A kapu hatalmas szárnyai egy erőteljes dörrenéssel nyílnak ki, mely egy kis előtérbe vezet, ahol bal oldalt a kviddicskupa, jobb oldalt pedig a házkupa található egy mágikus üveg alatt, hogy akinek nem tiszte ne is nyúlkálhasson hozzá csak úgy. Előre tekintve egy hosszú lépcsősor vár, oldalán csak az ősöreg köveket láthatod, hiszen itt festménnyel nem kaptak helyet. Ahogy felérsz és jobbra pillantasz, hatalmas homokórák húzódnak a fal mentén, melyek az aktuális állást mutatják. A házak fő színeiben pompázó kövek (piros, sárga, kék, zöld) a szerzett pontokat, míg a társ színek (bronz, ezüst, arany, fekete) felül a még meg nem szerzett pontokat jelzik. Minden szerzett pont után a lehulló kő színe megváltozik. Felettük hatalmas zászlókon a ház címerek találhatóak. Ezzel a fallal átellenben nyílik a trófeaterem, mely átmenetileg lezárt rész, melyet a diákok egyelőre semmilyen körülmények között sem bolygathatnak meg. Ezen kétszárnyú sötét ajtó mellett érdemes mindig megállni, hiszen a különféle hirdetmények, falulátogatási időpontok itt találhatóak, valamint ha az órarendben valami változás történik azt is itt ismerhetitek meg. A falszakasz végéről indul a nyugati szárny folyosója. A lépcsővel szemben pedig a nagyterembe juthattok (akkor is ott kéne lennie). Ha felpillantunk a magas mennyezetre olyan freskókat láthatunk, melyek az iskola történetének egy-egy momentumát ábrázolják, időrendi sorrendben, míg az üresen hagyott részeken a falakat tetőtől talpig cseverésző festményalakok töltik meg, melyek közül ha jobban megfigyeljük ide inkább a tudományokban jártasabb elmék kerültek.

A faliújságtól nem messze áll a tömör fából készült, nagyjából derékig érő adománygyűjtő lába. A tetejét felnyitva belehelyezheted azt, amit jótékony célra szánsz, legyen az ruhadarab, játék, esetleg könyv, vagy bármilyen holmi, ami még használható, de neked nincsen már rá szükséged. Attól ne félj, hogy esetleg túl nagy a tárgy, amit bele akarsz rakni! Tértágító bűbájjal látták el a ládát. Szóval ne aggódj, minden belefér! Kivéve, ha akarva-akaratlanul kukának nézed és szemetet dobsz bele. Azt a láda kiköpi magából és nagy valószínűséggel jól tarkón is talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821360#post821360][b]Süveges Lili - 2020.11.15. 22:17[/b][/url]

Lili épp a lépcsőn lépdelt lefelé, tekintetét és pálcáját előreszegezve, nem törődve a mellette fel- és lesiető diákokkal. Nem nézegette a homokórákat sem most, pedig a Levita épp vezetett a házversenyben, figyelmét egyedül a varázslat fenntartására fordította. Egy nagyobbacska zsákot lebegtetett ugyanis maga előtt, és bár bizonyára vicces kis felfordulást okozott volna vele, ha tartalmát szétborírtja a bejárati csarnokban, úgy gondolta, talán mégis inkább mellőzi ezúttal a káoszt.
Nem az övé volt ugyanis, legalábbis nem teljes egészében. Volt pár holmi az alján, amit ő tett bele ugyan, de a javát háztársaitól gyűjtötte be. Elkérte, természetesen, csak úgy semmit nem vett el, mert még ha jó szándék is vezérelte, azt tudta, hogy lopás lenne.
Megérkezett a csarnokban elhelyezett ládához, lepottyantotta mellé a zsákot, és nekiállt, hogy kibontsa a száját. Csupa olyan cuccot hozott, melyet eladományozhatott a rászorulóknak. Igazából nem tudta, kik is a rászorulók, és hogy mire is szorulnak rá, csak azt, hogy olyan dolgokkal kellett "etetni" a ládát, amire már a gazdájának nem volt szüksége. Könyveket, ruhákat hozott főleg, de volt nála néhány játék is, varázs sakk készlet, és elvarázsolt jo-jó is.
Nem sűrűn látott bárkit is a ládához járulni, és arra gyanakodott, hogy ez nem azért van, mert mindenkinek minden régi dolgára szüksége van állandóan és örökre, csupán senkinek sincs kedve ide lehozni azt. Így hát Lili úgy döntött, tesz egy körütat, és rászán egy délutánt erre.
Azzal fel is nyitotta a láda tetejét, és a tértágító bűbájjal ellátott tárolóba kezdte dobálni a zsákból a mindenfélét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821374#post821374][b]Süveges Lili - 2020.11.15. 23:27[/b][/url]

Nem azért foglalatoskodott a Süveges lány ilyesmivel, hogy megveregessék érte a buksiját, vagy büszke legyen magára, amiért jót tett. Egyszerűen csak bosszantotta, hogy ki van téve egy láda a bejárati csarnokban, és nem használják elegen. Ha salátafejeket kellett volna beledobálni, akkor bizony Lili salátafejeket gyűjtött volna egész délelőtt, hogy most azokkal dobjon kosárra. Ehelyett azonban rászorulóknak szórta bele a külölféle régi, vagy megunt ruhaneműket, és olyan könyveket, melyeket gazádáik remélhetőleg nem azért adtak Lilinek, hogy legyen kifogásuk arra, hogy miért nem tudtak készülni a vizsgára, és majd jól ráfoghassák a lányra.
Ezen való töprengéséből egy hang szakította ki, egy fiatal, keleti lány lépett hozzá, ránézésre, mint aki eltévedt, de talán csak most érkezett. Lili meg is állapította, hogy a bejárai csarnok már csak ilyen, ide gyakran érkeznek emberek.
- Ó! Szia! - köszöntötte a szőke mosolyogva, magában bólintva, hogy bizony duplán is igaza volt, a lány most érkezett, és ha nem is tévedt még el, lát rá esélyt a szavaiból ítélve.
Arról viszont, hogy merre van az Eridon, épp nem sok fogalma volt. Nagyjából sejtette ugyan, mert több barátnője is onnan érkezett, de ez volt az egyetlen ház, amiben ő maga még sosem járt.
- Az Eridoooon, aaaz, azt hiszeeem.. - elkezdett forgolódni, de közben a másik észrevette a ládát is, amit Lili az imént még lelkesen tömött, szóval felfüggesztve a magában keringőzést nekiállt elmesélni legutóbbi felfedezésének tárgyát.
- Ez itt egy adománygyűjtő láda. Feneketlen, vagy legalábbis nagyobb belül, mint kívül, hogy sok-sok minden beleférjen, és mint látod.. hoztam mindenfélét, amit bele lehet dobálni. De szemetet nem lehet, meg szerintem romlandó dolgot se, pedig van egy szendvicsem, amit már nem akarok megenni, csak félek, hogy kiköpné a láda.
Így aztán a szendó helyett inkább még egy pulcsit hajított a tárolóba.
- Szóval elsős vagy? És Eridon? Tök jó! Az a második kedvenc házam! Vagy a harmadik? - egy pillanatra elmerengett a kérdésen. Túl sok mindenkit kedvelt túl sok helyről. - Én a Levitába járok amúgy, és Lili vagyok.
Úgy gondolta, ha már fellép idegenvezetőnek, nem árthat be is mutatkoznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=821526#post821526][b]Süveges Lili - 2020.11.18. 16:27[/b][/url]

Lili is egészen pofásnak találta a ládikót, úgyhogy csak bólogatni tudott helyeslése jeléül. Zselykének abszolút igaza volt, és nem csak abban, hogy aranyos a láda.
- Faliújság? Ahol a sok hír meg bejelentés, meg elveszett plüssmaci felhívás van? Persze - nevetett. És valószínűleg nem csak a Levitában, hanem valamennyi házban volt ilyen, bár mikor lent járt a Rellonban, pont nem figyelt olyasmire föl. De lehet, hogy csak azok láthatják, akikre vonatkozik, ő pedig ott betolakodó volt, csúnya szóval élve.
- Persze, segítek - bólintott Lilkó, és megszaporázta a pakolászást, a végén már fogta a zsákja alját, és úgy rázta bele a ládába a tartalmát. Majd a zsákot is korábbi tartalma után hajította.
Dolga végeztével belekarolt a másik lányba, és elindult vele keresztbe.
- Szemben van a nagyterem! Ott szoktunk többnyire mindenféle étkezést, ünneplést csinálni, bálozni, évnyitózni, évzárózni, egyszóval mindenféle egész iskolás dolgot.
Nem is nagyon jutott ennél tovább, mert el kellett méláznia Zselyke másik kérdésén. Szakkörök?
- Hát ööö.. ja! Tudom! - csapott a homlokára. - Van például színjátszó szakkör, ha szeretsz színészkedni! Meeg az nem tudom, szakkör-e, de lehet újságírással is foglalatoskodni nálunk.
Több más nemigen jutott eszébe, pedig törte a buksiját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=825945#post825945][b]Süveges Lili - 2021.02.10. 13:38[/b][/url]

Helyeslően bólogatott Zselyke minden megállapítására, némelyiket pedig ki is egészítette. Mint például a nagytermi témát, az még igényelt némi plusz információt.
- Ha ide betérsz, gyakorlatilag mindig találsz bent embert, én még sosem láttam teljesen üresen - mondta, és eszébe jutott, hogy volt, hogy tanulni jöttek be nagyobb csoportok, vagy csak olvasni, esetleg beszélgetni, vagy gyülést tartani valami kapcsán, szóval nem csak enni, vagy bálozni, évet zárni vagy nyitni lehetett. - Ha mégis üresen találnád, lehetséges, hogy éjszaka van, és tilosban jársz, erre majd figyelj oda, mert büntit adnak érte.
Nem tapasztalatból beszélt persze, ő nem szeretett az éjszaka közepén egyedül bóklászni. Jobb volt társaságban, csak nem igazán talált hozzá partnert, aki ne félt volna a prefektusok vagy tanárok haragjától.
Vagy attól, hogy bekerülnek az Edictumba.
- Havonta jelenik meg az iskolaújság, zömében diákok szerkesztik, szóval időnként pletykák is vannak benne, amik nem feltétlenül igazak, de nagyon viccesek tudnak lenni. Meg sok izgi érdekességről is olvasni lehet benne, még mugli dolgokról is.
De persze nem dolgozott ő az újságnak, hogy reklámozza azt, Zselyke valószínűleg anélkül is rátalált volna előbb-utóbb, ha senki nem is szól róla. Az Edictum kézről-kézre járt, a tartalmát pedig gyakran traccsolták ki a diákok csoportokba verődve. Vagy épp a nagytermi asztaloknál ülve.
Mivel Lilkó imádta az állatokat, és a lovak lényegében szarv nélküli unikornisok voltak, az eridonos lány infójára jól fel is kapta a fejét. Közben tovább indult vele, hogy egy-egy karlendítés közepette mutassa, mi merre van. Időnként mondott is olyanokat, hogy "konyha" vagy "lejárat az alagsorba és a kínzókamrákba" de a díjlovaglás témája sokkal izgibb volt.
- Úúú, erről mesélned kell! Hogy kell díjpacigolni? És van saját lovad meg minden? Ha van, azt mondjuk azt hiszem, nem hozhatod be, de a kisebb testűeket engedik, cicákat, patkányt, egeret, baglyot, kutyát esetleg, ilyeneket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=827477#post827477][b]Süveges Lili - 2021.03.12. 16:01[/b][/url]

Kicsit el kellett gondolkodnia, mert bizony bár segítőkész volt, különösebben felkészült már kevésbé, épp ezért lehetett, hogy már eleve az Eridon felé sem tudta elirányítani szegény lányt.
- A reggeli aaaz.. talán hétkor van. Nem vagyok biztos benne, mert többnyire lekésem vagy legalábbis akkor érkezem, amikor a többség már távozik - rántotta meg vállát nevetgélve. Ő is szeretett aludni, na. - Az ebéd délben, a vacsi meg hatkor van, legalábbis ha hatkor odamegyek, szoktak ott lenni sokan. Igazából bármikor, ha odamegyek, vannak, akik épp esznek, szóval igen, mondhatjuk rá, hogy ilyen társasági bigyó központ.
Szóval nem volt kizárt, hogy bármikor is érkezzék az ember fia-lánya, lesz mit tömnie magába, ha mást nem, mások uzsonnáját. Legalábbis Lilivel ilyen már megesett, de szerencsére Polli nem haragudott meg nagyon.
- Igeen, nagyon sokan vannak itt, akik nem idevalósiak. Mármint az országba. De vannak varázslatok, amik segítik az egymás közti megértést, mert különben bajban lennének. Illetve én is, mert nem igazán tudok más nyelven, mint a sajátomon. Még tudok nyávogni, ha az számít, csak nem vagyok biztos benne, hogy mit mondok olyankor. - Illetve elvileg tudott angolul is, de nem sűrűn kérkedett vele, mivel csak elvileg tudott, gyakorlatilag inkább volt az manglish vagy eng-gyar.
Úgy rémlett, filmekről is esett szó már az újságban, legalábbis szuperhősökről biztos. Azokról pedig sok filmet forgattak mostanság.
- Azt hiszem, igen, de Disney-s mesékről nem rémlik, hogy olvastam - rázta meg a fejét, de aztán elvigyorodott. - Persze szeretem őket, a kedvencem a Lilo és Stitch! Azt már vagy negyvenhatezer-tizenkétszer láttam!
Érdeklődve hallgatta az eridonos beszámolóját a lováról, és a terveiről, hogy miként fog majd kiskedvenchez jutni. Bólogatott, hogy abszolút fair ajánlat, bár mit tudta ő. Neki akkor se engedték volna meg, ha csupa K mindenből.
- Mondjuk nekem is tuti felajánlanák ezt szüleim, úgyse félnek attól, hogy mindenből Kiváló leszek - nevetett egyet saját magán.
Az apró visszakanyarodással a pacigoláshoz egy pillanatig nem tudott mit kezdeni. Aztán zavartan megvakargatta a fejét.
- Miért, te már pasizol is? Vagy csak jó megnézegetni őket? A pacik azért csak szebbek.. nem? - Nem igazán értett a lovakhoz - hehe - szóval tényleg őszintén kérdezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=830369#post830369][b]Süveges Lili - 2021.04.26. 17:07[/b][/url]

Rettenetesen furán érezte magát, ahogy Lucas-szal az oldalán visszasétált az iskolába. Alig szóltak egymáshoz, noha érzékelte, hogy a navinés próbálkozott társalogni. De Lilinek csak egy-egy "aha" meg "persze" hagyta el a száját, olyan szokatlanul szótlan volt, hogy az még őt is megijesztette. De nemkevésbé a helyzet, amibe kerültek.
Hiába nem volt a fejében egy konkrét elképzelés, egy előre megírt forgatókönyv arról, hogy miként is kellene az ilyesminek először lezajlania két ember között, abban biztos volt, hogy nem épp így. Most boldognak kellene lennie, vagy legalábbis vidámnak, gondtalannak, vagy izgatottnak. És átölelnie, megcsókolnia azt, akivel eljutott idáig, akivel megtapasztalhatta mindezt.
Mert tényleg jó volt. Valóban tetszett neki, és élvezte, de aztán minden elromlott. Hirtelen már hibának érezte az egészet, és nem azért, mert nem várt a fehér lovon (azaz az ő fejében természetesen unikornison) érkező tökéletes hercegre, és valami rettenetesen romantikus, zenével, virágokkal meg minden csili-csáló dologgal tarkított giccsparádéra. Nem Lucas, és nem is a helyszín, vagy akár a dolog hirtelensége volt a bibi. Csupán a vége. Ha az másként alakul, alighanem még mindig a faházban lennének, és nem a kastély felé siettek volna éppen.
Lucas előreengedte őt, Lili pedig már fejben az útvonalat próbálta előkotorni, amin át az Eridonhoz juthat. Eszébe se jutott, hogy a srác esetleg vele akarna tartani, hiszen a gyengélkedőről is lebeszélte, amin Lilkó még mindig nem egészen tudta túltenni magát. Talán.. szégyellte őt? Félt, hogy ha felbukkan ott vele, majd mindenki megtudja?
Nem akart most mindenesetre ezen rágódni, leginkább azért nem, mert nem akarta ilyennek látni a másikat. Nagyon kedvelte ugyanis Lucast, és az ő kis saját hősének tekintette, L betűvel a mellkasán meg minden. De nem tudta, mit mondhatna neki búcsúzóul, szóval csak egy halvány mosolyt eresztett felé, aztán a lépcső felé fordulva egy pillanatra megtorpant.
- Sári!
Valami csoda folytán pont kiszúrta az épp nem messze tőlük elhaladó eridonos lányt, éppen azt, akit fel akart keresni. Még jó, hogy nem az iskolai házában kutatott utána, hiszen nem is ott volt.
Futólépésben közelítette meg barátnőjét, és amennyire jelenleg képes volt rá, mosolyogva. Ha őt meglátta, az mindig felvidította, és most is kicsit mintha könnyített volna lelkén. De a torkát szorító gombócot nem tudta lenyelni, és azt, hogy valami nem stimmelt vele, valószínűleg kissé zilált hajának, és gyűrött ruháinak összképe is megerősíteni látszott.
- Szia.. rá.. szóval ráérsz egy kicsit? Segítened kéne - mondta neki Lili, mikor odaért hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=830906#post830906][b]Süveges Lili - 2021.05.05. 18:02[/b][/url]

Úgy képzelte, hogy elképzelésének trükkös részét az fogja jelenteni, hogy valahogy ráakadjon majd Sárira ilyenkor. Kezdett sötétedni, minek egyik lényeges velejárója az iskolában az volt, hogy gyakorlatilag minden diáknak vissza kellett térnie a házába, szóval meg volt lőve, mert bizony semmi keresnivalója nem lesz az Eridonban. De aztán csodák csodájára pont belebotlott a másikba, ami a jelenlegi helyzetében apró, de nem elhanyagolható megkönnyebbülést okozott.
Mintha nem azonnal ismerte volna fel a közeledő Lilit, vagy talán még kicsit meg is lepte, mindenesetre Sári leteremtette, amiért még kint kódorgott ilyenkor, de szavai kedvesen csengtek, és jelentésük ellenére melegséget szivárogtattak a szőke lelkébe. Egy másodperc töredékére el is feledkezett arról, hogy miért szólította le őt.
- Tudom-tudom - bólogatott, bár igazából teljesen elvesztette az időérzékét. A nem sokkal ezelőtti vihar úgy tűnik hosszabb időre a faházbe zárta őket, mint először hitte. Vagy talán visszafelé tévedtek el? Igazából nem számított.
- Szóval igen.. azt hiszem - bólintott kettőt, és ahogy látta megcsillanni az aggodalmat Sári arcán, hirtelen elárasztotta őt a kétségbeesés.
Nem tudta, hogy Lucas továbbra is mögötte van, illetve, hogy követte őt Sárihoz, aki ugyancsak nem adta jelét, hogy mást is üdvözölni készülne köreiben, úgyhogy Lili annak tudatában, hogy kettesben vannak, Sári nyakába borult, miközben érezte, hogy arcát egy könnycsepp szántja végig.
- Nagyon-nagyon-nagyon hülye voltam! Nem direkt, tök véletlenül, vagyis hát... nem terveztem, de aztán meg megtörtént, és hát... szóval lefeküdtem egy sráccal, és nem védekeztünk, és most nem tudom, mitévő legyek. Azt mondta, nem jó ötlet a gyengélkedőre menni, és én meg nem tudom, akkor mi a jó ötlet.
Akarta volna még folytani, ecsetelni, miért őt kérdezi, miért nem Pollit mondjuk, illetve majdnem nekiállt az egész eset elregélésének, hogy miként is történt, de összeszoruló torka nem engedte annyit fecsegni most.
Eleresztette Sárit, és reménykedve az arcára pillantott, hogy mit szól, mit tanácsol, mit kérdez vagy mondd, és közben minden más igyekezetét abba ölte, hogy ne sírja el magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=831104#post831104][b]Süveges Lili - 2021.05.07. 17:15[/b][/url]

A trükkös rész, mint kiderült, mégsem Sári megtalálása volt, hanem minden más. Elmondani mindazt, ami történt, és feldolgozni azt, ami majd követi a vallomást. Mert odáig ugyan nem jutott gondolatban el, de bizony elindított ezzel egy lavinát, nem is sejtve, hány embert érint majd, ahogy lezúdul vele.
De szüksége volt rá, Sárira, a támogatására, a közelségére, arra, hogy megölelje, és kimondja azokat a szavakat, amire most a leginkább szüksége volt Lilinek. És nem is kellett csalódnia. De aztán a végére becsúszott egy kérdés is, ami eddigi bizonytalanságát tovább duzzasztotta a szőkének.
- Nem tudom. Talán. Azt hiszem, azért mondta... - kezdte volna mondani, de ekkor éppen az, akit emlegetni akart, ott termett mellettük, leszólítva Lilit, aki meghökkenve pislogott vissza a srácra.
- Lucas! - hápogta nagy szemeket meresztve.
Nem értette, miért jött most utána, azt hitte, már elköszöntek, és külön utakon folytatják. Hiszen nem akart vele tartani, nem igaz? Akkor most mit akarhatott? Mit beszéljenek meg?
Mielőtt válaszolhatott volna, Sári sóhajára rezzent össze, aki erényesen rá is szólt Lucasra, hogy ne most, bármit is akar, annál fontosabb dolguk van. Nem is sejtette, hogy amiről a srác akart beszélni, szorosan összefüggött Lili problémájával. De ezt a szőke sem igazán realizálta időben.
- Te mondtad, hogy kérdezzem meg egy barátnőmet, hogy tud-e segíteni. Épp azt csinálom, szóval.. nem várhat? - kérdezte halkan. Lényegében táblát akasztott Lucas nyakába, azzal a felirattal, hogy "Ő VOLT". Nem vádaskodásként, csupán segítségként, hogy össze lehessen kötni a pontokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=831824#post831824][b]Süveges Lili - 2021.05.26. 11:35[/b][/url]

Nem értette, mit keres itt Lucas. Azt hitte, megbeszélték, amit meg kellett, tisztázták, hogy nem akar neki segíteni, nem fogja a gyengélkedőre kísérni, szóval a lány részéről mehetett Merlin hírével. Persze elszomorította, hogy így alakult, de a probléma, amit együttlétük okozott, most prioritást élvezett. És meg is találta vele Sárit, csakhogy mielőtt rátérhettek volna a megoldásra, ott termett a srác is.
Barátnője pedig megpróbálta helyre utasítani, jelvényével érvényt szerezni, de mestertanoncként Lucasnak immunitása volt erre, amit készséggel meg is jegyzett. Lili pedig értetlenül bámult rá, hogy most ez miért olyan fontos? Meg úgy egyáltalán, mit akar most megbeszélni, ami nem várhat?
Jelenléte mindenesetre, és az elejtett megjegyzések hozzásegítették Sárit, hogy megértse, ő, Lucas volna a jelenlegi helyzet másik főszereplője. És bár Lilkó ezt az információt sem gondolta most fontosnak, úgy tűnt, az eridonosban felhevített némi indulatot, amit tudott is kire irányítani.
Csak pislogott, ahogy kiosztotta Lucast, és valamiért érezte, ez az a pillanat, amikor be kell állniuk közé, mielőtt történik még valami, amit megbánhatnak. Az az egy is elég volt mára.
- Az én hibám is.. Most ezt hagyjuk, jó? - kérlelte barátnőjét, ám az láthatóan belelovagolta még magát egy fenyegetésbe is.
Ránézett Lucasra, és elmerengett egy kissé azon, ami nem sokkal ezelőtt történt köztük. Sári szavai csengtek a fülében, és próbálta behatárolni azok jelentését. Ami azt illeti, Lucas eléggé határozott volt.. nem erőszakos, de nem volt róla meggyőződve, hogy ha ő esetleg ellenkezik, a srác az első kérésre felhagyott volna a próbálkozással. De jobbnak látta gondolatait szépen a fejében hagyni, pláne, hogy tartott tőle, barátnője tényleg képes lenne megfőzni szegényt.
- Szóval.. hová menjek akkor? - lépett közelebb Sárihoz inkább, és belekapaszkodott egyik karjába. Hátha kell a tűzidomításhoz, vagy hogy hívják, amit csinálni tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=72&post=832390#post832390][b]Süveges Lili - 2021.06.06. 17:29[/b][/url]

Kezdett a vita kissé elhatalmasodni, és Lilin is a kétségbeesés. Nem akarta ezt, most nagyon nem vágyott rá, hogy azt hallgassa, amint Sári és Lucas veszekednek, sértegetik egymást. Egyébként sem akarta volna, mert nem szerette az ilyen negatív érzelmeket, de most szerette volna, ha a problémára fókuszálnak.
Ehelyett a srác felfújta a békítőnek szánt közbevágását, hevesen kiállva amellett, hogy semmi rosszat nem csináltak. Jól érezték magukat? Persze. De hogy ne követtek volna el hibát? Egy fenét nem! Még Lili is belátta a kis naív, rózsaszín világán keresztül szemlélve, Lucas vajon hol járt gondolatban? Mégis mit akarhatott megbeszélni épp most, ami fontosabb annál, hogy talán teherbe ejtette őt?
Csak pislogott a döbbenettől elnyíló ajkakkal az egymással perlekedőket hallgatva, amíg Sári végre felé nem intézte szavait. Láthatóan elgondolkodott a dolgon, és Lili nem is kért mást.
A navinésre nézett, tekintete kissé szúrós volt, hangja pedig olyan, mintha a sírás kerülgetné.
- Most nem vagyok kíváncsi arra, amit mondani szeretnél, oké? Légyszives hagyj magunkra! - kérte őt. Egyszerűen most nem fért bele, hogy a srác problémáival is foglalkozzon.
Továbbra is karjába kapaszkodva kissé odébb húzta magával Sárit, ezzel is értésére adva Lucasnak, hogy most jobb lenne, ha elmenne. Barátnője nem bizonyult szakértőnek a témában, ami egyfelől jó volt, másrészről nem jutottak egyelőre előrébb.
- Van rá valami növény is? - kérdezte, és kattogtatta azokat a fogaskerekeket ő is. - A bájital kevésbé hangzik kockázatosnak... jó vagy benne? Bájitalfőzésben? Megkérdezhetnénk a receptet a professzortól.. vagy nem is, még rájönne, hogy valamelyikünknek kell! Az nem jó.. akkor egy felsőbb évest, aki már tuti volt ilyen szituációban? Ismersz ilyet?