Partay Alfréd Benedek
Ruci

Szokásom szerint szabadidőmben egy profi futót megszégyenítve rohanok el valami nyugodt helyre, hogy olvassak. Ez ma sem volt másképp, és a szép idő miatt a stégig meg sem álltam. Reméltem hogy ma megúszom mindenféle szerencsétlenség nélkül, de nem így lett. Annyira rohantam, hogy elestem a saját lábamban, a nem tudni miért nyitott táskám tartalma meg mindenfelé repült a stégen. Ilyen az én formám! Felálltam, megnéztem a helyzet súlyosságát. Az összes dolog ami nálam volt, az 3 könyv, kötszer mert az ügyetlenségem miatt akármikor történhet baleset, és egy füzet, amibe rajzolgatni szoktam, esetleg ötleteket leírni, úgyhogy nem volt vészes a helyzet. Nem törött össze semmi, a könyvek pedig nem estek bele a tóba. Jó pont. Elkezdtem összeszedni a dolgaimat, és reméltem hogy tényleg csak ezeket raktam el.

Partay Alfréd Benedek

   -Szia köszi! - néztem rá a fiúra - Szerintem semmi sem esett be a vízbe, itt van minden! - néztem bele a táskámba.
   -Slivovics Lily vagyok, eltaláltad hogy elsős, és Levitás. Igen lenne kedvem! Addig is kicsit szocializálódok. - mosolygok. Gyorsan még leellenőrzöm a végtagjaimat, hogy megsérült-e valamim. Szerencsémre egyáltalán nem történt semmi komoly.

Partay Alfréd Benedek

   -Néha eltévedek, de valahogy mindig eltalálok a célomhoz.
Költöztem már annyit, hogy könnyen feltérképezzek új helyeket. Igazából, az sem szerencsés dolog ha valaki Szibériában keveredik el, de az én szerencsémmel még esetleg az is megtörténhetne amikor éppen otthon vagyok.
   -Egyszerűen csak egyik nap sétálgattam, megláttam ezt a helyet. - válaszoltam.
   -Amúgy, milyen Navinésnek lenni?

Benedek

   -Én is jól érzem magamat. Legalább nem kell fél évente költöznöm. - mondtam. Na igen, költöztem anyukámmal eleget. De tényleg sokat. Magyarországon is éltem pár évet, de legtöbbet Ázsiában laktam, például Japánban nagyon sokat voltam. Lengyelországba azért visszamennék! Viszont Ojmjakon még mindig a legjobb hely a világon. Utána jön Moszkva, majd Lengyelország. Meg persze Japán is szép volt, csak meleg.
   -Te honnan jöttél? Magyarországról, vagy csak a neved magyar?

Benedek

   -Csak anyukámat érdeklik a muglik, engem pedig vitt magával. Apukám is jönni szokott, de nem mindig. Laktam én mindenhol. Lengyelországban, Japánban, otthon Oroszországban, Spanyolországban, Angliában, Amerikában, meg egy persze Magyarországon. De mindig másik városban. Nem mindenhol éreztem jól magamat, de Lengyelországot kifejezetten szerettem. Persze csak Oroszország után! - válaszoltam. Tényleg elég sok helyen éltem, és voltak olyan helyek amiket szerettem, annak ellenére hogy sosem barátkoztam. Annak nagyon örültem, hogy nem kellett iskolába mennem, mint a mugli gyerekeknek, de otthon Ojmjakonban jártam egy évet suliba. Jó volt, meg minden, tanultam egy csomó dolgot. De ezt nem mondom el nagyon senkinek se elsőre, mert sokan előítéletesek.

Benedek

   -Jártam önvédelmi tanfolyamra még Japánban. Tudom hogy hogy kell az olyanokat földre teríteni. Eltévedni meg nem fogok. Rajzoltam egy térképet, ami igaz hogy még félkész, de majd továbbrajzolom felfedezőútjaim során. Egyedül szeretek általában felfedezni új helyeket, nálam ez így van rendjén. Azért köszönöm szépen! - mondtam. Már van gyakorlatom az új helyek felfedezésében, amiket egyedül szoktam meg, és szeretném továbbra is egyedül felfedezni a dolgokat. Nem arról van szó, hogy nem szeretem mások társaságát, hanem arról, hogy felfedezőútjaimat csendben, zenét hallgatva szoktam megtenni.

Ⓑⓔⓝⓔⓓⓔⓚ

Mi is lenne velem térkép nélkül? Valószínűleg eltévednék egyfolytában. Örülök hogy tiszteletben tartja a mindent egyedül fedezek fel szokásomat. Közben észrevettem, hogy a kezemet kicsit felsértettem. Aucs, fertőtlenítő meg pont nincs nálam. Gyorsan le kéne kezelni, a biztonság kedvéért.
   -Elmegyek lefertőtleníteni a kezemet, még mindig vérzik. Köszönöm a beszélgetést, szia, további szép napot! - köszöntem el tőle. Elindultam, és a stégtől nem messze még integettem a fiúnak.

Leus <3
-Két héttel a játszótéri után, pár nappal a robbanás előtt-

Két hosszú hét tellett el a játszótéri találkánk után.
Rájöttem, hogy egyértelműen szerelmes vagyok Leusba. Gondoltam egye fene, elmondom neki valahogy. Azt beszéltük meg hogy a stégen fogunk találkozni. Most itt ülök a szélén, a lábamat lelógatom, és várom hogy felbukkanjon Leila.
Sütöttem neki sütit. A kedvencét. Remélem ízleni fog neki.
Öltözékem egy fekete pólóból, rövidgatyából és sportcipőből áll.
Alig várom hogy újra lássam a tökéletes arcát, a szemeit melyben mint egy labirintusban elveszhetek...

Leus <3

Mikor Lei odaült mellém torkomon akadt a szó, vagy hogy szokták mondani. Valami értelmeset próbáltam kinyögni, amiből csak annyi lett:
   -Izééé... öö... sütöttem neked sütit! - adtam oda neki, és átkaroltam a vállát. Reméltem hogy nem fogja leszedni a kezemet magáról, olyan jó érzés volt. Mintha egy Istenhez értem volna hozzá.