Riley
Viselet

Nem kerülhette el a figyelmét a Bogolyfalván megrendezésre kerülő farsang, sokan beszéltek körülötte erről és rávették, hogy tartson a haverokkal. Csak hírből ismeri ezt az eseményt, a muglik bulija ez, nem az aranyvérűeké. Ennek ellenére kíváncsian készült rá. Na nem vitte túlzásba, az egyszer biztos.
Fekete kabátja alatt villog a piros pulcsi. Ez az ő szuperhős jelmeze, nem hajlandó teljes jelmezbe bújni, ahogy sokan mások teszik. Arlen csak szemléli őket, egy-egy kreatívabbat meg is dicsér. Neki azonban még így is van rajongótábora, figyelnek rá a minimális megerőltetés ellenére.
Folyton van körülötte valaki, általában többen is. Autogramot oszt és mosolyog a kamerába, egy idő után aztán megunja. A néha feltámadó széltől kócos haját hátratúrva szakad le a haverjaitól és indul útnak, hogy körbenézzen, mik vannak még itt. Útközben az egyik sátorból szerez magának egy tányér süteményt, így a pofiját hörcsögösre tömve, elégedetten figyeli az útjába eső artistákat, meg a különböző bódékat.

Riley
Viselet

Körbejár, szemügyre veszi a kreativitás kisebb és nagyobb műveit. Kicsit sajnálja, hogy a Roxfort környékén nem voltak ehhez hasonló programok, akkoriban több ideje volt rá és az érdeklődése is nagyobb volt. Egyelőre nem találja meg a neki való pontot a rendezvényen, csak a kaják kötik le egy kis időre.
Érkeznek hozzá a rajongók, kérik a fotókat és az egyikük még a ketchupot is megpróbálja letörölni az arcáról. Ekkor elégszik meg a műsorral, kezdi bánni, hogy nem öltött valami egész testet és arcot fedő jelmezt, amiben felszívódhatna. Kezeit feltartva lépked hátra, de mivel hátul nincs szeme és a törölgetős lány is csak lekonyuló szájal néz utána, nem veszi észre a háta mögött zajló eseményt, vagyis a fotózkodást. Első körben a pultnak sétál neki, ahonnan lever pár édességes tálat, majd ahogy fordul, a vörös nőnek ütközik neki. Saját magából csinál hülyét amint majdnem orra bukik a rövid találkának köszönhetően, de mielőtt földet érne, megkapaszkodik a bódé szélén.
- A franc essen belé, elnézést. Nem figyeltem - kezd szabadkozásba az árus meg a nő felé fordulva.

Riley
Viselet

Kicsit már bánja, hogy hagyta erre rávenni magát. Vagy éppenséggel volt olyan hülye, hogy jelmez nélkül érkezett. Így visszagondolva sokkal jobban járt volna, valószínűleg kevesebb képen szerepelne és nem mondaná el minden lány, hogy Arlen Loveguard mentette meg az életét, ő volt a szuperhőse.
Most épp magát a szuperhősök legszuperebbikét is meg kellene menteni, nagyon úgy viselkedik, mint egy bepánikolt póniló, aki átgázol mindenen én mindenkin azért, hogy menekülhessen a fogságból. Persze egyszerűbb lett volna egyszerűen elhoppanálni és keríteni valami jelmezt, de nem, ő inkább hátrasétált, egyenesen bele egy fotósorozatba.
Amint felocsúdik és vet egy pillantást a nőre, az olyan komolysággal jelenti ki, hogy késett, mintha valóban találkozójuk lett volna. Arlen egy pillanatig habozik, les rá, majd a nevetgélő lányokra néz. Ide-oda kapkodja a fejét, de mindez lezajlik olyan gyorsan, hogy a gondolatmenetet nehéz lenne követni.
- Tudom, bocs, feltartottak - vonja fel a vállait, majd belemegy a játékba. A következő pillanatban már finoman, semmiképp sem tolakodóan jobbját a nő derekára csúsztatja és arcon puszilja. - Köszi - súgja a fülébe.
- Elnézést, elrabolnám a hölgyet - azzal kézen fogja őt és kihúzza az árusok közül, odébb vezeti a fák és bokrok védelmébe. Szüksége van pár percre, hogy átgondolja, ezek után mit akar tenni.

Riley

Hagyja magát megmenteni - talán ez a legtalálóbb kifejezés arra, ami történik. Csakhogy a nő nem akar különösebben a bokrok mögé rejtőzni, amit Arlen nem is ért. Mármint tényleg nem, hát nem a legjobb búvóhely? Mit foglalkozik ő holmi csajos cipőkkel, sárba ragadós magassarkúval.
Felvont szemöldökkel néz rá, meg kifelé, hogy figyelik-e. Nem lát azonban mást, mint kutató szemeket, és a pálcát, amit rászegeznek. Kidülled a szeme, maga elé tartja a kezeit és sorra veszi, mit is kellene mondani, hisz annyi ideje már nincs, hogy kézbe kapja a saját pálcáját és védekező bűbájt mondjon.
- Hohohooo, lassan a testtel - sűrűn pislog a vörösre, akit amúgy ismer a filmekből, de mivel nem nagy szuperhősrajongó, ezért nem tudná megmondani, hogy hívják.
- Mi a nyavalyát művelsz? - sűrű pislogások közepette eszmél fel arra, hogy ruhája valami egészen mássá, egy igazi jelmezzé alakul. Az arcáról lerí, hogy nem fűlik ehhez a foga és meggondolja, hogy inkább a rajongók elé vesse magát...
Ott áll tehát Amerika kapitányként, lassacskán szőke hajjal és olyan gyilkos pillantással néz a nőre, ami már majdnem felér egy főbenjáróval.
- Ugye nem várod, hogy ezt megköszönjem? - morran fel.

Riley

Teljesen elment a kedve az egésztől. Már a rajongók levakarhatatlansága is betette a kaput, de most ebben az új hacukában aztán tényleg úgy érzi, ez élete legrosszabb napja. Szóval ennek tükrében nem lehet tőle várni semmit. Azt főleg nem, hogy felismerje a megmentőjét - bár elég nehéz ezt mondani a hölgyeményre amikor épp lealázza a srácot.
A telefont szinte meg sem látja, abban a pillanatban, ahogy észreveszi, mire készül, mosoly helyett feltartja kezét és a leghosszabb ujját mutatja a kamerába. Nem szereti, amikor a legelőnytelenebb képek megmaradnak róla az utókor számára, és ez ezek közé tartozik.
Duzzogó kisgyerekként préseli össze ajkait és fejét elfordítja amikor a másik távozni készül. Nem fogja vissza, egy pillanatig sem akar tovább a közelében lenni. Hátha valami még szexisebb jelmezt is ki tud találni... Ezért és az egészért együttvéve Arlen már nem hajlandó visszafordulni és kimászni a bokor mögül, egyszerűen csak elhoppanál onnan. A többiek pedig kapnak egy üzenetet a távozásáról.