Minden valamire való tónak van stégje, még akkor is, ha csak picike. Így hát, a falubéli tónak is van egy. A faépítmény első látásra talán veszélyesnek tűnhet, de masszívan állja a sarat már évek óta. Jó idő esetén ki lehet rá ülni, lehet rajta napozni, vagy be lehet ugrálni a vízbe. Vannak olyanok is, akik a szenvedélyüknek hódolva hosszú órákat ülnek csöndben rajta, egy pecabot fölött. A lényeg, hogy mindenki kihasználja, 8 évestől a 80 évesig. Mindezek mellett a stég remek találkahely, gyakran látni szerelmeseket édesen elbeszélgetni rajta.

Czettner L. Zora munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690648#post690648][b]Maja Bojarska - 2017.07.15. 16:58[/b][/url]

Alapvetően szeretem a nyarat, de ettől a hőségtől, ami már így júliusban tetőzik, a szervezetem rendszeres visszavonulót akar fújni. A hétvégi hidegzuhany, ami sajnos nem pancsit jelentett, kicsit szét is szedett meg össze is rakott, így mondhatni a meleg csak plusz tényező volt miért nem csináltam ma semmi érdemit. Nem tudtam senkire és semmire figyelni, repüléstanon is csak ültem csendben hátul és Alízzal szenvedtünk. Ott akartam maradni óra után, de megígértem, hogy ma rendes diák leszek és minden órára bemegyek, így mennem kellett Ádám bácsihoz a muglisra. Ez sem az a nap, amikor ki akarom húzni a gyufát.
Viszont lassan eltelt minden kötelező dolog, még pár percet szántam egy megbeszélésre Ririkével és Viviel, aztán a megbeszéltek szerint el is indultam a stég felé. Elég lazán öltöztem ma és még a mosdóba is beugrottam átöltözni a fürdőrucimba, majd felkaptam rá egy nyári ruhát és már szaladtam is lefelé. Időben voltam az ígérthez képest, de tudtam, hogy a barátnőm már biztos ott vár rám. Út közben a hátim és a plédem a kezemben pihent, úgy nézelődtem. Én kicsit örültem, hogy alig vannak erre, inkább a tó egy másik részénél vagy a vízesésnél lebzselnek az emberek. Nem szeretem a tömeget amúgy sem. Idő közben valami mosolyt erőltettem magamra, igyekezve elfelejteni, miken jár a buksim a vasárnapi összezördülés óta, majd integetve megközelítettem a szöszit.
- Szia, régóta vársz? - Érdeklődtem meg, ahogy én is lepakoltam, majd megszabadulva a szoknyától a hajam igazgattam. Felvettem a napszemcsim, aztán fordultam felé ismét.- Rettenetesen meleg lett… hogy hiheti bárki, hogy így tudunk tanulni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=690879#post690879][b]Maja Bojarska - 2017.07.16. 15:13[/b][/url]

Megnyugtatott, hogy azért nem kellett rám órákat várjon, így én is boldogabban mosolyogtam már, amíg letelepedtem mellé. Ahogy én is kiszórtam a holmiim meg megszabadultam a felesleges ruhától, figyeltem nagyon rá mit is mond, és el is gondolkodtam gyorsan.
- Ú, az nagyon jó, víz nélkül asszem ki sem lehetne bírni. Jól hangzik, fogsz is majd ilyen jövendőmondósat csinálni vele?
Érezhető, mekkora a szakértelmem a dologban, nagyjából, mint Némónak a lecsófőzésben. Pedig az a két mese együtt igen vicces lenne, kár, hogy nem egy „lecsó” a kajcsi, de azt amúgy most egész szívesen ennék. Azt hiszem megvan a következő főzős projektem terve. Azt hiszem a tojásos tészta után nagy lépés lenne csak úgy egyedül. De én igyekszem!
- Köszönöm, te is tök csinike vagy. - Vicces, hogy a ruházkodásom elég szélsőségesnek számított, vagy megdicsérték és azt mondták, jól nézek ki, vagy ahogy Hannah is, megjegyezték, hogy nem elég nagylányos vagy éppen mai. De én szerettem így, ahogy van. Azt is, mikor mondjuk Alízzal tudtunk egymásnak ezt-azt adni, vagy cserélgetni. Neki jól álltak a kedvenc kék darabjaim, mert szép a szeme én meg ettől boldog voltam, ilyen egyszerű ez.
- A talár olyan, mint valami meleget benn tartó sátor. Meg lehet alatta pusztulni. Néha úgy érzem magam benne, mint a pulyka érezheti az alufóliában a sütőben. - Nagy vicceskedve a számat is elhúztam egy percre, de aztán nevetnem kellett a dolgon. Vannak képtelen hasonlataim, ugyanakkor elég igazak. Közben bólogatva elővettem a naptejem, felkészültem, közben megérkezett a kérdések hada, amiken el kellett gondolkodnom.
- Igen, benne vagyok, biztos érdekes, és egyet lubickolni is jó lenne, nem is tudom. - Miközben én a naptejjel bíbelődve agyaltam, neki sikerült dönteni, ezért pedig nagyon hálás voltam. Lehet ülünk még egy darabig mire én valamit kinyögök.
- Szuper, menjünk. Te is tudsz úszni, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=691376#post691376][b]Maja Bojarska - 2017.07.18. 14:17[/b][/url]

- Jól hangzanak, hozzád illene szerintem mindkettő. Okos vagy és jól tudsz segíteni, én már csak tudom, annyit írsz velem beadandót az elmúlt években.
Figyelmesen hallgattam a jövőbeni terveit a barátnőmnek és igazából én bárminek el tudtam őt képzelni. Okos volt, szép és már előrébb volt egy kicsit a jövőjét illetően nálam. Én még mindig izgultam, főleg a legutóbbi hírek után, hogyan is tovább. Azt hittem, ha letudom a kötelező iskolát, utána csak táncolni fogok és ettől teljes lesz az életem. Persze mostanra kicsit máshogy állnak nálam össze már a fontos dolgok egy listán, sőt, olyan dolgok kerültek az életembe, amit legalább ennyire szeretnék biztosan tudni. Ilyen az ohanám is, de ugye attól az embernek nem lesz végzettsége meg pénz. Mármint… most Lewy tuti furán nézne, tuti kinevetne, de anya arra tanított, bármennyire is ne beszéljünk most, hogy próbálkozzak a saját lábikóimon is életben maradni.
- Benne, persze, próbáljuk ki - bólogattam lelkesen a felvetésére. Nem volt ellenemre és szívesen segítek, ha ezzel gyakorol is, ez a legkevesebb a részemről. Mosolyogva figyeltem őt, de a saját kis talárelméletemnél én is nevetni kezdtem, képtelenség, de elég valós sajnos. Lassan fogunk odapirulni egy bájitaltanórára még a vizsgákig.
- Ez tök kár, bár, az azért nem olyan biztos. Mármint múltkor a DÖK a diákok érdekében az ételek miatt is szervezkedett, nem is lenne rossz ötlet az egyenruha kicsit modernizálása mellé is beállni, vagy legalább a nyárit alakítgatni. Hm, szerintem a következő elnökin majd feldobom Annenek, mit szólsz?
Kevés dolog volt, amit tudtam és szerettem is csinálni, az elnöknéni helyettesének lenni ilyen volt. Ott szabadott kreatívnak lenni, ami nekem jobban ment, mint más, ráadásul értékelte a lelkességem és jó csapat is lettünk az évek alatt. Lehet még valami menő is kisülne ebből is.
- Szuper, akkor ússzunk versenyt addig a bója szerűig és vissza. A győztes ülhet belül Fela bácsi óráján, na?
Az a hely király, én mondom. Alig lát téged, nem szólítgat fel random és túl lehet élni a meleget is. Azzal bele is ugrottam a stég oldaláról a tóba és pár perc alatt fel is bukkantam, hiába kötöttem össze a hajam az előbb, kicsit így is bezavart, de nevetve elsimítgattam, amíg bevártam a szöszit az induláshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=692258#post692258][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 23:01[/b][/url]

Azt hittem, hogy ez neki is nyilvánvaló, márhogy ezt így gondolom és igaz is róla, szóval én csak kedvesen rámosolyogtam és inkább elindultam, hogy akkor pancsizzunk egyet. Ez a meleg senkinek nem tesz jót, ezt már elég rég be kellett lássam, szóval a hely és az idő is tökéletes volt erre. Persze tudtam, hogy előbb vagy utóbb ki kell jönnünk a hűsebb vízből, így természetesen igent mondtam a jóslásra. Ki tudja, talán még valami jó is kiderül. Azt hiszem kijárt volna már, hogy valami olyat is megtudjak, ami legalább pár percre is, de feldob.
- Mindenképpen, még a végén újradizájnolhatod a diákokat. Ez is lehet egy karrier kezdete - nevettem fel, mert amilyen sokoldalú tud néha lenni a szőkeség, még a divatiparban is megállná szerintem a helyét. Lehet kicsit túl optimista vagyok, de én úgy látom ez a megállapításom eléggé helyénvaló.
Felvetettem egy versenylehetőséget, amire egyből felcsillanó szemekkel figyeltem a válaszát, szerencsére ismertem már annyira, hogy nem utasítana el egy ilyet. A kviddicses vér az ereinkben ilyenkor is dolgozhat és ez sosem baj. Nem sok dolgot ajánlhattam így a legközelebb kellemeset kerestem, az meg ez volt. Vannak előnyei, ha az ember a hátsó padok minden helyét próbálta már. Ismeri kinél és mi az élhető, már akkor, ha az ember betotyog ugye.
Hamar felkészültem a mi kis összecsapásunkra még az arcom benedvesítettem, hogy ne legyen majd kellemetlen úszáskor, aztán el is rajtoltunk. Azt hiszem ehhez mindketten jó kondiban voltunk, ha előre tippelni kellett volna, se tudtam volna megmondani ki nyerne, de én már magát a közös csobit és az egymás mellett való küzdést is élveztem. Igazából mióta elmentem a házcsapatból kicsit hiányzott ez is, hogy Alízzal közösen űzzük. De ugye valamit valamiért. Így van a versenyben is. Egy karnyival talán előrébb kerültem egy szerencsésebb mozdulatsor után, de aztán picit kisodródtam és ütemet vesztettem, így úgy nézett ki beér. Mire megpillantottam a jelzést, oldalt már fej-fej mellett haladva láttam a szőke nedves tincseket. Még vettem egy utolsó mély levegőt, de éppen utána egy ütemmel érintettem meg a bóját. A verseny az verseny, és mindig van nyertes meg vesztes, a kérdés, hogy kezeljük. Én nem bántam azt, hogy a legvégén második lettem, sőt. Nevetve bukkantam fel a víz alól elég szaporán véve a levegőt, mert sokat kivesz a hajtás belőlem is.
- Huh, ez nem volt semmi. Gratuláloook. Tényleg, mi a helyzet a kviddiccsel, hogy mennek az edzések? - érdeklődtem tőle, még a frizum rendeztem. Gondoltam még majd kikeveredünk kis vízben lebegés után, egy kicsit fecserészhetünk is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=694736#post694736][b]Maja Bojarska - 2017.08.07. 19:02[/b][/url]

Nevetve próbáltam bólintani párat, ahogy a nedves tincsekkel megküzdve pislogtam ki a vizet a szememből. Egyelőre nem láttam a szöszkét tökéletesen, de nem volt itt semmi baj. Egy percig sem bántam, hogy második lett, vagy hogy agy kikaptam jelenesetben, soha rosszabb ellenfelet. Azt hiszem az élet bizonyos részeit nem fogom fel eléggé versenynek, ez másnak jutott a családomban. Én kiélem ezt a pályán és a színpadon vagy teremben, függően a mivoltától.
- Helyes, ideje a jól megérdemelt pihinek, mugliismereten azt hittem már, hogy ott őszülünk meg. Már láttam magam előtt, ahogy a dédunokáink hozzák be nekünk a következő könyvet - közöltem kacarászva, majd feldobtam magam a víz tetejére, bár ebben nem voltam profi. Mindig viszonylag gyorsan elsüllyedek és kapálózhatom magam vissza. Hát, nem mehet minden nekem sem.
- Megvagyunk, persze vannak nem nevetősebb napok is, de azt hiszem ez így normális, majd megint jön a sok jó - próbáltam megrántani a vállam, de arra csak újra süllyedni kezdtem, így nevetve fordultam felé apró víztereléssel úszkálva. Nem nagyon akartam a hétvégére gondolni. A napszúrás, aztán anya viselkedése, az, hogy azt hiszem még én is tudom, hogy ezzel itt vége a nagy ohanás elképzeléseimnek, vagy éppen, amikor láttam kiborulni őt is. Ma már jobb reggel volt, de ez se sokat tesz hozzá most. Nem voltam ettől már úgy elkenődve, szóval legalább Alíz is érezhette, hogy ez csak olyan tipikus párocskás ballábas nap lehetett.
- Ennek örülök, én már az első közös edzésünkön éreztem valamit, ééés nem, nem a rosszul pucolt seprűk szagára célzok… - vihorászva kezdtem kifelé evickélni utána, hogy hamar kikeverjünk és a napfürdőben száradva folytassuk a délutánt.
- Úgy legyen. Mit kell tennem? Van valami fogás vagy ilyesmi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695638#post695638][b]Maja Bojarska - 2017.08.10. 15:32[/b][/url]

Pár nagyobb bólintással értettem egyet a barátnőmmel, mert igaza van. Én is ebből építkezem és tudom, hogy hiába jön rosszabb, nem tarthat örökké. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet más, ami megint nem kellemes, ezt az életemben már nagyon jól megtanultam, de én azért remélek. Mindig. Bár az elmúlt másfél év minden volt, csak rossz nem. Sok olyan dologban jutottam én is előre, amiben előtte nem hittem volna, még azt is be kellett vallanom, hogy a suliban való helytállásom részben Alíznak, részben pedig Lewynek köszönhetem. Segítség és motiváció, ami elég jó párosítás. De mindezt már a parton a hajam kicsit megtörölve rakosgattam ki, figyelve a továbbiakra.
- Ilyen eldöntendős kell, amire igen vagy nem a válasz? Vagy milyen fajta? - érdeklődtem kíváncsian, miközben magamhoz vettem a paklit, hogy keverni kezdjem. A fejemben mindig sok dolog van, most talán a hétvége kapcsán a legtöbb, meg még a múltkori táncos is bennem van, de egyszerűen nem jutok semmivel előre. Sóhajtottam egyet, még Alíz válaszolt, hogy aztán megtaláljam mire is várom a „választ”.
- Jól hangzik, tuti bénán menne, nem értek ezekhez. A papával ha kártyázunk is, az kicsit más - mondtam nevetve, mert közel sem nézett ez ki egy röminek, pókernek vagy UNO-nak. Közben azon járt a fejem, ahogy lassan keveredtek a lapok, hogy mi is érdekel úgy igazán, mi az, aminek, ha beleláthatnék a jövőjébe, tudni is akarnám. Azt hiszem nem mindig reagálok jól a változásokra sem, még ha nem is negatívak, azt pedig nem akartam, hogy ha olyan jön ki a lapokból megint miattam szomorkodjunk közösen. Hajha, lehet ideje volna kicsit nagylánynak lennem és rendesen odafigyelni magamra.
- Magadnak is szoktál jósolni? Vagy azt nem szabad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695713#post695713][b]Maja Bojarska - 2017.08.10. 22:09[/b][/url]

- Ühhüm, azt hiszem értem - bólintottam is a szavaim mellé, aztán kicsit jobban magamba merültem. Figyeltem persze még rá, de próbáltam valami olyat előhúzni, amit tudni is szeretnék, mert egy ideje nem voltam benne biztos, hogy a lelkem fel van készülve. De van, ami engem sem hagy persze nyugodni. Most leginkább a jövőm, a jövőnk Lewyel. Legalábbis az, hogy jön-e valami olyan, amitől kicsit vidámabb lesz megint minden. Semmi ború, csak a bárányfelhők. De a suli és a tánc ugyan ez volt, sok dolog nem hagyott nyugodni pillanatnyilag, több is, mint hittem. Vettem egy nagyobb levegőt, miközben a pofimat bekentem a naptejjel, ahogy visszaadtam a kártyákat a szöszinek.
- Ó, igen, ezeket mi is szoktunk játszani. Olyan kis jók, elfoglalják az embert, bár van, mikor már csak idegesíti a másikat - nevettem fel, mert nem egyszer veszített úgy valaki az asztalnál mellettem, hogy idegesen felállt és közölte, többet nem is akar. Persze nem gondolta komolyan, de elég nehezen viselte a vereséget. Én ehhez képest olyan kis csendes mérgelődő vagyok, ha valami nem megy legalább. - Azt hiszem megvan, ki is kell mondani, vagy gondolni kell rá csak erősen?
Törökülésbe húzódva néztem a lány szemébe, aztán igyekeztem magamban a tanulásra és a táncra koncentrálni. Egy ideje megfogalmazódott bennem az, hogy talán később, ha elég ügyes leszek, meg ah egyszer a táncis suli is összejön, talán én is oktathatnék. De ezt még úgy senkinek nem mondtam, azt hiszem még én se bíztam eléggé az ötletbe. De talán most kiderülhet, egyáltalán érdemes-e.
- Ahham, azt hiszem értem, vagyis próbálom. Kiindulás, vagyis úgy a jelen? Reendben, a második akkor csak úgy van. Ühhüm - bólogattam is, még próbáltam megjegyezni azt, amit elmondott. Aztán meg is kérdeztem, hogy magának már csinálta-e ezt, mert igazán kíváncsi lettem.
- Áh, és segített vagy elindított valamerre? - A tekintetem közben le sem vettem a lapokról, csak pár pillanatra talán, mikor felnéztem a barátnőmre. - Rád bízom magam teljesen…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695860#post695860][b]Maja Bojarska - 2017.08.11. 22:18[/b][/url]

- Pontosan - nevettem vele. Szerettem, hogy sok dologban hasonlítottunk és valahogy kicsit abban is ott volt a közös dolog, hogy egyikünk se azt kapta családként, amit normálisan érdemelt volna egy gyermek. Sosem tudtam megmagyarázni, miért is találhattunk így egymásra, de biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszott. Emellett nagyon jól meghallgatjuk a másikat, értjük a vicceket és ő megértő, én meg segítőkész vagyok, mikor kell. Azt hiszem a szöszi az a barátnő, akire azt mondják, hogy bárhogyan is álljon hozzá a többi ismerőse az embernek, amíg lehet, kitart mellettem.
- Jahj, nem titok, vagyis nem tudom. Mármint, ez még csak olyan… vágy? Van olyan… mármint. Ahj.. - vigyorogva fújtam ki a levegőt kicsit zavarba is jőve, mert sosem ment az ilyen komoly dolgok felvezetése, nem is tudtam, tudok-e olyat. De a lány már ismert annyira, hogy tudja, gyakran akadok el, de meg szoktam oldani. - Szóval emlékszel, hogy beszélgettük már, mik lennénk, ha nagyok lennénk. Annyit tudtam, hogy a táncot folytatni akarom, de nem tudtam egyébként merre… azóta viszont egy kicsit jobban utánajártam a művészeti suliknak, azt hiszem komolyabban akarom ezt venni, minthogy csak csináljam valami mellett…
Nem nyögtem ki végül, mert lehet túl bizonytalan vagyok, de szerintem Alíz megértette, hogy a kérdésem az, hogy sikerülni fog-e valamennyire az utam bejárni, vagy legalábbis, ha jönnek a buktatók majd tudom-e venni az akadályt. Az első felvételi eredményét már mindketten tudjuk, pedig még hol a december? De én azért még remélek, nem veszett el, a poharam félig teli van még.
- Hű, ez elég komolynak hangzik, mármint nem Attila bácsi meg a spiritusza, hanem az, hogy bár van rossz is, de még rajtad áll minden. Megnyugtató azért, nem? - kérdeztem, miközben elmosolyodtam a válaszán. Tudtam, hogy bízhatok, már csak a kártyáiban kellett még pluszban, és már naagyon kíváncsi voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695965#post695965][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 17:53[/b][/url]

Velem az élet minden, csak nem gördülékeny, legalábbis az esetek többségében ez fordul elő. Igyekszem konkrétabb lenni, nem pedig túl Majás, ahogyan arra is szoktam figyelni, hogy ha nehezen is, de kibökjem a választ arra, amit kérdeznek. Most nem így lett. A legnagyobb konkrétumokat megtartottam magamnak, de a célzásaim azon része, hogy mi várható ha belekezdtem célbaért. Ez meg öröm volt, nem tudtam volna tovább körbeírni, azokról a dolgokról meg, amikre igazán vágyom nem szerettem beszélni. Sőt, a helyzet az, hogy kerültem is, hogy ilyenem legyenek, mert a csalódásnál nincs rosszabb. Talán ezért is nem beszéltünk például Lewyvel sem nyíltan arról korábban, hogy a kis ohanánknak mi lehet a jövője. Mert volt, de volt sok felnőttes dolog, amit lehet ő korainak tartott, én meg inkább nem mászom semmibe. Bár a gólyás mese óta tudom, hogy nem baj, ha beszélek meg megerősítem őt benne, hogy miattam nem kellene túlzottan aggódnia. A gyűrű se lenen az ujjacskámon, ha nem szeretném az egészet, ami a kapcsolatunkkal vagy éppen a házassággal jár.
- Ez érthető, ő amolyan vezető ebben egyébként is, nem csak simán egy tanár. Igaz, engem nem tanít, de nem tűnt rossz embernek, mikor összefutottam vele a tanárinál vagy bárhol.
Miközben megerősítettem Alízt, hogy egyetértünk ezekben én már a buksimmal felkészültem azokra a bizonyos lapokra. Nem mondanám, hogy nem bukfencezett egyet a pocim, mert megtette az első lapnál, de csak mert izgatott voltam egy kicsit. Érdekelt, meg féltem is tőle, mint minden változótól és újtól. Az első fejtegetésnél csak bólintottam párat, azt még értettem is valamennyire és így is volt. Vagyis majdnem, egyelőre nem tudtam, mi az, amire nem leszek télre képes, viszont ismertem magam, jelenleg meddig nyújtózkodhatok a takaróm szélét érezve. Aztán jött, amire azt mondta nem feltétlenül kell véresen komolyan venni, így csak csillogó szemekkel füleltem tovább, csendesen.
- Szóval vagy ragyogás vagy hullócsillagos zuhanás? Mármint… csak érdeklődöm - emeltem fel a kezeim védekezően, nem akartam közbe beszélni feleslegesen, csak megakadt a kettős jelentésen a gondolatom. Nem fűztem hozzá előre valami butaságot, nem stresszeltem, csak próbáltam átgondolni az egészet. Azt hiszem nehezen veszem rá magam az életben, hogy hosszabb útnak őszintén örüljek, és ha közben remegek meg, annak tényleg csúfos vége lehet, akár próbálkozás nélkül is. Aztán szépen végigvártam az okfejtést és a jellemzést is, mire halványan elmosolyodtam.
- Ők is tudják, hogy túl sokat aggódok és elbizonytalanodom mostanság? - A helyzet az volt, hogy az optimista énem néha beásták egy nagy gödörbe, aztán hagyták, hogy oldjam meg magam az életem.
- Azt hiszem igyekezni fogok, hogy ne jöjjön rossz, nem szeretném, az sokszor másokra is hatással van, az Ő boldogságukat meg a legkevésbé se bántanám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695971#post695971][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 19:12[/b][/url]

Jó volt hallgatni Alízt arról, ahogy a tanáráról vagy éppen a képességéről nyilatkozott sokszor. Olyan határozottság, erő, remény volt benne, amit sokan irigyelhetnének. Még nekem is tudott plusz erőt adni, ahogy sokszor csak belegondoltam, mennyire igaza van benne, hogy nincs mindig, minden veszve. Az elmúlt időszakomban az aggódáson túl hajlamos lettem a pesszimizmus jeleit is mutatni, ez pedig nem tett túl sok jót. Próbáltam elhagyni és megint csak hinni, remélni, megtalálni a magam idilljét és abban létezni, hátha így jobb lesz minden.
- Meglátjuk, nem szeretnék semmi lehetőséget veszni hagyni, bár azért biztos vagyok benne, hogy nem minden perc lesz kellemes. De ez ezzel jár - mondtam neki, miközben kicsit magamnak is bólogattam megerősítésként. Jól megfogalmazta én pedig igyekeztem inni a szavait nem csak a jóslat terén, hanem ahogy ezt hozzám kötötte. Azt hiszem azzal, hogy ilyen jól ismer már, nem sok aggódni valóm van a lapokon, hiszen, ha lenne, már figyelmeztetett vagy óva intett volna. Talán tényleg idő kérdése, hogy utat találjak és menjek azon. De a kis méhecském már most is zizegett a buksimban a tánc miatt, így csak beharapva az ajkam gondolkodtam el kicsit.
- Kis hamisak. Még a végén kiderül, hogy valamit én sem tudok, ők pedig igen! - nevettem fel elég hangosan, elképzelve ahogy ledöbbentenek a lapok. Igazából magamat már kezdtem utolérni, de néha kételkedem benne, hogy nem vesztem el újra a saját fonalam.
- Igyekezni fogok, meg, úgyis tudni fogsz róla, hát milyen barátnők lennénk, ha nem néznéd végig, ha pofira borulok, ha nem! Mármint érted, nem nevetnénk ki egymást, de kell valaki, aki segít aztán felkelni - vigyorogtam rá, miközben kihúztam két zacsit a táskámból, felé nyújtva az egyiket. Gumicukor, sok lesz ez mostanság, de ez még belefér a keretbe igazán.
- Amúgy ez a kártyás dolog is az erőd része? Vagy erre bárki, aki ügyes képes lehet? Nem nagyon értek hozzá, de másnál is láttam ilyen paklit azt hiszem - mondtam neki, miközben a tasakot magam mellé tettem, hogy kényelmesen belenyúlva jussak a kis macikhoz benne. Ezután megtámaszkodtam a karjaimon úgy dőltem picit hátra élvezve még a délután meleg napfürdőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=695984#post695984][b]Maja Bojarska - 2017.08.12. 20:23[/b][/url]

- Nem szeretném alábecsülni, biztos, hogy segíthetnek, bárkinek. - Ritkán szoktunk kellően komolyan beszélgetni, most azonban én sem vicceltem el, mert úgy gondoltam teljesen igaza van. Mindezt éreztetni is akartam, és úgy hiszem sikerült is vele, legalábbis reméltem. Elmosolyodtam a megerősítésén, bár azt hiszem lassan ezek olyan dolgok, amik szavak nélkül is elég biztos és stabil lábakon állnak a mi barátságunkban. Anya régebben mindig azt mondta, hogy becsüljem meg azokat az embereket, akik nem csak a sikeremnek örülnek velem, de a veszteségem súlyát is cipelnék, vagy legalább próbálnák. Akkor ez furinak, túl komolynak és értelmetlennek is tűnt nekem, de kezdem érteni, mire gondolt. Én mindig utóbbiban jeleskedtem, szerettem, ha az emberek maguk fürödhetnek a saját sikerükben, én inkább csak kiszurkoltam nekik, de a veszteségben sosem akartam senkit magára hagyni. Azt hiszem ezért vagyunk néha furák a férjecskémmel is. Én nem akarom se kihasználni, se elvenni tőle a saját sikerét, ő mégis szeret velem ünnepelni. Azt hiszem ez elég jó dolog és tudom, hogy mindez azért van, mert ennyire szeret. Kezdem megszokni, de teljesen talán sosem lehet, hogy ez mind.mind vele jár.
- Áhh, értem. Szóval ez is azért készség kérdése, ha nem is kifejezetten a jósoké - fordítottam le magamnak végül, meg amennyire tőlem telik meg is jegyeztem az infót. Engem annyira nem szoktak ezek lekötni, a művészeti beállítottságom leginkább arra terjedt ki, hogy most is a kártyalapok mintáit és motívumait figyeltem gondosan. Nagyon szépen mutattak és látszott, hogy sok aprólékos képrészletük is van.
- Bár elég komolytalan vagyok, én bízom benned, és elhiszem, hogy ez nekem segít, ha élek a lehetőséggel és odafigyelek. Egyszerűen… nehezen viselem ezeket, tudod. Ami kicsit más, új… - vontam meg picit a vállam, aztán felhúzva a lábaim karoltam át őket. - Igazából mikor elmesélted a felvételit sem a hír, a tény vagy az, hogy valami negatív vár tört le leginkább. Csak maga az, hogy valami olyan, amire nem számítottam taglózott le, olyan csalódás, amiben hirtelen tehetetlennek éreztem magam. Most viszont lehetőség van, de szerintem biztos érezni fogom, hol vannak azok a válaszutak. Azt szokták az emberek, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696104#post696104][b]Maja Bojarska - 2017.08.13. 16:31[/b][/url]

- Kell az érzék hozzá, mint mindenhez. Bizony. Amúgy, a nehéz, de jó, néha utólag sokkal jobban meg is éri. - Sosem voltam biztos magamban sem eléggé a táncon kívül, abból viszont tudtam építkezni, ott, miközben mozogtam tudtam, hogy minden az enyém és közben semmi sem biztos, mégis elég erősen tudtam azt mutatni, hogy ez engem nem érdekel. Ez a való életben nem ment ilyen könnyen, sőt. Nehezemre esett csak úgy mindenben kitárulkozni, ismerkedni, új embereket befogadni az életembe. A szöszi valahogy az elejétől nem volt nekem sok, sem teher, sem olyan valaki, akitől menekülnék, sőt, az első pár mondatunk után jól éreztem vele magam, nem feszengtem azon se, hogy „társasági élet”. Azt hiszem ilyen az, mikor a bizalmad és a barátságod előre a kezébe adod valakinek, mert úgy érzed, ott van a legbiztosabb helyen. Én mindig rájövök, hogy ebben legalább biztosan nem tévedtem.
- Köszönöm. Nem tudom mire mennék nélküled. Lewy is megjegyezte már, hogy nem vagyok valami… szociális - húztam el picit a szám. Tudom, hogy nem tette rosszból, meg még helyeseltem is. De egyszerűen az a kevés ember nekem elég értékkel bír, hogy ne is akarjak többet. Meg ez így kényelmes azt hiszem. Nem vagyok a közösség lelke, sosem voltam. Alíz így sem tett félre és ez nagyon jó érzés.
- Ah, biztosan fogok, tudod, hogy ha ilyenekről van szó, magunk közt nem tudom tartani a számat. Szerinted mit fogunk csinálni, ha elvégeztük a sulit? Vagy öt év múlva?  Mármint úgy igazán mi lesz velünk… olyan morci nagyon felnőttek leszünk, mint a tanáraink fele? Vagy nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696148#post696148][b]Maja Bojarska - 2017.08.13. 23:10[/b][/url]

- Igeeeen. Mikor anyunak mesélek néha rólunk, ő mondja erre, hogy zsák a foltját.
Néha olyan szavak hagyják el a számat, amikről én sem tudtam, hogy rejlenek bennem. Nem hittem magam sosem egy jó tanácsadónak, de ha kellett tudtam motiválni és lelket önteni az emberekbe. Talán ez volt az egyik legjobb dolog, ami azóta is élt bennem, hogy nem voltam kapitány a navine csapatánál. Ezeket a dolgokat, azt a kevés szociális készségem és a barátaim egy részét is ott szedtem magamra, hálásnak kell lennem érte.
- Huu, hát az én sem. Olyan unalmas, vagyis színtelen az egész életük, legalábbis annak néz ki. Nem tudom elképzelni azt, hogy semmi vidámság, kedvesség, mosoly ne legyen a napjaimban. Még ha az csak halvány is, de ott kell legyen. Annyira savanyúnak tűnnek néha… jóó, nem minden tanár - tettem hozzá gyorsan. Időben leesett ám, hogy férjecském is egy közülük, viszont nála pontosan tudtam, hogy egészen más tud lenni velem, meg a diákjaival és a csapatával is. Annyi Lewy van, hogy néha én se tudom megszámolni, bár én amúgy is szeretem mindegyiket. Közben bólogattam nagyokat, mert ő nem szeretett volna ilyen lenni, én meg nem is tudtam róla sem ezt elképzelni, de jobb kimondani is ezt. Bár Várkonyi bácsi tuti kisgyereknek is ilyen kis morci volt, de mondjuk Belmonte nénit meg Huszthy bácsit nem tudom elképzelni nem mosolygós fiatalnak.
- Azt mondod? - kérdeztem vissza vigyorogva. - Igazából én már most is úgy érzem kicsit, hogy lett egy rendes családom. Lewy, meg ott van a kutyusunk is. Oh, persze táncoló-kviddicsező tipegők, nem tudom arra készen áll-e a világ.
Elég vidám voltam a témában, de most így azóta, hogy szóba került életem szerelmével a babák témája először beszélgettem valakivel őszintén a jövőről, ami egészen jó érzés volt. A táncos karrierre bólogattam, mert bizony éppen nagyon bennem volt az érzés, hogy nem szeretném annyiban hagyni.
- Szerintem sikerülni fog, és ha az életed egyik része sínre kerül, a többi is megérkezik, amikor ott az ideje. Nálam a tánc várat még magára, de nincs okom szomorkodni, van egy szerető ohanám. Kincset érő barátokkal együtt - böktem rá mosolyogva mielőtt elheveredtem volna a pléden, hogy a még kicsit nedves tincseim elterülve száradhassanak meg, mielőtt majd el kell innen mennünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696224#post696224][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 18:01[/b][/url]

Figyelmesen hallgattam a szöszit, ahogy kifejtette a véleményét és több ízben is értettem, mire is gondol. Néha nagyon furcsának éreztem a felnőttek gondolkodását, viselkedését és érzelmi világát mondjuk a magaméhoz képest, és nem csak azért mert nem vagyok ezekben túl penge. Anya is napról-napra változott számomra, ő is tanár, de nem csak ebben az értelemben. Ahogy idősebb lettem, ő egyre jobban kezdett kifordulni magából. Pedig azt hittem még olyan négy vagy öt éve, hogy a mi kapcsolatunk sziklaszilárd, nem törné meg semmi. Tévedtem, és kicsit azt érzem, hogy ebben nem én hibáztam csak és kizárólag.
- Igazad lehet, nem is tudom, hogy magukkal tették-e ezt, vagy a szakma, az élet tette velük. Furi, hogy munka alapján be lehet az embereket skatulyázni. Vagyis próbálják… - jegyeztem meg, mai nem kritika volt részemről, csak egy meglátás. Sokszor csíptem el beszélgetéseket arról, hogy a kviddicsesek önimádók és agresszívek, gyakorta látok ilyet a pályán is, de szerintem nem mindenki ilyen. De szokták mondani a szőkékre, hogy buták, aztán nézzük meg Alízt, utána meg engem. Ehh, pontosan.
- Az vagyok, szeretem őket, ezt az egészet. Remélem legalább ilyen jó marad is, de hiszem, hogy jobb is jön még. - Kellően optimista tudok lenni, mikor nem érzem közeledni a felhőket és olyankor ez másokra is hatással van, ami igencsak jó dolog. Közben figyeltem a leányzó válaszait, ahogy a hajam tapogattam át, majd előhúzva a kinyithatós fésűmet elkezdtem kibontani a csomókat, kicsit grimaszolva és szenvedősen, de már hozzászoktam ekkora loboncnál.
- Tényleg? Ez jól hangzik, de nem hiányozna onnan semmi? Mármint nem a pótolható dolgokra gondolok, tudod… - Nem tudtam konkrét kérdést intézni hozzá, hiszen a szülőkérdés nála sem volt egyszerű eset, sőt, még bonyolultabb is talán, mint nálam. Én kuszán, de láttam az elejét, ha a végét nem is. Neki csak a semmi volt leginkább és ezért nagyon sajnáltam. Közben lassan meglettem a hajammal is, így felkötöttem, ahogy figyeltem a lassan csillapodó fényeket. Ha még nem is húzódott vissza a napocska, egyértelmű jeleit adta, hogy késő délutánba nyúlunk lassan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696236#post696236][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 20:06[/b][/url]

- Nem szeretem, hogy ennyire rosszmájúak. Vagyis tudom, hogy ilyenek, de miért kellene ezt elfogadni? Annyival könnyebb lenne nekik is, nekünk is…mindenkinek.
Azt hiszem valóban túl idealista vagyok, ha igazán komolyan állok valami dologhoz oda. Nehezen ismerném be, de én is azok közé tartozom inkább, akik vágynak a jobbra, szeretnék maguknak, de vagy nem mernek, vagy nem akarnak tenni érte. Nálam itt nem mindig a lustaság, inkább a félelem hátráltat. A mai napig emlékszem hogyan remegtek a lábikóim, mikor elsőre álltam a sarkamra. Úgy keveredtem oda a kollégiumba is Lewyhez. Ha akkor nem nyitok valami irányba, vagy nem szedek egy kis bátorságot fel, lehet most sem így csücsülnék itt. Változnak az emberek, magamon látom a leginkább, és én elhiszem, hogy a világ is fog egyszer. Csak egy kicsit kellene kevesebb a rosszból.
- Kijár mindenkinek a boldogság, szerintem a jövőnk majd hoz sok jót. Neked is, nekem is.
Nem végszónak szántam, de az is lehet a nap margójára írva. Kicsit elmerengtem a lapokon, amiket vetett nekem korábban, beharapva az ajkam bámultam magam elé, aztán elmosolyodva néztem rá, mikor beszélt.
- Ezt megértem. Mindenki kapaszkodik valakibe vagy valamibe, ami segítette őt oda érni, ahol éppen tart. Én sem tudnék anyától teljesen elszakadni, vagyis azt nem tudnám megtenni, hogy úgy tegyek, mintha nem is lenne. Bár most éppen nem is beszélünk, de ez talán csak időleges - rántottam egyet a vállamon. Nem voltam elkenődve annyira már, mint talán illett volna, azt hiszem nem is leszek egy ideig még, aztán majd kiderül. - Bármit meg lehet oldani, csak egy kicsit akarni kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=696244#post696244][b]Maja Bojarska - 2017.08.14. 21:08[/b][/url]

Kettőnk közül belém egy kicsit több szorult a pozitivitásból éppen, ami számomra furcsa volt, de a helyzetet egészében nézve nem. Hasonlóan láttuk a dolgokat, észrevettük a világ napos és árnyékos oldalát is, de éppen nem tudtam volna megmondani hol mozgunk. Lehet a határmezőn feküdtünk az eget bámulva, és egyelőre nem tudtuk merre is guruljunk. Nem biztos, hogy ez baj, hiszen meglepetések is lehetnek jók. Reméltem. Együtt bíztunk igazából, ahogy hallottam. Különös, hogy itt vagyunk fiatal felnőttekként, és néha tényleg több rosszat tudunk a saját életünkből felhozni, mint egy jóval idősebbéből. Nem tűnik így annyira fairnek az élettől, de abból kell gazdálkodni, ami jutott.
- Biztos így lesz, eddig is támogatott téged, nem hinném, hogy ebben ne tenné. Lehet neki se lesz egyszerű, de majd olyan döntést hoz úgy is, amihez lehet alkalmazkodni - mondtam biztatóan, kicsit el is felejtkezve a saját nyűgömről ezen a téren. Azt hiszem még igazán fel se fogtam annak a súlyát, hogy veszekedtünk anyával, de nem is szerettem volna törődni vele. Inkább homokba dugnám a fejem és várnék, még odafent minden a helyére kerül. De ez sajnos érzem, hogy nem fog megtörténni. Ebben kell a legjobbat megtalálni. Aztán majd kiderül.
- Ez szuperül hangzik, jól esne. Menjünk...
Figyeltem, ahogy Alíz felkel, én is így tettem. Összeszedelődzködtem, felvettem a ruhám a bikinire, aztán megvártam, hogy a szöszi is hasonlóan tegyen még a plédem is a táskámra került.
Elég gyorsan meglettünk vele, majd még beszélgetve kicsit indultunk a Fő utcza felé, hogy egy fagyi enyhítse a még mindig meleg idő okozta kiszáradásunkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721016#post721016][b]Maja Bojarska - 2018.04.19. 14:08[/b][/url]

Bár megkésve, de törve nem, ideértünk mi is, hogy Bencust a második szülinapján felköszöntsük. Lewy csak az ebédre tudott átugrani, jó, igazából szerette volna tudni, hogy egészben jöttünk és úgy is szeretne minket visszakapni. Szóval megköszöntve a nagyfiút picit beszélgetett Bejivel, aztán neki vissza kellett menni a délutáni edzésre, mi pedig maradtunk még kicsit. Ráérünk, mert az apu úgyis későn jön, szóval igazán belefért a kis vendégeskedés. Legrának fellőtte a délutáni szuszit Kiva, Bence meg kidőlt a nagy játékban. Az én brekikém átaludta a fél délelőttöt, így nem meglepő módon, ő energikusan és széles, fogatlanka mosollyal mutogatott kifelé és mászott vagy indult meg kapaszkodva az ajtóhoz. Megszokta, hogy ilyenkor mindig megyünk megnézni a tavacskát vagy a parkot. De ilyen a brekihercegnők élete, csupa mókacagás. Most sincs ez másként.
Ajhajhaj. Topogok görnyedve a pinduri felett, ahogy a kezecskéit szorítom, ő pedig nevetve kapja a lábait előre. Nem mindig megy jól és egymás elé, sőt, inkább szalad, mint sétál, de ha lassan megy, annak általában előre borulás a vége és mászás. Ebben a koszban meg nem lenne túl okos. Nem hiányzik senkinek, hogy valami betegséget most összeszedjünk, szóval ő élvezte, hogy a saját lábikóit emelgetve közlekedünk, én meg vigyorogtam felette, milyen ügyes kislány is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721302#post721302][b]Maja Bojarska - 2018.04.23. 20:47[/b][/url]

Dalolgatósan lépdeltünk szépen lassan, ami azzal is járt, hogy mióta a babakocsit a stégtől távolabb, egy fánál magára hagytuk, úgy egy-egy métert megtettünk öt percek alatt. Nem volt baj ezzel, néha fontos volt megállni megnézni valami virágszerűt, vagy örülni annak, hogy a lépése nyomán megreccsent a fa alatta, ami neki nagyon tetszett. Szerettem, mikor nevetgél és beszélni próbál. A hangja olyan aranyos volt és csak… hát az én brekim, azt hiszem ezt úgy ennél jobban nem is lehet megmagyarázni. A hajamon dobva egyet léptem utána, ahogy kicsit összeakadtak a lábikói, de az egyik kezecskéjét elengedve kitámasztottam a hátát, így nem borult hátra.
- Szia? – hallatszott igen bizonytalanul tőlem, a picilányom meg csak sziszegett előttem, néha próbált hangokat utánozni, de a magánhangzók mentek csak igazán és az integetés. De az nagyon, most is ő fordult előbb Anne felé – akit ekkorra azonosítottam be és a kezével intett neki.
- Meglátiztuk az unokatesókat, igaz minike? – néztem fel vigyorogva a kislányomról Annere és éppen fel akartam venni őt, mikor picit meglepődve néztem a volt fönőkőcskémre. Hallottam ugyan Benjiéktől, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy esetleg nem-e csak valami pletyka, ami erre gyakori, de úgy látszik tévedés. Lassan vigyorodtam el felegyenesedve, így a ruhám se volt már bő, sőt. Asszem ezt hívják pocis talinak. A pindurkát felemelve vettem ölbe a pocim fölé húzva. Azt mondták, hogy lassan jó lesz, ha majd kicsit kevesebbet emelgetem őt is és cipelem hosszú ideig, de még nagyon jól voltunk a tesóbrekijével odabent. A pocim az elmúlt pár hétben elég nagyot nőtt így túl a félidőn pedig azt mondta a néni, hogy minden a legnagyobb rendben, Szép nagylányka csücsül odabent.
- Jaj de jó! Babád lesz. Mikor? Én nem is tudtam, hogy tényleg. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721366#post721366][b]Maja Bojarska - 2018.04.24. 19:16[/b][/url]

Ahogy topogtunk, felmerült bennem, hogy lenne némi elintéznivalóm itt az erdős rész irányába a menhelyen, de nem tudhattam Maxi itthon van-e. Pedig már igazán megérdemelné, hogy úgy nézzek rá, ahogy egyszer Kevére néztem még pár éve, mikor megette a csokim. Állítólag véletlen volt, szerintem meg nem lehet csak úgy nem figyelni rá, hogy mi csúszik le a pofijába! De meg tudtuk beszélni, vett nekem helyette egy bubbles rágót és boldogság lett.
- Téged is – mosolyodom el szélesen már felismerve őt rendesen. Nem vagyok az a fajta lány, akik olyan nagyon ügyesek, mint mondjuk Anne vagy Hannah és tudnak egyszerre sok irányba figyelni, nekem kettő is sok. Most éppen az, hogy a hátam ne fájduljon meg, úgy görnyedjek és még a brekikére is vigyázzak. Őszintén nagyon-nagyon örülök neki, talán a hangom izgatottan lett egyre magasabb is a szavakkal Klara meg elhajolva meresztette a kék szemecskéit az exrellonosra.
- Igen, lesz egy picike tesó – mondom nagyon büszkén a pocim felé pillantva, ami éppen a picilányom popója alatt mutatja, mennyire szépen növöget, most már egyre jobban. – Jaj, az mindjárt itt is van. Kisfiú? De jó. Hát, mi még sokára leszünk nagy ohana – gondolkodtam el egy pillanatra, aztán  a hajamat kicsit kiszedegettem a pici ujjak közül, mert nem lesz az finom neki.
- Nemrég léptünk át a félidőn, majd valamikor a június végefelé érkezik meg a húgi – mesélgettem neki kicsit billegve a lábaimon boldogan. Fel sem tűnt, hogy Lewy nyilatkozatain túl, meg hogy a csapat, anyuék és a nagyszülők tudták, én még nem is beszéltem róla igazán, hogy picilányka lesz megint.
- Jól érzed magad? Nem furcsa? Főleg mikor rugizik meg tapizik…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=721887#post721887][b]Maja Bojarska - 2018.04.30. 18:53[/b][/url]

- Igen, hercilánybreki lesz megint. Egész pici kislánykoszorúnk lesz.
Bár nem voltam az a nagyon reklámozós és beszélgetős a brekiimről, ez nem volt igaz mindenkire. Az ohanában és úgy azok között, akik tudtam, hogy szeretnek minket, nagyon szívesen tettem. Így történhetett, hogy Anne előtt se feszengtem mit és hogyan mondok, és attól sem féltem, hogy majd rosszat fog szólni. Klaranál is már sokan bántottak, meg rosszakat gondoltak, ő mégis, lévén az első volt aki tudta, nem ítélkezett, nem tett ki a DÖK-ből sem és mikor visszatéregettem hozzá is inkább kedves volt.
- Most, hogy jön a fogacska kicsit nehezebb, nem alszik túl sokat és sír meg ott kell lenni mindig, de én szeretem, jól elvagyok vele. - Nem mondom, hogy nincs olyan, mikor inkább csak aludnál, vagy nem mozdulnál, vagy mikor hajnal kettőkor elalszik, nem imádkozol, hogy legalább fél hatig aludjon, de megéri. Mikor álmosan is ránézel, ő meg nevetgél, akkor tudod, hogy nem számít. Szeretem ezt.
Meg kellett mosolyognom Anne kiakadását, hogy őszinte legyek nekem is nehezen ment, hogy elhiggyem, ő is tényleg anyuka lesz. De a pici babák nagy kincsek és ezt ő is láthatja hamarosan.
- Igen, tudom milyen.. szerintem inkább ijesztő volt, mármint mondjuk az, mikor először tapizott úgy, hogy látszott kívülről a pocimon a talpa - meséltem el kicsit meresztve a szemeim, bár én nekem eléggé tetszett, Lewy szerintem sokkal jobban rácsodálkozott. Utána meg teleküldtem a telefonját videókkal, mikor hullámzik a hasam, meg ott van Klara keze. Lehet az ilyenek miatt mondták a terhestornán, hogy nem vagyunk túl átlagos pár.
- De aranyos. Lewy is szokott, meg beszélgetni vele, biztos értik, akkor jobban mocorognak odabent. Mondjuk mikor legeslegelsőre éreztem a mozgást, azt hittem csak korog a pocim...
Mostanra már azért tudom, hogy ez más, és a második kislánykánál már mostanság is elég jól tudom, mikor aktív. Leginkább este és nem szereti az én alvásidőm. Vagy várta nappal aput és akkor apuzna. Nem tudom eldönteni.
- Dehogy... butaság. Én se vagyok szerintem olyan anyuka anyuka, mindig rám szól anya meg Lewy anyukája hogy ezt meg azt nem kéne meg hasonló, de nem hiszem, hogy mert másként csinálom, rossz lenne, ő nem panaszkodik - néztem Klarara, aki ekkor hajolt oda, hogy nyálas puszit adjon a számra én meg el is nevettem magam és hagytam, hogy Annet nézegesse az ölemből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1096&post=722798#post722798][b]Maja Bojarska - 2018.05.09. 11:08[/b][/url]

- Annyira nem furcsi ám - tettem hozzá gyorsan, mielőtt tényleg elszalad a volt rellonos. Nem akartam megijeszteni, senkit nem szeretek riogatni, főleg nem ilyennel. Én nagyon szeretem a brekiimet és ezeket a dolgokat is imádom velük. A néha kidomborodó kis nyomokat a pocimon, vagy éppen a nagyon érdekes pocihullámzást. Mondjuk a kistesó még ennyire nem nagy és aktív, de már néha ő is. Klaranál sokkal később vettem észre, hogy mennyire ott van velünk. Mondjuk azt mondta a néni ez normális, ott nem tudtam, mit is kell érezni, itt már eléggé.
- Hát az ő babájuk is, velük nincs ott végig, de szeretnék, gondolom. Elmondhatják neki mennyire várják, meg ahogy rugizik, olyan, mint aki válaszol - vontam meg picit a vállam, ahogy az ölemben lévő tündérke éppen összenyálazva a fél arcom adott puszit. Mosolyogva simiztem a fejecskéjét, aztán megkerestem neki azt a nyúlánk plüssnyuszit, ami a táskámból szokott kilógni és neki is adtam.
- Nagyon várjuk, jó lesz, sok pici talpacska lesz velem otthon… meg Volttal - tettem gyorsan hozzá, aztán meg a kislányomról a pocis lányra néztem. Szerintem jól állt neki, csinos kismama volt, ő nem is volt akkor, mint egy elefánt, aminek én éreztem magam, mondjuk a nyolcadik hónapban néha, mikor rendesen elég volt, ha Lewy gyorsabban sétált el a kekszemmel, mikor már nem szabadott többet enni és nem értem utol. Kellemetlen.
- Nem tudom… vagyis… nem szeretem mikor nem velem van vagy az apukájával, ő a mi brekink, nekünk kell rá vigyázni, de gondolom anya meg Lewy anyukája jön és vagy ők, vagy Hannah meg Sebby - meséltem, azt tudom hogy hozzánk kötik a párost, mert hát mégiscsak a férjecske legjobb barátai, mindketten, de hogy a pindur keresztszülei is, azt nem annyira sokan.
- De jó, akkor lesz is pajtija a családban. Gratulálok nekik, mi is ezt csináltuk… mármint pont elég pici volt még Kiva meg Benji fia, mi vigyázgattunk rá néha, én előtte is csináltam. Meg ugye Keve picii - gondolkodtam el, mert végülis elég sok baba fordult meg nálunk, még én vártam a miénket. Bár akkor sem attól tartottam, hogyan fog menni majd vele, az is fura pocibizsergés volt, de inkább maga a szülés. Hát nem is lett szebb az elvártnál, de azért még ott azt éreztem meg is halok, utólag lehet ennyire azért nem kellett volna megijedni. De akkor se olyan nagyon jó...