A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=831348#post831348][b]Süveges Lili - 2021.05.16. 18:20[/b][/url]

Nagyon megörült a szülinapi meghívónak Lili, mikor kézhez kapta. Ugyan fogalma sem volt arról, hogy ki küldte, de ez abszolúte semmit nem számított, sőt, talán még akkor sem zavartatta volna magát, ha az ünnepelt neve se mond neki semmit. Azonban utóbbit, ha nem is túl régóta, de egész közelről ismerte már, és nagyon meg is kedvelte, ami azt illeti. Persze ő könnyen, és nagyon meg tudott szeretni bárkit, de voltak, akik némi előnnyel indultak, és ez az illető sem volt kivétel. Ezért is érezte Lilkó, hogy bár könnyen lehet, hogy több olyan arc lesz, akit maximum futtában látott, mintsem beszélt volna hozzájuk, neki bizony ott a helye.
Már messziről ki is szúrta a gyülekező tömeget, és ebben sokat segített a tény, hogy épp a levegőben volt. Seprűn, merthogy magától nem tudott repülni, és madárrá sem tudott változni, mint egyesek. Hogy ő mennyire irigyelte azokat, akik tudnak ilyet! Na de nem volt ő elégedetlen azzal sem, hogy egy háztartási takarító eszköz felrepíti húsz méter magasba, és így könnyedén a jól megrakodott asztalok és a körülöttük gyülekező emberek fölé reppenhetett. Mikor aztán kiszúrt párat, akik közt felismerte az ünnepeltet is, gyorsan ereszkedni kezdett, és le is huppant, éppen mögöttük. Egyelőre nem törődött azzal, hogy levegye a seprű végére szigetelőszalagozott cipősdobozt, amiben némi cukorka és csoki volt a készletéből elcsenve, na meg a settében becsomagolt ajándék, hanem rögtön megrohamozta Marinát. Hátulról, mert hát ha már szülinapja van, legyen kimaxolva rendesen a meglepetés-faktor. Jól rácsimpaszkodva megölelgette, és közben a fülébe sivított:
- Boldog Karácsooonyt! - Néha összekeverte a dolgokat, mivel neki Szentestére esett a nagy nap, de többnyire szándékosnak vélték az emberek a nyelvbotlást, elvégre Lilitől nem állt távol, hogy hülyeségeket beszéljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=831894#post831894][b]Süveges Lili - 2021.05.27. 18:52[/b][/url]

Úgy tűnt, senkinek sem szúrt szemet váratlan megjelenése, ami vagy azt jelentette, hogy tényleg nem vették észre, honnét érkezett (és akkor el kell gondolkodjon rajta, hogy ninjaként építsen karriert), vagy már mindenki teljesen hozzá volt szokva az égből ereszkedő boszorkák látványához. De Marina legalább örült neki, visszaölelgette a szőkét, és jót is derült nyelvbotlásán.
- Ó, nem azt mondtam? - csodálkozott el Lilkó, de aztán figyelme átfordult a lányról a mellette álló szőke srácra, aki sebesen szétválasztotta őket.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott, és összezavarodott, mert a fura srác ezt követően nem féltékeny puffogásban, hanem nevetésben tört ki. Lili pedig Marinára nézett, tőle remélvén magyarázatot.
De első körben csak egy üveget kapott kezébe a rellonostól. Olyannyira nem jött még bele ebbe az ivászat nevű dologba, hogy azóta, hogy elment a pubba a dánnal, és kidobta előtte a taccsot, nem is próbálkozott újra vele. Ráadásul a kezében tartott pia még csak nem is olyasmi volt, amit akkor kipróbáltak, ezért aztán gyanakodva méregette.
Míg ő ezzel lekötötte magát, több más ember is érkezett, és beszédbe elegyedtek, illetve láthatóan nagyon hitetlenkedtek a kialakuló buli kapcsán. Lili pedig gyorsan elszaladt a cókmókjáért. A cukorkát jobb híján egy üres pohárba szórta, a csokit pedig egy tányérra halmozta, és szépen elrendezgette az egyik asztalon. Inni nem hozott, de úgy tűnt, abból amúgy sem lesz hiány, szóval elégedetten bólintva fordult vissza Marina felé, hogy átadhassa ajándékát.
Mivel pénze nem sok volt, és el is ment a csokira meg a cukorkára, úgy döntött, hogy sajátkezű, avagy made in Lililand holmit ajándékoz. Épp volt is egy hajgumija, ami olyan piros volt, mint Dánia zászlaja, már csak azzal kellett ügyeskednie, hogy annyira kifakítsa egy részen, hogy az fehér legyen. Ez majdnem sikerült is, de inkább nagy-nagyon halvány rózsaszín lett. Erre az alapra eszkábált rá egy díszt, fából, ami két táncoló alakot ábrázolt. Legalábbis annak szánta a lány, de kissé ormótlanra sikerült, és komoly belemagyarázásra szorult, de legalább szépen ki is festette.
Ugyan még nem látta, hogy bármikor is használt volna hajgumit Marina, de mivel ő eléggé szerette ezeket a holmikat, valamiért ez volt az első gondolata.
- Nem nagy dolog, de remélem tetszeni fog - nyomta Marina kezébe a csomagolópapírba tekert, és két végén megkötött, így szaloncukorra emlékeztető ajándékot, amint sikerült magára vonni a figyelmét. Ezt némi egy helyben szökelléssel igyekezett kivitelezni, valahogy úgy, ahogy egy tízéves csinálta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=832095#post832095][b]Süveges Lili - 2021.06.01. 15:52[/b][/url]

Pörögtek az események, de egy bulin ez teljesen megszokottnak számított, és Lilit hamar magával is ragadta a hangulat. Még azt se bánta teljesen, hogy Marina hamar magára hagyta. Elvégre az ő születésnapja volt, nem sajátíthatta ki, még ha szívesen meg is tette volna. Kapott legalább egy homlokpuszit, amihez hajolgatnia se kellett a rellonosnak, de egyelőre nem nyitotta ki Lili ajándékát. Ebben se volt semmi fura, meg aztán rá is ért egyszerre majd a többivel. Egyedül az nem stimmelt, amit mondott.
Lili kicsit felvonta a szemöldökét, de mire megkérdezhette volna, hogy most Marina személyiségzavaros-e vagy mi a manó van, addigra odébb is állt, hogy szavainak eleget téve felköszöntsön valakit, aki nem saját maga. Mert hát, ahhoz maradhatott is volna egy helyben, mégsem tette. Úgyhogy a szőke csak nézett utána értetlenül, majd előkotorta zsebéből a kissé meggyűrődött meghívót, hogy megnézze, ő olvasta-e félre a nevet, vagy csak rossz napon jött. De nem, amennyire tudatában volt olvasási készségének, illetve a mai dátumnak, a tévedés nem nála volt keresendő. Kivételesen.
Megrántotta a vállát, de azért figyelt érdeklődve tovább, amíg valaki oda nem lépett mellé.
- Aha, azt mondta - bólogatott évfolyamtársának, és pont olyan értetlen fejet vágott, mint ő. Kérdésére pedig bólintott. - Ööö.. nem vagyok jó az órákkal, de azt hiszem, igen - kuncogott aztán válaszként.
Reflexből átvette a poharat is, és kíváncsian beleszaglászott. Nem ismerte a söröket, sose ivott semmilyet se, csak a habot kóstolta még kisebb korában, szóval nem tudta, hogy attól, hogy dán, jobb-e vagy sem. De Marina az volt, és ő elég jó volt... szóval... igen, bele is kortyolt, miközben tekintetét végighordozta az egybegyűlteken.
Közben Marina már kiabált meg nyakbaborult kicsit odébb, és egy idősebb pasas is felbukkant, de mivel mindenki lazán iszogatott mellette tovább, úgy tűnt, nem a bulit jött lelőni, szóval Lili ismét a mellette állóra fordíthatta figyelmét, aki a vállára tette kezét és finoman Mae irányába terelte.
A kérdésre csak bólogatott, naná, hogy jön ő, a világért se maradna egy helyben. Szerencsére nem is felejtette rajta a másik a kezét, így szabadon szökdécselhetett mellette, míg oda nem értek a szülinapos körüli csoportosuláshoz.
- Nézd, Rina, ez a sör onnan jött, mint te! - osztotta meg a fontos információt a lánnyal, amint elkapta pillantását, és aztán már emelte is újra a szájához a poharat. Nem volt olyan finom gyümölcsös íze, mint azoknak, amiket a pubban nyakaltak, de elég jól csúszott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833215#post833215][b]Süveges Lili - 2021.06.27. 11:12[/b][/url]

Ez a parti majdnem olyan jó volt, mintha a sajátja lett volna. Sőt, jobb is, mert bár egyáltalán nem volt ellenére, ha mindenki is vele foglalkozik, most jó volt csak táncolni, inni, nevetni és behunyt szemmel belefeledkezni az őrületbe. Persze nem bánta volna, ha Marina mindvégig a társa maradt volna ebben, de nem volt önző, nem sajátíthatta ki, és nyilván, az ő szülinapjáról lévén szó, ez nem is volt reális elképzelés.
Úgyhogy csak örült a perceknek, és kiélvezte azokat, míg a dán lány vele táncolt, és nevetett, aztán, mikor ünnepelti kötelességeit teljesítette, Lili pörgött magában tovább, vagy csapott le egy újabb üveg valamire, mikor a kezében szorongatott már kiürült. Meg, ha úgy adódott, mással is leállt ropni a zenére, nehogy véletlenül is megálljon egy percre kifújni magát. Abban már most biztos volt, hogy holnap nem szívesen fog lábra állni, csak még azt nem tudta, hogy a fáradságtól, vagy a másnaposságtól.
Telt-múlt az idő, rájuk sötétedett, de a partit ez nem hogy megölte volna, úgy tűnt, egyre intenzívebben folyik. Egyre többen voltak némiképp felszabadultabb állapotban, és egyre hangosabban. Lili el is tűnődött rajta, hogy vajon valaki szórt-e ki bűbájt, ami itt tartja a zsivaj hangját, vagy rövidesen rajtuk ütnek a felháborodott aludni vágyók mint a kastélyból, mind a faluból.
Elhessegette végül a gondolatot, és inkább elindult arra, amerre Marina és közeli jó barátai hangját, vagy alakját látni/hallani vélte. Pihenésképp megnézi, mit művelnek épp. Nem lepődött meg azon, hogy épp versenyt isznak.
Móric ki is esett, de Lili nem csodálta, ő hamarabb feladta volna a versenyt, már most is úgy érezte, hogy a kezében szorongatott doboz sört jobb lenne elajándékoznia. De végül inkább csak belekortyolt, reflexből, és elkurjantotta magát:
- HAAaajrá, RiiinaAA!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833605#post833605][b]Süveges Lili - 2021.07.02. 17:47[/b][/url]

Már a múltkori esetből is világosan kitűnt, hogy Lilkó nem indult olyan hendikeppel, mint Marina, már ami az ivászatot illeti. Míg a dán úgy locsolta le a torkán a piát, mintha víz lenne, és ő minimum szomjan akarna halni, addig a szőkénél már az első néhány pohárka után jelentkeztek a tünetek.
Nehezére esett egyenesen, és egy helyben állni, ami mondjuk máskor sem volt erőssége, de most jól láthatóan koordinálatlanság vette át az uralmat teste fölött, és ügyetlensége is új szintet öltött. Folyamatosan kilötykölte sörét, ahogy hadonászott kezeivel, és emiatt persze nagyképűen azt hitte, hogy de fene sokat tud inni, így aztán a felkínált újabb és újabb nedűre se mondott nemet, akkor se, ha épp nem volt szabad keze, amivel átvegye azt. Marina szőke barátja például rendületlenül itatta őt, de hogy melyik, azt már Lilkó nem tudta volna megmondani ezen a ponton.
Az időérzékét is elvesztette, és már csak kacagva realizálta az eseményeket maga körül. Persze a szülinapost nem volt képes megfosztani figyelmétől, és ez csak részben volt amiatt, mert épp őt ünnepelték. Zavartalanul legeltette rajta barnáit, és nem meglepő módon később, mikor próbálta felidézni a bulit, az egyes eseményeket a "mit csinált épp Rina"-hoz tudta csak kötni.
Például épp megnyerte a versenyt, mikor a pap bácsi mindenkit letáncolt az asztalról. Legalábbis Lili számára minimum ilyen performansz volt az övé, amivel viszont csak addig törődött, mígnem Kende és Marina össze nem nyalta egymás arcát. Nem tűnt gusztának, ahogy a sós izzadságot kóstolgatják egymáson, a szőkét mégis irigységgel töltötte el egy pillanatra a látvány.
Aztán újabb pohár valamit nyomtak a kezébe, amit viszont sose tudott meg, hogy mi lehet, mert mire rávetette pillantását, vagy belekóstolt volna, odalépett hozzá Marina.
Lili felpillantva a lányra vigyorgott vissza rá, és épp gratulálni akart győzelméhez, mikor is megszűnt köztük a távolság. Egy pillanatra azt hitte, talán beleájult a karjaiba a másik, és most jól összefejelnek, de ehelyett egy csókban forrtak össze, amit Lili inkább utólag fogott fel, mint akkor, a pillanat hevében, noha gondolkodás nélkül és hevesen viszonozta azt. A kezéből pedig akadálytalanul fordult ki a pia, és ömlött ki a földre, hogy felszabadult karjait a másik nyakába vethesse.
Kicsit megkésve aztán levegőért kapott, miután elváltak ajkaik, de ő még kissé bent ragadva a pillanatban behunyt szemmel állt. Zavartan kinyitotta szemeit, és mintha csak most venné észre Marinát, rávigyorgott.
- És ezzz.. ez volta.. volt a jutalmam érte? - kérdezte heherészve. - Vaaagy én vagyok a te jutalmaad! Amiért megnyerted a.. v.. v.. versenyt.
Bólintott, nyugtázva, hogy sikerült kimondania a szót, amit keresett.