A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=607499#post607499][b]Alex T. Rainbow - 2016.07.07. 21:36[/b][/url]

Alex sosem...najó, talán egyszer-kétszer hordott szoknyát, nem is volt vele különösebb baja, csak azt nem szerette, hogy így még esetleg egyből észrevehető lenne, hogy lány, vagy hogy éppen fiú, furcsa stílussal. Ma nagyon meleg volt. Az az igazi, átkozni való nyári idő, Alex pedig engedett a lelkében dúló nyomásnak és hát, talán évtizedek után először bújt újra szoknyába, de azért most sem hagyta ki belőle a stílusát. Rá is vett egy baromi bő pulóvert, hogy úgy nézzen ki, mint akit átvertek, mikor naptárt vásárolt. Na mindegy. Alex hozzácsapta a mostanában hozzánőtt szeművegét is, ami nem volt igazi, csak úgy divatból hordta. Hát nem vicces a mi Alexünk? Antiszociális hősünk a kastélyban nem mert volna nagyon így mutatkozni, ezért inkább lebattyogott a faluba. A legújabb művészeti ág, ami újabban szerelmes volt, az a fotózás, szóval vitte a kis tatyójában a háromévmilliárdos, ócska, de megmagyarázhatatlan okból Alexnek nagyon is kedves polaroid fényképezőgépét, hátha talál valamit, amit érdemes lefotózni. Hát, kedves Alexünk annyira igyekezett elkerülni minden emberi lényt, hogy végül kijutott a faluból is, azonban ezáltal ráakadtegy kis tóra. Na nem baj, majd itt talán talál egy-két jó beállítást. Neki is kezdett a helyezkedésnek, azt viszont érdemes tudni, hogy Alex szeret mindent szívvel-lélekkel csinálni, ezért aki ebben a pillanatban találta volna meg, az bizonyosan azt gondolta volna, hogy nincs ki mind a négy kereke. Alex remélte is, hogy erre nem kerül sor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723116#post723116][b]Alex T. Rainbow - 2018.05.12. 23:52[/b][/url]

Végre nyár van.....vagy legalább is jó idő. A gyerekek kint rohangálnak a szabadban. Kis, holtsápadt hősünk is így tett. Ja, a rohangálást azért mellőzte, viszont ő is a szabad levegőn töltötte az órák utáni szabadidőt, hátára csapta kis hátizsákját, és neki is indult. A reményről sok évnyi próbálkozás után lemondott, ami azt a tévképzetet sugallta neki, hogy valaha is lesz a frissen meszelt faltól eltérő bőrszíne, szóval csak szép nyugodalmasan baktatott. Olyan jó kedvre derült a verőfényes napsütéstől és a saccperkábé 800 foktól, hogy még a szokásos szorongás is távol maradt tőle, mikor lebaktatott a faluba...pontosabban keresztül a falun, egészen a tavacskáig. Szeretett ott lenni. A hely atmoszférája tökéletes volt sárgába burkolt kis sárgánknak. A partnál meg is torpant, kezét könyékig elnyelte a táskája, majd elővett egy könyvet és olvasni kezdte. Illetve olvasni kezdte volna, de hirtelen a háta mögül valami frontálisan neki ütközött. Alex könyve kirepült a kezéből, majd gyönyörű ívű, ám rövid időtartamú zuhanás után a víz tükrének csapódott és egy csobbanással el is merült. Maga Alex pedig hasra esett, arca pedig épp a tó partjára, az orra hegyén látszott is egy kis gyűszűnyi sár, pár hajtincs vége pedig szintén találkozott a víztükörrel. Amint hősünk érezte, hogy nem zuhan tovább, villámgyorsan felkapta a fejét, és mivel a sikításán keresztül is hallotta a csobbanást, realizálódott benne, hogy a könyvének egyszerűen kampec. Feltérdelt, szeme könnybe lábadt és sírni kezdett, csak így, csettintése, oly keservesen, mint akit agyon ütöttek. Látta, hogy elgázolója bocsánatot kér, de nem foglalkozott vele, sőt, könnyek és sár áztatta arcát kezébe temette, ne kelljen ránéznie a másikra. És csak ott, térdelve sírt, sírt, keservesen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723124#post723124][b]Alex T. Rainbow - 2018.05.13. 00:38[/b][/url]

Gyerekként mindig azt tanítják, hogy a sírás nem old meg semmit. Node az is igaz a sírásról, ha egyszer elkezded, nagyon nehéz abbahagyni. Különösen igaz ez a könyvét gyászoló kis Alex-re. Tetszik tudni az imént épp nekiütköztek, de ez őt jelen pillanatban fikarcnyit sem érdekelte. Sem a sár az orra hegyén, sem a most már eléggé fájó térdével, vagy a kissé fűfoltos felsőjével. Még azzal a lánnyal sem (idő közben kiderült, hogy lány az illető) a ki pedig nagyon is törődött vele. A porcelánbőrű kis arcát a karjába temető Alex csak akkor riadt föl (de akkor nagyon) amikor letarolója megsimogatta a karját és vizsgálni kezdte. Hősünknél egyből visszakapcsolt a személyes tér ("aura", ha úgy tetszik) és egyből az ellenkező irányba mászott, lesöpörve magáról a nem kívánt karokat, majd mikor a hátrálás után megtörölte az arcát a könnyektől és a kosztól, látta, hogy a karambol-kreátor egy egész miniatűr kórházat cipelt magával, egy ideig furcsállva és erősen szipogva nézte a gyógyszer pikniket, de rövid idő múlva felpattant, ezt a lépését pedig egy erős felszisszenés követte, lenézett és ekkor látta, hogy igencsak felhorzsolta a térdeit, de mind ez most nem számított. Csak vissza akart menni a kastélyba, a szobájába és a párnáját ölelgetve tanakodni, hogy mi tévő legyen, meg is indult nagy sebbel-lobbal, faképnél hagyva az őt letaroló lányt.