31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2021. március 3. 15:23 | Link

Karola
kinézet

Az elmérgesült helyzet átcsapott valami egészen másba, mondhatjuk, hogy pont az elletétébe, mert végre meghallgattuk egymást. Ehhez viszont muszáj volt lecsillapítanom őt, ha már felidegesíteni is én idegesítettem föl, ez volt a minimum. De sajnos abban a pillanatban eldurrant az agyam, ahogy megláttam másra mosolyogni és elkapott valami mérhetetlen fájdalom. Emelett megvolt az infóm a rellonosról és csak újabb problémát szült, nem tudtam magam modrálnio és megint beszültam. Valahogy jóvá kellett tennem az egészet, megragadni az utolsó lehetőséget és a már elindult hajóra még nekifutásból felugrani mint utolsó remény. - Na, ezt elhiszem neked, remélem nagyon fájt neki. Megpofozzam én is? - villanak fel a szemeim dühösen, már csak azt kell megtudnom, hogy ki volt az a barom, hogy rohadnának le a tökei. Szorosan ölelem őt, és érzem, hogy kezdek megynugodni, hogy talán még nem veszett el minden reményem, talán még ezek után is van visszaút. nagyon szeretném, mert hiába nem akarom bevallanni magamnak és nyálas azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, pedig ez van. És még féltékeny is rá, nagyon. Ádám elé sem merek állni, az is biztos, lassan már az egész iskola idiótának tart és még igazuk is van. Már csak abban reménykedek, hogy jön valami más balhé és elfelejtik, hogy miket műveltem.
- Hé, nem ér! - ahogy elhúzódik tőlem, én pedig még akartam az ajkait. Hát persze, hogy nem lehet ilyen könnyen az enyém, ezek után. Persze, hagyjál még lehetőséget hibázni, Karola! Á, hogy lehet ilyen? Én meg ilyen önző?
- Randizni? Jó, van kedvem - szemtelenkedek egy kicsit, miközben a kezem az övére csúsztatom. Mármint az ő kezére, nem a derékövére, hehe.
- Ha jól sejtem, most moziba ne menjünk - somolygok, de két ujjam az az ajkaira teszem, hogy ha lehet ne dühödjön fel. - Csak viccelek, viccelek - mondom, majd gyorsan hozzáteszem. - Mondjuk legyen a... mivel nincs sok időnk, elhívlak a büfébe. Mit szólsz? - mondom, majd felcsillanó szemekkel még hozzá teszem. - Tudtam, hogy nem tetszik, de - alábújok a bal keze alá, félig legugolva, amjd a válallamra kapom őt, és elindulok a büfé felé mosolyogva. Most már enyém a lány! Persze, ha nagyon le szeretne jönni - ki gondolná? - akkor leteszem őt, a levakarhatatlan vigyorom, viszont marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 871
Írta: 2021. március 3. 19:33 | Link

Bence

- Én is remélem, mert megérdemelte - mondtam kicsit harciasan, ahogy visszagondoltam a szituációra, ám azt már nem tettem hozzá, hogy ez a Roland gyerek már a második pofonját zsebelte be tőlem. - Ne, nem kell - mosolyogva ráztam meg a fejem, s bár imponált a gondolat, hogy Bence jól móresre tanítsa a rellonos srácot, bajt nem akartam a fejére hozni, s mivel kinéztem már mindent abból a srácból, tartottam attól, hogy Bencének akár komolyabb baja is eshetne. Meg amúgy is, azt hiszem, hogy magam is megoldottam a dolgot, legalábbis egy időre, ugyanis nem felejtettem el azt, hogy Rolandnak még tartozom valamivel.
Az ölelés jól esett és megnyugtatott, igazából ezt vártam már régóta, hogy a levitás végre rájöjjön arra, ha érez valamit, s úgy tűnt, hogy érez. Ettől pedig nem is lehettem volna boldogabb, ám mindezek ellenére akadt bennem némi kétely, hisz néhány héttel ezelőtt mégis csak össze volt zavarodva, s nem is tudta pontosan, hogy mit akar. Most talán már tudta, de úgy éreztem, hogy jobb, ha lassan indítunk. Emiatt is ékeltem mutatóujjamat közénk, mielőtt még újabb csókot adott volna, hogy kiteregessem előtte a lapjaim, s közöljem, mire is számítok. - Dehogy nem, ér és örülj, hogy megúsztad ennyivel - mondtam nagyon komolyan, amint mellkason böktem, aztán rámosolyogtam, de tréfálkozó Bencénk egy pillanat erejéig némi felháborodást váltott ki belőlem, s már össze is ugrottak szemöldökeim, mikor belém fojtotta a szót. - A büfé...álmaim randevúhelye - vágtam rá nevetve, enyhe iróniával a hangomban, de ekkor hirtelen felkapott, s úgy indult meg velem, mint aki épp elrabolni készül. - Hééé, tegyél le, hallod? - nevetve kapaszkodtam belé, de valójában nem bántam azt, hogy így cipelt magával, kicsit ki is élveztem a helyzetet, aztán azért megütögettem gyengéden a vállát, jelezve, hogy na már tegyen le. Ha lerakott, akkor visszamosolyogtam rá, majd egy gondolattól vezérelve kicsit arrébb szaladtam mellőle, s a büfé előtti egyik asztalnál megtámaszkodtam, majd onnan pillantottam rá, s küldtem felé egy újabb mosolyt. - Khm, Szia! Bossányi Karola, találkoztunk már valahol? - nyújtottam felé a kezem, úgy téve, mintha csak most ismernénk meg egymást.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 554
Összes hsz: 1767
Írta: 2021. március 7. 13:44 | Link

Karola
kinézet

Mosolygok, ahogy harci üzemmódra vált, mindig is tetszett benne a külsején kívül a harciassága. Karola tényleg elég sokszínű, tud gyengéd lenni, szenvedélyes, meggondolatlan, anyáskodó, gondoskodó, hisztis, meg mindenféle. Azon kívül, hogy hirtelen felindulásból tud dönteni igazán más konkrétat nem tudnék rá mondani, ami állandó és pont ez a szokszínűsége okozza az ő rejtélyességét és vonzalmát. Mindig felveszi a kesztyűt és próbál segíteni, de ha igazságtalanságot lát, abba beleáll, még akkor is, ha tudja, hogy nem nyerhet, Ezért is voilt könnyű beleesni, tisztelni, szeretni őt, mert az én gondolkodásomhoz közel áll az övé. Persze én sokat változtam az első találkozásunk óta, de szerintem ő is pont eleget. Mondanám, hogy hirtelen felháborodni kívántam, amikor megállította a következő csókomat, de ahogy szokták mondani a muglik: most nekem kellett teperni. Amúgy ezt nem annyira értem, vagyis értem, de leteperném én, ha hagyná, de most nem hagyja. Gondolom ez olyasmi lehet, hogy bizonyítsak, vagy ezek. Persze, még figyelmeztet is, hogy olcsón megúsztam, hátmég! Kicsit fancsalivá válik a képem, és a kék szempárt figyelem, majd a mosolyogó ajkakat. Be vagyok itt indulva, és folymatosan locsolja rám a hűtővizet. Ajj, de legalább már érzem az összehangot és tudom, hogy csak nem akar tévedni, meg elkapkodni hozzá szokatlan módon. Gyorsan rájövök, hogy ma nem nagyon lesz más semmi, már lehet, hogy csak egy búcsúcsók akkor, amikor ilyen felhúzott vagyok.
- Tudtam én, jó kaja és én, mi kellene több neked? - szemtelenkedek egy kicsit, szélesre húzódó mosollyal. Még, hogy randizzunk a szünetben... mert még este nem rossz ötlet, de most... se! Sose! Majd ellógjuk az órát? Órákat... Mindegy is, ősember módjára elrabolom a szerelmemet és felkapom a vállamra. Biztosan nem érdekel, hogy ki hogyan néz ránk, én csak nevetve élvezem az egészet. Amúgy is csináltuk már ilyen hülyeségeket vele, ha nem is ennyire komoly formában, de azért nem kellett őt sok mindenre nagyon rábeszélni. Általában inkább én vonakodtam, mint a sátornál például. Na, de nem gond, viszont az ütögetésre leteszem, amúgy is már majdnem odaértünk a büféhez, hiszen nem volt messze, ezért is választottam.
- Helló, Lóránt Bence - fogadom el a kezét, és normál erővel rázom meg. - Dehogynem, már rengetegszer... - szórakozok, de akkor inkább "komolyan veszem", hiszen tepertőznöm kell, vagy mi. - ...láttalak. Például ott voltál a griffes kiránduláson, ahol három rellonos piszkált. Szerencsére valaki megmentett, ennek örültem. Kérsz valamit? - nézek folyamatosan rá, pedig legszvesebben csak átmásznék az asztalon és megcsókolnám, miközben eldőlnénk. De ha ilyen játék van, ilyen játék van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 477
Összes hsz: 871
Írta: 2021. március 7. 18:58 | Link

Bence

- Hé, ezzel most azt akarod mondani, hogy sokat eszem? - dühöt színlelve vontam össze szemöldökeim, kicsit még az orrom is felhúztam, de több dühöngésre nem volt időm, mert Bence felkapott, s mondhatni elrabolt. Ez nem volt benne a délutáni programban, de nem bántam, hogy ezt tette, mert legalább egy kicsit jobb kedvre derített, még akkor is, ha a múltbéli dolgok azért nem lettek letisztázva. Egyelőre azonban kiélveztem a pillanatot, tényleg jó érzés volt pár percig kiélvezni azt a figyelmet, amit nekem szentelt, s egy kis időre megfeledkezni minden másról. - Örvendek - ráztam kezet a fiúval, miután újra talajt értek lábaim, s közben le sem vettem pillantásom a kék szempárról.
-  Hol is? - mosolyogva csaltam játékba, kíváncsi voltam, miket hord majd össze, a griffes kirándulásra pedig el is mosolyodtam, mert eszembe jutott a sátrazásunk. Nem mindennapi est volt, igazán jól éreztem vele magam. - Igen, egy piszok jóképű srác mentett meg - folytattam megjegyzését egy újabb mosollyal, miközben kicsit közelebb hajoltam az asztal fölött. - Nem, semmit sem kérek most - megráztam a fejem, miközben tovább fürkésztem őt. Jó lett volna megcsókolni, de még mindig ott kavarogtak bennem a gondolatok, hogy vajon mi lesz, ha holnap majd rájön, ez csak vonzalom. Magam sem tudom miért, de volt bennem némi félsz, s emiatt egy kicsit el is komolyodtam. Sok minden kavargott bennem, rengeteg kérdés merült fel, de szavak helyett inkább csak hozzábújtam, s szorosan magamhoz öleltem őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Másodikos diák


Lovas Lány|Ms. Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 72
Írta: 2021. március 9. 09:56 | Link

Lili


- Akkor mondhatjuk, hogy a Nagyterem a társasági élet központja, ugye? – kérdezett vissza, hogy biztosra menjen. – És mikor vannak a főbb étkezések? Csakhogy időben beérjek.
Zselyke nem szeretett késni, és pláne lemaradni a legnagyobb eseményekről. Ő aztán minden, csak introvertált nem, imádta a társasági életet, még ha nem is ő volt éppen a központban, és néha csak szimplán hallgatni az embereket felemelő érzés volt, sőt, sokszor inspiratív is. Volt már, hogy így olvasott el könyvet, vagy nézett meg egy filmet, hogy hallotta, hogy arról beszélgettek, és felkeltette az érdeklődését.
- Attól ne félj, éjszaka én úgy alszok, mint a bunda, ha egyszer bezuttyantam az ágyikómba – főleg, ha aznap edzése is van, márpedig neki elég gyakran volt, tekintve, hogy versenyzett is, és lassan a szezon is újra kezdetét veszi.- Hát, a pletyka hidegen hagy, szóval azt a részt majd átugrom, de az érdekes, hogy diákok szerkesztik. Úgy hallottam, sok külföldi diák is van, és tök izgi lehet, ha valaki a saját kultúrájáról ír. Tényleg, te beszélsz idegen nyelveket?
Máris szimpi volt neki ez a levitás leányzó, a kedves segítőkészségével, és hogy nem nézett át rajta, csak mert máshova tartoznak. Jó, igaz, elirányítani nem tudta, de legalább egy csomó mindenben segítette, ami a kastélyt illeti. – Ó, mugli filmekről is? Tényleg, szereted a Disneyt?
Ő szerette ezeket a meséket, a Mulan volt a kedvence.
- Hát, ha gondolod, egyszer eljöhetsz egy edzésemre, vannak nyílt napjaink, de úgyis átjelentkezem ide a helyi lovardába, úgyhogy közelebb lesz, nem kell sokat utazni hozzá. A lovam neve Örvény, fekete fríz. Hát, kisebb nincs. Anyáék szerint még nem állok rá készen, de ha jó lesz az év végi bizim, talán kaphatok egyet. Szerintem faira ajánlat, te mit gondolsz?
Ó, ez kezdett egyre érdekesebb lenni. Talán belőle is lovas fangirlt csinál. – Ja, és van még egy előnye a sportágnak: sok a helyes pasi is ám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 406
Összes hsz: 1154
Írta: 2021. március 12. 16:01 | Link

Zselyke

Kicsit el kellett gondolkodnia, mert bizony bár segítőkész volt, különösebben felkészült már kevésbé, épp ezért lehetett, hogy már eleve az Eridon felé sem tudta elirányítani szegény lányt.
- A reggeli aaaz.. talán hétkor van. Nem vagyok biztos benne, mert többnyire lekésem vagy legalábbis akkor érkezem, amikor a többség már távozik - rántotta meg vállát nevetgélve. Ő is szeretett aludni, na. - Az ebéd délben, a vacsi meg hatkor van, legalábbis ha hatkor odamegyek, szoktak ott lenni sokan. Igazából bármikor, ha odamegyek, vannak, akik épp esznek, szóval igen, mondhatjuk rá, hogy ilyen társasági bigyó központ.
Szóval nem volt kizárt, hogy bármikor is érkezzék az ember fia-lánya, lesz mit tömnie magába, ha mást nem, mások uzsonnáját. Legalábbis Lilivel ilyen már megesett, de szerencsére Polli nem haragudott meg nagyon.
- Igeen, nagyon sokan vannak itt, akik nem idevalósiak. Mármint az országba. De vannak varázslatok, amik segítik az egymás közti megértést, mert különben bajban lennének. Illetve én is, mert nem igazán tudok más nyelven, mint a sajátomon. Még tudok nyávogni, ha az számít, csak nem vagyok biztos benne, hogy mit mondok olyankor. - Illetve elvileg tudott angolul is, de nem sűrűn kérkedett vele, mivel csak elvileg tudott, gyakorlatilag inkább volt az manglish vagy eng-gyar.
Úgy rémlett, filmekről is esett szó már az újságban, legalábbis szuperhősökről biztos. Azokról pedig sok filmet forgattak mostanság.
- Azt hiszem, igen, de Disney-s mesékről nem rémlik, hogy olvastam - rázta meg a fejét, de aztán elvigyorodott. - Persze szeretem őket, a kedvencem a Lilo és Stitch! Azt már vagy negyvenhatezer-tizenkétszer láttam!
Érdeklődve hallgatta az eridonos beszámolóját a lováról, és a terveiről, hogy miként fog majd kiskedvenchez jutni. Bólogatott, hogy abszolút fair ajánlat, bár mit tudta ő. Neki akkor se engedték volna meg, ha csupa K mindenből.
- Mondjuk nekem is tuti felajánlanák ezt szüleim, úgyse félnek attól, hogy mindenből Kiváló leszek - nevetett egyet saját magán.
Az apró visszakanyarodással a pacigoláshoz egy pillanatig nem tudott mit kezdeni. Aztán zavartan megvakargatta a fejét.
- Miért, te már pasizol is? Vagy csak jó megnézegetni őket? A pacik azért csak szebbek.. nem? - Nem igazán értett a lovakhoz - hehe - szóval tényleg őszintén kérdezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Másodikos diák


Lovas Lány|Ms. Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 72
Írta: 2021. április 18. 21:32 | Link

Lili

Hát, peches, de majd csak elvergődik valahogyan a klubhelyiségig, ez van, így járt, de legalább már az első nap megindította a barátkozási projektet, és nem csinált annyira nagyon hülyét magából. Ez azért jó kezdet, nem?
- Akkor igyekszem többet itt lenni, de kevés esélyt látok erre. Elég sokszor és sokat edzem, de a versenysport már csak ilyen – jegyezte meg kissé lemondó sóhaj kíséretében. Hát igen, valamit valamiért, ha jó verseny-eredményeket akart, akkor bizony a pályán a helye, Örvénnyel, a lovával együtt.
- Az igen. Kajak megy a nyávogás utánzása? – nevetett fel vidáman. Szimpatikusnak találta ezt a felsőbb éves leányzót, a dumái is viccesek.
 - Azta, jól ráfüggtél, de nem baj, szuper az. Stich olyan cuki – vigyorgott, hüvelykujját felfelé mutatva.
 - Ó, ehhez van némi hatékony módszerem, hogyan tanulj jól, de mégse ilyen stréber módra. És gyorsabb is ez, meg tovább megmarad. Muszáj volt a sport miatt összehangolni így a tanulást, mert különben testileg és lelkileg is kipurcannék, ha még utána annyit kéne magoljak. Nem cink a tanulás, de lehet azt úgy is csinálni, hogy ne őrölje fel az embert – lelkesedett, és igen, Zselyke, meglepő módon nem szeretett tanulni annyira, ahhoz képest, mint amilyenek általában a jegyei, de ugye, ami kötelező, azt sajnos muszáj megcsinálni.
- Hm, is-is. Vannak helyes srácok, aki meg még ügyes is, az duplán jó szórakozás. De alapjáraton a legtöbb lovas jó fej. Na, lassan a kkor megpróbálok eltalálni, kicsit furi lenne, ha egész végig a pakkommal rohangásznék – ideje volt, hogy szedelőzködjön, ha még be is akart rendezkedni.


//Köszöntem a játékot, és bocs, hogy eddig húzódott. Cheesy Köszönöm a türelmed és a kitartásod.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 406
Összes hsz: 1154
Írta: 2021. április 26. 17:07 | Link


Rettenetesen furán érezte magát, ahogy Lucas-szal az oldalán visszasétált az iskolába. Alig szóltak egymáshoz, noha érzékelte, hogy a navinés próbálkozott társalogni. De Lilinek csak egy-egy "aha" meg "persze" hagyta el a száját, olyan szokatlanul szótlan volt, hogy az még őt is megijesztette. De nemkevésbé a helyzet, amibe kerültek.
Hiába nem volt a fejében egy konkrét elképzelés, egy előre megírt forgatókönyv arról, hogy miként is kellene az ilyesminek először lezajlania két ember között, abban biztos volt, hogy nem épp így. Most boldognak kellene lennie, vagy legalábbis vidámnak, gondtalannak, vagy izgatottnak. És átölelnie, megcsókolnia azt, akivel eljutott idáig, akivel megtapasztalhatta mindezt.
Mert tényleg jó volt. Valóban tetszett neki, és élvezte, de aztán minden elromlott. Hirtelen már hibának érezte az egészet, és nem azért, mert nem várt a fehér lovon (azaz az ő fejében természetesen unikornison) érkező tökéletes hercegre, és valami rettenetesen romantikus, zenével, virágokkal meg minden csili-csáló dologgal tarkított giccsparádéra. Nem Lucas, és nem is a helyszín, vagy akár a dolog hirtelensége volt a bibi. Csupán a vége. Ha az másként alakul, alighanem még mindig a faházban lennének, és nem a kastély felé siettek volna éppen.
Lucas előreengedte őt, Lili pedig már fejben az útvonalat próbálta előkotorni, amin át az Eridonhoz juthat. Eszébe se jutott, hogy a srác esetleg vele akarna tartani, hiszen a gyengélkedőről is lebeszélte, amin Lilkó még mindig nem egészen tudta túltenni magát. Talán.. szégyellte őt? Félt, hogy ha felbukkan ott vele, majd mindenki megtudja?
Nem akart most mindenesetre ezen rágódni, leginkább azért nem, mert nem akarta ilyennek látni a másikat. Nagyon kedvelte ugyanis Lucast, és az ő kis saját hősének tekintette, L betűvel a mellkasán meg minden. De nem tudta, mit mondhatna neki búcsúzóul, szóval csak egy halvány mosolyt eresztett felé, aztán a lépcső felé fordulva egy pillanatra megtorpant.
- Sári!
Valami csoda folytán pont kiszúrta az épp nem messze tőlük elhaladó eridonos lányt, éppen azt, akit fel akart keresni. Még jó, hogy nem az iskolai házában kutatott utána, hiszen nem is ott volt.
Futólépésben közelítette meg barátnőjét, és amennyire jelenleg képes volt rá, mosolyogva. Ha őt meglátta, az mindig felvidította, és most is kicsit mintha könnyített volna lelkén. De a torkát szorító gombócot nem tudta lenyelni, és azt, hogy valami nem stimmelt vele, valószínűleg kissé zilált hajának, és gyűrött ruháinak összképe is megerősíteni látszott.
- Szia.. rá.. szóval ráérsz egy kicsit? Segítened kéne - mondta neki Lili, mikor odaért hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 710
Írta: 2021. május 4. 21:54 | Link

Lili és Lucas
egyenruhában|a majdnem-későkkel


Már megint azzal a szörnyű Boglárkával osztották be. Utálja ezeket az éjszakákat, mert ilyenkor nem járőrözhetnek párban, hanem mindig egyedül kell mennie, és őszintén, rettentően fél. Arról nem is beszélve, hogy mindig harminc perccel a kiírt időpont előtt meg kell jelennie, mert máshogy nem engedi el Rentai. Az még szörnyűbb, ha mindvégig a sarkában lohol, akkor inkább megy egyedül és kap minden sarok szívrohamot. Eddig nem mert reklamálni, megpróbálja úgy megoldani  a helyzetet, hogy a lehető legkevesebb konfliktussal járjon.
Még nagyjából tíz perc van takarodóig, a bejárati csarnok felé igyekszik. Ilyenkor a kornyéken lófrál, na nem azért, hogy jól megbüntessen mindenkit, aki egy perccel hamarabb teszi be a lábát, hanem hogy a későket visszakísérhesse a toronyba anélkül, hogy nagyobb balhé legyen belőle. Igen, ő is tudja, hogy be kellene tartania a szabályokat, meg hogy takarodó megszegésért büntetést kéne osztani, és néha meg is teszi, úgy von le pontokat mint a pinty, de ha tudja, hogy nem szánt szándékkal késett el a kedves delikvens, vagy valóban csak néhány percről van szó akkor azért előszeretettel tesz kivételt. És igen, azt is sejti, hogyha ezt valaki megtudja, akkor nagyon hamar elveszti majd a jelvényét, de ezt egy percig sem fogja bánni.
Szóval épp a csarnokba ér le, mikor belép egy alak, majd nem sokkal mögötte még egy. Nincs rajta szemüveg és elég messze járnak még, így leginkább csak foltokat érzékel belőlük. Amikor azonban az első, akit lánynak vél felfedezni odakiált neki, rögtön tudja, kiről van szó. Ez Lili!
- Mit csinálsz te kint ilyenkor? Már rég a Levitában kéne lenned, mindjárt takarodó – dorgálja kedvesen szöszke barátnőjét, mielőtt arcára az aggodalom ráncai költöznének. – Miért, mi a baj? – Nem tetszik ez neki így, nagyon nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 406
Összes hsz: 1154
Írta: 2021. május 5. 18:02 | Link

Sári és Lucas

Úgy képzelte, hogy elképzelésének trükkös részét az fogja jelenteni, hogy valahogy ráakadjon majd Sárira ilyenkor. Kezdett sötétedni, minek egyik lényeges velejárója az iskolában az volt, hogy gyakorlatilag minden diáknak vissza kellett térnie a házába, szóval meg volt lőve, mert bizony semmi keresnivalója nem lesz az Eridonban. De aztán csodák csodájára pont belebotlott a másikba, ami a jelenlegi helyzetében apró, de nem elhanyagolható megkönnyebbülést okozott.
Mintha nem azonnal ismerte volna fel a közeledő Lilit, vagy talán még kicsit meg is lepte, mindenesetre Sári leteremtette, amiért még kint kódorgott ilyenkor, de szavai kedvesen csengtek, és jelentésük ellenére melegséget szivárogtattak a szőke lelkébe. Egy másodperc töredékére el is feledkezett arról, hogy miért szólította le őt.
- Tudom-tudom - bólogatott, bár igazából teljesen elvesztette az időérzékét. A nem sokkal ezelőtti vihar úgy tűnik hosszabb időre a faházbe zárta őket, mint először hitte. Vagy talán visszafelé tévedtek el? Igazából nem számított.
- Szóval igen.. azt hiszem - bólintott kettőt, és ahogy látta megcsillanni az aggodalmat Sári arcán, hirtelen elárasztotta őt a kétségbeesés.
Nem tudta, hogy Lucas továbbra is mögötte van, illetve, hogy követte őt Sárihoz, aki ugyancsak nem adta jelét, hogy mást is üdvözölni készülne köreiben, úgyhogy Lili annak tudatában, hogy kettesben vannak, Sári nyakába borult, miközben érezte, hogy arcát egy könnycsepp szántja végig.
- Nagyon-nagyon-nagyon hülye voltam! Nem direkt, tök véletlenül, vagyis hát... nem terveztem, de aztán meg megtörtént, és hát... szóval lefeküdtem egy sráccal, és nem védekeztünk, és most nem tudom, mitévő legyek. Azt mondta, nem jó ötlet a gyengélkedőre menni, és én meg nem tudom, akkor mi a jó ötlet.
Akarta volna még folytani, ecsetelni, miért őt kérdezi, miért nem Pollit mondjuk, illetve majdnem nekiállt az egész eset elregélésének, hogy miként is történt, de összeszoruló torka nem engedte annyit fecsegni most.
Eleresztette Sárit, és reménykedve az arcára pillantott, hogy mit szól, mit tanácsol, mit kérdez vagy mondd, és közben minden más igyekezetét abba ölte, hogy ne sírja el magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 255
Írta: 2021. május 5. 18:22 | Link

Sári és Lili

Ahogy elhagytuk a faházat, volt bennem egy furcsa érzés Lilivel kapcsolatban, aki ugyan semmit sem mondott, mégis azt éreztem rajta, mintha haragudna rám. Pedig fogalmam sem volt arról, hogy mivel bánthattam őt meg, csak arra tudtam gondolni, hogy esetleg azt gondolja, nem segítenék. Pedig segítenék, csak épp azt nem tudom, hogyan, hisz nem vagyok nőgyógyász, és löttyöket sem tárolok. Emiatt is javasoltam neki, hogy talán jobb lenne, ha valamelyik barátnőjétől érdeklődne.
Az utunk visszafelé csöndesen telt, vagyis próbáltam beszélgetni, de továbbra is éreztem Lili felől azt a furcsa ridegséget, amit nem igazán tudtam hová tenni. Ráadásul a lábait is szaporán kapkodta, mintha le akarna hagyni, s igazából, amint átléptük a bejáratot, el is köszönt tőlem.
Értetlenül torpantam meg, figyelve őt, s azon agyaltam, hogy mégis mit kellene tennem, esetleg menjek-e utána, és beszéljünk a történtekről? Ott a faházban még úgy tűnt, hogy nagyon is tetszett neki mindaz, ami történt, sóhajai erről árulkodtak, így csak nem lehetett neki rossz élmény. Mégis, lehet beszélnünk kellett volna erről, s nem így lezárni az egészet.
Meg is indultam a lány után, aki ekkor már úgy tűnt, mintha valakivel beszélne, de ez sem zavart meg abban, hogy melléjük lépjek.
- Ne haragudjatok, Lili beszélhetünk a délutánról? - fogalmam sem volt arról, hogy a két lány miről diskurált, míg távol voltam, engem csak az érdekelt, hogy megbeszélhessük a történteket, s ne ilyen fura távolságtartó módban váljunk el egymástól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 710
Írta: 2021. május 6. 12:57 | Link

Lili és Lucas
egyenruhában|a majdnem-későkkel


Értetlenül pislog barátnőjére, bár a kétségbeesésé és z aggodalom sem tűnik el vonásairól. Meghökkenve fogadja a kitörését, első körben igyekszik mindkettejüket megtartani, hogy ne boruljanak fel a hirtelen jött mozdulattól, másodsorban megkísérli feldolgozni amit hall. Már ott problémás a dolog, hogy nehezen képes összekapcsolni a két tényt, miszerint Lili lefeküdt egy fiúval, és nem védekezett. Fejében valahogy a szöszke lány olyan gyermekien édes és ártatlan, hogy már ez előbbi abszolút elképzelhetetlen, ugyanakkor felelősebbnek tartja annál, minthogy ne gondoljon ilyen körülményekre. Arról sincs elképzelése, hogy ki lehet a srác, mert Lilkó eddig nem említett senki olyat, aki egyáltalán szóba jöhetett volna. Lehet, hogy titkolózott volna előtte? Pont előtte?
- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg - nyögi ki, mikor végre meg tud szólalni. Kérdezni akar, hogy mi történt pontosan, hogy történt, hogy mégis miért pont hozzá fordult ezzel a problémával, de egyelőre nem jönnek a szavak, amiket keres. Még akkor is csak pislog, mikor Lili végre elengedi, majd nagyot sóhajt és megpróbálja kitalálni, hogy hol kezdjen neki. - Nem tudom ki a srác, de ne hallgass rá. Irány a gyengélkedő! Vagy nem akarsz? Mármint nem tudom, kínosan érintene? - Elképzelhetőnek tartja, hogy nem akarja megkísérelni, hogy esetleg olyan gyógyítot fogjon ki, akit nem kedvel, vagy akinek problémás lenne elmondani, hogy mi történt. Épp előállna újabb ötletekkel, vagy legalább kérdésekkel, amik új ötleteket szülhetnek, mikor a navinés fiú is megérkezik köreikbe. Sára újabb mély sóhajt enged meg magának, mielőtt Lucashoz fordulna. - Nem tudom miről akarsz vele beszélni, de ez most ráér. Épp fontos és halaszthatatlan megbeszélnivalónk van. Különben is, rég a Navinében kéne lenned. - Nem, határozottan fel sem merül benne a gondolat, hogy esetleg Lucas lehet Lili történetének másik főszereplője. Egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy ez így lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 406
Összes hsz: 1154
Írta: 2021. május 7. 17:15 | Link

Sári és Lucas

A trükkös rész, mint kiderült, mégsem Sári megtalálása volt, hanem minden más. Elmondani mindazt, ami történt, és feldolgozni azt, ami majd követi a vallomást. Mert odáig ugyan nem jutott gondolatban el, de bizony elindított ezzel egy lavinát, nem is sejtve, hány embert érint majd, ahogy lezúdul vele.
De szüksége volt rá, Sárira, a támogatására, a közelségére, arra, hogy megölelje, és kimondja azokat a szavakat, amire most a leginkább szüksége volt Lilinek. És nem is kellett csalódnia. De aztán a végére becsúszott egy kérdés is, ami eddigi bizonytalanságát tovább duzzasztotta a szőkének.
- Nem tudom. Talán. Azt hiszem, azért mondta... - kezdte volna mondani, de ekkor éppen az, akit emlegetni akart, ott termett mellettük, leszólítva Lilit, aki meghökkenve pislogott vissza a srácra.
- Lucas! - hápogta nagy szemeket meresztve.
Nem értette, miért jött most utána, azt hitte, már elköszöntek, és külön utakon folytatják. Hiszen nem akart vele tartani, nem igaz? Akkor most mit akarhatott? Mit beszéljenek meg?
Mielőtt válaszolhatott volna, Sári sóhajára rezzent össze, aki erényesen rá is szólt Lucasra, hogy ne most, bármit is akar, annál fontosabb dolguk van. Nem is sejtette, hogy amiről a srác akart beszélni, szorosan összefüggött Lili problémájával. De ezt a szőke sem igazán realizálta időben.
- Te mondtad, hogy kérdezzem meg egy barátnőmet, hogy tud-e segíteni. Épp azt csinálom, szóval.. nem várhat? - kérdezte halkan. Lényegében táblát akasztott Lucas nyakába, azzal a felirattal, hogy "Ő VOLT". Nem vádaskodásként, csupán segítségként, hogy össze lehessen kötni a pontokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 255
Írta: 2021. május 7. 21:00 | Link

Sári és Lili

- Szia Lili - köszöntem reflexszerűen, mikor a nevemen szólított, pedig alig néhány perce váltunk csak el egymástól, még sem tudtam elvonulni, mert nem hagyott nyugodni annak a gondolata, hogy valamit elszúrtam. A levitás lány nagyon is furán viselkedett a visszafelé vezető úton, túl sokat nem kommunikált, és még csak normálisan meg sem beszéltük azt, hogy mégis mi volt ez köztünk. Mármint, pontosan tisztában voltam azzal, hogy mi volt, és mi történt, csak hirtelen ért véget, s befejezetlennek éreztem, ráadásul az apró kellemetlenség miatt még volt is némi bűntudat bennem.
Már csak emiatt is fontos volt, hogy beszéljünk, de hiába állítottam meg, az a másik lány - ha jól emlékeztem, Sári - félbeszakított, s nem igazán engedte azt, hogy beszéljek Lilivel. - Na várj, én már mesterképzésen vagyok, nekem nem kötelező elvonulnom, csak mert ezt egy prefektus kéri - látva a jelvényét, egyből leesett, hogy valószínűleg ez egy járőr, bár elsőre fogalmam sem volt arról, hogy Lilinek mi dolga lenne vele. Aztán viszont, ahogy rákérdeztem, rögtön ki is derült, hogy ő lenne az a bizonyos barátnő. - Hát…jó, nem tudtam, hogy Ő a barátnőd - böktem tekintetemmel Sárira, majd kissé gondterhelten vissza Lilire. - Nem..nem tudom, de most akkor mi van? Te tudsz neki adni valami bájitalt erre, hogy ne kelljen a gyengélkedőre mennie? - kérdésem inkább már ennek a Sári lánynak szólt, mert továbbra sem tartottam jó ötletnek azt, hogy Lili elmenjen a gyógyítóhoz. Még csak az hiányzott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 710
Írta: 2021. május 25. 22:29 | Link

Lili és Lucas
egyenruhában|a majdnem-későkkel


Várja, hogy majd befejezi a barátnője, hogy mit hisz, miért mondta neki a fiú, de közben társaságuk akad. Semmi kedve most ehhez, szeretne Lilin mielőtt segíteni, erre jön Deighton és belerondít. – Ne haragudj, nem tartom számon – legyint lemondóan, de azért sajnálkozva néz rá, hogy nem akarja ám megbántani, csak elfelejtette egy pillanatra a tényről, hogy Lucas már mestertanonc. Ez valószínűleg azért van, mert csak kapkodja a fejét, hogy hogy megy az idő, hogy már ő is végzős, pedig még csak most került ide kis másodikosként.
Aztán puff, jön a megdöbbenés, ahogy ezek ketten beszélgetnek. Sári csak kapkodja a fejét, előbb a lányra néz, aztán a fiúra, majd megint a lányra és megint a fiúra. Szinte látszik rajta, ahogy leesnek a dolgok, kattognak a fogaskerekek és odabent puffan valami – méghozzá a felismerés. – Szóval te vagy az az idióta, aki olyan meggondolatlanul és felelőtlenül megy a farka után, hogy nem képes sem magáért sem a másikért felelősséget vállalni? – Hanglejtése és tekintete egészen más lesz, vérnyomása úgy kétszázra ugrik és késztetést érez, hogy megpörkölje a srácot egy olyan területen, ahol kétségtelenül nagyon fájna. De mióta elővették a tavalyi Zsomboros eset után jár indulatkezelési tanácsadásra és kétszer annyit gyakorol, így három mély levegő után legalább a tüzet képes visszatartnai, ha már szavakba rejtett indulatait nem. Mérhetetlenül dühös, elképeszti az emberi butaság és felelőtlenség. Persze, valahol egy kicsit Lilit is hibásnak érzi, de közel sem annyira, mint a navinést. Elvégre ő az idősebb, a tapasztaltabb és a férfi, illendő lenne, hogy gondolkozzon és gondoskodjon ilyenekről, vagy ha nem tud vagy nem akar, akkor képes legyen kontrollálni magát. – Remélem, hogy nem erőszakoltál rá semmit, mert ha csak megtudom, hogy egy kicsit is határozottabb voltál, mint kellett volna belülről főzlek meg – böki meg Lucas mellkasát mutatóujjával. Az hiányozna még, hogy kiderüljön, Lili nem is akarta. Nagyon bízik benne, hogy ilyesmi nem fog napvilágot látni, van elég bajuk jelenleg így is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 406
Összes hsz: 1154
Írta: 2021. május 26. 11:35 | Link

Sári és Lucas

Nem értette, mit keres itt Lucas. Azt hitte, megbeszélték, amit meg kellett, tisztázták, hogy nem akar neki segíteni, nem fogja a gyengélkedőre kísérni, szóval a lány részéről mehetett Merlin hírével. Persze elszomorította, hogy így alakult, de a probléma, amit együttlétük okozott, most prioritást élvezett. És meg is találta vele Sárit, csakhogy mielőtt rátérhettek volna a megoldásra, ott termett a srác is.
Barátnője pedig megpróbálta helyre utasítani, jelvényével érvényt szerezni, de mestertanoncként Lucasnak immunitása volt erre, amit készséggel meg is jegyzett. Lili pedig értetlenül bámult rá, hogy most ez miért olyan fontos? Meg úgy egyáltalán, mit akar most megbeszélni, ami nem várhat?
Jelenléte mindenesetre, és az elejtett megjegyzések hozzásegítették Sárit, hogy megértse, ő, Lucas volna a jelenlegi helyzet másik főszereplője. És bár Lilkó ezt az információt sem gondolta most fontosnak, úgy tűnt, az eridonosban felhevített némi indulatot, amit tudott is kire irányítani.
Csak pislogott, ahogy kiosztotta Lucast, és valamiért érezte, ez az a pillanat, amikor be kell állniuk közé, mielőtt történik még valami, amit megbánhatnak. Az az egy is elég volt mára.
- Az én hibám is.. Most ezt hagyjuk, jó? - kérlelte barátnőjét, ám az láthatóan belelovagolta még magát egy fenyegetésbe is.
Ránézett Lucasra, és elmerengett egy kissé azon, ami nem sokkal ezelőtt történt köztük. Sári szavai csengtek a fülében, és próbálta behatárolni azok jelentését. Ami azt illeti, Lucas eléggé határozott volt.. nem erőszakos, de nem volt róla meggyőződve, hogy ha ő esetleg ellenkezik, a srác az első kérésre felhagyott volna a próbálkozással. De jobbnak látta gondolatait szépen a fejében hagyni, pláne, hogy tartott tőle, barátnője tényleg képes lenne megfőzni szegényt.
- Szóval.. hová menjek akkor? - lépett közelebb Sárihoz inkább, és belekapaszkodott egyik karjába. Hátha kell a tűzidomításhoz, vagy hogy hívják, amit csinálni tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 255
Írta: 2021. május 26. 14:42 | Link

Lili és Sári

Mindenképp beszélni akartam Lilivel a faházban történtekről, mert úgy éreztem, hogy valami szálka maradt benne, legalábbis a visszavezető út, s némasága erről árulkodott. Volt némi bűntudatom is, pedig megkérdeztem, hogy akarja-e, de most meg úgy tűnt, mintha hiba lett volna az, ami történt. Az, hogy hogyan, már annál inkább. Azt viszont nem sejthettem, hogy a prefektussal erről társalog, azt sem tudtam, hogy barátnők lennének, ezért is bátorkodtam odalépni, hogy félrehívjam Lilit és dumálhassunk. Ebben azonban a prefektus próbált akadályozni. - Jó, nem gond, de most beszélnem kell Vele - böktem a szöszkére, majd váltottam is pár szót Lillel, s már csak arra kaptam fel a fejem, amikor Sári bekérdezett. De még hogy!
- Hogy? Te elmondtad neki?? - először Lilire pillantottam, aztán meg vissza a prefektusra, s csöndre intettem. - Halkabban már, ha lehet…- szinte az egész bejárati csarnok tőle zengett, ez viszont roppant kellemetlen volt, mert a suliban olyan sok pletykás diák szaladgált, hogy ezek az infók hamar olyanhoz is eljuthattak volna, ahová nem kéne. - Hééé - amikor mellkason bökött az ujjával, s harciasan tett megjegyzéseket felém, el sem akartam hinni, hogy mivel próbál megvádolni.
Dühös lettem rá, főleg azért, hogy ilyesmit feltételezett rólam, s már épp rá akartam förmedni, amikor Lili megszólalt, ezzel késleltetve a robbanást.
- Hiba? Nem hiba, jól éreztük magunkat, senki nem erőltetett a másikra semmit és kész - csattantam fel, s pillantásom újra Sáriéba fúrtam.
- Mégis mit képzelsz? Nem tennék ilyesmit…felelősséget meg vállalnék, de a lehető legnagyobb marhaság, hogy ezzel a gyengélkedőre menjen! Biztos, hogy van más módszer is - mondtam feszülten. - Te nem tudsz neki adni valami szert erre, ha már ennyire okoska vagy? - egy kicsit beszóltam, mert nagyon is felhúzott az eridonos azzal, ahogy velem bánt. Értem én, hogy védi a barátnőjét, de azért na!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Elemi mágus, DÖK tag, Edictum lektor, Ötödikes diák


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 342
Összes hsz: 710
Írta: 2021. május 31. 22:27 | Link

Lili és Lucas
egyenruhában|a majdnem-későkkel


Az indulatok forranak benne, alig bír magával. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez így megtörténhetett, és ezek ketten csak úgy állnak itt mellette, mintha semmi sem történt volna, vagy legalábbis nem valami ilyen kaliberű ügy. Mert ez bizony ügy, nem is akármilyen és nem szabadna ennyire félvállról venniük. De hát hogyan is érthetnék meg…
- Mert? Ki hallja? – kérdez vissza hűvösen körbe mutatva a színüres bejárati csarnokon. rajtuk kívül nincs itt senki, szóval akár üvölthetne is, de nem teszi, annál azért jobban képes kontrollálni az indulatait. Ha csak ennyi előnye volt annak, hogy szegény Zsombort bántotta, akkor nem állítja, hogy megérte, de azért pozitívnak könyveli el, hogy fejlődik ezen a téren.
- Persze hogy a tiéd is, de neki ebben nagyobb felelőssége van – pislog összehúzott tekintettel Lucasra. Mert igen, abszolút úgy gondolja, hogy ez főleg a férfi felelősségé, leginkább azért, mert ő tehet a legkönnyebben az ellen, hogy megnyomorítsa egy nő életét örökre. Mert a terhesség, ha így besikerül, nem öröm és boldogság, hanem nyomor inkább.
- Miért vállalnál felelősséget? Egy születendő gyerekért? Hmm? – érdeklődik tárgyilagosan, szemeiből azonban nem tűnik el a düh. Nem tépi ki a karját Liliéből, hagyja, hogy a vékony kis ujjak karjára fonódjanak, így legalább biztosan nem tesz semmi olyat, amit nem kéne. – Mégis mi lenne annál jobb módszer, hogy tapasztalt egészségügyi szakemberhez forduljon? – fújtat ingerülten, mert megint kezd kijönni a sodrából. Egyszerűen nem érti, hogy mi ütött ezekbe. Mi van a gyengélkedőn, ami ennyire rémisztő benne? – Tudod okoska, én nem oltom a tüzet, hanem meg se gyújtom – válaszol hasonló stílusban, ám olyan metaforával, amivel még magát is meglepi. Sosem gondolta volna, hogy képes ilyen cifra költői képeket összehozni.
- Ha a gyengélkedő nem játszik… - sóhajt fel fáradta, és hátra dönti a fejét, míg gondolkodik – valami bájital vagy növény kéne… - kezdenek el kattogni a fogaskerekek az agyában, ami az opciókat illeti. Nehéz kérdés, nehéz kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 406
Összes hsz: 1154
Írta: 2021. június 6. 17:29 | Link

Sári és Lucas

Kezdett a vita kissé elhatalmasodni, és Lilin is a kétségbeesés. Nem akarta ezt, most nagyon nem vágyott rá, hogy azt hallgassa, amint Sári és Lucas veszekednek, sértegetik egymást. Egyébként sem akarta volna, mert nem szerette az ilyen negatív érzelmeket, de most szerette volna, ha a problémára fókuszálnak.
Ehelyett a srác felfújta a békítőnek szánt közbevágását, hevesen kiállva amellett, hogy semmi rosszat nem csináltak. Jól érezték magukat? Persze. De hogy ne követtek volna el hibát? Egy fenét nem! Még Lili is belátta a kis naív, rózsaszín világán keresztül szemlélve, Lucas vajon hol járt gondolatban? Mégis mit akarhatott megbeszélni épp most, ami fontosabb annál, hogy talán teherbe ejtette őt?
Csak pislogott a döbbenettől elnyíló ajkakkal az egymással perlekedőket hallgatva, amíg Sári végre felé nem intézte szavait. Láthatóan elgondolkodott a dolgon, és Lili nem is kért mást.
A navinésre nézett, tekintete kissé szúrós volt, hangja pedig olyan, mintha a sírás kerülgetné.
- Most nem vagyok kíváncsi arra, amit mondani szeretnél, oké? Légyszives hagyj magunkra! - kérte őt. Egyszerűen most nem fért bele, hogy a srác problémáival is foglalkozzon.
Továbbra is karjába kapaszkodva kissé odébb húzta magával Sárit, ezzel is értésére adva Lucasnak, hogy most jobb lenne, ha elmenne. Barátnője nem bizonyult szakértőnek a témában, ami egyfelől jó volt, másrészről nem jutottak egyelőre előrébb.
- Van rá valami növény is? - kérdezte, és kattogtatta azokat a fogaskerekeket ő is. - A bájital kevésbé hangzik kockázatosnak... jó vagy benne? Bájitalfőzésben? Megkérdezhetnénk a receptet a professzortól.. vagy nem is, még rájönne, hogy valamelyikünknek kell! Az nem jó.. akkor egy felsőbb évest, aki már tuti volt ilyen szituációban? Ismersz ilyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 203
Összes hsz: 255
Írta: 2021. június 27. 17:06 | Link

Sári és Lili

- Mondjuk bárki, itt még a képeknek is füle van, és ha nem is rám való tekintettel, legalább a barátnődre való tekintetből ne üvöltözzél itt - sziszegtem a fogaim közt a szavakat, dühös voltam a prefektusra, de vitánkat félbeszakította Lili, aki szerencsére nem csinált úgy, mintha csak és kizárólag az én hibámból történt volna a dolog, nem mintha magyarázattal tartoztunk volna ennek a lánynak. - Gyerek? Hóhóó, ne rohanjunk már előre, közel sem biztos, hogy…- ideges lettem, mert hát volt valami a szavaiban, tényleg ez meg sem fordult a fejemben, és igen, hibás voltam, de azért nem kellett azonnal veszélyt kiáltani, mert közel sem biztos, hogy ennek bármi következménye is lesz. Mindenesetre jó lett volna az, ha nem a folyosón folytatódik ez a hangoskodás, s valahol nyugodt környezetben beszéljük meg a dolgokat.
- Mondjuk egy tabletta! Az nem jutott az eszedbe, hogy az egészségügyistől aztán megindulna a pletyka, és a végén az összes tanár tudná, hogy mi történt a barátnőddel? Erre is kell gondolni! - vágtam vissza, kezdett megint kiéleződni közöttünk a helyzet, de amúgy sem ezzel az okoskodó lánnyal akartam dumálni, hanem Lilivel. Ő viszont nagyon nem volt kíváncsi rám, részben értettem is, meg nem is, de mivel nagyon nem voltam jó kedvemben, s nem akartam tovább hallgatni az eridonos kioktatását, úgy döntöttem, hogy jobb, ha elmegyek.
- Rendben Lili, de szeretnék veled majd beszélni később - felé fordulva mélyen néztem a szemeibe, hülyén éreztem magam, hogy most ilyen tehetetlen helyzetbe kerültem, nem akartam én senkit sem megbántani, s bár lett volna több eszem. Viszont nem volt, de reméltem, hogy a prefektuslánynak is megjön az esze, s valami olyan megoldást eszelnek ki, ami nem ássa alá egy örök életre Lilkó nevét, mert a terhesség mellett egy gonosz pletykának is lehetett olyan éle, ami örökre tönkre tehetett egy életet.
Lilitől elköszönve, a másik lány felé csak morcosan biccentve hagytam őket magukra, és sietős léptekkel indultam meg a navine irányába, mert fogalmam sem volt, hogy most ezután mi lesz. Sok minden kavargott a fejemben, nem tudtam, mit tehetnék, párszor megtorpantam hogy visszaforduljak és segítsek valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit kell ilyenkor tenni, a gyengélkedőre meg nem mertem elmenni.


//köszi a játékot //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Shopie Tepes
Diák Eridon, Elsős diák



offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 2
Írta: 2021. július 3. 19:46 | Link

Lassan térek be a hatalmas terembe a két hatalmas böröndömet magam mellé rakom. Majd szépen becsukom az ajtót. Nevelőmtől még a kapuban bucsúztam el így még egy kicsit piros a szemem a sírástól ám nem olyan észre vehető. Sápadt arcom és szép vörös hajam miatt sokan észre vennének engem. De, most épp senki sincs ebben a nagy helyiségben. Így szabadon és nem mellesleg feszültég nélkül tekintek körbe. Amikor meg kaptam a levelemet, hogy ebbe a csodás iskolába kaptam felvételt nagyon meg örültem. Ám egy kicsit szomorú is voltam, hisz ott kelett hagynom a családomat, barátaimat és az álmaimat. Ugyanis a levél megérkezése előtt az orvosi pályára készültem. Ami lehet nagyon furcsa hisz még fiatal vagyok. De, nagyon el kötelezett voltam a hivatás iránt így nagy eséllyel kerültem volna be a világ egyik legszínvonalasabb iskolájába. De, sajonos az élet közbe szólt és egy perc alatt összetört az álmom. Nem tudom itt mit fogok kezdeni az alap tudásommal. De remélem azért nem teljesen feleslegesen tanultam annyit, és majd itt is használni tudom majd a tudásomat. Mikor mindnt megnéztem és egy kicsit összeszedtem magamat el indultam a folyosón a két gorulós böröndömet magam után húzva. Minden ajtón be kukkantottam. Így sikerült meg találnom a gyengélkedőt is. Aminek kifejezetten örültem, de még nem tértem be oda. Hanem egy prefektust vagy egy ház társamat vártam aki a segítségemre siett és elvezett a klubbhelyiségig. Így szépen megáltam a terem közepe felé. A hajam miatt így is úgy is gyorsan fel fognak ismerni.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 246
Írta: 2021. július 4. 21:19 | Link

Zalán

A legbosszantóbb abban, ha az ember prefektus és hogy megbízható emellé, hogy állandóan mindenféle feladatokat a nyakába aggatnak. Most éppen körbe kell vezetnem valami kis elsőskét, akinek most támadt kedve beiratkozni, vagy átiratkozni, vagy fene sem tudja, hogy hogy és mikor került ide. A lényeg, hogy Flóri bácsi azt mondta, hogy legyek olyan jó, és vezessem körbe ezt a kisfiút. Mondta, hogy hogy hívják, de őszintén, kevéssé érdekelt. Majd emgtanulom a nevét, vagy előbb, vagy utóbb, de egyszer, valamikor biztosan. Ha jó tanuló lesz, szorgalmas és becsületes, akkor azért fogom tudni, ha meg állandóan csapong és bajt csinál, akkor azért. Bár nem mindegy, olyan szempontból legalábbis nagyon nem mindegy, hogy kedvelni fogom-e, vagy sem. Mert az neki bizony nagyon nem lesz jó, ha nem lopja be magát a szívembe. Bár lássuk be, hogy baromira nehéz megkedveltetni magad velem. Nem vagyok az az érzelgős tutyimutyi fajta, akit egy kedves mosollyal vagy kiskutyatekintettel meg lehet győzni, csak úgy. Azért meg kell küzdeni, méghozzá komolyan, hogy tényleg megszeressek valakit. Jó, mondjuk nem ártana néha félretenni a bizalmi problémáimat, legalábbis szerintem sokat segítene, hogyha én is tudnék változni. Legalább addig eljutottam, hogy már belátom, hogy néha nem mindig csak a másik fél a hülye, hanem nekem is lehetnek rossz napjaim, pillanataim. Vagy lehetek rossz én magam, úgy összegésszében.
Jó tízperccel hamarabb érkezem, mint ahogy azt kérték tőlem. Nem szeretek késni, jobban mondva kimondottan utálok, szóval nem csoda, hogy most is igyekszem nem hogy pontos lenni, de még jóval előbb érkezni, mint az illendő lenne. Vagyis nem tudom, hogy mennyivel illendő hamarabb érkezni, erre azt hiszem nincsen pontos etikai szabály.
Utoljára módosította:Rentai Boglárka, 2021. július 4. 21:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 83
Írta: 2021. július 5. 00:23 | Link

Bogi


Zalán még nagyban tömte magába a reggelijét a nagyteremben, amikor a frissen kézhezkapott órarendjét tanulmányozta. Csak a kanál nyele lógott ki a szájából, amivel addig a müzlit lapátolta be. Újra elolvasta a többi papírt is, amit a házvezetője még előző este, érkezésekor a kezébe nyomott segítség gyanánt. A tanítás neki csak holnaptól kezdődik, a mai napon pedig jelenése volt az előcsarnokban, hogy találkozzon a prefektusával, aki segít neki eligazodni a kastélyban. Minél jobban koncentrált a szövegre, ajkaival annál inkább csücsörített és pofákat vágott, kanállal a szájában. Nem figyelt oda, mit csinál. Könyökével az asztallapra támaszkodott, s miközben helyezkedett, a müzlistálból félrelöttyintett egy adag tejet az asztalra. Pontosabban az órarendjére.
- Banyek! - kapott észbe Zalán és próbálta kimenteni a pergamen maradványát a tejből. Szerencsétlenségére a tinta fele elkenődött. Csodálatos. Máris kérhet egy újat.
Óvatosan belehelyezte az elázott papírost az egyik üres füzetébe. Majd megszárítja rendesen, ha alkalma lesz rá.
Egy halk szusszanás kíséretében megpróbálta feltörölni egy szalvétával a baleset helyszínét. Ekkor a szomszéd asztal felől halk kacarászás jutott el Zalán füléig. Néhány felsőbbéves Rellonos lány. Összesutyorogtak, miközben lopva felé pillantottak néha-néha.
 Ennyire csak nem nyújt izgalmas látványt egy bénázó, zöldfülű levitás - gondolta magában, majd homlokát ráncolva felállt és elindult az előcsarnok felé. Halántékát masszírozta kifelé menet, majd fáradtan tenyerébe temette arcát. Nehezen indult neki a reggel.
 Ennek ellenére egészen pontos volt a megbeszélt találkozót illetően. Kicsit zsúfolt volt még reggel az előcsarnok, de magabiztos volt abban, kit kell keresnie: egy nála idősebb levitás lányt, prefektusi jelvénnyel a talárján. Ahogy keresgélt, egyre több tekintetett érzett a hátán, de volt aki egy az egyben az arcába bámult. Néhányan szemforgatva, mások meg visszafojtott nevetéssel.
 Végül megtalálta, akit keresett.
 - Szia! Zalán vagyok - mondta Boglárkának egy hatalmas mosollyal az arcán... és egy tenyérméretű tintafolttal a homlokán.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 5. 00:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 83
Írta: 2021. július 16. 19:54 | Link

Zay


//tanítás utáni időben, késő délután//


Tudta, hogy a maga módján tud ő szerencsétlen lenni, de Zalán még sosem veszített el semmi fontosat. Ma mégis úgy ért vissza a napi edzéséről a Levita klubhelyiségébe, hogy a szarkatoll, amit kabalájaként használt, már nem volt a rajta a seprűjén. Annyira hozzászokott, hogy mindig ott van, hogy csak akkor vette észre, hogy hiányzik, amikor végig akart menni a Kométán a seprűápoló szettjével. De hogyan veszíthette el? És a még fontosabb kérdés, hogy hol?
 Először a hálószobáját túrta fel, majd a klubhelyiséget, sikertelenül. Úgy döntött, hogy megpróbálja rekonstruálni a levita körlet felé vezető útját, hátha csak simán lepottyant valahol. Bár ebben Zalán erősen kételkedett, az a toll már évek óta azzal az erős csomóval volt odakötözve a seprű nyeléhez, hogy még ő sem tudta rendesen kibogozni. A nagyanyja tekerte rá, mondván, hogy ez megakadályozza, hogy bármi baj történjen vele, amíg a levegőben van.
 Zalán kissé nyugtalanul fordult be a bejárati csarnokba. Emlékezett rá, hogy itt egy rövid szóváltásba keveredett pár diákkal. De a seprű végig a kezében volt. Úgy gondolta, azért nem árt még alaposabban megvizsgálni a helyet, mégiscsak több ideig ácsorgott itt.
 -  Ne haragudj - fordult oda egy lányhoz, akit egészen szimpatikusnak talált. Remélte, hogy nem fogják hülyének nézni őt a következő kérdéséért. - Tudnál segíteni? Nem láttál errefele egy madártollat? Úgy ekkora volt - mutatta a kezével a méretet - és fekete-fehér. Egy szarkáé. Valahol elhagytam.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 234
Írta: 2021. július 17. 13:15 | Link

Zali

Egy tükörsima mezőn állok, minden ragyog és nagy a fény. Álmodom talán? Nem látok semmit, csak nagy fehér fényességet, így a szemem kicsit kinyitom. Most hirtelen citromszínű lett a tejfehér színű világ. Egy odvas tölgyfának vetve a hátam pihenek a nyári napsütésben.  Mikor már teljesen kinyílnak a szemeim, látom a napot, a felhőket az égboltot. Milyen jó móka lenne megszámolni őket. Egy.. kettő… húsz. Kicsit megdörzsölöm a homlokomat, ami eléggé meleg. Most már jó lenne visszamenni a klubba, mert ma lesz a pizsiparti. Danával mesterkedtük ki pár hete, még takarodó előtt le kellene settenkedni a konyhába is, hiszen milyen összejövetel az amin nincs kaja? A terv szerint hárman leszünk: én, Dana és Danka. Talán eddig az életemben csak háromszor voltam pizsipartiban, ezért még e téren tapasztalatlannak számítok. Mivel már eléggé szúrja a szemem a fényes napkorong, felállok és visszasétálok a kastély felé. Rögtön ahogy a csarnokba érek, zsivalyt hallok magam körül. Pár elsőéves lány a lépcsőkön szaladgál viháncolva. Mivel nem akarom hogy bajba kerüljenek, odatipegek és szólok hogy egy kicsit halkabban örüljenek annak ami ennyire feldobta őket. Kiderül, hogy az jókedv okozója, hogy találtak egy csigát a birtokon. Hát jó, még gyerekek de ennyi idős korban én lélekszakadva futottam volna balra-jobbra egy ilyen pici teremtés elől. Nincs időm megkérdezni hogy most hol van a kis jószág, mert valaki megszólít.
-    Szia. Nem láttam, de szívesen segítek. Megkeressük. Hékás, tudtok… - fordulok a lányok felé, akiknek már bottal lehet ütni a nyomokat.
-    Na, mindegy is. – legyintek.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 25. 19:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 83
Írta: 2021. július 20. 12:21 | Link

Zay


Nem fogott fel sokmindent abból, hogy éppen min vihorászott az a diákcsoportosulás, csak akkor figyelt fel rájuk igazán, amikor a lány odaszólt feléjük. Vajmi kevés sikerrel. Zalán fellelkesedett annak hallatán, hogy segítenek neki, hálásan nézett a másik barna szemeibe, bár sokkal több információval már ő sem tud szolgálni, hol érdemes keresniük.
 - Köszönöm, több szem mégiscsak többet lát. Nem biztos, hogy itt hagytam el, de elég valószínű, mert tisztán emlékszem, hogy a réten még megvolt, amikor jöttem befelé. Lehet még körbekérdezhetnénk a többieket - mutatott arra a pár szál diákra, aki még a bejárati csarnokban álldogált. Volt, aki szemmel láthatóan várt még valakire. Talán hogy együtt menjenek enni a nagyterembe, vagy hogy ők is kiszabaduljanak kicsit az udvarra. Egy-két emberke a tankönyveivel volt rogyásig megpakolva.
 Kicsit aggódni kezdett. Első látásra, amikor körbepásztázta a padlót, sehol nem látta elhullajtva a kabaláját. Persze vannak itt még zugok, ahova nem lát el, de ez nem segített az egyre erősebb hiányérzetén, hogy valami fontos dolog került ki a keze ügyéből.
 - Tudod, nagyon sokat jelent nekem az a toll - magyarázta gyorsan a lánynak, mielőtt az észrevenné az arcára ülő aggodalmat. Eközben nyakát nyújtogatva kezdte el körbejárni az bejárati csarnokot. - Egyféle kabala. Egyébként hogy hívhatlak? Engem szólíts Zalánnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 234
Írta: 2021. július 20. 16:28 | Link

Zali

Nekem ez a fiú nagyon ismerős. Nem tudom, talán a mugli világban az egyik sorozatban láthattam. Mindjárt rá is kérdezek: Szia, te vagy az a srác aki a nem is tudom melyik soriban szerepelt? Ja, nem. Tisztában vagyok vele, hogy milyen fontosak a kabalatárgyak. Az én személyes kedvenc kabalám, most a szobában vár rám. El is fog a rémület, mi lesz ha egy rinocérosz csorda vágtat végig hirtelen a folyosón? Elvégre, ez a Bagolykő. Itt bármi megtörténhet, bárkivel. Határtalan örömömre, velem csak jó dolgok történtek, mint például sok ismerőst és barátot szereztem. Yay, ne feledkezzek el erről a fiúról, hátha a gyűjteményem részese lesz.
- Pont ahogy mondod. Megkérdezzem őket? – választ se várva az éppen elhaladó kis csapat felé iramodok, de sajnos nemleges válasszal kullogok vissza.
Elég nehéz volna bárkinek is észrevenni egy tollat a földön, mivel az emberek többsége nem a földet pásztázza, hanem előre figyel nehogy nekiütközzön egy kósza falnak. Még is a remény hal meg utoljára, ezért elhatározom hogy addig nem tud lekoptatni amíg meg nem találjuk. Biztos valahol a közelben lesz, mert velem mindig azt szokott történni, mármint mikor elhagyok valamit, hogy tőlem pár lépésnyire található a keresett tárgy. Fel is villan a kislámpa a fejem felett, körbejárom a srácot egyszer, majd a szemeimet a földre szegezem, és kutatok. Rágógumi papír, egy kifogyott tintásüveg egy zsebkendő. Miközben az új ismerősöm beszél hozzám, a papírral megfogom a zsebkendőt és a kukába dobom. Nem lehetünk biztosak, ki tudja mennyi bacit hordozhat?
- Nyugibugi, semmi baj. Megtaláljuk, ne aggódj! Hogy? A nevem Zayday, de szólíthatsz Zaynek vagy Zay-Zaynek, de ha tudsz valami jobb becenevet, ne tartsd magadban! Örvendek, Zalán! Becézhetni szabad-e? – kíváncsiskodom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 83
Írta: 2021. július 21. 20:37 | Link

Zay


  Nem tudta először mi az, ami annyira érdekes lehet az arcán, hogy Zayday ilyen elmélyülten nézze őt. Végül ráhagyta a dolgot, lehet hogy csak nagyon gondolkodott valamin. Nem tartott tovább pár másodpercnél. A következő pillanatban már suhant is el, felajánlva, hogy körbekérdez.
 - Jó ötlet - bólintott határozottan. Reménykedve nézett utána és várta a fejleményeket. Csalódottságára azonban a lány válaszok nélkül lépett vissza mellé - Akkor mindjárt megkérdezünk még másokat is... Zay - ismételte a nevet, hogy könnyebben meg tudja majd jegyezni. Bár ilyen különlegeset nem lesz nehéz észben tartani.
 - Becézni? Hát öö... lehet végülis, lehet - egyezett bele végül, bár eszébe nem jutott, hogy a Zalánt mégis miféleképp lehet becézni. Édesanyja hívta sokszor Zalánkának, de egy ideje kezdett ő is leszokni róla, amikor látta, hogy már nem tetszik annyira a fiának.
 Lábujjhegyre állt, úgy próbált átnézni pár diák feje fölött, amikor is meglátta, hogy egy Rellonos gólya, aki repüléstanról volt ismerős neki, alig észrevehetően intett felé egyet. Szemeivel aggódva nézett körbe az előcsarnokban, mintha félne attól, hogy meglátják őt. A nagyterem nyitott ajtaja mögé húzódott vissza, amikor a tekintete összeakadt Zalánéval.
 - Szerinted? Mintha mondani akarna valamit - bökött fejével az ajtó felé, aminek takarásába vonult vissza a kis sárkány. Nem volt sok tapasztalata a Rellonosokkal, csak Médit volt lehetősége jobban megismerni idáig. Meglepetésére a legtöbb gúnyos megjegyzést - amit egyéként végtelenül indokolatlannak talált - a saját házától kapta meg. Legalábbis néhány hozzá hasonló Levitás gólyától. Problémát csináltak abból, hogy átaludja az órákat. Szerintük nem elég elhivatott abban, hogy ők nyerjék meg a házkupát. Szóvá tették, hogy a semmiben röpködni szerintük ostobaság, akinek van egy kis mersze is, az beáll kviddicsezni. Ezek nem is érdekelték különösen, de az a beszélgetés a minap... az elevenébe vágott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Negyedikes diák


the fruit of my parents
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 234
Írta: 2021. július 21. 21:21 | Link

Zali

Mivel én elég beszédes lányka vagyok, nem szeretem az olyan embereket akik nem figyelnek rám, hanem szótlanul elsietnek. Most sem várom meg hogy a fiú befejezze a mondatát, már lódulok is előre. Remélem nem zavarja. Kisebb hápogási rohamot is kapok, amikor egy elsőéves szinte elsprintel előlem. Nem túl szép reakció, hiszen nincs se bibircsókom meg mézeskalács házam sem. Tényleg, írhatnék esetleg haza hogy küldjenek egyet, de persze miniatűr változatban. A szobában a csajokkal cukrosan élvezetes estéink lennének. Nem mintha most nem lenne az, de ez még inkább feldobná a hangulatot. Na jó, talán az órákra is csenek le pár letört darabkát. Még mindig nem adom fel, és most egy rellonos fiúnál próbálkozok, de tőle sem kapom meg az áttörést.
- Sajna még senki… Jó, ú…. Zali. Zali megfelel? – kérdem, várva a reakcióra.
A finom édességek mellett, persze a húst sem vetem meg. Sokszor reggelire Zala felvágottat is szoktam enni. Gondolkodom, hogy ezt megosszam-e a fiúval de inkább elvetem mert nem trécsparti céljából vagyunk most itt. Megfordulok, hogy tovább kutassak de olyan érzésem támad, mintha valami átlibbenne rajtam. Talán egy szellem volt? Az iskolában töltött éveim alatt gyakran találkoztam szellemekkel, de még mindig nem vagyok hozzászokva. Ácsi, ennek a fószernak mintha egy toll lenne a kalapjában. Már majdnem rávetem magam, amikor észreveszem hogy lúdtoll. Banyek, egy pillanatra átjárt a sikerélmény. Nem hiszem hogy a srác észrevette a próbálkozásom, ő most éppen egész mással van elfoglalva. Mikor hozzám szól, én is az említett személy irányába tekintek.
- Biztos is. De mitől van berezelve? – kérdezem magamtól, meg Zalántól is.
Valamit tudhat. Amit nem szeretne a folyosón átkiabálva közölni. Talán oda kellene mennünk? Hát, ha ő nem jön ide, akkor nekünk kell odamennünk. Lehet megfélemlítették, ha így van nyugodtan elmondhatja hogy ki volt, mert nem vagyok a tettek embere, mármint verekedés terén. Egyrészt pontlevonást, másrészt büntetőmunkát és harmadrészt fájó öklöt eredményezne. Minek az erőszak, ha lehet beszélgetni? Még jó hogy nem Vásott Zayzayként ismernek.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 21. 21:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Elsős diák



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 83
Írta: 2021. július 22. 23:07 | Link

Zay

  Egy szimpla félmosollyal nyugtázta, hogy igyekszik hallgatni újdonsült becenevére, noha még senkinek nem jutott eszébe így hívni őt. Tetszett neki a lány közvetlen stílusa, megjegyezte magában, hogy akkor is szívesen lógna vele, ha nem éppen segítségre van szüksége.
 - Passz. Nem igazán ismerem őt. Szóval remélem, hogy nem tőlem. Nem tűnök rémisztőnek, ugye? - kérdezte megerősítésképp Zaydayre nézve. Nem tudott róla, hogy valaha is szándékosan ráijesztett volna bárkire. Véletlenül is csak nagy ritkán. Eszébe jutott erről szegény Ramóna és a kis patkány esete. Jót mulatott volna rajta így utólag, ha nem furdalta volna jobban az oldalát a kíváncsiság a rellonos lány iránt.
 Lassan szelte át a bejárati csarnokot, szemével a többi embert pásztázva, hogy figyelik-e mások is őt. Egyelőre nem úgy nézett ki.
 - Szia - kezdte óvatosan, amikor belesett az ajtó mögé. A lány egyből a saját szájára szorította a mutatóujját, arra kérve Zalánt, hogy halkítsa le mégjobban magát. Ijedten pislogott a fiú válla mögé, majd némán végighúzta a fején a kezét, mintha csak hosszú haját próbálná fésülni. Zaydayre utalt vele. Kérdőn nézett Zalánra. A fiú nem tudta, hogy a másik követte-e őt, de mosolyogva a fejét rázta.
 - Nem kell paráznod tőle sem. Ugye Zay? - mondta halkan remélve, hogy a lány hallótávolságon belül van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 26 ... 34 35 [36] 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint