Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854552#post854552][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2022.10.18. 19:34[/b][/url]

- Nem érdekel! - rikácsoltam a telefonba.
- Azt mondtad, hogy jöhet a Kornél is velem, apciii! -  magassarkúmmal topogtam végig a kiafranctudja nevű folyosón, míg rózsaszín retikülöm az alkaromon lógott. Természetesen a vastagkeretes napszemüvegem le sem szakadt a fejemről. Így van, még épületen belül sem, majd pont nekem mondja meg akárki is ebben a porfészekben, hogy mit csinálhatok meg mit nem.
- De nekem kell az inasom! APCIIIIII! - műsoros hisztit vágtam le neki, hiszen megígérte, hogy lesz itt olyan, aki emlékeztet, mely társadalmi réteghez tartozom, még ha ebben az iskolaban rohadtul nem ez volt a jellemző.
Pórnép.
- Akkor sem érdekel! Küldd ide a Kornélt, az ő teáját szeretem a le... - s akkor ütköztem valakinek neki. Valaki olyannak, akinek nem pamutból volt a garbója és ráadásul ordított róla, hogy valami pár ezer forintos kínai utánzat.
Annyira hihetetlen volt számomra a garbó, még a kezemből is kiesett a telefonom, egyenest a földre. Csodálatos szemeimmel pedig először a törött képernyőt bamultam, amely még világított ugyan és mintha apci szólított is volna, majd hirtelen minden begyorsult és felnéztem a csajra ismét.
Elfintorodtam az arca láttán. Komolyan mondom, olyan fekete karikásak voltak a szemei, hogy azon még a legjobb szemkörnyékápolóm se segítene. Na és az a haj? Fésűt mikor látott? Biztos van kutyája és egy a fodrászuk...
- Hé! Mit képzelsz? Kilökted a telefont a kezemből! - mutattam a földre - Kérlek, vedd fel legalább - hangnemem a sértettből egy szempillantás altt átváltott elegánsan kérővé. Még én is meglepődtem rajta, micsoda finom és úrihölgy voltam tulajdonképpen a modern világ tüneménye. Apci már nem is érdekelt, -talán le is tette- azonban Álmos képű királylány annál jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854610#post854610][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2022.10.18. 22:50[/b][/url]

Én ezt nem értem, az embereknek mióta létszükséges tátott szájjal megállni a folyosó közepén és lassított felvételeket megszégyenítő gyorsasággal, bambán mormolni a feje búbját vakargatva, hogy: Most mit is akartam csinálni? Csak egy buta, orángután vagyok. Blablabla.
Jó, Álmos Képű talán nem így csinált és talán nem is mondott semmit, de akkor is a folyosó közepén állt! Esküszöm az ilyen emberek arra várnak, hogy szegény, ártatlan áldozataikra foghassák a saját hibájukat, pedig azok csak rosszkor voltak rossz helyen, pont mint Én!
A telefont legalább felvette és felém nyújtotta, persze ez is a kiváló színészi tehetségemnek köszönhető, nem vitás! Egy félmosoly kíséretében visszavettem az eszközt és jól szemügyre vettem. Igen, erre nem olvastam törésálló bűbájt, mint a sajátomra. Na mindegy, veszek másikat. Ja nem. Csóró vagyok és még pár hónapig nem kapok zsebpénzt.
Gáz csórónak lenni…
- Hogy mondtad? - tekinteteim úgy emeltem fel rá, ahogy a black fridayen szokták rám a nagymamák, amikor soron kívül megyek be vásárolni, mert lefizetem az alkalmazottakat.
A pénz sosem volt akadály.
- Ismered a Fendit? Pff - hessegetni kezdtem a kezemben lévő telefonnal - Még jó, hogy ismered! Ez alap dolog. De… jó a szemed. Talán nem is vagy olyan ostoba, mint amilyennek tűnsz, Álmos képű - míg ezt lassan, hideg hangnemmel búgtam, végig tartottam vele a szemkontaktust. Figyeltem, miféle reakciót válthatok ezzel ki belőle.
Aztán hirtelen elfordultam, elléptem körülbelül három lépés távolságra és az égbe emelve a kezeimet felüvöltöttem.
- Hol a büdös picsába vagyok és merre az Eriizé klubhelyiség? Te tudod? - félig fordultam ugyan, de pont annyira volt ez elég, hogy a jobb vállam felett visszanézhessek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=854708#post854708][b]Wesselényi Arabella Valéria - 2022.10.19. 20:07[/b][/url]

- Persze, hogy új a surcim! Mit gondolsz? - forgattam meg a szemeim -  Majd pont az új suliba nem egy teljesen új ruhatárral indulok, mi? Na perszeeeee~ - Ez a nyomorult viszont tartotta velem a szemkontaktust. Nem is, inkább csak állta a sarat és mintha mosolygott is volna.
Nem rossz, legalább nem egy taknyában fulladozó, rinyagéphez volt szerencsém ez azért elég menci. Az viszont nem tetszett, hogy rejtegette a valós vonásait. Ügyes volt, ám annyira nem, hogy mindent, nyomtalanul eltűntethessen. Kiskoromtól kezdve anyámmal szépségversenyekre jártam, a Leeuwben pedig a színjátszósok koronázatlan királynője voltam, még jó, hogy felismerem a hamis vonásokat. Nekem is rengeteget kellett már kamu mosolyogni a sok ocsmány, fogatlan banyára.
- Remek! Veled is csak eggyel többen vagyunk ebben az iskolában! - csattantam fel, amikor csak úgy közölte, nem tudja merre van az Eridon. Feltehetőleg nem is volt eridonos. Na az mondjuk bajcsika. Na mindegyke, megoldom. Mint mindig mindent, mert mindenki életképtelen körülöttem és még az idióta inasom is otthon vakarja a tökét!
- Na mindegyke, Álmos. Megnézem a társalgóba,  te pedig legyél nagyon ügyike kis csajszibarack és hordd el magad. Ha szeretnél tenni valamit a közösségért, kezdj el használni szemkörnyékápolót és korrektort, mert borzasztóan sikoltoznak a szemeid. Puszi-pacsiii! - azzal felvettem a napszemüvegem és egy száznyolcvan fokos fordulattal együtt elindultam. Leszartam, merre, csak el onnan, mert biztos megszaggatom, ha tovább teszi magát nekem, pedig én csak útbaigazítást kértem. Akkora nagy baj lett volna segíteni az új, szuperszexi és gazdag diáklánynak? Még fizettem is volna neki!
Szégyen.