36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 56 ... 61 62 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 30. 19:04 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Betti, majd Kiscsibe, végül megint Betti és Kiscsibe | vizualizáljunk | kukkantás

Röhögve nézem végig, ahogy a dudi nyomja a két felest a két lány kezébe. Na, még fasza lenne, ha Kiscsibe ráinna. Lendületből ülök fel és már mozdul is kezem, de megakadok a mozdulatban, ahogy közli, hogy puding. Mármint komolyan. Puding. - Höh, az tényleg király lenne - fordítom fejemet Kende felé, hogy mondhassam, szerváljon már pudingot valahonnan bakkerka, de éppen nyalogatják egymást Rinnel, szóval inkább csak visszafordulok feléjük és fejezem be az abbamaradt mozdulatot. Felnyúlva veszem ki a feles poharat Kiscsibe kezéből, és öntöm ki a földre, majd tenném ezt Bettiével is, de mire pislogok kettőt a csaj megissza. Az derék. Elnézve a reakcióját ráz ki a hideg. - Ez kérlek jó magyar pálinka - nevetgélek, majd fordulok a másik irányba és rebben meg szemöldököm. A gondolat hirtelen fogalmazódik meg bennem, ahogy mindig minden, majd előredőlök, feltérdelek és állok fel. Inkább megpróbálok felállni, ami sikerül is, de kezeimet kell kitennem két oldalra, hogy megtartsam egyensúlyomat. Fejemet rázom meg kicsit, majd túrok tincseim közé, és fordulok Rinék felé, hogy átordítva a tömeget és a zenét szóljak nekik is, de Rin már mást nyalogat, Kendét meg nem találom, úgyhogy visszafordulok Csibe felé.
- Bízol bennem? - vigyorodom el szélesen, miközben lejjebb hajolok - lassan, ofc, nem bízzuk a véletlenre - és fél kezemet nyújtom ki felé. A helyes válasz erre a kérdésre amúgy egyértelműen egy nem lenne, de biztos lehet mindenki abban, hogy úgy kihasználom, hogy Kiscsibe van tépve, mint az állat. - Gyerünk már, Lia - sürgetem meg kicsit, hogy mozduljon már, mert itt fogok megőszülni, ráadásul, ha ebben a pozícióban, akkor még a derekam is beáll, amitől csak még hisztisebb leszek öregkoromra, mint amekkora alapból vagyok. Rá se ránts. Türelmetlenül szusszanok egyet, és választ sem várva fogom meg csuklóját, rántom magam felé, miközben háttal fordulok neki és húzom fel a hátamra, majd a tömegben gyorsan kerülgetve az embereket érkezem a tó széléhez. - Mély levegő! - fordulok hátra vállam felett menet közben, majd kezdem el szedni gyorsabban lábaimat pontosan azzal a feltett szándékkal, amire mindenki gondol: vízbe fogunk ugrani. És még mekkorát! A széléről rugaszkodom el, amennyire tudok, majd ugrok akkorát, amekkora csak telik tőlem, hogy pillanatok múlva kiáltsak fel. - POPSZTÁR LETTEM CULA! - éééés csobbanási! Pár másodperc elteltével rugaszkodom fel a víz tetejére, fél kézzel engedem el Kiscsibét, majd tűröm ki arcomból vizes tincseimet nevetve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2021. június 30. 19:19 | Link

Születésnap - Tánya

-  Miiilyen Balázs? Jaaah, één igen, Balázs vagyok - kissé nehezen jártak az agytekervényeim, de lassan csak leesett, hogy mit kérdezett a vonal túlsó végén Tánya, s erre bizony büszkén válaszoltam is, amint megvilágosodtam. Közben mondtam, ami vele kapcsolatban eszembe jutott, mert úgy éreztem, hogy ezeket a dolgokat most azonnal ki kell mondanom, ha eddig még nem tettem meg. - Hát akivel jársz, az az öltönyös jól fésült bájgúnár, aki mostanában hozzád jár és együtt háltok Margitka szerint , naaa nem mintha ellenezném báár házasságon kívül ezz neem elfogadható épp, de én nem ítélkezem feletted, azt majd megteszi az Úrr, de engem nem zavar, tééényleg nem hogy kivel jársz, egyáltalán neem méég össze is adlak tikteket- mondtam határozottan mindenfélét úgy, mintha tényleg nem zavarna. Pedig nagyon is zavart, túlságosan is, de ebben a percben olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem, tényleg nem zavar.
- Bee? Hogy kérdezhetsz ilyet? Sosem issszom - hozzá hasonló felháborodottsággal morogtam a telefonba válaszomat, közben rám köszöntek, így kicsit elterelődött a figyelmem, de Tánya hangját hallva megint visszaraktam a számhoz valahogy a telefont. - Hallóóó TTánya? Itt a tónál, buli vaan és nem találom ma kulcsokat , segíts megkeresni, de hallod milyen gyönyörűen csillagos az….bíp bíp bíp - egy remek dal csendült fel, így kiejtve kezemből a telefont, széles vigyorral indultam azok felé, akik igazán élték ezt a bulit. A smároló lányok mellé érve rájuk mosolyogtam. - Olyan szééép is a szeretet..imádom ezt a zenéét - ezután felmásztam valahogy az asztalra, s táncolni kezdtem, egyre jobban felpörögve a zenére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. június 30. 20:16 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Felettébb nagy boldogsággal mosolygok szélesen de Betti váratlanul elkomolyodik, én pedig megilletődve próbálok szintén így tenni. Kisujjaink egymásba fonódnak. Miért is csináljuk? Nevetünk együtt tovább, mintha minden elszállt volna messze a felhőkkel, ahogy ma este lement a nap.
- Jajj, Móric! Miért veszed el, amikor olyan mókás? - testem kicsit emelkedik meg, ahogy előre nyúlok a pindur pohárért és visszaszerezzem. Fejemet balra jobbra billegtetve ülök vissza a sörpadra a pici poharat birizgálva ujjaim közt. Fejem fordul oldalra Bettire, ahogy köhög. Szinte ritmusra teszi a zenével. Jó magyar pálinka okozza. - Ami cigány útra ment. Betti mögé zizzen a szemem, emelkedik kezem és mutatok Marina irányába nevetgélve. - Dehát ő Lili. Lányok… csókolóznak… - engedem le kezem, fejem billen oldalra, majd sandítok Bettire. Kicsit araszolok tőle messzebb a padon, szkeptikusan méregetve. Varázsütésre a Tökfej elfoglalja a látóteremet én meg lassított felvételbe, elnyílt ajkakkal nézek rá. Bízom-e? Jé, van néhány sötétebb kék vonás a szemeiben. Sürgetne, pedig azt hiszem tudom a választ. Nem tudja meg, mert elkap és hirtelen kerülök talpra, majd hátára repülök. Nincs jobb gondolatom hogyan kerülök ide, csak vissza pillantok Bettire. Minden elmosódik, ahogy kezemmel kapaszkodok a vállába és csak jár a tekintetem. Megcsapkodom a vállait. - Mit csinálunk? - kérdezem, mert ha lenézek magasan vagyunk. Zsiráf. Erősebben kapaszkodok, szavain nevetgélek először, majd előrefordulok, és… mindennek vége ahogy ködösen jut el a tudatomig a gyorsulással mi következhet. Ne. Ne, ne, ne. Kérlek, ne. Nem tudok azonban megszólalni, ijedtemben markolok rá arra amit visel.
 Elakad a levegőm, érzem minden izmomat megfeszülni, a kiabálásra rezzenek össze és merülök a víz alá, pont amikor oxigénnel tölteném meg a tüdőmet. Nyelek valamit, ami nem hagy levegőhöz jutni. A zene tompa, hirtelen minden félbeszakad. Kezem a csapódástól lendül fejem fölé és csak annyit érzek, hogy süllyedek és hiába kalimpálok semmi nem változik. Akkor sem amikor a felszínre tör a fejem. Fel sem fogom, hogy azért kerülök állig vissza a vízbe, mert Móric fél lábamat elengedte. Fojtogat, hiába csapkodom, vagy mozdul erővel a lábam, egyszerűen fuldoklom a felszínen is. Ki akarok innen menni, de nem tudok, szívem hevesen ver, szorít a felsőtestem a visszafeszítő köhögéstől. Félelemmel bukok ismét alá.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. június 30. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 30. 21:02 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe | elég nagy wtfdude | kukkantás

A kérdésére még csak hátra sem fordulva forgatom meg szemeimet, mert éppen hatalmas belső számolásokban vagyok, hogy a lépések kijöjjenek úgy, hogy ne kelljen aprót lépnem a végén, hogy legyen honnan elrugaszkodnom, hanem csak lépjek és már ugorhassak is. Végül, bár a számolással nem kerültem előrébb, mert számoljon az, akinek két anyja van egy utcában, tesó, főleg ennyi pia után, szóval csak futok és csobbanok. Kiscsibével a hátamon, akinek vállamról tűnnek el kezei, úgyhogy annyira vágja itt a dolgokat, mintha minimum hullámvasúton lenne. A vízbe érve fújom ki orromon keresztül a levegőt, majd bukkanok fel azonnal röhögcsélve, ami szinte azonnal el is hal, ahogy megérzem hátamon a mozgolódást. Mi a fasz? Először vállam felett nézek hátra, majd Kiscsibe feje tűnik el ismét, én meg kikerekedett kékekkel teszem vissza másik kezemet is combja alá, miközben dobok rajta egyet és fordulok vele szembe, hogy ugyanúgy tartsam, mintha a hátamon lenne.
- Hé, Amélia! - szólalok meg erőteljesebb hangon, hogy rám figyeljen. - Hallod, amit mondok? Baszki, köhögd ki, vegyél levegőt! Fent vagy, hallod? - kijjebb lököm magunkat, majd mikor már leér a lábam emelem fel az egyiket, hogy támasszam meg a fenekét azzal, hogy véletlen se süllyedjen el, majd nyúlok arcához, hogy kisöpörjem onnan a szőkés tincseket. - Hallod, amit mondok? Köhögd fel és vegyél levegőt, basszameg! - kurva életbe bele. Rohadt kurva életbe bele! Mi van a lánnyal? Végig fogtam, nem lehet, hogy elengedtem volna, de ha el is engedtem volna, két lökés és fent van, még ha én zsiráf is vagyok! Velem is volt már, hogy rosszkor vettem levegőt, félrement a víz, de köhögtem, vettem levegőt, mert az nem árt a túléléshez és minden rendben volt, de Amélia sápadt és… pánikol. Baszki, nem tud úszni? Fél a víztől. Óhogyazarohadványos! Ez eszembe sem jutott! - Amélia, meg kell nyugodnod, különben nem tudlak kivinni! Ne haragudj, oké? Nem tudtam, hogy félsz a víztől. Sajnálom - igyekszem nyugalmat erőltetni magamra és így hangomra is, de sokkal nehezebben megy, mint gondoltam, mikor ő meg sápadtan ül a lábamon. Mégis mit kellene tennem? A part felé fordítom fejemet, hátha Kende a közelben van, de rohadtul nincs ekkora szerencsém. Felciccenve fordulok vissza Kiscsibe felé, de okosabb nem lettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. június 30. 22:36 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

A fülemben dübörgő szívverésem keveredik a víz adta tompítással. Kijózanító. Kikerekedett szemeim alig vesznek ki bármit is az előttem lévő homályos sötétségből, mikor érzem, hogy a víznek ellenáll testem és gyorsan kerül a felszínre. Összeszorítom a szemem, amint a víz folyik le rólam, és akad torkomon, csapkodok mígnem rámarkolok ismét az anyagra a mellkasán. Szívverésem erősödik, majd rezzenek meg amikor megérzem, hogy valami tart, nézek rá, ahogy arcomhoz ér és az oda tapadó tincsektől szabadít meg. Móric az. Nyelek egyet, majd kezemet számhoz kapva kezdek el köhögni. Üveges tekintetem elrejtve szorítom össze ismét szemeimet, a száraz, szúró levegőtől észhez térek, mintha csak lekevertek volna egyet. Hallom, hogy beszél, de csak azt fogom fel, hogy ki tudna vinni, én meg úgy kapaszkodok ismét a nyakába, mintha ő lenne a mentőmellény. - Vigyél ki innen - szólalok meg végül halkan. - Csak... vigyél ki - Szorosabban fogom, és ha tényleg kivinne, és érzem a talajt úgy igyekszem lélegezni minél mélyebbeket, minél normálisabban, de pillanatokig csak vagyok és ülök. Úgy érzem magam mintha megrepedt volna a tüdőm. Az ijedtséget egyre jobban felváltja más. A szorító érzések alábbhagyásával igyekszem a megkönnyebbüléstől nem elsírni magam, mikor ennyi ember itt van és látom rajta is, hogy mit váltott ki az egész. Egyszerre van bűntudatom és érzek valami mást. Tudom: nem tudhatta. Nem tudok úszni, de honnan is tudhatta volna? Móric... - Olyan idióta vagy - támasztom meg a homlokomat kezemet, ahogy ingatom a fejemet és sandítok fel rá. Az esti hűvös levegő kap bele a nedves ruhába és igyekszem kontrollálni, hogy ne rezzenjek meg. Elfáradtam.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. június 30. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. június 30. 23:00 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe | elég nagy wtfdude | kukkantás

Soha nem éreztem magam még így. Nem tudom mi történt vagy történik, mindössze az a biztos, hogy Kiscsibe rohadtul nincs nagy barátságban a vízzel. Ez legalább egyértelmű. Na meg az is, hogy valamit úgy basztam el, hogy hajlandó vagyok belátni. Látod, tesó? Ez a baj azzal, hogy nem gondolkodsz mielőtt cselekednél. Beszélek hozzá, nyugalmat kell rá erőltetnem, mert csapkod, mintha muszáj lenne neki, és így nem tudom megfogni és kivonszolni innen. Legalább odáig eljutok, hogy kijjebb lökjem magunkat, hogy megtámaszthassam, ha már más ötlet nemigen jut eszembe. Fogalmam sincs mit tehetnék. Kékjeim zizegnek ide-oda arcán, fürkészem minden vonását, majd szó nélkül bólintok. Combjai alá nyúlva rántom magamhoz szemből, erősen tartom, majd felegyenesedve lépkedek ki a vízből, hogy attól sokkal messzebb, mint indokoltabb lenne ereszkedjek térdre és tegyem le a földre. Tincseim közé túrva térdelek előtte, és mindenhova nézek csak rá nem. Fejemet fordítom a tömeg felé, ami még mindig Rin felé orientálódik, és bár a legtöbben messze vannak, így is bőven vannak körülöttünk. Nagyot szusszanva fordulok vissza Kiscsibe felé.
- Istenem, tudom - túrok ismét hajamba. - Bocs, tényleg, nem tudtam, hogy félsz. Nem gondolkodtam - ismét nem. De legalább azt biztosra elmondhatom, hogy kurvára józanító hatása volt az egésznek. Végig mérem, majd felkapva fejemet szúrom ki egy évfolyamtársunkat. - Hé! Ja, te! Hallod, hozd már ide a rövides asztal padjáról a pulcsimat pls - én nézem őt, ő meg néz engem. - Mármint most, bakkerka, csináld már! - emelem meg hangomat ingerülten, a srác meg eliszkol. Pillanatok múlva ér vissza, elmorgok egy köszt, majd előrehajolok és dobom Kiscsibe vállára a ruhadarabot. Ingerülten szusszanva huppanok fenekemre, és nem tudom mit mondhatnék. Egyáltalán kellene valamit? Végül is, már mindegy. Megtörtént, bocsánatot kértem, többet aligha tehetek, mert az időt meg nem tudom visszaforgatni. Mármint tök menő lenne, de nem vagyok képes rá. Tekintetem ismét rávezetem, azzal a lendülettel pillantok is el róla. Nos, valszeg elbaszcsiztam mindent is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. július 1. 00:05 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

A fáradtság elemi erővel tör rám, zúg a fejem és minél több levegőhöz jut agyam a kimerültségben, akkor is képtelen a gondolkodásra. Magamra sem ismerek, megannyi érzés kavarog bennem a történések hatására, ahogy csak itt ülök és vizes hajamba túrok mindkét kezemmel, közben kihúzva a hátamat. Megakadok. Azt mondja tudja? Elképedve nézek rá. Mi az, hogy tudja? Feljebb szökik a szemöldököm, majd nyílnak el ajkaim. Sajnálja. De folytatja és fújtatva fordulok el, felhúzott térdeimet ölelem át. - Nem félek - hazudom. - Csak nem tudok úszni - aligha érthetőek szavaim. Nem is hirtelen emlékszem mit csináltam korábban, mintha kimaradnának dolgok és ez frusztrál, mert minden ami bennem van az a riadalom ahogy a vízbe kerültünk és a fejem alá bukik. Közben az emberek meg bámulnak minket, én pedig feszengek. - Nincs itt semmi látnivaló! - dörrenek rájuk dühösebben, éppen annyira hangosan amennyire a torkom jelenleg engedi, tenyerem mutatja merre tágasabb. Tekintetem zizeg a tőlünk távol eső tó felszínén. Nem is tudom mit keresek itt. Majd érzem meg a hátamon a száraz és meleg anyagot, amit szinte rám vág, míg ő hallhatóan puffog. Szorosabban húzom magamra a pulóvert. Mérges rám? Azt hiheti, mint mindig, hogy képtelen vagyok elengedni magam? A légzésem lassan a helyére rázódik, úgy jut annyi oxigén valóban az agyamig, hogy emlékezzek: megkérdezte bízom-e benne. Szemem szikrákat szórva fordul felé. Fel nem foghatom honnan gondolta, hogy vicces lesz velem a vízbe ugornia. - Remek, ha egyikünk sem tudja mi ütött beléd... Azért megkérdezted bízok e benned, mintha számított volna bármit is a válaszom! De ugye csak nem gondolkodtál, akkor felesleges megkérdeznem mi volt a cél, mert csak jó buli? - a szavaimtól csak talán még mérgesebb leszek. Fújtatok. - Elhiszem, hogy sajnálod. Honnan tudtad volna? Nem ismersz. - Maximum a flúgos könyvtáros lányt, akit olyan jól leképezz rólam magában, talán nem is olyan tévesen. - Elfogadom, hogy bocsánatot kértél, rendben - de ez eszembe sem jutott, amikor azt mondtam neki kedvelem ha a határaimat feszegeti - én... én megpróbáltam és legyél mérges, de... - csak nézek rá, ahogy a vízcseppek potyognak a hajából a kipirosodott arca előtt. Hajamba túrok, a fejem majd széthasad úgy tárom szét karomat. - Nem magyarázkodom. Nem fogok mindig, mindenkinek magyarázkodni. Rohadtul unom. Tudod, nem fogok megváltozni, nem értem minek töröm magam. Ha ez így nem felel meg, keress egy eszelős lánykát csobbanni - Össze kell szednem magamat és visszajutni a kastélyba, minél előbb, annál jobb. - Az lesz a legjobb, ha én hazamegyek - Felkelek, meginogok, így tenyeremmel térdeimre támaszkodva lassan húzom ki magamat és indulok meg, vállam felett hátra pillantva rá, majd előrefordulva lesznek lépteim szaporábbak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 1. 08:59 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe | elég nagy wtfdude | kukkantás

Nagyon ritkák az olyan alkalmak, mikor nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom. Látod? Ez most egy olyan alkalom. Visszafordítani nem tudom, amit tettem, és első blikkre nem is tűnt nagy dolognak az egész, de így, hogy már a parton ülünk egymással szemben, igenis nagynak tűnik. Most az egyszer nem tudok vitatkozni azzal, hogy egy idióta vagyok, hiába nem tudtam, hogy nem tud úszni, akkor is legalább megkérdezhettem volna. Ja, hát, késő bánat meg ilyesmi. Apró bólintásomat követően teszem a vállára a pulcsit, majd felhúzott térdemre támasztom a könyökömet, tenyerembe meg arcomat. Naná, hogy nem merek megszólalni, amikor a csaj úgy küldd el mindenkit melegebb éghajlatra, még a levegő is megáll egy pillanatra. Köszdekösznem. Élni akarok még egy ideig.
Hirtelen kapom felé fejemet, mikor megszólal. Ajkaim elnyílnak egymástól, kezemet lassan eresztem le arcomtól, ahogy hallgatom. Úgy érzem magam, mint egy kölyök, akit az anyja éppen megszid, mert rosszat csinált. A rossz az rendben van, de a faszért kell még mindig ezen lovagolni, amikor túl vagyunk rajta? Szemeim kikerekednek, ahogy közli: nem ismerem. Tényleg így lenne? Valóban nem ismerném az előttem ülőt? Aki verseket olvas szabadidejében, aki karácsonykor képes a templomból a kocsmába átszökő embereket nézni, aki kórusba járt, aki zongorázik, aki félve ugyan, de képes elhagyni a csigaházát, és elméletileg még kedveli is, ha a határait feszegetem, aki az Edictumba ír cikkeket, aki úgy szeret tanársegédnek lenni, mint még soha senki? Mert egyébként, ha valakinek nem tűnt volna fel, a mindig savanyúképű levitás mögött Amélia van, akivel lehet beszélgetni, a szarkazmusa - ezt ki nem adja szét? - az egeket verdesi, és tud örülni egy kurva egyszerű kolibrinek. Megszeppenek, ahogy felcsattan, karjait kitárja maga körül. Végig követem, ahogy feláll, de én nem mozdulok, mindössze lehajtott fejjel elmosolyodom.
- Persze, sétálj ki a helyzetből a fejedben kreált párbeszéddel arról, hogy nem fogsz megváltozni - vetem oda, majd lendülök guggolásba és állok fel. - Tudod mit? Lehet, hogy nem ismerlek, elfogadom, de ne tegyél úgy, mintha miattam akartál volna más lenni! - lesz ingerültebb a hangom, ahogy már a hátának mondom szavaimat. Az sem érdekel, ha ő nem, de ellenben mindenki más meghallja. - Mert, ha így is van, akkor elbasztad. Rohadtul nem mások miatt kellene kilépned a komfortzónádból, hanem magad miatt, hogy megtapasztalj valami olyat, amit eddig még nem. Bocs, hogy egy “eszelős lányka” helyett veled akartam “csobbanni”, hogy tényleg a maximumot hozzam ki ebből a retkes születésnapból, és esetleg még te is jól érezd magad. Legközelebb gondolkodom, ha a közelemben vagy - ami valószínűleg nem fog egyhamar megtörténni mindezek után. Mármint az, hogy a közelemben lesz. Fújtatva túrok tincseim közé, összeborzolom azokat ismét, fejemet is megrázom utána, majd kezemet zsebeim mélyére süllyesztve sétálok vissza Bettihez, akire már őszinte mosolyt villantok. - Kéne nekeeeeem… megvan - kapom fel a vodkás üveget és húzom meg, ami életem legrosszabb ötlete valszeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. július 1. 11:30 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Zúg a fejem, és rosszul vagyok. Nem tudok így rendesen gondolkodni és olyan mondatokat formálni, hogy elmondjam neki mégis miért ijedhettem meg ennyire - minden rosszabb attól, hogy nem magam sem tudom. Pedig ezt kellene, mert ő sem tudja hirtelen mi üthetett belém. Még csak nem is ittam semmit. Sötét van, nyom mindenem, de valahogy olyan mérges leszek a gondolatra, hogy jól éreztem magam, és mentem volna vele mert bár mindenkit fenntartásokkal kezelek, bízom benne. Senkinek nem mondta el, ami a vízesésnél történt, pontos információk nélkül találkoztam vele a szünetben és elérte, hogy énekeljek előtte, nyilvánosan, majd legutóbb, amikor elkapott takarodó után, arra is többször gondolok, mint kellene. A hirtelen jókedvből a pánikba való ugrás és az elázott ruhákban üldögélés váltja ki azt a frusztrációt, ami bennem van. Nem szólal meg. Én azonban megteszem, utána felkelek és szeretnék innen elmenni. Utánam szól, szapora lépteim torpannak meg, ahogy néhány méterre tőle pillantok hátra ismét a vállam felett.
 Karomat magam előtt fonom össze, ahogy lassan fordulok vissza felé. Miatta? Elnyílik a szám, reflexből szólnék ingerültebben, hogy nem miatta akartam változni, magam miatt, de segített nekem benne. Folyton segít nekem, ha kérem, ha nem és ezzel bár ez nem feltétlen rossz, de nem tudok mit kezdeni. Ez van bennem és marad is. Elbasztam volna? Megrökönyödöm, csak állok egyhelyben és, ahogy körülöttünk sokan, úgy én is hallgatom, de nem pillantok el róla. Akaratlan válaszolja meg mi volt a célja és meglepődök. Hevesen dobok a szívem, majd szorul össze az utolsó mondatra. Máshogy folytattam volna, de ő visszasétál. Az agyam nem úgy működik, ahogy szokott, fázom és zsibogok. Felhúzom a hátamra dobott pulóvert, ami röhejesen nagy, de legalább nem fázok meg. Pillanatok múlva pislogok sűrűn és követem, amikor az ő szájához már egy üveg tapad. - Jaj, Móric! - kiveszem a kezéből, amint elkezdi leengedni, majd az asztalra teszem az alkoholt. Felkapom a táskámat, az üveg mellé csapom a dán/magyar szlengszótárat, amit bunkóság lenne nem átadnom, de én nem maradok itt tovább. Közelebb lépek, felnézek rá. - Remek, hogy a végére még én “basztam el” - vetem oda, de nem kiabálok. Legyen így, nem újdonság, sorban teszek tönkre minden emberi kapcsolatom. Összeszorul a mellkasom, de kívül csak a vállam vonom. - Ó, és sajnálom, ha nem segítettem a bulit a tető fokára hágni, érdekes én addig is jól tudtam magam érezni veled - Legszívesebben megcsapkodnám, de túl fáradt vagyok már ezt itt folytatni. Megint nem gondolkodom mielőtt beszélek. Elpillantok róla Bettire és a táskám pántját átdobva fejemen kérdezek. - Visszajössz velem vagy maradnál? - így lassan hajnalban.
 Ugorj be bulizni, mondták. Tölts időt veled egykorúakkal, mondták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 1. 11:57 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe & Betti | elég nagy wtfdude | kukkantás

Hiába ismertem el a hibámat, amikor ez már nem erről szól. Miért van az, hogy bármit csinálok Améliával, rosszul sül el? Nem tudok jót tenni, soha nem is leszek rá képes. Mármint neki jót. Egyebekben rohadt jó vagyok, nem véletlen kedvelnek sokan, ezek tények, de ő annyira más lenne, hogy már valóban lehetetlenség megtalálnunk a közös hangot? Miért olyan kurva nehéz ez? Belátom, velem sem könnyű, amikor a gondolataim néha még nekem is hirtelen csapódnak, és mire felfognám őket, már cselekszem is, de ez vagyok én. És senki kedvéért nem fogok megváltozni.
Öles léptekkel sétálok el mellette, majd vágódok be Bettivel szembe, hogy az üveget húzzam meg. Úgy iszom, mintha csak víz lenne, miközben kékjeim pásztázzák körbe-körbe a tömeget, hogy megtaláljam Kendét. A rohadt életbe bele, hogy ennek is most kell felszívódnia. Hol a faszban van?! Mikor meglátom a szőke tincseket csillannak fel kékjeim, mert terveim szerint akkor most úgy fogok inni én is, mint egy hydromágus, de a lejjebb eresztett üveg eltűnik ujjaim közül és még hozzám is szólnak. Lepillantok Kiscsibére, gonoszkás mosoly villan fel ajkaimon.
- Azt mondtam, hogy ha. Ha magadra vetted, az nem az én saram. Tudom miket beszélek, bármennyire nehéz elhinni - és bármennyire hihetetlen, tényleg tudom. Legalábbis ilyen helyzetekben biztosan, mert az agyam úgy pörög, öröm lenne belenézni ilyenkor. Mint a moziban, bár a közvetítő legilimentor vagy gondolatolvasó lehet nem örülne ennek ennyire. - Ó, remek. Akkor legközelebb majd tanulok veled franciát meg rajzolok csillagokat a kezemre, hogy ne felejtsek el valamit és lehetünk star BFF-ek, ha neked elég az, hogy ülök, mint egy muskátli - tárom szét karjaimat nevetve, egyáltalán nem arra figyelve, hogy mégis miről beszélek. - De nekem nem elég - fejezem be a szarkasztikust nevetést és komorodom el. - És, ha most megbocsátasz, akkor megkeresem az emlegetett eszelős lánykát - nyúlok el mellette, hogy megkaparintsam az üveget és elinduljak Kende felé, most már tényleg. Elég volt már a levitásokból. Elég volt egy életre a levitásokból, pedig tudom, hogy Betti… óbaszdmeg. Megtorpanok, visszafordulok feléjük. - Betti, bocs mindenért, majd izé… nemtom. Kiengesztellek, jó? De most… ja, lépek - mosolyodom el féloldalasan, majd hátrálva pár lépést fordulok előre és indulok meg a dudi felé. Már tényleg! Komolyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 1. 15:50 | Link

Bulizók
Mit keresek itt?
Outfit

Krákogva törlöm ki könnyeimet a szememből, és pillantok fel Móricra. Megdörzsölöm az arcom, ami elég nyomorultul nézhet ki, ám ahogy szemeim ismét a másik kettőre tévednek, az én arcomra is visszakúszik a mosoly. Követem barátnőm karját, és egy lelkes "úúú" hagyja el a számat, ahogy én is meglátom a Marina, Lili párost. Móricot viszont úgy tűnik, nem nagyon köti le a dolog, mert feláll, és már viszi is magával Améliát. Én is felállok, az elvágató páros után nézek, ahogy pedig barátnőm visszanéz, láthatja, hogy a rellonossal együtt nevetek. Az, hogy nem vettem észre, Améliával valami nincs rendben, talán az alkoholnak tudható be. Ahelyett, hogy megmenteném, csak megkerülöm az asztalt, és nevetve figyelem, ahogy Móric a tó felé rohan, hátán Améliával. Már csak a hátukat látom, és semmiképp sem veszem észre, milyen ijedt a lány. Csak nagyot nevetek, ahogy a vízbe csobbannak, és teszek feléjük pár lépést. Többet nem, mert a járás most nagyon furcsa érzés. Nevetgélve várom, hogy barátnőm ugyanilyen vidáman felbukkanjon a víz alól, de nem ez történik. A víz fröcsköl, Amélia pedig csapkod, és tisztán látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Arcomról leolvad a mosoly, a vidámság érzését pedig pánik veszi át bennem. A gyomrom összeszorul, és nem tudok mozdulni, közben pedig tompán meghallom Móric ingerült szavait is. Én is kiáltanék, de csak sokkos állapotban figyelem, ahogy a tó mellé gyűlő diákok elzárják a látványt. Ugye nem fulladt meg? Kérlek Amélia, ne fulladj meg!
Hallom a víz csobogását ahogy a rellonos elindul kifelé, én pedig elindulok lassan feléjük. A többi dermedt diák kitakarja a látványt, én pedig rettegek, remegek belül, hogy barátnőm nem fog megszólalni. Hangjára torpanok meg, arcomat kezeim mögé rejtem, és tenyeremet érzem, ahogy könnyeim kicsordulnak. Pár pillanatnyi sírást engedek csak meg magamnak, aztán szaggatottan kifújom a levegőt, és lassan elindulok vissza az asztalhoz, ahol ültünk. Lassan huppanok le Amélia táskája mellé, hogy ott várjam be a lányt, aki közben elindult újra felém.
Móric is visszaérkezik, ráadásul mosolyogva, én azonban nem tudok vidám képpel visszanézni rá. Szeretném a fejéhez vágni, hogy mégis mit gondolt? Meg, hogy kis híján vízbe fullasztotta Améliát! Túlságosan rémült vagyok hozzá azonban. Helyette tekintetembe sűrítem bele minden haragomat, ahogy belenézek kékjeibe.
- Visszamegyek - állok fel, és még bólintok is, aminek eredményeként szúró fájdalom nyilall a fejembe. Jobb kezemet kapom homlokomhoz, míg a ballal az asztalon támaszkodom meg egy pillanatra, míg a fájdalom elmúlik.
Meggyötört arccal nézek Móric után. Tudtam én, hogy nem jó ötlet eljönnöm ide. Tudtam, hogy nem való nekem ez a bulizás dolog.
- Mehetünk? - fordulok Amélia felé. A fejem még mindig nyom egy kicsit, a jókedvemnek pedig már nyoma sincs. Csak vissza akarok térni a kastélyba, lefeküdni, és fel sem kelni egy hétig. A probléma csak az, hogy holnap szerda, nekem pedig óráim vannak. Ez pedig úgy tűnik csak engem érdekel, és talán Améliát, a többi iskolatársunk még vígan táncol és iszik.
Ha pedig Amélia sem tenne már mást ismét belekarolok, és elindulok vissza a kastély fele. Most nem azért karolok bele, mert jól érzem magam, hanem mert mindkettőnk ingatagnak tűnik, mert tömeg van és sötét, és nem akarom elveszíteni a tömegben. Csak érjünk vissza épségben a kastélyba. Bár az se lenne hátrány, ha sikerülne elkerülnünk házvezetőinket és a többi prefektust. Még utoljára visszapillantok a tömeg felé, aztán fáradt arccal gyorsítom meg a lépteimet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. július 1. 16:25 | Link

Születésnap
[ Pezsgő dal /ne less]

Magamra vettem-e? Igen. Nem arra mondom, hogy miatta lépnék ki a komfortzónából és amíg a gonoszkás vigyora meg nem jelenik nekem le sem esik, hogy másra értettem.
Úgy van vele, ha azt mondtam nem ismer, akkor oda is vág. Nem tudtam, hogy ennyire lenéz engem, hogy ennyire csakis az szórakoztatja, ha mérges leszek, és én még a barátomnak tartottam. A vízesésénél azt mondta az jön magától én pedig észre sem vettem, hogy beengedtem őt, egyre inkább. Erre kiderül, hogy velem nem érezné csak úgy jól magát. Lehajtom a fejem, mire kapcsolok és emelem vissza az államat.
Azt már nem! Szemem rebben, arra hogy mi nem elég, megvárom, hogy a nevetése is alábbhagyjon, ami folyamatosan visszhangzik fájó fejemben. Nevessen csak az arcomba. - Így állunk? - rezzen szemöldököm. -  Ha tényleg, akkor majd ehhez tartom magam, Móric - közlöm kimérten. Majd elnyúl mellettem, megragadom az üveget, amíg elmondom amit akarok, mert elég ebből. Komolyan, és magamhoz képest meglepően halkan szólalok meg, mintha egy titkáról beszélnék. - Már átlátok rajtad. Tudom miért mondod ezeket nekem, így - hangomból kisüt, hogy csak remélem, hogy tudom és szinte kérdezem. Felvette azt a hülye védekező stílusát, ami mögött valami biztosan van. - Csakis ezért nem küldelek most el a francba, de ha tévednék, és komolyan beszélsz, és tényleg ennyire mérges vagy rám, akkor vedd magadra - engedem el az üveget.
Magamhoz veszem a szótárat, hajamat söpröm ki arcomból, ahogy Marinához lépkedek jóval arrébb. - Boldog születésnapot - nyújtom felé csurom vizesen, a hangom fojtogató mintsem köszöntésre illő. Nyilvánvalóan nem ölelkezem ma. Visszakarolok Bettibe hagyom el vele a tavat.
 A családom tiszta lapot nyit nélkülem. A legjobb barátom ott hagyott, mert csalódást okoztam és… ma őt is eltaszítottam. Mindig próbálok belőle tanulni, de sok bennem ahhoz az önsajnálatban tocsogó kérdés? Miért kerülök mindig ide? Mi a baj velem? Ennyire kiábrándító lennék, hiába igyekszem? - Betti - szólalok meg halkan, ahogy haladunk előre és lehúzom ujjaimra a pulóver ujját. - Gondold át, hogy barátkoznál e velem - mondom ki teljesen komolyan a szavakat, mint egy figyelmeztetést. A lépteim elé figyelek, azok egyre csak több körvonalat kapnak a könnyektől. Amúgy is sajgó fejembe hasít ismét a fájdalom. Igaza volt. Elrontottam. A kastélyba érve már ezerszer megbánom, hogy ma kimentem, pedig jól indult.
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. július 4. 11:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 1. 16:47 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe, de mán inkább dudi | elég nagy wtfdude | kukkantás

Bólintok egy határozottat, hogy remek. Tartsa magát ehhez, legalább ezen hamar túlléptünk, mert sikerült megbeszélnünk. Ha mást nem is, legalább ezt. Megszeppenek, ahogy rámarkol az üvegre, Betti szúrós tekintete fel sem tűnik, mert ezek szerint rohadtul nem végeztünk még. Szinte már unott tekintettel nézek rá, hogy szemöldököm rebbenjen meg, és kékjeimben csillanjon meg a meglepettség. Átlát rajtam? A nagy francokat lát át! Felső ajkam húzódik fel, miközben egy halk “ch” hangot adok ki szavaira reagálva, ami nagyjából el is hal, ahogy megszületett, mert következik a folytatás, és a torkomra forr a szó. Mérges vagyok? Mi? Nem vagyok mérges. Mégis mire vagy kire lennék mérges? Mármint miért kéne annak lennem? Hogy a tavas nem jött össze? Ki a faszt érdekel? A szavai azok, amik bosszankodásra késztettek, de mérgesnek még így sem mondanám magam. Elmosolyodom.
- Magamra vettem - fúrom kékjeimet keményen Amélia tekintetébe, de mosolyom még mindig arcomon látszik. Ha nem ismerem, akkor ne ismerjem. Akkor ennyi volt, és nem fogom magam megerőltetni azért, hogy megismerhessem még jobban, amikor ezek szerint az eddig megtudott dolgok sem voltak igazak. Talán az sem igaz, amit a folyosón az arcomba kiabált váratlanul és hirtelen. Mert más az, hogy valóban így érzel, vagy csak azt hiszed, hogy az érzelmeid valósak. Egyébként van jogom megkérdőjelezni egyáltalán, hogy komolyan gondolta-e? Most már úgyis mindegy. Ahogy elenged fordítok hátat és indulok el Kende felé, hogy végre oda is érjek.
- Reiner Kende, te brutális császár állat kiráááááály! - csapom ki a lángos pózt. Fél kezemmel emelem közben számhoz a vodkás üveget, majd röhögve állok vissza rendes pozícióba, mint egy ember és borzolom össze nedves tincseimet. - Láttad, hogy Rin nyalogatta a kicsit hibbant levitás manduláját? - emelgetem meg szemöldököm, majd pislogok a karomra simuló kézre. Szélesen vigyorodom el az eridonosra, majd Kende kezébe nyomva az üveget követem a lányt a táncolók közé, mert ugye: megadom a lehetőséget, hogy felmelegítsen. Így kell elfelejteni dolgokat, haver, mintha meg sem történtek volna. Mennyivel könnyebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. július 2. 17:47 | Link

#MarcsiSzülcsiNapcsi

Már a múltkori esetből is világosan kitűnt, hogy Lilkó nem indult olyan hendikeppel, mint Marina, már ami az ivászatot illeti. Míg a dán úgy locsolta le a torkán a piát, mintha víz lenne, és ő minimum szomjan akarna halni, addig a szőkénél már az első néhány pohárka után jelentkeztek a tünetek.
Nehezére esett egyenesen, és egy helyben állni, ami mondjuk máskor sem volt erőssége, de most jól láthatóan koordinálatlanság vette át az uralmat teste fölött, és ügyetlensége is új szintet öltött. Folyamatosan kilötykölte sörét, ahogy hadonászott kezeivel, és emiatt persze nagyképűen azt hitte, hogy de fene sokat tud inni, így aztán a felkínált újabb és újabb nedűre se mondott nemet, akkor se, ha épp nem volt szabad keze, amivel átvegye azt. Marina szőke barátja például rendületlenül itatta őt, de hogy melyik, azt már Lilkó nem tudta volna megmondani ezen a ponton.
Az időérzékét is elvesztette, és már csak kacagva realizálta az eseményeket maga körül. Persze a szülinapost nem volt képes megfosztani figyelmétől, és ez csak részben volt amiatt, mert épp őt ünnepelték. Zavartalanul legeltette rajta barnáit, és nem meglepő módon később, mikor próbálta felidézni a bulit, az egyes eseményeket a "mit csinált épp Rina"-hoz tudta csak kötni.
Például épp megnyerte a versenyt, mikor a pap bácsi mindenkit letáncolt az asztalról. Legalábbis Lili számára minimum ilyen performansz volt az övé, amivel viszont csak addig törődött, mígnem Kende és Marina össze nem nyalta egymás arcát. Nem tűnt gusztának, ahogy a sós izzadságot kóstolgatják egymáson, a szőkét mégis irigységgel töltötte el egy pillanatra a látvány.
Aztán újabb pohár valamit nyomtak a kezébe, amit viszont sose tudott meg, hogy mi lehet, mert mire rávetette pillantását, vagy belekóstolt volna, odalépett hozzá Marina.
Lili felpillantva a lányra vigyorgott vissza rá, és épp gratulálni akart győzelméhez, mikor is megszűnt köztük a távolság. Egy pillanatra azt hitte, talán beleájult a karjaiba a másik, és most jól összefejelnek, de ehelyett egy csókban forrtak össze, amit Lili inkább utólag fogott fel, mint akkor, a pillanat hevében, noha gondolkodás nélkül és hevesen viszonozta azt. A kezéből pedig akadálytalanul fordult ki a pia, és ömlött ki a földre, hogy felszabadult karjait a másik nyakába vethesse.
Kicsit megkésve aztán levegőért kapott, miután elváltak ajkaik, de ő még kissé bent ragadva a pillanatban behunyt szemmel állt. Zavartan kinyitotta szemeit, és mintha csak most venné észre Marinát, rávigyorgott.
- És ezzz.. ez volta.. volt a jutalmam érte? - kérdezte heherészve. - Vaaagy én vagyok a te jutalmaad! Amiért megnyerted a.. v.. v.. versenyt.
Bólintott, nyugtázva, hogy sikerült kimondania a szót, amit keresett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 5. 23:23 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

És jön a csapkodás. Felszisszenve kapok a vállamhoz, inkább reflexből, mintsem azért, mert fájt, és ezt pontosan jól tükrözi a vigyorom is, ami nem lankad. Meg merem kockáztatni, hogy még szélesebb is lesz, ahogy visszakérdez, és igencsak egyértelmű reakciónak kapja a szemforgatásomat. - Mondom, hogy vigyázok rád, és biztos vagyok abban, hogy mindened kész van minimum egy hónapra előre - szemtelenség csillan kékjeimben, ahogy mosolyomban is visszatükröződik, majd szemöldököm ugrik úgy az égbe, hogy még a bronnection is megszakad. Még az is, ami létre sem jött. Én meg állok, ahogy azt mondja, hogy rendben van, csináljuk, és nem akarom elhinni. Hitetlen engedem ki torokból a nevetést, gondolkodás nélkül fogom meg a kezét és követem ugyanúgy nevetve. Csupán annyi időre engedem el, amíg táskám szárába fűzöm be kezemet, de a másikkal azonnal kulcsolom ujjaimat az apró ujjak köré megint. És addig el sem engedem, amíg a tóhoz nem érünk.
- Ez az! - csapom ki a lángos pózt. Egy fa tövébe teszem a táskám - meglepő, de nem felejtettem el, hogy igenis értékes dolgok vannak abban a csapnivaló füzetben -, majd fogom meg pólóm alját is azzal a lendülettel és dobom le magamról. Cipőmet rúgom le a lábamról, majd gombolom ki a nadrágot és ahogy a tó felé lépkedek lépek bele, hogy végre lejöjjön rólam. A partról rugaszkodom el és ugrok egy bombát, de nem maradok lent sokáig. Arcomból söpröm le a vizet, majd tincseimet tűröm hátra, és fordulok nevetve Kiscsibe felé. - Pöpi a víz - lendülök előre, hogy pár karcsapás után érjen talajt a lábam és kilibbenjek a partra derékig. - Olyan jól fogod magad érezni, hogy a végén még te fogsz megkérni engem a lógásra - vigyorodom el szélesen, majd nyújtom ki felé a kezemet. - Segítek - kapom el tekintetét, hogyha megfogja a kezemet óvatosan segítsem be a vízbe, majd mosolyodjak el és simítsam hátára a kezemet. - Dőlj hátra és emeld fel a lábad lassan. Felfektetlek a vízre, csak nyugi, tartalak - meglepném, hogy csak eldöntöm, mert vicces lenne az arca, ebben biztos vagyok, de tudom, hogy fél a víztől, úszni sem tud, és a félelme innen ered, szóval megelőzvén az ismételt felesleges pánikot csak elmondom neki, mit tervezek. Hát így annyira nem poén a dolog egyébként, de nem baj, ráérek még szívatni. Főleg a mai nap után. Mosolyogva pillantok le rá. - Miért dúdoltad a Police dalt? - hangom kíváncsian csendül fel kettőnk között, és pontosan tudom, hogy a legjobb pillanatban teszem fel a kérdést, mert nem tud előle kitérni. Egyszer már elengedtem, de most nem vagyok hajlandó, és a feltett kérdésekre igenis választ fogok kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. július 6. 00:48 | Link

Szabadnapnak hívnám
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Orrom automatikusan moccan, mert még szép, hogy még szemtelenkedik, amikor mindezt magamban már lerendeztem, amit ő ki is mond. Ráadásul tudok én vigyázni magamra. Mégis mi vagyok én, tényleg valami madár, ami megijed ha víz éri a tollát? De közben meg vigyázna rám és ezzel a pompás kétes helyzettel egyensúlyozom közel egy éve. Az agyam és a szívem. Remek kombinációt nyújtanak és valahogy hirtelen összefogni látszanak, mert elindulok és azon gondolkodom mégis mivel tölthetnénk a mai napunkat a zseniális terve után? Kíváncsi vagyok mi történhet ma, az az igazság és az én kíváncsiságom egy túlságosan veszélyes hajtóerő. Kissé kikerekednek szemeim, ahogy ismét érzem, hogy elkapja a kezem, de ujjai fonódnak enyéim közé. Soha korábban nem fogta meg így a kezem, pedig rengetegszer rángatott már magával. Még akkor sem igazán ocsúdok fel, mikor a tóhoz érünk és Móric még mindig fogja a kezemet. Azt mondta nekem, hogy mostantól gondolkodik majd mellettem és valahogy most esik le, hogy szerencsére ez nem így történik.
Ez az. Végem van. - Üdv a paradicsomban, gondolom - Tekintetem pásztázza a környezetet, amíg követem és teszem le táskámat, hogy utána pillantásom azonnal ráessen, ahogy vetkőzni kezd. Ó, atyaisten! Igen, gondoltam, hogy nem ruhástul megyünk a vízbe, de zavartan nem tudok elpillantani a felsőtestéről. Semmi gond. Megy ő magától én meg végre kifújhatom a bent tartott levegőt, ahogy nézek utána. Hálát adok az égnek, amiért nem vagyok nem csak a nyárra való tekintettel, de sosem slampos, ráadásul nagyon sok kézenfekvő bűbáj van lányoknak, amit nem hangoztatnak eleget, de még így is kissé hezitálva gombolom ki a nadrágomat, majd kilépve belőle hajtom a levett cipőmre. A pólómat kötöm meg oldalasan a derekamon, amíg felé fordulva lépkedek a tóhoz, abban meg a sötétkék fehérneműben, amit viselek. Nem baj, úgysem foglalkozik vele - gondolattal harapok szám belsejébe. - Negyven fokban a nap megtette a dolgát. Plusz, ha hideg lenne a víz valami fatális véletlen folytán megállt volna a szíved, amikor beleugrottál, mint egy őrült - húzom meg szorosan a felsőt, mielőtt még kedve támadna kikötődni, és szkeptikusan mérem végig a partrészt. Nekem itt jobban tetszik. Határozottan. Hirtelen és őszintén nevetek fel a megszólalására, reagálnék, hogy azt lesheti, mikor kinyújtja a kezét. Idáig jöttem. Lógok - ezt írhatnám csupa nagybetűvel is. Akkor most már befelé a vízbe! Hosszasan fújom ki a levegőt, amíg behajlítom a térdem és Móric kezébe kapaszkodva minimálisan elrugaszkodom. A  lábam is leér, mikor aprót nyelek, mert megérzem hátamon a kezét. A szabad kezem mozdul a víz felszínén. - Oké. Várj - nézek rá, majd egy pillanatot várok, hevesen ver a mellkasomban a szívem, és jelenleg még cseppet sem élvezem a dolgom. Majd teszem, amit tanácsolt. Csak tényleg tartson. - Öhm, biztos vagy benne, hogy ezt így kell? - kérdezem, de ahogy megszólalok fogok rá a karjára, mert mindjárt beleesek a pocsolyába! Szusszanok. A hátamon fekve mozdul aprót a lábam, felettem a felhők kúsznak el és dübörög a mellkasom. Erre kérdez. Nem is akármit. Rá villan a pillantásom, mert ez nem volt szép. - Szerinted? - kérdezek vissza, bár lehet nem ez a legjobb ötlet, hogy szeszélyeskedjek vele, amikor össze-összeszorul a torkom, mert a víz felszínén lebegek. - Mert szeretem. Egy jó dal - válaszolok végül, szinte kimondva azt, amik a fejembe siklanak. - Tetszett, ahogy előadtad és nagyon jól éreztem magam aznap - remeg meg ismét a kapaszkodó kezem. Én tényleg nem vagyok normális! Összepréselem ajkaimat, mert már nagyon sok mindent bevallottam neki. Tudja, hogy kedvelem nem is értem miért kérdezi. Ráadásul tényleg nem tudtam, hogy el fogja olvasni azt a levelet!
Utoljára módosította:Kőszegi Róza Amélia, 2021. július 6. 00:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 6. 09:46 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

A víz egy olyan dolog, ami megment a nyolcvanezer foktól. Bárki mondhat bármit, de akkor is így van. Ha Kendével csapatjuk az más, mert neki is amúgy is különleges a kapcsolata a vízzel, míg én csak simán élvezem, ahogy a hűvös víz körbeölel. Kicsit, mert nem felejtem ám el, hogy miért is van lehetőségem ezt kiélvezni: meg kell tanítanom Kiscsibét úszni. Igazából ez egész egyszerűnek tűnik, csak még a hülye is tudja, hogy nem az, főleg, hogy nekem lassan görcs áll a kezembe, míg ő szoknyát csinál a pólójából. Diszkréten mérem végig, ahogy végre felém közeledik, szemtelen mosoly villan fel ajkaimon közben, hiszen ha bárki azt mondja nekem, hogy ez meg fog történni valaha, úgy pofán röhögöm, mint annak a rendje. Ráadásul még kioktatni is van ideje. - Jajajaja, vágom. Az valami sokk asszem - mutogatok mellkasom felé, majd segítem be a vízbe, míg végül hajlandó megmozdulni és pillanatokkal később már a vízen fekszik. Így kell ezt kérem! Hasítunk előrefelé gyerekek, mint víziló a mocsárban.
- Nyugi már - nevetek fel, ahogy belém kapaszkodik. - Fogalmam sincs, hogy kell, de tekintettel arra, hogy olyan merev vagy, mint egy betontömb, szerintem nem nyúlunk mellé azzal, ha előtte lelazulsz - nézek rá sokat sejtetően, mert igen, ez nem egy enyhe célzás. - Komolyan mondom, Lia. Engedd el magad, tartalak - mosolyodom el kedvesen, majd, hogy még inkább megnyugtassam csúsztatom másik kezemet csípőjére, míg az eddig hátán pihenőt mozdítom feljebb, és teszem fel közben a kérdést. Megemelkedő szemöldökkel hallgatom a választ, majd vigyorodom el.
- Ja, az az este király volt - bólintok egy határozottat, majd ahogy mosolyom visszafogottabb lesz kapom el ismét Amélia tekintetét. Nagyjából semmi nem kerülte el a figyelmem abból, ami a levélben volt, az csak főleg nem, hogy úgy kikerülte a kérdéseket, mint annak a rendje, de egy dolog nagyon megmaradt. Túlságosan is, pedig semmi közöm nincs hozzá. - Az az igazság, hogy normális esetben nem kérdeznék rá, de ez a nap rohadtul nem normális, szóval… összevesztetek a fura, levitás haveroddal? - biccentem félre fejemet, miközben tartom a tekintetét, és nagyon bízom abban, hogy mivel a karomat is fogja és még mindig tartom - nagyjából - nem bánja, hogy lejjebb ereszkedem. Kezeim néha el-elengedik a testét, mert ha folyamatosan tartom, tényleg úgy fog lebegni, mint egy betontömb. Igen, vág az agyad, tehát sehogy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. július 6. 14:42 | Link

Szabadnapnak hívnám
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Tanórán való figyelés helyett, vízben lebegek. A “nyugi” nálam sose adott elég okot a megnyugvásra. Nem értem azokat, akiknek esetleg igen. Miért nyugodnék meg annyitól, hogy valaki azt mondja nyugi? A nevetése más kérdés, aközben ujjaim engednek egy pillanatra, mert aztán folytatja és ott is a bizonyíték, hogy egy puszta “nyugi” miért nem elég érvnek. És csodálkozik, hogy merev vagyok? Megemelkedik a szemöldököm és mióta így tart először hagyom, hogy elkapja a tekintetem. Liának hív, ami valahogy inkább segít az aggodalmamat csillapítani. Tartani fog. Aprót sóhajtva engedem kissé hátrébb a fejemet, a hajam érzem, hogy hol elsüllyed, hol körülöttem lebeg, lábaim és szabad karom is aprót mozdul. A madarak nagyon magasan repkednek, a nap még éppen nem olyan szögben áll, hogy megvakuljak, mégis septibe hunyom le a szemem mikor kezét érzem meg a csípőmnél, ahova a pólóm már nem fed, mint a másik kezénél. A lepkék nagy szórakozásba kezdenek, én meg szinte félszavakkal válaszolom meg a kérdést, amit a végére el is felejtek mi volt. Ó, igen, karaoke. - Nem felejtem el neked, hogy nem ismered a Queen-t - csukott szemmel is biztosra veszem, hogy vigyorog, mégis kisandítok, majd rendesen rányitom kékjeimet. - Mondd - fürkészem kíváncsian vonásait, és csak még inkább az leszek mikor beszélni kezd, hogy végére lepődjek meg igencsak erőteljesen. - Hunor a legjobb barátom, nem pedig a haverom és nem fura - védem szinte azonnal és őszintén észre sem veszem, hogy minimálisan jobban a vízben vagyok, ő meg közelebb van. - Rendben, egy kicsit furcsa, ebben nem különbözünk az biztos - visszafogott mosollyal fordulok el fejemmel, lábaimat tovább mozgatva óvatosan. - Összevesztünk a tavaszi szünet után - ujjam a víz felszínére pöcköl, utána nézek vissza a Tökfejre. - Elmondtam neki valamit, amin nem tudok változtatni, és nem is akarok, erre megharagudott rám - azóta egymáshoz sem szólva megnéztük egy filmet, és vérremően megküzdöttünk a zászlókért a levitás kiránduláson. Mély levegőt veszek. - Érted, ő tényleg haragos - elég volt hallani, ahogy beszélt velem és ahogy kiábrándultan nézett rám szemeivel. Megpróbálok majd beszélni vele, mert ragaszkodom hozzá, hogy magyarázza meg érthetően mi történt akkor. Fogalmam sincs mikor sütöttem le a szememet, de hamar kipattan, ahogy figyelmem arra esik, hogy ki tudja hanyadjára elenged. Ha Móric nem tud semmit, akkor biztosan állhat más a háttérben. - Te nem vettél észre semmit? - kérdezem hirtelen, majd megingok és szorítok rá a karjára. Megköszörülöm a torkomat. - Figyelj, értem, hogy fogalmad sincs mit csinálunk tulajdonképpen, de szerintem kezdjük el, majd beszélek a parton még eleget, ne aggódj - hadarom el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Mórocz A. Móric
INAKTÍV


Tökfej
offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 584
Írta: 2021. július 6. 16:26 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Ha ez nem a legnagyobb bizalmi próba kettőnk között most, akkor semmi. Főleg a történtek után, amiből az egész “utállak”, “nem, mert én utállak” szituáció kerekedett ki, és hónapok kellettek mire kiderült, hogy egy félreértésen alapult az egész. Tartom Kiscsibét, és eszem ágában sincs jelenleg, hogy játszadozzak vele - bármennyire is eszembe jutott, hogy mennyire vicces arcot vágna közben -, mert komolyan úgy érzem, hogy ez most fontos pillanat. Főleg nekem. Ellógja velem a napot, az rendben van, de ez még nem azt jelenti, hogy a bizalma felém visszajön, mintha semmi nem történt volna.
- Ismerem őket, csak eh - vonom meg vállamat. Borzasztóan sok stílusú zenét hallgatok, rólam tényleg elmondható, hogy mindenevő vagyok zenékből, de hogy a Queen-t nem tudom meghallgatni, az biztos, haver. Jegyezze meg, legalább biztos lehetek abban, hogy a közelemben véletlenül sem fogunk ilyet hallgatni, mert ismer, tudja, hogy simán kiverem a hisztit miatta. Ismét megvonom a vállamat, mert nekem mindegy a srác titulusa a kapcsolatukban, és simán tartom, hogy fura a gyerek. Mármint az átlag levitásoknál is furcsább, de nem tetőzöm a véleményemet, csak várom, hogy Kiscsibe válaszoljon. Vagy ne tegye. - Jó nagy hülye a haverod - nyammogok kicsit. - Miért haragszik olyanért, amin nem tudsz változtatni? Ha tudnál, nyilván megtennéd, nem? - mosolyodom el félrebiccentett fejjel Kiscsibére. - Velem is megoldottad, és nálam aligha lehet nehezebb eset valaki. Megoldod - bólintok egy határozottat, majd nyílnak el ajkaim a hirtelen kérdésre. Értetlen pislogok rá, majd nevetek fel.
- Én? Mégis mit kellett volna? - kérdezek vissza azonnal, mert fogalmam sincs mire gondolhat a költő. A pólója alá csúsztatott kezem húzom lejjebb, majd ujjaimat szétnyitva támasztom azokat bőrének, hogy megtarthassam, mert már türelmetlenkedik. Látványosan forgatom meg szemeimet és fújtatok egyet, ahogy felállok és fölé hajolok. - Nem tűnt fel, de vagy harminc másodpercet úgy lebegtél, hogy nem tartottalak - vigyorodom el szemtelenül. - Még mindig merev vagy, de talán annyira nem gáz már, szóval kezdd el mozgatni a lábaidat, valahogy így - fogom meg kezét, majd engedem el hátát, és húzom előrébb, hogy felálljon a lábára, majd fekszem fel a vízre és kezdek el lábbal tempózni. - A kezeiddel meg így - hasítom ketté a vizet karjaimmal is. Lehet hülyének nézni, de a háton úszás a legbiztosabb, mert így az arca kint van a vízből konstans, ami talán kicsit elnyomja a félelmét. Mellé érve egyenesedem fel megint és rázom meg fejemet. - Feküdj fel megint, tartalak, és ha nekiállsz tempózni elengedlek, de melletted leszek végig, oké? - ereszkedem a vízbe, majd pislogok felfelé rá, hogy mikor szándékozik felfeküdni, ha már ennyire sürgős a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc


Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 643
Írta: 2021. július 6. 21:04 | Link

Szabadnapnak hívnám
[Tökfej / Kolibri? / Kolibrik. / ne less ]

Az a szerencséje, hogy itt feküdve most tényleg egyre inkább próbálok elvonatkoztatni a feszültségtől csakhogy ezt egy részt úgy érem el, hogy rá figyelek. Kimondja, hogy ismeri a Queen-t, de nem szereti és én nézek rá mint egy űrlényre. - Mi az, hogy eh? A don’t stop me now is, eh? - megemelem a kezem próbálok csettinteni, de vizes ujjakkal csúnyán nem jön össze a dolog. -  Az illene hozzád, eszelős szám - legyintek inkább szélesebben mosolyogva ahogy egy pillanatra megfeledkezem róla hol vagyok. Hamar jut eszembe újra, mikor kezem visszaesik a vízre, majd alá is engedem.
- Az, de te ezt nem mondhatod rá - ugrik a szemöldököm. Az rendben van, ha én hülyézem le alkalomadtán, mert zakkantabbul viselkedik nálam, de Móric ne tegye. Akkor sem, ha Hunor ennél sokkal rosszabb jelzőkkel illette őt. Vagyis… Miért ilyen nehéz ez? Közben figyelek a többi kérdésére, majd mosolyára és biccenő fejére. - Mert talán tudnék, de nem szeretnék. Ezért haragszik - vonok vállat, ami megakad és nevetek fel jobban kapaszkodva fél kezemmel. - Ennyi önkritika nem fér el egy ekkora tavacskában! - kuncogok, majd engedem el és kapom el a pillantását. - Kösz - tudja mire értem, legalábbis remélem, csak már nem merek nagyon beszélni, mert mintha akkor süllyednék lentebb. A lényeg, hogy jól esik, hogy ezt gondolja és igyekszem is megoldani, főleg a mai nap után, ehhez kétség sem férhet! Erre a válaszra amúgy is számíthattam volna, ha nem kapkodva teszem fel a kérdést. - Semmit - oké, biztos más is a háttérben, a Tökfejnek meg a keze a hátamon. Egészen visszarázódom a jelenbe ujjaitól, ahogy a bőrömet érik, a mellkasomban a szívem pedig ismét rákezd. - Ne pufogj, szeretnék túl lenni raja és nem meghalni - fölém hajol, közli amit, mire ajkam ‘o’ alakot formál. Hirtelen kelek fel és mellkasom alá, ameddig a felkötött póló tart, nagyjából addig is ér a víz. Toporgok picit egyhelyben, ahogy figyelem. Nagyon figyelem. Elment az esze, nekem meg főleg. Arrébb hajolok a rám csapódó vízcseppek elől, nem mintha amúgy nem lennék csuromvíz, karommal idétlenül utánzom és kínomban nevetek fel ismét. - Így? - kérdezem szkeptikusan, majd pillantok rá, hagy leereszkedik a vízbe. Fogalmam sincs, hogy jó e amit csinálok, hogy látásból utánozni tudom e, az egyedüli biztosítékom, hogyha ebbe belekezdek, hogy tényleg mellettem marad. Elpillantok róla, aprót nyelek, ahogy bólintva húzom fel lábaimat, majd tolom fel magam háttal a víz tetejére. Utánzom a mozdulatait, amennyire bírom, mert a fenébe már az úszással! Majd pont kifog rajtam, hogy ne maradjak fent a tetején! Lentebb kezdek mozdulni és azonnal kapok érte és nagyon remélem, hogy ott van. - Oké, mehet újra - közlöm már én magam. Biztos nem adom fel.
- Írok majd egy könyvet, “Így lettem olimpikon” címmel. Majd lehet megemlítelek benne - jegyzem meg egy ritka mosollyal, amikor már egy bő fél órát eltöltünk a vízben és annyit elérünk, hogy fent tudjak maradni, ha nem is ér le a lábam. Kell hozzám türelem, abból én edzem őt. Taposom a vizet, kezem úgy csinál a víz felszínén, mintha tudnék is úszni, a jobbomat szemeim fölé emelve hunyorgok a naptól az arcára. - Gondolom Kendét nem így edzed - mondom neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Meg nem értett, különleges hópihe.
Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2021. július 8. 19:28 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Zente Domokos
FROM: Summer Rose
AT: Éjfél után


Csak bámultam a sötétséget órákon át. Semmit se láttam, még a kezeim halvány körvonalát se, az ajtó alól se szűrődött be derengés, ami leszűkítette volna a végtelennek tűnő teret. Néha volt ilyen. Nem tudtam aludni, egyszerűen képtelen voltam a szemeimet is lehunyni. Éreztem a mellkasomon a nyomást, mintha az egyik teli söröshordónkat eresztette volna rá valaki szép lassan, kiszorítva a levegőt és elállva a következő útját. Egyszerűen túl sok már a titok, mind a sajátom, mind a család többi részéé és csak még több a megválaszolatlan kérdés, amik azokból fakadnak. Nem is beszélve a bűntudatról... Ó, az érzés, ami hónapok óta, lassan felemészt. Belehasít a szívembe, marja a torkom és fogva tartja az elmém. Muszáj volt kiszabadulnom.
A házban néma csend honolt, egyedül lépteim halk nesze verte fel azt. Vissza se nézve hagytam magam mögött a még mindig idegennek tűnő házat, miután kiemeltem egy üveges Stout-ot a hűtőből és indultam el a már ismert úton. Véletlen bukkantam a tóra, de mióta megtettem, már több időt töltöttem ott, mint nagyi házában. Ez azt hiszem elég sok mindent elmond.
A Hold fénye sziporkázva tükröződik a sima felületen. Körbe pillantok, majd húzom le a cipőm egyből és áztatom meg lábujjaim a kellemesen hűvös vízben. Arcomon átszalad egy mosoly és az üveget a fűbe téve, dudorászva kezdek vetkőzni, hogy a felesleges textildarabokat a partra dobjam. Szépen sorban, az összeset. Senki sem jár erre ilyenkor, volt már lehetőségem meggyőződni erről az itt töltött éjszakákon. Itt a sötétség se olyan végtelen, a csend beleveszik a susogó fák neszébe és az állatok mocorgásába. Ahogy az utolsó ruhadarab is a földet éri, nyújtózkodva lépkedek lassan a vízbe. Bőröm bizseregni kezd a hűvös érintéstől, amit nagyon is szívesen fogadok. Ahogy egyre beljebb hatolok a Hold áztatta vízben, a mellkasomon érzett nyomás is enyhülni kezd. Ez az igazi szabadság. Semmi más, csak én, a Hold, a víz és a söröm, ami a parton vár rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. július 9. 14:07 | Link

Party Time
He's Just Not That Into You (2009)



Rosszul éreztem magam, hogy én leszek a rossz hír hozója. Utáltam ezt a szerepet, habár tudtam, hogy valakinek meg kell tennie. Alapjáraton se beszéltünk már Ádámmal úgy, mint előtte, szóval rontani nem tudtam a szituáción. A kurva életbe de nehéz volt mégis.
A pofán leszakadt. A képembe hazudik. Az ártatlan kis bárányka olyan gyorsan idomult a helyzethez, hogy elhinni se tudtam, hogy most került ilyen szituba először. Hitetlenkedve nevettem fel egy csepp öröm nélkül.
- Még hogy nem tudod, te rohadt kis szuka - fröcsögtem a szavakat, és közelebb lépve a lányhoz ragadtam meg a vállait, és löktem meg. Egyszer kicsit, mire karja legördült Ádámról, majd még egyszer jobban, hogy elesett, és a Földön kötött ki. Talán rá is ugrottam volna, ha Ádám hangja nem ránt ki. Pedig itt volt az ideje, hogy végre megkapja a magáét.
- Csak veled jár mi? Te elhiszed ezt a baromságot? A két szememmel láttam, ne legyél már ennyire naiv! - pördültem barátom felé, magamból kikelve. - Elvette az eszedet ez a hülye liba, elég volt, hogy szétvetette neked a lábait, és már el is hiszed minden szavát - pörgött a nyelvem tovább, mintha nem lenne már semmi gát, ami bennem maradt. Nem is volt. Felcseszett a helyzet. Bori. Ádám. Talán le se kellett volna mennem a szülinapra. Talán hagynom kellett volna szenvedni. - Esküszöm Ádám, hogy nem hazudok. Most nem - jelentettem ki, mert nem lett volna igaz, hogy sose tettem. De nem lehetett olyan együgyű, hogy elhiggye, hogy az a sok szar a moziteremben igaz volt.
Pillantásom szikrákat lőtt ki, és a lányra kaptam őket. - Ha jót akarsz magadnak, elmondod most az igazat - fenyegettem. Nem érdekelt már, hogy kedvesen kellett volna, az sose volt igazán az asztalom. A durvaság azonban mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ráczhalmi Ármin
KARANTÉN


Chaotic stupid
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 29
Írta: 2021. július 9. 18:07 | Link

Dimdimim
elgyermektelenedve, városnap

- Na, összenőttetek?-*pislogok meglepetésemben, mert amikor megfordulok, B2 még mindig elmélyülten csipkedi a standbyba állt Dimi tarkóján a kósza babahajakat. Amik javarészt az én lelkemen száradnak, mert elmenni borbélyhoz luxus, szóval eléggé DIY minden ilyen. Aztán mióta legutóbb dizájnt nyírtam egy hirtelen jött isteni szikrának köszönhetően, nem engednek hajat vágni, ollóval meg még kevésbé mehetek bárki közelébe. A saját és mások biztonsága érdekében.
Ahogy a bébét kicsomagolják, egészen elkenődik, pedig reggel még jábolszalvas-lázban égett, mióta kikövetelte, hogy mutassam meg. (Mondjuk néztem egyet, nem mondom, behemót dögök. Bocs, Riley.) Úgy csüng Dimin, hogy Benji lajhárának is becsületére válna, s halkan sóhajtok, mert akármennyi gyakorlatot szerez az ember, nem lesz könnyebb az ilyen epizódok kezelése. Olyan tehetetlennek érzem magam sokszor tőle.*
- Borillám, viiisszajövünk. Látod, nálunk a kendő,-*guggolok le, hogy ott kuporogjunk hármasban, amíg megnyugszik, mert egy facehugger gyöngédségével képes markolászni az ember nyakát és pont annyi a lefejtésére való esély is. A kérdésre megvakarom a tarkóm.*
- Elméletileg bármi, ami szobatiszta, mehet,-*hümmögök a hirdetés szövegét idézve kissé szabadosan. A vidám zsivaj, a tesók és a játékok aztán megteszik a hatásukat, úgyhogy legkisebb gyermekem is nekiiramodik. Még integetek utána egy darabig, hogy ha megfordulna, akkor lássa, aztán eltűnik a nyüzsgő kupacban és végre kiegyenesedhetek. Na, akkor ez elintézve. Pálcaintéssel zsugorítom a kendőt és zsebre gyűröm, mert szeretem, ha szabad a kezem. Mert akkor például megfoghatom Dimiét és például magamhoz húzhatom és például a fülébe súghatok.
- Meneküljünk!-*indítványozom, még mielőtt bármelyik poronty meggondolhatná magát. Out of sight, out of mind - minél hamarabb kerülünk látótávon kívülre, annál jobb. Sőt, ha már itt tartunk, akkor nem ártana lekanyarodni valamelyik mellékutcára vagy fa mögé. Tőlem tellő türelemmel kerülgetem az embereket, tekintettel arra, hogy véletlenül sem engedem el a megragadott kezet, így ketten úszunk ár ellenében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

If it's stupid and it works, it's not stupid.
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 10. 13:02 | Link


nagyon későn, nagyon tilosban és... mit látok?! 😳


Nem kéne idekint lennem.
Már csak a jelvényem súlya is nyom, nemhogy a tudat, hogy ilyen későn botorkálok, igazából még nem is a kastélyban, hanem a faluban. Ilyenkor kellene gondolkodni azon, mi észszerű magyarázat akad majd erre, de egyenesen nincs. A sötét miatt, mert pálcát sem mertem használni nagyon, térdemen egy öles horzsolás pihen, épp a levegő is csípi, ahogy kissé sántikálva tartok azt hiszem a tavacska felé. Legalább kimoshatom, míg kitalálom, hogyan osonok vissza a körletig, a szobámig és mit mondok erre. Ma nem vagyok beosztva, semmi dolgom, nem is volt sok, csak kissé… elrepült felettem az idő. A könyvtárban kezdtem, majd folytattam az étteremben és itt összefolyik minden. Azt hiszem, össze lett cserélve a narancslevem valaki máséval, mert körülbelül mostanában szedtem össze magam. Egy padon ültem, leültettek, talán aludtam is, rendesek voltak, majd el is tűntek. Nem ismertem őket, nem tudom, hogy az övék volt-e a másik pohár, semmit sem tudok. Csak azt, hogy kótyagos fejem legalább a hűvös levegőtől kitisztult, tompán fáj ugyan, de megmaradok. Mi volt ez? Biztos alkohol. Na, most már ezt is elmondhatom: berúgtam! Kicsit.
Megvakarom az állam, megállok és körbenézek. Itt már nincsenek házak, tehát jó úton haladok, úgy nézem. Talán iszok is a tóból, most már mindegy nekem, úgy érzem. Olyan fura ez az egész, és szerencsétlen. Tökéletesen jellemez engem, hogy tartok egy szünetet minden könyvtől, minden mástól és ez lesz belőle. Aztán mindenki csodálkozik, ha hetekig ki sem dugom az orrom? Akkor legalább biztosan nem ér semmi sem. Talán ha olvasok róla, akkor a fejemben.
Kilépek a fák takarásából és itt már kissé jobbak a fények, rögtön láthatom, hogy valaki mozog előttem. Talán ő is a kastélyba oson vissza, így lemaradva, jócskán, de lépkedem utána. Megáll, ahogy én is, bár nem értem, miért? Jár még erre valaki? Körbetekintek, semmi. Vissza előre, semmi. Vagyis, ahogy visszarántom a fejem előre, azt hiszem, olyasmit látok, amit sosem szabadna. Ő nem a kastély felé tart, nem is haza, sehova, hanem a tóhoz, amihez ideértünk. Hallottam a víz lágy mozdulásának hangjait, csak éppen nem az volt az elsődleges.
Most meg…
Nem szabadna itt lennem.
Érzem, ahogy arcomra pír költözik, fülem ég, szinte kiesek a fa takarásából, ahol megálltam. A törzsbe kapaszkodom, hiába nézek mindig másfelé, tekintetem végül visszatalál a… a… meztelen… az ott egy meztelen… nő… A vízbe sétál, én meg – tessék Viktor, immáron légy rám büszke –, még mindig tátott szájjal nézek, majd dőlök és dőlök, ahogy követném én nem csak szememmel, hanem testtel, mit művel.
Ekkor csattanok a földön, feljajdulva, pontosabban most elárulva, hogy én itt vagyok és úgy… mindegy.
- Basszus – morgom a sötétbe és visszahátrálok a fa mögé, mintha az sokat segítene. Tuti nem hallott, biztos nem...
Utoljára módosította:Somogyi Zente Domokos, 2021. július 10. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Summer Rose Danvers
KARANTÉN


A Merész
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
Írta: 2021. július 10. 16:31 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Zente Domokos
FROM: Summer Rose
AT: Éjfél után


A víz hideg érintése simogatja a bőröm. Lassan lépkedek egyre beljebb, nem vagyok híve a hirtelen csobbanásnak. Idő kell a testnek, míg hozzászokik a hőmérsékletváltozáshoz és én törődök is a testemmel. Régebben sokkal inkább, mikor edzeni jártam és ott kiadhattam a felgyülemlett stresszt. Ott játszi könnyedséggel engedtem el a gondokat, hagytam azt a termen kívül. Tiszta elmével léptem be mindig és gondolataimat kitöltötték a következő mozdulatok, mind az enyém, mind az ellenfelemé. Másnapra sajogtak a porcikáim, főleg, mikor egy pillanatra figyelmetlen voltam, amiért nem hibáztathattam senki mást, csakis saját magamat. Mióta nincs pénzünk, ez a fajta felszabadult állapot már csak vágyálom.
Mikor derékig ér már a víz, lehajolok és a vállamra locsolok belőle, ami végigcsorog a hátamon és a mellkasomon egyaránt. Hajam előre bukik, vége csókot lehel a víztükörre, amit most nem bánok. Felegyenesedve tányért képezve tenyeremből merek bele vizet és nedvesítem meg az arcomat is. Mélyet szippantok a friss levegőből, teletöltöm a tüdőm, hogy utána lassan engedhessem ki.
A nyugodt pillanat kettétörik a puffanást hallva. Fejemet egyből a reccsenő gallyak felé kapom, amihez ha fülem nem csal, jajdulás is társul. Szívem a torkomban kezd hevesen zakatolni, barnáim összeszűkítve és melleimet takarva meredek a fák közé. Mocorgás. Egy pillanatra teljesen elborul az agyam, vérem zubog és pálcáért fohászkodok, bár tudom, hasztalan.
Próbálok zajongás nélkül elmerülni a vízben és visszaúszom a partra. Kiérve csak a pólómat kapom gyorsan magamra, ami vizes testemhez tapad és egyáltalán nem takar eleget. Felkapom menet közben a sörösüvegem és mezitláb próbálok a kukkolóm mögé kerülni és biztos vagyok benne, hogy sikerül is, ha még ott van. Némán, de zihálva szedem a levegőt, míg óvatosan lépkedek felé, barnáim folyamatosan utána kutatnak.
- Mi a fenét képzelsz magadról? - kérdem, az indulattól rekedt hangon egyből, ahogy a fa mögé érek. A Stout nyakát szorongatom és a szívem sajdul bele, ha csak arra gondolok, hogy egy cseppje is kárba megy. De ha erre lesz szükség, akkor bizony az összeset feláldozom, hogy a fején törjem ketté az üveget. Ha most is felbukkan Winter Cone, a gyűrűmre esküszöm, én jelentem már fel saját magam.
Utoljára módosította:Summer Rose Danvers, 2021. július 10. 16:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reiner Kende
Független varázsló, Elemi mágus, Végzett Diák


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. július 10. 17:12 | Link


Ide skubizz, ez a barátság olyan, hogy mindennap meglepik egymást és rágyúrnak rekeszizomra, ebben hiány nincs, tehát egy dolog volt amit Kende tutira megjegyzett: Az éjféli dán hagyomány. A szösztalicska hetekig rágta a fülét, amikor csak random beugrott a barna fejébe a gondolat szikrája magához hűen már bombázta is barátját nem sajnálva. Kende pedig ehhez hűen hozta az embertelen italmennyiséget és készült be a poharakkal. Mert jó, vágod az ajándéka telibe talál a negyed dínó csajnál, akkor mostmár jöjjön az amire várt a szülinapos. Leihatja az asztal alá a két srácot. Az utolsó koccintás után tartja ki a pár másodpercet, amíg Mae előnyhöz jut és végül arcát átmozgatva csapja a levegőbe ökleit és kiált egy hatalmas "whoooo"-t. A lendületben tapad nyelve a barna arcára, mígnem a fagyi visszanyal. Hasáért kap, torokból nevetve görnyed előre úgy lép a maradék italért és Lilihez. Kis szöszi csajtól a szösztalicska gerjedve átveszi a hajtószerét. Hatalmas perverz vigyor terül el az arcán, majd hitetlenül nevetgélve csapja szét a karját lángos pózba.
- Adj neki szépségem! - büszkeséggel spékelt jókedvében kiált torokból, mígnem a korábbi táncolós lány el nem ragadja a táncolókhoz. Annyit még elkap, hogy a dude a hátán a kisokossal vág át a tömegen, vigyorogva ingatja a fejét az állatra, de ennyi megivott alkohollal lelép megkönnyebbülést hozni magára - dob egy sárgát. Így is van!
Visszaérve a zene csak hangosabb, az ő mozdulatai azzal együtt bátrabbak és kapja el a csaj, akit magához húzva ölel hátulról. Keze simul a derekára, a csípője mögötte ritmusra tekeredik, mígnem meghallja az ordítást. - Duuuuude te elvetemült vizes bánat! - röhög fel minimálisan eltávolodva a lánytól. - Mi a pálya? - csillanó szürkéskékkel fürkészi a másikat. - Ja, bakkerka, mindkét szemmel - bólogat vihogva. - Asszem a csaj levetkőzte a feszkóját is, hogy bukik a bigékre is - teszi még hozzá kicsattanva, mielőtt az eridonos ráindulna a duddosra, mint víziló a mocsárra. - Húzzál Casanova - veszi át az üveget, amiből lelkesen kortyol egy hatalmasat. Közelebb simul a lányhoz, tekintete esne vissza Mae-re, de az asztalon valami pasi vereti, és… és frankón rögtön kiszúrja a szőke fürtöket. Kipirosodott arcán lévő vigyora csak még hatalmasabb lesz.
- Tánya néni… - ennyit a parketten tekergő bigéről, csillogó szemeivel vág át a táncolók és vitatkozók közt, brutális instabilitással, de annál kisnagyobb lelkesedéssel. - Az etalon! Az amazon! A NŐ! - kiabálja egyre hangosabban, ahogy közeledik. - Csókolom - fékez le előtte gödröcskés mosolyával. Csókolná. Gihi. De annyira még Kende sem lehet részeg. Pusztán vállat von és egy nagy cuppanóst tol a házvezető helyettese arcára. - Tiszta csinos, meg minden - bókol, majd füléhez kapva toporog arrébb. - Csapjon oda, addig én megkeresem a dudeot - bólogat hevesen, forog párat egy helyben, hogy eldöntse merre akar menni. Karézol. Nem igazán emlékszik hol hagyta el a Brokémonját, már a szösztalicskát sem látja, de a Pokémon főcímdalát dudorászva olyan őszinte könnyedséget és jókedvet érez, amit hetek óta nem. Teljesen más forog benne. Meghúzza a vodkát, és táncos léptekkel, énekelve indul meg az utcák irányába.

Kösz-kösz mindenkinek! Frankón szétadtam!
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. július 10. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 11. 11:25 | Link


nagyon későn, nagyon tilosban és... mit látok?! 😳


Amúgy ez egy csodás éjszaka – lenne, az ablakból nézve, vagy kinyitva egyet és ott ücsörögve. Jobban szeretek ilyenkor aludni, vagy éppen csak valamit olvasni. Bármit. Nem terveztem, hogy belőlem is egy válik abból, akiket üldöznöm kellene. Nem hiszem, hogy ezzel kell majd a családi ebédnél dicsekednem, vagy éppen azzal, hogy kicsit megint ingatag a tanulmányom, mert éppen nincs kedvem stréberként viselkedni. Valahogy most semmihez sincs kedvem igazából, talán azért is keresem a dolgokat, a helyem. Ez a mai, nos, pontosan arra jó, hogy megtudjam, mi az, ami nekem inkább nem való. Vagy valami olyasmi? Ha a nap közben lévő dolgokat figyelem, még azt sem tudom kinek és hogyan adjam elő, márpedig vélhetően hamar el fog jutni a testvéreimhez, részben. Kicsi az esélye, hogy egy ekkora helyen bármi is titokban maradjon. Fene tudja, nem tudom, most gondolkodni még nehéz. Az arcom dörzsölöm, a szemem, jobb lenne ágyban, álomban, mint talpon. Talán abban is vagyok, kidőltem és most ilyen furcsaságok jönnek, mint a tó és egy idegen, csupasz nő. Nem tudom miért álmodnék ilyet, sosem tettem.
Viszont, mégsem az, mivel zajongok és vélhetően, ennek hangja is van. Az álmokban kiabálni is lehet, akkor sem moccan. Nem tudom mi történik, én a fa mögé húzódom vissza. A törzsnek döntöm a hátam, szinte préselem magam hozzá és nagyot szusszanok. Nem hallok sok mindent, azt igen, hogy a víz mozdul, ad hangot, ha valaki elhagyja. Nem hangos, de éppen nincs koncert a szomszéd bokrosban, hogy ne halljam. Basszus!
Óráknak tűnő pillanatok után mozdulok csak, kilesek a takarásból és majdnem felkiáltok. Nagyot nyelve, nyelvemre harapva húzom vissza magam mert erre tart, ide jön. A póló rátapadt, a hülye is látja, nagyon mégsem figyeltem meg. Végül pedig megszólal. Közel van, ugrok egyet ültömben és lehet most kéne elszaladnom. De akkor tényleg annak tűnök, hogy én itt vadászok látnivalókra, de még milyenekre! Pedig nem… ez csupán merő véletlen, semmi több. Ugye? Nagy levegőt veszek és lassan felállok – mármint, a két lábamra – és megfordulok. A fa takarásában, még mindig a törzsbe kapaszkodva pillantok ki végül rá, szigorúan csak az arcára. Bár lenne kíváncsiságom, de… de moderálom magam. Mi a franc van velem…?!
- Ne… ne haragudj… azt hittem nincs itt… senki – mentem a menthetőt vagy éppen elásom magam? Ha jól érzem, ő most nagyon ideges. Nem tudom mi van nála, nem merek a nyakánál lejjebb tekinteni, vagyis merek, leszökken a figyelmem és látok nála valamit, de hogy az mi… mindegy. Visszakapom a tekintetem rá, az arcára.
- Én semmit nem képzelek… csak erre jártam hogy… hogy… kimossam a sebem – nyújtom előre a lábam, amin a horzsolás van. Ez már csak jó indok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. július 11. 20:06 | Link

Ármin & the Big Three
Pankás outfit


- Össze bizony, egy BoriDimi hibrid lénnyé változtunk, roár - morgok nagyon rémeset, s ahogy előre hozom a kendőből testem másik énjét, jól belepuszilok a puha babanyakba, mire az visongva dráma-ellenkezik. Még morgok kicsit a hasába fúrt arccal, de lassan elcsitulok, hogy a figyelmét elengedjem.
Beszáll Ármin is a lajhárom mozgásra késztetésébe, s bár maradna is a nyakamban a Bé, azért már menne is. Még vetek egy pillantást a gyerekparkoló felé, hogy izé, lehet hogy a Bébék akkor nem teljesítik teljesen az egy szál szabályt, viszont én igen, meg egyébként is olyan rég nem voltam ugráló kastélyban... De aztán Boriszka berohan, Ármin pedig gyorsan menekülőre fogja, mielőtt valaki újra a nyakunkba vethetné magát, hogy apapapapanenenemaradjmaradj és akkor vége mindennek; s mikor megragadja a kezem, akkor már tudom, nem kell nekem sem ugrálás, sem csillámtetoválás, csak követem az előttem utat törő embert, meg se kérdezve, hova visz, mi a terv, mit csinálunk. Kit érdekel? Nem tudna olyat mondani, ahova ne követném. Ami lehet egy pillanatra elkéne gondolkoztasson, de az elmúlt harminc évben mást se csináltam, csak gondolkoztam. Kicsit csináljunk mást is.
Végül két bódé közti szűk átjáróban találjuk magunkat, megkerülünk valami faládákat, én átbotladozok valami dobozokon, de senki nem dugja be a fejét, hogy mit keresünk itt, úgyhogy megállunk kifújni magunkat.
- Jó kis búvóhely, csak most ki a hunyó? - kérdezem vigyorogva, s ahogy rájövök, helyszűke miatt milyen közel kell préseljük egymáshoz a testünket, abbahagyom a hülye vigyorgást, s csak mosolyogva, arcán ide-oda rebbenő tekintettel nézek rá. Soha nem fogom megszokni, hogy akár megszámolhatnám a szeplőit is, annyira közel lehetek hozzá. Nem mintha valaha messzire jutottam volna a számolásban. Valami mindig elvonja a figyelmem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 11. 21:50 | Link


a város napján szerencsétlenkedve. el-vagyok-átkozva!


Ez egy nagyon forró nap arra, hogy várost ünnepeljünk. Bár nem lehet egyeztetni az időjárással, ez tény, de mindegy is, hogy itt vagy máshol főlünk meg a saját levünkben. Annyit mondjuk adok, hogy tele van árnyékos ponttal, így talán annyira nem fenyeget az, hogy sorra dőljenek el az emberek. Volt valami ünnepség, még kicsi voltam és láttam, amint az énekkarból dőlnek ki sorban a  delikvensek. Szerencsére nem vagyok ájulós típus, vagy még nem tudok róla, mert nem sikerült. Ez olyan kísérlet, amit nem is szeretnék megnézni élesben. Mást végignézni lehet, és akkor lehet azt mondani majd, hogy van bennem egy kis gonosz folt is.
Egyszerűen öltöztem fel, mert az ilyen helyekre nem érdemes nagyon kicsípni magam. Egy sort, egy trikó és a tornacipő, mert ha focizni támadna kedvem, amit csak addig tudok, hogy rugdalom a labdát míg nem találok egy kaput vagy meg nem fájdul a lábam, mégsem papucsban kellene. Nem tudom, hogy mennyire vagyok benne egyes játékok kor és magasságkorlátaiban, így inkább egyiket se erőltetem. Pedig ugráló váraznék ennyi idős fejjel, csak éppen nem kéne a kicsikre esnem. Sóhajtok egyet és inkább haladok tovább. Enni nem akarok, még nem vagyok éhes, így az italok felé kalandozok. Van itt minden, azonnal megakad a szemem valami piros dolgon, az alkoholmentes lapon pihen és jól néz ki. Meggy lehet talán vagy cseresznye, isten tudja, valami koktél talán? Nem számolok vele, csak beállok a sorba, pedig tudom, hogy ettől még szomjasabb leszek csak. Azonban ha kell, akkor kell és én erre nem mondok nemet magamnak. Sosem. Épp ez a baj.
Kivárva a sorom, végül magaménak tudhatom az italt. Az emberek azonban türelmetlenek, főleg, ha sorba kell állni, így mire fordulnék, kész tömeg toporog mögöttem, így kénytelen vagyok oldalra haladva kitolatni. Úgy láttam az előbb, erre nincs senki, így bátran teszem. Morgok valamit, főleg annak a pasasnak, aki tipródott mögöttem, mert nem egy másodperc alatt végeztem, meg úgy miért voltam előtte, majd hagyom a francba. Ennyit nem ér. Ekkor akarok fordulni előre, hogy lássam is, merre megyek, amikor megtörténik a baj. Kezem koccan, mindenem, ahogy sikerül belefutnom első lépésből valakibe. Érzem, ahogy a kezemre fröccsen a lé, de a legrosszabb: a fehér ruhára. Ujjamról csöpög le, ahogy tekintetem felvezetem rá és szisszenek egy nagyot.
- Én rettentően sajnálom..! - hol a pálcám?! Kiszedem, eltüntetem. De félő, hogy a ruhát is! Basszus megint, hát nem lehet ennyire szerencsétlen. Meg fog ölni… hatalmas az a folt és vörös...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 212
Írta: 2021. július 11. 22:12 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


Ó itt buli van. Itt mindig buli van? Theo emlékszik még, hogy itt rúgott be annyira, hogy hajnalban arra kelt, hogy majd bepisál és még hánynia is kellett. Azóta nem ivott annyit, de eleget sem, főleg nem vizet. Valahogy azt mindig elfelejti, hogy kellene. Nem baj, így is elég energiája marad, hogy ma, kifejezetten konszolidáltan vonuljon le a tavacskához. Szimpla az ok: melege van és a legtöbb cucca fekete, mindben megdöglik, ez meg ha minden igaz, nem az. Fogalma sincs, honnan van, lehet, hogy úgy húzta be otthon az öregtől vagy bárki mástól, de célnak megfelel. Adná, ha bugyirózsaszín lenne és szívecskés, kifejezetten menne a szemeihez is, na de lényeg a lényeg; itt van. Kedve lett volna szandál és papucs kombinációval igazi suttyónak tűnni, ha már ez egy vursli, de nem talált egy értelmes zoknit sem és papucsa sincs. Deréktől lefelé érdekes látvány, egy láthatóan ollóval kialakított rövidnadrág és bakancs van a lábain, a felemás fűzőkkel. Igencsak nyárias, de mondjuk, jobban is bírja, mint bármi mást. Ebben fogják temetni, szokása mondani és komolyan is gondolja. Mondjuk viking temetést szeretne, de minimum égessék el és szórják ki valahol. Fura erre gondolni, de akinek a nevét és a múltját a halál táncolja, táncolta körbe, annak rettentően átlagos gondolat.
Ahogy az is, hogy neki nem kell se limonádé, se semmi más édes fiszfasz. Egyenesen sörért baktat, ahogy a legnagyobb műanyag pohárban virít, ő már boldog. Nagyot kortyol, ahogy a sörhabot nyalogatja le a szájáról, körbetekint. Mit csináljon itt? Egyen, igyon, majd mulasson? Azt már csak itt hallotta, hogy este buli lesz, nyilván ez sem az ő zenei ízlése lesz, így kénytelen most már rendes koncert után nézni, ha akar valamit. Na majd később! Most ez is jó lesz, majd megint beiszik és felőle lehet mulatós is, eljárja a Kállay-kettőst. Vagy hármast. Valakit majd talál hozzá. Épp fordul megint és iszik, amikor meglát egy ismerős alakot. Mint a vadászkopó, úgy feszül meg és vigyorodik el irdatlan szélesen: semmi jó nem lesz ebből. De az biztos, akarja. Öles léptekkel indul meg a névtelen lány elé, aki meglocsolta és aki miatt sütikrémmel kenegette magát. Milyen jó kis kapcsolat, nem? Beéri, vagyis besettenkedik mögé, majd hangosan szólja el magát:
- Hideg vizet a göndörre! - röhögi el magát, majd beszökken elé. Persze, sörrel nem önti le, azért fizetett, meg akarja inni és smucig. Furcsán néz rá, valami más… ekkor veszi észre a kezében a pórázt és követi lefelé, míg nem, az ott egy nyúl!
- Beszarás! Nemá’! Nyulat?! - de már guggol is le és gügyög egy nyúlnak. Ennek is megártott a napsütés, úgy néz ki. Halál édes komolyan. Harap is? - néz fel rá, totál komolyan gondolva a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában




Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 56 ... 61 62 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa