36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 1. 19:14 | Link

Bence
kinézet

- Miért lenne jobb Frankenstein története Draculáénál? - kíváncsian pillantottam a mellettem lépdelő fiúra, miközben befelé sétáltunk odakintről. - Hogy hogy miért? Tök egyszerű, azért, mert sokkal izgisebb, gondold el, egy őrült tudós, aki összetákol egy ilyen fura szerzetet - Ádám nagy beleéléssel mesélte a történetet, mire csak nevetve ráztam meg a fejem.
- Szerintem pedig Dracula története sokkal jobb. Már a környezet is, az a bizarr kastély ott Erdélyben, és az a titokzatosság, ami körüllengi a fickót. Az utazó, aki úgy tér be a kastélyba, hogy mit sem tud a fura vérszívóról. Szerintem ijesztőbb is, nekem jobban bejön a sztori - mondtam határozottan, miközben beértünk a hatalmas, faragott kapun, s megindultunk lassú tempóban a csarnok felé. - Ijesztőbb? Bejönnek a vérszívók? - nevetve rázta meg a fejét, majd hirtelen mögém ugrott, tenyereit a vállaimra helyezte, s közelebb hajolt a nyakamhoz. - Most pedig kiszívom a véred, mert vámpír vagyok - még a hangját is eltorzította, ezen nevetnem kellett. - Ne már, olyan bolond vagy - nevetve próbáltam eltolni magamtól, erre fel lekapta a sapkát a fejemről. -  Ne már, mit csinálsz? Add vissza - a sapka után kaptam, de ő a magasba emelte. - Vedd el, ha tudod - szemtelenül vigyorgott, hiába ugrottam feljebb, nem értem el a sapit. - Ádám, add ide...jó, tudod mit? Maradjon nálad, itt bent már úgy sincs rá szükségem. Amúgy képzeld, sikerült az Asztronómia vizsgám, köszi, hogy segítettél a készülésben - kedvesen mosolyogtam rá, tényleg hálás voltam, amiért tanult velem. - Ugyan, én köszönöm, hogy segítettél bájitaltanból, ha te nem segítesz, tutira megbukok...-magyarázta, miközben tovább haladtunk, egyre beljebb a csarnokban, lassacskán kikanyarodva az egyik folyosóra.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. március 1. 19:49
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 1. 20:12 | Link

Karola
kinézet

Hát nem is tudom mit mondjak, amikor megcsapta a fülem egy pletyka. Karola smárolt valami rellonossal, miközben moziztak. Azt most ne is emeljük ki, hogy én mennyire vágyom arra, hogy valaha eljuthassak egy mugli moziba - milyen rohadt menő lehet, Merlinre! -, de a másik dolog sokkal jobban aggasztott. Ezek szerint az én hajóm már elment nála, ha ilyen gyorsan talált valakit magának, aki ráadásul nem is Ádám! Szóval most akkor mi van? Karola meghjibbant, bűbáj vagy átok hatása alá került, vagy csak pasifaló lett? A pasimágnességében nem kételkedek, tényleg nagyon jó csaj külsőleg, meg tök rendes is, talán néha még túl rendes is. Na, de hogy egy rellonossal, akiket állítólag nem is annyira kedvel? Legalábbis sokszor hangoztatta, hogy neki csak rossz élményei vannak velük, akkor most már nem? Hmm, mindegy, nekem van itt a legkisebb jogom ítélkezdni felette, hiszen egy szép háromszöget állítottam fel röpke két hét alatt. Jó, ez azért erős túlzás, de ha csak a tényeket nézzük meg... nem is annyira van távol az igazságtól. Plusz ott volt még Anna is, meg láthattak Rizával egyesek, szóval egy külső személő eléggé csajozógépnek festhet le. Bárcsak az lennék, és akkor nem kellene sem az én lelkiismeretemmel, sem a mások lelki világával törődnöm. De nagyon zavart a pletyka, akkor is, ha csak pletyka, mindegyiknek van alapja, és nem is nekem mondták, csak meghallottam. Olyan rosszul esett hirtelen, hogy nem is gondoltam volna, hogy ennyire szeretem őt, de ezek szerint nagyon. Hát de most így, hogy? A csarnokon vágok át, amikor meglátom Őt Ádámmal, azonnal agyvérzést is kapok, meg a lila köd is leszáll. Nézem őket messziről, ahogy szórakoznak, nevetgélnek és ahogy közeledek hallom, hogy együtt tanulnak. Hát nagyszerű, ennyire nagyon szerelmes vagy belém, igaz, Karola? Vágül egészen véletlenül mellettük megyek el, de csak nem bírom ki, hogy odaszóljak.
- Helló Ádám, te vagy a hétfős? Tegnap valami rellonossal smárolt Karcsi, a múlt héten meg még belém volt szerelmes. Csak tudni akarom a beosztást, drága - mondom egészen feldúltan, nem is érződik irónia a hangomban, inkább csak düh, de az nagyon. Rendesen befeszülök, miközben a vér elönti az agyamat, és ignorálom a srácot, szóval most nem igazán van Ádám veszélyben. Inkább Karola húzott fel a kis kacarászásával, miközben nekem meg ultimátumot ad.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 1. 20:32 | Link

Bence
kinézet

Nagyon jó volt beszélgetni Ádámmal, egy kicsit együtt lógni vele délután, mert végre egy kicsit kikapcsolhattam az agyam, s nem kellett mellette a sok nyomasztó problémával foglalkoznom. Egy kicsit mondjuk meglepett az, hogy a történtek ellenére végül megbocsájtott, s az is, hogy annak ellenére, hogy mindent elmeséltem neki, ő mégis ilyen barátian állt hozzám. A legtöbb srác biztos, hogy sarkon fordult volna, Ádám azonban nem így tett. Mondjuk azt nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy segítséget kért bájitaltanból, vagy egyszerűen csak ilyen volt, de ha nekem kellene megítélnem, akkor szerintem tényleg egy normális és rendes gyerek volt. - Szerintem azért nem buktál volna meg, mert nem vagy egyáltalán elveszett a témában, csak többet kell gyakorolnod a mérleggel, mert nem mindegy ám, hogy grammot mérsz le, vagy dekagrammot - feleltem nevetve, még mindig jó kedvre derített az, hogy szegény srác ezeket a váltószámokat valamiért mindig felcserélte. Még szerencse, hogy nem egy végzetes galibát követett el legutóbb, mikor félre mért néhány összetevőt. - Oké, meggyőztél! De mivel neked is jól ment, hála nekem, és nekem is jól ment, hála neked, arra gondoltam, hogy a számmisztikára is készülhetnénk együtt. Szerintem csoportosan sokkal könnyebb tanulni, mint ha egymagad vagy, akkor leköt minden más - Ádám szavaiban volt némi igazság, bólintottam a szavaira, s már épp válaszolni akartam, amikor egyszer csak mellettünk termett Bence. Egy kicsit meglepett, mert nem számítottam rá, ráadásul legutóbb is csak úgy ott hagyott Ádámmal, s bevallom, azóta is nehezteltem rá egy picit. A mosolyom mégis csak akkor fagyott le, amikor Bence megszólalt. - Hétfős? - míg Ádám értetlenkedett, addigra pillantásommal már dühös villámokat szórtam Bence irányába. - Fú...Te...hogy te mekkora egy bunkó vagy Bence! Ezt most azonnal vond vissza! - dühösen léptem előre, s haragos íriszeimet Lóránt úr pillantásába fúrtam, s el sem akartam hinni azt, hogy Bence képes volt ilyet mondani nekem.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. március 1. 20:33
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 1. 20:52 | Link

Karola
kinézet

Tényleg elpattant valami, amikor megláttam az andalgó - nyilván túlzás ez is, de most így látom - párost. Tök vidámnak láttam őt, nyilvánvaló, hogy miután otthagytam őket, mert jó fej vagyok és nem akartam tönkrevágni valamit, ezt tökéletesen teljesítették. Mármint kibékültek és már majdnem járnak is biztos. Akkor kuncogott így Karola nekem utoljára, amikor csiklandoztam, de az azért teljesen más, mintha mondanék valamit és azon nevetgélne azzal a csinos kis ajkaival. Felhúzott az egész teljesen, és nem bírtam ki, hogy odamenjek és beszóljak valamit. Meg is lett az eredeménye. Megint bukó vagyok, meg minden, miközben...
- Oké, bocs Ádám, visszavonom - nézek továbbra is közelre hajolva néztem a szikrázó szemekbe. - A többi sem igaz, Karola? - vádló tekintetem fúrom az övébe, lassan megvakulunk a másik pillantásától, de az biztos, hogy ha ölni lehetne a nézésünkkel, már két halott lenne. Nem tudom, hogy mi bosszant fel jobban, hogy őket együtt látom, vagy az, hogy nem mondta, hogy nem így lenne, egyszerűen csak lebunkózott. Pedig nem is voltam igazán az, csak felelősségre akartam vonni, hogy miért nem velem van, ha annyira szeret, miért ilyen Ádámkákkal, meg rellonoskákkal, meg ki tudja kikkel vihorászik még?! A düh elködösíti az elmém és nem sokra vagyok rőle, hogy felrobbanjak mérgemben. JObb lett volna ma erre sem jönni, de várom a magyarázatot, amivel lenyugtat majd, hogy tényleg csak bunkó vagyok megint, és semmi alapja ezeknek.
- Nos, tévedek? Már nem szeretsz és nem is volt semmi azzal a rellonossal a moziban? - pontosítok, hátha így jobban eszébe jut. Kezdek félni a választól egyébként, mert rohadtul izgató az is, hogy mérges. Karola mindenhogy tetszik és ettől megőrülök, Merlin segíts!
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 1. 21:08 | Link

Bence

Vesztünk már össze Bencével, ez igaz, de ennyire sértő megjegyzést még soha az életében nem mondott rám, talán éppen ezért fájt annyira az egész. Elég volt csupán ez az egy mondat ahhoz, hogy felzaklasson, s megbántson vele. Ilyen haragot azt hiszem, még Roland iránt sem éreztem, pedig a tegnapi napig azt hittem, hogy nála jobban senki sem képes úgy feldühíteni, de tévedtem. Bence totálisan kifordult önmagából, nyoma sem volt annak a jófej srácnak, aki annak idején segített rajtam ott a padoknál, s ez is nagyon bántott. Nem is értettem, hogy miért történik ez velem, vagy hogy miért viselkedett ennyire nem normális módon Bence. S bár visszavonta, nekem nem tűnt túl őszintének, hisz hangjában még mindig ott volt az a haragos él, s még mindig számon kérő volt velem szemben. - Miféle többi, mit akarsz tudni? - vágtam vissza, hozzá hasonló stílusban, s nem szégyelltem megemelni a hangom, akkor sem, ha a bejárati csarnok tőlünk visszhangzott. - Srácok, hé, higgadjatok le, ezt nyugodtan kéne megbeszélni - Ádám érezte ám a feszültséget, s bár roppant unszimpatikus volt számára Bence viselkedése, még sem lépett fel vele szemben, leginkább békítően próbált kettőnk közé lépni, nem sok sikerrel. Szinte meg sem hallottam a hangját, ehelyett csakis a másik levitás dühös kékjeit fürkésztem. - Tényleg ennyire kíváncsi vagy rá? Azt akarod hallani, hogy azt mondjam, nem tévedsz? Hát rendben, voltam vele moziban, megcsókoltam és le is feküdtem vele! Remélem, most hogy hallottad, boldog vagy! - azzal ahogy arcába vágtam indulatos szavaimat, két tenyérrel még löktem is egy nagyot a mellkasán, majd sietve indultam el, hogy az első kanyarnál bevágódjak egy félreeső zugba, elrejtve előle a könnyeimet. Kikészített, lejáratott Ádám előtt, és valószínűleg az egész suli előtt, hisz itt még a falnak is füle volt.
- Bence! Ne legyél már hülye, hallod? Mert komolyan bemosok neked egyet! Köztem és Karola közt nincs semmi...és elhiheted, hogy nem rajtam múlt, de téged szeret. A rellonos meg...talán, ha fele annyi időt szánnál rá, mint én, és néha beszélgetnél vele, akkor tudnád, hogy mi történt - Ádám rosszallóan nézett Bencére, miközben ezt hozzávágta a fiúhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 1. 21:29 | Link

Karola
kinézet

Láttam, hogy teljesen kiakad Karola, talán még sosem láttam a szemébe ilyen tüzet, vagy gyűlöleletet, ami talán a szavaimnak szólt, talán nekem, talán mindkettőnek, de a célpontja egyenesen a szívem volt, amibe ő mélyesztgette a frissen élezett tőrét. Nem tudtam elvonatkoztatni, sem megbocsájtani, hogy megcsalt azzal a rellonossal, és újra felsejlik a szakítás Masával, meg az is, hogy mit okozhattam Babettnek. Karola viszont most nem hátrál meg csak vészsesen visszakérdez. Amiért viszont megáll bennem az ütő, az Ádám, aki békíteni akar minket. Hogy mi? Pont ő? A röhögcsélős Ádika? - Nyugodtan? - kérdezek vissza, de továbbra sem tépem ki a kék szemek közül a tekintetem, csak várom a választ a kérdéseimre, és hamarosan meg is kapom. Na, ezt jól bekajáltad Bence, tessék, ezt akartad hallani? Kicsit hátra is hőkölök a vehemenciától, amit kapok, na meg a lökéstől és csak tátott szájjal bámulok utána. - Ez megőrült - mondom ki hangosan az első gondolatom, de gyorsan visszanyerem a dühöm, csakhogy Ádám megint beleszól. Hát ezt nem hiszem el baszod!
- Igen? Engem szeret? Nem úgy veszem észre - nézek most már a srácra, de mehetnékem van és fél szemmel Karola távozó alakját figyelem. - Jó, leszarom mi történt - mondom Ádámnak, majd elidulok a lány után előbb csak sietve, majd futva. Valahol utól kell érnem és bocsánatot kell kérnem tőle. Máér emgint én vagyok a hülye, persze. De nem tehetek róla, hogy szeretem. Soha nem fog megbocsájtani, de az biztos, hogy ha most hagyom elfutni, akkor száz százalék, hogy gyűlölni fog. Akkor inkább csak ne szeressen, de ne gyűlöljön, azt nem bírnám ki ép ésszel. A szívem majd kiesik a helyéről, amikor befordulok a sarkon ahol eltűnt és nem látom meg. Hirtelen állok meg kétségbeesett arccal és keresni kezdem őt, majd meglátom nem messze tőlem és odafutok.
- Karola - kezdem, de szinte gombóc gyűlik a torkomba, és nem tudok mit mondani. Semmi olyan nem jut eszembe, ami nem váltana ki most veszekedést. - Sajnálom - hiába őszinte, a szívemnek legkedvesebb lányt az előbb járattam le az egész suli előtt. Melléállok, majd a falnak dőlök és egészen lassan elkezdek lecsúszni a föld felé, szégyenemben.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2021. március 1. 21:54
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 1. 21:50 | Link

Bence

- Nem veszed észre, mert hülye vagy bazdmeg - már Ádám is dühösebben horkantott fel a kelleténél, már csak azért is, hisz emiatt a srác miatt lett lekoptatva, ami valahol rettentően bosszantja a csőrét, mégis kapott olyan jó nevelést, hogy türtőztesse magát, már amennyire lehetséges egy ilyen helyzetben. Mégis, csak kicsúszott a száján az indulat, s már az ő szemei is dühösen villantak, végül csak értetlenül tárta szét a karjait tehetetlenségében. - Hát...ez nem normális...- csóválta a fejét, miközben ujjai közt még mindig a sapkát szorongatta, azon morfondírozva, hogy utána lépjen-e , s beverje a képét, vagy hagyja inkább, hogy odébb álljon.
***

Épp, hogy csak hátat fordítottam kettőjüknek, máris megindultak a könnyeim, s miközben szaladtam, szemből döbbenten bámultak meg néhányan. Rossz volt látni ezeket a lesújtó, ítélkező pillantásokat, mintha bárki is tudná, hogy mi történt, de leginkább az fájt, hogy Bence ennyire mélyen megbántott. Nem éreztem úgy, hogy ezt érdemeltem volna tőle. Amint sikerült behúzódnom az egyik félreeső kis sarkon, nyomban előtörtek a könnyeim, elsírtam magam, mert nem tudtam magamban tartani tovább ezt a keserűséget. A világom kezdett összeomlani, mert annak egy részét képezte Bence, s úgy éreztem, hogy ezzel vége, elveszítettem őt, ő meg engem. Aztán mégis, mikor felbukkant újra előttem, hiába szólított a nevemen, s hiába lépett felém, hogy bocsánatot kérjen, mert abban a pillanatban még mindig munkálkodott bennem a düh, s a harag. Éppen ezért, ahogy megláttam, dühösen léptem felé. - Sajnálod, mindig mindent sajnálsz! - tenyereimmel újra löktem egyet rajta, így hacsak nem került el, könnyedén eshetett hátával a falnak. - Tudod jól, hogy mit érzek irántad, még sem léptél semmit, mint aki nem tudná, hogy mit akar! Szeretsz engem, szereted Babettet, de dönteni képtelen vagy! Múltkor is, mikor beszélgettünk és odajött Ádám, te mit csináltál? Csak felálltál és leléptél! Mikor tehetnéd, nem teszed, máskor meg jössz, és beszólogatsz, sértegetsz, mintha megtehetnéd! Utállak! - dühösen szidtam Bencét, miközben sírva kezdtem ütni a mellkasát, mert már nagyon elegem volt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 1. 22:09 | Link

Karola
kinézet

Ádám is csak felhúzott az egész egy szürreális piruett volt, ahol a "gaz hódító" akarja kibékíteni a szerlmetes galambocskákat, akik utálják egymást. Na ezt rakd össze Scorsese, sok sikert! Nem is érdekel, hogy őt is felhúzom, sokkal jobban érdekel az, hogy Karola miért menekült el, pedig nyugodtan itt is a fejemhez vághatott volna valamit. De nem hagyhatom, hogy eltűnjön, utánaloholok, megtalálom és ha már annyira kívántam megkapom a magamét. Hagyom, hogy a falhoz lökjön, simán megállíthatnám, de nem akarok semmit sem csinálni már, csak valahogy megbékélni a helyzettel. Most ki fogja mondani, hogy végeztünk, én meg... nem tudom mit csinálok, de lassan tényleg el kell gondolkodnom azon, hogy valami nincs velem rendben.
- Állj, állj, állj, állj, állj! - mondom neki és próbálom elkapni a kezeit, mert már eléggé kezdi szétverni a mellkasomat. Nem mintha nem bírnám ki, viszont más miatta akarom leállítani. - Nem akartam megint elrontani valamit köztetek, azért mentem el, tök ciki lett volna ott maradni hallgatózni, vagy nem? Gondolom bocsánatkérni ment oda - dohogok, de még mindig parázslik a szemem és nézem a könnyező és dacos lányt. - Már rég döntöttem, de én nem akarok dönteni, mert milyen nagyképű dolog már az, hogy én lányok szerelméről döntsek, hm? - lehet, hogy kicsit közben már erősebben szorítom a kezeit, ha sikerült elkapnom őket, mint kéne. - Utálj, de én szeretlek! - mondom neki és megcsókolom olyan szenvedéllyel, mint még soha. Úgy érzem utolsó lehetőségem, hogy elnyerjem a szerelmét, ha ellök megint, akkor ennyi volt. Szóval mindent beleadok, a kezét elengedem és a hajába túrok a füle mellett. Ha engedi, tovább csókolom, de visszaveszek a tempóból és gyengéd leszek. Nem akarok parasztnak tűnni, mert szeretem őt és igen, féltékeny is vagyok rá. Közben jövök rá, hogy nincs kérdés, nincs választás, csak Ő az, akit szeretek. Még akkor is, ha ezzel elkéstem...
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 1. 22:36 | Link

Bence

Annyira dühös voltam Bencére, s annyira megbántott, hogy miközben potyogtak a könnyeim, minden erőmet belevittem a szavakba, s csak mondtam és mondtam, ami a torkomon kifért, miközben kezeimmel dühösen csépeltem a mellkasát. Akkor sem akartam megállni, mikor rám szólt, tovább püföltem volna, de elkapta a csuklóimat, s így ha tehettem volna, se ütlegelhettem tovább. - Eressz el, hallod? - kezdtem bele, miután a képébe vágtam, hogy utálom, de ő ezzel párhuzamosan valamit magyarázni próbált. Nekem beszűkült az elmém, mert elborította a düh, s így csak fél szavakat ragadtam ki mondandójából. - Elrontani? Már rég elrontottad, mikor ránk törtél az étteremben...ha szeretsz, nem hagytál volna vele ott a klubhelyiségben! - vágtam hozzá dühösen, s közben próbáltam kirángatni csuklóimat a szorításából, mindhiába. Erősebben szorított, de talán jobban is tette, hisz csak így volt képes megfékezni a heves indulatok közepette. Ajkaim azonban még így is szóra nyíltak, s bizony volt még bennem szufla, hogy tovább pöröljek, de ekkor Bence a csókjával belém fojtotta a szavakat. Nagyon meglepett, erre nem voltam felkészülve, s bár néhány másodperc erejéig mintha ellenkezni próbáltam volna, végül nem voltam képes eltolni őt, tenyereim a vállán nyugodtak meg, s ahelyett, hogy ellöktem volna, elvesztem a csókjában, s hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat. Végül csakis a légszomj, mi felülkerekedett, így elválva ajkaitól, kissé kábán pillantottam fel rá. - Annyira utállak - mondtam komolynak tűnő hanglejtéssel, miközben tenyerem az arcára csúsztattam, de nem volt szívem felpofozni, pedig ez járt volna azért, amit hozzám vágott ott a folyosón. - De szeretlek is, csak haragszom...azt hittem, hogy soha nem jön el ez a pillanat - mondtam őszintén, ahogy tovább fürkésztem a kékjeit. - Rolanddal tényleg volt mozi, de nem randi, hosszú történet. És tényleg megcsókolt, de fel is pofoztam, gondolom ezt nem hallottad...Ádám meg, bocsánatot kért igen, meg korrepetálást bájitaltanból, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet veled, és azt is, hogy mit művelt Roland. És nem  vagyok olyan, mint amilyennek a folyosón beállítottál, mert nem érdekel más -  először a folyosó irányába böktem a mutatóujjammal, aztán meg a mellkasára, miközben újra ráemeltem a pillantásom.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 2. 09:21 | Link

Karola
kinézet

Nem tudtam mit csinálni, mert teljesen kikelt magából Karola. Ezzel így nem sokra megyünk, a félelem, hogy elveszíthetem örökre pedig egyre jobban fokozódott bennem. Hiába kérlelt, nem engedhettem el, mert tuti, hogy előbb utóbb itt hagyott volna és csak elmérgesedik az amúgy sem éppen idális helyzetünk. Próbáltam rá hatni, de már késő, az első mondatommal a földre vittem a megbecsülését, azt meg, hogy mennyien látták csak fokozta az egészet.
- Az éttermben igen, elcsesztem! - háborodok fel az igazságon. - De a klubhelyiségben az egész hülyeség lett volna, amikor... hagyjuk - nem is értem miért magyarázkodok tovább, amikor már rég a tettek idejének kellene eljönni. Úgyhogy mindent egy lapra teszek fel, all in, és megcsókolom. Érzem, hogy megdöbben a szavaimtól és a csóktól is, de nem érdekel, amíg el nem taszít folytatom és Lóránt Bence a legszerencsésebb hülyegyerek a világon, mert érzem, hogy sikerült meggyőznöm. Végül befejezzük, én pedig szomorkásan a könnyeit törölgetem az ujjaimmal. Halvány mosoly sejlik fel az arcomon pár pillanatra, ahogy azt mondja, hogy utál. Megértem és vállalom, ha most azt mondja, hogy ennyi volt, hát megtettem mindent érte, egy szavam sem lehet. De aztán... - Ez a pillanat? - kérdezek vissza alig hallhatóan és nem bírom ki de újabb rövid csókot adok az ajkaira, hogy legyen még egy pillanat. A kezei az arcomon égetnek, jó bele tenni a fejemet, biztonságban érzem magam bennük. - Nem, nem hallottam - sütöm le a szemeimet, így azért elég más a leányzó fekvése. Már megint idióta voltam, de hát szeretem, nehogy már mást csókoljon! - Annyira egy balfasz vagyok - ölelem át szoroosan és a vállán átteszem a fejemet. - Hogy szerethetsz, amikor ilyen vagyok? És én miért kételkedtem benned, vagy magamban? Sajnálom, hogy pont egy ilyen pasit fogsz ki, de - húzódom vissza, majd összeérintem a homlokunkat és elmosolyodom. - Most már nem menekülsz - apró csókkal próbálkozom, ha pedig fogadja, akkor szépen lassan mélyítem el az egészet. Nem érdekel, hogy mit szólnak majd, az sem ha semmit, én ezt a lányt halálosan szeretem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 2. 19:46 | Link

Bence

Míg az egyik pillanatban még végtelen dühöt éreztem, s ütni-vágni lett volna kedvem, a másik pillanatban már csókjába merülve húzódtam közelebb hozzá, megfeledkezve a történtekről abban a néhány másodpercben. Aztán nem tudtam magamban tartani, hogy mit érzek, s gondolok, így teljes őszinteséggel beszéltem, majd kérdésére bólintottam. Arra nem számítottam, hogy újabb csókot kapok, de nem bántam, még annak ellenére sem, hogy sok minden nem tisztázódott le bennem, s voltak bennem még kételyek Bencével kapcsolatban. Ráadásul benne is voltak velem szemben kérdések, ezért is éreztem úgy, hogy jobb, ha tudja az igazat, mielőtt tovább ítélkezne. - Most már tudod, és hidd el, akkora pofont kapott, mint...- itt elhallgattam, nem tettem hozzá, hogy amit ő is érdemelt volna, ehelyett csak megpihent tenyerem az arcán. - De még milyen - erre már mosolyogva helyeseltem, dühöm alább hagyott, miközben hagytam, hogy átöleljen, s még közelebb bújtam hozzá. - Most utállak, ezt mondtam - tettem hozzá, ismét egy mosollyal, de tudhatta, hogy ezt azért nem gondolom ennyire komolyan. - Nem? És hogyan fogsz meg, Lóránt Bence? - kíváncsian fúrtam pillantásom kékjeibe, miközben nyaka köré fűztem karjaimat, s lábujjhegyre állva elmerültem újabb csókjában. - Várj...- a csókból kiszakadva mutatóujjamat ajkaira csúsztattam, s kicsit hátrébb húzódva ismét megkerestem kékjeit. - El kell vinned randizni, de ezúttal Lóránt Benceként - széles mosoly szökött az arcomra, hisz eszembe jutott a legutóbbi randevúnk, ahol Flashként jelent meg. Az a randi sem volt rossz, csak nem épp úgy végződött, ahogyan vártam. Most viszont úgy éreztem, szívesen randiznék vele újra, annak ellenére is, ha még egy kicsit haragudtam rá a beszólásáért. - Szóval...hová viszel? - kíváncsian emeltem meg az egyik szemöldököm, miközben mosolyogva fürkésztem a vonásait.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2021. március 2. 19:46
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 3. 15:23 | Link

Karola
kinézet

Az elmérgesült helyzet átcsapott valami egészen másba, mondhatjuk, hogy pont az elletétébe, mert végre meghallgattuk egymást. Ehhez viszont muszáj volt lecsillapítanom őt, ha már felidegesíteni is én idegesítettem föl, ez volt a minimum. De sajnos abban a pillanatban eldurrant az agyam, ahogy megláttam másra mosolyogni és elkapott valami mérhetetlen fájdalom. Emelett megvolt az infóm a rellonosról és csak újabb problémát szült, nem tudtam magam modrálnio és megint beszültam. Valahogy jóvá kellett tennem az egészet, megragadni az utolsó lehetőséget és a már elindult hajóra még nekifutásból felugrani mint utolsó remény. - Na, ezt elhiszem neked, remélem nagyon fájt neki. Megpofozzam én is? - villanak fel a szemeim dühösen, már csak azt kell megtudnom, hogy ki volt az a barom, hogy rohadnának le a tökei. Szorosan ölelem őt, és érzem, hogy kezdek megynugodni, hogy talán még nem veszett el minden reményem, talán még ezek után is van visszaút. nagyon szeretném, mert hiába nem akarom bevallanni magamnak és nyálas azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, pedig ez van. És még féltékeny is rá, nagyon. Ádám elé sem merek állni, az is biztos, lassan már az egész iskola idiótának tart és még igazuk is van. Már csak abban reménykedek, hogy jön valami más balhé és elfelejtik, hogy miket műveltem.
- Hé, nem ér! - ahogy elhúzódik tőlem, én pedig még akartam az ajkait. Hát persze, hogy nem lehet ilyen könnyen az enyém, ezek után. Persze, hagyjál még lehetőséget hibázni, Karola! Á, hogy lehet ilyen? Én meg ilyen önző?
- Randizni? Jó, van kedvem - szemtelenkedek egy kicsit, miközben a kezem az övére csúsztatom. Mármint az ő kezére, nem a derékövére, hehe.
- Ha jól sejtem, most moziba ne menjünk - somolygok, de két ujjam az az ajkaira teszem, hogy ha lehet ne dühödjön fel. - Csak viccelek, viccelek - mondom, majd gyorsan hozzáteszem. - Mondjuk legyen a... mivel nincs sok időnk, elhívlak a büfébe. Mit szólsz? - mondom, majd felcsillanó szemekkel még hozzá teszem. - Tudtam, hogy nem tetszik, de - alábújok a bal keze alá, félig legugolva, amjd a válallamra kapom őt, és elindulok a büfé felé mosolyogva. Most már enyém a lány! Persze, ha nagyon le szeretne jönni - ki gondolná? - akkor leteszem őt, a levakarhatatlan vigyorom, viszont marad.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 3. 19:33 | Link

Bence

- Én is remélem, mert megérdemelte - mondtam kicsit harciasan, ahogy visszagondoltam a szituációra, ám azt már nem tettem hozzá, hogy ez a Roland gyerek már a második pofonját zsebelte be tőlem. - Ne, nem kell - mosolyogva ráztam meg a fejem, s bár imponált a gondolat, hogy Bence jól móresre tanítsa a rellonos srácot, bajt nem akartam a fejére hozni, s mivel kinéztem már mindent abból a srácból, tartottam attól, hogy Bencének akár komolyabb baja is eshetne. Meg amúgy is, azt hiszem, hogy magam is megoldottam a dolgot, legalábbis egy időre, ugyanis nem felejtettem el azt, hogy Rolandnak még tartozom valamivel.
Az ölelés jól esett és megnyugtatott, igazából ezt vártam már régóta, hogy a levitás végre rájöjjön arra, ha érez valamit, s úgy tűnt, hogy érez. Ettől pedig nem is lehettem volna boldogabb, ám mindezek ellenére akadt bennem némi kétely, hisz néhány héttel ezelőtt mégis csak össze volt zavarodva, s nem is tudta pontosan, hogy mit akar. Most talán már tudta, de úgy éreztem, hogy jobb, ha lassan indítunk. Emiatt is ékeltem mutatóujjamat közénk, mielőtt még újabb csókot adott volna, hogy kiteregessem előtte a lapjaim, s közöljem, mire is számítok. - Dehogy nem, ér és örülj, hogy megúsztad ennyivel - mondtam nagyon komolyan, amint mellkason böktem, aztán rámosolyogtam, de tréfálkozó Bencénk egy pillanat erejéig némi felháborodást váltott ki belőlem, s már össze is ugrottak szemöldökeim, mikor belém fojtotta a szót. - A büfé...álmaim randevúhelye - vágtam rá nevetve, enyhe iróniával a hangomban, de ekkor hirtelen felkapott, s úgy indult meg velem, mint aki épp elrabolni készül. - Hééé, tegyél le, hallod? - nevetve kapaszkodtam belé, de valójában nem bántam azt, hogy így cipelt magával, kicsit ki is élveztem a helyzetet, aztán azért megütögettem gyengéden a vállát, jelezve, hogy na már tegyen le. Ha lerakott, akkor visszamosolyogtam rá, majd egy gondolattól vezérelve kicsit arrébb szaladtam mellőle, s a büfé előtti egyik asztalnál megtámaszkodtam, majd onnan pillantottam rá, s küldtem felé egy újabb mosolyt. - Khm, Szia! Bossányi Karola, találkoztunk már valahol? - nyújtottam felé a kezem, úgy téve, mintha csak most ismernénk meg egymást.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 7. 13:44 | Link

Karola
kinézet

Mosolygok, ahogy harci üzemmódra vált, mindig is tetszett benne a külsején kívül a harciassága. Karola tényleg elég sokszínű, tud gyengéd lenni, szenvedélyes, meggondolatlan, anyáskodó, gondoskodó, hisztis, meg mindenféle. Azon kívül, hogy hirtelen felindulásból tud dönteni igazán más konkrétat nem tudnék rá mondani, ami állandó és pont ez a szokszínűsége okozza az ő rejtélyességét és vonzalmát. Mindig felveszi a kesztyűt és próbál segíteni, de ha igazságtalanságot lát, abba beleáll, még akkor is, ha tudja, hogy nem nyerhet, Ezért is voilt könnyű beleesni, tisztelni, szeretni őt, mert az én gondolkodásomhoz közel áll az övé. Persze én sokat változtam az első találkozásunk óta, de szerintem ő is pont eleget. Mondanám, hogy hirtelen felháborodni kívántam, amikor megállította a következő csókomat, de ahogy szokták mondani a muglik: most nekem kellett teperni. Amúgy ezt nem annyira értem, vagyis értem, de leteperném én, ha hagyná, de most nem hagyja. Gondolom ez olyasmi lehet, hogy bizonyítsak, vagy ezek. Persze, még figyelmeztet is, hogy olcsón megúsztam, hátmég! Kicsit fancsalivá válik a képem, és a kék szempárt figyelem, majd a mosolyogó ajkakat. Be vagyok itt indulva, és folymatosan locsolja rám a hűtővizet. Ajj, de legalább már érzem az összehangot és tudom, hogy csak nem akar tévedni, meg elkapkodni hozzá szokatlan módon. Gyorsan rájövök, hogy ma nem nagyon lesz más semmi, már lehet, hogy csak egy búcsúcsók akkor, amikor ilyen felhúzott vagyok.
- Tudtam én, jó kaja és én, mi kellene több neked? - szemtelenkedek egy kicsit, szélesre húzódó mosollyal. Még, hogy randizzunk a szünetben... mert még este nem rossz ötlet, de most... se! Sose! Majd ellógjuk az órát? Órákat... Mindegy is, ősember módjára elrabolom a szerelmemet és felkapom a vállamra. Biztosan nem érdekel, hogy ki hogyan néz ránk, én csak nevetve élvezem az egészet. Amúgy is csináltuk már ilyen hülyeségeket vele, ha nem is ennyire komoly formában, de azért nem kellett őt sok mindenre nagyon rábeszélni. Általában inkább én vonakodtam, mint a sátornál például. Na, de nem gond, viszont az ütögetésre leteszem, amúgy is már majdnem odaértünk a büféhez, hiszen nem volt messze, ezért is választottam.
- Helló, Lóránt Bence - fogadom el a kezét, és normál erővel rázom meg. - Dehogynem, már rengetegszer... - szórakozok, de akkor inkább "komolyan veszem", hiszen tepertőznöm kell, vagy mi. - ...láttalak. Például ott voltál a griffes kiránduláson, ahol három rellonos piszkált. Szerencsére valaki megmentett, ennek örültem. Kérsz valamit? - nézek folyamatosan rá, pedig legszvesebben csak átmásznék az asztalon és megcsókolnám, miközben eldőlnénk. De ha ilyen játék van, ilyen játék van.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. március 7. 18:58 | Link

Bence

- Hé, ezzel most azt akarod mondani, hogy sokat eszem? - dühöt színlelve vontam össze szemöldökeim, kicsit még az orrom is felhúztam, de több dühöngésre nem volt időm, mert Bence felkapott, s mondhatni elrabolt. Ez nem volt benne a délutáni programban, de nem bántam, hogy ezt tette, mert legalább egy kicsit jobb kedvre derített, még akkor is, ha a múltbéli dolgok azért nem lettek letisztázva. Egyelőre azonban kiélveztem a pillanatot, tényleg jó érzés volt pár percig kiélvezni azt a figyelmet, amit nekem szentelt, s egy kis időre megfeledkezni minden másról. - Örvendek - ráztam kezet a fiúval, miután újra talajt értek lábaim, s közben le sem vettem pillantásom a kék szempárról.
-  Hol is? - mosolyogva csaltam játékba, kíváncsi voltam, miket hord majd össze, a griffes kirándulásra pedig el is mosolyodtam, mert eszembe jutott a sátrazásunk. Nem mindennapi est volt, igazán jól éreztem vele magam. - Igen, egy piszok jóképű srác mentett meg - folytattam megjegyzését egy újabb mosollyal, miközben kicsit közelebb hajoltam az asztal fölött. - Nem, semmit sem kérek most - megráztam a fejem, miközben tovább fürkésztem őt. Jó lett volna megcsókolni, de még mindig ott kavarogtak bennem a gondolatok, hogy vajon mi lesz, ha holnap majd rájön, ez csak vonzalom. Magam sem tudom miért, de volt bennem némi félsz, s emiatt egy kicsit el is komolyodtam. Sok minden kavargott bennem, rengeteg kérdés merült fel, de szavak helyett inkább csak hozzábújtam, s szorosan magamhoz öleltem őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint