Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716434#post716434][b]Oravecz Tatiana - 2018.03.13. 14:56[/b][/url]

Kedden kora délután az emberek többsége éppen sétál vissza a munkahelyére, miután gyorsan ebédelt, a legtöbb diák vizsgázik, vagy szorgalmasan magol, az anyukák pedig kitartóan indulnak neki délutáni sétájukra, hogy kajakómás gyermeküket körbemutogassák a többieknek, azzal a rejtett üzenettel, hogy ők milyen nagyszerű szülők.
Ebben az időpontban indulok el én is, egy nagyobb táskával, melyben minden van, ami a mai délutánhoz kell. Ötig szabad vagyok, a vacsorát előkészítettem és ma nem vizsgáztatok. Még a mosást és a teregetést is kiviteleztem, ami nálam igazán szép eredmény, régen voltam már ilyen rövid időn belül ennyire hatékony.
Nem sokkal egy után érek a tóhoz, mely most kihaltabb, mint bármikor, amikor erre járok. Nem is baj, amúgy is emberundoritiszem van, nem kell, hogy a fenti tevékenységek bármelyikének szerves része legyek. A stéget szemeltem ki magamnak, melyen többnyire diákok romantikáznak. A nap melegen süt, így mertem olyan összeállítást választani, mely meleget is ad, meg nem is, de leginkább kényelmes.
Kisétálva lepakolok, majd a táskából előkerül egy vastagabb szövésű, fekete pléd, melyre arannyal néhány szívet hímeztek, meg a könyv, amit ma magammal hoztam. Egy ismerősöm küldte, akit annak idején a közbenjárásomra a férjem szponzorált. Azóta sikeres író lett, és ezt ezzel az egyik első példánnyal hálált meg, hiába mondtam neki, hogy erre igazán nincs semmi szükség. A könyv azonban olvastatja magát, de egy aktív kiskölyök mellett esélytelen. A gyerekem pedig mostanában, ha nem kap elég figyelmet harap, így kénytelen vagyok rá koncentrálni. De nem most. Most szépen ott van bent az iskolában, békében. Majd megyek érte, pár óra múlva, addig azonban felcsapom a napszemüvegem, az ölembe ejtem az epres limonádém, és felcsapom a huszonhatodik oldalt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716436#post716436][b]Maximillian Liebhart - 2018.03.13. 15:33[/b][/url]

Max teljesen szerelmes volt az időjárásba. Jóllehet, német volt, akiről gyakran állították, hogy nem érdekli az olyasmi, mint az időjárás, mert oh, boy, hát náluk úgysincs olyan meleg soha. Pláne a tengerparti részek, na, ők tudják értékelni, hogy mijük van, nem is akartak soha harminc fokot a fürdéshez. De azért mégis, ahogy a napsugarak a bőrét érintik, kellemeset sóhajt fel. Még megissza a gőzölgő kávé maradékát, kétszer forrázva le közben a kezét, mielőtt a pórázt felcsattintotta volna Pascal nyakörvére.
Aztán elindult vele, hogy egy hosszabb sétát tegyenek. Olyan gondolatok is forogtak a fejében, hogy esetleg később még kihoz pár más kutyát is, de most csak ő volt, a Frenchie, meg a labdája.
Nem nagyon akart emberek közé menni, mert úgy érezte, az már sok lenne neki, de közben meg mégis a szabad levegőre vágyott. Ilyenkor úgy érzi, bonyolultabb az élete, mint szeretné. Szóval csak hagyta, hogy a kutya vezesse, aki végül a tavacska partját választotta magának. Kicsit bele is nyújtotta a lábát, de gyorsan ki is húzta, láthatóan még neki is hideg volt, mire Max rosszallóan megrázta a fejét.
- Mondtam, hogy ne csináld! - dorgálta meg, majd felpillantott, a stég irányába és egy pillanatra igen nagy volt rajta a dilemma. Ha most elfut, talán nem kell szóba állnia az exfeleséggel, ha nem... elképzelni is rossz. Szóval nyelt egy nagyot, majd intett a nőnek. - Még mindig nem tudom, miért kerestél!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716439#post716439][b]Oravecz Tatiana - 2018.03.13. 16:24[/b][/url]

A nyugalom teljesen átjár, a könyv oldalai pedig csak úgy fogynak, mire először eszembe jut, hogy innom kéne már a negyvenkettedik jön. Az meg ugye az élet értelme, ebből adódik, hogy ha nem iszok, baj lesz. Éppen ezért letettem a könyvet, majd kortyoltam párat, hogy mégse itt forduljak bele a vízbe, hiszen nincs a környéken egy jóképű hős se, aki kimentene, majd vissza a könyvhöz. Bumm az ötvenedik.
Ekkor hallom meg a hangot, amit komolyan mondom, akkor se tudnék összetéveszteni senkivel, ha amnéziás lennék, Liebhart. Egy pillanatig elgondolkozom rajta, hogy mégiscsak jobb lenne a tóba vetni magam, de az túl nagy zajjal járna. Inkább visszafordulok a könyv felé, és igyekszek kaméleonként beleolvadni a környezetbe. Nyilván ezt nem egy lila nadrágban és fekete felsőben fogom a legjobban elérni, tekintve, hogy az éledő táj körülöttem zöld meg kék. Kellemetlen, de hátha. Nem nagyon van ínyemre a kommunikáció vele, főleg mivel tönkretette a laptopomat is.
Pillangó vagyok, faág, bogyó, nem is vagyok itt, csak sétálj tovább. Már nem is tudok a könyvre koncentrálni, mert közben végig az van bennem, hogy itt van, és amíg nem megy el, addig bármelyik pillanatban észre vehet. Megtörténik, érzem magamon a pillantását, és igyekszem nem viszonozni. Betű, könyv, olvass! Korholom már a végén magam, de minek, hiszen ha akar, megszólít, és meg akar szólítani. Férfiak.
- Egy másik Maximilian Liebhartot kerestem, félrenyomtam.
Mondjuk, ha csak azt mondtam volna, hogy félrenyomtam, jobban elhinné, belőle elég kevés szaladgál a bolygón, nem hiheti ő sem, hogy ismerek még egyet, vagy nyolcat. Inkább intek neki, és megpaskolom a magam melletti részt, odafér a popója, meg még a kutyus is, aki valljuk be, eléggé nagyon aranyos.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716442#post716442][b]Maximillian Liebhart - 2018.03.13. 16:50[/b][/url]

Egyiküknek sem volt az ínyére a váratlan találkozó, de ugye ismerősök és Maxnak amúgy is nagy a szája, így nehéz lett volna megállnia, hogy legalább egy kicsit ne próbáljon meg beszélni. Még ha utólag meg is bánja, mert ha csendben marad, most nyugalma lenne. Helyette megjegyezte, hogy még mindig nem tudja, hogy miért kereste őt a nő. Mert ugye korábban volt tőle egy nem fogadott hívása, de akkor még épp elég dühös volt hozzá, hogy ne akarjon vele mobilon bájcsevegni.
- Nincs több olyan, mint én. - Még el is vigyorodott hozzá, szélesen, olyan tipikus Maxisan, mielőtt még zsebre vágott kézzel közelebb indult volna. A kiskutya már amúgy is érdeklődését vesztette a víz kapcsán. Helyette közelebb sétáltak, a morbid módon magas férfi, az ennél is furcsán kisebb kutyussal. Változott pár dolog azóta, hogy nem találkozott a nővel, például hosszabb lett a haja és megházasodott.
- Neked van olyanod is, hogy szabadidő? - kérdezte enyhén felvont szemöldökkel, mert úgy tudta, hogy abból nem igen van a nőnek. Vagy legalábbis nagyon kevés, azt sem hitte volna, hogy egy könyvvel tölti, kint a vízparton. A kutyus mindeközben közelebb óvakodott Tatihoz, bizonytalanul a levegőbe is szimatolt, hogy megismerje az idegent. - Mi jót olvasol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716445#post716445][b]Oravecz Tatiana - 2018.03.13. 17:14[/b][/url]

- Na látod, ebben határozottan igazad van, valóban nincs még egy olyan, mint amilyen te vagy.
Elmosolyodtam én is, mert úgy nézett ki, hogy a D-vitamin hiány okán extra bunkó voltam vele, pedig az alap bunkóság is bőven elég lett volna. Ilyen ez őszi-téli időszak, kegyetlen. Mivel közelebb értek, egy pillanatra el is felejtem Maxot, és inkább a kutyus felé fordítottam minden figyelmem.
- Hejhó Pascal, örülök, hogy végre találkoztunk.
Kinyújtom óvatosan a kezem, de csak annyira, hogy ne ijedjen meg tőle. A könyököm a térdemen pihentetem, és megint visszafordulok a férfi felé, ha már egyszer itt van, ugyebár.
- Biztos, hogy nem ülsz le? Eléggé magas vagy.
Nem mintha ezzel ne lenne tisztába. Én alapból is alacsony vagyok, hozzá képest meg aztán főleg, és most még ülök is, szóval nyilván, ha beszélgetek vele, akkor a fejét szeretném látni, és nem a térdét. Nem fogom a vízbe lökni, vagy ilyesmi, szerencsére eléggé felnőtt lettem már az ilyen apró marhaságok tekintetében. Bár most, hogy eszembe jutott… elgondolkodtató.
- Én is nehezen hiszem el, hogy van, szóval, csak csendesen mondd ki. Az igazgató azt mondta, pihenjek egy napot, ha ma úgysem vizsgáztatok, szóval van egyetlen napom, amikor nyugi van, béke, és napsütés, jajj Maxy, én úgy szeretem a napsütést, olyan jó.
Nem is veszem észre, hogy becézem, csak úgy kicsúszik, már majdnem olyan, mintha barátok lennénk. Jó dolog az ilyesmi, nem? De. Csak nem ártana dolgozni is rajta. Ez nálunk nem úgy megy, mint másoknál, hogy puff, barátok, nálunk sajnos ahhoz túl sok minden történt.
- Az egyik barátom kézirata. Nagyon tehetséges. Ajándékba küldte, mert anno rávettem Kristófot, hogy támogassa anyailag. Angelica Asprans, nem tudom, ismered-e, krimiket ír. Álnév csak, ráadásul a neme sem ez. Méregkeverő. Kicsi a világ.
Pillantok rá mosolyogva, mivel ő is az. A mosolyom pedig, hihetetlen, de kedves. Tudok én ilyen is lenni. Kedves, barátságos, már szinte kedvelhető. Ritka kincs ez a pillanat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716451#post716451][b]Maximillian Liebhart - 2018.03.13. 20:40[/b][/url]

Érezte, hogy a nő szavai akár sértésként is értelmezhetőek, de nem akarta ilyesmin felkapni a vizet, teljesen fölösleges lett volna. Ő is tudta, hogy nem egyszerű eset és valószínűleg soha nem is lesz az.
A nő ráköszönt a kutyára, tudta ki ő, hiszen Luca mesélt róla, hogy bizony, nem csak gyűrűvel, de egy ilyen csodával is gazdagodtak a december folyamán. Már hangja is volt, igaz, nem lehetett vele nagyon dicsekedni, mert hát... érdekes volt. A kutyus felé nyújtotta az ujjait, mire az kicsit visszahúzódott, majd megint előrehajolt, hogy megszaglássza.
- Nem tudom, nem jó ez így? - nevetett fel kicsit Max, tisztában volt vele, hogy akkora, mint egy hegyomlás és ezen az sem segít, hogy Tati éppen ül. De végül kis szusszanással törökülésbe ejtette magát a kis pléden, így legalább a nőt is sokkal jobban hallotta.
- Majd suttogok, még a végén valaki megtudja! - kuncogott fel Max, kissé hátra billentve a fejét, hogy a napsütés nagyobb felületen érje az arcát. - Nekem is hiányzott már, elég rég nem láttam.
A könyvről ugyan nem tudta megállapítani, hogy mi az, de aztán a nő készségesen kisegítette, hogy az egy ismerőse kötete és hogy azért kapta, mert anyagilag meg lett segítve anno.
- Lehet, hogy ismerem, nem lepne meg, de még nem olvastam tőle könyvet - ingatta meg kicsit a fejét, egyik szemét csukva tartva, a másikkal Tatira hunyorított, kissé felé biccentve a fejét. - Mit ajánlasz tőle? Mostanság van egy kis időm, nem lenne rossz valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716462#post716462][b]Oravecz Tatiana - 2018.03.13. 21:55[/b][/url]

Max

- Köszi, tudom, hogy ha ki akarnál nyírni, kitörnéd a nyakam, hogy ne rád gyanakodjanak, de ne ma gyakorolj rá. Olyan szép az idő.
Hálásan pillantok rá, hogy mégiscsak leült mellém. Itt most csak ketten vagyunk, és nem hiszem, hogy félnie kellene bármilyen pletykától, elvége csak ketten vagyunk most itt, plusz Pascal, de nem hinném, hogy ő alkotja az Edictum pletyka rovatát. Ha mégis, akkor én töröm ki a saját nyakam.
- Sosem élvezik ki az emberek, ezért szomorúvá válik, és elbújdosik, és bár nincs távol sokáig, mégis nagyon érezhető a hiánya.
Valami hasonlót magyaráztam a minap Eszternek is, így most már külön köszönünk reggel a napnak is, tizennyolc plüss mellett egy Nap üdvözlés ide vagy oda már nem nagyon számít.
- Húúú, mit nem? Ajánlom a Maria-t, öt férfi Matthew, Atos, Rafael, Ivan és Alexander időt futnak egymással és az idővel, hogy minél több embert kiiktassanak a listájukról. Nem tudod nem kedvelni a szereplőket, aztán ott van a Vérző szemek, a Macska a hóban, mondjuk az brutális, lélekölő, és a Pillangók szárnyai lehullnak, na ott rendesen letargiába estem. Imádom, ha meg tudnak döbbenteni, és ő megteszi minden alkalommal. Ha rám hallgatsz a Vérző szemekkel kezded, aztán a Maria, a Pillangók szárnyai, aztán a Macska a hóban. De kegyetlen az összes, viszont ha csak egyre van időd, akkor a Pillangók szárnyai lehullnak.
Régen nem lelkesültem fel ennyire, és nem mondtam neki ilyen sok mindent, főleg nem ilyen normálisan. Láss csodát, erre is képesek vagyunk. Egy pillanatra elhallgatok, majd elnevetem magam.
- Tudod, a Pillangót duplán ajánlom neked, mert rólam mintázták a női főhőst. Kegyetlen. Te élveznéd.
Tekintve, hogy brutális módon megkínoznak és meggyilkolnak benne háromszáz oldalon át, tényleg csak ajánlani tudom. Még a végén megsajnálna és megkedvelne.
- Eszter harap. Ha valami nem tetszik neki, megharapja azt, aki olyat mond, ami nem jön be neki. A múltkor az óvónőt harapta meg, aztán közölte vele, hogy büdös íze van. Behívattak, ott ültem azokon a kicsi székeken, és ment el mellettem a sok gyerek, én meg vártam az igazgatóra és égett a pofámról a bőr.
Még visszaemlékezni is rossz. Elhúzom a számat, és elpillantok a tó másik fele felé, majd vissza Maxra.
- Téged hívtalak, aztán arra gondoltam, hogy te csak tudni akartad, de ennyi. Letettem, felhívtam Kristófot, de nem vette fel. Nem is baj, mert ha meghallom a hangját, elmondom neki, hogy nem az ő gyereke. De akkor vissza kell vennem a Mácsait, és vissza kell fizetnem a pénzt, amit néha küldött, meg amit Esztire költött, és az rengeteg pénz, fogalmam sincs, honnan tudnám ezt megtenni.
Most legalább meg tudunk élni. Nem jól, nem nagyszerűen, de normálisan, viszont egy ideje mindig ezen kattogok, hogy ha ez kiderül, akkor mit fogok csinálni. Tudom, hogy nem helyes elfogadni azt a pénzt, vagy viselni a nevét, de félek tőle, hogy mi lesz utána.
- Szóval csak ültem ott, nyomkodtam a névjegyzéket, és azon gondolkoztam, hogy milyen rohadtul egyedül vagyok. És hogy a kisemberek milyen gonoszak egymással. Borzalmas dolog ott ülni, az ő szintjükön, és látni a gonoszságot a szemükben. Eléggé ijesztő gondolat, hogy Eszti se jobb, mint ők.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716867#post716867][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 00:49[/b][/url]

Maga sem tudja már, milyen rég nem járt a stégen. Utoljára három éve töltött itt egy kis időt, mielőtt elhagyta volna az országot, hogy megkeresse édesanyját. Három hosszú évig volt távol, így mikor végre idejét látta a visszatérésnek, útja először természetesen legjobb barátnőjéhez vezetett. Fel kellett vennie a kapcsolatot Gwennel, iszonyatosan hiányzott neki a lány és az, hogy valakivel megbeszélhessen mindent, ami addig történt vele. Gwen mindig is egy biztos pont volt az életében, aki ott volt számára, akire bármikor számíthatott, akihez akkor is mehetett, ha csak beszélgetni szeretett volna valakivel. Gwen az első igazi barátnője és ez talán így marad életük végéig. Őt nyilvánvalóan meglátogatta az első pár napot követően, hogy ismét az országba érkezett, majd elkezdett utazgatni. Túl sok mindenről maradt le és Magyarország ugyanolyan szép, mint bármely más hely. Igazán kár lett volna, ha nem lát semmit ebből az országból.
Bogolyfalvára ezúttal mégsem Gwen hozta vissza. Aaron küldött neki levelet, amiben találkozót kért tőle. A férfit azóta nem látta, hogy pár hónapja ott hagyta a közös lakásukat és visszaköltözött Budanekeresdre. Aaron tudta, hogy mi az oka a kiköltözésének, ahogy azzal is tisztában volt, hogy mi történik azután, ahogy a lány megtalálja, amiért kiutazott. Alíz nem szó nélkül hagyta ott a lakásukat, Aaron mégsem tartott vele rögtön. Nem tudta, hogy meddig marad kint Csehországban, vagy hogy egyáltalán Magyarországra jön-e haza, ha egyszer hazajön. A legutóbb kapott levél szerint viszont Aaron Bogolyfalván van, vagy legalábbis a közelben, ugyanis a stégre invitálta a lányt. Természetesen épp ezért üldögél most itt, meztelen lábait a hűs vízbe lógatva. Percek óta elmélyülten bámulja a sima víztükröt, halkan dúdolgat és közben ide-oda dülöngél, így várja a hónapok óta nem látott barátját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716874#post716874][b]Aaron E. Blake - 2018.03.17. 12:45[/b][/url]

Mikor elment, nem gondolta volna, hogy visszajön, azt meg pláne nem, hogy megpróbál letelepedni a környéken, de a szerelem sok mindenre képes, és úgy látszik vannak dolgok, amik még Aaronre is hatnak. Már ide is költözött, nagyrészt be is rendezkedett, és néhány napja arra is rájött, hogy így nem tud tovább élni. Mármint nem a hellyel vagy a letelepedéssel van a gond: egyszerűen nem ért a kutyákhoz. A macskákkal ellentétben ezek a jószágok teljesen hidegen hagyják, érthetetlen is számára, hogy barátnője miért rá hagyta Töpszlit. Nem, nem ez a kutya neve, de Aaron mindig is így hívta - fogalma sincs róla hogyan is nevezik valójában -, és az eb hagyta neki, úgyhogy... Töpszli lett.
Az még nem is lenne baj, hogy nem tudja hogyan bánjon vele, de Sheza ki nem állhatja, és folyamatosan terrorizálja a nyomorú állatot. Márpedig Aaron hercegnőjének akarata a legfontosabb dolog a házban, legalábbis addig, míg barátnője is ide nem költözik, ergo a kutyának mennie kell.
A férfi éppen a karjaiban cipeli a stég felé, ahol nem, nem fogja belefojtani a tóba, bár nem mondom, hogy nem gondolt rá, helyette egy vörös hajzuhatagot keres a tekintetével. Alízt megpillantva gonoszan elvigyorodik, ahogy felrémlik előtte, milyen pompásan egyszerű lenne beletaszítani a lányt a vízbe.
Végül csak mögé áll, és ennyit mond:
 - Leszel a szülinapi ajándékom? Hoztam szalagot is.
Valóban van nála egy kék színű, masniban végződő selyemszalagos hajpánt, bár az a bizonyos nap már legalább két hete volt, de ne akadjunk fenn a részleteken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716885#post716885][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 14:10[/b][/url]

Ha nagyon őszinte akar lenni, akkor bizony be kell vallania, hogy hiányzik neki Aaron. Három évig éltek együtt, az alatt pedig nagyon sokat megtudott róla. Még olyan dolgokat is, amiket talán a másik nem is akart volna a tudtára adni, de akaratlanul sikerült neki; ez történik akkor, ha együtt laksz valakivel. Hiányzik neki Aaron; hiányzott neki akkor is, mikor visszaköltözött és egy üres lakásba kellett hazamennie, mikor nem volt kihez fordulnia, ha valami történt vele. Nem volt ott Aaron édes kiscicája, akivel talán gyorsabban megtalálta a közös hangot, mint a gazdájával. A volt navinés egy biztos pontot jelentett az életében, amit elvesztett abban a pillanatban, hogy hónapokkal ezelőtt kilépett csomagjaival közös lakásuk ajtaján. Aaron még akkor is hiányozna neki, ha egész végig egy komplett idiótaként viselkedett volna vele.
De Aaron most itt van, visszajött, láthatja, beszélhet vele, a nyakába ugorhat és addig ölelheti, míg az kényelmetlenné nem válik a férfi számára. Az ismerős hangra ösztönösen mosolyodik el, ahogy pedig meghallja, hogy köszönés helyett mivel kezdi Aaron, akaratlanul is elneveti magát. Könnyedén pattan fel eddigi helyéről és megfordulva már simán a férfi nyakába vetné magát, ha nem lenne ott a kezei között az az édes kiskutya. Szemei kikerekednek, lassan pislog először az állatra, majd kérdőn pillant fel annak gazdájára, mert itt most egy kis segítséget szeretne kérni.
- Mi ez a hirtelen váltás? Hol van Sheza? Ugye nem... - halt meg, folytatódna a mondat, ha lenne mersze így feltenni a kérdését. De nincs, így csak közelebb lép a pároshoz, hogy megsimogassa a kutyust, már ha az engedi neki, ugyan kicsit bizonytalanul nyúl felé. Semmit nem ért ebből, de ha Aaron azért hívta ide, hogy most elmondja neki, Sheza elpusztult az alatt a néhány hónap alatt, amíg külön voltak, azt nem biztos, hogy szeretné hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716891#post716891][b]Aaron E. Blake - 2018.03.17. 14:37[/b][/url]

Alíz az első ember, akivel Aaron szívesen élt együtt, és bár a lány már rég nem olyan kis naiv ártatlanka, mint első találkozásukkor - remélhetőleg nem Aaronnek köszönhetően -, az alatt a három év alatt, míg a férfi nagyjából hozzá járt haza, ő vált az első igazi családjává is.
Most is jól esik neki, hogy láthatja, bár ezt szavakkal biztosan nem fogja az orrára kötni, de úgy gondolja a lánynak erre nincs is szüksége. Ismerik annyira a másikat, hogy ne kelljen körbeudvarolniuk egymást, hogy tudják mit éreznek most, hogy ennyi idő után viszontláthatják egymást.
Aaron bár felkészült arra, hogy hamarosan egy Alíz fog lógni a nyakában, ez a kutya miatt nem következik be. A férfi hirtelen nem is tudja, hogy ennek örül-e vagy sem. Megszokta a lány érzelemnyilvánításait, de azt nem fogja bevallani, hogy jól is esik neki. A simogatást viszont elirigyli tőle, úgyhogy szabad kezével felügyeskedi a lány hajára a hozott szalagot, és közben suttyomban meg is cirógatja a tincseket.
 - Őhercegnősége otthon van, és ki nem állhatja Töpszlit - emeli meg kicsit a kutyát, hogy egyértelmű legyen, rá gondol. - Ezért egy ideiglenes helyet keresek neki. Gondoltam nálad jó kezekben lesz.
Nem kertel, sőt már adja is át a lánynak az ebet, ő már eleget hurcolászta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=716987#post716987][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.17. 22:54[/b][/url]

Bármire számított, csak a férfi kezében lévő félig alvó kutyára nem. Őszintén nem nézte volna ki belőle, hogy legyen bármilyen háziállata Shezán kívül, akit egyébként nagy szeretettel gondoz minden nap. Nem egyszer megfordult már Alíz fejében, hogy kicsit úgy viselkedik, mintha a macska a lánya lenne. Eléggé abszurd  gondolat, mégsem tudott valami másra gondolni, míg párszor megállt a napi teendőit végezvén, hogy nézze a párost. Aaron gondoskodása megmelengette a szívét, mert ez olyas valami volt, amit nem látott már nagyon rég óta. Most viszont olyan könnyedén passzolja át neki szegény kiskutyát, mintha semmi rossz érzése nem lenne ezzel kapcsolatban. Kissé meglepetten fogadja először a fejére csúsztatott hajpántot, majd a most már éber kutyust, aki rögtön fészkelődni is kezd, ahogy átkerül hozzá.
- Az összes barátod és ismerősöd közül pont én jutottam eszedbe, hogy majd jól rám bízol egy kutyát? A kutyádat? - kétkedve teszi fel a kérdéseit, amire még a választ sem várja meg, csak folytatja. - Ugyan, ha látni akartál, igazán hagyhattad volna ezt az egész kutyás dolgot. Nem kell állandóan játszani ezt az érzelemmentes taplót, mikor mindketten tudjuk, hogy nem vagy az. Naa, nyugodtan kimondhatod, hiányoztam, én is hiányoltalak - mosolyodik el végül, jobb könyökével kicsit meglökve a másik kezét. A kutyus továbbra sem érzi valami jól magát a karjai között, így az elkövetkezendő perceket azzal kell töltenie, hogy valahogy megpróbálja kicsit megnyugtatni az állatot.
- Mennyi időre akartad lepasszolni szegényt? Kérlek, mondd, hogy tényleg ideiglenes helyet keresel neki és ez nem csak valami olcsó hazugság volt, hogy soha többé ne lásd őt. Mármint, nézd már meg, milyen aranyos - ezzel pedig egy mozdulattal fel is emeli az állatot és Aaron arcába nyomja, mire Töpszlinek sem kell több és ismét kapálózni kezd. Ezúttal viszont már célpontja is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717055#post717055][b]Aaron E. Blake - 2018.03.18. 02:49[/b][/url]

- Nem az én kutyám, de jah. Olyannak nézel ki, akinek pont egy kutya hiányzik az életéből. Amúgy meg te tudod a legjobban, hogy nem nagyon vannak barátaim, az ereklyekutató ismerőseimre meg, akik munkából kifolyólag hetekre eltűnnek, pont nem hagyom ezt a szerencsétlent.
Int még az eb felé, de félig-meddig lemondóan. Alíz többi mondanivalójára egy szemforgatással felel. Először úgy gondolja elég is lesz ennyi. Nem fog itt nyálasan hiányoztam-hiányoztál-ot játszani.
 - Igazad van, hiányoztál, ezért szereztem egy kutyát, amit rád sózhatok, csak azért, hogy vethessek rád egy pillantást - a hangja szkeptikus és gúnyos, mint általában, de a tekintete mosolyog. Persze, hogy hiányzott neki a lány. Ő a napfény az életében.
 - Nem tudom - vonja meg a vállát, elvégre a kutya már nem az ő kezében van, most már csak fel kell vennie a nyúlcipőt, de közben lép is egyet hátra, nehogy Alíz felé nyújtós mozdulata csak egy csel legyen, amivel vissza akarja adni Töpszlit. - Pár hét, max egy hónap. A gazdája majd ide költözik, és neki bizonyára szüksége lesz rá.
Abba még nem gondolt bele, hogy a nő mit fog szólni ahhoz, hogy csak így lepasszolta az ebet, de minderre ráér majd akkor gondolni, ha barátnője már eláll és kérdőn felhúzza a szemöldökét.
 - Shezának a nyomába se ér - jelenti ki büszke macskatulajként, miközben lekicsinyelve méri végig a kutyát. - De persze, amúgy aranyos kis izé - legyint rá, hogy a lánynak is igaza legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717470#post717470][b]Maximillian Liebhart - 2018.03.20. 13:31[/b][/url]

Elég költőien fogalmazta meg a nő, hogy miért is nincsen napsütés többször, mire Max egy pár pillanatig érzelemmentes arccal meredt a semmibe, a térdén támaszkodva, majd elismerően bólogatott, hogy valami valóságalapja biztosan van a dolognak. Vagy csak fizika, de most nem akart ebbe is belekötni.
- Nem tudom még, hogy mennyire lesz időm, fogalmam sincs leginkább semmiről. Attól függ, hogyan alakul a következő félév az egyetemen, a meló Münchenben és hogy tudom ezt összeegyeztetni a méregkeveréssel meg azzal, hogy Luca hogy dolgozik - számolgatott fejben, de már abba is beleszédült, hogy csak azt végigmondja, hogy miket kell majd számításba vennie. Most is előfordult, hogy az éjszaka közepén keverte ki a mérgeket, mert máshogy egyszerűen nem jött ki 24 órából.
A kijelentésre, hogy miért ajánlja neki Tati a könyvet, akaratlanul is felhorkant. Nem azért, mert baja lenne az exfeleségével - szokott lenni, de most épp semmi nem jutott az eszébe -, csak nem értette, ez miért indok.
- Igen, mesélte... már hogy megharapott valakit, azt hiszem, lehet, hogy ez volt az. Nem esküdnék meg rá - próbálta visszafojtani a nevetést, ahogy maga elé képzelte az óvodásokra méretezett széken ülni a nőt, ahogy szorongatja a táskáját.
Összességében egy kicsit sajnálta Tatit, amiért ilyen helyzetbe került. Azt nem mondta, hogy önhibáján kívül, magának nem szokott hazudni, de mégis ott volt a szar kellős közepén, leginkább egyedül.
- Csak ez aggaszt? Már  hogy a dolgok anyagi vonzata? - pontosított, volt a hangjában valami egészen nyugtató, Liebharttól nem megszokott. Még magának is alig merte bevallani, hogy most éppen segítséget készült felajánlani. Nem volt ez szokása.
- Hívhatsz. Mármint... nincs veled bajom, Iza. Rettenetesen fel tudsz b.szni, mikor indokolatlan szemétségeket vágsz a fejemhez, de ettől függetlenül ez asszem mindig így volt - rántott egyet a vállán nemtörődöm módon, miközben Pascalt simogatta kicsit, aki időközben a férfi kezében lévő pórázt kezdte rágcsálni, félig lefekve oda. - De tudom milyen ez. Voltam már így, évekkel ezelőtt. Hogy nincs kihez fordulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=717967#post717967][b]Szentesi Alíz Zsófia - 2018.03.24. 15:56[/b][/url]

Értetlenül ráncolja a homlokát Aaron magyarázatát követően, majd fejét az immáron kezei között ficánkoló kiskutya felé fordítja. Valóban úgy néz ki, mint akinek már csak egy kutya hiányzik az életéből, aki majd feldobja unalmas napjait, miközben körülbelül egy percet sem tölt otthon, hanem épp lelkesen felfedezi Magyarországot.
- Jaj, hát... Tudod elég lett volna, ha csak felhívsz - mosolyogva ingatja a fejét, de továbbra is húzza a férfi agyát. Természetesen tudja, hogy hiányzott neki, mert hát Aaron is eszébe jutott néha - néha! -, míg épp valamelyik nagyobb várost járta végig egyedül.
- Jó, de akkor miért nem a gazdájának viszed vissza? - értetlenül pillant fel ismét a férfi szemeit keresve. Kezeivel ennek ellenére kissé szorosabban fogja az állat testét, mintha a kérdésére kapott válasz miatt elvesztené a kis szőrcsomót, akit ismer úgy három perce. Az állat végül is Aaronhoz tartozik valamilyen szinten, így nyilván meg fogja tartani, amíg csak kell, előtte viszont fel kell tennie néhány kérdést.
Aaron válaszára egy lekicsinylő pillantással reagál, majd a kutyussal az ölében törökülésben letelepszik a stég szélére. Óvatosan helyezi az állatot a lábai közé, mintha attól félne, hogy a következő pillanatban az hirtelen felébred és belebucskázik a vízbe.
- Ugye tudod, hogy ezzel még nem úsztad meg? Nem láttalak hónapok óta, úgyhogy most ide szépen leülsz és elmesélsz mindent, különben rajtad marad a kutya - szigorú pillantást vet a férfire, ahogy kiejti száján a szavakat, majd fejével a maga mellett lévő szabad hely felé int a stégen és türelmesen megvárja, hogy Aaron helyet foglaljon mellette. - Hogyhogy visszajöttél az országba? Azt hittem jól elvoltál kint is... Na, nem mintha panaszkodnék, csak érted, fura ismét itt látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=718283#post718283][b]Oravecz Tatiana - 2018.03.26. 21:32[/b][/url]

- Ez kimondva is eléggé sok minden, de átélve se hiszem, hogy leányálom.
Kicsit olyan, mint ez az egyedülálló szülőség. Bár igazán büszke vagyok magamra, már majdnem, hogy jól működöm így. Két év kellett hozzá, az tény, de lassan kezdek büszke lenni magamra. Igazán eredményesnek érzem, hogy sikerült rutint és menetrendet ültetni a hétköznapjainkba, méghozzá olyan módon, hogy az nem ártalmas egy hatéves fejlődésére és szervezetére. Ez azért elég jó egy olyan nőtől, aki éjjel volt ébren és aktív, kocsmákban dolgozott, és napközben leginkább aludt vagy henyélt, divatlapokat olvasgatva.
- Csak egyszer tette, vagy kétszer. Illetve háromszor, de az első és a harmadik ugyanaz volt, nem tudom, az mennyire számít. Az a helyzet, hogy a nevelője engem is meg akart büntetni, amikor ezt a nézetemet megosztottam vele, de szerintem jogos. Akit egyszer megharaptak, az számíthat rá, hogy megint meg fog történni.
Jó, nem valószínű, hogy ilyen meglátásokkal az év anyja címre kellene pályáznom, nem is nagyon tervezem, mert még a végén valakinek a kelleténél jobban feltűnik az alkalmatlanságom, és akkor mi lesz? A gyereket az apjának ítélik? Hahaha. Viccesek vagyunk nagyon.
- Mi más aggasztana? Más nők is felnevelik legalább egy, de sokszor több gyermeküket egyedül, és teljesen életképes, ép gondolkodású utódokról beszélünk. Én is képes vagyok rá, vagy ha én nem, hát Zója segít.
Leginkább az a biztos, hogy Zója megoldja, ha én éppen totálisan alkalmatlan lennék. Hiszek benne, és a tény, hogy a közelemben van, azért eléggé megnyugtató tud lenni.
- Azt hiszem, ez kölcsönös, te is egy ritka nagy gyökér tudsz lenni velem, és bántó és egy rohadék. Mintha csak én lettem volna szemét ebben az egészben, pedig ez nem igaz. Nem tartom jogosnak. Az anyám, az anyád, te és én, mi mind hibáztunk. Rengeteget.  
Szeretném kimondani, hogy egyesül Eszti nem volt hiba, de nem tudom kimondani. Ott még valahogy nem tartok. Egyelőre elfogadtam, hogy van, hogy az enyém. Feltétel nélkül szeretem, de nem tudok még maradéktalanul nem hibaként rá tekinteni. Tudom, hogy ez borzalmas, tudom, hogy nem vagyok jó ember, mert így látom a helyzetet
- Nem akarlak kihasználni, meg rajtad lógni. Fel kell nőnöm, de azért szerintem már egész jól csinálom, nem? Van valami fejlődés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721016#post721016][b]Maja Bojarska - 2018.04.19. 14:08[/b][/url]

Bár megkésve, de törve nem, ideértünk mi is, hogy Bencust a második szülinapján felköszöntsük. Lewy csak az ebédre tudott átugrani, jó, igazából szerette volna tudni, hogy egészben jöttünk és úgy is szeretne minket visszakapni. Szóval megköszöntve a nagyfiút picit beszélgetett Bejivel, aztán neki vissza kellett menni a délutáni edzésre, mi pedig maradtunk még kicsit. Ráérünk, mert az apu úgyis későn jön, szóval igazán belefért a kis vendégeskedés. Legrának fellőtte a délutáni szuszit Kiva, Bence meg kidőlt a nagy játékban. Az én brekikém átaludta a fél délelőttöt, így nem meglepő módon, ő energikusan és széles, fogatlanka mosollyal mutogatott kifelé és mászott vagy indult meg kapaszkodva az ajtóhoz. Megszokta, hogy ilyenkor mindig megyünk megnézni a tavacskát vagy a parkot. De ilyen a brekihercegnők élete, csupa mókacagás. Most sincs ez másként.
Ajhajhaj. Topogok görnyedve a pinduri felett, ahogy a kezecskéit szorítom, ő pedig nevetve kapja a lábait előre. Nem mindig megy jól és egymás elé, sőt, inkább szalad, mint sétál, de ha lassan megy, annak általában előre borulás a vége és mászás. Ebben a koszban meg nem lenne túl okos. Nem hiányzik senkinek, hogy valami betegséget most összeszedjünk, szóval ő élvezte, hogy a saját lábikóit emelgetve közlekedünk, én meg vigyorogtam felette, milyen ügyes kislány is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721190#post721190][b]Annelie West - 2018.04.22. 14:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721302#post721302][b]Maja Bojarska - 2018.04.23. 20:47[/b][/url]

Dalolgatósan lépdeltünk szépen lassan, ami azzal is járt, hogy mióta a babakocsit a stégtől távolabb, egy fánál magára hagytuk, úgy egy-egy métert megtettünk öt percek alatt. Nem volt baj ezzel, néha fontos volt megállni megnézni valami virágszerűt, vagy örülni annak, hogy a lépése nyomán megreccsent a fa alatta, ami neki nagyon tetszett. Szerettem, mikor nevetgél és beszélni próbál. A hangja olyan aranyos volt és csak… hát az én brekim, azt hiszem ezt úgy ennél jobban nem is lehet megmagyarázni. A hajamon dobva egyet léptem utána, ahogy kicsit összeakadtak a lábikói, de az egyik kezecskéjét elengedve kitámasztottam a hátát, így nem borult hátra.
- Szia? – hallatszott igen bizonytalanul tőlem, a picilányom meg csak sziszegett előttem, néha próbált hangokat utánozni, de a magánhangzók mentek csak igazán és az integetés. De az nagyon, most is ő fordult előbb Anne felé – akit ekkorra azonosítottam be és a kezével intett neki.
- Meglátiztuk az unokatesókat, igaz minike? – néztem fel vigyorogva a kislányomról Annere és éppen fel akartam venni őt, mikor picit meglepődve néztem a volt fönőkőcskémre. Hallottam ugyan Benjiéktől, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy esetleg nem-e csak valami pletyka, ami erre gyakori, de úgy látszik tévedés. Lassan vigyorodtam el felegyenesedve, így a ruhám se volt már bő, sőt. Asszem ezt hívják pocis talinak. A pindurkát felemelve vettem ölbe a pocim fölé húzva. Azt mondták, hogy lassan jó lesz, ha majd kicsit kevesebbet emelgetem őt is és cipelem hosszú ideig, de még nagyon jól voltunk a tesóbrekijével odabent. A pocim az elmúlt pár hétben elég nagyot nőtt így túl a félidőn pedig azt mondta a néni, hogy minden a legnagyobb rendben, Szép nagylányka csücsül odabent.
- Jaj de jó! Babád lesz. Mikor? Én nem is tudtam, hogy tényleg. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721326#post721326][b]Annelie West - 2018.04.23. 23:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721366#post721366][b]Maja Bojarska - 2018.04.24. 19:16[/b][/url]

Ahogy topogtunk, felmerült bennem, hogy lenne némi elintéznivalóm itt az erdős rész irányába a menhelyen, de nem tudhattam Maxi itthon van-e. Pedig már igazán megérdemelné, hogy úgy nézzek rá, ahogy egyszer Kevére néztem még pár éve, mikor megette a csokim. Állítólag véletlen volt, szerintem meg nem lehet csak úgy nem figyelni rá, hogy mi csúszik le a pofijába! De meg tudtuk beszélni, vett nekem helyette egy bubbles rágót és boldogság lett.
- Téged is – mosolyodom el szélesen már felismerve őt rendesen. Nem vagyok az a fajta lány, akik olyan nagyon ügyesek, mint mondjuk Anne vagy Hannah és tudnak egyszerre sok irányba figyelni, nekem kettő is sok. Most éppen az, hogy a hátam ne fájduljon meg, úgy görnyedjek és még a brekikére is vigyázzak. Őszintén nagyon-nagyon örülök neki, talán a hangom izgatottan lett egyre magasabb is a szavakkal Klara meg elhajolva meresztette a kék szemecskéit az exrellonosra.
- Igen, lesz egy picike tesó – mondom nagyon büszkén a pocim felé pillantva, ami éppen a picilányom popója alatt mutatja, mennyire szépen növöget, most már egyre jobban. – Jaj, az mindjárt itt is van. Kisfiú? De jó. Hát, mi még sokára leszünk nagy ohana – gondolkodtam el egy pillanatra, aztán  a hajamat kicsit kiszedegettem a pici ujjak közül, mert nem lesz az finom neki.
- Nemrég léptünk át a félidőn, majd valamikor a június végefelé érkezik meg a húgi – mesélgettem neki kicsit billegve a lábaimon boldogan. Fel sem tűnt, hogy Lewy nyilatkozatain túl, meg hogy a csapat, anyuék és a nagyszülők tudták, én még nem is beszéltem róla igazán, hogy picilányka lesz megint.
- Jól érzed magad? Nem furcsa? Főleg mikor rugizik meg tapizik…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721442#post721442][b]Annelie West - 2018.04.26. 10:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721880#post721880][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.04.30. 18:21[/b][/url]

Ezt a már nyári időt kihasználva szabadulok a kastélyból. Stég felé megyek, nem nagyon tudok más helyet elképzelni magamnak. Talán a víz mellett jobban ki lehet bírni ezt a meleget. Nem szokott ilyen jó idő lenni április végén, de inkább ez legyen, mint eső, vagy vihar. Nem sietek, nincs miért. Nem randira megyek, bár nem lennék elkeseredve, ha lenne ilyen alkalomban részem. Ez nagy részben rajtam is múlik, hogy nincs ilyen alkalom, vagy legyen. Kicsi oldaltáskát is viszek, amiben van egy törölköző. Sose tudni, mikor lesz kedvem csobbanni a tóban. Eddig nem jártam erre, de annyira sokat hallottam többiektől, hogy most megjött a kedvem hozzá. Elsődlegesen most megnézni a helyet. Kényelmesen ballagok a kiválasztott célomhoz. Csodálkozok rajta, hogy nincs itt senki jelenleg. Az is meglehet, inkább választják a faluban lévő fürdőt, de tudok olyan diákról, aki lustasága miatt, csak a háza fürdőéjig meg. Én azért veszem a fáradtságot, hogy kijöjjek a szűk környezetemből, ebben az is benne van, hogy hátha megismerkedek valakivel. Megérkezem a stéghez, tényleg szimpatikus hely, ahogy a többiek mondták. Most nem vezettek tévútra, bár az még elsős koromban volt. Azóta kiderült, hogy a zöldfülű kezdők mind átesnek ilyen vicces dolgon. Kellemes szellő üti meg az arcom. Végig robogok a fa tákolmányon, lehuppanok a szélére. Élvezem a kilátást, és a láblógatást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721887#post721887][b]Maja Bojarska - 2018.04.30. 18:53[/b][/url]

- Igen, hercilánybreki lesz megint. Egész pici kislánykoszorúnk lesz.
Bár nem voltam az a nagyon reklámozós és beszélgetős a brekiimről, ez nem volt igaz mindenkire. Az ohanában és úgy azok között, akik tudtam, hogy szeretnek minket, nagyon szívesen tettem. Így történhetett, hogy Anne előtt se feszengtem mit és hogyan mondok, és attól sem féltem, hogy majd rosszat fog szólni. Klaranál is már sokan bántottak, meg rosszakat gondoltak, ő mégis, lévén az első volt aki tudta, nem ítélkezett, nem tett ki a DÖK-ből sem és mikor visszatéregettem hozzá is inkább kedves volt.
- Most, hogy jön a fogacska kicsit nehezebb, nem alszik túl sokat és sír meg ott kell lenni mindig, de én szeretem, jól elvagyok vele. - Nem mondom, hogy nincs olyan, mikor inkább csak aludnál, vagy nem mozdulnál, vagy mikor hajnal kettőkor elalszik, nem imádkozol, hogy legalább fél hatig aludjon, de megéri. Mikor álmosan is ránézel, ő meg nevetgél, akkor tudod, hogy nem számít. Szeretem ezt.
Meg kellett mosolyognom Anne kiakadását, hogy őszinte legyek nekem is nehezen ment, hogy elhiggyem, ő is tényleg anyuka lesz. De a pici babák nagy kincsek és ezt ő is láthatja hamarosan.
- Igen, tudom milyen.. szerintem inkább ijesztő volt, mármint mondjuk az, mikor először tapizott úgy, hogy látszott kívülről a pocimon a talpa - meséltem el kicsit meresztve a szemeim, bár én nekem eléggé tetszett, Lewy szerintem sokkal jobban rácsodálkozott. Utána meg teleküldtem a telefonját videókkal, mikor hullámzik a hasam, meg ott van Klara keze. Lehet az ilyenek miatt mondták a terhestornán, hogy nem vagyunk túl átlagos pár.
- De aranyos. Lewy is szokott, meg beszélgetni vele, biztos értik, akkor jobban mocorognak odabent. Mondjuk mikor legeslegelsőre éreztem a mozgást, azt hittem csak korog a pocim...
Mostanra már azért tudom, hogy ez más, és a második kislánykánál már mostanság is elég jól tudom, mikor aktív. Leginkább este és nem szereti az én alvásidőm. Vagy várta nappal aput és akkor apuzna. Nem tudom eldönteni.
- Dehogy... butaság. Én se vagyok szerintem olyan anyuka anyuka, mindig rám szól anya meg Lewy anyukája hogy ezt meg azt nem kéne meg hasonló, de nem hiszem, hogy mert másként csinálom, rossz lenne, ő nem panaszkodik - néztem Klarara, aki ekkor hajolt oda, hogy nyálas puszit adjon a számra én meg el is nevettem magam és hagytam, hogy Annet nézegesse az ölemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721892#post721892][b]Slivovics Lily - 2018.04.30. 19:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721957#post721957][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.05.01. 15:45[/b][/url]

Miközben gondolkodom mindenféle dologról, érzékelem, hogy valaki jön. Ezt abból következtetem odanézés nélkül, hogy hallom a lépéseit dobogni a fa padlózaton. Mégis odafordulok, ekkor látom azt, hogy elejti a dolgait a lány. Gyorsan felpattanok segíteni neki. Mikor odaérek, már a cuccai nagy részét felvette, de azért akad egy-két apróság, amit feltudok venni, és odaadom neki.
- Szia! Segítek egy kicsit, ha nem probléma számodra. Itt van egy kis apróság, ami tőled esett le. Remélem semmi nem esett a vízbe. -
 Jobban szemügyre veszem a lányt, hátha ismerős nekem, de nem emlékszem, hogy találkoztunk volna valaha is. Szerintem elsős, a felsősöket azért már arcról megismerem.
- Partay Alfréd Benedek a nevem, negyedéves Navinés vagyok. Benedeket szoktam használni, úgy hívnak az ismerőseim, barátaim. Lenne kedved csatlakozni hozzám egy kis beszélgetés erejéig. Gondolom te elsőéves vagy, nem vagy ismerős. Bár az iskola nagy ahhoz, hogy jó ideig ne találkozzunk. -
 Invitálom a lány, csatlakozzon hozzám, ha kedve is úgy tartja. Örülnék neki, hisz nem jó sokáig egyedül lenni, legyen az a hely szép, mint amilyen a stég is. Szerintem a lány is ezért választhatta ezt a helyet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721987#post721987][b]Slivovics Lily - 2018.05.01. 20:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721995#post721995][b]Partay Alfréd Benedek - 2018.05.01. 21:17[/b][/url]

Beletrafáltam, melyik évfolyamba jár, de ez számomra nem jelent semmit. Ismerek olyan diákokat, akik nem ismerkednek alsóbb évfolyamosokkal. Saját szavaikkal, nem  "keverednek a kezdőkkel". Nem csak a rellonosokról mondhatni ezt el, sajnos egyre jobban terjed a többi házban is. Én nem vagyok ilyen, szeretek ismerkedni.
- Akkor nem olyan régen jöttél a suliba, ezáltal nem nagyon ismered a kastélyt. Vagy tévedek? -
 Úgy látom, kissé megijedt az eset miatt, de velem tart. Ennek örülök, szimpatikusnak tartom őt.
- Örülök, hogy velem tartasz. Hogyan találtál rá erre a helyre. Nekem a társaim rebegtek jókat a stégről. Készítettem is törölközőt a tatyómba, ha kedvem támad csobbanni a tóba. -
 Nem hiszem, hogy Lily is készült volna mártózásra, már abból következtetem le, hogy akkor könyveket nem hozott volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721997#post721997][b]Slivovics Lily - 2018.05.01. 21:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=722029#post722029][b]Annelie West - 2018.05.02. 16:24[/b][/url]