36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. január 23. 15:30 | Link

Zayday Hudson

Ábrándos tekintettel nézek körül és igazítok el pár kicsúszni próbáló lapot a nálam lévő paksamétában. Úgy fest lassan kiadják a Rubya naplót és nem csak a verseket, hanem annak tudományos részen felüli teljes tartalmát. Egy tragikus élet történetét. Vallomásokat szerelemről, szenvedélyről, veszteségről. Az utat, ami végül olyan hamar ért véget, hogy az embernek a szíve összeszorul, ahogy csak rá gondol. Kezemben a nagy halom irattal baktatok. Célom az Igazgató irodája, ahol azóta, hogy Éjféli kisasszony elment elég nagy a fejetlenség. Másodjára kérték be a havi gyengélkedői szerekről szóló kimutatást, mert amit felvittem, az elkeveredett. Ez nála sosem fordulhatott volna elő, amilyen sarkos és precíz nő volt. Nem igazán barátságos, de ez már mellékes. Sietnem kellene, mert még nem etettem meg Lexet és már biztosan ott toporog a tálkája mellett. Macskám növelte a kezelések hatékonyságát, így hivatalosan is megkapta a terápiás kisállat titulust. Büszke vagyok rá nagyon. Út közben oda köszönök pár nekem köszönő diáknak és angyali mosolyt küldök feléjük. Lassan közeledik a vizsgaidőszak, így egyre kevesebben vannak ilyenkor a csarnokban. Sok tanulót látok a könyvtárban együtt görnyedni a tananyagok felett. Néhányan még hozzám is jönnek, hogy korrepetáljam őket, amit szívesen meg is teszek. Aztán nemrég egy különleges nevű nő is járt nálam, aki a tanácsomat kérte. Egy medált szeretett volna, ami segíti az "igazságvadászatban", ahogy ő fogalmazott. A rutil kvarcot ajánlottam neki. Nem sok mindent árult el, hogy mire kell neki, de azt ígérte tudni fogom, ha sikerrel járt és a kő a hasznára vált. Úgy legyen! Bálint megint elfoglalt és ismét alig találkozunk. Kezdem megszokni, hogy csak névleg állunk párban. Talán az első évfordulónkon, Valentin napon majd sikerül megint kicsit közel kerülnünk egymáshoz. Kijelenthetem, hogy zajlik az életem. Mindig történik valami érdekes. Sosem unatkozom és ezt nagyon szeretem.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. január 23. 16:08 | Link

Strakhova professzor


Nem mondanám hogy sietős a dolgom. Éppen elvégzek pár szorgalmi feladatot a szobámban, ezért úgy döntök kimegyek egy kicsit a friss levegőre. Melegen felöltözök és lesiettek a lépcsőn, majd mielőtt átvágnák a klubhelyiségen intek pár ismerősnek, akik mosolyogva mérnek végig. Ugyanis, mióta ide kerültem nincs sok időm a tanulás miatt, amikor meg volna, hogy egy kicsit lazuljak pár baráttal, nem vagyok jó hangulatban. Ilyen vagyok. Ilyenek vagyunk mi nők, hallottam egy pár fiútól. Haladok szépen lassan, amikor megérzek egy illatot a konyhából. Nem tudom hogyan, mert nem éppen a szomszédban van a konyha. Csodálkozom is, mert már régen nem volt ilyen éles a szimatom. Otthon, amikor anyukám sütött valamit, már a játszótéren megéreztem a finom süti illatát. Tudni illik, a játszótér a házunktól körülbelül annyi távolságra van mint a konyha. Hirtelen korogni kezd a hasam, de csak kicsit. Ha nagyon, ha kicsit korog, már várom a vacsorát.  Le lassítom a lépteimet, mert megérkeztem a lépcsőhöz a bejárati csarnokba. Mindig odafigyelek a lépteimre, nem szeretnék legurulni. Otthon egy hatalmas lépcső van, el lehet képzelni hányszor csetlettem-botlottam. Éppen leérek, hálistennek épségben, amikor (nem is én lennék) megbotlok, és egy kemény dolognak esek neki. Az a bizonyos kemény dolog egy ember. Konkrétabban egy nő. Egy nő hátának estem neki az imént.
-    Kérem ne haragudjon! Megsérült? Istenem hogy lehetek ilyen ügyetlen? – szégyenkezek a fejemet fogva.
Pár másodperc múlva felismerem a hölgyet. Strakhova professzor asszony volt.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:30
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. január 26. 08:23 | Link

Zayday Hudson

Az egész egy pillanat műve. Pont háttal állok a lépcsőnek, hogy még egyszer átfussak a halom tetején lévő papíron, amikor valaki nekem esik. Előre vetődöm a tehetetlen lendülettől és a lapok ezer meg egy irányba repülnek szét a kezemből. Mintha hó esne úgy hullanak lefelé, beterítve a csarnok padlóját. - Oh ne, ne, ne!- kiáltok fel reflexből oroszul, és kezedek kapkodnin a lap9k után ügyetlenül és teljesen feleslegesen. Ekkor hallom meg a hátam mögül jövő hangot. - Semmi baj, nem...nem sérültem meg...és te? - fordulok a diákhoz akinek köszönhető ezek szerint az incidens. Barátsagos kékjeimmel gyorsan végigmérem és némi megnyugvással látom, hogy megúszta egy kis szégyenkezéssel. Szerencsére mi ketten nem estünk el, viszont az irataimnak rosszabb sors nem is juthatott volna. Mivel sajnos pár diák átgyalgolt néhányukon még az előtt, hogy pálcámat előhúzva összeszedhettem volna őket. - Ennek a titkárságon nagyon nem fog örülni, igaz? - emelem meg az egyik jókora lábnyommal megszentségtelenített lapot és úgy pislogok hol rá, hol a diáklányra angyali ábrázatommal, hogy attól még a legkeményebb szívek is összefacsarodnának. Közben sorra röppennek elém és rendeződnek kusza halomba előttem az iratok gyászos küllemű földi maradványai. Próbálom őket egy kicsit összerendezni, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyul. Akad olyan is ami elszakadt attól, hogy áttrappoltak rajta a szorgos diák lábak. Veszett fejsze nyele az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. január 26. 09:56 | Link

Strakhova professzor


Egész életemben próbáltam kerülni az ilyen és ehhez hasonló szituációkat. Pár évig sikerült is, de minden olyan mint a balszerencse áradása. Az ember hiába várná végre a megváltást, állandóan bénázik. Megváltás? Na jó nem abban az értelemben, hanem végre kiszabaduljak az ügyetlenség fogságából, szóval így már egy kicsit világosabb lehet. Körbe nézek, és meglátom hogy pár diák elég feltűnően bámul, én nem is törődők velük mert a segítésre koncentrálok.
-   Nem semmi bajom, köszönöm! – próbálok minél több papírlapot össze szedni, és pár laponként a professzor asszony kezébe adom.
Kicsit meglep amikor páran szinte átgyalogolnak a lapokon. Most komolyan ennyire nem törődnek másokkal? Nem értem hogy az emberek hogy lehetnek ennyire ellenszenvesek, nemtörődömök egy másik érző lénnyel. Felháborodásomnak azonnal szót is adok.
-    Most minek kell áttaposni a papírokon és rajtunk? – kérdezem szigorúan az elhaladottaktól.
Egy nevetés hangzik el a kiscsapat közepéből. Ránézek a professzor asszonyra, mérgesen. Persze nem rá vagyok mérges, hanem a többiekre, és nem kevés önuralom kell hozzá hogy utánuk menjek. Komolyan, kihalt az emberiségből a jó. Mármint a jó tulajdonságok, persze tisztelet a kivételnek.
-   Nagyon sajnálom, nem is tudom mit mondjak. Nem tudom mit szólnának a titkárságon, de ezek milyen lapok? Bocsánat. Milyen lapok voltak? – kíváncsiskodom kicsit bánkódó tekintettel.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:35
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. január 31. 23:57 | Link

Zayday Hudson

Szerencsére a diáknak nem esett baja. Nekem sem sikerült elesnem, csupán a papírjaimmal parkettáztam ki a bejárati csarnok padlóját. Lehet ma nem kellett volna ki sem kelnem az ágyból. Egy jó könyv és Lex társasága. Ennyi. Semmi más nem. Bezzeg most mégis itt vagyok. Kezemben egy csomó megtépázott lappal mentem ami menthető, de főleg a tanári méltóságomat. - Ne foglalkozz velük - ingatom a fejemet ajkaimat vonallá préselve és figyelve az elhaladó társaságot. Vannak renitens diákok, akik szemrebbenés nélkül gázolnak át mindenen. Sok dolog elveheti a kamaszok eszét. - Nem a te hibád - mosolygok a lányra. Nekem jött. Igaz. De baleset volt, így nincs okom se leszidni, se bántani amiatt, ami történt. - A gyengélkedő e havi leltárja volt rajtuk, amit már másodjára vittem volna fel - magyarázom és most, hogy az utolsó kóbor irat is a karomban pihen ismét megindulok a lépcsősor felé - Te merre, hová tartottál éppen? - kérdezem visszapillantva vállam felett és bevárva, hogy a lány esetleg csatlakozik-e hozzám, mert pont arra visz az útja. Ha egy felé tartunk talán kicsit tudunk beszélgetni, mert ahogy elnézem lett némi bűntudata a véletlen botlás miatt. Megesik az ilyesmi. Mivel nem szándékosan lökött fel, hanem tényleg csak egy pillanatnyi megingás okán, remélem hamar el tudom nála boronálni a dolgot és nem emészti majd magát rajta soká. Kár lenne. Az iratokból tudok másolatot készíttetni, meg talán az irodán sem harapják át a torkomat. Nem lesz itt semmi baj. Érzem.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 1. 14:17 | Link

Strakhova professzor


Gyerekkoromban nem egyszer voltam rossz. Főleg, amikor a nagyinál voltam. Imádtam a házát. Míg otthon kötöttek a szabályok, a maminál mindent lehetett. Vacsorára csokit enni, reggelire csokis kekszet és éjfélig fent maradni. A mai napig járok a nagyihoz, de olyan ritkán találkozunk. Most egy kicsit elhagyatott érzésem van. A szégyenkezés mellett rám jön a honvágy. Nyugi Zay, már nem kell sokat várni mert hamarosan szünet. Gondolataim azonban vissza siklanak a csarnokba. Hiába merengtem nagyokat, hallottam mit mondd mellettem Strakhova professzor.
-    Már elengedtem őket tanárnő, valaki menthetetlen. – mosolygok derűsen a nőre.
Visszagondolok vannak nagyon rendes diáktársak, és biztos vagyok benne hogy a számuk több mint ezeké. Elengedem. Viszont folytonosan visszatér a rossz érzés. Béna vagyok. Úgy körözött felettem ez a két szó, mint a dögkeselyűk. Jól esnek a tanárnő szavai, miközben nézek rá csodálattal. Nem volt még sok szerencsém Strakhova professzorhoz, de már párszor összefutottam vele. Igen kedvesnek tűnt, most még inkább. Már nem tűnik, hanem az is.
-    Értem, én az udvarra tartok Nasia néni, éppen egy órája lebeszéltem pár barátnőmmel találkát. De nagyon szívesen segítek ha szeretné. – mondom határozottan állva.
Annyira persze nem akarok modortalan lenni hogy magára hagyjam a tanárnőt, nem tudom hogy szükség van-e még rám, de nagyon szívesen vagyok a társaságában, mert nem lehangoló temetkezési vállalkozó, hanem egy csupaszívű, derűs teremtés. A csajok megtudnak várni.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:32
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2021. február 5. 16:07 | Link

Zayday Hudson

Elegedtem én is ezt az egészet, pont úgy, ahogy a lány mondja. Ezt bólogatva közlöm is gyorsan vele. Igaza van. Mindig lesznek udvarias, segítőkész diákok, meg olyanok, akik átgázolnak mindenen, házuktól függetlenül. Tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és nem bánom. Attól, hogy a papírok egy része cifet-cafat, mi még a diákkal lehetünk csipet-csapat pár folyóméteren keresztül. - A lelki támogatás jól esne, mert szinte biztos, hogy odafenn leszedik rólam a keresztvizet, ha ezeket meglátják - csúsztatom szét legyezőszerűen a karomon lévő paksamétát - De nem szeretném, ha miattam váratnád meg a barátnőidet - mosolygok a lányra nem csak szám görbéjével, hanem világoskék, ártatlan pillantású szemeimmel is, miközben teszek pár lépést felfelé azon a lépcsőn, amin a lány érkezett. Kedves lánynak látszik. Láttam már néhányszor és ha jól emlekszem a navine ház tagja. Eddigi tapasztalataim szerint ők a tanoda békés lelkei. Nem igen hallottam olyat a tanáriban, hogy egy sárga kárt csinálna. Nem szokásuk randalírozni sem, amennyire őket ismerem. Ezért is volt egyértelmű pár másodperc után, hogy az előttem álló lányka sem direkt lökött fel engem papírostól, mindenestől. Kedvesnek látszik, olyan akit tényleg érdekel a másik ember. Simán itt is hagyhatotz volna. Persze ezt még most is megteheti. Szíve joga természetesen.
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2021. február 7. 19:16 | Link

Strakhova professzor
(zárás)

Hirtelen fejfájás kezd el kínozni. Olyan mint egy hirtelen földbevágó villám. Az arckifejezésemen nem látszódik, de eléggé meggyötör. Gondolom nemsokára front köszönt be, ezért hasogatok belül. Sosem bírtam jól a hirtelen időjárás változásokat. Szó szerint megrontja az embereket, rossz értelemben. Mondjuk jó értelemben sem lehet megrontani embereket.  What? Next. Amennyire gyorsan jött, annyira hamar tovaillant. Jobb is, mint hogy órák hosszáig tartson, annál kínkeservesebb nap ne jöjjön el sosem. Szinte el sem tudom képzelni hogy ezért megszidják Nasia nénit. Olyan kedves, és ilyesmi miatt nem szokták leharapni az emberek fejét.
-    Ugyan, nem lesz semmi baj! Ó, kedves hogy ennyire figyelmes velem, de megtudnak várni, nem lesz belőle nagy tészta! – mondom mosolyogva.
Annyira békés kisugárzást áraszt magából a tanárnő, mint egy arkangyal. Angyali teremtés. Volt egy ilyen szomszédunk is, amikor Washingtonban laktunk távol a nagyitól. Persze idősebb volt, de ugyanannyira kedves mint ő. Sokszor vigyázott rám, amikor a szüleim hivatalosak voltak bizonyos eseményeken. Finom csokis keksszel várt, de tejjel egyáltalán nem. Nem is volt rá szükség, mert attól csak elálmosodtam volna, és ezzel gondolom tisztában volt. Sajnos már két éve nincs köztünk Mrs. Marsh, de jóval előtte elköltöztünk. Voltam a temetésén, de nem sokan voltak ott, úgy emlékszem csak egy unokaöccse volt. Kegyetlen az élet. Néha ilyen dolgokról is kell beszélni, nem csak a jókról. Kiráz a hideg ha rágondolok hogy egy nap mindenki oda kerül Elkezdek fellépni a lépcsőre, de visszalépek hozzá, és belekarolok. Szívből remélem nem veszi tolakodásnak, nálam ezt a szimpátia jeleként lehet felfogni.
-    Szívesen elkísérem Nasia néni, ha gondolja indulhatunk is! Tudja, azt hiszem ez egy remek barátság kezdete – mosolygok majd elhallgatva figyelem a lépcsőfokokat.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:20
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint