31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 37 ... 45 46 [47] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. július 12. 08:57 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Figyu, kezdem a plot twisttel: egyáltalán nem hasonlítunk egymásra Kiscsibével. Ami nem baj, de legalább megtörtént. Tudsz követni? Innen következik logikusan, hogy a zenei ízlésünk sem egyezik, ami szintén nem baj, de rendesen ki van akadva, hogy szerintem eh a zenekar, amiről beszél. Vállat vonok. - Megan Fox is illene hozzám, mégsem a csajom - vigyorodom el szélesen. A KKK klubtagságom feléled bennem, eleget is teszek neki, ahogy halkan, elvágyódva sóhajtok egyet. Egyébként úgy vagyok ezzel, hogyha Nora néni egyszer igent mond a randi meghívásomra, akkor végül is majdnem olyan, mintha Megan Fox-szal randiznék. Talán Nora néni még jobb parti is.
- Már megtettem, és a tényen nem változtat - bólintok ismét egyet, majd nevetek fel halkan. Fogalmam sincs mi baja a csávónak, de az biztos, hogy nem normális, amit Kiscsibével tesz. Hé-hé-hé! Hé! Az, ami közte meg köztem történt az teljesen más, mert félreértés volt, jó? Ráadásul legjobb barik! Hát hagyná a tököm, hogy Kende vagy Rin ekkora kretén legyen. - Ha meg nem szeretnél, akkor neked így jó, szóval semmi köze hozzá. Baszki, mi a fasz ez az önzőség? - röhögök fel hangosan. - Parák vagytok ti, levitások - nevetgélek tovább, és csak remélem, hogy a feltett kérdésre nem válaszol, mert költői. Azokra nem kell válasz, ráadásul nem is érdekel. Mármint tényleg nem. Azt csinálnak, amit akarnak, és nekem aztán tök mindegy, hogy mit csinálnak. Vele nevetek, mert ha önző is vagyok - bizony, meglepi - attól még önkritikám van és nem is vagyok rest úgy megnyilvánulni magamról, ahogy. Mindenkinek köztudott, hogy testvéremmel sokkal egyszerűbb szót érteni, mint velem valaha.
Jó, nem puffogok. Félig. Viszonylag nem. Igyekszem, jó? Na. Legyen ennyi elég. Ahogy felfekszik a vízre lépek oda és tartom meg, majd ahogy tempózni kezd mosolyodom el szélesen. Kezéhez nyúlok, hogy meghúzva azokat noszogassam arra, hogy nyújtsa ki azokat, majd engedem el és megy pár métert. Jól vagy gyerekek, haladunk, komolyba. Ahogy telik az idő, nem jutottunk sokáig, de legalább már nem süllyed el, mint egy betontömb, szóval egész pozitívnak könyvelem el a mai napot.
- Nagyon hálás vagyok érte, már így előre is. Kösz, Csipe - teszem mellkasomra kezemet meghatottan. - Neeeeeem. Őt ostorral, meg vettem ilyen pöpi sípot, vágod. Mint az edzőknek szokott lenni - bólogatok komolyan. - Na, feküdj hasra, tartalak, még egy kicsit kínozlak, aztán meghívlak egy fagyira - lépek mellé, hogy amint megcselekszi csúsztassam kezemet hasára és tartsam. Lassan mondom el az instrukciókat a mellúszáshoz. A gyorsra gondoltam először, de ott a fejed a vízben van, Kiscsibe meg nem kacsa, hanem csibe, szóval legyen a mellúszás, aminél kint van a fejed. - Így valahogy, igen. Folytasd - biztatom tovább, mert egész jól megy neki. A hangsúly az egészen van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 165
Írta: 2021. július 12. 23:35 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |

______________________________________________________


Szinte lépések választottak el a vattacukortól. Már betájoltam magam, a következő pillanatban elindultam volna a cél felé, amikor valami eszement felkiáltott megettem. Összerezzentem, fejem automatikusan hátra kaptam. Szemem sarkából mozgást érzékeltem, visszafordulva pedig szembe találtam magam azzal az eridonos sráccal. Felsikkantva ugrottam egyet.
- Te jól vagy?! Tökre megijesztettél - hüledeztem, mellkasomon nyugtatott kézzel. Kajakra nem számítottam Jump scare-re, túl voltam egy mini szívrohamon és majdnem egy dührohamon is, ami arra késztette volna, hogy megrúgjam a gyereket.
Valószínűleg a kérdésemet se vette sértésnek, mert lehet meg se hallotta, annyira el volt foglalva a nyúllal. Meglepődve figyeltem, ahogy a festett hajú félpunk egy ilyen aprócska ártatlan lénynek akarja elgügyögni az abc-t. Haloványan elmosolyodtam. Ez a dög mindenkiből kihozza a kedvességet. Pontosan ezekért a piszkos kis trükkökért vettem. Jól tejesített, ma is fog kapni vacsorát.
- Ez nem egy nyuszi te butaa - forgattam meg a szememet - ez kérlek szépen egy Stultus puer, ritka varázslény - mutattam rá - más néven vérnyúl. Igaz általában csirkét vagy sertést szokott kapni, de ha odanyújtod az ujjad, lehet leharapja az első porcot róla - nem hittem el, hogy bekajálja, viszont ha egy percre is rá tudtam hozni a frászt, már visszakapta azt, amit az előbb művelt velem. Igaz talán nem kéne ennyit játszanom vele, most, hogy ilyen közel volt hozzánk a tó. Vajon emlékezett még az ígéretére? Remélem ennek az eridonosnak is süti van az agya helyett és mindent totálba elfelejtett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Summer Rose Danvers
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Magántanuló, Negyedikes diák


A Merész
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 42
Írta: 2021. július 13. 11:04 | Link

L e  g r á  m ó R
TO: Zente Domokos
FROM: Summer Rose
AT: Éjfél után


Legvadabb álmaimban sem hittem, hogy idejövök Magyarországra és kukkolókat fogok üldözni egy teli üveg sörrel a kezemben. A felsőm kényelmetlenül feszül meg minden lépésnél, ahogy hozzám tapad, a feltámadó szellő hideg érzetet hagy a bőrömön. A legrosszabb mégis a lábamra tapadó homok és hiába nem nézek le, érzem, ahogy lassan a kosz beborítja az egész lábfejem. Undorító. Hatalmas szerencsém, hogy most se Autumn Rue, se Winter Cone nem lát. Biztos vagyok benne, hogy erre a rövid időre megszűnne a köztünk húzódó távolság és önfeledten nevetnének rajtam. Talán vállalnám is, ha tudnám, hogy utána nem fogunk ugyanúgy három ellenkező irányba távozni. Túl mélyek a sebek és már túl sok idő telt el ahhoz, hogy ilyen könnyen rendbe lehessen hozni. Vajon az őszinteség segítene rajtunk? Fene tudja... mindhármunknak az igazság elrejtése megy a legjobban.
Arcom ellenséges, ahogy meredek a rémült fiúra. Ez most tényleg valami rossz vicc? A szívem még mindig hevesen dobog, érzem, ahogy tettre csábít az adrenalin, ám hebegését hallva szánalom fog el. Mégis mit kezdjek vele? A porban fetreng előttem és úgy néz rám, mintha a rémálmaiból léptem volna elő. Csodálatos.
- A szemembe nézz! - ripakodok rá, ahogy észreveszem, hogy lepillant. Még mutatom is neki szabad kezem mutató- és középső ujjával, hogy merre is találhatóak barnáim.
- El kéne hinnem, hogy nem követtél idáig és nem nézted innen, a fa mögül, ahogy fürdöm? - emelem meg szkeptikusan szemöldököm. Mégis elhiszem és le se kell néznem hozzá a lábára. Valahogy süt róla, hogy azt se tudja hol van. Valószínűleg a nevét se tudná kinyögni, ha most megkérdezném.
- Egy mezei Hippokrax csodákra képes... - mondom tudálékosan, ám érzem, hogy ez milyen hamisan csendül pont az én számból. Sóhajtva simítom végig arcom, majd a Stout üvegét lazán magam mellé engedve állok kicsit odébb.
- Indulj. De előttem és ne nézz hátra - adom ki az utasítást, de már majdhogynem barátságos hangon. Még nem tudom, hogy segíteni akarok-e neki, vagy csak meggyőződöm róla, hogy nem kukkol tovább. Bár ahogy elnéztem az arcát, lehet attól is elvettem a kedvét, hogy valaha ránézzen egy női testre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 113
Írta: 2021. július 13. 20:02 | Link

Zente

Ritkán tudtam kikapcsolódni úgy igazán, mert nem igen akadt szabadidőm a munka és a gyermeknevelés mellett. Ha volt is egy kis időm, azt is általában a kislányommal töltöttem. Néhány napja azonban beköszöntött hozzám is egy kis szabadság, ugyanis a kislányomat elvitte magával anyukám vidékre, így akadt pár napom arra, hogy regenerálódjak, pihenjek, olvassak és napozzak, s olyan dolgokkal foglalatoskodjak, amire egyébként nem jutna időm. Ezek közé tartozott a lazulás is, találkozás barátokkal és az ismerkedés. Randevúra mondjuk nem készültem, mert elég bonyolult volt az életem az elmúlt időszakban, Zéténnyel sem vergődtem zöld ágra, és ott volt Ákos is, aki szintén furán viselkedett velem. Néha úgy éreztem, mintha kerülnének engem, mindenesetre nem akartam, hogy teherként éljék meg a társaságom, ezért sem telepedtem a nyakukra. Amúgy sem tudtam, hogy mit akarnak, vagy hogy én mit akarok, s azt hiszem, hogy nem is akartam ezeken a dolgokon agyalni.
Épp a város napja volt ma, és mivel tudtam, hogy milyen jó kis mulatságokat rendeznek ilyenkor, nem akartam kimaradni. Biztos voltam abban, hogy majd ott lesznek a kollégáim is, velük is jó lett volna már egy kicsit találkozni, meg gondoltam, hogy biztos lesznek majd zenés programok. Fel is öltöztem, csak úgy lazán, rövidnadrágot, egy fehér-figurás pólót és tornacipőt húztam fel, majd lementem a tóhoz, s körbejártam a partját, megnéztem hogy miféle finomságok vannak a pikniken.
Volt ott minden klassz dolog, ami szem-szájnak ingere, nem beszélve a tömegről, mert ám akadtak bőven városlakók, akik szintén ki akartak egy kicsit kapcsolódni, s közösen ünnepelni a város évfordulóját. Magam is sorba akartam állni egy finom hot-dogért, meg is indultam, hogy közelebb jussak a hőn áhított finom falatokhoz, amikor váratlanul, a semmiből egy pillanat alatt telibe öntött valaki. - Wááh- ez volt az első hang, ami kicsusszant a torkomon, ijedtemben egy picit hátrébb is szökkentem, de ez sem volt segítségemre, mert az élénk színű ital egy pillanat alatt átáztatta a felsőmet, de még a combomon is éreztem csurogni a cukrozott italt. - Hát…ez jóóóó piros - jegyeztem meg, a fehér anyagon nagyon gyorsan átütött az ital, fejemet közben megemeltem, s csak ekkor vettem szemügyre a Somogyi fiút. Megismertem Őt, mert járt az egyik órámra. - Zente? - pislogtam rá párat, miközben a tenyeremmel dörgöltem kicsit a ruha anyagát, mindhiába. Tudhattam volna, hogy ez nem fogja kiszedni csak úgy a foltot. - Jól van, nem gond, baleset volt…meg úgy látom, hogy rád is jutott belőle - jegyeztem meg, mert úgy tűnt, hogy pár csepp az ő pólóján is landolt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Diák Levita (H), Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 104
Írta: 2021. július 14. 18:18 | Link

Születésnapi Party - Leila

- Na, Leila, állj már le! - hangosan csattantam fel, amikor meghallottam, hogy milyen stílusban szólt Borihoz. Persze, jól ismertem Leilát, s tudtam, hogy szabad szájú, s könnyen dühbe jön, viszont azt nem gondoltam volna, hogy majd így fog beszélni a barátnőmmel. De mindez semmiség sem volt ahhoz, ami ezután következett. Leila ugyanis lökdösni kezdte Borit, s a végén már úgy kellett közéjük ugranom, hogy ne essen neki a földre huppant szőkének.

- Héhéhé, ebből elég! - idegesen villantak a szemeim, hátrapillantottam Borira, hogy lássam, jól van-e, de arra már nem volt időm, hogy fel is segítsem onnan, mert Leila szája be sem állt. Az egész rohadtul dühítő volt, de nem csak azért, mert ilyen stílusban beszélt, hanem azért is, mert láttam a tekintetét, és már jól ismertem Őt.  Éppen ezért is bizonytalanított el, s míg először nem akartam elhinni mindazt, amit mondott Boriról, most mégis felütötte bennem fejét a bizonytalanság, hisz miért is hazudna? Oké, hogy összevesztünk legutóbb, de ezt csak nem tenné.

S miközben az agytekervényeim pörögtek, Bori meg felegyenesedett a földről s bosszúsan porolta le magáról a koszt, addig a tekintetem még mindig Leila pillantását fürkészte, s közben hallottam és figyeltem, ahogy azt mondja, hogy nem hazudik. - Igaz ez, amit Leila mond? - már én is a szőke felé fordultam, akinek talán csak most rebbent meg először a pillantása, mióta a barna sarokba szorította. Érezhette, hogy szorul a hurok a torkán, mert ide-oda kapta a pillantását. - Hát…de ez egy félreértés, igen, találkoztam egy sráccal ott, de nem történt semmi, mi csak beszélgettünk - hazudta, de ez éppen elég volt nekem.

- Semmi? Miért találkozgatsz te mással?

- Én..én

- Jó, nem is érdekel, telibe szarom most már ezt az egészet - szakadt ki belőlem idegesen,  s mikor Bori a karom után nyúlt, dühösen rántottam el.
- Hagyj békén…és Te is…menjetek mindketten a jó francba - vágtam oda dühösen immár Leilának, majd kiszakadva kettősükből, dühösen indultam meg a part felé, felkapva egy üveget.

- Egy kis sz…keverő k…va vagy! Azt hiszed, hogy most majd felfigyel rád Ádám? Annyira naiv vagy, ha azt hiszed? Ne is álmodj róla…- mondta dühösen Bori, s mivel hirtelen nem tudta, mit is kéne tennie, sarkon fordulva indult meg a másik irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ráczhalmi Ármin
Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2021. július 14. 18:53 | Link

Dimdimim

Őszinte elborzadás ül ki arcomra a hibridizáció lehetőségét hallva - eddig három, ám viszonylag kis termetű szörnyeteggel kellett elbírnom, ha ebből két kicsi és egy Süsü méretű, holdvilágot ülve nyaló kiméra lesz, lehet, beadom a felmondásom. Gyermekszelídítéssel még csak-csak elboldogulok, viszont Dimi nélkül, plusz Dimi ellen esélyem se lenne.
Egy-két utcányi könnyed parkourt követően sikerül találni egy használaton kívüli zugot. Néha elmerengek, milyen lett volna hamarabb jönni rá dolgokra, de a tiniknél divatos seprűtárolóban smárolás sosem szerepelt a "kihagyhatatlan, be kell pótolni" listámon. Szó se róla, én leszek az utolsó, aki panaszt emel amiatt, hogy Dimi úgy tapad hozzám, mint fénykoromban a bőrgatya; minden más viszont mehet a francba.*
- Akit orrbaverek, ha most eszi ide a fene,-*morgom, mert hunyó az összes környékbeli vén boszorka, akiknek csak azért nem akarok a tyúkszemére lépni, mert kezdjük megszokni itt. Nekem mindegy, de a kicsiknek kell az állandóság és most szinte hihetetlen módon, meg tudom adni nekik. Ennek ellenére dühít, hogy bújkálni kényszerülünk. Nincs mit vagy miért szégyellnem, főleg nem harminc évvel a hátunk mögött; megérdemelné, megérdemli, hogy mindenki más is lássa.*
- Már megint a szeplőgyűjteményedet nézegeted?-*fuffantok Dimi arcába, amint szédelgő tekintetét látom. Fene se érti, miért akarja számon tartani az egyre szaporodó pöttyöket, lassan nyilvántartást fog vezetni róluk meg anyakönyvezteti őket. Mielőtt azonban válaszolhatna - eleve poetikus, avagy költői volt a kérdés - derekára marok és megcsókolom. Igyekszem finom lenni, viszont ismerem magam és a visszafogottat ha odabetonozzák, se maradna meg a jelzőim között. Egy csókból kettő, kettőből négy lesz, aztán exponenciális görbék jönnek és általában Dimin múlik, mikor sikerül leállítania. Imádom a gyerekeimet, ám semmi teret nem hagynak a romantikának.
Megállom, hogy a nyakába harapjak, csak a homlokon döntöm neki, és mint az éhes kutya, megpróbálok jóllakni az illatával. Önuralmat tanulni negyven évesen... Nem lehetne kettőt és könnyebbet? Olyan istentelenül nehéz érdeklődést tanúsítani bármi más iránt, amikor ugyanezt az érdeklődést (kivételenesen) tanúsíthatom maradéktalanul Dimi felé. Artikulálatlan, méltatlankodó morgás-nyöszörgést hallatok, magamhoz ölelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 2823
Írta: 2021. július 18. 12:14 | Link

Ármin & the Big Three
Pankás outfit


Lobogok Ármin után, el nem engedném a kezét, sőt, ha tehetném, mindenki figyelmét felhívnám s közölném, hogy igen, ő az enyém. Boo-hoo, lányok-fiúk-mindenki. Nem szép dolog, de f.ck it, vártam rá eleget. Azért néha elmerengek, milyen lett volna ezt még akkor, a Roxfortban megtenni, ott bújkálni a prefektusok elől, órán egymás mellett ülni a hátsó sorban. Közös hálótermünk volt!! Igazából ezek már akkor sem kerülték el a figyelmem, elállt mindig a lélegzetem, ha véletlenül összeért a térdünk, ha tanulás közben behajolt a nagyon intim légterembe, ha reggel hamarabb ébredtem s pár percig még nézhettem, ahogy békésen szuszog a szétgyűrt párnáján. Ehhez képest most együtt élünk s mégsem élvezhetem ki, mert reggel kinyitom a szemem és három bozontos szörnyeteg magasodik fölém, Ármin pedig már rég a konyhában van.
Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy... nos, hogy megragadhassam őt, derekánál fogva közelebb húzzam, s csak tartsam, szorosan.
- Találtam egy újat! - jelentem ki meglepett-boldogan, s végigsimítok az arcán. - Jaj nem, ez csak egy morzsa a Bébék uzsonnájából. De egyébként tényleg mintha több lenne, nyáron mindig megszaporodnak, s nem csak az arcodon - lepillantok a karjára, kezem követi tekintetem, majd lejjebb s lejjebb, míg hüvelykemmel megsimítom a pólója alatt a csípőcsontját. Csókját lelkesen viszonzom, szemeim félig csukva, de nem akarom becsukni teljesen, látni akarom őt. Nevetséges vagyok, tudom, sehogy sem viselkedek koromhoz méltóan, de mikor tettem én olyat? Egyébként is, ha bárki ránéz Árminra, biztosan megértene engem. De ne nézzenek rá, jó? Nézegessék csak a saját párjukat, vagy ha nincs, akkor a kutyájukat, nem érdekel. El a szemekkel.
Kis nyüszítő sóhajjal kísérem Ármin morgását, s hajába fúrom az arcom, megtelek az illatával, meg a számba s orromba beállnak a pici hajszálai, de az se zavar, csak közelebb nyomakodok hozzá. Egyik kezem a tarkóján köt ki, belemarok a hajába s újra csókot nyomok a szájára.
- Feltűnne valakinek, ha most szépen hazamennénk? Zárásig összeszedjük a gyerekeket, ígérem! - nézek rá könyörgő kutyakékjeimmel, bevetem minden bájomat. Majdnem mindent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. július 22. 16:22 | Link

Szabadnapnak hívnám
[ Tökfej / ne less ]

Tény és való, hogy a bakelitek és a megannyi könyv között felnőve kissé visszább vagyok maradva a popkultúra területén. Nagyjából, mint Magyarország a nyugati országokhoz képest minden téren. A filmekkel más a helyzet. Amíg apa otthon lakott rengetegszer mentem át a szobájukba és fészkeltem magam a nagypárnák közé arra a másfél-két órákra. Ő imádja a filmeket. Én pedig történetesen tudom ki az a Megan Fox, ami probléma, mivel a hátamon lebegek a vízben és hirtelen tör rám a nevetés ingere. - Ez aztán a hasonlat - szorítom is össze ajkaimat. A hirtelen jött jókedv is csillapodik, ahogy a Hunor-téma felmerül. Taktikus, nem fair, mert ezt én szoktam. - Hogyne. Vigyázni kell velünk - vonok vállat, majd elmosolyodva pillantok le lábaimra. Komolyan, ha a szánk fog járni sosem tanulok megmaradni egyedül a vízen. Így meg igencsak furcsán érzem magam.
Izgulok, hevesen ver a szívem, még a fülembe is dobog néha, ami keveredik a víz csapkodó hangjával, de akkor is figyelek arra amit mond, vagy mutat, mert jobb szeretek lélegezni, mint megfulladni. Szóval, ha hozzám is ér, és húzza kezemet, akkor én kinyújtom és úgy folytatom. Hol erre, hol arra billenek amitől az egész ijesztően instabil.
Lenyűgözetlen billen félre a fejem, ahogy újabb becenevet kapok. - Lehetsz is. Sokra viszem majd - nyilvánvalóan, csak nem úszóként. Szkeptikusan le is pillantok a vízre, majd kerekednek ki a szemeim az ostorra. - Majdnem megsajnáltam Kendét, de tulajdonképpen azt kell mondjam, ti igazán összeilletek - pislogok nagyokat. Elértük, hogy fent maradjak és -nagyjából- tapossam a vizet, erre vissza akar térni a gyakorláshoz! - Hasra? - állok meg, majd ahogy lentebb kezdek bukni, kapok észbe és mozdul újra lábam. - Előbb mondd el, utána megteszem - szóval figyelmesen hallgatom hogy mit és hogyan kell. - Minden nemet egy délután alatt megtanulok vagy mi a terv? - morgom halkan, ahogy végül csak a hasamra fordulok, fejemmel kint a vízből, nyújtogatom a nyakamat. Karom mellkasomtól nyúl előre és húzom magam alá a vizet. A lábam lentebb van annál amit Móric mutatott, de rúgok vele. Nem tökéletes, ami frusztrál, mégis előrébb tudok haladni és mikor bíztat, akkor folytatom. A végére húzódik a nyakamon az izom és a szívem fáradtan ver. Van, aki élvezi az úszást? - Ennyi. Eldőlt. Maradok a levegőnél, a seprűnél és a kvaffnál. A kviddics jó nekem - győzködöm magam hangosan, miután szusszanva megállok és levegő után kapkodok. Móricra pillantok. - Köszönöm, hogy segítettél - pöckölök a víz felszínére, majd kézfejemmel sodrok a vizen, ami épp úgy fröcsköli le, ahogy én azt szerettem volna. Halkan nevetem el magam. - Ezt mert szórakoztál az ügyetlenségemen. Ne is tagadd. Megérdemelted - emelem meg a szemöldököm, vonok vállat, majd fordulok a part felé. Inkább a kalandozó kezei miatt járt ez, de azt nem mondom ki hangosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. július 25. 13:38 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

A széles vigyor úgy terül el arcomon, mintha csak oda találták volna ki. Vigyázni a levitásokkal. És egyébként Kiscsibe nem is tudja, hogy mennyire igaza van, amikor az összes levitás - én mondom nektek, komolyba - bipoláris. Az egyik pillanatban cukik, meg kenyérre lehet őket kenni, a következőben meg egy baltával akarnak megölni, mert leszóltad a kedvenc könyvüket. Borzasztó.
Az az igazság, hogy már egész nagy sikernek könyvelem el, hogy a lány nem süllyed el, hanem legalább képes fennmaradni. A technikáról tudnék vitatkozni, de ne várjak el sokat gondolom, mégsem Kendét csapkodom éppen ostorral, haver, érted. Ja, szóval elégedett vagyok Kiscsibe teljesítményével, de azért díjat nem fogok érte osztogatni. Hangosan nevetek fel. - Sokra hát! - ingatom meg fejem rázkódó vállakkal. - És igen! A dude a másik felem, vágod? Bromance meg minden. Amikor lógásra invitáltalak, már elindítottam a kapcsolatot egy agyi síkon, és figyeld meg, ha kimegyünk innen, várni fog az üzcsi - bólogatok határozottakat. Senki nem vonhatja kétségbe a dude és köztem fennálló kapcsolatot, még akkor sem, ha valószínűleg az lesz az üzenetben, hogy Brightmore elevenen fog megnyúzni a következő órán, miután vért izzadva felelek le a mai órán leadott anyagból, és épphogy meg fogom kapni az elfogadhatót. De a lényeg most van, nem pedig később lesz, szóval előadom Kiscsibének a tervet, aki morog az orra alatt - meglepő ez, vigyázz -, engem meg ez vigyorgásra késztet. Természetesen.
- Azért örülök, hogy nem nekem kellett ezt kimondanom - fordítom fejemet az ég felé nyammogva, majd sandítok le rá szemtelen, féloldalas mosollyal ajkaimon. Maradjon a kviddicsnél, talán mindenki jobban is jár, de legalább már nem felfordult kacsa, hanem amolyan normális. Normálisabb. Viszonylag normális. - Szív- - pffölök fel, ahogy a víz érkezik arcomba. Megszeppenve nézőkézek Kiscsibére, még akkor is, amikor ő a part felé fordul. Könnyed mozdulattal söpröm ki arcomból a vizet, majd termek mögötte pillanatok alatt.
- Ezt most nagyon nem gondoltad át - hajolok le hirtelen, hogy térdhajlatához és hátához tegyem kezem és kapjam fel gyorsan. A víz felé fordulok és indulok el beljebb. - Én a helyedben alkalmaznám a légzéstechnikát, amit elmagyaráztam még az elején, mert most Kiskacsa leszel - lépek még párat beljebb, lesandítva bizonyosodom meg arról, hogy felkészült-e, direkt várok is pár elnyújtott másodpercet, mielőtt nemes egyszerűséggel lendíteném oldalasan a könnyű testet előre-hátra párszor, majd engedem el az egyik előre résznél, és ha minden úgy megy, ahogy én azt szeretném, elégedetten nézem végig, ahogy becsobban a vízbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 88
Írta: 2021. július 27. 19:39 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


Ezt akkor se hagyhatta volna ki, ha fegyvert fognának rá és az arckifejezés, amelyet válaszul kap, pontosan tökéletes reakció és soha jobbat nem remélne egy ilyen után. Már megérte, még ha ezt a lány nem is így gondolja, sőt, megkockáztatja, lehet éppen valami mocskos bosszút forgat a csinos kis buksijában, de meg kell hagyni, ez érett már és valahol – Teddy logikája szerint – jogos is volt. De ebben nyilván nem tudnának megegyezni. Nem is gond.
- Tökéletesen jól vagyok most már – vigyorog szélesen a másikra, aki vélhetően elméje épségéről érdeklődik, nem pedig arról, hogyan érzi magát. De, ezt a kérdést úgy értelmezi mindenki, ahogy csak akarja. - Aha. Az volt a cél. Kicsit kiugorni a bugyiból… vagyis bocsánat, papucsból – nem akar se alpári lenni – de – és pofátlan se – nagyon de –, így szépít a mondatán, még mindig fülig érő vigyorral. Ha így folytatja, ő lesz az új Joker, meghallgatás sem kell, főleg nem smink. Tök király lenne, egy film és élete végéig nyugiban élne valahol, hangos zenével boldogítva a világot.
De most, a sörre még mindig ügyelve, hogy ki ne löttyenjen, már a nyúl előtt guggol. Puhának néz ki, a fülei nagyok, ujját bele is dugja a bundába, hogy megcirógassa, ha nem ugrál el. Hát ez nagyon király, imádja a szőrös kisállatokat, csak nem való neki.
- A francokat nem, há hülyének nézel? - mordul rá, mert ez nyúl és kész. Ráncolja a homlokát, amint folytatja a mondandóját, grimaszolva néz fel rá. Lassúakat pislog, mint aki éppen agyvérzést is kap közben vagy éppen ledobja az ékszíjat, jó kérdés. Visszanéz a nyúlra, majd a csajra és ezt még párszor megismétli, mielőtt elröhögné magát. Feneke huppan a fűbe, lábait húzza törökülésbe és egy nagyot kortyol a sörből. Igen, van az a film, amiben van egy olyan nyúl meg félnek is tőle, de ez nem az.
- Te át akarsz verni engem – jelenti ki teljes nyugalommal, de ujját elveszi az állat fejétől. Szép csendben húzza vissza, nem, ő nem fél. Így és innen néz fel a csajra. - Ezt csak most találtad ki, tuti. Frankón vágom ám a lényes könyvet, itt a suliban, és ilyen akkor sincs benne, ha beleírom. Szóvaaaal… Mi a nyulad neve? - hangsúlyozza ki, hogy ez egy bolyhos, semmi több. Majd gondol egyet és ismét visszapillant rá. - Amúgy, kérsz sört? Jó hideg – na nem abból, amit iszik, bár ha abból akar inni, azt se bánja. De erre általában a lányok finnyásak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 165
Írta: 2021. július 29. 23:08 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |1

______________________________________________________


A válaszára megforgattam a szememet, jaj de örülök, hogy jól van, ám ha még egy ilyet eljátszik velem gondoskodni fogok róla, hogy ne legyen jól, arra aztán mérget vehet. Nem tudom hogyan, vagy milyen eszközökkel, de elszánt vagyok és nő. Ez mindenképp egy remek kombináció ami a bosszúkat illeti. A történelem is ezer ódát zeng erről. Bár ugye a figyelmeztetésekkel nem sokat szoktak a férfiak foglalkozni.
- Csak szeretted volna, ha kiugrom belőle. Ennél sokkal több kell hozzá - vontam meg a vállam fennhéjázón. Azért ha akarom lehet ám nehezen is leimádkozni rólam egy alsóruhát.
- Viszont ha még egyszer elém ugrasz valahonnan meg foglak harapni, vagy rúgni, esetleg ütni. Talán visszaijeszteni máskor. Nem tudom , de tuti lesz böjtje - figyelmeztettem mutató ujjammal, hogy azért na. Vattai Júliával nem lehet sokáig cicózni.
A nyulas kérdésre gondoltam kicsit hülyítem, egy régi filmből vett históriával. Igaz a szerepét retek rosszul játssza a nyúl, mert a simogatást nemhogy tűri, még elébe is megy, mint barom a pofonnak.
- Hát mondooom - bizonygattam, halál komoly fejet vágva. A nagy pillogásokat azonban nem bírtam ki, szinte kitört belőlem a röhögés. Hogy képes valaki így nézni. Mint egy kisfiú akinek magas a gyökvonás. Hát meg kell zabálni.
Az, hogy abbahagyja a simogatást nem igazán tetszik a pocoknak, elindul felé, megrohamozási szándékkal. Nem értem kire lett ez a dög ennyire ragaszkodó, de szinte már levakarhatatlan. És persze iszonyat pofátlan.
- Én? Soha - vigyorodtam el, ugyan ezt a csatát már elbuktam, tagadni akkor is mókás.
- Puha Gombóc az uraság, úgy látom most nincs harapós kedvébe - vigyorom ravasz somolygássá csitult, a következő kérdésére nemet mondani pedig nehezemre esett volna. Nyár volt meg meleg is. Ilyenkor valami hidegre soha nem mondja azt az ember, hogy nem.
- Naná! - én automatikusan úgy érzelmeztem, hogy az övét kínálja fel, így leguggoltam hozzá, hogy elvegyem, közbe meg átpasszoltam a pórázt és ha sikerült megszerezni a zsákmányt kiegyenesedve belekortyoltam.
- Amúgy hallod, ha már itt vagy, kéne egy kis segítség. Vattacukrot keresek, csak eddig nem láttam sehol se. Az illatot viszont érzem, itt lebeg körülöttem és mindjárt bekattanok tőle. Nem láttál valamerre? - billentettem oldalra fejemet. Nem szégyen segítséget kérni, ha a személy önként ugrott rád pár perccel ezelőtt. Ez az élet alapvető törvénye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. július 31. 19:15 | Link

Szabadnapnak hívnám
[ Tökfej / ne less ]

Még mindig nem szeretem, ha beskatulyázzák a tanulókat házak szerint. Megmondtam Hunornak is tavaly a kilátóban, most sem gondolom másképpen. Van értelme a házak szerinti rendezésnek, abszolút, de sokan összekeverik ennek lényegét és a sztereotípiákat csak egyre inkább hangsúlyozzák, ami aztán az Edictumból, a tanórákról és a kastély minden pontjáról süt. Egy pillanatra kizökkent az is, hogy épp Móric jön ismét a “ti levitások” dologgal, mert róla valahogy nem gondolnám, hogy ilyesmivel dobálózik. Attól mert rellonos nem fog hagyni elsüllyedni, hogy majd én oldjam meg és evickéljek ki a partra. Mikor Kende ismét felmerül, akaratlan jut eszembe még  az évfolyamtársam, Hayden vagy akár a terelő, Csonka Zsombor. Nem ismerem igazán őket, de különbözik mindhárom ember, attól mert navinés. Nem venném őket egy kalap alá. Főleg Kendét nem. Homlokráncolva mosolygok, arra, hogy “vágom-e” a "másik felét". Azt igen, de néhány szavával meggyűlik a bajom. - Kétségbe vonnám, de a ti agyi síkotok biztosan képes találkozni. Várj csak, az nem akadály, ha Kende alszik? Hallottam hírét, hogyan vált prefektussá... - nevetek visszafogottan, amíg kezem és lábam is jár a vízben. Mindent tudok. Még amikor Bightmore professzorral csináltam az interjút, akkor készültem fel a tanársegédéből is. Hírlik, hogy a navinés szeret órán aludni, akkor pedig nehezen veszi észre, hogy a másik idióta köddé vált.
Minden izmom fáj és zsibog, de a megjegyzésre küldök felé egy pillantást. Arra gondolok az én önkritikám olyan kicsit, bőven elfér a Tökfejé mellett, aztán szemtelen mosolyogva sandítgat rám. Jaj, sokáig leszek még tinédzser. Nagyobbat dobban a mozgástól még mindig gyorsabban járó szívem.
Nem száradunk meg soha. Hirtelen kapom fentebb, majd hátra a fejemen, ahogy meghallom a hangját. Elnyílnak ajkaim, sikkantok is - én, igen... ha ezek után túléli az lesz a világ nyolcadik muglicsodája -  mikor kikap a vízből és elindul velem beljebb. - Ne, figyelj… Idefigyelj... - szólok közbe, de esélytelen, tudom, hogy befejezi a mondandóját, így még időben kapok nagy levegő után idétlenül és szorítom össze szemeimet, közben kapaszkodom belé. Kilesek inkább, sóhajtva nézek fel rá, majd elengedem erre elkezd lendítgetni és ismétlem meg a levegővevős procedúrát mielőtt teljesen víz alá merülnék. Felhúzom térdeimet, azokkal rúgva, kezemmel csapkodva igyekszem a felszínen levegőt venni. Mielőtt Móric bármi mást cselekedne nyújtom ki előre tenyerem, taposom ismét a vizet. Lassan nyitom ki a szemem, nem is jó irányba mutogattam, azonnal felfújom arcom és orromat ráncolva kezdem keresni, hajamat elsöpörve arcomból. Hevesen dobog a szívem.
- Mórocz Aser Móric akkora szerencséd van, hogy nincs nálam a pálcám! El nem tudod képzelni - mutogatok felé, mire mindkét szememet sikerül a vízcseppek ellenére kinyitni. - Ne merészelj közelebb jönni - kézfejemmel hessegetem felé a víz felszínét, amíg araszolok kintebb. Idióta Tökfej...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Theodore B. Marchetti
Diák Eridon (H), Másodikos diák


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 88
Írta: 2021. augusztus 1. 10:55 | Link


de nagyon ünneplek: ÍGY


Nem hiszi, hogy azt volt a célja ezzel, hogy ráijesztett, mert hát, miért pont itt akarna olyat? Mármint, ki tudja, simán, eleve ott van a víz is, viszont tömeg van és nappal, így nem illik, szóval ja. Vigyora ül ajkain, nulla veszélyérzettel, ha a csajnak húszcentis karma lenne, talán átgondolná a dolgot.
- Nem tudom mit szeretnék. De ha gondolod, majd agyalok módszereken – hogyne, csak arra van szükség. Felrötyög a fenyegetésre, a böjtre, amellyel fenyegeti, ám legyen. Izgalmas lesz az élete egy fokkal, ha arra kell majd ügyelnie, hogy ne kapjon a nyakába egy csajt random, aki megharapja meg püföli.
- Nem tudom garantálni, hogy ezek hallatán nem direkt fogom csinálni. Csak a fejemet ne üsd, mert azt mondják, ennél hülyébb már ne legyek – lapogatja meg a saját fejét finoman, hogy ott bizony sok ész van, vigyázni is kell rá, nem lehet pazarolni. Annyira sok, hogy hamar rájön, nemigen mond igazat ezzel a nyúllal, aki semmit sem rág meg, maximum pár fűszálat. De mint valami macska, úgy akarja a simogatást, így aztán, hacsak ez nem valami halálos csapda, akkor a kis mese bizony közel sem lehet igaz. Tessék, itt a logika, amire ügyelni kell ugyebár.
- Én is mondooom – mind a ketten mondják, de ott eltörik a rettentő hitelesség, és röhög vele. Nem ez lesz a böjt, talán csak a nyúl részéről, aki nehezményezi, hogy a simogatás megszakadt. Nézi, ahogy felé ugrabugrál, majd kezét ejti vissza és ha már minden ujja egyben és a helyén van, akkor cirógatja tovább. Mondjuk pont úgy tudja, hogy a nyulak nemigen barátságosak, inkább fostosak, de tessék, ez is megdől ma.
- Lehet nem kéne elhinnem azt se, amit kérdezel – szemét összeszűkítve figyel fel rá, olyan kemény ahogy nyulat simogat közben, elmehetne papírmaffiózónak, kiskeresztapának menten. A vér megvan hozzá. - Puha Gombóc. Ez a neve? Hát beszarsz – rötyög, mert nagyon bejön neki a név. Találó, mert tényleg puha, tényleg nem harap és cuki is. Gavallérként ajánlja fel az italt, nyüsszen, amikor eltűnik az ujjai közül. Hát nem így gondolta, de hát már mindegy. Kap helyette pórázt és ezzel együtt áll fel.
- És ha beleköptem? - mutat a pohárra, majd nyújtózik egyet. Most akkor Puha Gombócot fogja sétáltatni? Komoly? Hát nagyon kemény lesz. - Ööö… vattacukor – néz balra, néz jobbra, előre, majd végül kapcsol. - De, láttam, arra. Talán meg is mutatom – vigyorodik el, mintha ez alku tárgya  lenne. - Viszont kell szeretnem még egy sört előtte. Az meg arra van – és már indul is el, nyulastól, mindenestől. Hát szomjas, na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Negyedikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 165
Írta: 2021. augusztus 2. 01:18 | Link

Theo
Június 15. Városnapozás |1 2 3

______________________________________________________


- Tökfej - forgattam meg szemeimet arra, hogy majd agyal hogyan ugrasszon ki.
- Huh és én még azt hittem, hogy a férfiak mást szoktak védeni - gondolkodtam el ajkamhoz téve ujjaimat. Igazából csak ugratni akartam, meg amúgy sem ütünk fejre, mert ha véletlen nagyot koppan elesik és még nagyobbat koppan és lesz belőle agyrászka akkor az ember lányát fogják leszidni. Nekem meg semmi kedvem hegyi beszédeket végighallgatni és még el is játszani, hogy de cseszettül izgatott az egész. Szóval ez a fejre ütés csak és kizárólag metamorf alakban megengedett.
A nyulas ugratás aztán hamar röhögésbe torkollt, pláne mikor láttam, hogy a srác mégis elhúzta a mancsait amit a nyúl nem igazán bírt. Hiába ezek a pedigrés nyuszik ilyenek. Nincs bennük túl sok félelem, ha az ember kézhez szoktatta egyszer, akkor olyanok mint a beszédet megtanult gyerekek. Soha sem fogják már befogni a szájukat.
- Az embereknek is minimum két nevük van, neki is kijárt - vontam meg a vállamat. Az egynevűek folyton a házimanókra emlékeztettek engem. Nem akartam, hogy a nyúl legyen a negyedik manóm. Talán személyiséget akartam adni neki azzal, hogy emberhez hasonlatosan neveztem el, ami bassza meg sikerült.  
Ezek után következett egy elég jó üzlet, nyúlt cseréltem félig megivott sörre. A kommentje nem hatott meg, akkor is meghúztam.
- Akkor a szabályok értelmében félig csókolóztunk - állapítottam meg valami hülyeséget. Amúgy se köpött bele.Ki köp bele a sörébe? Amúgy meg figyeltem, hogy megfordítsam a poharat mielőtt a számhoz vettem, hiszen terveztem ám én visszaadni.
- Jaj de jó, menjünk, menjünk - csillant fel a szemem, mint egy óvodás kislánynak, hogy aztán onnan zuhanjon a sötétségbe, amikor a kölyök elindult a másik irányba.
- Na nem mondod komolyan... a hé...hová mész? Ne szórakozz, hahó hozzád beszélek! - hitetlenkedve álltam és meredtem az elfelé igyekvő hátára.
- Hé várj mááár, ne legyél már izé, itt a söröd hát itt van a kezemben, látod, van még benne, cicc gyere, kövesd a söröcskédet, hahó, na máááárr, vegyünk előbb vaaataacukroooott - értem utol és próbáltam lassítani úgy, hogy megfogtam két kezemmel a karját. Lehet, hogy abban a pillanatban hülye picsának néztem ki, de éppenséggel minden lépéssel egyre távolodtunk az áhított mannától, amit nem tűrhettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ráczhalmi Ármin
Tanár, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2021. augusztus 2. 18:47 | Link

Dimi

- Nem is e..-* ..ttem belőle, kezdenék tiltakozni, ám félúton elharapom a mondatot. Valami rémlik, hogy az uzsonnáztatást már megint polipként hajtottam végre, kettővel kenyeret kenve, kettővel kakaót keverve, hárommal a gyerekeket nyomva vissza a fenekükre és bábozva nekik, míg a nyolcadik karom pálcát lengetve szervírozott. Lehet, hogy önvédelemre már nem maradt és valaki a számba tuszkolta a maradékot egy óvatlan pillanatban. El se merem képzelni, mi lesz itt, ha előjön a mágiájuk, már most a csillárról lógnak jószerével.
A képzeletem amúgy is mással van épp elfoglalva, miután valaki épp hathatós bátorítást ad neki. Ötleteim fognak támadni, aminek - nézőponttól függően, persze - általában vagy katasztrofális vagy fenomenális végeredménye lesz. Vagy kettő az egyben, de mindenképp emlékezetes. És minél tovább nyöszörögnek a fülembe és szuszognak körbe, annál több ötletem lesz, melyek köszönő(de még távirati-) viszonyban sem állnak az eredeti tervekkel. Amikre csakhamar a feledés jótékony fátyla fog borulni, mert az orosz maffia mafla épp előveszi a bébihusky pofáját.*
- A csattanás, ahogy átlépjük a hangsebességet, mindenképp,-*muszáj ezt a süket dumát nyomnom, mert egyike vagyok azon lényeknek, akikről Ford Prefect abszolút helyesen feltételezte, hogy ha nem járatom a számat, összegyógyulna. Az alternatíva, hogy tovább csókolnak, én pedig combomat becsúsztatom...
Mindkettőnk telefonja felpittyeg - pontosabban, a Dimié R2D2-nak képzeli magát, míg az enyém diszkréten marad a standard mobilzörejeknél. Aztán még két-két összehangolt csipogás érkezik, csak ha az előzőt nem hallottuk volna.*
- Ez a közös,-*temetem arcom Dimi vállába, mert igazából ötpercesre tervezett kitérőnk után gulyásozni indultunk volna tovább. Szóval ez Belián lesz a bográcsával, akinek megígértük a közös programot és fene a hülye Griffendéles fejembe. A szavamat adtam, amit sosem szegek meg, ha csak egy módja van annak, hogy tartsam magam hozzá. Szótlan szorongatom, aztán veszek egy hatalmas, hosszú lélegzetet, ami egyetlen lemondó sóhajjá aszalódik. A végén puhán Dimi nyakába csókolok, azzal a bocsánatkérő mozdulattal, amit már ismer - majd, valamikor, folytatjuk ezt. Annyi lélekjelenlétem azért van, hogy Dimi farzsebéből az ő mobilját lopjam ki, a helyére csempészve a tenyerem, míg másik kezemmel feloldom a kütyüt és megnézem az üziket.*
- Kész a kaja. Küldött képet is róla,-referálok, odafordítva a képernyőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 101
Írta: 2021. augusztus 2. 20:33 | Link


nagyon későn, nagyon tilosban és... mit látok?! 😳


Valóban szerencsétlen vagyok, talán most, ma a legjobban. Viktor és Ervin bizonyára nem így élte meg az első olyan alkalmat, amikor valakit igencsak semmibe takarva lát meg. Ez nem biztos, hogy olyan story, amit úgy bármikor mesélni kellene, bárkinek, még öregen sem. Vagy de? Mert lehet ezt cifrázni, hogy olyan mint valami legendában, a szépséges és a kalandor és akkor az agyam jobban is fogná fel annál, hogy a szép és a szerencsétlen. Nem fáztam eddig, de a hideg ráz, vagy nem is tudom micsoda, addig jó, ameddig nem a lány a nyakamnál fogva. Már csak az hiányozna, hogy azt a valamit a kezében a fejemhez vágja.
De még minden mellett, a legszerencsétlenebb módon mutatkozom be. Tessék, minek nekem tartás, ha egyszerűen elpárolog belőlem. Lehet le kéne adnom a nevem, mert nem is vagyok méltó rá. Ezek után, főleg nála, aztán ki tudja még kinél, el is ástam magam. Nyakig. A fejem búbjáig. Hjaj.
Összeszedem valamennyire magam, hogy ne fetrengjek. Tessék, nem is ismerem, de már a lábai előtt heverek. Ilyenek ezek a nők, nem? És még le sem esik neki, el van foglalva azzal, hogy… ja igen. Jaj igen. Kicsit talán lejjebb esett a figyelmem. Talán most kellene ráterítenem valamit, mint valami lovag, de semmi sincs nálam. Végül, nagyra nyílt szemeim pontosan oda vezetem, ahol mutatja. Csak a szemeibe, mert veszélyes játék ez.
- Oda nézek! - most, az előbb… ki tudja. Nem volt sok időm, épp elég azonban mindenre. Nagyokat szusszanok, hogy lenyugodjak, az adrenalin eme fajtája fura, nem rossz, csak mindig olyan pillanatban jön, amikor nem kellene. Végül vad bólogatásba kezdek.
- El, bizony. Vaaagyis… hallottam a csobogást, azt hittem sellő, tudod – mutogatok is, hogy tessék, az ott víz, én meg azt hittem, majd egy kiemelkedik belőle, aztán el is tűnik. Hű, na ez még nekem is bénán hangzik. Vigyorgok egy aprót, leginkább magamra. - Lehetséges, hogy véletlen találtam rád és kicsit jobban megnéztem mit csinálsz. Bevallom – engedem le a kezeimet, hát ha pofon jár érte, vállalom. Lepillantok a saját térdemre, majd vissza fel, gyorsan, nehogy azt higgye, hogy a nagyon rátapadt felsőt vizslatom. Mintha nem is lenne rajta semmi. Lehet nem vagyok egy csajmágnes, de ez az a szituáció, amikor nehezen koncentrál az ember.
- Az eszembe se jutott mert, hát… nem törött, csak vérzik – lehet aztán én emlékszem rosszul, mert a gyógyítás nem az én terepem. Nem is készülök oda, így lehet kicsit elhanyagoltam ezt a részt. Azt viszont nem, hogy odébb áll és kíváncsian figyelem.
- Rendben, rendben – emelem meg az állam, majd kicsit bicegve, de végül elindulok. Pontosabban ellépkedem mellette, majd a tó felé haladok előre. Nem lesek hátra, hogy jön-e, biztosan fog, elvégre így nem hiszem, hogy szeretne hazamenni. - Itt jó? - állok meg végül a parton, a kupac mellett, ami bizonyára a ruhái.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 101
Írta: 2021. augusztus 2. 21:50 | Link


a város napján szerencsétlenkedve. el-vagyok-átkozva!


Nem szeretem annyira igazából ezeket a tömeg dolgokat, már csak azért nem, mert mindenhol sorban kell állni. Az ember nem mindig türelmes, én sem, hajlamos vagyok arra, hogy ezt elveszítve morogjak ugyan úgy, mint az előttem és mögöttem állók közül sokan. Persze, ezzel se előrébb nem jutok, sem nyugalomra, mert bevágni nem fogok egyik elé sem. Még csak az hiányzik, hogy még üvöltsenek is, mert voltam olyan pofátlan. Bezzeg ha ők teszik… Mindegy is, kivártam az időm és az alkalmam, de nem, ezek a napok nem lesznek a kedvenceim. Kijöttem, körbenézek, meg na, vásárolok is valamit, ami megint majd kallódik valahol, ameddig ki nem dobom vagy el nem ajándékozom. Mindegy mi lesz a vége, a tény a pénzköltés.
Nem is én lennék azonban, aki nem baltáz el egy tök egyszerű feladatot: átvenni és meginni egy üdítőt. Nem atomfizika, vagy valami megoldhatatlan egyenlet, egyszerű ivás. Még csak nem is alkohol! Akkor talán jobban fájna, de így is kellemetlen, ahogy a koccanás következtében fehér anyagra festek, szörppel. Felszisszenek, nem mintha fájna fizikailag, ez már más síkon tud. A folt csak terjed és terjed, mintha pisztolylövés dördült volna. Az a szerencse, hogy az áldozat itt nem kiáltozik – akkorát, mert egy kicsi sikerült neki –, de drámai fordulattal sem kezd el összezuhanni, hogy neki itt most vége. Én szabadkozom, de ezzel semmit se érek el, mert a gond nem oldja meg magát. Elengedem a poharat, vagyis átveszem másik kézbe, amiben volt, az lerázom valamelyest. A bőrömön nem fog meglátszani, zsepit nem veszek elő, hogy nekiálljam takarítani a lehetetlent. Ide majd mágia kell, de lehet amilyen ideges lettem hirtelen, átégetném a felsőt. Mert ugye, nem valami ismeretlen, random felnőttbe botlottam bele, hanem egy tanárba. Szerencsére ő pont nem a szigorú emberek között van nálam, de akkor is. Lehet ez a kedvenc felsője és a következő dolgozatomon majd megérzem.
- Eeeghen. Meggylé vagy cseresznye, nem figyeltem. De nagyon piros – pislogok a tanerőre, akinek már lassan találgatni lehet a folt alakját, mint azon a fura teszten. Én tényleg sajnálom, de nincs időm mondani, mert fel is ismer. Ilyenkor nem biztos, hogy ez jó lehet.
- Iiigen, én. Még egyszer sajnálom – pislogok rá, megpróbálok valami cuki kiskutyaszemeket is mellé, de talán ezzel jobb, ha nem próbálkozom. - Egy kicsi, igen. Nem vészes – most nézem a foltokat magamon, bár az én öltözetem kissé sötétebb. Szóval, mindegy, rajtam ez ennyire nem látszik meg.
- Megpróbálhatom mágiával kiszedni, de még azt nem gyakoroltam eleget, szóval… - lehet, hogy nem ma kéne elkezdenem és nem rajta. - Viszont, nagyon szívesen meghívom egy kevésbé fogós színű italra! - ajánlok fel valami élhetőbbet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 376
Írta: 2021. augusztus 6. 09:34 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Mint mondtam, senki nem vonhatja kétségbe Kende és a köztem fennálló kapcsolatot, így Kiscsibe sem teszi meg. Természetesen figyelmen kívül hagyom, hogy brutálisan le vagyunk szólva, mer’ koncentráljunk szépen a jó dolgokra. Kérdése elgondolkodtat, ami arcomon is látszik valószínűleg. - Nem. A bronnection közé semmi nem álhat. Főleg nem olyan alapszükségletek, mint alvás. Pf - legyintgetek kicsit. Plusz, nem tartom valószínűnek, hogy szívatni akarja tovább magát a dudi, amikor Brightmore már így is eléggé bedobta a mély vízbe. Hihihihi, érted. Kende és a mély víz. Heniál a humorom, tesó. Egyáltalán Sárkánytanunk van most? Mert, ha nem, akkor lehet tényleg alszik az a bánatos, és akkor így meg az is lehet - logikusan, gondolkozz már -, hogy tényleg nem ért célba a kapcsolat. A barackba!
Az meg még nagyobb barackba, hogy Kiscsibe szemtelenkedik, aztán még ő figyeljidézik nekem, mintha kettőnk közül nem ő kezdte volna. Nem is értem mire számított. Most komolyan, szerinte benne volt a pakliban, hogy megússza szárazon? Istenem, zseniálisak a poénjaim ma, de tényleg. Mi a franc történt? Mindegy, mert természetesen nem hagyom bosszú nélkül az arcomba érkező vizet, így nemes egyszerűséggel hajítom Kiscsibét a vízbe, hogy kicsit Kiskacsa legyen. Erről van szó, kérem! Vigyorogva figyelem, ahogy csobban, majd felröhögök, mert mutogat meg csapkod mindenfele is, csak éppen nem arra, amerre én vagyok. Előre görnyedve engedem ki a röhögést, majd ahogy felém fordul és meghallom teljes nevemet a fenyegetéssel, gyomorból tör fel belőlem. Előregörnyedve simul kezem hasamra, majd egyenesedem fel és igyekezvén moderálni magam túrok tincseim közé, amiket rövidségük ellenére borzolok össze. Dudi, faszság, amit tanácsoltál az Ediben, remélem tudod!
- Ne menj már! - vetődök utána még mindig vigyorogva és nevetve, ahogy hesseget el, mint valami madarat. Csibe a madárhajkurászó. Ironikus. Fél szememet hunyom le, ahogy közeledem, fejemet fordítom kicsit oldalasan, hogy ne menjen már a nyitva lévő fél szemembe a víz, majd  kapom el Kiscsibe csuklóját és fordítom nekem háttal egy hirtelen mozdulattal. Kezét nem engedem el, ahogy közelebb lépek, de kezeinken kívül nem érintkezünk. Sehol. Te perverz. Füléhez hajolok, rekedtesen szólalok meg. - Kösz a mai napot - csókolom arcon, miközben engedem el lassan, majd lépek el mögüle. - Menj, szárítkozz meg, én még úszok pár hosszt, ha már itt vagyunk - mosolyodom el szélesen, majd választ sem várva fordulok el tőle és vágódok a vízbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 207
Összes hsz: 2823
Írta: 2021. augusztus 9. 12:25 | Link

Ármin & Belián
Pankás outfit


Elharapott ellenvetésére csak felvonom lazán a bal szemöldököm és egy hosszúra nyújtott ahhával felelek. Lehet, hogy neki nincs már annyi lélekjelenléte, hogy követni bírja, mi történik vele, miközben három gyereket etet, székben tart, szervíroz, de én is ott vagyok mellette s bár a hűtő-asztal között lenyomom a napi maratonomat, soha nem veszítem őt szem elől. Ami nem mindig vezet jó eredményre, szöktek már meg előlem a Bébék, mikor én azzal voltam elfoglalva, hogy Ármint figyeljem, amint az ártézi szökőkútnak előlépett konyhai csapot próbálta jó viselkedésre bírni csuromvizes fehér pólóban, négykézláb bemászva a szekrénybe a lefolyó alá. Khmmm. Azért vannak képek, amiket soha nem szeretnék elfelejteni.
Igazából szinte semmit nem szeretnék elfelejteni vele kapcsolatban, még a rosszat sem, a fájót sem. Ha azok nem lettek volna, most ez se lenne ilyen rohadt jó. Nem lenne olyan nehéz elhúzódnom a szájától és elvennem a kezem a nadrágja szélétől. A kutyapofim cukiságfaktorát elrontja a lükeségével, felnevetek teljes testemmmel s a vállára fejelek nagyot sóhajtva, ahogy próbálok helyrejönni. Még épp újra elmerülnénk egy csókban, mikor mindkettőnk telefonja feléled s morogva nyögök egyet az ajkainak. Megfogom verni Beliánt.
Jó, csak kicsit, hogy ne fájjon, de miééért.
Tudom, hogy mennünk kell, de azért egy pillanatig még lehunyom a szemem és belefúrom az arcom Ármin hajába, csókot nyomva a füle mögé. Igazából megszoktuk már. Erről szól a kapcsolatunk. Ha nem a gyerekek, akkor a munka, ha nem a munka, akkor valami egyéb. Miután életem háromnegyed részében lányok serege s végül egy feleség c*ckblockolt, rutinos lettem a frusztrált megadásban. Mostmár nem kell félnem az elutasítástól, mostmár viszonzottak az érzéseim, mostmár nem kellene visszafognom magam - csak épp igen. Mondanám, hogy nincs a gyomrom tájékán egy kis keserű csomó, de ez nem Beliánra irányul, hanem úgy az egész világra.
- Hmm, legalább jól néz ki - pillantok a telefonom képernyőjére. Soha nem cserélném le ezt egy bográcsgulyásra, de ha már szenvedünk, legalább tömjük meg közben a hasunkat valami jóval. Még hosszan megcsókolom, próbálom teleszívni magam vele, az ízével, illatával.
- Menjünk - sóhajtva elkezdem magam után húzni, kifelé a szupertitkos helyünkről, vissza a forgatagba. - De ezt folytatjuk! - teszem hozzá, felpillantva rá s mutatóujjamat meglóbálom figyelmeztetően. Jelenleg minden önkontrollra szükségem van, hogy ne nyüszítsek kínomban, vagy ne rohanjak haza vele. De a helyzet az, hogy nem csak az ő szava megszeghetetlen. Mindketten ilyen megátalkodottak vagyunk. Ha mondtuk, hogy ott leszünk, ott leszünk.
Közben közel kerültünk az evős sorhoz, úgyhogy épp csak az orrunkat kell követnünk, hogy hamarosan beérkezzünk Belián mellé.
- Megérkeztünk - jelentem kisiskolás módra, s hangomban nyoma sincs neheztelésnek, csak a kipirult arcom színén, pupillám méretén lehet sejteni valamit, ha azt bárki észre tudja venni. Nem szívesen, de elengedem Ármin kezét, hogy tudjunk segíteni, ha van mit.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Harmadikos diák


polar opposite
offline
RPG hsz: 245
Összes hsz: 379
Írta: 2021. augusztus 18. 19:22 | Link

Szabadnapnak hívnám
[ Tökfej / ne less ]

Nekem nincs olyan barátságom mint ami kettejüknek, Móricnak és Reiner Kendének van. Meglep engem is, de kivételesen tényleg jó értelemben gondolom a szavakat. Kevesekkel jövök ki és még kevesebb az, akivel utána is képes vagyok tartani a jó kapcsolatot. Vagy elmegy a kastélyból, vagy magamra haragítom a barátaimat. De a Tökfejjel ma kibékültünk ezért hallgathatom ahogy az alapszükségleteiről beszél - és éppen csak egy szavára rándul szemöldököm, amihez még nem kell szlengszótár - aztán merüljek a víz alá, ahogy még neki támad kedve bosszúból dobálgatni engem a vízbe. Felbukkanok, de nehéz úgy mérgelődni, ha a szememet nem tudom kinyitni és érzem mennyire komolytalannak tűnhetek így, ezért csak a hanghordozásomra hagyatkozhatom. Nem is tudom mit képzeltem. Automatikusan csendül fel rá válaszképpen a szemtelen nevetése, amire szám széle megrándul és egy majdnem mosolyt hoz ki belőlem. Olyan gyorsan rendezem, mint az arcomba tapadó tincseket és a szempillámról kéretlen potyogó vízcseppeket. Bárcsak továbbra se látnék semmit - kívánom, mikor a szívem dobban nagyobbat és nagyon figyelnem kell ajkaimra, ne nyíljanak el. Úgy értem, a délelőtti napfény esik a bőrét fedő cseppekre, mikor ő kihúzza magát és hajába túr és mintha az egészet sokkal hosszabban élném meg, mint ahogyan valójában történik. Zavar, hogy fogalmam sincs mi történik. Inkább foglalkozom a ténnyel, hogy minél hamarabb meg kell száradnunk, ruhát húzni és ami a legfontosabb elhagyni a tavat és az úszás gondolatát. Én megyek innen. - Meg kell száradnunk és ezek után legalább három gombóc fagyira is meghívhatsz - mutogatok a víz felé, miközben fordulok és evickélek kifele. Evickélnék. De éppen megfog, egy szempillantás alatt megfordít és bennem marad a levegőm. Szemöldököm ráncolom morcosan, ami lassan nyúlik el, mikor érzem, hogy a magassága ellenére egyre közelebb van hozzá az arca. Szavaira szívem hevesebben ver és attól félek ilyen közelről Móric is hallhatja dübögni mikor ajkával arcomhoz ér és eléri, hogy elnyíljanak ajkaim. - Kösz a mai napot - ismétlem el, apró mosoly kerül arcomra. Miután elhúzódik nézek utána a vállam felett, pár pillanatig figyelem ahogy mozdul a vízben, és mikor kellő távolság áll közénk szusszanok nagyobbat. Jajj, Móric.
A partra érve csavarom ki a hajamat, nyitom le a pólót, hogy ne csak a mellkasomat, de a teljes felsőtestemet takarja, majd dőlök hátra a puha fűbe, hogy száradjak mielőtt felvenném a holmimat. Ugyanazt a kék eget látom, mégis jobb a szilárd talajon, mint az eszeveszett vízben. Percekig maradok úgy, majd mire Móric kiér már teljesen felöltözve várom, tekintetem esik a táskájára, amiben a levelem és a rajzom van. Nem hiszem el, hogy nála vannak. A gondolataim. Aprót rázok a fejemen, piszkáljuk egymást mielőtt a táskát a vállamra kapnám hitetlenkedve, mert Reiner Kende tényleg írt neki. Ez kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. augusztus 20. 00:22 | Link

Széplaki Alíz
Tikki

Szőrös arcát enyhén égetik ezek az enyhe napsugarak is, nem hiába, mostanság nem sűrűn járt kint olyan időpontban, amikor napsütésben tudott volna fürdőzni.
Kezével nem takarja el szemeit a fény elől, inkább a hunyorgást választja, de akkor is szemmel tartja a madarat. A víztükörről visszavetődő fák felidézik benne a régi emlékeket, amikor napokat töltött el az erdőben egy sátorban, azok az alkalmak pedig különösen kedvesek számára, amiket Berti társaságában tölthetett el. Örül, hogy öccse is közel lakik hozzá, bármennyire is félt attól, hogy esetleg a bizalom hiánya miatt költözött ide Budanekeresdről. Megnyugtató, hogy van kihez fordulni, nem szívesen mutatkozik gyengén.
Jó itt lenni. Itt és most. Ritkán érzi ezt, de pár pillanatra képes kizárni minden gondot a fejéből, és csak a látványban gyönyörködni meg a kellemes emlékekre gondolni, amiket eszébe juttat a fodrozódó víztükör.
Mélázásából egy női hang ébreszti fel, a napfénytől kissé elvakultan, sötét foltokat látva pislog a mellette álló hölgy alakjára. – Örvendek. – Kezdi szemét kissé megdörzsölve, majd ahogy kitisztul a látása, a már éles arca tereli a tekintetét. – Kállay Ákos. – Biccent a bemutatkozásra, mert kezet még mindig nem szeret fogni. Férfiként ez egy kellemetlen helyzet, hiszen valamiért a pasik mindig késztetést éreznek arra, hogy úgy köszönjenek egymásnak. A nőknek ez annyival könnyebb.
-Igen, az enyém… valóban csodaszép, - Feleli kissé kihúzva magát, majd karját kinyújtva csettint párat a szájával, hogy a madár visszatérjen. A fehér tollas köröz még egyet a tó fölött, majd egy tökéletes mozdulattal megérkezik Ákos alkarján, aki kicsit közelebb nyújtja Alízhoz, ha szeretné közelebbről megszemlélni. - Mi a neved? – Kérdi remegő jobbjával megsimogatva a madár fejét, kissé lelapítva a bóbitáját. – Tikki! Tikki jó madár. Mi van Grillcsirke? – Az utolsó mondatnál a férfi elfojt egy kuncogást, mert mostanában sokat ismételgeti tollas barátja ezt. Tőle hallotta, amikor nem tud tőle délutánonként dolgozni, mert mindig beszél. – Ez a beceneve, ha rossz. De Tikkinek hívják. – Egészíti ki, hogy nehogy félreérthető legyen, amit felszedett magára a jószág.  – Szoktam szabadon is röptetni, megtanulta, hogy mindig vissza kell jönnie. A ragadozóktól tartok néha. – Folytatja tekintetét az égre emelve, azonban a Nap sugarai ismét elvakítják. Ha nem jár erre hippogriff, akkor nem lesz baj. – Csak nyugodtan. – Feleli egykedvűen, majd karján lendít egyet, hogy jelezze a madárnak: mehet, ha szeretne. Egy pillanatnyi habozás után elrugaszkodik a karjától, és a stég melletti fát veszi célba. – Hobbi fotós, vagy árulja is a képeit? – Szólal meg ismét érdeklődéssel a hangjában. Remélhetőleg nem paparazzi a hölgy, mert azokat nem kedveli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oláh Adrián
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2021. augusztus 20. 12:35 | Link


outfit ┇ nyakig ér a holiday


Az egyetlen, ami egyelőre kitölti az agyam az az, hogy rettentően viszket a hátam. A múltkor sikerült úgy felpörkölődni a napon, hogy aztán napokig csak hason dögölhettem éjjelente. Most már ott tartunk, hogy – mert tudom, van aki ezt bírja – a bőrt lehet róla szedegetni. Meredjek meg, ha értem, hogy ez mire jó. Biztos nem emiatt fogok ma lecsattogni a vízhez, ez tény, bizonyára mégis lesz valaki, aki megpróbálkozik vele. Majd elküldöm a fenébe vagy a víz alá nyomom. Nem cipelek semmit egy törölközőn kívül, az szolgál felsőként, a papucs is már csak az ujjaim között fityeg. Mezítláb, fürdőnadrágban, merész egy menet az iskola folyosóin, azonban kellőképpen fesztelen érzés. A másikak tekintete karcolta bőröm, én meg csak vihogtam egy jót, ahogy lepacsiztam bárkivel és haladtam tovább. Semmit sem kell túlspilázni kérem. Lehet valami lőrét hozhattam volna, vagy mint az eridonos strandolásnál, lehetne erre is mindenféle jó, amúgy is annyian járnak ide, mint a fene, lenne biznisz. Lehet felvetem Milánnak, hogy hagyjuk a francba ezt az iskolás mókát és nyitok ide egy bodegát, ahol minden földi jót is árulok. Szinte látom magam előtt ahogy néz rám és… nem, nem látok örömöt, inkább lelegyintene, hogy majd ezt is kialszom.
A tavacskánál már valóban nincs kedvem pult mögött ácsorgót játszani, ez tény. Körbepillantva nem a balatoni tömeg fogad, így értelme sincs fejben lángos receptet keresni. Megvonom a vállam, átfutom a közeget, majd elkapom a karcsú alakot, annak gazdáját, aki éppen kimerészkedett ide. Szememnek szép látványra görbülnek ajkaim felfelé, ahogy megindulok felé. Megnyalom ujjbegyem, azzal igazítok szemöldökömön, mintha muszáj lenne, majd már huppanok is a leányzó mellett.
- Úgy látom kiértek a vízből a szirének – vigyorgok egy sort, persze, nem fogom én itt a „top 100 legrosszabb csajozós duma”-t elővenni, mert akkor egyenesen a tóba fojtom magam inkább. Rövid karrier lenne. - Ha bekented a hátad, Zay, akkor csobbanhatnánk egyet – dobom le a törölközőt, meg a kezemből a papucsot, ahogy a navinés felé pislogok. Azt tudom, hogy bírja a tanulást, na de ha velem lazul, azt is? Jó kérdés. - Vagy segítsek? - rántom meg párszor felfelé a szemöldököm. Szerintem abból a pár alkalomból, amikor találkoztunk, már megszokhatta ezt. Ha nem, akkor, ciki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Negyedikes diák


the house bunny
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 286
Írta: 2021. augusztus 20. 16:31 | Link

Maki

Muszáj felvennem a napszemcsit, mert kipattan a szemem a helyéről ettől a hőségtől. Egy kis relaxáció céljából jöttem le a tóhoz. Eredetileg csak a faluba készültem, de indulásnál a táskámba még is beraktam egy fürdőruhát. Bordó színű, pántos és jól feszül a bőrömön. Nagyon is imádom ha egy ruha feszül rajtam, olyan jól áll hogy csuhaj. Miután kijöttem egy csomó édességgel a boltból, beletömködtem a táskámba őket. Ezek ilyen száraz édességek, úgyhogy se nem romlanak se nem olvadnak el.  Leterítettem egy jó nagy pokrócot, és elterültem rajta hogy napozzak cseppet. Túlzásba nem viszem, a bőröm fogja bánni de már régen voltam napon úgyhogy fogja bírna a kiképzést. Az utóbbi öt percben érkezett egy eridonos csajszika meg egy rellonos srác. Ilyen szép nyári napon nincs kedvük idelátogatni. Fellélegzek, hogy egyre többen kezdenek jönni, hátha akad társaságom. Odamenni senkihez sem akarok, olyan kényelmes. Felállni én innen nem biztos nem fogok. Közeledő lépteket hallok, egyre nagyobb és trappolást. Mintha álomból ébrednék, úgy veszem le a szemüveget. Sóhajtok egyet mintha nem örülnék ennek a találkozásnak. Pedig nem így van.
- Te itt? Mizu Maki? Hogy kiértek? Most vitték el őket a halfeldolgozóba. Én meg még be sem mentem, pont téged vártalak. – mondom majd egy kicsit arrébb húzódok hogy jól elférjen.
Ilyen cukker vagyok ám, meg amúgy is hozzám képest baromira nagydarab srác, és ezeknek a srácoknak kell helyet biztosítani. A Maki nevet tavaly év közben ragasztottam rá, mert állandóan majomkodott velem. Két majom vagyunk. Idén elég sokszor találkoztam vele, mert mindenhol felbukkant, de én sosem kerültem ki. Ha valakit kedvelünk, nem megyünk át jobbról balra, és ha valakit imádunk akkor állandóan kötözködünk és szivatjuk egymást.
- Hogyan kenném be a hátamat, onnan nem nőtt ki több kéz. Ki röhögnének. Segíthetsz, de előtte meglepetésem van. A lábamnál ott van a táska van benne néhány cucc, de nekem is hagyj! Ez a fizetséged. – magyarázok majd hátamra fordulok, és várom hogy megtalálja az édességeket.
- Merre voltál ma, mit csináltál te gyerek? – kérdezem.
Most kezd egyre kellemesebbé válni a napsütés, pont a megfelelő fokozatot éri el a sugárzása. Szoliba sosem mennék el, akkor inkább hipósodjak ki. Jól összelottyadna a bőröm, és teli lennék szarkalábbal. Mondjuk az anyám szolizás nélkül is teli van szarkalábbal, hát de tőlem ki nem? Erre fel is nevetek, de úgy felszippantom a plédet. Párat köhécselek, majd a karjaimat az állam alá teszem és nézelődök a távolban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 555
Összes hsz: 2281
Írta: 2021. augusztus 20. 22:58 | Link

Kállay Ákos






A férfi reakciójából ítélve úgy éreztem, hogy talán nem a legjobb pillanatban kaptam el, azaz megzavartam, kizökkentettem a gondolataiból. Ám a kételyemet eloszlatta az, hogy végül ő is üdvözölt, és nem küldött el melegebb éghajlatra, így maradtam a társalgásnál. Előfordult már velem az többször is, hogy nem voltak néhányan vevők arra sem, hogy egyáltalán megszólítottam őket, de legnagyobb megkönnyebbülésemre, ez most nem így történt. Eszembe sem jutott volna odamenni egy vadidegen emberhez, és megzavarni a nyugalmában, ha nem lett volna semmiféle hátsó szándékom. Jelen esetben tökéletes lehetőséget láttam abban, hogy lefényképezhessem a gyönyörű madarat, miközben szó szerint szabadon szárnyalt boldogan. Látszott, hogy az illető nagyon büszke a papagájra, ezt pedig teljes mértékben megértettem, hiszen csodaszép madár volt, és gyanítottam, hogy rendkívül intelligens is. A gyanúm tanúsítást is nyert, miután a papagáj láthatóan be volt tanítva arra, hogy visszatérjen a gazdájához bármilyen körülmények között is.
- Nagyon okos madár! Szia Tikki! - mormoltam oda a papagájnak hatalmas mosollyal az arcomon, nagyon tetszett, amikor kimondta a saját nevét.
- Grillcsirke? Honnan jött ez a becenév? - kuncogtam el magam a szám elé kapva a kezemet.
- Nekem egy macskám van, egy igazi tündéri lustaság - közöltem a férfival, miközben belegondoltam, hogy a cicám valószínűleg most is az igazak álmát alussza, ahogyan azt a nap nagy részében teszi.
- Köszönöm! - válaszoltam, majd extra gyorsasággal a repülő madár felé emeltem a fényképezőmet, hogy elkaphassam az adott pillanatot. Pár kattintás után megnéztem a képeket, amiket idáig sikerült lőnöm, majd egy elégedett mosollyal a férfi felé nyújtottam a masinát, hogy ő is megszemlélhesse az eddigi eredményt.
- Szerintem egész jó lett, Tikki nagyon fotogén, akár még sztár is lehet belőle! - vigyorodtam el, de a viccet félretéve a papagájról készült képekkel idáig nagyon elégedett voltam.
- Is-is. Hobbifotós is vagyok, vagyis így kezdtem, aztán nemrégiben egy befolyásos barátomnak köszönhetően kiállításra kerültek a képeim. Igazából nem az a célom, hogy csupán áruljam a képeket, hanem főként az, hogy ismertté váljak, amennyire csak lehet. Imádok fotózni, szeretném ezzel keresni a kenyerem. Így a munkám lehet a hobbim is egyben. Persze mással is foglalkozom hivatalosan, de azért nem kérek fizetőeszközt, mert az egy adottság - sütöttem le a szemeimet, ugyanis nem mindenki volt vevő a jóslásra, azonban ha már képes voltam megálmodni mások jövőjét, meg akartam hagyni a lehetőség arra, hogy ezáltal segíthessek másoknak.
- Főként fekete-fehér képeket szeretek készíteni, azok ugyanis visszaadják a puritán valóságot mindenféle körítések nélkül. Valamint megvan a maguk sajátos hangulata is. A célom az, hogy egy képnél elkapjam a megfelelő pillanatot a megfelelő időben, így nem egy sablon kép készül el, hanem egy olyan, amely tele van mondanivalóval, aminek látszik a történése, ahol átjönnek az érzelmek - tértem vissza a fényképes témához gyorsan.
- Ön mivel foglalkozik? - kérdeztem Ákostól, mivel én is kíváncsi voltam, hogy ő mivel keresi a kenyerét, ha már így belemerültünk a témába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2021. augusztus 20. 23:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 173
Írta: 2021. augusztus 22. 16:17 | Link

Széplaki Alíz
Tikki

Ákos az utóbbi pár évben nagyon szereti az ’én-időket’, ahogy a nők mondják. Neki sokkal jobban tetszik a magány, a ’hagyjon mindenki a picsába-idő’, de ha megkérdezi bárki, hogy mit csinált tegnap délután, akkor az én-idő valóban a legszalonképesebb kifejezés. Régebben mindenkit eltaszított magától, akit csak tudott, azonban az elmúlt időben pozitívan változott. Egyrészt gyógyul a lelke, másrészt az iskolában megtanulta, hogy nem minden esetben lehet így menekülni, főleg, ha az ember feletettese, esetleg valamelyik kollégája akar valamit tőle. Arról nem is beszélve, hogy már jópofizni is megtanult valamelyest, ami sok konfliktusos helyzetből húzta már ki az elmúlt hónapok alatt.
Halvány félmosolyra húzza száját, úgy bólint, hogy bizony okos madár. Nem mindig engedelmeskedik, mert pont olyan önfejű, mint a gazdája.
- Csak konok. – Teszi hozzá egyszerűen, ahogy kékjeivel a fára fel, majd onnan lesuhanó fehér madarat követi. Gyakrabban hozhatná ki, mert nagyon élvezi, azonban a férfiben mindig ott a félelem, hogy valami éri. A mugli erdők ilyen szempontból biztonságosabbak, ott nincsenek a levegőben olyan ragadozók, amik közvetlen veszélyt jelenthetnének egy kakadura.
- Előfordulhat, hogy megfenyegettem, hogy az lesz belőle, ha rossz volt. – Feleli hamis ártatlansággal a hangjában. – Persze csak viccből. Aztán rajta maradt. – Sosem tudna ártani Tikkinek, 18 éves korától a leghűségesebb társa. Egyetemi barátok, lányok jöttek és mentek, azonban ez a kedves jószág már nagyon sok éve vele van örömben és bánatban. Mind a kettőjüket megviselte, amikor a kórházban volt, s emiatt hónapokon át nem láthatták egymást. Mintha megharagudott volna rá a madár. Vagy csak az átokból áradó sötétséget érezte? Azóta sem tudja eldönteni, hogy az állatok megérzik-e az ilyet.
- Hmm...macska. Gyerekkoromban nekünk is volt. – Nagyon sokat nyúzta szegény párát, persze nem rosszindulatból, egyszerűen csak élvezte a puha bunda tapintását, meg azt, hogy amolyan fiúsan tudtak harcolni egymással. Mindig elkapta és ott volt a veszély, hogy szétmarja-e a karját, vagy sem. Persze, ha erősen megkapta ment a sírás, amikor egészen kicsi volt.
Érdeklődve szemléli a kattogó kamerát, meg a madarat, aki nem túl sokáig marad egyhelyben. Annyira nem ért a fotózáshoz, reméli, hogy ilyen mozgó modellel is lehet szépeket lőni anélkül, hogy bemozdulna a szárnya.
- Áh! – Köszöni meg a maga módján, hogy megnézheti a fényképeket. Elégedetten hümmögve szemléli az eredményt, szemmel láthatóan tehetséges a hölgy. – Nagyon jók lettek. Ha nem bánja, egy párat elkérhetek valamilyen módon? – Más ember a gyerekéről készült képeket aggatja fel a falra, Ákos a madarát. Meg az is ott van, hogy Tikki élete is véges. Szerencsére sokáig élnek, úgyhogy még a közelében sincs ennek. Azonban nem sok profi fotó készül a madárról.
Figyelmesen hallgatja, ahogy Alíz a terveiről beszél neki. Fiatalabb lehet nála, szép, hogy még ennyi ambíciója meg álma van. Ennyi idősen erre a kérdésre Ákos is csak sorolta, hogy milyen leleteket akar még megtalálni, mely országokba akar lejutni, milyen átkokat ismerne meg. Aztán tanár lett. Ez is egyfajta átok, szóval nem panaszkodhat. – Amennyire amatőrként meg tudom állapítani, jó úton halad. – Válaszolja olyan Ákososan szorítva a további sikerért. Tényleg jó is az, ha az embernek vannak ambíciói. Bárcsak neki is maradtak volna.
- Jól hangzik ez az elképzelés. A művész világban is ez a trend? Vagy hogy mondják ezt? Vagy az a jó, ha kitűnik valaki a mássággal? – Nem túlzottan ért ehhez a világhoz, sosem volt benne semmiféle ilyen művészeti dologban, mindig a pálcával kapcsolatos dolgokat részesítette előnyben. Ha olvasott, az is átkokról szólt meg párbaj-módszerekről.
- Én átoktörő vagyok… voltam? Tanítok itt a suliban, meg időnként besegítek a minisztériumnál. – Előkészítheti másoknak a bevetését, amire ő nem mehet. Rendszerezheti a mások által talált leleteket és kutatómunkát végezhet. Hát nem csodás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 555
Összes hsz: 2281
Írta: 2021. augusztus 27. 22:51 | Link

Kállay Ákos






Rengeteget köszönhettem Nathaniel-nek, mind szakmai, mind szociális szempontból. Amellett, hogy az egyik legjobb barátomnak tudhattam be, még segített is a szakmai karrierem előrelendítésében. Nagyon meghatott, és egyben örömömre szolgált, amikor felajánlotta a lehetőséget, hogy a képeim kiállításra kerülhetnek a közreműködésével. Ráadásul számos neves egyént ismert, akik által én is előrébb juthattam, ezért pedig örökre hálás leszek neki, sosem fogom elfelejteni, amit értem tett. Persze még csak az elején jártam a dolgoknak, de pár kiállítás után számos sikerélményben volt részem, így még nagyobb lendülettel vetettem bele magamat a fényképezésbe, mivel folyamatosan a szemem előtt lebegett az, hogy akár még neves fényképésszé is válhatok, ha elég kitartást, igyekezetet tanúsítok, na meg persze kreativitást, folyamatos fejlődést. Bíztam benne, hogy előrébb juthatok ezáltal, emellett pedig szerettem volna mindig is azzal foglalkozni, ami örömet okoz, ami a szenvedélyem, a hobbim. Visszatérve kusza gondolataimból a jelenbe, gyorsan megállapítottam, hogy a férfi papagája rém édes volt.
- Ezzel a tulajdonsággal nincs egyedül - vigyorodtam el a konokságra utalva. Én is arról voltam nevezetes, hogy makacs, akaratos vagyok, na meg egyebek... mondjuk egy bizonyos szinten ezek a tulajdonságok teljes mértékben illettek rám, ezt pedig nem is tagadtam.
- Ó, szegény! Bár a Grillcsirke jelzőből tudhatja, ha épp rossz fát tett a tűzre, ha épp így hívja - néztem a férfira mókásan. Láttam a madáron, hogy nagyon tanulékony volt, emellett pedig rendkívül önérzetes is. A mérete, illetve a fajtája által pedig rögtön lerítt róla, hogy sokkal intelligensebb volt, mint például egy hullámos papagáj.
- Nekem ez az első cicám. Szerencsére gyorsan összeszoktunk, bár mielőtt befogadtam volna, utánaolvastam, hogy hogyan kell tartani, mivel kell etetni, ápolni és a többi. Időnként próbálok játszani vele, de el kell fogadnom a tényt, hogy mindennél jobban szeret aludni - nevettem el magam, hiszen a macskám életének nagy részét valóban az alvás tette ki. A beszélgetésünket kicsit megszakítva lőttem néhány képet Tikkiről, amint épp a kék égbolton repülve élvezte a szabadságot a természet lágy ölén. A profi kamerámnak, illetve az elsajátított ismereteimnek köszönhetően a legtöbb kép jól sikerült. Személy szerint hárommal voltam leginkább megelégedve, ezeket pedig ki is hangsúlyoztam Ákosnak, amint megmutattam a papagájról készült fotókat.
- Ez a kép nem sokkal azután készült, hogy felszállt Tikki. A következőn épp felhőtlenül szárnyal az égbolton, a harmadikon pedig leszállt a közeli fára. Ez egy igazi remek fotósorozat - örvendeztem a férfinak, mert iszonyatosan elégedett voltam a munkámmal, Tikki pedig remek fotóalany volt. Sikerült vele megörökítenem az adott pillanat minden fontos mozzanatát, és pont ez volt a célom.
- Köszönöm. Csak nyugodtan. Szívesen odaadom az összes képet, ha gondolja. Illetve készítek egy montázst a három legjobban sikerült képből, azt akár ki is teheti valahova majd - ajánlottam fel Ákosnak a lehetőségeket, biztosítva ezzel, hogy ő is hozzáférhet a képekhez.
- Ha készen lesznek a képek, mármint elvihetőek, akkor szólok, és találkozhatunk valahol Bogolyfalván, ha ez így Önnek is megfelel - folytattam a mondandómat kissé magam is belezavarodva az elhangzottakba. Lényeg, ami a lényeg, hogy találkozunk újra, és átadom neki a kért képeket.
- Ez igazán kedves megállapítás Öntől. Mindenesetre remélem, hogy ezen az úton haladva sikerül megvalósítanom a terveimet - válaszoltam neki mosolyogva. Bíztam benne, hogy minden nehézséget átvészelve sikerül mindazt elérnem, amiről idáig csak álmodtam.
- Minden területen van valamiféle trend, ez alól a művészvilág sem kivétel. Én viszont szeretnék kitűnni azzal, hogy nem állok be a sorba, hanem megpróbálom megvalósítani az elképzeléseimet, egy sajátos "világot" teremtve ezzel magamnak, egy egyedi művészeti stílust, perspektívát. Szeretném, ha úgy tekintenének rám, hogy egyedi a munkásságom, és eltér a nagy számok törvényétől, az átlagtól. Szóval az egyediségemmel szeretnék kitűnni a sok művész közül. A múltban számos olyan alkotó van, akire felnézek, az egyediségük, a munkásságuk alatt elért sikereik pedig óriási motivációt adnak ahhoz, hogy felépítsem a saját imázsomat, karrieremet - közöltem őszintén a férfival. Nem volt előtte semmiféle takargatnivalóm, őszinte voltam végig, az pedig már rajta állt, hogy mit kezd az elhangzottakkal.
- Hogy érti, hogy átoktörő, illetve az volt? - kérdeztem vissza érdeklődő tekintettel. Nem sok ilyen szakmával foglalkozó emberrel találkoztam idáig, ezért nagyon is érdekelt ez a téma.
- Mesélne nekem kicsit arról, mit takar pontosan az átoktörés? Mármint a fogalommal tisztában vagyok csak arra vagyok kíváncsi, hogy ez mivel jár az ember életében - pontosítottam rögtön a feltett kérdést. Én például pontosan tudtam, hogy mivel járt a jóslás, azaz, hogy megálmodtam mások jövőjét. Ennek is megvolt a maga szép és csúf oldala... mindenesetre senkinek sem kívántam, hogy szert tegyen erre a képességre. Kicsit meglepődtem, hogy Ákos nem kérdezett rá erre a témára a beszélgetésünk során, de titokban nagyon hálás voltam neki, hogy ennyire tapintatos tudott maradni, és nem említette meg a dolgot, mint oly sokan. Persze ez a tapintatosság rólam nem volt elmondható, de azért igyekeztem visszafogni magam a kérdések terén, nem akartam túl tolakodónak tűnni.
- És mi jót csinál még a szabadidejében? Mivel üti el szívesen az unalmas perceket? - kérdeztem tőle barátságosan, majd a tekintetem a férfiról újból az égboltra emeltem, amiről leolvasható volt a felhők alapján, hogy egyelőre nem ér minket zivatar. Mondjuk csodálkoztam is volna, ha megváltozik az időjárás, mert napos, nyugodt időt ígértek mára, és úgy tűnt, hogy ez még egy jó ideig így is marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Örök főnix
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1265
Írta: 2021. szeptember 4. 21:59 | Link

Balázs


Szememmel körbe pásztáztam a táncolókat, remélve, hogy megtalálom azokat az ismerős vonásokat. Ám igazából nem is máshova, mint a legnagyobb tömegben kellett volna keresnem. Ráadásul az asztal tetejére. Remek. Még onnan is szedhetem le.
- Ne aggódjon, megtaláltam - böktem még oda Denisnek, nem mintha annyira foglalkoztatta volna a kérdésem. Talán én voltam az egyetlen józan azon a bulin, és ez egészen zavarba hozott. Ám éppen csak elindultam volna, amikor egy szőke üstök utamat állta. Kende, hát persze. Egy féloldalas mosollyal fogadtam a köszönését, ám egy szavát se hittem el. Ugyanannyira el volt ázva, mint bárki más azon a helyen.
- Nagyon kedves vagy, köszönöm - vigyorogtam, mert végig se kellett néznem magamon tökéletesen tudtam mennyire nem odaillő a pizsamám. Viszont a puszira még én se számítottam. Mivel azonban nem szájra történt, így nem is foglalkoztam vele. Némán megingattam a fejem, és inkább elindultam a másik delikvens felé.
Úgy kellett odatolakodnom az asztalhoz, hogy végre elérjem egyetlen drága papunk. - Balázs! Balázs! - kiabáltam fel, és megragadtam a karját is. - Gyere le az asztalról! - korholtam azonnal. Kicsit talán mérges voltam, amiért az éjszaka közepén kirángatott a puha párnák közül, de még inkább azért, amiket a telefonba mondott. - Vége a bulinak, megyünk haza - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|[
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


grey wind
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 4403
Írta: 2021. szeptember 5. 21:01 | Link

a város napján, kiscsaládos főzőmóka


Ez az idő sem fehér embernek való, pedig árnyékban pihen. Köténye alatt egy rövidnadrág és trikó pihen, no meg egy egyszerű papucs. Nincs gusztusa kiöltözni manapság, jól kinézni, ez az éppen már hosszúnak mondható, hátracsapott tincsei is jól mutatják. Lassan vennie kell hajgumit és/vagy hajpántot, vagy rávenni magát, hogy ne hagyja el az egész lényét, nem zárdába vonult. De még minden olyan furcsa, libikóka az egész bensője, vagy éppen már túl nyugodt. Most pedig semmit sem tolt magába, a vízen, kóstoláson kívül, tiszta fejjel virít a város napján, ahova kimerészkedett. Főzni mindig szeret, a bográcsnak pedig van egyfajta kuriózuma és különleges íze, amit hagy, úgy vélte, a bezárt szobában való merengésnél bármi jobb, miért ne ehetne akár? Tudja, hogy ez családos program, de neki olyanja, hivatalosan nincs. Ez még mindig keserű ízt hagy ajkaiban, persze, hogy szeretne, csak már nem mindegy, milyen áron. Egy lapra tett fel mindent és most tagadásban van, hogy akar-e még ilyet valaha. A kedveskén irigyelt családhoz fordult már, beszélt velük korábban, bandázhatnának együtt, ha nem gond. Ilyenkor mindig szánalmasnak érzi magát, Dimi pedig csúnyán néz rá, ha ilyeneket ki is mond magáról. Pedig megteszi. Végül mégis csak arról van szó, hogy szívesen kijönne, alkotna, kicsit elfelejtene minden rosszat, minden mást és elhinné, hogy a világa csak ennyiből áll.
Korán érkezett hát, hogy előkészítsen mindent, mivel neki minden lassabban megy, így kellett időt hagynia mindenre, de mire a többi bográcsban rotyog az étel, már az övé is. Amit tudott, otthon, még tegnap összekészített, így itt már csak a lényeggel kellett foglalkoznia. A csendes, unalmas perceket olvasással vagy másokkal való beszélgetéssel töltötte, nyilván nem várhatja el, hogy vele együtt jöjjön ki a kiscsalád is. Ideje van, az sem gond, ha végül nem jönnek, bár eddig nem jött üzenet, hogy gond lenne.
Az asztalra pakolja a sört, amit nyitott nem olyan rég és a kajára pillant. Nincs sok vissza, sőt, igazából ha már most levenné is jó lenne, így egy kanállal belenyúlva kóstol, miután megfújta, mert az égett nyelv nem jó játék. Tökéletes. Nyammogva keresi elő a telefont és lő egy képet a műről, amit már küld is a közös kis beszélgetésbe, naivan azt nem sejtve, ezzel mit szakít szét. Ha tudja, akkor megszólalni nem merne, de… nincs kiírva egyik kis buborékfejre, hogy most nem illik zavarni. Elpakolja a ketyerét, majd rágyújt, ráérősen várva, hogy induljon a műsor. A csikket a parázsra vetve végül merni kezd, csakhamar meg is érkezik a páros, így a bogrács mellett guggolva néz fel rájuk.
- Sziasztok! Csüccs le, oda már mertem két adagot, ehettek is – pakol még, majd annak, aki erre merészkedve kíváncsi a farkas főztjére. Nem kerüli el a figyelmét Dimi arca, de ezt már csak somolygással jegyzi csak meg, a boldogság kézzel fogható. Ilyenkor jut eszébe, hogy hasonlóan szeretne kinézni, de inkább nyúl a sörért és kortyol nagyot.
- Nincs benne csípős, a törpék is tudnak enni belőle. De ha kértek, tudok bele tenni – ül le végül, majd szusszan. - Minden rendben volt? - utal arra, hogy a kicsik nincsenek itt, ők meg ketten és úgy erre a napra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

we all eat lies
when our hearts
are
hungry
Nadia Rosales
Tanár



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 113
Írta: 2021. szeptember 12. 09:19 | Link

Zente

Az ember lánya általában nem örül annak, ha nyakon öntik valami lével egy rendezvényen, ez igazán bosszantó tud lenni, főleg ha nincs nálunk váltóruha. Velem is ez történt meg, a pillanatnyi meglepődésem át is fordult egy kis dühbe, de amikor megláttam a velem szemben álló, láthatóan zavart fiatalembert, s felismertem benne Zentét, már meg is feledkeztem arról, hogy leszidjam a figyelmetlenségéért. Fölösleges lett volna morgolódnom, hisz biztosan nem direkt csinálta, s amilyen tömeg kavargott körülöttünk, én is lehetettem volna figyelmesebb.  
- Igen, eléggé piros - húztam el a számat, ahogy magam is ráeszméltem arra, hogy ez bizony nem csupán valami szimpla folyadék volt, hanem olyan, ami beszínezi a fehér felsőmet,s amiből jobb híján talán tudok majd varázsolni egy rózsaszínt, de hogy hófehéret már nem, az is biztos.
- Jól van Zente, nincs semmi baj, ne aggódj - próbáltam megnyugtatni a fiút, nehogy bűntudata legyen, vagy emiatt stresszeljen, hogy nyakon öntötte a tanárát.
- Hümm - egy pillanatra visszatekintettem a felsőmre, aztán meg a fiúra, s bármennyire is kedvesen ajánlotta fel azt, hogy mágiával kiszedné a felsőmből a foltot, tartottam attól, hogy talán még nem menne neki olyan jól, nekem viszont mára elég volt egy folt, s nem hiányzott az, hogy rám varázsoljon még néhányat, vagy netán átváltoztasson nyuszivá. Leginkább legyintettem volna, hogy hagyjuk a dolgot, s menjen mindenki  a maga útjára, de annyira kedvesen ajánlotta fel azt az italt, hogy nem akartam visszautasítani, hogy ebből valami negatív következtetést vonjon le, így végül is mosolyogva bólintottam.
- Rendben Zente, elfogadom - mosolyogtam rá.
- Egy pohár szénsavas vizet kérnék - biztos, ami biztos, ha azt is rám öntené, annak már nem maradna nyoma.
- Egyébként mi újság veled? Nemsokára jön majd a vizsgaidőszak, várod már?- kíváncsian érdeklődtem, miközben megindultunk az egyik kiszolgáló pult felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 89
Írta: 2021. szeptember 12. 16:28 | Link

Tánya

- Ezaz, húúú! - nevetve örültem a többiekkel együtt, amikor elindult a következő dal, s bár nem ismertem a szövegét, azért itt-ott beleénekeltem valamit, amit hallás alapján a szövegnek véltem. Igazán jól szórakoztam ott az asztal tetején, onnan sokkal jobban be lehetett látni a tömeget, lehetett látni a tábortüzet, s az egész olyan volt, mintha én magam lettem volna egy rock sztár, aki a színpadról mindent lát. Kisgyerekkoromban sokszor játszottam rocksztárt, s talán nem is volt ehhez rossz hangom, de jelen helyzetemben inkább furán nézhettem ki így, ennyi idősen táncolva a sok fiatal között. Még szerencse, hogy nem a reverendámban voltam, mert akkor egy firkász biztosan a másnapi címlapra tett volna, így ezt viszont talán megúsztam. Az a sütemény beütött, elég rendesen, mert mióta elfogyasztottam, már meg is feledkeztem érkezésem valódi okáról. A süti hatása alatt eltűnt a felelősségérzet, felszabadultak a gátlások, s talán a buli hevében már a pólómat kezdtem felfelé húzni, mikor váratlanul egy ismerős hang szólított meg, majd kezemen éreztem a nő kezét.
Tánya volt az, ezer közül is felismerném őt, s ahogy megláttam, meg is örültem neki. Mintha beszéltünk volna telefonon, úgy emlékeztem, de ezek szerint valahol itt kóborolhatott. - Tányaaaa! - örömmel kiabáltam a nevét, amit szerencsére elnyomott a hangos zene dübörgése. Az asztalról majd leestem, úgy húzott lefelé, egy kicsit meg is inogtam, mire sikerült elkapnom az egyensúlyt. - Neeeee, még csak most kezdődööött, olyan jó a hangulat - mondtam mosolyogva, s nem is engedtem el a kezét. Pillantásom végig futtattam rajta, pajzán félmosoly kúszott arcom szegletébe.
- Hú de szexi vagy ebben a pizsiben - mondtam vigyorogva, aztán odarántottam magamhoz, s szenvedélyesen megcsókoltam, miközben jobbom a fenekére siklott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 37 ... 45 46 [47] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa