38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 73 ... 81 82 [83] 84 85 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 15. 20:27 | Link

Zétény
[zárt]

- Nem kitalálni kellett volna, csak nem túlgondolni. – mosolygok. Viccesek az emberek, mindig ezt csinálják. Ha mondasz nekik valamit, már azelőtt kikérik maguknak, mielőtt bármi sértő tartalom lenne benne, mert már zsigerből belekombinálják.
- Ügyes gyerek vagy te, látom rajtad. Meg fogsz birkózni a feladattal. - felelem némi szarkazmussal a csipkelődésre. Van egy stílusa a szépszeműnek, meg kell hagyni, de ma valahogy pont erre van szükségem. Vagyis, az elmúlt hetekben már erre lett volna. Illetve hónapokban. Így pontosabb. – Ne aggódj, drága, nem rád fogok figyelni. Amíg odavagy, én intézem a többit, te csak várd ki a megfelelő pillanatot. – mondom egy huncut félmosollyal.
Ahogy nézem elsétálni, továbbra is ott motoszkál fejemben a gondolat, hogy szívesen megnézném őt bódultabb meg boldogabb állapotban. Van benne valami furcsa, talán a stílusa, vagy a markáns arca teszi, akárhogy is, érdekelne, hogyan hatna rá a bájital. Nem biztos, hogy pont úgy, mint erre az üresfejű csapatra. Minden esetre most az elterelésre vagyok kénytelen koncentrálni, a fiú ráér később. Talán a tesóimnak mégis igazuk volt, tényleg rossz házba keveredtem... Legalábbis ők mindvégig arra fogadtak, hogy velük ellentétben engem a Rellonba osztanak majd. Valamikor bizonyára így is lett volna, még 14-15 éves koromban. Ha akkor kerülök ide, kétségtelenül igazuk lett volna, de az elmúlt pár hónapban túl sok minden változott. Bár így sem az ő házukban kötöttem ki.
Megvárom, míg a kékszemű akciója végeztével kellő távolságra kerül a tanári kartól, majd a táncoló párból egy egybefüggő, a tanári asztal feletti egybefüggő spirált kezdek keringetni a szívekből, végül egy rájuk hulló szívesővel fejezem be a műsort.
Mint aki jól végezte dolgát, fészkelődni kezdek, kissé kifordítom a székem a másiké felé, így jobban ráláthatok az egész teremre és társaságomra is. Gondolok egyet, és gyorsan, míg a szépszemű a többi Rellonossal van elfoglalva, fogom az üvegcsét, lecsavarom a tetejét és állítva beteszem a széke alá, hogy könnyebben elérhető legyen számomra, ha úgy döntök, használni fogom. Kényelmesen hátra dőlve, már keresztbe tett lábakkal ülve várom őt vissza.
- Nos, meg vagy elégedve a műsorommal? – kérdem az uraságtól, közben már a következő akcióra készülve a pálcám az ölembe teszem, hogy megmarkolhassam helyette a poroszacsit.
Mikor már majdnem megindítom a mozdulatot, veszem észre, hogy a másik mennyire ügyel poharára, és hogy oda-odasandít az enyémre. Hát így állunk. Azt már megtanultam az évek alatt - magamból és másokból kiindulva is -, hogy ha valaki valami rosszban sántikál, hajlamos abban az időben védekezésbe is fogni. Persze az ilyesmi nem feltűnő, de elég eleven fiatal voltam, igencsak élénk fantáziájú társasággal megáldva. Ráadásul, ha az ember lánya már kijárta a gimit, de nem ám bejárósként, hanem egy igen picuri albérletben, felügyelet nélkül, fiúkkal-lányokkal vegyesen élve, nos, sok érdekességet tapasztal meg az unatkozás ellenszere gyanánt egymás ellen minden létező csínytevést kitaláló fiatalok mellett és –ként. Lényeg a lényeg, az érzékeim igencsak kiélesedtek, ha csínytevésről van szó.
Megfogom hát poharam, abban a hitben, hogy ha végig kezemben tartom, nem fog kísérletezni semmivel a sötétben. Így legalább koccintunk is, az úgyis olyan jól illik az összképhez.
A sötétség beálltakor feltörő hangok egyre nagyobb zűrzavar beálltára engednek következtetni, főleg, mikor már pár lány sikongatni is elkezd, és székeket hallok felborulni. Megmosolygom a szituációt, de egyelőre másra koncentrálok. Érzetem én, hogy kelleni fog még nekem az a bájital. Még a világosság visszaállta előtt magam elé képzelem az üvegcsét, felé mutatok a pálcámmal, és elmormolom a varázsigét. Feltűnésmentesen lebegtetni kezdem, egyenesen a szépszemű háta mögé. Szerencsémre nagyon magával ragadja a körülmények látványa, és épphogy, de van időm észrevétlen a kezében tartott poharába csurgatni a folyadékot. Majdnem le is bukok, mert mikor éppen vigyorogva ellebegtetem az üvegcsét, felém fordul egy pillanatra, de csak azért, hogy mutasson valamit. A siker örömére és a káoszra én is felszabadultan nevetni kezdek. Nem semmi, el kell ismernem, valóban jó ötlet volt a sráctól a por.
 A sérülteket látva valahogy nem tudom sajnálni őket, elvégre az én lelkivilágom is határozottan sérült korábbi látványuktól, bármilyen szép dolog is a szerelem. Apropó, szerelem. Odasandítok a tanárok felé, ahol közel sincs akkora zavargás, mint a diákok körében. Nyilván megszokták a hirtelen állapotváltozásokat, mert nyugodtan ülve szemlélik a történteket, míg némelyikük elkezd furcsán viselkedni, és igen mély egymásra figyelő diskurzusba folyni. Valószínűleg a bájital hatása.
A kedvencem egy párocska, ahol a fiú épp ölelve csókolná a lányt, a csajszi meg teljesen bepánikolva vinnyog, mert észrevette, hogy eredetileg nem annak a csávónak a társaságában volt, de ezt szerencsétlen képtelen lekommunikálni. Mindeközben a hölgyemény valódi párja a földön fekve simogatja a fejét, csávókám nője pedig hisztérikusan fakad sírva a látványra, hogy kedvese megcsalja, és karjaival össze-vissza csapkod maga körül. Persze mindez egyetlen pillanat alatt leszűrhető a jelenet intenzitásából és a személyek elhelyezkedéséből.
- Figyeld azokat a szerencsétleneket. – böködöm meg Zétényt a pálcámmal, majd az illető csoportra mutatok. Szó szerint folyik a könnyem a nevetéstől, láthatóan még a mellettem ülőnél is jobban élvezem a helyzetet. Miután a nép összeszedi magát, és megnyugszik, nekem még mindig beletelik kis időbe, míg be tudom fejezni a nevetést és letörlöm az utolsó könnycseppet is, de nem csoda, ebben a nevetésben nekem hihetetlenül sok feszültségem szabadult fel.
- Hú, erre kimondhatatlanul nagy szükségem volt! - válaszolom arcomat fájlalva a még mindig tartó vigyorgástól. - Hónapok óta nem nevettem ilyen jót. Sajnálom, hogy vége, el tudtam volna nézni még egy darabig. - mondom, de tudom, még nincs vége a mókának. Legalábbis részemről. Ahogy koccintásra emelem poharam, egy pillanatra átsuhan az agyamon, hogy talán nem szép ezt tenni azzal, akinek a reggelem ,,jó'', meg egyéb pozitív jelzőit köszönhetem, de hát ez van. Én se gondolhatok mindig másra. Kihasználom a koccintás illemszabályait, és végig kék szemeibe nézve, mit sem sejtve belekortyolok italomba. Közben próbálom szeme kifejezésének minden apró rezdülését elkapni, látni, milyen átmenettel és hová fog vezetni a változás az érzelemvilágában, amit italának hozzáadott tartalma vált majd ki belőle. Még sosem láttam, hogyan jut át az ember ezen a folyamaton, mindig csak a végkifejletet láttam, de igazán még mindig az érdekel, milyen lesz a Rellonos egyéni reakciója az egészre.
Ahogy a srác arckifejezését tanulmányozom, hirtelen valamit magamon kezdek érezni. Vagyis magamban. Nem gyors, kimondottan lassú folyamat, de változás, méghozzá markáns, épp annyira, mint a kékszemű arcának vonásai. De bármilyen élesek is, neki kimondottan jól állnak...
Ó, tessék, most jól behúzott a csőbe. - állapítom meg kissé kétségbeesetten, de már későn; a folyamat elindult, és csak átvészelni lehet, visszacsinálni már nem. - Te aztán elképesztően sunyi egy srác vagy. - mondom összehúzott szemmel, kihasználva, amíg még tudok neki ,,gonoszakat'' mondani. Nem, nem hagyhatom, hogy legyűrjön ez a fránya bájital!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. február 16. 10:21 | Link

Zétény és Bea
~Ha lesben áll egy cápa, áldozatra várva, khm XD~
//Bocsánat, nem bírtam megállni XD//

Mit sem sejtve mentem le ezen a szép Valentin-napi reggelen a Nagyterembe, igyekeztem úgy tenni, mintha nem érdekelne az egész. Mintha nem érdekelne, hogy a családom szépen tönkre vágta az életemet azzal, hogy nyíltan kinézték Tomit a származása miatt. Dühös voltam, hogy beszélni se tudtam Vele, mert nem volt hajlandó egyszerűen szóba állni velem. Került, mint paraszt a kolerát, ha tehette.
A sötétséget észlelvén nem tudom hova tenni, szerencse, hogy pálca nélkül soha nem teszem ki a lábam a hálókörletből. Egy egyszerű Lumos segítségével vettem erejét a problémának, hogy eltaláljak a zöld asztalig.
Dühösen zuttyantam le a megszokott kis helyemre, mit se törődve azzal, hogy ki ült éppen velem szemben.
- Öhm, Zétény… ideadnád a sót, kérlek? – próbáltam kedves lenni, és nem pokróc mód elhajtani magam mellől az embereket.
A párocskák nyali-fali játékától kedvem lett volna instant a gyengélkedőre rohanni, és valami hülyeség elleni gyógyszert kérni. Mostanában nem voltak elérhetők a barátaim, még az a kevéske sem, mert mindegyik becsajozott vagy bepasizott. Hogy utálom én ezt a napot. Úgy voltam vele, hogy nem csak egy napon kötelező szeretni a másikat, hanem az év minden napján, persze, nem egy rossz dolog, ha kedveskedünk a másiknak, de most ezt miért nem lehet megtenni minden különösebb ok nélkül?
Egy teljesen random váratlan napon sokkal jobb az ajándékozás, mert a másik nem fog számítani rá, és a boldogságfaktor is nagyobb. Persze, ilyenkor jön az olyan maradi vagy-kezdetű litánia. Szerintem ebben semmi maradiság nincs, ha egyszer szeretek valakit, akkor azt konstans kell, és nem csak évente egyszer kifejezni.
Utoljára módosította:Ajtay Brigitta Luca, 2020. február 16. 12:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 18. 22:09 | Link

Fapiri és Brigi

- Ügyes trükk, hol tanultad? – valódi érdeklődés csillan a szemeiben, tényleg tudni akarom, hogy ezt a kis bűbájt honnan tanulta. Mindig jó új tudásra szert tenni, mert ezeket nem csak egyféleképpen lehet használni, máskor is jól jöhetnek, akár szorult helyzetben. Mondjuk, egy ilyen girland-páros ráugrik az áldozatra és jól összecsomózza a kezeit, na ugye?!
Csel a cselben, trójai faló, mindenki annak mondja a trükkömet, aminek csak akarja, de bejön. Elhitettem vele, hogy a perui sötétségpor – ami egy kőzet, úgyhogy ki tudja miért ez a neve? – hatalmas mókát hoz majd, és biztos vagyok benne, hogy így is lesz. De én szeretem a viccet túltolni, szóval kap egy kis bájitalt, ami majd egy kicsit feldobja az amúgy milyen rossz kis napját, persze csak később. Megtörténik a káosz és a bájital is a helyére megy, szóval elméletben minden a legnagyobb rendben. Mire kivilágosodik, sok-sok idióta még maguknál is idiótább helyzetbe kerül. Hát, most jól ki lesztek röhögve, öcsém! Nevetek és mutogatok, Bea pedig szintén ezt teszi, és valamiért a pálcájával is játszik, nem figyelem igazán. Mondjuk rájuk robbanthatna pá konfettit, hogy teljes legyen a gyönyör. Végül elégedetten koccintok vele másodjára is.
- Örülök, hogy idetaláltál és tényleg jó móka volt, Bea! Én a következő évig, ahol ugyanezt csinálhatnánk – nevetek fel, majd iszom egyet, meg éppen válaszolnék valamit Beának, amikor valaki elkéri a sót. Hogy mi van? Itt a káosz közepén, röhögésen túl, valaki sót kér a kajájához. Felvont szemöldökkel fordulok el, valójában nem is néztem igazán Beát, csak bambultam és befelé gondolkodtam, de biztos úgy tűnt, hogy őt nézem. Fő az udvariasság, csak vigyázni kell, hogy oda ne égjen, öcsém! Szóval odafordulok show-girl felé, hogy ki ez, aki tudja a nevemet is és nincs pálcája, hogy magához hívja a sót. Bevallom, meglep a leányzó fekete hajzuhataga, meg ismerős vonásai. Talán láttam már a „káhá”-ban, de a neve nem ugrik be. Viszont a mosolya… az olyan Izás, és milyen szép szemei vannak, hmm. Hirtelen elfeledkezek mindenről, az új préda jobban megmozgatja a fantáziám, mint jelen pillantaban bármi más is. Sőt, valamiért bárgyúbb vigyor jelenik meg a vártnál az arcomon, de azt szerencsére tudom még korrigálni. Csak nézek rá, és álmodozni van kedvem, ahogy… elmegyünk valahová kettesben, Merlin! Ő lesz az igaz! De miért? Mert elkérte a sót és a só az megfűszerezi az életünket, akár csak egy édes csók? Miket beszélek, öcsém?! Az ujjaim, mintha csak lábak lennének lassan „járni” kezdenek a só felé, majd végül megkaparintom azt.
- Hát persze kedves… ne haragudj, de még nem hallottam a neved, elárulnád? – hát olyan bájos hangom kérdezem, hogy szerintem a torkán akad majd a szó. Ennyire kedves Zéténnyel még biztos nem találkozott senki. Felpattanok és senki másról tudomást nem véve megkerülöm az asztalt, egy fejbólintással elhessegetem a fekete csoda mellől a rellonos gólyát és odateszem mellé a sót. Felkönyöklök az asztalra és felé fordulok.
- Parancsolj, a sód. Hogyhogy nem vettelek még eddig észre téged, hiszen eléggé feltűnő jelenség vagy – kérdezem, és közben a szemeit nézegetem. A barna csokimasszát, amibe menten beleolvadok, awww. Nem tudom mi történt, de ez valami csodálatos érzés, ennél már csak ez a lány a csodálatosabb. El fogom venni feleségül! De, hogy ma az enyém lesz, az tuti, öcsém!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. február 20. 18:33 | Link

Babóca Love

Mi nem ünneplünk Valentin napot. Nem azért, mert ünnep tagadók lennénk, vagy mert izélnánk azon, hogy de hát ez olyan amerikai és fújuj, hiszen Halloweenkor is pörgünk, mint állat, csak nálunk ez egy születésnap. Médi nagy napja. Médi pedig ma tizenöt lett, én meg csak nézek ki a fejemből, hogy mégis, ez hogyan történhetett. Mikor nőtt meg ennyire? Randiképes korba lépett, és aggódom, hogy az első fiúk annyira összetörik majd a szívét, hogy a soron következőket ő küldi majd a padlóra.
- Borzalmsak.
Felelem vigyorogva, és követve őt, szintén eldugom aaz értékes fiolákat, hogy aztán nézelődni kezdjek, természetesen azért oda-odapillantok Edit felé is, hogy senki se akarjon vele kekeckedni, de úgy nézem, hogy ő rendben lesz.
- Idén nagy fába akarom vágni a fejszém, egy eridonost akarok.
Learatnám a babérokat vele, ha összejönne. Egy eridonosnak már csak a jelleme is olyan, hogy azzal képtelenség ellenség nélkül leélni egy életet, vagyis biztos vagyok benne, hogy van olyan, kire mindenképpen furcsán hatna a szer, már csak azt kell kitalálnom, hogy melyikőjük lehet olyan, akin még derülni is jót lehet.
- Cukormérgezés? Bájos halál.
Nem mintha nagyon szeretnék meghalni, de inkább lefoglalom a tekintetem és az elmémet azzal, hogy a tömény csokira és a cukorszívekre gondolok, meg arra, hogy azért valamivel életem értelmét is meg kellene szivatnom, de nem tudom, hogy ma mivel lehet az embereket felbosszantani. Mindenki olyan nyálas.
- Kérdésedre a válasz. Az, amit a Navine asztalánál csinálnak arra jó, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy stoppolva van a pasi vagy a csaj, ahogy őket elnézem, inkább a csaj az, akiről szeretné a fiú, ha tudnák, hogy foglalt. A másik meg az, hogy feltétlenül meg kell mutatni, hogy van valaki az életedben.
Én tök jófej módon viselem a karikagyűrűm, manapság még a többi kiegészítőm is ehhez választom össze. Nem is tudom, hogy mi lesz a következő, elkezdek stylisthoz járni. Az alkaromon, és a majmokon végigsimítva nézek körbe, de még mindig nem látom a tökéletes alanyt.
- Amúgy meg nem is tudom. Érzéki, bizalmas dolog a nyelves csók. Nem kell túltolni, és akkor rendben van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. február 21. 18:50 | Link

FarkasPajtás

- Nos…
Erre nehéz lenne bármit is mondani, hiszen valljuk be, a legerősebb farkasos viccel indítottam, ami csak létezik a világon, és akkor mi van? Nem érti. Éppen ő, akinek aztán a leginkább értenie kellene. Nevetnie kellett volna, és Ó-zni, helyette meg csak hagyja, hogy a lecsapni való labda magától leessen, és a kínos csendben hallgassuk fokozatosan halkuló pattanásait és a kínos visszhangokat. Hát ez nem sikerült. De! És ezen van a hangsúly: Én nem adom fel. Nekem ezt a szituációt meg kell nyernem. Engedjük el, hogy miért cuki, nem fogok neki magyarázkodni. Helyette újra töltöm a fegyverem. Célra tartok, és tüzelek. Aztán… semmi.
Csak a koppanás. Szó szerint és átvitt értelemben is, mert ha nem farkasszem, akkor farkaséhség, de nem. Ez a viccem is, ahogy keletkezett, úgy érett ki, méghozzá fájdalmasan, én pedig legyengülve, mint Superman a kryptonite-tól, esek össze, és a szó szerintben koppan a fejem az asztalon, még szerencse, hogy nincs előttem se tányér, se kajamaradék. Tisztelem azt, aki kulturáltan tud étkezni.
- Oda se neki Belián.
Emelem fel a kezem, hogy legyintsek egyet, miközben a homlokomról a fejem átfordítom a bal orcámra, és ahogy fekszem ott az asztalon, és nézem a tanári kart, ahogy egymással dumcsiznak, azon gondolkozom, hogy hol rontottam el. Én tudom, hogy ő egy farkas, hát érzem a szagát, és neki is tudnia kéne, hogy én farkas vagyok. De helyette mi van? Ő közli, hogy jól van lakva - amúgy egészségedre -, én meg mint Chidori a Full Metal Panic!-ból fekszem az asztallapon, mintha Sōsuke mondott volna valami olyat, amitől egyszerűen lehetetlen nem kiakadni. Ha az animében lennénk, akkor tuti, hogy még egy olyan kis kilehellő jelenet is lenne benne, ahol a lelkem ez után a törés után dobbant a testemből, teljesen érthető lenne. Teljesen.
- Odett vagyok, ha láttál már Havi Igézőt, vagy bírod a főleg pop stílusú zenéket, akkor hallhattál már énekelni, amúgy vérfarkas, de mindegy, ez már így nem is olyan vicces.
Nem emelem fel a fejem, csak fekszem ott, és csendesen szenvedek. A hangom is monoton, egyhangú, mintha nem éppen most közöltem volna vele egy #ohmygod információt. Hát úgy néz ki a világ tényleg nagyon furcsává vált. Egy farkas, aki nem vevő a farkasos poénkra… mi jön ezután egy előkészítős, aki bedobja magát, hogy ő is farkas, lógjunk együtt? (Hahahaha, nos, igen.)
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
Írta: 2020. február 21. 20:09 | Link

Brümi

- Eridonos? - kérdezek vissza. Nem is lepődöm meg, Berci nem az a személy, aki a könnyű szórakozást keresné. - A navisok alapból olyanok, mint akik be vannak bájitalozva - és tényleg, elég csak rájuk nézni és az ember szinte látja az őket körbevevő, repkedő kis szíveket. Egyébként nem célozgatni akarok - tényleg nem! -, ez egyszerű tény, ezt a tesó is beláthatja.
- Nekem mit ajánlasz? - kérdezem, miközben szemügyre veszem a felhozatalt. Levitás? Eridonos? Mi alapján kellene választani? AZ vicces lenne, ha mindenki kapna és az egész kastély, leszámítva persze kettőnket a szerelemtől elködösülve járkálna órákig? Vagy napokig? Ugyan...senkinek sem lenne jó, a navisok egyébként is simán felforgatják a gyomrom azzal, amit leművelnek két asztalra tőlünk. Most azt kívánom, bár a fallal szemben ülhetnék és nem kellene ezt látnom.
- Nem ebbe fogsz belehalni. Majd a választott pirosod keze által, ha megtudja, mit tettél - vigyorgok rá alkotás közben. Tökéletes kalóriabombát hoztam össze neki, meg hát magamnak is.
Hümmögve, kis falatot vágva hallgatom a kifejtést. Szerintem elég lenne megfogni a kezét annak, akit szeret az ember, nem feltétlenül kell a manduláját is megnyalogatni.
- Nekem is van valaki az életemben - megvonom a vállam, aztán betömök a számba egy falatot. Kár, mert Berci folytatja és nekem eltorzul az arcom, esküszöm, mindjárt öklendezni kezdek. Még, hogy jó a nyelves csók?! Hogy lehet olyasmi jó?
- Mindjárt hányok - nagyot nyelek, hogy leérjen a falat és ne a tányéron kössön ki megrágott állapotában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. február 22. 22:11 | Link




Itt a végén akkora káosz lesz majd, érzem a zsigereimben, hogy nemhogy öröm, egyenesen életmentő lesz kimenekülni az ajtón. A szokásosnál csendesebb, mégis, élettel telibb a terem a korai órákban, halcuppogás jobbról, balról röhögés, meg az előbbi srác sóhajai. Biztos rossz ajándékot választott, vagy semmit sem, vagy fogalmam sincs, miért kéne kidobni egy pasit. Ja, de van, viszont az ő okát nem tudom kiolvasni a tányérom tartalmából. Nem válaszol továbbra sem, nem akar róla beszélni, én meg megértem. Körbenézve sem nagyobb a felhozatal, ez a csendes sarok, úgy néz ki, sikerült az asztal azon felére ülnöm, ahol még az épp egyedül rostokló tagok vannak, vagy egyenesen a szinglik oldala, fogalmam sincs. Tekintetem elidőzik a szőkén, mert ő az, aki megfogja a pillantást és ott tartja magán, még akkor is, ha épp bóbiskol, majd csak eztán kezdek megint enni. Nem nyugszik a népség, én is figyelek mindenfelé, amint a falatot rágcsálom, vagy épp fülelek, sose tudni, nem-e itt hallok valami olyasmit, amit máshol biztos nem. De túl zsibog, így hamar fel kell adnom.
Réveteg bambulásomból végül az ráz ki, hogy valaki elsüti a mágusvilág ultimate poénját és buligyilkosát – vagy épp annak alkotóját, sose tudni. A sötétségpor akkor lenne jó, ha most én is tudnám, mi a francért kellett eldobni. Már csak a hatás közbeni sikolyok megérték bizonyára a tulajának, szerencsére ülök és semmi más nincs a kezemben, mint egy villa, nagy kárt nem tudok másokban okozni, elvégre, egyikre sem haragszom magam körül, hogy belevágjam akár csak gondolati szinten. Így, nem sikítok, nem szólok semmit sem, csak kinyúlok a poharak irányába. Amint elült minden és a kárfelmérés ideje érkezik el, úgy emelem ajkaimhoz a kupát és kortyolok egy nagyot. Elsőre le sem esik, miért ízlik ennyire az édessége az italnak, talán épp aranyhalmemóriám zavar meg, és nem emlékszem, hogy kissé fanyaron szeretem azt a kávét, de újabb korty, pár siránkozó jajgatás a másik asztaltól visszazökkent a valóságba és mire a korty leér és belebámulok a pohárba.
- Oppá – csendesen jegyzem meg és a szemköztire emelem a tekintetem. A szőke. És ez tuti az ő itala is. Nem, mintha amúgy szájfájós lennék ilyentől, de gyors leteszem és mintha mi sem történt volna, úgy kapok a sajátom után, iszok bele, mintha eddig is azt tettem volna, majd folytatnám a reggelit. Alattomos dolgokról még mindig nem tudok, a lelkem nyugodt, a népség elvan. Nem durran és robban semmi, ami már jó jel, nem? Aztán, a végső falatok közben kezd valami furcsa lenni. Mintha a kávé forró lenne és még mindig innám, úgy terül szét végül valami melegség is odabent, önt el a fejem búbjáig, tölti ki eddig unatkozó és kissé álmos gondolataimat, vagy épp a tervet löki el, miszerint én most felállok és megyek a dolgomra jóllakottan. Nem. Amire én éhezem, az nem ezen a tányéron van.
A villa koppan az asztalon, ahogy kiejtem ujjam közül, tekintetem pedig újra megkeresi Ő-t. Sose éreztem ilyet és ez új, szédítő és... mindent visz. Jó érzés. Ajkaim elnyílnak kissé, sóhaj tör ki belőlük, mert sose ült ilyen közel hozzám, tudom, és ez.. ennél jobb nem is lehetne. Vagyis de. Szívem dobban egy nagyot, az általam nem ismert késztetés forrása pedig nem enged. Cselekedni kell. Lebukom az asztal alá, könnyen megy, beférek, de csak azért, hogy a másik oldalon csusszanjak ki. Nem lát, mert másokkal beszél és háttal, de ott vagyok. Akarom, hogy tudja, hogy ott vagyok. Nem ülök le, valamiféle isteni késztetés miatt térdelek fel a padon és mögé csusszanva, vállaira simítom ujjaim, hogy lassú, finom vállmasszázst kapjon. Olyan feszültnek néz ki sokszor, biztosan... biztosan kell ez, ugye? Kicsit izgulok, sőt, nagyon, de mindig azt mondtam, bátor vagyok, nem a pityergő, piruló kislányok.
- Folytassátok csak – mert páran értelmetlen pillantanak felé, nekem pedig mégis ez a legnagyobb pillanat az életben. Istenem. Nem, nem vagyok olyan bátor, de nem láthatja meg. Ő nem. Ő a minden mostantól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
Írta: 2020. február 23. 00:35 | Link

Heppi velöntájnsz déj
enni kell / kis bájital belefér?

A két srác eleinte alig mert megszólalni, pedig elég nagy hévvel böködte meg egyikük a vállamat. Mosolyogva fordultam feléjük, igyekszem tényleg a kedves mércét kimaxolni mióta itt vagyok, de félő, hogy a lánnyal történt incidens után a szilveszteri bulin, ez nem mindenkinek így jön le. Nem vagyok én olyan rossz gyerek, és bár a hiszti, amit levert ott, automatikusan arra késztetett volna, hogy ott hagyjam, mert nekem ez nem kell, de az elején tanúsított parányi megértése arra vitt végül, hogy visszamenjek és törődjek vele. Még akkor is, ha a megoldáshoz nem vitt közelebb, csak a saját maga bajait szajkózta, és meg kell mondanom, megfordult a fejemben, hogy egy üvegcse tartalma, puszta véletlenségből borul meg az ő pohara felett, és a legnagyobb véletlennek köszönhetően pillant rám pont akkor, mikor az elkezd hatni. Mert ebben az iskolában úgy terjednek a hírek, mint egy fertőzés; hallottam hírét, hogy elég hamar túllépett a dolgon, és ahogy Annie, úgy ez is sérti az egómat, de ugye kedves vagyok.
És sötétség. Nagyon élem a sötétséget, otthonosan mozgok benne, de ez még engem is meglepett. Ajkaimat összeszorítom, mert a szavak nem jönnek ki rajtuk, csak remélhetem, hogy a mozgolódás, ami körülöttünk forog nem a kezdetleges pániknak köszönhető, de hamar oda a bizonyosságom, amikor pár sikoly elhangzik, amit szintén nem értek. Mint ennek a szarnak az eldobását. Édes Merlin, nagyon humoros volt az egyik diák, így Valentin-nap alkalmából. Remélem legalább megérte, és a rellonosok a kipécézett lányoknak az italait teleöntötték mindenfélével, mert ha másra nem, erre legyen hasznos ez az elcsépelt faszság. Pillanatok múlva vagyunk ismét világosban, én rögtön az előttem álló srácokra emelem tekintetem, akik szintén így tesznek, végül csak összeröhögünk. Semmi értelme nem volt.
A beszélgetés tovább folyik a srácokkal, akik szerintem pár perc után rájönnek arra, hogy nem eszek embereket, vagy ilyesmi, és a kezdeti motyogások és nehéz szavak után elérünk oda, hogy kommunikálnak velem rendesen. A bállal kapcsolatban jöttek érdeklődni, bár érthetetlen, hiszen minden információt időben megosztottunk minden felületen, hogy azok eljussanak azokhoz, akiket érdekelhet, de ezek szerint kihagytunk valamit. Végül vállat vonva, halványan mosolyogva és teljesen cuki módon válaszolok a feltett kérdésekre. A beszélgetés hamar átmegy egy egyszerű párbeszédbe három srác között, mert a kezdeti feszültség eltűnt belőlük, és bár gyakrabban fürkészik arcomat elmerengve még így is, de ez simán belefér. Éppen összeröhögünk valamin, amikor megérzem a pad rezgését, majd a puha érintéseket ismét vállaimon. Mi a fasz van már? Ebben az iskolában mindenkinek vállfétise van? Megemelkedett szemöldökkel fordítom el fejemet az előttem állókról, hogy vállam felett pillanthassak hátra. A nemrég még velem szemben ülő lány nyomkodja éppen vállaimat, azért kékjeim a helyére villannak, de ott nincs, szóval valóban éppen ő masszírozgat itt, mintha mi sem lenne természetesebb, és ahogy fordítom vissza a fejemet felé akad meg pillantásom a poháron. Bassza meg! A bájital! Szemeimre teszem kezemet, halkan felnevetek, majd mosollyal arcomon nyúlok a kezekhez, hogy óvatosan toljam el őket annyi időre, amíg felé fordulok. Ha beleivott, akkor... nos, akkor igen. Megitta a szerelmi bájitalt, amit a kicsi Brightmore-nak szántam. Halkan nevetgélve emelem kékjeimet a lányra, a két srác a feledésbe merült már akkor, ahogy megéreztem puha érintését vállaimon. Ez egy fokkal izgalmasabb, és nem ellenük szól. Tényleg nem.
- Fülig szerelmes vagy, mi? - csóválom meg fejemet. Hogy is kell ezt kezelni egészen pontosan? - Ez mondjuk kurvára nem volt benne a tervben, de mindegy... - dörzsölöm meg szemeimet mutató- és hüvelykujjammal. - Mégis mit kezdjek most veled?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2020. február 23. 14:29 | Link

.team fullmoon?. szemezgetés is. wtf.


Ez most jobban meglepi, mint valami öblös, a hajszínétől a kislábujja állásáig kitérő öblös válasz, amelybe aztán talán még a hatszáz éves rokonai viszonylatát is beleszövi, de nem. Nos. Csak ennyi és látványos értetlenség. Valljuk be, lehet, hogy most jön rá, hogy nem az egyszerű eset és személy felé próbált nyitni, amúgy aranyosan, csak épp ő olyan, aki mellett elrobog a poén, mint valami gyorsvonat, de ha egyszer koppan... Vagy sosem. Pedig amúgy vicces gyerek ő, próbálkozik és állítólag megy is neki és tessék, most aztán végképp elvágta magát meg az esélyét arra, hogy együtt nevessenek meg minden. Meg kéne oldani valahogy, csak fogalma sincs. Néma, „tessék?” kérdéssel nézi tovább a nőt és vár, mert olyan kis türelmes, csak adja most a szájába a megfejtést kicsit, hogy aztán valahogy, valami hasonlóan kiengesztelje? Erre gondol első körben, aztán mégis, a másik feje koppan az asztalon. Megilletődve néz körbe, mintha már menteni akarná magát, hogy nem, nem ő volt, de mégis, csak nem úgy, ahogy hiszik és fogalma sincs. Figyeli, kicsit közelebb hajol, késztetést érez, hogy finoman megbökje, de nem, csak türelemmel vár.
- Öhm, minden oké? - nem, hogy lehetne, viszont ki kell mondania, ha tovább ül kukán, akkor jöhet az, hogy süket, agyalágyult és a többi. Kicsit az, de nem lényeg. Kínos ez, nézik is őket elegen, ő pedig belebámul a tányérba, lehet követnie kellene, arccal a maradékba és mormogni, mint valami bolhás, akkor lehet olyan szépen összecsengenének, mint a villák csörgése a tányérokon,  de nem, ülve marad, lába kicsit idegesen jár az asztal alatt, a nyelvét rágcsálja. Na ezt hogyan oldja meg? Mondjon viccet? Bármit? Helyette megint a nő mond valamit, ami rosszabb, mint egy igazi, olcsó és fájdalmas szóvicc. Nagyot sóhajt.
- Én neki... vagyis, na. Ne haragudj, korán van még, hogy működjön az agyam – fogjuk erre, mintha másnapos lenne, rosszul aludt, kelt, nem lenne benne a kávé és ilyenek. Amúgy is, tényleg és mégsem, mert mégis ébren van mindene, agya is, csak ugye, tipikus, ott van előtte a megoldás és nem látja, mert a fától az erdőt sosem. Arca pillanat alatt világosul meg, hogy elmondja, hol láthatta. Néha hagynak szanaszét ilyeneket, címlap, vagy épp kinyitva, elég belenézni, meg amúgy is lapozni, mert sose látott előtte ilyet és akkor biztosan ott ragadt meg. Így már kerek. Ez a része.
- Áháháháháá hogy Igéző és te! - vág közbe, kezd büszke lenni mindjárt, de a vigyorkezdemény az arcára fagy. Ha most ivott volna, márpedig kezében ott van, hogy erre készült, sugárban köpné kifelé és milyen jó, hogy várt, azzal olyan mélyre ásná magát, hogy nemhogy nem látszana ki, soha nem kerülne elő többé. Magában ismétli meg a szót, mintha csak káromkodás lenne. Az is.
- Hogy te... hogy az... - lassan fordulnak a kerekek, csikorognak. Mint valami film, úgy pereg vissza az előző két poénra, amit nem értett. Most ő koppan, de csak fejben.
- Ó, bazdmeg... - és ezzel jelzi, hogy leesett neki a poén, fejét fogja, egyszerre rémület, hogy hogy mi is a másik, aztán mégis, válla rázkódni kezd. Először úgy tűnik, mintha sírna némán, aztán jön hozzá a hang. Oké. A kisebbikkel rémületes, hogy találkozott és fájó most is. Vele? Most kezd röhögni. Már-már kínjában, igen. Lehet megőrült az információtól?
- Nem hiszem el, baszki! - dől hátra, nem bírja, igen. Fel kell dolgoznia. Egyre többen vannak körülötte és ez.. egyszerre ijesztő és érdekes. De arra még ráér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 24. 16:30 | Link

Brigi és Zétény
[zárt]

- Egyszerű, mezei mozgató bűbáj, táncoltató ártással keverve, csak több tárggyal egyszerre. Ha eléggé rákoncentrál az ember, nem csak a pálca mozdulatára reagálnak a lebegtetett dolgok, hanem egy elképzelt mozdulatsort is képesek megcsinálni, egymástól látszólag függetlenül. - magyarázom elégetten hátradőlve székemben, szemlélve a környezetem. - Persze minél könnyebbek, annál jobban megvalósítható. Anyukám tanította annak idején. Bár időbe telik ráérezni és megtanulni, nekem is nagyon kell koncentrálnom ilyenkor, de egyik kedvenc játékom volt ez fiatalabb koromban. - ez már felesleges információ, magam is tisztában vagyok vele, pusztán annyit akartam vele érzékeltetni, hogy sokat érdemes gyakorolni ezt a többek szerint semmire se jó varázslatot a sikerhez.
- Támogatom a gondolatot. - vigyorgok. Az utóbbi időben nem nagyon szoktam gonoszkodni az emberekkel, ismerőseim többsége kifejezetten kedves természetűnek talál, de mostanság kimondottan jólesik kiengedni ebből az állapotból. Egyesek azt hihetnék, két külön ember személyiségével áldott meg a sors, mert furcsa mód ugyanannyira tudok lelkesedni az idegen emberek napjának feldobásáért mint megvicceléséért. Főleg, ha nem egyedül teszem. Érdekes dolgok ezek.
Ahogy a szépszeműt fürkészem, egyszerre kerít hatalmába a korábbiakon is túlmutató jókedv és balsejtelem. Kezdem felismerni, hogy magával ragadó szépsége nem önnönmagának köszönhető, és hacsak az általam felhasznált üvegcsének tartalma nem saját kupámban landolt - márpedig az kizárt dolog -, könnyelmű áldozatává estem a saját tréfámnak, más keze által. Nem, ezt nem hiszem el. Nem lehetek ilyen gyenge és oktalan... Nem, én sose vagyok ilyen.
Nem kellemes felismerés, mondhatom, és az se esik jól, hogy megjegyzésem nyilvánvaló nemtörődömséggel hagyja figyelmen kívül velem együtt. Belső sopánkodásom ellenére haragom némileg enyhíti azonban a finom, kimondottan kecses mozdulat látványa, amivel az ifjú úr a sóért nyúl, hogy aztán engemet elhagyva - mert tényleg ilyen drasztikusan élem ám meg helyváltoztatását - vigye oda a szemben ülőnek, és helyet foglaljon mellette.
Mint aki teljesen megfeledkezett róla, hogy ő tehet minderről, úgy fürkészem  a másik körül legyeskedő szívszerelmem - igen, erős a kifejezés, de sajnos az érzés is kezd azzá válni -, és a fekete boszorkányt, aki egy fél mondattal elbűvölte az én Zéténykémet. Te jó ég, Zétényke? Mi lelt engem? A jelenetet elnézve, a gyomromból indulva valami rendkívül kellemetlen érzés vonul át végtagjaimon, mintha valami minden egyes sejtemet halálra akarná szorongatni, de a kínzás elhúzása kedvéért elképesztően lassan csinálja.
- És benned kit tisztelhetünk? - kérdem magamra mosolyt erőltetve a fekete boszorkánytól, a lehető legkedvesebb hangomon. Hogy mennyire volt is az, nem igazán tudom eldönteni, mert mindeközben saját magam büszkeségével viaskodva próbálom elhessegetni a rám törő, szerelemtől lila és féltékenységtől zöldes-sárgás ködöt. Persze sikertelenül, emiatt pedig egyre idegesebben markolászom átokszórásra kész pálcámat.
Utoljára módosította:Farkas Piroska Beáta, 2020. február 24. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. február 27. 20:35 | Link

Piri és Zétény  Smiley

Nem tudtam eldönteni, hogy mit is kéne erre reagálnom. Szimplán sót kértem, nem pedig mézes-madzagot. Mert hát… Zétény az Zétény, valljuk be.
- Zétény drága, jól vagy? – homlokára tettem a kezem, hogy megnézzem, nincs-e láza véletlenül. – Öt éve ide járok, valószínűleg azért, mert az egóddal voltál elfoglalva, vagy a könnyen kapható, üres fejű libákra, akik melegedni járnak suliba.
Aucs, ez erős volt, de igen, nagyjából ez az, amit kinéztem a srácból, meg ugye, itt még a falnak is füle van. Az pedig csak rossz jel lehet, ha Zétény, az a Farkas Zétény – tessék, meg a neve se áll jól –, engem megközelít.
Valentin napon, tegyük hozzá.
- Na! Ne legyél pofátlan a kicsikkel! – horkantam fel kissé mérgesen. A gólyát áttessékeltem a mellettem levő helyre, Zétényke miatt csak ne hagyja abba a táplálkozást, nem ér ennyit.
- Ajtay Brigitta Luca vagyok – forgattam a szemem. – De ha Lucának mersz hívni, véged. Ez szól neked is, „Piroska”. Nem tévesztettél asztalt? Épp egy farkas készül itt lakomázni.
Csak tippeltem, mert mintha az eridonosok között láttam volna a kis csajt. Nem voltam a legjobb hangulatomban a szakítás óta, és valószínűleg, a mosolynak szánt grimasza alapján a csajszinak se voltam épp szimpi.
- Köszi. – A sót gyorsa megkaparintva igyekeztem a reggelimre koncentrálni. Az fix, hogy ma jobb, ha nem a Nagyteremben fogyasztok italt, mielőtt még bárki megitatna velem valami borzalmat, és olyat tennék, amit még én is megbánok.
Gyanús ez a bárgyú vigyor, és a bámulás, amivel Zétény engem illet. – Mi ilyen érdekes?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 1. 16:41 | Link

Fapiri és Brigi

Hát nem tudom, hogy eddig hol tanult a lány, de nekem nem biztos, hogy így menne ez a táncoltatás. Végül is mindegy, a célunkat elértük, és még egy gyönyörűség is csatlakozott hozzánk! Hát milyen szerencsés nap ez! Csak nézek rá, amikor a hogylétemről kérdez, hát ennél jobban már csak meztelenül az ágyban lehetnék vele, de talán még korai lenne felvetnie ezt az ötletet. Kell még hozzá egy-két perc, amikor már teljesen eldobom az agyamat tőle. Piri kérdése bennem is felvetődött, szóval mikor odaviszem a sót a fekete démonnak, akinél remélem, minél hamarabb elkárhozhatok, vagy amit csak akar, én is megkérdezem tőle. A válasz kicsit lelombozó, de végül is valamennyire érthető.
- Én hat éve nem voltam itt, de a hírem itt maradhatott, talán azért hitted, hogy másokra vesztegetném a drága időmet, nem pedig mondjuk egy ilyen intelligens és belevaló Rellonos lányba – közben, hogy odaférjek, el kell távolítanom egy gólyát, amire a drága, mint egy igazi anyuka, aki a gyermekeit védelmezi, rám szól. Igazán igaza lehet, talán goromba voltam, kicsit el is szégyellem magam.
- Bocsánat öcsi, kicsit túlreagáltam – még rá is kacsintok a kissrácra, aki erre egy picit belefehéredik a bocsánatkérésembe és egyenes vonalú gyorsuló mozgást végezve, a legrövidebb úton távozik a közelemből.
- Oké Ajtai Brigitta L… ezt nem mondom ki, hehe – mosolygok és bele is pirulok, hogy majdnem elrontottam a kérését annak, a szívem ilyen nagymértékben megdobogtatja. Annyira kifordít önmagamtól, hogy kezdem megérteni az itteni Valentin napos csőrözőket. Nem, hogy megérteni, irigylem őket, és felkacagok, ahogy helyre teszi Piroskát.
- Amúgy ő tényleg Piroska, eltaláltad, de nagyon jó szójátékot hoztál össze ám! – kisöprök egy tincset a szeme elől, hogy jobban láthassam azokat a csodálatos lélektükröket. Lenyűgöző, ahogy megrebben a szempillája, és akkor még lejjebb sem csúszott a tekintetem. Milyen kincseket rejt ez a ruha, nem igaz? Lehet, hogy a barlangfürdőbe viszem elrandizni, ahol egy ablakon át beszűrődik a Hold fénye, és aww megcsókolom a szája helyén lévő gyümölcsöket, te jó Merlin!
- Minden, de főleg te. Nagyon szép a hajad – elkezdem felfűzni az ujjaimra pár szexisen leomló tincsét, a puha haj, körbefon, magához láncol és az illata is vadító. Soha nem offolta még senki sem ennyire le az agyam, és ez a viselkedés olyan idegen volt eddig tőlem, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen bennem. Most viszont nem érdekel semmi, csak ez a fekete hajú csoda, akihez egy kicsit közelebb húzódok és „észrevétlenül” a combjára teszem a bal kezem. Nagyot sóhajtok és lángrózsák gyúlnak az arcomon, ahogy őt bámulom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. március 7. 23:50 | Link

Brigi és Zétény

Elmondhatatlanul zavar a jelenlegi helyzetem. Leültem ide, a Rellon asztalhoz abban a reményben, hogy szépen nyugodtan, minden atrocitástól mentesen falatozhatok reggeli címszó alatt, hogy aztán energiával telve mehessek a dolgomra. Erre tessék. Naivabb nem is lehettem volna.
Némi görcs alakul a gyomromban, ahogy a szépszeműt nézem a barnaság körül legyeskedni. Nem is tudom, mi idegesítőbb, a látvány, vagy a tény, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőlem. Fogaimat összeszorítva próbálom kitisztítani az elmém, mint ahogy némely, már túlon-túl görbére sikeredett éjszakákon szoktam, mikor hirtelen leülve elönt az érzés, hogy ez már sok, a tévképzettel, hogy elég akaraterővel kiugorhatok ebből a homályos és képlékeny állapotból. Annyira elhiszem, hogy már szinte fizikai fájdalmat okoz a kudarc a felismerésben, mi szerint bármennyire akarom és koncentrálok, még mindig nehézkes a fókusz, élesek az érzelmek és túlontúl gyorsan pörögnek a képek... Ez is olyan. Próbálom kikapcsolni, de nem megy, a halvány sejtés ellenére sem, hogy lehetne ez másképp is, mert volt ez másképp, ennek a ténynek tudatában pedig még él bennem a remény, hogy lesz is még másképp, úgy, mint akár csak tíz perccel ezelőtt... De akkor miért nem tudom kikapcsolni? Csak egyre idegesebb leszek attól, hogy fáj, nem engem ugrál körbe és magasztal az egekig szemeivel és szavaival, hanem a lányt, aki úgy csörtetett a mi kis társalgásunkba, mint a medve a tusnádfürdői nyaralónkba a mézért.
Öt éve... Azt mondta, öt éve jár ide. Hm. Akkor mindennek tetejébe az osztálytársam. Jó tudni.
A jelenetet nézve némi daccal mozdulatomban húzom magam elé a korábban eltolt tányérom, és újabbat harapok reggelim eddig meghagyott maradékából. Nem, azért sem vagyok hajlandó elmenni. Egyedül érkeztem, nem távozok csak azért, mert a kék szemek találtak másik, ténylegesen zöld mezőt maguknak. Plusz a féltékenységtől megéheztem.
- Bizony. És én vagyok az a Farkas is. - jutalmazom, ezúttal némileg őszintébb mosollyal szívem és eszem elrablójának elrablóját a beszólásért, mert eléggé beletrafált a lelkem, még ha nem is egészen így képzelte. Mi tagadás, a ráérzőképessége valamelyest működésben van.
Ettől viszont nem lett szimpatikusabb, sőt. Csak egy újabb ok, amiért az én drágám közelebb akar furakodni hozzá, megérinteni, szinte a lány bőre alá akar bújni. Nem. Az nem lehet. Nem bírom tovább ezt a látványt.
Sajnos a rágás nem foglalt le kellőképpen, és a pálcám lassan összetörik a kezem ideges szorításától. A pálcám. Nos, a lánnyal nem tehetek semmit, ha nem akarom, hogy még ennél is jobban körüllepje, mint valami takaró, így bármennyire fáj a lelkemnek még a gondolat is, de a kékszeműt kell lekapcsolnom valahogy. Körülnézve, nem messze tőlünk egy levesfazekat pillantok meg, benne valami rózsaszín lével - Talán cseresznyeleves? Mindegy is... -, és nyomban megszületik a nem túl elegáns, de annál hatásosabbnak tűnő gondolat a fejemben.
Némán, a lehető legfeltűnésmentesebben varázsolni kezdek. Megemelve a fazekat a velem szemben ülők háta mögé lebegtetem, amit szinte senki nem vesz észre, vagy ha igen is, van jobb dolguk is, mint holmi lebegő fazekakkal foglalkozni. Amikor a fazék már Zétény fölött lebeg, célja beteljesülését várva, némileg habozni kezdek. Sajnálom szegény fiút, a jóképű pofiját és gondosan rendezett frizuráját, de elég a boszorkányra pillantania, hogy sértettség erőt vegyen rajtam.
Szabályosan a fiú fejébe húzom a fazekat, minek teljes tartalma a fiú nyakába ömlik. Hirtelen ötlettől vezérelve gyors ragasztó bűbájt is elmormolok magamban, abban a reményben, hogy ilyen bódult állapotban időbe telik neki levarázsolni fejéről a fazekat, és addig se kell nézegetnem a másikra emelt szerelmetes tekintetét.
- Jaj, Zétény, jól vagy? - pattanok fel ültő helyemben, a teljesen döbbent ábrázattal, mintha számomra is váratlan lenne az előállt helyzet. Oké, azt már most kezdem sajnálni, hogy így egyáltalán nem nézegethetem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 8. 15:05 | Link

Piri és Zétény

Te jó Merlin, kétszer meg kellett volna gondolnom, hogy lejöjjek-e ma a Nagyterembe. Itt mindenkinek elmentek otthonról?
- Oh. A híred megelőzött – még mindig nehezemre esett elhinni, hogy Zétény épp nekem szenteljen figyelmet, pláne, hogy a kis fruska jól láthatóan nem örült ennek. Csak remélem, hogy nem a főnixet szédítette előttem. A gyerek döbbenten oldalgott el, hogy kipletykálja az eseményeket a haverjaival. Na, szép. Innentől csak fohászkodhatok, hogy ne terjedjen el még ma délutánra, hogy Zétény megkörnyékezett.
Itt még a falnak is füle van.
- Azért! – A Lucáért haraptam volna, nem túl pozitív értelemben.
- Biztos minden oké? – puhatolóztam, mert erősen zavart ez a hirtelen közelsége, hogy a hajamat birizgálta, amikor az a tincs tökéletesen jó helyen volt ott. Nem tagadom, nagyon nehéz megállni, hogy ne szedjem én is a sátorfámat, és húzzak fel a szobámba a kajával együtt.
Vagy még jobb, Apnyunál védelmet keresni. Ott tuti nem merné ezt.
- Öhm… köszönöm – Jó lenne nem elvörösödni ettől. Fura ez az egész. Úgy értem, Zétény jóképű, meg minden, csak… na, nem tudom, mit kezdjek ezzel. Nem vagyok egy romantikus alkat, és egy kellemetlen szakításon, eljegyzés-felbontáson is túlestem nemrég.
- Piroska, én erre a farkasra gondoltam, itt – veregettem vállon Zétényt. – Vagy mondjam inkább úgy, hogy házisárkány?
Nem vette a lapot egyikük se, de mindegy. Gyakorolnom kell ezt még ezek szerint.
- Hé! Normális vagy?! – förmedtem rá a piroskára, aki amúgy is Piroska. Rám is jutott némileg a levesből, de elsőnek Zétény fejéről távolítottam el az edényt.
Aztán egy szalvétával álltam neki letörölgetni az arcát, ha engedi.
- Nyugi, nem fojtalak bele.
A piros csajszi még megfizet ezért. – Drága, remélem, tudod, hogy mások ebédjét tetted éppen tönkre. Ez nagyon nem volt szép viselkedés tőled, és most azonnal feltakarítod, mielőtt a házvezetődnél teszek panaszt a viselkedésedért. És bocsánatot kérsz azért, amiért a manók kemény munkáját semmibe vetted az imént. Szerintem egy heti konyhai büntetőmunka kiváló lecke lenne neked, hogy megtanuld megbecsülni, amink van. Vannak, akik ölni tudnának egy tál levesért, csak végre ehessenek rendesen.
Sose értettem ezt a pazarló hozzáállást. Nekünk otthon azt tanították, hogy ne vegyük természetesnek azt, ami az orrunk előtt van, és adjunk hálát érte, hogy nekünk ennyivel több van, és nem a kukából kell maradékok után guberálnunk.
Mert sajnos van ilyen, még a mai modernizálódó világban is. Nagyon fel tud bosszantani ez a szintű pocsékolás, és nem túlzottan érdekel, milyen indoknál fogva borította Zétényre a kaját. – Mellesleg ez nagyon gyerekes viselkedés a részedről.
Ugyan nem voltam prefektus, ám ezt mégsem hagyhattam szó nélkül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 9. 12:09 | Link

Fapiri és Brigi

A mai nap ennél jobban nem alakulhatott volna, amióta megláttam ezt a lányt. Pirikével sem volt rossz a kezdet, de most, hogy itt ülök Brigi mellett és a kis gyökér is gyerek elment, hogy ideférjek, egyszerűen életem egyik legjobb napja. Hát hogy a fenébe nem találkoztam én még vele? Hányszor fogom én még ma ezt elmondani?
- Persze, hogy minden oké – nem is értem, hogy mi lenne ebben az egészben nem oké. Olyan jó itt mellette lenni, olyan jó illatú parfümöt használ, hogy ha csak kettesben lennénk itt… már biztos letámadtam volna, és az asztalon válnánk eggyé örökre. De sokan vannak, és egyelőre várnom kell, amíg majd igent mond. Lehet, hogy mégsem kéne sokat várni és meg kéne csókolnom? Talán nem érzi, hogy mennyire oda vagyok érte! Ne siessünk, nem szeretném, ha elszaladna, így maradok a bókoknál, amibe én látom, hogy bele is pirul. Biztos, hogy nem képzelődöm, tetszem neki!
- Házisárkány! – nevetni kezdek, ez jó vicc tényleg, szerintem az évszázad vicce, de akkor valami eltalál és sötét lesz. Érzek valami levest, és mérges leszek. De csak egy pillanatra, ugyanis Brigi elkezdi letörölni az arcomról a levest, azt hiszem leves, ahogy belenyalintok. Ó, de édes, ahogy kedvesen letörölget, nem? Meg lehet zabálni. És akkor kiderül, hogy Piroska - akinek van pofája megkérdezni, hogy jól vagyok-e – csinálta. Hát rohadt vicces volt amúgy, csakhogy mára felkészültem, és leperexet tettem mindenhová, hogy a sok nyál ne tegyen rosszat a ruháimra, amit a szerelmesek elszórnak. Így a leves szépen lefolyik rólam, igaz a hajam leveses marad, de annyi baj legyen, az arcom nem az! Hála az édes és puha kezek szorgalmának. Aztán az, hogy felháborodik Brigi, valami csoda. És mennyire igaza van, hogy a kajával nem játszunk, öcsém! Amúgy sem értem, hogy mit akart ezzel elérni Piroska, de most jól megjárta! Még büntimunkát is kioszt neki a drága prefektusom, kellett ennek a kislánynak ideülnie közénk.
- Igen, eléggé gyerekes dolog volt Piroska, egyetértek a drágával – bólogatok, majd a másikra nézek. Előhúzom a pálcámat és ha hagyja Brigi kicsit feltekerem a haját rá, azt a puha és illatos haját, Merlinre! Illetve a pálcámra, de Merlinre!
- Mert te például – engedem el a haját, az pedig visszahajlik a helyére, majd a pálca hegytét Brigi orrán húzom végig, hogy csiklandozza. – Egy nagyon kedves lány vagy – fejezem be mosolyogva, majd az Eridonos felé butatok a pálcámmal. – De ő, egy nagyon kis kellemetlen alak. Stupor – az átok hirtelen röppen és találja el a célpontomat, aki ennek hatására elrepül és vélhetően el is ájul, ha már eddig mindenki ezt tette ettől. Na, most, hogy végeztem a kellemetlenkedővel, újra Brigi felé nézek és kedvesen rámosolygok.
- Van kedved sétálni? Vagy képzeld, nemrég tanultam meg masszírozni, nem fáj a hátad? Szívesen megmutatnám, milyen tehetséges vagyok… nyilván nem itt. Kicsit szégyenlős vagyok – persze hazugság, de én nem szoktam hazudni, mint az tudjuk. Tehát ha a hírem megelőzött, ezt is tudhatja, így ergo talán elhiszi és akkor elmehetünk valami kevesebb szempár figyelte helyre. Érdekes, hogy pont most kezdek el hazudni, még zavar is valamennyire, sőt eléggé. De hát Brigiért mindent meg kell tennem, mert aww, ő az én múzsám!
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. március 9. 19:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. március 13. 22:16 | Link

Babóca

- Neked? Egy játékmackót. Azt csókolgasd, ne az itteni fiúkat.
És ezt még ha el is viccelem, komolyan gondolom. Minden fiú egy mocsok, én is, szóval pontosan tudom, hogy nem kellene a közelükbe mennie, még nem. Majd mondjuk egy három év múlva. De hiába találtam én ki ezt ennyire remekül, tudom, hogy Médi nem fog három évet várni, olyan, mint az apja, folyton rohan, és mindent azonnal meg akar élni.
- Tudtad, hogy több nevinéssel volt dolgom, mint az összes többi házzal együttvéve? A múltkor csináltam egy statisztikát.
És abba nem is kaptak helyet a plátói szerelmeim, szóval gyakorlatilag saját magamnak csináltam azt, hogy most egy navinés a feleségem. Packáztam a sorssal, és megkaptam Editet. Mondjuk ki szív nagyobbat, ugyebár. Eddig úgy néz ki, hogy a tempónk alapján tényleg örökre házasok leszünk, mert egy csók, annyi se történt közöttünk. Az oltár nem számít, ott épp csak megérintettem az ajkai szélét, szóval az minden volt, csak csók nem.
- Egy eridonost. Túl negatív vagy a navinésekkel, a levitások bosszantanának, a rellonosok is, mert a jellemedhez túl hasonlóak, de egy tiszta szívű eridonos nem lenne rossz. Leszámítva, hogy lelkileg tönkretennéd, mert náluk a srácok túl jók, így szívügyileg.
- Tökömnek kérdezel, ha utána hánynál.
Felem nyugodtan, miközben elkezdek egy banánt kínosan lassan meghámozni. Méghogy valaki. Egy halott, mert kinyírom a francba.
- Naaa, és ki a kis lovagod ÉdiMédi?
Kérdezem mégis érdeklődve. Neki nem kell tudnia, hogy meg kívánom ölni a másikat. Akárki lehet, kellene egy név is hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. március 15. 19:12 | Link

FarkasPajtás

Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Olyan nagyon örültem neki, amikor kiderült, hogy olyan, mint én, mosolyogtam, és lelkes voltam, és akartam, hogy tudja. Azonnal akartam. És igen, itt az akartam a jó szó, mert engem ez az egész fellelkesít. Engem ez az egész boldoggá tesz. Én ezt élvezem. És mivel nem találkoztam még olyannal, aki hozzám fogható volna, nem tudom elképzelni, hogy van ember, aki nem lelkes. Aki nem élvezi az átváltozás utáni csodát, az érzékszervei ilyen fokú aktiválódását, aki nem szereti ezt az egészet. Persze mondták, hogy nem mindenki úgy gondol erre, ahogy én, hogy vannak, akik ezt nem találják jó dolognak, akik nem találták meg ennek a szépségét, de azt nem tették hozzá, hogy az emberek többnyire nem lelkesek a ténytől, hogy vérfarkassá válnak. Pedig ez a nagy helyzet. Az emberek többnyire nem lelkesek ettől,  és ezt nekem még meg kell tanulnom.
Bólogatok párat az Igézőre, de nem mondok semmi mást, mert nem is az lenne a lényeg, hogy mit ír az újság, meg, hogy mit csinálok én egy átlagos – átlagos, és nem egy varázsiskola és környéke által karanténba zárt, tanulmányi tevékenységek űzésével töltött – napon. Aztán, mert más nincs, meg kell törni a mély filozofálást, és máris ott a megoldás: Vérfarkasok vagyunk. Szinte hallom is, ahogy átfordulnak még egyet a kerekek, kattannak, összeillenek, az információ és szómorzsák eggyé lesznek, és a végén ott van a tény, hogy kattannak egy akkorát hogy abból szinte kihallatszik az az egy szó, az az egy, ami összeköt minket.
- Azért akkor mégsem volt annyira szar a poén.
Állapítom meg abból, hogy amikor leesik neki, nevetni kezd. Tudom, hogy ezen, tudom, hogy azért, mert vicces, mert így, ennek tudatában a valós értelme a „farkasszem”-nek igen is vicces. Ironikus és vicces. Előreveszem a hajzuhatagom, a göndör, fehér tincseket piszkálom, amíg kineveti magát, mert hát ez olyan dolog, amit az ember nem tud kiszámítani, mindenki más hosszúságig nevet egy-egy viccen. Nekem, ha betalál, képes vagyok órákig is szakadni, olyan hosszan, hogy már mindenem fáj.
- Miért olyan hihetetlen?
Húzom össze a szemöldökömet gyanúsan, mert nem értem, szerintem rajtam jobban is látszik a dolog, hogy mi vagyok, mint rajta. Egyszerűen olyan vagyok, amilyen, és még rá is erősítek erre a farkas dologra. Igen, kicsit különbözünk, tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2020. március 19. 23:16 | Link

.team fullmoon?. szemezgetés is. wtf.


Nem direkt teszi, ez a „varázsa”. Nem akarta elrontani és lelombozni a másikat, akaratlanul, hiszen fogalma sem volt arról, hogy mi zajlik benne, annyira ritka és furcsa ez a jelenet, hogy nem épp használható, vagy épp racionális gondolkodású. Valljuk be, ritkán találkozik bárkivel arról az oldalról, amelybe ragadt és amely igazából felelős azért, amilyen. Mert ha nem lett volna a saját kavarca a fejében, talán ő is könnyedén adná, adta volna át magát az érzésnek és dőlt volna bele a pillanat kardjába önként, csak hogy élvezhesse. De nem, ehelyett, szegény lány, kifogta talán a legrosszabb választást, amit ebben a helyzetben, ettől a ténytől várni lehetett. Ő nem az az ember, aki könnyedén fogja fel és éli, minden pillanatában totál lángon ég, főleg, amikor megérzi az első jeleket. Ő túladna rajta ha lehetne, elfelejtené, azonban már akkor, amikor belekerült, közölték, hogy az nem lehetséges, mert ha minden egyes Hold után elvennék az emlékeket, agya egy idő után mást se adna, vagyis, ő erre emlékszik, hogy a sok módosítás valamit megzavar. Annál meg még a mostani, melankolikus helyzete is ezerszer jobb, mintsem a nyálát csorgassa és bambám bámuljon a falra, fel se fogva a világot. Nos, akkor inkább tovább öli meg a lelkesedést és ilyenek. Valamit valamiért?
Bár neki az a tény is elég lett volna, hogy hol látta, de nem, tovább kell menni, mert, nos, mindig van tovább. Csak ő az egyszerű, ezt már tudja, neki más háttér és helyzet áll fent, mint neki. Izgulhatna, mert sosem beszélt úgymond hírességgel, aki újságokban szerepel és mindenki tudja szinte, ki ő, csak épp nincsen ideje rá. Amúgy sem tini, hogy ilyet tegyen, de egy egészséges szint mindenkiben benne van, még ha most akkor se tudna egy sort se felidézni a munkásságából, ha ütik. Ciki, de maradt a mugli világban fejben, sokszor.
- És közben itt vagy – motyogja, utalva az Igézőre, mert nem tudja elképzelni, mi vitte rá arra, hogy most ide jöjjön, a világ egy szegletébe és tanuljon. Ő sem az átlag életkorban van, ha jól tippeli és még le sem öregezi, kicsit hajaz saját magára, hogy végül is, neki se kéne itt lennie, de mégis, itt ül, ennél az asztalnál, szemben vele és épp felfogja, min dolgozott eddig. És végül kitör belőle. Kell idő, mire csillapodik és képes ismét nyugodtan levegőt venni. Ekkor pillant rá, ismét, és szusszan egyet.
- Nem tudom, hogy szar poén volt-e – tényleg nem. Azt se tudja, miért nevetett. Mert agyának kellett idő, mire feldolgozza, megemészti a hallottakat. És ahogy az előbb hiányolta, most úgy érzi, apró görcsbe ránduló gyomrát és izzadni kezdő tenyereit. Vérfarkas. Ő is az, itt ül vele szemben és olyan könnyedén kezelte, jelentette ki, mintha a horoszkópról lenne szó. Ez elképeszti, megijeszti, nem tudja mit tesz még vele. Nyel egy aprót, torka száraz. Megkeresi az italát és nagyot kortyol, állán csordul le a csepp a mohóságtól. A pohár alja koppan és az előbbi nevetésnek nyoma sincs. Csendben bámul rá.
- Mert nem olyan dolog ez, amiben jó osztozni. Vagy amiről... itt kéne beszélni – láthatóan most kezdi igazán feszélyezni, hogy ülnek körülöttük. Nagyon. Ebből olvashat a másik, hogy ő eddig ezt tabuként kezelte.
- Honnan tudod? - mert közben kíváncsi, menekülne is a helyzettől, de már nem az a nyúl, aki megállt a vasútállomáson a zsáknyi életével. Tudta, hogy nincs egyedül, mert nincs, mégis, valahogy vegyes érzések. Mert azt is tudja, mivel jár ez. A fájdalom is lehet az, ami összeköt.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. március 19. 23:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. március 26. 13:05 | Link

Belián

- Így alakult.
Bólogatok, mert nem hiszem, hogy ez most egy olyan téma kell, hogy legyen, amit most itt nekiállunk kivesézni. Az én történetem mostanra már bonyolultabb lett, el kellene indulni Ádámtól meg Évától, sőt Lilittől basszus, hogy mindent letisztázzunk, ne maradjanak ki lényeges részletek. Mert az életem mostanra olyanná vált, mint egy szappanopera. Van itt minden. Szex, vérfarkasság, titkolt testvér.
- Szóval frusztrál a téma.
Értem én, hogy nem akarja éppen itt megbeszélni, de én meg nem akartam várni vele. A tény, hogy van itt más is, aki olyan mint én, engem felvillanyoz, amúgy sem tartom rossz dolognak a farkas létet, mert jó, vannak nem jó részei, mint az átváltozás fájdalma, a gyermektelenség - esetemben legalábbis -, a gyilkos vágy, de ugyanakkor ott van az a számos új élmény. A hangok, az illatok, a sebesség, az éjszaka minden mozzanata, amit emberként nem élsz meg. Én szeretem a farkas létet, olykor jobban, mint az emberit, és talán képes lennék örökre benne maradni.
- De én örülök neked.
Széles, lelkes vigyort küldök meg felé, mert én tényleg, őszintén boldog vagyok attól, hogy ő itt van. Hát van ennél csodálatosabb? Én nem hiszem. Ketten vagyunk. Végre van valaki, akivel meg tudom beszélni ezeket. Jó, egy kicsit nehéz menet lesz, mert látom rajta, hogy ő nem akkora rajongással viseltetik eziránt, mint én, de ez még változhat, irányába is, irányomba is. Minden azon múlik, hogy hogyan hatunk egymásra.
- Te nem érzed? Én egyből kiszúrtam.
Ott van az az érzés. Egyből kiszúrtam őt a tömegben, és kizárt, hogy ennyire jó huszonkilencedik érzékkel rendelkeznék. Viszont meg akarom tartani, és ahhoz nem kellene most jobban sokkolnom.
- Majd talizunk.
Ezzel pedig én távozok is. Szó szerint. Felkelve ugyanis hátradobom a hajam, és kilibbenek a teremből.

Love Love Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
Írta: 2020. március 26. 16:22 | Link

Brümi

Eszembe sem jutott fiúkat csókolni. Még lányokat sem, arcon sem, nem hogy fiúkat! A család kivételes, meg talán a jó barátok, akiknek néha-néha adok egy cuppanós puszit a pofijukra, Berci a legnagyobb kivétel, ő minden nap kap, na de ennyi, idegeneknek osszon csókot a dementor.
- Fúj, Berci, remélem nem úúúgy - nyújtom el az utolsó szócskát. Hallani sem akarok róla, sem máséról. Az úgy az egy nagyon...undorító dolog, biztosan sosem akarom csinálni, így hallani sem róla. Elég a tudat, hogy ő meg a...felesége ha még nem is, de nemsokára elkezdenek házas életet élni, aztán majd nem győzöm Bercit a fellegekből lehozni.
- Az nem számít - legyintek az ötletre és a levezetésre. A mai nap pont arról szól, hogy belemásszunk mások életébe és a szívügyeik meginogjanak. Egyébként meg lehet, hogy pont valami jó fog kisülni az egészből és élete nagy szerelmét találja meg nekem köszönhetően.
Berci viszont kedves és jó lelkű, épp ezért kifejt nekem bármit, amit kérek. Hát bár ne kértem volna, hogy válaszoljon, mire jó a nyelves csók a gusztustalankodáson kívül. Tényleg küzdenem kell a pocakkal, nehogy visszaköszönjön bármi is.
- Hát mit gondolsz, ki? - fél szemöldökömet felvonva nézek rá, végig figyelem azt a mozdulatsort, amivel meghámozza a banánt. Még össze is vonom a szemöldököm, mire elmosolyodom és nyomok egy puszit az arcára. - Hát te, ki más?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. március 27. 23:28 | Link

Babóca

Arcomra kiül az ellenállhatatlan mosoly, ami szépen, lassan átvált abba a szemét, rohadék mosolyba, amitől olyan vagyok, mintha az ördög kölyke volnék. Zöldes szemeimet pajkosan rávillantom a mellettem ülőre, és megengedek magamnak egy kis nevetést.
- Hidd el Médi, amikor elkezded, rájössz, hogy a szex minden, csak nem fúj. Simán kinézem belőled, hogy az elején olyan leszel, mint a nyulak. Csak két dolog. Védekezz és ne feküdj le senkivel szánalomból.
Remélem frászt kap kétszer, hogy a szex, mint szó elhangzik a beszélgetésünkben. Kérdezett, utalgatott, hát mit vár? Ismer engem. Én nem a nagyanyja vagyok, sem az anyja, hogy azt mondjam neki, a gólya hozza a gyereket, meg majd idővel jön a méhecske meg a virágok. Ezzel anya is megpróbálkozott. Nem lehetett könnyű neki, mert én voltam a negyedik fiú, akit megpróbált felvilágosítani, mire közöltem vele, hogy már túl vagyok az elsőn, és a testvéreim mindent elmondtak. Nem könnyű négy fiúval, én tudom. Amikor tíz évesen kiderült, hogy van tetoválásom, szerintem akkor tört el valami benne. A bátyáim azt mondták, hogy nem vagyok eléggé tökös, hogy legyen, de lett. Egyszerre velük. A majmok azóta is a karomon vannak. Igaz, kellett már korrigálni az elmúlt tíz évben őket.
- Biztos, hogy nem velem akarsz nyelves csókot váltani. Ez nem a sötét középkor, hogy az unokatestvérek összeálljanak.
Ráadásul nekem ott van Edit, elég egy gyerek az életembe, nincs szükségem még egyre, aki ráadásul a rokonom is. Amióta aktív vagyok szexuálisan, sosem telt el ennyi idő anélkül, hogy csinálnám. Most meg. Malmozok. Még évekig kábé. Lehet, hogy elsorvad szegényem, ha így haladunk.
- Szóval, ki az? Nem baj, ha gáz, elsőre lehet gáz pasid.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2020. március 29. 12:53 | Link

.team fullmoon?. szemezgetés is. wtf.


Nem tudja, hogy alakulhatott volna még, neki ez volt a természetes reakció, ahogy becsapódott és ahogy mozdult. Nem erőltetett semmit sem, talán csak a nevetés egy részét, de az mégis jobban jött ki, mint a kiabálás, amely először eszébe jutott. Már mindegy, megy a múltba, kifolyik az ujjai közül és elmegy a többi közé.
- Én... sajnálom, nem akartam rombolni – félszeg mosollyal pillant felé, hogy ne haragudjon rá annyira és azonnal, hogy amúgy béna, de igyekszik. Vagy valami ilyesmi. De reméli érzi, hogy ez nem olyan asztaltéma, amelyet most bólogatva fog végighallgatni, mert a figyelem a többitől is létező dolog és azonnal reagál rá. Szeme sarkából lesi azokat, akik körbeveszik őket, figyel és megint csak őrzi a maga kis titkát, ha eddig még nem esett le ezeknek vagy nem hallották úgy, ahogy. Lehet már mindegy az egész, amit fent próbál tartani és most dőlt össze? Kicsit pánikol, elfojtja, lenyeli, de érzi, hogy tenyere izzad, szívverése felgyorsul, talán még pupillái is tágabbak. Nyugalom. Nem vesztheti el a fejét, mert akkor tényleg mindegy lesz.
- Iiiigen, egy kicsit. Mondhatni – ez egy fura kifejezés arra, hogy utálja, főleg tömegben, emberek előtt és amúgy is. Hogy nem beszél nagyon akkor sem, amikor kettesben van valakivel és kerüli, fel sem hozza. Fura szó az, mert nem frusztrálja, hanem inkább minden egyes alkalommal eltapossa az igazság, mert ha nem beszél róla, tud magának pár napig hazudni, hogy nincs is semmi. Ha tud. Fogalma sincs, mikor és hogyan sikerül, de egy ilyen után főképp nehezen, mintha elbújt volna és megtalálták volna, pedig épp a tömegben volt, szem előtt.
- Igen? - pislog rá, arra, hogy örülnek neki. Elég érdekes kijelentés ez, mert hát, nem szokás örülni annak, ami ennyire fáj és valahol, a kis sokk mellett érti is, hogy mire céloz, mert így nincs egyedül, úgy, ahogy ő eddig, de mivel neki ez volt a megszokott, fel sem vette. Inkább az az új és elfogadásra váró tény, hogy ketten vannak egy helyen. És akkor még hol van a harmadik... Nem, meg se említi, nem is gondol rá. Legkönnyebb tagadni.
- Nem, én nem érzek ilyeneket. Kellene? - vonja fel a szemöldökét, hogy oké, van valami, amiről még így sem tud? Ez új, hogy érezni, de tény, hogy nem nagyon ment mások közelébe, akiknél érezni kellett volna. De ha tenné is, lehet neki nem menne, nincs mágiája, lehet ahhoz köthető, logikus lenne, ha nekik emiatt plusz lenne, neki meg nem. Mindegy. Mire azonban feltenne bármely más kérdést vagy akármit, megemelkedik és indulni készül. Állát megemelve figyeli, amilyen gyorsan jött, úgy távozik. Oké.
- Szia – pislog párat, mielőtt eltűnik és végül sóhajt egy nagyot. A kaja kihűlt, ahogy a kávé is, de egy korttyal tünteti el azt, hogy aztán megelőzzön minden választ, felkel maga is és sietősen távozik. Nem, majd még magyarázkodni is fog, de most amúgy is el kell gondolkodnia. Ez erős kezdés volt.


//köszönöm a játékot <3//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. március 29. 18:33 | Link

Jules, te kedves

Magamban felépítettem a tökéletes érvrendszerem, pro és kontra egyaránt került bele, hogy kicsit se érezze a nő sulykolásnak, holott ez kőkeményen az lesz. Úgy vélem, hogy a lehető legalaposabb indokokat gyűjtöttem csokorba, és egy kis kedvességgel kötöttem össze őket. Induláskor még a legfinomabb kávénkat is lefőztem a számára, ám végül azt nem neki, hanem a velem szembe betérő első vendégnek adtam, ajándékba. Valljuk meg, kávéval érkezni egy kávézótulajdonosnak, túlontúl átlátszó lenne, így nem folyamodhatok ehhez az alantas megoldáshoz. Más kell, magamat és meggyőzőképességemet kell bevetnem ahhoz, hogy célt érjek a nőnél.
Azt hallottam, hogy lehetetlen megtörni, én mégis arra hajtok, hogy ez másként legyen. Én szeretném elérni azt az igent. Éppen ezért nem rohanom le, nem az irodájában keresem, hanem semleges terepen. Reggeli közben. Noha nem szokásom nem otthon enni, most mégis idejekorán indultam fel, feleségem még meg is jegyezte vicceskedve, hogy biztos benne, hogy egy másik nő van a dologban. Ó, ha tudná, hogy mennyire igaza van. Valóban egy másik nő. Egy makacs asszony, akinek elszántsága lenyűgöző, és aki ellen nekem olyan fegyverrel kell fellépnem, ami lehengerli. Valljuk be, a magabiztos külső mögött egy izgatott kisgyerek rejlik, hiszen olyan ez nekem, mint az apáknak a legó. Órákig válogatják a gyereknek a tökéleteset, amit végül ők raknak össze, órákon át kiszakadva a külvilágból. Egy legó sem szól igazán a gyerekről, és az én szándékom mögött is inkább saját örömöm rejlik, de erről később még mindenképpen szót ejtek.
- Jó reggelt, Jules!
Foglalok helyet a nő mellett, vidám mosolyt küldve felé. Órák óta ébren vagyok, napüdvözléssel indítottam ma is, mint minden reggel, így ha a másik nem is, én már régen fitt vagyok. Hófehér ingem, szürkés mellényem és nadrágom tökéletesen vasalt, egy gyűrődés, annyi sem látszik rajta. Igazán igényes a megjelenésem mindig, ez az elsődleges.
- Közeleg az új tanév, felkészült a rohamra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 18:49 | Link

Bandi
very sleepy morning | love my style

Úristen, annyira rohadtul fáradt, hogy az nem igaz. Reggel annyi ereje sem volt, hogy a tanév kezdetének üdvözlésére puccba vágja magát, elvégre az évnyitón már túl vannak, minek tegye a szépet? Ásítva egyet nyúl a kávéjáért és belekortyol, majd megigazítja a fején lévő napszemüveget. Azok a markáns gucci táskák kiemelik ugyan íriszeit, de nem feltétlenül szeretné megmutatni bárkinek őket. Mi több, jobb az ilyesmit elrejteni.
De miért is ilyen fáradt, tennétek fel a kérdést... Jó, ne mondjon senki semmit, de Counter Strike: Global Offensive bajnokság volt, amire nevezett a haverjaival, hajnal négyig nyomták, aztán elkövette azt a hatalmas hibát, hogy elaludt. Nagyjából három órára. Úgy kelt fel, mint akit összevertek, szekrényéből is csak lazán halászta össze a cuccokat. Szőke tincseit megfésülte, de az elektromosságtól mégis kissé pufinak és kócosnak tűnnek, így időről-időre odanyúl, hogy lelapítsa. Az is lehet, hogy már rég tökéletesen állnak, de ugye a mozgáskoordinációja és az észlelése ma nem az igazi. Révetegen bámulja az előtte heverő tányért, amin rántotta és egyéb, kiadós reggelinek való tetszeleg, de ahelyett, hogy rendesen enne, inkább csak beletúr.
Ebbe az idillbe csöppen bele András, aki túlontúl éber és túlontúl energikus. Jules már attól totálisan elfárad, hogy az aurájába kerül. - Jó reggelt - hangja kissé rekedtes, így megköszörüli torkát, fejét pedig a következő mondatra lassan, megfontoltan fordítja a férfi felé. Úgy nézek én ki, mint aki felkészült? Ne válaszolj. Mielőtt valami nem ideillőt mondhatna, visszanyeli az első gondolatát és halványan elmosolyodik.
- Erre nem lehet felkészülni. De látom Ön kimondottan friss - mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk, ez közel sem fricska. Tényleg menő, hogy képes így pörögni egy szokásos hétfő reggelen, de ami még ennél is fontosabb, valószínűleg azért van ez így, mert normális ember módjára... Nem is tudom, alszik?! Ó igen Jules, neked sem ártana.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. március 29. 19:16 | Link

Jules, te kedves

- A friss gyümölcslé a titka.
Vagy az, hogy nekem is volt ilyen az arcom, valamikor hajnali három környékén, amikor kezdődött a napom. Hat óra alvásnál többre nincs szükségem, számos alkalommal a négy is elég. Furcsa csodabogárnak tart, aki ismeri a szokásaimat, de ezért nem hibáztathatok senkit, hiszen én valóban ilyen vagyok. Szerencsére csak minimális bűnökkel, amiket nem is kell hangoztatnom, hiszen a privát világom részei. Néha olyannyira, hogy még szeretett feleségem sem kap belőlük osztályrészt.
- Ha már így összesodort minket az élet, lenne egy kérdésem.
Véletlenül persze, nem figyeltem meg a szokásait, és nem tudtam, hogy minden reggel itt találom egész biztosan. Ó, nem, én is épp olyan romlott lélek vagyok, mint mindenki más, és nem is tagadom, ha esetleg valaki rákérdez. Számos bűnöm van, apróbb vétségek, de az ember ettől válik tökéletessé, a hibáitól.
- Megkaptam a keretet, amit az iskola vezetősége megszabott a tanárok részére egy tanévre. Ez mennyire kötött? Ha mondjuk valaki, teszem azt egy önismeret vagy egy mugliismeret tárgyat oktató kolléga ezt nem kívánja kihasználni, átruházható?
Eszemben sincs a kolléganők munkásságának fontosságát kétségbe vonni, de valljuk be, egy önmagunkat vizsgáló tárgy esetében vajmi kevés szükség van egy akkora keretre, mint amit kaptunk. Ha esetleg egy-két kolléga úgy dönt, hogy nincs szüksége a pénzre, akkor nálam jó helyen lenne, én számos hasznos célra tudnám fordítani ezt az összeget, de ha a bővítés is szóba jöhet, nos akkor kiváló lenne az is. A kettő együtt pedig, valljuk be, pazar. Na de előbb a hölgyé a szerep, én pedig vajjal kenek meg egy kalácsot, amíg válaszát hallgatom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 22:16 | Link

Bandi
very sleepy morning | love my style

Friss gyümölcslé, meg még mit nem... Kávéjára sandít, végül napszemüvegét feltolja a fejére. Nem sokkal ijesztőbb látvány, mint másnaposan és akkor is dicsérték már meg, hogy jól néz ki. Irónia nélkül. A csészéért nyúl és ajkaihoz emeli, amikor Bandi ismét megszólal. A mozdulat megáll a levegőben, Jules pedig nagyot sóhajt, persze csak önmagában. Nem szeretne illetlennek tűnni, így nemes egyszerűséggel tovább folytatja az utat gyomra és a csésze között.
- Hallgatom - ennél bőbeszédűbb akkor sem lenne, ha kényszerítenék, viszont miután egy újabb korty legurul torkán, figyelmét a férfira fordítja. Evőeszközeit a tányérján hagyja, már letett arról, hogy nyugodtan elfogyassza a reggelijét. Komolyan, miért várják tőle, hogy hétfőn, hajnali fél nyolckor értelmes gondolatokat préseljen ki az agyából? Bah.
A kérdésre felvonja fél szemöldökét és érdeklődve dől hátra. Hát ez egy remek téma. Anton kicsit szabadosan kezeli a pénzügyeiket, szabad kezet ad Jules-nak, de azért néha napján rá-ránéz. Nem szereti, ha indokolatlanul sokat költenek és, bár idén emelkedett a tárgyakra fordítható keret, azért nincsenek túlzottan eleresztve továbbra sem. Ezzel kapcsolatban persze a szőkének vannak észrevételei, de nem az ő dolga, hogy jobb belátásra bírja az igazgatót. Ahogy András végez, kicsit emészti a hallottakat, de épp csak pár másodpercig, hogy aztán megvonhassa vállát.
- Ez nem az én hatásköröm. A keretet Anton szabja meg, ahogyan annak felhasználásáról is ő dönt, legalábbis megszabja annak határait - ez persze csak részben igaz. Túl korán van és túl hétfő ahhoz, hogy éhgyomorra, egy félig megivott kávé felett kezdjen el számolgatni. Jöjjön vissza a férfi mondjuk tíz óra körül, az egy egészen karakteres időpont.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
Írta: 2020. április 1. 11:24 | Link

Brümi

- Undorító vagy, Bercel
- legközelebb meggondolom, akarom-e vele tölteni a reggelit, ha közben ilyen témáékat érintünk. Már attól is borsódzik a hátam, hogy kimondja a szex szót. Brrr.
A számat inkább evésre használom, bár hiába próbálom lekötni magam, ha olyan témák is felbukkannak, mint a csókolózás és pasizás. Legszívesebben a szájába tömném a juharszirupos palacsintáját, vagy inkább az egész öntetes üveget, hátha attól befogja és az én gondolataim sem kalandoznak el.
- Nem érdekelnek a fiúk - szemeimet is megforgatom, hogy értse, én tényleg úgy gondoltam, ő az egyetlen férfi az életemben és nincs más. Apa lenne a másik, ha még velünk lenne, de így maradt nekem Berci, akin most elgondolkodok, megtartsam-e.
- Hé! Ha egyszer pasim lesz, ami nem fog előfordulni, akkor az egy félisten lesz - egészen sértődött hangon kérem ki magamnak. Hát miket feltételez ez az ember rólam? Hogy majd összeállok egy trollal?
Duzzogva harapom tovább a reggelim, nagy falatokat küzdök le és közben körbenézek a teremben. Kiszúrok egy lányt, aki azt hiszem, talán harmadikos eridonos. Felpattanok az asztaltól és Berci füléhez hajolok.
- Na ezt nézd - vigyorogva indulok meg a pirosak asztalához, ahol majd most ugrik a majom a vízbe. Szegény sokkal jobban el van foglalva az Edictum olvasásával, mint bármi mással, így esélytelen kivédenie, hogy a bájital az italába kerüljön, én pedig diadalittas mosollyal visszanézek a tesómra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Déry-Hajnal András
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 77
Írta: 2020. április 5. 09:14 | Link

Jules, te kedves

- Megszabja a határait.
Ismétlem magamban a szavakat, mert bizony ez nekem nagyon is úgy hat, hogy a nő elég szabad kezet kapott, pusztán csak annyit mondtak neki, hogy ésszel. Nos, az én kérésem mindenképpen határt súrol, és ezt tudom is. Egyrészt nyilván célszerű, hiszen, hogy máshogy tapasztalhatnák meg a gyerekek azt, amiről beszélek, ha a kezükbe foghatnak egy-egy bálványt, amik nem csak ködös emlékképek és holmi hamisítványok, másrészről viszont, ha illetlen kezek érintik ezeket a komoly műalkotásokat, az sem kizárt, hogy tudatlanságukkal nem törődve, a veszélyt nem érzékelve, vészt hoznának a fejünkre. Egy olyan helyen pedig, ahol a Levita torony minden évben leomlik, nem túl szerencsés a bálványok tömeges behozatala. Én magam is vívódom, de a bennem élő lelkes hitvilág imádó egyre csak felülkerekedik a józan ítélőképességen.
- Értem, és milyen eljáráson kell végigmennem, hogy esetleg a keretem bővítésére kerüljön sor?
Keresem a kiskaput nyilván, hiszen elvakultan keresem a lehetőséget mindig, mindenben. Az egyetem berkein belül jártam már kutatási területen, kifejezetten azon vallásokat kutatva, melyekbe mélyen hiszek, melyeket mélyen tisztelek. Tudom csűrni a dolgokat úgy, hogy az én előnyömre forduljanak. Nem vagyok rossz ember, sem megátalkodott gazfickó, csupáncsak a hobbim valahol életem egyik szerelme, olyan erősen kötődöm hozzá, hogy azért kész lennék komolyabb és tisztességtelenebb lépéseket is tenni, a bűntudat minimális érzete nélkül. Ezért is lehet az, hogy miközben válaszát hallom, teljes nyugalommal csorgatok némi áfonyalekvárt a vajas kétszersültemre. Elvégre, ezt csak egy kis érdeklődő beszélgetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bercel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
Írta: 2020. április 5. 10:02 | Link

Babóca

- Gondolod most.
Pedig nem, nem vagyok, és bár a nők játsszák az agyukat, meg tolják, hogy fúj, milyenek a férfiak, úgy, hogy már szinte bűntudatod van, de azért a szemük csak a fenekeden legeltetik. Legalábbis jobb esetben, Rosszabb esetben a férfiasságot tulajdonságait próbálják megállapítani a nadrágodon keresztül. És csak mert mondjuk nekünk bejön az iskoláslány style - Ne nézz ide Edit -, gusztustalanok vagyunk, de hogy ők az egyenruhára gerjednek, az olyan NŐI DOLOG, és akkor persze rendben is vagyunk. Mi undorítóak vagyunk, ők meg eszményiek és érzékenyek. Meg a pacinak a...
- Szóval nem. És a lányok? Nézzük csak, ha az évfolyamodban gondolkozol, akkooor, Helena Westland? Bár, nem. Kinézetre hasonlítotok. Elsőre tuti valaki totál eltérőt választanál.
Elgondolkozom az opciókon, hogy amennyiben Médi leszbikus lenne, melyik évfolyamtársára pörögne rá. Én kedves fiú voltam, és Gerdát választottam elérhetetlen szerelemnek, szóval, ha az érzékeim nem csalnak, ő is így tett.
- Megvan! Süveges Lili.
Biztos vagyok benne, hogy ha a lányokra bukik, akkor Lili az. Mert ő olyan cuki, tudjátok, a nagy barna szemeivel, meg azzal a kedves hangjával. Egy levitás, hát persze, nem is kérdéses. Navinéssel nem kezdene, de a levitás tökéletes választás.
- Miért lenne félisten? Jézusom, azok nagyon gázosak. Önimádóak és elvárják, hogy mindent megcsinálj nekik. Különben is, csak mert jól néz ki, nem jelenti azt, hogy nem veri szét a fejed, ha nem engedelmeskedsz neki. Ezt akarod?
Sosem hittem abban, hogy a jó testű, nárcisztikus izomagyak olyan nagyon jó választások lennének, sőt. Nem mondom, hogy én nem vagyok rendben, mert a kviddics adott egy jó alapot, de nem az a hobbim, hogy szabadidőmben a hasamat simogatom, és az izmaimat csókolgatom. Felpillantok, ahogy elindul, végignézem a mutatványát, és elismerően biccentek. Szép munka volt.
- Megvárod a végét, vagy inkább lépjünk le?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Aurortanonc, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 260
Összes hsz: 493
Írta: 2020. április 5. 13:59 | Link

Brümi

Valentin nap van, de mivel a születésnapom is, ezért a drága tesó megtehetné, hogy nem szívat a szerelem témával még tovább. Nem tudom, miből következtetett arra, hogy ha a fiúk nem érdekelnek, akkor biztos a lányok. Fel is vonom a szemöldököm és magamban elkönyvelem tök hülyének.
- Lili Nimród tesója, egy baráttal és egy barát tesóval főleg nem kezdenék. Duh. Egyébként a lányok sem tetszenek. Az gondolom jobb lenne, az apám és a fiútestvérek ezt könnyebben elfogadják, úgy tudom.
Hallottam pletykákat, na. Tudom, hogy a mai világban ez is teljesen rendben van, ahogy az is, hogy a fiúktól féltik a lányukat az apukák. Lehet az bármilyen fiú, úgyis ferde szemmel fog nézni rá, mert ez van beléjük kódolva. Ahogy Bercibe is. Azt hiszem, darabokra szaggatja a fiút, aki összetöri a szívem. Vagyis szaggatná, ha lenne ilyen.
- Dehogy akarom - eddig sem akartam pasizni, ezek után, amit Brümi mondott, már az a maradék icipicike kis kedvem is teljesen elment a dologtól. Hát nem hiányzik az életemből valaki, aki durván bánik velem.
A témát viszont megelégelem és a zsebemben rejtőző bájital leendő felhasználója fel is bukkan. Egyszerű dolgom van vele, mindenki el van ködösülve ma reggel, és nagyon hamar bele is iszik a töklébe, aminek a hatását már nem szívesen várnám ki. Visszasétálva Bercihez le sem ülök, csak leöblítem a gyorsan bekapott két falat palacsintát az innivalómmal és biccentek neki, hogy fussunk az életünkért mielőtt mi leszünk valamelyik bebájitalozott diák választottjai.

//Csodaszülinap volt Love Love//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 73 ... 81 82 [83] 84 85 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet