Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A srácot sikerült meglepnem, ám én is legalább annyira vagyok döbbent, mint ő, még ha ez nem is látszik rajtam. Mikor bólint, szemeim nagyobbra nyílnak, feszes vállaim hirtelen engednek el, ahogy beigazolódik a gyanúm. Nem véletlen, tényleg ide kellett jönnöm ebbe az eszeveszett iskolába.
- Merlinre, ezt nem hiszem el - motyogom magam elé, s lassan meg is rázom a fejem. Itt csázkál a folyosón valaki, aki hozzám hasonló, és csak úgy belébotlok. Az új látomásom akkor jelenik meg, mikor megérintem az iskola szórólapját. Nem lehet véletlen.
- Theodore vagyok - mutatkozom be végre. - Menjünk egy nyugodtabb helyre, ha magadhoz tértél. Nem akarok erről itt, nyilvánosan beszélni, de van mit mondanom. - Még a Disaudio ellenére sem lenne tanácsos itt folytatnunk nagy eszmecseréket ezekről a dolgokról, a falnak is füle van.
A másik jóval magasabb és izmosabb nálam, de esküszöm, hogy elrángatom, ha magától nem akar részt venni a társalgásban, bár a meglepettsége még kapóra jöhet, hogy olyan dolgokra is rávehető legyen, melyekbe normál estben nem egyezne bele. Fordított helyzetben én sem bíznék benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ő nem hiszi el? És Zalán erre mit mondjon?
 Hangos sóhaj szakadt fel belőle, bár nem azért mert megkönnyebbült. Elfogyott az oxigén, amiért a döbbenettől visszatartotta a lélegzetét. Hátát a falnak vetette, egy darabig csak csendben meredt a másikra, hogy próbálja megfejteni.
 - Zalán - jött a kurta bemutatkozás végül. Meglepetések sorozata érte ezután is, hiszen nem zúdították nyakon kérdésekkel és úgy tűnt, nem is ez Theodore elsődleges terve. - Még nem megy. Nem tudok felállni - motyogta szégyenkezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Zalán. Örülök - mondom, bár kezet nem nyújtok neki, épp elég baja van most a formalitások nélkül is, s őszintén, eszembe sem jut ilyesmit tenni.
Még feküdnie kell egy kicsit, erre bólintok, ahogy tudomásul veszem. Nem egyszer zúgtam már a földre, mikor túl akartam erőltetni a hirtelen talpraugrást, így nem hibáztatom, csak azt kívánom, bár lenne egy időnyerőm, amivel 15 perccel későbbre tudok ugrani, hogy végre halljam, mit fog nekem mondani. Ha mond egyáltalán bármit.
- Jó, persze. Semmi baj - mondom neki, majd körülnézek. - Suvickus. - Megtisztítom magam alatt a követ, s le is ülök mellé törökülésben. Nem szándékozok ugyanis lelépni, van időnk, és az biztos, hogy tőle többet fogok megtudni, mint a könyveimből a táskámban.
- Lélegezz mélyeket, hunyd le a szemed nyugodtan. Az... segít. Néha. - Igaz, nem sokat; ilyenkor csak bizonyos idő után tudok felállni én is. Csak telne gyorsabban...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha ez a módja annak, hogy minél hamarabb elszabaduljon innen, ám legyen. Megint a légzésére próbált koncentrálni, de a szemét csak lassan merte lehunyni, mert rettegett attól, hogy szemhéja fátylán túl megint visszaköszönnek a rémképek. Még mindig kényelmetlenül érezte magát, de a gyakorlat egyértelműen segített abban, hogy kitisztuljon a feje. Persze az is nagyban közrejátszott, hogy most nem harapta el a nyelvét, habár a vér ízét még így is érezte a nyelve alatt. De nem volt ott semmi. Tudta jól. Csak egy érzés. A fájdalom sem igazi, nem szabad, hogy az legyen még.
 Ujjai rezdültek, ahogy behunyt szemmel kísérletezett, mennyire tudja mozgásra bírni a végtagjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fél szemöldököm felkúszik. Mivel Horog nincs itt helyette is félre billen a fejem és szkeptikusan kémlelem a fiút mielőtt magabiztosan elmosolyodom, hogy a legjobb választ kapja meg:
- Te nyújtottad előbb rá a nyelved - mit várt hát? Azt biztos ne várja senki, hogy nem kezdem el a "Ki kezdte?" játékot, amikor a békámról van szó.
Bólogatok a folytatásra, mert nekem aztán teljesen jó ha nem kategorizál, de felőlem akár meg is tehetné. Tökszósz. Hajlamos vagyok fiús lenni, de ez már másik szint. Aztán a kezem áll meg a levegőben, ahogyan elkapja ezzel a figyelmem is jobban az övé lesz.
- Legyen, hívj Lénának, Andris - majd jól hozzászokom, elvégre tényleg így hívnak. Aztán oldalra néznék, de úgy bámul rám hogy a szemem nem mozdul. Nézek rá vissza, szemöldököm kezd ráncolódni kicsit, amikor még mindig csak nézzük egymást, mint varázstalan a nappali baglyokat. Végül töröm meg egy visszafogottabb nevetéssel és azzal, hogy éppen baromira leköt a guruló deszkája. Milyen szuper jó lenne, ha tényleg ráugorhatnék és mehetnék vele ilyen könnyen, mint ő!
Kezemet zsebembe csúsztatva forgok kicsit jobbra-balra, amíg látom, hogy hezitál a válasszal. Úgy néz ki, hogy bekérdeztem nála, sőt, aztán kicsit meg is lep. De fura ez, eddig mindig kértek szívességért cserébe valamit. Ő egy rendes srác.
Széles mosollyal paskolom meg a karját.
- Rá se ránts - akkorát bólintok, hogy a felfogott hajam is félre csusszan. - Kitaláljuk majd, ezt megígérhetem, mert tényleg megtanulom ha segítesz! Ez szuper! - szökkenek még egyet egyhelyben, ahogy közte és a deszka között jár a tekintetem. Majd oldalra fordulva lépek és magyarázok neki tovább, már azt sem tudom miről. Remélem azért Horog jól van, de a hetedik érzékem azt súgja: rendben lesz az öregharcos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

 A szemem felcsillan, és egy kicsit nyugodtabban figyelek tovább.
 A kérdésre kicsit elgondolkozom, nehéz visszaemlékezni, hogy mikortól kezdődött ez a helyzet. Annyit tudok, hogy már Petra előtt sokat időztem apa műhelyében, de azelőttről nem sok emlékem van, így a gitárom kézhezkapását választom biztos időpontnak.
 - Körülbelül 10 éves korom óta legalább. Mivel azóta sokat játszom gitáron, ritkábban veszem észre magamon otthon, de itt néha előjön. - Az iskolára utalok. Előredőlök kicsit úgy figyelek arra amit mond.
 Bólogatva jelzem, hogy próbálkoztam vele séta közben, és bár bevált, sajnos nem tudom mindig alkalmazni.
 - Mikor egyedül vagyok, vagy kutyát sétáltatok olyankor szoktam dúdolni és beszélni csak úgy. - Bolondságnak hangzik, sebaj, már kimondtam. - De nem bánnám, ha egy általánosabb megoldás is lenne, mert sajnos nem mindig veszi jól ki magát, ha elkezdek énekelni.
 A mugli technika említése felkelti a figyelmemet, és ezt az arckifejezésem is jelzi.
 - Szívesen meghallgatnám azt is. - Hálás vagyok az előző tanácsért, és valószínűleg többször próbálom majd alkalmazni, de minél több lehetőség van, annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Eljött hát a nap. Gyakorolnia _kell_. K.e.l.l. Mert hogy is mondták? "Ez szükséges a jövőjére való tekintettel." Annának jobban tetszene, ha mindenféle lángidézés meg ilyenek helyett (amit mellesleg egész eddig került) azt tanítanák meg neki még jobban, hogyan nyomja el még az akaratlan reakciókat. Pontosabban... igen, erről is volt már szó, de legszívesebben csak és kizárólag ezt tanulná.
Nem akar tüzet gyújtani. Nem akar leforrázni semmit. Nem akar semmilyen fura elemi mágiát kicsikarni magából, ha egyszer a legtöbb reakció, amit kapott valaha ezekre az elrettenés, ellenségesség.
Csinálják a dolgukat itt a suliban, tanítsák meg, hogyan kell elfelejteni, hogy valaha felébredt az eleme és segítsenek neki a szünetben úgy hazamenni, hogy a szülei gyógyult emberként tekintsenek rá.

Ilyen háttérgondolatokkal ücsörög a teraszon várakozva, már fejben készülve az érvelésre, amivel meggyőzheti Hollóvölgyit, hogy miért is jó mindkettejüknek, ha csak meditálnak kicsit, aztán mindketten haza- visszamennek a lakhelyükre, szobájukba. Végül is, nem tudja, milyen a nő, lehet, hogy meggyőzhető erről. Talán találkozik valakivel, aki nincs elájulva attól, hogy úristen elemista vagyok, én vagyok a Tűz, Föld, Levegő, Víz ura, juhú. Nem is érti, a többiek miért ilyen lelkesek az elemi varázslatok durrogtatásával. Nekik nem para? Neki irtó para, hogy pálca meg varázsige meg a szokásos mágikus szabályok nélkül csak úgy simán .. felcseszik az agyukat és eső fakad, tűz gyullad, szél támad meg dzsungel nő a nagyteremben. Lelkesedés helyett hát nyomott hangulatban nézelődik a teraszra nyíló bejárat felé, mikor fut be kijelölt gyakorlópartnere.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is vártam, hogy mindenképpen pontos időpontot tud majd megjelölni. Ezeket a dolgokat sokszor elfedik egyéb tényezők, más történések. Sokszor a képesség maga is hamarabb előbújik, mint ahogy sokan észreveszik, csupán csak apróbb jeleket mutat magából. Ha pedig a gitár és a zene az, ami segít neki a csendben, akkor biztos, hogy a képességével kapcsolatos a dolog.
- És hogy érzed, segít? - érdeklődtem, mikor a dúdolásról mesélt. Hasznos kis dolog az ember saját hangja, az mindig velünk van, ha a hangszerek esetleg nem lennének kéznél. Persze nálunk az is ritkán fordul elő. - Tudom, furcsa érzés lehet, főleg, ha összetalálkozol valakivel - együttérzően mosolyodtam el, mert rám is néztek már furcsán, mikor énekeltem séta vagy csak üldögélés közben. Arra is emlékszem, hogy diákként mennyire zavartak azok a nézések. - De én a helyedben megpróbálnám kizárni azt az érzést. Én mindig arra szoktam gondolni az ilyesmi helyzetekben, hogy kevesen értik meg, mit jelent számomra az éneklés és a zene. Amíg pedig nem érzik át, mindegy, hogy az ő szemükben furcsa, ha valaki az utcán énekel. - Ezek a gondolatok segítettek kizárni a bámészkodókat, és segítenek a mai napig is.
- A mugli technika alatt pedig egy szerkezetet értek, amivel zenét lehet hallgatni. Walkman a neve, ha jól emlékszem. Ezt szerintem még felrúnázni sem kell, így talán egy olcsóbb megoldás. Hallottam ennek modernebb változatairól is. Szívesen utánakérdezek, ha szeretnéd - mosolyogtam rá kedvesen. - Vagy utánanézhetünk közösen is a könyvtárban, ha gondolod. Hallottam már rúnákról is, amikkel kezeltek hasonló problémát, annak viszont mindenképp utána kell, hogy olvassak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

- Igen, szerencsére - válaszolok rövid szünet után. Tanácsára hümmögve bólogatok, és gondolatban feljegyzem, hogy hazafelé kipróbálom. Nem biztos, hogy egyszerű lesz, de ha belejövök akkor az elmondottak alapján könnyebb lesz a helyzet. Mindenesetre még kísértenek a furcsálló kifejezése a járókelőknek.
- Érdekesen hangzik, szívesen kipróbálnám - mondom izgatottan, de hamar visszaveszem a hangerőt, mert elkapom egy távolabb ülő diák rosszalló pillantását.
- Köszönöm szépen a segítséget, én is mindenképpen utánajárok a dolognak - Hálásan elmosolyodom, sokkal nyugodtabban dőlök hátra. Így, hogy ennyi lehetséges megoldást találtunk a problémára, már nem is olyan ijesztő. Arról nem is beszélve, hogy ez a társalgás segített megbarátkozni a melodimágia gondolatával.
- Mikor érne rá, hogy körbenézzünk a könyvtárban? - A kérdés véletlenül csúszott ki, de talán nem udvariatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Néhány diák állta útját a tanulószobánál, de észlelvén őt, hamar férrelibbentek előle. Ismét megállt egy portré tövében, mely a bejárat mellett terebélyesedett a falon. Egy öregember köhécselt ki a keretből, ahogy próbálta félrehessegetni az arcába torlódó gőzfelhőt, amit az imént kotyvasztott bájitala eregetett magából.
 - Miklós... - lehelte lemondóan köszönés helyett, mire a portréalak riadtan pillantott fel a munkájából.
 - Szentséges szalamandra! - kezdett rá jobban legyezgetni a gőzt, mintha ezzel sikerülne bármit is javítana reputációján a néni szemében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Két napja nem ivott Farkasházi altatóitalából. Többek között azért, mert nem merte megkockáztatni, hogy vizsga közben jelenjenek meg... a mellékhatások. Mostanában így kezdte el emlegetni, ha Theodore-al vagy Kornéllal beszélgetnek, mert nem akarta, hogy ez legyen az Edictum következő ötlete, amiből pletykát kerekítenek az ő kárára.
 A fentiek végett nem tudott aludni és már hónapok óta őrlődött azon a beszélgetésen, amit Szofival folytatott le az üvegházban. Ma ért el ahhoz a ponthoz, hogy megint rávegye magát valami ostobaságra.
 Némán csukódott be mögötte a Szfinx portréjának átjárója, de olyan érzése volt, mintha a szívverése is visszhangot verne a hideg falakról. Óvatos léptekkel indult meg a folyosón, de amikor egy sötétebb részhez ért, kénytelen volt fényt bűvölni a pálcájával. Szabad kezével táskája pántjába markolt, ujjai belefehéredtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Komolyan. Sétálok én, járnak a lábaim, meg köszöngetek is vissza, ahogy elcsípek egy-egy Hellot, de... az arcomra szerintem ráragadt a WTF kifejezés. Olvasd el, mondták. Jó lesz, mondták. Én meg itt áldom az eszem, hogy nem kezdtem olvasásba, mert azért mégis csak vannak itt elvek, amikből nem engedünk. A sorozatot néztem, azt a hat részest, amiben a Kings Manes hapsi is játszik, de egyszerűen én nem értem.
Mégis mit várt Mr. Darcy? Tök bunkó volt, meg amúgy is akkora sznob, hogy külön bejárat kellett volna csak az egójának, aztán meg kiakadt, hogy Lizi kikosarazta? Hát team Lizi, esküszöm.
Igen, magasröptű gondolataim közepette, megint sikerült nem figyelnem arra, merre megyek de... legalább látok fényt. Jó, tudom... az se feltétlenül jó ómen, ha fényt látsz, de most mit tegyek? Követem.
Azért elhaladva a Szfinx előtt, csak grimaszolok neki egyet, mert a múltkor is lefárasztott. Nem akartam én bemenni, a találós kérdésekben meg amúgy sem vagyok jó. Vagyis... azokban sem.
Lassabbra veszem, mert idő közben felötlik a gondolat, buli lehet valakit követni, így hát miért ne alapon, olyan halkan, ahogy csak tőlem telik, követem.
Ez is csak addig tart, míg nem hallok repülést, ami közeledik.
Nem sikítok, de lemerevedek, mert ha denevér, és elviszi a szép hajam, én itt kapok infarktust, annyi szent. Ahogy viszont elmúlik a veszély, sietek, hogy beérjem a szökevényt, mert addigra világossá válik, szökni próbál. Mondjuk megértem, mert engem is sokszor hatalmába kerít az érzés, hogy lelépjek innen. Pedig aztán igazán próbálom jól érezni magam. Most meg elhúzom a szám, mert túl közel kerültem, és fohászkodok a fentiekhez, hogy ne kapja fel a fejét a szandim hangjára, mert ebben futni szinte lehetetlen, a pálcám meg a szobában.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy sornyi portré mellett haladt el, de még időben eszébe jutott nem felriasztani a rajtuk szendergő alakokat az erős fénnyel.
 - Lumos minima - suttogta hamar és már sokkal megfontoltabban szedte lábait a régi köveken. Ujjait még rá is fonta a pálca hegyére pár pillanatig, mert az előtte lévő elágazásban egy prefektus csoszogott át lassú léptekkel. Megdermedt, amikor Kornélia sziluettjét vélte felfedezni, s megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor a lány gyanútlanul továbbállt. Várt kicsit, hogy lépteinek zaja megfakuljon, ám amikor Zalán továbbindult volna, a sor végén lévő portré akkorát tüsszentett, hogy a fiú ijedtében megbotlott. Nem akarta megvárni, amíg észreveszik őt, sietve fordult be a következő sarkon, de még hallotta, hogy a festmények értetlenül motyogtak valamit egymás között, majd veszekedni kezdtek szénanáthás társukkal, amiért felverte őket álmukból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha tudom, hogy maratoni távot fogok legyalogolni az éjszaka közepén, kényelmesebb szandit veszek fel. Viszont ez a szép az itt létembe, sose tudom előre, mi lesz, így nagyon készülni se tudok rá. Egyelőre a fejjel megyünk a falnak perspektíva tök jól alakul, de valahol van egy baljóslatú érzésem, nem fog ez sem örrökké tartani.
Meghallom a latin szavakat, ebből következtetek arra, hogy az előttem lévő épp varázsol. Egyből elfog az irigység, mikor látom, nem gyullad ki semmi, és fekete szurokszerű valami se kerekedik sehol. Ez nem ér, hogy másnak ez ennyire egyszerű. Már majdnem szólnék, hogy azért lassítson már, tök nehéz követni. Biztos valami égimeszelő, gólyalábakkal, és csak bízni tudok abban, hogy a kedvesebb fajtából, mert én is kitérnék a hitemből, ha azon kapnám magam, hogy valaki követ.
- Egészségére - hirtelen reakció, cseppet sem megfontolt, csak a nevelésem hozadéka, ami után össze kell szorítanom a szemem, mert lehetetlen, hogy a hirtelen kerekedett zajban, ne szürné ki az én egérke hangom. Mentve a menthetőt, azért próbálok én besunyulni egy oszlop mögé, csak nem adom olyan könnyen a fejem, hogy levegyék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Hirtelen a falkoz lapult, mikor meghallotta a fiatal hangfoszlányt. Eloltotta a pálca fényét abban a minutumban és visszalesett a jószerével sötét sarkon. Nem látott fényforrást, de a gyanú ettől nem tűnt el. Nem Kori hangja volt, annyi fix.
 - Periculum - motyogta, mikor szöget vert valami a fejében. A bűbáj egy fénycsóvát lőtt ki magából, ami hosszú ívet írt le azon a folyosón, ahol tovább szándékozott menni, azt az érzetet keltve, hogy valóban újra megindult ő maga is. De a lábai nem mozdultak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Na. Most már kezd izgalmas lenni. Én tudom, hogy ő itt van... nyilván tudom, mert követtem. Azonban, hogy ki az az Ő, arról fogalmam sincs, csak azt tudom, inkább Ő legyen, mint AZ, mert a bohócoktól kifutok a világból.
És most már Ő is tudja, hogy én itt vagyok, így nem volt más választásom, csak besunyolok egy oszlop mögé, mintha az meg tudna védeni bármilyen átoktól is. Tuti, hogy amennyire jól bánik a mágiával, úgy osztja az átkokat is, mint Rózsika néni a diós bejglit a Tündérmanó utcában. A helyzet az, hogy még az utóbbiból bármennyit, az előbbiből egyáltalán nem kérnék, ha módom van rá.
Viszont újabb fénycsóva jelzi, hogy elindul. Most lenne alkalmam nyugodtan, épeszű emberi lény módjára átgondolni, mennyire éri ez meg nekem, hogy egy idegent kövessek, ehelyett a lábaim már indulnak is, szemem pedig le nem veszem a csóváról, noha egy pillanatra még a gyanú is elfog, mert a sötét árnyék nem kíséri, mint eddig. Elvetem a gondolatot egy legyintéssel, mert nyilván ő is óvatosabb, most hogy tudja, nincs egyedül. Én is óvatosan tipegek tovább, újabb helyeket nézve közben, ahová bújhatok, ha netán úgy adódna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Szégyellnie kellett volna, hogy már ennyire gyakorlott mások becsapásával, de azzal nyugtatta magát pillanatnyilag, hogy a sámánbot már akkor is érdemlegesnek tartotta őt a Levitába, mikor még képtelen volt a hazugságra. De nem erre kellett volna pazarolnia a kreativitását, ez sajnálatosan igaz volt.
 Lépteket vélt újra hallani és nem habozott, mikor az a közelébe ért. Ahogy ő is kiért portrék nem láthatóköréből, újra felvilágosodott a platánpálca, immár telibe megvilágítva követője arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudom én, ez is olyan, hogy nem lehet sokáig húzni. Izgalmas, de azért megeszi az idegeim, hogy nem tudom, hogyan, miképp fogok lebukni, és szinte érzem, ahogy öregedem vagy harminc évet helyben.
Nem tart sokáig, hamar rájövök.... engem átvertek. Mert a fénycsóva, amit eddig követtem, eltűnt... viszont mögöttem lett egy másik. Noha háttal állok az illetőnek, arcomra kiül az elismerés, mert ez azért nem volt rossz...ezt be kell ismernem, na de... én meg a Zsanna vagyok.
- Nevet, házat, évfolyamot - fordulok meg, hogy szembe találjam magam a célpontommal. Próbálok olyan határozott kiállást eszközölni, amilyet csak tudok, hogy hiteles legyek.
- Takarodó elmúlt, kezitcsókolom... remélem, jó mentséged van az éjszakai csatangolásra - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, kérdőn tekintve fel rá. Itt könyvelem el, ha még ténylegesen is prefi lennék, akkor se tojná össze magát tőlem, és ez azért valahol gáz. De amúgy tök evidens, ha ketten vagytok egy sötét folyosón takarodó után, az egyikőtök tuti prefi... hát remélem, ez az elmélet esetünkben dugába dőlt, mert akkor én vagyok nagy trutyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ezen a ponton talán félsz ébredhetett volna benne. De úgy érezte, itt most ő van lépéselőnyben, a józan esze pedig most sem hagyta cserben, amikor beszéltek hozzá. Feszült tartása elernyedt, de még így is nevetségesen sok volt köztük magasságban a különbség. Ez csak egy alsóbbéves, akit még nem is ismer.
 - Remélem neked is van arra, hogy prefektusnak hazudd magad. - mutatott pálcájával a lány mellkasa irányába, ahol csillannia kellett volna a jelvénynek. Arcáról még nemsokmindent lehetett leolvasni, talán csak annyit, hogy már nem idegen neki az éjszakai kiruccanás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Egy próbát megért - húzom el a szám, most már védekezően feltéve mind a két kezem. Megadom én magam, csak azt a botot ne lengesse előttem, mert átjár a pánik. Most ha itt átkozza ki belőlem a lelket, azt is csak reggel vennék észre jó eséllyel, hisz Kornéliát én is láttam, ide ma már nem jönnek.
- Nem alszok... lemerülök, nem vagyok jó alvó, ezért csatangolok, azt hittem valami betörő vagy, vagy ilyesmi... Gondoltam, majd jól megmentem a sulit, aztán nem küldenek büntire - sóhajtok fel, ténylegesen megadva magam, mert nem akarok bajt. Egyébként ez még csak nem is teljesen hazugság, megfordult a fejembe.
- Betörő vagy? - jön a magától értetődő kérdés, aztán majd közben ráérek kiagyalni, hogy mentsem meg a sulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mély levegőt vett, hogy továbbra is uralkodni tudjon az arcizmain, de még így is nehéz lett volna bármit látni belőle, úgy kezdett gesztikulálni csuklójával, hogy a bűvölt fény hol egyik, hol másik felét fedte csak fel vonásainak. De hangjából sütött az érdektelen szarkazmus.
 - Persze, végülis gondoltam teszek egy próbát egy komoly bűbájokkal védett iskolával külsősként, mi baj történhetne, nem igaz? - hatásszünetet tartott, majd hosszú léptekkel kikerülte a lányt és készült lehagyni őt.
 - Ne kövess. Találj jobb elfoglaltságot magadnak. - fűzte hozzá hidegen anélkül, hogy hátrafordult volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudjátok, ki az igazán ijesztő? Az olyas valaki, akinek nincs az arcára írva semmi. Komolyan. A hideg kiráz tőlük. Ha mosolyognak, tudom, hogy nem kell visszavennem, mert akkor jó az úgy, ha fel tudnának koncolni a szemükkel - mint Álmos az esetek többségében -, akkor tudom, hogy be kell húzni a vészféket, mert hamar kapni fogok. De ez. Ezzel én nem tudok, mit kezdeni. Viszont annyira érdekes, és fogalmam sincs, hogy csinálják. Gyakorolják a tükör előtt? Vagy megedzette az élet őket? Azt igazán sajnálnám, senki nem érdemli meg, hogy rossz dolgok történjenek vele, hacsak nem tett ő is rossz dolgot. Akkor megérdemli.
- Hah, szarkazmus... ezt ismerem - csillan fel a szemem, ahogy rámutatok. Még ki is húzom magam, mert sok időbe telt már a definiálása is, nem hogy fel is ismerjem. Most igazán büszke vagyok magamra.
- Jaaa, én nem követlek - megyek természetesen utána, mert már nem csak arra vagyok kíváncsi, hová megy. Most már az is érdekel, kicsoda ő, és miért ilyen.
- Csak épp arra van dolgom - mondjuk, azt meg ne kérdezze, mi dolgom lehet éjnek évadján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Olyan hirtelenséggel torpant meg, hogy a mögötte lévő könnyen beleütközhetett, ha nem figyelt. Lapos pislantással erőltetett nyugalmat magára, hogy újra szólásra nyissa a száját.
 - Akkor csak utánad. - vont vállat hidegen, szabad kezével pedig a sötét folyosót prezentálta, mint valami elcseszett, gáláns lovag. Nem látott fenyegetést egy hozzá hasonló szabályszegőben, a kotnyeles fiatalokra pedig már ráedződött, hála a kuzinjának. Nem tervezett továbbmenni, várta a reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

És persze nem figyelek, mert jobban leköt a háta. Vagyis, ha az kötött volna le, talán előbb észreveszem, hogy egyre közeledik, de így frontálisan nekiütközök, még fel is szisszenek. Nem vagyok én megedzve, sem felkészülve az ilyen hirtelen reakciókra.
- Te gyúrsz? - fogom meg a homlokom, meg is tapogatom, nem keletkezett-e rajta pukli, vagy ilyesmi.
- Ja neeem, nem szükséges... téged egyenek meg előbb... vagyis... nincs nálam a pálcám - motyogom halkan, teljesen megsemmisülve. Azt már igazán nem teszem hozzá, ha itt lenne se érnénk vele túl sokat, de legalább szép.
- Vagy mehetnénk együtt is. Én elkísérlek téged a te dolgodra, utána meg te az enyémre engem, na? - vetem fel ötletként, addig is lenne időm kitalálni, mi az én dolgom ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mindennemű feszültség elpárolgott belőle, amit a másik iránti bizonytalanság szült. Persze ez nem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna irritált a jelenlététől. De azt már pozitívumként kell elkönyvelni, hogy nemhogy nem tudta a lány, hova tart Zalán, de a puszta kíváncsiságán kívül semmi más nem motiválta abban, hogy utánakoslasson.
 - Milyen házból való vagy? - szegezte a kérdést csendesen a másiknak. Megfordult és vallatásszerűen az arcába tolta a fényforrást, hogy most eszébe ne jusson hazudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért ez már nem annyira vicces. Sokkal bulibb volt úgy követni, hogy nem vett észre. Talán ha nem lenne ilyen pokróc, vagy nem is tudom. De most meg itt csak álldogálunk, bennem meg újra feltámad a kisebbségi komplexus olyannyira, hogy elfog a késztetés, hogy elszaladjak egy sámliért. De... legalább felnézek rá.
- Eridon, te jó ég - hát megvakít, könyörgöm. Hunyorogni kezdek, és a kezem is a szemeim elé teszem, mert rendesen fáj a hirtelen fény.
- Te gondolom rellonos vagy - mert hát mi tagadás, nincs ezen mit szépíteni.. tipikus rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy hitetlen fintor futott át ajkain a tipp hallatán, de nem javította ki a másikat.
 - Gondolhattam volna. Indulás - biccentett fejével türelmetlenül. A tempóján nem változtatott a másik kedvéért, de folyamatosan figyelte, ott van-e még vele. Hamar elértek az egyik lépcsőfordulóhoz, ott pedig megindultak lefele.
 Zalán némaságba burkolózott, szabad kezének ujjai pedig újra megtalálták válltáskája pántját, de ahelyett, hogy most szorongatta volna, türelmetlenül zongorázott a szíjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miklós ideges tekintete most a levitásra siklott, majd vissza a tanárnőre.
 - Morgána szerelmére, válaszolj neki, ha kérdeznek.
 - Persze, igen! Köszönöm - köhintett még egyet, majd az orrát kezdte zavarában vakargatni.
 - Nem a kotyvalékod érdekel minket Miklós, akkor sem voltak nagy reményeink benne, amikor még éltél - hangzott a rideg megjegyzés, mire a férfi sértetten húzta ki magát. A tanárnő újabb mosolya arról árulkodott, hogy pont ezt a reakciót akarta kicsikarni belőle.
 - Hogy benned semmi tisztelet nincs, Gabriella! - fröcsögte és eloltotta az üst alatt a lángot, hogy elléphessen az asztala elől és közelebb menjen a festett szobában a kerethez.
 - Most már tovább kérdezheti őt, Zimmermann. - Közönyösen vont vállat, a fiúra már rá sem nézett. Ha idáig eljött vele, akkor ugyanannyira lehet motivált a nyomozásban, mint jómaga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Uhh, akkor mégis együtt megyünk? - kezdek szökdécselni - már amennyire a cuki szandim engedi-, a colos mögött, egészen addig, míg fel nem fogom az ezt megelőző jelenetet.
- Héj, az eridonosok igenis menők... - kikérem magamnak, és a házamnak is. Azt a házat nem lehet ledegradálni egy szemforgatással.
- És nincs is nálunk penésszag, mint nálatok - puffogok még kicsit, teljesen felfújva magam.
Persze a mérgem is hamar elszáll, mikor meglátom a táskát.
- Abban mi van? - mutatok is rá, hisz úgy szorongatja, mintha valami értékes kincset rejtene.