38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 65 66 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. március 18. 19:57 | Link

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Mit dolgoznak anyukádék? - kérdeztem tőle. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került az Eridonba, de tudtam, hogy a süveg nem tévedett, bizonyára oka volt annak, hogy abba a házba osztotta be.
- Ez remekül hangzik! - válaszoltam neki mosolyogva. Ezek szerint ő is jól érezte magát a házában, ez pedig örömmel töltött el. Annak ellenére, hogy komolynak tűnt, kedves lány volt, legalábbis idáig azt állapítottam meg róla.
- Próbáld meg! Menni fog! - biztattam a lányt, miután mögé léptem, hogy érvényesülhessen.
- Hm, talán annyi, hogy erősen húzd meg a húros részét, és egy kicsit lejjebb célozz, ne pont a célpontra. Érted? Az íj így nagyobb eséllyel betalál majd - osztottam meg a tapasztalataimat Bogival.
- Én most épp a célpontra lőttem, azt mértem be, de ez csupán vakszerencse. Általában akkor találok a közepébe, amikor egy picit lejjebb tartom a célszerszámot - tettem hozzá komoly hangnemben.
Örültem, hogy a zsörtölődős férfi arrébb ment, így könnyebb volt az adott "feladatra" koncentrálnunk. Elég nagy tömeg gyűlt össze erre az alkalomra, de szerencsére senki sem volt útban, úgyhogy nyugodtan tudtunk gyakorolni az íjjal. Egyébként sem szerettem a nagy tömeget, úgyhogy nagyon örültem, hogy azon a ponton, ahol mi voltunk, nem gyűltek össze az emberek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2018. március 19. 19:04 | Link

Riley

Teljesen elment a kedve az egésztől. Már a rajongók levakarhatatlansága is betette a kaput, de most ebben az új hacukában aztán tényleg úgy érzi, ez élete legrosszabb napja. Szóval ennek tükrében nem lehet tőle várni semmit. Azt főleg nem, hogy felismerje a megmentőjét - bár elég nehéz ezt mondani a hölgyeményre amikor épp lealázza a srácot.
A telefont szinte meg sem látja, abban a pillanatban, ahogy észreveszi, mire készül, mosoly helyett feltartja kezét és a leghosszabb ujját mutatja a kamerába. Nem szereti, amikor a legelőnytelenebb képek megmaradnak róla az utókor számára, és ez ezek közé tartozik.
Duzzogó kisgyerekként préseli össze ajkait és fejét elfordítja amikor a másik távozni készül. Nem fogja vissza, egy pillanatig sem akar tovább a közelében lenni. Hátha valami még szexisebb jelmezt is ki tud találni... Ezért és az egészért együttvéve Arlen már nem hajlandó visszafordulni és kimászni a bokor mögül, egyszerűen csak elhoppanál onnan. A többiek pedig kapnak egy üzenetet a távozásáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. március 21. 14:23 | Link


÷ Kitty Pryde(Shadowcat) w/ Lockheed ÷ február 10. (Farsang) ÷


- Varázsjátékfejlesztő cégük van, ott dolgozom a vállalkozásban én is - válaszoltam meg a kérdését elmosolyodva. Ez gyakorlatilag egy családi vállalkozás, hiszen mind itt vagyunk, de mégsem, mert rengetegen mások is. Még a dédszüleim alapították a céget, de egy vita miatt nem a nagyszüleimre, hanem a szüleimre szállt egyből tovább örökségül.
Amint szóba került a házkérdés, egy pillanatra nekem is el kellett gondolkodnom, pedig ritkán akasztanak meg logikailag magyarázható dolgok. Itt sem ez volt a helyzet, szeretem az embereke, csak kevesekkel vagyok képes normális viszonyt ápolni, érdekel egy csomó dolog és elég kíváncsi is vagyok, szeretek kitalálni dolgokat, sok ötletem van és mindig lelkes vagyok ezekben. Arról nem beszélve, hogy beszélgetni is nagyon nagy elánnal tudok, csak sokan nem vevők rá a stílus és tartalom miatt. Azt hiszem egészen bizonyos a házam, egyszerűen egy másik vonásaiból is sokat hordozok.
- Rendben, lássuk - egyeztem bele a következő körbe, hogy aztán a táblával pontosan szemben próbáljak helyezkedni, majd léptem kettőt balra. Jobb kezes vagyok, így a nyíl is eszerint fog húzni kicsit, ahogy eddig néztem, így talán majd jobban megy.
- Szóval kicsit félre, lefelé, értem - bólintottam egyet - a szerencse, mint faktor valójában nem létezik. Vannak valószínűségek, mint egy jól elkapott széllöket, a levegő hőmérséklete, a kezed megremegése, az íj hajlékonysága. Egyszerűen könnyebb sokszor annak hinni, mint tudatában lenni, hogy sikerült a tökéletes fogás és lövés - mondtam elvigyorodva, de már a táblát méregettem fél szemmel felemelve az íjat és a nyilat kihúzva. El is lőttem azt, és bár a céltábla közepe nem volt közel, de ezúttal a táblába érkezett, ez is volt a célom, viszont kicsit az alsó peremet túl közelről súrolta. Lesz ez még jobb.
- Tetszik, lehet vele fejlődni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 21. 20:22 | Link

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Ahogy elnézem a fiút, engem inkább csak gyertyatartónak hívott ide. Nekem ez soha nem ment. Mármint tudok én flörtölni, de csak akkor, ha nem gondolom komolyan. Ha tényleg tetszik valaki, akkor egy idióta segg leszek, aki kb egy ötéves ovis szintjén mutatja ki az érzelmeit. Hajhúzás, nyelvöltés, duzzogás, piszkálás. Valamiért nincs magánéletem.
- Komolyan? - nézek rá kicsit hitetlenkedve. - Megtudjuk változtatni a külsőnket, vissza tudjuk növelni a csontjainkat, egy pillanat alatt áttudjuk helyezni magunkat máshova - de te egy kastélyon akadsz ki? - röhögve megrázom a fejem. Szerintem ez a minimum. Ahhoz képest nem is láttam még sok furcsaságot, inkább diákok meg muglik közt mozgok, ők meg nem épp a menő varázsképességeikről híresek, főleg nem az utóbbiak. - Sárkányok és óriások élnek köztünk, sárkányok!! - teljesen kiakadva megrázom a vállait, hogy jól nyomatékosítsam benne a helyzet súlyosságát. Emlékszem a mugli származású csoporttársaim fejére, amikor először láttak hippogrifet, vagy amikor először ültek seprűn. Nem azért emlékszem rá ilyen jól, mert egy zseni vagyok, hanem mert mindig mindenkinek ugyanolyan feje van. Az a döbbent-csodálkozó arc, azok az áhitatos szemek, az az Ó-száj. Mindig.
 
Én nem szeretem kortyolgatni a dolgokat, gyorsan ledöntöm a poharam tartalmát, aztán próbálom visszatuszkolni a könnyeimet és nem megfulladni a feltörő köhögéstől. Nem tűnhetek puhánynak ennyi tinédzser között.
- Mi? - hörgöm félig megfulladva, lila fejjel. - Ne mondd, hogy nem szerveztek illegális bulikat az egyetemen. Nem kell tenni a szépet nekem, voltam én is egyetemista.
Voltam bizony, hajaj. Nagyon jól ment az nekem. Egyetemistának lenni. A szobám átjáróház volt, megszokták, hogy ott mindig élet van, s már azzal se törődtek, hogy eredetileg az az én szobám. Ahol aludni meg… izé, öltözködni szoktam. Privát dolgok. Esküszöm, többször aludtam a földön, mint a saját ágyamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. március 31. 16:44 | Link

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Az klassz! Szóval te fogod tovább vinni később a vállalkozást? - kérdeztem a lánytól. Szerencsés volt Bogi, hogy egy saját családi vállalkozásban dolgozhatott, amelynek komoly múltja volt. Az elmondása alapján azt vettem ki, hogy jól együtt tud működni a szüleivel, ami nagy pozitívum volt, hiszen sikert csakis úgy lehet elérni, ha összefognak az emberek, közös nevezőre jutnak és nem mellesleg az sem mindegy, hogy milyen a légkör.
- A nevelőanyámmal nem tudnám elképzelni, hogy együtt dolgozzak. Jól megvagyunk, de teljesen mások a céljaink az életben. Más az érdeklődési körünk is - tettem hozzá eltűnődve. Timit a tánc érdekelte és szerette a munkáját is. Én még csak tapogatóztam a jövőmet illetően, egyelőre csak abban voltam biztos, hogy segíteni szeretnék másoknak a képességemmel. A tanárságot illetően voltak kételyeim, de bíztam benne, hogy idővel belejövök, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy hamarosan LLG tanársegéd lehetek.
Közben Bogi a tanácsomat követve tett egy újabb próbálkozást az íjával, ami egész jól sikerült.
- De ügyes vagy! - lelkendeztem és egy széles mosolyt küldtem felé biztatásul.
- Meglátod, ha rászánsz egy kis időt és gyakorolsz egy kicsit, akkor egyre jobban fog menni. Van hozzá tehetséged. Ha gondolod és ráérsz időnként íjászkodhatnánk együtt - mondtam neki jókedvűen.
- Én hiszek a szerencsében - vágtam rá, miután a vöröske kifejtette a véleményét. Bogi ilyen téren reálisabban gondolkodott, de azért volt benne igazság, amit mondott.
- A hit, a remény és a szerencse együtt járnak - mondtam neki nagy meggyőződéssel.
- Hit alatt pedig arra gondoltam, hogy eleve hinni kell a szerencsében, hogy bekövetkezhessen. Az igazi akadályt leginkább a negatív gondolatok képezik a célok elérésében. Na meg, hogy sokan nem akarnak kilépni a saját komfortzónájukból - toldottam meg a mondandómat.
- Lősz még vagy tovább álljunk egy másik standhoz? - kérdeztem a lányt magam mellett tartva az íjat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. április 4. 02:00 | Link


÷ Kitty Pryde(Shadowcat) w/ Lockheed ÷ február 10. (Farsang) ÷


A kérdésre pár pillanatra a céltáblára meredtem, mintha gondolkodnom kellene a válaszon, de számomra túl egyértelmű volt. Szerettem csinálni és a vele járó kihívást is, lényegében azért vagyok azon a mesterszakon is, amin, de a család az más kérdés. Sosem vallaná be egyikünk sem, de közel se értjük egymást. A bátyám próbálkozik, de anyám úgy tekint rám, mintha beteg lennék, az apám pedig máig nem dolgozta fel, hogy nem a csendes és majd a férje mellett hallgató és támogató lány leszek. Nem volt elrendelve az ő fejében se a sorsom, de nem arra számítottak, amit kaptak. Talán csalódtak is, fogalmam sincs, nem ismerem fel az ilyen jeleket.
- Van egy idősebb testvérem is, de egyelőre ez még a jövő zenéje. Szeretem csinálni, az biztos. Van rá esély, de annyi, mint a lottón a négyes találatnak - nem ritka, ettől még nem lesz fix jövőkép. Ki tudom számolni hány szelvény és milyen számokkal kellene hozzá, de idő és pénz, ráadásul túl sok lehetőség, az élet is így telik, csak meg kell ragadni a megfelelő utat.
- Nem mindenhol működhet, én is ismerek családokat, akik próbálták, de végül kudarcba fulladt - vontam meg a vállam, nem voltam túl együttérző, de ez nem a történet szereplőinek szólt, nem különösebben zaklattak fel az ilyen tények, ennyire egyszerű.
- Jól hangzik, azt hiszem erre még visszatérhetünk később - mondtam neki egészen lelkesen, mert tényleg tetszett az ötlet, csak el vagyok szokva attól, hogy olyan emberbe fussak, aki újat tud mutatni, olyat, ami érdekel is és amiből tanulhatok is.
Alízt hallgatva el kellett mosolyodnom, nem vagyok egy spirituális ember és távol áll tőlem a megfoghatatlanon való töprengés is, legalábbis ami nem magyarázható bármilyen számadattal vagy összefüggéssel.
- Az emberi tehetetlenség sokszor külön faktor bármilyen eseményt nézve. Annak, hogy elüt az autó is nagyobb az esélye, ha egy nap többször mozdul ki valaki. A belső motiváció mindig különálló pont lesz - és ez így van jól. Nem ugyan abból a szemszögből néztük, de részigazság így is akadt.
- Szerintem mehetünk, nézzük meg mi van még arra - mondtam neki, végül eltűrtem a hajam a fülem mögé, aztán az íjat a helyére téve a nyilakat visszaadtam a férfinek, mielőtt Alízzal a nyomomban elindultam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. április 5. 22:52 | Link

- ¤ -
Evena úrhölgy és íjász Dante
távozás a Farsangról
- ¤ -
- megjelenésem -

Természetesen tudom én is, hogy nem annyira kényelmetlen háztársam gúnyája, hiszen az enyém sem az, és nem csak azért, mert a szépségért megéri szenvedni. Bár lehet, hogy főleg azért. Hiszen azt senki nem vitathatja el egy percig sem, hogy mennyire pazarul festünk a feszülős jelmezeinkben. A doktornő nem is tud már elviselni ilyen mértékű menőséget és búcsúzik.
- A hölgynek is, a hölgynek is... - bólogatok elköszönésül.
- Na? Mivel kezdjünk? - teszem fel aztán a nagy kérdést Danténak, ám ahogy sétálunk a bódék közt, a sorrend kezdi eléggé adni magát. Érdemes mindent végignézni, mégha méltóságteljes távolságból is. Hamarosan meglátok egy rólam készült figurát. Mármint erről a Batman nevű hősről. De az a helyzet, hogy én sokkal jobban festek. Ezt megelégedéssel nyugtázom és minél inkább a sűrűjébe megyünk, annál több ismerőssel találkozunk a rendezvényen. Az ilyen almahalászós meg hasonló vetélkedő programoknál inkább csak néző vagyok. Ugyanúgy, ahogy az udvaribolondok és más érdekes szerzetek műsorait illetően is. Jól szórakozunk az íjásszal, meg kell hagyni. Összességében meglehetősen remekül sikerül ez az álarcos idétlenkedés. Részemről késő este indulok csak vissza a kastélyba, ekkor már ismét Bruce Wayne formámban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. április 8. 17:57 | Link

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Értem - válaszoltam neki a földet bámulva. Valahogy úgy éreztem, hogy kényes területre tapintottam, ezért úgy határoztam, hogy nem feszegetem tovább a témát. Sajnos nem volt meg az a képességem, hogy tudjam, kitől mit kérdezhetek, meddig mehetek, azok a bizonyos határok is képlékenyek voltak az életemben.
- Az azért klassz, hogy szereted csinálni a családi vállalkozást - folytattam nagy vigyorral az arcomon.
- Igen, ez igaz - feleltem az autós kifejtésére, végtére is teljesen egyet értettem vele.
- Na, és a lottó? Arról mi a véleményed? Szerintem pusztán szerencse kell hozzá - folytattam az érvelésemet. Ismertem olyan embert, aki csomó kombinációt kijátszott, de ennek ellenére mégsem nyert, maximum egy kis fikarcnyi összeget. Persze bizonyára meg lehetett volna csinálni, hogy az ember mindenféle kombinációt kipróbál, de a befektetett pénz nem mindegy, hogy mennyire arányos a nyereménnyel.
- Rendben - válaszoltam a lánynak mosolyogva. Úgy vettem észre hogy ő is benne van a dologban, hogy együtt gyakoroljuk a későbbiek folyamán az íjászkodást.
- Oké. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a többi stand - feleltem neki jókedvűen, majd tovább álltunk, miután lepakoltuk az íjszerszámokat.
- Ott egy vattacukor gép! Szereted a vattacukrot? Én egy málnásat fogok enni - mutattam lelkendezve az említett hely irányába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. április 8. 17:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. április 18. 15:16 | Link


÷ Kitty Pryde(Shadowcat) w/ Lockheed ÷ február 10. (Farsang) ÷


- Igen, mindig van benne valami új, amik hozzátesznek az egyéni tudáshoz, az meg eléggé jó.
Azt sikerült felfogjam, hogy eléggé más a reakciója, mint az eddigi szavaimra, de nem igazán értettem. Olyan egyhangúan vontam vállat a bátyám említése után, de a szüleimre nem is tétem ki. Alapvetően nem igaz, hogy valakit az határoz meg legnagyobb mértékben, amit otthonról hozott vagy kapott. Mindenki saját magát fejleszti és neveli. Ha az lennék, akivé igyekeztek nevelni, azt hiszem nem így, nem itt lennék most és kárba veszett volna az a tudás, amit kiaknázhatok. Ez áldozatokkal járt, de egészen eddig ezek is csak tények voltak nekem. Mióta távol vagyok tőlük valami olyan más és egészen különös, de nem igazán tudom mi az.
- Ez egy elég összetett kérdés - vágtam rá szinte azon nyomban, majd folytattam is kicsit figyelmen kívül is hagyva a helyet és a koncentrációt a tevékenységemre. - Rengeteg tényező befolyásol, amit sokan tévesen mondanak szerencsének. A számokkal bármi megmondható százados pontossággal is. Mik a legvalószínűbb kombinációk, melyikre magasabb az esély, ha kézi vagy éppen gépi a sorsolás, az elmúlt évek sorszámait is figyelembe kell venni, ahogy az sem mindegy, hány számból és mennyi választható ki. Az ismétlések vagy éppen azok hiánya - soroltam fel pár technikai információt, amik lehet soknak tűnnek, de mind azon halmaz elemei, mai után valaki győz. Ennek ellenére én is tudom, hogy tippelnek és nem gondolkodnak az emberek. Valamint mindenki egyből mindent akar. Lehet kicsit el is szaladt velem a ló, ezért is vártam ki, hogy feldolgozza az infókat, majd bólintva pakoltam le és indultam meg tovább vele.
- Az jól hangzik, az epres és a szedres elég jó szokott lenni, meg az a rágós ízű, tudod - gondolkodtam el, a színe is megvan és az íz a számban, de nem is emlékszem hirtelen magyarul mi lehet rá kiírva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 18. 20:55 | Link

Holdtánc

Még van egy hét. Most kéne a legjobb formámban legyek. A távot már-már leszaladom egyhuzamban, de még mindig úgy érzem magam utána, mint valami, amit egy kutya megrágott, aztán elásott a hátsó udvarban. De ez a hét mindent megfog változtatni. Este 11kor már ágyban voltam - nem aludtam még két órát, de legalább azzal áltathattam a testem, hogy pihen -. Most egy pár szem gyümölcs és egy zöld tea összes energiájával felszerelkezve már kint vagyok. Éppen pirkad. Szeretem a pirkadatot. Szeretem, hogy még sehol senki, csak néhol egy-egy holtfáradt kutyatulajdonos vagy munkába siető, bár a faluban belőlük is keveset látni. A tavacska környékén pedig senki. Egy kóbor macska hempereg a nedves fűben s odamegyek pocakot simogatni.
- Hát szia - köszönök neki, mire kapok egy rekedt nyávogást, s a szőrzsák kinyújtja a lábait minden égtáj felé. Így elvagyunk egy ideig, amíg várok. Igazából nyújtanom kéne meg esetleg nekifognom kocogni vagy valami. De... macska. Prioritások.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2018. április 20. 19:23 | Link

Krushnic Dimitri



Kora hajnalban már fel voltam, legalább is ha bárki kérdezi a hivatalos verziót. A nem hivatalos verzió hogy le sem feküdtem, már vagy a negyedik napja. De ha alszom is az is maximum két- három óra. És mivel ha már nem alszom, akkor legalább csináljak is valamit. Jelen esetben is egy maratonra való felkészülésben segítek egy egyetemi tanárnak. Ezért felvettem egy fekete Jack Deielses trikót meg egy fekete rövidnadrágot, a sokat látott sportcipőmmel. Halkan lementem, nehogy felébresszem Lilyt. Miután megreggeliztem, ami egy pirítósból, meg egy pohár narancsléből állt, már fogtam is Démon pórázát, mivel Lucky a golden retriever nem fiatal már és nem tenne jót neki ha kilométereket futna. Így a malamuttal ketten indultunk el.  A kapu előtt nyújtottam, közben Démon türelmesen várt rám. Még sötét volt ép hogy pirkadt, és kellemesen hűvös volt. Éreztem ahogy a hűvös levegőtől, libabőrös leszek, de nem bántam. Tudtam, hogy nemsokára a víz fog szakadni rólam. Majd mikor kellőképpen bemelegítettem, el is indultunk. A lakónegyedeket, végig kocogtam, és a főutcán is kellemes nyugodt tempóban futottam, majd a kis tavacskáig egy kissé erőteljesebb tempóban futottam, előttem, Démon loholt folyamatosan csóválva a farkát. Nagyon élvezte, a kora hajnali edzést. Mikor megláttam a tavat, lassítottam, és szememmel elkezdtem keresni az edzőtársamat. Meg is pillantottam, úgy hogy a kutyámmal felé indultam.
- Jó reggelt, remélem nem várt sokat - mondtam, ahogy nem messze tőle megálltam, Démon mellettem nehogy megijedjen a cica. Pedig láttam rajta, hogy nagyon szeretne barátkozni a macskával, és a férfival is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 26. 12:55 | Link

Rugero Ortega

 A napok telnek és hírt nem hallok róla. Valami baj van, érzem legbelül. Hiába ragyog a nap, számomra sötét fellegek borítják az eget. Szomorúságom nyomora elemészt. Hamarosan indulok a birtokomra, de még előtte egy kicsit megpróbálok itt nyugalomra lelni. Igazából azt várom, hogy majd bekopog az ajtón, magához ölel, megcsókol és minden rossz, ami eddig volt semmivé válik. De ez csak álom, tudom jól. A tavacska szélén üldögélek, kijöttem ebédelni, hiszen naphosszat a rendelőben gubbasztok, akár egy vénséges vén holló a fészkében. A szendvicset eszegetve elnézelődöm, figyelem a táj szépségét és nyugalmát. Próbálok erre koncentrálni és minden negatív és gyötrő gondolatot kizárni elmémből, mintha ajtót csapnék a kéretlen látogatóra. Eddig elég gyatrán megy, de nem adom fel. Ki fogok jutni ebből a szakadékból is, ahogy eddig mindegyikből kikecmeregtem, amibe az élet sodort vagy magam estem. Körülöttem jó néhány diák és falusi élvezi a csodás kora nyarat idéző délutánt így van mivel elterelnem figyelmemet. Páran zenét hallgatnak így én is ezt teszem velük együtt, hiszen a víz elhozza felém a muzsika hangját.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 27. 19:31 | Link

Holdtánc

- Itt szereted, ugye? Tudtam én - mondom a macskának, miközben a hasát vakargatom, ott ahol pont a legjobb. Ha ő nem unja meg, lehet, hogy estig itt ülök. Bár a fajtáját ismerve, mindjárt kapok egy pofont és kényeskedve arrébb vonul. De mielőtt ez megtörténhetne, valaki rámköszön s mosolyogva pislogok fel az edzőtársamra. Társaimra, elnézést. A hatalmas kutyára is felfele kell nézzek ebből a guggoló pozícióból, de ez nem zavar. Térden odatotyogok s elé tartom a tenyeremet, hogy megismerhesse a szagomat, amiután jó alaposan megvakargathatom a fejét. A macska mögöttem felnyávog, hisztizik, hogy mi van, hol marad a pocisimi, de már lejárt a buli, megkapta a napi simogatást, most a kutya sora van. Neki megy kutyasora.
- Helló, hát ő ki? - érdeklődök s lassan talpra emelkedek, mielőtt még teljesen szétmenne a térdem. - Látom, már nekifogtál, ügyes, ügyes - nézek végig leizzadt, kipirult valóján. Csípőre teszem a kezem és elpillantok a tó irányába. Ha megkerüljük, akkor az egy kilóméter összesen. Ha nagyon széles ívben kerüljük meg. Nem egy termetes tó. A tarkómat vakargatom a nagy számolgatásban.
- Ha hússzor megkerüljük, aztán megállás nélkül elfutunk a Hivatal épületéig, akkor az huszonhárom kilométer lesz. Két napig ezt csináljuk, aztán jöhet egy duplázás. Vagy tegyük feljebb a mércét? Vagy lejjebb? - fordulok vissza a többiekhez. A macska egy újabb nyávogással jelzi, hogy neki tökéletesen megfelel az is, ha senki nem szalad sehova, csak egész nap itt ücsörgünk és őt simogatjuk. Az élet nem habostorta, macska.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2018. április 28. 15:51 | Link

Bogi
¤ Macskanő ¤ február 10. /Farsang/ ¤



- Egyetértek - bólintottam, hiszen magam is azt vallottam, hogy az ember úgy fejlesztheti magát legjobban, ha új ismertekkel bővül a látóköre.
- Wow, te aztán tényleg járatos vagy a témában - feleltem neki elismerően. Már a válaszából is kitűnt, hogy nagyon intelligens lány. Meg is lepődtem magamban, hogy ennyire határozottan, alaposan fejezte ki magát a lottós témával kapcsolatban. Látszott rajta, hogy sokat tanult, ráadásul vágott is az esze, mint a borotva. Nem is tudtam eldönteni magamban, hogy létezik-e vajon olyan kérdés, amit ne tudna megválaszolni.
- Mondd csak, ügyvédi pályán nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Simán el tudtam volna képzelni azon a pályán, hiszen kellően rátermett volt, okos is és a kommunikációs készsége is adott volt hozzá.
Közben megindultunk a vattacukrok irányába. Bő választék volt, legalább 6-7 féle ízesítéssel.
- A bőség zavara - fordultam a lány felé, majd úgy döntöttem egy kis hezitálás után, hogy maradok annál az íznél, amelyikre már eleve rákészültem.
- Egy málnásat kérek - mondtam az árusnak, aki egy idősebb hölgy volt. Nem tűnt túl boldognak, látszott rajta, hogy inkább lenne máshol mint itt. Elég életunt fejet vágott fizetéskor, de már nem is foglalkoztam vele, miután elkezdtem eszegetni a finom vattacukrot. Közben vártam, hogy Bogi is kérjen magának egyet, addig kicsit arrébb álltam és élveztem a málnás ízvilágot.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. április 28. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rugero Ortega
INAKTÍV


|Lélek-tükör|
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 3
Írta: 2018. április 28. 19:55 | Link

Dr. Evena Noxen

 A nap már nagyon hiányzott a zimankós tél után. A fűben ücsörögve élveztem, ahogy a zene  az iskolatársaktól átszűrődik az én oldalamra. Elmerengtem, miért vagyok egyedül. Az év során eddig nem nagyon ismerkedtem. Jobb szeretem, ha mások nyitnak felém, bár ez a dél-európai mivoltomnak ugyancsak ellentmondott. Szerencsére elég élvezetet okozott a zene hallgatása ahhoz, hogy elterelje figyelmemet.
 A mugli-világ leghallgatottabb slágerei az utóbbi időkben kedveztek anyanyelvemnek, de az iskola nem nagyon. A tanítást megszokni még nehezebb volt, mint gondoltam. Olyannyira, hogy megint elfeledkeztem magamról. Ez gyakori szokásommá vált az utóbbi időkben. Sokszor elbotlottam saját lábamban, vagy legurultam egy-egy lépcsőn, amin a többiek jól szórakoztak. Én kevésbé. A tavacska mellett is sikeresen elvesztettem az egyensúlyom, mikor álltam volna fel, hogy visszamenjek a szürke könyveim mellé.
 Nehezen tápászkodtam fel a földről, mert nem sikerült időben a kezemet magam elé tennem. Leporoltam magam, és meglepetten konstatáltam, hogy senkinek nem tűnt fel annyira az attrakció. Azt viszont sajnálattal vettem észre, hogy a mustársárga nadrágomnak búcsút mondhatok. A térdem sajgott és valami piros csöpögött az orromból is... Megint eleredt a vérem.
Utoljára módosította:Rugero Ortega, 2018. április 28. 19:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. április 29. 12:53 | Link

Rugero Ortega

 Bámészkodásomat és a zenehallgatás élményét halk dudorászással spékelem meg. Épp egy spanyol nyelvű dal szól, amit mint anyanyelvemet beszélek, így egykönnyen követem le a sláger szövegét, miközben tekintetemmel hóbortos felületességgel pásztázom végig a tájat a tavacska körül. Látásom perifériájára hirtelen jut el egy természetellenes és jellemzően vészjósló mozdulat, melyet nem messze tőlem követ el épp egy számomra ismeretlen alak. Egy esés ez, úgy bizony, amit már szegény illető nem tudott kivédeni. Figyelmetlen volt-e csupán vagy valami más okkal történt azt nem láttam. Azt viszont már igen, hogy most feláll, leporolja magát zavartan, de valami nem stimmel vele, ezt le sem tagadhatná, hiszen úgy néz körbe, mintha remélné, hogy valaki látta őt. Nincs nagyon messze tőlem, így tisztán kiveszem, hogy a nadrágja kiszakadt és eleredt az orrából a vér. Gondolkodás nélkül azonnal odafutok hát hozzá és még a dal hatásától vezérelve spanyolul szólítom meg a diák korúnak kinéző fiút - ?Te sientes bien? - ekkor kapok észbe és magyarul folytatom - Orvos vagyok, had nézzem meg a térded és az orrod. Rendben? - előhúzom pálcám és ha a fiú engedi rendbe hozom a sérüléseit. Kivételesen ezt a módszert gyorsabbnak tartom, mint berobogjak vele a rendelőmbe, annak ellenére, hogy a motorommal itt parkoltam le a közelben.
Utoljára módosította:Dr. Evena Noxen, 2018. április 29. 12:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. április 30. 20:36 | Link

Tim
÷ kinézet ÷ április 30. ÷


Meglehetősen hamar felmelegedett az időjárás így a hónap végére és ez a hosszú hétvége is mindenkinek jól jött, gondolom. Én kicsit tehetetlenül ültem otthon és meredtem a diggityre, aki előszeretettel szedte szét a szobatársam párnáját. Nem volt neki túl szimpi a lány, mondjuk nekem se. Hangosan röhögött, rendszeresen, vinnyogós hangon beszélt, és közölte, hogy  ideje lennem elfelejteni az emózást. Nem értem miből gondolta ezt, ahogy azt se, mi baj a ruháimmal. Mindenesetre ezt hátrahagyva el is indultunk kettesben a négylábúval a tavacskához. Utoljára talán farsangkor jártam ott, azt hiszem a baleset óta nem is hiányzott az emberek társasága. Kicsit úgy éreztem előtte se voltak fontos részei az életemnek, nem most kéne elkezdeni velük bármit. Csak pánik lenne, válaszreakció a szervezetem összehozta sokk után. De ugye van, amit muszáj, ilyen a képesség fejlesztése is, szóval ha már Dustin javasolta, megkerestem a navinés fiút, aki előttem jár ugyan, de szintén hasonló erővel bír, hogy gyakorlásként működhetnénk együtt. Vagy ilyesmi. Nem tudom hogyan kell viselkedni az ilyen helyzetekben. Sóhajtottam is egy nagyot, mire Misiu rám nézett, majd rohanva nekivágott a partnak, mint aki szagot fogott. Vagy valami hasonló lényt, embert, bármit. Én csak lépdeltem utána hol a vízre, hol előre nézve Timet keresve, akit kis idő után ki is szúrtam, de azt hiszem az állatom előbb. Mintha jobban csípne nálam bárkit.
Jó, kivéve a szobatársam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. május 1. 01:09 | Link

Bogna
x kinézet x április 30. x



Megint el van késve, semmi meglepő nem volt ebben. Az emberek nagy része azon csodálkozna, ha egyáltalán valaha odaérne bárhova is időben. Legalább tizenöt percbe tellett Timnek, mire a nyáávogó kecskét leakasztotta magáról a klubhelyiségben, hatalmas karcsapásokkal és "meneljéelfele", artikulált felszólalásokkal. Végül a kacsát a portré állította meg abban, hogy a srác után menjen, aki a kezében cipelte Twixet nagy lelkesen. Az rosszallóan eregette rá a sárga buborékokat.
- Még mindig nem értem, mit akarsz, ugye tudod? - nézett le rá Tim elégedetlen arccal, aztán elindult a dolgára, hogy találkozzon az Eridonossal. Még az elemi mágia kapcsán ismerkedtek meg, bár ő ezt nem tudta volna alátámasztani, sem cáfolni, annyi tudott, hogy valahol már látta a vöröset.
Végigvágtatott a folyosón, a lépcsőn egyre lelkesebben és kitartóbban, majd megtorpant a meredélyen, hallgatva a sirályokat, amelyek ott sem voltak. Körbenézett, Mr Beanhez illő, elégedetlen és zavarodott fejjel vágta derékra a kezeit, a csillagvizsgáló nem sok nyugalmat nyújtott neki, így a fejét rázva és morogva robogott lefelé a lépcsőn.
Szóval, legalább négy oda nem vezető utat járt be a német, erdőt, bokrot, fát, füvet, mire a patással a tópartra jutottak. Ott se tudta, merre kéne, míg a fura lény felé nem iramodott. Egy pillanatra megállt benne az ütő.
- Mi a faaaaaaaaaaaaaa..... ez a lény? - vinnyogott fel, majd egy laza mozdulattal helyére túrta a foltokban még mindig kék haját. Nem állt a helyzet magaslatán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rugero Ortega
INAKTÍV


|Lélek-tükör|
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 3
Írta: 2018. május 1. 15:25 | Link

Dr. Evena Noxen

-¿Te sientes bien?- jött egy hang azon a nyelven, amit jó ideje nem hallottam.
-¡Sí!- vágtam rá reflexből. Fogalmam sem volt, honnan tudta, hogy beszélek spanyolul, de tetszett, hogy van itt valaki, aki emberi nyelven beszél. Elővette a pálcáját, de látszólag várt valamire. Egy hang nem akart kijönni a torkomon, de így legalább szemügyre tudtam venni a hölgyet, aki segít. Nagyon kedves arca volt, ahhoz képest, hogy orvos... Szerencsére tőle nem jött ki a fehér-köpeny-fóbiám... Az egész életem egy nagy "rendelőbe mászkálás" lehetne, ha nem tudna mindenki arról, milyen szerencsétlen is vagyok. De már a környezetem hozzászokott és figyelnek rám.
-La sería buena...- feletem szintén elképedve. Nem igen jutott eszembe, hogy is van magyarul az a pár szó, de látszólag nem is kellett. Kellemesnek éreztem a nyelvem dallamosságát az itteni silány hangsúlyok helyett. Szerintem az arcomra is kiült egy furcsa vigyor, pedig még mindig a piros folyadék volt a fókuszban. Merthogy nem állt el a vérzés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Evena Noxen
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 308
Összes hsz: 633
Írta: 2018. május 1. 16:05 | Link

Rugero Ortega

 Spanyolul kérdez vissza. Tehát értette amit mondtam, mert azt kétlem, hogy ilyen tökéletességgel le tudna utánozni valaki ilyen körülmények között egy számára idegen nyelven elhangzó mondatot. Válasza is engem igazol, így spanyolul reagálok szavaira. - ¡Bien...!- mosolygok rá és míg közelebbről is megnézem sérüléseit bemuatakozom, ezzel is elterelve figyelmét a fájdalomról - Me llamo Evena Noxen, y soy doctora soy de Bogolyfalva ¿ y Tú? - eközben miután megengedte szép lassan elkezdem pálcámat előbb orra felett mozgatni és egy igézet segítségével helyrehozni az ott keletkezett kárt, ami sajnos kicsit maró érzéssel jár - Un minuto... - mondom nyugtató hangon, ahogy dolgozom - ...y sera mejor - a pálcámból lövellő vörös fénnyel fókuszálok és a varázslat szinte összeugrasztja azt a megpattant eret, melyből a vérzés ered. Ezután a térde következik. Az szerencsére csak zúzódott, mert a nadrágja megvédte a nagyobb bajtól. A pálcámból kiáradó türkizkék varázslat hűsít, fájdalmat csillapít, miközben visszaállítja a sejtek eredeti állapotát. Ez kicsit furcsa érzés, de sokkal kevésbé kellemetlen, mint az orrvérzés elállítása volt az imént. Nem telik el öt perc és már csak ruhájának szakadása és vérfoltja emlékezteti arra, hogy mekkorát zakózott pár perce. - ¡Ya terminamos!- egyenesedem fel és teszem el pálcámat farmerem megbűvölt zsebébe. Ezután végignézek a fiún, hogy lássam minden rendben van-e. Az orra a helyén, a lábában a csontok is, így elégedetten mosolygok rá a jó munka végeztével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. május 1. 17:25 | Link

Tim
÷ kinézet ÷ április 30. ÷


Nem voltam híve a késéseknek így meglepő pontossággal tudtam mindenhova odaérni, ma viszont azt az egészséges egy-két percet összeszedtem, ahogy sikeresen rossz helyen fordultam le. Ki akartam kerülni a falu forgatagát, de eléggé rossz döntésnek bizonyult. Mindenesetre nem láttam a navinés, így nem aggódtam ezen annyira. A kezeim a zsebembe csúsztak úgy figyeltem a kistigris szerű állatkát, aki lelkesen csócsált szét valami fűcsomószerűséget. Ez egészen addog tartott még a fejét látványosan ki nem emelte, majd a füleit jól kiélezve hangokra meg nem iramodott. Csak lestem utána, talán picit meg is torpantam, aztán bemértem a fiút.
- Egy diggity – feleltem az egyértelműt a hasonló kvalitású kérdésére, majd éppen figyeltem, ahogy az állatka lelkes mancscsapkodásba kezd a teve felé. Nem bántani akarta őket, szerintem játszani akart, én kevésbé vagyok neki szórakoztató. Megesik, bárkivel. – Misiu. Már a neve, ó, van neked itt valami, azt hiszem ez a tiéd – nyújtottam felé a könyvet, még az előző tanárnő küldte talán neki nem igazán tudom, én is csak postázok éppen, de mivel a könyv borítóján az a lény van, aki éppen társaként toporog, gyanítom oka van.
- Arra gondoltam kezdhetnénk egyszerűbb dolgokkal, bár neked azok gondolom már mennek… az ilyen formálás, esetleg színezés? – kezdtem bele, ahogy kicsit megsimogattam az elemis lényem fejét és lassan kioldalaztam egy homokos rész felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. május 4. 01:18 | Link

Bogna
x kinézet x április 30. x


A lány kicsit ugyan késett, de ez magától nem tűnt volna fel Timnek. Nem azért, mert szellemi fogyatékos, csak olyan életet élt, amiben az órának nem sok szerepe volt. Tökéletesen ellett volna akkor is, ha nem méri az időt körülötte senki és semmi, számára nem változott volna semmi, legfeljebb az óráira is még később esett volna be. Az ilyesmi nem szokta zavarni.
- Egy digimi? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel, de aztán csak integetett az állatnak kicsit, konstatálva, hogy éles agyaraival biztosan agyon tudna harapni egy kacsát. Twix is egyből nagyobb lelkesedéssel rohant a tigriskéhez és meglökte egy kicsit az orrával. A lány egy könyvet tartott Tim felé, aki kissé zavartan, de aztán megvilágosodott mosollyal vette át tőle. - Oh, igen, azt mondta, hogy odaadja még, de az az előtt volt, hogy elment. Aztán ez valahogy elmaradt...
Bele is süllyesztette a táskájába, nem gyakran volt nála, de ma nem tudta meddig marad, így jobbnak látta, ha nála lesz és hoz némi nasit is a patás társának, akit éppen nagyon lefoglalt a rokon.
- Persze, ha valami nem megy, megpróbálhatok segíteni is akár... - jegyezte meg Tim, elgondolkozva azon, miért nem szokott színezni semmit. A haján kívül, természetesen. Hatalmas léptekkel követte a lányt, kis híján neki is ütközve, aztán lecövekelt és törökülésbe ejtette magát, szinte hallani lehetett, ahogy nyekkentek a csontjai.
- Próbáltad már? - kérdezte, egy egészen kis részen nedvesebb, agyagosabb talajjá változtatva a homokot, erős koncentrálással.
Utoljára módosította:Leon Tim Wolf, 2018. május 10. 01:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. május 5. 10:13 | Link

Tim
÷ kinézet ÷ április 30. ÷


Azt, hogy pontosan hogyan is álltam a helyzethez még nem tudtam eldönteni. Voltak területek, amiken oktatásra szorultam, ezt főleg hozzám hasonlóak körében éltem meg, most pedig itt vagyok. Leginkább elég lehetetlennek éreztem a dolgot, nem volt gondom a fiúval de nem tudtam hová tenni a szerepköröket, azt se igen értettem a tanárunk hogy gondolta, hogy majd mással milyen jó lesz nekem fejlődni. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez így teljesen cáfolható kijelentés és több a kontra mint a pro, de nem igazán jutottam idáig. Lehetőséget se kaptam.
- Elemis állat, mint a tiéd - segítettem ki felvont szemöldökkel. Azt hiszem valóban nem lesz ez egy egyszerű délután, végül csak sóhajtva a négylábú után léptem és lengyelül szóltam rá, hogy maradjon veszteg. Nagyából harmadjára sikerült is rávenni, hogy ne akarjon semmit szétrágni, megkóstolni vagy leugrani. A könyvvel kapcsolatban ilyen infóim nem voltak, de én odaadtam, innentől elrendezettnek gondoltam a dolgot.
- Fokozatosan haladok, az alap színekkel kezdtem, az már egész jól megy élénken és fakóbban is, a keverteket még nem - mondtam neki, aztán kicsit értetlenül néztem rá, mikor ütköztünk, de azt hiszem előfordul inkább igyekeztem ezt figyelmen kívül hagyni. Misiu lefeküdt mellettem és az orrával böködött, ezért egy kisebb kupac homokos földet elé tornyoztam és pirosra változtattam neki, aminek lelkesen állt neki rombolni. Nem túl produktív lény, vagy én használom rosszul.
- Ezt még nem igazán... de gondolom ehhez a föld összetételében kell változtatgatnunk, részecskénként, ugye? - figyeltem, hogy mit csinál, fejben meg összerakva a pontos teendőket. - Neki mi baja? - kérdeztem a teve felé nézve, akiből fura, lila buborékok dőltek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2018. május 8. 22:44 | Link

Nóri
Egy szabad napon, estefelé

Letudtam már pár hetet, és ebben az a legjobb, hogy kezdek belerázódni. A szokásos tantermeket már szinte hiba nélkül megtalálom - nyilván a vándorlók trükkjére még nem jöttem rá -, és az ismeretlen bejárható helyek száma is kezdett csökkenni. De még bőven van mit felfedezni, közben pedig építem a kapcsolataim, így egyre jobban és jobban élvezem az ittlétet. Igaz, a sok házi szinte agyon nyom, de azért ennyire nem, hogy ne maradjon elk pár tekercsnyi, majd később bepótolom. Molka mostanában eltűnt, de nem baj, majd a következő héten megkeresem,és akkor elmesélünk mindent, meg bemutatom neki a pálcamesteri tudásom. Várffy professzor könyvéből sokat tanultam, szerintem én hozom létre a legszebb Lumos lángot az évfolyamon. Nem mintha órákon nem látnánk egymást, de akkor az Eridonosok között üldögélek, kivéve, ha a tanár, vagy tanárnő be nem oszt valaki mellé. Sajnos Molka mellé ritkán kerülök, de ott vannak a többiek és velük is elég mókás az egész, például Lily mesélheti a rémtörténeteit Oroszországból, meg Falkom mester is elmond néhány új receptet. Jaj, azonban mikor Nórit látom, mindig elpirulok, még szerencse, hogy magasabb évfolyamba jár, de azért vele is szoktam persze néhány szót váltani, az Eridonos bulin nagyon élveztem vele a táncot. Lédát viszont azóta sem láttam, ami furcsa, majd utánakérdezek a sárgáknál. Most viszont újra a felfedezésé a főszerep, van nálam néhány csokibéka - örök hála Sárának -, egy kis üdítő, meg két szendvics, nehogy éhen haljak, és a falu felől térek visszafelé. Ezt az utat is elég jól tudom már, de most letérek róla, hogy újabb élményekkel legyek gazdagabb. Végül a fás bokros részről, amerre indultam, kibukkanok egy kis tónál, hát mit ne mondja meglep! Talán a víz illata csalt ide, talán más, de rögtön leülök az egyik padra és kipakolom a kajámat oldalra, és figyelem a vizet. Már csak egy jó kis könyv kéne és teljes zen állapotba kerülhetnék. Egy kicsit elidőzök majd itt, meg bele lesek a vízbe, hogy vannak-elakó, de addig pihenek és élvezem a jó időt, és a tavasz illatát.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2018. május 8. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. május 10. 03:27 | Link

Bogna
x kinézet x április 30. x


Nem voltak a legjobb páros, ez tény. Nem azért, mert Tim barátságtalan lett volna, vagy a lány unszimpatikus számára. Annyi történt, hogy a német nem volt egy nagy barátkozós alkat, Bogna pedig már-már aszociálisnak volt mondható. Egyikük sem volt a társasági-élet sava-borsa.
- Ja értem - tudta le ennyivel válaszként a dolgot Tim, a kis állatkára meredve pár pillanatig, de nem akart ebben a témában komolyabban elmerülni. Tudta, hogy Bogna okosabb nála, még ha ez nem is volt túl nehéz feladat. Igazából a legtöbb ismerőse okosabb volt nála, de cserébe legalább a művészi vénája nagyon erős volt.
- A kevertek sem olyan nehezek, bár nekem első sorban a narancs volt a kedvencem, azt akartam megcsinálni minden áron. Gondolom, úgy könnyebb. De szerintem megpróbálhatnád úgy. Márhogy, elképzeled külön a két színt és összekevered... nem tudom, érthetően mondtam-e. - A szakállát kezdte egy kicsit piszkálgatni, erősen gondolkozva. Inkább le is ült a földre, aztán egy kis foltban agyagossá változtatta a földet. Aztán a kezét nem mozdítva próbálta meg ezt a kis agyagos foltot színezni. Fejben kialakított egy kis piros, majd egy citrom foltot, elképzelte, hogy ez az agyag, majd összekeverte a kettőt, folyamatosan maga előtt látva a narancs talajt. Mikor kinyitotta a szemét, a folt kissé, halványabb volt, mint amit elképzelt, de nem vészesen.  
- Üm, gondolom valahogy úgy, sosem néztem utána a tudományos hátterének - vonta meg a vállát Tim, majd Twixre pillantott, aki hevesen eregette a lila buborékokat. - Üm, semmi, csak érdekli, hogy mit tervezel. Izgul. Akkor szokott lila buborékokat fújni. Nem, nem, szívd azt vissza!
Az élénk citromsárga buborékok voltak a formái a kicsi tevefajzat szarkasztikus megjegyzéseinek és most hevesen eregette őket. Igaz, Tim nem lőtt mellé a lilával.
- Megpróbálod a színezést?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Varga Nóra
INAKTÍV


Főnixprefi
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 714
Írta: 2018. május 10. 14:46 | Link

Bence  Pirul
Ruha
Egy szabad napon, estefelé


Elkezdődött az új tanév, a tanárok meg már előre ijesztgetnek a VAV-val. Majd jövő év végén lesz, de már most el kell kezdeni készülni szerintük. Egyre többet tudok, egyre ügyesebben varázsolok és elég szépek a bizonyítványaim is. Szóval úgy gondoltam, ma rámfér egy kis pihenés. Így a cukrászdában vettem egy puncs szeletet, két citromos mignont meg egy trüffel szeletet. Majd otthon megeszem, mert a cukrászdában már befaltam két erdei gyümölcsös szeletet meg megittam hozzá egy nagy adag limonádét. Sőt még enni is voltam, egy négysajtos pizzát kivégeztem egyedül. Így egy jó nap után indultam vissza a kastélyba, de megéreztem a víz illatát, így jutottam el a tavacskához. A sütik a hátizsákomban vannak megszórva egy kis hűtőbűbájjal, hogy kibírják az utat. Még jó, hogy van ilyen, nem fognak összeesni a sütik, amíg hazaérek.
Ahogy közeledek a tóhoz, megpillantom Bencét, amint az egyik padon ül. Elpirulok, majd végül odamegyek hozzá.
- Szia Bence! Mizújs? Te is a faluban pihented ki a tanév fáradalmait? - rávillantok egy széles mosolyt, majd leülök a padra mellé. Jó volt múltkor táncolni, nagyon aranyos srác, most végre beszélhetünk is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Legaktívabb eridonos '17 ősz
Kedvenc prefektus Fannival '17 ősz
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 12. 22:11 | Link

Alex T. Rainbow

A jó időt kihasználva kivételesen nem olvastam, és nem is dalt írtam, hanem kijöttem a szabadba, futni. Eléggé ellustultam az utóbbi időben, úgyhogy egy kis mozgás nem ártana. Egy egyszerű mugli tesicuccban lejöttem egy futásra alkalmas helyre, egy kis bemelegítés után el is kezdtem futni. Nem néztem az utat, csak a tájban gyönyörködtem. Szép, egyenesen gyönyörű. Sosem voltam az az egyfolytában edző típus, de szerettem mindig is futni, bár Szibéria nem éppen alkalmas terület rá. A táj annyira elgyönyörködtetett, hogy észre sem vettem, merre megyek. Egyszer csak azt éreztem, hogy nekirohantam egy embernek, és hatalmas puffanással a földön landoltunk.
   -Bocsánat! - mondtam, miközben felálltam, majd a kezemet az egyénnek nyújtottam, hogy felsegítsem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Alex T. Rainbow
INAKTÍV


cicanyelvű halacska
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
Írta: 2018. május 12. 23:52 | Link

Lily
outfit...


Végre nyár van.....vagy legalább is jó idő. A gyerekek kint rohangálnak a szabadban. Kis, holtsápadt hősünk is így tett. Ja, a rohangálást azért mellőzte, viszont ő is a szabad levegőn töltötte az órák utáni szabadidőt, hátára csapta kis hátizsákját, és neki is indult. A reményről sok évnyi próbálkozás után lemondott, ami azt a tévképzetet sugallta neki, hogy valaha is lesz a frissen meszelt faltól eltérő bőrszíne, szóval csak szép nyugodalmasan baktatott. Olyan jó kedvre derült a verőfényes napsütéstől és a saccperkábé 800 foktól, hogy még a szokásos szorongás is távol maradt tőle, mikor lebaktatott a faluba...pontosabban keresztül a falun, egészen a tavacskáig. Szeretett ott lenni. A hely atmoszférája tökéletes volt sárgába burkolt kis sárgánknak. A partnál meg is torpant, kezét könyékig elnyelte a táskája, majd elővett egy könyvet és olvasni kezdte. Illetve olvasni kezdte volna, de hirtelen a háta mögül valami frontálisan neki ütközött. Alex könyve kirepült a kezéből, majd gyönyörű ívű, ám rövid időtartamú zuhanás után a víz tükrének csapódott és egy csobbanással el is merült. Maga Alex pedig hasra esett, arca pedig épp a tó partjára, az orra hegyén látszott is egy kis gyűszűnyi sár, pár hajtincs vége pedig szintén találkozott a víztükörrel. Amint hősünk érezte, hogy nem zuhan tovább, villámgyorsan felkapta a fejét, és mivel a sikításán keresztül is hallotta a csobbanást, realizálódott benne, hogy a könyvének egyszerűen kampec. Feltérdelt, szeme könnybe lábadt és sírni kezdett, csak így, csettintése, oly keservesen, mint akit agyon ütöttek. Látta, hogy elgázolója bocsánatot kér, de nem foglalkozott vele, sőt, könnyek és sár áztatta arcát kezébe temette, ne kelljen ránéznie a másikra. És csak ott, térdelve sírt, sírt, keservesen...
Utoljára módosította:Alex T. Rainbow, 2018. május 13. 00:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Slivovics Lily
INAKTÍV


LoLilo
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 897
Írta: 2018. május 13. 00:19 | Link

Alex T. Rainbow

Letérdeltem a szerzet elé, aki immár sírt.
   -Jól vagy? Megsérültél? - néztem rá aggódó arccal. Még mindig sírt. Megsimogattam a karját, amit egyből el is kezdtem vizsgálni. Tudni szeretném, hogy nem-e esett baja. Jaj, szentséges könyvtárosnéni, mért nem néztem merre megyek? Na mindegy, megtörtént, megtörtént. Gyorsan a minike tatyót amit felvettem indulás előtt magam mellé raktam, majd kötszert, fájdalomcsillapítót, és fertőtlenítőt pakoltam ki, hátha szükség lesz valamelyikre. Egy zsebkendőt is előkotortam, de azt már a zsebemből, és odanyújtottam a még mindig síró személynek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
Alex T. Rainbow
INAKTÍV


cicanyelvű halacska
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
Írta: 2018. május 13. 00:38 | Link

Lily
outfit...


Gyerekként mindig azt tanítják, hogy a sírás nem old meg semmit. Node az is igaz a sírásról, ha egyszer elkezded, nagyon nehéz abbahagyni. Különösen igaz ez a könyvét gyászoló kis Alex-re. Tetszik tudni az imént épp nekiütköztek, de ez őt jelen pillanatban fikarcnyit sem érdekelte. Sem a sár az orra hegyén, sem a most már eléggé fájó térdével, vagy a kissé fűfoltos felsőjével. Még azzal a lánnyal sem (idő közben kiderült, hogy lány az illető) a ki pedig nagyon is törődött vele. A porcelánbőrű kis arcát a karjába temető Alex csak akkor riadt föl (de akkor nagyon) amikor letarolója megsimogatta a karját és vizsgálni kezdte. Hősünknél egyből visszakapcsolt a személyes tér ("aura", ha úgy tetszik) és egyből az ellenkező irányba mászott, lesöpörve magáról a nem kívánt karokat, majd mikor a hátrálás után megtörölte az arcát a könnyektől és a kosztól, látta, hogy a karambol-kreátor egy egész miniatűr kórházat cipelt magával, egy ideig furcsállva és erősen szipogva nézte a gyógyszer pikniket, de rövid idő múlva felpattant, ezt a lépését pedig egy erős felszisszenés követte, lenézett és ekkor látta, hogy igencsak felhorzsolta a térdeit, de mind ez most nem számított. Csak vissza akart menni a kastélyba, a szobájába és a párnáját ölelgetve tanakodni, hogy mi tévő legyen, meg is indult nagy sebbel-lobbal, faképnél hagyva az őt letaroló lányt.
Utoljára módosította:Alex T. Rainbow, 2019. február 21. 21:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 65 66 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa