A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824978#post824978][b]Návay Fanni - 2021.01.20. 12:15[/b][/url]

Ahogy az elhomályosult világ lassanként újra kitisztul, és a szemem is hozzászokik a sötéthez, a megmentőm arca is körvonalazódik előttem. Csak egy-két pillanat kell hozzá, hogy elérjen a felismerés: a kedves idegen mégsem annyira idegen. Még túl kótyagos a fejem ahhoz, hogy a neve eszembe jusson, de biztos vagyok benne, hogy ő Sári barátja. Nemrég az egész lány hálókörletet felverte az álmából az Eridon-toronyban, amikor a szobatársamnak szerenádot adott. Nem mellesleg tavaly ilyenkor még évfolyamtársak voltunk, és a legtöbb óránk közös volt. Bár csodálnám, ha emlékezne rám, amennyit év vége felé bejártam az óráinkra...
A zaklatottan fejemben cikázó gondolatok közül újból a fiú hangja ránt ki, pontosabban az, hogy a karja óvatosan megmozdul a hátam alatt, és maga felé húz. A testem ösztönösen megrezzen majd megfeszül egy pillanatra az érintésétől és közelségétől, de szinte azonnal el is múlik. Nem tudom azért-e, mert biztonságban érzem magam tőle, vagy egyszerűen annyira kimerült mindenem az elmúlt percekben, hogy amúgy is képtelen lennék rá. Talán mindkettő.
A melegség, amit a kabát nyújt azonnal körülölel, és érzem, hogy lassanként elkezd visszatérni belém az erő. Végre úgy érzem, képes vagyok megszólalni.
- Köszönöm. - Ez a legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani ebben a pillanatban. Nem tudom, mi történt volna, ha ő nincs itt. Ez az egy szó azonban pár pillanatig megint kimerít annyira, hogy csöndben maradjak és erőt gyűjtve újból a fák tetejét kémleljem.
- Honnan tudtad, hogy mi hoz vissza? - fordítom a fiú felé a fejemet újból, amikor úgy érzem megint van erőm megszólalni. Olyan ösztönösen tudta, hogy hogyan segíthet, hogy úgy érzem talán több köze van az ilyesmihez, mint nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=824981#post824981][b]Juhász Laura - 2021.01.20. 15:16[/b][/url]

az utolsó évnyitón

Megrázom a fejemet az első kérdés hallatán, aztán eltöprengek a többin. Elméletben tudom a válaszokat, elméletben.
- Nem lehet tudni, nincs jele. Nem korhoz kötött, de tény, hogy leggyakrabban kamaszkor körül jelentkezik. Viszont hallottam már olyat, hogy felnőtt volt már az illető, amikor először kitört belőle. Általában valamilyen erős negatív érzelmi dolog kell hozzá, ami felébreszti a szunnyadó erőt, hogy megvédjen. Hozzád közel álló halálhíre, vagy éppen akár halálközeli élmény például. Nem igazán szoktak erről beszélni az elemisek, hogy mi történt velük, ami miatt kitört, nem is illik megkérdezni, emlékeztetni őket a rosszra – válaszolom nyugodtan a fiúnak. Nem árt tudnia az utóbbit, mert van aki tényleg nagyon kiakad emiatt. Vagy ahogy eszébe jut, újraéli ismét irányíthatatlan lesz az erő, ha még nem tudja annyira uralni. – Nagyon ritka az, ha pozitív kitöréses valaki. Meg hát nem annyira nagyon ritka ám. Nem tudsz úszni és beleesel a tóba. Életveszély. Még ha ott is a pálcád és meg tudnád oldani, akkor is az elemed életveszélynek fogja érzékelni és akcióba lép. Ha valaki úgy közelít, hogy bántani akar, azt is. Lehet hogy nem is bántana, mégis kitörhet. Ezért kell minél előbb megtanulni irányítani, megtanulni lazítani, lenyugodni mindenféle helyzetben, hogy ne törhessen ki.
Fejtem ki, majd szusszanok egy nagyot. Erről a dologról igencsak sokat tudnék beszélni, de hogy vajon én fáradnék ki előbb, vagy a beszélgetőtársam az egy igencsak jó kérdés. Mint ahogy a hoppanálósak is azok. Egyik bonyolult témából megyünk a másikba.
- Ehgen, mert nagyon kell koncentrálni, na meg kicsit émelygős is a dolog. Nem tudom, hogy van-e valami határ, hogy mi a maximális távolság. Valószínűleg inkább csak azért van, mert megviseli a szervezetet, és nem azért mert ne lehetne annál messzebb hoppanálni. De elvileg simán lehet a világ másik végére menni – van is tervbe véve jó sok úti cél, ahova szeretnék eljutni így. Méghozzá nem is egyedül.
- Vagy elmehetsz mondjuk edzőnek, akkor nem feltétlenül sérülsz meg annyira – jut eszembe egy ötlet. Repülne, meg minden, csak nem meccsen. Talán kevésbé veszélyes. Ha viszont játszani szeret úgy kifejezetten akkor ez nem lesz megoldás.
- Akkor a tipli előtt elpucolunk mi is – mosolygok majd bólintok is egyet, jelezve hogy ezt eldöntöttem. Nem óhajtok összeakadni itt a sok diákkal. Kinn a kastély előtt már inkább, hisz kevesen vannak akik nem az épületben laknak. – Akkor jó, örülök, hogy nem halsz éhen!
Széles mosoly költözik az arcomra, amikor elfogadja a meghívást, szuper!
- Rendben, akkor majd kitaláljuk hogy mikor legyen a nagy kajálás. Most viszont szerintem elindulok kifelé, köszönöm hogy mellém szegődtél! – hálálkodok miközben lassan feltápászkodom a lépcsőről. Kicsit esetlenül intek búcsút a srácnak, aztán halkan lépkedve elhagyom a kastélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825020#post825020][b]Elijah Kearney - 2021.01.20. 22:10[/b][/url]

- Óóó, értelek – bólogatok nagyokat, hogy minden változó, főleg az, hogy mikor és hogyan jön elő. Én mondjuk azt hittem, olyan, mint a „sima” mágia, amikor csak úgy, néha random is történik valami, nem kell tragédia és igencsak rossz élmény, akár csendes pillanat, de úgy nézem, ennek a mágiának a jele igencsak drasztikus árat kér, úgymond. Jó hogy megjegyzi, hogy nem illik megkérdezni, mikor és hogyan, mert már nyitottam az ajkaimat arra, hogy megkérdezem tőle, hogyan, de becsukom és inkább mást válaszolok.
- Jaj, nem akartam én a rossz élményeket felhozni, csupán csak az érdekelt, van-e egy bizonyos kor, ameddig kijön az emberen ez, de akkor nagyon változó. Az, hogy hogyan, hát meg változó, nincs is hozzá közöm, csak mint elméleti dolog – zárom is le egyelőre, hogy végképp ne higgye azt, hogy belőle is ki szeretném hozni azt az emléket. Nagyon jó, hogy ilyeneket tud és ügyes, nincs semmi kétség, hogy ami történt, az valami jót is hozott, ha rossz volt, bár remélem, hogy ő egy kivétel és neki nem volt olyan szörnyű élménye. Az már más, hogy azért érdekelt, hátha bennem is lapul valami, az mellett, ami nem épp kiemelkedő képességként van számon tartva nálam, sőt, inkább lefelé, de mivel nem reménykedem ebben, illetve, nem szeretnék és nem is kívánok magamnak traumát, így aztán, le is „mondok” a képzelgés további részéről és rá figyelek.
- Ez mondjuk igaz. Sima pánik helyzet, igen. Én mondjuk lehet a bagolyházban kapnék „jelet” rá, mert egyszerűen már a gondolata is elborzaszt – nevetek kissé zavartan, de a fóbiám számára ismert. – Ez teljesen érthető, azért járunk eleve ide, hogy az alap mágia is biztonságos legyen, hát akkor, ami ennyire más és ennyire kijön az emberből, még veszélyesebb lehet. Akár rá is, szóval tanulni kell. Hát, nem mondom, hogy irigykedem, mert nagy felelősséggel jár – szeretem, hogy válaszol és ki is fejti, nem kell kérlelni, persze, nem is várom el, de mindig érthetően és jól mondja el, ami éppen érdekel, mert miért ne érdekelne. Ezért jó beszélgetni, nem csak az alap kérdésekből áll, hanem ilyenekből is, plusz, most kvázi tanulok is valamit, mind az elemiről, mind pedig a hoppanálásról, hátha utóbbi jelen lesz az életemben később.
- Áhháá! Tehát egyszerűbb kisebb távokat, és pihenni. Az tudom, hogy lehet veszteni végtagot is, így jobb óvatosnak lenni – fintorgok kicsit, hogy baromi rossz lenne azért elhagyni valamit, mert mohón azonnal Kínában szeretnék lenni. Brrr.
- Az is igaz, még átgondolom – mosolygok felé, hogy ez nem is rossz ötlet, de senki se venne komolyan engem, nézzen csak rám, de ki tudja, lehet be is jönne. Majd később kifejtem neki, ha találok végre valamit, amire azt mondom, na EZ kell.
- Simán – egyezek bele, hogy menjen, menjünk, mert ha az a tömeg kiszabadul onnan, akkor bizony hangos lesz megint és akkor visszatér az, ami miatt kimenekült onnan. Felállva porolom le magam, felveszem a talárt, amit leterítettem, hogy ne a kövön üljünk, majd rá pillantok.
- Rendben, várom! És jobbulást, remélem nem fog kínozni a fejfájás tovább. Bármikor ücsörgök veled idekint – nevetek egyet, majd integet én is, és fordulva indulok meg a körletem felé, ahol megvárom Petyát és jól ki fogom faggatni, hogy miről maradtam le. Addig jól elolvasom a képregényt, amit hoztam magammal. Valamelyiket.

//köszönöm a játékot <3 //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825146#post825146][b]Anastasia Strakhova - 2021.01.23. 15:30[/b][/url]

Ábrándos tekintettel nézek körül és igazítok el pár kicsúszni próbáló lapot a nálam lévő paksamétában. Úgy fest lassan kiadják a Rubya naplót és nem csak a verseket, hanem annak tudományos részen felüli teljes tartalmát. Egy tragikus élet történetét. Vallomásokat szerelemről, szenvedélyről, veszteségről. Az utat, ami végül olyan hamar ért véget, hogy az embernek a szíve összeszorul, ahogy csak rá gondol. Kezemben a nagy halom irattal baktatok. Célom az Igazgató irodája, ahol azóta, hogy Éjféli kisasszony elment elég nagy a fejetlenség. Másodjára kérték be a havi gyengélkedői szerekről szóló kimutatást, mert amit felvittem, az elkeveredett. Ez nála sosem fordulhatott volna elő, amilyen sarkos és precíz nő volt. Nem igazán barátságos, de ez már mellékes. Sietnem kellene, mert még nem etettem meg Lexet és már biztosan ott toporog a tálkája mellett. Macskám növelte a kezelések hatékonyságát, így hivatalosan is megkapta a terápiás kisállat titulust. Büszke vagyok rá nagyon. Út közben oda köszönök pár nekem köszönő diáknak és angyali mosolyt küldök feléjük. Lassan közeledik a vizsgaidőszak, így egyre kevesebben vannak ilyenkor a csarnokban. Sok tanulót látok a könyvtárban együtt görnyedni a tananyagok felett. Néhányan még hozzám is jönnek, hogy korrepetáljam őket, amit szívesen meg is teszek. Aztán nemrég egy különleges nevű nő is járt nálam, aki a tanácsomat kérte. Egy medált szeretett volna, ami segíti az "igazságvadászatban", ahogy ő fogalmazott. A rutil kvarcot ajánlottam neki. Nem sok mindent árult el, hogy mire kell neki, de azt ígérte tudni fogom, ha sikerrel járt és a kő a hasznára vált. Úgy legyen! Bálint megint elfoglalt és ismét alig találkozunk. Kezdem megszokni, hogy csak névleg állunk párban. Talán az első évfordulónkon, Valentin napon majd sikerül megint kicsit közel kerülnünk egymáshoz. Kijelenthetem, hogy zajlik az életem. Mindig történik valami érdekes. Sosem unatkozom és ezt nagyon szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825148#post825148][b]Zayday Hudson - 2021.01.23. 16:08[/b][/url]

Strakhova professzor

Nem mondanám hogy sietős a dolgom. Éppen elvégzek pár szorgalmi feladatot a szobámban, ezért úgy döntök kimegyek egy kicsit a friss levegőre. Melegen felöltözök és lesiettek a lépcsőn, majd mielőtt átvágnák a klubhelyiségen intek pár ismerősnek, akik mosolyogva mérnek végig. Ugyanis, mióta ide kerültem nincs sok időm a tanulás miatt, amikor meg volna, hogy egy kicsit lazuljak pár baráttal, nem vagyok jó hangulatban. Ilyen vagyok. Ilyenek vagyunk mi nők, hallottam egy pár fiútól. Haladok szépen lassan, amikor megérzek egy illatot a konyhából. Nem tudom hogyan, mert nem éppen a szomszédban van a konyha. Csodálkozom is, mert már régen nem volt ilyen éles a szimatom. Otthon, amikor anyukám sütött valamit, már a játszótéren megéreztem a finom süti illatát. Tudni illik, a játszótér a házunktól körülbelül annyi távolságra van mint a konyha. Hirtelen korogni kezd a hasam, de csak kicsit. Ha nagyon, ha kicsit korog, már várom a vacsorát.  Le lassítom a lépteimet, mert megérkeztem a lépcsőhöz a bejárati csarnokba. Mindig odafigyelek a lépteimre, nem szeretnék legurulni. Otthon egy hatalmas lépcső van, el lehet képzelni hányszor csetlettem-botlottam. Éppen leérek, hálistennek épségben, amikor (nem is én lennék) megbotlok, és egy kemény dolognak esek neki. Az a bizonyos kemény dolog egy ember. Konkrétabban egy nő. Egy nő hátának estem neki az imént.
-    Kérem ne haragudjon! Megsérült? Istenem hogy lehetek ilyen ügyetlen? – szégyenkezek a fejemet fogva.
Pár másodperc múlva felismerem a hölgyet. Strakhova professzor asszony volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825293#post825293][b]Anastasia Strakhova - 2021.01.26. 08:23[/b][/url]

Az egész egy pillanat műve. Pont háttal állok a lépcsőnek, hogy még egyszer átfussak a halom tetején lévő papíron, amikor valaki nekem esik. Előre vetődöm a tehetetlen lendülettől és a lapok ezer meg egy irányba repülnek szét a kezemből. Mintha hó esne úgy hullanak lefelé, beterítve a csarnok padlóját. - Oh ne, ne, ne!- kiáltok fel reflexből oroszul, és kezedek kapkodnin a lap9k után ügyetlenül és teljesen feleslegesen. Ekkor hallom meg a hátam mögül jövő hangot. - Semmi baj, nem...nem sérültem meg...és te? - fordulok a diákhoz akinek köszönhető ezek szerint az incidens. Barátsagos kékjeimmel gyorsan végigmérem és némi megnyugvással látom, hogy megúszta egy kis szégyenkezéssel. Szerencsére mi ketten nem estünk el, viszont az irataimnak rosszabb sors nem is juthatott volna. Mivel sajnos pár diák átgyalgolt néhányukon még az előtt, hogy pálcámat előhúzva összeszedhettem volna őket. - Ennek a titkárságon nagyon nem fog örülni, igaz? - emelem meg az egyik jókora lábnyommal megszentségtelenített lapot és úgy pislogok hol rá, hol a diáklányra angyali ábrázatommal, hogy attól még a legkeményebb szívek is összefacsarodnának. Közben sorra röppennek elém és rendeződnek kusza halomba előttem az iratok gyászos küllemű földi maradványai. Próbálom őket egy kicsit összerendezni, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyul. Akad olyan is ami elszakadt attól, hogy áttrappoltak rajta a szorgos diák lábak. Veszett fejsze nyele az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825299#post825299][b]Zayday Hudson - 2021.01.26. 09:56[/b][/url]

Egész életemben próbáltam kerülni az ilyen és ehhez hasonló szituációkat. Pár évig sikerült is, de minden olyan mint a balszerencse áradása. Az ember hiába várná végre a megváltást, állandóan bénázik. Megváltás? Na jó nem abban az értelemben, hanem végre kiszabaduljak az ügyetlenség fogságából, szóval így már egy kicsit világosabb lehet. Körbe nézek, és meglátom hogy pár diák elég feltűnően bámul, én nem is törődők velük mert a segítésre koncentrálok.
-   Nem semmi bajom, köszönöm! – próbálok minél több papírlapot össze szedni, és pár laponként a professzor asszony kezébe adom.
Kicsit meglep amikor páran szinte átgyalogolnak a lapokon. Most komolyan ennyire nem törődnek másokkal? Nem értem hogy az emberek hogy lehetnek ennyire ellenszenvesek, nemtörődömök egy másik érző lénnyel. Felháborodásomnak azonnal szót is adok.
-    Most minek kell áttaposni a papírokon és rajtunk? – kérdezem szigorúan az elhaladottaktól.
Egy nevetés hangzik el a kiscsapat közepéből. Ránézek a professzor asszonyra, mérgesen. Persze nem rá vagyok mérges, hanem a többiekre, és nem kevés önuralom kell hozzá hogy utánuk menjek. Komolyan, kihalt az emberiségből a jó. Mármint a jó tulajdonságok, persze tisztelet a kivételnek.
-   Nagyon sajnálom, nem is tudom mit mondjak. Nem tudom mit szólnának a titkárságon, de ezek milyen lapok? Bocsánat. Milyen lapok voltak? – kíváncsiskodom kicsit bánkódó tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825479#post825479][b]Csonka Zsombor - 2021.01.29. 23:51[/b][/url]

A hideg lassan kezdett a bőre alá kúszni, mint valami furcsa méreg. Egyre feljebb, minél közelebb kúszva a szívéhez. Az azonban már túl erős volt az elmúlt évek megmérettetései után. A benne lévő melegséget pedig csak még inkább megerősítette Fanni egyetlen szava. Azzal, hogy nem adta fel. Hogy visszatért hozzá. Hogy valakin sikerült segítenie.
Egy apró mosoly bukkant elő a szája szegletébe, csak hogy utána azonnal eltűnjön, ahogy felnézett a borús égre. A hold fénye sápadtan világította meg a gyors felhőket, mintha csak figyelmeztetni akarnák Zsombort a közelgő esőre. De vajon a folyadék nem mosná csak el a fájdalmat?
- Az ember sok mindent megtanul egy elmegyógyintézetben - szólt vissza keserű mosollyal Zsombor egy pillanatnyi habozás után. Még mindig nem volt benne száz százalékig biztos, kinek mennyit mondhat el a múltjából. Persze amellett, amit már eleve tudnak, hiszen a pletykák olyan erővel söpörtek végig az iskolában több ízben, hogy csoda lett volna, ha valakit elkerülnek. Pláne egy olyan embert, aki a hírek alanyának barátnőjével lakik egy szobában.
- Jobban vagy? - fordult a lány felé a göndör, hogy jobban szemügyre vegye. Arcába a vér kezdett visszaköltözni, és már szemei sem azt az űzött félelmet tükrözték, mint mikor rátalált. - Gondolod menni fog, hogy besétáljunk a kastélyba? Ígérem segítek - küldött egy megnyugtató mosolyt a lány felé, és felállt. Majd két kezét Fanni fele nyújtotta, hogy felsegítse.
- Csak óvatosan, semmi hirtelen mozdulat, oké? - figyelmeztette, és minden mozdulatát úgy figyelte, mintha porcelánból lennének a barna csontjai és bármelyik pillanatban elrepedhetnének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825641#post825641][b]Anastasia Strakhova - 2021.01.31. 23:57[/b][/url]

Szerencsére a diáknak nem esett baja. Nekem sem sikerült elesnem, csupán a papírjaimmal parkettáztam ki a bejárati csarnok padlóját. Lehet ma nem kellett volna ki sem kelnem az ágyból. Egy jó könyv és Lex társasága. Ennyi. Semmi más nem. Bezzeg most mégis itt vagyok. Kezemben egy csomó megtépázott lappal mentem ami menthető, de főleg a tanári méltóságomat. - Ne foglalkozz velük - ingatom a fejemet ajkaimat vonallá préselve és figyelve az elhaladó társaságot. Vannak renitens diákok, akik szemrebbenés nélkül gázolnak át mindenen. Sok dolog elveheti a kamaszok eszét. - Nem a te hibád - mosolygok a lányra. Nekem jött. Igaz. De baleset volt, így nincs okom se leszidni, se bántani amiatt, ami történt. - A gyengélkedő e havi leltárja volt rajtuk, amit már másodjára vittem volna fel - magyarázom és most, hogy az utolsó kóbor irat is a karomban pihen ismét megindulok a lépcsősor felé - Te merre, hová tartottál éppen? - kérdezem visszapillantva vállam felett és bevárva, hogy a lány esetleg csatlakozik-e hozzám, mert pont arra visz az útja. Ha egy felé tartunk talán kicsit tudunk beszélgetni, mert ahogy elnézem lett némi bűntudata a véletlen botlás miatt. Megesik az ilyesmi. Mivel nem szándékosan lökött fel, hanem tényleg csak egy pillanatnyi megingás okán, remélem hamar el tudom nála boronálni a dolgot és nem emészti majd magát rajta soká. Kár lenne. Az iratokból tudok másolatot készíttetni, meg talán az irodán sem harapják át a torkomat. Nem lesz itt semmi baj. Érzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825651#post825651][b]Zayday Hudson - 2021.02.01. 14:17[/b][/url]

Gyerekkoromban nem egyszer voltam rossz. Főleg, amikor a nagyinál voltam. Imádtam a házát. Míg otthon kötöttek a szabályok, a maminál mindent lehetett. Vacsorára csokit enni, reggelire csokis kekszet és éjfélig fent maradni. A mai napig járok a nagyihoz, de olyan ritkán találkozunk. Most egy kicsit elhagyatott érzésem van. A szégyenkezés mellett rám jön a honvágy. Nyugi Zay, már nem kell sokat várni mert hamarosan szünet. Gondolataim azonban vissza siklanak a csarnokba. Hiába merengtem nagyokat, hallottam mit mondd mellettem Strakhova professzor.
-    Már elengedtem őket tanárnő, valaki menthetetlen. – mosolygok derűsen a nőre.
Visszagondolok vannak nagyon rendes diáktársak, és biztos vagyok benne hogy a számuk több mint ezeké. Elengedem. Viszont folytonosan visszatér a rossz érzés. Béna vagyok. Úgy körözött felettem ez a két szó, mint a dögkeselyűk. Jól esnek a tanárnő szavai, miközben nézek rá csodálattal. Nem volt még sok szerencsém Strakhova professzorhoz, de már párszor összefutottam vele. Igen kedvesnek tűnt, most még inkább. Már nem tűnik, hanem az is.
-    Értem, én az udvarra tartok Nasia néni, éppen egy órája lebeszéltem pár barátnőmmel találkát. De nagyon szívesen segítek ha szeretné. – mondom határozottan állva.
Annyira persze nem akarok modortalan lenni hogy magára hagyjam a tanárnőt, nem tudom hogy szükség van-e még rám, de nagyon szívesen vagyok a társaságában, mert nem lehangoló temetkezési vállalkozó, hanem egy csupaszívű, derűs teremtés. A csajok megtudnak várni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825769#post825769][b]Anastasia Strakhova - 2021.02.05. 16:07[/b][/url]

Elegedtem én is ezt az egészet, pont úgy, ahogy a lány mondja. Ezt bólogatva közlöm is gyorsan vele. Igaza van. Mindig lesznek udvarias, segítőkész diákok, meg olyanok, akik átgázolnak mindenen, házuktól függetlenül. Tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és nem bánom. Attól, hogy a papírok egy része cifet-cafat, mi még a diákkal lehetünk csipet-csapat pár folyóméteren keresztül. - A lelki támogatás jól esne, mert szinte biztos, hogy odafenn leszedik rólam a keresztvizet, ha ezeket meglátják - csúsztatom szét legyezőszerűen a karomon lévő paksamétát - De nem szeretném, ha miattam váratnád meg a barátnőidet - mosolygok a lányra nem csak szám görbéjével, hanem világoskék, ártatlan pillantású szemeimmel is, miközben teszek pár lépést felfelé azon a lépcsőn, amin a lány érkezett. Kedves lánynak látszik. Láttam már néhányszor és ha jól emlekszem a navine ház tagja. Eddigi tapasztalataim szerint ők a tanoda békés lelkei. Nem igen hallottam olyat a tanáriban, hogy egy sárga kárt csinálna. Nem szokásuk randalírozni sem, amennyire őket ismerem. Ezért is volt egyértelmű pár másodperc után, hogy az előttem álló lányka sem direkt lökött fel engem papírostól, mindenestől. Kedvesnek látszik, olyan akit tényleg érdekel a másik ember. Simán itt is hagyhatotz volna. Persze ezt még most is megteheti. Szíve joga természetesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825828#post825828][b]Zayday Hudson - 2021.02.07. 19:16[/b][/url]

Hirtelen fejfájás kezd el kínozni. Olyan mint egy hirtelen földbevágó villám. Az arckifejezésemen nem látszódik, de eléggé meggyötör. Gondolom nemsokára front köszönt be, ezért hasogatok belül. Sosem bírtam jól a hirtelen időjárás változásokat. Szó szerint megrontja az embereket, rossz értelemben. Mondjuk jó értelemben sem lehet megrontani embereket.  What? Next. Amennyire gyorsan jött, annyira hamar tovaillant. Jobb is, mint hogy órák hosszáig tartson, annál kínkeservesebb nap ne jöjjön el sosem. Szinte el sem tudom képzelni hogy ezért megszidják Nasia nénit. Olyan kedves, és ilyesmi miatt nem szokták leharapni az emberek fejét.
-    Ugyan, nem lesz semmi baj! Ó, kedves hogy ennyire figyelmes velem, de megtudnak várni, nem lesz belőle nagy tészta! – mondom mosolyogva.
Annyira békés kisugárzást áraszt magából a tanárnő, mint egy arkangyal. Angyali teremtés. Volt egy ilyen szomszédunk is, amikor Washingtonban laktunk távol a nagyitól. Persze idősebb volt, de ugyanannyira kedves mint ő. Sokszor vigyázott rám, amikor a szüleim hivatalosak voltak bizonyos eseményeken. Finom csokis keksszel várt, de tejjel egyáltalán nem. Nem is volt rá szükség, mert attól csak elálmosodtam volna, és ezzel gondolom tisztában volt. Sajnos már két éve nincs köztünk Mrs. Marsh, de jóval előtte elköltöztünk. Voltam a temetésén, de nem sokan voltak ott, úgy emlékszem csak egy unokaöccse volt. Kegyetlen az élet. Néha ilyen dolgokról is kell beszélni, nem csak a jókról. Kiráz a hideg ha rágondolok hogy egy nap mindenki oda kerül Elkezdek fellépni a lépcsőre, de visszalépek hozzá, és belekarolok. Szívből remélem nem veszi tolakodásnak, nálam ezt a szimpátia jeleként lehet felfogni.
-    Szívesen elkísérem Nasia néni, ha gondolja indulhatunk is! Tudja, azt hiszem ez egy remek barátság kezdete – mosolygok majd elhallgatva figyelem a lépcsőfokokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825945#post825945][b]Süveges Lili - 2021.02.10. 13:38[/b][/url]

Helyeslően bólogatott Zselyke minden megállapítására, némelyiket pedig ki is egészítette. Mint például a nagytermi témát, az még igényelt némi plusz információt.
- Ha ide betérsz, gyakorlatilag mindig találsz bent embert, én még sosem láttam teljesen üresen - mondta, és eszébe jutott, hogy volt, hogy tanulni jöttek be nagyobb csoportok, vagy csak olvasni, esetleg beszélgetni, vagy gyülést tartani valami kapcsán, szóval nem csak enni, vagy bálozni, évet zárni vagy nyitni lehetett. - Ha mégis üresen találnád, lehetséges, hogy éjszaka van, és tilosban jársz, erre majd figyelj oda, mert büntit adnak érte.
Nem tapasztalatból beszélt persze, ő nem szeretett az éjszaka közepén egyedül bóklászni. Jobb volt társaságban, csak nem igazán talált hozzá partnert, aki ne félt volna a prefektusok vagy tanárok haragjától.
Vagy attól, hogy bekerülnek az Edictumba.
- Havonta jelenik meg az iskolaújság, zömében diákok szerkesztik, szóval időnként pletykák is vannak benne, amik nem feltétlenül igazak, de nagyon viccesek tudnak lenni. Meg sok izgi érdekességről is olvasni lehet benne, még mugli dolgokról is.
De persze nem dolgozott ő az újságnak, hogy reklámozza azt, Zselyke valószínűleg anélkül is rátalált volna előbb-utóbb, ha senki nem is szól róla. Az Edictum kézről-kézre járt, a tartalmát pedig gyakran traccsolták ki a diákok csoportokba verődve. Vagy épp a nagytermi asztaloknál ülve.
Mivel Lilkó imádta az állatokat, és a lovak lényegében szarv nélküli unikornisok voltak, az eridonos lány infójára jól fel is kapta a fejét. Közben tovább indult vele, hogy egy-egy karlendítés közepette mutassa, mi merre van. Időnként mondott is olyanokat, hogy "konyha" vagy "lejárat az alagsorba és a kínzókamrákba" de a díjlovaglás témája sokkal izgibb volt.
- Úúú, erről mesélned kell! Hogy kell díjpacigolni? És van saját lovad meg minden? Ha van, azt mondjuk azt hiszem, nem hozhatod be, de a kisebb testűeket engedik, cicákat, patkányt, egeret, baglyot, kutyát esetleg, ilyeneket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=826475#post826475][b]Maya S. Castle-Rochard - 2021.02.18. 16:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=826493#post826493][b]Koppány Richárd - 2021.02.19. 09:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=826517#post826517][b]Maya S. Castle-Rochard - 2021.02.19. 20:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=826539#post826539][b]Koppány Richárd - 2021.02.20. 13:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=826807#post826807][b]Maya S. Castle-Rochard - 2021.02.25. 20:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=826887#post826887][b]Koppány Richárd - 2021.02.27. 12:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827038#post827038][b]Bossányi Karola - 2021.03.01. 19:14[/b][/url]

- Miért lenne jobb Frankenstein története Draculáénál? - kíváncsian pillantottam a mellettem lépdelő fiúra, miközben befelé sétáltunk odakintről. - Hogy hogy miért? Tök egyszerű, azért, mert sokkal izgisebb, gondold el, egy őrült tudós, aki összetákol egy ilyen fura szerzetet - Ádám nagy beleéléssel mesélte a történetet, mire csak nevetve ráztam meg a fejem.
- Szerintem pedig Dracula története sokkal jobb. Már a környezet is, az a bizarr kastély ott Erdélyben, és az a titokzatosság, ami körüllengi a fickót. Az utazó, aki úgy tér be a kastélyba, hogy mit sem tud a fura vérszívóról. Szerintem ijesztőbb is, nekem jobban bejön a sztori - mondtam határozottan, miközben beértünk a hatalmas, faragott kapun, s megindultunk lassú tempóban a csarnok felé. - Ijesztőbb? Bejönnek a vérszívók? - nevetve rázta meg a fejét, majd hirtelen mögém ugrott, tenyereit a vállaimra helyezte, s közelebb hajolt a nyakamhoz. - Most pedig kiszívom a véred, mert vámpír vagyok - még a hangját is eltorzította, ezen nevetnem kellett. - Ne már, olyan bolond vagy - nevetve próbáltam eltolni magamtól, erre fel lekapta a sapkát a fejemről. -  Ne már, mit csinálsz? Add vissza - a sapka után kaptam, de ő a magasba emelte. - Vedd el, ha tudod - szemtelenül vigyorgott, hiába ugrottam feljebb, nem értem el a sapit. - Ádám, add ide...jó, tudod mit? Maradjon nálad, itt bent már úgy sincs rá szükségem. Amúgy képzeld, sikerült az Asztronómia vizsgám, köszi, hogy segítettél a készülésben - kedvesen mosolyogtam rá, tényleg hálás voltam, amiért tanult velem. - Ugyan, én köszönöm, hogy segítettél bájitaltanból, ha te nem segítesz, tutira megbukok...-magyarázta, miközben tovább haladtunk, egyre beljebb a csarnokban, lassacskán kikanyarodva az egyik folyosóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827044#post827044][b]Lóránt Bence - 2021.03.01. 20:12[/b][/url]

Hát nem is tudom mit mondjak, amikor megcsapta a fülem egy pletyka. Karola smárolt valami rellonossal, miközben moziztak. Azt most ne is emeljük ki, hogy én mennyire vágyom arra, hogy valaha eljuthassak egy mugli moziba - milyen rohadt menő lehet, Merlinre! -, de a másik dolog sokkal jobban aggasztott. Ezek szerint az én hajóm már elment nála, ha ilyen gyorsan talált valakit magának, aki ráadásul nem is Ádám! Szóval most akkor mi van? Karola meghjibbant, bűbáj vagy átok hatása alá került, vagy csak pasifaló lett? A pasimágnességében nem kételkedek, tényleg nagyon jó csaj külsőleg, meg tök rendes is, talán néha még túl rendes is. Na, de hogy egy rellonossal, akiket állítólag nem is annyira kedvel? Legalábbis sokszor hangoztatta, hogy neki csak rossz élményei vannak velük, akkor most már nem? Hmm, mindegy, nekem van itt a legkisebb jogom ítélkezdni felette, hiszen egy szép háromszöget állítottam fel röpke két hét alatt. Jó, ez azért erős túlzás, de ha csak a tényeket nézzük meg... nem is annyira van távol az igazságtól. Plusz ott volt még Anna is, meg láthattak Rizával egyesek, szóval egy külső személő eléggé csajozógépnek festhet le. Bárcsak az lennék, és akkor nem kellene sem az én lelkiismeretemmel, sem a mások lelki világával törődnöm. De nagyon zavart a pletyka, akkor is, ha csak pletyka, mindegyiknek van alapja, és nem is nekem mondták, csak meghallottam. Olyan rosszul esett hirtelen, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretem őt, de ezek szerint nagyon. Hát de most így, hogy? A csarnokon vágok át, amikor meglátom Őt Ádámmal, azonnal agyvérzést is kapok, meg a lila köd is leszáll. Nézem őket messziről, ahogy szórakoznak, nevetgélnek és ahogy közeledek hallom, hogy együtt tanulnak. Hát nagyszerű, ennyire nagyon szerelmes vagy belém, igaz, Karola? Vágül egészen véletlenül mellettük megyek el, de csak nem bírom ki, hogy odaszóljak.
- Helló Ádám, te vagy a hétfős? Tegnap valami rellonossal smárolt Karcsi, a múlt héten meg még belém volt szerelmes. Csak tudni akarom a beosztást, drága - mondom egészen feldúltan, nem is érződik irónia a hangomban, inkább csak düh, de az nagyon. Rendesen befeszülök, miközben a vér elönti az agyamat, és ignorálom a srácot, szóval most nem igazán van Ádám veszélyben. Inkább Karola húzott fel a kis kacarászásával, miközben nekem meg ultimátumot ad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827047#post827047][b]Bossányi Karola - 2021.03.01. 20:32[/b][/url]

Nagyon jó volt beszélgetni Ádámmal, egy kicsit együtt lógni vele délután, mert végre egy kicsit kikapcsolhattam az agyam, s nem kellett mellette a sok nyomasztó problémával foglalkoznom. Egy kicsit mondjuk meglepett az, hogy a történtek ellenére végül megbocsájtott, s az is, hogy annak ellenére, hogy mindent elmeséltem neki, ő mégis ilyen barátian állt hozzám. A legtöbb srác biztos, hogy sarkon fordult volna, Ádám azonban nem így tett. Mondjuk azt nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy segítséget kért bájitaltanból, vagy egyszerűen csak ilyen volt, de ha nekem kellene megítélnem, akkor szerintem tényleg egy normális és rendes gyerek volt. - Szerintem azért nem buktál volna meg, mert nem vagy egyáltalán elveszett a témában, csak többet kell gyakorolnod a mérleggel, mert nem mindegy ám, hogy grammot mérsz le, vagy dekagrammot - feleltem nevetve, még mindig jó kedvre derített az, hogy szegény srác ezeket a váltószámokat valamiért mindig felcserélte. Még szerencse, hogy nem egy végzetes galibát követett el legutóbb, mikor félre mért néhány összetevőt. - Oké, meggyőztél! De mivel neked is jól ment, hála nekem, és nekem is jól ment, hála neked, arra gondoltam, hogy a számmisztikára is készülhetnénk együtt. Szerintem csoportosan sokkal könnyebb tanulni, mint ha egymagad vagy, akkor leköt minden más - Ádám szavaiban volt némi igazság, bólintottam a szavaira, s már épp válaszolni akartam, amikor egyszer csak mellettünk termett Bence. Egy kicsit meglepett, mert nem számítottam rá, ráadásul legutóbb is csak úgy ott hagyott Ádámmal, s bevallom, azóta is nehezteltem rá egy picit. A mosolyom mégis csak akkor fagyott le, amikor Bence megszólalt. - Hétfős? - míg Ádám értetlenkedett, addigra pillantásommal már dühös villámokat szórtam Bence irányába. - Fú...Te...hogy te mekkora egy bunkó vagy Bence! Ezt most azonnal vond vissza! - dühösen léptem előre, s haragos íriszeimet Lóránt úr pillantásába fúrtam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence képes volt ilyet mondani nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827051#post827051][b]Lóránt Bence - 2021.03.01. 20:52[/b][/url]

Tényleg elpattant valami, amikor megláttam az andalgó - nyilván túlzás ez is, de most így látom - párost. Tök vidámnak láttam őt, nyilvánvaló, hogy miután otthagytam őket, mert jó fej vagyok és nem akartam tönkrevágni valamit, ezt tökéletesen teljesítették. Mármint kibékültek és már majdnem járnak is biztos. Akkor kuncogott így Karola nekem utoljára, amikor csiklandoztam, de az azért teljesen más, mintha mondanék valamit és azon nevetgélne azzal a csinos kis ajkaival. Felhúzott az egész teljesen, és nem bírtam ki, hogy odamenjek és beszóljak valamit. Meg is lett az eredeménye. Megint bukó vagyok, meg minden, miközben...
- Oké, bocs Ádám, visszavonom - nézek továbbra is közelre hajolva néztem a szikrázó szemekbe. - A többi sem igaz, Karola? - vádló tekintetem fúrom az övébe, lassan megvakulunk a másik pillantásától, de az biztos, hogy ha ölni lehetne a nézésünkkel, már két halott lenne. Nem tudom, hogy mi bosszant fel jobban, hogy őket együtt látom, vagy az, hogy nem mondta, hogy nem így lenne, egyszerűen csak lebunkózott. Pedig nem is voltam igazán az, csak felelősségre akartam vonni, hogy miért nem velem van, ha annyira szeret, miért ilyen Ádámkákkal, meg rellonoskákkal, meg ki tudja kikkel vihorászik még?! A düh elködösíti az elmém és nem sokra vagyok rőle, hogy felrobbanjak mérgemben. JObb lett volna ma erre sem jönni, de várom a magyarázatot, amivel lenyugtat majd, hogy tényleg csak bunkó vagyok megint, és semmi alapja ezeknek.
- Nos, tévedek? Már nem szeretsz és nem is volt semmi azzal a rellonossal a moziban? - pontosítok, hátha így jobban eszébe jut. Kezdek félni a választól egyébként, mert rohadtul izgató az is, hogy mérges. Karola mindenhogy tetszik és ettől megőrülök, Merlin segíts!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827052#post827052][b]Bossányi Karola - 2021.03.01. 21:08[/b][/url]

Vesztünk már össze Bencével, ez igaz, de ennyire sértő megjegyzést még soha az életében nem mondott rám, talán éppen ezért fájt annyira az egész. Elég volt csupán ez az egy mondat ahhoz, hogy felzaklasson, s megbántson vele. Ilyen haragot azt hiszem, még Roland iránt sem éreztem, pedig a tegnapi napig azt hittem, hogy nála jobban senki sem képes úgy feldühíteni, de tévedtem. Bence totálisan kifordult önmagából, nyoma sem volt annak a jófej srácnak, aki annak idején segített rajtam ott a padoknál, s ez is nagyon bántott. Nem is értettem, hogy miért történik ez velem, vagy hogy miért viselkedett ennyire nem normális módon Bence. S bár visszavonta, nekem nem tűnt túl őszintének, hisz hangjában még mindig ott volt az a haragos él, s még mindig számon kérő volt velem szemben. - Miféle többi, mit akarsz tudni? - vágtam vissza, hozzá hasonló stílusban, s nem szégyelltem megemelni a hangom, akkor sem, ha a bejárati csarnok tőlünk visszhangzott. - Srácok, hé, higgadjatok le, ezt nyugodtan kéne megbeszélni - Ádám érezte ám a feszültséget, s bár roppant unszimpatikus volt számára Bence viselkedése, még sem lépett fel vele szemben, leginkább békítően próbált kettőnk közé lépni, nem sok sikerrel. Szinte meg sem hallottam a hangját, ehelyett csakis a másik levitás dühös kékjeit fürkésztem. - Tényleg ennyire kíváncsi vagy rá? Azt akarod hallani, hogy azt mondjam, nem tévedsz? Hát rendben, voltam vele moziban, megcsókoltam és le is feküdtem vele! Remélem, most hogy hallottad, boldog vagy! - azzal ahogy arcába vágtam indulatos szavaimat, két tenyérrel még löktem is egy nagyot a mellkasán, majd sietve indultam el, hogy az első kanyarnál bevágódjak egy félreeső zugba, elrejtve előle a könnyeimet. Kikészített, lejáratott Ádám előtt, és valószínűleg az egész suli előtt, hisz itt még a falnak is füle volt.
- Bence! Ne legyél már hülye, hallod? Mert komolyan bemosok neked egyet! Köztem és Karola közt nincs semmi...és elhiheted, hogy nem rajtam múlt, de téged szeret. A rellonos meg...talán, ha fele annyi időt szánnál rá, mint én, és néha beszélgetnél vele, akkor tudnád, hogy mi történt - Ádám rosszallóan nézett Bencére, miközben ezt hozzávágta a fiúhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827054#post827054][b]Lóránt Bence - 2021.03.01. 21:29[/b][/url]

Láttam, hogy teljesen kiakad Karola, talán még sosem láttam a szemébe ilyen tüzet, vagy gyűlöleletet, ami talán a szavaimnak szólt, talán nekem, talán mindkettőnek, de a célpontja egyenesen a szívem volt, amibe ő mélyesztgette a frissen élezett tőrét. Nem tudtam elvonatkoztatni, sem megbocsájtani, hogy megcsalt azzal a rellonossal, és újra felsejlik a szakítás Masával, meg az is, hogy mit okozhattam Babettnek. Karola viszont most nem hátrál meg csak vészsesen visszakérdez. Amiért viszont megáll bennem az ütő, az Ádám, aki békíteni akar minket. Hogy mi? Pont ő? A röhögcsélős Ádika? - Nyugodtan? - kérdezek vissza, de továbbra sem tépem ki a kék szemek közül a tekintetem, csak várom a választ a kérdéseimre, és hamarosan meg is kapom. Na, ezt jól bekajáltad Bence, tessék, ezt akartad hallani? Kicsit hátra is hőkölök a vehemenciától, amit kapok, na meg a lökéstől és csak tátott szájjal bámulok utána. - Ez megőrült - mondom ki hangosan az első gondolatom, de gyorsan visszanyerem a dühöm, csakhogy Ádám megint beleszól. Hát ezt nem hiszem el baszod!
- Igen? Engem szeret? Nem úgy veszem észre - nézek most már a srácra, de mehetnékem van és fél szemmel Karola távozó alakját figyelem. - Jó, leszarom mi történt - mondom Ádámnak, majd elidulok a lány után előbb csak sietve, majd futva. Valahol utól kell érnem és bocsánatot kell kérnem tőle. Máér emgint én vagyok a hülye, persze. De nem tehetek róla, hogy szeretem. Soha nem fog megbocsájtani, de az biztos, hogy ha most hagyom elfutni, akkor száz százalék, hogy gyűlölni fog. Akkor inkább csak ne szeressen, de ne gyűlöljön, azt nem bírnám ki ép ésszel. A szívem majd kiesik a helyéről, amikor befordulok a sarkon ahol eltűnt és nem látom meg. Hirtelen állok meg kétségbeesett arccal és keresni kezdem őt, majd meglátom nem messze tőlem és odafutok.
- Karola - kezdem, de szinte gombóc gyűlik a torkomba, és nem tudok mit mondani. Semmi olyan nem jut eszembe, ami nem váltana ki most veszekedést. - Sajnálom - hiába őszinte, a szívemnek legkedvesebb lányt az előbb járattam le az egész suli előtt. Melléállok, majd a falnak dőlök és egészen lassan elkezdek lecsúszni a föld felé, szégyenemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827056#post827056][b]Bossányi Karola - 2021.03.01. 21:50[/b][/url]

- Nem veszed észre, mert hülye vagy bazdmeg - már Ádám is dühösebben horkantott fel a kelleténél, már csak azért is, hisz emiatt a srác miatt lett lekoptatva, ami valahol rettentően bosszantja a csőrét, mégis kapott olyan jó nevelést, hogy türtőztesse magát, már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetben. Mégis, csak kicsúszott a száján az indulat, s már az ő szemei is dühösen villantak, végül csak értetlenül tárta szét a karjait tehetetlenségében. - Hát...ez nem normális...- csóválta a fejét, miközben ujjai közt még mindig a sapkát szorongatta, azon morfondírozva, hogy utána lépjen-e , s beverje a képét, vagy hagyja inkább, hogy odébb álljon.
***
Épp, hogy csak hátat fordítottam kettőjüknek, máris megindultak a könnyeim, s miközben szaladtam, szemből döbbenten bámultak meg néhányan. Rossz volt látni ezeket a lesújtó, ítélkező pillantásokat, mintha bárki is tudná, hogy mi történt, de leginkább az fájt, hogy Bence ennyire mélyen megbántott. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemeltem volna tőle. Amint sikerült behúzódnom az egyik félreeső kis sarkon, nyomban előtörtek a könnyeim, elsírtam magam, mert nem tudtam magamban tartani tovább ezt a keserűséget. A világom kezdett összeomlani, mert annak egy részét képezte Bence, s úgy éreztem, hogy ezzel vége, elveszítettem őt, ő meg engem. Aztán mégis, mikor felbukkant újra előttem, hiába szólított a nevemen, s hiába lépett felém, hogy bocsánatot kérjen, mert abban a pillanatban még mindig munkálkodott bennem a düh, s a harag. Éppen ezért, ahogy megláttam, dühösen léptem felé. - Sajnálod, mindig mindent sajnálsz! - tenyereimmel újra löktem egyet rajta, így hacsak nem került el, könnyedén eshetett hátával a falnak. - Tudod jól, hogy mit érzek irántad, még sem léptél semmit, mint aki nem tudná, hogy mit akar! Szeretsz engem, szereted Babettet, de dönteni képtelen vagy! Múltkor is, mikor beszélgettünk és odajött Ádám, te mit csináltál? Csak felálltál és leléptél! Mikor tehetnéd, nem teszed, máskor meg jössz, és beszólogatsz, sértegetsz, mintha megtehetnéd! Utállak! - dühösen szidtam Bencét, miközben sírva kezdtem ütni a mellkasát, mert már nagyon elegem volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827059#post827059][b]Lóránt Bence - 2021.03.01. 22:09[/b][/url]

Ádám is csak felhúzott az egész egy szürreális piruett volt, ahol a "gaz hódító" akarja kibékíteni a szerlmetes galambocskákat, akik utálják egymást. Na ezt rakd össze Scorsese, sok sikert! Nem is érdekel, hogy őt is felhúzom, sokkal jobban érdekel az, hogy Karola miért menekült el, pedig nyugodtan itt is a fejemhez vághatott volna valamit. De nem hagyhatom, hogy eltűnjön, utánaloholok, megtalálom és ha már annyira kívántam megkapom a magamét. Hagyom, hogy a falhoz lökjön, simán megállíthatnám, de nem akarok semmit sem csinálni már, csak valahogy megbékélni a helyzettel. Most ki fogja mondani, hogy végeztünk, én meg... nem tudom mit csinálok, de lassan tényleg el kell gondolkodnom azon, hogy valami nincs velem rendben.
- Állj, állj, állj, állj, állj! - mondom neki és próbálom elkapni a kezeit, mert már eléggé kezdi szétverni a mellkasomat. Nem mintha nem bírnám ki, viszont más miatta akarom leállítani. - Nem akartam megint elrontani valamit köztetek, azért mentem el, tök ciki lett volna ott maradni hallgatózni, vagy nem? Gondolom bocsánatkérni ment oda - dohogok, de még mindig parázslik a szemem és nézem a könnyező és dacos lányt. - Már rég döntöttem, de én nem akarok dönteni, mert milyen nagyképű dolog már az, hogy én lányok szerelméről döntsek, hm? - lehet, hogy kicsit közben már erősebben szorítom a kezeit, ha sikerült elkapnom őket, mint kéne. - Utálj, de én szeretlek! - mondom neki és megcsókolom olyan szenvedéllyel, mint még soha. Úgy érzem utolsó lehetőségem, hogy elnyerjem a szerelmét, ha ellök megint, akkor ennyi volt. Szóval mindent beleadok, a kezét elengedem és a hajába túrok a füle mellett. Ha engedi, tovább csókolom, de visszaveszek a tempóból és gyengéd leszek. Nem akarok parasztnak tűnni, mert szeretem őt és igen, féltékeny is vagyok rá. Közben jövök rá, hogy nincs kérdés, nincs választás, csak Ő az, akit szeretek. Még akkor is, ha ezzel elkéstem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827061#post827061][b]Bossányi Karola - 2021.03.01. 22:36[/b][/url]

Annyira dühös voltam Bencére, s annyira megbántott, hogy miközben potyogtak a könnyeim, minden erőmet belevittem a szavakba, s csak mondtam és mondtam, ami a torkomon kifért, miközben kezeimmel dühösen csépeltem a mellkasát. Akkor sem akartam megállni, mikor rám szólt, tovább püföltem volna, de elkapta a csuklóimat, s így ha tehettem volna, se ütlegelhettem tovább. - Eressz el, hallod? - kezdtem bele, miután a képébe vágtam, hogy utálom, de ő ezzel párhuzamosan valamit magyarázni próbált. Nekem beszűkült az elmém, mert elborította a düh, s így csak fél szavakat ragadtam ki mondandójából. - Elrontani? Már rég elrontottad, mikor ránk törtél az étteremben...ha szeretsz, nem hagytál volna vele ott a klubhelyiségben! - vágtam hozzá dühösen, s közben próbáltam kirángatni csuklóimat a szorításából, mindhiába. Erősebben szorított, de talán jobban is tette, hisz csak így volt képes megfékezni a heves indulatok közepette. Ajkaim azonban még így is szóra nyíltak, s bizony volt még bennem szufla, hogy tovább pöröljek, de ekkor Bence a csókjával belém fojtotta a szavakat. Nagyon meglepett, erre nem voltam felkészülve, s bár néhány másodperc erejéig mintha ellenkezni próbáltam volna, végül nem voltam képes eltolni őt, tenyereim a vállán nyugodtak meg, s ahelyett, hogy ellöktem volna, elvesztem a csókjában, s hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Végül csakis a légszomj, mi felülkerekedett, így elválva ajkaitól, kissé kábán pillantottam fel rá. - Annyira utállak - mondtam komolynak tűnő hanglejtéssel, miközben tenyerem az arcára csúsztattam, de nem volt szívem felpofozni, pedig ez járt volna azért, amit hozzám vágott ott a folyosón. - De szeretlek is, csak haragszom...azt hittem, hogy soha nem jön el ez a pillanat - mondtam őszintén, ahogy tovább fürkésztem a kékjeit. - Rolanddal tényleg volt mozi, de nem randi, hosszú történet. És tényleg megcsókolt, de fel is pofoztam, gondolom ezt nem hallottad...Ádám meg, bocsánatot kért igen, meg korrepetálást bájitaltanból, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet veled, és azt is, hogy mit művelt Roland. És nem  vagyok olyan, mint amilyennek a folyosón beállítottál, mert nem érdekel más -  először a folyosó irányába böktem a mutatóujjammal, aztán meg a mellkasára, miközben újra ráemeltem a pillantásom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827064#post827064][b]Lóránt Bence - 2021.03.02. 09:21[/b][/url]

Nem tudtam mit csinálni, mert teljesen kikelt magából Karola. Ezzel így nem sokra megyünk, a félelem, hogy elveszíthetem örökre pedig egyre jobban fokozódott bennem. Hiába kérlelt, nem engedhettem el, mert tuti, hogy előbb utóbb itt hagyott volna és csak elmérgesedik az amúgy sem éppen idális helyzetünk. Próbáltam rá hatni, de már késő, az első mondatommal a földre vittem a megbecsülését, azt meg, hogy mennyien látták csak fokozta az egészet.
- Az éttermben igen, elcsesztem! - háborodok fel az igazságon. - De a klubhelyiségben az egész hülyeség lett volna, amikor... hagyjuk - nem is értem miért magyarázkodok tovább, amikor már rég a tettek idejének kellene eljönni. Úgyhogy mindent egy lapra teszek fel, all in, és megcsókolom. Érzem, hogy megdöbben a szavaimtól és a csóktól is, de nem érdekel, amíg el nem taszít folytatom és Lóránt Bence a legszerencsésebb hülyegyerek a világon, mert érzem, hogy sikerült meggyőznöm. Végül befejezzük, én pedig szomorkásan a könnyeit törölgetem az ujjaimmal. Halvány mosoly sejlik fel az arcomon pár pillanatra, ahogy azt mondja, hogy utál. Megértem és vállalom, ha most azt mondja, hogy ennyi volt, hát megtettem mindent érte, egy szavam sem lehet. De aztán... - Ez a pillanat? - kérdezek vissza alig hallhatóan és nem bírom ki de újabb rövid csókot adok az ajkaira, hogy legyen még egy pillanat. A kezei az arcomon égetnek, jó bele tenni a fejemet, biztonságban érzem magam bennük. - Nem, nem hallottam - sütöm le a szemeimet, így azért elég más a leányzó fekvése. Már megint idióta voltam, de hát szeretem, nehogy már mást csókoljon! - Annyira egy balfasz vagyok - ölelem át szoroosan és a vállán átteszem a fejemet. - Hogy szerethetsz, amikor ilyen vagyok? És én miért kételkedtem benned, vagy magamban? Sajnálom, hogy pont egy ilyen pasit fogsz ki, de - húzódom vissza, majd összeérintem a homlokunkat és elmosolyodom. - Most már nem menekülsz - apró csókkal próbálkozom, ha pedig fogadja, akkor szépen lassan mélyítem el az egészet. Nem érdekel, hogy mit szólnak majd, az sem ha semmit, én ezt a lányt halálosan szeretem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827091#post827091][b]Bossányi Karola - 2021.03.02. 19:46[/b][/url]

Míg az egyik pillanatban még végtelen dühöt éreztem, s ütni-vágni lett volna kedvem, a másik pillanatban már csókjába merülve húzódtam közelebb hozzá, megfeledkezve a történtekről abban a néhány másodpercben. Aztán nem tudtam magamban tartani, hogy mit érzek, s gondolok, így teljes őszinteséggel beszéltem, majd kérdésére bólintottam. Arra nem számítottam, hogy újabb csókot kapok, de nem bántam, még annak ellenére sem, hogy sok minden nem tisztázódott le bennem, s voltak bennem még kételyek Bencével kapcsolatban. Ráadásul benne is voltak velem szemben kérdések, ezért is éreztem úgy, hogy jobb, ha tudja az igazat, mielőtt tovább ítélkezne. - Most már tudod, és hidd el, akkora pofont kapott, mint...- itt elhallgattam, nem tettem hozzá, hogy amit ő is érdemelt volna, ehelyett csak megpihent tenyerem az arcán. - De még milyen - erre már mosolyogva helyeseltem, dühöm alább hagyott, miközben hagytam, hogy átöleljen, s még közelebb bújtam hozzá. - Most utállak, ezt mondtam - tettem hozzá, ismét egy mosollyal, de tudhatta, hogy ezt azért nem gondolom ennyire komolyan. - Nem? És hogyan fogsz meg, Lóránt Bence? - kíváncsian fúrtam pillantásom kékjeibe, miközben nyaka köré fűztem karjaimat, s lábujjhegyre állva elmerültem újabb csókjában. - Várj...- a csókból kiszakadva mutatóujjamat ajkaira csúsztattam, s kicsit hátrébb húzódva ismét megkerestem kékjeit. - El kell vinned randizni, de ezúttal Lóránt Benceként - széles mosoly szökött az arcomra, hisz eszembe jutott a legutóbbi randevúnk, ahol Flashként jelent meg. Az a randi sem volt rossz, csak nem épp úgy végződött, ahogyan vártam. Most viszont úgy éreztem, szívesen randiznék vele újra, annak ellenére is, ha még egy kicsit haragudtam rá a beszólásáért. - Szóval...hová viszel? - kíváncsian emeltem meg az egyik szemöldököm, miközben mosolyogva fürkésztem a vonásait.