenyereimmel érzem a langyos sarat, nadrágom térdrésze ázik, és az eső aláhull bőrdzsekis felsőtestemre. Ez az élet járt nekem, ezt kaptam.
Megrázom fejemet, és kissé tikkelős pislogások közepette nézek szét az erre járó diákok között. Néhánynak keserédes mosollyal köszönök, de többre nem futja. Csupán egy mondatra kapok fel a fejem; „Tudtam, hogy megint lecsúszik… megmondtam. Így van, Gertrúd?”. Kérdi egyik dáma a másikat, amire lehajtott fejjel csak feketén szikrázó szemeimet szúrom feléjük. Állkapcsom belefeszül a fájdalomba, hiszen anyámtól is nemrég hasonlókat kaptam a temetés után. Ellököm hát magam az oszloptól, és tovább sétálok a folyosón. Kezeim fekete, szaggatott farmernadrágomban pihennek, bőrdzsekim háta kissé saras, ahogyan bőrbakancsom oldala és orra is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854024#post854024][b]Gróf-Vinkó Rómeó - 2022.10.09. 20:23[/b][/url]

Értetlen képet vágott.
- Akkor te se tudsz varázsolni? - felcsillan a szeme, valóban egy sorstársba bukkant volna aki épp ugyanannyira tehetségtelen a mágiához mint ő? Tényleg lehet ennyire szerencsés?
- De mondtam, hogy csiki volt - kéri ki magának, hátrafelé tolatva.
Lényegében azért is csinálja ezt, hogy lenyűgözze Zalánt, felvágjon a laza hátrafelé pofázásra is képes skilljével, bár ezt valószínűleg karóba húzza ott helyben amikor parádésan elvágódik.
Alig fogja még fel, hogy a padlón ül Zalán már ott guggol mellette. A pofája felé mutató pálcától kicsit hunyorít, mint aki attól fél, hogy újabb átkot dobnak rá. Viszont elkapni nem kapja el fejét, bízik a másikban. Olyan rendes volt vele az elmúlt tíz percben, hogy bőven kiérdemelte.
Érzi, ahogy az orrát célozza meg a kimondott ige és a csepegés eláll. Akkor fogja fel, hogy valószínűleg újra elkezdett folyni. A gyógyításhoz mellékelt megjegyzésre csak elvigyorodik.
- A gyengélkedőn szinte már az összes nővér megjegyezte már - ismerte be vidáman. Persze ezen kívül még sokan mások is hasonló véleményen vannak.
- Mégis mit tehetnék? Nem vagyok olyan ügyes mint őt, se olyan jó. Másodlagos varázsló vagy inkább kvibliszerűség, az egész életem erről fog szólni a varázsvilágban -  elhúzza a száját és a feje is fancsalivá válik. Rossz belegondolni. Talán az iskola után kevesebben fogják bántani, ha belekezd a munkába, mert elvileg a felnőttek közönyösek és nem izgatják mások.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854078#post854078][b]Rothstein Elektra - 2022.10.10. 15:02[/b][/url]

Első napjait egyszerre jellemezte a nosztalgia és a friss élmények hullámzó váltakozása. Tanárként aposztrofálva magát igyekezett egy olyan új attitűdöt kialakítani a diáksággal szemben, mely méltó tantárgyához. Vajmi kevéssé lehet olvasni arcáról és gesztusaiból tanítási időben. Azonban annak végeztével enyhült ez a tartózkodás, hogy helyét visszaadja a nőnek, aki egykori rellonosként kószálhat, immár szabadon és kötetlenül egykori alma materében. Így hősnőnk nem tudta megállni, hogy fel ne keresse diákkori kedvenc helyeit, ahová emlékei fűzik. Kezdve a monogramjával vésett padot a Mágiatörténet teremben. Újra felfedezte a Kastély minden szegletét, érzékszervei mondhatni elteltek az ismerősen ismeretlen látvánnyal, zajokkal és textúrákkal. Vékony ujjaival ma épp a freskókkal és a folyton fecsegő dámák portréival díszített folyosó oszlopait sorjázza. Tapintásuktól mosoly suhan szép ívű ajkára. Az a fajta, melyet látva bárki megmondaná, hogy viselője lelki szemei előtt szép képek idéződtek. Elektra éles metszésű arca szinte megfiatalodik, hiába hord elegáns öltözéket a tanoda falai között. Hűen önmagához, talárt persze egyáltalán nem vesz fel. Ezen a napon is csupán fekete blúzt, szürke kosztüm nadrágot, vállára vetve kedvenc bőrkabátját viseli. Lapos talpú bokacsizmája csendes, puha léptet kölcsönöz számára. Mondhatni észrevétlen halad mindaddig míg meg nem pillant valakit alig két lépésre maga előtt. Azonnal felismeri, bár szívébe édesbúsan nyilall a fájdalom, a férfi látványától való megdöbbenés elmos minde érzést. - Veled meg mi a fene történt?! - szólal meg kemény tónusú hangon, melyben az emberségből fakadó aggodalomtól több nem hallatszik. Elfogadta a férfi döntését, hogy nem jött el hozzá Görögországba, hanem helyette ő maga is elutazott. Volt felesége viselkedése után érthetőnek is tűnt, hogy Hege nem tudta elfogadni Mark iránti kialakult érzéseit. Nehéz volt, de megtanult kettejük nélkül, ismét egymagában a lányának és hivatásának élni. Egyetlen okból érez csupán fájdalmat Elektra lelke mélyén. Mégpedig amiatt, hogy a férfi nagy szavainak és igéreteinek ellenére, mégsem kellett neki eléggé. Talán sosem kellett, ám ezen kár volt örlődnie. Hiszen ami elmúlt, el kell engedni. Még ha így, a közelében nem is lesz egyszerü.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854542#post854542][b]Kobán Emma - 2022.10.18. 18:33[/b][/url]

Amióta Zelma megmutatta a társalgót, szép lassan átszoktam oda tanulni. Nem mintha a könyvtár nem lenne még mindig a szívem csücske, de valahogy a lazább környezet a szorgalmik megírásához bőven elégnek bizonyult, és az a kandalló... mindig a kandallós terem a nyerő, bármelyik kettőt is állítjuk egymás mellé. Ez a néhány hét a kastélyban már elegendő volt hogy visszatérjenek a Waldorfos éveim, és kicsit lazábbra vegyem én is a figurát a Herzberg után. Most már bátran huppantam be én is a puha fotelekbe, vettem le a cipőm, és ültem a leglehetetlenebb pozíciókban.
Ma csak egy levelet akartam megírni a bátyámnak, és miután azt szépen lezártam, összeszedve az összes holmimat egy csendes és illedelmes - Sziasztok!- kíséretében kiléptem a szobából. Csak néhány lépés után jöttem rá, hogy még nem küldtem soha baglyot innen, és halvány lila gőzöm sincs, hogy merre kéne induljak. Mielőtt teljesen eltévednék, a falnak támaszkodva megállok átgondolni alaposan, hogy van-e esély arra, hogy megtaláljam a bagolyházat. Azt hiszem az északi szárnyban kéne keressem, mert annak van tornya, és remélhetőleg ott laknak a sulibaglyok. De erre semmi garancia nincs, úgyhogy egy hangos sóhaj kíséretében elhatározom, hogy inkább megkérdezek valakit és csak holnap küldöm el a levelet. Helyette inkább visszaviszem a könyvet, ami már nem fog kelleni, úgyis útbaesik a könyvtár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854552#post854552][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2022.10.18. 19:34[/b][/url]

- Nem érdekel! - rikácsoltam a telefonba.
- Azt mondtad, hogy jöhet a Kornél is velem, apciii! -  magassarkúmmal topogtam végig a kiafranctudja nevű folyosón, míg rózsaszín retikülöm az alkaromon lógott. Természetesen a vastagkeretes napszemüvegem le sem szakadt a fejemről. Így van, még épületen belül sem, majd pont nekem mondja meg akárki is ebben a porfészekben, hogy mit csinálhatok meg mit nem.
- De nekem kell az inasom! APCIIIIII! - műsoros hisztit vágtam le neki, hiszen megígérte, hogy lesz itt olyan, aki emlékeztet, mely társadalmi réteghez tartozom, még ha ebben az iskolaban rohadtul nem ez volt a jellemző.
Pórnép.
- Akkor sem érdekel! Küldd ide a Kornélt, az ő teáját szeretem a le... - s akkor ütköztem valakinek neki. Valaki olyannak, akinek nem pamutból volt a garbója és ráadásul ordított róla, hogy valami pár ezer forintos kínai utánzat.
Annyira hihetetlen volt számomra a garbó, még a kezemből is kiesett a telefonom, egyenest a földre. Csodálatos szemeimmel pedig először a törött képernyőt bamultam, amely még világított ugyan és mintha apci szólított is volna, majd hirtelen minden begyorsult és felnéztem a csajra ismét.
Elfintorodtam az arca láttán. Komolyan mondom, olyan fekete karikásak voltak a szemei, hogy azon még a legjobb szemkörnyékápolóm se segítene. Na és az a haj? Fésűt mikor látott? Biztos van kutyája és egy a fodrászuk...
- Hé! Mit képzelsz? Kilökted a telefont a kezemből! - mutattam a földre - Kérlek, vedd fel legalább - hangnemem a sértettből egy szempillantás altt átváltott elegánsan kérővé. Még én is meglepődtem rajta, micsoda finom és úrihölgy voltam tulajdonképpen a modern világ tüneménye. Apci már nem is érdekelt, -talán le is tette- azonban Álmos képű királylány annál jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854574#post854574][b]Kobán Emma - 2022.10.18. 20:53[/b][/url]

Alighogy elindultam a Navine klubhelyisége felé, meghallottam azt az összetéveszthetetlen hangszínt, ami miatt édesanyám ragaszkodott a Waldorf iskolához. Eleinte nem értettem, hogy a szupermenő nemzetközi ovi után miért nem mehettem én is a kis barátosnéimmal ugyanabba a suliba, de a későbbi formális találkozókon már rájöttem, mennyire helyes döntés volt. Danival ugyan imádtuk az ilyen eseményeket, de mindketten pont arra a havi néhányra voltunk bekalkulálva, amennyi anyánk munkája miatt kötelező volt.
Már csak kíváncsiságból is keresni kezdtem a hang tulajdonosát, sajnos pont rossz irányba forgattam a fejem, mert a következő pillanatban belém ütközött. Követtem a szememmel a földre pattanó mobilt, majd az arcára pillantva elfojtottam egy mosolyt. Tiszta Charlotte... Egy röpke pillanatig elgondolkodtam, hogy most mennyi energiám van erre, de az utóbbi hetekben a mentális állapotom full stabilnak bizonyult és ma már edzeni is voltam, úgyhogy be mertem vállalni hogy értelmesen kezelem a szituációt.
- A kilöktem, azért túlzás- felelek szelíden, amíg lehajolok a telefonért - De mondjuk azt számonkérheted, hogy miért nem kaptam el.- nyújtom át a mobilját egy huncut mosollyal.
Csak ezután mérem végig a leányzót, és egy pillanatig sem próbálom ezt lopva csinálni. Egyrészt Ő is pont ugyan ezt tette, másrészről pedig szinte biztos vagyok benne, hogy nagy gonddal összeválogatott outfit van most a kifutón, amire biztosan büszke.
- Vintage Fendi? - kérdezem a fehér szandijára pillantva, magamat is meglepve hogy még mindig pontosan felismerem a pántjáról. Charlotte büszke lenne, fénykoromban még talán a típus nevét is tudtam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854610#post854610][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2022.10.18. 22:50[/b][/url]

Én ezt nem értem, az embereknek mióta létszükséges tátott szájjal megállni a folyosó közepén és lassított felvételeket megszégyenítő gyorsasággal, bambán mormolni a feje búbját vakargatva, hogy: Most mit is akartam csinálni? Csak egy buta, orángután vagyok. Blablabla.
Jó, Álmos Képű talán nem így csinált és talán nem is mondott semmit, de akkor is a folyosó közepén állt! Esküszöm az ilyen emberek arra várnak, hogy szegény, ártatlan áldozataikra foghassák a saját hibájukat, pedig azok csak rosszkor voltak rossz helyen, pont mint Én!
A telefont legalább felvette és felém nyújtotta, persze ez is a kiváló színészi tehetségemnek köszönhető, nem vitás! Egy félmosoly kíséretében visszavettem az eszközt és jól szemügyre vettem. Igen, erre nem olvastam törésálló bűbájt, mint a sajátomra. Na mindegy, veszek másikat. Ja nem. Csóró vagyok és még pár hónapig nem kapok zsebpénzt.
Gáz csórónak lenni…
- Hogy mondtad? - tekinteteim úgy emeltem fel rá, ahogy a black fridayen szokták rám a nagymamák, amikor soron kívül megyek be vásárolni, mert lefizetem az alkalmazottakat.
A pénz sosem volt akadály.
- Ismered a Fendit? Pff - hessegetni kezdtem a kezemben lévő telefonnal - Még jó, hogy ismered! Ez alap dolog. De… jó a szemed. Talán nem is vagy olyan ostoba, mint amilyennek tűnsz, Álmos képű - míg ezt lassan, hideg hangnemmel búgtam, végig tartottam vele a szemkontaktust. Figyeltem, miféle reakciót válthatok ezzel ki belőle.
Aztán hirtelen elfordultam, elléptem körülbelül három lépés távolságra és az égbe emelve a kezeimet felüvöltöttem.
- Hol a büdös picsába vagyok és merre az Eriizé klubhelyiség? Te tudod? - félig fordultam ugyan, de pont annyira volt ez elég, hogy a jobb vállam felett visszanézhessek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854623#post854623][b]Hegedüsh Marcell - 2022.10.19. 09:23[/b][/url]

Én magam is sáros vagyok. A lelkem is. Nem gondoltam volna, hogy újra Senkiföldje polgármestere leszek, de ha az ember elveszíti a lelki békéjét, akkor minden képes a feje tetejére állni. Amíg jó helyen vagy, minden rendben. Én nem vagyok ott. Egyedül utazgattam, családi ügyeket szerettem volna intézni, de mindent kivettek a kezemből. Oda sem tartozom már régóta. Nem csak az én hibám. Nem minden csak az én hibám. Noha ezt a képet építik fel benned hosszú éveken keresztül… akkor azért elgondolkodsz, nem igaz? Talán az lenne a legjobb, hogyha összeszedném minden mozdítható holmimat, és meglépek. Úgy soha nem lenne már gondja rám senkinek. Felpattanni gyönyörű motoromra, és kimenni a világból. Meglehet, hogy vissza Amerikába, hogy újra az agglegénység „gyönyöreit” megélve, egy lakókocsiparkban tengődjek nap mint nap. Bizonyára ez a sors jár nekem. Ahogyan apámnak is ez járt.
„Ugyanolyan leszel, mint az apád”, visszhangoznak koponyámban anyám szavai még valamikor régről. Nem tévedett. A vér nem válik vízzé, ahogyan mondani szokás. Sok-sok gondolat kering a fejemben, millió érzéssel, hanggal és emlékkel. Hosszú ujjaim a jéghideg falat érik, mintha búcsúznék tőle, majd megtorpanok. Ismerős hang. A legismerősebb. Ám fejemet nem kapom oda azonnal. Lehajtott fejjel húzom fájdalmas mosolyra széles ajkaimat orrom rejtekében, hogy akkurátusan forduljak a régen látott nő irányába. Az aprócska Hege-mosoly még mindig ott bujkál szájam szegletében.
– Motorral jöttem – felelem nemes egyszerűséggel. Egy közeli ablak felé emelem feketeszín tekintetem, és megszokott rekedtségemmel folytatom. – Az éjszaka esett, én pedig nem voltam a képességeim csúcsán idefelé; megcsúsztam – fúrom végül tekintetem a nő szemeibe. Udvariatlan dolog, hogy egyik kezem még zsebemben pihen, így gyorsan kihúzom onnan. Pótcselekvésképpen egyet, majd még egyet simítok a kissé sárosan marad kabát oldalán, majd torkomat köszörülve tekintek ismét Elektrára. Hatalmasat nyelek, mielőtt szólni mernék.
– Gratulálok az állásodhoz! – torokköszörülés. – Hallottam, hogy Fiziognómiát fogsz tanítani – én pedig most írtam alá minden papírt… szép, Hegedüsh…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854632#post854632][b]Rothstein Elektra - 2022.10.19. 10:30[/b][/url]

Vonásai megenyhülnek, mialatt sötét, kifejező szemeiben az őszinte aggodalom zsarátnoka gyúl ki ösztönösen. Végigméri a szívének egykor oly kedves férfit, s mondjon bármit, hősnőnk tekintete az arcán állapodik meg, melyből már, szakmai ártalom okán is, azonmód olvasni igyekszik. - Akkor most azt mond el, valójában mi történt, mert szörnyen nézel ki...Nagymenő - ejti ki csendesen a megszólítást. Szándéka szerint nem hívja többé Hegének. Könnyebb a távolságot tartania, ha a kommunikációban is megteszi. Visszaminősítette a vele szemben állót? Igen. Azonban ez mindkettőjük érdeke. - Köszönöm - mosolyodik el szinte alig láthatóan, hogy azután tovább beszéljen. Nem lép közelebb, nem öleli meg Marcellt, pedig tudja jól, ez volna az útjuk egymás felé. Ugyanabba a folyóba kétszer...sőt harmadjára már tényleg nem szabad belelépnie. Tehetnének új fogadalmakat, hogy azokat újra megszegjék, s ez szívükben egyként döfne megint kést. Te pedig már nem vagy az Eridonosok házvezető helyettese...Elhagyod a várat, aztán a várost is végül? Nincs már semmi, ami ide kötne? - kérdezi remegő hangon, melynek tónusa komor sötét, mint a gyász, melyet már Elektra régi barátként üdvözöl. Ott oson nap nap után nesztelen, háta mögé húzódva, hogy olykor szárnyként vállára hulljék, ám nem feleleli, mint inkább újra és újra a porba veti. - Miért nem jöttél utánam? Mit értek a nagy igéreteid? Mit értek az én szavaim neked? Volt egyáltalán értelme ennyi évet arra áldoznunk, hogy egymás lelkében szinte helyrehozhatatlan károkat okozzunk? - kérdezi meg mégis mindazt, amit talán nem kellene. Arca kifürkészhetetlen marad, de pillantásán érződik kérlelhetetlen szomorúsága. Megnyugvást keres, hogy végre Marcell is belássa azt, amit neki is csak kínok és könnyek árán, magányosan, őt várva töltött tengerparti éjaszakák sora után sikerült. Nem kellett eléggé a férfinak. Ahogy egykor, úgy most sem, s ez nem változik meg soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854637#post854637][b]Kobán Emma - 2022.10.19. 11:28[/b][/url]

Olyan nosztalgikus emlékeket hozott elő a leányzó viselkedése, hogy megpróbáltam jó alaposan az eszembe vésni, hogy erről újra beszélnem kell Góficz úrral. A Herzbergben és itt a kastélyban is akárkivel találkoztam egyaránt jófej, kedves vagy szimplán érdektelen volt, legyen az illető tehetős vagy szerényebb körülmények közül érkező. Nem is számítottam rá, hogy ezt a két lábon járó sztereotípiát, aki épp előttem ácsorgott, a varázsvilág berkein belül is gyártják. Ha másra nem is, arra tökéletes volt, hogy bizonyítsa mennyire sok dolgom van még a terápiával, mert az a nyugalom és móka ami a szónoklata alatt elárasztott, nem lehet normális. Nem tudom mit nevelt belém az a 2 év, amíg Charlotte aktívan részt próbált venni a mindennapjaimban, de ezt a szintet kéne elérni az átlag emberekkel is. A folyamatos szorongás, hogy mit gondol rólam? Elment nyaralni. Izgulás azon hogy ne legyek túl- vagy alulöltözött? Kit érdekel?!
A folyamatos szemkontaktusát játszi könnyedséggel és egy bujkáló huncut mosollyal állom, csak az álmos képűre húzom fel a szemöldököm.
-Hm, ez új...- bólogatok szinte elismerően. A botsáska szokott lenni a nyerő, de már olyan régen nem próbált senki verbálisan szapulni, hogy el is felejtettem milyen érzés. Egy apró gondolatfoszlányként azért előbújik a már megszokott kis szorongás, hogy mi van, ha igaza van, tényleg szörnyen néz ki az arcom, és mindenki más is ezt gondolja rólam, de a következő jelenet azonnal visszarántott.
Enyhe csodálkozással keveredő megkönnyebbüléssel figyeltem, ahogy elvonul, már reméltem, hogy ez volt a végszó, de a következő pillanatban csak az összeszorított ajkaimmal tudtam megakadályozni, hogy ne nevessek fel hangosan. Tényleg minden erőmet bevetettem, és lehajtva a fejemet a cipőm orrát fixíroztam, mert olajat azért nem akartam a tűzre önteni. Bármennyire is jól esne megkérdezni, hogy ezt most mennyire gondolta komolyan, pont annyit érne mint egy háromévest megkérdezni hogy miért eszik homokot. Szerintem a háromévessel még több esélyem is van picit. Inkább csak megigazgatom a vállamon a táskát, mert ez már tényleg a vége kell hogy legyen a jelenetnek.
-Ha az Eridonra gondolsz, akkor sajnos nem...bocsi.- nézek fel rá a cipőm orráról, és minden arcizmommal azon vagyok, hogy rendezett kifejezéssel tudjam ezt közölni. Reményem szerint tényleg sikerült egy sima mosoly és ezzel én lezártnak tekintettem a beszélgetést. Tovább is indultam, de a lelkiismeretem még megszóltalt.
- Most a nyugati szárny második emeletén vagyunk, ha ez segítség. De a társalgóban lehet találsz Eridonosokat.- teszem hozzá egy biztató mosollyal miközben elhaladok mellette, direkt figyelve a két lépés távolságra, nehogy megint itt nekem ugorjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854649#post854649][b]Hegedüsh Marcell - 2022.10.19. 11:56[/b][/url]

Milyen érdekes, hogy míg Neki nélkülem felfelé ível a karrierje, addig nekem Nélküle a béka hátsója alá csúszik minden. Neki nincsen rám szüksége, ám nekem annál inkább lenne. Mégis elszalasztottam már sokadjára a lehetőségem – még ha nem is teljesen az én hibámból. Valóigaz; nem tudtam feldolgozni a Mark és Elektra között történteket. De én sem vagyok szent. Valami eltört már régen mindkettőnk részéről, és lehet fogni bárkire; itt mi vagyunk a bűnösök. A lelkünk minden távozás, távolodás és összekapás után egyre messzebb került egymástól. Most pedig hiába érzem ugyanazokat a pillangókat, hiába látom egyre szebbnek őt, hiába bolondítja meg elmémet természetes illata, hiába szalad végig minden kiadott hangja jóleső hidegen a hátamon… és még folytathatnám. Sóhajtok egyet. Halvány mosolyom ismét előkerül a halk megnevezésre. Tudom, hogy Hege nem leszek már az életében. De legalább még valahol a része vagyok. Ha messziről kell végig néznem az ő felemelkedését, kiteljesedését és boldogságát, akkor sem leszek szomorú. Hiszen Elektra boldogsága a legfontosabb. Én pedig – úgy érzem – soha nem tudtam volna ezt megadni. Mert valahol mindig elrontom a dolgot. Félmosolyom kedves, meleg, mégis keserédes.
– Sok minden történt, Elda – kezdnem és egy nagy szusszanással dőlök a falnak jobb oldalammal. – Nem hiszem, hogy a magyarázat akármivel is felmentene az alól, amit tettem… vagyis éppen nem tettem – Elektra nem az a fajta nő, aki a körítést preferálja. Így egy fájdalmas mosollyal fordulok felé. Szemeim csillognak a folyosó gyér fényében, szájam széle meg-megremeg a mosoly közben. Sírhatnék. De nem fogok. Még kicsit hagyom a témát, mert úgy gondolom, hogy nem a távozás oka a lényeg. Már régen nem az a lényeg. Hanem az elveszített fonál, ami ugyan mindig valahol bolyongani fog közöttünk, ám a rendbehozatalhoz nem lenne elég az, amit eddig produkáltunk. – Így igaz – bólintok teátrálisan a megjegyzésre, miszerint Főnixeim már Kedves alá tartoznak. Hunyorítva vizsgálom vonásait. Fáj neked is ez az egész, igaz? – Á! – legyintek magamban csalódott fintorral. – Igazság szerint, még nem tudom, hogy mihez kezdek – mondom a legőszintébben. Szánalmasnak érzem magam, de Elektra előtt nincsen titkolni valóm. Látott fent és látott a gödör mélyén; ez vagyok én. Kérdései éles késként hasítanak lelkembe, hogy az agyamnak továbbítsa fájdalmas sikítása közepette az ingert. – Gyáva voltam. Tudod… – teszek felé végül egy bátortalan lépést, ám inkább visszalépek egy felet, és kezeimet leengedem magam mellé. Elvégre automatikusan elindítottam azokat Elektra felé. – A legutóbbi találkozásunk azt érzékeltette velem, hogy túl sok benned a tüske, és… tovább kellene lépnünk – nyelek félhangosan. – Aztán amikor összeraktam a képet, hogy merre lehetsz, és összeszedtem a bátorságom, akkor… rossz híreket kaptam a családtól, így végül odamentem – nem volt jó döntés.