A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715196#post715196][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.02.27. 22:49[/b][/url]

Nálam aztán nem sokra megy senki a malíciával és hasonlókkal, hiszen, ha valaki valami jót mond rólam, azonnal elhiszem, hogy komolyan mondja, bármiféle felhang nélkül, így hát egyszerűen magamévá teszem a bókot és helyeslően bólintok, amiért megkaptam. Ami kijár, az kijár.
- Na helló - köszönök vissza végre-valahára befutó barátomnak.
- Ilyen szűk nadrágban mondjuk én se jöttem volna túl gyorsan - pillantok végig rajta. Még én beszélek, akin hasonlóan feszül a denevérgatya. Dehát én csak most vettem fel. Minden esetre tetszik, hogy szinte összeöltöztünk. Arról persze fogalmam sincs, hogy van-e bármilyen kapcsolódása egymáshoz a két hiperhősnek, akiknek a maskarájába bújtunk. A lényeg, hogy passzol a szerelésünk. Testhezálló, sötét bőr holmik maszkkal. Azt hiszem, jó is, hogy itt a doktornő. Sok lányt és talán pár srácot is fel kell majd kanalaznia a közelünkben. Repkedni fognaka Stimulák, semmi kétség.
- Nos akkor? - intek fekete kesztyűs kezemmel a forgatag felé, jelezve az éppen íjról egyezkedőknek, hogy különben akár be is vethetjük magunkat közben. Érdekel, milyen standokkal és lehetőségekkel rukkoltak elő a szervezők. Az nem kevésbé, kik vannak jelen és mibe bújtak. Bár tényleg kissé nehéz ilyenkor felismerni a jelenlévőket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715200#post715200][b]Arlen Leon Loveguard - 2018.02.27. 23:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715828#post715828][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.07. 18:30[/b][/url]

Sok együttérzés nem szorult belém, nem direkt, inkább azért, mert teljesen semlegesen álltam a legtöbb témához, így voltam ezzel a hercegnőséggel is. Más fogott meg, de ugye ízlések és pofonok. Nyilván ez is sokaknak tetszik, Alíz válaszából pedig nyomban érzékeltem is, hogy ő ebben is elvan és otthon, de nem akartam firtatni, ha ő jön így is csak megjegyeztem volna, hogy a korra ügyelhetne jobban. Azt hiszem nem ezzel lehet jó benyomást szerezni ezért is kéne a számra ülni.
- Lőttél már amúgy valaha nyilakkal? Vagy... bármivel? - érdeklődtem meg, ahogy egyre közeledtünk a célunk felé. Ugyan nem siettük el, de szerencsére elég közel volt minden, nem volt úgy elszórva, hogy órákat kellejen keresni és értékes időt vesztegetni. Sóhajtottam egy nagyobbat, ahogy egy lány majdnem fellökött, nem észlelve, hogy amúgy ott vagyok, pedig ezeken a cipőkön még nem is voltam sokkal az átlag alatt magasságban. Éppen csúnyán grimaszoltam felé, mikor a navinés lány a bódés bácsira hivatkozva súgott a fülembe. Meg kellett állapítanom, hogy igaza van, nem volt túl szívderítő látvány, sőt.
- Az sosem jó. Az ember nem csak beleun, de nincs benne szellemi kihívás, az ilyen meg nem pihenteti, hanem egyenesen tönkreteszi az emberi kreativitást. Is. Meg még számos dolgot - tettem hozzá gyorsan, ahogy rá is pillantottam, és éppen meg is érkeztünk. Szótlanul lépett oda a férfi, majd egy-egy íjat és a hozzá tartozó nyilakat is elénk tolta.
- Szeretem is csinálni, persze van, mikor az ember nem érzi tökéletesnek, amit alkot, olyankor elégedetlen vagyok, de ezt leszámítva tényleg jó. Tényleg, még nem is kérdeztem, pontosan hova is tovább? - informálódtam tőle, ahogy az íjat elvéve ismerkedtem az eszközzel, majd a nyilakért nyúltam és a ruhám oldalához tűztem őket, pont megfelelt az övemen lévő rész ehhez. Lassan léptem a bódét kerülvén a céltáblák elé bevárva a szőkés lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715935#post715935][b]Dr. Riley Meyers - 2018.03.08. 21:19[/b][/url]

Köszönet? Ugyan. Nolan ugyan elkényeztetett végtelenül udvarias, kikezdhetetlen britségével, Arlentől viszont a legkevésbé sem várok ilyet. Nincs igazán érzéke hozzá, a betanult formaságokon túl, bár meg kell hagyni, nem is olyan kezelhetetlen, mint sok elszállt művész.
A látvány viszont vastagon kárpótol, leplezetlen elégedettséggel szemlélem művem.*
- Say 'cheese'!-*Kapom elő telefonom és vagyok annyira profi, hogy legfeljebb a meglepettségnek legyen ideje kiülni az arcára - bár, kis szerencsével már annyira berögzült a szépfiúnak ez a parancs, hogy automatikusan belemosolyog majd a lencsébe.
Annak, aki most azt gondolja, hogy genya vagyok, üzenem: akkor lennék igazán genya, ha ezt most átdobnám a bátyjának. Élete végéig hallgatná.
- Have fun, handsome!-*kacéran csókot dobok neki, na meg a kavicsból eszkábált pajzsát is, hogy ha mégis kimerészkedik a forgatagba, teljes legyen a benyomás. Innentől már az ő dolga, mihez kezd magával - engem várnak vissza az édességeim, ha ugyan meg tudom békíteni az árust.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=715954#post715954][b]Széplaki Alíz - 2018.03.09. 16:29[/b][/url]

- Igen, nyilakkal lőttem már. Időnként eljárok egy íjász klubba, amikor otthon tartózkodom, levezetve ezzel a feszkót meg egyébként is szeretek lövöldözni - válaszoltam Bogi kérdésére.
- Na, és te? - érdeklődtem, mert azt már tudtam róla, hogy kreatív, de fogalmam sem volt róla, hogy hogyan áll ezzel a dologgal.
- Hülye liba! - szóltam a lány után, aki majdnem fellökte a vöröskét. Ha nekem jött volna, akkor lehet, hogy nem ússza meg anélkül, hogy megtépjem. Ráadásul bocsánatot se kért, tipikus...
- Akkor ebben egyetértünk - fordultam újra az Eridonos felé a monotonitás témájára célozva.
- Futurológia szakra megyek tovább és ha minden jól megy, akkor LLG tanársegéd leszek mellette - mondtam büszkén a lánynak. Azt már nem tettem hozzá, hogy izgultam is emiatt, de azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fogok helyt állni.
- Hajrá! - mosolyogtam a lányra átadva neki a kezdeményezést, ha már így előkészült a lövéshez. Nem messze megállva tőle vártam, hogy mit fog produkálni. Eszembe jutott, hogy Timi inkább a tánc felé terelt volna, de közöltem vele, hogy az íjászat jobban érdekel. Szerencsére nem az a típusú ember volt, aki rá akarná erőltetni másra az akaratát, úgyhogy tiszteletben tartotta a döntésemet. Szerintem semmi gond nem volt azzal, hogy nem egyezünk mindenben és mindenki a maga módján tölti el a szabadidejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716038#post716038][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.10. 02:00[/b][/url]

Komoly kérdés volt részemről, így a válaszára is különös gondossággal figyeltem még a fejem is mozgattam, hogy jegyeztem a dolgot, nem kezdő benne. Jó dolog, ha az ember több dologban is jól érzi magát és otthonosan mozog, a polihisztorokat sem a tudásuk inkább az alapvető, de széles skálán mozgó ismereteik emelték ki. Természetesen a végére megérkezett a visszakérdezés is én pedig az íjra pillantottam elgondolkodva.
- Elméletben már négy éves korom óta tisztában vagyok vele, hogyan működik, de sosem vonzott eléggé, így még egyszer sem lőttem élesben - pillantottam rá a mondatom végére. Nem éreztem magam  - egyelőre - kezdőnek, hiszen ha a tudás megvan, akkor mi gond lehet? Persze ettől még tisztában voltam vele, hogy vannak elméletek, amiket nem egyszerű gyakorlatba ültetni. Nekem nem kell bemutatni.
A lökdösődővel nem igazán foglalkoztam, próbáltam nem tudomásul venni a tényt, hogy ismét megtörtént, de Alíz kifakadására egy hálás mosolyt megejtettem felé. A tanulás témának jobban örültem, annak meg pláne, hogy azon kevesek közé tartozott, aki foglalkozik vele.
- Ez jól hangzik, szélesebb spektrum, nem egy tő azért. Futurológiával milyen elképzelésed van? Már ha nem titok - néztem rá, hogy aztán a táblákhoz sétáljunk én pedig az íjjal kezdjek ismerkedni.
Mikor megkaptam a kezdési lehetőséget a gondolataimban rengeteg pont é szög megfordult, hogyan is ideális, többször megnéztem milyen messze van a tábla, mielőtt a nyilacskát behelyezve a jó pontokon tartva kihúztam volna a megfelelő feszülésig. Koncentrálva állítottam be, majd eleresztettem. Ám ekkor elmozdult, nem számítottam jól, legalábbis az erőt, amit kifejtett a kezemre biztosan, lefelé irányult, így jóval a tábla előtt a földbe fúródott. Eh. Félreálltam átadni a terepet.
- Remélem neked jobban sikerül…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716049#post716049][b]Mikola Keve Áron - 2018.03.10. 12:48[/b][/url]

A figyelmem nem az, ami híressé tett, és nem azért, mert teljesen hiányozna, inkább csak kifejezetten költözékeny. Akkor van meg, mikor éppen olyan hangulata van, engem meg aztán igazán nem hibáztathat senki, ha olyan elvonó elemek lépnek elő, mint a vörös csaj. Vagy a barna. Az is elég szép darab, de meglepően keveset időzött rajta a szemem. Valahogy nem volt az igazi, valami nem volt olyan rajta, amit kerestem.
- Ez a szuperképességük - bólintottam két nagyobbat, miközben le is néztem magunk közé meg is mozgatva a magamét. Megesik, a legjobbakkal is. Az mondjuk elég érdekes, hogy még meg se szültem a gondolatot fejben, de már meg is volt, akit keresni kellett volna. Univerzum, te csodás.
- Mertem remélni - vigyorodtam el, aztán el is indultam a prof mellett a kinézett hely irányába. Azt hiszem már jól jött volna bármi toroköblítésre, mert mióta a faluba jöttem sok dolog volt, de ilyesmire lehetőség nem. Eleve a hely se szórakozásra várt most már több, mint egy éve, viszont a mai nap méltó kivétel úgy érzem. Éltem az alkalommal, közben pedig a mellettem lévőre pillantottam igyekezve rájönni, mit is akart a jelmezzel elérni, de csak a visszafojtott vigyor jött, kérdés tőlem nem.
- Helló kislány - köszöntem be én is feltámaszkodva a bódé vevői pultrészére, aztán rá is hagytam a rendelést Dimitrire. Amíg a lányka összekapta magát én a vásárhoz vagy vurstlihoz hasonló egészet nézelődtem. - Hogy a fenébe tettek oda egy kastélyt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716199#post716199][b]Széplaki Alíz - 2018.03.11. 15:08[/b][/url]

- Ó, értem. Hát most majd kiderül - feleltem bátorítóan a lányra tekintve. Már megtapasztaltam, hogy attól, hogy valamit elméletben tud az ember, gyakorlatban még nem biztos, hogy sikerül is kiviteleznie. Van amihez sok gyakorlás kell, mire jól elsajátítja az ember. Ezt a gondolatot azonban megtartottam magamnak.
- Szeretnék másoknak segíteni, amennyiben hozzájárulnak, esetleges bajokat megelőzni. Már volt olyan eset, hogy előre megálmodtam mások szerencsétlenségét, amiből akár komolyabb baleset is lehetett volna, aztán megakadályoztam azt - válaszoltam Boginak. Közben a vöröske átültette a gyakorlatba elméleti tudását, ami sajnos nem sült el túl jól. Ennek ellenére szerencsére nem lombozódott le, legalábbis nem láttam rajta semmiféle csalódottságot.
- Na, majd a következő sikerülni fog! - közöltem vele határozottan, hátha igazam lesz. Ezután én is próbára tettem a szerencsémet és egyenesen a táblára céloztam. Az íjvesszőm sajnos nem talált bele a tábla közepébe, hanem alatta ért célt, nem sok hiányzott hozzá.
- Hát, legalább a közelében volt. Látod, sok év gyakorlással se sikerül mindig beletalálni a közepébe - mondtam a lánynak, miközben észrevételeztem, hogy a zsörtölődős férfi épp belekötött valakibe. Szerencsére rólunk tudomást sem vett, amúgy sem lett volna kedvem szájkaratézni vele. Látszott rajta, hogy nagyon kötekedős kedvében volt, úgyhogy nem is volt kérdéses számomra, hogy valakiben előbb vagy utóbb bele fog kötni, ami meg is történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716376#post716376][b]Krushnic Dimitri - 2018.03.12. 22:03[/b][/url]

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Lenézek a lábára, aztán fel rá vigyorogva. Igen, a lábaink külön jelmezként kéne induljanak. Tuti nyernének. Már ha valaha eltudnánk ezt magyarázni a pórnép szintjén is. Túl zseniálisak vagyunk, ez a helyzet.
Tudom, hogy ez a tanár-diák együtt iszik-nóta nem cseng annyira szépen sok fül számára, de a fiú nagykorú, eltudja dönteni, mit csinál. Engem meg legfeljebb megejnyebejnyéznek, az meg nem érdekel. Egyébként is, jelmezben vagyunk! Biztos nem ismernek fel. Főleg engem. A farsang meg a halloween a kedvenc ünnepeim, ilyenkor bárki lehetsz. És ki mondhatná meg, hogy nem ünnepelhet együtt Pókember a Napkirállyal? Hol itt a probléma?
A pultnál ácsorogva nézelődünk, mármint én úgy szanaszét, Keve meg hol a tömeget, hol a kiszolgálólányt bámulja.
- Öhm... varázslattal? - tippelek a kérdésére. Nem is tudom, miből gondolom, hisz ez annyira elképzelhetetlen. Varázslat? Pff, hagyjuk már. Széles vigyorral fordulok vissza a pulthoz, amin megjelentek a poharaink a kissé ijesztő külsejű nedűvel. Biccentve a lánynak leteszem a pénzt a pultra - sajnos nem sikerült kora-XVIII. századi Lajos-aranyat kerítenem, úgyhogy ilyen gyatra modern érméket szórok le elé.
- Egészségünkre! - emelem Keve felé a poharam, s egy pillanatra elgondolkodok. Vajon mit mondtak a francia királyok ilyenkor? Éljen a haza? Éljek én? - Az állam én vagyok! - vágom ki végül a rohadtul találó pohárköszöntőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716416#post716416][b]Weiler Dante - 2018.03.13. 13:42[/b][/url]

- Annyira nem kényelmetlen, mint tűnik. - Először az volt, de azt már akkor érezte, mikor térdig húzta a ruhát, de valami rellonos csaj pont volt benn Kainál, aki felajánlotta, hogy megoldja néhány pálcaintéssel. Így azért jóval élhetőbb a jelmez is. Bár nem ismeri a hőst, akinek öltözött, az legalább stimmel, hogy amúgy is gyakran morózus tekintete illik a maszk mögé, meg úgy általában a szerelése. Hacsak nem valami mostanság népszerű marvel, illik világmegmentőként nem szétvigyorogni magát. Igaz, erről sem sokat tud. Ellentétben a szervezőkkel és jópár résztvevővel, Dante számára ez a "kultúra" nemigen ismerős, csak nagyon alapvető tényeket tud, minthogy Batman=denevérember+gazdag. Meg ilyesmik.
- Ez csak kellék. Eredetileg valami ócska, de valódi lett volna, de Warren elvette. - Vállat von, de azért némi morcos él kiérződik a hangjából. Csak azért, mert a legutóbbi nagy eseményem, a végzős bálon kicsit átrendezte valakinek az arcát, aki rátámadt (tehát teljesen jogos volt az erőszak a szemszögéből), máris olyasvalakiként van kezelve, akinél veszélyes a minimális mértékben is használható fegyver. Nem is tud íjjal lőni. Akkor már egy kés vagy ilyesmi miatt jobban aggódna.
- Még mindig szokása állatalakban diákok után leskelődni? - Tapintatosnak nem mondható, de lényegre törő kérdés, az tény - ahogy az is, hogy bár sokan nem hinnék el, de különösebb hátsó szándék vagy rosszindulat nélküli. Csak nem válogatja meg gondosan a kifejezéseket, amelyeket használ. Közben lassú lépésben elindul a standok felé is, beszélni közben is tudnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716427#post716427][b]Dr. Evena Noxen - 2018.03.13. 14:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716477#post716477][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.13. 22:52[/b][/url]

Tényként kezeltem, hogy megvan a tudásom, ami persze nem jelenthet mindent. Nyilván bele kell jönni, olyan plusz dolgokra kell figyelni, amit nem elég kiszámolni vagy ismerni. Hiába tudom a szöget és az íj súlyát, meg azt, hol van az a pont, ahol, ha megfelelően beállt és elengedem, az pontosan talál, ha egyszerűen gyakorlatban az én teherbírásomon és képességeimen is múlik, meg a kézügyességen. Sosem tagadtam, hogy a sportok sem véletlenül kerültek ki az életem állandó listáiról. Az extrém dolgok érdekesek, de egyébként nem vagyok nagy tehetség, genetikailag nem az alkatomra tervezték a legtöbbet, bárkivel megesik.
- Szóval olyasmi, mint egy szociálismunkás? Jós-szociálismunkás? - néztem rá elgondolkodva, ahogy próbáltam összerakni a képet. Félreértés ne essék, a hangom nem furcsálló vagy lenéző volt, inkább olyan levegőt a kérdésben hagyó. Nem igazán hallottam még hasonlóról, elég különleges dolog lehet, ha az ember így él a képességével. Ez sem adatik meg akárkinek, mind mondjuk a sport tudás vagy a magas intelligencia. Vagy éppen a kreativitás.
- Igen, lassan, de biztosan - erősítettem meg egy bólintással. Elégedett az nem voltam, de búslakodásra se lenne okom, így nem is tettem, inkább csak átadtam a terepet, még a kezeimben az íjat igazgattam és próbáltam, hogy kényelmes és praktikus tartani. Meg persze a fél szemem Alízon volt, hogyan is csinálja. Annyira a kezére és az erőkifejtésére koncentráltam, hogy csak a mondata végére fogtam fel, amit mond és néztem a táblára.
- Nem sok hiányzott, valóban - néztem mosolyogva, hogy aztán én is egy emeltebb hang irányába figyeljek, majd vissza a navinésre. - Bepróbálsz még egyet előttem? Hátha javul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716785#post716785][b]Széplaki Alíz - 2018.03.16. 19:29[/b][/url]

- Hát ezt a kifejezést még nem hallottam így. Inkább olyan médium féleségnek mondanám. Tudod, aki a nyomozásokban, meg civilben is segít másoknak - próbáltam megmagyarázni a dolgot. Elsőre persze nem volt könnyű mindent elmondanom, amit szerettem volna, de másodjára próbáltam jobban figyelni a részletekre, így bíztam benne, hogy a lány is érteni fogja, hogy mire gondoltam pontosan.
- Szeretsz az Eridonban lenni? Örültél, amikor oda osztott be a süveg? - kérdeztem a vöröskétől, miközben rápillantottam.
- Én nagyon jól érzem magam a Naviban, klassz a vezetőség és a diáktársak is jó fejek - tettem hozzá a megállapításomat a mondandómhoz. Kicsit furcsálltam, hogy Bogi a pirosokhoz került, mert nagyon okos volt és intelligens. Csodálkoztam, hogy nem a Levitába került.
- Persze, idővel menni fog. Nekem se ment rögtön elsőre - biztattam a lányt.
- A fene! Majdnem belement! Nem koncentráltam eléggé! Biztosan az volt a baj - feleltem neki szörnyülködve. Nagy kudarcként éltem meg, hogy nem sikerült rögtön a tábla közepébe lőnöm, ezt az érzést pedig nem is palástoltam el előle.
- Na, majd most! Figyelj! - mondtam neki határozottan. A célszerszámomat a tábla közepe felé fordítottam és az íjvesszőt csak akkor lőttem el, miután bemértem a célpontot.
- Igen! Ez az!!! - kiáltottam diadalittasan, miután a nyílvessző célt talált és pont belement a közepébe. Nagy boldogsággal töltött el ez a pillanat, mert bizony már rég játszottam, ezek szerint mégsem jöttem ki teljesen a gyakorlatból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=716813#post716813][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.16. 20:51[/b][/url]

- Áhh - világosodtam meg, ahogy kicsit behatároltabb lett a szakma, ami felé kacsintgat. Ezt már hallottam rengeteg értelemen, nem is mindig pozitív módon előhozva emberek által, ettől még én elég semleges voltam vele. Voltak tények, amiket a varázsvilág hozott, és a képességnek megmagyarázhatatlan aspektusai is. Különösebben közelről sosem volt hozzá szerencsém, hiszen nekem nem jósoltak és nem is beszélgettem Alízhoz hasonló lánnyal. Érdekes mindenesetre.
- Igazság szerint az első évem a Durmstrungban jártam, utána végzős koromig magántanuló voltam, tavaly befejeztem a sulit és az országba jöttem anyuék vállalati terjeszkedése miatt részben, akkor lettem eridonos - vontam meg a vállam. A beiratkozásnál furcsa kérdéseket tettek fel nekem, amikre csak azonnal feleltem, ahogy logikusnak tűnt, végül ebbe a házba igazítottak el. A rendszer kissé kusza nekem ebben az iskolában, pedig ki, ha én nem alapon, mindig, mindenben látom a logikát.
- Egyébként igen, olyan vidámak, sokszor nyüzsögnek az emberek és jófejek nálunk is - meséltem neki, mert tulajdonképpen ez volt igaz azokra, akiket már megismertem. Persze hozzá tartozik, hogy van, aki nem állt velem szóba; rám unt; félúton elfelejtette, hogy velem kezdett beszélgetni és hasonlók. Nem mindenkivel találom meg a hangot. Patthelyzet.
- Ebben biztos vagyok - közöltem elmosolyodva és még bólintottam is párat, majd félreálltam, hogy bizonyíthasson a lány újra. Végig a kezeire és a tartására koncentráltam, csak miután elengedte a nyilat fordultam az után, és már a táblában állt, mikor széles mosollyal biccentettem felé.
- Ez igen, tényleg tudod a tutit - jegyeztem meg el is nevetve magam, aztán úgy döntöttem én is újra próbálkozom elő is húztam egy nyilat. - Valami jó tanácsod van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717060#post717060][b]Mikola Keve Áron - 2018.03.18. 03:43[/b][/url]

Volt pár érdekes, kisiskolás tekintet, de én csak jót vigyorogtam rajtuk, aztán elégedetten vakartam meg az állam, miközben Dimitrire pillantottam, mutassa az utunk merre tartson. Bár elég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a legközelebbi szomjoltó pont jó lesz. Minden célra is, hiszen ez a hely amúgy sem olyan nagy, hogy ne legyen tőle öt lépésre más izgalom is. Bár egyelőre az egyetlen, amire vágytam, az a kiszáradás leküzdése volt. Hőst szomjaztatnak itt, kérem!
A figyelmem valahogy az elsős, viháncoló kislányoknál jobban lekötötte a megmentőnk, így nem annyira sikerült mindent elsőre felmérni, de ki hibáztatna? Dimitri nem tette, meg normális embert miért is zavarna? Sosem értettem ezen prűdségi szinteket. Közben a kastélyt is sikerült perifériából betáplálni, majd a lányt hagyva dolgozni a bódénak dőlve figyeltem a várat.
- Hát de akkor is - még mindig vannak nekem hihetetlen dolgok. Bár - grimaszoltam is a gondolatom közben - errefelé annyi mindent tudó van, lehet valakinek ez a képessége. Bárhova rak egy kastélyt, akkorát, amekkorát csak akar. A gondolatra csak felvontam a szemöldököm, majd már az italaink érkeztek, amit széles vigyorral nyugtáztam, majd Dimitri felé emeltem azt.
- Levele - teszem hozzá gyorsan, de kivárom, és éppen érkezik is a megszólalása mire felnevettem, csak aztán ittam bele. - Különben nem értem felénk miért nem szerveznek semmit. El kell jönni az isten háta mögé kettővel… ezért?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717171#post717171][b]Széplaki Alíz - 2018.03.18. 19:57[/b][/url]

- Mit dolgoznak anyukádék? - kérdeztem tőle. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került az Eridonba, de tudtam, hogy a süveg nem tévedett, bizonyára oka volt annak, hogy abba a házba osztotta be.
- Ez remekül hangzik! - válaszoltam neki mosolyogva. Ezek szerint ő is jól érezte magát a házában, ez pedig örömmel töltött el. Annak ellenére, hogy komolynak tűnt, kedves lány volt, legalábbis idáig azt állapítottam meg róla.
- Próbáld meg! Menni fog! - biztattam a lányt, miután mögé léptem, hogy érvényesülhessen.
- Hm, talán annyi, hogy erősen húzd meg a húros részét, és egy kicsit lejjebb célozz, ne pont a célpontra. Érted? Az íj így nagyobb eséllyel betalál majd - osztottam meg a tapasztalataimat Bogival.
- Én most épp a célpontra lőttem, azt mértem be, de ez csupán vakszerencse. Általában akkor találok a közepébe, amikor egy picit lejjebb tartom a célszerszámot - tettem hozzá komoly hangnemben.
Örültem, hogy a zsörtölődős férfi arrébb ment, így könnyebb volt az adott "feladatra" koncentrálnunk. Elég nagy tömeg gyűlt össze erre az alkalomra, de szerencsére senki sem volt útban, úgyhogy nyugodtan tudtunk gyakorolni az íjjal. Egyébként sem szerettem a nagy tömeget, úgyhogy nagyon örültem, hogy azon a ponton, ahol mi voltunk, nem gyűltek össze az emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717368#post717368][b]Arlen Leon Loveguard - 2018.03.19. 19:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717603#post717603][b]Bogna Zdanowska - 2018.03.21. 14:23[/b][/url]

- Varázsjátékfejlesztő cégük van, ott dolgozom a vállalkozásban én is - válaszoltam meg a kérdését elmosolyodva. Ez gyakorlatilag egy családi vállalkozás, hiszen mind itt vagyunk, de mégsem, mert rengetegen mások is. Még a dédszüleim alapították a céget, de egy vita miatt nem a nagyszüleimre, hanem a szüleimre szállt egyből tovább örökségül.
Amint szóba került a házkérdés, egy pillanatra nekem is el kellett gondolkodnom, pedig ritkán akasztanak meg logikailag magyarázható dolgok. Itt sem ez volt a helyzet, szeretem az embereke, csak kevesekkel vagyok képes normális viszonyt ápolni, érdekel egy csomó dolog és elég kíváncsi is vagyok, szeretek kitalálni dolgokat, sok ötletem van és mindig lelkes vagyok ezekben. Arról nem beszélve, hogy beszélgetni is nagyon nagy elánnal tudok, csak sokan nem vevők rá a stílus és tartalom miatt. Azt hiszem egészen bizonyos a házam, egyszerűen egy másik vonásaiból is sokat hordozok.
- Rendben, lássuk - egyeztem bele a következő körbe, hogy aztán a táblával pontosan szemben próbáljak helyezkedni, majd léptem kettőt balra. Jobb kezes vagyok, így a nyíl is eszerint fog húzni kicsit, ahogy eddig néztem, így talán majd jobban megy.
- Szóval kicsit félre, lefelé, értem - bólintottam egyet - a szerencse, mint faktor valójában nem létezik. Vannak valószínűségek, mint egy jól elkapott széllöket, a levegő hőmérséklete, a kezed megremegése, az íj hajlékonysága. Egyszerűen könnyebb sokszor annak hinni, mint tudatában lenni, hogy sikerült a tökéletes fogás és lövés - mondtam elvigyorodva, de már a táblát méregettem fél szemmel felemelve az íjat és a nyilat kihúzva. El is lőttem azt, és bár a céltábla közepe nem volt közel, de ezúttal a táblába érkezett, ez is volt a célom, viszont kicsit az alsó peremet túl közelről súrolta. Lesz ez még jobb.
- Tetszik, lehet vele fejlődni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=717615#post717615][b]Krushnic Dimitri - 2018.03.21. 20:22[/b][/url]

Keve PókIca Peter Parker The Amazing Spider-Man | külcsín | Farsang


Ahogy elnézem a fiút, engem inkább csak gyertyatartónak hívott ide. Nekem ez soha nem ment. Mármint tudok én flörtölni, de csak akkor, ha nem gondolom komolyan. Ha tényleg tetszik valaki, akkor egy idióta segg leszek, aki kb egy ötéves ovis szintjén mutatja ki az érzelmeit. Hajhúzás, nyelvöltés, duzzogás, piszkálás. Valamiért nincs magánéletem.
- Komolyan? - nézek rá kicsit hitetlenkedve. - Megtudjuk változtatni a külsőnket, vissza tudjuk növelni a csontjainkat, egy pillanat alatt áttudjuk helyezni magunkat máshova - de te egy kastélyon akadsz ki? - röhögve megrázom a fejem. Szerintem ez a minimum. Ahhoz képest nem is láttam még sok furcsaságot, inkább diákok meg muglik közt mozgok, ők meg nem épp a menő varázsképességeikről híresek, főleg nem az utóbbiak. - Sárkányok és óriások élnek köztünk, sárkányok!! - teljesen kiakadva megrázom a vállait, hogy jól nyomatékosítsam benne a helyzet súlyosságát. Emlékszem a mugli származású csoporttársaim fejére, amikor először láttak hippogrifet, vagy amikor először ültek seprűn. Nem azért emlékszem rá ilyen jól, mert egy zseni vagyok, hanem mert mindig mindenkinek ugyanolyan feje van. Az a döbbent-csodálkozó arc, azok az áhitatos szemek, az az Ó-száj. Mindig.
 
Én nem szeretem kortyolgatni a dolgokat, gyorsan ledöntöm a poharam tartalmát, aztán próbálom visszatuszkolni a könnyeimet és nem megfulladni a feltörő köhögéstől. Nem tűnhetek puhánynak ennyi tinédzser között.
- Mi? - hörgöm félig megfulladva, lila fejjel. - Ne mondd, hogy nem szerveztek illegális bulikat az egyetemen. Nem kell tenni a szépet nekem, voltam én is egyetemista.
Voltam bizony, hajaj. Nagyon jól ment az nekem. Egyetemistának lenni. A szobám átjáróház volt, megszokták, hogy ott mindig élet van, s már azzal se törődtek, hogy eredetileg az az én szobám. Ahol aludni meg… izé, öltözködni szoktam. Privát dolgok. Esküszöm, többször aludtam a földön, mint a saját ágyamban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=718958#post718958][b]Széplaki Alíz - 2018.03.31. 16:44[/b][/url]

- Az klassz! Szóval te fogod tovább vinni később a vállalkozást? - kérdeztem a lánytól. Szerencsés volt Bogi, hogy egy saját családi vállalkozásban dolgozhatott, amelynek komoly múltja volt. Az elmondása alapján azt vettem ki, hogy jól együtt tud működni a szüleivel, ami nagy pozitívum volt, hiszen sikert csakis úgy lehet elérni, ha összefognak az emberek, közös nevezőre jutnak és nem mellesleg az sem mindegy, hogy milyen a légkör.
- A nevelőanyámmal nem tudnám elképzelni, hogy együtt dolgozzak. Jól megvagyunk, de teljesen mások a céljaink az életben. Más az érdeklődési körünk is - tettem hozzá eltűnődve. Timit a tánc érdekelte és szerette a munkáját is. Én még csak tapogatóztam a jövőmet illetően, egyelőre csak abban voltam biztos, hogy segíteni szeretnék másoknak a képességemmel. A tanárságot illetően voltak kételyeim, de bíztam benne, hogy idővel belejövök, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy hamarosan LLG tanársegéd lehetek.
Közben Bogi a tanácsomat követve tett egy újabb próbálkozást az íjával, ami egész jól sikerült.
- De ügyes vagy! - lelkendeztem és egy széles mosolyt küldtem felé biztatásul.
- Meglátod, ha rászánsz egy kis időt és gyakorolsz egy kicsit, akkor egyre jobban fog menni. Van hozzá tehetséged. Ha gondolod és ráérsz időnként íjászkodhatnánk együtt - mondtam neki jókedvűen.
- Én hiszek a szerencsében - vágtam rá, miután a vöröske kifejtette a véleményét. Bogi ilyen téren reálisabban gondolkodott, de azért volt benne igazság, amit mondott.
- A hit, a remény és a szerencse együtt járnak - mondtam neki nagy meggyőződéssel.
- Hit alatt pedig arra gondoltam, hogy eleve hinni kell a szerencsében, hogy bekövetkezhessen. Az igazi akadályt leginkább a negatív gondolatok képezik a célok elérésében. Na meg, hogy sokan nem akarnak kilépni a saját komfortzónájukból - toldottam meg a mondandómat.
- Lősz még vagy tovább álljunk egy másik standhoz? - kérdeztem a lányt magam mellett tartva az íjat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=719523#post719523][b]Bogna Zdanowska - 2018.04.04. 02:00[/b][/url]

A kérdésre pár pillanatra a céltáblára meredtem, mintha gondolkodnom kellene a válaszon, de számomra túl egyértelmű volt. Szerettem csinálni és a vele járó kihívást is, lényegében azért vagyok azon a mesterszakon is, amin, de a család az más kérdés. Sosem vallaná be egyikünk sem, de közel se értjük egymást. A bátyám próbálkozik, de anyám úgy tekint rám, mintha beteg lennék, az apám pedig máig nem dolgozta fel, hogy nem a csendes és majd a férje mellett hallgató és támogató lány leszek. Nem volt elrendelve az ő fejében se a sorsom, de nem arra számítottak, amit kaptak. Talán csalódtak is, fogalmam sincs, nem ismerem fel az ilyen jeleket.
- Van egy idősebb testvérem is, de egyelőre ez még a jövő zenéje. Szeretem csinálni, az biztos. Van rá esély, de annyi, mint a lottón a négyes találatnak - nem ritka, ettől még nem lesz fix jövőkép. Ki tudom számolni hány szelvény és milyen számokkal kellene hozzá, de idő és pénz, ráadásul túl sok lehetőség, az élet is így telik, csak meg kell ragadni a megfelelő utat.
- Nem mindenhol működhet, én is ismerek családokat, akik próbálták, de végül kudarcba fulladt - vontam meg a vállam, nem voltam túl együttérző, de ez nem a történet szereplőinek szólt, nem különösebben zaklattak fel az ilyen tények, ennyire egyszerű.
- Jól hangzik, azt hiszem erre még visszatérhetünk később - mondtam neki egészen lelkesen, mert tényleg tetszett az ötlet, csak el vagyok szokva attól, hogy olyan emberbe fussak, aki újat tud mutatni, olyat, ami érdekel is és amiből tanulhatok is.
Alízt hallgatva el kellett mosolyodnom, nem vagyok egy spirituális ember és távol áll tőlem a megfoghatatlanon való töprengés is, legalábbis ami nem magyarázható bármilyen számadattal vagy összefüggéssel.
- Az emberi tehetetlenség sokszor külön faktor bármilyen eseményt nézve. Annak, hogy elüt az autó is nagyobb az esélye, ha egy nap többször mozdul ki valaki. A belső motiváció mindig különálló pont lesz - és ez így van jól. Nem ugyan abból a szemszögből néztük, de részigazság így is akadt.
- Szerintem mehetünk, nézzük meg mi van még arra - mondtam neki, végül eltűrtem a hajam a fülem mögé, aztán az íjat a helyére téve a nyilakat visszaadtam a férfinek, mielőtt Alízzal a nyomomban elindultam volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=719676#post719676][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2018.04.05. 22:52[/b][/url]

- ¤ -
Evena úrhölgy és íjász Dante
távozás a Farsangról
- ¤ -
- megjelenésem -



Természetesen tudom én is, hogy nem annyira kényelmetlen háztársam gúnyája, hiszen az enyém sem az, és nem csak azért, mert a szépségért megéri szenvedni. Bár lehet, hogy főleg azért. Hiszen azt senki nem vitathatja el egy percig sem, hogy mennyire pazarul festünk a feszülős jelmezeinkben. A doktornő nem is tud már elviselni ilyen mértékű menőséget és búcsúzik.
- A hölgynek is, a hölgynek is... - bólogatok elköszönésül.
- Na? Mivel kezdjünk? - teszem fel aztán a nagy kérdést Danténak, ám ahogy sétálunk a bódék közt, a sorrend kezdi eléggé adni magát. Érdemes mindent végignézni, mégha méltóságteljes távolságból is. Hamarosan meglátok egy rólam készült figurát. Mármint erről a Batman nevű hősről. De az a helyzet, hogy én sokkal jobban festek. Ezt megelégedéssel nyugtázom és minél inkább a sűrűjébe megyünk, annál több ismerőssel találkozunk a rendezvényen. Az ilyen almahalászós meg hasonló vetélkedő programoknál inkább csak néző vagyok. Ugyanúgy, ahogy az udvaribolondok és más érdekes szerzetek műsorait illetően is. Jól szórakozunk az íjásszal, meg kell hagyni. Összességében meglehetősen remekül sikerül ez az álarcos idétlenkedés. Részemről késő este indulok csak vissza a kastélyba, ekkor már ismét Bruce Wayne formámban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=719977#post719977][b]Széplaki Alíz - 2018.04.08. 17:57[/b][/url]

- Értem - válaszoltam neki a földet bámulva. Valahogy úgy éreztem, hogy kényes területre tapintottam, ezért úgy határoztam, hogy nem feszegetem tovább a témát. Sajnos nem volt meg az a képességem, hogy tudjam, kitől mit kérdezhetek, meddig mehetek, azok a bizonyos határok is képlékenyek voltak az életemben.
- Az azért klassz, hogy szereted csinálni a családi vállalkozást - folytattam nagy vigyorral az arcomon.
- Igen, ez igaz - feleltem az autós kifejtésére, végtére is teljesen egyet értettem vele.
- Na, és a lottó? Arról mi a véleményed? Szerintem pusztán szerencse kell hozzá - folytattam az érvelésemet. Ismertem olyan embert, aki csomó kombinációt kijátszott, de ennek ellenére mégsem nyert, maximum egy kis fikarcnyi összeget. Persze bizonyára meg lehetett volna csinálni, hogy az ember mindenféle kombinációt kipróbál, de a befektetett pénz nem mindegy, hogy mennyire arányos a nyereménnyel.
- Rendben - válaszoltam a lánynak mosolyogva. Úgy vettem észre hogy ő is benne van a dologban, hogy együtt gyakoroljuk a későbbiek folyamán az íjászkodást.
- Oké. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a többi stand - feleltem neki jókedvűen, majd tovább álltunk, miután lepakoltuk az íjszerszámokat.
- Ott egy vattacukor gép! Szereted a vattacukrot? Én egy málnásat fogok enni - mutattam lelkendezve az említett hely irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=720944#post720944][b]Bogna Zdanowska - 2018.04.18. 15:16[/b][/url]

- Igen, mindig van benne valami új, amik hozzátesznek az egyéni tudáshoz, az meg eléggé jó.
Azt sikerült felfogjam, hogy eléggé más a reakciója, mint az eddigi szavaimra, de nem igazán értettem. Olyan egyhangúan vontam vállat a bátyám említése után, de a szüleimre nem is tétem ki. Alapvetően nem igaz, hogy valakit az határoz meg legnagyobb mértékben, amit otthonról hozott vagy kapott. Mindenki saját magát fejleszti és neveli. Ha az lennék, akivé igyekeztek nevelni, azt hiszem nem így, nem itt lennék most és kárba veszett volna az a tudás, amit kiaknázhatok. Ez áldozatokkal járt, de egészen eddig ezek is csak tények voltak nekem. Mióta távol vagyok tőlük valami olyan más és egészen különös, de nem igazán tudom mi az.
- Ez egy elég összetett kérdés - vágtam rá szinte azon nyomban, majd folytattam is kicsit figyelmen kívül is hagyva a helyet és a koncentrációt a tevékenységemre. - Rengeteg tényező befolyásol, amit sokan tévesen mondanak szerencsének. A számokkal bármi megmondható százados pontossággal is. Mik a legvalószínűbb kombinációk, melyikre magasabb az esély, ha kézi vagy éppen gépi a sorsolás, az elmúlt évek sorszámait is figyelembe kell venni, ahogy az sem mindegy, hány számból és mennyi választható ki. Az ismétlések vagy éppen azok hiánya - soroltam fel pár technikai információt, amik lehet soknak tűnnek, de mind azon halmaz elemei, mai után valaki győz. Ennek ellenére én is tudom, hogy tippelnek és nem gondolkodnak az emberek. Valamint mindenki egyből mindent akar. Lehet kicsit el is szaladt velem a ló, ezért is vártam ki, hogy feldolgozza az infókat, majd bólintva pakoltam le és indultam meg tovább vele.
- Az jól hangzik, az epres és a szedres elég jó szokott lenni, meg az a rágós ízű, tudod - gondolkodtam el, a színe is megvan és az íz a számban, de nem is emlékszem hirtelen magyarul mi lehet rá kiírva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=721615#post721615][b]Széplaki Alíz - 2018.04.28. 15:51[/b][/url]

- Egyetértek - bólintottam, hiszen magam is azt vallottam, hogy az ember úgy fejlesztheti magát legjobban, ha új ismertekkel bővül a látóköre.
- Wow, te aztán tényleg járatos vagy a témában - feleltem neki elismerően. Már a válaszából is kitűnt, hogy nagyon intelligens lány. Meg is lepődtem magamban, hogy ennyire határozottan, alaposan fejezte ki magát a lottós témával kapcsolatban. Látszott rajta, hogy sokat tanult, ráadásul vágott is az esze, mint a borotva. Nem is tudtam eldönteni magamban, hogy létezik-e vajon olyan kérdés, amit ne tudna megválaszolni.
- Mondd csak, ügyvédi pályán nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Simán el tudtam volna képzelni azon a pályán, hiszen kellően rátermett volt, okos is és a kommunikációs készsége is adott volt hozzá.
Közben megindultunk a vattacukrok irányába. Bő választék volt, legalább 6-7 féle ízesítéssel.
- A bőség zavara - fordultam a lány felé, majd úgy döntöttem egy kis hezitálás után, hogy maradok annál az íznél, amelyikre már eleve rákészültem.
- Egy málnásat kérek - mondtam az árusnak, aki egy idősebb hölgy volt. Nem tűnt túl boldognak, látszott rajta, hogy inkább lenne máshol mint itt. Elég életunt fejet vágott fizetéskor, de már nem is foglalkoztam vele, miután elkezdtem eszegetni a finom vattacukrot. Közben vártam, hogy Bogi is kérjen magának egyet, addig kicsit arrébb álltam és élveztem a málnás ízvilágot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726201#post726201][b]Bogna Zdanowska - 2018.06.23. 14:01[/b][/url]

Nem mindig volt szimpatikus az embereknek az, ha elkezdtem mesélni arról, mit is csinálok vagy kedvelek. Eléggé elütött nem csak a korosztályomtól, de úgy azoktól is, akikkel összehozhat az élet bárhol. Mint egy farsangon ugye jelen esetben. El kellett mosolyodnom a tényen, hogy Alíz rendes volt, nem fintorgott vagy értetlenkedett, sőt, úgy nézett ki, valóban figyel és fontos neki a válasz. Ezzel nehezen is tudtam azonosulni párbeszédben, mert ritkán láttam ilyet. De jól esett.
- Mondhatni. Nem olyan nehéz, a logikája sok alapvető matekpéldára hajaz, egyszerűen csak végig kell gondolni. Olyasmi ez, amit bárki képes lehet kis akarattal számolgatni, csak ugye a buktatók - vontam mega  vállam lazán. Voltak ilyenek. Ahhoz már kicsit több kellett, hogy a lehetőségek közötti hibahatárt valaki pontosan adja meg, vagy, hogy tudja, mit érdemes kizárni és mit nem. Emberi természet, hogy a  túl egyszerűt, mint az ismétlés esetén mondjuk hat számból három ugyan az legyen. Ennek ellenére ennek a legmagasabb például a valószínűsége, elég megnézni az adatokat az elmúlt öt évben. Meg ugye az se mindegy, hogy nekem ezek többnyire itt vannak a fejemben, nekik meg keresni kell. Az meg idő és energia, lusta természettel ez nem túl kompatibilis.
- Ügyvéd? Hát, hogy őszinte legyek nem - ingattam meg a fejem, még meg is mosolyogtam. - A gazdasági pályát, az ilyen technikait és ezt is ajánlgatták sokszor, főleg a családban, a bátyámon kívül, ő szerinte jól haladok így. Szeretek tervezni, nem hiszem hogy jól meglennék azokban a munkákban. Meg azt mondják túl nyers vagyok, azt meg ugye nem mindig kéne.
Alig tűnt fel, mennyit is beszélek. Alapvetően eléggé meg szokott szaladni a nyelvem, de ritka, hogy az beszélgetés legyen és ne csapjon át ellenszenvesbe, most mégis jól ment, magam is meg voltam lepődve, még meg is mosolyogtam az övem igazgatva a dolgot, ahogy a vattacukrok felé lépdeltünk. A cukor émelyítő szaga már távolabbról megcsapta az embert, aztán ahogy nézelődtem, nekem hamar nyilvánvalóvá vált, mit is szeretnék, de kivártam, még sikerül a lánynak dönteni.
- Egy kókusz-eper lesz felesben. Lehetne, hogy a fehér legyen a teteje? - érdeklődtem meg, mikor pedig az eladó bólintott párat, akkor békésen kivártam a magamét nézelődve még a szaporodó tömegben. Mikor én is megkaptam és kifizettük intettem is Alíznak, hogy menjünk tovább.
A délután még a miénk volt, szóval a kastély és a programok felfedezésébe fogtunk, én meg egészen meg voltam lepődve, hogy így elvagyok bárkivel, de összességében jó volt a nap. A statisztikai átlagom emberek között bizony emelkedett pár pontot.