36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 41 42 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. június 18. 23:25 | Link

Rachel
tanévkezdés

Utamat nem tudom folytatni, ugyanis az egyik fiatalabb lány megállít, méghozzá egy számomra furcsa mondattal. Felvont szemöldökkel pillantok oldalra a lányra. Ötödévesként, hogy kaphatnék én mentort, mikor azok az újaknak segítenek.
-Szerintem összekeversz valakivel, vagy elírtak valamit - bár a nevem tényleg Dai, lehet, másik ugyanilyen nevű rácot keres. Európában és Amerikában gyakran keverik össze az ázsiaiakat, akkor is, ha külön országból jöttek a személyek. A másik eshetőség, hogy adminisztrációs hiba történt, és a vezetőség elszúrt valamit, aminek most én fogom meginni a levét. Újra be kell járnom az egész kastélyt egy olyan lánnyal, akit eddig csak látásból ismerek? Ez kizárt, akkor inkább visszautazok a nagyiékhoz és egy héttel meghosszabbítom a szünetem. Félreértés ne essék, nem a csajszival van bajom, inkább a tudattal, hogy nem mehetek el kajálni, miközben a szemeim kiesnek a helyükről, mert a konyhába tilos lenne bemennünk. - Meg kell, hallgassam, amit egyszer már elmondtak, vagy letudhatjuk a dolgot azzal, ha azt mondod elmondtad és mind a ketten mehetünk a dolgunkra? - érdeklődöm. Tényleg semmi kedvem hozzá, ennyit nem beszéltek hozzám életemben, mint amennyi most rám vár. Esetleg a lány jó pontot szerezhet nálam, ha rögtön a kajáldába megyünk, ahol csinálhatok magamnak egy hatalmas szendvicset. Teli hassal és szomjat oltva szívesebben hallgatom meg a kötelező formulákat. Talán hívhatom a szőke háztársamat, aki éppen a szőke eridonossal lóg, és akkor elhülyéskedhetjük az egészet, ezzel jobbá téve a saját és Rachel napját is. Biztos nem lenne ellenére, főleg, ha ismeri a lányokat.
- Meddig tartana a körbevezetés, vagy micsoda? - érdeklődöm, hogy azért ne legyek teljesen bunkó. Ha elkezdek vele az lenni, meglehet, ő is ugyanolyan lesz velem és az egyikőnknek sem lenne jó, egymás idegeire mennénk. Ezt biztos ő sem akarja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 18. 23:52 | Link

Tanizawa Daisuke


- Hmm. Nem keverlek össze senkivel. Te vagy az én kis mentoráltam. - fejtette ki Rach édes hangon a véleményét. A lány mindig is figyelt arra, hogy éppen kit osztottak ki neki, és jelenleg is tuti biztos volt a dolgában, mert a "nagyok" nem tévedhettek.
- Nos, ez nem ilyen egyszerű.... nem úszod meg azzal, hogy tovább engedek a dolgodra, arról ne is álmodozz! - felelte Rach nagy bizonyossággal a hangjában.
Észrevételezte, hogy a srácnak egyáltalán nem tetszik a dolog, de hát nem volt mit tenni, neki a kiadott utasítás alapján kellett cselekednie, úgyhogy nem volt mese, tennie kellett, amit utasításnak kiadtak.
- Sokáig. - tette hozzá a Rellonos, azért volt egy kis kárörvendés a hangjában, mivel őt is ugyanígy körbevezették ilyenkor, amikor még új volt az iskola falai között, ellenkezésre pedig semmi és senki sem adhatott okot neki, úgyhogy bele kellett törődnie a sorsába. Sejtette, hogy a srác a háta közepére kívánja az egészet, de nem volt mit tenni, a kötelességének eleget akar tenni, úgyhogy a srácnak is bele kellett nyugodnia abba, hogy kötelező mutatványként valaki körbevezeti, aki jelen esetben nem volt más, mint lány maga.
- Nos, én foglak körbevezetni, remélem nincs ellenedre. - mondta kedvesen a lány, remélte, hogy nem fog nagyon ellenkezni a srác, mivel egyrészt nem volt sok választása, másrészt neki is biztosan az volt az érdeke, hogy minél jobban megismerje az iskolát, ha már ide fog járni. Visszaemlékezett arra, hogy ő is nagyon örült annak, amikor a mentorai megmutatták neki az iskolát, úgyhogy a segítségükkel már könnyebben tájékozódott az iskola falai között, szóval igazán hálás volt nekik.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. június 18. 23:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. június 20. 19:46 | Link



Szóval tényleg összekevertek valakivel, és a csaj nem hiszi el, hogy engem már egyszer körbevezettek. Talán nem jó a szeme, hiszen egyértelműen idősebb vagyok nála, centikkel fölé magasodom, de inkább nem vitatkozom vele. A nőkkel nem jó vitatkozni, ellenük soha nem lehet nyerni. Ahogy most ezt az egészet sem úszhatom meg. Tarkót vakarva, elhúzom a számat és pillantok a lányra.
- Legalább legyen holnap, most fáradt vagyok és mennék aludni - ásítok egyet, ezzel is jelezve, hogy nem hazudok. Az utazás lefárasztott, és nem csak a vonatútra gondolok, hanem a repülőre is. Egész nap ülni a fenekeden és nem csinálni semmit, jobban kifáraszt, mint hinnétek.
Közben választ kapok a kérdésemre, miszerint most is ugyanolyan sokáig fog tartani ez az egész, mint anno. Nem hiszem el, hogy nem lehet hagyni, kibontakozni az újakat. Néhányszor eltévednének, azzal nem lenne gond, majd, ha kérik, utána kapnak mentorokat. Szerintem ez tök jó ötlet, bár ott fent biztos nem pártolnák a nézeteimet.
- Mi lenne, ha egy vasárnap délután lenne az egész. Te is ráérsz, én is, és nem leszek fáradt - ajánlom fel a lánynak, hátha ez így megfelel neki. Ha elfogadja, akkor majd megpróbálom kihúzni magam valahogy, hátha sikerül, de talán nem leszek vele bunkó, elutasító, és vele töltöm a délutánomat. Ha jobban megismerem, esetleg barátok, vagy valami olyasmik is lehetnénk.
- Nem veled van a baj, inkább az időponttal - válaszolom őszintén. Tényleg nincs vele bajom, inkább az egész emberiség nincs az ínyemre, de rá személy szerint nem haragszom. Nem is lenne miért, aranyos lány, ahogy eddig megismertem, csak túlpörgi a dolgokat, ahogy a legtöbb nőnemű a közelemben. Minden második ember ilyen, akit ismerek, nem lenne szükségem még egyre. Közben elindulok a kastélyba, remélve, hogy követ engem és így lebeszélhetjük a részleteket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 25. 19:54 | Link

Tanizawa Daisuke


Rach nagyon nem örült annak, hogy megnehezítették a dolgát, hiszen arra gondolt, hogy gyorsan körbevezeti a srácot, aztán bekap valamit, mert már reggel óta nem evett semmit, és ennek a gyomra hangot is adott.
- Nos, van egy ajánlatom: Mit szólnál hozzá, ha most gyorsan körbevezetnélek, aztán elmennénk kajálni valamit, bár igazság szerint én mindenképp bekapok valamit, szóval, ha gondolod, akkor csatlakozhatsz. - ajánlotta fel az egyezségét Rach, miközben a srácra pillantott. Teljes mértékben meg tudta érteni, hogy semmi kedve nincs itt lenni, a körbevezetéshez pedig pláne semmi hangulata, ezzel nem volt semmi gondja, de azért remélte, hogy legalább az ő dolgát megkönnyíti majd a srác azzal, ha belemegy a dologba, pláne, hogy most még meg is könnyítette a dolgát. Nem tudta, hogy evett-e ma a fiú vagy sem, de úgy gondolta, hogy biztosan hosszú volt az útja és most valószínűleg kimerült lehet és éhes.
- Felőlem áttolhatjuk vasárnapra is a dolgot, de ezen így is, úgy is túl kell esni. Én mindig amondó vagyok, hogy annál jobb, minél gyorsabban túlesik az ember a kötelező mutatványokon. Persze te tudod, hisz a te döntésed. - tette hozzá Rach komoly arccal, látszott rajta, hogy nincs vicces kedvében és már kissé nyűgös is volt, mert az éhség teljes mértékben eluralkodott rajta. Ezen kívül remélte, hogy Dai jól fogja érezni majd magát az iskola falain belül, és gyorsan beilleszkedik majd, az pedig csak hab a tortán, ha még jó tanuló is lesz. Neki sem volt egyszerű otthonról elszakadnia, sokáig hiányzott neki az a meghitt légkör, amit csupán a családja hivatott biztosítani számára. Aztán idővel egyre jobban hozzászokott az itteni légkörhöz, szert tett néhány barátra, akikre mindig számíthatott, a tanulás pedig nem okozott neki különösebb gondot. Tehát összességében nagyon jól beilleszkedett, és ugyanezt kívánta a srácnak is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 12:00 | Link

A csarnok hatalmas ajtaja meglepő könnyedséggel nyílik meg, utat adva a kintről beszűrődő fénycsíknak, melyet csak az éppen a küszöböt átlépő kisdiák árnya tör meg.

- Na, ide is megérkeztem - gondolja magában, és közben tekintetét végigfuttatja a csarnok elé táruló képén.

Már hallott egyet, s mást erről a helyről, de még így is ámulattal övezett kíváncsisággal mérte fel a kastély házainak állását jelző homokórákat, és a levegő mozgásának hiánya ellenére meg-meglibbenő házak zászlait.
Arcán - szokás szerint - kis maszatfolt volt, melyet a kissé elöregedett bőröndjének kallantyújának köszönhetett - és amiről természetesen, mint mindig, most sem tudott.

Csillogó kék szemekkel nézett végig a csarnokon, majd egy elégedett dünnyögéssel nyugtázta, hogy bizony, ez jó lesz itt neki.
- Hát itt fogom megváltani a varázslóvilágot - mormogta sokkal inkább magának, mint bárkinek, mintegy önbátorításként.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 12:21 | Link

Werbőcy István

Napszemüveg, baseball sapka és a talárom csuklyája is a fejemen. Ha valaki azt mondja 10 évvel ezelőtt megszeretem a talárt röhögve szétátkozom. De hát az élet már csak ilyen. Az embernek a saját képébe röhög és fittyet hány arra, hogy ő mit szeret. Mondjuk most nem is süt olyan erősen a nap, de jobb az óvatosság.
Igaz, erre csak addig van szükség, amíg belépek a kastély bejárati csarnokába. Ahogy becsukódik magam mögött az ajtó, hátra dobom a csuklyát, a baseball sapkát megfordítom, így az ellenző a tarkómat takarja és a napszemüvegemet is lejjebb tolom, úgy lépek közelebb a pontokat mutató homokórákhoz. A levitáét szemlélem és mellette a navinét.
- Alakulunk... - állapítom meg, ahogy jobban megnézem, hogy az eridont már elhagytuk, de lássuk be, nagyon messze vagyunk a győzelemtől. Ekkor nyílik újra az ajtó és én odébb araszolok, hogy még egy halvány fény sugár se érjen, nem mintha belehalnék, csak azért mégis.
A belépő fiú valószínűleg nem vesz észre, s ahogy körbe pillant egyértelművé válik, hogy most először van itt. Vajon én is ilyen fejet vágtam? Tűnődöm el, aztán arra jutok, hogy remélem nem. Nem mintha baj lenne azzal, ahogy kinéz, de mégis csak más 14 évesen rácsodálkozni valamire, mint 24 éves fejjel tenni ezt. Megrázom a fejem, aztán meghallom, hogy motyog.
- Hajrá, hajrá! - biztatom vigyorogva, aztán közelebb lépkedek, hogy jobban megnézzem magamnak. Innen ugyanis nem látni, hogy melyik házba való. Az én taláromon persze ott virít a levita címere és a prefektusi jelvényem is. Pedig azt ki akartam már dobni... Na mindegy. Van, amikor jól jön.
- Min Jong - nyújtom előre a kezem, miközben bemutatkozom. Egyszerűen keresztnévre hagyatkozva, mert valószínűleg még ezt se nagyon fogja érteni. Kéne találnom egy magyar nevet magamnak. - De hívj csak szimplán Emdzséjnek - toldom még meg, mert így talán egyszerűbb, miközben várom, hogy ő is elmondja kicsoda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 12:40 | Link

Choi Min Jong

Miután a nagy körültekintésben annyira elámult, hogy - szinte fától az erdőt szinten - észre sem vette az ott időző fiatalembert, egészen, míg ő meg nem közelítette.
Természetesen hirtelen meglepetésére elkezdett kapkodni, mire az addig gondosan és többször megigazított süveg le is csúszott a fejéről.
Miután egyszerre kellett volna kezetnyújtania, és a kastély hatalmas köveiről felvennie süvegét megintcsak megzavarodott, nem tudva hogy melyiket teljesítse először.

Végül komoly megfontolás után inkább kezetnyújtott először, bár szemöldökét kissé összevonta, hisz ilyen névvel nem találkozott még, bár igyekezett ezt rejteni, amennyire tudta.

- Üdvözletem! - kezdte az otthon már többször begyakorolt bemutatkozását - Werbőcy István vagyok és a Levita házba tartozom ! - folytatta büszkén - 13. generációs felmenőim között volt mágus ! - tette hozzá, nem is kivagyiságból, de mint sok generáción keresztüli mugli leszármazottak gyermekeként úgy érezte, muszáj ezt is hozzátennie, hogy igazolja a Bagolykőbe való bekerülését.
Bár ez volt a legtöbbször elpróbált pár mondat, amit életében elmondott, a végén mégis megbicsaklott kissé a hangja, ezért - mint fiataloknál szokás - kompenzálásként hozzátette

- Én leszek egy legnagyobb mágus Magyarországon !

miután rájött hogy mit is mondott gyorsan el is pirult és inkább a kissé kopottas, de csillogóra tisztított cipőjének az orrát kezdte nézni, illetve hogy milyen bénának tűnik a cipőfűzőin kötött csomó.

- Ne haragudjon, kissé zavarban vagyok még. - dünnyögte végül az orra alatt, arra számítva hogy már úgyis elásta magát a frissen bemutatkozott új ismerőse előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 12:59 | Link

Werbőcy István

Ha tudom, hogy ennyire zavarba jön, nem szólítom meg. Vagy de. A fene sem tudja, igazából élvezem ezt. Nem kéne, mert ugye tökre megváltoztam, de nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak tovább rajta.
- Üdv, a suliban, kedves 13. generációs újra varázsló - vagy valami ilyesmi. Sosem gondoltam, hogy az ilyesmi számítana. Na de az én helyzetem merőben más. Megszámolni sem tudom, hogy hány ezer éve vagyunk csak varázslók... Pedig mennyivel könnyebb lenne az élet mugliként. Mondjuk már nem. De az ő korában ezt hittem.
Mindenesetre a kézfogás után lehajolok és felveszem a süvegjét. Megcsodálom, kicsit leporolom, még meg is fújom, hátha így tisztább lesz. Igaz egy bűbájjal gyorsabb lenne, de a pálcámat megkeresni tovább tartana, és egyébként sem akarom rögtön a szívbajt hozni rá.
A szavaira helyeslően bólogatok. Szép elhatározás, bár kicsit nagyratörő. De ki kell használni.
- Nos István, én nem akadályozlak meg benne. Valószínűleg a legselejtesebb vagyok az ország mágusai között, szóval hajrá. Kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy segítesz lehagyni a navinét a pontversenyben - magyarázok neki vidáman még mindig aztán a homokórák felé bökök, hogy láthassa, bár másodikok vagyunk csúnyán el vagyunk maradva. Ám mintha ő kicsit megszeppenne. Pislogok is párat, hogy miért a cipőjét bámulja.
- Nem haragszom, de ha magázni fogsz, megha... izé... - gyorsan a fejébe nyomom a süveget - büntetőmunkára küldelek - mondom még mindig vigyorogva. - Még csak negyedikes vagyok.
Remélem nem vesz komolyan. Egyébként sem harapnám meg. Te jó ég! Milyen nap van? Már ilyen sok idő eltelt volna, hogy utoljára...? Nem foglalkozom vele.
- Szóval... új vagy? Körbe vezesselek? - érdeklődöm gyorsan, ezzel elterelve a saját gondolataimat is. Aztán az órámra pillantok. Még van bő egy órám, ráérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 13:14 | Link

Choi Min Jong

Miután az újonnan megismert háztársa felvette helyette a süvegét, csak méginkább zavarba jött, ezért gyorsan kikapta a kezéből, majd inkább talárjának zsebébe rejtette, hogy utána majd egy tükör előtt megint abba a tökéletes pozícióba állítsa, mint korábban volt, hogy egy óvatlan pillanatban megint le tudja ejteni.
- Köszönöm kedvességét... azaz kedvességedet - javítja magát gyorsan - csak tudja... azaz tudod, azt hittem hogy a prefektusokkal nem szabad csak úgy tiszteletlenül beszélni - csúszik ki a szája közül, miközben a tekintete megpihen a háztársának jelvényein.

Végül mikor elszakad szeme onnan, a homokórákra irányul.
- Hogyhogy a Navine vezet? Azt hittem a Levita a legokosabb ház. - mondja őszintén meglepődve, mintha egy levegőben úszó tehenet látna a fizika törvényeit meghazudtolva - mágia nélkül persze.

Miután hallja, hogy Min Jong felajánlja neki a körbevezetés lehetőségét, mosoly ül ki az addig kissé értetlen arcára, és a megkönnyebbüléstől 1,5-2 centivel maasabb lesz.
- Azt nagyon megköszönném, hosszú volt az út, és a vasút sem tipikus elsőosztályú. - fejezi be arcán kissé fanyar mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 15:10 | Link

Werbőcy István

Röhögni kezdek. Nem bírom tovább. Annyira édes. De komolyan nem értem. A muglik teletömték a fejét valami hülyeséggel és középkori felfogásokkal a varázslókról, vagy honnan jött neki ez a bugyutaság?
- Valamikor a középkorban biztos úgy volt - mondom végül, mikor sikerül abbahagynom a nevetést és megvonom a vállam. - Nem tudom, neked mivel tömték a fejed eddig a varázsvilágról, de szerintem nagyon félre informáltak. - Megállapításom mosolyogva közlöm vele. Remélem nem veszem a kedvét máris. De igazán nem árt, ha tisztában van vele, hogy nem vagyunk maradi társaság. Mármint, az itteniek tuti nem azok, és ez jó is így, nem szerettem Koreában sem ezeket a régimódi dolgokat.
- Első lecke: ne higgy el mindent, amit hallasz vagy látsz - mondom neki nagyon komolyan, ahogy ledöbben a navine pontjain. - A tudást egyébként sem pontversenyben mérik... - ezzel pedig a komolyságomnak vége is. Megvonom a vállam.
- Egyébként rosszul tudod. Nem okosak. Bölcsek. A kettő pedig nem ugyanaz. "Egy levitás fő jelleme a bölcsesség, de igazából művészléleknek is mondható, mivel igen gazdag és érzékeny érzelmileg. Kerüli a vitákat, a fölösleges szópárbajokat." - idézek egy könyvből, amit valamelyik levitás hagyott a klubhelyiségben, én pedig beleolvastam. - "...igen kitartóak, lelkiismeretesek, megbízhatóak: amibe belefognak, azt minden úton-módon befejezik, de csakis azt, ami igazán érdekli őket. Megfontoltak, nagy önfegyelemre képesek, így távol áll tőlük a szeszélyesség..." - egy pillanatra el kell gondolkodnom mi volt még, de aztán folytatom - "...néha talán túl sokat gondolkoznak, tépelődnek, önelemeznek. Nagy hibájuk az, érzékenységükből kiindulva, hogy igen sértődékenyek... Hajlamosak a pesszimizmusra, és a feladatok kiötlői nem közülük kerülnek ki. Inkább csapatjátékosok, mintsem vezetők. A gyors döntés sem kenyerük. Lassan járj, tovább érsz elven, mindent átrágnak, még mielőtt határoznának."
Fejezem be, aztán megvonom a vállam.
- Biztos azon rágódik mindenki, hogy mi lenne a legjobb pontszerzési mód, ha le akarjuk hagyni a navinét. De az is lehet, hogy a pesszimizmusból fakadóan már feladták. Igazából mindegy. Szerintem semmi sem múlik ezen.
Magyarázom neki tovább aztán hátat fordítok a pontoknak. Azt nem kötöm az orrára, hogy én igenis tervbe vettem, hogy életemben először tanulni fogok így a pontversenyt is a szívemen viselem. Nem tesz jót az imidzsemnek, ha kiderül, hogy több száz pontot gyűjtöttem.
- Rendben. Mi érdekel elsőre? Megnéznéd a levitát, vagy a nagytermet? Esetleg az érdekel hol lesznek az óráid? Vagy kint néznél körbe? - imádkozom, hogy ne az utóbbit mondja, de persze azt is megoldhatjuk. Csak az általában kérdéseket szül. Igaz, mostanra egészen jó válaszaim vannak. Kár, hogy utálok hazudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 16:26 | Link

Choi Min Jong

A fiatal elsőéves kérdőn néz a nevető prefektusra, majd a házáról idézet sorokat hallva kissé elfintorodik mikor kisebb ellentmondást vél felfedezni a leírásban, de gyorsan visszarendezi az ábrázatát.
- Ez úgyis csak amolyan ... útmutató. Nem szentírás. Úgysem ez határozza meg az ember minőségét - nyugtázza magában.

- Azt se higgyem el, amit a tanáraink mondanak? - kérdezi őszinte naivitással - Hát akkor kiben lehet itt bízni ?

A pontversenyt hallva István egy pillanatra elgondolkozik. Mint mindenkiben, benne is ott lakozott a versenyszellem, hogy bebizonyítsa, hogy igenis ő, ők a legjobbak, de még nem döntötte el mekkora jelentősséget fordítson a versengésnek ilyen megnyilvánulására. Biztos ami biztos felteszi azért a kérdést.

- Te mint már tapasztalt mágus, hogy látod, mi a leghatékonyabb módja a pontszerzésnek? - néz a baseball sapkás prefektusára, majd ahogy visszakalandozik tekintete a homokórákra, bátortalanul még hozzá teszi - Van még egyáltalán esélyünk?

Min Jong ajánlatára hálás arckifejezéssel folytatja, kizökkenve a pontversenyen való töprengésből.
- Ha megmutatnád a hálót, azt nagyon megköszönném - közben akaratlanul is rápillant nehéz, és a hosszú út eredményeképpen kissé poros bőröndjére, melytől már nagyon szívesen megszabadulna - utána pedig kíváncsi lennék a Nagyteremre és az udvarra is. Már persze ha nem jelent ez neked gondot. - egészíti ki mondandóját, mikor látja hogy az udvar említésénél mintha elveszítette volna egy pillanat erejéig Min Jongot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 16. 16:56 | Link

Werbőcy István

Elgondolkodom a kérdésén, hogy higgyen-e a tanároknak vagy sem. A válasz ugyanis, nem olyan egyszerű, mint gondolná. Legalábbis a saját tapasztalataim alapján nem az.
- Azt hiszem, a bölcsesség azzal kezdődik, hogy el tudod-e dönteni, mit híhetsz el, és mit nem - jegyzem meg végül, nagy komolyan, még mindig gondolkodva, hogyan fejthetném ezt ki jobban, de sajnos nem találok rá megfelelő szavakat. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem mindent lehet elhinni a tanároknak sem.
Jobb is, hogy másra terelődik a szó. Mondjuk a pontverseny pont nem a legjobb téma jelenleg.
- Tapasztaltnak nem mondanám magam. De a legjobb módszer az egészen biztosan a kitartó pontgyűjtögetés. Lehetetlen pedig nem létezik. Ha valamit igazán akarsz, akkor mindent megteszel, hogy elérd a célt - felelem végül egészen könnyedén. Aztán hátrapillantok, még egyszer a pontversenyre. Már majdnem nekiállok számolni, hogy hány pont is kéne, még az ujjaimat is magam elé emelem, aztán megrázom a fejem. - Szerintem sima ügy. Főleg ha te is beszállsz a nagyratörő vágyaiddal. - Az utolsó mondatot már vigyorogva közlöm vele, elvégre lássuk be, eléggé fennköltnek hangzott, de legyen úgy, ahogy mondta. Nekem aztán édes mindegy. Én is megteszem, ami tőlem telik.
Visszafordítom a fejem, s ha már felajánlottam, hogy körbe vezetem, el is indulok.
- Akkor irány a Levita! Először a Gólyalakban leszel, aztán ha megismerkedsz a többiekkel, akkor választhatsz, hogy melyik fiú szobába költözöl be - magyarázom neki, aztán csak bólogatok - Persze, nem probléma! Ha a nagyteremben járunk be is kaphatunk majd pár falatot.
Hátha elmegy kicsit az idő...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Werbőcy István
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 8
Írta: 2016. július 16. 17:39 | Link

Choi Min Jong

- Vajon vagyok-e elég bölcs, hogy eldöntsem hogy elhihetem-e ezt a megállapítását? - ráncolja homlokát, miközben ezen a - látszatnál sokkal összetettebb - kérdésen gondolkozik, majd végül igazat ad társának.

Ahogy a pontversenyre, és az annak megnyerésében betöltött szerepére terelődik a szó, tekintete rövid ideig a távolba mered, ahogy elképzeli, hogy háztársaival együtt ünnepelnek a nyereség után, és sorra veregetik meg a többiek a vállát, "ezaz, nélküled nem sikerült volna" jellegű mondatok kíséretében. Ey félmosoly ül ki az arcára, mire visszatér gondolatvilágból, mely jelzi, hogy az udvarias és kissé távolságtartó magatartás mögött egy magabiztos, ambíciókkal teli személyiség lapul.

- Ha rajtam múlik akkor nem lesz gondunk - mondja végül, majd rákacsint a levitás prefektusra. Ez utóbbi tettét meg is bánja rögtön, de ami megtörtént már megtörtént úgyhogy inkább nyel egyet és igyekszik leplezni pillanatnyi zavarodottságát.

- Ha már itt a pontoknál járunk, ha jól értem, akkor elég fakultatív módon áll össze egy-egy tanonc órarendje. Te milyen irányultságú vagy? - tereli gyorsan tovább a szót - Mi leszel ha nagy leszel?

Miközben az idősebb diák után indul, kissé ügyetlenül a nehéz cókmókkal megrakodva, kíváncsian kérdezi:

- Na és, mondd csak, milyen itt az étek? Muglimenza, vagy ehető szint?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sanyi a macska
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. július 29. 23:06 | Link


Kicsi kacsójával megigazítja napszemüvegét, mely jótékonyan tompítja a retináját égető égitest sugárzását, miközben lábait egymás után pakolva közelít a tornyosuló építmény felé. Szája széle már alaposan ível felfelé, s ez a görbület pár pillanat múlva vigyorként terpeszkedik arcán, ahogy lelki szemei előtt megjelenik húgija, az egyetlen és drága Hedduc, amikor majd meglátja, hogy kisebbik bátyja bizony megérkezett a kastélyba.
Mozdulatai egy film lassított jelenetét idézik, ahogy felfelé tart - szinte vonul a kastély felé, immár a birtokon belül. Haja kissé borzasan meredezik jobbra-balra, ahogy beletúr, és éppen nagyon rajnak érzi magát, majd megigazítja impozáns trikóját - ami egyébként egy abszolút sima, fehér darab, de ugyebár senki sem mondhatja, hogy nem áll neki jól. Nem, nem egy izompólóról van szó, az elég hülyén nézne ki, ezt ő is tudja, és azért nem annyira raj, hogy testépítő is legyen, szóval erről inkább lemond, és így is képes teljes életet élni.
Tehát kicsit sem nagyzolva, egyáltalán nem nagyképűen sétál felfelé, és bizton állíthatom, hogy a fülhallgatójából bömbölő zene a legkevésbé sem egófényező vagy az a fajta, amire vonulni lehet. Egy kicsit talán bele is rezzen a feje, bár ha rajta múlna, akkor jelenleg úgy rázná magát, mintha egy defibrillátortappanccsal tangózna, de ez természetesen lehetetlen, hiszen Noahnak van önkontrollja, híres arról, hogy mennyire képes megőrizni a nyugalmát... Hah, elhitted. Nem, nem erről van szó. Csupán nem akarja az első két percben bemutatni, hogy milyen varázslatos a személyisége és kreatív a mozgáskultúrája.
És el is érkezik az ajtóhoz, de nem áll meg előtte, hogy drámaian nagy levegőt vegyen, sőt, igazából kis híján lefejeli az bejáratot rángó nyaka a zenére bólogató kobakja miatt. Ezzel a koreográfiával felhagyva lép be az előcsarnokba, pislogóit végigfuttatja a termen, miközben lerakja maga mellé kézipoggyászát, amit akkor sem engedne át másnak, ha egy elvetemült kolibrihorda támadna rá. Stílusosan veszi le napszemüvegét, majd tekeri össze fülhallgatóját, pár pillanat múltán azonban szinte hallható a koppanás - mit koppanás, inkább puffanás -, amit az egója produkál, amint leesik neki, hogy senki sem fogja fogadni és eligazítani őt. Pedig azt írták, hogy küldenek valakit! Megint körbepillog, majd ezen a megrázkódtatáson gyorsan túllendülve mosolyodik el ismét, hogy beljebb lépjen a csarnokba, és lehetőleg megkérdezzen valakit, hogy merrefelé is kéne tartania.
Utoljára módosította:Noah Jorgensen, 2016. július 29. 23:09
Hozzászólásai ebben a témában



Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2016. augusztus 8. 18:32 | Link

Dorian

Nem sok kedvem van ehhez az egészhez, de ha már egyszer megígértem anyának, akkor megteszem. Mondjuk kell némi rábeszélés magamtól, mire elvánszorgok zuhanyozni, majd felöltözni, és végre a suli felé. Jövőhéten vizsgaidőszak, most már lazábbak a tanárok is. Engem mindenki le tudott már zárni, így nem nagyon igényelt a jelenlétem, a legtöbben megengedik, hogy ne menjek be, így ilyenkor otthon, a könyvtárból kivett könyvekből tanulok. Ha mégis a könyvtárba kell mennem, azt meg igyekszem úgy időzíteni, hogy olyan napon menjek be, amikor van órám. Nem minden tanár engedékeny.
Korábban érkezek egy jó fél órával, mint a megbeszéltek, így aztán leülök a lépcsőre. Büszke vagyok magamra, hiszen ahhoz képest, hogy jönni sem akartam, egész korán ideértem. A táskámból kiveszek egy könyvet, ami állítólag az idei önismeret vizsgához köthető. Vékony, könnyű olvasmány, így természetesen ezt hagytam a végére.
- Héj, Green.
A harmincnegyedik oldalon tartok már, amikor felbukkan. A múltkor nagyon bunkón viselkedett velem, és azóta sem értem, hogy mi a fészkes fene baja van velem. Nem hiszem, hogy ártottam neki, az meg nem az én hibám, hogy Noel Annelie-t választotta. Nem csak neki fájnak a dolgok, nekem is. Ám ezen most felülkerekedve szólítom meg, és lépek oda hozzá.
- Grace mondta anyámnak, hogy szükséged van jegyzetekre a mágusjoghoz. Ő pedig mondta, hogy én tudok adni. Tessék.
Nyújtom át neki a füzetemet. Az alap jegyzethez rengeteg extra jegyzet is van, Nagyon érdekes tárgy, úgyhogy jó pár dolognak utánanéztem, és persze ki is jegyzeteltem.
- Sok sikert hozzá.
Felelem nyugodtan, de maradni nincs kedvem, csak biccentek egyet, majd hátra lépek egyet, megfordulok és elindulok lefelé a lépcsőkön. A dolgom itt véget is ért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2016. augusztus 11. 14:15 | Link

Mina

Nem igen tudtam foglalkozni újabban azzal a ténnyel, hogy közeleg a vizsgaidőszak. Az alváshiány, meg a turné nem igen hagytak más számára helyet a fejemben, ha pedig igen, akkor éppen arra ébredtem rá, mekkora körülöttem a káosz és hogy nem találok semmit. Talán az egyik ilyen pszichopata rendrakásom eredménye az, hogy a mágusjog jegyzeteim egész egyszerűen köddé váltak. Volt-nincs, hiába búvárkodtam át a papírkosaramat, csak régebbi - és iszonyatosan pocsék - dalszövegmaradványokat találtam benne.
Rövid séta után a kastély körül éppen idejét láttam, hogy visszatérjek a szobámba. A bejárati csarnokban azonban megszólított valaki, nekem pedig  grimaszba rándult az arcom. Megismertem a hangját, hogyne ismertem volna meg... A múltkori kis konfliktusunk óta nem kerestem. Gondoltam, ha akar valamit, majd csak szól.
- Nocsak, Warren. - állapítottam meg enyhén felvont szemöldökkel. Aztán persze rövidesen megmagyarázta, hogy miért is jött ide, így pedig már nem is volt annyira fura. Gondolom Zója felszólította, hogy hozza el, vagy nem tudom... Lassan a füzetre pillantottam, majd vissza rá, aztán enyhén habozva elvettem és belelapoztam. Reméltem, hogy nem valami kicsinyes bosszú hajtja és nem égeti majd le a szemöldökömet a kis füzet.
- Igen, ez így van... - bólogattam a sztorira, aztán mikor elindult a lépcső felé, még az ajkamba harapva hezitáltam kicsit. Utána szóljak, ne szóljak, mi legyen? Ahj, ez az egész olyan bonyolult! Nők, meg az érthetetlen gondolkodásuk! Aztán utána siettem, nehogy nekem azt mondhassa, hogy nem tettem meg mindent az ügy érdekében.
- Hé Mina! Én... köszönöm. És... Szeretném valamikor megbeszélni a múltkoriakat. Ha nem bánod. - jegyeztem meg, aztán biccentettem - Sok szerencsét a vizsgához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 28. 16:18 | Link

Norbert
- a hazautazás napján

Két napja nem alszom, ami elég rendesen meg is látszik rajtam. Egész éjszaka forgolódtam, hallgattam a szobatársaim békés szuszogását, még az is megfordult a fejemben, hogy kimegyek egy kicsit sétálni. Képtelen voltam elaludni, és amikor reggel fél hét felé azt hittem volna, hogy sikerül egy kicsit pihennem, a rasekom mozgolódni kezdett. Szóval nem volt egy csodás éjszakám, ráadásul ma van a költözés napja, ami azt jelenti, hogy rövidesen ki fog ürülni a kastély - de ami a még fontosabb, hogy Ő is hazamegy. Én pedig itt ülök a szobámban egyedül és próbálom kitalálni, hogy hova tudnék menni, ami nem a szüleim háza. Otthon áll a bál miattam, mert nem beszélek a szüleimmel már hónapok óta és Vivien miatt, aki hirtelen el lett jegyezve. Igen, én is csak így hirtelen tudtam meg. Ezzel kapcsolatos dolgok járnak a fejemben, de bármire is gondolok, mindig ugyanoda lyukadok ki: hogy hazamegy. Látnom kell, beszélnem kell vele, ha kell haza is megyek, hogy felszállhassak a vonatra, hogyha így szóba áll majd velem. De az az igazság, hogy nem igazán tudom, mit tegyek. Frayec-re pillantok, a rasek erre megmozdul és megbökdösi a combom, mintha jelezni akarna így valamit. Nem is tudom miért hallgatok rá, de felpattanok az ágyamról és elhagyom a Levitát. Leszaladok a lépcsőkön, konkrétan letámadok két másodikos eridonost, akik készségesen elárulják nekem, amit tudni szeretnék, majd folytatom az utam. Talán még nem késő. A bejárati csarnokban érem utol.
- Norbi! - utánakiabálok, hangom megremeg a neve közepén. Megtorpanok és veszek egy mély levegőt, a bejárati ajtót tartó ismeretlen srác erre kilép a szabadba, bizonyára felfogta, hogy az, akinek segíteni akart, egy ideig még nem megy utána. A hatalmas ajtó hangosan vágódik be, mire összerezzenek egy kicsit, de ez juttatja eszembe, hogy miért is jöttem most le ide. Mielőtt bármit mondhatna vagy akár csak eszébe jutna, hogy most akkor továbbmegy, mert lekési a vonatát, elindulok. Halvány mosollyal az arcomon szaladok le a lépcsőn egyenesen felé, és eszem ágában sincs lelassítani. Gyorsan csökkentem kettőnk között a távolságot, és mikor elég közel érek hozzá, kinyújtom a karjaimat. Pólóját a nyakánál ragadom meg és ahogy közelebb rántom magamhoz, testünk hirtelen összeütközik. Lefelé húzom a fejét még mindig a felsőjét szorítva, és amint közelebb kerül hozzám, még belenézek a szemeibe, majd pilláimat lehunyva megcsókolom. Ne menj még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. augusztus 29. 00:10 | Link

Izabella
pedig nagyon mennék

Ideje végre hazamennie, illetőleg meglátogatnia Alfonzt és drága menyasszonyát (hoppáka!), aki már a kilencedik hónapban van és bármikor világra hozhatja a kis porontyot, akit majd Norbert úgy kezel, mint az a pávián az Oroszlánkirályban. Jaj de nagyon fogja imádni az unokaöcsit, hát már odáig van, meg vissza. Szinte látja szemei előtt, ahogy a teletojt pelenkájában vigyorogva totyog. Ne persze messze van az még, de jó elmerengenie azon, milyen lesz majd egyszer, ha nagy lesz.
Húzza maga után a kis bőröndjét - mert tényleg kicsi - és éppen azon elmélkedik, mit hagy maga mögött (a kastélyt, oc), mikor rájön, nem szabad a múltban élnie. Sikerült ez az év is, nincs nála boldogabb ember, kivéve egyetlen személyt, aki miatt még néha napján fájdalom hasít szívébe. Fel is sóhajt, majd elhatározza, ezen a nyáron biza kiveri a fejéből. Olyan gigapartykat fog nyomni, hogy bele is szédül és az alkoholmámoros éjszakákon, mikor majd lecseréli egynapos ágymelegítőjét egyórásra, csak azon jár az esze, hogy kinek kellenek a nők? Még akkor is, ha olyan tökéletesek, mint...
Izabella? Kérdőn fordul meg, elvégre fogalma sincs, mi a fene folyik itt. Jól körül is néz, nincs-e másik Norbi a környéken, mert szerinte már ez is elképzelhető, azonban legnagyobb megdöbbenésére szó sincsen alteregóról vagy egyéb jelentéktelen hímről. Mi több, nagyon is őt keresik! Szeretne valamit reagálni, de egyik meglepetés éri a másikat, mikor a levitás úgy ragadja meg pólója nyakát, mint egy éhes ragadozó és... Megcsókolja? Mi a gurkó, miről maradt le? Próbál racionális lenni, de nem nagyon megy neki. Már csókolta meg a lányt, s ő viszonozta is azt, de ez nem is hasonlítható hozzá. Mintha ez lenne az első. Érdekli is a bőröndje, vigye, aki akarja, ő most itt nagyon férfi és dolga van. Egy laza mozdulattal karolja át a lány derekát és mélyíti el a csókot, lehetőleg annyira, hogy Izabella szinte bele is szédül. Merthogy Norbert már padlón van. Miééééért kellett erre ennyit várni asszony? Hát még Merlin is egymásnak szánta őket!
Aztán csak illene valamit mondani is, így nagy belső viaskodás árán elhúzódik az eridonos és cseppet zavartan pislog lefelé. - Öhm, nem mintha nagyon tiltakoznék, de ezt miért kaptam? - fél szemöldökét felvonja, mert várja a vallomást, a dicshimnuszt szerény (hogyne) személyéről. Hogy mennyire csodás, hogy Izabella álmatlanul hánykolódott szobájában éjjeleken át, mert nem tud nélküle élni, ilyesmi... Na jó, egy szeretlek is megteszi. Csak mondja mán!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 29. 00:33 | Link

Norbert
itt akarsz hagyni, tudtam én

El sem hiszem, hogy utolértem. Az a két szerencsétlen eridonos, akiket még a lépcsőnél támadtam le, valószínűleg nem is sejtették, hogy milyen sokat segítettek a "nem tudom" és az "pár perccel ezelőtt ment el" válaszokkal. Remélem azért nem lesznek rémálmaik tőlem, azt túlságosan is a szívemre venném és lelkiismeret furdalásom lenne, de mivel fogalmam sincs kik voltak azok, nem igazán tudnék most már elnézést kérni tőlük.
Aztán megpillantom. Itt áll velem szemben és láthatóan fogalma sincs róla, hogy mi a nagy helyzet. Pedig nagyon is tudnia kéne, de én nem fogom az arcába üvölteni, mert az nagyon bunkó és ijesztő volt legutóbb is. Én inkább csak magamhoz rántom és megcsókolom, ujjaim valószínűleg elfehérednek a kapaszkodás közben, annyira szorongatom a pólója szélét. Igazából fogalmam sincs, hogy mit fog erre reagálni, de jó pontnak veszem, hogy nem tol el rögtön magától. Ahogy megérzem karját a derekamon, még jobban hozzásimulok, pedig már lassan nincs is hova simulni, a bennem élő lepkék - csak hogy olyan klisésen fogalmazzak - őrült csapkodásba kezdenek. Megremegnek a térdeim és nagy szerencse, hogy Norbi fog, mert úgy érzem azzal nem sokra megyek, hogy itt szorongatom a pólóját. A pulzusom rögtön megugrik, a futástól vagy a heves csóktól arcom kipirul, de mindez nem érdekel: még az sem, hogy úgy érzem, el fogok ájulni. Csak el akarom húzni a dolgot, a karjai között akarok lenni, hozzásimulni, megölelni, beszívni az illatát. Olyan jó így.
Mikor elhúzódik, nem válaszolok rögtön a kérdésére, előtte még mély levegőt veszek, hogy egy kicsit csillapítsam hevesen dobogó szívem.
- Búcsúajándék - halkan mondom ki, szinte suttogok, smaragdjaim eszeveszettül csillognak, ahogy ránézek. Egyelőre nem engedem még el a pólóját, mert attól félek abban a pillanatban már tényleg összeesnék, de tudom, hogy amíg tart engem, addig ez nem fog bekövetkezni. - Tudod úgy gondoltam, hogy ha ezt most nem teszem meg, akkor bánni fogom - rámosolygok, de egyelőre még nem mondok semmi konkrétat. Valószínűleg már úgyis tudja, ha meg nem, akkor jó lesz még egy kicsit húzni az agyát, még biztos van legalább tíz percünk a vonat indulásáig. Addig pedig szeretném kiélvezni a pillanatot, hogy itt vagyunk, így, együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. augusztus 30. 20:03 | Link

Izabella
azt azért talán nem...

Mit is mondhatnék? A döbbenetet lassanként felváltja az élvezet. Mert igen, Norbert határozottan odavan a gondolatért, hogy Izabella kezdeményez. Szerinte ennek már bőven eljött az ideje, így bár megtehetné, mégsem nehezíti meg a lány dolgát - mondjuk ennek legfőbb oka, hogy olyan szerelmes, hogy nem is bír ellenállni a lánynak. Na mindegy, szóval jól magához öleli a levitást, ajkaikat úgy forrasztja össze, mintha attól tartana, ez az utolsó alkalom, hogy megízlelheti. No de egyszer minden jónak vége, így ő is felteszi a maga ötmillió dolláros kérdését.
- Búcsúajándék - ismétli meg töprengőn, de látszik rajta, hogy ez a válasz nagyjából addig elég, míg vesz egy újabb levegőt. Ő az igazságot akarja hallani, érezni akarja az imádatot iránta. Igen, egocentrikus, egy nyominger, de ő már annyiszor kimondta és csinált magából totális idiótát, hogy a soron következő hülye legyen a Nemes lány. Jogos, igaz? Igen, ma valahogy minden jogos, amit Norbert gondol.
- Hát ez felettébb romantikus, de nem ez volt a kérdés - fél szemöldökét ismét felvonja, vár valamire. Mert oké, ő nyilván tudja, hogy azért, mert Izabella odavan érte és fülig és nagyon, de ezt azért ennyi szenvedés után hallani szeretné, tök jogosan. Szóval lehet itt ködösíteni, meg szórakozni, sosem rontja el az efféle próbálkozásokat, csak ez már nem annyira vicces. - Remélem tudod, hogy a konkrétum nélkül nincs is miért maradnom... - már fordítja is el fejét, a szorítás Iza derekán csökken, mintha valóban indulna is tovább. Egyik kezét még rá is teszi a bőröndje húzójára. Mert ha itt most nem lesz vallomás, megy Merlin hírével.
- Szóval Izabella, még egyszer megkérdem. Miért kaptam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. augusztus 30. 21:22 | Link

Norbert
nekem a talán nem elég

Nem eresztem a pólóját és a szemem sem veszem le róla, de arcomról lassan lefagy a mosoly, ahogy felfogja a szavaimat. Bátran kijelenthetem, hogy egy ideig még nem áll szándékomban elárulni neki azt, amit amúgy is tud, de ahogy látom a kétkedést a tekintetében és a homlokán feljebb kúszó szemöldökét, kicsit meginog ez a "bátran kijelenthetem". Már nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó lenne-e ezt hosszú ideig húzni, elvégre a vonata hamarosan indul és még le is kell gyalogolnia a faluig.
Valószínűleg most jönne az a rész, hogy én kétségbeesek és mindent bevallok neki, csak hogy ne menjen, de a fejemben nem ez a forgatókönyv él. Teszek még egy lépést felé, mikor elfordítja a fejét és megkeresi a bőröndjét, egyik kezemmel elengedem a pólóját és az állánál finoman magam felé fordítom a fejét. Belenézek a szemeibe és várok pár másodpercet, a kérdésére egy apró biccentéssel válaszolok. Tulajdonképpen még magam sem tudom, hogy mi akart ez lenni.
- Mert szeretlek - ha ő nem is, én mindenképp elmosolyodom, arcomon egy apró pír jelenik meg közben. Nem gondoltam volna, hogy ezt ennyi minden után ilyen könnyedén és ilyen halkan -khm - ki tudom majd mondani. Érdeklődve figyelem Norbit, várom, hogy erre mondjon vagy tegyen valamit, bármit csak ne menjen még el egy kicsit. Talán két-három percünk lehet még addig, hogy kényelmes tempóban is elérhesse a vonatát. - Szóval nem tudom, ez elég konkrétum neked? - összeszűkítem a szemem, szabad kezemmel ismét megragadom a pólóját. Egyértelműen jó nekem most itt így, hogy foghatom a felsőjét és még a körülöttünk a kastélyt elhagyó pár diák sem izgat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. augusztus 30. 22:28 | Link

Westfall


  Elégedetlenül csörtetett végig a poros folyosókon. Szemét most nem is a sarkokban megbúvó pókokra szegezte, hanem dühösen, szinte szikrát szórva maga elé. Ha ő lenne Zeusz most biztosan olyan vihar söpörne végig a kastély felett, ami a fél erdőt kiszedné a helyéből. Elkapták egyszer. De az még múlt évben volt. Aztán most egyszerre kétszer. Hát ez szörnyű. Most meg kísérgethet valami elsőst a folyosókon, és a házvezetők reményei szerint mindezt mosolyogva teszi. Hát nem. Ő nem olyan, akit csak úgy lehet irányítgatni. Saját akarata van, amit be is tart. Persze azért a legutóbbi után nem akart akkora galibába kerülni, ezért elment a bejárathoz, de elég szőrösszívű lesz az újonccal. Talán még a Zöldfülű nevet is ráaggatja. Végül is a ház színe is penészes, miért ne lehetne?
  Már csak pár saroknyira volt. Régi talárját igazgatta, amelynek alja már rojtos és kopott, mivel első éveiben mindig lelógott a földre. Egy egyszerű ing volt alatta és egy rövidnadrág a hőség miatt. Igaz, a kastély böhöm nagy falai nem engedtek be sok meleget, és a lány sem tartózkodott sokat a napon, de attól még úgy érezte, hogy ha már nyár van, akkor úgy is viselkedik mintha nyár lenne. Fekete csizmája a köveken kopogott és csikorgott ahogy egyre inkább közeledett. Pálcája végét a falon húzta, mintha tudna vele festeni. Ezzel sok festmény nemtetszését érdemelte ki, és volt olyan is, aki ezért megszólta, de nem is foglalkozott vele.
  Pontosan érkezett. Ezt abból tudta, hogy amint befordult az utolsó folyosóról, a toronyharang elkezdett gongatni. Viszont egyetlen lelket sem látott a csarnokban. A szőke eldöntötte magában, hogy addig vár, amíg a harangozás el nem hal. Mondhatja, hogy ő bizony ott volt, sőt még várt is, csak sajnos az új tag késett. Igazából már akkor sarkon fordulhatott volna amikor látta, hogy nincs ott senki, de ő kegyelmes volt, és egy kicsit még várt. Leült az ablakba, és karba tett kézzel az üvegnek dőlt. Talán valamelyik prefektus épp így talál rá, és elküldik a HV-jához, ő meg majd mondhatja, hogy éppen az ő ügyében jár el, és a képébe röhöghetne a feljebbvalójának. Mindenféleképpen jobb lenne tőle a kedéje, és a haragja is csillapodna. Ennyi biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. augusztus 30. 22:47 | Link

Conroy

Épp időben érkezett és kissé izgatottan lépett be a bejárati csarnokba pontosan abban a pillanatban amikor a toronyharang az utolsót kongatta, ezt azonban kívülről senki sem láthatta rajta. A kívülállók egy magabiztos kisugárzású, rózsaszínhajú elsőst láttak, aki kissé hideg tekintettel nézett körbe a bejárati csarnokban. Belül azonban kíváncsi volt, hiszen gyakorlatilag mostantól ez lesz az otthona. Elindult befelé, aztán egy pillanatra megállt, hogy szemügyre vegye a többi diákot. Az ablakban megpillantott egy szőke hajú lányt karba tett kézzel, a szeme pedig szinte szikrákat szórt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. augusztus 30. 23:04 | Link

Westfall


  A harang csak kongott, és kongott. Aztán végre elérkezett az utolsó. Scar már éppen fogta volna a cók-mókját, hogy itthagyja az egész helyet, és újra az ő tündéri kiscicáját simizhesse, amikor belépett egy lány a terembe. Nem csak úgy belépett, egyenesen berobbant a rózsaszín hajával mindenki látómezejébe. A lány egy pillanatig csodálkozott rajta, de aztán felfogta, hogy ez valószínűleg az, akit pesztrálnia kell. Ettől a gondolattól újra feltámadt a fortyogó dühe, amely úgy érezte, hogy bármikor kitörhet belőle. Nagy levegőt vett, és a helyéről felkelve az érkezetthez ment.
  Megtartotta a kötelező méternyi távolságot, hiszen nem akart intimebb kapcsolatba kerülni a rózsaszínnel.
  - Scarlett Conroy vagyok, és engem küldtek, hogy kísérjelek a szobádba. Szólíts Scarnak. Vagy ahogy akarsz. - legyintett egyet nemtörődöm módon, és elindult arra, amerről jött. A kezében maradt pálcájával játszadozott, körbe-körbe forgatva az ujjai körül. Hátranézett, hogy megnézze, hogy a kis sárkány követi-e, majd amikor megbizonyosodott róla, hogy igen, továbbhaladt. Nem akart segíteni a cuccát vinni, és nem is akart az életében vájkálni. Csak annyi a dolga, hogy levezesse az alagsorba a klubhelyiségbe, majd a szállására. Ennyi. És nem is akart többet. De valahogy zavarta a közéjük beálló szörnyű csend. Még a falon lógó képek is elhallgattak, és csak nézték néma vonulásukat, mintha valami gyászmenet lenne. Bár igazából annál is rosszabb, mert ott néha fel-fel sír valaki.
  - Hanyas szobában fogsz lakni? - kérdezte meg, mert igazából ezt nem tudta. Csak azt, hogy oda kell kísérnie. Bár elég valószínű volt, hogy egyenlőre a gólyalakban fog lenni. De mindegy is. Témának tökéletes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. augusztus 30. 23:29 | Link

Conroy

A lány az ablakban ránézett majd abban a pillanatban el is indult felé. Egy pillanatra elbizonytalanodott, hiszen nem tudta, hogy a szőke hajú lány messziről is tisztán látszó fortyogó dühe neki szól-e. Azonban ez a pillanat annyira rövid volt, hogy senki sem vette észre. Mire a lány a közelébe ért ő már magabiztos, hideg tekintettel nézett rá. Csakúgy, mint mindenkire akit nem ismert. A lány tisztes távolságra állt meg tőle, gyorsan bemutatkozott majd el is indult az egyik folyosó irányába.
Fogta a cuccait, majd sietős de azért még mindig méltóságteljes léptekkel követni kezdte a lányt. Ő sem volt az a hirtelen kitárulkozós típus de ahogy haladtak szinte vágni lehetett a csendet közöttük. Bár elfáradt az utazásban, azért örült volna neki ha  nem a legmogorvább emberrel találkozik először a kastélyban. Egyszercsak a szőke hajú lány, talán Scarlettnek hívják ha jól emlékszik megszólalt. Igaz csak arra volt kíváncsi melyik szobában lesz.
 -Egyenlőre a gólyalakban. De úgy tudom később majd lehetek kisebb szobában is. Egyébként te hányadikos vagy?-önmagát is meglepte, de valamiért kíváncsi volt erre a lányra. Sőt arra is kíváncsi volt miért ilyen dühös, csakhát mégsem akart ezzel kezdeni. Egy semlegesebb téma jobb választásnak tűnt elsőre...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. augusztus 31. 20:51 | Link

Westfall

  A lány maga elé meredve ment. Az agyában tomboltak a gonosz kis gondolatok, amik ki akartak törni. Egyrészt azon gondolkodott, hogy tudná lerázni a legjobban a nyakába aggatott újoncot. Másrészt, pedig hogy hogyan szerezhetné vissza az elvett cuccait. Mert végül is nem is az övé a szerkentyű. És már el is múlt tizennyolc, szóval legális is volt amit tett. Az egy dolog, hogy a szabályokkal nem volt eggyező a tette, de nem tudta nagyon izgatni magát emiatt.
  Hirtelen csak a nagy csendre lett figyelmes. Talán mondani kellett valamit. Akármit. Így hát feltette a legkézenfekvőbb kérdést.
  - Negyedikes voltam. Szóval ha sikerülnek a vizsgáim megyek a végzős osztályba. - magyarázta, és közben kicsit a kezével is gesztikulált, bár a rózsaszín mögötte állt. Fordult még párat, és már meg is érkeztek az alagsorba. Ott fordult egyet, mégegyet, aztán csak hogy biztosan összezavarja a kissárkányt, még ment egy kört mielőtt bement volna a klubhelyiségbe. Persze így a lány már a jelszót is hallhatta, ami nem válik kárára.
  - Ez itt a klubhelyiség. Itt gyűlnek a zöldek, ha csak unatkoznak. - jelentette ki, és körbemutatott, miközben a lánnyal szembe fordult. Aztán már tovább is akart menni. Leghőbb vágya volt végre egy kiforrot terv összehozása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. augusztus 31. 21:19 | Link

Conroy

A szőke hajú lány, akiről időközben kiderült, hogy végzős, meglepően hosszan magyarázott. Legalábbis ahhoz képest, amennyit eddigi rövid ismertségük idején hallott tőle. Megérkeztek az alagsorba, ahol a háza körlete van. Útközben próbálta figyelni merre mennek, mivel nem igazán akart a szőke lánytól, vagy úgy egyáltalán bárkitől is segítséget kérni. Bár az alagsorban az út meglepően hosszúnak tűnt és ő nem akarta elhinni, hogy nincs rövidebb út.-Na mindegy-gondolta magában-megoldom ezt is, mintahogy mindent megszoktam.
Megérkeztek a klubhelységbe, ahová egy kőfalon át vezetett az út. A szőke hajú lányon látszott, hogy mostmár igazán menne a dolgára, de Kae nem akarta annyiban hagyni.
 -Köszönöm ezt az igazán kedves fogadtatást.-mondta enyhe gúnnyal a hangjában-de ha már el kellett viselnem téged esetleg el is árulhatnád mire, vagy kire vagy ilyen dühös? Vagy tudodmit igazából mindegy is, de egyébként csak közlöm, hogy nem igazán áll jó ez a dühös arckifejezés.-próbálta kicsit felhúzni a lányt hátha így elárul valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 3. 11:11 | Link

Az új lány
Kornai Viki


Borcsa lelkesedve indult neki a napnak, hogy kicsit sétáljon ezen a reggelen, így a vasútállomás felé vette az irányt, és Rapid nevű kis padlócirkáló ebét levitte. Nem gondolta volna, hogy rögtön új diákkal hozza össze a sors, mármint baráti értelemben, mielőtt valaki szánt szándékkal félre óhajtaná érteni…
Borcsa ezúttal leengedve hagyta szőke loboncát, és kimondottan örült, hogy különösebb dolga nincs a hajával, mert már ez is eleve egy frizura. Hullámos haj rulez…
Szürke, hosszú ujjú felső, sima farmer, és a megszokott, kockás kabátja került még rá. Ez az a kabát, amit még születésnapjára kapott tavaly, és nehezen tette le akár csak egy percre is, olyan jó puha, és plusz benne, hogy melegítőbűbájjal ellátott.
Rapid okos kutya módjára pórázzal a szájában várta a Csikólak ajtajánál, hogy menjenek már sétálni.
Szerencsére a legtöbben ebben a korai időpontban még aludtak, hiszen a tanítás nyolcnál előbb úgysem kezdődik el, ráérnek fél hétkor is felkelni, legalábbis a többség. Egyedül a lassabbaknak kell plusz fél óra, de ő szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozott.
Miss Szöszi, amint megpillantotta az új lányt, azonnal integetett is felé, és kissé közelebb futott.
 - Szia! Most érkeztél? – tette fel a kérdést, mert annyira itt azért nem egyértelmű, mert vannak diákok, akik a szünetre hazautaznak, és vannak, akik kicsit később esnek be a társaknál.
Ez van, ha a gátat szab a közlekedés, avagy megkésik a felvételi levelet szállító bagoly. Hát igen, nem mindegy, hogy milyen postást alkalmazunk…
 - Hunyadváry Borbála, Navine – nyújtott kezet, az illem szerint. Általában igyekezett odafigyelni a megfelelő udvariasságra, bár voltak kilengései, néha a nagy pörgés közepette elfelejti az ilyen apróságokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kornai Viktória
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Az új lány
Írta: 2016. október 3. 11:31
| Link

Viki életében először indult el ilyen hosszú útra, így nem volt kérdéses, hogy kedvenc bézs kardigánjában fog utazni.
Az úton kivételesen nem hallgatott zenét, de még csak nem is olvasott. Mint egy kisgyerek, végig az ablakon túli tájat kémlelte, alig várta, hogy feltűnjön előtte a kastély. Szíve nagyot dobbant, mikor meglátta az óriási építményt, és nem szűnt meg az izgalom, ahogy egyre közeledett céljához.
Leszállt a vonatról, pár percig csak próbálta feltérképezni a helyet. Szülei nem látták el hasznos tanácsokkal, így őszintén remélte, hogy valaki már várja itt.
A kastélyhoz vezető utat sem látta, de a bőröndjei hollétére sem tudott tippelni.
Határozottan megnyugodott, amikor a szőke lány odalépett hozzá.
- Szia! - köszönt halkan.
Röviden kezet rázott, majd ismét a kastélyra pillantott. Nem tudott sokáig mások szemébe nézni, ahhoz Viki túl félénk volt.
- Kornai Viktória vagyok, szintén Navine.
Hirtelen annyi kérdés halmozódott fel benne, hogy azt se tudta, melyiket kérdezze előbb.
- Nagyon elkéstem? - kérdezte végül félve.
Az első vonatot lekéste, mivel otthon hagyta a sálját, ami az egyenruhához tartozott. Határozottan nem meglepő Viki esetében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 3. 11:47 | Link

Az új lány
Kornai Viki


A lányka tanácstalanul nézett körbe, valószínűleg a csomagjait kereshette, legalábbis Borcsa erre tippelt saját magából kiindulva. A legtöbb elsős, aki elkezdi, mindig keresi a csomagját, pedig azokat mindig a házimanók elszállítják a körletekbe. A kis szorgos visító-gépek.
- Ó, akkor a mi csikónk. Most vagy elsős, ugye, Viki? Szólíthatlak így? – bombázta is rögtön a kérdésekkel, nehogy olyan becenévvel illesse, amiért nem rajong. Sose tudni, kinél mi csapja ki élből a biztosítékot, és még az a mázli, hogy oda tud most figyelni ilyesmire, mert még nem pörög száz százalékon.
Reggeli turbósnack jótékony hatása.
 - Nem hinném, nem te vagy az egyetlen, aki később érkezik. Szerintem az igi bá lecserélhetné a baglyokat, bár én már az évkezdés előtt beestem. Jobb előbb feltérképezni a terepet, mint tanévnyitóra vagy utána beesni, és később eltévedni órára menet – fejtette ki bölcs(nek gondolt) véleményét ezzel kapcsolatban.
 - Na, gyere, mielőtt még szétfagysz itt nekem ebben a szélben – biccentett a kastély fele, azért mégiscsak jobb egy meleg, kényelmes helyen időzni, unalmas társaságban, mint kint a fog-vacogtatóan szeles időjárásnak kiszolgáltatva lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 35 ... 41 42 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint