Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkívántam az édességet, gondoltam benézek a cukrászdába. Jól tudtam, hogy minden híresztelés ellenére rendkívül szegényes a kínálatuk, de hát ezzel kellett beérni csóró falusi környezetben.  
- Süteményt! - a zsebemből kimarkolt galleonokat hanyag mozdulattal a pultra dobtam, de azt már a pultos belátására bíztam, hogy mivel szolgálnak ki. Kerestem egy szimpatikus asztalt, és helyet foglaltam.    
A cukrászdában több helyen is visszaköszönt a 1808-as alapítási dátum, nagyon büszkék voltak rá. Elképzelni nem tudtam, hogy miért kelhetett ide cukrászda a 19. század elején. Most a diákok eltartják a helyet, de akkor még nem volt tanoda, mégis milyen vendégek járhattak ide? Szerintem akkoriban még csak a Bérczes rezidencia meg néhány viskó állhatott itt a faluban. Tuti, hogy kamu ez az 1808-as alapítás, és csak marketingfogás az egész, hiszen a nagy múlt menő. A sok birka meg be is veszi ezt a maszlagot, mert gondolkodni manapság luxus.
Már vagy három perce helyet foglaltam, és vártam, hogy kiszolgáljanak, de még mindig semmi. Micsoda csigatempó. A minisztérium illetékes felügyeleti szerve simán bezárathatná ezért a helyet. Én csak a panaszkönyvbe írhattam bele, és ezt meg is fogom tenni, hacsak addig le nem nyűgöznek valamivel. Bár erre nem sok esélyt adtam, maga lenne a csoda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagybátyja mindent elmondó, pillanatig sem sejtelmes kacsintására vigyora kiszélesedik, fogai előbújnak ajkai rejtekéből. Köhögős nevetéssel fordul vissza Odett felé, és bár leplezni igyekszik, kipirult, forró arca elárulja, hogy zavarban van egykori legszebb emlékeinek főszereplője előtt. Azon a nyáron, sőt, még kastélyba kerülése után is sokszor eszébe jutott a zavarában szőke tincseit arcába húzó lányka, akivel életében először tapasztalt meg intimebb kapcsolatot. Noha az csak egy ártatlan csók volt, ami mostanra, közel húsz évesen már csak a mélyebb érintkezés előfutára lehet, sokat jelentett. Az a csók volt kamaszkora első emlékezetes momentuma, és ő onnan, attól a pillanattól számítja lényegi életét. Ott kezdődött el minden.
- Mondjuk úgy - nevetve felel az őt figyelő macskaszemekbe, és az előzőleg még a szőke dekoltázsát fixírozó tekintetével most az évek alatt megnőiesedő vonásokat járja be. Széles vigyora visszafogott, finom mosollyá szelídül.
Aztán egy apró sóhajjal lepillant a pultra, torkában dobogó szívének esélyt adva ezzel a megnyugvásra. Nagyon furcsa, nagyon-nagyon érdekes ez a helyzet, ami nemcsak az emlékeket hozza vissza, de önkéntelenül is izgatni kezdi a rellonos fantáziáját. - Nagyon megváltoztál. Én akkor is ilyen voltam, csak a hajam nőtt meg, meg nemtom, megszőrösödött az arcom. Ja, meg azóta sokkal jobban csókolok...
Visszafogott mosolyába leplezetlen huncutság költözik, lesütött, csillogó, zöld szempárja újra az ovális arcot mustrálja, keresi a szemkontaktust. Emlékszik, hogy a táborban milyen ideges volt, ha Odett a közelébe került és arra is, hogy mennyire reszketett a keze, mikor a nagy pillanatra végül rákerült a sor. Nem volt egyszerű, de a tudat, hogy mióta nem találkoztak, neki rengeteg alkalma volt gyakorolni, egészen izgalomba hozza.
- Sok dolgot nem tudsz rólam - egészíti ki a kacagó eridonos szavait, és bár vigyorog, hangja komoly marad. Félelmetes, hogy mennyi minden történt vele öt év alatt, az pedig, hogy bőven akad köztük olyan is, amire nem lehet büszke, nem dobja fel. Jobb keze a zene ütemére dobol a márványon, szemei átsiklanak Zsiga bácsira, aki fáradhatatlan kedélyességgel szolgálja ki vendégeit. - Kiderült, hogy van egy kis érzékem az elemi mágiához. Pyromágus lettem. Pár napja volt a vizsgám, ha minden igaz bejegyeztek.
Beszélni kezd, hogy a régi kedves ismerős betekintést nyerhessen mostani élete egy, talán legfontosabb szegletébe. Hol a pultra, hol a lányra néz, szája széle félmosolyra húzódik.
- Te jössz. Mit nem tudok rólad? - kérdezi hangosan, hogy a másik a tomboló fiatalság mellett is biztosan meghallja őt. Még magának is furcsán hat, hogy nemcsak kérdez, de figyel is. Szemeiben kíváncsiság sejlik fel, szája összetapad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Gondolataiba befészkeli magát Anett egykori, nekiszóló mosolya, az orcáin elmélyülő gödröcskék és egy pillanatra még hangját is képes felidézni. Kedves, könnyed nevetése éppen, hogy felhangzik fejében, közös lányuk bosszús, gúnyos hangja azonnal félbe is szakítja.
Zsigmond nehezen, de nyugalmat erőltet magára, úgy pillant fel Rebekára, akit - hogy őszinte legyen magához - most legszívesebben vállainál megragadva rázna, eltorzult arccal üvöltene vele, talán még meg is pofozná, hogy hallgasson el, maradjon végre csendben, üljön le és gondolkozzon végre tiszta aggyal! Ehelyett azonban összeszorított ajkakkal, erős tekintettel állja a sokszor sértő, mindkettejüknek fájó szavakat.
- Fogd be - kínos lassúsággal suttog a rámeredő, gyűlölettel megtelt szempárba, és közelebb hajolva hozzá, ujjaival idegesen ráfog a pulton doboló kézre. Szorítja a vörös csuklóját, hogy az ne mozdulhasson, ne dobolhasson többé. Tizenkilenc év óta ez az első érintése, első érintkezése lányával, és tessék, ezt is az elfojtani próbált düh szüli meg. Ugyanolyan összeszűkült, mérges szemekkel néz Rebekára, mint ő rá. Ugyanaz a szemforma, ugyanazok a ráncok. Csak az övéi már mélyek, míg lányáé alig észrevehetők, még puhák. - FOGD BE!
Hirtelen mozdulattal engedi el a nyomástól bizonyosan pirosra színeződő csuklót, s hátrál a vodkakülönlegességeket hirdető polcokig. Maga mögött támaszkodik meg, bosszús pillantását először a padlóra, végül lányára vetve. Fejét ingerülten megcsóválja, szapora légzését közel s távol jól hallani.
- Én anyádat választottam - szűri fogai között, akár egy ítélőszék elé kényszerített vádlott. - De akkor már képben volt Barnabás is. Értsd már meg te nyavalyás!
A húr elszakad, türelmetlenné válik, és mert még soha nem volt része apa-lánya beszélgetésben, gőze sincs arról, hogyan kell helyesen kezelnie a dührohamokat. Mert azok aztán vannak ám dögivel. Noha három unokahúga is akad, ilyen formában még egyik sem esett neki, de még csak hasonlót sem tapasztalt részükről. Pedig Nelli közel sem nevezhető normálisnak és mostanában Sára is furcsán sokszor nézi őt zsebkendőnek.
- Ne nevezz önzőnek - hangosabban közöl, mint az elvárható volna, mire két varázsló fel is áll a pulttól, hogy egy félreeső, nyugodtabb asztalhoz telepedjenek át. - Egyedül téged néztünk. Ha én neveltelek volna, az... nem olyan lett volna, mint amilyen volt, vagy tudom is én. Nem lettem volna otthon, nem lettem volna ott, ha szükség van rám. Épp, hogy veled kapcsolatban nem voltam soha önző. Hát nem érted meg?! Odaadtalak egy másik férfinak!
Hangjában rekedtség képében jelenik meg a feszültség, kezei teste mellett, a fára támaszkodva remegnek. Azt sem tudja, mit mondjon, már alig emlékszik arra, hogy majd húsz éve mit ígért meg Anettnek, de úgy érzi, hamarosan eljön az idő, mikor teljesen mindegy lesz, Rebeka úgyis kiharcolja magának a teljes igazságot. Dacos pillantása a lány tekintetén időzik, szótlanul harcol vele.
- Ez van. Én vagyok az apád, tetszik vagy sem. És amíg én élek, nem vagy egyedül, akarod vagy sem. Most pedig innom kell - fejezi be első, valóban apai észosztását, azzal a sörcsaphoz lép, és a mellette álló, saját poharáért nyúl, hogy tömény whiskyt öntsön bele. Egy utolsó pillantás Rebekára, s az ital volt, nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy teljesen átlagos délutánnak nézünk elébe: a falatozó zsúfolásig van egy számára megfoghatatlan oknál fogva- talán épp egy kedvezményt hirdettek, és a diákság ráharapott, vagy csak egyszerűen sok idejük van az embereknek, és ide gyűltek be szocializálódni. Ez azonban mit sem változtat a helyzeten: Kamillával egymással szemben üldögélnek az asztalnál, előtte egy kávé, a lány előtt... hát, amit kért. Őszintén szólva nem igazán figyelt a rendelésre, csak némán, maga elé bámulva lavírozott az asztalok közt, majd ült le a székére úgy, hogy rálásson a kijáratra. Már-már mániákusnak lehetne nevezni a hozzáállását, ahogy ötpercenként a kilincsre villan a tekintete.
- Csak látni akartam, egyben vagy-e még a múltkori óta... Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - Kissé összeráncolja a szemöldökét, és végre ráemeli pillantását az elsősre, mintha most venné őt észre először, mióta beléptek ide. A tekintete kalandozó, néha kissé ködös, nyilvánvalóan félig van itt lélekben, félig teljesen másutt. És az az önkénytelenség, amivel Kamilla kézfejére csúsztatja az ujjait... félreérthető helyzet. Valójában arról van szó, hogy iszonyatos mértékben igényli most az emberi testkontaktust. Nem jó egy macska, egy plüss, egy fegyver. Valami élő kell, ami biztosítja róla, hogy az esze tényleg nem ment el és nem a négy falat bámulja még mindig abban a brazil intézetben, ahol három hetet lehúzott. Ha Kamilla félre is érti a gesztust, majd helyrerakja a dolgot, de egyelőre szinte lágyan hol dobol, hol köröz a lány kézfején. Csak maradjon meg a kapcsolódási pont.
- Amúgy mi újság feléd? - Semmitmondó kérdés, igazából nem is érdekli annyira a válasz, de ha megülne közöttük a csend, az még őrjítőbb lenne. Ki kellett szakadjon az otthoni négy fal közül, végtére is ezért kereste meg Kamillát és ült be vele a falatozóba. Kellett valami más, mint Roxy aggódó pillantása- amit persze értékel és szeret, de attól még szüksége van más irányból jövő impulzusokra is, hogy visszarázódjon a közéletbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nagyon várta már ezt a délutánt Emma és nem azért mert végre egy kis szabaidő a kastélyon kívül, mert igazából kikapcsolódott ő ott is.  Az ok Viktor volt. Szinte már fel sem tudja idézni mikor ültek le utoljára valamiről egy jót beszélgetni, vagy legalább futottak egymásba egy nagy ölelés erejéig. Mindketten nagyon elfoglaltak, ilyen ez. De az életük csak pereg és pereg, ennek köszönhető az is, hogy mindkettőjüknél van miről beszélni. Emma eléggé lemaradt még abban a státuszban, milyen boldog volt az exnavinés szőkével unokabátyja, aztán az már milyen régen volt. Persze akkor nála is még egész más témák forogtak, sehol nem volt a házvezetői széktől vagy a jelenlegi magánéleti dolgoktól. Sietősen lépdelt a macskaköves utcácskán, kezeit a zsebébe mélyesztve tartja, mosolygósan nézi a sétálókat, majd egy kanyarral később már a Pillangóvarázs ajtaját nyitja, hogy belépjen rajta. A kellemes időbe és finom illatokba érve egyből körbepillant, aztán heves integetésbe kezd, ahogy megpillantja Viktort. Elkapja a pincért, mielőtt odasietne egy szóra.
- Egy zöld teát szeretnék, oda.
Mutat Viktor felé, majd kedvesen megköszöni és már halad is az asztalok között előre. Kibontotta a kabátját és már el is kezdett kibújni belőle, hogy unokabátyja közelébe eső szabad szék támlájára tehesse azt. Ezután fordul felé vigyorgósan. Egyből széttárja karjait, hogy amint engedélyt kap rá, jól megölelgesse Viktort. Hiányzott már neki a férfi és nagyon örült, hogy láthatja.
- De örülök neked! Mi újság? Hogy megy az egyetem? Hogy vagy?
Bombázza szegényt egyből kérdésekkel, persze lényeges is, hogy így nem kell neki nyitni. Magáról kevésbé beszédes, mint amit amúgy képes produkálni. Kihátrál kicsit és a székére csüccsen, kezeit pedig összefűzi az ölében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Helena

Valahol el kell kezdeni a falu megismerését és ehhez a legjobb időpont a kipakolás előtt van. A cipekedés is fárasztó volt egy magamfajta lusta embernek, legalábbis a többi ember és a családom legtöbb tagja szeret ezzel a jelzővel illetni, de szerintem nem illik rám. Vannak olyan dolgok, amik megérik a fáradtságot, de a pakolás és a rendrakás nem tartozik ezek közé. Majd, ha hazamentem megcsinálom, vagy talán hagyom holnapig. A fontos dolgokat megkeresem a dobozokban és a probléma meg is van oldódva. Esetleg egy csomó pénzt kiadok a vacsorára.
Már vagy egy órája járom a poros utcákat, nem nagy a falu, arra már rég rájöttem. Egy-két érdekes üzleten kívül nem láttam semmi érdekeset itt, de még mindig jobb, mint az előző hely. Az még ennél is kisebb volt, az emberekről meg ne beszéljünk. Mindegyik nyálasan kedves volt veled, ha sok a pénzed és ki nem állhatnak, ha nincs egy cented sem. Bár egy idő után mindenki, köztük én is felvettem ezt a stílust. Nem ez lenne a legjobb sokan mondták, de nem akarom levetkőzni, szóval ez van. Miközben a kulcsaimat forgatom az mutatóujjamon, megpillantok egy kajáldát, ami kívülről jól néz ki, remélhetőleg belül is ilyen jó, meg a kaját sem a béka s*eggel alól húzzák ki. Esélyt adva a helynek lépek be és már megyek is leadni a rendelésem. A kedvenc ételemet rendelem, ami nem más, mint a stake. A nevelőim régebben vércsének hívtak, amennyire szeretem a húst és ezt nem cáfoltam meg. Az étel elkészülte után, megfogom a meleg tányért és az evőeszközöket, majd az egyik asztalhoz indulok. Rengetegen járnak errefelé, pedig nem is a csúcsidőben jöttem. Elméletileg ilyenkor nem szabadna itt lenniük, csak a kijelölt hétvégéken, kivéve azoknak, akik mestertanonci képzésen vannak, de pillantok meg itt fiatalokat. Az egyik asztal felszabadul, és elindulva felé konstatálom, hogy másnak is fáj rá a foga. Lepillantok a kiscsajra, és mosolyra húzom a szám.
- Ha itt szeretnél enni, el kell tűrnöd a társaságom.
Talán nem a legjobb bemutatkozás, de az illem eddig sem volt a kedvenc témám, szóval ennyi várható tőlem.
- Travis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

"Ez csak valami tréfa lehet..." - hallotta az egyik közeli asztalnál ülő lány hangját, s Abi szentül meg volt győződve arról, hogy ezt a kijelentést neki címezték.
Amikor Ádám elment sütiért, a lányban akkor tudatosult a tény, hogy ez egy randi. Annak ellenére, hogy nem volt ilyenben még része, nagyon is tudta, hogy ez a találkozás most más, mint a madagaszkári szörfoktatások. Akkor kerültek közelebb egymáshoz Ádival, mikor a lányt tanította meg, hogyan kell hullámokon lovagolni. Vagyis csak próbálta megtanítani. Abi ugyanis többször volt a víz alatt, mint felette - igaz, ez őt kicsit sem zavarta.
Egy ideje azonban, valami furcsa érzés keveredett kettejük kapcsolatába. A lány számára teljesen új volt mindez. Ahhoz tudta hasonlítani, mint amikor nagyon lelkesedik valamiért, csak… csak sokkal, de sokkal intenzívebb volt az érzés. És sokkal zavarba ejtőbb.
Fogalma sincs, miért gondolta, hogy mindenki őt nézi. Attól, hogy neki idegen volt a helyzet, hogy egy fiúval jött sütit enni, attól még nem kellett, hogy mások is ennyire nagy ügynek tekintsék mindezt.
Gondoljunk a… a… jesszus, Abi, ilyenkor miért nem jut semmi az eszedbe?  
Ajj, de aranyosak azok a cicák! – állapodott meg végül a harisnyáján a tekintete, és jól el is határozta, hogy az Ádám nélkül töltött perceket az állatos ruhanemű tanulmányozásával fogja eltölteni.
Szerencséjére, Ádi nem sokat időzött. A tányérok aprót koppantak az asztalon, a lányka pedig felnézett az előtte mosolygó békára.  Brekk.
- Köszi! – mosolygott a fiúra. Kicsit megkönnyebbült, most, hogy Ádám itt volt vele. Valahogy könnyebb volt így minden. Leszámítva a folytonos elpirulások megszüntetését.
A marcipán állatkát gondosan levette a szelet tetejéről, majd ő is nekilátott a tortának. Közben – akárhányszor csak büntetlenül megtehette – a fiúra pillantott, szigorúan csak addig, amíg ő nem figyelt rá.
- Szép lett nagyon… - válaszolt a kérdésre, rövidke körbeszemlélődés után. Az igazat megvallva – de ezt nem fogja bevallani senkinek! – nem is emlékezett a régi kinézetre. Ő nem gyakran járt a cukrászdában, ha sütizni szeretett volna, akkor az esetek többségében a Pillangóvarázst választotta. Csongi is ott dolgozott ugyebár.
A következő kérdésre megállt kezében a villa, ő pedig elgondolkodva összevonta szemöldökét.
- Öhm… az előbb azt mondtad, hogy kapunk valami kísérleti italt… vagy, vagy…? – Igazából ő is teljesen belekeveredett már a dologba. Simán előfordulhatott az is, hogy ő kuszálta össze a mondatokat, vagy csak simán félreértette a mondatot.
- … ééés… mi van, ha az az ital, amit még tesztelnek, békává változtat...mondjuk? – emelte fel a fejét, próbált komoly aggodalmat mutatni, ám szája szélén ott bujkált az a kis mosoly…
És ez bizony az iménti hülye megszólalására tett mentés akart lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelmesen hallgatom, és próbálom megérteni. Részben értem. Én más miatt, de elég gyakran voltam a figyelem központjában. Igaz engem sosem zavart, próbáltam a magam javára fordítani és általában sikerült is. Mégis azt hiszem, valahol belül értem.
- Szóval... Lehetnél otthontanuló... – fogalmam sincs, hogy mondják ezt itt, de remélem érti, hogy arra célzok, lehetne olyan diák, aki otthonról tanul és csak a vizsgákra megy el. De valami miatt, ez biztosan nem fekszik neki. Rámosolygok, aztán megkérdezem. – Vagy az túl magányos?
Erre tippelek, hogy bármennyire is nem szereti ha ő van a középpontban azért egyedül lenni sem szeret, még akkor sem, ha próbálja ezt a benyomást kelteni. Aztán ki tudja, lehet tévedek. Ettől azonban nem lesz kevésbé szebb és nem lesz bennem kisebb a vágy, hogy lefesthessem.
- Miért? Mi nem tetszik a tükörképeden? – kérdezem, mert mégis csak meglepő, hogy egy szép vonásokkal megáldott nő, ne szeressen a tükör előtt bíbelődni. A másik dologra, felhúzom a szemöldököm és elmosolyodom. Bár még nem tudom miről van szó, a bennem dúló érzések hatására, bármire képes lennék. A tudatom egy hátsó részében pedig, tetszik, hogy vannak ilyen meglepetései és hogy nem adja magát olyan egyszerűen.
- Mi a feltétel? – kérdezek vissza és várakozóan pillantok rá. Remélhetőleg nem kér semmi megvalósíthatatlant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Igen, tudom, és ez épp eléggé példázza elkeseredettségem és összeszorult szívem végső kétségbeesését! - igen, pontosan úgy beszél, mintha egy tizenkilencedik századi drámából lépett volna ki. Meglepően ügyesen forog a nyelve, ő ilyen érdekes részeg, stílust vált. Sőt, szinte színpadon érzi magát, és ahogy nem érzi Zsiga megjegyzésének aprócska élét, úgy a sajátját sem tudja éppen megfelelően mérlegelni. Mert éppen annyira el van foglalva mással - saját magával és a lelki világával -, és ezzel a tarthatatlan állapottal.
- De Zsiga bácsi, én úgy szeretném, ha benőne a fejem lágya és végre normálisan viselkednék - nyöszörgi végül elkeseredetten. Amúgy meggyőzni szinte lehetetlen jelen állapotában, persze, azért figyel Zsigára és arra, amit mond, csak olyan mélyen nem tudja megérinteni. Az alkoholfüggöny, ami megszűri számára a valóságot, igen kevés tényleges információt enged át.
Megunta már a poharával szórakozást, szóval koncentrációját vesztve inkább Zsiga bácsi borostáját figyeli elmélyülten. Nem tudja mit talál benne olyan érdekesnek, de még a pultra is támaszkodik, megtámasztja a fejét, ábrándos, értetlenül csillogó zöld tekintetét a másikon legelteti. Elgondolkozik közben, de olyan, mintha figyelne a nagy hegyibeszédre. Nem akar ő hálátlannak tűnni, az utolsó pár mondatot mégis elkapja figyelmével. Lehet, hogy ez elemi reflex, még alkohol hatása alatt is működik, hiszen ha a dicséretéről van szó, arra mindenképp oda kell figyelni.
- Tudja mit, uram? Abszolút egyet kell értenem nézőpontjával - fogalmaz ismét hülyén, de legalább a lelkesedése, amivel mondja, tükrözi az eredeti hangulatát. Felhörpinti a maradék italt és aztán, valami furcsa állapotba költözik ismét. A gomb ragadja meg a figyelmét, a laza, gonosz kis gombocska, aki elcsámborgott és máris nőiesen mászik át félig a pulton, hogy hozzáérjen és még énekel is hozzá. Meg persze jól nevet a saját hülyeségén, amikor leesik neki, tulajdonképpen mi történik. Zsiga pedig végre lélekben is megérkezett a helyzethez, megfogja Sára csuklóját, akinek ez szinte fel sem tűnik. Nem akar minden áron tovább mászni, inkább sóhajt és visszacsüccsen a székére. Azonban kissé túl nagy lendülettel teszi ezt, a pultba kapaszkodva kell megkapaszkodnia, hogy véletlen se boruljon hátra. Szép. Kilátások.
- Mi? Ez szemen szedett hazugság, misztifikáció - szinte még kicsit sértődött is. Még hogy ő részeg? Soha nem is volt. Egy hölgy sosem részeg. Nincs neki semmi baja, csak kicsit húz a feje, meg amúgy is, biztos fáradt, azért koncentrál ilyen nehezen. Ennek ellenére az alkohol igenis dolgozik benne, oldja gátlásait és hihetetlen jó ötleteket szül fejecskéjében. A vérében keringő alkohol azt mondja neki, hogy ez lesz a tökéletes beszédtéma, szóval gond nélkül veti fel a következőket.
- Na és, kérlek mesélj nekem kicsit, még sosem volt alkalmunk egy igazán mély beszélgetést megejteni, de most itt a tökéletes alkalom. Mesélsz nekem Rebekáról és az anyjáról? - tökéletes kérdését pedig mindenféle szégyenérzet vagy finomkodás nélkül teszi fel, érdeklődőn pillog a másik felé. Zsigmond még nem tudja Sára áldásos vagy éppen bosszantó tulajdonságát: holnap valószínűleg vajmi kevésre fog emlékezni ebből az egész beszélgetésből. A legjobb beszélgetőpartner ilyenkor, kedvesen meghallgat, aztán elfelejti az egészet, ezáltal pedig hallgat, mint a sír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Örülök, hogy eljöttél velem.
Jegyzem meg mosolyogva, mikor már sikeresen leoperáltuk mind a ketten a marcipánállatkáinkat. Nem mondom, tényleg jól sikerültek, büszke vagyok a lánykára. Már csak azt kéne megjegyeznem, hogy bizony kell még embert felvennem. Valahogy mindig elfelejtem kiírni a hirdetményt, pedig biztos lenne olyan ember, aki szívesen dolgozna itt. Reális árat fizetek a munkájukért meg… áh, most nem ezen kéne gondolkoznom. Randiztam már, volt barátnőm is, de most ez a lány itt, ő annyival másabb, mint a legtöbben. Nekem ő kell, egy életen át. Jelenleg határozottan ezt érzem, és ez az érzés eddig még nem volt meg, főleg nem ennyire intenzíven. Szükségem van rá, szükségem van ahhoz, hogy hozzám tartozzon, és hogy én is hozzá. Fogalmam sincs, hogy ő mit akar persze, lehet, hogy teljesen nem is ezt, és áááh, annyit fecsegek itt magamban, amikor itt ül tőlem pár centire, és egy igen jó kérdést tesz fel.
- Hát akkor először csak az egyikünk iszik belőle, és ha békává változik, akkor bizony a másiknak meg kell hoznia az áldozatot, hogy a csókjával visszaváltoztassa. Szívesen vállalom a kockázatot.
A komolynak induló mondat a végére már intenzív mosolygásba fulladt. Ha így folytatjuk, akkor bizony odáig fogunk eljutni, hogy nem tudok majd másik képet vágni. Be fog állni a szám vigyorgásra, és akkor maximum nevetségessé teszem majd magam. Vigyorogva oktatok komoly témát, vigyorogva kiabálok, vigyorogva sírok. Na nem mintha olyan nagyon jellemző lenne rám, hogy sírva fakadok, de ha beáll a szám erre, akkor tutira meg fog történni, akkor csak lesz valaki, aki vagy ami miatt elsírom magam. Jó tanács a jövőnek, ha vigyorgok hosszan, utána tilos hagymát pucolnom varázslat nélkül.
- Képzeld, hamarosan gyerekem lesz, Gwennel.
Oké, ez a mondat így nem pont a megfelelő, ezért gyorsan magyarázkodásba is kezdek. Szuper vagy Ádám, itt a lány, akivel szeretnél összemelegedni, erre puff, közlöd vele, hogy hamarosan lesz egy gyereked, jól van.
- Mármint nem komolyan, hanem valami életvitel projektben segítek neki, vagy miben. Családot kell alapítani, és mivel tavaly nem volt kedvem, megígértem neki, hogy idén segítek. Csak nem számoltam vele, hogy közben elmegyek tanárnak, szóval ez elég vicces helyzet. Nem tudom még, hogy mi fog belőle kisülni. Khm… na és a te napjaid? Hogy telnek?
Fiam…fiam… úgy néz ki, rád is rád fér némi oktatás, mert ez egy nagyon szerencsétlen és bugyuta helyzet lett. Közben megérkezik az ital is, aminek ezer színe van, mintha sokfél jégkása lenne, mégis kellemesen meleg, és kakaós, egy csipetnyi tél ízzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szeretem ezt a témát, és kezd elmenni olyan irányba az egész, amiből menekülni szoktam. Anyáékkal is már sokszor átbeszéltük, mi lenne a legjobb, de ők most nincsenek itt, és pont az ellenkezőjét javasolják. "Nézz szembe a félelmeddel" Mindig ezt mondják. És ilyenkor meg... Á, mindegy is.
- Pont ennek elkerülése érdekében vagyok itt. Hogy végre normális közösségben lehessek. De eddig nem megy túl jól.
Keserédes gondolatok tolakodnak a fejemben, köztük elég erősen az, hogy tényleg el kéne mennem. Nincs itt helyem. De akkor is kiállok azért, amit akarok, ebben nem akadályoz engem meg senki sem. Maximum én, saját magam. De ennél erősebb vagyok. Nem adom fel.
- Mert akárhányszor belenézek, eszembe jutnak a gyűlölködő pillantások, amiért elmenekültem Franciaországból. És ugyanazt a lányt látom, mint aki akkor voltam, csak barna szemekkel.
Ami szintén csak egy álca. Mint egy maszk. Ez vagyok én. Egy begubózott, álarc mögé bújt félvéla, aki utálja, ami, és legszívesebben elmenekülne a világ elől.
Hülye, mocskos, letargikus gondolatok, jó, hogy az érfelvágást nem fontolgatom...
Beleborzongok, ha mindebbe belegondolok, úgyhogy jó lenne valami derűsebb dologról blablázni.
...
- A szemeimet nem kapod meg. És én sosem fogom látni, mit alkottál.
Hopsz, ez kettő volt. Nem baj, talán nem tűnik fel neki, pont úgy, ahogy nekem sem, hogy már megint túl kevés az italom. Többet viszont nincs képem kérni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem Emma lenne, ha nem valami vidám színű szoknyában topogna így ősszel egyik helyről a másikra. De hát legalább egészen könnyű észrevenni. Bár attól nem tartott, hogy ahogy szembesétált Viktorral ne ismerné őt fel. Mosolygósan szorította magához, majd ült le vele szemben. Szerette hallgatni, még ha néha alig értett is valamit a dolgokból, mindig is olyan volt, aki érdeklődik és örül, ha valaki olyanról mesél neki, amiben örömét leli.
- Ennek örülök. Tehát a pszichikai kvibliség után kutattok részben? Vagy az nem annyira tudatos dolog? Ez tök jól hangzik, és ahogy látom rajtad és hallom tőled elég élvezetes is.
Nem rest kérdezni, hiszen elég idegen a témában, viszont látja, hogy unokabátyókája nagyon is otthonosan mozog ezekben ahhoz, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Bár az sem titok, hogy Emma érdeklődése nem csak erre, de a magánéletére is irányult Viktornak. Lexi említésére lebiggyeszti a száját. Az egy furcsa és kusza időszak volt, ő se értett semmit már belőle, és sajnálja is a dolgot, mert boldognak látta őket. A volt navinés lánnyal dolgozott is együtt a házban, így őt is ismeri azért eléggé, de jobb ezeken túllépni és nem akarja a régi dolgokat sem felkeverni, bólint, aztán mielőtt jönne a hirtelen halál még picit beszél.
- Biztos vagyok benne, hogy találsz hamarosan egy olyan lányt, aki mellett megéri és ki is akarsz tartani.
Biztató akar lenni, pedig ebben az optimista nézetben mostanság ő se volt valami biztos. Vagyis már újra kezdi elhinni, hogy van happy end... még ha kicsit más is mint a megszokott. De most itt van témának Boti és az új történések. Emma nagyon könnyen fejezi ki a hirtelen érzéseit, leginkább az arcára van írva mindig, ahogy most is. Egy pillanatra le is dermed, aztán valami mosolyfélét visszahozva próbálja összeszedni mit is mondjon.
- Boti... ühm, valahogy úgy, kosár... - Ismétli meg a hallottakat, aztán kicsit erőt vesz magán, hogy valamivel informatívabb legyen, mint a portrék meg a diákok az életéről. - Egy ideje nem igazán működött, alig találkoztunk, és hát rossz volt, de elváltunk egymástól. De rendben vagyok.
Meséli el, igazából Zoén kívül senkinek nem beszélt úgy igazán róla, Kornélnak meg nem kellett, premierplánban végignézhette, ami miatt kínosan is érezte magát Emma, ahogy ez lezajlott benne, meg úgy amúgy. Veszély. Érti ő, hogy nem egy vérmes rellonos, meg nő és elég könnyen lehet vele elhitetni dolgokat... jó, talán tényleg van rajta óvni való, de ő magára is figyel. Bármennyire nehezen hiszik ezt a környezetében. Összekulcsolt kezeivel babrál, közben néz csak fel Viktorra, és gondolkodik el azon, hogy mit kezdjen a dologgal.
- Veszélyes? Háááát, nem hétköznapi, és egészen máshogy vagyok most boldog, mint korábban. De Kornél nem akar nekem rosszat.
Teljesen komolyan beszél, tényleg boldog, egészen megszerette, sőt, Kornélt. Az más kérdés, hogy kicsit tényszerűen közölte a nevet, mintha a másik tudta volna már, de ha sejtése nem csal ismerik is egymást talán...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A parketten, épp csak egy pillanattal korábban a felismeréséből érzett magabiztossága úgy szublimál el, hogy már szinte abban sem biztos, volt- e egyáltalán ilyen, vagy csak bebeszélte magának. Most, hogy szemtől-szembe kerültek, kedve lenne zavarában eltakarni az arcát, ennek ellenére igyekszik tartani a szemkontaktust. A márványon könyökölve egy hajtincsét azért kitartóan csavargatja, talán elárulva magát; belevalóság ide vagy oda, az ilyen találkozások minden esetben izgalmasak, és bizony felszínre csalogatják az emlékeket.
Az első csók. Hogy aggódott, nehogy bénázzon, elrontson valamit! Ha egy kicsit megerőlteti magát, szinte előtte van az egész jelenet, az óvatos, ismerkedő érintések… azonnal el is kapja pillantását Noelről, és inkább a pult mögött álló férfit nézi, ahogy kiszolgál. Szapora pislogás közepette próbál megszabadulni a zavarba ejtő gondolatoktól, figyelmét épp visszafordítja a régi ismerős felé, amikor a zöldek felé villannak. Az utolsó megjegyzés és a hozzá járó mosolyt látva felnevet, finoman csóválja fejét, érezte, hogy a közös élményük kapcsán még nem tárgyaltak ki mindent.
- Sejtem – mosolyog, pillái mögül les a másikra. Nem iszákos és még csak nem is bírja a röviditalokat, de most már igazán elkélne a kikért itóka, bármi is kerüljön végül majd a pultra. Körbejáratja tekintetét az összegyűlt kisebb tömegen. Biztosan jó estének számít a mai, látogatottság és bevétel terén, de nem lenne Zsiga bá’ helyében, az már egyszer biztos. – Ennyi erővel rajtam sincs sok változás, az előbb felsoroltakon túl.  
Tér vissza a témához, mert elképzelni nem tudja, mi olyan nagyon más benne. Persze, minden nap látja a tükörképét, öt év pedig sok idő, mindketten felnőttek. Mondhatni. Érdeklődve dönti oldalra fejét, állát a tenyerébe támasztva várja az újdonságokat, mi minden történt Noellel az elmúlt évek alatt, a sejtelmes bevezetés csak tovább csigázza izgatottságát, zöldjeiben kíváncsiság csillan.
- Egy kis érzéked, mi? – egyenesedik ki ültében azonnal. – Azta, ez nagyon menő! Gratulálok – mosolya kiszélesedik, őszinte öröm sugárzik arcáról az első találkozásuk alkalmával még rejtett tehetség hallatán. Ez tényleg nem semmi! Csupa különleges ember veszi körül, gondoljunk csak a nővérére. Bezzeg nála az égvilágon semmi ilyesmi még csak fel sem ütötte a fejét, de kezd beletörődni, hogy a nagy átlaghoz tartozni sem akkora katasztrófa. Ugyanakkor bármi előfordulhat még… Ajkait összepréselve töpreng, mit mondhatna magáról, ami érdekes, az életében valamiféle mérföldkő, de lehetőleg nem szomorú. Nehéz kérdés. Vállat von zavartan, tenyerét a hűvös márványhoz simítja. – Ilyen kaliberű infókkal nem szolgálhatok… de nyilván sok mindent. A Beauxbatonsban tanultam korábban, rajongok azokért a vacak képregényekért, jógázom, akaratos vagyok és szeretem a napfelkeltét nézni a hajnali kávé mellett. Ja, és nem bírom a piát, szóval vigyázz azokkal… – Ha már egy nagy dolgot nem tudott kiemelni, jöhet a több, jelentéktelenebb, random morzsácska, közben pedig, utolsó szavánál mutatóujjával az érkező poharak felé bök, amit Zsiga bácsi egy, a korábbihoz hasonló mosollyal csúsztat le eléjük.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy ideje gondolkodott rajta, hogy meg kéne tanulnia főzni. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy a majdani férje hazaérkezik a munkából, ő pedig finom vacsival várja majd. Igen ám, elgondolni mindig könnyű, csak azután jön a valóság és pofátlanul belerondít a terveinkbe. De azért a saját ellátása szempontjából is jó pont lenne a főzés tudományának elsajátítása. De egyedül talán még a vizet is odaégetné, így egy társsal karöltve vágott neki a főzőtanfolyamnak. Úgy beszélték meg, hogy az étterem előtt találkoznak. Hay nem vette túl csicsásra a figurát, de azért igyekezett kicsit elegáns lenni, persze az időjárásnak megfelelően. Gyorsan le is trappolt Bogolyfalvára, az elé a bizonyos étterem elé. Nem látott előtte semmit, pontosabban senkit, aki úgy tűnt, mintha várna valaki, esetlegesen, netán, elképzelhetően pont egy vörös hajú, rellonos törpére. Ahogy az étteremhez ért, lecövekelt, hátratette kezeit, és elkezdett a talpán hintázni. Ide-oda nézelődött, nem különösebben a partnerét kémlelte a tömegben, csak úgy mindent megnézett, szemügyre vett, mondhatni "analizált". Kantáros nadrágja zsebéből néha-néha előkapta az okos-képernyős mugli-ketyeréjét és megnézte rajta az időt. Mugli ketyere? Milyen gyorsan elfelejtette a nevét annak a készüléknek, amit még néhány hónapja folyamatosan nyálazott. Hihetetlen, hogy a barátja halála mennyire megváltoztatta az életét. De nem, most nem akart rá és a szomorúságra gondolni. Ekkor észrevett a távolban egy hímnemű egyedet, amit felé közelít. Bizonyára ő lesz a főzőpartner. Hayley mosolyra fakadt, majd boldogan a fiú felé rohant, mintha csak ezer éve ismerné és a nyakába ugrott. Amint elengedte, előtört belőle a szóáradat.
- Júj, szia, biztos te vagy a főzőpartnerem, örülök, hogy megismerhetlek, én Hayley vagyok, de hívj csak Hay-nek, vagy Hay-linnek, vagy akár törpének is, vagy vörinek, vagy ahogy akarsz, mindegy, óh és téged hogy hívnak, bocs, hogy csak most kérdeztem, remélem te tudsz főzni, mert én még a vizet is odaégetem, jaj, de kis butus vagyok, hisz ha tudnál főzni, mit keresnél itt? -fakadt ki belőle egyszerre, szinte egy levegővel. Ahhoz képest, hogy kicsi, jó a beszélőkéje...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Már tavaly megígérte, mégiscsak most van igazán rá ideje, hogy beváltsa az ígéretét. Izabella kérte, hogy találkozzanak majd, egy kicsit beszélgetni szeretett volna, ő meg természetes, hogy egy volt háztárssal összeüljön egy kicsit. Úgy gondolta, hogy ez a hétvége megteszi majd, Zephyrinnek dolga akadt valahol az utolsó, ő meg már otthon bejelentette, hogy nem lesz. Így furán jönne ki, ha mégis hazamegy, ezért gyorsan dobott egy baglyot Izának, hogy találkozzanak.

„Szombat, 16:00, falatozó gyorsétterem. Ne öltözz ki, mert pizzázunk.
Reszelt héja.”

Reméli, hogy még emlékszik Iza a becenevére, amit az egyik kh-s hülyéskedéskor kapott tőle. Még délelőtt lefoglalt egy kis asztalt kettejüknek, ő pedig már meg is érkezett. Még van egy negyed óra este négyig, így egy narancslé társaságában merül el a gondolataiban. Zephyrine és Catherina, na meg a kviddics. Érzi magán, hogy két felé kellene szakadnia, de az lenne a legjobb, ha dűlőre jutna hamarosan az életével kapcsolatban. Ha csak tépelődik, mindenkinek fájdalmat okozhat,és hiába a kviddics, amint vége az edzésnek, vagy a meccsnek a gondolati újra a két lány körül forognak. Újra sóhajt egy nagyot és újabb kortyot gurít le a torkán a narancsléből, amiből még van egy liternyi nagyjából egy üvegkancsóban. Nem öltözött túlságosan ki, csak egy farmert vett, meg egy inget, rá pedig egy pulóvert. Reméli hamarosan megjön Iza és így végre elterelheti a figyelmét másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az üzenetet látva először, bevallom, nem tudtam mire gondoljak először. Az aláírásból rögtön levágtam, hogy ki küldte és meg is mosolyogtatott a dolog, elvégre nem hittem volna, hogy még ennyi idő után is emlékszik rá. Aztán tényleg eltöprengtem a dolgon, vajon mi is lehetett az ok, amiért megkaptam azt a levelet. A becenév után nem az volt az első gondolatom, amit még tavaly beszéltünk meg, illetve én beszéltem rá a kviddicsest, ő pedig belement egy olyan indokkal, hogy megkeres majd amint az ideje engedi. Azóta pedig sok idő telt el, és sok minden történt főleg velem az elmúlt időszakban, ami miatt örömmel mentem bele. Kellett egy kis nyugi.
- Soha ne mondd egy lánynak, hogy ne öltözzön ki - Semmi köszönés, semmi "jó látni téged" , durr rögtön bele a közepébe. Természetesen a belépés után rögtön hozzáigyekeztem, de helyet foglalás előtt azért ezt jobb volt tisztázni. Csak a reakciója után mosolyodtam el. - Egyébként szia. Jó újra látni.
Na, azért végül sikerült ezt is hozzátenni. Gyorsan ledobtam magam a vele szembeni székre, a kedvesen mosolyogó pincértől pedig kértem egy ásványvizet. Elvégre egyszer élünk, de akkor nagyon, nem igaz? Ahogy végignéztem Yaristán, talán a haján kívül semmiben sem változott. Ugyanaz a vidám tekintet, a gyönyörű kék szemek és a héja. Az biztos rajta marad még egy ideig, már ha rajtam múlik.
- Minek köszönhetem a kedves invitálást? - Valójában idejét sem tudtam már annak, mikor beszéltem vele legutóbb normálisan. Most már ismert kviddicses lett - eddig is az volt, csak na -, nekem pedig nem ilyen lazán kellene itt csevegnem vele, hanem hatalmasra nőtt csillogó szemekkel mellette a földön könyörögni egy autogramért, vagy még jobb; egy dedikált kvaffért. Kicsit meg is lepett, hogy egyik lány sem úszott már nyálban, mikor meglátta Yart belépni ide. Mert azért valljuk be, nem csak a kviddicses teljesítménye figyelemfelkeltő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A várakozás öröme. Egyébként nem szeret várni, nagyon nem, és ő is pontos általában. Persze ő tehet róla, hogy jóval korábban érkezett, de már nem tudott mit csinálni magával, tényleg. Egyedül üldögélni, meg gondolkodni nem a legjobb ötlet most, inkább sétált egyet, meg kirakatokat nézett – Viko kviddicsboltját is megbámulta, persze bujkálva, nehogy észrevegye a tulaj – és sokkal korábban befészkelte magát a helyükre. Illetve befészkelte volna, de még volt vendég, rájuk még 10 percet kellett várni. Most már negyed órája ücsörög és újabb pohárral tölt a gyümölcsléből. Ha ez így halad nem lesz éhes, az pedig elég ciki lenne.
De megússza, mert Iza berobban a helyiségben és sokan utána is kapják a fejüket, hiszen nagyon csinos ő is. ~ Tényleg régen találkoztunk. ~ Tavaly ugyan nem tudta megfigyelni őt, hiszen csak kviddicstalárban látta és azon védőfelszerelés is van. Persze nem bámulja meg, mint mások, csak átsiklik rajta és már a szemeibe is vigyorog.
- Megjegyzem - teszi szét a kezét, de továbbra is vigyorog. Most nem tudja eldönteni, hogy Iza kiöltözött-e, vagy sem, így csak a szavaiban tud bízni. Ezek szerint igen. Mi tagadás jól áll neki ez a szerkó.
- Szia Mizus. Téged is, még szép! – folytatja vigyorogva, miközben a lány rendel magának egy vizet. ~ Nem lesz egy nagy hányós party, az már biztos. ~ Nevetgél magában, és felemeli koccintásra a poharát.
- A régi barátokra – miután megtörtént a kocc, le is húz valamit és Iza elé teszi az egyik kikészített étlapot. Ő maga persze már végignézte vagy háromszor az egészet, és biztosan pizzát fog rendelni. Mint megtudta van alacsony szénhidráttartalmú tésztás is, az most pont jó lesz neki.
- Megígértem, nem? Igaz, így is szégyellhetem magam, hogy egy egész év kellett hozzá, de ha itt vagy, akkor remélem megbocsájtható – figyeli érdeklődve a lányt. Ezt nem tudja jobban ragozni, ez az igazság. Sajnos a sok utazás és edzés és miegymás mellé nem nagyon fér már bele semmi, ez most egy kivételes alkalom.
- Hogy vagy? Mesélhetnél valamit, annyira kiestem az itteni dolgokból. És veled is biztos sok szuper dolog történt. Például minden bizonnyal még jobb őrző vagy és döngenek körülötted a méhek… - kacsint egyet, de rájött, hogy nem biztos, hogy jó a téma. Mert ha Izabella visszakérdez, nem nagyon tud mit mondani, illetve nem nagyon akar. Az ő lelkében is kavarognak az érzelmek, leginkább az a baja, hogy nem akarja, hogy Catherina érzései megcsömörüljenek, vagy rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista

Olyan furcsa volt így látni Yart, nem kék talárban, vagy pedig abban az öltözetben, amiket a játékvezetők szoktak hordani - igazából fogalmam sincs mit hordtak és hordanak még a mai napig, sajnálatos módon nincs alkalmam azt nézegetni, de hát biztos rajtuk is van valami, ami véd a gurkók ellen ha esetleg a bestiák játékosnak néznék őket. Mert megeshet, tuti.
- Nem hittem volna, hogy emlékszel még rá - Mosolyodtam el a koccintást követően. - Nem haragszom, akkor is mondtad a csúszást, számoltam vele, hogy nem rögtön másnap futunk össze.
Azzal viszont nem számoltam, hogy végül mégis sikerült sort kerítenie rá, és, habár nagyon örültem neki, kicsit nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Végtére is egy kviddicssztár ült velem szemben, minimum körbe kellett volna ugrálnom már az első perctől fogva, az viszont nekem kicsit furcsa lett volna. Még bőven levitásnak számított, mikor én idekerültem, és azt hiszem sosem fogok tudni úgy tekinteni rá, mint egy sztárra. Mert persze, tehetséges, de nekem mindig is az a reszelt héja marad, akit sokszor kiidegeltem ezzel a becenévvel.
- Amint látod, még élek. A múltkori óta szerencsére elkerültek a gurkók, de nem tudok semmi biztosat mondani, lesz még meccsünk - Az ajkamba harapva nevettem fel, közben lopva azért az elém tett étlapra is pillantottam, elvégre közben azt is megkaptam. - Hogy jobb lettem-e, azt nem tudom. Igyekszem és próbálok száztíz százalékosan játszani, csak Dasha távozásával én lettem a kapitány és kicsit hirtelen szakadt a nyakamba minden. A méhek meg...azt inkább hagyjuk.
Mielőtt még jobban belemehettünk volna a dologba, megráztam a fejem és pár percig az étlapba temetkeztem. Semmiképp sem akartam erről a témáról beszélni, épp elég volt a bűntudat, ami belülről szép lassan szétmarcangolt. Beszélni viszont nem akartam vele. Nem tudtam, mit mondhattam volna neki. És azt hiszem nem telt még el elég idő, hogy kitombolhassa magát.
- Na, de mesélj, veled mi újság? Csodálkozom, hogy nem toporog már itt húsz lány aláírásért könyörögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Hát, ami azt illeti, nem. Dehogy felejtettem. Sőt, még Dashának is jövök eggyel, azt hiszem. Hankával mi van? Nem láttam a meccseken – pedig emlékszik rá, hogy a lány mennyire örült a dedikált kvaffnak. Újabb kortyok és máris koccintás, ez eddig remekül megy.
-A gurkók már csak ilyenek. Engem is szeretnek – vigyorog, mert pont két hete volt egy nagyobb balesete a vaslasztival. Három napig nem tudott magáról, de nem vette nagyon fel, és el sem a kedvét. Megesik, hogy a hajtó leesik, ilyen a kviddics. Legközelebb majd jobban figyel. Közben kiválasztja a pizzát, megjegyzi, hogy a 46-os sorszámon fut, és reméli, hogy gyorsan el is készül majd. Desszertet majd utána fog rendelni. Izabella kitérő válazt ad a fiúkkal kapcsolatban, ez megkönnyíti a dolgát valószínűleg. Ő is kitérhet majd, hála Merlinnek.
- Gratulálok, megérdemled a kinevezést! Oké, hagyjuk – mosolyodik el, majd megjön a pincér és bemondja a sorszámot, és vár, hogy Mizus is leadja a rendelést. Eléggé belebújik, amit azt illeti, csak a szőke fürtök bukkannak ki. ~ Kicsit lekésted már haver, nem gondolod? Meg amúgy is, nyughass! ~ Figyelmezteti magát, de jó érzéssel gondol a levitásokra. Jó fejek voltak, segítették beilleszkedni, miután házat váltott. még Dolánszkyval egyszer szerenádot is kaptak ketten, az nagyon nagy poén volt.
- Szóltam nekik, hogy adjanak nekünk egy órát. Egy kicsit duzzogtak, de megértőek voltak – mondja teljesen komolyan, mintha ez lenne a természetes. Persze vár egy kicsit, hogy mit reagál Iza, majd vigyorogni kezd.  Újabb kortyok és sóhaj, ez mostanában eléggé jellemző rá.
- Remélem, elfelejtik, nem bírom a tömeget – füllenti, mert ha nem bírná, nem játszana ezrek előtt.
- Semmi egyébként, élek, mint hal a vízben, vagy, hogy mondják a muglik – vonja meg a vállát, mert ő sem kívánja megosztani a balsejtelmeit, vagy éppen azt, hogy őrlődik. Mizus valószínűleg amúgy sem erre kíváncsi.
- De legalább sok szép helyen járok. Amúgy nem úgy volt, hogy nekem valamit alá kellene írni? – kérdezi, miközben a pizza megérkezik. Megvárja, míg kiszolgálják őket, megnézi magának a másikét és irigykedik egy sort.
- Jó étvágyat! Van valami izgalmas a Levitában? Ki a házvezető most? – talán még mindig Dol, a kislányos arcú nő, amellett hogy titkot őriz vele, egészen bírja is. Közben felszeli a pizzáját és nekilát az evésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lelkizős. Amit agyon sokszor, kb. mindig el akarok kerülni. Kell nekem jártatnom a számat... Mivel nem akarok mesélni, így csak megrántom a vállam, meg egy picit megrázom a fejem, talán ennyi is elég lesz. De már sokáig mentem. Ezt nem fogom tudni kimagyarázni. De érdemes egy idegenre bármilyen titkot rábízni? Vagy ez nem is titok, csak az én felfogásom szerint?
Csak nem hagyom nyugodni a témát, így végül úgy döntök, hogy akkor tessék, kitálalok, vesztenivalóm úgysincs...
- Nem megy túl jól, mert nyílt titok, hogy mi vagyok, és így sosem tudok nem a központban lenni, főleg, ha valakivel összefutok, aki nem lány. És nem tudom másik szemszögből nézni azt, amit látok. Mert fogalmam sincs, hogy ki is vagyok. Vagy ki lehetnék. Netalántán ki leszek. Ha bármi sejtelmem lenne arról, hogy nem lesz belőle bajom, hogy "normálisként" viselkedem, hidd el, nem lennék ekkora civakodásban önmagammal.
De bármilyen tippet szívesen meghallgatok, ami segíthet, és ráadásul még nem próbáltam. Ilyen viszont nem lesz túl sok, szóval inkább csendben maradok, hátha lecsendesedik ez a téma...
... hogy aztán valami hasonló kényelmetlen kerüljön elő, de ez máshogy kényelmetlen, inkább olyan izé. Grace fényképezett, de az mégsem olyan volt, és nem is tudtam volna mit tenni ellene, hiszen már azelőtt is kattant a vaku, mielőtt bármit szóltam volna. De várjunk csak... Ugye nem élt vele vissza. Ha visszamegyek, majd beszélek vele.
- A valódit sem, meg a festettet sem. Félek tőle.
Azt hittem, eddig nyilvánvaló volt, hogy nem akarok tükörbe nézni, de ezek szerint mégsem. Nem baj, a higgadtságom (még) megvan, így tudok válaszolni minden ingerencia nélkül.
- Mert az már majdnem ugyanaz, mint a tükörkép.
Talán ennyi elég lesz magyarázatnak, de azért várok még pár pillanatot, hogy be is bizonyosodjak róla, és ha semmi egyéb nincs, akkor tényleg vidámabb vizekre próbálok evezni. Vagyis számomra érdekesebb dolgok felé.
- Miért próbálsz meg nekem segíteni? Elvégre nem is ismersz annyira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista

A kezdetekben még bennem lévő rossz érzés lassanként eltűnt, főleg mikor a kviddics került szóba.
- Mindketten elmentek a suliból - Utóbbi elég rég tűnt már el a kastélyból, míg előbbi mostanában. Érthető tehát, hogy Yar miért nem látta a szöszit a meccseken.
- Naa, akkor nem vagyok egyedül. De jó. Pedig már kezdtem aggódni, hogy csak engem sikerül nekik mindig megtalálniuk - Én igazából már annak is örültem volna, ha az ellenfél térfelén marad mindkét gurkó, és nem minket támad be. Egyikünket se. Az a legrosszabb, mikor látod magad felé repülni, és tudod, hogy senki sincs aki megmenthetne. Olyankor próbálkozol te, de az esetek többségében a gyógyítónál végzed. Én pedig már túl sokszor kerültem fel a gyengélkedőre ilyen-olyan esetek miatt, így bizonyára nem csak én vagyok az egyetlen, aki azt várja, hogy ez befejeződjön. Közben sikerült választani is, egy sima, hétköznapi sonkás-kukoricás pizza mellett tettem le a voksom, és miután elvitték az étlapokat, tudtam újra Yaristára figyelni. Aki közben még a rajongós kérdésemre is megadta a választ.
- Ahhoz képest, hogy nem bírod a tömeget, százak előtt játszol a pályán...Egyébként én is így vagyok vele - Kicsit ellentmondást éreztem nem csak az ő, de az én szavaimban is. Sok szép helyre meg én is nagyon szívesen járnék, de közben biztos hiányozna a kastély, az ismerős folyosók és az oly jól ismert kviddicspálya, a szurkolói páholyról nem is beszélve. Meg sem tudnám számolni, hányszor mentem ki megnézni egy meccset, na meg szurkolni valakinek.
- Öööö úgy volt? - Emeltem fel tekintetem az elém rakott pizzáról, aztán hunyorogva gondolkodni kezdtem. Tényleg erről volt szó, vagy összekevert valakivel? Egy másik Izabellával. Meglehet.
- Köszönöm, viszont. Izgalmas? Az van bőven. Majdnem betörtek hozzánk, aztán beáztunk, és jó sok időbe telt visszaállítani mindent, Dol elment a suliból, ezáltal Tilda lett a házvezető, Warren prof pedig a helyettese. Eddig sem voltunk valami nagy bajkeverők, de azt hiszem ilyen helyettessel a nyakunkon kétszer is meggondolja magát minden kék. Na meg persze én is nagyon szívesen büntetek - Angyali mosolyt varázsoltam az arcomra, közben visszapillantottam az elém helyezett ételre és rögtön megjött az étvágyam. Szinte hallottam a gyomrom korgását, ahogy elkezdtem felszelni a pizzát. Szinte.
- Na és a csapattal mi újság? Nyeritek a meccseket? - Maradjunk akkor már a kviddicsnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A hír kissé lelombozza, bár igaz, hogy Iza nem említette, hogy a kviddicset is abbahagyták volna.
- Igazán kár, tehetségesek voltak, Dasha mindenképpen – összeszorítja az ajkait és egy kicsit megingatja a fejét. Nem mindenkiből lesz játékos, de a Bagolykőben egészen tehetségesek játszanak, nem is érti, hogy a válogatott, miért nem innen szerzi a játékosait, vagy támogatja őket valahogyan. A gurkókra elmosolyodik, ő nem egészen így értette. Számára a játék része, és az izgalomfaktort fokozza, na meg a koncentrációra rengeteget kell fordítani. A kviddics ettől lesz komplexebb, hogy nem csak az ellenfelektől kell tartani.
- Ha megbarátkozol velük, elkerülnek majd. Tisztelni kell őket, nem félni, különben észreveszik és rámennek a félénkebbekre – kacsint egyet, bár ez csak amolyan okoskodás, hiszen a gurkóknak nincs lelkiismeretük. Mégis, ha másképp állsz hozzájuk, talán jobban tudsz rájuk figyelni, kevésbé fognak „szeretni”. Persze ha jobb vagy a többieknél, azt az ellenfél is megérzi, és akkor nyilvánvalóan kipécéznek maguknak. Yarista szerencsére hasonló képességű, vagy jobb csapattársakkal van körülvéve, így az ellenfél már csak arra figyel, hogy épp kit kell kivonni a forgalomból, nincs első prioritása a terelőknek.
- Bírom én, amíg nem akarnak túl sokat tőlem. Vannak dedikálási napok, szerencsére nem sok egy évben, akkor aztán van haddelhadd. De azért van ennek előnye is, például most sem zavarnak, aminek nagyon örülök – felemeli a poharát Mizus felé, majd iszik még egy kis kortyot. Szerencsére elkerülik a nagy tömegek a hétköznapokban, ennek nem tudja, hogy mi az oka, de biztos benne, hogy a csapat gondoskodik róla, hogy ne nagyon találjanak rá. Na, meg a hoppanálás is csodákra képes, szegény mugli sztárok, akik ezzel nem rendelkeznek, rettenetes életük lehet, Yarista szerint. Viszont kényelmesen él, megvan mindene, így tulajdonképpen van elég kompenzáció.
- Azt hiszem, de lehet, hogy tévedek. De ha nincs, hát nem baj, az úgyis csak ürügy lett volna, hogy egy régi ismerőssel találkozhassak – vigyorog, és közben megjön a pizzájuk is. Élvezettel kezd neki és el kell ismernie, hogy nagyon finom. A magyar konyhát amúgy is jobban kedveli mindennél, de sajnos Skóciában erre kevés az esélye. Catherina szokta néha meglepni ilyesmivel, de erről valószínűleg le kell mondani. Kicsit el is komorodik és gépiesen kezdi enni a pizzát, miközben hallgatja a beszámolót.
- Jól van, nem unalmas az élet. Warren az a defenzor? Mintha úgy rémlene… mindig szerettem meglógni a prefik elől, nagyrészt sikerült is. Ne tud meg milyen kommandók voltak, és miket csináltunk – vigyorodik el végre, mert tényleg voltak nagy balhék. Bár a kviddicses Rellon-Navine-s balhét nem igen fogja felülmúlni semmi. Mármint amiben ő részt vett. A régi szép idők.
- Nagyrészt nyerjük. Egészen jó csapatunk van, szeretek ott játszani. Majd küldök neked két jegyet, ha szeretnéd – és valóban. Mindig szokott nála lenni egy-két jegy, de most nem hozott. Soká lesz a következő, két hét múlva, egyelőre még csak a fanatikusok szerezhetik meg, ő csak a meccs előtt kap majd párat. Gondolja, nem szeretne egyedül menni a lány, meg ki tudja, hogy a méhek… Ő sem szeretett egyedül menni sehova, mondjuk pont a kviddicsmeccs az más kategóriát képviselt.
- Te idén végzel ugye? Holló bá kitesz magáért megint biztos. Én hogy paráztam, ne tudd meg, de annál könnyebb volt azért… - igen, de nem volt könnyű. Sokat tanult rá, és azt hitte meg fog bukni. Sajnos az egyik évben a felix felicist felhasználta a vizsgákra, pedig akkor jól jött volna, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Én is örülök.
De ezt csak úgy magában merte kimondani. Gondolatban sokkal bátrabb volt a lány, néha azt kívánta, bárcsak a fejébe látnának az emberek a megfelelő pillanatokban, úgy legalább nem kellett volna megküzdenie a kommunikációs defektjeivel. Bár, néha annyira kuszák voltak a gondolatok, hogy Abi is alig bírta követni őket.
Most is össze-vissza volt kicsit minden. És mégsem. Nehéz volt rá magyarázatot találni.
Zavartan nevetett Ádi frappáns válaszára a titkos italokat illetően. Rendesen el is pirult a lányka. Nem mert a fiúra nézni, már amiatt is zavarban volt, hogy zavarba jött az előbb. Helyette ismét a süteményre koncentrált, mintha azon múlna az élete, hogy milyen pontosan választja le a villával azt a kis falatot az egészről.
Épphogy a szájába került a narancsos csokicsoda, Ádi kijelentette, hogy gyereke lesz. Abi a hírt heves köhögőrohammal reagálta le, majd szalvétáért nyúlva lerepítette az asztalra szerencsétlenül letett villáját, pár "szabadok vagyuuunk" ujjongást hallató sütimorzsa társaságában, a földre. Szerencsére a cukrászda eléggé tele volt ahhoz, hogy az evőeszköz landolását csak kevesen vegyék észre. Abinak az is épp elég volt, sőt.
Közben magyarázatot is kapott az iménti kijelentésre. Ő is szívesen magyarázkodott volna, hogy nem azért kezdett ám el köhögni, és nem azért repítette el azt a szegény villát, mert... mert Ádám azt mondta, amit. Nem, nem ám.
Megsemmisülten ült ott, nem is mert felállni.
Most biztos idiótának nézi őt Ádám.
Nem mintha nem látta volna még bénázni őt a fiú. Csak az eddig Abinak nem tűnt fel. Ám most minden olyan iszonyatosan fontosnak tűnt, mindent felnagyított... nagyon nem szerette volna azt, hogy Ádám meggondolja magát és visszavonja, miszerint örül, hogy itt van, vele.
Nem szólalt meg inkább, csendesen nézte végig, ahogy az italt elé teszik, az imént elejtett villa társaságában.
Egy halk köszönöm. Pohárbámulás.
Senki nem készítette fel. Senki nem mondta el neki, hogy ilyen rettentően szerencsétlennek fogja érezni magát.
Jó, igaz, ki is figyelmeztethette volna őt? Hisz senkinek nem mesélt még arról, hogy őt bizony életében először randira hívták. Talán jobb is.