A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833456#post833456][b]Ardai Tánya - 2021.06.30. 17:05[/b][/url]

Éjfél és nekem csörög az a mugli masinám. Nem is vagyok benne biztos, hogy minek szereztem be, vagy hogy hogyan kell használni. Ráadásul mindig elég morcos vagyok, ha az éjszaka közepén felvernek. Engem és a kutyákat is.
- Shh... Péntek, hallgass el - szóltam rá a csaholó ebre, aki valószínűleg még annyira se tudta, hogy mi eredményezi ezt a furcsa hangot, mint én. Sóhajtva vettem fel a kagylót, csak hogy valami furcsa szörcsögést hallgassak. - Hello? - szóltam bele, és szemöldököm ráncba futott össze. Furcsa hangok jöttek abból a micsodából, és végre megszólalt benne valaki. - Balázs? Balázs te vagy az? - kérdeztem a férfitől, és kinéztem a nappali ablakán. Nem égett nála a villany, sőt... elég csendesnek tűnt a hely. - Milyen öltönyös? Balázs miről beszélsz? Be vagy rúgva? - kérdeztem felháborodottan. Hiába, nem tudtam véka alá rejteni az érzéseimet. - Balázs, hol vagy? Érted megyek! - jelentettem ki.

El se hittem, hogy ilyen későn valami buliba igyekeztem, hogy összeszedjem a szomszédom. Mintha a sors most büntetne meg azért, mert első alkalommal kikezdtem vele. De hát milyen ember az, aki lerészegedik egy tinédzsereknek tartott bulin? Meg se kellett válaszolnom magamban a kérdést, mire megláttam Denis Brightmore-t. Micsoda tanár... Megigazítottam fekete bőrdzsekim nagy alvós pólóm felett, és odaléptem mellé. - Kollega. Nem számítottam rád - jegyeztem meg elhúzva a számat. És jelentőségteljesen végigmértem az italt a kezében. De most nem ezért jöttem. - Mond csak, nem láttál errefelé egy illuminált állapotban lézengő papot? - tettem fel a kérdést, miközben a tömeget szuggeráltam. Túl sok diákom volt ezen a bulin, és túl részegek voltak ahhoz, hogy illendő legyen a jelenlétem. Gyorsan meg kellett találnom Balázst.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=836579#post836579][b]Ardai Tánya - 2021.09.04. 21:59[/b][/url]

Szememmel körbe pásztáztam a táncolókat, remélve, hogy megtalálom azokat az ismerős vonásokat. Ám igazából nem is máshova, mint a legnagyobb tömegben kellett volna keresnem. Ráadásul az asztal tetejére. Remek. Még onnan is szedhetem le.
- Ne aggódjon, megtaláltam - böktem még oda Denisnek, nem mintha annyira foglalkoztatta volna a kérdésem. Talán én voltam az egyetlen józan azon a bulin, és ez egészen zavarba hozott. Ám éppen csak elindultam volna, amikor egy szőke üstök utamat állta. Kende, hát persze. Egy féloldalas mosollyal fogadtam a köszönését, ám egy szavát se hittem el. Ugyanannyira el volt ázva, mint bárki más azon a helyen.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm - vigyorogtam, mert végig se kellett néznem magamon tökéletesen tudtam mennyire nem odaillő a pizsamám. Viszont a puszira még én se számítottam. Mivel azonban nem szájra történt, így nem is foglalkoztam vele. Némán megingattam a fejem, és inkább elindultam a másik delikvens felé.
Úgy kellett odatolakodnom az asztalhoz, hogy végre elérjem egyetlen drága papunk. - Balázs! Balázs! - kiabáltam fel, és megragadtam a karját is. - Gyere le az asztalról! - korholtam azonnal. Kicsit talán mérges voltam, amiért az éjszaka közepén kirángatott a puha párnák közül, de még inkább azért, amiket a telefonba mondott. - Vége a bulinak, megyünk haza - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838168#post838168][b]Ardai Tánya - 2021.10.16. 19:13[/b][/url]

Borzasztóan szét volt esve Balázs, talán még soha nem is láttam ilyennek. Lehet ő is annyira bírja az alkoholt, mint én. Csakhogy én nem álltam apácának, és nem kötöttem mindenféle egyezséget a nem látható lelkekkel. Szóval jobb híján most úgy tűnt nekem kell lenni a morális vezetőnek kettőnk közül.
Ráfogtam a karjára, hogy biztos ne essen el, és amikor végre egészen stabilan állt mérgesen fürkésztem. - Nem, hazamegyünk. Nem vagy józan, és... - kezdtem mondani, de mintha a falnak beszélnék. A szavamba vágott, ráadásul már megint a pizsomámmal jött valaki. Igazán sajnálom, de nem erre készültem aznap este. Megforgattam a szemeimet, de mielőtt képes lettem volna visszavágni valamivel, hirtelen már nem én voltam az ura a testemnek. A közelsége egy pillanat alatt letaszított a talpamról, és ha nem fog, talán még össze is esek. Belesimultam a karjába, és reflexből visszacsókoltam az első pillanatban. Aztán megéreztem azt a furcsa mellékízt. Ismerős volt. Kesernyés.
Erőszakosan eltoltam magamtól Balázst, és hitetlenkedve néztem a szemébe. - Te szívtál? - vontam kérdőre. Kezeimet kinyújtva magam előtt tartottam, hogy ha újra próbálkozna, azonnal tudjam hárítani. - Balázs, hazamegyünk. Most! - jelentettem ki, mintha csak az egyik előkészítősömmel beszélnék. - Indulás - mutattam az irányt, hogy merre kell elindulnia. Közben szétpillantottam, mintha csak azt mérném fel, ki látta a csókot. Aztán halványan elmosolyodtam. Akkor is jól esett, ha csak kevés ideig tartott. És úgy, hogy nem volt tudatában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838189#post838189][b]Ardai Tánya - 2021.10.16. 23:53[/b][/url]

Hiába volt minden mondat, ami elhagyta Balázs ajkait, nem dőltem be neki. "Hisz mi csak jó barátok vagyunk." Akkor meg mégis miért vennék komolyan? Azonban a csók, amit adott egészen igaznak tűnt. Még a lelkem is belesajdult abba, hogy olyan erőszakosan el kellett távolítanom, de éreztem, hogy ez így nem helyes. Legutóbb még azt mondta, hogy nem lehet köztünk semmi. Akkor jobb is lesz, ha ehhez tartja magát. És én is. Mert ez így, csak egy újabb csalódás lesz, és nem volt erre szükségem.
- Akkor ittál? Vannak partidrogok, belerakhatták az italodba - jegyeztem meg még mindig kétkedve. Tanár voltam, az ilyenekről akkor is tudnom kellett, ha éppenséggel nem azért voltam ott, hogy fegyelmezzek. Körbepillantottam a táncoló diákságon, de fogalmam se volt róla, hogy vajon a tömérdek mennyiségű ital miatt, vagy egyéb szerek hatására van mindenki ennyire kiütve. Lefújhattam volna az egészet. Hazaküldhettem volna őket. De inkább csak Balázsra koncentráltam.
- Milyen másik pasi? Miért jössz mindig ezzel? - vontam össze a szemöldökömet, és még egy apró ránc is megjelent a bal szemem sarkában. Erre csak akkor volt példa, ha már igazán felbosszantottak, és drága papunk már egészen közel állt hozzá, hogy inkább csak ott hagyjam ahol éppen van.
- Mégis kinek? Amúgy is, a te csókod csak reflexből működik nem? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Te nem érzel semmit - idéztem fel neki a szavait, amelyeket pár héttel azelőtt a lakásban mondott el nekem. Összevontam a kezeimet a mellkasom előtt, és mérgesen sétálva indultam el hazafele. Hogy haragudhattam rá még mindig ezért? Hiszen pap!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838276#post838276][b]Ardai Tánya - 2021.10.17. 22:55[/b][/url]

Mérges voltam, és sértett, ami talán a legrosszabb párosítás. És ezen kedvenc házvezetőnője említése segített. Összeszorítottam a számat, hallgattam amiket a fejemhez vág. Szinte nem is ismertem rá. Mintha Margitka képes lett volna átmosni az agyát, és elhitetni vele, hogy én nem vagyok más mint valami falubéli céda.
- Igen, igenis hazudik. És te is. Olyan dolgokról beszélsz, amiről fogalmad sincs. És ahelyett, hogy megkérdeztél volna engem elhiszed egy pletykás öreg nő szavait, akiről tudod, hogy utál - eredt meg a nyelvem azonnal. - De rendben, játsszuk a te játékod. Igen, jár hozzám egy férfi. A neve Mikhail Sergejevics Kazanov. Ő az iskolai könyvtáros és nem mellesleg a házvezető társam. Át szokott jönni, hogy megbeszéljük a teendőket a Navinével kapcsolatban, és néha átjön, hogy tanácsot adjak a lányával kapcsolatban, mert nincsenek jóban. Az ő nevét is kéred, vagy ez így már elég lesz? - kérdeztem, de a mondat csöpögött a szarkazmusomtól.
Újra elindultam, de Balázs csak nem hagyta, hogy elhagyjuk a helyet. Tehetetlenül tártam szét a karomat a kérdése hallatán. - Te magad - néztem a szemébe szinte kétségbeesve. Lehetetlen volt vele beszélni, szét volt esve, mint még soha. Mi sem bizonyította ezt jobban, minthogy olyan érzelmeket vallott be, amit én hiába éreztem magamban, eddig ő tökéletesen az ellenkezőjét vallotta. Újra eltoltam magamtól, már egyre rosszabbul éreztem magam a folyamatos próbálkozásai nyomán.
- Hagyj már békén Balázs! Ez nem te vagy. Egy tisztességes pap vagy, aki valamiért ide keveredett. Abba kell hagynod ezt a nevetséges viselkedést, ha csak nem akarsz egyedül hazatalálni - fenyegettem meg. Értelmetlenül, mert bármit is tett volna, tudtam, hogy képtelen lennék ott hagyni.