Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bizonyos időközönként lejár a faluba, amolyan szúrópróbaszerűen, hogy vajon megérkezett-e már léhűtő apja. Erről persze senkinek sem beszél, nem akarja, hogy esetleg furának tartsák vagy inkább eszelősnek. Pedig szerintem abszolút nem gáz, ha lassan tizenkilenc év után tudni akarod, ki a vér szerinti apád. Na persze ezt az nem értheti meg, aki normális körülmények között nőtt fel, de már mindegy is. Senkire sem tartozik a dolog.
Ma este Rebeka végleg eléri a mélypontját. Nem ment át a vizsgáin, az apja sehol, a tesóival se nagyon kommunikál, valójában idejövetelének célja kezd semmissé válni. Utolsó elkeseredésében még egyszer lebaktat a csárdába, pusztán az esélytelenek nyugalmával, hogy legalább felöntsön a garatra és döntésre vergődjön. Vissza akar menni Marcsihoz. Hiányzik a nagymamája, az otthona, a testvérei. Fáj neki minden, ami csak fájhat egy ilyen helyzetben. A hűvös idő ellenére rövid, fekete nadrágot húz, fölé egy V kivágású pólót, hogy tetoválásai jól látsszanak, haját pedig kiengedve hagyja. Egyedül a lábfejét borító rajzok nem látszanak csak, mert azokat bakancs takarja. Csendben és nyomott hangulatban sétál a falu irányába, majd a csárdához érve egyszerűen csak lehuppan a pulthoz, hogy magába roskadjon. A kérdésre, miszerint "mit kér?", el kell töprengenie.
- Csak üssön - ezzel az egyszerű mondattal le is tudja a ma estére való terveit. Unottan támasztja meg fejét jobb kezén és az italválasztékot vizslatja. Ez a hely nem a pub, tehát elsősorban nem arra lett kitalálva, hogy egy búbánatos estén kielégülésre leljen az ember. De, ha egyszer nincs jobb, ez is megteszi. Eközben persze észreveszi, hogy megbámulják az emberek, főleg a testét borító minták miatt, de nem is töri magát azért, hogy megpróbálja rejtegetni őket. Miért kell így bámulni az embert egyáltalán? Ideges. Elkeseredett. Fáradt. Legalább az ital megérkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Éjszakás műszak. Alighogy visszatért Bogolyfalvára, rögtön egy tipikus, késő esti munkával, s részeg falusiakkal mulathatja az időt. Éjszakás, holott úgy tervezte, egy pesti bárban ünnepli meg visszatérését, és csakúgy, mintha huszonéves izomlegény volna, becsűr a tömegben riszáló csajok közé, és teszi, amit tennie kell. De nem. Nem teheti. Számításait ugyanis gyorsan áthúzta a kedves kolléga náthája, meg az ágynyugalom, így bár fintorog és grimaszol, derekasan áll a pult mögött, ing fedte vállán még makulátlan törlőrongy pihen, és buli helyett kiszolgál. Aztán rákönyököl a márványra, hogy lusta tekintetét újra meg újra végighordozza a bent ivó banyákon és varázslókon, de a gondolatra, hogy bármelyikkel is közelebbi kapcsolatot alakítson ki, még a hideg is kirázza. Blöáh. Nyakát undorodva húzza be, fejét megrázza, szemeit egy pillanatra lehunyja, és lebiggyesztett ajkakkal relaxálni kezd.
Aztán nyílik a csárda csengettyűs ajtaja, mire kénytelen-kelletlen kinyitja szemeit és odapillantva egészen fellelkesül. Na, az érkező csaj nem pont a pesti kacsaszájú csitrik klubját erősíti, de egy motorosbuliba pon' jó lenne. Egy ilyen helyen meg egyenesen főnyeremény.
- Mit kérsz? - kérdezi, s ellöki magát a pulttól, hogy az elkeseredett választ hallva egy dupla whiskyt töltsön ki neki. Baljával rutinosan a vállán fekvő rongyért nyúl, letörli a pohár vízcseppes alját, s úgy teszi azt a tetkógyűjtő elé, hogy a pult mögötti bárszéket odahúzza, és ő maga is leül. Jó vendéglátóhoz mérten, szembe a vendéggel. - Rossz napod van, csibém?
Érdeklődik a tiszta poharak mögött, karjait ráérősen pihentetve közben a márványlapon. Száját ide-oda mozgatja, így hetyke kis bajusza jobbra-balra hintázik.
- Dögösek a tetkóid - jegyzi meg kis szünet után, és ha a lány ránéz, láthatja a férfi tekintetében félreérthetetlenül megcsillanó jelzést: nemcsak a tetkóid dögösek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem figyel fel a pultosra, miért is tenné? Nem paraszt ám Rebeka, pusztán megszokta, hogy már nem nézi őket, mindet ismeri. Talán épp ezért nem tűnik fel neki, hogy a hang, mely megszólítja, idegen számára. Örül, hogy ülhet, hogy létezhet, hogy levegőt vesz. A dupláját a kezébe veszi és forgatja, majd felpillant a csaposra, aki... Akit még soha nem látott itt. Nini, új munkaerő, hát ez pompás. Miért nem hordanak ezek kitűzőt? Úgy legalább szóba elegyedhetne vele, de így... Így is.
- Kegyetlenül rossz hónapjaim vannak - könnyeden javítja ki a férfit, aki úgy egyébként szemrevaló. Jó, valójában van egy charme-ja, ami mellett az ember általában nem megy el csak úgy. A maga diszkrét módján, de gyorsan felméri a helyzetet. Nincs gyűrű az ujján, viszont már elképzelhetően a késő harmincas éveiben járhat. Nincs látható tetkó, sem testékszer, viszont édes bajusz és lenőtt haj igen. Jobban meggondolva ez a személyleírás valahonnan ismerős neki. Nem rémlik.
- Kösz. Viszont legközelebb akár kezdheted a "szia cica, van gazdád?" dumával is - egyenesen a szemébe néz és a szemkontaktust tartva belekortyol az italba. Erős. Ütni fog. Isten se mondja meg, mi sül ki ebből a mai nap folyamán. Talán lehetne egy kellemes estéje, csak az a fránya korkülönbség, körülbelül tizenkilenc év. Nem, ezek a számok sem gyanúsak még. A legtöbb tanárával is megvan ugyanez, miért most tűnne fel neki? Végtére is csak egy csárdai dolgozó... A fenébe!
- Na és csibe, hogyhogy te itt? Még nem láttalak erre - ügyes, nagyon ügyes. Ez felvezeti, hogy törzsvendég egy ideje és tulajdonképpen rákérdez a kilétére. Cseles, nagyon cseles! Én sem csinálnám másképp, vagy jobban. Mindenesetre durva az elképzelés, hogy a saját rokona akarja felcsípni. Jézus... Uram... Isten... Rebeka csak most kezd ebbe belegondolni. Pánikra semmi ok! Még nem biztos a tény se, nyugalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Sajátos, idillikus csendjében hallgatja a pult másik oldalán üldögélő fiatal lányt. Már nem stíröli a tetoválásait, nem törődik a falatnyi ruhával, amit visel és ami elfedi előle a lényeget, hiszen... ki tudja, ha most jól figyel, talán műszak után megterem a korai gyümölcs, és láthat, amit csak akar. Mutatóujjával olykor megpiszkálja világos, néhány ősz szállal tarkított bajszát, majd várakozásra int egy italáért dörömbölő, ismerős alkoholistát. Ő most nem ér rá, mert épp jó hallgatóság és figyel.
A lány bohó, aligha a visszahúzódó, szende fajtából való, és nincs ellenére az erős ital sem. Zsiga, ha tíz évvel fiatalabb lenne, most leplezetlenül megnyalná mind a tíz ujját, de így, hogy lassan közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, már van annyira megfontolt, hogy csak a kipipált menet után tegye.
- Mér, az még bejön? - kérdezi, tekintetét egy pillanatra sem választva el a motorosbigéétől. Micsoda kis bestia! Huhuhú!
Addig tartja a szemkontaktust, míg bírja az ellenfél, majd, mikor az elpillant, ő szélesen vigyorogva feláll, és mialatt kiszolgálja a hosszú márványpult másik oldalára görnyedő tintás varázslót, vissza-visszapillantgat az este legdögösebb csibéje felé.
- Szóval sűrűn jársz erre. Remek. Ezek szerint fogunk még találkozni - kacsint oda a lánynak, s közben erős, vegyes italt tölt az így is tartozáslistás férfinak. - Egy ideig nem tartózkodtam Magyarországon. Világot jártam, éltem, tapasztalatot szereztem. Mikor máskor, ha nem most, míg élek, nem így van?
Nagyon, talán túlságosan is hosszú időt töltött külföldön, már azt sem tudja pontosan, hogy egyáltalán mikor lépett le. Egy pillanatra eszébe jutnak unokahúgai és unokaöccse is, emlékképükre nagyot dobban szíve, majd egy mosollyá szelídült görbével pillant a pult mögött ülő metal ladyre. Amolyan van mit bánnom, van mi miatt szánakoznom mosoly ez, ami tökéletesen illik egy olyan kocsmároshoz, mint amilyen ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem sok ideje marad filozofálni az élet nagy dolgain és igazságtalanságain, hiszen vele szemben egy helyes csapos, aki pofátlanul szemtelen. Ez a párosítás egyébként a lehető legrosszabb, mert egy piaci legyet előbb csap le az ember, mint egy ilyesfajta hímet, de rá se ránt. Ha úgy adódik, úgyis valóban lecsapja, neki ez nem jelent gondot. Bárkit kettéfejel lelkiismeret furdalás nélkül - dühterápia ide vagy oda.
- Nem, évek óta nem, ahogy a szemmel vetkőztetés sem - meglehetősen pimasz a lányom, de a flörtölésből kapott osztályzata jeles. Ahogy leteszi az italát, egy óvatos mosoly kúszik arcára, miközben szemét nem szakítja el Zsigmondról. Neki most még fogalma sincs, mit beszél és kivel. De miért nincs? Valakiiiii, világosítsa feeeeel! Egy pillanatra a türelmetlen vendég felé fordítja fejét, ez pedig elegendő idő arra, hogy a vele szemben ülő folytassa munkáját.
- Meglehet - szívesen mondana valami félreérthetőbbet, de a kétség és tudatlanság belé mar. Muszáj tudnia, ki ez, annyira baljós sejtelmei vannak, mintha a sötét oldal fészkelte volna be magát agyának legrejtettebb zugaiba is. A beszámoló hallatán kis híján torkán akad a levegő is. Épp nyitná a száját, de egy még sokkolóbb jel érkezik, ez pedig úgy hókon csapja, hogy csillagokat lát.
- Zsiga, téged még látni erre? - valami fazon odaint, de megy is tovább. Ebben a pillanatban Rebeka minden porcikája lekapcsol és a vegetáció állapotába süllyed. Először is: hónapokra elment világot járni. Mint az apja. Pont tizenkilenc évvel lehet idősebb, mint az apja. Zsigmondnak hívják. Mint a rohadt apját. A rohadt életbe. A kép pillanatok törtrésze alatt áll össze teljes egésszé.
- Úristen fater, te kikezdtél velem?! - az első mondata a felocsúdásból. Döbbenten mered Zsigára és ki van írva arcára, hogy most fog valaki szétütni. Ebben a szent pillanatban. EZ AZ APJA!!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem kicsit esett nehezemre lerakni a telefont, de szerintem ez mindenkivel így van, aki az otthoniakkal beszél. Kevés volt, csak annyit értem el, hogy honvágyam legyen.
A macskaköveken rugdosva egy kavicsot, zsebre dugott kézzel hagyom, hogy hatalmába kerítsen a nosztalgia. Ez az utca is kicsit olyan, mint a Baross út otthon, kivéve, hogy itt nincs szökőkút, se Flóra, aki általában ott üldögélve vigyorog rám, akibe belekarolva, sétálunk el a mekiig... van helyette sok minden más, mai jó dolog, tudom, de egy kis szomorúság most engem is megtalált. Tudom, tudom... túlleszek majd rajta, de most... most piszkosul hiányzik a családom, a kis öcsém, aki még most is kicsit sejpítve közölte velem, szeret.
Kiveszem a zsebemből a pénzem, és örömmel konstatálom, kajára még futja. Anyuék valamit levajaztak Lénával, én csak annyit tudok, hozzá kell mennem a zsebpénzemért.
Igen, itt még ez is más, otthon azért dolgozni is tudtam érte, de itt... itt én még kicsi vagyok. Ami jó, esküszöm, az a rengeteg elvárás velem szemben, egyáltalán nem hiányzik. Mert azok voltak, persze csak egy idő után, de sokszor éreztem úgy, én erre képtelen vagyok, és csak az unszolás miatt tettem, amit. Amiért végül is hálás vagyok, ha az edző nem hajt, mintha muszáj lenne, feleannyi trófea se díszítené a szobámat, de ezek már csak a múlt... Igen tizennégy évesen beszélhetek múltról.
Nem sok pénzem maradt ugyan, hiába megy jól a szülőknek, öten vagyunk, megszoktam, hogy mindig spórolni kell, és sejtem, hogy itt egyesek egy nap alatt költenek el annyit, amennyit én az egész hónapra kapok, de talán egy gyrosra még futja.
Még megtörlöm az arcom, mert ugyan ritkán sírok, de ha igen, akkor az nem kicsit merít ki. Még egy kis időt adok magamnak, hogy felkaparjam képzeletben magam, aztán belépek a falatozóba.
Az árlistát böngészve, jövök csak rá, hogy számomra még a gyros is drága, így hát beérem egy pitével is, így elvéve azt, majd kifizetve az árát, egy szabad, félreeső hely felé veszem az irányt, hogy leülve ehessem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem, ez egyszerűen nem és nem lehet igaz! Hogy történhet ez meg pont vele? Volt egy apja, akit szeretett, mindennél jobban, aki meghalt és, akiről kiderült, hogy sosem volt vér szerint az apja. Ilyenkor merül fel az a dilemma, hogy ki nevezheti magát szülőnek? Aki megcsinálta vagy, aki felnevelte? Rebeka talán sohasem fogja tudni olyan szeretettel és olyan epekedéssel, csodálattal a hangjában mondani, hogy "apa", mint Barnabásnak. Zsigmondnak egyszerűen csak a fater jut.
A végső csepp a pohárban, mikor válaszol: visszajött. Vöröskénkkel megfordul a világ, gyomra összeugrik, agya leáll. Ő az. Megtalálta. És amilyen hülye és peches még flörtölt is vele. Jézusom. Mit gondolhat most? Hiszen tele van tetoválva, elég lengén öltözve és még kihívóan is viselkedett. És iszik. Úristen. Nyel egyet. Sápatagon először csak azzal tud foglalkozni, milyen benyomást kelthet, aztán mindez átfordul. Ez mind miatta van. Miatta ül itt, miatta iszik, miatta ilyen. Minden Zsigmond hibája, az egész. A férfi zavara csak tovább ront a helyzeten, minden mozzanata, minden szava csak olaj az amúgy is lángoló tűzre. Rebeka résnyire húzza össze szemeit. Nem tudja, ki az anyja. Vagy igen? Tudott arról, hogy van gyereke? Csak ilyen magától értetődően és egyszerűen valami nőcske lekölykezett neki és ki tudja, hanyadik lánya a sorban Zsigának? Lebiggyeszti száját, arcára kiül a csalódottság. Ezzel együtt persze könny is gyűlik szemeibe: hiányzik az anyja.
- Meghalt. Te elhagytad, ő megszült, hiába keresett téged, nem reagáltál semmire, ő pedig már nyolc kib***ott éve meghalt. Ennyire vagy az te apám - ugyan szavai nem hangosak, sőt, kifejezetten visszafogottak, hiszen fogai között szűri őket, a férfi mégis jól hallhatja. Düh keveredik benne, a végtelen fájdalom. Hogy ő nem volt ott, nem szerette sem őt, sem Anettet. Neki kényelmesebb volt elmenni világgá és tojni rájuk. Egy menet volt és kész.
- Ugyan, neked csak egy "csibe" vagyok a sok közül, nem? - gúnyos mosolyra húzza száját. Aztán hirtelen elkomolyodik és ingerülten hajol át a pulton. - Te elhagytál engem, fogod? Létezem tizenkilenc éve és a saját unokatestvéreim körberöhögtek. Hogy fogsz együtt élni a tudattal, hogy van egy lányod, akire rá se bagóztál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kényelmesen elhelyezkedik a széken, miközben lemondóan sóhajtva int egy ugyanolyan körért, amit az asztalnál ivott. Nem szívesen haragítaná magára a csapost azzal, hogy hálátlan vendégként csak a helyet foglalja, ám nem fogyaszt semmit. A sokatmondó, szívélyes "én hősöm" mondatfoszlányra csak egy lapos oldalpillantást vet a másikra, és nem is válaszol azonnal. Helyette az időközben megkapott brandys pohár peremére simítja az ujjait, majd elforgatja azt. A zavaros ital megmozdul az üveg fogságában, Ethan pedig kedvetlenül tolja félre magától - sose igyál bele valamibe, amiről pontosan tudod, hogy nem úgy kéne kinéznie.
Ez a második nekifutás a köszönetre már valamivel jobban tetszik neki, erre már halandó is érdemben reagálni, s egy elkent félmosolyt is mellé tűz.
- Nincs mit.
És valójában tényleg nincs, elvégre nem csinált semmit, csak leült a lány mellé, mutatva, hogy nincs egyedül és kiszolgáltatottan. Nyilván sokat nyom a latban a külső szemlélődő számára a tény, hogy a fiú láthatóan teljesen józan. Oldalra fordul ültében, ne csak a fejével forduljon Eliza felé beszéd közben (nem lenne valami tapintatos), a pulthoz közelebb eső kezével pedig felkönyököl.
- Nem mindig, csak ha látom, hogy tudok mit kezdeni a helyzettel.
Az esélytelen hősködés nem éppen az asztala, inkább küldetne aurorokért, ha úgy látná, hogy a helyzet annyira kilátástalan. Több értelme van annak, minthogy egy helyett ketten sérüljenek meg. De mindegy is, néhány ittas alakkal csak boldogulna.
- Hm. Viszont nagyon udvariatlan vagyok, hogy be sem mutatkoztam. Ethan vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd - záró

Még mielőtt a két fiatal megbeszélné a tapasztalatokat és elhagyná a csárdát, valamire figyelmesek lesznek. Az egyik asztalon egy újságra. Senki nem foglakozik vele, senki nem érdeklődik már iránta. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem friss, pár hetes darab lehet, a hírei már rég elavultak. Ahogy kinyílik a csárda ajtaja mégsem marad nyugodtan az az újság. A lapjai meglebbennek, karcos, éles hangot adva.
Ahogy a borítóhoz ér az újság, egy nagy kép válik láthatóvá. Alig mozog, egy temetést ábrázol, a hatásosság kedvéért. Zokogó özvegy, siránkozó rokonok, a háttér egy lehangoló temető. Felette pedig a hangzatos szalagcím: REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT HUNYT EL A MINISZTÉRIUMI DOLGOZÓ - A HARMADIK TÁMADÁS A HÓNAPBAN. Ha esetleg felkelti az érdeklődésüket a cikk, a támadások túlélői mindig egy magasabb, nyurga férfit emlegetnek, illetve egy alacsony, tömzsit. Nem emlékeznek az arcukra, hangjukra, nevükre sem, a legillimentorok sem tudnak segíteni. Még mindig keresik őket, mindenkit óvatosságra intenek.
De hetek óta semmi nem történt. Hetek óta semmi, de két héttel ezelőtt... megkínoztak és megöltek valakit.
Bizony-bizony. Most már tudatosulhat a fiatalokban, hogy amit láttak, nem álom volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Munkaidőbeli fáradtság, figyelmetlenség. Apróságnak indul, végül aztán csúnya dolog sül ki belőle. Rubent számtalanszor lökték már meg és fel különböző típusú emberek, mégse csinált belőlük túl nagy ügyet. Persze volt olyan, hogy az alja népe kötekedett, kóstolgatták a kis szerencsétlen, belga parasztgyereket, amire hát, Merlin szakállára legyen mondva, de jogosan válaszolt erőszakkal. Teljességgel elhiszi, hogy az ilyen eset is lehetséges. De hogy pont vele történjen meg ugyanez, csak fordított helyzetben... Nem érti meg ezt a sanyarú magyarországi közeget, miért kell nekik ennyire pesszimistának és lekezelőnek lenniük a dolgozni érkező, nyugati bevándorlókkal szemben.
Mártírunk ártatlanságát bizonygatva emelgeti karjait a felháborodott vendég előtt, aki először úriasan itatja fel a drága nedűt az üzlet szalvétáival, majd fiunkat teljesen váratlanul érve... ijesztően nyugodt szavainak elmormogása után ökölbe szorítja kezét, Ruben pedig úgy vágódik neki a hátsó polcoknak, mint emberméretű szalmazsák a karategyakorlópályán. A zsibbadáson kívül semmit sem érez. Forog a világ. Beveri a fejét, a polcsor hangos robajjal szakad le rá, a rajta található alkohollal teli üvegek hangos csörrenésekkel terülnek szét a padlón. Borzasztó látványt kelthet az ártatlan fogyasztók előtt. Miféle helynek gondolhatják ezentúl a falut? Ez egy kifejezetten elegáns, jó hírnek örvendő vendéglátóipari egység volt, itt nem lenne szabad balhét csapni. De ha egyszer muszáj...
Kézrátételes gyógyításban bízva odaemeli tenyerét fájlalt testrészéhez. Egész arca lüktet. Szemei először könnybe lábadnak, majd bevörösödnek. Most először megszólal anyanyelvén, ékesen, ahogy az ösztön és a szükség kihozza belőle, majd méregtől átitatva kezdi el a barom felé hajigálni az éppen keze ügyébe kerülő tárgyakat. Poharak, üvegek, szalvétatartó, a fénypontot képező alkalmazotti széket pedig egyenesen a bárpulton át taszajtja tova. Így kell ezt, gondolja... De ha még ez se lenne elég, hát hogy egy igazán eltúlzott jelenetet teremtsünk, mondhatjuk azt, hogy Ruben fogja magát és kiszalad a pultok mögül, hátha talál valami jobb menedéket. Kézzel is szeretne ütni már. Vagy talán békülni kellene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Leginkább azért nem iszik bele a kikért italba, mert már ránézésre is túl zavaros az ital, ennek sokkal tisztábbnak kéne lennie, amennyiben jó minőségű és nem valami vizezett lötty. Mindenfélét pedig még sem enged a szervezetébe, már csak a körültekintés végett is. Másrészt pedig mondjuk ki, túlzottan finnyás, ha töményről van szó. Kérdés nélkül leül Iannel egy Burger Kingbe, nem ragaszkodik ő kaviárhoz és elsőosztályú dolgokhoz, de amikor az alkohol a főszereplő, akkor válogat. Már csak azért is, mert nem mindegy, hogy kiolvasztott bucival készült hamburgerbe harap az ember, vagy kétes minőségű x százalékos alkoholt dönt le a torkán.
A kérdő tekintetet valószínűleg már csak azért sem veszi észre, mert épp arra figyel, hogy miközben odébbtolja a poharat, az ne boruljon föl.
Aztán viszont Elizáé a figyelme, és nem is olyan faragatlan, hogy beszélgetés közben teljesen másfelé tekintgessen. Így, hogy félig-meddig szembe is fordultak egymással, több alkalma van szemügyre venni, hogy kit mentett meg. Ahogy elnézi olyan 17 vagy 18 évesnek tippelné meg korra. És teljesen nyilvánvalóan a fejébe szállt egy kissé, amit megivott. Nem csoda, vékony, nőies alkatú lány, nincs elég testtömege, hogy a véralkohol szintje ne ugorjon meg már 2-3 felestől tetemesen. Ujjai közé simítja a felé nyújtott kezet és épp csak egy kicsit, jelzésértékűen rázza meg, ahogy illik, egyetlen diszkrét mozdulattal. Csókolhatna ugyan kezet, de az szörnyen teátrális és behízelgő lenne a helyszínhez viszonyítva. Egy bálon vagy összejövetelen meg sem fordulna a fejében egy ilyen kézrázás, ha hölgy az illető. De a máguscsárdában? Komikus lenne.
- És Eliza, hogyhogy úgy döntöttél, egyedül fogsz iszogatni Bogolyfalva egyik legrosszabb hírű csárdájában?
A mérgezett italra tett utalásra kiszélesedik a mosolya, és követi Eliza pillantását a poharára. Vállat von erre, mit is mondhatna?
- Nem amiatt aggódtam, hogy netán ginát kever bele az úriember. Szerintem nem vagyok az esete. Vendéget megmérgezni meg nem lenne túl jövedelmező.
Fejével az épp néhány méterre sört mérő csapos felé biccent, egyik szemöldöke pedig kétkedőn szórakozottan emelkedik meg. Az érintett, mintha csak megérezné, hogy róla beszélnek, egy pillanatra felnéz a munkából feléjük, ám valószínűleg nem hallott semmit, mert aztán ismét beszélgetésbe elegyedik, egy más jócskán összeakadt nyelvű ötvendes varázslóval.
- Épp csak nem az a fajta tiszta, vizezetlen minőség, amit jó szívvel iszok meg. Szóval nem szükséges a pénzedet költeni egy hálaitalra, a védelem egyébként sem olyasmi, amiért fizetni kéne.
Egy szempillantásnyi időre tényleg megáll a váratlan kijelentésre, ám nem is tart tovább egy-két rövid másodpercig, amíg feldolgozza. Aztán viszont a várt kínos csend helyett felnevet, igazán jóízűen és derűsen, még a fejét is hátraveti rövid időre, hogy a hang akadály nélkül szökjön ki a torkán. Nem érezni amúgy, hogy Elizán nevetne konkrétan, a gúnyt még így is kispórolja a gesztusból.
- Az előzőt mondták már. - Tulajdonképpen a másodikat is hallotta már, bár nem ilyen nyíltsággal. - Utóbbit, hát.. köszönöm, ezt egy csinos lánytól bóknak veszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgy tűnik, akármennyire nem szívleli saját magától a csárdát, mégis méltatlanul sok időt tölt itt az ismerősével megejtett találkozóknak hála. Nem mellesleg az este ezen szakasza még nem kényelmetlenül zsúfolt. Arra a döntésre jutott, hogy amikor már túlzottan megtelt a kocsma, akkor ő odébb áll egy jólszituáltabb vendéglátóipari egység felé. Vagy egyszerűen visszamegy a kastélyba Rémihez, ez sem ez kidobandó ötlet. Az egyik fal melletti asztalnál ücsörög, maga előtt alkohol helyett egy kávéval. Szavak nincsenek rá, hogy milyen szájhúzással adták oda a porciót, de a vevő az vevő. Épp lapozna egyet az újságban, amikor hatalmas csörömpölésre, majd az anyanyelvén elkiáltott szitkokra lesz figyelmet. Érdeklődve is néz fel a sorok közül, hogy aztán egy szórakozott mosoly terüljön szét az arcán, és végtelen elégtétellel dől hátra a székében.
Nahát, nem gondoltam volna, hogy itt majd műsor is lesz.
Az meg, hogy az egyik főszereplő az ő haszontalan kuzinja, csak még inkább élvezetesebbé teszi a kilátásba helyezett pankráció látványát. Azért, amikor Ruben a távolsági harc (tárgyak nagy távolságból való hajigálása Mihaelnek) mellett dönt, Ethan is előveszi a pálcáját.
Természetesen, nem azért, hogy szétválassza a kettőt, csak az asztala köré von fel egy fizikai védelmi bűbájt. Véletlenül se tévedjen felé egy kósza eldobott korsó vagy hajdani polcdarabka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Érdeklődve hallgatja a lány válaszát, de hazudna, ha azt mondaná, hogy az elnyeri a tetszését. Sok mindennek be lehetne ezt tudni, kezdve attól, hogy miért "vág valaki földhöz" egy lányt, pláne, ha fiú és erősebb, bezárólag azzal, hogy Eliza miért inkább a kocsmába jön ahelyett, hogy szakértő kezek látnák el a sérülését. Szabadon lehet válogatni a skáláról, mik váltják ki azt a szájhúzást, amit erre produkál.
- Kénytelen leszel bízni bennük, ugyanis jól mondtad, a környéken nincs mugli orvos. Nem hiszem, hogy egy sérülés ellátása kimerülne a kocsma meglátogatásában.
Nyilvánvalóan hatalmas felelőtlenség, amit Eliza csinált, ő maga el sem tudná képzelni, hogy a törött (vagy legalábbis repedt) csonttal ne gyógyítóhoz menjen.
- Csak azért, mert nem fáj, attól még a probléma ott van. Ha rosszul forr össze, aztán minden frontnál nyögöd majd a makacsságod.
Inkább aggódóan hangzik, mint kioktatóan, elvégre már úgy is tök mindegy lenne okoskodni, az időt nem pörgetik vissza, legfeljebb a jövőre való tekintettel tud jó tanácsokat szolgáltatni a másiknak. Első körben például azt, hogy varázsló környezetben a varázslók és boszorkányok megoldásaira tud támaszkodni. Ethan, bár nem erőszakos vagy befelé forduló, de bizonyos szempontból a rellonosok egyik fajtájának tökéletes prototípusa: túlélő. Lehet bármilyen égbekiáltó büszkeség és makacsság, az ember elsődleges prioritása végső soron saját maga kell, hogy legyen. Ha rá lenne kényszerülve, neki megfelelnének a muglik gyógyítási módszerei.
- Kezdjük azzal a hálát, hogy visszakísérhetlek a kastélyba és azon belül is a gyengélkedőhöz.
Először is, leszűrhető volt a válaszból a lány iskolás léte (van itt olyan fiatal a faluban, aki magántanuló, nem pedig a Bagolykő diákja, így ez eddig nem volt világos teljesen), másodszor pedig rellonos diák ártott neki. Akkor pedig neki kötelessége is valahogy kezelni a helyzetet. Attól most eltekint, hogy Eliza nem lehetne lenn, részletkérdés egyelőre.
Az utólagos magyarázatra, hogy Eliza elég erős lenne megvédeni magát, csak elnéző mosolyt nyom el a szája szegletében, s úgy dönt, nem száll vitába. Valóban nehéz elhinnie, mert varázslatokban jobbak a felnőtt varázslók, ráadásul a lány fejébe szállt az alkohol, úgy nehezebb pontos varázslatokat létrehozni. Ha pedig fizikai harcra került volna sor, nem elég a méret- és számbeli különbség, de még egy zúzódott kar is Eliza számlájára írható.
- Ah, igen. Én is diák vagyok most az iskolában, rellonos, bár nekem nem áll szándékomban bántani téged. Errefelé meg úgy sodródtam, hogy lejöttem találkozni egy ismerősömmel.
Ahogy Eliza csuklani kezd, a hátára simítja a kezét, a másikkal pedig int a csaposnak és kikér egy pohár vizet. Nem lehet ez olyan ritka kérés, mert a csapos nem illetődik meg, kitölti azt és elétolja - Ethan pedig tovább, Eliza elé.
- Idd meg, egyébként sem fog ártani, kicsit kitisztul tőle a fejed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahogy Kornél ölében mocorgott, hogy neki, és valamelyest azért a srácnak is kényelmes legyen az elhelyezkedés, már csak a pohárköszöntő utáni gyors mozdulaton - melynek során a pohár százhúsz és száznyolcvan fok közötti dőlésbe került az ajkai között -, majd egy következő italok járt az esze, és azon, hogy együtt töltik majd az éjszakát. Hiszen ugyebár kockázatos lett volna a visszaosonás. Nyilvánvalóan.
Más szóval emelkedett hangulata, jókedve nem engedte, hogy az elmúlt hetekre gondoljon, arra az estére a konyhában. És ez jó volt így, így kellett, hogy legyen. Így tervezte. Sose tervezett pedig előtte, úgy igazán legalábbis. De most olyasmi történt vele, ami felforgatta eddigi életvitelét, és nem épp a jó módon. A váltás mindig jó volt, legalábbis így gondolta mostanáig. És aztán ismét így érezte, azt akarta, hogy elmúljon az érzés, ami megszületett benne, de ez most kivételesen maradandónak bizonyult. Nem várta, hogy valaha szerelmes lesz, azt pedig végképp nem, hogy ha az megtörténik, viszonzatlanul találja majd.
- Egs! - kurjantotta ő is, aztán már maratta is torkát végig a várakozásnak megfelelően iszonyú cuccal. Fintorgott, majd száját legyezgetve kacagott, és Kornél nyakába borulva, vállába nyöszörgött.
- Basszus, basszus, basszus, basszus! Ez szööööörnyűűűű..!
Annyira lelkesen szenvedett, hogy Kornélnak jól meg kellett fognia, ha nem akarta, hogy a lány leboruljon a földre.
- Fúúh... remélem van még - fújt egy nagyot végül, tovább nevetgélve, és a másik fura löttyel kísérte meg az előbbi traumatikus kortyot.
Kicsit közelebb férkőzött közben a sráchoz, és mivel pohárköszöntőjük az imént felébresztette a hortyogó tömeg nagy részét, kicsit megnövekedett a zsivaj, így Ella Kornél füléhez hajolva folytatta:
- Szerinted szobára is lehet vinni ebből? Vagy inkább tegyünk úgy, mintha külön lennénk, te szobát szerzel, én meg még szomjoltót?
Nem ez lenne az első, hogy trükközik valamivel, a szabályok elvégre nem másért léteztek, minthogy megszegjék őket. Elvégre, ha nem léteztek volna, lehet senkinek eszébe se jutott volna olyasmit csinálni, amit egy esetleges szabály megtilt. Teljesen nyilvánvaló!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kár, hogy nem hallja Eliza gondolatait. Akkor ugyanis meg tudná jegyezni, hogy nem kell ahhoz kétbalkezes gyógyító, hogy eltűnjenek a csontjai, elég ahhoz egy elég ügyesen elindított átok. Nem túráztatja amúgy feleslegesen tovább a lányt, nem sok értelme lenne most még azon ugrálni, hogy ő megmondta, ő megmondta. Bár az emberi egonak jól esik, nyilván, ugyanakkor Ethan magabiztossága nem szomjazik ilyen megerősítésre.
- Ha attól nyugodtabbnak éreznéd magad.. bár szólj, ha túlságosan tolakodó vagyok, szívesen maradok a gyengélkedőn is, míg ellátnak.
Hozzáteszi már most azt a kis félmondatot, amivel tompít a felajánláson, mert véletlen sem szeretné azt az ézést kelteni, hogy úgy kezeli a lányt, mint valami kisgyereket. Viszont az is tény, hogy prefektus, és felelősséggel tartozik a diáktársai épségéért. Ha már tudvalevő, hogy a többi rellonos prefektustársa ebbéli kötelezettségeit nem igazán veszi figyelembe, legalább Ethan igyekszik figyelni erre. Mindig felelősségteljes volt, ha elvállalt valamit.
- Jó minőségűt? Itt?
Nem nagyon szeretne alkoholt inni most, főleg nem hármat, főleg nem töményet. Főleg nem női társaságban. Másrészt úgy látszik, ez az ára annak, hogy visszajussanak a kastélyba. Megtehetné, hogy felvillantja a jelvényét és ráerőszakolja az akaratát a másikra. Ez sajnos, bár járható út lenne, de minden, csak nem Ethanre jellemző eljárás.
- Rendben-rendben, rendeld meg, aztán, ha megittuk, elindulunk.
Muszáj elmosolyodnia ezen, hát csak "kizsarolták" belőle azt, hogy kénytelen legyen meginni itt valamit. Legyen, csinált már ennél rosszabbat, nem ebbe fog belehalni. Már épp kérné ki akkor a megbeszélt italokat, amikor Eliza keze váratlanul elindul az arca felé, hogy.. nem egészen világos számára, mi a célja ezzel a lánynak. Gyorsan történik a dolog, mire a gondolatmenet végére ér, addigra Eliza keze le is hanyatlott. Kérdő pillantással hajol valamivel előrébb, aztán amikor a fiatalabb már öltözködni kezd, illetve próbál, megszólal.
- Nem haragszom, de.. miért is nem haragszom? Nem történt semmi, amit sajnálnod kéne.
A lány egyértelműen becsiccsentett, ha nem kifejezetten részeg, így az ilyen manőverek mondhatni megmagyarázhatóak. A nagy kapkodást rossz néznie, főleg így, hogy tudja, Eliza egyik keze sérült.
- Lassabban, még a végén csak még jobban meghúzod.
Szándékában áll amúgy (igaz egyelőre ezt nem közli, csak tovább ül a bárszéken) visszakísérni még így is a másikat, hogy az egyértelműen zavarba jött valamitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nemcsak, hogy nem csípi a női haragot, egyenesen retteg is tőle. Minden sejtjében, részében és tagjában irtózik az őt szavakkal, s olykor tettekkel is megvető nőktől. Merthogy az ordításon túl nem egyszer volt már példa pofonra, csapkodásra meg püfölésre. A lány összeszűkült tekintetére óvatosan hátrébb lép, jobbját megtámasztja a márványon. A kijelentés, mely szerint Anett meghalt, csak mostanra jut el tudatáig. Súlypontját a pultot támasztó alkarjára helyezi át, azonnal elkomorodó arcát elfordítja Rebekától. A metsző lámpafényben beszélgető vendégekre pillant, elnyíló ajkait erőszakkal zárja vissza. Nem tudott róla.
- Soha nem leszek az apád - szólal meg végül, teljes egészében visszahátrálva a pult mögé. Hangja kedves, egy pillanatig sem harsány vagy undok, viszont az is jól kihallható belőle, hogy a férfi gondolataiba mélyedve mereng. Válláról leveszi a rongyot, és egy tiszta felületet kezd el vele dörzsölni. Arcára palástolatlan szomorúság, csalódottság és önmagával szemben érzett harag költözik. Torka összeszorul a gondolatra, hogy amit mondani fog, az mennyire igaz, s azzal együtt milyen fájó. Ahogy Rebekának, úgy neki is. - Az az apád, aki felnevelt. De azért azt tartsd szem előtt, hogy talán nem minden történt úgy, ahogy azt neked elmesélték.
A márványfelület dörzsölése közben pillant fel a pulton mérgében áthajolt lányára. Keze megáll a mozdulatban, szorítástól elfehéredett bütykei visszabarnulnak. A rámeredő gúnyos mosoly idegesíti, a hozzávágott szavak mindinkább gerjesztik a mellkasában növekvő mérget. Rebi temperamentumos lány, ami valahol egészen vicces, hiszen valószínűleg éppen tőle örökölte. Az anyja volt mindig a türelmesebb fél, aki igyekezett minden helyzetben lehiggasztani. És annak már húsz hosszú éve...
- Te vagy az egyetlen gyerekem, és ha így haladok, az is maradsz - feleli aztán, mikor már képes megütni a normális hangszínt. Nem néz a lányára, a pult mögött tevékenykedik, törölget, mosogat, kiszolgál. Közben a már-már teljes egészében felnőtt, számára mégis kicsi gyermek rá kivetülő haragját hallgatja, szíve bordáit püföli. Nem a legjobb érzés, mikor szembesítik az embert a hibáival. Főleg, ha azok ennyire súlyosak. A csapot elzárja, s miután kezeit megtörli a nedves rongyban, visszasétál Lilihez, és ha elcsendesedik, megszólal. - Elhagytalak, igen, tudom. De belegondoltál abba csak egy pillanatra is, hogy ezáltal normális körülmények között nőhettél fel? Mit gondolsz, nem szakadt meg a szívem, mikor... - hirtelen harapja el mondandóját, majd megköszörülve torkát, elpárásodott tekintettel folytatja. - Kicsapongó voltam, megbízhatatlan, hűségre képtelen. Velem szemben, egy ilyen emberrel szemben állt ott apád. Nincs olyan nő a Földön, aki a biztos helyett a bizonytalant választaná.
Miután elhallgat, elfordul, és ajkait beszívva tölt ki magának egy pohár erőset. Háta leizzadt szavai közben, kezei remegnek az idegtől. A döntés még most is képes belemarni a szívébe, de továbbra is tartja, hogy akkor a lehető leghelyesebb, legfelnőttebb megoldást találták meg.
- Ilyen ember vagyok. Ezért röhögtek körbe az unokatestvéreid. Heh. Még ők sem hiszik el, hogy nekem gyerekem lehet - erőltetett mosollyal pillant hátra, aztán felhörpinti az italt, és eltorzuló vonásokkal cuppant. A pohár talpa koppan a fán, ő felemeli tekintetét, s az italos üvegek mögötti tükörben megpillantja Rebekát. Itt az ideje változni. Lezárni azt, aki volt és nyitni egy új fejezetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már várta ezt az estét. Bagolyban megüzente az egyik kedves ismerősének, mondhatni barátnőjének, hogy visszatért és fussanak össze. Persze, azt nem írta le, hogy pontosan miért jött vissza, de pár ital után majd biztosan elő fog jönni a téma, de Zeph még nem tudja, hogy pontosan mit is fog mondani, de még azt sem, hogy őszinte lesz-e vagy sem. Megbeszélték, hogy a szabad hétvége péntek estéjén találkoznak a csárdában, ami bár nem igazán hozzájuk passzoló hely, mégis csak egyetlen, ahol hajlandóak az iskola idősebb tagjait kiszolgálni.
Késve érkezik, a magassarkú csizmájában tipeg végig a macskaköves úton. Szerencsére ugyanolyan jól közlekedik benne, mint más a túrabakancsban, de nem ezért van késében, hanem azért, mert túl sokáig készülődött. Igaz, hogy ebben a faluban ez már túlzásnak számít, de ő érezné magát kevesebbnek, ha nem adna magára. Így minden percet kihasznált arra, hogy tökéletesítse magát, holott tudja, hogy nincs erre szüksége. Ma este csak egy baráti találkozást akar megejteni és ennyi. Úgyhogy mondhatni, inkább magának csinosította ki magát, de azért a bámészkodó szemek is kaphatnak belőle.
Amint megérkezik a csárdába, a lábával rúgja be az ajtót, nem fűlik a foga ahhoz, hogy hozzáérjen, és még az ajtóban leveszi a kabátját, amit óvatosan a kezére fektet.
- Széph esthét.
Köszön a rossz angoljával, bár abban a pillanatban meg is bánja, hogy ilyen illedelmes volt, már elszokott a helytől. Bár egyedül a csapos int neki vissza, a többiek épp csak egy-két bámész pillantásra méltatják, de nem köszönnek vissza. Így elindul egy félreeső üres hely felé, ahol jól látja az ajtót, hogy mikor a barátnője megérkezik rögtön megláthassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Míg várakoztam ütemesen doboltam a körmeimmel a kopott asztalon. Nem voltam türelmetlen, tudtam, hogy el fog jönni ráadásul én is késtem. Késni stílusos, aki pontos, arról még a végén azt gondolják, hogy nincs más dolga. Így nem hibáztattam a lányt, csak lustán átvetettem az egyik lábamat a másikon és hátradőlve az ajtót bámultam.
Nem telt tíz perc és csárda ajtaja ismét nyílt, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon vettem észre az ismerős szőke tincseket. Távol áll tőlem, hogy ennyire kimutassam az érzelmeimet, de most az egyszer, tekintve, hogy mégiscsak barátok vagyunk, ennyit igazán megengedhetek magamnak. Ahogy jobban megnézem magamnak a lányt, megállapítom, hogy semmit nem változott. Az én tökéletesem ellentétem. Míg az én bőröm sötét volt, ahogy a hajam és a szemem is, ő szőke hajú világos bőrű volt, de nem zavart, legalább nem olvadtunk össze, hanem kitűntünk egymás mellett. Intek a kezemmel, hogy feltűnjek neki, aztán türelmetlenül várom, hogy az asztalunkhoz topogjon. Ott aztán felkelek és ismét meglepő módon magamhoz ölelem. Valamiért úgy éreztem, ez így helyes. Nem mintha egyébként nem lennék képes ilyesféle testi kontaktust létesíteni, csak nem szokásom. De megörültem annak, hogy mégsem vagyok annyira egyedül itt, mint azt először gondoltam, amikor beléptem a nagy tölgyfaajtón.
- Szia. Nem nem, még nem. De én fizetek.
Mondom neki angolul, mert nem akarok a magyarral szenvedni, így azért egyszerűbb lesz.
- Szükség lesz valami erősre...ülj csak le.
Még mindig nem döntöttem, inkább hagyom, hogy rákérdezzen a dolgokra. Gyorsan felállok és a pulthoz sétálva kikérek egy üveg rövidet, ami ugyan csak félig van alkohollal, de ez nekünk bőven elég lesz. Továbbá kérek két pohár kólát, csak úgy kísérőként. Megfogom az üveget, a másik kezemben a két feles poharat, majd visszaindulok az asztalhoz. Megteszem ezt a kört még egyszer a kólákkal, majd levágódok a székre és előrehajolva a lányra pillantok.
- Na mesélj...
Kezdjen ő. Az a biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ellában is kezdett valami nagyon mocorogni, ami a magasabb szintre lépésre sarkallta (egész pontosan az emeletre). Talán csak az ital, vagy a feledni vágyás, de meglehet, hogy Kornél sármja. De valószínűbb, hogy mindhárom együtt. Vagy kettő ezekből. Ki tudja? A lényeg, hogy felszabadult már annyira, hogy ne akarjon tovább ellenkezni, ne akarja még kicsit hergelni a srácot sejtelmes beszólásokkal, és persze a fizikai közelséggel (ami ráadásul őt sem hagyta hidegen).
Még égett a torka, és kicsit kapaszkodnia kellett a másikba, mintha tartana tőle, hogy leesik, de a srác jól tartotta, és úgy tűnt, nem is igazán akarja ma már elengedni. Hacsak nem Ella tervét végrehajtandó.
- Megegyeztünk! - vigyorgott rá lelkesen, és kuncogott egyet a nyakába kapott csókon.
Amint talpon volt, és megállapította, hogy nem is lesz gond az azon maradással, elvette Kornéltól a pénzt, és az előbbi gesztusért cserébe még odalépett a sráchoz, és egy gyors puszit nyomott a szájára. Aztán az arcába vigyorgott, majd megpördülve a copfjával is megcsapta szegényt, mielőtt elsietett a bárpult felé.
Ügyesen kikerülgette, átugrálta akiket kellett, meg átbújt egy két asztal közt hídként fekvő, és lelkesen hortyogó fickó alatt, majd a pultra csapva a manit nekiállt szemezgetni a lehetőségekkel. Aztán a pultossal is, de ezzel viszonylag hamar felhagyott, mert mögötte pár ember, akik elé lazán betolakodott, kicsit türelmetlennek bizonyult most ehhez.
Miután sikeresen elköltötte Kornél pénzét (két valamit ott helyben fogyasztott), egy tálcára pakolva a maradékot ismét szlalomozni kezdett a tömegben, majd amint elég messze került, a lépcsők irányába fordult, hogy a megbeszélt tali pontra siessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda