A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833080#post833080][b]Orbán Gábriel - 2021.06.25. 17:51[/b][/url]

A legjobb biztosíték arra, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy az unokaöcséd azt mondja, hogy persze, vidd csak el az egyetlen gyerekét egy rendezvényre. Ki az a megátalkodott őrült, aki elengedné a gyerekét valakivel, aki ténylegesen birtokolja egy másik ember életét, sőt, tovább megyek, aki elintézte azt, hogy birtokolhassa? Ugye. Minden rendben van. Lassan egy éve élek így, és bár teljesen biztonságba sose fogom érezni magam, de azért klasszisokkal könnyebben vagyok, mint korábban. Ha minden jól megy, nyáron el tudom intézni azt az utolsó kérdéses pontot is, ami még visszatart a teljes felszabadulástól. Szabad vagyok, de még érzem magamon a láncokat. Egy nap, talán egy nap... nem, kizárt. De a mostani életem rendben van.
- Szóval semmihez sincs kedved, Flóri?
Mivel már végigsoroltam minden lehetőséget, ami csak van, és ő mindenre csak a fejét rázta, gyanítom, hogy nem maradunk sokáig. Szépen halad mellettem, fogja a kezem, és egészen addig rendben is vagyunk, amíg meg nem torpan az apró embergyerek, és bele nem szagol a levegőbe. Csöpp orra ráncolódik.
- Apád nem adott reggelit ezek szerint, csodás.
Az utolsó szót kicsit ironikusan teszem hozzá, és persze halkabban. Lehajolva, könnyű szerrel emelem meg a kisfiút, és emelem fel, hogy aztán így folytassuk az utat a készülő ételek irányába. Azért cukorral mégsem tömném a gyereket rögtön első étkezésnek. Szerzünk kenyeret, szalonnát meg kolbászt, felénk jól vannak lakatva az aprónépek is, és rendes étellel etetjük őket. Gabonapehely, na hagyjuk. Végignézek a lehetőségeken, és végül kiszúrok egy nőt, aki biztos, hogy van olyan érzékeny, hogy megesik a szíve egy éhes gyereken, így felé veszem az irányt.
- Ne haragudjon, hogy zavarom, nem reggeliztünk, mielőtt elindultunk, nem kérhetnénk esetleg valami reggelinek valót a gyereknek? Természetesen kifizetem.
Hogy érzékeltessem a gyerek fogalmát, kicsit megemelem a kezemben található példányt, aki mosolyogva néz a nőre. Ejnye Flórián, hát ilyen korán kezded?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833117#post833117][b]Orbán Gábriel - 2021.06.25. 21:03[/b][/url]

- Mi az hogy! Igazi falusi gyerek! Inkább vigyáznia kellene, mert még a végén mindent felfal. Igaz-e.
Flóri nevetve helyesel, azzal a kis megjegyzéssel, hogy a szalonnának a piros része a legfinomabb. Hát azért fiam, ezzel vitatkoznék, mert jó annak a fehér része is teljesen, de ki vagyok én? Ugye? Na ugye. A lényeg, hogy ez a kis mamlasz rendes ételt kapjon, és, ahogy elnézem, a legjobb helyre jöttünk, mert ez a nőszemély igencsak érti azt, hogy mivel kell levenni a lábáról egy férfit: Zsírral. Mintha a karmám kezdene tisztulni, mert egyből egy olyan emberhez vezetett, akik pontosan tudja, hogy mire vágyom. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára szalonnát, valahogy az iskolában nem igazán értéklik a jó kis magyaros-parasztos életvitelt, zsírral, hagymával, piros paprikával.
- Köszönjük. Ön igazán kedves, és tehetséges. Már most nagyon finomak az illatok, sőt, ha szereti csípőssel bolondítani az ételt, én esküszöm, hogy feleségül veszem itt helyben.
Mondjuk ahhoz persze hivatalosan is el kellene válnom, nem elég csak az, hogy évek óta elszeparálva élek a feleségemtől, aki igazából ugye nem is az, de ez most egy teljesen mellékes történet. A kiskölyköt lepakolom a sörpadra, és meghazudtolva a tényt, hogy az apja megnevelte, már nyúl is egy szelet kenyér után.
- Flórián!
Korholom nevetve, mert azért ezt mégsem illik. Értem én, hogy éhes, de azért nem éheztetik, és illendő volna megvárnia, míg a felnőttek engedélyt adnak rá. Nagy szemekkel néz fel rám, majd a vendéglátónkra, és végül megállapítva, hogy nem kellene ezt csinálnia, beleharap a kenyérbe.
- Esküszöm önnek, hogy nem éheztetjük. Legalábbis nem úgy ismerem az apját, mint, aki ne adna neki enni. Csak, elfelejtette velem közölni, hogy úgy gondolja a felvigyázásba a reggeli is beletartozik.
Pedig nagyon úgy néz ki, hogy szegény gyerek itt teljesen el van hanyagolva. Még szerencse, hogy azért rendelkezik egy kis egészséges gyerekhájjal. A hölgy felé nyújtom a kezem, mégiscsak így illik.
- Gábriel vagyok, ő pedig Flórián. Nem láttam még erre, emlékeznék önre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833126#post833126][b]Orbán Gábriel - 2021.06.25. 23:27[/b][/url]

Tetszik. Az egész helyzet határozottan tetszik, és bár az elején húztam a számat, hogy eljöjjünk, most már így érzem, hogy ez egy kifejezetten jó döntés volt. Az emberek kedvesek, akik abban az időben jártak ide, mint mi, Gábrielnek hisznek, neki szólítanak. Szépen, lassan elkezdem elhinteni azt a pletykát, mely szerint Nowak Gorán valószínűleg kétes életvitele miatt már nincs az élők között, de jó ide nem láttam, nem beszéltem vele, elsodort az élet. Meg kell halnom, ezt én is tudtam abban a pillanatban, hogy mássá lettem, tudtam, hogy ez egy olyan döntés, ami nem ér véget egy nap. Örökké, vagy legalábbis addig, amíg engedi a világ, Gábrielnek kell lennem. Sajnálom. tényleg sajnálom, de mindent elkövetek, hogy az igazi ne érezze azt, hogy a halála nem több, mint elpocsékolás. Hiszem, hogy tudja, elvégre komolyan megneveltek minket.
- Maga egy Istennő!
Jelentem ki elégedetten, még úgy, mint az olasz szakácsok, ujjaimat összeérintve csókolom meg őket, hogy aztán szétválljanak a levegőben.
- Szer mányifikó.
Vagy valami ilyesmi, bevallom a magyaron, a horváton kívül csak kicsit beszélek lováriul. Az emlékek feljönnek, visszatérnek, értem, ha hozzám beszélnek, de nem biztos, hogy mindig tudok is válaszolni, de értem. Az is valami.
- Úgy látom, belopta magát a szívébe, és viszont is.
Elvégre Flóri csak mosolyog és mosolyog, nem is értem, hogy egy ilyen szép gyerek mellett, az apja miért nem választott már másik asszonyt. Lehetősége biztos lett volna, de hát olyan furcsák ezek a maiak. A két nagygyerekem is már kirepült, házas, sőt, lassan alig negyven évesen elmondhatom magamról, hogy nagypapa vagyok. Van ennél riasztóbb? Nem hiszem. Ösztönösen mozdulok, hogy segítsek rajta, de úgy tűnik, ő igencsak önellátó, ez is olyan mai dolog, a nők sokkal céltudatosabbak, bár, aki ismerte Marijat, az tudja, hogy nekem ez a típus jön be, szóval egyáltalán nem bánom a világ ilyen fokú alakulását. Egy asszony csak tudja megoldani a problémáit.
- Szintén. Itt lakom már jó pár hónapja, de csak aludni járok haza. Pár embert ismerek csak errefelé, őket is leginkább az iskola miatt, vagy az unokaöcsém révén.
Ezzel pedig elárulom, hogy halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ki ő, de, ha tudnám is, most őszintén, én ítélkezzek? Ugyanmár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833139#post833139][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 08:15[/b][/url]

Nem hittem volna, hogy ennyire kedves. Van az arcában egyfajta erős titokzatosság, valami, amit nehezen tudok szavakba önteni. Mintha egy nagy titok telepedne kettőnk közé, amit ő titkol, és kivételesen nem én. Nekem nem szabad felfednem a titkomat, mert akkor vége mindennek, de úgy érzem, az övé nem ilyen, talán nem is titok, talán csak valami olyan, amiről én nem tudok, de a múltban megtörtént. Fel-felpillantok rá, próbálom kitalálni, hogy mi lehet az. Házasságtörés? Harmadik félként szétdúlt egy családot? Vagy talán arra a létre szorult, amikor a testéből kereste a kenyerét? Hallottam már ezekről errefelé, de nem feltétlen társítottak hozzá nevet, vagy nem volt olyan különleges, míg a Veréna egy igen különleges név.
- Jól bánik vele. Van sajátja?
Teszem fel a kérdést, ami egyből felmerült benne, ahogy láttam, milyen tökéletességgel nyúl a gyerekhez. Bevallom, én hetekig nagyon aggódtam minden érintéstől, pedig papíron van négy gyerekem. Négy. Elképzelni se tudtam korábban, hogy milyen apának lenni, és most is csak nagyon felületes sejtésem van, a legtöbb a Flórival töltött idő miatt.
- Ugyan kérem! Hiszen már így is nagyon sokat tett értünk. Próbálom minél kevesebb cukorral tömni, délután aludnia kell, hogy az apja készülhessen a jövőheti óráira.
A gyerek anyjáról nem véletlenül nem esik szó, nem jöttem még rá, hogy Milán mennyit szokott beszélni Fecskáról. Nem akarok én ebbe belerondítani, és valahogy még nem merült fel közöttünk, hogy rákérdezzek, mit szabad és mit nem a gyerekkel erről a témáról beszélni.
- Szeretek aktívan élni, nagyon sok felesleges energiám van, így bevállaltam még egy félállást is, és ha még mindig nem fáradtam le eléggé, általában eljárok falat mászni.
Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főnixek magasan fészkelnek, és azokat a sziklákat valahogy meg kell tudnom mászni. Gyakorlatilag arra készülök, hogy fizikailag teljesen rendben legyek, amikor a tanév végén elutazom, hogy megtegyem, amit meg kell tennem.
- Nagy-nagybácsi. Azt hiszem. Az apja az unokaöcsém. Felénk mindenkinek igen korán lett gyereke, nem nézné ki belőlem, de én már nagypapa vagyok. Negyven évesen. Mondjuk, nem sok időt töltöttem itthon, mert engem elszólított a hivatásom, mást akartam, mint az ott élők. Milán is, az unokaöcsém, ezért jöttünk át ide.
Megsimogatom Flóri haját, aki nyammogva eszi a piros részét, és nagyon rendes gyerekként nekem adja a gyereknyáltól még nedvesebb fehér részt. Igazán kedves gyerek.
- Tanítok. Legendás Lények Gondozását. Ez az első tanévem, eddig kutatómunkát végeztem más országokban. Szerencsés vagyok, mert megértették, hogy nekem mennem kell.
Nem nagyon szoktam beszélni magamról, meg a nem létező, de múltamról. Csak vagyok, de most mégis, elkezdtek dőlni belőlem a dolgok. Teljes nyugalomban.
- Ön pedig az egyik vendéglátóhely séfje?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833143#post833143][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 09:40[/b][/url]

- Mindenképpen, csak nem akarom, hogy csak az legyen a gyomrába.
Könnyebb lett volna persze, ha Milán szól, hogy semmi sincs a gyerekbe, és akkor kerítek neki valamit otthon, vagy esetleg valahova beugrunk némi reggeliért. Bár, akkor nem jöttünk volna ide, és nem tapasztaltunk volna kellemes társaságot. Tudom, hogy lassan indulnunk kell, mert szomjas lesz, és most, hogy már evett, nem is nyűgös, vagyis hamarosan mégiscsak mindenre is fel akar majd ülni és mindent ki akar majd próbálni.
- Még csak tanulom ezt a pótapaságot, meg az apaságot is.
Sosem voltam valójában apa, Marija sosem akart gyereket, sosem ért rá, és valahogy én is azt mondtam, hogy nincs szükség rá. A mi életvitelünkbe nem fér bele. Nem hiányzott, nem volt meg az érzés, aztán jött Flóri, és felébresztett valamit, ami korábban valóban nem volt meg bennem, és amiről azt hittem, hogy nem is létezik. Nem azt mondom, hogy most azonnal, de ki tudja, vén fejjel talán el fogok jutni oda, hogy akarok gyerekeket. Nem Gábriel feleségétől, azért van még meg a házasság, mert nem dívik a válás, de mind a ketten tudjuk, hogy ez egy kihűlt dolog. Akkor is az volt, amikor hosszú évek múltán Orbán Gábriel besétált az életükbe.
- Örülök, hogy így alakult. Többnyire, ha nincs kedvem főzni, akkor csak rendelek egy pizzát, de az illatok alapján érdemes lenne rendelnem a panzióból inkább. Vagy kibérelhetném magát, hogy főzzön nekem. Nem tudom, hogy ilyet lehet-e csinálni.
Tudok főz... nem, maradjunk annyiban, hogy tudok olyan ételeket készíteni, melyekkel nem feltétlenül mérgezem meg magam, de egyszerűbb a kastélyban enni, vagy tényleg rendelni. A hazai ízeket akkor kóstolom, amikor küldenek valamit a családtagjaim.
- Főként Írországban, ahol augureyeket és jobberknollokat kutattam, és Afrikába, ahol fwoopereket. Idén nyáron még van egy utam, szeretném a főnixeket jobban megismerni, de utána azt hiszem, befejezném a vadhajtást, és inkább itt rendezkednék be hosszútávon.
Már ha persze képes leszek arra, hogy tényleg fenntartsam azt az életet, amit jelenleg élek. Megbűnhődők, ebben biztos vagyok, de most szeretnék egy kicsit, pár évtizedet békességben leélni, talán ez még beleférne, bár lehet, hogy túl nagy kérés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833157#post833157][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 11:48[/b][/url]

Édesen nevet, legalább nem néz totális hülyének, vagy, ha annak is néz, legalább nem mutatja. Amúgy szerintem ez egy hiánypótló ötlet. Mondjuk átjönnek hozzád a barátok, de nincs kedved főzni, viszont nyilván megvillantanál valami különlegeset. Ilyenkor csak hívsz egy profit, megfőz neked, és ha arcoskodni akarsz, akkor felhúzol egy maszatos kötényt, és éppen az utolsó kavarásokat csinálod a nem tudom én min, amikor megérkeznek. Tudom, hogy ez nem a legetikusabb, de egy embernek munkát adsz, és nem mérgezel meg másik tízet.
- Na mit szólsz Flóri, kóstolók leszünk.
Szorítom meg egy kicsit a kiskölyök combját, akivel egyszerre szimatolunk a levegőbe, mintha csak begyakorolt különszámunk lenne ez. De nem, pusztán csak férfiak vagyunk, akikre éppen egy nő főz, el vagyunk mi szokva ettől a kényeztetéstől.
- Örömmel.
Teszem azért még hozzá mosolyogva, mert lassan tényleg úgy érzem, hogy el vagyunk kényeztetve, és mire kettőt pislog, már oltár elé rángattam, aztán beállítottam a konyhába. Csak viccelek, bár, a konyhába állítós, forradalmi tervem még mindig nagyon tetszik. Felemelem a kanalat, megfújom előbb a levest, és csak utána tartom oda a gyereknek, hogy kóstoljon, majd a magam részére is felveszek egy picit, és szintén megfújom.
- Nagyon finom!
Jelenti ki a kicsi, és én csak egyetértően bólogatok, miközben ő közelebb húzza a másik tányért. Tényleg nem éheztetjük, esküszöm, hogy nagyon jó sora van a kiskölyöknek nálunk. De mielőtt még forrón belenyúlna és az arcába tömné mozdulok, és az előző manővert hajtom végre, azzal a különbséggel, hogy most egy kicsit határozottabban kell elhúznom a kanalat.
- Azt hiszem, ez még jobban ízlik neki.
De anélkül, hogy ne kóstolnám, nem mondhatok véleményt, így én magam is beveszek egy falatot, de a gyerek tekintetéből egyértelműen látom, hogy ő még enni akar, vagyis a maradékot fújom és belé adagolom.
- Nagyon tetszik a finom csípős él, nem csak a levegőbe beszélt, én jóval csípősebben étkezem, de úgy érzem, hogy ha ezt kéne életem végéig ennem, rendben lennék. Talán egy csipetnyi só még mehetne bele, de az éppen annyi, hogy mindenki magának dönti el.
- Viszont most már jobb, ha indulunk, még a végén itt ragadunk egész napra. Micsoda kis sószsák ettél!
Nevetem el magam, hogy megemelkedek a gyerekkel, aki nevetve kapaszkodik a nyakamba. Remek, ezek szerint nem tervez sétálni a következő percekben. Kicsit dobok rajta, hogy feljebb kerüljön, mosolyogva pillantok a nőre.
- Ön olyan, mint egy főnix, és mivel a kedvenc madaram, higgye el, ezt nem igazán mondtam még senkinek. Köszönjük, hogy megmentett minket, az adósa vagyok. És, ahogy elnézem Flóriánt, délben találkozunk.
Biccentek felé egyet, miközben újabb, rövid kézfogásra nyújtom a kezem. Ahogy elindulunk Flóri integet, és, ahogy lennie kell, pár perc múlva már bele is veti magát a játékba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833169#post833169][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 13:26[/b][/url]

- Szóval kiváló szakács, csodás hangú, gyerekekkel suttogó. Nem vagyok benne biztos, hogy maga valódi.
Visszajöttem. Hogy miért? Magam sem tudom, de miután leadtam a gyereket unatkozni kezdtem. A kastélyban nem volt dolgom, Benő gyerekkel mindent elrendeztünk még tegnap, hajnalban én ellenőriztem az állatokat, napközben ő. Össze is találkoztunk, ő is más gyerekét pesztrálta, azzal a különbséggel, hogy oda prezentáltak egy anyát is, de lényegében hasonlítottunk.
Otthon se volt mit csinálnom. Van egy lány, akinek fizetek, hetente egyszer jön, kitakarít, és hát az, hogy én takarítgassak, nem az én világom. A kislánynak kell a pénz, ezt láttam a használt iskolai felszerelésén, nekem meg jól jön, hogy nem kell koszban élnem. Azokat csinálom csak, amik furcsák lennének, vagyis képes vagyok mosni. Azért a boxereket mégse ő hajtogassa. Minden mást azonban, nyugodt szívvel rábízok. A nagy unatkozásban meg arra gondoltam, hogy miért is ne jöhetnék ki, legfeljebb iszok egy sört, a csapolt mégis sokkal máshogyabban esik.
- Van partnere, vagy elfogadja a társaságom?
Nekem nincs itt kialakított baráti társaságom, valóban kicsit elszeparáltan élek, és a szabadidőmet azzal töltöm, hogy próbálom kitalálni, mi lett az évfolyamtársakkal, ki az, aki még itt van, és ki az, aki már tovább állt. Eléggé szerencsétlen egy gárda vagyunk, mert Gábrielen túl Hegedüsh is fűbe harapott, sőt a Mononoke lány is, bár ő egészen fiatalon. Furcsa lány volt, nem csodálkozom. Grünwald valami fiatal lányt vett el, és ha jól emlékszem Szávay az, aki még itt van. Láttam is valamelyik nap egy vörössel, meg egy másik nap is egy másik vörössel. Most, hogy így végignézek a nőn, ő is vörös. Ő is egy másik vörös. Jó sok itt a vörös nő. Köszönjük Sherlock.
- Gondolkozott azon, amit délelőtt beszéltünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833177#post833177][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 14:36[/b][/url]

- Sört, egyértelműen. Fesztiválhangulat van.
Legalábbis rémlik, hogy ilyen a fesztiválhangulat. Könnyed zenei háttér, kényelmes nyári szandálok, és ezek az arany meg ezüst tetoválások a lányokon, amik nem tudom, hogy mikor jöttek divatba. Mindenki laza, a kezében pohárral, kicsit mozdul a zene ritmusára. Ismertebb és kevésbé ismertebb fellépők is vannak a listán, így mindenki megtalálhatja a maga stílusát. Tökéletes.
- Ha meg nem vágyik rá, én megiszom a magáét, maga meg iszik egy koktélt.
Tessék, azt ne mondja senki, hogy nem fontolom meg alaposan azt, hogy miként ne költekezzünk feleslegesen. Sőt, mi több, ha úgy tetszik, maga vagyok a spórolás. Jó nem, nem vagyok fukar, de valahogy mindig volt vésztartalékom, ha menekülnöm kell, és volt már olyan, hogy menekülnöm kellett. De innen már nem szeretnék sehova se menni. Túl nagy kérés, tudom, de azért még reménykedek abba, hogy a bolygók együttállása, vagy ki tudja, hogy mi, segít majd. Milánt nem merem megkérdezni, a legkevésbé azt szeretném, hogy meglássa, nem az vagyok, akinek lennem kellene. Naná, hogy az unokaöcsi jóstehetség, hát persze, hogy a nyugodt bujkálást éppen egy rokon veszélyezteti a leginkább.
- Kettővel is? Hallgatom.
Felelem mosolyogva, mert kettővel még meg tudok barátkozni, ha éppen úgy van. Az elsőn mosolygok is, azonban a másodiknál megemelkedik némiképp a szemöldököm, és kétkedve pillantok rá, mint aki nem biztos benne, hogy ez egy jó ötlet. Hogy miért is? Nos, mert nem igazán vagyok biztos benne, hogy ez egy jó ötlet.
- Darabolásban jó vagyok, de a többi... nem biztos, hogy ezen a téren helyt tudnék állni. Viszont hajlandó vagyok megpróbálni annak érdekében, hogy olykor jókat egyek. De nem kérném öntől, hogy minden napját rám szánja, csak, amikor kedve van. Nem nagyon ismerek itt senkit, többnyire otthon vagyok, szóval, ha esetleg egyszer, kétszer ráérnek, nekem már az is jó lenne. Nincsenek nagy igényeim, csak hiányzik a házias koszt.
Márpedig nagyon szeretek enni, és nagyon hiányoztak a jó magyar ételek, ha néha főzne rám, már az is bőven boldoggá tenne, így eszembe se jutna több.
- Oh, úgy látom, vannak hódolói, így nehezen hívom meg egy italra. Főzni meg tud. Feladta a leckét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833193#post833193][b]Orbán Gábriel - 2021.06.26. 22:36[/b][/url]

Hagyom, hogy intézkedjen, mert azt mondják, hogy az a legjobb, ha mindent a nőre bízol, amiben ő intézkedni akar, ettől lesz szent az a bizonyos béke. Én szeretem, ha szent a béke, éppen ezért hagyom is, hogy kiélvezze ezt a figyelmet. Amúgy is, egy nőnek jól esik az ilyesmi, és a normális férfi még büszke is rá, ha ilyen szépen fejezik ki magukat az asszonyukkal kapcsolatban. Persze mértékkel, ami itt is jelen van, semmi illetlent nem tapasztalok. Nem mintha közöm kellene, hogy legyen hozzá, ez egyáltalán nincs így, de ha belegondolok, hogy lenne, akkor sem hinném, hogy féltékeny lennék, én szeretek büszke lenni. A sört felemelve köszönöm meg a srácnak, és biztos, hogy alkalomadták majd visszahívom én is valamire, elvégre, ez a gesztus Verénának szólt, én csak egy szerencsés flótás vagyok, aki jókor volt jó helyen. Nem akarom elhitetni senkivel, hogy ezt megérdemeltem, vagy járna nekem, így gyorsan lekézjelezem neki, hogy a következő kört írassa csak fel, majd jövök, és rendezem. Ezek után viszont engedelmesen követem a nőt, útközben neki is megköszönve az italt.
- Nekem tetszik. Ha esetleg pénteken egy kicsivel többet készítene, akkor azzal kihúznám hétfőig.
Jó, hát azért nyilván rendesen reggeliznék, olyan kiválóságokat, mint amelyekkel ő maga is megkínált minket még reggel, meg azért a vacsorám is többnyire kiadós. Szeretek enni, nem tagadom, de szerencsére olyan munkám van, amiben megvan a kiadós edzés, és ez azt eredményezi, hogy ehetek, amennyit csak jól esik. Amúgy meg, én büszkén lennék pocakos apatestű is, ha arról lenne szó, hogy irodában ülöm le a nyolc órámat, de megmarad a szalonnám. Abban is számos szeretnivaló van. Idővel talán oda lyukadunk ki, de nem fogom bánni.
- Csak viccelek, ne magyarázkodjon, kérem, nem áll szándékomban megfeddni, az élete az öné.
Ebben teljesen biztos vagyok, és erről biztosíthatom is, nem kívánom elvenni azt, pusztán csak kedves szerettem volna lenni vele, mert szimpatikus a számomra, meg hát szalonnával etetett, szóval ez gyakorlatilag már szerelem, de nem, tényleg, csak gondoltam jól esik neki, ha jelzem felé, hogy elismerem, mint nőt.
- Szóval, szeretne eljönni, felmérni a terepet? Nem tudom, hogy egy konyhában mit lehet felmérni, de valamit egészen biztosan, szakértő szemmel. Meg akkor elmondhatná, hogy mit kellene vennem még, hogy egyáltalán használható legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833212#post833212][b]Orbán Gábriel - 2021.06.27. 06:56[/b][/url]

Elgondolkodtató, hogy egyes dolgokra miért úgy reagál, ahogy. Elvégre egy ilyen korú, hangú, kinézetű nőnek már tisztában kéne lennie az előnyeivel - meg persze a hátrányaival is -, vagyis, tudnia kéne hódítani és leigázni. Mégsem teszi, és úgy érzem, hogy van valami, ami azelőtt történt, hogy és ideérkeztem volna. Mégis, ha körbepillantok, nem néz ránk senki másként, se dühösen, se megvetéssel, szóval, azt hiszem, valamit olyan dolog, ami mély nyomot hagyott, de mégsem tartják illőnek lereagálni. Kicsit ostobának érzem magam a nem tudásom miatt, de úgy vagyok vele, hogy ez nem is kell, hogy számítson, én boldogan elvagyok azzal, aki ma beengedtem az otthonomba. Ez talán egy kicsit gyors tempó, hiszen ma találkoztunk, de hiszek abban, hogy az, aki disznóval kínál, rossz ember nem lehet.
- A Mennydörgőben, középtájon.
Adok választ, mielőtt én magam is leülnék, de, amíg egy nőnek jól áll a mezítlábkodás, addig én, férfiként nem élem át ezt az egészet. Talán csak idő kell hozzá, és hamarosan én is a lábam lógatom a vízbe.
- Van az utcában egy ikerház. Az egyik felében az unikaöcsém lakik a gyerekkel, a másikban meg én. Mivel van, hogy az iskolában később végzek, arra gondoltam, hogy adnék kulcsot önnek, hogy ne raboljam az idejét kinti strázsálással.
Természetesen nem a segítség alól szeretnék kibújni, hanem vannak napok, amikor tényleg elhúzódik a nap, és olyankor nincs mit csinálni, menni kell előre. Nem szeretek semmit sem félbe hagyni, így ezt sem. Iszok egy kortyot, majd letéve magam mellé a poharat, elpillantok a lenyugvó nap irányába.
- Nem is tudtam erről a helyről, egészen különleges és megnyugtató akkor is, amikor az ember fülében nem cseng a basszus. Hol szokott még énekelni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833232#post833232][b]Orbán Gábriel - 2021.06.27. 15:50[/b][/url]

- Ja igen, van egy lány, aki takarítani szokott nálam. Diáklány, csendes, dolgos, neki is van kulcsa, szóval felbukkanhat, amikor ott van, de természetesen szólok neki is.
Furcsa, hogy ennyire kitárulkozó vagyok? Lehet, de igazából, úgy érzem, hogy sokkal zavarosabb lenne minden körülöttem, ha nagyon bizalmatlan lennék. Vannak problémáim, van egy enyhe üldözési mániám, de olyan régen élek már Gábrielként, hogy már nem akarok csak félni, hogy valaki rájön. Élek, mint egy ember, bízok és remélek. Vannak jobb és rosszabb napok, de hónapokkal később vagyunk, és eddig minden a legnagyobb rendben ment. Persze, hogy félek, hiszen bármikor utolérhet a sors keze, de remélem, hogy nem fog megtörténni, vagy, ha mégis, hát legalább addig normálisan élek.
- Akkor ezért nem láttam. Nem vagyok valami nagy szerencsejátékos.
Amúgy se szeretem a csicsáskodást, bőven elég az az évi néhány alkalom, amikor ki kell öltözni, nincs szükségem arra, hogy annál is több alkalommal erőltessem magamra a jó megjelenést. Én kétkezi ember vagyok, mindig is az voltam, mindig is az leszek, ezen az sem változtat, hogy nem a saját nevemen élek.
- De azért örülök, hogy most volt lehetőségem hallani, és láthatóan a közönség is örült.
Vagyis, ez mindenképpen egy sikeres esemény volt. Pár kortyot iszok, miközben hallgatom őt, és halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy belegondolok, hogy olyan, mintha női hangon olvasnák fel az önéletrajzom. Ezek a mondatok ugyanis rám is igazak.
- Hontalan. Bárhol jártam a világban, sehol sem éreztem magam otthon. A kastélyba szerettem járni, jó évfolyamom volt, összetartó csapat. Az egész iskolai légkör, a tanárok... Képzelje, ott voltunk, amikor Felagund és Shanes összejöttek. Sosem hittem volna, hogy megérem, hogy az a morgós medve érzelgős legyen. Aztán tessék. Megtörtént a csoda.
Emlékszem, hogy mennyire megdöbbentünk, amikor csókolózni láttuk őket, meg összeházasodni. Az ember gyereke nem hiszi, hogy ilyennek egy nap szemtanúja lehet, és mégis megtörtént.
- Azért jöttem vissza, mert reméltem, hogy az érzés, hogy visszajön, de még mindig olyan, mintha hiányozna valami, nem teljes az élmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=833295#post833295][b]Orbán Gábriel - 2021.06.28. 07:32[/b][/url]

- Helyes, elvégre arra vannak ezek az események, hogy egy kicsit növeljék a népszerűségüket. Úgy hallom, ma még a kappák is fellépnek, pedig ők mostanra igen ritkán állnak össze nagyközönség előtt.
Na, róluk legalább tudok valamit mondani, mert már hallottam a nevüket, sőt pár számukat még szeretem is. Azt tudom, hogy az iskolában alakultak, és azt is, hogy elég nagy népszerűségnek örvendtek. Meg azt, hogy az énekesnő külföldön van, talán Amerikában, a dobos meg a helyi rendelőben rendel, pedig valami szakmai zseni, vagy mi. Szóval igen, ennyi zenei előképzettségem nekem is van, de nem kizárt, hogy ezek után majd belehallgatok még ebbe Fortuna Kölykeibe is. Hogy mikor dolgozik, arra bólogatok, semmiképpen sem szeretném hétvégén zavarni. Ha esetleg valami banzáj lenne felénk, azt úgyis előre elmondanám, mert akkor felárért rendelnék tőle ételt, habár a magunkfajta jobb szereti azt családi eseménynek betudni, amikor az étel készül. De nem, ezt jobb szeretném inkább vele intéztetni.
- A tető volt az én kedvenc helyem is. A legjobb barátommal sok időt töltöttünk kint, arról beszélgetve, hogy mik leszünk mi. Nagy terveink voltak, nagy és kissé lehetetlen álmok. Mégis, volt, ami azért valóra vált az évek során, másokon meg jót mosolygok.
Egy kicsit engem is elkap a nosztalgia, emlékszem, hogy Gabe mennyi mindent szeretett volna. Kitörni a sorról, elhozni az asszonyt, új életet kezdeni. Abban biztos volt, hogy korán házasodik, meg, hogy sok gyereke lesz, de szeretett volna utazni. Rengeteget, világot látni. Én csak nem akartam az apám bábja lenni, a végén mégis az lettem, majd a nőé, akit szerettem. Sóhajtva pillantok el a távolba, hogy a következő pillanatban összevonjam a szemöldökeimet.
- Nyugodtan beszélhet, magunk vagyunk. A zaj elnyeli a titkainkat, a sör pedig megvigasztal. Kezdhetné ezekkel a Morcongó Szibillákkal. Túl öreg vagyok azt hiszem, de nem tudom, hogy miről beszél.