38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Farkas Zétény hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 21. 10:27 | Link

Lyra

Újabb év, gondoltam bevárom Lyrát, hogy még egy évig mellette lehessek. Meg amúgy is a franc se tudja, hogy hogy értették a szüleink azt, hogy ha végzünk, elveszem a szöszit. Lehet, hogy már az is benne volt a pakliban, hogy ha valamelyikünk hamarabb végez, bekövetkezik a szertartás. Nos, ezt egy évvel eltoltam a sikertelen vizsgaidőszaknak hála. Persze előre lejelentettem otthon, hogy nem volt időm semmire, nemhogy tanuljak – ami mint tudjuk, nem első a listán -, szóval ezt nézzék el nekem.
Most pedig felhúzom a dísztalárt, aminek az árából az egyhavi kajakészlet kijönne az egész kastély számára, Ly tényleg megtisztelve érezheti magát, hogy az oldalamon vonulhat majd be. Igen, mivel figyelnek minket, muszáj eljátszani, hogy i de jó barátok lettünk. Pedig alig találkoztunk, csak a kötelező időt töltöttük együtt, azt is nagyrészt szótlanul. Lyra tanult, legalább is mindig erre hivatkozott, engem meg nem érdekelt annyira, hogy azon a kevés eseten kívül megzavarjam a nyugalmát. Szóval nem, nem bratyiztunk még le, sőt meglehetősen foghíjas az ismeretségünk, és annyira nem is nagyon akarunk változtatni rajta.
Elslattyogok a Levita toronyhoz és letáborozok egy folyosói padra. Úgy hallottam, hogy szépen megégette az Ombozi itt a képeket, csak egyet tudok vele érteni, elég unalmasak. Még a míves zsebkendőmmel megigazítom a fényezést a cipőmön, majd rájövök, hogy nem ide beszéltük meg a találkát. Pedig „biztos” hogy örülne, ha innentől kéne végigmasíroznunk a nagyteremig. Szóval még mindig van egy kis időm, így a nagytermi folyosón nekidőlök egy oszlopnak, és úgy várom a menyasszonyom és közben nézem a tömeget. Ezeknek sem adtak enni egy hétig, annyira várják már a diri beszédnek a végét, látszik az arcukon. A HV-mnak intek, azért van, akivel nem árt jóban lenni, vagy legalább semlegesnek maradni. Végül megérkezik Lyra, na, ő már nem annyira derűs, amit a ruhájával ki is hangsúlyoz. Nem mondom, ő is bármit vesz fel, nem tudja elrontani, jó bőr, ezt el kell ismernem továbbra is. Amúgy jól néznénk ki egymás mellett természetesen, de én mindenkinek növelem a fényét, pedig Lynek nem is kellene. Megérkezik, és elsziszeg egy sziát, amire én felhúzom a szemöldököm, és gyilkos mosollyal jutalmazom.
- Szia! Beszélhetnénk egy picit, gyere velem! Ö… kérlek – nem ment könnyen, de kimondtam, így remélem, tudja, hogy ez fontos dolog. Amúgy is magammal rángatnám, de fontos, amit mondani akarok neki. Szóval így, vagy úgy, de egy folyosóval arrébb, ahol már csak néhány lézengő van, megállok és ránézek a morcos szoborszerű arcra.
- Figyelj szöszi! Tudod, hogy k… konstruktív vagyok, és a találkozásainkkor is hagytalak tanulni, magamhoz képest visszafogtam magam. Mi lenne, ha egy kicsit kedvesebb arcot varázsolnál a képedre, amikor velem vagy, hogy a figyelők elhiggyék, nyert ügyük van, nekünk meg legyen időnk kitalálni valamit az eljegyzés ellen. Én ismerem apámat, szóval, ha minél jobban mutatjuk, hogy nem oké a dolog, annál szigorúbb követelésekkel állnak elő. Nekem viszont fontos, hogy jól szerepeljek, és jó lenne, ha nem rontanád el, meg nem kéne mondjuk heti ötször két órát egymás társaságában tölteni. Cserébe kérhetsz valamit, persze ésszerű határokon belül. Nem mondom, hogy búj hozzám, meg rebegtesd a szempilláid, de mondjuk egy visszafogottabb mosoly jó lenne – hát ez elég hosszú volt, nem tudom, hogy egyáltalán érdekli ez, vagy ő is csak a saját dolgával akar törődni. Bár most adtam neki egy esélyt, hogy kérhet tőlem valamit, hát nem nagyszerű fickó vagyok? De.
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 21. 13:43 | Link

Lyra, Izcsu és Annelie

Nem is vártam mást, Lyra nem akadékoskodott tovább, hanem egyből eljött velem a másik folyosóra. Még a végén kiderül, hogy jó fej, csak elfelejti megmutatni másnak is. Igaz, nagyon távolságtartó, amit nem csodálok, akaratán kívül ül a szemétdombunk tetején és még vigyorognia is kell hozzá. Én sem vagyok felhőtlenül boldog, de van az a pénz és hírnév, ami miatt el kell viselnem sok mindent, például az ő hősiesen hűvös magatartását. Ha ebből boldog házasság lesz, megeszem a nem létező kalapom.
Végül elmondom neki, hogy ez nagyon nem tetszik, persze az okot nyilván nem. Még az kéne, hogy megtudja, hogy én miről maradhatok le, ráadásul idő előtt el is vehetnék tőlem, ha úgy látják, vagy szankcionálhatnak minket. Ez persze kerülendő dolog, így sem azt kérem, hogy turbékoljon, mint egy belőtt galamb. Tényleg, egy hős vagyok!
Nézem, ahogy csodálkozik rajtam, pedig, ha belegondolna, nagyon is logikus az érvelésem, aztán már látom is, hogy komolyan elgondolkodik. Pár másodperc néma hallgatás után megered a nyelve, és olyat kér, amire nem számítottam, de nem kivitelezhetetlen.
- Aztán ott mit akarnál? Megesznek a zöldek reggelire – mosolyodom el, de gyorsan vissza is állítom az alapjára a képemet. Ha már komolya a kérésem, nekem is annak kell maradnom.
- De oké, áll az alku – egy kedvesebb mosolyt villantok felé, majd felajánlom a karomat, hogy belekapaszkodhasson. Amint elfogadja, elindulunk a Nagyterembe, mielőtt belépnénk, megállok.
- No, akkor, hagy lássam, azt a híresen szép Black mosolyt – én is felöltök egyet, semmi extra, nem nyálas, nem szerelmes, de mondjuk úgy, hogy kedvesebb, mint a szokásos. Aztán elindulunk befelé, megállunk pár másodpercre a bejárat után pár lépéssel, hogy megcsodálhassanak minket apáink spiclijei, majd elvezetem Lyrát az asztalához. Megérkezvén még egy ismerőst látok, Izcsut, mellé ültetem le a menyasszonyom. Kisöprök egy tincset Lyra szeméből, a füle mögé tűzöm, adok neki egy kézcsókot (egy normálisat, nem úgy, mint először), aztán elköszönök a kékek asztalától.
- Jó mulatást! – mosolygok a leendő feleségemre – szörnyű, még rágondolni is erre a dologra -, majd egy kacsintás a smaragdszeműre és eloldalgok a zöldekhez. Ott aztán leülök a vörös hajat szőkére váltó Anne mellé, és szemmel követem a kéket asztalát egy pár másodpercig még. Most jön az unalom egy órája…
- Helló, jól áll neked ez az új szín baba -  kacsintok rá, majd unatkozva összefonom az ujjaimat, és hátradőlök a székemen. Gyerünk diribá, csoszogj be, aztán kaja!
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. október 9. 12:13 | Link

Díjátadás

Hááát eljött ez is a végzős év. Kivéve, ha maradunk, úgy tudom Lyra szeretne mestertanonc lenni, talán akkor nekem is ki kéne találnom valamit. Nem tudom, egyelőre legyen meg ez az év. Miután fényesen bevonultunk a Nagyterembe, Lyrát a helyére kísérem, illetve, ahová mondja. Nem is értem, hogy miért nincs dedikált helyünk, na ezért sem jön be a suli igazán. A kettyós Diri pedig hamarosan elkezdi majd a beszédeit, de remélem gyorsan túl leszünk az egészen. Elbúcsúzom a menyasszonyomtól, odaintek Izának, ha meglátom, majd ledobom magam valahova a zöldek közé. Most a díszítés kékes amúgy, mert a Levita nyert, mily meglepő. Jó lenne már letörni  a vigyort megint az arcukról, de nem látok rá sok esélyt. Mindegy, vége az első etapnak, lehet enni. Gyorsan befalom, ami nekem jár, persze figyelve, hogy normálisan egyek, ne úgy, mint itt a legtöbb éhenkórász. Tuti, hogy a legtöbbjük csak a zaba miatt jár ide.
Jön a következő rész és meghallom a nevemet, hogy mi? Persze felállok és szerénynek nem nevezhető mosollyal az arcomon kisétálok a kettyóshoz, átvenni az oklevelet. Igazán jó helyre került a díj, úgy gondolom. Kezet rázok a dirivel - majd az asztalnál megtörlöm, nem kell félni -, aztán visszasétálok a helyre és az asztalra teszem a cuccot. Megtörlöm a kezemet a szalvétában, aztán várom a többi nagyokost, hogy lassan mehessek is a dolgomra. Ennyi elég is volt, majd kiteszem a falra az oklevelet, öcsém! De, hogy melyikre, azt még nem tudom...
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 12. 22:41 | Link

Fapiri

Ejj, ez a mai nap. Nem is tudom, hogy mit is kéne csinálni, talán jobb lenne ki sem mozdulni a csárdából. De óráim lesznek és ha már Jules segített kiharcolni az ösztöndíjat, talán jó lenne hasznosítani is. Mindenhol szívek, nyálas zene, igen a Csárdában is. Komolyan nem értem, okés, a Csárdának pénzt hoz, de amúgy minek kell ünnepelni, ha valaki szerelmes? A másik napon már nem szerelmes, csak azon? Meg ajándék, mi, öcsém?! Én nem tudom, ha egyszer lesz valakim, ezt a napot nem tartjuk, vagy otthon maradunk és egy maratoni... társasjátéknapot tartunk. Bezárkózunk, hogy senki se találjon be hozzánk és valahogy túléljük az egészet.
Először bemegyek a Rellonba, ahol olvasva a faliújságot, ellátogatok a HV irodába. Ott már vár engem egy kis üvegcse, hát, ami azt illeti, jó az ötlet. Most miért? Ez sokkal szórakoztató, mint azt látni, hogy megy a smárolás, minden egyes fucking sarkon a kastélyban. Nem, nem a fakirályról és fakirálynőről van szó... Az egyik sráctól még beszerzek valamit, ami jól jöhet még, majd elmegyek kajálni. Rohadt éhes lettem, és mivel nemsokára kezdőik az első órám, pont van időm kajálni is, hogy teli hassal egy nagyon kellemeset aludhassak a hátsó padokban. Ez aztán a terv, mi? De amint beérek, elmegy az étvágyam, mert itt megtöbbszöröződnek az egymáshoz ragadt párok, az ajkuknál fogva. Méz van reggelire, vagy mi? De a Rellonosok ma különös undorral figyelik a többi asztalt, akkor ott nem lesz gond, szóval leülök az asztal vége felé és enni kezdek. Egyszer csak, vendégünk akad, ami igen ritka, egy eridonos leányzó érkezik és tüntetőleg hozzánk ül le. Legalábbis egyedül van, szóval ebből azonnal tudok következtetni, hogy talán ő nem örül annyira ennek az ünnepnek. Hmm, ő jó is lesz egy kicsit dumálni. Odahúzom mellé a telerakott tányérom és lehuppanok a közvetlen közelébe, meghagyván a személyes terét, egyelőre.
- Helló, jó kajálást. Már, ha bírod hányás nélkül - féloldalas mosollyal, a jobb kezemmel lazán végigmutatok a nagytermen, már csak azon imádkozom magamban, hogy a tanárok ne kezdjenek smárolgatni. De figyelem a reakciót is, mert érdekel.
- Zétény vagyok, ha nem ismernél - mondjuk miért ismerne, nyolc évig voltam távol, szóval, egészen kicsi rá az esély, hacsak nincs egy idősebb rellonos tesója, aki mesélt rólam korábban. De nem hinném.
- Valamit tenni kéne ezekkel, meg átugrani ezt a napot. Komolyan, engem nem érdekel, ha párok smárolgatnak, de azért ez túlzás, öcsém... nem gondolod? - a tömeg felé fordulva, fintorogva nézem a többieket, majd megrázom a fejem és a lány felé fordulok.
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 13. 21:36 | Link

Fapiri

Tényleg azt hittem, hogy legalább az étkezőket nem fogják zavarni ezzel a nyállal, de Mihailék itt is kitettek magukért. Majdnem visszafordultam, amikor beléptem, a rívás kerülgetett, a sok tapadókorongos pártól. Mint egy oázis a sivatagban, amikor már majdnem szomjan halnál, úgy nézett vissza rám tekintélyét teljesen kieresztve a Rellon asztala. Azt nem mondom, hogy nem voltak ott párok, de valahogy ők normálisabban viselkedtek, mint a többiek. Felmerült a gondolat, hogy a varázsboltokból eltűnhetett a sok szerelmi bájital, mert azért ez túl sok, még az én vastag gyomromnak is. Mindegy is, átvágtam a termen, és kisvártatva már egy eridonos csajszi mellett ültem, ha már volt valamim – konkrétan két valamim – amivel elterelhetjük a figyelmünket a mai témáról, vagy éppen egy kicsit viccesebbé tehetjük azt. Viszont a köszönésemre nem reagál azonnal a barna, nagyon el van foglalva a kajával és a bambulással. Szóval, nem csak azonnal nem reagál, hanem még később sem, mint, ahogy azt elvárná az ember. Ez nem jó pont egy Rellonos asztalnál a másik házba tartozó bárkinek is, meg amúgy engem is gyorsan fel lehet cseszni az alapvető tisztelet nem megadásával. Végül, mintha egy varázscsengettyűt ráznának meg felette, felém fordul, de szinte azonnal oldalra kell döntenem a fejemet és a bal szemöldököm felemelve fixírozni kezdem a lányt, ahogy előttem hadonászik. Are you fucking kidding me?
- Nocsak, megszólaltál – mondom ki azonnal, ami eszembe jut, de végre talán elkezdjük a normális kommunikációt, mielőtt ráönteném az előtte lévő töklevet és otthagynám.
- Persze, hogy nem ismerlek - bírom, ahogy tükrözi a mozdulatom és most neki van félig felhúzva a szemöldöke. Még a végén szemöldökpajtik leszünk, öcsém!
- Oké, akkor legyél… Bea – vállat vonok és elfogadom a jobbját, amit határozottan meg is rázok, hogy tudja, nem nyúlbélával van dolga, hanem… velem.
- Nem, én nem vagyok ilyen nyál, hogy mindenki előtt smárolgassak, főleg nem tenném ezen a napon. Bár tény, hogy jó smárolni, de itt eszenek az emberek és elképzelhető, hogy nem kívéncsiak rám - ironizálok, miközben Bea kiszúr egy újabb párost, és hitetlenkedve nézi. Később ennek a hitetlenkedésének hangot is, csak egyetérteni tudok vele. Főleg mikor ráborítják a töklevének egy részét.
- Rá se ránts, kapsz újat – közben a pálcám egy intésére felszárítom a ruháját. Hát nem jófejség ez tőlem? Ez, igen. Közben a manók valahogy visszatöltik az italát is.
- Arra gondoltam, hogy… hát nem nagy valami, de van nálam instant perui sötétségpor – előveszem a kis csomagot, amit csak földhöz kell vágni és sötétbe borul a világ. – Ha bedobod alájuk, mielőtt megcsókolnák egymást… reméljük, a mellettük lévőt fogják, vagy legalább fejre állnak emiatt. Ráadásul elég nagy a hatósugárban lesz sötét, szóval… nagy röhögésre számítok a részünkről - ravaszkás mosollyal adom elő a tervem rá eső részét, miközben felmérem a terepet. Még jó, hogy a kung-fu pontos távolságok bemérésére is megtanított, úgyhogy, ha eljön az idő, akcióba léphetek. Magam elé húzom a saját töklevemet és várom, hogy tetszik-e neki az ötlet.
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 14. 22:55 | Link

Fapiri

- Nem, de nem vagyok legilimentor, hogy kitaláljam a gondolataid. Mondjuk, ők sem kitalálják – legyintek, de nem sokáig élvezhetem a normális beszélgetés folyamát, mert a lányt leöntik. Elhárítom a katasztrófát – egy nőnél azért simán lehet, hogy annak találja, márpedig az Eridonos már inkább nő, mint lány – és máris előhozakodok neki a tervvel. Amint megmutatom neki a port, látom, hogy a sztereotipizált bátrak között is van olyan, aki benne van egy kis mókába, főleg, ha más kárán fogjuk ezt végrehajtani. Elégedetten nézem, ahogy örül a sötétségpornak, és már látom, hogy ő fogja eldobni, úgyhogy meg is erősítem ebben. A bizalomhíd épül, de a tartószerkezetek még labilisak, így, hogy a csavarok jól meg legyenek húzva, nekem is adnom kellett valamit. Ja, a port is én adtam, never mind. Oldalra biccentett fejjel, de kíváncsi szemekkel és tágra nyílt fülekkel hallgatom az ötletét. Elpillantok a tanári asztal felé, csak egy ismerős van, Strakhova, de róla meg azt hiszem paranoiás, szóval nem egyszerű a kérés. Na, meg, ha ő a bátor, miért én csináljam. Ja, én vagyok az eszes és ravasz, így már értem.
- Hát ez elég botor dolog volt – kezdek vele és csettintek a nyelvemmel mellé. – Jobb lett volna, ha az üveget adod oda. Most vihetek egy egész kupát a tanár asztalhoz, á, nem feltűnő – ingatom a fejem hitetlenül. – De szerencséd van, mert van egy hasonló kancsójuk – én inkább annak mondanám, nem kupának -, így azt viszont ki tudom cserélni. Te olyan rendes vagy, hogy itt megvársz, öcsém, komolyan. Innen jól megnézed, csak ne lennél ennyire bátor Eridonos – röhögök, de én vagyok a Farkas, ő csak Piroska, szóval magamhoz veszem a kupát, és lassan elindulok a tanárok felé, mintha amúgy kifelé igyekeznék. Amikor már kiszúrható vagyok, hirtelen girlandokból és szívekből álló táncoló párocska indul el a tanárok felé. Néhány azt nézik, hogy ki lehet ez, de nem reagálok, majd megnézik maguknak. Úgy teszek, mintha engem is elvarázsolna a dolog, ami azt illeti, egész ügyes és kreatív, és várom, hogy a tanárok vére ne felém nézzenek. Amint ez megtörténik, elindulok és a tanári asztalnál egy gyors mozdulattal kicserélem a két kancsót, majd lassan hátrálok, és aztán visszafordulok és elindulok visszafelé zsebre vágott kézzel, aprót vigyorogva. nyilván a szabad kezem van „eltéve”. A Rellonosok mozgolódni kezdenek, én csak egy pajkos kacsintást küldök feléjük, majd visszaülök Bea mellé. Magamhoz veszem a töklevem és várom, hogy akcióba kezdjen a vendégünk.
- Magának is kisasszony – vágom rá, majd koccintásra emelem a poharat. Iszunk és nekem pedig a szemem eltűnik a lányéban, majd követi a kezét, közben a perifériámban felmérem a távolságot. Nos, a kung-fu ebben nagyon nagy segítséget ad, valószínűleg e nélkül nem is tudnám megcsinálni, amit akarok. Miközben visszafelé jöttem még az előbb, szépen lecsavartam a rellonos bájital zárókupakját, és készenlétben tartottam az ujjaim között, hogy ha eljön az idő, cselekedhessek. Amint sötét kezdett lenni – ez a por szinte azonnal azt csinál, 2 másodperc és te is sötétben leszel -, máris előhúztam, de úgy, hogy ne legyen feltűnő, majd gyorsan lejátszottam magamban, hogy hol lehet Bea töklevet és beleöntöttem a bájitalt. Aztán szépen visszaügyeskedtem, és lezártam az üveget a zsebemben, majd vártam, hogy a sötétségpor hatása elmúljon. Közben pedig hallgattam a tompa puffanásokat, a hitellen felkiálltásokat, hangos nyögéseket, meg a sok „au”-t. Ennekmeglétét röhögéssel fejeztem ki a nagyérdemű felé, a Rellonosok hangosan nevettek, amikor rájöttek, hogy mi történt. Aztán nagyjából egy-másfél perc múlva kitisztult a világ. Még mindig ugyanúgy tartottam a töklevet, és vadul vigyorogtam Beára.
- Odanézz – mutattam egy vérző ajkú lányra, majd egy másik párosra, akik a fejüket fogdosták. A Rellon asztala röhögésbe fulladt, a tanárok közül egy pár furcsán kezdett viselkedni. De engem jobban foglalkoztatott, hogy a baleseteseket vizslassam. Persze egyből kiabálás kerekedett, de senki nem lépett, majd a párocskák, is nevetni kezdtek, elrontva a bulimat. Régen legalább verekedtünk, most meg kínjukba nevetnek.
- Nos, hogy tetszik? – kérdezem, majd újra koccintásra emelem a poharam. Bármi lesz is, én iszom az enyémből egy jóízűt.
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. február 18. 22:09 | Link

Fapiri és Brigi

- Ügyes trükk, hol tanultad? – valódi érdeklődés csillan a szemeiben, tényleg tudni akarom, hogy ezt a kis bűbájt honnan tanulta. Mindig jó új tudásra szert tenni, mert ezeket nem csak egyféleképpen lehet használni, máskor is jól jöhetnek, akár szorult helyzetben. Mondjuk, egy ilyen girland-páros ráugrik az áldozatra és jól összecsomózza a kezeit, na ugye?!
Csel a cselben, trójai faló, mindenki annak mondja a trükkömet, aminek csak akarja, de bejön. Elhitettem vele, hogy a perui sötétségpor – ami egy kőzet, úgyhogy ki tudja miért ez a neve? – hatalmas mókát hoz majd, és biztos vagyok benne, hogy így is lesz. De én szeretem a viccet túltolni, szóval kap egy kis bájitalt, ami majd egy kicsit feldobja az amúgy milyen rossz kis napját, persze csak később. Megtörténik a káosz és a bájital is a helyére megy, szóval elméletben minden a legnagyobb rendben. Mire kivilágosodik, sok-sok idióta még maguknál is idiótább helyzetbe kerül. Hát, most jól ki lesztek röhögve, öcsém! Nevetek és mutogatok, Bea pedig szintén ezt teszi, és valamiért a pálcájával is játszik, nem figyelem igazán. Mondjuk rájuk robbanthatna pá konfettit, hogy teljes legyen a gyönyör. Végül elégedetten koccintok vele másodjára is.
- Örülök, hogy idetaláltál és tényleg jó móka volt, Bea! Én a következő évig, ahol ugyanezt csinálhatnánk – nevetek fel, majd iszom egyet, meg éppen válaszolnék valamit Beának, amikor valaki elkéri a sót. Hogy mi van? Itt a káosz közepén, röhögésen túl, valaki sót kér a kajájához. Felvont szemöldökkel fordulok el, valójában nem is néztem igazán Beát, csak bambultam és befelé gondolkodtam, de biztos úgy tűnt, hogy őt nézem. Fő az udvariasság, csak vigyázni kell, hogy oda ne égjen, öcsém! Szóval odafordulok show-girl felé, hogy ki ez, aki tudja a nevemet is és nincs pálcája, hogy magához hívja a sót. Bevallom, meglep a leányzó fekete hajzuhataga, meg ismerős vonásai. Talán láttam már a „káhá”-ban, de a neve nem ugrik be. Viszont a mosolya… az olyan Izás, és milyen szép szemei vannak, hmm. Hirtelen elfeledkezek mindenről, az új préda jobban megmozgatja a fantáziám, mint jelen pillantaban bármi más is. Sőt, valamiért bárgyúbb vigyor jelenik meg a vártnál az arcomon, de azt szerencsére tudom még korrigálni. Csak nézek rá, és álmodozni van kedvem, ahogy… elmegyünk valahová kettesben, Merlin! Ő lesz az igaz! De miért? Mert elkérte a sót és a só az megfűszerezi az életünket, akár csak egy édes csók? Miket beszélek, öcsém?! Az ujjaim, mintha csak lábak lennének lassan „járni” kezdenek a só felé, majd végül megkaparintom azt.
- Hát persze kedves… ne haragudj, de még nem hallottam a neved, elárulnád? – hát olyan bájos hangom kérdezem, hogy szerintem a torkán akad majd a szó. Ennyire kedves Zéténnyel még biztos nem találkozott senki. Felpattanok és senki másról tudomást nem véve megkerülöm az asztalt, egy fejbólintással elhessegetem a fekete csoda mellől a rellonos gólyát és odateszem mellé a sót. Felkönyöklök az asztalra és felé fordulok.
- Parancsolj, a sód. Hogyhogy nem vettelek még eddig észre téged, hiszen eléggé feltűnő jelenség vagy – kérdezem, és közben a szemeit nézegetem. A barna csokimasszát, amibe menten beleolvadok, awww. Nem tudom mi történt, de ez valami csodálatos érzés, ennél már csak ez a lány a csodálatosabb. El fogom venni feleségül! De, hogy ma az enyém lesz, az tuti, öcsém!
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 1. 16:41 | Link

Fapiri és Brigi

Hát nem tudom, hogy eddig hol tanult a lány, de nekem nem biztos, hogy így menne ez a táncoltatás. Végül is mindegy, a célunkat elértük, és még egy gyönyörűség is csatlakozott hozzánk! Hát milyen szerencsés nap ez! Csak nézek rá, amikor a hogylétemről kérdez, hát ennél jobban már csak meztelenül az ágyban lehetnék vele, de talán még korai lenne felvetnie ezt az ötletet. Kell még hozzá egy-két perc, amikor már teljesen eldobom az agyamat tőle. Piri kérdése bennem is felvetődött, szóval mikor odaviszem a sót a fekete démonnak, akinél remélem, minél hamarabb elkárhozhatok, vagy amit csak akar, én is megkérdezem tőle. A válasz kicsit lelombozó, de végül is valamennyire érthető.
- Én hat éve nem voltam itt, de a hírem itt maradhatott, talán azért hitted, hogy másokra vesztegetném a drága időmet, nem pedig mondjuk egy ilyen intelligens és belevaló Rellonos lányba – közben, hogy odaférjek, el kell távolítanom egy gólyát, amire a drága, mint egy igazi anyuka, aki a gyermekeit védelmezi, rám szól. Igazán igaza lehet, talán goromba voltam, kicsit el is szégyellem magam.
- Bocsánat öcsi, kicsit túlreagáltam – még rá is kacsintok a kissrácra, aki erre egy picit belefehéredik a bocsánatkérésembe és egyenes vonalú gyorsuló mozgást végezve, a legrövidebb úton távozik a közelemből.
- Oké Ajtai Brigitta L… ezt nem mondom ki, hehe – mosolygok és bele is pirulok, hogy majdnem elrontottam a kérését annak, a szívem ilyen nagymértékben megdobogtatja. Annyira kifordít önmagamtól, hogy kezdem megérteni az itteni Valentin napos csőrözőket. Nem, hogy megérteni, irigylem őket, és felkacagok, ahogy helyre teszi Piroskát.
- Amúgy ő tényleg Piroska, eltaláltad, de nagyon jó szójátékot hoztál össze ám! – kisöprök egy tincset a szeme elől, hogy jobban láthassam azokat a csodálatos lélektükröket. Lenyűgöző, ahogy megrebben a szempillája, és akkor még lejjebb sem csúszott a tekintetem. Milyen kincseket rejt ez a ruha, nem igaz? Lehet, hogy a barlangfürdőbe viszem elrandizni, ahol egy ablakon át beszűrődik a Hold fénye, és aww megcsókolom a szája helyén lévő gyümölcsöket, te jó Merlin!
- Minden, de főleg te. Nagyon szép a hajad – elkezdem felfűzni az ujjaimra pár szexisen leomló tincsét, a puha haj, körbefon, magához láncol és az illata is vadító. Soha nem offolta még senki sem ennyire le az agyam, és ez a viselkedés olyan idegen volt eddig tőlem, hogy nem is tudtam, hogy van ilyen bennem. Most viszont nem érdekel semmi, csak ez a fekete hajú csoda, akihez egy kicsit közelebb húzódok és „észrevétlenül” a combjára teszem a bal kezem. Nagyot sóhajtok és lángrózsák gyúlnak az arcomon, ahogy őt bámulom.
Szál megtekintése
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2020. március 9. 12:09 | Link

Fapiri és Brigi

A mai nap ennél jobban nem alakulhatott volna, amióta megláttam ezt a lányt. Pirikével sem volt rossz a kezdet, de most, hogy itt ülök Brigi mellett és a kis gyökér is gyerek elment, hogy ideférjek, egyszerűen életem egyik legjobb napja. Hát hogy a fenébe nem találkoztam én még vele? Hányszor fogom én még ma ezt elmondani?
- Persze, hogy minden oké – nem is értem, hogy mi lenne ebben az egészben nem oké. Olyan jó itt mellette lenni, olyan jó illatú parfümöt használ, hogy ha csak kettesben lennénk itt… már biztos letámadtam volna, és az asztalon válnánk eggyé örökre. De sokan vannak, és egyelőre várnom kell, amíg majd igent mond. Lehet, hogy mégsem kéne sokat várni és meg kéne csókolnom? Talán nem érzi, hogy mennyire oda vagyok érte! Ne siessünk, nem szeretném, ha elszaladna, így maradok a bókoknál, amibe én látom, hogy bele is pirul. Biztos, hogy nem képzelődöm, tetszem neki!
- Házisárkány! – nevetni kezdek, ez jó vicc tényleg, szerintem az évszázad vicce, de akkor valami eltalál és sötét lesz. Érzek valami levest, és mérges leszek. De csak egy pillanatra, ugyanis Brigi elkezdi letörölni az arcomról a levest, azt hiszem leves, ahogy belenyalintok. Ó, de édes, ahogy kedvesen letörölget, nem? Meg lehet zabálni. És akkor kiderül, hogy Piroska - akinek van pofája megkérdezni, hogy jól vagyok-e – csinálta. Hát rohadt vicces volt amúgy, csakhogy mára felkészültem, és leperexet tettem mindenhová, hogy a sok nyál ne tegyen rosszat a ruháimra, amit a szerelmesek elszórnak. Így a leves szépen lefolyik rólam, igaz a hajam leveses marad, de annyi baj legyen, az arcom nem az! Hála az édes és puha kezek szorgalmának. Aztán az, hogy felháborodik Brigi, valami csoda. És mennyire igaza van, hogy a kajával nem játszunk, öcsém! Amúgy sem értem, hogy mit akart ezzel elérni Piroska, de most jól megjárta! Még büntimunkát is kioszt neki a drága prefektusom, kellett ennek a kislánynak ideülnie közénk.
- Igen, eléggé gyerekes dolog volt Piroska, egyetértek a drágával – bólogatok, majd a másikra nézek. Előhúzom a pálcámat és ha hagyja Brigi kicsit feltekerem a haját rá, azt a puha és illatos haját, Merlinre! Illetve a pálcámra, de Merlinre!
- Mert te például – engedem el a haját, az pedig visszahajlik a helyére, majd a pálca hegytét Brigi orrán húzom végig, hogy csiklandozza. – Egy nagyon kedves lány vagy – fejezem be mosolyogva, majd az Eridonos felé butatok a pálcámmal. – De ő, egy nagyon kis kellemetlen alak. Stupor – az átok hirtelen röppen és találja el a célpontomat, aki ennek hatására elrepül és vélhetően el is ájul, ha már eddig mindenki ezt tette ettől. Na, most, hogy végeztem a kellemetlenkedővel, újra Brigi felé nézek és kedvesen rámosolygok.
- Van kedved sétálni? Vagy képzeld, nemrég tanultam meg masszírozni, nem fáj a hátad? Szívesen megmutatnám, milyen tehetséges vagyok… nyilván nem itt. Kicsit szégyenlős vagyok – persze hazugság, de én nem szoktam hazudni, mint az tudjuk. Tehát ha a hírem megelőzött, ezt is tudhatja, így ergo talán elhiszi és akkor elmehetünk valami kevesebb szempár figyelte helyre. Érdekes, hogy pont most kezdek el hazudni, még zavar is valamennyire, sőt eléggé. De hát Brigiért mindent meg kell tennem, mert aww, ő az én múzsám!
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2020. március 9. 19:49 Szál megtekintése
Nagyterem - Farkas Zétény hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet