Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta. Czettner L. Zora munkája
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. március 22. 16:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=256991#post256991][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.03.22. 16:30[/b][/url] KinézetEgy vörös hajzuhatag csillogott a napsütésben már órák óta a faluhoz közeli erdőben. Nem valószínű, hogy ez bárkinek is feltűnt, Anne ugyanis egyedül, illetve kettesben az íjával vágott át a kusza bokrok tengerén, amíg el nem ért az erdő egy kisebb, de nyíltabb részére. Karah is szeretett volna nővérével tartani, na de az nem kislányoknak való, a kis szőke egy ideig még távol van tartva attól a területtől. Pár hete találta csak ezt a rész, de azóta sűrűn látogatta meg, hátha rájön, hogy más is járt-e már ott. Még a fű sem volt kitaposva, tehát kezdett olyan furcsa elméleteket gyártani a fejében, ami már túltesz a valóságon. Az egyik ilyen, hogy biztos ide járnak a szellemek éjszakánként futóversenyt tartani. Nos, ez nem lenne túl ésszerű, pláne mivel a nyitott terület itt nem nagyobb, mint egy fél kviddicspálya. Az viszont már elképzelhető elmélet, hogy az erdőbe normális ember nem merészkedik be túl mélyen, mert ki tudja, mikor ugrik elő valami sokikszes besorolású bestia. Itt töltötte napja egy kis részét, de az már nem annyira lényeges, hogy hány vidáman csicsergő madárra célzott, és abból hány lövés sikerült. Úgy dél után, mikor már megkordult a gyomra, úgy gondolta, hogy továbbáll. Az erdőből a rövid, tóhoz vezető útra vándorolt át, és hát a kalandvágyó énje több éhséggel bombázta az agyát, mint a hasa. A tavacskához nem jár sokat, az inkább nyáron jó, és az bizony még itt tartózkodása alatt nem nagyon volt. Csak a hideg, havas időszak. Lábai közelebb vezették a vízhez, egyből rámerészkedett a stégre. Lassú lépteit a szemével követte, majd halkan elmormolt az orra alatt egy "na ne már"-t, mivel a csizmája árulkodott az erdős sétájáról. A stég végénél megállt, majd félig letérdelt, hogy ujjait éppen csak belemárthassa a hűvös vízbe, és megpróbálja valamelyest letisztítani a cipőjét.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. március 22. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=257082#post257082][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.03.22. 20:21[/b][/url] KinézetA kis naptárában - ami még az előkészítős szobájukban van kifüggesztve a falra - rengeteg apró feljegyezése van általában minden hétre. A cirkuszhoz hozzá tartozik a sok próba, és az otthon tartózkodás, a ruhapróbák, hogy minden a legjobban menjen. Nos, a próbáknak körülbelül a negyedét már nem a szokott helyen, hanem a tornateremben végzi. Éppen olyan kényelmesen lehet edzeni ott is talajon, mint a folyton nyüzsgő sátorban, és még a porondmester utasításaiból is kevesebbet kell elviselnie. Anne tudja jól, hogy az ő érdekében hajtogatják folyton, hogy figyeljen a biztonságra, meg nyújtson eleget - mintha a szervezetében maradt bájital nem lenne elég -, de hát a makacsság az makacsság. Íjászkodni leginkább egyedül, vagy Mátéval párban szeret, így az előre megbeszélt dolgaik is mindig ott vannak a naptárban. Ez, meg az erdőben tölthető idő jóval fontosabbak a lánynak, mint a tanulás, ez pedig meglátszik a jegyein is. Az irodalmat egészen szerette, na de a többi... Alig várja az első napot a Bagolykőben, meg az új szobát, ugyanis a régi, amin a húgával osztozik, már kezd nagyon kényelmetlen lenni. Már csak két hét... Ezt is, mint minden mást, pontosan számon tart a naptárban, és kihúzza az eltelt napokat. A tavas kirándulásáról még nem volt ideje gondolkodni. Mit lehet csinálni ott, amit az erdőben nem lehet? Semmit. Legalábbis neki ezek az andalgós, lassú sétákra alkalmas dolgok nem a kedvencei. Csak egy szerencsés alkalom arra, hogy lemossa az árulkodó jeleket magáról, ugyanis az előkészítőben nem szeretik, ha elcsavarog. Ám alig, hogy nagyjából lemosta mindkét csizmájáról a koszt, a hátának ütődött valami. Szeme egy pillanat alatt résnyire szűkült, és pár pillanat leforgása alatt megfordult, hogy íját egyenesen a felháborodott kiscsajra szegezze. Mozdulatlanul állt, csak a szemöldöke emelkedett meg, mikor még neki állt feljebb. Anne megnyalta a száját, mielőtt bármit mondott volna. Ajka félmosolyra húzódott. Ő volt erőfölényben. - Inkább neked kéne a lábad elé nézni. Esetleg megmutassam, hol van? - teljes nyugodtsággal emelte lejjebb, a lábára célozva az íjban megfeszülő nyilat. Nem volt szándékában megtenni amit nem volt muszáj, de amíg nincs pálcája, ezzel tudja csak "védeni magát". Mély levegőt vett, és ellépett a stég szélétől, végig a lányt figyelve, halvány mosollyal az arcán.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. március 23. 13:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=257365#post257365][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.03.23. 13:35[/b][/url] KinézetSosem szerette az olyan stílusú embereket, akik játsszák magukat, mintha lennének valakik. Na az a csaj, aki szó szerint belefutott, pontosan ilyen volt a szemében. Gyorsan felmérte, és a stílusból ahogy beszélt, meg amilyen volt, arra következtetett, hogy nem lehet idősebb nála, de a szája az túl nagy a korához képest. Anne ezzel szemben csak azokkal szájal, akikről tud egyet s mást, különben inkább magában tartja a dühét. Önfegyelem. Nehezen, de lenyeli a békát mielőtt cselekedne, vagy olyannak szólna be, akinek nem kellene. Soha nem lehet tudni, kivel áll szemben az ember. Magától biztosan nem ijedne meg fegyvertelenül, hisz nincs semmi a birtokában, amivel egyáltalán megvédhetné magát a jó reflexein kívül. Na de nem is véletlenül hordja magánál az íjat egy olyan faluban, ahol bármelyik pillanatban hátba küldhetik egy átokkal. Mosolyogva engedte el a füle mellett a szavakat. Sok ilyennel találkozott már, főleg a rellonbeli látogatásai alatt. Mikor a gyenge erősködik, és csak szavakkal tud támadni, és még neki áll feljebb, ha minden erőfeszítés nélkül legyőzik. Ahogy a bátyja is járt, mikor Annelie előtt akart menősködni, és odament egy nála két fejjel nagyobb, és legalább annyi évvel idősebb lányhoz. Még mindig emlékszik a lányra, aki felvont szemöldökkel lenézett öccsére, kicsavarta a kezéből a pálcáját, és még le is átkozta. Nevetett rajta, de tanulságos eset volt neki is. - Lehet, hogy jobban tenném, de ki mondja meg, hogy mi a helyes út? - kérdezett vissza. Megingatta a fejét, ezzel jelezve, hogy nem hogy ő, de még más sem mondhatja meg neki, mit és hogyan tegyen. Leszámítva az anyját, mert ha rá nem hallgat, hónapokig nem engedi kötélre. - Legközelebb nézz a lábad elé, vagy legalább nyögj ki egy elnézést - tette hozzá. Lassan leengedte a kezét, mert nem volt kedve a bekerülése előtt kicsapatnia magát az iskolából, de még nem tette el az íjat. - Ki vagy te? - teljesen normálisan kérdezett rá, egyszerű kíváncsiságból.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. július 28. 13:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=345395#post345395][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.07.28. 13:05[/b][/url] Bentley Késő este futott be a vonat előző nap a bogolyfalvi vasútállomásra. Annie pár napot otthon töltött, a cirkusz hazai terepen adott előadást. Minden jól alakult, de vasárnap még muszáj volt gyakorolnia az új előadásra. Lassan bemutathatja az íjászat és légtorna vegyítését. Az este után reggel nehezen kelt fel, kellett innia abból az élénkítő főzetből amit Máté szokott inni. Az órákon szorogosan jegyzetelt, ugyanis mindjárt itt a vizsgaidőszak, és totál le van maradva. Leckéket is írt, kivételesen a Rellon tanulószobájában. Tök egyedül volt, nem is csoda. Itt mindenki lusta mint a bűn. Már hat óra volt, mikor minden másra is jutott ideje, többek között a DÖK-re, meg a mentorságra. Az újak jó kezekben vannak, már kevesebbszer sikerül eltévedniük is. Kicsit később lyukadt ki az erdőben, a sátránál, és íjával felszerelkezve indult az erdő mélyére lazítani. Sötét farmert, és sötétkék pamutpólót viselt, haja copfban, enyhe smink az arcán. Sötét volt, szeme csak lassan alkalmazkodott hozzá. Egy-két madár volt a látókörében, semmi más. A bokrok zörögtek, a vörösnek nagyon kellett figyelnie, hova lép. Egy vastag, magas fa lombkoronája közé mászva figyelte meg, ahogy valami XX besorolású bestia a fa alatt kotor. Nem figyelt, a nyíl egy szempillantás alatt találta el. Annie leugrott a fáról, és bedobta a hátizsákjába, aztán ahogy megfordult, csak annyit látott, hogy valami nagy áll vele szemben, és egy nagy ütést érzett a fején, majd elájult. Pillái remegtk ahogy próbálta kinyitni a szemét. A feje hasogatott, égett, odanyúlva pedig felfedezte, hogy vérzik is, és az arca is olyan volt. Nagy nehezen feltápázkodott, a táskájának hült helye volt, de legalább az íja megvolt. Egyenesen indult el, mihamarabb ki akart kerülni onnan, hogy letörölje sebét. A tavacskához érkezett, nem látott senkit, bár amúgy is furcsa volt a látása az ütéstől. A stégre baktatott, szédelegve, és az oldalába kapaszkodva hajolt le a vízhez, hogy lemossa az arcáról a vért.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. július 28. 13:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=345428#post345428][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.07.28. 13:59[/b][/url] Bentley Tompa fájdalom uralta a lány egész testét. A fejére mért ütés teljesen elzsibbasztotta, de remélhetőleg csak a vágást szerezte, és komolyabb zavart nem. Mikor a tóhoz ért, még nem is vette észre, hogy lábszára is megsérült, valószínűleg az esés közben. Farmerja felszakadt, a bőre pedig egy hosszú csíkban felhorzsolódott. Menni fog ez - mondogatta magában míg elérkezett a stég végéhez. Nem akart ő mást, csak lemosni a vért magáról, és a sebéről, de nem hagyták. Erős kéz tartotta a karját. Őszintén szólva hálás volt az idegennek, amiért megtartotta, és nem esett be a sellőkhöz. A papírzsebkendő érintésére felszisszent, de elnyugodva, kissé remegve pillantott az idegenre. Zöldjei egyenesen a fiú szemeibe meredtek, pislogás nélkül próbálta kitalálni, miért segít rajta. Megnyalta szája szélét, és a vére vasas ízét érezte. Szabad kezével a tó vizébe nyúlt, és letörölte vele arcát, majd ezt megismételte még kétszer. A fájdalom nem múlt, és cssk arra tudott gondolni, hogy ezzel most aztán el kell mennie a gyengélkedőre, és el kell magyaráznia, hogy prefektus létére mi a jó francot keres tiltott helyeken. Ó és hogy még ott is lakik...egyenes út az igazgatóhoz. - Nyílt? - csak ennyit kérdezett a sráctól, aki jobban látta a sérülést, mint a lány. Odébb csúszott, és ahogy szédült, muszáj volt elkapnia a kezef, amivel tartották. Most nem érdekelte, hogy testi kontaktudba lépett egy olyan emberrel akit még az életben nem látott. - El fogok ájulni - mondta egyenesen a srác mellkasára nézve. Valószínűleg egy nagy bestia egy jókora bottal akkora ütéssel intézte el, hogy nem csak felületi sérülést szerzett. A szédüléstől hányingere lett, homloka lüktetett. Lassacskán elszakadt a fiútól, és a lábai mellett fekvő pózba küzdötte magát, lábait felhúzva.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. november 28. 20:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=427847#post427847][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.11.28. 20:00[/b][/url] ErdőjáróFigyel, vár, céloz, lő, és talál! Noak holnap esti vacsorája kisebb puffanással adta meg magát, lezuttyant a fa tetejéről, egyenesen Hestia mellé, aki sértődötten ingatta farkát amiért gazdája nem vette figyelembe, hogy ő éppenséggel ott szaglássza a talajt. Anne vigyorogva kuszálta össze a maine coon hátán a szőrt, aztán bedobta a kisebb madarat a zsákjába. Ugyanonnan előhúzott egy kis bájitalos üvegcsét, és ivott a benne levő kék löttyből két kortyot. Saját készítésű melegen tartó bájital volt az, ami a téli hideg estéken nagy segítség a lánynak. Most is elég volt egy pulcsit felvennie a pólójára, mert ennek köszönhetően nem fázott. Kapucniját megigazította a fején, aztán a közelből jövő hangok hallatán Hestiát hazaküldte, fusson Mátéhoz, és vigyázzon, nehogy az éjfúria megint lyukat égessen a bőrébe amíg ő még szétnéz. Persze nem a hangok irányába ment, volt már kellemetlen élménye ellenszenvesebb bestiákkal, inkább a tavacska felé sétálgatott a fák alatt, íját biztonsági okokból folyamatosan a kezében tartva. Még bőven a fák között járt amikor a ködön át megpillantott egy magas, sötét alakot a stégen állni, ám nem tudta, mi az. Próbált fókuszálni, de az valahogy nem ment ilyen látási viszonyok között. Tudta jól, hogy már nagyon rég lejárt a takarodó ideje, épeszű ember meg nem járkálna itt az éjszaka közepén, még ha falusi, akkor sem. Aztán a csendet egy hangos, morgó, vagy üvöltő hang törte meg, ami Annie-ből egy hirtelen ijedtséget váltott ki, nem is csoda, hogy ellőtte a készenlétben levő nyilat, ami egyenesen a cél"személy" felé suhant, és nagy valószínűséggel talált is. Egy fa tövébe guggolt le még a találat előtti pillanatokban, és lélegzetét visszafojtva nézte az alakot. Ne ember legyél, ne ember legyél...
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. november 29. 07:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=427968#post427968][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.11.29. 07:53[/b][/url] ErdőjáróNem látta pontosan, hogy hol talált be a nyila, de az ordításból biztosra vette, hogy fájdalmas lövés volt, és nem éppen vadállat volt az áldozat, főleg mivel aztán egy csapat denevért küldött a nyakába. Gyorsan húzott elő újabb nyilat, de mielőtt ellőtte volna, kellett rá valami, amitől a felé repülő...denevérek, igen, denevérek megállnak. - Piroinitio! - még jó, hogy Máté sokat gyakorolta vele ezt a kis hasznos varázslatot, és így egy égő végű nyilacska repült a szárnyas dögök közé, amitől azok szépen szétszéledtek, az pedig a tavacskáig repült, és belefúródott a földbe. Igazából nem tudta, hogy mit kellene csinálnia. Nem igazán szokott emberekre lövöldözni, eltalálni őket meg aztán pláne... De volt nála még pár bájital, talán eltudják simítani. Az íjat most háttérbe szorította, a hátán volt, míg ő a pálcáját előre tartva lassan sétált a stég felé, kapucniját gondosan a fejébe húzva, hogy ha nem muszáj, ne ismerjék fel. Egy szó nélkül sétált oda a sráchoz, kezeit felemelve, hogy akkor talán nem kap valami újabb átkot a nyakába. Nem nézte az arcát, csak a lábát ami megsebesült, és letérdelt hozzá, hogy megnézze rendesen, de ekkor már nem kerülte el az arcára való pillantást sem. - Te?! - tört ki belőle a kérdés a legújabb mentoráltja láttán. A nevére nem emlékezett hirtelen, valami Josh talán. Kapucniját kicsit hátrébb húzta, hogy lássák egymást, gyanúsan méregette a fiút. Azután, hogy meglőtte, nem csodálná, ha új mentort kérne a vezetőségtől...
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. november 30. 12:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=428531#post428531][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.11.30. 12:06[/b][/url] ErdőjáróAz nem izgatta, hogy lelőtt valakit, de az már inkább, hogy simán kinyomozzák, hogy ő találta el, és akkor elég nagy bajban lesz. Inkább válna meg a bátyjától, mint az íjától. Persze kíváncsi volt, kivel akadt össze, de azt nem várta, hogy ismerik egymást. Igaz, nem régóta, éppen csak fogadta amikor megérkezett, és körbevezette, de a munkájuk még itt nem ért véget. Pár másodpercig még farkasszemet néztek, aztán mindkettejük tekintete a sérülésre vándorolt. Anne zsákjában volt rá gyógymód, az viszont, hogy ellássa a sebet, kellett valami cserébe. - Diffindo! - emelte a fiú nadrágjához pálcáját, amitől az szépen végigszakadt, ezzel jobb hozzáférést adva a vérző területhez. - Erről soha nem beszélhetsz senkinek - tekintete komoly volt, és kissé harapós. Ha ez nem lett volna eléggé meggyőző, ráadásként nem a legfinomabban, erősebb rántással húzta ki a nyilat a lábából. Amíg ott folyt ki a vér, zsákjából három kicsi üvegcsét emelt ki, meg egy rongydarabot. Utóbbival letörölte a vért az érintett területről, majd ráöntötte a rózsaszín löttyöt, ami füstölögni kezdett, nagyjából tíz másodperccel később pedig elállította a vérzést. - Ez fájni fog - figyelmeztette időt hagyva arra, hogy visszatartsa a hangját. A zöld bájital fertőtlenítő, és borzasztóan csíp. Itt várt egy kicsit, és közben félmosolyra húzódott ajka. - Ja, amúgy dupla büntetést kapsz amiért a faluban vagy, és amiért takarodó után. Nem zsarolhatsz ezzel - mutatott a lábára - , mert legközelebb megetetlek a sárkányommal.Noaknak biztos ízlene a rellonos hús, és jó ideig jól lakna vele... Az utolsó bájitalt is lassan ráöntötte, de csak cseppenként, amitől a mély seb lassacskán elkezdett összeforrni. Mivel nem tökéletes még, ezért a felületi seb megmaradt, de az napokon belül begyógyul.
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2014. november 30. 22:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=428928#post428928][b]Annelie Freya Blomqvist - 2014.11.30. 22:52[/b][/url] ErdőjáróNem sokat szólt hozzá, amúgy sem az a beszélgetős fajta, hát így meg pláne nem, hogy éppenséggel az általa okozott sérülést kell helyrehoznia. Bájitalait már tesztelte, és éppen azért hordozza magánál vadászatok alatt, hogy az ilyen balesetek könnyen helyrehozhatóak legyenek. Mennyi haszna van a titokban kotyvasztásnak...nem is érti, miért tiltott. Újabb tűzzel égette el a véres rongyot ott a stég közepén, és automatikusan körbenézett, hogy valaki nem figyeli-e őket. Nem látott semmit a nagy ködben, remélhetőleg őket se látta senki. Vagy semmi. - Szerinted ha ő lett volna, rád lövök? - szemöldökét összevonta, értetlenül csóválta meg a fejét. Persze arról nem kell tudnia a srácnak, hogy Noak még ekkora üvöltésre nem is képes a tenyérbe való méretével. Na de majd egy-két év múlva... - Jó? - fejével a megmaradt sebre bökött miközben odacsusszant a stég széléhez és lemosta benne nyila végét. Ha nem muszáj, nem akar nyomokat hagyni. Kis idő alatt összepakolta cuccait, és visszatuszkolta a zsákba a félig kilógó madarat, amit még az erdőben lőtt vacsorának. - Jobb lesz eltűnni, mert nem tudom mi ordított, de biztos nem egy kedves ismerős - határozottan, szinte parancsszerűen mondta ezt mentoráltjának, akinek a nevére még mindig nem jött rá. Kérdőn nézett rá, hogy indulnak-e vagy sem, de nem maradhat, ráadásul vissza is kéne vinnie a Rellonba...
|
|
|
|
Annelie West INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2018. április 22. 14:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721190#post721190][b]Annelie West - 2018.04.22. 14:18[/b][/url] Csibém és az ő csibéjenem takargatjukNehezen tud magával mit kezdeni így, hogy vége lett az iskolának és utolsó trimeszterben van. Lassacskán világra érkezik Szemecske, ami azzal jár, hogy Annie az eddigi napi teendőinek a felét nem tudja megcsinálni, a fára mászás és a vadászat például már nem igazán játszik, ahogy a kötélen való táncikálás sem. Néha úgy érzi, hogy az élete romokban hever, egyedüllétében rájön, hogy még az eleme is kezdi cserben hagyni. Ilyenkor szüksége van a friss levegőre, sétára, mozgásra, meg a férjére, mert South tartja benne a lelket egyedül. Senki más véleményére nem ad. Csakhogy egy-két hete ő is furcsán feszült, szóval Annie jobbnak látta, ha nem hozzá megy a csárdába, hanem inkább Szalamantonba a családjához. Ha pedig már ott járt, megejtett egy könnyebb, kismamás tornát is. Most fáradtan, de az ott töltött idő levezetéseként a tóhoz sétál, ahonnan majd az erdőn át hazamegy. Egyszer. Valamikor. Egyelőre csak élvezi a kellemes napsütést és megtesz egy kört, amikor is megpillantja a stégen furcsán görnyedő Maját, előtte pedig a totyogóját. Megtorpan, egy ideig csak figyeli őket. Elmosolyodik, nem gyakran látja a kislányt, ahogy igazából a volt munkatársát sem. - Maja! Sziasztok - szól utánuk amikor beéri őket és mosollyal az arcát sétál közelebb hozzájuk. A nő még valószínűleg nem tudja, maximum pletykákból hallotta, ami most Anne középtáján elég szembetűnő. Erről azonban még ő maga is elfeledkezik amikor leguggol Klarához és megcsiklandozza a nyakát. - Hogyhogy itt vagytok?
|
|
|
|
Annelie West INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2018. április 23. 23:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721326#post721326][b]Annelie West - 2018.04.23. 23:02[/b][/url] Csibém és az ő csibéjenem takargatjukMegmosolyogja a kicsiket most már, a saját öccsével és a keresztgyerekeivel is bátrabban foglalkozik. Fel kell készülni arra, hogy nemsokára ott lesz neki is egy olyan kis kopasz emberkezdemény, aki majd mindent összenyálaz és a vigyoraira az anyukája is hasonlóképp reagál. East és Yar kislánya nagy szerencséjükre előbb született, mint náluk Samuel, ezért gyakran felutaznak Budanekeresdre és a kicsi Summert nyünyürgetik amíg arra az anyukája rá nem un, mondva; elkényeztetik a gyereket. Halkan, inkább magában nevet fel Maja reakcióján és ha már ő nem ismeri fel, hát legalább a pöttömmel lepacsizik. Vagy valami olyasmi. Nem szeretné összetaperolni semmi estre sem, azért tanult már egyet s mást a környezetéből. - Szuper, jó látni titeket - mosolyogva követi Maja tekintetét, majd ahogy felegyenesedik, Annie is megpillant egy elég hasonló, léggömb formájú kidudorodást hastájékon. Mintha tükörbe nézne. Alapjáraton nem az a pocaksimogatós kismama, de most a hasára teszi a kezét, ujjaival megcsiklandozza a részt, ahol a fia talpát véli felfedezni. - Ahogy látom, neked is - széles mosolyra húzódik a szája. Emlékszik még Maja arckifejezésére amikor rájött a benne növekvő kis életre, és tessék, immár egy újabb pocaklakó és a tökmag boldogítja. - Már csak másfél hónap, nagyjából. Kisfiú lesz és ha az apjára üt...kergethetem majd el a nőket. Na és nálatok mikor érkezik? - kíváncsian pislog a nőre, aztán a kislányára. Ilyenkor azért érzi, hogy jó lesz már a karjában tartania a saját mütyürjét. Annyi mindent tudna mondani, de mégsem, gondolatainak kilencven százalékát megtartja inkább magának.
|
|
|
|
Annelie West INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2018. április 26. 10:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721442#post721442][b]Annelie West - 2018.04.26. 10:35[/b][/url] Csibém és az ő csibéjenem takargatjukMaja néhány évvel fiatalabb Annelie-nél, mégis tökéletesen végzi a dolgát anyaként. Ráadásul már a másodikat várják, ami egyszerre csoda és elrettentő a volt elnök számára. Ő még az egy gondolatától és sokszor megrémül, bár a pánikrohamok végre kezdenek alábbhagyni. South például nem is tud róla, hogy egyáltalán voltak, valószínűleg magát okolná és az senkinek sem lenne jó. - Még egy kislány? - elmosolyodik a csöppséget figyelve. Klara jó géneket örökölt, szép kislány már most, biztos meggyűlik majd a bajuk a szülőknek a fiúkkal. Pláne két lánynál... - Majd adhatod a tippeket. Két gyerek... Nem vagy nagyon fáradt? - mindig is foglalkoztatta a dolog, hogy milyen a normál életből átkerülni egy olyanba, ahol egy miniemberért is felelős már, de valójában nem akart belekerülni a dologba. Aztán tessék. Itt van, tanácsokat kér. Elhúzza a száját a kérdésre és a tó felé pillantva túr a hajába. Mindig megkérdezik ezt, és ő az ismeretleneket megpróbálja annyival lerázni, hogy furcsa. - Borzasztó. Őszintén, Maja, utálok terhes lenni. Nem látom a lábam, nem tudom csinálni amit eddig... Arról ne is beszéljünk, hogy South odáig van amikor arcon rúgja, én meg rosszul vagyok, hogyha hallgatózik. A köldökömön keresztül! - felháborodottan, de suttogva hadarja el, milyen számára a pocaklakó jelenléte. - Rossz anya vagyok már most, felejtsd el amiket mondtam - mélyet sóhajt. Nem fogja megjátszani magát Maja előtt. - Ti olyan kis szépek vagytok - mosolyodik el aztán.
|
|
|
|
Annelie West INAKTÍV
bestiák anyja offline RPG hsz: 486 Összes hsz: 10623
|
Írta: 2018. május 2. 16:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=722029#post722029][b]Annelie West - 2018.05.02. 16:24[/b][/url] Csibém és az ő csibéjenem takargatjukMásnál a szemét forgatná arra, ahogy beszél a családról, meg a babákról, Annie-től távol áll ez a királylánybrekis, ohanas dolog. Majánál azonban szinte észre sem veszi, annyira hozzászokott már. Mosolyog hol az anyukára, hol a pindúrra. Elhúzza a száját. Annyi jót és annyi rosszat hallott. Jó és rosszabb gyerekekről, alvósakról és hasfájósokról, neki pedig fogalma sincs, milyen lesz az övé, vajon rossz baba lesz-e, vagy legyint, amikor valaki rákérdez, hogy viselkedik az újszülött. Nem remél, valójában csak bízik egy kicsit benne, hogy Sammynek nem fog fájni a hasa sokat és legalább ennyivel megkönnyíti az összeszokást. A terhessége első trimesztere számára nem azért volt nehéz, mert rosszul volt. Valójában nagyon minimális volt a reggeli rosszullétek száma, inkább a most is aggasztó probléma zavarta. Hogy ő, mint anyuka. - Világgá futnék, ha látnám a talpát - elsápad amint belegondol, hogy azok a rúgások odabent nem csak érezhetőek lehetnek. Persze szokta látni ahogy mocorog, ide-oda hullámzik a hasa olyankor, de azért talplenyomatot nem tudna venni. - Nem értem mit élveznek annyira rajta - vonja meg a vállát. Őszinteségi roham, vagy valami olyasmi. Amikor Maja lelkesen magyaráz, Annie pedig a negatívumot látja nagyjából mindenben. - Gondolom Lewy nagyon várja a második kislányt - mosolyodik el. - Kivel lesz Klara amikor jön a kicsi? - hirtelen jut eszébe a kérdés, mire felvonja a szemöldökét. Neki az lenne a logikus, ha az apa vigyázna rá, de manapság sokan együtt csinálják végig az apukával. Hát...ő nem akarja, hogy South végignézze ahogy szenved. A kitörésére Maja nem reagál rosszul, szerencsére nem kap tőle kioktatást, meg "biztos jó leszel" szöveget. Az az, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Végül is...ha Majesznak megy, neki is menni fog. Miért is ne? A szerelme elvette feleségül. Igaz, egy csúnya veszekedés alatt nem éppen hagyományosan kérte meg a kezét, de legalább már ott a gyűrű...a tetoválás az ujjukon. Nem lesz egyedül. - South-nak a napokban lett unokahúga, rajta gyakorlunk - sóhajtva figyeli anya-lánya között a puszit. Ha életben tudja tartani Sammyt addig, hogy ő is puszit osztogasson, az lesz az igazán nagy siker.
|
|
|
|