32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Kis tavacska - Mórocz A. Móric hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. május 11. 08:50 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás

Szerintem annyira nem stresszeltem rá erre a bulira, mint kellett volna. Jó, mondjuk tény, hogy legelőször áprilisban jutott eszembe Rin születésnapja, aztán úgy kiment a fejemből, mint annak a rendje. Logikus, hogy a születésnapja előtt két nappal esett le a tantusz, ráadásul éjjel, szóval Móric annyira nem örült a villanykörtének a fejem felett, amit hangos hőbörgéssel fogadtam. Meg néhány igencsak válogatott káromkodással. No, de mindegy, a lényeg, hogy sos-ben gondolkodtam kikről beszélt Rin a mindennapok során, akiknek mindenképpen jelen kell lennie a bulin, mert gondolom spanok, ráadásul a szórásból Brightmore sem maradhatott ki, mer’ Rin úúúúgy szereti a profot, hogy na. Érte mindent megteszek. Szóval szépen lepasszoltam a felelősséget, hogy rángassa el más a férfit. Ha sikerül neki vagy nekik. Gihi. Problem solved.
Ja, a lényeg, hogy simán megszerveztem mindent egészen időben. A meghívókat kiküldtem, bevásároltam mindenféle dán nasiból, szereztem neki dán sört, meg minden másik piát is, ami a zsebpénzem nagy részét felemésztette, de éppen maradt annyi, hogy a tökéletes ajándékot vehessem meg neki. Tudod mit kap? Hajolj közelebb, elmondom, tesó: katicabogaras fogkefe tartót. Brutál király, és a poén, hogy Dániában csinálták. Legjobb legjobb barát vagyok ever. A tó mellett az egyik asztalt pakolom éppen arrébb, amikor pontban hétkor libben be egy lány társaság a helyszínre, lepakolják a hozott cuccokat, majd csusszannak arrébb és foglalnak helyet az egyik padon. Nincs időm feleszmélni, mert rá pár percre belibben még egy társaság, szóval a legjobb dolgot teszem, amit tehetek: írok Kendének, hogy szedje már a lábát, bakkerka, mert itt valami nagyon nem jó. Azért annyira nem akadok fenn a dolgon, inkább vállat vonva csinálom meg az utolsó simításokat, hogy végül a kérdező lány felé pislogjak. - Ja, aha. Mindenből is lehet inni meg enni, amolyan közös, vágod - túrok mosolyogva tincseim közé, hogy meredten szuggeráljam a tóhoz vezető utat, hátha felbukkan a dude. Mert igazán megtehetné már.


//Álmodói megjegyzés: mindenki azt csinál, amit szeretne. A helyszínen van kaja/pia kedvetekre, nem szabom meg ki mit nasizik vagy iszik. Sörpadok és asztalok - elég sok - van lepakolva a tó környékére. Van megbűvölt tábortűz, hogy ne fagyjon be a valagatok, ha a buli előreszaladgál és kezd hűvös lenni.
Kérek mindenkit, hogy az előtte lévő emberhez szálazzon, hogy megkönnyítsük a téma modolását.
Ha van kérdés ne írjatok nyugodtan, brutál szívesen válaszolok, mert aranyos vagyok.//
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. május 13. 20:48 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás

Kezdek nagyon mérgike lenni, ha őszinte szeretnék lenni. Senki nincs itt, akinek itt kellene, bezzeg akiknek nem kellene, azok meg itt vannak. Elképzelésem sincs kik ezek az emberek, de nem baj, mert rezzen a telefonom és Kende neve villan fel, alatta az üzenettel. Hát ez rem-. Micsoda? A góré? Mi? Ez a gyökér komolyan elhozta? Nem, várjatok. Komolyan sikerült neki? Mégis hogyan? Annyi kérdés zakatol a fejemben, hogy képtelen vagyok a külvilágra koncentrálni, valószínűleg a fejemre is kiül meglepettségem. Ez lehet az oka annak, hogy egyáltalán nem veszem észre Rint, csak amikor előttem áll, én meg kapkodó mozdulatokkal teszem el a telefont.
- Mi a- Merlinre! Te honnan kerültél ide? - röhögök fel, majd fél karral húzom magamhoz tarkójához téve könyökhajlatomat és csókolok hajába, mert kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy fogalma sincs, hogy ma van a szülinapja. Ez egyre jobb! - Ööö… Kiscsibének - bólogatok pár határozottat, majd borzolom össze a haját, hogy gyorsan megírjam Kendének: a születésnapos nem tudja, hogy születésnapos, szóval ehhez kellene tartani magunkat, amíg az érdemi része a bulinak meg nem érkezik. A telefont zsebembe dugva merevedek meg, még mindig magamhoz ölelve Rint, ahogy meglátom Kendét felénk sétálni. Brightmore-ral. És ismét kiül arcomra a döbbenet, karom csúszik lejjebb Rin nyakáról vállára. Kell egy kis idő, amíg feldolgozom az infót, jó? Hagyjál már, bakkerka, hogy mókus legyen a szobatársad! Végül hatalmas vigyorral csapom ki a lángos pózt azt kiabálva, hogy, idézem: “aaaaaaah”, végül fogom meg Rin kezét és húzom magam után, hogy Kendéék előtt torpanjunk meg.
- Maga tényleg itt van? Megbökhetem? - elhinni sem akarom, szóval mutatóujjamat már készenlétben tartom. Pár másodperc múlva eszmélek fel, hogy bámulom a profot, így Kende felé fordulok. - Te akkor elmebeteg állat vagy, dude - vigyorgok telibe az arcába, majd emelem kezemet koccra. - De brutálisan király. Jaj, tesó, heniál, komolyba - dobom ide meg oda csípőmet, mintha csak beállt volna a derekam, de ez amolyan győzelmi tánc a lángos póz után. Belefér.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. május 20. 22:44 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás

Fogalmam sincs, hogy csináltam, de bakkerka, eddig minden klappol. Hoztak piát, nasit, Kende elhozta Brightmore-t, amit még mindig nem tudok felfogni, de megvan történve, vágod? Olyan passzív ez a szerkezet, a veszett mókus sem látott még ilyet, de csak fogadd el, és lépj tovább, mert: istentelenül jó buli elé nézünk. Vállam felett fordulok hátra, reflexből engedem el Rin kezét, ahogy Lili a nyakába ugrik, majd fordulok még jobban hátra.
- Csettiiiiiii! - integetek haveromnak, mintha méterekre állna tőlem, és nem mondjuk csak kettőre. Whatev’, ezt is el kell engedni, mint a mai nap legtöbb momentumát. Észbe kapva fordulok vissza Lili felé. - Hé-hé-hé - fejtem le Rinről karjait. - Hagyd a csajom - bólogatok határozottan párat. Nagyjából kettő tizedmásodperc telik el és röhögök fel hangosan. Nem lehet ezt komolyan bírni, főleg, hogy a dude is berobban és szanaszét adom minden megmozdulását.
- Kur- khm…, szóval rohadt jó vagy tesó - pislogok Brightmore-ra, aki mondjuk nem nagyon zavartatja magát miattunk, sőt, még a buliba is beszáll, bár pakolni éppen nem segít. Amit a kezembe nyomnak pakolom kifele, segítek Kendének a rekesszel, majd merevedek meg tanárunk szavain. - He? - adok hangot értetlenségemnek, miközben lassan ugyan, de biztosan bootol be az agyam. Komolyan inni fog velünk a Sárkánytan tanárunk? Teljesen döbbenten igyekszem elkapni Kende tekintetét, hogy némán kérdezzem meg, hogy miafaszén, majd tárjam ki kissé karjaimat. Kérdés nélkül veszek ki a rekeszből egy sört, majd pattintom le a pad szélén kupakját, a dudi kezébe nyomom, végül magamnak is nyitok egyet. Azonnal ráhúzok, mert ez komolyan hihetetlen.
- Csakhogy világos legyen tanár úr - mondjuk már a nyitott sör van a kezemben, ittam is belőle tanárom szeme láttára, és nem szólt, úgyhogy elég egyértelműek a dolgok. Lehet meg kellett volna fordítani a sorrendet és előbb kérdezni, aztán inni. Már mindegy. - Iszik velünk? És nem fog szólni, hogy mi is azt tesszük? Mármint… komolyba? - egy mosolyt kapok és egy bólintást, amire esik le az állam. Jó, kicsit lelomboz, hogy azért ésszel kell lennünk, mert mégis tanár és akkor ő igazából felügyeletként van itt, de… aztaleborultszivarvégit. Ez komolyan megtörténik? Lassan araszolok Kende mellé. - Tesó, ez megtörténik ugye? Nem álltam be vagy ilyesmi?
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. május 21. 13:19 Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. május 24. 19:11 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás

Hol ide, hol oda nézek, de nagyon nehezen van meg a fonál. Olyan gyorsan történnek az események, alig bírom követni, és nagyjából most vagyok képes átérezni Kendét. A lassú bootolás elég sok hátránnyal jár, vágod? Pfölve röhögök fel haveromon. Elfogytak a szavak, de szerintem már mindegy, elnézve tanárunk vigyorát, amit betol. Együtt érzően veregetem meg vállát, hogy ezt ássa el, majd már bontom is a körünket, majd kérdezek. Mondom én, hogy rossz a sorrend, szóval csak lelegyintem haveromat, hogy akkor így már mindegy.
Éppen reflektálnék Kendére, de magunk mellől hallom meg a köszönést. Megszeppenve fordulok arra, majd vigyorodom el szélesen. - Furcsaj! - közlöm hangosan is mégis ki robbant be a bulira, legnagyobb megdöbbenésemre. Meghúzom sörömet, majd fordulok teljesen a lány felé. - Nem gondoltam volna, hogy eljössz. Lázas vagy? - nyúlok homlokához, hogy rátegyem tenyeremet, mintha tudnám, hogy mégis mikor lázas egy ember. Azt sem tudom legtöbbször hányadikán van elseje, nemhogy még ehhez is értsek. Fárasztó majdnem tökéletesnek lenni amúgy is.
- Iszol valamit? - kérdezem meg mosolyogva, majd hátrálva egy lépést mérem végig, mert eddig fel sem tűnt mégis, hogy ki van rittyentve. Elismerés ül ki arcomra, ahogy megnézem magamnak a lányt. - Jól nézel ki. Kitettél magadért - bólogatok szemtelen vigyorral ajkaimon. - Ja, szóval kérsz valamit? - lépek az asztalhoz könnyedén, majd az alkoholos italokat tolom elfele magamtól, hogy keressek valami ihatót Bettinek. Diadalittasan vigyorodom el, leteszem a sört az asztalra, majd emelem fel vidáman a narancs- és őszibarilevet, hogy lendületesen forduljak Betti felé ismét. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy nem szeret kockáztatni, valahogy alapból úgy gondolom, hogy az alkoholos befolyásoltság sem opció nála. - Nari vagy bari? - mozgatom meg felé kezeimet, hogy egyértelmű lehessen a levitásnak, mégis melyik melyik. Hátha nem egyértelmű, hogy amin a narancs van az a nari, és amin az őszibarack, az a bari. Ki tudja? Jobb biztosra menni, én pedig türelmesen várom meg a választ, aztán fogok magamhoz egy poharat és töltök Bettinek, majd nyomom a kezébe. - Hogyhogy eljöttél? - fogom meg a sört, aprót kortyolok is belőle, miközben várom Furcsaj válaszát. Behalok, hogy komolyan eljött. Nem tudom mi van mostanában a levitásokkal, de egyik meglepőbb, mint a másik.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 1. 16:05 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás

Szegény Bettit olyan sok kérdéssel bombáztam megfele, hogy nem csoda, hogy nem kapok rá azonnal választ, de nem baj, mert én töltök neki mindent is, amit kér. Vagy amit nem kér. Mindegy, majd később spékelem meg neki valami kis finivel, tuti, ami biztos. Követem Rint, ahogy elsuhan mellettem, éééés halál. Nem szó szerinti, de a lelkem egy darabja, én mondom haver, hogy megállt, mert bezony: Kiscsibéhez siet. Ó, bakkerka! Akkor ennyit a tervről. Hát a bánat sem gondolta volna, hogy Kiscsibe itt lesz! Alsó ajkamba harapva próbálok kitalálni valami tervet, de már késő, mert meghallom a nevem. Ember, a teljes nevem, vágesz? Csak akkor ijesztőbb ez, ha Malvin kiabálja az emeletre. Sörömre markolok, majd kezdek el észrevétlenül hátrálni, hogy végül sarkon fordulva szedem meg lábaimat, hogy valami biztonságos mögé bújhassak, de jön a kérdés, így visszafordulok Rin felé és hátrálok.
- Nem akartam, ez benne a plusz meglepi, honning - tárom ki karjaimat, de meg nem állnék még véletlenül sem, franc sem akar meghalni ilyen fiatalon. És tökéletesen. És gyönyörűen. És okosan. És józanul. Hol is tartottunk? Ja, igen, mérges Rin jön felém és rndsn titta ijesztőőő. Félig. Mert a nyakamba borul, a lábam akad bele egy buckába - Merlinre, miért ilyen vicces ez a szó? - és dőlünk hátra szépen, mint a tehén sza-, vagyis a krumplis zsák. Sörömet felemelem, függőlegesen tartom, véletlen se folyjon ki belőle egyetlen drága csepp sem, majd röhögve ölelem magamhoz fél karral barátnőmet. - Megmentettem tesó! - kiáltok fel vidáman, mert a sör túlélte. Más nem számít. Ja, de. Mert Csetti kornyikál. - Csetti, kussolj már! Ez borzasztó. A szememmel fogok hallani, ha tönkreteszed a fülem, ember! - hajítok felé egy földre került műanyag poharat, majd kinyújtott kézzel mutatom középső ujjamat dudi felé, miközben Rint ölelem még mindig félkarral. Felcsillannak kékjeim. - Tesóóóóó, triplázunk kell. Ki nem hagynám, baszki. Úgy nyeljük majd, mint a kacsa a nokedlit - visszahanyatlok a földre, hogy gyorsan felemelve fejemet csókoljam meg Rin arcát - azt tervezem, shame on me, ha nem oda sikerül. - Boldog születésnapot, min elskede - mondom halkan kettőnk közé féloldalas mosollyal, mintha egy hatalmas titkot osztanék meg vele, ahogy elkapom tekintetét közben. Végül hála a körülöttünk tobzódó bárkiknek szakad meg az idilli pillanat, és szkeptikusan nézek fel a levitás szőkére. - Ha vak lennék, téged kérnélek okulárénak. Rendesen. Ezt tanítják valahol? - vigyorodom el szemtelenül Lili felé a sörre tett megállapítására.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. június 1. 16:07 Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 8. 21:18 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | belépés csak engedéllyel | kukkantás | szedd alá!

Éppen annyi időm van, hogy Betti kezébe nyomjam a poharat, mert meghallom a teljes nevemet, amitől megáll bennem az ütő. Nem is kell sokat várnom, hogy Rinnel magamon fetrengjek a földön, de no prob, tesó, a sört megmentettem. És más nem is számít. Amikor végre leszáll rólam, felállok, meghúzom a sörömet, és csak utána állok neki leporolni a valagamat, mert nem poén, ha foltos, vágod. Vigyorogva lépkedek vissza Furcsajhoz.
- Bocs, itt vagyok, csak megtámadtak - ingatom fejemet drámaian, mert komolyan nem akarja elhinni az ember fia, hogy eljön bulizni, és még támadgatják. Van ilyen szó amúgy? Nincs. Szerintem sincs. Nem baj, most lesz, később meg levédetem, majd megkérdezem Kiscsibét hogy kell. - Mit szólnál, Furcsaj, ha kevernék neked valami ihatóbbat, mielőtt megtáncoltatlak? - kapom elő pálcámat és lép működésbe azonnal a rendszer, majd szólal meg pár másodperc múlva a bromantikusan bromantikus dalunk. Felkapom fejemet, felugrok a padra, miközben gyorsan iszom ki a maradékot az üvegből, majd Kende felé ordítom a szöveget, mintha valami elbaszott tehetségkutatóban lennék. - Since I was born they couldn't hold me down, another misfit kid, another burned-out town, never played by the rules, I never really cared, my nasty reputation takes me everywhere - az üveg remek mikrofonként szolgál. Lábam mozog a ritmusra, miközben éneklem a dalt, minden sornál megfelelően mozogva. Hol előrehajolok, hogy hirtelen egyenesedjek fel, hol szabad kezemet emelem a magasba, miközben a dal halad előre. Ééééés jön az utolsó refrén. - We stand and we won't fall, we're the one and one for all, the writing's on the wall, we are the youth gone wild - és akkor: - Vó-ó-óóóó-ó-óóóóóóóóó - üvöltöm torkom szakadtából. A dal végeztével koccolok le röhögve Kendével, ha kell elverekedem magam a padon odáig, majd lépkedek vissza Bettihez és ugrok le a padról. - Na, hol is tartottunk? - pillogok rá párat, kékjeim kíváncsian fürkészik arcát. - Ja, igen, szóval mit szólnál, haaaa… - kapok fel egy pöpi módon behűtött vodkát. - Megspékelném diszkréten a narileved, mielőtt a parkett ördögévé teszlek? - villantok meg szemtelen mosolyt felé, és igazából már válasz nélkül bontom is a vodkát Bettinek.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. június 8. 21:19 Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 18. 19:41 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Betti, majd Kiscsibe, végül Dudi és Rin - kicsi a rakááás | másik szedd alá! | vizualizáljunk | kukkantás

Aj, bakkerka. Tökre tudom, hogy kéne ajándékozni is, de elkap a hév, hogy kicsapjam a koncertet a dude-dal, majd visszaszambázzak Bettihez, akinek ma nincs is olyan savanyú képe, mint általában szokott lenni, szóval ez eléggé jó alap annak, hogy már töltsem is a narilevébe a vodkát. Persze látom az arcán, hogy annyira nem tetszik neki, de hát ez van. Fogadni mernék rá, hogy még nem próbálta a megspékelt narilevet, így megtiszteltetés, hogy a szende levitást én vihetem a rosszba. Kitöltöm neki, ő kortyol, addig én lehúzom a sörömet és figyelem vigyorogva.
- Naná, hogy nincs. Keveset kaptál, mielőtt nagyon a fejedbe szállna, és te táncolnál legközelebb az asztalon - egyébként belegondoltatok abba, hogy mekkora császárság, hogy részegnek sem kell lennem ahhoz, hogy simán megcsináljam ezt, míg valaki akkora béna, hogy innia kell hozzá? Behalok. Az asztal felé fordulok, elcsórok még egy sört, majd akad meg a tekintetem a férfin, aki éppen Kiscsibét húzza táncolni. Konkrétan leesik az állam. Nemtom feltűnt-e valakinek, de az egy felnőtt csávó, Kiscsibe meg nem elég, hogy nem csávó, de még nem is felnőtt. Miafasz?! - Várj meg itt, kérlek - mosolygok kedvesen Bettire, és csak remélem, hogy nem szökik meg, majd denszelek oda Kiscsibéhez és a pasihoz. Könnyed mozdulattal kapom el Kiscsibe kezét és forgatom magamhoz. - Gyere velünk inni - pillantok el róla a pasira. - Ha megbocsát, ellopom a szárnyast - bólintok egyet neki, majd kezdem el magam után húzni a lányt, hogy Bettinél torpanjunk meg. Egész jól eldumálunk, oszt máris jön az éjfél csira, bár azért elmondanám, hogy sör követ sört két levitás társaságában, ami igencsak nagy kihívás. Ha ezért nem jár valami díj, akkor semmiért. Messziről hallom meg haverom hangját.
- Mi? Máris? - há’ ne bassz, hogy ennyire elszaladt az idő! Pálcámat előkapva teszem be a legjobb dalt, ami létezik ever, majd fordulok a lányok felé. - Jöttök velem? Kéne a háttérből a supportot tolni, ne dőljek ki idő előtt - mármint, hogy én most komolyan gondolom, hogy tartsák a hátam. Szó szerint. Az üveget számhoz emelve, még odafele ürítem ki, majd toppanok meg Kende mellett. Vállán átdobva a kezemet kezdek el mozogni. - Nyomjuk csorooooo! - hirtelen állok meg. - Először ajándék, amíg nagyjából képben vagyok - bólintok egyet, majd lépkedek egy elég nagy doboz felé, amit Rin elé teszek az asztalon. - Boldog születésnapot már ajcsival, min elskede - vigyorodom el szélesen. Vahahahaha, hogy mennyire rohadt jó vagyok, már előre tudom!
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 25. 22:30 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Betti, majd Kiscsibe, végül Dudi és Rin - kicsi a rakááás | vizualizáljunk | kukkantás

Most vitatkozhatnék arról, hogy ki meg mikor van képben, de az a baj, hogy a dudinak teljesen igaza van. A csoda az, ha megvan a fonál. Mondjuk három másodpercig, mert utána megint másnál van, és vége a dalnak. De most meglepően éber vagyok, amikor Kiscsibét látom meg valami pasival nevetgélni. Hah, na ezt már nem. Gyorsan vágódok oda, hogy lopkodjam a csipét, aki felnyúlva libbent arrébb egy tincset arcomból. Mia…? Megszeppenve pislogok rá, majd engedem el az egészet és inkább húzom magammal Bettihez, még a kérdést is figyelmen kívül hagyva. Feltűnik, hogy valami nincs rendben. Mármint egyikkel sincs, de Bettiről tudom, hogy valszeg miattam ivott többet - lehet - a kelleténél, és azért ilyen vidám, de Kiscsibe viselkedése brutálisan életidegen. Nem hiszem, hogy részeg, mert szemei meg vör-. Ó. Hogy. Az. A. Rohadványos. Élet. Kiscsibe be van tépve, én meg az idő előrehaladtával egyre többet ittam, szóval én sem vagyok beszámítható. Látod? Így könnyű kibírni két levitás közelében, ráadásul zsiráf vagyok, szóval csak még inkább. Ha valaki nagyon szemtelenkedik, majd lerúgom a zsiráf lábaimmal. Améliának betépve van humora, azt vágod?
Haladási van, mert a dude meg kiabál, mint a fába szorult féreg. Nevetve ölelem magamhoz Rint az ajándék után. - Naná, hogy kettő! Szerinted hagyom, hogy egyedül legyél ultramenő? - vigyorodom el szélesen, majd hagyom, hogy Kende köre jöjjön. Féloldalas mosolyt eresztek haveromnak, amiért nem aratta le a babérokat az ajándékkal, majd röhögök fel. - Tesó, hallod, a csaj elszállt - nézek jelentőségteljesen Kendére, még hangomat is lehalkítom, mert nagyon remélem, hogy levágja. Ennél egyértelműbben, ennyi sör után, nem tudom átadni az infót. Vigyorogva ülök le a helyemre, amíg a dude önti ki a mindent is, a mindenbe, de olyan gyorsan csinálja, majdnem elszédülök, oszt még sehol nem tartunk nagyjából. - Bheeeeeeeee-e-e-e - bégetek be a semmibe, hogy tökéletes bari legyek, majd hasamat fogva röhögök fel. Egy elmebeteg vagyok. Jaj, ne is mondd. - Na, valami történjen, mert itt őszülök meg, még terveim vannak az életben - címzem Rinnek szavaimat, mikor végre elhelyezkedik és jöhet az első kör. Majd a második. Majd a harmadik, és negyedik. Az ötödik után csapok az asztalra többször, fejemet is abba verem grimasszal arcomon. - Faszcsimat, meghalok. Nem bírom, bakkerka - ráz ki a hideg látványosan, majd dőlök vissza az asztallapra, hogy mélyeket lélegezve próbáljam meg összekapni magam. - Beteg állatok vagytok, amiért ti ezt bírjátok - sandítok fel először Kendére, végül Rinre, majd egyenesedem fel és rázom nemlegesen fejemet. - Tutira kiszálltam, különben itt halok meg rndsn. Szép vagyok és fiatal ilyen csúnya halálhoz - még nem ütött be annyira a dolog, így magabiztosabban állok fel, de várjunk pár percet, és sétálok Kiscsibe és Betti elé.
- Hogy van a két levitás kis édim? - vigyorodom el szemtelenül és szélesen, miközben velük szemben huppanok le a földre, mert akkor folytathatjuk a dumit. Ha már életben maradtam, mindenki legnagyobb örömére.
Utoljára módosította:Mórocz A. Móric, 2021. június 25. 22:33 Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 30. 19:04 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Betti, majd Kiscsibe, végül megint Betti és Kiscsibe | vizualizáljunk | kukkantás

Röhögve nézem végig, ahogy a dudi nyomja a két felest a két lány kezébe. Na, még fasza lenne, ha Kiscsibe ráinna. Lendületből ülök fel és már mozdul is kezem, de megakadok a mozdulatban, ahogy közli, hogy puding. Mármint komolyan. Puding. - Höh, az tényleg király lenne - fordítom fejemet Kende felé, hogy mondhassam, szerváljon már pudingot valahonnan bakkerka, de éppen nyalogatják egymást Rinnel, szóval inkább csak visszafordulok feléjük és fejezem be az abbamaradt mozdulatot. Felnyúlva veszem ki a feles poharat Kiscsibe kezéből, és öntöm ki a földre, majd tenném ezt Bettiével is, de mire pislogok kettőt a csaj megissza. Az derék. Elnézve a reakcióját ráz ki a hideg. - Ez kérlek jó magyar pálinka - nevetgélek, majd fordulok a másik irányba és rebben meg szemöldököm. A gondolat hirtelen fogalmazódik meg bennem, ahogy mindig minden, majd előredőlök, feltérdelek és állok fel. Inkább megpróbálok felállni, ami sikerül is, de kezeimet kell kitennem két oldalra, hogy megtartsam egyensúlyomat. Fejemet rázom meg kicsit, majd túrok tincseim közé, és fordulok Rinék felé, hogy átordítva a tömeget és a zenét szóljak nekik is, de Rin már mást nyalogat, Kendét meg nem találom, úgyhogy visszafordulok Csibe felé.
- Bízol bennem? - vigyorodom el szélesen, miközben lejjebb hajolok - lassan, ofc, nem bízzuk a véletlenre - és fél kezemet nyújtom ki felé. A helyes válasz erre a kérdésre amúgy egyértelműen egy nem lenne, de biztos lehet mindenki abban, hogy úgy kihasználom, hogy Kiscsibe van tépve, mint az állat. - Gyerünk már, Lia - sürgetem meg kicsit, hogy mozduljon már, mert itt fogok megőszülni, ráadásul, ha ebben a pozícióban, akkor még a derekam is beáll, amitől csak még hisztisebb leszek öregkoromra, mint amekkora alapból vagyok. Rá se ránts. Türelmetlenül szusszanok egyet, és választ sem várva fogom meg csuklóját, rántom magam felé, miközben háttal fordulok neki és húzom fel a hátamra, majd a tömegben gyorsan kerülgetve az embereket érkezem a tó széléhez. - Mély levegő! - fordulok hátra vállam felett menet közben, majd kezdem el szedni gyorsabban lábaimat pontosan azzal a feltett szándékkal, amire mindenki gondol: vízbe fogunk ugrani. És még mekkorát! A széléről rugaszkodom el, amennyire tudok, majd ugrok akkorát, amekkora csak telik tőlem, hogy pillanatok múlva kiáltsak fel. - POPSZTÁR LETTEM CULA! - éééés csobbanási! Pár másodperc elteltével rugaszkodom fel a víz tetejére, fél kézzel engedem el Kiscsibét, majd tűröm ki arcomból vizes tincseimet nevetve.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 30. 21:02 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe | elég nagy wtfdude | kukkantás

A kérdésére még csak hátra sem fordulva forgatom meg szemeimet, mert éppen hatalmas belső számolásokban vagyok, hogy a lépések kijöjjenek úgy, hogy ne kelljen aprót lépnem a végén, hogy legyen honnan elrugaszkodnom, hanem csak lépjek és már ugorhassak is. Végül, bár a számolással nem kerültem előrébb, mert számoljon az, akinek két anyja van egy utcában, tesó, főleg ennyi pia után, szóval csak futok és csobbanok. Kiscsibével a hátamon, akinek vállamról tűnnek el kezei, úgyhogy annyira vágja itt a dolgokat, mintha minimum hullámvasúton lenne. A vízbe érve fújom ki orromon keresztül a levegőt, majd bukkanok fel azonnal röhögcsélve, ami szinte azonnal el is hal, ahogy megérzem hátamon a mozgolódást. Mi a fasz? Először vállam felett nézek hátra, majd Kiscsibe feje tűnik el ismét, én meg kikerekedett kékekkel teszem vissza másik kezemet is combja alá, miközben dobok rajta egyet és fordulok vele szembe, hogy ugyanúgy tartsam, mintha a hátamon lenne.
- Hé, Amélia! - szólalok meg erőteljesebb hangon, hogy rám figyeljen. - Hallod, amit mondok? Baszki, köhögd ki, vegyél levegőt! Fent vagy, hallod? - kijjebb lököm magunkat, majd mikor már leér a lábam emelem fel az egyiket, hogy támasszam meg a fenekét azzal, hogy véletlen se süllyedjen el, majd nyúlok arcához, hogy kisöpörjem onnan a szőkés tincseket. - Hallod, amit mondok? Köhögd fel és vegyél levegőt, basszameg! - kurva életbe bele. Rohadt kurva életbe bele! Mi van a lánnyal? Végig fogtam, nem lehet, hogy elengedtem volna, de ha el is engedtem volna, két lökés és fent van, még ha én zsiráf is vagyok! Velem is volt már, hogy rosszkor vettem levegőt, félrement a víz, de köhögtem, vettem levegőt, mert az nem árt a túléléshez és minden rendben volt, de Amélia sápadt és… pánikol. Baszki, nem tud úszni? Fél a víztől. Óhogyazarohadványos! Ez eszembe sem jutott! - Amélia, meg kell nyugodnod, különben nem tudlak kivinni! Ne haragudj, oké? Nem tudtam, hogy félsz a víztől. Sajnálom - igyekszem nyugalmat erőltetni magamra és így hangomra is, de sokkal nehezebben megy, mint gondoltam, mikor ő meg sápadtan ül a lábamon. Mégis mit kellene tennem? A part felé fordítom fejemet, hátha Kende a közelben van, de rohadtul nincs ekkora szerencsém. Felciccenve fordulok vissza Kiscsibe felé, de okosabb nem lettem.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. június 30. 23:00 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe | elég nagy wtfdude | kukkantás

Soha nem éreztem magam még így. Nem tudom mi történt vagy történik, mindössze az a biztos, hogy Kiscsibe rohadtul nincs nagy barátságban a vízzel. Ez legalább egyértelmű. Na meg az is, hogy valamit úgy basztam el, hogy hajlandó vagyok belátni. Látod, tesó? Ez a baj azzal, hogy nem gondolkodsz mielőtt cselekednél. Beszélek hozzá, nyugalmat kell rá erőltetnem, mert csapkod, mintha muszáj lenne neki, és így nem tudom megfogni és kivonszolni innen. Legalább odáig eljutok, hogy kijjebb lökjem magunkat, hogy megtámaszthassam, ha már más ötlet nemigen jut eszembe. Fogalmam sincs mit tehetnék. Kékjeim zizegnek ide-oda arcán, fürkészem minden vonását, majd szó nélkül bólintok. Combjai alá nyúlva rántom magamhoz szemből, erősen tartom, majd felegyenesedve lépkedek ki a vízből, hogy attól sokkal messzebb, mint indokoltabb lenne ereszkedjek térdre és tegyem le a földre. Tincseim közé túrva térdelek előtte, és mindenhova nézek csak rá nem. Fejemet fordítom a tömeg felé, ami még mindig Rin felé orientálódik, és bár a legtöbben messze vannak, így is bőven vannak körülöttünk. Nagyot szusszanva fordulok vissza Kiscsibe felé.
- Istenem, tudom - túrok ismét hajamba. - Bocs, tényleg, nem tudtam, hogy félsz. Nem gondolkodtam - ismét nem. De legalább azt biztosra elmondhatom, hogy kurvára józanító hatása volt az egésznek. Végig mérem, majd felkapva fejemet szúrom ki egy évfolyamtársunkat. - Hé! Ja, te! Hallod, hozd már ide a rövides asztal padjáról a pulcsimat pls - én nézem őt, ő meg néz engem. - Mármint most, bakkerka, csináld már! - emelem meg hangomat ingerülten, a srác meg eliszkol. Pillanatok múlva ér vissza, elmorgok egy köszt, majd előrehajolok és dobom Kiscsibe vállára a ruhadarabot. Ingerülten szusszanva huppanok fenekemre, és nem tudom mit mondhatnék. Egyáltalán kellene valamit? Végül is, már mindegy. Megtörtént, bocsánatot kértem, többet aligha tehetek, mert az időt meg nem tudom visszaforgatni. Mármint tök menő lenne, de nem vagyok képes rá. Tekintetem ismét rávezetem, azzal a lendülettel pillantok is el róla. Nos, valszeg elbaszcsiztam mindent is.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 1. 08:59 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe | elég nagy wtfdude | kukkantás

Nagyon ritkák az olyan alkalmak, mikor nem tudom mit kellene tennem vagy mondanom. Látod? Ez most egy olyan alkalom. Visszafordítani nem tudom, amit tettem, és első blikkre nem is tűnt nagy dolognak az egész, de így, hogy már a parton ülünk egymással szemben, igenis nagynak tűnik. Most az egyszer nem tudok vitatkozni azzal, hogy egy idióta vagyok, hiába nem tudtam, hogy nem tud úszni, akkor is legalább megkérdezhettem volna. Ja, hát, késő bánat meg ilyesmi. Apró bólintásomat követően teszem a vállára a pulcsit, majd felhúzott térdemre támasztom a könyökömet, tenyerembe meg arcomat. Naná, hogy nem merek megszólalni, amikor a csaj úgy küldd el mindenkit melegebb éghajlatra, még a levegő is megáll egy pillanatra. Köszdekösznem. Élni akarok még egy ideig.
Hirtelen kapom felé fejemet, mikor megszólal. Ajkaim elnyílnak egymástól, kezemet lassan eresztem le arcomtól, ahogy hallgatom. Úgy érzem magam, mint egy kölyök, akit az anyja éppen megszid, mert rosszat csinált. A rossz az rendben van, de a faszért kell még mindig ezen lovagolni, amikor túl vagyunk rajta? Szemeim kikerekednek, ahogy közli: nem ismerem. Tényleg így lenne? Valóban nem ismerném az előttem ülőt? Aki verseket olvas szabadidejében, aki karácsonykor képes a templomból a kocsmába átszökő embereket nézni, aki kórusba járt, aki zongorázik, aki félve ugyan, de képes elhagyni a csigaházát, és elméletileg még kedveli is, ha a határait feszegetem, aki az Edictumba ír cikkeket, aki úgy szeret tanársegédnek lenni, mint még soha senki? Mert egyébként, ha valakinek nem tűnt volna fel, a mindig savanyúképű levitás mögött Amélia van, akivel lehet beszélgetni, a szarkazmusa - ezt ki nem adja szét? - az egeket verdesi, és tud örülni egy kurva egyszerű kolibrinek. Megszeppenek, ahogy felcsattan, karjait kitárja maga körül. Végig követem, ahogy feláll, de én nem mozdulok, mindössze lehajtott fejjel elmosolyodom.
- Persze, sétálj ki a helyzetből a fejedben kreált párbeszéddel arról, hogy nem fogsz megváltozni - vetem oda, majd lendülök guggolásba és állok fel. - Tudod mit? Lehet, hogy nem ismerlek, elfogadom, de ne tegyél úgy, mintha miattam akartál volna más lenni! - lesz ingerültebb a hangom, ahogy már a hátának mondom szavaimat. Az sem érdekel, ha ő nem, de ellenben mindenki más meghallja. - Mert, ha így is van, akkor elbasztad. Rohadtul nem mások miatt kellene kilépned a komfortzónádból, hanem magad miatt, hogy megtapasztalj valami olyat, amit eddig még nem. Bocs, hogy egy “eszelős lányka” helyett veled akartam “csobbanni”, hogy tényleg a maximumot hozzam ki ebből a retkes születésnapból, és esetleg még te is jól érezd magad. Legközelebb gondolkodom, ha a közelemben vagy - ami valószínűleg nem fog egyhamar megtörténni mindezek után. Mármint az, hogy a közelemben lesz. Fújtatva túrok tincseim közé, összeborzolom azokat ismét, fejemet is megrázom utána, majd kezemet zsebeim mélyére süllyesztve sétálok vissza Bettihez, akire már őszinte mosolyt villantok. - Kéne nekeeeeem… megvan - kapom fel a vodkás üveget és húzom meg, ami életem legrosszabb ötlete valszeg.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 1. 11:57 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe & Betti | elég nagy wtfdude | kukkantás

Hiába ismertem el a hibámat, amikor ez már nem erről szól. Miért van az, hogy bármit csinálok Améliával, rosszul sül el? Nem tudok jót tenni, soha nem is leszek rá képes. Mármint neki jót. Egyebekben rohadt jó vagyok, nem véletlen kedvelnek sokan, ezek tények, de ő annyira más lenne, hogy már valóban lehetetlenség megtalálnunk a közös hangot? Miért olyan kurva nehéz ez? Belátom, velem sem könnyű, amikor a gondolataim néha még nekem is hirtelen csapódnak, és mire felfognám őket, már cselekszem is, de ez vagyok én. És senki kedvéért nem fogok megváltozni.
Öles léptekkel sétálok el mellette, majd vágódok be Bettivel szembe, hogy az üveget húzzam meg. Úgy iszom, mintha csak víz lenne, miközben kékjeim pásztázzák körbe-körbe a tömeget, hogy megtaláljam Kendét. A rohadt életbe bele, hogy ennek is most kell felszívódnia. Hol a faszban van?! Mikor meglátom a szőke tincseket csillannak fel kékjeim, mert terveim szerint akkor most úgy fogok inni én is, mint egy hydromágus, de a lejjebb eresztett üveg eltűnik ujjaim közül és még hozzám is szólnak. Lepillantok Kiscsibére, gonoszkás mosoly villan fel ajkaimon.
- Azt mondtam, hogy ha. Ha magadra vetted, az nem az én saram. Tudom miket beszélek, bármennyire nehéz elhinni - és bármennyire hihetetlen, tényleg tudom. Legalábbis ilyen helyzetekben biztosan, mert az agyam úgy pörög, öröm lenne belenézni ilyenkor. Mint a moziban, bár a közvetítő legilimentor vagy gondolatolvasó lehet nem örülne ennek ennyire. - Ó, remek. Akkor legközelebb majd tanulok veled franciát meg rajzolok csillagokat a kezemre, hogy ne felejtsek el valamit és lehetünk star BFF-ek, ha neked elég az, hogy ülök, mint egy muskátli - tárom szét karjaimat nevetve, egyáltalán nem arra figyelve, hogy mégis miről beszélek. - De nekem nem elég - fejezem be a szarkasztikust nevetést és komorodom el. - És, ha most megbocsátasz, akkor megkeresem az emlegetett eszelős lánykát - nyúlok el mellette, hogy megkaparintsam az üveget és elinduljak Kende felé, most már tényleg. Elég volt már a levitásokból. Elég volt egy életre a levitásokból, pedig tudom, hogy Betti… óbaszdmeg. Megtorpanok, visszafordulok feléjük. - Betti, bocs mindenért, majd izé… nemtom. Kiengesztellek, jó? De most… ja, lépek - mosolyodom el féloldalasan, majd hátrálva pár lépést fordulok előre és indulok meg a dudi felé. Már tényleg! Komolyba.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 1. 16:47 | Link

R I N  s z ü l c s i n a p c s i
05.11. | Kiscsibe, de mán inkább dudi | elég nagy wtfdude | kukkantás

Bólintok egy határozottat, hogy remek. Tartsa magát ehhez, legalább ezen hamar túlléptünk, mert sikerült megbeszélnünk. Ha mást nem is, legalább ezt. Megszeppenek, ahogy rámarkol az üvegre, Betti szúrós tekintete fel sem tűnik, mert ezek szerint rohadtul nem végeztünk még. Szinte már unott tekintettel nézek rá, hogy szemöldököm rebbenjen meg, és kékjeimben csillanjon meg a meglepettség. Átlát rajtam? A nagy francokat lát át! Felső ajkam húzódik fel, miközben egy halk “ch” hangot adok ki szavaira reagálva, ami nagyjából el is hal, ahogy megszületett, mert következik a folytatás, és a torkomra forr a szó. Mérges vagyok? Mi? Nem vagyok mérges. Mégis mire vagy kire lennék mérges? Mármint miért kéne annak lennem? Hogy a tavas nem jött össze? Ki a faszt érdekel? A szavai azok, amik bosszankodásra késztettek, de mérgesnek még így sem mondanám magam. Elmosolyodom.
- Magamra vettem - fúrom kékjeimet keményen Amélia tekintetébe, de mosolyom még mindig arcomon látszik. Ha nem ismerem, akkor ne ismerjem. Akkor ennyi volt, és nem fogom magam megerőltetni azért, hogy megismerhessem még jobban, amikor ezek szerint az eddig megtudott dolgok sem voltak igazak. Talán az sem igaz, amit a folyosón az arcomba kiabált váratlanul és hirtelen. Mert más az, hogy valóban így érzel, vagy csak azt hiszed, hogy az érzelmeid valósak. Egyébként van jogom megkérdőjelezni egyáltalán, hogy komolyan gondolta-e? Most már úgyis mindegy. Ahogy elenged fordítok hátat és indulok el Kende felé, hogy végre oda is érjek.
- Reiner Kende, te brutális császár állat kiráááááály! - csapom ki a lángos pózt. Fél kezemmel emelem közben számhoz a vodkás üveget, majd röhögve állok vissza rendes pozícióba, mint egy ember és borzolom össze nedves tincseimet. - Láttad, hogy Rin nyalogatta a kicsit hibbant levitás manduláját? - emelgetem meg szemöldököm, majd pislogok a karomra simuló kézre. Szélesen vigyorodom el az eridonosra, majd Kende kezébe nyomva az üveget követem a lányt a táncolók közé, mert ugye: megadom a lehetőséget, hogy felmelegítsen. Így kell elfelejteni dolgokat, haver, mintha meg sem történtek volna. Mennyivel könnyebb.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 5. 23:23 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

És jön a csapkodás. Felszisszenve kapok a vállamhoz, inkább reflexből, mintsem azért, mert fájt, és ezt pontosan jól tükrözi a vigyorom is, ami nem lankad. Meg merem kockáztatni, hogy még szélesebb is lesz, ahogy visszakérdez, és igencsak egyértelmű reakciónak kapja a szemforgatásomat. - Mondom, hogy vigyázok rád, és biztos vagyok abban, hogy mindened kész van minimum egy hónapra előre - szemtelenség csillan kékjeimben, ahogy mosolyomban is visszatükröződik, majd szemöldököm ugrik úgy az égbe, hogy még a bronnection is megszakad. Még az is, ami létre sem jött. Én meg állok, ahogy azt mondja, hogy rendben van, csináljuk, és nem akarom elhinni. Hitetlen engedem ki torokból a nevetést, gondolkodás nélkül fogom meg a kezét és követem ugyanúgy nevetve. Csupán annyi időre engedem el, amíg táskám szárába fűzöm be kezemet, de a másikkal azonnal kulcsolom ujjaimat az apró ujjak köré megint. És addig el sem engedem, amíg a tóhoz nem érünk.
- Ez az! - csapom ki a lángos pózt. Egy fa tövébe teszem a táskám - meglepő, de nem felejtettem el, hogy igenis értékes dolgok vannak abban a csapnivaló füzetben -, majd fogom meg pólóm alját is azzal a lendülettel és dobom le magamról. Cipőmet rúgom le a lábamról, majd gombolom ki a nadrágot és ahogy a tó felé lépkedek lépek bele, hogy végre lejöjjön rólam. A partról rugaszkodom el és ugrok egy bombát, de nem maradok lent sokáig. Arcomból söpröm le a vizet, majd tincseimet tűröm hátra, és fordulok nevetve Kiscsibe felé. - Pöpi a víz - lendülök előre, hogy pár karcsapás után érjen talajt a lábam és kilibbenjek a partra derékig. - Olyan jól fogod magad érezni, hogy a végén még te fogsz megkérni engem a lógásra - vigyorodom el szélesen, majd nyújtom ki felé a kezemet. - Segítek - kapom el tekintetét, hogyha megfogja a kezemet óvatosan segítsem be a vízbe, majd mosolyodjak el és simítsam hátára a kezemet. - Dőlj hátra és emeld fel a lábad lassan. Felfektetlek a vízre, csak nyugi, tartalak - meglepném, hogy csak eldöntöm, mert vicces lenne az arca, ebben biztos vagyok, de tudom, hogy fél a víztől, úszni sem tud, és a félelme innen ered, szóval megelőzvén az ismételt felesleges pánikot csak elmondom neki, mit tervezek. Hát így annyira nem poén a dolog egyébként, de nem baj, ráérek még szívatni. Főleg a mai nap után. Mosolyogva pillantok le rá. - Miért dúdoltad a Police dalt? - hangom kíváncsian csendül fel kettőnk között, és pontosan tudom, hogy a legjobb pillanatban teszem fel a kérdést, mert nem tud előle kitérni. Egyszer már elengedtem, de most nem vagyok hajlandó, és a feltett kérdésekre igenis választ fogok kapni.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 6. 09:46 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

A víz egy olyan dolog, ami megment a nyolcvanezer foktól. Bárki mondhat bármit, de akkor is így van. Ha Kendével csapatjuk az más, mert neki is amúgy is különleges a kapcsolata a vízzel, míg én csak simán élvezem, ahogy a hűvös víz körbeölel. Kicsit, mert nem felejtem ám el, hogy miért is van lehetőségem ezt kiélvezni: meg kell tanítanom Kiscsibét úszni. Igazából ez egész egyszerűnek tűnik, csak még a hülye is tudja, hogy nem az, főleg, hogy nekem lassan görcs áll a kezembe, míg ő szoknyát csinál a pólójából. Diszkréten mérem végig, ahogy végre felém közeledik, szemtelen mosoly villan fel ajkaimon közben, hiszen ha bárki azt mondja nekem, hogy ez meg fog történni valaha, úgy pofán röhögöm, mint annak a rendje. Ráadásul még kioktatni is van ideje. - Jajajaja, vágom. Az valami sokk asszem - mutogatok mellkasom felé, majd segítem be a vízbe, míg végül hajlandó megmozdulni és pillanatokkal később már a vízen fekszik. Így kell ezt kérem! Hasítunk előrefelé gyerekek, mint víziló a mocsárban.
- Nyugi már - nevetek fel, ahogy belém kapaszkodik. - Fogalmam sincs, hogy kell, de tekintettel arra, hogy olyan merev vagy, mint egy betontömb, szerintem nem nyúlunk mellé azzal, ha előtte lelazulsz - nézek rá sokat sejtetően, mert igen, ez nem egy enyhe célzás. - Komolyan mondom, Lia. Engedd el magad, tartalak - mosolyodom el kedvesen, majd, hogy még inkább megnyugtassam csúsztatom másik kezemet csípőjére, míg az eddig hátán pihenőt mozdítom feljebb, és teszem fel közben a kérdést. Megemelkedő szemöldökkel hallgatom a választ, majd vigyorodom el.
- Ja, az az este király volt - bólintok egy határozottat, majd ahogy mosolyom visszafogottabb lesz kapom el ismét Amélia tekintetét. Nagyjából semmi nem kerülte el a figyelmem abból, ami a levélben volt, az csak főleg nem, hogy úgy kikerülte a kérdéseket, mint annak a rendje, de egy dolog nagyon megmaradt. Túlságosan is, pedig semmi közöm nincs hozzá. - Az az igazság, hogy normális esetben nem kérdeznék rá, de ez a nap rohadtul nem normális, szóval… összevesztetek a fura, levitás haveroddal? - biccentem félre fejemet, miközben tartom a tekintetét, és nagyon bízom abban, hogy mivel a karomat is fogja és még mindig tartom - nagyjából - nem bánja, hogy lejjebb ereszkedem. Kezeim néha el-elengedik a testét, mert ha folyamatosan tartom, tényleg úgy fog lebegni, mint egy betontömb. Igen, vág az agyad, tehát sehogy.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 6. 16:26 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Ha ez nem a legnagyobb bizalmi próba kettőnk között most, akkor semmi. Főleg a történtek után, amiből az egész “utállak”, “nem, mert én utállak” szituáció kerekedett ki, és hónapok kellettek mire kiderült, hogy egy félreértésen alapult az egész. Tartom Kiscsibét, és eszem ágában sincs jelenleg, hogy játszadozzak vele - bármennyire is eszembe jutott, hogy mennyire vicces arcot vágna közben -, mert komolyan úgy érzem, hogy ez most fontos pillanat. Főleg nekem. Ellógja velem a napot, az rendben van, de ez még nem azt jelenti, hogy a bizalma felém visszajön, mintha semmi nem történt volna.
- Ismerem őket, csak eh - vonom meg vállamat. Borzasztóan sok stílusú zenét hallgatok, rólam tényleg elmondható, hogy mindenevő vagyok zenékből, de hogy a Queen-t nem tudom meghallgatni, az biztos, haver. Jegyezze meg, legalább biztos lehetek abban, hogy a közelemben véletlenül sem fogunk ilyet hallgatni, mert ismer, tudja, hogy simán kiverem a hisztit miatta. Ismét megvonom a vállamat, mert nekem mindegy a srác titulusa a kapcsolatukban, és simán tartom, hogy fura a gyerek. Mármint az átlag levitásoknál is furcsább, de nem tetőzöm a véleményemet, csak várom, hogy Kiscsibe válaszoljon. Vagy ne tegye. - Jó nagy hülye a haverod - nyammogok kicsit. - Miért haragszik olyanért, amin nem tudsz változtatni? Ha tudnál, nyilván megtennéd, nem? - mosolyodom el félrebiccentett fejjel Kiscsibére. - Velem is megoldottad, és nálam aligha lehet nehezebb eset valaki. Megoldod - bólintok egy határozottat, majd nyílnak el ajkaim a hirtelen kérdésre. Értetlen pislogok rá, majd nevetek fel.
- Én? Mégis mit kellett volna? - kérdezek vissza azonnal, mert fogalmam sincs mire gondolhat a költő. A pólója alá csúsztatott kezem húzom lejjebb, majd ujjaimat szétnyitva támasztom azokat bőrének, hogy megtarthassam, mert már türelmetlenkedik. Látványosan forgatom meg szemeimet és fújtatok egyet, ahogy felállok és fölé hajolok. - Nem tűnt fel, de vagy harminc másodpercet úgy lebegtél, hogy nem tartottalak - vigyorodom el szemtelenül. - Még mindig merev vagy, de talán annyira nem gáz már, szóval kezdd el mozgatni a lábaidat, valahogy így - fogom meg kezét, majd engedem el hátát, és húzom előrébb, hogy felálljon a lábára, majd fekszem fel a vízre és kezdek el lábbal tempózni. - A kezeiddel meg így - hasítom ketté a vizet karjaimmal is. Lehet hülyének nézni, de a háton úszás a legbiztosabb, mert így az arca kint van a vízből konstans, ami talán kicsit elnyomja a félelmét. Mellé érve egyenesedem fel megint és rázom meg fejemet. - Feküdj fel megint, tartalak, és ha nekiállsz tempózni elengedlek, de melletted leszek végig, oké? - ereszkedem a vízbe, majd pislogok felfelé rá, hogy mikor szándékozik felfeküdni, ha már ennyire sürgős a dolog.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 12. 08:57 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Figyu, kezdem a plot twisttel: egyáltalán nem hasonlítunk egymásra Kiscsibével. Ami nem baj, de legalább megtörtént. Tudsz követni? Innen következik logikusan, hogy a zenei ízlésünk sem egyezik, ami szintén nem baj, de rendesen ki van akadva, hogy szerintem eh a zenekar, amiről beszél. Vállat vonok. - Megan Fox is illene hozzám, mégsem a csajom - vigyorodom el szélesen. A KKK klubtagságom feléled bennem, eleget is teszek neki, ahogy halkan, elvágyódva sóhajtok egyet. Egyébként úgy vagyok ezzel, hogyha Nora néni egyszer igent mond a randi meghívásomra, akkor végül is majdnem olyan, mintha Megan Fox-szal randiznék. Talán Nora néni még jobb parti is.
- Már megtettem, és a tényen nem változtat - bólintok ismét egyet, majd nevetek fel halkan. Fogalmam sincs mi baja a csávónak, de az biztos, hogy nem normális, amit Kiscsibével tesz. Hé-hé-hé! Hé! Az, ami közte meg köztem történt az teljesen más, mert félreértés volt, jó? Ráadásul legjobb barik! Hát hagyná a tököm, hogy Kende vagy Rin ekkora kretén legyen. - Ha meg nem szeretnél, akkor neked így jó, szóval semmi köze hozzá. Baszki, mi a fasz ez az önzőség? - röhögök fel hangosan. - Parák vagytok ti, levitások - nevetgélek tovább, és csak remélem, hogy a feltett kérdésre nem válaszol, mert költői. Azokra nem kell válasz, ráadásul nem is érdekel. Mármint tényleg nem. Azt csinálnak, amit akarnak, és nekem aztán tök mindegy, hogy mit csinálnak. Vele nevetek, mert ha önző is vagyok - bizony, meglepi - attól még önkritikám van és nem is vagyok rest úgy megnyilvánulni magamról, ahogy. Mindenkinek köztudott, hogy testvéremmel sokkal egyszerűbb szót érteni, mint velem valaha.
Jó, nem puffogok. Félig. Viszonylag nem. Igyekszem, jó? Na. Legyen ennyi elég. Ahogy felfekszik a vízre lépek oda és tartom meg, majd ahogy tempózni kezd mosolyodom el szélesen. Kezéhez nyúlok, hogy meghúzva azokat noszogassam arra, hogy nyújtsa ki azokat, majd engedem el és megy pár métert. Jól vagy gyerekek, haladunk, komolyba. Ahogy telik az idő, nem jutottunk sokáig, de legalább már nem süllyed el, mint egy betontömb, szóval egész pozitívnak könyvelem el a mai napot.
- Nagyon hálás vagyok érte, már így előre is. Kösz, Csipe - teszem mellkasomra kezemet meghatottan. - Neeeeeem. Őt ostorral, meg vettem ilyen pöpi sípot, vágod. Mint az edzőknek szokott lenni - bólogatok komolyan. - Na, feküdj hasra, tartalak, még egy kicsit kínozlak, aztán meghívlak egy fagyira - lépek mellé, hogy amint megcselekszi csúsztassam kezemet hasára és tartsam. Lassan mondom el az instrukciókat a mellúszáshoz. A gyorsra gondoltam először, de ott a fejed a vízben van, Kiscsibe meg nem kacsa, hanem csibe, szóval legyen a mellúszás, aminél kint van a fejed. - Így valahogy, igen. Folytasd - biztatom tovább, mert egész jól megy neki. A hangsúly az egészen van.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. július 25. 13:38 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

A széles vigyor úgy terül el arcomon, mintha csak oda találták volna ki. Vigyázni a levitásokkal. És egyébként Kiscsibe nem is tudja, hogy mennyire igaza van, amikor az összes levitás - én mondom nektek, komolyba - bipoláris. Az egyik pillanatban cukik, meg kenyérre lehet őket kenni, a következőben meg egy baltával akarnak megölni, mert leszóltad a kedvenc könyvüket. Borzasztó.
Az az igazság, hogy már egész nagy sikernek könyvelem el, hogy a lány nem süllyed el, hanem legalább képes fennmaradni. A technikáról tudnék vitatkozni, de ne várjak el sokat gondolom, mégsem Kendét csapkodom éppen ostorral, haver, érted. Ja, szóval elégedett vagyok Kiscsibe teljesítményével, de azért díjat nem fogok érte osztogatni. Hangosan nevetek fel. - Sokra hát! - ingatom meg fejem rázkódó vállakkal. - És igen! A dude a másik felem, vágod? Bromance meg minden. Amikor lógásra invitáltalak, már elindítottam a kapcsolatot egy agyi síkon, és figyeld meg, ha kimegyünk innen, várni fog az üzcsi - bólogatok határozottakat. Senki nem vonhatja kétségbe a dude és köztem fennálló kapcsolatot, még akkor sem, ha valószínűleg az lesz az üzenetben, hogy Brightmore elevenen fog megnyúzni a következő órán, miután vért izzadva felelek le a mai órán leadott anyagból, és épphogy meg fogom kapni az elfogadhatót. De a lényeg most van, nem pedig később lesz, szóval előadom Kiscsibének a tervet, aki morog az orra alatt - meglepő ez, vigyázz -, engem meg ez vigyorgásra késztet. Természetesen.
- Azért örülök, hogy nem nekem kellett ezt kimondanom - fordítom fejemet az ég felé nyammogva, majd sandítok le rá szemtelen, féloldalas mosollyal ajkaimon. Maradjon a kviddicsnél, talán mindenki jobban is jár, de legalább már nem felfordult kacsa, hanem amolyan normális. Normálisabb. Viszonylag normális. - Szív- - pffölök fel, ahogy a víz érkezik arcomba. Megszeppenve nézőkézek Kiscsibére, még akkor is, amikor ő a part felé fordul. Könnyed mozdulattal söpröm ki arcomból a vizet, majd termek mögötte pillanatok alatt.
- Ezt most nagyon nem gondoltad át - hajolok le hirtelen, hogy térdhajlatához és hátához tegyem kezem és kapjam fel gyorsan. A víz felé fordulok és indulok el beljebb. - Én a helyedben alkalmaznám a légzéstechnikát, amit elmagyaráztam még az elején, mert most Kiskacsa leszel - lépek még párat beljebb, lesandítva bizonyosodom meg arról, hogy felkészült-e, direkt várok is pár elnyújtott másodpercet, mielőtt nemes egyszerűséggel lendíteném oldalasan a könnyű testet előre-hátra párszor, majd engedem el az egyik előre résznél, és ha minden úgy megy, ahogy én azt szeretném, elégedetten nézem végig, ahogy becsobban a vízbe.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Mórocz A. Móric
Prefektus Rellon, Illúziómágus, DÖK tag, DÖK elnökhelyettes, Művészetis tanonc, Ötödikes diák


*sigh* Rozoga Szörny Vadász
offline
RPG hsz: 205
Összes hsz: 413
Írta: 2021. augusztus 6. 09:34 | Link

K I S C S I B E
”létezni legalább igazán tudok” | őszintén: eh | kukkantás | innen szaladtunk (megint)

Mint mondtam, senki nem vonhatja kétségbe Kende és a köztem fennálló kapcsolatot, így Kiscsibe sem teszi meg. Természetesen figyelmen kívül hagyom, hogy brutálisan le vagyunk szólva, mer’ koncentráljunk szépen a jó dolgokra. Kérdése elgondolkodtat, ami arcomon is látszik valószínűleg. - Nem. A bronnection közé semmi nem álhat. Főleg nem olyan alapszükségletek, mint alvás. Pf - legyintgetek kicsit. Plusz, nem tartom valószínűnek, hogy szívatni akarja tovább magát a dudi, amikor Brightmore már így is eléggé bedobta a mély vízbe. Hihihihi, érted. Kende és a mély víz. Heniál a humorom, tesó. Egyáltalán Sárkánytanunk van most? Mert, ha nem, akkor lehet tényleg alszik az a bánatos, és akkor így meg az is lehet - logikusan, gondolkozz már -, hogy tényleg nem ért célba a kapcsolat. A barackba!
Az meg még nagyobb barackba, hogy Kiscsibe szemtelenkedik, aztán még ő figyeljidézik nekem, mintha kettőnk közül nem ő kezdte volna. Nem is értem mire számított. Most komolyan, szerinte benne volt a pakliban, hogy megússza szárazon? Istenem, zseniálisak a poénjaim ma, de tényleg. Mi a franc történt? Mindegy, mert természetesen nem hagyom bosszú nélkül az arcomba érkező vizet, így nemes egyszerűséggel hajítom Kiscsibét a vízbe, hogy kicsit Kiskacsa legyen. Erről van szó, kérem! Vigyorogva figyelem, ahogy csobban, majd felröhögök, mert mutogat meg csapkod mindenfele is, csak éppen nem arra, amerre én vagyok. Előre görnyedve engedem ki a röhögést, majd ahogy felém fordul és meghallom teljes nevemet a fenyegetéssel, gyomorból tör fel belőlem. Előregörnyedve simul kezem hasamra, majd egyenesedem fel és igyekezvén moderálni magam túrok tincseim közé, amiket rövidségük ellenére borzolok össze. Dudi, faszság, amit tanácsoltál az Ediben, remélem tudod!
- Ne menj már! - vetődök utána még mindig vigyorogva és nevetve, ahogy hesseget el, mint valami madarat. Csibe a madárhajkurászó. Ironikus. Fél szememet hunyom le, ahogy közeledem, fejemet fordítom kicsit oldalasan, hogy ne menjen már a nyitva lévő fél szemembe a víz, majd  kapom el Kiscsibe csuklóját és fordítom nekem háttal egy hirtelen mozdulattal. Kezét nem engedem el, ahogy közelebb lépek, de kezeinken kívül nem érintkezünk. Sehol. Te perverz. Füléhez hajolok, rekedtesen szólalok meg. - Kösz a mai napot - csókolom arcon, miközben engedem el lassan, majd lépek el mögüle. - Menj, szárítkozz meg, én még úszok pár hosszt, ha már itt vagyunk - mosolyodom el szélesen, majd választ sem várva fordulok el tőle és vágódok a vízbe.
Szál megtekintése

" " "
L O K I K U S, HOGY ESZMÉLETLENÜL őrült, kiszámíthatatlan, rosszindulatú gyökér
Kis tavacska - Mórocz A. Móric hozzászólásai (20 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa