A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833113#post833113][b]Fellner Ádám - 2021.06.25. 20:23[/b][/url]

Megjegyzésére ráemeltem a tekintetem, de csak egy lesújtó pillantást tudhatott magáénak, ami röviden és tömören mindenről is árulkodott. Hogy én…mert hát ő nem. Ez az érzés még mindig ott dübörgött a mellkasomban, hiába teltek el napok, vagy hetek, szavai még mindig ott visszhangzottak fülem membránján, s még mindig ugyanúgy fájtak. De most inkább fel sem hoztam már, hogy ugyanarról vitázzunk, mint ott a moziteremben, hogy próbáljam megérteni a hülye indokait. Igazán beszélni se akartam vele, mert a jelenléte még mindig felkavart, pedig nem akartam ezt érezni, mert köszönöm szépen, jól elvoltam Borival, nagyon is. Ő szeretett és közel engedett magához, s éppen ezért én is jól éreztem magam vele. Apropó, Bori. Merre is járt? Pillantásommal kerestem, egyúttal Leila közelségétől akartam szabadulni, el is fordultam..volna, ha nem ordítja telibe a fejemet. - Na mi van? - kissé tapló mód reagáltam, de ennyi azt hiszem belefért a múltkori után. Kissé flegma tartással fordultam vissza irányába, mert nem tudtam, hogy most majd mégis mivel jön elő. Bori említésére azonban kitágult a pupillám, de mielőtt még befejezte volna, amibe belekezdett, már ott is termett mellettem a szőke, Merlin áldja nevét, a legjobbkor.
Rámosolyogtam, és ösztönösen húzódtam hozzá közelebb, ahogy belém karolt, majd egyikükről másikukra szökött pillantásom. Bori semmit sem tudott a csókról, nem mondtam el neki, talán ezért is volt ennyire kedves Leilával, meg persze azért, mert úgy tudta, hogy mi nagyon jó barátok vagyunk. Voltunk. Hogy most mi volt, azt nem tudtam, ellenben Leila kontrájára azonnal odakatam a pillantásom, s meglepetten pislogtam, ahogy a nyitott kapcsolat szóba került. Először azt hittem, hogy kinyögi neki majd a csókot, s erre akar utalni, de az döbbentett csak le igazán, mikor Boriról és csávókról kezdett el beszélni. Értetlenül kaptam Borira a tekintetem, majd vissza Leilára, s hazudnék, ha nem lepte volna el az agyamat a dühös köd, mert azt hittem, hogy a barna most csak szórakozik velünk.  - Mi van? Miről beszélsz? - értetlenül néztem először Leilára, aztán meg Borira, pechemre lemaradtam arról a pillantásról, amit Leila felé küldött, s nem tűnt fel, hogy a barna igen csak meglepte ezzel a barátnőmet. Fogalma sem volt róla, hogy Leila ott dolgozik, azonban egy mosolyt erőltetve igyekezett leplezni az érzéseket.- Nem értem, hogy miről beszélsz, nem jártam a pubban, biztosan összekeversz valakivel - tette az ártatlan értetlent, s a karomon is végig simított. - Megyünk Ádám? Odaát van pár finom falat - próbált menekülni, de engem rohadtul zavart ez a helyzet. Nem azért, mert nem hittem Borinak, sokkal inkább azért, mert dühített, hogy Leila össze akart ugrasztani minket.- Miért csinálod ezt? Miért hozol fel ilyen baromságokat Boriról? Csak velem jár és együtt vagyunk és leszünk is - jelentettem ki határozottan Leilának, nem tudva még az igazat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833117#post833117][b]Orbán Gábriel - 2021.06.25. 21:03[/b][/url]

- Mi az hogy! Igazi falusi gyerek! Inkább vigyáznia kellene, mert még a végén mindent felfal. Igaz-e.
Flóri nevetve helyesel, azzal a kis megjegyzéssel, hogy a szalonnának a piros része a legfinomabb. Hát azért fiam, ezzel vitatkoznék, mert jó annak a fehér része is teljesen, de ki vagyok én? Ugye? Na ugye. A lényeg, hogy ez a kis mamlasz rendes ételt kapjon, és, ahogy elnézem, a legjobb helyre jöttünk, mert ez a nőszemély igencsak érti azt, hogy mivel kell levenni a lábáról egy férfit: Zsírral. Mintha a karmám kezdene tisztulni, mert egyből egy olyan emberhez vezetett, akik pontosan tudja, hogy mire vágyom. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára szalonnát, valahogy az iskolában nem igazán értéklik a jó kis magyaros-parasztos életvitelt, zsírral, hagymával, piros paprikával.
- Köszönjük. Ön igazán kedves, és tehetséges. Már most nagyon finomak az illatok, sőt, ha szereti csípőssel bolondítani az ételt, én esküszöm, hogy feleségül veszem itt helyben.
Mondjuk ahhoz persze hivatalosan is el kellene válnom, nem elég csak az, hogy évek óta elszeparálva élek a feleségemtől, aki igazából ugye nem is az, de ez most egy teljesen mellékes történet. A kiskölyköt lepakolom a sörpadra, és meghazudtolva a tényt, hogy az apja megnevelte, már nyúl is egy szelet kenyér után.
- Flórián!
Korholom nevetve, mert azért ezt mégsem illik. Értem én, hogy éhes, de azért nem éheztetik, és illendő volna megvárnia, míg a felnőttek engedélyt adnak rá. Nagy szemekkel néz fel rám, majd a vendéglátónkra, és végül megállapítva, hogy nem kellene ezt csinálnia, beleharap a kenyérbe.
- Esküszöm önnek, hogy nem éheztetjük. Legalábbis nem úgy ismerem az apját, mint, aki ne adna neki enni. Csak, elfelejtette velem közölni, hogy úgy gondolja a felvigyázásba a reggeli is beletartozik.
Pedig nagyon úgy néz ki, hogy szegény gyerek itt teljesen el van hanyagolva. Még szerencse, hogy azért rendelkezik egy kis egészséges gyerekhájjal. A hölgy felé nyújtom a kezem, mégiscsak így illik.
- Gábriel vagyok, ő pedig Flórián. Nem láttam még erre, emlékeznék önre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833121#post833121][b]Éjféli Veréna - 2021.06.25. 21:51[/b][/url]

A tréfálkozásra csak mosolygok. Több itt az étel annál, mint amit egy ilyen kis lurkó meg tudna enni. Direkt többet hoztam ki harminc százalékkal mindenből, hogy adott esetben improvizáljak egy kenyérlángost, ha balul sülnének el a dolgok. Például lekozmálna a bográcsban fővő étel. Szerencsére ez mindeddig nem történt meg és ha meg is történik, a teteje keverés nélkül jó darabon menthető még akkor is ha az alja már szénné égett. Egy jó szakács mindig menti, ami menthető. A másik jókora fakanállal most a levesben kotrok pár kört, hogy átmozgassam a tartalmát. Ekkor hallom meg a dicsérő szavakat, meg a feleséges mondatot, amitől egy pillanatra megáll a kezem a széles, íves mozdulatban. Mellkasom fájón megsajdul. Vér illatát érzem és bevillan egy ütés fájdalma. A fenébe, biztosan felismert és ezért mondta. Akkor nem értem, miért ült le mégis? Ez valami rossz tréfa. Nem szabad magamra vennem. - A pörkölt enyhe csípős aroma nélkül olyan, mint az élet levegő nélkül - jegyzem meg, ügyet sem vetve mondandójának második részére. Nem láthatja rajtam senki, hogy mit érzek. Még két kört kavarok a lassan gyöngyöző fogásokon, majd letéve a kanalat én is odamegyek az asztalhoz és felcsippentek egy darab paradicsomot. Nem reggeliztem. Étvágyam sem nagyon volt, egyrészt az izgalom, másrészt amiatt, hogy eljárt az ételek illata. - Egyenek csak, amennyi jól esik. Egy éhes hasnál kevés rosszabb dolog van, főleg ebben a korban - mondom mosolyra húzva a számat. Nem ülök le melléjük. Megtartom a karnyújtásnyi távolságot. A paradicsom után a kedvencem, a kenyér csücske kerül a kezembe, míg a másikat serclit a fiú felé nyújtom. - Ez a legfinomabb része a kenyérnek. Tessék kis barátom - amennyiben elveszi, úgy azután elkezdek bíbelődni a boros üveggel. Még egy üvegnyivel nyakon kell kínálnom a marhámat, hogy a zamatába a szőlőszemek érett leve is belevegyüljön. Izgulok, kár lenne tagadnom. Remeg a kezem, így sikeresen kezembe állítom a dugóhúzó tüskéjét. Magamban szitkozódom csak, mert megszoktam, hogy nem adhatok ki hangot, ha szenvedek. A fájdalom ráadásuk nem is olyan nagy, a sebből sem dől a vér. Egy rongyot szorítok rá gyorsan, hogy mihamarabb elálljon. Ekkor mutatkozik be a férfi. Épségben maradt kezem nyújtom felé és nagyon röviden viszonzom a gesztust, Még mindig ódzkodom az érintéstől, de már kevésbé mint régen. Folyton mondogatom magamnak, hogy nem akarnak bántani. Meg azt, hogy ez csak egy gesztus és semmi több. - Veréna. Biztosan azért nem, mert keveset járok kinn a városban - mondom miközben pálcámat előhúzva behegesztem a szúrást a kezemen. Apró, de hasznos bűbáj. Jól jött, amikor hasonló baleseteket szenvedtem. Ezt is elkiáltottam akkor, amikor Károlyt vissza akartam hozni az életbe. Hatástalan volt de, hogy miért, azt azóta sem tudom. Kékjeimet a férfira emelem és kicsit jobban megnézem. Kedvesnek látszik. A férjem is annak tűnt. Szóval erre, vagyis a látszatra jó ideje nem adok semmit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833123#post833123][b]Mórocz A. Móric - 2021.06.25. 22:30[/b][/url]

Most vitatkozhatnék arról, hogy ki meg mikor van képben, de az a baj, hogy a dudinak teljesen igaza van. A csoda az, ha megvan a fonál. Mondjuk három másodpercig, mert utána megint másnál van, és vége a dalnak. De most meglepően éber vagyok, amikor Kiscsibét látom meg valami pasival nevetgélni. Hah, na ezt már nem. Gyorsan vágódok oda, hogy lopkodjam a csipét, aki felnyúlva libbent arrébb egy tincset arcomból. Mia…? Megszeppenve pislogok rá, majd engedem el az egészet és inkább húzom magammal Bettihez, még a kérdést is figyelmen kívül hagyva. Feltűnik, hogy valami nincs rendben. Mármint egyikkel sincs, de Bettiről tudom, hogy valszeg miattam ivott többet - lehet - a kelleténél, és azért ilyen vidám, de Kiscsibe viselkedése brutálisan életidegen. Nem hiszem, hogy részeg, mert szemei meg vör-. Ó. Hogy. Az. A. Rohadványos. Élet. Kiscsibe be van tépve, én meg az idő előrehaladtával egyre többet ittam, szóval én sem vagyok beszámítható. Látod? Így könnyű kibírni két levitás közelében, ráadásul zsiráf vagyok, szóval csak még inkább. Ha valaki nagyon szemtelenkedik, majd lerúgom a zsiráf lábaimmal. Améliának betépve van humora, azt vágod?
Haladási van, mert a dude meg kiabál, mint a fába szorult féreg. Nevetve ölelem magamhoz Rint az ajándék után. - Naná, hogy kettő! Szerinted hagyom, hogy egyedül legyél ultramenő? - vigyorodom el szélesen, majd hagyom, hogy Kende köre jöjjön. Féloldalas mosolyt eresztek haveromnak, amiért nem aratta le a babérokat az ajándékkal, majd röhögök fel. - Tesó, hallod, a csaj elszállt - nézek jelentőségteljesen Kendére, még hangomat is lehalkítom, mert nagyon remélem, hogy levágja. Ennél egyértelműbben, ennyi sör után, nem tudom átadni az infót. Vigyorogva ülök le a helyemre, amíg a dude önti ki a mindent is, a mindenbe, de olyan gyorsan csinálja, majdnem elszédülök, oszt még sehol nem tartunk nagyjából. - Bheeeeeeeee-e-e-e - bégetek be a semmibe, hogy tökéletes bari legyek, majd hasamat fogva röhögök fel. Egy elmebeteg vagyok. Jaj, ne is mondd. - Na, valami történjen, mert itt őszülök meg, még terveim vannak az életben - címzem Rinnek szavaimat, mikor végre elhelyezkedik és jöhet az első kör. Majd a második. Majd a harmadik, és negyedik. Az ötödik után csapok az asztalra többször, fejemet is abba verem grimasszal arcomon. - Faszcsimat, meghalok. Nem bírom, bakkerka - ráz ki a hideg látványosan, majd dőlök vissza az asztallapra, hogy mélyeket lélegezve próbáljam meg összekapni magam. - Beteg állatok vagytok, amiért ti ezt bírjátok - sandítok fel először Kendére, végül Rinre, majd egyenesedem fel és rázom nemlegesen fejemet. - Tutira kiszálltam, különben itt halok meg rndsn. Szép vagyok és fiatal ilyen csúnya halálhoz - még nem ütött be annyira a dolog, így magabiztosabban állok fel, de várjunk pár percet, és sétálok Kiscsibe és Betti elé.
- Hogy van a két levitás kis édim? - vigyorodom el szemtelenül és szélesen, miközben velük szemben huppanok le a földre, mert akkor folytathatjuk a dumit. Ha már életben maradtam, mindenki legnagyobb örömére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833126#post833126][b]Orbán Gábriel - 2021.06.25. 23:27[/b][/url]

Tetszik. Az egész helyzet határozottan tetszik, és bár az elején húztam a számat, hogy eljöjjünk, most már így érzem, hogy ez egy kifejezetten jó döntés volt. Az emberek kedvesek, akik abban az időben jártak ide, mint mi, Gábrielnek hisznek, neki szólítanak. Szépen, lassan elkezdem elhinteni azt a pletykát, mely szerint Nowak Gorán valószínűleg kétes életvitele miatt már nincs az élők között, de jó ide nem láttam, nem beszéltem vele, elsodort az élet. Meg kell halnom, ezt én is tudtam abban a pillanatban, hogy mássá lettem, tudtam, hogy ez egy olyan döntés, ami nem ér véget egy nap. Örökké, vagy legalábbis addig, amíg engedi a világ, Gábrielnek kell lennem. Sajnálom. tényleg sajnálom, de mindent elkövetek, hogy az igazi ne érezze azt, hogy a halála nem több, mint elpocsékolás. Hiszem, hogy tudja, elvégre komolyan megneveltek minket.
- Maga egy Istennő!
Jelentem ki elégedetten, még úgy, mint az olasz szakácsok, ujjaimat összeérintve csókolom meg őket, hogy aztán szétválljanak a levegőben.
- Szer mányifikó.
Vagy valami ilyesmi, bevallom a magyaron, a horváton kívül csak kicsit beszélek lováriul. Az emlékek feljönnek, visszatérnek, értem, ha hozzám beszélnek, de nem biztos, hogy mindig tudok is válaszolni, de értem. Az is valami.
- Úgy látom, belopta magát a szívébe, és viszont is.
Elvégre Flóri csak mosolyog és mosolyog, nem is értem, hogy egy ilyen szép gyerek mellett, az apja miért nem választott már másik asszonyt. Lehetősége biztos lett volna, de hát olyan furcsák ezek a maiak. A két nagygyerekem is már kirepült, házas, sőt, lassan alig negyven évesen elmondhatom magamról, hogy nagypapa vagyok. Van ennél riasztóbb? Nem hiszem. Ösztönösen mozdulok, hogy segítsek rajta, de úgy tűnik, ő igencsak önellátó, ez is olyan mai dolog, a nők sokkal céltudatosabbak, bár, aki ismerte Marijat, az tudja, hogy nekem ez a típus jön be, szóval egyáltalán nem bánom a világ ilyen fokú alakulását. Egy asszony csak tudja megoldani a problémáit.
- Szintén. Itt lakom már jó pár hónapja, de csak aludni járok haza. Pár embert ismerek csak errefelé, őket is leginkább az iskola miatt, vagy az unokaöcsém révén.
Ezzel pedig elárulom, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ki ő, de, ha tudnám is, most őszintén, én ítélkezzek? Ugyanmár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833137#post833137][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 07:41[/b][/url]

A férfi heves bókolására összerezzenek. Kevesektől érkezik ilyesmi. Az étteremben a háttérben dolgozom. Az elismerést a Séf kapja, aki persze nekem is ad belőle, de csak csínján. Tudja rólam, hogy néha, amikor nem uralkodom magamon, félek. Félek a hangos szavaktól, a mögém lépő emberektől, az érintéstől. De már egyre jobban uralom ezt az ösztönös reakciót. Arra rájöttem, hogy el valószínűleg sosem fog múlni. Akit kergettek, az mindig futni fog, csak ha nem a lábával akkor fejben. - Örülök, hogy ízlik. Ebédre jöjjenek majd vissza. Félreteszek maguknak egy-egy adagot - mosolygok halványan a párosra - Igen, ez így van - reagálok talán túl nyíltan a Flóriánnal kapcsolatban elhangzott mondatra. Bár akkor örültem, hogy nem fogantam meg, még a sorozatos erőszakká aljasuló együttlétek ellenére sem, most kissé már keserű vagyok amiatt, hogy nincsen gyermekem. Sóhajtok egyet, mert megint elöntött erre a gondolatra az a nyomorúságos érzés, de kékjeim a fiúcskára siklanak és azonnal elszáll a búskomorságom. A kiskölök nagyon aranyos, ahogy tömi magába az ételt és közben mosolyog mint a vadalma. -Tiszta maszat vagy - lépek oda hozzá szélesebben mosolyogva, ami már-már nevetés, majd elé guggolva egy tiszta ruhával, ha a kísérője, vagy ő nem tiltakozik ellene, megtörlöm a pofiját és meg is simogatom - Így tökéletes - borzolom meg a haját és a férfihoz fordulok, de tőle már távolabb lépek, hogy karnyújtáson túlra kerüljek tőle. - Ha szomjasok, sajnos csak tejjel vagy vízzel tudom megkínálni magukat, de amikor jöttem hajnalban, láttam italos bódékat, meg vattacukrost, édességest, ilyeneket - beszéd közben a kezem is jár nem csak a szám. Előveszek egy nagy tálat és a leves sűrítéséhez szükséges tejfölt, vastag tejszínt és lisztet kezdem összedolgozni. Teljesen csomómentesre kell elkevernem az összetevőket, hogy a leves selymesen krémessé váljon majd ha hozzáadom. A munka intenzitásától egy vörös tincsem kiszabadul a séfsapka alól. Leteszem a kanalat, ellépek a pulttól, hogy visszaparancsoljam a helyére. Nem hull a hajam, de nem szeretnék megkockáztatni egy ilyen amatőr hibát. Közben kiadom két segédemnek, hogy öt percenként keverjenek az ételeken és a pörköltre öntsék rá a bort. Életemet és véremet a sikerért. Ez esetben szó szerint, már ami a bort illeti. Jóféle száraz vörös. Az első üvegből vettem egy kortynyi kóstolót, hogy tudjam milyen ízt várhatok tőle. - Sokat dolgozik? - kérdezem és ha már elárult magáról néhány dolgot én is így teszek. Újra kell tanulnom a csevegés művészetét, azt hiszem - Engem sem sokat lát a szoba, amiben lakom - mondom és megint kavarni kezdem a tejszínes-lisztes-tejfölt. - Mivel foglalkozik, amikor épp nem gondos keresztapa? - fordulok Gábrielhez és tekintetem összeakad az ő sötét szemeivel.  Gyorsan elkapom és a tálra szegezem őket. Szépen alakul az állaga a habarásnak és az illatok is egyre intenzívebbek. Hamarosan a hajrájában leszek a főzésnek. A verseny csak ebédkor lesz. Eredményhirdetés pedig ötkor. Ezért úgy beszéltük meg a segédeimmel, hogy átvisszük a kóstolókat a kijelölt helyre, a bíráknak, utána váltva elmegyünk szétnézni. Ebédkor kiosztjuk az ételt, visszahurcolkodunk a Panzióba, és mindenkinek szabad program.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833139#post833139][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 08:15[/b][/url]

Nem hittem volna, hogy ennyire kedves. Van az arcában egyfajta erős titokzatosság, valami, amit nehezen tudok szavakba önteni. Mintha egy nagy titok telepedne kettőnk közé, amit ő titkol, és kivételesen nem én. Nekem nem szabad felfednem a titkomat, mert akkor vége mindennek, de úgy érzem, az övé nem ilyen, talán nem is titok, talán csak valami olyan, amiről én nem tudok, de a múltban megtörtént. Fel-felpillantok rá, próbálom kitalálni, hogy mi lehet az. Házasságtörés? Harmadik félként szétdúlt egy családot? Vagy talán arra a létre szorult, amikor a testéből kereste a kenyerét? Hallottam már ezekről errefelé, de nem feltétlen társítottak hozzá nevet, vagy nem volt olyan különleges, míg a Veréna egy igen különleges név.
- Jól bánik vele. Van sajátja?
Teszem fel a kérdést, ami egyből felmerült benne, ahogy láttam, milyen tökéletességgel nyúl a gyerekhez. Bevallom, én hetekig nagyon aggódtam minden érintéstől, pedig papíron van négy gyerekem. Négy. Elképzelni se tudtam korábban, hogy milyen apának lenni, és most is csak nagyon felületes sejtésem van, a legtöbb a Flórival töltött idő miatt.
- Ugyan kérem! Hiszen már így is nagyon sokat tett értünk. Próbálom minél kevesebb cukorral tömni, délután aludnia kell, hogy az apja készülhessen a jövőheti óráira.
A gyerek anyjáról nem véletlenül nem esik szó, nem jöttem még rá, hogy Milán mennyit szokott beszélni Fecskáról. Nem akarok én ebbe belerondítani, és valahogy még nem merült fel közöttünk, hogy rákérdezzek, mit szabad és mit nem a gyerekkel erről a témáról beszélni.
- Szeretek aktívan élni, nagyon sok felesleges energiám van, így bevállaltam még egy félállást is, és ha még mindig nem fáradtam le eléggé, általában eljárok falat mászni.
Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főnixek magasan fészkelnek, és azokat a sziklákat valahogy meg kell tudnom mászni. Gyakorlatilag arra készülök, hogy fizikailag teljesen rendben legyek, amikor a tanév végén elutazom, hogy megtegyem, amit meg kell tennem.
- Nagy-nagybácsi. Azt hiszem. Az apja az unokaöcsém. Felénk mindenkinek igen korán lett gyereke, nem nézné ki belőlem, de én már nagypapa vagyok. Negyven évesen. Mondjuk, nem sok időt töltöttem itthon, mert engem elszólított a hivatásom, mást akartam, mint az ott élők. Milán is, az unokaöcsém, ezért jöttünk át ide.
Megsimogatom Flóri haját, aki nyammogva eszi a piros részét, és nagyon rendes gyerekként nekem adja a gyereknyáltól még nedvesebb fehér részt. Igazán kedves gyerek.
- Tanítok. Legendás Lények Gondozását. Ez az első tanévem, eddig kutatómunkát végeztem más országokban. Szerencsés vagyok, mert megértették, hogy nekem mennem kell.
Nem nagyon szoktam beszélni magamról, meg a nem létező, de múltamról. Csak vagyok, de most mégis, elkezdtek dőlni belőlem a dolgok. Teljes nyugalomban.
- Ön pedig az egyik vendéglátóhely séfje?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833142#post833142][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 09:17[/b][/url]

Érzem, hogy figyel engem. Különös érzés. Azt megszoktam már, hogy azért néznek, aki vagyok, de ez valahogy másnak tűnik. Talán tényleg nem ismert fel és fogalma sincs róla, hogy épp egy férjgyilkostól fogadott el ételt. Ez lett e gúnynevem. A másik meg a vörös özvegy. Rám aggatták őket, pedig mióta a tárgyaláson tett vallomásomat és nyilatkozatomat leközölték a lapok már nem titok, hogy miért jutottam ideáig. Az is köztudott, hogy az ELME vendégszeretetét élveztem és sokáig tartottak ellenőrzés alatt. Ma sem vagyok egészen szabad. Három havonta kell leadnom a pálcám. A metamorf mágiámat ugyan használhatom, de jelentést kell tennem minden módosításról és továbbra sem hagyhatom el Bogolyfalvát csak indokolt esetben, hivatalos engedéllyel és nyomkövető bűbájjal felruházva. Talán egyszer szabad leszek egészen, de addig is hálával és tisztességgel végzem a dolgomat. Békében élek a magam kis csendjében. Már tudom honnan származom. Aranyvérű boszorkány vagyok. Két nemesi család fattya. Van anyám, van apám, vannak féltestvéreim és egy nagyanyám, akit látva mintha tükörbe pillantanék. Tudom, hogy ki vagyok és ez nekem éppen elég. - Sajnos nincsen - rázom meg fejem válasz közben, majd egy merőkanálért nyúlok, hogy forró levet merjek, amit ezután lassan kevergetve adjak a habaráshoz, ezzel egyenlítve ki a hőmérsékletét. Így majd amikor hamarosan a leveshez teszem, nem kapja majd össze a hő és nem lesz csomós. - Egy kis édesség nem árt meg, ha engem kérdez és ha kifutkározza magát az alvással sem lesznek gondok - nézek rá a pöttömre aki jóllakottan pillog és rám villantja huncut vigyorát. Ilyen lehet anyának lenni? Egy mosolytól felragyog az ég és nincs baj, ami ne válna semmiséggé? Sokat gondolkoztam már ezen. Főleg amikor az ispotályban dolgoztam. Párszor a gyermek osztályra is elkerültem. Olyankor mindig siettem, hogy munka után kicsit bemehessek a picikhez a takarító felszerelésem nélkül. Egyszer az egyik ápolónő rajtakapott, hogy énekeltem az egyik kis betegnek. Azt hittem ordítani fog velem és kirúgat. Összehúztam magam és bevallom még a könnyem is eleredt. Akkor épp egy testesebb, fekete, rövidhajú nő arcát és alakját viseltem. Legnagyobb megdöbbenésemre az ápoló kérte, hogy menjek be többször, mert a kicsik szeretik a hangomat és megnyugtatja őket. Nem volt kérdés, hogy a könnyeim ezután örömömben folytak. Attól a naptól kezdve minden műszakom után ott töltöttem pár órát és vagy mesét olvastam, vagy énekeltem a kis betegeknek. Sajnos Károly pribékjei felbukkantak, így pár hónap múltán el kellett tűnnöm, de ez az emlék mindig velem marad. Elkalandozásomból a férfi hangja vezet vissza a valóságba. Meg az illatok. Mialatt ő mesél én ténykedek, de rá is figyelek és bólogatok, hogy ezt ő is lássa. Habarok, kavarok, majd éles bárdommal aprítom a friss tárkonyt, aminek bódító illatával megtelik a levegő. Kedvenc fűszereim egyike. - Csak segéd, a Panzióban. A Séf úrnak el kellett utaznia, ezért vagyok én ma itt helyette - vallom be az igazat. Valami családi ügyet kell elintéznie. Ezt mondta. Azon is csodálkoztam, hogy ennyit is elárult. Nem kellett volna. De úgy látszik bizalmába fogadott. Engem választott erre a feladatra és nem a Chef De Partie-t, aki közvetlenül az ő keze alá dolgozik, de a saját részlegén és emiatt jóval több tapasztalata lett volna levezényelni a dolgot. Amikor elment azt mondta, ha vége a dolognak és rendben zajlik minden, beszélni szeretne majd velem. Összerándult a gyomrom és el is sápadhattam mert azt mondta ne aggódjak csak tegyem a dolgomat, ahogy mindig. Könnyű azt mondani, hogy ne aggódjak. Szeretem a munkámat. A csapatot és őt, a Séfet is megkedveltem. Nem akarok elmenni. Nem tudom mihez fognék, ha kirúgna. - Merre felé járt, amikor kutatott? Van kedvenc lénye, amit vizsgált vagy csak...nem is tudom, ment hajtani a vadakat? - kérdezem és most először mosolyodom el csak úgy és nem Flóriánnak címezve ajakgörbémet. A szóhasználatomon kicsit megütközöm. Magam is űzött préda voltam, mégis ez csúszott ki a számon. Néha tudok spontán is lenni ezek szerint. A menekülés megtanított rá, hogy tervezzek, hogy előre lássak, hogy úgy rendezzek és logisztikázzak, hogy az a legtökéletesebb legyen. Nem engedhettem meg magamnak sem hibákat, sem könnyelműséget. Figyeltem a szavaimra, a tetteimre. Mindenre, mindig. Ezért is tudtam olyan sokáig láthatatlan maradni. Elnyomtam magamban a személyiségemet, hogy mások bőrébe könnyebben belebújhassak. Veréna ott ült egy sötét sarokban és énekelt, hogy tudjam még létezik. Most már kinn van és csak ő van jelen. Ha nincs Károly sosem tudom megtanulni kezelni a mágiámmal járó skizoid helyzetet. Neki hála tudtam a magamra vett alakokkal bánni. Nem beleőrülni a másnak levésbe. A vicces az, hogy most önmagamnak lenni nehezebb, pedig már szabadon tehetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833143#post833143][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 09:40[/b][/url]

- Mindenképpen, csak nem akarom, hogy csak az legyen a gyomrába.
Könnyebb lett volna persze, ha Milán szól, hogy semmi sincs a gyerekbe, és akkor kerítek neki valamit otthon, vagy esetleg valahova beugrunk némi reggeliért. Bár, akkor nem jöttünk volna ide, és nem tapasztaltunk volna kellemes társaságot. Tudom, hogy lassan indulnunk kell, mert szomjas lesz, és most, hogy már evett, nem is nyűgös, vagyis hamarosan mégiscsak mindenre is fel akar majd ülni és mindent ki akar majd próbálni.
- Még csak tanulom ezt a pótapaságot, meg az apaságot is.
Sosem voltam valójában apa, Marija sosem akart gyereket, sosem ért rá, és valahogy én is azt mondtam, hogy nincs szükség rá. A mi életvitelünkbe nem fér bele. Nem hiányzott, nem volt meg az érzés, aztán jött Flóri, és felébresztett valamit, ami korábban valóban nem volt meg bennem, és amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Nem azt mondom, hogy most azonnal, de ki tudja, vén fejjel talán el fogok jutni oda, hogy akarok gyerekeket. Nem Gábriel feleségétől, azért van még meg a házasság, mert nem dívik a válás, de mind a ketten tudjuk, hogy ez egy kihűlt dolog. Akkor is az volt, amikor hosszú évek múltán Orbán Gábriel besétált az életükbe.
- Örülök, hogy így alakult. Többnyire, ha nincs kedvem főzni, akkor csak rendelek egy pizzát, de az illatok alapján érdemes lenne rendelnem a panzióból inkább. Vagy kibérelhetném magát, hogy főzzön nekem. Nem tudom, hogy ilyet lehet-e csinálni.
Tudok főz... nem, maradjunk annyiban, hogy tudok olyan ételeket készíteni, melyekkel nem feltétlenül mérgezem meg magam, de egyszerűbb a kastélyban enni, vagy tényleg rendelni. A hazai ízeket akkor kóstolom, amikor küldenek valamit a családtagjaim.
- Főként Írországban, ahol augureyeket és jobberknollokat kutattam, és Afrikába, ahol fwoopereket. Idén nyáron még van egy utam, szeretném a főnixeket jobban megismerni, de utána azt hiszem, befejezném a vadhajtást, és inkább itt rendezkednék be hosszútávon.
Már ha persze képes leszek arra, hogy tényleg fenntartsam azt az életet, amit jelenleg élek. Megbűnhődők, ebben biztos vagyok, de most szeretnék egy kicsit, pár évtizedet békességben leélni, talán ez még beleférne, bár lehet, hogy túl nagy kérés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833149#post833149][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 10:28[/b][/url]

Hallgatom és közben dolgozom. A pörköltben már ott a fokhagyma, mint záró elem. Hamarosan kész minden. A segítőim velem együtt munkálkodnak, hogy minden rendben menjen. Egyikük ugyan kicsit csetlő-botló, de ki nem volt az tanonc korában? Szóval nem ripakodok rá haragosa és szidom meg, amikor felbukik a sátorcövekben és elejt egy kiló lisztet, amit már elfelé pakol a visszaszállításra előkészített ládák egyikébe. Odalépek hozzá és felsegítem. Szerencsére jól van és a lábának nem esett baja. Nagyobb volt az ijedség, mint maga a káreset. A lisztet a másik társunk gyorsan eltünteti egy bűbájjal, mintha a malőr meg sem történt volna. Ezután már inkább reptetik a kimaradt holmikat. - Szerintem jól csinálja - bólogatok beszéd közben majd a bográcshoz lépek és elkezdem behabarni a levest. Annyira szép ilyenkor. Ott vannak benne a puha és a szájban szinte elolvadó húskockák, a répaszeletek, a gomba, a zöldborsó, a fehérrépa és most mindezt megkoronázza a tejföl-tejszín-liszt elegye. Az egész leves testet kap tőle. Selyembe öltözött asszonnyá válik, aki illatával csábítja urát. Megszórom a tárkonnyal, megy bele mustár és citromlé. A többi citrom vékony gerezdekben a tányérokra lesz majd téve, hogy aki akarja még ízesíthesse. A vörösboros marhapörkölt pedig, mint egy büszke harcos, úgy terül el a másik üstben. Aromájával ott strázsál arája mellett és bár ereje hatalmas, mégsem él vissza vele. Kiegészítik egymást ők ketten. Bármit is válasszanak majd az ételosztásra jövők, Azt hiszem nem fognak csalódni. Megtettem mindent, ami csak tőlem telt ezért. - Kibérelne engem, hogy főzzek magának? - szalad fel szemöldököm egy pillanatra, majd jóízű nevetés tör ki belőlem, magam sem tudom honnan ez a fesztelen jókedvem. Nem félek tőle. Nem félhetek örökké. Ráadásul nyílt színen, egy kisgyermek és a sokaság szeme láttára nem bántana úgysem. Károly is csak akkor ütött, ha magunk voltunk és olyan helyre, az utolsó esetet kivéve, ahol nem látszott a nyoma. Tehát a férfi biztosan csak tréfál, mégis jól esett ez a kis vidámság. - Ilyet ajánlatot sem kaptam még soha - rázom még mindig mosolyogva fejemet és kékjeim Gábrielre függesztem - De komolyan elgondolkodom rajta, ígérem - mondom, majd ismét a kondérokhoz lépek és két kis adagot kiveszek mindegyikből egy-egy papírtányérba. - Kérem, legyenek a minőség ellenőreim, engem eljártak az illatok - teszem eléjük a falatnyi mintákat, hogy a véleményüket kikérjem. Nagyon jónak tűnnek, de én egyrészt szeretem a saját főztömet, másrészt tényleg telítődtem az aromákkal, szóval elfogult vagyok. Kell az objektív előbírálat. - A főnixeket én is nagyon szeretem. Engem is hívnak úgy itt-ott, mint a hamvaiból feltámadó tűzmadarat - ered meg a nyelvem, miközben vízzel oltom el a tüzeket az ételek alatt. Készen vannak. Ha kell még utólag tenni bármelyikbe bármit, az már elfő abban a melegben, amit magukban tartanak. Lefedjük őket és hagyjuk pihenni. Kezem megtörlöm egy rongyba, ami kötényem zsebéből lóg ki, majd leülök vendégeim közelébe és várom mit mondanak a kóstolás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833157#post833157][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 11:48[/b][/url]

Édesen nevet, legalább nem néz totális hülyének, vagy, ha annak is néz, legalább nem mutatja. Amúgy szerintem ez egy hiánypótló ötlet. Mondjuk átjönnek hozzád a barátok, de nincs kedved főzni, viszont nyilván megvillantanál valami különlegeset. Ilyenkor csak hívsz egy profit, megfőz neked, és ha arcoskodni akarsz, akkor felhúzol egy maszatos kötényt, és éppen az utolsó kavarásokat csinálod a nem tudom én min, amikor megérkeznek. Tudom, hogy ez nem a legetikusabb, de egy embernek munkát adsz, és nem mérgezel meg másik tízet.
- Na mit szólsz Flóri, kóstolók leszünk.
Szorítom meg egy kicsit a kiskölyök combját, akivel egyszerre szimatolunk a levegőbe, mintha csak begyakorolt különszámunk lenne ez. De nem, pusztán csak férfiak vagyunk, akikre éppen egy nő főz, el vagyunk mi szokva ettől a kényeztetéstől.
- Örömmel.
Teszem azért még hozzá mosolyogva, mert lassan tényleg úgy érzem, hogy el vagyunk kényeztetve, és mire kettőt pislog, már oltár elé rángattam, aztán beállítottam a konyhába. Csak viccelek, bár, a konyhába állítós, forradalmi tervem még mindig nagyon tetszik. Felemelem a kanalat, megfújom előbb a levest, és csak utána tartom oda a gyereknek, hogy kóstoljon, majd a magam részére is felveszek egy picit, és szintén megfújom.
- Nagyon finom!
Jelenti ki a kicsi, és én csak egyetértően bólogatok, miközben ő közelebb húzza a másik tányért. Tényleg nem éheztetjük, esküszöm, hogy nagyon jó sora van a kiskölyöknek nálunk. De mielőtt még forrón belenyúlna és az arcába tömné mozdulok, és az előző manővert hajtom végre, azzal a különbséggel, hogy most egy kicsit határozottabban kell elhúznom a kanalat.
- Azt hiszem, ez még jobban ízlik neki.
De anélkül, hogy ne kóstolnám, nem mondhatok véleményt, így én magam is beveszek egy falatot, de a gyerek tekintetéből egyértelműen látom, hogy ő még enni akar, vagyis a maradékot fújom és belé adagolom.
- Nagyon tetszik a finom csípős él, nem csak a levegőbe beszélt, én jóval csípősebben étkezem, de úgy érzem, hogy ha ezt kéne életem végéig ennem, rendben lennék. Talán egy csipetnyi só még mehetne bele, de az éppen annyi, hogy mindenki magának dönti el.
- Viszont most már jobb, ha indulunk, még a végén itt ragadunk egész napra. Micsoda kis sószsák ettél!
Nevetem el magam, hogy megemelkedek a gyerekkel, aki nevetve kapaszkodik a nyakamba. Remek, ezek szerint nem tervez sétálni a következő percekben. Kicsit dobok rajta, hogy feljebb kerüljön, mosolyogva pillantok a nőre.
- Ön olyan, mint egy főnix, és mivel a kedvenc madaram, higgye el, ezt nem igazán mondtam még senkinek. Köszönjük, hogy megmentett minket, az adósa vagyok. És, ahogy elnézem Flóriánt, délben találkozunk.
Biccentek felé egyet, miközben újabb, rövid kézfogásra nyújtom a kezem. Ahogy elindulunk Flóri integet, és, ahogy lennie kell, pár perc múlva már bele is veti magát a játékba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833167#post833167][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 13:07[/b][/url]

Gábriel - még mindig a Város napján, de már este
küllem

Hogy mit keresek a színpad tetején? Ez egy nagyon, nagyon, nagyon érdekes történet. Úgy volt, hogy miután ebédidőben kiosztottuk az ételeket, ami mind el is fogyott az utolsó falatig, összepakoltunk és visszavittünk mindent a Panzióba. Ott egy kellemesen hosszú zuhany, egy korai vacsora és háromnegyed órányi pihenés után rávettem magam, hogy egye kánya, csak megnézem kicsit magamnak a rendezvény többi részét. Kényelmes, fekete alapon fehér pöttyös nyáriruhába öltöztem, egy kalapot húztam a fejembe, majd nekiindultam. Járkáltam a vásáros standok mellett, vettem egy vattacukrot és legalább úgy összekentem vele magam mint a kisfiú, Flórián, akit reggel és délidőben is megvendégeltem. Épp ujjaimról mostam lefelé a cukrot, amikor hirtelen, szinte a semmiből odarobbant mellém a gitáros a Kaszinóból. A frászt hozta rám és akkorát ugrottam, hogy ő is megijedt. Már jobban kedveljük egymást, így nem győzött bocsánatot kérni, amiért kiugrasztott a bőrömből. Nagy szarban vagyunk. Kezdte zihálva. Tudod nem mondanám ha nem így lenne, de Zsoli, tudod az új énekes srác meg Böbi a vokálos lány, úgy bebasztak, mint az állat és nincs, aki normálisan lenyomná azt a fél órás műsort, amit adnunk kell, úgy tíz perc múlva. Már pont azon voltam, hogy megkeresem a szervező csajt és offolom a bandát, amikor megláttalak! Hadarta kapkodva. Segíts és énekeld el azt az öt dalt. A...a Krisz, az majd beszáll a duettre, tudod arra, amit múltkor próbáltunk...Kérlek csajszi! Ígérem az összes kedvencedet bevesszük a track listába, Oké? Mit mondhattam volna erre? Nem hagyhattam cserben őket, ha már önálló csapatként ekkora esélyt kaptak, hogy felléphettek. Szóval most itt állok és hamarosan meg is szólal az utolsó dal első néhány taktusa. Duettet éneklek tehát a basszerral. Még valahonnan egy ruhát is kerítettek nekem. A sminkemet megoldottam némi metamorf mágiával. Ezt majd jelentenem kell, el ne felejtsem. Jön az én részem. Beleadok mindent, ahogy rajta is látom az igyekezetet, meg az izgalmat. Nem énekes, neki a gitár az, amin virtuóz, de most tényleg kitesz magáért. Nekem pedig a fülembe cseng a terápia alatt kapott intelmek egyike. Éljem meg a pillanatokat. Ne rettenjek meg a kihívásoktól. Nem kell már futnom előlük. Az emberek így fognak túllátni a hírekből ismert gyilkoson, ha szembesülnek azzal, aki valójában vagyok. A Séf segédjével, aki ételt ad és az énekessel, aki a hangjával szórakoztat. Vége. Meghajlás, boldog mosoly és az extázis apró hullámai. Ezek söpörnek végig rajtam, ahogy összeölelkezünk a színpadon és levonulunk. Hálásak nekem. Mind vigyorgunk. Sikerült! Ezután már mindenki tudni fogja a banda nevét a városban. Nem csak a Kaszinó zenészei lesznek, hanem a Fortuna Kölykei. Meghívlak bármire amit csak akarsz Főnix, bármire! Lapogatja meg búcsúzóul hátamat a billentyűs. Nagyra nőtt medve, most már hét gyerekkel. Kedves ember, aki tokától bokáig tetoválásokkal van kivarrva. Én meg csak mosolygok rá és boldog vagyok. Igen azt hiszem az vagyok. Kicsit még remegek ugyan, de már kifelé sétálok a színpad mögül. Inni szeretnék valamit, ezért elindulok, hogy vegyek magamnak...még fogalmam sincs, hogy micsodát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833169#post833169][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 13:26[/b][/url]

- Szóval kiváló szakács, csodás hangú, gyerekekkel suttogó. Nem vagyok benne biztos, hogy maga valódi.
Visszajöttem. Hogy miért? Magam sem tudom, de miután leadtam a gyereket unatkozni kezdtem. A kastélyban nem volt dolgom, Benő gyerekkel mindent elrendeztünk még tegnap, hajnalban én ellenőriztem az állatokat, napközben ő. Össze is találkoztunk, ő is más gyerekét pesztrálta, azzal a különbséggel, hogy oda prezentáltak egy anyát is, de lényegében hasonlítottunk.
Otthon se volt mit csinálnom. Van egy lány, akinek fizetek, hetente egyszer jön, kitakarít, és hát az, hogy én takarítgassak, nem az én világom. A kislánynak kell a pénz, ezt láttam a használt iskolai felszerelésén, nekem meg jól jön, hogy nem kell koszban élnem. Azokat csinálom csak, amik furcsák lennének, vagyis képes vagyok mosni. Azért a boxereket mégse ő hajtogassa. Minden mást azonban, nyugodt szívvel rábízok. A nagy unatkozásban meg arra gondoltam, hogy miért is ne jöhetnék ki, legfeljebb iszok egy sört, a csapolt mégis sokkal máshogyabban esik.
- Van partnere, vagy elfogadja a társaságom?
Nekem nincs itt kialakított baráti társaságom, valóban kicsit elszeparáltan élek, és a szabadidőmet azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mi lett az évfolyamtársakkal, ki az, aki még itt van, és ki az, aki már tovább állt. Eléggé szerencsétlen egy gárda vagyunk, mert Gábrielen túl Hegedüsh is fűbe harapott, sőt a Mononoke lány is, bár ő egészen fiatalon. Furcsa lány volt, nem csodálkozom. Grünwald valami fiatal lányt vett el, és ha jól emlékszem Szávay az, aki még itt van. Láttam is valamelyik nap egy vörössel, meg egy másik nap is egy másik vörössel. Most, hogy így végignézek a nőn, ő is vörös. Ő is egy másik vörös. Jó sok itt a vörös nő. Köszönjük Sherlock.
- Gondolkozott azon, amit délelőtt beszéltünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833175#post833175][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 14:06[/b][/url]

Az adrenalin, amit a fellépés izgalma termelt a szervezetemben, lassan csökkenni kezd. Mosolyom is halványabb és a figyelmem is élesebb. Azon vacillálok épp, hogy egy pohár sört vagy egy koktélt vegyek-e magamnak a Kaszinó kihelyezett standjánál, amikor meghallom az ismerős hangot. - Bevallom néha én is elgondolkoztam már ezen, de ma azt merem mondani, hogy igen. Valódi vagyok - válaszolok miközben teljes valómban odafordulok a férfi felé, hogy beszédbe elegyedhessünk. Tartom tőle két lépés távolságot, de kezeimet vállamon lévő kis táskámon pihentetem és nem mellkasom előtt fonom össze. Ha mondjuk Károly rokonai bérelték volna fel, hogy bosszút álljon...Nem. Az apja akkor halt meg, amikor még az akadémiára járt, az anyja pedig mialatt kutatott utánam és testvére sem volt. Le kellene már szoknom arról, hogy minden kedvességben a fenyegetést látom. Minden férfiban őt, a férjemet, aki bántott. A velem szemben álló alak, ha ártani akart volna nekem, már megtehette volna. Egy pálca mozdulat és holtan estem volna össze vagy kínok közt fetrengenék. Éber leszek, de nem menekülök el előle. Nem. Maradok és jól fogom érezni magam. - Elfogadom a társaságát - mosolygok rá halványan a férfira - Kiszáradt a torkom és pont azt nézegettem mielőtt jött, hogy mit igyak - biccentek hátra a rögtönzött kis italmérő stand felé - Sör vagy koktél. Ez a dilemmám. Segítene dönteni? - kérdezem és kékjeimet az ő sötét szemeire szegezem. Nem mustrálom meg az arcát, sem az alakját. Nehogy azt higgye, hogy könnyűvérű vagyok. Igazából inkább semmilyennek érzem magam. Károly tett róla, hogy kivesszen belőlem minden, amitől nőnek tarthatnám magam. Talán el sem hinném, ha valaki azt mondaná az vagyok. - Ami azt illeti igen - bólintok, mert tényleg elgondolkoztam rajta a zuhany alatt állva. Ott jönnek a jó gondolataim - Igent mondok az ajánlatára. Két apró feltétellel! - emelem fel balomat, de közeben azon jár az eszem, hogy ez mekkora egy őrültség és lehet most ástam meg a saját síromat, mert amint kettesben leszünk, lehet azonnal meg fog ütni vagy egy átokkal végzi be az életemet. Lehet épp ezt érdemlem, amiért én elvettem Károlyét - Kéthetente szombaton és vasárnap szabadnapot ad nekem. Olyankor a harmadik állásomban vagyok. A másik pedig az, hogy amikor tud és kedve van, beáll mellém és segít nekem - közlöm könnyed hangon kívánságaimat, majd meghallom, hogy a Fortuna Kölykei elözönlik az pult előtti rész és medve méretű billentyűsünk a pincér lánykáknak emelthangon azt mondja: Bármit kér Főnix, az én vendégem. Értitek, bármit! Ezután egymás szavába vágva mesélik el a fellépés részleteit, megemlítve azt is, hogy kihúztam őket a bajból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833177#post833177][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 14:36[/b][/url]

- Sört, egyértelműen. Fesztiválhangulat van.
Legalábbis rémlik, hogy ilyen a fesztiválhangulat. Könnyed zenei háttér, kényelmes nyári szandálok, és ezek az arany meg ezüst tetoválások a lányokon, amik nem tudom, hogy mikor jöttek divatba. Mindenki laza, a kezében pohárral, kicsit mozdul a zene ritmusára. Ismertebb és kevésbé ismertebb fellépők is vannak a listán, így mindenki megtalálhatja a maga stílusát. Tökéletes.
- Ha meg nem vágyik rá, én megiszom a magáét, maga meg iszik egy koktélt.
Tessék, azt ne mondja senki, hogy nem fontolom meg alaposan azt, hogy miként ne költekezzünk feleslegesen. Sőt, mi több, ha úgy tetszik, maga vagyok a spórolás. Jó nem, nem vagyok fukar, de valahogy mindig volt vésztartalékom, ha menekülnöm kell, és volt már olyan, hogy menekülnöm kellett. De innen már nem szeretnék sehova se menni. Túl nagy kérés, tudom, de azért még reménykedek abba, hogy a bolygók együttállása, vagy ki tudja, hogy mi, segít majd. Milánt nem merem megkérdezni, a legkevésbé azt szeretném, hogy meglássa, nem az vagyok, akinek lennem kellene. Naná, hogy az unokaöcsi jóstehetség, hát persze, hogy a nyugodt bujkálást éppen egy rokon veszélyezteti a leginkább.
- Kettővel is? Hallgatom.
Felelem mosolyogva, mert kettővel még meg tudok barátkozni, ha éppen úgy van. Az elsőn mosolygok is, azonban a másodiknál megemelkedik némiképp a szemöldököm, és kétkedve pillantok rá, mint aki nem biztos benne, hogy ez egy jó ötlet. Hogy miért is? Nos, mert nem igazán vagyok biztos benne, hogy ez egy jó ötlet.
- Darabolásban jó vagyok, de a többi... nem biztos, hogy ezen a téren helyt tudnék állni. Viszont hajlandó vagyok megpróbálni annak érdekében, hogy olykor jókat egyek. De nem kérném öntől, hogy minden napját rám szánja, csak, amikor kedve van. Nem nagyon ismerek itt senkit, többnyire otthon vagyok, szóval, ha esetleg egyszer, kétszer ráérnek, nekem már az is jó lenne. Nincsenek nagy igényeim, csak hiányzik a házias koszt.
Márpedig nagyon szeretek enni, és nagyon hiányoztak a jó magyar ételek, ha néha főzne rám, már az is bőven boldoggá tenne, így eszembe se jutna több.
- Oh, úgy látom, vannak hódolói, így nehezen hívom meg egy italra. Főzni meg tud. Feladta a leckét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833181#post833181][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 15:35[/b][/url]

Mosolyogva hallgatom a választ. Szimpatikus ez a takarékos hozzáállás. Bizony nem egyszer volt olyan, hogy beálltam én is az ingyenes ételosztásokon a sorba vagy épp fordultam kétszer, amikor nyáron vizet kínáltak a nagyobb városok forgalmasabb terein. Nem koldultam soha, mindig kerestem munkát, de olykor megesett, hogy két "élet" között rákényszerültem mások jóságára. - Ez remek ötlet - bólintok elismerően, majd kikérem a két innivalót. Nem fogok visszaélni a billentyűsünk jóságával, úgyhogy amennyiben még egy kört innánk, azt már fizetni fogom. Szerényen élek, van megtakarításom. Mire is költeném? Család és kisállat híján mindig marad a hónap végén pénzem, mivel magamra nem igazán áldozok. A ruháimat és cipőimet, amikre szükségem van beszereztem. Az étkezésemet a Penzióban megoldom, ahogy a lakhatásomért is oda juttatom el az igen jutányos összeget. - Tessék. Egy sör önnek, egy koktél nekem - nyújtom felé a hűvös, karcsú testű poharat, míg a saját tulipán alakúmból már le is iszom a benne lévő szívószálon át egy apró kortyot. A kókusz és az ananász ízét érzem, meg a tejszínét, végül pedig a fehér rumét. Még mindig tudják, hogyan kell tökéletesre csinálni. - Mit szólna a hétfő, szerda, péntekhez? - kérdezem és elindulok, hogy távolabb kerüljünk a jókedvű bandától és halljuk is egymást, ha már beszélgetni kezdtünk. Fontos egyezség van készülőben. Újabb veszélyes lépés vagy egy remek lehetőség arra, hogy tovább bővítsem főzésben szerzett tapasztalataimat. - Hódolók? - pillantok vissza a zenekarra - Ugyan, dehogy! Ilyesmiről szó sincs! Beugrottam az énekesnő helyett, aki többet ivott a kelleténél és így nem bukták el az első nyilvános fellépésüket. Hálásak. Ennyi az egész! Tényleg... - magyarázkodom félelemmel a hangomban és szemeimben. Ez is egy rossz beidegződés. Károly folyton féltékeny volt, és számon kért rajtam mindent. Kifaggatott, ha bárkivel is szóba mertem elegyedni. Ha rosszul válaszoltam üvöltött, ha úgy ítélte túl nyíltan viselkedtem, megütött, hogy megtanuljam csak ő létezhet számomra, senki más a világon. Ezért közlöm most ennyire gyorsan és feltűnően védekezve a srácok egyelőre még csak örömittasságának okát. Szóval le sem esik azonnal, hogy Gábriel mit is mondott valójában. - Oh... - jut el végülis a tudatomig szavainak lényeg - ...Ne haragudjon, engem nem szoktak meghívni semmire és nem is igazán tudom, hogy mit jelent, hogy feladtam a leckét - sütöm le kékjeimet és egészen zavarba jövök. Utoljára sok évvel ezelőtt mondott nekem hasonlókat Károly, amikor a kávézóban dolgoztam és arról álmodtam, hogy egyszer saját éttermet nyitok. Fiatal voltam és olyan éhes a szeretetre, hogy minden szavát elhittem. Bókolt és kedves volt velem. Ez teljesen levett a lábamról és észre sem vettem, hogy mekkora csapdába sétálok bele igazából. Soha többé nem akarok olyan ostoba lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833193#post833193][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 22:36[/b][/url]

Hagyom, hogy intézkedjen, mert azt mondják, hogy az a legjobb, ha mindent a nőre bízol, amiben ő intézkedni akar, ettől lesz szent az a bizonyos béke. Én szeretem, ha szent a béke, éppen ezért hagyom is, hogy kiélvezze ezt a figyelmet. Amúgy is, egy nőnek jól esik az ilyesmi, és a normális férfi még büszke is rá, ha ilyen szépen fejezik ki magukat az asszonyukkal kapcsolatban. Persze mértékkel, ami itt is jelen van, semmi illetlent nem tapasztalok. Nem mintha közöm kellene, hogy legyen hozzá, ez egyáltalán nincs így, de ha belegondolok, hogy lenne, akkor sem hinném, hogy féltékeny lennék, én szeretek büszke lenni. A sört felemelve köszönöm meg a srácnak, és biztos, hogy alkalomadták majd visszahívom én is valamire, elvégre, ez a gesztus Verénának szólt, én csak egy szerencsés flótás vagyok, aki jókor volt jó helyen. Nem akarom elhitetni senkivel, hogy ezt megérdemeltem, vagy járna nekem, így gyorsan lekézjelezem neki, hogy a következő kört írassa csak fel, majd jövök, és rendezem. Ezek után viszont engedelmesen követem a nőt, útközben neki is megköszönve az italt.
- Nekem tetszik. Ha esetleg pénteken egy kicsivel többet készítene, akkor azzal kihúznám hétfőig.
Jó, hát azért nyilván rendesen reggeliznék, olyan kiválóságokat, mint amelyekkel ő maga is megkínált minket még reggel, meg azért a vacsorám is többnyire kiadós. Szeretek enni, nem tagadom, de szerencsére olyan munkám van, amiben megvan a kiadós edzés, és ez azt eredményezi, hogy ehetek, amennyit csak jól esik. Amúgy meg, én büszkén lennék pocakos apatestű is, ha arról lenne szó, hogy irodában ülöm le a nyolc órámat, de megmarad a szalonnám. Abban is számos szeretnivaló van. Idővel talán oda lyukadunk ki, de nem fogom bánni.
- Csak viccelek, ne magyarázkodjon, kérem, nem áll szándékomban megfeddni, az élete az öné.
Ebben teljesen biztos vagyok, és erről biztosíthatom is, nem kívánom elvenni azt, pusztán csak kedves szerettem volna lenni vele, mert szimpatikus a számomra, meg hát szalonnával etetett, szóval ez gyakorlatilag már szerelem, de nem, tényleg, csak gondoltam jól esik neki, ha jelzem felé, hogy elismerem, mint nőt.
- Szóval, szeretne eljönni, felmérni a terepet? Nem tudom, hogy egy konyhában mit lehet felmérni, de valamit egészen biztosan, szakértő szemmel. Meg akkor elmondhatná, hogy mit kellene vennem még, hogy egyáltalán használható legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833204#post833204][b]Éjféli Veréna - 2021.06.26. 23:18[/b][/url]

Meg sikerült egyeznünk. Hétfőn, szerdán és pénteken kibérel engem, vagyis nem engem, csak a tudásomat. Főzni fogok neki, az ő konyhájában. Mindebben még az előtt sikerült lepaktálnunk egymással, hogy zavarba nem hozott és én el nem szúrtam a kellemes hangulatot. Ha nem volna az egyik kezemben a koktél most biztosan ujjaimat tördelve állnék előtte. Ehelyett inkább beleiszok a krémes frissítőbe. - Igen...igaza van, az életem az enyém - bólintok és ismétlem meg szavait bátortalanul. Ezt így hangosan kimondva, egy férfi szájából régen hallottam és nagyon furcsán cseng. A sajátomon meg talán még annál is jobban. Eddig másé volt az életem. A templomé, az árvaházé, a nevelőszüleimé, Károlyé, majd az intézeté. De most? Saját magam rendelkezem felette? Ha igen, akkor miért érzem még mindig úgy, hogy ez nem így van igazából? Ezt nem tudom. Lehet nem is fontos. A jelen számít és ebben a percben tényleg szabad vagyok és a magam ura, aki dönt a sorsáról. - Igen, fel kellene mérnem a konyháját. Bár elég jól elboldogulok bármilyen terepen - sétálok tovább egészen a tó széléig, ahol leülök a part fövenyére. Kioldva szandálomat megszabadulok tőle, majd lábamat a vízbe lógatom. - Hol is lakik pontosan? - fordulok Gábriel felé érdeklődve. Fogalmam sincs miért mentem bele ebbe az egészbe. Lehet elment az eszem. Egyedül egy férfival, akit alig ismerek. Kész öngyilkosság. Lóbálni kezdem a lábam és ezzel együtt fröcskölni a vizet. Közben tovább agyalok. Elmondjam-e neki ki vagyok és mit tettem, vagy várjak vele? A terápián azt a tanácsot kaptam, hogy hagyjam magam megismerni és csak azután meséljek a múltamról. Ha valakiben nincs velem szemben előítélet, akkor talán megértőbben fogadja majd, mert már ismerni fogja a személyiségemet. Szóval most kicsit megélem, hogy kísérőm nem néz rám ferde szemmel, a többi meg majd jön úgyis magától.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833212#post833212][b]Orbán Gábriel - 2021.06.27. 06:56[/b][/url]

Elgondolkodtató, hogy egyes dolgokra miért úgy reagál, ahogy. Elvégre egy ilyen korú, hangú, kinézetű nőnek már tisztában kéne lennie az előnyeivel - meg persze a hátrányaival is -, vagyis, tudnia kéne hódítani és leigázni. Mégsem teszi, és úgy érzem, hogy van valami, ami azelőtt történt, hogy és ideérkeztem volna. Mégis, ha körbepillantok, nem néz ránk senki másként, se dühösen, se megvetéssel, szóval, azt hiszem, valamit olyan dolog, ami mély nyomot hagyott, de mégsem tartják illőnek lereagálni. Kicsit ostobának érzem magam a nem tudásom miatt, de úgy vagyok vele, hogy ez nem is kell, hogy számítson, én boldogan elvagyok azzal, aki ma beengedtem az otthonomba. Ez talán egy kicsit gyors tempó, hiszen ma találkoztunk, de hiszek abban, hogy az, aki disznóval kínál, rossz ember nem lehet.
- A Mennydörgőben, középtájon.
Adok választ, mielőtt én magam is leülnék, de, amíg egy nőnek jól áll a mezítlábkodás, addig én, férfiként nem élem át ezt az egészet. Talán csak idő kell hozzá, és hamarosan én is a lábam lógatom a vízbe.
- Van az utcában egy ikerház. Az egyik felében az unikaöcsém lakik a gyerekkel, a másikban meg én. Mivel van, hogy az iskolában később végzek, arra gondoltam, hogy adnék kulcsot önnek, hogy ne raboljam az idejét kinti strázsálással.
Természetesen nem a segítség alól szeretnék kibújni, hanem vannak napok, amikor tényleg elhúzódik a nap, és olyankor nincs mit csinálni, menni kell előre. Nem szeretek semmit sem félbe hagyni, így ezt sem. Iszok egy kortyot, majd letéve magam mellé a poharat, elpillantok a lenyugvó nap irányába.
- Nem is tudtam erről a helyről, egészen különleges és megnyugtató akkor is, amikor az ember fülében nem cseng a basszus. Hol szokott még énekelni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833215#post833215][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 11:12[/b][/url]

Ez a parti majdnem olyan jó volt, mintha a sajátja lett volna. Sőt, jobb is, mert bár egyáltalán nem volt ellenére, ha mindenki is vele foglalkozik, most jó volt csak táncolni, inni, nevetni és behunyt szemmel belefeledkezni az őrületbe. Persze nem bánta volna, ha Marina mindvégig a társa maradt volna ebben, de nem volt önző, nem sajátíthatta ki, és nyilván, az ő szülinapjáról lévén szó, ez nem is volt reális elképzelés.
Úgyhogy csak örült a perceknek, és kiélvezte azokat, míg a dán lány vele táncolt, és nevetett, aztán, mikor ünnepelti kötelességeit teljesítette, Lili pörgött magában tovább, vagy csapott le egy újabb üveg valamire, mikor a kezében szorongatott már kiürült. Meg, ha úgy adódott, mással is leállt ropni a zenére, nehogy véletlenül is megálljon egy percre kifújni magát. Abban már most biztos volt, hogy holnap nem szívesen fog lábra állni, csak még azt nem tudta, hogy a fáradságtól, vagy a másnaposságtól.
Telt-múlt az idő, rájuk sötétedett, de a partit ez nem hogy megölte volna, úgy tűnt, egyre intenzívebben folyik. Egyre többen voltak némiképp felszabadultabb állapotban, és egyre hangosabban. Lili el is tűnődött rajta, hogy vajon valaki szórt-e ki bűbájt, ami itt tartja a zsivaj hangját, vagy rövidesen rajtuk ütnek a felháborodott aludni vágyók mint a kastélyból, mind a faluból.
Elhessegette végül a gondolatot, és inkább elindult arra, amerre Marina és közeli jó barátai hangját, vagy alakját látni/hallani vélte. Pihenésképp megnézi, mit művelnek épp. Nem lepődött meg azon, hogy épp versenyt isznak.
Móric ki is esett, de Lili nem csodálta, ő hamarabb feladta volna a versenyt, már most is úgy érezte, hogy a kezében szorongatott doboz sört jobb lenne elajándékoznia. De végül inkább csak belekortyolt, reflexből, és elkurjantotta magát:
- HAAaajrá, RiiinaAA!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833229#post833229][b]Éjféli Veréna - 2021.06.27. 14:49[/b][/url]

Megjegyzem a címet. pontos házszám híján is tökéletes leírást ad nekem a férfi, ezért nem kérdezek többet a "hol"-ról. A "hogyan"-t pedig ő maga feleli meg, anélkül, hogy kinyitnám a számat. Szokatlan ez a hirtelen bizalom. Kulcsot ígér nekem az otthonához, a privát szférájához. Nem tart tőlem. Furcsa érzés ez a feltétel nélküli hozzáállás. Jól esik, de ugyanakkor ijesztő is nagyon. - Köszönöm - mondom ki egyszerűen. Nem is tudom mit kellene még hozzátennem. Lehet biztosítanom kellene róla, hogy nem fogom megmérgezni, vagy kirabolni. Szörnyű, hogy ilyen előítéleteket olvasok a saját fejemre. Tényleg ilyennek hiszem, hogy látnak, vagy csak még mindig azt visszhangzom, amit Károly sulykolt belém. Nem érek semmit. Semmi vagyok. Hazugság. Tudom jól, csak az ellenkezőjét megszoknom nagyon nehéz. - A Kaszinóban. Ideérkezésem után ott vállaltam először munkát. Aztán rövid ideig dolgoztam a Tanodában - mesélem a lemenő napot figyelve, ahogy aranyló hidat képez a víz színén. Lábamat megint meglóbálom kicsit és belekortyolok a koktélomba. - Mindig arra vágytam, hogy nyugalmat találjak. Ezért is jöttem vissza - folytatom és lágyan elmosolyodom, nem nézve a mellettem ülő Gábrielre - Olyan sok helyen éltem, hogy meg se tudom számolni, de mindig itt éreztem igazán otthon magam - hangom kicsit tűnődő, de nincs benne sem bánat sem öröm. Semleges vagyok és talán kicsit túl hűvös. Most már tudom honnan örököltem ezeket a vonásaimat. A családom, bár nem tartozom közéjük, sokat adtak nekem, akaratuk ellenére. Kaptam tartást, önfegyelmet és visszafogottságot. Azt hiszem hálát érzek irántuk ezekért. Igen. Hálás vagyok nekik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833232#post833232][b]Orbán Gábriel - 2021.06.27. 15:50[/b][/url]

- Ja igen, van egy lány, aki takarítani szokott nálam. Diáklány, csendes, dolgos, neki is van kulcsa, szóval felbukkanhat, amikor ott van, de természetesen szólok neki is.
Furcsa, hogy ennyire kitárulkozó vagyok? Lehet, de igazából, úgy érzem, hogy sokkal zavarosabb lenne minden körülöttem, ha nagyon bizalmatlan lennék. Vannak problémáim, van egy enyhe üldözési mániám, de olyan régen élek már Gábrielként, hogy már nem akarok csak félni, hogy valaki rájön. Élek, mint egy ember, bízok és remélek. Vannak jobb és rosszabb napok, de hónapokkal később vagyunk, és eddig minden a legnagyobb rendben ment. Persze, hogy félek, hiszen bármikor utolérhet a sors keze, de remélem, hogy nem fog megtörténni, vagy, ha mégis, hát legalább addig normálisan élek.
- Akkor ezért nem láttam. Nem vagyok valami nagy szerencsejátékos.
Amúgy se szeretem a csicsáskodást, bőven elég az az évi néhány alkalom, amikor ki kell öltözni, nincs szükségem arra, hogy annál is több alkalommal erőltessem magamra a jó megjelenést. Én kétkezi ember vagyok, mindig is az voltam, mindig is az leszek, ezen az sem változtat, hogy nem a saját nevemen élek.
- De azért örülök, hogy most volt lehetőségem hallani, és láthatóan a közönség is örült.
Vagyis, ez mindenképpen egy sikeres esemény volt. Pár kortyot iszok, miközben hallgatom őt, és halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy belegondolok, hogy olyan, mintha női hangon olvasnák fel az önéletrajzom. Ezek a mondatok ugyanis rám is igazak.
- Hontalan. Bárhol jártam a világban, sehol sem éreztem magam otthon. A kastélyba szerettem járni, jó évfolyamom volt, összetartó csapat. Az egész iskolai légkör, a tanárok... Képzelje, ott voltunk, amikor Felagund és Shanes összejöttek. Sosem hittem volna, hogy megérem, hogy az a morgós medve érzelgős legyen. Aztán tessék. Megtörtént a csoda.
Emlékszem, hogy mennyire megdöbbentünk, amikor csókolózni láttuk őket, meg összeházasodni. Az ember gyereke nem hiszi, hogy ilyennek egy nap szemtanúja lehet, és mégis megtörtént.
- Azért jöttem vissza, mert reméltem, hogy az érzés, hogy visszajön, de még mindig olyan, mintha hiányozna valami, nem teljes az élmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833266#post833266][b]Éjféli Veréna - 2021.06.27. 19:08[/b][/url]

Bólintok csak arra, hogy szól a lánynak, aki rendben tartja az otthonát. Nem furcsállom. Láttam és hallottam furcsább dolgokat is annál mint, hogy valaki megfizet valakit a takarításért. Annak idején az nekem túl kockázatos lett volna, így mindig olyan munkákat vállaltam ahol be tudtam olvadni a dolgozók közé. Árufeltöltés, ispotályi takarítás, gyári munka, effélék. Mindenütt csak pár hónap esetleg fél év, ha nem éreztem túl erősen üldöztetve magam. - Kéthetente szombat este, mindig tíztől - árulom el a műsor idejét, de nem hívom meg és nem is bátorítom semmi módon, hogy nézzen be a Kaszinóba. - Igen, úgy tűnt Fortuna Kölykei megnyertek maguknak pár embert - mosolyodom el és kihúzom a lábamat a vízből, hogy megszáradhasson, mielőtt visszavenném a szandálomat. Lassan esteledik és a szürkület közeleg. - A konyha volt a kedvenc helyem. A manók megengedték, hogy nézzem, ahogy főznek. Aztán egy idő után hagyták, hogy segítsek nekik. Máskor meg felszöktem a tetőre és onnan néztem a csillagokat. A rellonos létnek is voltak előnyei - nosztalgiázom keserédes szájízzel, amit koktélom egy újabb adagjával lágyítok - Szép évek voltak, de magányosak is egyben. Akkor enyhült kicsit az egyedüllétem, amikor bevettek a zenekarba, a Morgó Szküllába - sodródom az emlékekkel, ami eszembe jutnak. Gábrielt hallgatva tisztázódik számomra, hogy lehet találkoztunk az iskolában. Nem tudom mennyi idős lehet, de van rá némi esély. De még, ha nem is, akkor is érteni fogja miről beszélek, ahogy én is értem minden szavát. Ismerem a helyeket, a titkos részeket. A Kastély minden zegét és zugát. Van közös témánk, ami nagy segítség nekem, aki nehezen társalog, főleg férfiakkal. - Hiányoznak az érzé...felejtse el, kérem. Vegye úgy, hogy nem mondtam semmit - rázom meg fejemet és miután becsatoltam lábbelim pántját felkászálódom, vigyázva a kezemben lévő pohár tartalmára. Lassan indulnom kellene, de valahogy nem akaródzik mennem. Állok a vizet nézve és hallgatom az utcabál zaját. A levegőben az este illatait fedezem fel, amik közül egyet nagyon szeretek. A hársfáét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833295#post833295][b]Orbán Gábriel - 2021.06.28. 07:32[/b][/url]

- Helyes, elvégre arra vannak ezek az események, hogy egy kicsit növeljék a népszerűségüket. Úgy hallom, ma még a kappák is fellépnek, pedig ők mostanra igen ritkán állnak össze nagyközönség előtt.
Na, róluk legalább tudok valamit mondani, mert már hallottam a nevüket, sőt pár számukat még szeretem is. Azt tudom, hogy az iskolában alakultak, és azt is, hogy elég nagy népszerűségnek örvendtek. Meg azt, hogy az énekesnő külföldön van, talán Amerikában, a dobos meg a helyi rendelőben rendel, pedig valami szakmai zseni, vagy mi. Szóval igen, ennyi zenei előképzettségem nekem is van, de nem kizárt, hogy ezek után majd belehallgatok még ebbe Fortuna Kölykeibe is. Hogy mikor dolgozik, arra bólogatok, semmiképpen sem szeretném hétvégén zavarni. Ha esetleg valami banzáj lenne felénk, azt úgyis előre elmondanám, mert akkor felárért rendelnék tőle ételt, habár a magunkfajta jobb szereti azt családi eseménynek betudni, amikor az étel készül. De nem, ezt jobb szeretném inkább vele intéztetni.
- A tető volt az én kedvenc helyem is. A legjobb barátommal sok időt töltöttünk kint, arról beszélgetve, hogy mik leszünk mi. Nagy terveink voltak, nagy és kissé lehetetlen álmok. Mégis, volt, ami azért valóra vált az évek során, másokon meg jót mosolygok.
Egy kicsit engem is elkap a nosztalgia, emlékszem, hogy Gabe mennyi mindent szeretett volna. Kitörni a sorról, elhozni az asszonyt, új életet kezdeni. Abban biztos volt, hogy korán házasodik, meg, hogy sok gyereke lesz, de szeretett volna utazni. Rengeteget, világot látni. Én csak nem akartam az apám bábja lenni, a végén mégis az lettem, majd a nőé, akit szerettem. Sóhajtva pillantok el a távolba, hogy a következő pillanatban összevonjam a szemöldökeimet.
- Nyugodtan beszélhet, magunk vagyunk. A zaj elnyeli a titkainkat, a sör pedig megvigasztal. Kezdhetné ezekkel a Morcongó Szibillákkal. Túl öreg vagyok azt hiszem, de nem tudom, hogy miről beszél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833305#post833305][b]Éjféli Veréna - 2021.06.28. 11:18[/b][/url]

Csendben hallgatom. túl sokat is beszéltem ma már, ami egyáltalán nem jellemző rám. A legtöbbször csak az "Igen Séf" vagy a "Rendben Séf" mondatokat ejtem ki a számon az alapvető illem mellett. Nincsen barátnőm, akivel csacsogtahnék, nincsen családom, akikkel megoszthatnám a napom történéseit. Nincsen senkim. Nem csoda, hogy gondot okoz a társalgás egy idő után. Ez az idő pedig most érkezett el a mellettem álló férfi esetében. Míg Károllyal éltem sem voltam egy beszédes típus, de azóta csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek, vagy a helyzet megkívánja, mint például az ELME terápiája során. Akkor mesélnem kellett a múltamról, a vágyaimról, az álmaimról, a napjaimról, amik egyformák voltak és úgy teltek el felettem, hogy észre is alig vettem. Jobb szeretem a csendet. - Talán, majd legközelebb -lépek távolabb a férfitól - Most mennem kell. Köszönöm, a bizalmát. Hamarosan találkozunk, uram! - búcsúzom el Gábrieltől a magam visszafogott és tartózkodó módján, majd elviszem a poharamat és leteszem az egyik asztalra, ahonnan majd összeszedik. Nem maradok tovább. Lépteim egyenesen hazavezetnek a Panzióba. Közben elgondolkozom a ma történteken. Sosem voltam fatalista ha az volnék a végzetet okolnám a sorsomért, ami nagy butaság volna. A döntéseket az emberek hozzák. Anyám letett a templom kapujában, árvává váltam. Károly szívébe kést szúrtam, gyilkossá váltam. Ez mind rajtunk múlt. Az is rajtam fog, hogy ez a bérfőzés mivé válik. Az én döntésem, az én cselekedetem. Az Én életem. Meg kell tanulnom, hogy ennek a szónak igenis van jelentősége. Éjféli Veréna vagyok. Férjgyilkos. Séfsegéd és énekesnő. Ez vagyok Én. Egy ember, aki az útját keresi az életben, ami megadatott neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833371#post833371][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.06.29. 15:20[/b][/url]

Történnek véletlenek, én ezt értem. Na de néha valóban annyira lehetetlennek gondolt helyzetbe keveredünk, hogy ott és akkor még a komoly, felelősségteljes emberek is megszeppenve, érzelmeik csapdájába eshetnek. Na, valahogy így történik ez velem is. Sorban. Egymás. Után. Fokozatosan ugyan, de egyszerre minden másabb. Könnyebb. Nem is! Sokkal inkább felszabadítóbb és hirtelen rengeteg dolgot csinálnék, ezzel szemben csak tekintetem zizeg a tó melletti környezeten. Balról-jobbra. Majd jobbról-balra. Az arcomra költözött mosolyt nem tudom kontrollálni, a legfurcsább pedig, hogy nem is akarom. Figyelmemet teljesen elkerüli mennyi az idő, vagy az, hogy Betti mennyire van saját magának tudatában. A Tökfejre kapom a fejem, majd vissza a lányra mellettem. Ő se tudja miket beszél ez a Tökfej. Nevetve totális tanácstalanságomon teszem fel a kérdést: akkor most mi legyen?
Fogalmam sincs, hogyan kerülök a padra, de Betti örül nekem, ahogy én is neki. Elsőre kicsit pánik-szerűen elkerekednek a szemeim, végül csak vissza ölelem halkan nevetgélve. Megtartja a titkomat. - Azért kössünk rá kisujj esküt - emelem felé legkisebbik ujjamat.
Teljesen elkerül, hogy Kende hozzám szól, amikor pedig a pici poharat a kezembe nyomja, csak bámulok bele. - Milyen pinduri - mondom Bettinek. A torkom pedig annál szárazabb, hogy ez elég legyen. - Vagy lehetséges, hogy sokkal több van benne? - Mókás. Nevetgélve hunyom le fél szememet és forgatom körbe. - Jól? - kérdezek vissza Bettinél, aki jól érzi magát, de a pohár túloldalán Móric zsiráf lábakon közeledik csak még inkább furcsa alakot felvéve, amitől kiszalad egy foszlány a gyilkos bálna hangjára emlékeztető nevetésemből. Mindkét szememet kinyitva engedem lentebb a poharat benne az itallal, és csak bólogatok. - Jól. Ennék egy kis pudingot, de én is jól érzem magam - ejtem ki a szavakat lassan és elhúzva. Igen. A puding nem lenne rossz. Megállok szemeim kerekednek ki, majd pislákolok mert a zene hirtelen gyorsul fel én pedig, szabad kezemmel szorosabban karolok a mellettem ülő lányba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833372#post833372][b]Reiner Kende - 2021.06.29. 15:32[/b][/url]

Hallja a tesót, mint mindig, Kende tekintete hamar kezdi értetlen fürkészni az egymásba boruló lányokat. A kisokos ölelkezik. Tuti be van állva. - Hát ez kurvajó! A barackba bele! - röhög fel torokból a poénra és a szitura is, amíg hátrál és öntögetni kezdi sebtibe a feleseket. Töhörészik a dude bárányos reaktjára, majd behelyezkedik és megvárja a Szösztalicskát. Úgy tesz, mint aki karórájára pillantana, de mivel nem hord így feltűnően csak kedvesen jelezné: izibe már szülinapos bula! Ahogy Mae is készen áll, a lány felé sandít, arcán már nem teljesen tiszta pimasz mosoly szalad át. Amint mozdul a dán, ráfog a pohárra és elkezdi leküldeni őket, szépen sorban, mint a kisangyal. Valahol a harmadik után érzi, hogy marni kezdi az alkohol a torkát, ahogy szalad lefelé, de olyan gyorsan nyúl a másikért, észre sem veszi. Dudi kidől. Egyik barátja sincs ezen valószínűleg meglepve, de Kende válla meg meg rázkódik, ahogy még köretnek dumál mellé a spanja. Eléggé lezsibbad hozzá a szája, hogy aztán csak kezei mozgásán múljon és amikor már eggyel Mae előtt járhat apró mosoly rezzen ajka szélén. Direkt lassítana, de nem feltűnően. Mégsem hagyhatná a születésnapján veszíteni a dán vért, így úgy tesz, mint akinek sürgősen kell az utolsóhoz nyúlnia, ha pedig a Szösztalicska belekapaszkodik az utolsó poharába, mert szintén eljut addig, a hydromágus még le is koccintja vele és dönti le a tizenhetediket is Mae után. Béna színész, tehát simán láthatják mások, hogy elengedte a futamot, de eddig ő volt a legjózanabb a társaságból. Senkinek nem tűnik majd fel. - Boldog szülinapot, te elvetemült dán - támaszkodik meg az asztal lapon, lepillant Mae-re és tincsei alól, kipirosodva kémleli, majd húzza magához, hogy megölelje a lányt és nyom egy puszit az arcára. Vagyis úgy tesz. Aztán csak simán megnyalja azt röhögve.
 Összeszorítja a szemeit, pislog párat, majd Móric otthagyott poharai közül nyújt oda a Darik drukker levitás szőkének. Lili! Igen, Lilinek. - Jó egészséget!  - passzolja le, majd lép hozzá a csaj, akivel korábban táncolt. Hagyja, hogy elkapja a kezét, úgy lépked el a társaságtól és pörgeti meg a csajt már a tömegben, aki arra nem vevő. Inkább simulna, a srác szürkéskék pillantása pedig játékosan méri végig ismét. Nem tudja mióta táncolnak, néha ketten, néha nagyobb társasággal, de élvezi. Sok nap után végre kicsit megint némi igazi megkönnyebbülés uralkodik el rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833436#post833436][b]Harmat Betti - 2021.06.30. 11:44[/b][/url]

Lassan kezdem elfelejteni, hogy el kellene már innen menni. Az arcomon széles mosoly ül, és valahogy a zenét is sokkal jobban élvezem már. A beszélgetés és a jó kedv eltereli a figyelmemet Móric kezéről, és könnyedén hagyom neki, hogy a harmadik pohár narancslevemet is felöntse vodkával. Nem izgat már a dolog, mert nagyon jól érzem magam, és még az íze sem rossz. Kiiszom azt a harmadik poharat is, aztán fordulok szórakozott arccal Amélia felé. Ő sem tudja és én sem tudom, hogy mit akar tőlünk a rellonos. Inkább hagyom, hogy menjen inni, én pedig barátnőm oldalán indulok el, vidáman. Nem úgy viselkedik, ahogy általában szokott, ő is vidámabb, de így legalább együtt leszünk boldogok. Míg máskor megijednék az érintésétől, most jól esik, hogy belém karol, hogy hozzám jön oda, hozzám fordul, nem pedig évfolyamtársaimhoz. Hálás vagyok neki azért, hogy törődik velem, és nagyon szeretném megmondani neki mennyire köszönöm, hogy a barátnőmnek mondhatom. Végül csak megölelem, ő pedig vissza ölel. Nem is tudom, mennyi ideig ülünk egymást ölelgetve, de ő beszél, úgyhogy én elengedem.
- Kisujj eskü - mondom elkomolyodott arccal és jobb kezem kisujját beleakasztva az övébe kicsit megrázom kezeinket.
Ahogy Amélia, én is a kezemben tartott pohárkára nézek, bár én nem látom, hogy túl pici volna. Az orromhoz emelve beleszagolok, megérezve az erős alkohol szagot pedig ismét belém költözik némi aggodalom. Mindenképp meg kell ezt innom? A belső hang azonban arra sarkall, igyam meg, én pedig nem akarok ellenkezni vele. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy rögötön megigyam. Szemeim Kende kezét követik, ahogy teletölti a sok kis poharat. Nagyon jól néz ki, és mosolyt is csal az előbb elkomolyodott arcomra. Még nevetek is, mert a mellettem ülő háztársam is nevet, és magával ránt a jókedve.
Az asztalról fogyni kezdenek a felesek, az enyém viszont még mindig tele. Miért én legyek az, aki kimarad? Ismét a kezembe véve az átlátszó folyadékkal telt pohárkát, kettőt kortyolva nyelem le a tartalmát. A torkom hirtelen kezd szörnyen égni tőle, szemeim kikerekednek, belőlem meg köhögés tör ki. Kezeimet kirántva Amélia szorításából, a szám elé kapva próbálok nem megfulladni. Könnyes szemekkel pillantok aztán Móric vigyorgó képére. Én is vigyorognék, ha a torkom nem fájna borzalmasan.
- Mi volt ez? - kérdezem kissé rekedtes hangon, miközben kitörlöm a szememből a könnyeket. Bosszús tekintettel kezdtem Kendét keresni, de a navinés eltűnik a táncolók között. Így csak fáradt arccal fordulok vissza Améliához és Mórichoz, próbálva kiheverni az előbbi élményt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833440#post833440][b]Marina Darik - 2021.06.30. 12:59[/b][/url]

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Lassan esett le a barnaságnak, hogy amúgy csak Lokitól kapta az ajándékot, de csak mert agyára ment az addig megivott szeszmennyiség. Imádta, hogy legjobb barátja pontosan tudja mire van szüksége, és hogy soha nem hagyná, hogy egyedül csináljon ilyen hülyeségeket. Mert hát... mindenki el tudja képzelni, hogy mi lesz majd ebből, miután megisszák azt a sok felest.
Kendéhez fordult, és szinte elérzékenyült az ajándéktól. Főleg a neve miatt, mert hogy azért nem sokat szólítják így, bármit is jelentsen a kifejezés - és igen, próbált már utána nézni, de nem nagyon sikerült megfejtenie.
- Jól van na, jövök már - nevetett a lány, és félrerakva ajándékait lépett az asztalhoz. - Várjatok - emelte fel kezét, hogy mindenki megálljon, majd komótosan összekötötte a haját. Hát milyen missionra indult már, nem lehet azt lobogó fejjel! - Oké, mehet - bólintott, és egy nagy adag bátorságot magához véve, kezdte inni a feleseket. Múltkor is ilyet toltak Lilivel, szóval nem érintette meg az újdonság varázsa, de emlékezett arra is, hogy még azt is sikerült megéreznie. És akkor még nem is ivott mindenfélét előtte is.
Ahogy tolta a poharakat minél gyorsabban, merthogy mégiscsak az ő ötlete volt a verseny, néha bele-belenevetett a szünetekbe Loki szavaira. Azon pedig meg se lepődött, hogy barátja kiszállt a versenyből. De hogy ő nem fog, az biztos. Ne legyen dán vére, ha nem hajtja végre a feladatot! Nevetett magából kikelve, és érezte, ahogy a talaj egyre jobban dől alatta, de akkor is nyúlt a következőért. Az utolsóért. - YEAH! - kiáltotta, ahogy koccintott Kendével, bár így sikerült egy kicsit a kezére is folyatni a léből, de ez volt a legkevesebb. - Szülinapom vaaan - jelentette ki az egyértelműt, hogy ha valakinek kétséges lett volna, akkor biztosan tudja már. Hatalmas elánnal vetette bele magát Kende karjaiba, és sikkantott fel röhögve, ahogy érezte magán a nyelvet. - Őrült vagy, Lost booojjjj - húzta el a szót, és csak hogy egálba legyenek, ő is megnyalta a másikat. Kölcsön kenyér vissza jár, vagy hogy is van az. Aztán beletúrt hajába, és hagyta, hogy eltávolodjon tőle barátja. És csak úgy, mint Kende, az ő következő célpontja is Lili volt.
- Ne hidd, hogy nem hallotttttalak - lépdelt közelebb a szőkéhez a lány, és mindenféle előzmény nélkül húzta magához Lilit, és ajkai csattantak a másikén. Semmi gát nem volt már benne, ami megállítsa abban, amit csinálni akar. - És nagyra értékeltem - vigyorgott rá a másikra, ahogy végre elengedte száját, hogy mind a ketten levegőt kapjanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833456#post833456][b]Ardai Tánya - 2021.06.30. 17:05[/b][/url]

Éjfél és nekem csörög az a mugli masinám. Nem is vagyok benne biztos, hogy minek szereztem be, vagy hogy hogyan kell használni. Ráadásul mindig elég morcos vagyok, ha az éjszaka közepén felvernek. Engem és a kutyákat is.
- Shh... Péntek, hallgass el - szóltam rá a csaholó ebre, aki valószínűleg még annyira se tudta, hogy mi eredményezi ezt a furcsa hangot, mint én. Sóhajtva vettem fel a kagylót, csak hogy valami furcsa szörcsögést hallgassak. - Hello? - szóltam bele, és szemöldököm ráncba futott össze. Furcsa hangok jöttek abból a micsodából, és végre megszólalt benne valaki. - Balázs? Balázs te vagy az? - kérdeztem a férfitől, és kinéztem a nappali ablakán. Nem égett nála a villany, sőt... elég csendesnek tűnt a hely. - Milyen öltönyös? Balázs miről beszélsz? Be vagy rúgva? - kérdeztem felháborodottan. Hiába, nem tudtam véka alá rejteni az érzéseimet. - Balázs, hol vagy? Érted megyek! - jelentettem ki.

El se hittem, hogy ilyen későn valami buliba igyekeztem, hogy összeszedjem a szomszédom. Mintha a sors most büntetne meg azért, mert első alkalommal kikezdtem vele. De hát milyen ember az, aki lerészegedik egy tinédzsereknek tartott bulin? Meg se kellett válaszolnom magamban a kérdést, mire megláttam Denis Brightmore-t. Micsoda tanár... Megigazítottam fekete bőrdzsekim nagy alvós pólóm felett, és odaléptem mellé. - Kollega. Nem számítottam rád - jegyeztem meg elhúzva a számat. És jelentőségteljesen végigmértem az italt a kezében. De most nem ezért jöttem. - Mond csak, nem láttál errefelé egy illuminált állapotban lézengő papot? - tettem fel a kérdést, miközben a tömeget szuggeráltam. Túl sok diákom volt ezen a bulin, és túl részegek voltak ahhoz, hogy illendő legyen a jelenlétem. Gyorsan meg kellett találnom Balázst.