37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Keleti szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 4. 10:32 | Link
Lee Kyungtae

Egy átlagos nap, egy átlagos diák, átlagos iskolájában. Almost. Egyébként, ha leszámítja a feje fölött elreppenő rontásokat és bűbájokat, amíg kifelé siet a Nagyteremből, vagy egy elsős és egy festmény vitáját: tényleg átlagos. Szokásosan megkapta az adagját a többiektől, és megint szó nélkül csak hallgatta őket inkább. Sokkal egyszerűbbnek bizonyult ez a taktika, mint bármelyik másik.
Táskája pántján ránt egyet, ahogy elhagyja a zajongó lépcsőházat és halkat szusszan. Végül is, lehetne rosszabb is. Sikerültek a vizsgái, az anyja ismét örömét fejezte ki, az apja csak biccentett egyet apró mosollyal, ő meg nem örül, amiért megint itt kell lennie. Vannak olyan diákok, akik a tanévkezdés első napját úgy várják, mint más a karácsonyt. Na, ő egyáltalán nem. Tipikus kamaszfiú. Sokkal jobban élvezné tengetni a mindennapjait a szobájában zene- vagy kiabáláshallgatással.
Mi?
Megtorpan a sarok előtt. Ha most bekanyarodik, belekeveredhet valami olyanba, amibe nem kellene. De ha nem avatkozik közbe, talán mást találtak meg az iskola barmai. Alsó ajkába harapva totyorog, míg végül haptákba vágja magát, állát felszegi és kitrappol a sarok mögül.
- Hagyjátok abba! - szólítja fel a semmit a semmire. Pár másodperc szükséges, amíg leesik neki: nem történik semmi, de még éppen elkapja tekintete a Kishölgy mozgó alakját. Feje biccen félre. - Összevesztetek? - néha nem nehéz a kislánnyal ezt megtenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lee Kyungtae
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


kjungtí | water boi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2022. október 5. 18:22 | Link
SZENTESI KEVIN
• Tendus Center •


Szíve még mindig a torkában dobogott, mikor hirtelen kiáltást hallott meg a háta mögül. Relfexből lebukott, s a mozdulatot kezei is követték, hogy védekezőn fejét takarják - a körülötte eddig hangosan visongó, mulató festmények azonban nem sok ügyet vetettek rá, talán csak egy-két alak lesett le kíváncsian kupa söre mögül az ijedező, s fiatal felnőtt létére meglehetősen vállas huszonnégyévesre.
Tányér szemei immár egy bongyor hajú fiúra szegeződtek, s pupillái épp csak nem voltak akkorák, hogy egy feketelyukhoz hasonlatosan mindent elnyeljenek maguk körül, még önmagát Kyungtaet is. Kettőt pislogott.
A fiú második kérdésére most ő döntötte fejét enyhén oldalra, szinte már értetlenül, de láthatólag még mindig az előzetes sokkhatás alatt.
- Te... tessék?
Valóban elég komikusan nézhetett ki, hiszen egyik karját színes tetoválások borították - ő maga izmos volt, láthatóan ereje teljében, valószínűleg sportóló, melyet kényelmes öltözete is megerősített. Enyhén hullámos haja most épp kissé csapzottan meredezett a szélrózsa minden irányába, s ha az ember alaposan megfigyelte, jobb kezén húzódó tetoválásai alatt, a csuklóján még egy elemi mágikus jelet is megpillanthatott, mivel a fekete fémpánt - azaz az elemkorlátozó karkötő - a bal karján foglalt helyet.
- Össze... nem, nem! - Felpattant, jobban mondva felegyenesedett - azt remélte, hogy ha elég gyorsan csinálja, a vele szembenállónak nem marad majd ideje felfogni, mit látott. - Nem, csak... haha, tudod... most először láttam... szellemet - súgta a végét.
Gyors mozdulatokkal megpróbálta kiegyengetni a pólója gyűrődéseit - mégiscsak jobb összeszedettnek mutatkozni, gondolta -, miközben kissé zavartan nevetgélt.
- Kicsit új ez nekem még... - Arcáról észrevehetően, lassan olvadt le a mosoly, s fokozatosan ismét átadta helyét az ijedtségnek. Mikor a gondolat célba ért, felkapta a fejét, s elképesztő kétségbeeséssel pillantott fel az ismeretlenre. - Miért, veszekedősek?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 11. 13:33 | Link
Lee Kyungtae

Pedig legalább lett volna mit mesélni az unokáknak, mikor odáig jut. Kevin papa a hős, aki megmentette ártatlan diáktársait a bully-któl. Remek - és jó hosszú - szalagcím lett volna, csak ahhoz valaminek történnie is kellene. De egy szellemmel igen nehezen száll szembe bárki is, még ő is, aki igen jó kapcsolatot ápol egyébként a Kishölggyel. Nem is olyan nehéz, mint bárki hinné.
Tehát nézik egymást. Nagyjából ugyanolyan értetlenül mindkettő, mert míg az idősebb levitás feje az egyik, addig Kevin feje a másik irányba billen, hogy most mégis mi történik. Ha más nem, legalább együtt jöjjenek rá, mert meglepő látni egy ekkora embert a földön, nem tudja mit csinálni négykézláb, de olyan hirtelen pattan fel, szemei sem tudják követni. Dehogynem, de adjuk meg az esélyt az agyunknak, hogy elfelejtse a képet. Akaratlan hajol közelebb, ahogy a mondat a végére kezd kicsit elhalkulni, végül... kitör belőle a nevetés.
- Óóó, hát igen. Tudnak meglepetést okozni mindenkinek, de ártalmatlanok, esküszöm - ingatja meg fejét, mintha akkora szellem szakértő lenne. A Kishölgy mondjuk kicsit minden lében kanál, ő ilyen szempontból nem biztonságos és kedves, de amúgy meg... - Én is a kastélyban láttam először szellemet - feleli felfelé pislogva a robusztus alakra. Soha nem látta még, valószínűleg ebben az évben kezd, és nem is lehetne szerencsétlenebb amiért éppen Kevinnel futott össze. A kastély nyomijával. Szegény.
- Megért- - értetlen pislog, ahogy az előtte álló arca ismét hófehér lesz. Minimálisan lép és hőköl hátra a hirtelen kérdéstől. - Éppenséggel lehet velük, csak nem érdemes - hadarja a választ, amilyen gyorsan csak tudja. Keze csúszik mellkasára, pár pillanat múlva néz fel ismét.
- Kevin vagyok, szia - nyújtja felé jobb kezét mosolyogva. - Honnan jöttél?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lee Kyungtae
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


kjungtí | water boi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2022. október 11. 21:31 | Link
SZENTESI KEVIN
• Tendus Center •


Gyors felpattanását kísérő zavart felsőigazgatásánál már csak karkötője piszkálása lehetett volna feltűnőbb. Úgy érezte, mintha valami nyugtalankodott volna, ami - meggyőződése szerint - az a rejtélyes mágia lehetett, ami valamiért méltónak választotta őt, egyébként varázstalan fiatalt, hogy bírjon vele.
Vállai megkönnyebbülten engedtek ki, mikor a vele szembenálló tájékoztatta a szellemek ártalmatlanságáról.
- Akkor jó, akkor jó - bólogatott még mindig. - Tudod, a filmekben elég ártalmasak, azért ijedtem meg, de végülis sejthettem volna, hogy egy iskolában nem lehetnek olyan nagyon vérszomjas... lények...? - Végtére is logikusnak tűnt, hogy egy oktatási intézményben, ahol legjobb tudomása szerint az első évfolyamot a 14 éves korosztály teszi ki, nincs is semmi túlzottan veszélyes.
Felvillanyozódott kicsit, mikor kiderült, hogy a másik is itt látott először hasonló jelenséget - máris kevésbé érezte egyedül magát ebben a hatalmas kastélyban. Fogalma sem volt arról, hogy az idegen hasonló helyzetből érkezett-e, mint ő, bár tájékoztatták róla, hogy esete igencsak egyedinek minősül, mégis reménykedett, hogy máris talált valakit, akitől nem állnak olyan távol az ő tapasztalatai.
- Tényleg? Akkor jó, akkor talán nem voltam olyan fura - nevetgélt még mindig múló zavarában. - Minden nagyon új még, most voltam idegenvezetésen, de negyed órán keresztül bámultam egy mozgó portrét. Annyira sokan vannak! És elképesztő, hogy egyik keretből ugrálnak a másikba, csak úgy! - Teljes beleéléssel, csillogó szemmel magyarázta újdonsült beszélgetőtársának, mennyire elámult a varázsvilág újdonságaitól: eddig csak fejében hangzott el ez a monológ, de most végre szóban is folytathatta. Tekintete az egyik mellettük helyetfoglaló képkeretre irányult; benne egy férfi ivott épp jó nagyot a kupájából, s az ülőhelyéül szolgáló fatönk mögül egy újabb üveget húzott elő. - Elképesztőek! - Lelkendezett. Száznyolcvan centiméter magas valója igencsak erős kontrasztot szolgáltatott arcán elterülő, ártatlan, lelkes vigyorának.
Rövidesen aztán a másik is bemutatkozott, kezet nyújtott felé, ráadásul mosolyoga. Kyungtae arcán is hasonlóan barátságos, kedves mosoly terült el, ahogy kezet nyújtott.
- Lee Kyungtae, nagyon örülök, Kevin - ismételte vissza a nevet, hogy biztosan megjegyezze, bár igaz, hogy egyelőre mindenki ugyanúgy nézett itt ki neki a kastélyban. - Oh, én? Dél-Koreából, egyenesen. Repülővel jöttem, mert féltem beleállni a lángoló kandallóba. - Még a hátán is végigfutott a hideg, ahogy hirtelen eszébe jutott, milyen érzés volt, mikor az állítólagos utazóeszköz elé állították.
- És te? Te helyi vagy esetleg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. október 18. 15:54 | Link
Nadia Rosales ig.h.

Már napok óta a kastélyban volt ugyan, de eddig különféle ügyes-bajos teendői foglalták le Abigélt, főként Mábel beíratása nem ment zökkenőmentesen az előkészítőbe, most azonban végre jutott ideje körülnézni.
Nem mintha ne ismerte volna jól a kastélyt, de tegnap teljesen véletlenül felfedezett egy olyan könyvtárat, amit még egész biztos, hogy sosem látott korábban. Így aztán mikor az utolsó papírjaival is beállított az iskolaigazgató helyetteséhez, és ő felajánlotta, hogy körbevezeti, megmutatja a tantermét és a többi fontos pontját az iskolának, kapva kapott az alkalmon. Amúgy is meg akart jobban ismerkedni kollégáival, a felettesével meg aztán pláne. De persze neem, természetesen nem azért dicsérte halálra a ruháját és a haját, mert be akart vágódni nála.
Ráfordultak a "vigadófreskó" folyosójára, és meglátván az épp mulatozó, egymás keretébe áthajoló, és koccintgató portrékat, Abigél meg is jegyezte:
 - De jól esne nekem is most egy ilyen! Na.. persze nem itt! Az iskolában sose, ugyan! Nem! Mi? Kérlek! Abszud a gondolat is - nevetgélt, és gyorsan neki is állt fejben latolgatni, hogy mossa le magáról az alkoholista jelzőt. Közben kíváncsian rásandított Nadiára, hátha kiolvassa tekintetéből, hogy "semmi baj, én is folyton iszom".
Ami persze nyilván a megnyugtató túlzás lett volna, hiszen ő maga tényleg nem volt holmi zugivó, vagy ilyesmi, csupán az elmúlt pár hét megterhelőbb volt, mint azt szerette volna. De nem tervezte ilyesmivel terhelni a másik nőt, elvégre megkedveltetni akarta magát, nem elérni, hogy a fidelius bűbájhoz folyamodjon, amivel elbújhat előle egy életre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadia Rosales
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
Írta: 2022. október 18. 16:44 | Link
Abigél

Megint lebetegedett a kollegina, az évben már másodszor, így kénytelen voltam magam kezelni az okmányokat és egyéb jelentkezési papírokat. Éppen ezeket rendezgettem, amikor az egyik új kolléganő is pótolta a hiányos dokumentumokat, ezzel szépen minden a helyére is került. Ezután kicsit beszélgettünk, s mivel épp nekem sem volt dolgom, ő meg kicsit elveszettnek tűnt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit körbe vezetem a kastélyban, s addig is sikerül egy kicsit jobban megismernünk egymást. Annak idején nekem nem volt ilyen szerencsém, pedig jó lett volna, sokáig még a termeket és az emeleteket is kevertem.
- Hát persze, hogy nem - nevettem fel, aztán halkan odasúgtam - csak alkalmanként - aztán tovább nevettem, ezzel csak finoman megjegyeztem, hogy azért mi tanárok sem vagyunk annyira szentek. Nem, mintha jellemző lenne az, hogy az iskola falain belül alkoholt szolgálnánk fel, de évente egyszer, karácsonykor például elő szokott kerülni egy finom üveg itóka, csak hogy koccintsunk. Meg aztán, ha mondjuk csapatépítőre megyünk. Már majdnem lelkes mesélésbe kezdtem, de aztán rájöttem arra, hogy a legutóbbiról inkább nem kellene szót ejtenem, mert abból csak én jönnék ki rosszul. Az újak még nem ismernek, és egy ilyen sztori hallatán azt gondolnák, hogy iszákos vagyok, pedig annyira nem is. Jó, az elmúlt időszakban esténként jól esett egy-egy pohár bor, de abban még nincs semmi.
- A faluban van egy remek söröző, Leprikón a neve, arra gondoltam, hogy oda valamelyik este beülhetnénk a kollégákkal. Itt ilyennel sajnos nem szolgálhatok, viszont remek kávét szolgálnak fel a manók a konyhában. Ez a folyosó egy kicsit hosszú, de végül is, innen is eljuthatunk oda. Amúgy is meg akartam kérdezni, hogy szeretnél-e lakosztályt igényelni, vagy a faluban szálltál meg? Ha jól emlékszem, a papírjaidon azt olvastam, hogy van egy kislányod. Ő mennyi idős? - érdeklődtem séta közben, most még merlinnek hála csend és nyugalom volt, de tudtam azt, hogy még pár nap, és az ifjak zsivajától fog harsogni a folyosó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2022. október 19. 11:28 | Link
Lee Kyungtae

Elmosolyodik  a fiú szavaiból kiérezhető bizonytalanságon, de mikor leesik neki, hogy teljesen komolyan gondolja, zavartan nyammogni kezd. Most erre mégis... nem hazudhat, de nem is szeretné, ha új ismerőse megijedne. Végül felpillant. - Szoktak történni meglepetések, de nem kell aggódni. Nagyon képzett a tanári karunk, se perc alatt megoldanak mindent - bólint határozottan. Ennél jobb nem jutott eszébe, amivel el tudja hinteni, hogy valóban vannak váratlan fordulatok a kastélyban, de általában azok igen hamar megoldásra is lelnek.
Látható a bizonytalansága után következő felvillanyozódás, ami kicsit őt is felvillanyoz. Tényleg itt látott először szellemet és majdnem megállt benne az ütő, de helyette - amitől háztársa annyira fél - inkább összeveszett vele. Mert ő is a Kishölggyel találkozott először, és éppen nem volt kedves hangulatában, szóval... jól kezdődött a kapcsolatuk.
Lassan fordul a freskó felé. - Nos, igen. És hangosak. Nagyon hangosak - húzza el száját látványosan, aminek köszönhetően egy férfi vigyorogva emeli meg a kupáját és kezdd el ismét ordítani. Mert ő nagyon jól érzi magát. - Valóban lenyűgözőek és szerintem pillanatok alatt hozzászoksz mindenhez majd. Megkérdezhetem, hogyhogy ennyire új minden? Mármint... engem is értek meglepetések, de nem... szóval, hogy... öm... - úgy dönt, inkább csendben marad és ezt nem fejezi be. Nem csak azért, mert nem tudja hogyan, hanem mert nem akarja megbántani a másikat. Még csak véletlenül sem. Ezért dönt úgy, hogy felesleges találgatás és egyáltalán nem anyanyelvén való megszólalás helyett inkább bemutatkozik. Sokkal egyszerűbb. Viszont a név, amit hall, értetlen pislogásra készteti. Mármint várható volt, hiszen látja, hogy a fiú ázsiai.
- Lee Kj- Kjun- - rázza meg fejét, miközben visszahúzza a kezét. - Bocsánat, nem szeretnélek megbántani, csak nagyon idegen a neved. Esetleg szólíthatlak másképpen, amíg nem tudom kimondani a neved? Vagy... melyik a vezetékneved? - szalad ráncba szemöldöke elgondolkodva. Mert egyértelműnek tűnik, de... ázsiai. Igen. - Semmi. A Lee. Oké. Megvan - bólint inkább saját magának, mint a vele szemben - és fölött - állónak. Az ázsiai nevek felépítése ugyanolyan, mint itthon, így a gondolatmenettel sikerül összeraknia saját magának. Ráadásul Dél-Korea! - Merlinre, ez nagyon klassz. Attól én is ódzkodtam az elején, mikor a szüleimmel kellett menni valahova - vonja meg vállait.
- Szalamandra-Szentegyeden születtem, majd költöztünk Szalamantonra. De az országban születtem, ha erre irányult a kérdés - fejezi be halkabban, kicsit zavartan, mert nem tudja, hogy jól válaszolt-e. Nem is a jól, hanem hogy a kérdésre egyáltalán.
Utoljára módosította:Szentesi Kevin, 2022. október 19. 11:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czifra Abigél
INAKTÍV


the "P" is silent!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 28
Írta: 2022. október 31. 21:06 | Link
Nadia

Egészen vicces lehet külső szemlélőként, a feleket ismerve nézni két nőt, amint próbálnak jó színben feltűnni a másik előtt, miközben nagyon is jól megértenék egymást, ha nem próbálnák rejtegetni szerintük kínos tulajdonságaikat. Jelen esetben azt, hogy igazából szívesen hagynák a francba ezt az egész körbevezetősdit és máris a pohár fenekére néznének inkább.
De egyelőre maradtak a folyosón, ami valóban hosszúnak bizonyult, de lehet csak a szomjúság miatt érződött több időnek, míg végiglépdeltek rajta.
 - A kávé jól hangzik - bólintott Abigél párat, jelezve, hogy nincs ellenére, ha az önkéntes rabszolgák irányába veszik az irányt, amíg válaszol Nadia kérdéseire.
Nem csinált ugyan titkot belőle, de az igazgatóhelyettes nem meglepő módon az aktájából értesült Mábelről, hiszen kislánya egyelőre még fiatal volt hozzá, hogy az iskola padjait koptassa, és önmagától kerüljön a nő figyelmébe. De ami késik, nem gurkó, ugyebár, majd lesz dolga a kis komisszal is a maga idejében.
 - A városban lakunk a lányommal, és amíg nem adjuk el, vagy derül ki a sorsa a háznak, így is marad, szóval egyelőre nincs szükségem lakosztályra itt. Mábelnek hívják amúgy. A lányom, nem a házat. Arra azt hiszem Rakatszar néven hivatkozott anyám.
Ezen valamiért nagyon jót kacagott egy pocakos portréalak, de Abigél nem törődött vele, mert épp belelendült a mesélésbe.
 - Persze apám nem volt már a képben, hogy rendbe tegye, és nem mintha szükség lenne egy férfire a háznál, de azért biztosan megkönnyítené a dolgot - nevetgélt kissé örömtelenül. - De még a gyereknevelésben sem számíthattam egyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lee Kyungtae
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


kjungtí | water boi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2023. január 2. 10:48 | Link
SZENTESI KEVIN
• Tendus Center •


A másik válasza azért mégis megnyugtató volt számára - a meglepetésekkel persze nincsen baj, sőt, őt most igencsak könnyű is meglepni bármilyen bűbájos történéssel, így hát meg volt róla győződve, hogy a sok másféle meglepetés könnyen be fog olvadni a többi közé, s ő majd észre sem veszi a különbséget. Bólogatni kezdett, s kicsit meg is komolyodott a tanárok szakértelmét emlegetvén.
- Persze, ebben biztos vagyok - hangjában tisztelet csillant, hiszen az itt lévő tanárok természetesen elképesztő szakértelemmel rendelkeznek; erről meg volt győződve, hiába alig pár órája érkezett csak a kastélyba.
Hosszas, lelkendező monológját - magához képest - most rövidre fogta, de még órákig képes lett volna folytatni a parttalan áradozást; helyette inkább a másik kérdésére koncentrált. Hogyhogy ilyen új minden? Kicsit észbe kapott, s lassan kezdte megérteni Kevin perspektíváját: egy felnőtt, huszonéves srác épp olyan dolgokért lelkendezik, amiért a vele szemben álló világában talán egy négyéves szokott. Lehet, hogy egy négy éves sem, hiszen ő ebben nő fel, ugyebár.
- Óóó... haha, hát, nos... - nevetett zavartan, még a tarkóját is megvakarta mintegy pótcselekvésként. - Az a helyzet, hogy én... ugye most érkeztem, és előtte nem... szóval... Hm. - Lehet, hogy a másik számára úgy tűnt, szégyenkezett; az igazság ezzel szemben az, hogy fogalma sem volt, hogy mondja el úgy, hogy mi történt vele, mintha teljes mértékben értené ennek a világnak a szabályait.
- Szóval a lényeg az, hogy előjött ez a vízmágia dolog nálam, de amúgy fogalmam sem volt az egész... szóval semmiről, mielőtt ez megtörtént. - Ismét nevetnie kellett zavarában, melynek következtében arckifejezése leginkább egy csukott szemű, rajzfilmes macskáéra hasonlíthatott. - Úgyhogy most van rajtam egy ilyen... - mutatta fel elemkorlátozó karkötőjét - ...hogy ne ámokfusson a varázserő, és biztosan úgy viselkedek, mint egy ötéves. Ne haragudj.
Újdonsült ismerőse, Kevin kissé mintha zavarba jött volna a nevétől, de ezt már szinte várta - mikor Dél-Koreán kívül járt, mindig nagy ügyet csináltak a nevéből, annak kiejtéséből, s általában tévedésből Lee-nek hívták mindenhol. Ehhez már hozzászokott, bár mikor ikertestvérével utazott, sokszor okozott értetlenséget, hogy nővérének ugyanaz a "keresztneve", mint neki.
- Igen, a... a Kyungtae a keresztnevem. De Európában sokan hívnak csak "Tí"-nek, tudod, mintha angolul kimondanád a "t" betűt. Szerintem az jó lesz kezdetnek, mit gondolsz? - Barátságos mosolya elárulta; egyáltalán nem haragszik a másikra, hogy nincs teljes mértékben képben az ő kultúrájával és nyelvével, s nevének utolsó szótagja tökéletesen megfelel.
A másik válaszának tényleges tartalmára nem tudott figyelni - túlságosan elterelte a figyelmét a Merlinre! felkiáltás, ami hatalmas vigyort csalt az arcára. Most tényleg ezt mondta? Ez annyira menő.
A helynevekre természetesen nem túl okosan pislogott - ismét oldalra döntötte fejét, mint egy értetlen kisállat, ahogy próbálta feldolgozni ezeket a furcsa, magyar neveket, amiket nem fordított le a fordítóbűbáj. A válaszát azonban végül megkapta: a másik Magyarországon született.
- Nagyon furák ezek a magyar nevek még nekem. - Nevetgélt. - Biztosan majd megszokom idővel. Még az iskola nevét sem tudom rendesen kimondani....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Kevin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 59
Írta: 2023. február 24. 17:52 | Link
Lee Kyungtae

Egyetértően bólogat a fiú szavaira. Tényleg remek a tanerő a tanodában, így valóban nem kell tartania semmitől a levitásnak. Egyiknek sem. Kivéve, ha őt is kipécézik, ami, figyelembe véve azt, hogy mennyire kedves és magas, idősebb is, nem fog megtörténni. Valahol megkönnyebbül.
Ami tart kettő másodpercig, mert fogalma sincs arról, hogy az előtte álló miről beszél. Ez lehet kiül arcára, de igyekszik moderálni vonásait, hogy ne tűnjön úgy, mint aki teljesen hülyének nézi a másikat, egyszerűen nem tudja összerakni a képet. Mindennek ellenére hümmög, ahol úgy érzi szükséges, és bólogat közben, hogy tudja, tényleg figyel. Legalábbis, amennyire tőle telik: amíg fel nem bukkan a karkötő. És a... vízmágia!
- Hydromágus vagy! - szólal meg kicsit hangosabban. - Szóval elemi mágus vagy, de egyebekben mugli. Akarom mondani, varázstalan ember - teszi hozzá gyorsan, hogy értse is újdonsült háztársa. - Én is úgy viselkednék, mint egy öt éves, ha kiderülne, hogy uralom az elemek egyikét. Emiatt ne érezd magad rosszul - mosolyog rá kedvesen. Valóban így lenne. Elképzelni nem tudja, hogy egy elemi mágus mégis miken mehet át eleme kijövetelekor, de mégis vágyná azt a tudást, amivel ők rendelkeznek. A fő elemek egyikét uralni? Biztosan hatalmas élmény, még ha ugyanekkora felelősség is.
A név úgy rántja ki az elemi mágia körüli merengésből, ahogy kell neki. Elsőre, sőt, másodjára sem sikerül kimondania a nevet, így inkább nem is próbálkozik tovább. A legtávolabb áll tőle, hogy megbántsa a másikat, mikor ilyen kedves vele. Szemöldöke szalad ráncba. Tí?
- Nem is tudom. Az kicsit személytelennek hat. Megígérem, hogy igyekszem minél előbb megtanulni a neved - bólint. - De addig maradjunk a Tínél akkor. Talán mindkettőnknek egyszerűbb - Tínek azért, mert nem kell hallgatnia Kevin szenvedését a névvel, Kevinnek pedig azért, mert van ideje valóban megtanulni rendesen kimondani a nevet. Ez már büszkeség kérdése.
A vigyort figyelmen kívül hagyva mondja tovább, nagyjából születésének történetét, míg végre ki nem nyögi a lényeget.
- Néhányuk még nekem is különös - gondolkodik el, végül vállat von. Ez legyen a legkevesebb, mikor Tínek valószínűleg még nehezebb. - Ha segít, mondj csak annyit, hogy a tanoda. Az itt, vagy a környéken élők tudni fogják, hogy erre gondolsz, ez az egyetlen nem specifikusan, nem is tudom... például művészetet oktató iskola. Itt kapja meg minden mágus az alapokat - lendül bele kicsit a magyarázásba, majd veszi észre magát. - Bocsi, szóval a tanoda szerintem elég - mosolyodik el, ami lassan tűnik el arcáról, zavartan pillant félre.
- Egyébként... hát szóval, ha kell segítség bármiben, akkor nyugodtan keress meg - motyogja maga elé szavait, véletlenül sem néz rá. Sokkal fiatalabb, semmiből nem tűnik ki, teljesen átlagos, míg az előtte álló idősebb és elemi mágus. Mindene megvan ahhoz, hogy a menőkhöz tartozzon.
Utoljára módosította:Szentesi Kevin, 2023. február 24. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lee Kyungtae
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


kjungtí | water boi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 28
Írta: 2023. március 12. 19:04 | Link
SZENTESI KEVIN
• Tendus Center •


- Az! Az vagyok! - Sóhajtott megkönnyebbülten, mikor Kevin végre kimondta azt a bizonyos szót. Neki igencsak bonyolultnak tűnt megjegyezni, legalábbis most még, hiszen mondjuk egy hónapja nem tudott róla, hogy létezik bármi hasonló; senki sem hibáztathatja, hogy nem tud ilyen furcsa idegen szavakat az eszébe vésni. Már a "Bagolykővel" is voltak problémái, hát még minden más...
- Igen, mondták, hogy ez nem egy túl gyakori dolog, hogy mást meg nem tudok... meg amúgy sem az, ez a fajta varázserő. - Bólogatott határozottan, hiszen ezt éppen tudta, ugyanis két minisztériumi dolgozó volt olyan kedves, és elmagyarázta neki az ominózus... elázásos eset után. Természetesen azt követően számtalan prospektust, könyvet, segítőanyagot kapott az itteni dolgokról, s talán már ragadhatott is rá valami.
A másik kedves gesztusai kis lelket öntöttek belé nagy zavara után, s a mosolyt ő is egy hasonlóval viszonozta. Eddig mindenki nagyon kedves volt vele itt, és ez alól újdonsült ismerőse, Kevin sem kivétel. Mindenre, amit mondott, elfogadóan reagált, és sosem hangzott kioktatónak; a levitás ezt felettébb nagyra értékelte.
- Személytelennek? Áááá, nem az, tényleg, már megszoktam. - Kuncogott. - Jártam már Európában párszor, tényleg mindenki T-nek hívott. Semmi gond! - Természetesen háztársa nem tudhatta, de Kyungtae, nővérével karöltve tényleg rendszeres látogató volt Európában balettpályafutása miatt, így valóban nem érte meglepetésként, hogy T-nek szólítják. Az igazság az, hogy már rögtön T-ként kellett volna bemutatkoznia, ám ezt kerülni szokta, mert a végén még azt hiszik, direkt adott magának valami furcsa becenevet.
Kevin ismét felettébb kedvesen magyarázott neki, nevezetesen arról, hogy az iskola nevét nem feltétlen kellene megtanulnia, ha elsőre nehéz neki, ő pedig csak mosolyogva hallgatta. Végülis igaza van, de mégis - ő szerette volna megugrani ezt a kihívást, hiszen pár évig most itt fog időzni, ha minden igaz, így nem tehet mást; kissé hozzá kell szoknia a magyar szavakhoz, mert van, amit a fordítós varázslat sem ért.
Ám a legkedvesebb dolognak mégis a másik felajánlása bizonyult: nevezetesen a segítsége. Kyungtae hatalmas, valahol mégis félénk mosollyal pillantott a másikra, meghallva a segítségnyújtás ígéretét.
- Köszönöm, tényleg nagyon kedves tőled, Kevin! Lehet, hogy élni is fogok vele, ha épp összetalálkozunk, mikor kicsit elveszve érzem magam. - Nevetett halkan. - Nagyon örültem! És köszönöm még egyszer!
Nem igazán akarta fenntartani a másikat - bár kezet nem nyújtott elbúcsúzásnál, integetni viszont integetett, s hamarosan már ott sem volt. Csak 20 perc gyaloglás után jött rá, hogy egyáltalán nem jó irányba indult, és hogy teljesen eltévedt. Először, mióta itt van - de nem utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 15. 18:53 | Link
Theodore


A szfinx portréjához igyekezett egy kaotikus SVK óra után. Inezt kapta aznap párnak és az nem kifejezés, hogy megizzasztotta. Lehet nem kellett volna annyi mindent a fejéhez vágnia legutóbb. Érezte már a nap vége felé, hogy kezd szédülni, amiről Zalán már pontosan tudta, hogy minek az előjele. Eután semmi másra nem vágyott, csak egy kis nyugalomra, de a harsogó festmények rendesen próbára tették a türelmét. Régen szeretett velük beszélgetni. De azóta sokminden megváltozott.
 Most ha akart volna sem lett volna képes sokáig ezen a folyosón maradni, a hangzavar kaotikus volt. Az utat alsós diákok egy csoportja állta el, Zalán pedig elkeseredett kísérletet tett arra, hogy átvágjon rajtuk. Minél előbb, ha lehetséges, mert már érezte a jól ismert, hűvös levegő illatát az orrában.
 Valaki meglökte hátulról, ami arra kényszerítette őt, hogy a falhoz lapuljon és inkább utat engedjen a többieknek. Arcáról sütött, hogy önuralmat próbál épp magára erőltetni, de szemében már megcsillant a riadalom, hisz volt egy olyan érzése, hogy már hiába próbálkozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 16. 11:48 | Link

× everybody ×


Épp a tanulószoba felé igyekszem, hogy a könyvtárból frissen kivett könyveimet nyugalomban, lehetőség szerint kis társaságban tudjam elkezdeni; senkinek semmi köze ugyanis ahhoz, hogy milyen témában olvasok, és véletlenül sem akarom, hogy spirituálisnak nézzenek, vagy neadjisten sejtsenek valamit. Így hát ezekkel a könyvekkel a táskám rejtekében haladok a második emelet felé, miközben azon gondolkozom, hogy tudnék az első szabad hétvége előtt lemenni az iskola mellett fekvő városba.
Az órák után egészen frekventált ez a folyosó, hiszen a Levita ház lakói most térnek vissza körletükbe. Előttem épp egy nagyobb csoport halad, én pedig a nyomukban igyekszem utat törni.
Csupán fél szemem akad megy egy srácon, akit a falhoz lapítanak, ahogy az akaratosabbak utukra mennek. Már el is terelődne róla a tekintetem, ám ösztönösen pillantok vissza, mielőtt még én magam regisztrálnám, hogy valami furcsa rajta. Egész sápadtnak tűnik, kezei pedig remegnek... egyre jobban. Némi tétovaság fedezhető fel mozdulataimban, ahogy vele szemben én is oldalra húzódom, hogy a haladást ne akadályozzam, s úgy teszek, mintha csak táskám pántját igazgatnám a vállamon... A srác rosszul lesz?
Egyre inkább remegnek a kezei; a köztünk elhaladó fejek igencsak akadályozzák a látóterem. Aztán észreveszem, ahogy szemei nagy hirtelenséggel, természetellenesen fókuszt vesztenek, tekintete kiüresedik, s pupillái kitágulnak...
Egyetlen másodperc kell, hogy mozduljak, mert amit látok, az pontosan olyan, mint amit én is tapasztalok, és szinte érzem a zsigereimben, hogy pár pillanat múlva eszméletét vesztve fog a padlóra hullani. Természetesen előfordulhatna, hogy abszolút félreértelmezem ezeket az apró jeleket, de ez ezekben a másodpercekben eszembe sem jut.
Két vállánál fogom meg, ahogy egy beugró részhez húzom, kikerülve a forgalmat és remélhetőleg a kíváncsi tekinteteket is. Pálcám már a kezemben, hogy egy bűbáj segítéségével tompítsam a landolást, hiszen mind tudjuk, hogy nem bírnám el a srácot. Tényleg azt látom, amit gondolok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 16. 13:19 | Link
Theodore


 Túl hamar érte el, még nem szabadna. Erőtlen sóhaj hagyta el ajkait, mintha minden lélekjelenlét azzal távozott volna a testéből. Észre sem vette, hogy elrángatják, addigra már más képek voltak a szeme előtt, a valóság pedig tomba zajként vert visszhangot a fejében.
 Feje csuklott hátra és rogytak össze a térdei, hisz már nem volt uralma az izmai felett.
 - Interveno momentum - motyogta önkívületében, ahogy már azt szokása volt, noha a látomásban ezt sírva kiabálta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 16. 13:42 | Link

× everybody ×


Nem úgy tűnik, mintha a levitás srác észrevette volna, hogy hozzáérek, vagy hogy berántom valahova. Tényleg nincs magánál. Most kívülről látom, milyen az, mikor üveges tekintettel engednek el valaki izmai. Feje hátrabukik, tagjai elernyednek.
- Interveno momentum.
Mintha egymás visszhangjai lennénk, hangzik el a varázsige ugyanabban a pillanatban mindkettőnk szájából, halkan. Szemeim nagyra nyílnak, ahogy az ismeretlen tompítva, de a földön végzi, s azonnal le is guggolok mellé. Ekkor szembesülök vele, hogy fogalmam sincs, kívülről mit kell ezzel kezdeni, mivel velem még sosem volt ott senki, amikor ez megtörtént.
- Nyugalom - motyogom kicsit sem meggyőzötten, aggódó-feszült tekintettel, ahogy megfogom egyik vállát, majd igyekszem kitámasztani a fejét, hogy ne fulladhasson meg. Vajon neki meddig fog tartani? És miért nem vérzik az orra, mint nekem szokott? Lehet, hogy félreértem, és azonnal gyógyítóért kellene kiáltanom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 16. 23:45 | Link
Theodore


Idegen hangokat hall, ami érthető kéne, hogy legyen, de ez túl közel volt hozzá. Nem lesz ez így jó. Tudta, hogy idő kérdése, de nem hallott egy ideje Altea felől és a gyógyítók sem hajkurászták megveszekedetten, azt hitte, maradt még egy kis ideje, mielőtt ismét a gyengélkedőn kötne ki.
 Nem volt ideje ezen elmélkedni, gondolatai a látomás jelenébe terelték, szívébe markolt a félelem a zuhanástól. Nem működött a varázslat. Sosem működik...
 Teste rándult a zuhanástól, ahogy az lenni szokott. Sosem fogja megszokni, minden alkalom úgy érződik, mintha az először törné össze magát. Gyorsan kezdi kapkodni a levegőt, majd a fájdalomtól behunyt szeme pattant fel egyszerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 17. 00:01 | Link

× everybody ×


Mikor teste összerándul, én is érzem gyomromban a szorongató érzést. Szólnom kellett volna, amint összeesett. Nem vérzik az orra, de még mindig remeg, még mindig nem lát. Szólnom kellene...
- Hahó, ébresztő, elég lesz - fogom meg kicsit erősebben a vállát, s bár nem kezdem el rázni az idegent, mégis igyekszem valahogy észhez téríteni. Igaz, ha én... ha valaki engem látna így, és megpróbála felkelteni, nem állnék jót magamért.
Ám az idegen szemei végre felpattannak, és már most látom, hogy tekintete teljesen más, mint az imént. Fellélegzek. Magánál van.
- Hé, jól vagy? - Kérdem, lazítva a fogásomat vállán. - Egyben vagy? Lélegezz - emlékeztetem, ahogy finoman a fejét is elengedem, mert már nem kell attól félnem, hogy véletlen elharapja a saját nyelvét, vagy bármi ilyesmi.
Nem, magamat is meglepve nem támadom le rögtön a kérdéseimmel. Amíg nem lélegzik normálisan, addig úgysem tudna válaszolni rájuk, nem igaz? Előbb el kell érnem, hogy megnyugodjon, ha egyáltalán nyugtatásra van szüksége...
Utoljára módosította:Theodore Julias Ebony, 2023. április 17. 00:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 17. 00:14 | Link
Theodore


Tekintetét kapkodta körbe, igyekezett felmérni, hol van éppen. Pár diákot látott feltorlódni a beugró szélénél, ahogy pislognak rá, de nem látott köztük ismerős arcot. Ahogy azt sem tudta beazonosítani, aki közvetlenül beszélt hozzá.
 Beszélni akart, rákezdeni a szokásos mantrájára, hogy minden rendben van, csak kell egy kis idő neki, de most csak simán befogta és hallgatott a kapott utasításra. Próbálta folyamatosan lassítani a légzését és ahogy ez bekövetkezett, a kíváncsiskodó diákok is megunták a műsort, majd fejüket összedugva álltak tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 17. 00:23 | Link

× everybody ×


A srác néma maradt, és én annyira az ő állapotára figyelek, hogy fel sem tűnnek a kíváncsiskodó tekintetek, melyek végül érdektelenül fordulnak el rólunk. A zsibongás nem túl jó alapzaj, ha tényleg az történt vele, amit gondolok.
- Nyugalom, rendben vagy. Itt vagy - mondom, bár nem olyan aggódó, vagy féltő hangsúllyal, mint ahogy az ebben a helyzetben bármilyen normális embertől elvárható lenne. Kék szemeim a srácét kutatják. - Minden oké.
Konkrétan meg fogok halni, ha nem lesz hamar beszámítható a srác. Még mindig feszült az arckifejezésem, és a gyomrom görcse sem látszik oldódni. Tudni akarom, jól látom-e, amit látok. Óvatosan érek a vállához, mert nem tudom, hogy viseli az érintést, én nyugtatónak szánom ezt a testi kontaktust. Addig nem akarom elkezdeni faggatni, amíg nem szól hozzám legalább egy értelmes szót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 17. 00:29 | Link
Theodore


Hevesen bólint minden szavára, jelezve, hogy hallja őt. Kicsit sem érezte okénak a helyzetet, de az már kezdte megtanulni, hogy a legtöbbet kell kihoznia a helyzetéből; ami most nem a hisztis tiltakozás és az elutasító magatartás, hanem hogy észhez térjen és minél előbb képes legyen lábra állni.
 - Oké - ismételte mindezek ellenére erőtlenül. Feszélyezte az érintés, de őszintén? Mi nem feszélyezte ott, a folyosó padlóján? A feje felett lógó portrék a szokásosnál hangosabban sápítoztak, lepillantva rá, egymás keretéből ki-be járkálva, hogy jobb rálátásuk legyen az eseményekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 17. 00:49 | Link

× everybody ×


Lassanként talán azért feltűnik számomra is, hogy nem éppen a legjobb helyen vagyunk. Egy röpke körbepillantással érzékelem a fokozódó zavart, ha más nem, a portrék körében. Ez itt nem lesz jó, el kell tűnnünk innen, ha beszéltetni akarom róla. Nem hiányzik, hogy a fél világon végigmenjen az információ. Bár...
- Szédülsz még, igaz? - Kérdem, ismét körbekémlelve. - Disaudio. - Szórom körénk a bűbájt, hogy legalább a környezetünk ne hallhassa, amiről beszélni fogunk. Ha egyszer végre eljutunk odáig.
Miért nem vérzik az orra?! Nekem legalább egy-két csepp mindig lefolyik, mikor rohamom van.
Táskámból előveszek egy üveg vizet, lerakom magunk mellé.
- Ha jól leszel annyira, hogy felülj, igyál majd egy kortyot.
Nem zavartatom magam: az eszembe sem jut, hogy fogalma sincs, ki vagyok, mit csinálok itt. Ez nekem most eléggé elhanyagolható is, ezek az apró részletek, hogy bemutatkozás, például. Ráérünk, ha a lényegi információ már végre mindkettőnk birtokában lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 17. 01:12 | Link
Theodore


Homloka szaladt ráncba a kérdés hallatán. Ezt nem értette. Nem tudta egyszerűen hova tenni. Ki ez a gyerek?
 - Honnan tudod, hogy... - kedett volna bele, de az inkantáció félbeszakította őt. A hangok eltompultak, ekkor furakodott Zalán orrába minden olyan illat, amit a látomás miatt elmulasztott tapasztalni. Valami szédítően édes és... kávé illata.
 Az ingerek megakasztották egy pillanatra az amúgy is kaotikus gondolatmenetét. Nyelt egyet, mielőtt újra nekiveselkedett a kérdésnek.
 - Honnan tudsz a szédülésről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 17. 10:07 | Link

× everybody ×



Végre képes értelmes mondatokat összerakni, s azokkal gondolatokat kifejezni; magához tért a holtidőből. Ha a sejtéseim igazak, most ért vissza a jelenbe. Ez nagyjából nekem is ugyanennyi időt vesz igénybe. Az első képpel már nem, ott szinte csak pár másodpercre van szükségem, ha nem erős roham formájában tör rám.
Kérdésére ismét ráterelődik a tekintetem. Most kell okosnak lenni, nem elsietni, nem húzni magam csapdába, mert ha nincs igazam a levitással kapcsolatban, nem akarom elárulni magam. Továbbra is igyekszem titokban tartani, ám még sosem láttam ilyet máson, sosem láttam hozzám hasonló szerzetet.
- Láttam már ilyet korábban - mondom magabiztosan, miközben a vizesüvegért nyúlok. Magamon láttam. Mikor egyszer már éreztem az őszi hideget a bőrömön, direkt raktam ki a fényképezőgépem az asztalomra, s rögzítettem vele a rohamot, hogy tudjam, mit látnának a diáktársaim, ha előttük is megtörténne. Fel kellett készülnöm a kérdésekre.
- Elájulni bármitől el lehet, de a szemeid... mintha teljesen máshol jártál volna. Jól gondolom, igaz? - Igyekszem finom utalással a tudtára adni, hogy értem, mi történt. Tekintetem ráfüggesztem, miközben lecsavarom az üveg kupakját. Ha nemleges választ ad, talán életem legnagyobb csalódása várt ma rám csupán ezen a folyosón. De túl sok a véletlen egybeesés ahhoz, hogy így legyen.
Utoljára módosította:Theodore Julias Ebony, 2023. április 17. 10:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 17. 11:41 | Link
Theodore


Az első mondatra tiltakozón rázta a fejét. Biztos volt benne, hogy ilyesmit nem láthatott. Hiszen még ő sem hitte el évekig, hogy ilyen bárkivel megtörténhet.
 Ajkai nyíltak el, de válasz nem jött ki rajta. Túl sokan tudják már íg is, vadidegennek esze ágában nem lenne erről nyilatkozni, főleg ha fennáll az esélye, hogy a másik csak hasraütésszerűen találgat. Segélykérően pillantott körbe, de Kornélnak nyomát sem látta. Tekintetét fúrta a másikéba, mintha abból bármit ki tudna olvasni, de azok a szemek túl ridegnek tűntek neki - mindazok ellenére, ahogy kezelték a rohamát.
 Bizonytalan, akadozó bólintás volt a válasz, de ennél többet nem sikerült kicsikarnia egyelőre magából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 17. 11:56 | Link

× everybody ×



A srácot sikerült meglepnem, ám én is legalább annyira vagyok döbbent, mint ő, még ha ez nem is látszik rajtam. Mikor bólint, szemeim nagyobbra nyílnak, feszes vállaim hirtelen engednek el, ahogy beigazolódik a gyanúm. Nem véletlen, tényleg ide kellett jönnöm ebbe az eszeveszett iskolába.
- Merlinre, ezt nem hiszem el - motyogom magam elé, s lassan meg is rázom a fejem. Itt csázkál a folyosón valaki, aki hozzám hasonló, és csak úgy belébotlok. Az új látomásom akkor jelenik meg, mikor megérintem az iskola szórólapját. Nem lehet véletlen.
- Theodore vagyok - mutatkozom be végre. - Menjünk egy nyugodtabb helyre, ha magadhoz tértél. Nem akarok erről itt, nyilvánosan beszélni, de van mit mondanom. - Még a Disaudio ellenére sem lenne tanácsos itt folytatnunk nagy eszmecseréket ezekről a dolgokról, a falnak is füle van.
A másik jóval magasabb és izmosabb nálam, de esküszöm, hogy elrángatom, ha magától nem akar részt venni a társalgásban, bár a meglepettsége még kapóra jöhet, hogy olyan dolgokra is rávehető legyen, melyekbe normál estben nem egyezne bele. Fordított helyzetben én sem bíznék benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 17. 12:29 | Link
Theodore


Ő nem hiszi el? És Zalán erre mit mondjon?
 Hangos sóhaj szakadt fel belőle, bár nem azért mert megkönnyebbült. Elfogyott az oxigén, amiért a döbbenettől visszatartotta a lélegzetét. Hátát a falnak vetette, egy darabig csak csendben meredt a másikra, hogy próbálja megfejteni.
 - Zalán - jött a kurta bemutatkozás végül. Meglepetések sorozata érte ezután is, hiszen nem zúdították nyakon kérdésekkel és úgy tűnt, nem is ez Theodore elsődleges terve. - Még nem megy. Nem tudok felállni - motyogta szégyenkezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák


× golden child ×
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 243
Írta: 2023. április 17. 12:42 | Link

× everybody ×



- Zalán. Örülök - mondom, bár kezet nem nyújtok neki, épp elég baja van most a formalitások nélkül is, s őszintén, eszembe sem jut ilyesmit tenni.
Még feküdnie kell egy kicsit, erre bólintok, ahogy tudomásul veszem. Nem egyszer zúgtam már a földre, mikor túl akartam erőltetni a hirtelen talpraugrást, így nem hibáztatom, csak azt kívánom, bár lenne egy időnyerőm, amivel 15 perccel későbbre tudok ugrani, hogy végre halljam, mit fog nekem mondani. Ha mond egyáltalán bármit.
- Jó, persze. Semmi baj - mondom neki, majd körülnézek. - Suvickus. - Megtisztítom magam alatt a követ, s le is ülök mellé törökülésben. Nem szándékozok ugyanis lelépni, van időnk, és az biztos, hogy tőle többet fogok megtudni, mint a könyveimből a táskámban.
- Lélegezz mélyeket, hunyd le a szemed nyugodtan. Az... segít. Néha. - Igaz, nem sokat; ilyenkor csak bizonyos idő után tudok felállni én is. Csak telne gyorsabban...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



online
RPG hsz: 1454
Összes hsz: 1767
Írta: 2023. április 17. 13:33 | Link
Theodore


Ha ez a módja annak, hogy minél hamarabb elszabaduljon innen, ám legyen. Megint a légzésére próbált koncentrálni, de a szemét csak lassan merte lehunyni, mert rettegett attól, hogy szemhéja fátylán túl megint visszaköszönnek a rémképek. Még mindig kényelmetlenül érezte magát, de a gyakorlat egyértelműen segített abban, hogy kitisztuljon a feje. Persze az is nagyban közrejátszott, hogy most nem harapta el a nyelvét, habár a vér ízét még így is érezte a nyelve alatt. De nem volt ott semmi. Tudta jól. Csak egy érzés. A fájdalom sem igazi, nem szabad, hogy az legyen még.
 Ujjai rezdültek, ahogy behunyt szemmel kísérletezett, mennyire tudja mozgásra bírni a végtagjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Pálca eladó, zenekar vezető
offline
RPG hsz: 238
Összes hsz: 302
Írta: 2023. október 31. 13:00 | Link
Agárdi Kornélia Auróra
A büntetőmunka ki nem mondott részeként

Október végén járunk. Zsebre tett kézzel céltalanul bóklásztam a kastély falai között. Imádott Hubánk gondoskodott itt a kastélyban, majd a vele töltött extra időről, így örültem, hogy ezt most megengedhetem magamnak. Sok volt ez így egy bolti meló és a bandavezetés mellett. Nem vagyok rá mérges, pontosabban de, de nem rá, hisz tökéletesen átláttam a helyzetet, ha ki akarna tolni velem, ő is alsót mosni küld Lafayette-ékhez, ahogy Kakasi tette vele meg Hollósival. Mélyen mardosó gunyorosságom arra vonatkozott, hogy inkább velük tartanék. A bocsánatkérés egy dolog, azt tudtam le a leggyorsabban, de nem láttam ott mindenkit a Nagyteremben vacsorakor az évnyitó napján, szóval párukat külön kereshetem és a közbeeső konyhai kisegítés után még az előkészítőbe is mehetek, történetesen Hubával, hisz részben előkészítősként dolgozik. Jelenleg még a konyhai feladatokban segédkezem, annak pedig a puszta gondolatát is gyűlölöm, hogy majd a gyerekek közé kell járnom. Rossz emlékeket korbácsol fel. Főleg saját sérelmek jutnak eszembe róla és valahogy újra meg újra felnyitja bennem a sebet, hogy apám, aki árvaházba rakott, már nincs. Az előkészítőbe is járnak árvák amennyire tudom, elvált szülős kölkök, meg mindenféle jellemmel megáldott csibész. Amennyire imádok tőlem kisebbekkel lenni jó természetemből adódóan, annyira tudok előre jól rágörcsölni erre. Legbensőbb gondolataimat megtartottam magamnak, a végén, ha nem vigyázok, még állandó kisegítővé válok, ha túlságosan eleresztem magam és odacsapok egyszer.
hetek óta nem tudtam normálisan aludni.
Sem pedig tovább együtt élni a bűntudattal, hogy valakit miattam menesztettek.
Hetekig tartó csatározásban álltam magammal, félig már túllendülve az évnyitón kialakult kavalkádon, de mindig ott várt tettre készen az a bizonyos fekete farkas, ami mindig ismételten belém mart, amint kezdtem volna jobban érezni magam. Még Lafayette csípős beszólásai se segítettek, szívesebben vettem volna ha komolyan egy kanál vízbe fojt, de hát kétlem, hogy bármit is segítene. Ráfüggtem a szürkepiacos nyugtatóbájitalokra és ezzel rátaláltam az én nehézágyúmra. Pár korty és az összes fölösleges morgolódás bekussolt agyamban. Nem volt több túlgondolás, mert nem volt min gondolkodni abban az euforikus állapotban amit elfért egy üvegben. Sose volt nálam több annál, ami el is fogyott még aznap, nehogy kitudódjon rusnya kis titkom. Már csak a „szer – bájital – függő” jelzés hiányzott nyomorult életemből. Persze ma semmi ilyen nem volt bennem, inkább a szoba négy fala közt tartogattam amolyan lazulós programnak. Orromat hamarosan megcsapta a bor mámorító illata, gondolataimat hangos hahotázás törte szilánkosra. Egy mosolygós, vöröshajú lány festményét pillantottam meg a távolban, immáron feleszmélve, hogy a Vigadó freskók folyosóját járom. Nehéz érzéseimtől telve először kábán sétáltam, aztán egyre tempósabban, észre sem véve az előttem levőt. Következő emlékemként a földön térdeltem, értetlenül pislogva, hogy mégis mi történt.
Utoljára módosította:Stephen Zimmermann, 2023. október 31. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A remény hal meg utoljára.
Aztán zsiráf.
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák


Oh, Júlia! mért?
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
Írta: 2023. november 13. 08:42 | Link
L a c a

- Hát higgye már el tanárnő, hogy nem én voltam! - Valami idióta randalírozott itt a folyosón, betört egy ablak, végiömlött a padlón valami Julcsi számára beazonosíthatatlan trutyi és egy kevéssé kedves üzenetet hagytak a falon. Julcsi nem szent. Ezt tudjuk. Szereti a csínyeket, ezt is tudjuk. Az is világos, hogy néha érdekes módon próbálja meg megtalálni a saját művészi hangját és ezért csinál olyan performanszokat, amik mások számára olykor érthetetlenek. De ez az értelmetlen károkozás és óvodás módon való falfestegetés nem az ő műfaja. Nincs benne semmiféle művészi érték, csak a pusztítás vágya és mélyen felháborítja, hogy most megpróbálják rákenni ezt az egészet, csak mert épp erre talált járni. Igazságtalannak érzi ezt az egészet, főleg hogy tudja, hogy mivel az elkövetők már rég messzejárnak, ő pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy bűnbaknak használják. - De komolyan. Én nem szoktam hazudni. Ha én csináltam volna ezt az őrültséget, akkor megmondanám, ha olyan hülye lennék, hogy totálisan lebuknék. De én csak a tanulószobából jövök. Komolyan, kérdezzen meg bárkit tanárnő, többen is látták, hogy öt perccel ezelőttig ott ücsörögtem - fonja össze durcásan karjait mellkasa előtt. Nem akar büntibe kerülni már megint, főleg nem más hülyesége miatt. Nem viszi el a balhét senki helyett.
Utoljára módosította:Ingelheim Júlia , 2023. november 27. 08:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Keleti szárny→Első emelet