Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Igyekszem nagyon elviselhető lenni. Szerintem egyébként jól csinálom. Kicsit randiszerűen kezelem, de olyan koreai stílusban. Még csak hozzá sem érek, hiszen nem szereti. A választással viszont a segítségét kérem. Mert bár ismerek bűbájokat, amivel lefordíthatnám magamnak a menüt, ha már együtt jöttünk, akkor szeretnék beszélgetni. Ez nem lehet olyan szörnyű.
- Teát. Zöldteát - válaszolom egyszerűen, aztán próbálom megkeresni az ilyen jellegű teákat az itallapon, és kitalálni, hogy a sokféle ízesítés közül melyik lenne a jó. De itt már biztos szükségem lesz a javaslatára, meg az értelmezésére, hiszen minden íz megnevezést még nem ismerek magyarul.
- Van amit ajánlsz? Vagy elmondod milyen vannak? - kérdezgetek, és ha mond pár javaslatot, akkor lehet az alapján már rendelni is tudok majd.
Figyelem, ahogy a menüt nézegeti és közben a kezét tördeli. Kedvem lenne rátenni a kezem a kezére és megállítani, de helyette, az államat támasztom meg a tenyeremben, így biztosítva, hogy véletlenül sem érek hozzá.
- Ideges vagy? - kérdezek ismét, mert ez tűnik lehetséges magyarázatnak, bár nem teljesen értem miért ideges. Vagy ha a helyzet teszi azzá, akkor miért jött el? Sok ilyen és ehhez hasonló kérdés felmerül bennem, egyelőre viszont nem faggatom tovább. Valamiért mégis úgy érzem, talán szeretne róla beszélni. Kis idő után kényszerítem magam, hogy az ablakon nézzek ki, s ne őt bámuljam. Sóhajtok egyet, aztán ha jön egy pincér, leadom a rendelésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hmm... Érdekes. Tetszik! – mosolygok rá, ahogy azt mondja, nincs kedvence. Bár az írók kapcsán többnyire egyet értek vele, attól nekem még van kedvenc könyvem. És igen. Az író többi műve feleannyira nem fogott meg, mint az a bizonyos. Az viszont... Inkább nem megyek bele. Napokon át tudnék áradozni róla. Magyarul persze nem... de csak idő kérdése. Azt hiszem, el olvasom magyarul is. Gyakorlásnak.
- Remélem – mondom bólintva, és a nyelvi hibáimat egy időre félre teszem. A lányra koncentrálok velem szemben, egészen addig, amíg meg nem érkeznek a finomságok, amiket rendelt nekünk. Közben pedig sikerül megértetnem vele, hogy nem zavar, hogy a teánál többől fog állni a rendelés. S talán el is hiszi nekem. A mosoly, ami az arcára ül ki megnyugtat. Egyre inkább tűnik őszintének, még ha jelenleg nem igazán tudok reális képet alkotni róla akkor is.
A sütivel együtt szótanulás is kezdődik, s bár engem először csak az eper érdekel, kifejezetten tetszik, hogy ő rögtön az összes többi gyümölcsöt is megemlíti. Ugyanakkor bármennyire is érdekel és szeretném tudni nem tudom ilyen gyorsan feldolgozni a szavakat, kénytelen vagyok őket leírni. A hibáimat ő kijavítja, így nyugodtan falatozhatunk és ihatunk tovább.
- Egés... Neked is! – vágom ki magam, mielőtt beletörik a nyelvem a szóba, amit az egyik legnehezebbnek vélek, amióta csak magyarul tanulok. Aztán gyorsan a számba tömök egy kis süteményt. Valóban finom, de a kedvencemtől még messze van. Mégis jóízűen eszegetem. Valószínűleg megint elfelejtettem enni, na mindegy.
A sütemény után kell egy kis tea is, aminek elsőre nem is igazán érzem az ízét, hiszen még a süteménnyel keveredik. Másodjára viszont meg tudom állapítani, hogy lehetne több benne az áfonya. S engem is elégedettséggel tölt el, hogy puskázva bár, de sikerült a megfelelő szót, a reakcióból ítélve, megfelelően kijetenem. Habár, a szavai után a mosolya, elbizonytalanít.
- Biztos jól mondtam? – nézek rá kérdőn és remélem, eltűnik a furcsa kifejezés az arcáról.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Boldog mosolyra húzódik a szám, hogy szerintem jól mondtam a szót és ennek fényében lelkesebben eszem tovább. Hiába, az apró örömök az életben a legjobbak. Legalábbis úgy emlékszem, hogy van valami ilyesmi mondás, aztán lehet, hogy tévedek. A kérdésre felkapom a fejem és lassan bólintok. A hülye poént, hogy már kérdezett nem sütöm el, engem mindig felbosszant. Az ember udvarias próbál lenni és akkor egy ilyennel a kedvét szegik.
Az újabb kérdésre először pislogok kettőt. Már majdnem visszakérdeznék, hogy mit tudok mióta? Amikor megértem miről beszél, de a biztonság kedvéért, még makogok valamit.
- Már hogy te... ? - nem fejezem be, hátha nem akarja nagy dobra verni, bár nem tudom mennyire lehet az ilyesmit titokban tartani. Egyelőre szerencsés, hogy nem jött ide senki, hogy megpróbálja lecsapni a kezemről. Bár azt is meg kell hagyni, hogy nála azért nem annyira erős ez a dolog. Még ha érzem is. Jóval könnyebb visszafogni magam, mint Kitten miatt.
Ha megerősít, hogy ez érdekli, akkor elgondolkodva elhúzom a számat. Lehunyom a szemem, hogy ne zavarjon a gondolkodásban az igéző pillantása, aztán az ujjaimmal mutogatva magamnak, visszafuttatom az agyamban a dolgokat, hogy is jutottunk ide. Valószínűleg tök feleslegesen, hiszen tudom a választ, csak biztosra akarok menni. Szeretnék vele őszinte lenni, hiszen neki ez fontos. Legalábbis gondolom, hogy az.
- Odajöttél, rám néztél. Akkor kezdtem érezni. Mint a pillangók a gyomrodban... - próbálom elmagyarázni egyszerűen - Felismerem az érzést. Nem olyan, mint amikor tényleg szerelmes vagy. Az nem jön ilyen gyorsan.
Nálam legalábbis nem. Mások nevében nem tudok nyilatkozni. De van különbség. Ez az érzés kellemes, rózsaszínködként ölel körbe, és hajlamos elvakítani is, de mégsem olyan, mint amikor természetes módon esik szerelembe az ember. Mondanám, hogy a varázslat miatt, de nem értek hozzá. Csak az érzéseimet ismerem. De hogy neki mennyire felel meg ez a magyarázat nem tudom.
Kipillantok az ablakon, s valamiért késztetést érzek rá, hogy folytassam.
- Én jöttem ide Angliából egy véla elől. Vicces rögtön valaki hasonlóba belefutni - fordulok vissza hozzá, és valóban nevetek picit, bár talán érzi ő is, hogy annyira nem dob fel a dolog.
- Te vagy kedvesebb - fűzöm még hozzá, mosolyogva, aztán iszom még a teámból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Felnevetek a tűzgolyós példáján. Nem tudom miért, mert annyira nem vicces. Talán az érzés miatt, amit kivált belőlem. Azt már biztosan tudom, hogy egyes dolgokra ilyenkor máshogy reagálok, mint tenném, de a közelében nehéz bárminemű megállapítást tennem.
- Azért hasonlíttok. Ő is... - elgondolkodom, mi a jó szó. Nem szeretném megbántani, de tartok tőle, hogy meg fogom tenni, mégis kimondom - olyan... bezárkózott?
Félig kérdőre sikerül a szó, így ő is érezheti a bizonytalanságomat. Mindenesetre nem firtatom a dolgot. Az, hogy elsőre ilyen könnyedén eljött velem, számomra nagy dolog. Értékelem. Nem mondom, hogy jobban próbálkozik, mint Kitten. De azért úgy látszik, kezd feloldódni.
- Mondtam már, hogy ez nem te hibád - megvonom a vállam - senki nem választ, hogy mit... öhm... - nem jut eszembe az örököl szó, így a számat kezdem böködni az ujjammal és azon agyalok, hogy írhatnám körbe, valahogy egyszerűen. Végül azt mondom - mit kapsz te szülőktől.
Én sem kértem soha senkitől, hogy különös érzékem legyen a zárakhoz, vagy hogy kleptomániás legyek... Mondjuk, hogy utóbbi öröklődik-e azt nem tudom, de amennyit apámról tudok, az alapján könnyen lehet, hogy ő is az volt. Más dolog, hogy én most épp nem érzek késztetést, hogy ellopjak valamit. Túlságosan leköt, ami Zoé iránt van bennem.
- Gondolod, így jobb? - kérdezem meg, ahogy azt mondja, nem mondta el senkinek sem, hogy mi a helyzet. Ebben nincs tapasztalatom, bár azt is tudom, hogy Kitten sem mondogatta. Igaz, az ő esetében, jóval egyszerűbb volt a dolog. Bárki, aki kicsit is képzett, levágta volna. Ha nem is akkor, amikor mellette volt, utólag biztosan.
Kicsit hosszabb csend áll be. Én valahogy nem érzem szükségét, hogy beszéljek, beérem azzal is, hogy nézhetem. Ez persze roppant idegesítő lehet számára, igyekszem is rendszeresen kinézni az ablakon és körbe kémlelni a cukrászdában, de így is úgy is, mindig rajta tartom a legtovább a szemeimet.
- Nincs mit. Te ajánlod, jönni ide. Jó ötlet volt. Nekem is ízlik minden - felelem, aztán eszembe jut, hogy esetleg célozni szeretett volna valamire... - Oh, mennél? Kérsz nem még valamit?
Kérdezem egy próbát téve, hátha marad még. Örülnék neki. Legalábbis jelenleg azt gondolom örülnék. Utólag nem biztos, hogy ezt gondolom majd. De az utólag még jóval odébb van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelmesen hallgatom, és próbálom megérteni. Részben értem. Én más miatt, de elég gyakran voltam a figyelem központjában. Igaz engem sosem zavart, próbáltam a magam javára fordítani és általában sikerült is. Mégis azt hiszem, valahol belül értem.
- Szóval... Lehetnél otthontanuló... – fogalmam sincs, hogy mondják ezt itt, de remélem érti, hogy arra célzok, lehetne olyan diák, aki otthonról tanul és csak a vizsgákra megy el. De valami miatt, ez biztosan nem fekszik neki. Rámosolygok, aztán megkérdezem. – Vagy az túl magányos?
Erre tippelek, hogy bármennyire is nem szereti ha ő van a középpontban azért egyedül lenni sem szeret, még akkor sem, ha próbálja ezt a benyomást kelteni. Aztán ki tudja, lehet tévedek. Ettől azonban nem lesz kevésbé szebb és nem lesz bennem kisebb a vágy, hogy lefesthessem.
- Miért? Mi nem tetszik a tükörképeden? – kérdezem, mert mégis csak meglepő, hogy egy szép vonásokkal megáldott nő, ne szeressen a tükör előtt bíbelődni. A másik dologra, felhúzom a szemöldököm és elmosolyodom. Bár még nem tudom miről van szó, a bennem dúló érzések hatására, bármire képes lennék. A tudatom egy hátsó részében pedig, tetszik, hogy vannak ilyen meglepetései és hogy nem adja magát olyan egyszerűen.
- Mi a feltétel? – kérdezek vissza és várakozóan pillantok rá. Remélhetőleg nem kér semmi megvalósíthatatlant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Visszafestettem a hajam barnásra. Úgy döntöttem ideje lezárni a szőke korszakot és komolyodni kicsit. Elvégre lassan két diplomám is lesz vagy mi. Egészen felnőtt vagyok. Ki is csíptem magam. Fehér, simulós ing, fekete nadrág, ami épp csak nem túl feszes, és így pont kényelmes. A zakóm lazán a vállamra vetve. Zöld karszalaggal virítok, és igazából fogalmam sincs, mit keresek itt. Elég régóta tudom, hogy a Valentin-nap a legnagyobb baromság a világon, de ha mást nem arra jó, hogy szórakozzak kicsit, nem? Elvégre, ha valaki más rózsaszín karszalaggal - vagy zölddel - úgy dönt, akkor még jól is érezhetjük magunkat együtt. Ez az, ami itt tart, aztán pedig egész érdekes lesz a dolog. Feldobnak egy licitet - ami egyébként kifejezetten morbid nekem, mert emberekre licitálunk, és hát khm... - én pedig azon kapom magam, hogy rögtön az elején bedobok Theonra 5 sarlót. Nem gondolom végig, meg sem fordul a fejemben, hogy ennyi elég. Olyan árakat dobnak be másokra, hogy csak nézek. Vajon mit tud egy-egy ember, hogy így megvesznek értük? Mert kötve hiszem, hogy jótékonykodni akar mindenki ennyire. Ahhoz nem kell ilyen Valentin-nap meg semmi hasonló. Tőlem ezeket a dolgokat amúgy is havi szinten vonják, vagy hogy mondjam? Ilyen automatikus a dolog, csak úgy leemelhetik a galleonokat a számlámról. Támogatok én mindent, még saját kis jótékonyság alapítványom is van, csak éppen nem híresztelem. De a boltban van kint róla infó, egy-egy művész palántának, aki betéved magam adom a kis kártyát. Na de... visszatérve. Beszélgetek pár emberrel, a rózsaszín szalagosokat viszont láthatóan ijeszti a zöld, ami szerintem vicces, de az is esélyes, hogy így végül egyedül maradok. Maradnék, mert a licit végére senki más nem ad le pénzt Theonra én pedig arra kapom fel a fejem, hogy kihirdetik, hogy én vihetem el pizzázni. Hmm... Érdekes.
- Szia szépfiú! Mit gondolsz ki bírsz két órát, úgy hogy csak pizzát eszünk? - hajolok közel hozzá, lábujjhegyen állva, a fene, hogy ilyen magas. Jó tudom én vagyok alacsony. Hülye gének. Na de, mennyi lehet ez? tíz centi? Azért legalább nem kell attól félnem, hogy elesek. Határozottan lehetne rosszabb is.
- Jössz? - nézek rá kihívóan, és még a karom is nyújtom, mert no mégis csak randizunk vagy mi. Lol. Így akarok én tanár lenni... megrontom a jövőbeli diákjaimat. Jó kezdés. Remélem a vezetőség hamar elfelejti ezt. Egyébként is csak jótékonykodom, meg bohóckodom. Ezt pedig senki sem veszi be.
- Milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, ha mellém szegődik, meg ha nem akkor is. Bár akkor kénytelen leszek a vállamra kapni és elcipelni a pizzériáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Vicces vagy - mondom neki nevetve, ahogy azt mondja neki meg van a napi adagja. Közben pedig a zsebembe nyúlok és kihúzom a két kártyát, amit két zöld karkötőstől szereztem. A lány elég rámenős volt, a férfi valamivel félénkebb, azt saccolom, most először vállalhatta fel, hogy inkább a zöld kategória, de nem firtattam. A kártyán az elérhetőségük, így nekem is meg van mondhatni a napi adagom - Látod, van B meg C tervem is - libbentem meg a szemei előtt a lapokat aztán gondosan visszateszem őket a zsebembe, mert ha nem is ma, holnap meg egy hét múlva is jól jöhetnek még. Sosem lehet tudni. De azért vigyorgok én Theonra is, mer élvezem, ahogy a hajamba túr. Legutóbb még szöszi voltam, most barna, élvezem ha így is nyúlkálni akarnak hozzá. Pedig tudom sokan utálják. De na, meg tudom mosni, ha koszos lenne... szóval semmi gond.
A pizzáról kérdezem útközben és a válaszán is csak nevetni tudok. Pasisan. Jó szöveg.
- Még szerencse, hogy én nő vagyok - felelem még mindig nevetve, majd hátrapillantok a fenekére, amit riszál - habár... lehet mégsem én vagyok az - nézek fel rá, kihívóan, mert hát, mégis csak a lányok riszálják így a hátsó felüket. No nem baj. - Megoldjuk, te eszel valami húsos borzadályt én meg valami finom zöldségeset. Vagy hármat. Mégis csak két óránk van vagy mennyi. Az sok nem? - magyarázok, de az idő kapcsán azért elbizonytalanodom. Nekem a telefonom az életem, ha az nem mondja meg mindig, hogy mit csináljak nem lennék ott időben sehol sem. De hát na. A számok bonyolult dolgok. Az okos telefon meg okos, mert ha én nem is értem néha, hogy mit kérdezek tőle, azért a készülék tudja. Éljen a mugli technológia.
Szerencsére hamar megérkezünk a pizzázóba. Kivételesen nem érdeklődöm hol szeretne ülni, biztosan tudom, hogy bár sötétedik azért nem ülök ablak mellé, ez már csak ilyen megszokás, inkább a sötétebb zúgok felé húzok, így egy hátsó, félreesőbb asztalt szemelek ki és ahhoz tartok. Lazán dobom le a zakóm az a székem támlájára, aztán megvárom amíg Theon is helyet foglal azután ülök le én is.
- Hey google, ébresztő, két óra múlva - mondom a telefonomnak, ami szépen vissza is szól, hogy beállítva, én pedig elégedetten teszem el - No, akkor mesélj valamit - nézek a srácra félredöntött fejjel, aztán amikor megjön a pincér, akkor egy zöldséges pizzát kérek, megkérve, hogy még véletlenül se tegyenek rá húst, viszont duplázzák meg rajta a spenótot. Mellé rendelek még egy narancslét, aztán újra Theonnak szentelem a figyelmem. Nem tudom miért, de nagyon érdekes srácnak gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vicces nézni, hogyan változik az arckifejezése, hogy tisztázom, hogy van más elképzelésem is, ha ő nem akar velem lenni. De megnyugtató, hogy egyikünk sem akar ebből az egészből többet, mint ami. Kölcsönös, kellemes együttlét. Mert hát egyértelműen nem akar ő sem semmi romantikusat ebből, ahogy én sem. Nem vele. Persze ettől még mindig vannak álmaim, hogy majd egyszer lesz családom, de lehet hetven éves leszek, mire odajutok. Végül is, ráérek. Vagy mi.
- Tudom - pillantok fel rá, kicsit kidugva a nyelvem, a piercingemmel játszadozva - De jó tudni, hogy másnak is bejön - teszem még hozzá, mert amúgy értékelem a bókot. Mondjuk nagyon régóta szőke voltam, elsőre nagyon megijedtem, amikor megláttam a barnát, de pár nap alatt egészen megszoktam és most teljesen boldog vagyok vele. Jobban is illik a jövőbeli terveimbe.
- Dereng valami... de ami azt illeti nagyon rossz az idő érzékem - nézek rá, ezúttal én kihívóan, mert hát tényleg. A vízesésnél, nem tudom mennyi időt töltöttünk el egymással, de egyáltalán nem tűnt soknak. Most pedig viszonylag gyorsan érünk el a pizzériába is.
Nem kekeckedik, beül velem a sötétebb sarokba, s akár hálás is lehetnék, de azt hiszem őt valóban nem érdekli és nem miattam megy bele, szóval csak örülök, hogy rá licitáltam és nem másra, aki esetleg akadékoskodni akarna. Helyet foglalunk és miután beállítom a két órát, kérdezgetni kezdem, hogy meséljen valamit magáról, de szinte rögtön vissza is dobja a kérdést. Felhúzom a szemöldököm, úgy pillantok rá kérdőn. Mit titkolsz? Fut át a fejemen a gondolat, de nem faggatom.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. Szűz vagyok - nézek rá teljesen komolysággal, s ekkor érkezik meg egy felszolgáló is - A csillagjegyem - pontosítok a srácra nézve, mert nyilván nem hiszi el ő sem, hogy én az vagyok. Vagy végül is... ha azt hiszi sem baj.
- Hányféle vega pizzátok van? - kérdezem, ha már itt ácsorog, de aztán csak legyintek - mindegy. Mindegyikből kérek egyet. És te? - pillantok át Theonra, hogy ő is rendelhessen. Miután pedig ez meg van, még rendelek egy narancslevet magamnak, aztán ha lelép a felszolgáló lelép, visszafordulok Theonhoz.
- Ezt a sok baromságot honnan szeded amúgy? - dőlök hátra a székemen, kezeimet összekulcsolva a mellkasomon és lábaimat bokáimnál keresztezve kinyújtva az asztal alatt. Oké. Érzékeny pontra tapintott. Nem híresztelem, hogy milyen kórsággal vagyok megáldva, még ha terveztem is, hogy elmondom majd nyíltan még nem tartok ott. Szóval érdekel, hogyan jött rá, vagy kitől hallotta, egyáltalán van-e még értelme annak, hogy úgymond "kijöjjek a szekrényből"?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy feldobja a lábait az asztalra. Ezek szerint illemet sem tanítottak szegénynek. Vagy csak azt hiszi, hogy ez menő? Ha utóbbi eléggé félre van informálva. De végül csak mosolyogva megcsóválom a fejem és nem törődöm vele. Engem speciel nem zavar, amíg nem büdös a lába, de egyelőre nem lépett kutyaszarba, szóval nincs gond.
Ahogy beszélgetni kezdünk, lekerülnek a lábai, valószínűleg annyira mégsem kényelmes, aztán még az édességeimet is elveszi. Na szép. De ráhagyom. Az az egy szerencséje, hogy amióta félvámpír vagyok, jobban ízlenek a sós dolgok.
- Álmodban - nevetek fel ahogy magát bűbáj professzornak kiáltja ki. Nem ő az egyetlen, aki hall ezt azt. Egy könyvtárban elég sokan megfordulnak és bizony mondanak is sok mindent, amikor azt hiszik nincs ott senki. Így speciel pont tudom, hogy Theon nem jeleskedik annyira a mágiában, mint azt nyilván szeretné. Bár nem tudom szeretné-e. Nem hiszem, hogy ezt kompenzálja az extrém dolgaival.
Közben rendelünk és ismételten csak megcsóválom a fejem, hogy a vega pizzám mellé ő az összes húsost kéri. Az aranyon, amit meg lecsap mellé, csak pislogok. Én azt hittem ingyen kajálunk. Ez jött le a licites dologból. Na mindegy. Ha Theon fizetni akar, élvezze. Én nem szólok bele.
- Nem, mintha titok lenne - vonom meg a vállam, mert nem szeretem, ha zsarolni próbálnak, már pedig határozottan úgy tűnik, hogy ő szeretne valamit, a hallgatásáért cserébe. De ez nem így működik - Nem hirdetem, de ha valaki rákérdezne, nem tagadnám le - pontosítok a dolgon. Igaz eleinte mondtam olyasmiket, hogy nap allergia és hasonlók, de igyekszem nem hazudni, mert az nem kelt jó benyomást, és később több galibát okoz. - Kár, hogy a többség úgy gondolja a hátam mögött kell ezt megvitatni - Mert tényleg az. Még ha nem is szeretném nagy dobra verni, ha már beszélnek róla, tehetnék nyíltan. Így az esetleges félreértéseket is tisztázhatnám. Na de, jó tudni, hogy beszélnek erről. A kövi tanévet, majd ennek fényében kezdem. - De mesélj, mivel szeretnéd, hogy elhallgattassalak? - hajolok én is közelebb, miután elveszem a narancslevem a felszolgálótól. Nem iszom bele egyelőre, megvárom míg megérkezik a pizza is, addig pedig várom a választ Theontól. Aztán meglátjuk, hogy megkapja-e, amit szeretne. Mondjuk az, hogy zsarolni próbál, továbbra sem tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem tudok kiigazodni a fiún. Nem mintha kéne. De reméltem, hogy azért megértem. Van ez a kis hang, ami azt súgja, hogy a bevállalós, nagyképű maszk mögött egy érzékeny kisfiú bujkál. Aztán lehet, hogy óriásit tévedek... de végül is van időm kideríteni. Addig meg, szórakozunk. Mert... mert megtehetem, és feltételezem ő is élvezi, különben nem próbálkozna ennyire azzal, hogy felhúzzon, vagy nem is tudom mire megy ki a játék. De kevés ahhoz, amit szeretne. Vagy csak én vagyok sokkal tapasztaltabb? Mindegy. Maradok az eddigi taktikánál, és szépen belemegyek a kis játékba.
- Bármit fel tudnék ajánlani. De nem biztos, hogy akarom... Szóval mesélj, és meglátom, hogy jó üzlet-e az nekem - farkasszemet nézek vele, és nagyon halkan válaszolok, hogy csak ő halhassa. A szempárbajnak aztán az érkező pincér vet véget, ahogy elénk rakja a pizzákat.
- Végre! - pillantok le boldogan a pizzáimra, és rögtön el is veszek egy szeletet az előttem heverő gombás-zöldséges finomságból. - Hmm... - emelem tekintetem a srácra, ahogy kérdez, aztán lenyelem a falatot, amit eddig majszoltam és megnyalom a számat is. - Mi a jó a húsban? - dobom vissza a kérdést, mert hát nem értem. Nyilván más az ízlésünk. Én nem szeretem a húst, ő nem szereti a zöldségeket. Na bumm.
- Te meg nyilván azért vagy barom, mert túl sokat ettél már - forgatom meg a szeme, ahogy fűnyírónak titulál. Aztán átnyúlok az asztalon és elveszek egy szeletet a kolbászos pizzájából, megszagolom aztán bólogatok párat - oké. Ez lehet jó - vallom meg őszintén, mert az illata alapján nem olyan émelyítő, aztán bele is harapok. Hosszasan rágom, elemzem magamban az ízét. Aztán leteszem a szeletet vissza oda ahonnan elvettem - Tévedtem. A friss vér jobb - azzal megvonom a vállam és folytatom a saját zöldséges finomságom fogyasztását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megforgatom a szemeimet. Mondhatna valami újat, valamit, amire nem jöttem rá még a vízesésnél. De nem.
- Unalmas vagy -  közlöm vele a tényt, és egy pillanatnyi hatás szünet után hozzáteszem - ezt mindenki tudja. Még a falak is.- S bár farkas szemet akartam vele nézni a pillantásom az ujjára téved, amivel a haját böngyörgeti - Ezt pedig fejezd be. Nem áll jól - kérem, mert ha látná magát kívülről ő is kiábrándulna, nem csak én. Jó persze nem vagyok szerelmes, de nem hiszem, hogy lenne kedvem bármihez is egy sráccal, aki ezt csinálja. Még ha hosszú lenne a haja... de nem az - Szóval mesélj inkább, hogy akarod. Mire vágysz? - faggatom tovább, hátha hajlandó kifejteni. Amúgy is érdekes, hogy mi jár most a kamaszok fejében. Újat mondjuk nem hiszem, hogy tud mondani, de hátha meglep.
Amíg pedig a válaszra várok, eszem pizzát. Megkóstolom az övét is, de nem bejövős. Mert bár érzem rajta, hogy akár jobb is lehetne... nem véreshurka. De azt sem veszek, mert nem. Tiltja a vallásom.
- Leginkább a törvény - felelem a kérdésére, mert hát az hiányzik nekem, hogy a minisztérium elkezdjen a nyakamra járni, hogy megharaptam valakit. Mondjuk amúgy sem tenném - meg a világnézetem - toldom még hozzá, mert igazából ha nem lenne ilyen szabályozás, akkor sem tudom elképzelni, hogy megharapjak valakit, még akkor sem, ha... Oh Merlin.
- Fejezd be - nézek rá komolyan, amikor ajánlgatni kezdi magát, mert bár hívogató az ajánlat, elég nagy az önfegyelmem. Pedig... - Tudod, ha ilyeneket kérsz még a végén bezárnak a diliházba. Mármint téged - közlöm vele a legfontosabbat, mert van tapasztalatom. Azt pedig nem akarja. Azt senki nem akarja. A legrosszabb amikor tudod, hogy nincs agybajod, csak a kíváncsiság hajt, vagy egy hülye vágy, és mert egyszer engedsz a kísértésnek elmebetegnek titulálnak. Nem buli. Inkább eszem pizzát.
- A zöldségekben van mindenféle vitamin, meg hasonló amire szüksége van a szervezetednek - bizony. Meg biztos a vérre is kihat valahogy. De nem vagyok biológus. Csak azt tudom, hogy a különböző vércsoportok is más-más ízűek és hogy még azok között is van, ami jobb... Zöldséges pizza. Nyami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A tegnapi nap nem talán nem a legfényesebben ért véget. Túl sok negatív élmény jutott eszembe és ezek rányomták a bélyegüket a kialakulni készülő hangulatra. Mégis azzal köszönt el, hogy várni fog, így egész éjjel azon rágódtam, hogyan zárjam majd ki az esetleges rossz gondolatokat, ha olyan témára terelődne a szó. Mert bár kismillió dologról beszélgethetünk majd, mégis az a sejtésem, hogy fel-felfog bukkanni egy-egy negatívabb - nekem legalábbis - téma. Nem felejtettem el, hogy alapvetően azért keresett meg, mert félvámpírt akart látni, s valószínűleg még most is ez érdekli. Bár bíztam benne, hogy túl tudunk lépni ezen, hogy miattam akar majd barátkozni és nem egy gyerekkori baki miatt.
Későn nyomott el az álom, de ez nem újdonság. Szent meggyőződésem, hogy a damfírsággal az éjszakai élet is együtt jár, mégis a világ nappal működik én pedig túlságosan is ragaszkodom a világhoz, így kialvatlanul, kávét tömve magamba vészelem át a reggeli órákat a könyvtárban, kerülve az embereket - igen, a szocializálós elgondolás után, ez vicces, tudom -, mert tartok tőle, hogy morcos lennék. Aztán ahogy a nap halad, úgy éledek fel én is. Délutánra már pörgök, s amikor lejár a munkaidőm, a lehető leggyorsabban sietek haza, hogy rendbe tegyem magam a randinkra. Találkozó. Emlékeztetem magam. Baráti beszélgetés. Mégis lezuhanyozok, kicsípem magam. Jól akarok kinézni, egy bizonyos benyomást kelteni. Ahogy felveszem a zakómat megcsörren az emlékeztető is a telefonomon jelezve, hogy tizenöt percem van odaérni. Felveszem hát a baseball sapkát meg a napszemüveget is, meg egy kabátot és sálat, mert nekem még hideg van odakint, és a nap is jobban süt, mint szeretném. Szecskára bízom a házat, hogy őrizze, de azért ráfordítom a kulcsot a lakásom ajtajára, aztán lehajtott fejjel végigszelve az utcát sietek a Pillangóba. Belépve leadom a ruhatárba a kabátot, sálat, meg a baseball sapkát. A ruhatáros kissé furcsán néz rám, én meg elmosolyodom, ahogy megszólítom.
- Nem illik az összképhez a sapka, mi? - nevetem el magam, aztán az ujjammal végigszántok a hajamon, - Jó a hajam? - kérdezem a fiatal srácot, aki miután bólint elviszi a kabátom én meg megkapom a bilétámat, amit a zsebembe vágok.
- Köszi - nézek rá hálásan és a kezébe nyomok még egy galleont is, hálám jeléül. Aztán a teázó rész felé indulok meg. Belépve kissé lehúzom a szemüvegem, de aztán úgy döntök egyelőre marad, mert még besüt a nap. A szemeimmel Martint keresem és meg is akad rajta a szemem, ahogy az egyik hátraesőbb, kétszemélyes asztalnál ücsörög. Megörülök neki, különös izgatottság lesz úrrá rajtam, így vidám mosollyal sietek oda az asztalhoz.
- Szia! - köszönök, s kezet nyújtok, hogy aztán a vele szemben levő ülő alkalmatosságra helyezkedjem. A napnak háttal, s így már a napszemüveget is le merem venni. Szépen össze is csukom, és a zsebemből előveszem a tokot meg a telefonom. Utóbbi azt is mutatja, hogy nem késtem, még van három perc ötig, így nyugodtan helyezem a szemüveget a tokba - Korán érkeztél - pillantok rá még mindig vidáman, bár most igazán nem tudom, hogy mivel kéne beszélgetést kezdeményezni. A helyhez illő, sablonos kérdést teszem fel:
- Tudod már milyen teát kérsz? - A szemüvegtokot visszadobom a zsebembe, majd lenémítom a telefont és azt is eltüntetem, közben pedig várakozóan nézek Martinra. Mindegy mit mond. Csak a hangját akarom hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felhúzom a szemöldököm, az üdvözlésén, de nem bírom ki, hogy ne játsszak rá egy pillanatig. Körbe is nézek, szúrós pillantást küldve mindenki felé, aki rám néz. Aztán persze leveszem a szemüveget és kezet rázok Martinnal.
- Nem tévednek nagyot - vonok vállat, aztán elmosolyodom. Közben a kézfogás véget ér, az én pedig hidegnek érzem a levegőt, az érintése után. De igyekszem nem ezzel foglalkozni és a lehető legtermészetesebben elrakni a szemüveget, majd a telefont is.
- Ez egy igen kellemes tulajdonság - válaszolom neki mosolyogva, mert valóban fontosnak tartom. Én magam is szeretek pontos lenni, bár sokkal előbb érkezni nem szeretek, mert várakozni viszont utálok. De így már azt is tudom, hogy Martinnál nem kell emiatt aggódnom. Sőt, legközelebb talán én is tíz-tizenöt perccel korábban érkezem. Már ha lesz legközelebb. De miért ne lenne?
Figyelem, ahogy végig mér, és én is magamra nézek, hogy rájöjjek, mit néz, aztán amikor megszólal, akkor megértem, hogy most lát először rendesen felöltözve.
- Valóban nem. Bár én inkább ezt vallanám szokásosnak - s magam sem értem miért, de kissé zavarba jövök, ami persze azzal jár, hogy kitolom a kis golyót a számból, de aztán rendezem magam, és hozzá toldom - De nem szeretem, ha koszos a zakóm. Tisztíttatni is macerás. - Nekem legalábbis, mert már nem tudom egy pálca intéssel eltüntetni a foltokat. Na, meg nem is lehet minden foltot csak úgy elvarázsolni. - Ez jobb? - érdeklődöm, mert ha mondjuk a festős cuccaim tetszenek neki jobban, akkor abban mutatkozom majd többet. De valahogy ő nem olyan embernek tűnik. Szerintem őt kifejezetten érdekli, hogy mit vesz fel valaki. Én csak szimplán jól érzem magam így. Na jó... jó benyomást is akartam kelteni, remélem sikerrel.
A tealapra nézek, és követem a szememmel, mikre bökdös rá. Aztán egy pillanatnyi gondolkozás és komoly hümmögés után válaszolok neki.
- Szerintem gyümölcs vagy zöld. Én szerintem zöldet iszom. Vagy jázminosat, vagy Lung Chinget. Süteményt szerintem külön is rendelhetsz...
Ami engem illet, nekem nem vágyam a süti, de persze ha kapok nem utasítom el. Egyszerűen csak nem vonzanak annyira az édes dolgok, amióta vérre is szomjazom.
- Szereted az édes dolgokat? - kérdezem ha már süteményt említett, na meg a ház specialitása is valami édes dolognak néz ki. Nekem elég lesz a zöld teám. Jól megnyugszom majd tőle és talán ma este még aludni is tudok majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Viccesek a reakciói. De nem akarom nagyon megijeszteni. Pedig lehet illene hozzám a "maffia", bár akkor már inkább a "Jopok" szót használnám de egyre megy. Az pedig sajnálatos, hogy egyébként nem áll messze a valóságtól...
- Jól sejted - felelem könnyedén és helyet foglalok, bízva benne, hogy ez nem fog gátat szabni a későbbi beszélgetéseink során. Egyelőre pedig jó a könnyed téma.
- A zakót le szoktam venni, ha olyan van... és oké, inkább farmerben megyek - nézek rá megadóan, mert igaza van, de attól még szeretnék így kinézni a hétköznapokon. Más dolog, hogy túl sok olyan hobbim van, amihez az elegancia nem passzol.
- Tilda? - kérdezek vissza. Ismerős a név aztán rájövök arra is, hogy hol láttam - Tilda volt házvezető a Levitában, nem? De nem emlékszem rá... Amúgy sem voltam sosem a könyvtárban, mielőtt jelentkeztem könyvtárosnak - Bár ez ebben a formában nem igaz. Be-belógtam oda, de szigorúan csak úgy, hogy senki ne tudjon róla. Így történetesen azt sem tudom, ki volt a könyvtáros, amikor odajártam. Lehet ez a Tilda. - Szóval nem. Bocs. - Vágok bűnbánó fejet, bár nem tehetek róla, hogy nem ismerem az említett hölgyeményt. De nyilván érdekes lehetett, ha őt érdekli.
- Sokat változik mostanában a tanári kar. Nem igazán követem - unalmas lehetek, hogy nem tudom mi zajlik az iskolában. A diákokról persze többet tudok, de nem hiszem, hogy azok a témák érdekelnék őt. - Rotman most az igazgató... ő auror. A helyettese meg az a beképzelt Várffy - meg is forgatom a szemeimet, ezzel kifejezve a véleményem a férfiról. - Bár el kell ismerni, jól néz ki és a magam módján intelligens is. De itt kimerül - vonok vállat, a magyarázat közepén aztán elgondolkodom, de nem tudom mi érdekelné még. - Mikor jártál oda? - kérdezem inkább, mert nem emlékszem rá. Bár nyilván ő előttem volt ott, hiszen én nagyon későn kezdtem, ő meg valószínűleg akkor amikor ideje volt.
A teák kapcsán ő a gyümölcsös mellett dönt, ami szerintem érdekes választás, de az is igaz, hogy sokat változott az ízlésem, amióta megharaptak.
- Régen szerettem az epreset, de nem hiszem, hogy most meg tudnám inni. Maradok a Lung Chingnél. - Döntöm el és még bólintok is magamnak, ezzel megerősítve a döntésem.
- Mert érdekel - sz. De a sz-t lehagyom, mert nem tudom. Úgy érzem túl zárkózott, de közben nagyon szeretne többet tudni rólam. Nekem meg nem kéne túlságosan nyitni, ha ő nem teszi. Örök dilemmám ez, sosem tudom mennyit mondjak magamról, mikor túl sok az információ, de talán tanulhatok tőle erről. Elvégre még mindig csak apróságokat tudok, de remélem az este vége felé, már jobban fogom ismerni. - Én egy ideje inkább a sós dolgokra vagyok ráállva. Bár egy almás-rácsost nem utasítanék vissza soha sem. - Meg is nyalom a számat a kedvenc süteményem gondolatára, de aztán moderálom magam és szétnézek a helyiségben.
- Régen nem így nézett ki ez a hely... és nem mondanám, hogy előnyére változott... - teszek egy óvatos megjegyzést, bár engem leginkább a függönyök hiánya visel meg, hunyorognom is kell, ahogy a terem világosabb fele felé pillantok. - De jó, hogy a pillangókat megtartották.
Martin felé visszafordulva meg is látok egy apró tarka lepkét röpködni a feje mellett. Mosolyogva figyelem a repkedő rovart, és kinyújtom felé a kezem, hátha rászáll az ujjamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megrázom a fejem a kijelentésére, hogy túl szép is lett volna. Át fut a fejemen, hogy mit szólna ő, vagy bárki odahaza, és egyik sem olyasmi, amit szépnek vagy kívánatosnak gondolnék. De szerencsére nem faggat tovább és más témákra evezünk. Ártatlan könnyed témákra, így a könyvtárosi állásomra is.
- Varázserő nélkül korlátozottak a lehetőségeim. A könyveket viszont szeretem és értek is hozzájuk. Könyvek közt nőttem fel, szóval jó opciónak tűnt. Na meg. Mindig is akartam könyvtárba járni. Csak nem lehetett - vázolom fel a helyzetet, a tényekkel kezdve, de aztán megint túl messzire megyek. Legalábbis azt hiszem. Mert szinte várom, hogy megkérdezze, miért nem lehetett könyvtárba járnom... Ha nem teszi, akkor hálás leszek. Ha megteszi, akkor pedig kénytelen leszek elmondani, miből élek. Na mindegy.
- Vannak alkalmazottaim. Meg pár diák, aki besegít. Kell nekik a zsebpénz. Egyszerűbb melót meg nem hiszem, hogy kapnak - felelem mosolyogva, mert nem hiszem, hogy ezt ne következtette volna ki könnyedén. De mindegy is. Az iskoláról csak röviden és tömören próbálok mesélni, de így is elég hosszasra sikerül, legalábbis szerintem.
- Nekem még nem volt vele dolgom - vonok vállat, mert nem Rothman vett fel. Szerencsére még Kriszpin volt az igazgató, amikor jelentkeztem és vele viszonylag jó viszonyon volt. Elvégre ő engedte annak idején azt is, hogy beiratkozzam és befejezzem a mágikus iskolát, még ha közben folyamatosan gyengült is a varázserőm.
- Madagaszkár? Miért volt borzasztó? - kérdezek vissza, mert arról csak hallomásból tudok. De rosszat nem igen hallottam róla. - Én a svéd kirándulás idején költöztem ide... - de hogy az mikor volt? Meg ne kérdezze senki. Régnek tűnik. De nyilván nincs olyan rég, mint amikor ő járt oda. Ilyenkor azért jó lenne ha tudnék számolni. Ki tudnám silabizálni, hogy láthattam-e korábban. De nem emlékszem. Valószínűleg nem.
A süteményre nemet mondok s ki is fejtem, hogy én speciel nem vagyok túl édes szájú. A kérdése meg kissé meglep, de a legmeglepőbb mégis csak az a mohó csillogás a szemeiben. Csak figyelem egy darabig, mert szépek a szemei, de valahol mégis megijeszt, hogy pont ez váltja ezt ki belőle.
- Gon...dolom - felelem eléggé lassan és vontatottan, mert csak sejtem, hogy azért, de nincs rá bizonyítékom, nem találtam sehol sem erről szóló leírást. Lehet szimplán csak változott az ízlésem, vagy valami pszichológiai oka van. Remélhetőleg nem csak ez fogja érdekelni.
- Nekem elég a tea, de te nyugodtan egyél egy süteményt, ha szeretnél -  kérem mosolyogva, hogy ne rajtam múljon a döntése. Engem nem zavar, ha ő eszik valamit, nekem viszont elég a tea. Egyébként is, rajta még elférne egy kis plusz, mondjuk így is... Elkapom a tekintetem, mielőtt túl feltűnően vetkőztetem le és inkább a teázó berendezését kezdem el minősíteni.
- Rendben. Legközelebb te választasz - kapok az alkalmon, ha más ilyen kis édesen elszólta magát. Vagyis, nem tudom. Nekem tetszett az ötlet, de ahogy próbálja kimagyarázni abból arra következtetek, hogy elszólásnak érzi. Részemről viszont egyelőre nincs akadálya egy újabb randinak. Khm. Baráti találkozás. Az.
Őt figyelem, majd a lepkét, ami az arca mellett repked. Meglep, ahogy azt kéri hessegessem el szegény kis pillét.
- Nem zavarnak. Gyönyörűek - de a kezemet visszahúzom, mert láthatóan én nem vagyok szimpatikus a kis rovarnak. Inkább másikat kezdek kutatni a szemeimmel - Ritkán látok lepkéket... és olyankor is szint csak éjjelit vagy molyt. Azok nem ilyen szépek - magyarázom tovább, miközben a szememmel végig követek egy másikat, ami balról jobbra hullámvonalat leírva száll el előttem. - És nem kell félned. Nem szállnak a teádba. Olvastam, hogy van valami varázslat a helyen, hogy megvédjék a pillangókat. - A lepke kikerül a látókörömből, valahova az ablakok felé száll, így én visszanézek Martinra. Ő meg... a piercingekre kérdez rá. Felhúzom a szemöldököm. Kicsit mintha nem tetszést hallanék a hangjában, vagy valamiféle apai szigort, de hát... inkább nem nevetem el magam rajta.
- Erre gondolsz? - lehet ez rosszabb, mintha nevetnék, mert kinyitom a számat, és kidugom a nyelvem, csakhogy jobban is láthassa. Aztán vállat vonok. - Emlékeztető, hogy ne csináljak több hülyeséget - válaszolok végül, aztán elhúzom a számat. - Mondjuk átlövetni pont olyan hülye ötlet volt. De legalább kellően fájt, hogy tudjam még élek. - Hátradőlök a széken és a falat nézve, úgy döntök, hogy ezt igazán elmesélhetem. Mit számít? Tök rég volt.
- Húsz voltam és azt hittem vége a világnak, mert egy lány mást választott. Azóta meg emlékeztet, hogyha valami nem úgy alakul, mint elképzeltem, az nem a világvége - Sóhajtok egyet, ahogy a monológ végére érek és szerencsémre meg jelenik egy pincérlány, hogy felvegye a rendelésünket. A kezemmel intek Martinnak, hogy mondja előbb ő, hogy mit szeretne, aztán én is megkérem a teámat, a tekintetemmel pedig követem a lányt, ahogy eltipeg. - Te biztos nem csináltál hülyeségeket gyerekként - pillantok újra Martinra, és valamiért remélem, hogy megcáfol, de ő nem olyannak tűnik. Így csak nézem, ahogy a fény csillog a haján és élénk vörösre festi azt. A pillangók, amik a feje felett repkednek, nyomába sem érhetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ha a lassabb öregedés, a gyors reflexek és az erő számít kompenzációnak ... Köszönöm, de egyikre se volt szükségem - Legyintek. A reflexeimmel sosem volt gond és gyengének sem éreztem magam soha. Most lehet hogy jobb, de ez nem adja vissza, az elveszett varázserőmet. De ez van, ezzel kell együtt élni a továbbiakban. Így ugye a könyvtár tökéletesen jó megoldásnak tűnik.
- Koreában könyves boltom van - felelem aztán egy pillanatnyi habozás után hozzá teszem - Ázsia legrégebbi mágikus iratokkal foglalkozó kereskedése... - megforgatom a szemem, mert ez olyan tipikus rizsa, amit belém neveltek, hogy jó hírét keltsem az üzletnek. S bár kétségtelenül igaz, eléggé tönkre tette az életem. - A családomnak az a filozófiája, hogyha egy könyv nincs meg a boltban, akkor az nem létezik. Nincs olyan könyvtár vagy múzeum vagy bármi, aminek szélesebb, nagyobb, jobb... bla...bla...bla  választéka lenne. - Tartok egy pillanatnyi hatás szünetet, gondolom ez neki érdekes lesz - Szóval úgy vélték felesleges könyvtárba menni, hiszen minden elérhető. Na meg egy csomó varázslat is gátolt, bár én inkább átoknak hívnám őket. - Egy pillanatra elgondolkodom, ezt tulajdonképpen lehetne kompenzáció is - Szóval ennyi jó van a mostani életemben. Nyugodtan bemehetek egy könyvtárba, vagy egy másik könyves boltba, anélkül hogy annak bármi következménye lenne - igen, ez kifejezetten megnyugtató. De azért továbbra is a varázserőt választanám, hiszen ezekre az átkokra még kitalálhattam volna valamit. De most már nem kell aggódnom miatta.
Az iskola kapcsán ő is beszélni kezd, én pedig figyelmesen hallgatom. Még ha nem is nagyon magáról mesél, egy-egy elhintett fél mondat is több, mint amit elsőre feltéteztem róla, így azokat az információ morzsákat megpróbálom elraktározni.
- Miért? Mivel foglalkozik? - érdeklődöm, ahogy az anyját említi. S talán látja rajtam, hogy nem udvariasságból kérdezem, hanem mert valóban szeretnék többet megtudni róla. Én amúgy is olyasmiket mondtam el alig néhány perce, amit itt a környéken senki sem tud. Talán mert soha senki nem érdeklődött, de akkor is. Valamiért még meg is bízom benne, aztán valószínűleg koppanok egy nagyot, de az sem lesz újdonság.
- Negyedikesnek... azt hiszem - elgondolkodom, mert erre nem igazán emlékszem - elég fura volt, de legalább befejeztem a sulit - vállat vonok, aztán elgondolkodom, hogy láttam-e korábban Martint, talán a faluban igen, vagy egy folyosón, de egész biztos, hogy sosem beszéltünk. - Mással voltunk elfoglalva - vetem fel, mint valószínű okot, na meg nyilván nem egy évfolyamra jártunk, nem egy házba.
- Valóban? Milyen tárlat? - érdeklődöm s talán a szemeim is megcsillannak a galéria említésére. Régen voltam ilyen helyen, talán mert fájdítja a lelkem, hogy nem tudok hasonlót alkotni, de egész biztos, hogy élvezném, főleg ha van kivel elbeszélgetni a kiállított tárgyakról, művekről.
- Annyira azért nem fontos - legyintek a lepkék kapcsán, az állatkerttől kicsit ódzkodom, ha az emberek nem is, az állatok többsége érzi, hogy más vagyok. Szecska ragaszkodása is különös volt eleinte, de hazugság lenne azt mondani, hogy nem nőtt a szívemhez a kis dög. Magányos napjaimon jó hozzá beszélni, főleg mert időnként valami rendkívüli értelem csillog a szemeiben. - De ha szeretnél lepkéket nézni akkor persze lehet róla szó - felelem végül, ne érezze úgy, hogy visszautasítom. A tárlat viszont tényleg nagyon érdekel, még ha van is bennem némi félsz, hogy nem a legvidámabb perceimet fogom ott tölteni. De az élet megy tovább, nekem sem árt kimozdulni a komfort zónámból, s ideje szembe nézni ezzel is.
Ezután kérdez a piercingről a nyelvemben én pedig nem bírom megállni, hogy ne mutassam meg neki. A fej amit vág, megérdemelne egy fotót, jó kis meme lenne belőle, de sajnos nincs lehetőségem megörökíteni azt, így csak a fejemben próbálom elraktározni a képet és elmesélem, nagy vonalakban a háttér sztorit.
- Pedig... - Felállok és közelebb hajolok hozzá, balommal a homloka felé nyúlok. Nem érek hozzá, csak majdnem. Arcom közel kerül az övéhez, ahogy a homlokára pillantok - De itt van! Apró betűkkel. Martin Romberg a tökéletes mintaférfi - mutatóujjam, a homlokára mutat, aztán mintha ott sem lettem volna visszahuppanok, és mintha mi sem lenne természetesebb, egy apró mosollyal még hozzáfűzöm - A saját elképzeléseid, álmaid követése, sosem hülyeség. S bár nem tudom ki az a valaki, de ha fontos vagy neki, akkor támogat az álmaidban, akkor is ha távol vagytok egymástól - Aztán lehet, hogy nem egyezik a véleményünk, de én mélyen a szemébe nézek, hogy tudja én ezt egész biztosan így gondolom és senki sem rendíthet meg ebben az elképzelésben. Kwon az élő példa rá, hogy még mindig a világ legjobb kisöccse, és támogat mindenben, ahogy én is őt.
- Jobban fest? - kérdezek vissza, mert a másképp-et nem nagyon tudom értelmezni és én még mindig szeretnék a "jó" kategóriába tartozni nála. De valamiért azt hiszem, hogy igen. Talán mert ezt akarom hinni, vagy mert a napfény és a lepkék a feje körül, valamiféle modern glóriát írnak le felette. Mindenesetre tetszik a látvány, ha festenék még portrékat, tuti így festeném őt meg.
A pillanatnyi csend, ami beáll közöttünk, most nem tűnik kínosnak. Van benne valami könnyed és kellemes, már-már megnyugtató. Ahogy szemei a kezeimre tévednek én is odapillantok, megmozgatom az ujjaimat, bár fogalmam sincs mit néz rajtuk, de megnyugtat, hogy nincs festékfolt a kezemen, és a körmeim is pár napja vágtam.
- Mit látsz? - kérdezem meg végül, mert nyilván valamit, amit én nem. És mint mindig kíváncsi vagyok, hogy a kezemen mi lehet ennyire érdekes.