Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Megszoktam már, hogy rendszeresen futok reggelente. Ha nem is minden nap, vagy minden másnap, de mindenképpen többször egy héten. Azt is megszoktam, hogy egyedül teszem ezt. Igazából szeretek is egyedül futni, hagyom a gondolataimat szabadon csatangolni, mialatt monoton emelgetem a lábaimat. Mégis örömmel egyeztem bele, hogy Masa csatlakozzon hozzám.
- Nincs mit – felelem neki tartva a tempómat. Tényleg kicsit szokatlan, hogy cikázik körülöttem, mint egy őzgida de korántsem zavaró. Addig nem, amíg meg nem torpan előttem. Mert akkor nemes egyszerűséggel elütöm és átesem rajta. Elmosolyodom, ahogy elsprintel mellőlem, én is mindig így fejezem be a futkosást. Pár kör sprinttel. Még pár kör laza kocogás, és el is jutok odáig. Masa szegény kénytelen félbeszakítani az elmélkedését, bár nem úgy tűnik, mint aki nagyon a szívére veszi. Hamarosan aztán sétálásra veszem a tempót, majd meg is állunk.
Nem lihegek, nem merített most le ez a kis kocogás. Többet szoktam azért, de most ugye próbáltam igazodni Masához. Az addig rendben van, hogy kviddicsezik, de az még nem jelenti azt, hogy a futkosást is bírja hosszú távon. Felvont szemöldökkel biccentek neki, jelezve, hogy kíváncsivá tett, mehetünk. Az első fák elérésekor azonban megtorpanok. Még mindig rühellem az erdőket, még mindig nem akaródzik bemenni oda.
- Oké – motyogom, amikor biztosít róla, hogy már nincs messze amit mutatni szeretne. Lassan és alaposan körbenézve követem őt, amíg meg nem látom a napernyőt. Egy ideig tanulmányozom a földbe tűzött botocskákat, a rajtuk lévő bevonatot, és a talajt borító vizet. Elmosolyodom a látványra.
- Nem rossz, és mihez kezdessz ennyi botnyi harmattal? Valami okkal csináltál harmat-telepet? – pillantok rá a lányra kérdően. Ügyesen megoldotta, hogy egy helyen sok harmat legyen, de vajon miért fontos ez neki? És főleg hogy gondolja azt a gyűjtést? Hiszen egyelőre csak harmatos minden. Nem tudom megállni, hogy az egyik evőpálcikáról ne mozdítsam el a vízcseppeket, takaros kis labdává összeállítva azt. A levegőben köröz a napernyő alatt, bár ha kihoznám onnan sem lenne semmi baja. Mindehhez oda sem pillantok a vízlabdára. Masát figyelem érdeklődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valami itt nagyon nem stimmel. Meg sem figyelve reppenti át a másik oldalra a papírokat, így azokból nem eshet le neki a szituáció, azonban a nő valakire nagyon emlékezteti őt. Pocsék arcmemóriával rendelkezni, s arra hagyatkozni egy ilyen helyzetben egyáltalán nem előnyös, de most mit tudna tenni, ha ez a helyzet? A húgát sem ismerné meg, ha nem hasonlítani kilencvenkilenc egész kilenc százalékban rá. Talán látta már valahol a folyosón, az is lehet, hogy ő is egy rellonos nebuló, de megeshet esetleg, hogy egy tanárával hozta össze a sors. Ugyan, azért az elég abszurdum lenne, nem? A tanárok csak úgy nem pihengetnek lenn az udvaron random lapokat olvasgatva! Ők nyilvánvalóan nagyban élvezik az életet odafenn, s együtt csámcsognak a legújabb, diákok által szolgáltatott pletykákon. Ugye?
- A vizsgáinkat? Oh, szóval szereted a szerepjátékokat! Rendben, ha nagyon szeretnéd, lehetek a rossz kisdiák, akinek jól elláthatod a baját- harapja be alsó ajkát a mondat végeztével, ahogy elképzeli, hogy ez a csinos lány valamelyik pedagógusának öltözve dorgálja őt. Az érzéseit csak tetézi a tény, hogy a nő most még közelebb van hozzá, mint bármely fajtársa valaha is. Talán az anyukája volt legutoljára ilyen távolságban tőle, de az kicsit sem ér fel ehhez a mennyei pillanathoz. Azonban még mindig fájóan távol van tőle, így rásegítve egy kicsit a dologra, hónalja alá nyúlva húzza oly' közel a másikat, hogy arcuk csak egy pár centiméter távolságra legyen. Pajkosan felkapja hát a papírokat, s szabad kezével - mely' nem a lányt öleli -, még messzebb taszítja őket, egyenesen le a földre. Nem lesz már ezekre ma itt szükség, sokkal izgalmasabb dolgok várnak kettejükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Laura
Masa

Nem igazán tűnik fel, hogy húzódozva követ a fák közé. Ha észrevenném, hogy ez számára ijesztően hathat, akkor valószínűleg beavatnám már ott, vagy legalább annyit mondanék, hogy harmatot megyek gyűjteni. Még a végén azt hiszi nekem, hogy én itt csapdába vezetem, vagy valami akromantulafészekbe. Bah, pókok, utálom a pókokat.
Akkor pillantok rá, amikor már elmosolyodik a látványon, így aztán tényleg semmi nem tűnik fel a zavarából, vagy abból hogy esetleg nem szívesen tartózkodik az erdőben. Vigyorodom tovább szélesedik ahogy visszakérdez, ezzel együtt kéri, sőőőt, mi több, már szinte könyörög azért, hogy beavassam a titokba. És hát naná, hogy nem hagyhatom ki ezt az alkalmat, leszek én olyan kegyes és elárulom neki, csillapítva szomjúságát. Na jó, dráma off vége.
- Ez itt az animágiához kell - bólintok határozottan, rápillantva az ernyőre, és az alatta köröző harmatgömbre, majd Laura. Mi? A harmatgömbre? Egy pillantás alatt kuporodok le a napernyő elé, és kissé ijedt pillantással szemlélem a gömböcöt. - Ez meg mi? Ez valami direkt animágiás dolog? - a hangom kezd kicsit kétségbeesettbe átmenni, de ahogy visszapillantok a lányra, leesik a dolog. Elkerekedett szemekkel és a felismeréstől világos arccal kezdek bólogatni.

- Ezt te csinálod? - meredek rá csodálkozva, majd ha beigazolódik a gyanúm, előszedem a kis ezüstkanalat (Kedvestől kölcsönkérve, kifejezetten körültekintően kezelendő!), és ide oda kapkodva a tekintetemet agyalok valamin. Mármint... Vajon az is szabályos, ha a már összegyűjtött gömböcskéből veszek ki egy kanálnyit, vagy ténylegesen egyesével kéne lekapargatnom a levelekről? Hát a recept elvileg nem ír plusz megkötést... Szóval miért is ne?
- Eredetileg egy kanálnyit akartam összegyűjteni - majd előhúzok egy sötétített üvegű fiolát is, és megmutatom - ebbe, de ha esetleg megengeded, hogy a kis gömböcből szedjek egy kanállal, az jelentősen lerövidítené a procedúrát...
Reménykedve nézek fel a napernyő mellől, vágyva egy helyeslő válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- És akkor még tüntetnek, hogy emeljék a tanárok fizetését - dohogott a colos magában. Más kérdés, hogy soha nem nézett utána, pontosan melyik tanárokét is, nem gondolt bele, hogy a Bagolykő munkaerője jó eséllyel nem vonult transzparensekkel a parlament elé. Nem is érdekelte, ha egészen őszinte akart lenni, ő csak nyugalmat akart, meg hogy a karácsonyfák ne dögöljenek meg a semmi közepén, értelmetlenül.
- Mert a faluban még ilyen jeti sincs - legyintett dühösen a kisház felé Tim, az arcára ki volt írva a rosszallás, pedig isten lássa lelkét, ő nagyon nyugodt természet volt és még csak nem is ítélt el senkit, semmiért. De ez az elemi mágia dolog valahogy mégis betette neki a kaput, rendesen átment környezetvédelmi-warriorba. Még a tüntetéseket is utálta, azok is kosszal jártak és papír transzparensekre, meg fa lécekre volt hozzá szükség. ~Álszent mocskok.~ - Is-is? Mindkettő szimpatikus.
Nagyon morbid díszeket találtak fákon. Eredetileg valószínűleg nem is voltak rajtuk, csak a szemét között kavarodhattak oda, de ez a németnek nem volt egyértelmű, Blue pedig látszólag nem sietett, hogy megmagyarázza neki a dolgokat.
- Miben tudnék segíteni? Mármint tudod, nem vagyok ilyen belső-rendezés izékreátor,tervező... mi az. DizÁjner - kicsit talán sikerült is túlparodizálni a szót, miközben szórakozottan újabb madzagot rángatott le a fenyőről. Már csak pár volt, amit a kötelék rabságban tartott. - De tudod, hogy szívesen segítek bármiben, ha épp itthon vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Borzasztóan örülök neki, hogy nem veszi észre. Akkor már megint kezdhetnék bele valamiféle magyarázatba, ami még igaz is, mégsem a teljes igazság. Ilyen szituációból éppen elég volt nekem egy. Nem tartok attól, hogy foglyul akarna ejteni, és a pókoktól sem. Azt nem mondom, hogy a kedvenc állataim, de félni nem félek tőlük.
Könyörögni? Én? Szerintem még életemben nem könyörögtem semmiért. Kérni már kértem, de az a szó, hogy könyörgöm még biztos nem hagyta el a számat. És amúgy is, nem szokott nagyon zavarni a dolog, hogy nem avatnak be valamiféle titokban. Nem vagyok pletykás portré.
- Animágiához? Valamiféle harmatgyűjtő állattá alakuláshoz? – kérdezek vissza kapásból, anélkül, hogy összeállna a kép. Igyekszem még jobban megfigyelni az elém táruló látványt, amibe most már Masa is belekucorog, nézve a vízgömbömet. És ekkor rájövök a lényegre. – Na várj. Te animágiát tanulsz? Mivé alakulsz majd?
Töprengve nézem Masa vonásait, próbálom elképzelni őt valamilyen állatnak. Nyilván valami cuki állatot választ, nem kecskebékát például. Talán valami macskaféle esetleg? A kíváncsisága megvan hozzá.
- Hm? Ja, igen, ezt én csinálom. Visszacsináljam? Elrontok így valamit? – bólintok egyet, hiszen jó sejti, az én kezem – illetve gondolataim – vannak a dologba. El is kezdem visszairányítani a gömböcöt, hagyom egy kicsit amorfabb formát ölteni, amíg a válaszára várok.
- Mindenképpen hozzá kell érnie a kanálhoz? Csak mert beleirányítom én neked az üvegedbe, ha gondolod. Sőt, előtte a kanaladra is, aztán az üvegbe ha mégis úgy kellene – sorolom fel az alternatívákat. Igazából, neki körülbelül semmi dolga nem lenne egyik esetben sem. Még a kanalat sem kell megmozdítania, ha úgy szeretné. Egy csepp sem potyogna le. Bár mivel itt vagyok, és már tudom hogy ezek a harmatocskák kellenek neki, hát így sem.
- És mi a terved a többi harmatcseppel? Más is gyűjti őket? – őszintén szólva még az is megfordul a fejemben, hogy összeszedi mindet, gondosan lezárja, majd árusítani kezdi. Ha ez minden animágus tanoncnak kell … és nem minden tanoncnak van olyan szerencséje hogy egy hydromágus a barátja. Főleg mert rajtam kívül csak egy hydro van a suliban, Westwood profon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- ... szóval éppen megküzd magával értem.
Valahogy így jellemeztem magamban a jelenlegi helyzetet. Nem mondhatom, hogy nem jó, mert jó minden, tényleg. Ricsi olyan, mint volt, mint amikor sakkozni tanított, hihetetlen türelemmel és alapossággal magyarázta el a szabályokat, hogy miért buktam el a királynőmet. Ha kellett, egy lépést hatszor is átrágtunk. Tudtam sakkozni, de mellette tanultam meg élvezni is. Az élet is ilyen, tudtam élni, jó életem volt előtte, nem hiányzott belőle semmi, de vele élvezem az életet. Ha úgy tetszik, talált egy még kihasználatlan piaci rést, és betörve oda, egyeduralkodóvá vált, sőt, terméke hatással lett az egész piaci világra. Függővé váltam, függök a szerelmünktől, a lényétől, a tekintetétől. Erre mondják azt a kritikusok, hogy jó nagy szarban vagy. És tényleg. Csak van ugye ez a csók dolog, ami olyan szinten hatással van rám, hogy nem tudok felülkerekedni, és elemészt. Totálisan elveszek benne, és nem tudok túllendülni, a lényem egy részt éppen ezért süpped bele abba az állapotba, amibe most vagyok. Mintha egy fekete szobában állnék, és a váratlan hangok riasztanának. Minden elfordított fej, minden be nem fejezett mozdulat egy hang. Erőnek erejével küzdök magammal, hogy még csak ne is próbálkozzak, hiszen úgy nem sérülhetek, de ez nem igaz. Az agyam tudja, hogy hiányzik, hogy kell, hogy érezni akarom. Az egész testem érezni akarja, ahogy ajkai az ajkaimra tapadnak, ahogy a végünk kicsordul, ahogy apró csókokkal udvarolok neki, hogy figyeljen rám a tőzsde helyett, hiszen szinte meztelenül mászok az ölébe. Az eleje elmarad, és ettől furcsán üressé válik sokszor a vége. Képes leszek így leélni vele egy életet, ettől nem félek. A szívem és az eszem is elköteleződött felé karácsonykor, pedig az nem volt más, mint a hónapok során felgyülemlett feszültség kiadása. Valami, amiről utána már nem beszélünk, és mégis, számomra akkor vált világossá, hogy észrevétlen lettem szerelmes, életemben először, valós szerelemmel.
- Kellene tudom.
Ezzel nem tudok vitába szállni, mert valóban kellene tudnom, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, mert azon kívül, hogy Kisvajdáné, nem nagyon jutottam még messzebbre. Abban az egyben vagyok biztos, hogy bármit is csinálok vagy teszek, azt Ricsi oldalán szeretném megtenni, és bármit megteszek azért, hogy ő is tervezzen velem. Nem akarom, hogy ez ne történjen meg. Persze számos ok lehet, ami miatt végül elköszönünk majd egymástól, de nem akarok erre a gondolatra fókuszálni, nem akarom ezt bevonzani.
- Csak, nem tudom mégsem. Ha reálisan nézem, van egy jó öt évem a sportban, talán tíz a színházban, ha a színházat tovább csinálom. Ha nem, akkor öt év múlva ott fogok állni, hogy na és akkor most? Jégrevük kiöregedett "sztárja" leszek.
A sztárnál megengedem magamnak a macskakörmözést, mert valljuk be, csak mert most fut az a bizonyos szekér, nem biztos, hogy mindig így lesz. És ezt utálom, hogy nem tudok határozott lenni a tanulmányaimat illetően. Csoda, hogy iskolaelső vagy? Minden tárgyat felvettem, olyan szinten érdekel minden, hogy az már beteges. Meg az agyam is, hogy mindezt befogadja.
- Minden akarok lenni. Vagy legalábbis nagyon sok minden, és ezért is nem tudom, hogy mi legyek. Talán csak túl nagy a nyomás, hogy év végén vége, hogy döntenem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Theon
Ing / sapka

Csak egy szúrós tekintetet vetek rá, mivel egyelőre nem tudom eldönteni, hogy komolyan nem látja át a helyzetet, vagy csak szimplán nem érdekli amit mondok. Még az is megfordul a fejemben, hogy valamilyen fogadás miatt van most itt, de ha a vizsgakérdésekre fáj a foga, ahhoz bizony korán kelt fel. Mármint tényleg, hiszen még meg sem írtam őket. Hm, na ugye. Lefagyva érzem meg felém nyúló kezeit, amik közelebb húznak hozzá. Hogy tessék? Azonnal dőlök is hátrébb, ha esetleg nem enged hát jön velem, de míg bal kezem a mellkasánál tolja távolabb, jobbommal már pálcát szegezek az oldalának.
- Ennek lassan büntetőmunka lesz a vége - nézek a szemébe határozottan, barátságtalan pillantással. Nem esik jól a magánszférám ilyen szintű megzavarása, sőt mi több, kifejezetten kellemetlenül érint. Igyekszem közben mondogatni magamban a kérdést, ami az utolsó pillanatban jutott eszembe, nehogy elfelejtsem, és kezdhessem az egész ötletelősdit elölről.
Ha ezekre a szavakra, és a rá szegeződő pálca látványára sem szándékozik elengedni, akkor pedig bizony kap egy Rictusemprát, hátha a csiklandós érzéstől majd elhúzódik.
Fájdalmasan érint hallanom a papírok suhogását, és bár a szemkontaktust nem töröm meg, hogy ne tudjon megint meglepni valamivel, behúzok a fiú neve mellé egy újabb képzeletbeli strigulát. Valamikor ekkor kezdhetek el agyalni azon, hogy mire is fogjam be, mi az amivel a legkevesebb kárt tud okozni nekem és az iskolának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Laura
Masa

Jaa, hogy ezt eddig nem említettem meg? Hupszikácska.
- Neeem, dehogy, ez a bájitalhoz kell, állatfüggetlenül mindenkinek meg kell csinálnia - vigyorgok rá, oda se pillantva megpöckölve egy kis pálcikát, amiről így lerezdültek az apró cseppecskék. - És igen, már lassan a végéhez közeledek - emelem fel fejem büszkén, csak hogy aztán megvonjam a vállam.
- Még nem lehet tudni. Persze fantáziálni szoktam róla, legutóbb az jutott eszembe milyen menő lenne egy cápa vagy egy bálna, de majd kiderül.
Majával még egy tesztet is kitöltöttünk valamelyik hajnalban, hátha megvilágosodunk, de igazi eredményt úgyis csak az első átváltozást kapunk majd. Bencének sem meséltem a dologról, szeretném majd meglepni, csak mielőtt kitalálom a pontos hogyanokat, nem lenne rossz tudni hogy a tóhoz csaljam-e ki, vagy én is be tudok-e slisszolni hozzá meglepiként. Ha mondjuk valamiféle kis bogárrá változnék, észrevétlenül repülhetnék be az eridon körletébe, és akár azzal is kelthetném, hogy felette lebegve visszaváltozok, és úgy huppanok rá. Muhaha, tuti kiugrana a szíve a helyéről. Na persze azt a ruhás bűvölős bűbájt még meg kell tanulnom, nem szívesen találnám magam egy fiúszoba kellős közepén meztelenül... Öhmm, na ugye.

- Nem kell - habozok egy pillanatra, ahogy gondolkodom. - Vagyis igen, de inkább nem, igen... Nem... Nem tudom. Ne érje fény és akkor szerintem okés így - bizonytalan vagyok, vagy talán mégsem? Zavar hogy nem tudom kizáró tényező-e az elemi mágia használata a gyűjtésnél, de hát ha nem volt odaírva hogy nem lehet... Akkor elvileg lehet. Remélem, különben jöhetek ki még egyszer, és még az is lehet, hogy lecsúszom az ehavi teliholdról. Oh noooo.

Újabb kérdést tesz fel, mire hümmögve pillantok a kezemben tartott üvegre, a kanálra, majd a vízre, és megint az üvegre. Igazából, csináljuk.
- Hát akkor ha belebegteted az üvegbe - húzom ki a dugót - azt megköszönöm. Ki tudja, lehet van még aki még nem gyűjtött be harmatot. Mondjuk azért meg kell kérdezzem Kedves bácsit, hogy biztos jó lesz-e így, de maximum visszajövök kanalazgatni - vigyorogva tartom felé az üveget, majd ha megtelt, le is zárom, és hogy minél kevesebb fény érje, az övtáskámba is süllyesztem. Majd kimérek egy ezüstkanálnyit a főzetbe, szerintem annak is működnie kell... - eskü nem ezért hívtalak amúgy magammal, csak büszke voltam az installációmra.
Fejemmel vigyorogva bökök a harmatparadicsomom felé, amivel úgy néz ki forradalmasítottam a bájital eme hozzávalójának beszerzési módját. Tuk. Forradalmasítottuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Nem vagyok túlságosan jártas az animágiában, szóval teljesen új minden, amit erről mesél a lány. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy bizonyos állattá változva közlekedem a kastély területén. Elképesztően klassz lenne. Csak hát, nem is tudom. Végül is ott van nekem az elemi mágia, ami azért elég király. Akkor már inkább hoppanálni tanulok meg, az meg pláne hasznos is.
- Mi? Nem te döntöd el, hogy milyen állattá alakulsz? – felszalad a szemöldököm, hiszen ezt sose gondoltam volna. Mindig azt hittem, hogy mi döntjük el, hogy mik szeretnénk lenni. De ezek szerint teljesen random az egész? Na ne már! Akkor pláne nem vágok bele. Semmi kedvem valami gusztustalan bogár képében zizegni a folyosókon. Fúj. Tuti eltaposnám magam más helyében.
- Bálna? De akkor csak vízben tudnál létezni, az nem annyira praktikus. Vagy személyre szabott hatalmas nagy vízbuborékban, ami körülvesz és akkor mehetsz amerre látsz – na az meg vicces lenne. Egy hatalmas nagy fehér cápa, egy fél stadionnyi vízgolyóbisban levitál a nagyteremben. Fel is nevetek, ahogy elképzelem a dolgot. Az, hogy ruhátlanul jelenne meg egy átváltozás után, na ez az információ nekem szintén kimaradt. Szóval ha ezt tudnám – és nem csak a gondolataiba látnék bele, mint valami elfuserált legilimentor – akkor pláne azt mondanám, hogy kizárt hogy én ezt csináljam.
Látom, hogy mennyire hezitál a felajánlott segítségemmel kapcsolatban. Kétlem, hogy azért, mert mindenáron egyedül szeretné csinálni. Inkább az információ hiány miatt, hogy vajon ez a módszer megfelel-e, lehet-e így csinálni. Túlságosan kevés a hydromágus, meg az elemi mágus. Úgy nézem az összes szabály valahogy kihagyja őket a számításból. Nem lenne rossz átírni ezeket, legalább itt, a tanult dolgokkal kapcsolatban. Mennyivel jobb lenne egy világos tájékoztató arról, hogy gyűjts harmatot, hogy ne érje fény, de ne használj elemi mágiát. Akkor máris könnyebben döntene Masa. Meg más is.
- Rendben, akkor tádááá – húzom egy mosolyra a számat, miközben a kis harmat gömböcske az üveg fölé lebeg, majd a formáját hosszúkássá változtatja, igazodva a megtöltendő alakhoz. Szépen belecsordogál, és én lepődök meg a legjobban, amikor azt tapasztalom, hogy sikerült jól felmérnem a mennyiséget. Pont belefér az üvegbe. Masa gyorsan lezárja és már el is tünteti az értékes hozzávalót rejtő kis fiolát.
- Nem? Hát, pedig már azt hittem! Nem gond, szívesen játszom a vízzel. Szólj bármikor, ha valami ilyesmire van szükséged – vagy majdnem bármikor. Ha épp a világ másik felén vagyok, hát nem biztos, hogy azonnal tudok rohanni hogy segítsek. De megkérdezni meg lehet, hátha. – Tényleg kafa is megoldás. Már előre sajnálom, hogy tönkre fogja tenni az idő vasfoga. De a többiek majd megoldják, ahogy akarják, nem igaz? Na és mikre van még szükséged az állattá váláshoz? Tyúktollból készült kalapot kell hordanod egy hétig? – viccelődök, remélve, hogy tényleg nem kell ekkora marhaságot csinálniuk. Mondjuk feltűnt volna, ha furcsa kiegészítőket hordó diákok rohangálnának mindenfelé. Bár, az én nézőpontom szerint így is tele van a suli furán öltözködő egyénekkel. Lehet, hogy mindenki animágiát tanul?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

Mi a legjobb abban, hogy pyromágus vagyok? Az emberek sorra dőlnek ki, mert túlságosan meleg van elmondásuk alapján, ebből viszont én semmit nem érzek. Halálosan nyugodtan ültem az egyik padon, kicsikét reménykedtem abban, hogy így nyár végére talán barnulok két árnyalatnyit. A kezemben ott volt egy újabb könyv az elemi mágiáról, de sokkal inkább lefoglalt, hogy azt az aranyos navinés gólyát nézzem, aki épp színjátszóra gyakorolt. A drága valószínűleg idén még nem került be, és még ha nem is tehetséges, de én tuti adnék lehetőséget neki Kolos helyében.
De nem vagyok a helyében, szóval csak felhúzott térdeimre támasztom az állam, közben arra gondolok, hogy talán jobb lett volna az udvar másik végében gitározó srác közelébe ülni inkább.
Nem is vesztegetem tovább az időm, miután kinyújtóztattam a lábaim, megindulok egy másik pad felé. Nem jutok sokáig, amikor kiszúrom Elijaht, a kis eridonost. Ki ne ismerné őt? Mosolyogva figyelek rá, hátha megint alkot valami maradandót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

Oké, valami hasonlóra számítottam, de a végeredmény... te jó ég. Nem vagyok kifejezetten kárörvendő, de még én sem tudtam megállni, hogy ne kezdjek el kuncogni. De egyáltalán nem tartottam rossz ötletnek, így a könyvemet ledobom a fűbe - bocsi Franci néni -, és a szökőkút szélére ülök, a lábamat én is a vízbe lógatom.
- Azt nem mondanám, hogy nem történt semmi - szólítom meg még mindig nevetve. - De nem ütötted meg magad nagyon, ugye? - összeráncolt szemöldökkel nézek végig rajta, hátha valami sérülést látok. Vagyis hátha nem látok semmi erre utaló dolgot. Nem mintha valami minta ápoló lennék, mivel megragadtam az ötévesek szintjén. Megfújni és tapaszt rá. Apró vágás? Tökéletes kombináció. Ficam? Sebaj, jó lesz. Csonttörés? Oda már két tapasz kell és három fújás.
- Szerintem arra vár a srác, hogy kérj tőle számot - suttogtam Elijah-nak bizalmasan, hogy csak ő hallja. A gitárosnak sajnos nem jut eszembe a neve, akárhogy gondolkozok rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Dana
takarodó után, őrjáraton

Bólintok, hogy vettem, lezsírozva, könyvtár előtt háromkor, teljesen tökéletes. Még egy feltartott hüvelykujjat is kap, ahogy picit eltávoodva suhanunk egymástól, ordibálni pedig nincs kedvem az éjszaka közepén. Megpróbálom memorizálni magamban, nehogy elfelejtsem neki egyszer bemutatni Lysandert, hamár ennyire érdeklődik iránta, így hát valahová két bűbáj és egy konstelláció mellé ez az infó is megőrzésre kerül. Debbie, Lysander, Lysander, Dana.
Kényelmesen, lazán a seprűre simulva nevetem el magam DanaDebbie vizsgaidőszakkal kapcsolatos felkiáltásán. - Nem lesz baj - bíztatom könnyedén, igyekezve nem gondolni az íróasztalomon sorakozó tankönyvekre. Szándékomban áll jól levizsgázni mindenből, szóval még késztetést is érzek rá hogy a köteteket bújjam, azonban a kviddicses felkészülés és a járőrködés mellett eddig  mindig csak arra volt időm hogy a következő órára felkészüljek. Miután lemegy a piros-kék meccs, majd több időm lesz készülni, így nem is aggódom, ha nagyon kicsúszom az időből max nem alszom vizsga előtt és akkor paszírozok mindent a fejembe. Sose tudom, hogy működne-e ha nem próbálom ki nem igaz?
- Háát nem is tudom, nem igazán vagyok bulis típus - igyekszem hárítani finoman a meghívást, majd elgondolkodom a zene-kérdésen - nincs igazán egy stílus szerintem... Azt hallgatom ami megtetszik igazából.
Sosem értettem miért kell behatárolni a műfajokat, ha most azt mondom hogy szeretem teszem azt a heavy metalt akkor meg máris furán néznek amikor az ABC dalocskát dúdolászom Majával a prefektusiban. Mármint... Természetesen... Ez nem szokott előfordulni, hm.

Élj a mának, ne a mamának... Kezdem el dúdolni magamban rögtön a dallamot, amit DebbieDana utolsó mondata juttat eszembe.
- Ugyee - bólogatok, hogy teljesen egyetértek vele, majd visszalendülök kicsit lógni, mert annyira de annyira élvezem ahogy a vér a fejembe áramlik, miközben a menetszél meg a hajamat csapkodja. Denis erre mondaná, hogy "hülye vagy kiscica". Awwh, van egy saját Denisem a fejemben!
Eltöprengek a kérdésén, mert azért erre mégsem illik csak úgy rávágni a választ, de mivel sokadik gondolatom is ugyanaz, nyugodt szívvel repülök a lányhoz újra közel.
- Igen, mondhatni teljesen, nagyon imádom a házamat, de igazából bárki mással is elvagyok - engem is boldoggá tesz hogy ezt mondhatom, nem is kérdés. - De megértem, biztos nem lehet egyszerű barátkozni a rellonban - újabb csali, harapj rá, harapj rá! Tényleg, vajon ha egy halacska lenne az animágus formám, könnyebb lenne beugratni, vagy ilyesmire ez nincs hatással? Mondjuk úgyis csak egy szinoníma, de... Mi van ha van valóságalapja? Nos, azt hiszem ez tipikusan olyan dolog, amire nem fogok rákérdezni Kedves bácsinál.

Ekkor halk (mármint igazából hangos, de a menetszél és a távolság miatt halk) kattogás-csipogás jut el a dobhártyámig, és miután beazonosítom, hogy ez bizony a homokóra lesz, megindulok felé. - Gyere, úgy néz ki letelt a tíz perc! - szólok át a lánynak, és remélem most már szófogadóan követni is fog. Újra elkezdek gondolkodni a lehetséges büntetéseken, majd a homokóra mellé érve egy koppintással elhallgattatom azt, mielőtt bárki más meghallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Laura
Masa

Felcsillanó szemmel fogadom hitetlenkedését és rázom meg a fejem.
- Nem-nem, tök bóvli az egész - vigyorgok rá, és süt az arcomról, hogy élvezem a bizonytalanságot. Mekkora király már, hogy egyszer csak nem én leszek, aki mégiscsak én lesz, de közben én nem is tudom meg mi, csak majd ha visszaváltozom. Ühm, kivéve persze ha kapok egy tükröt, vagy valaki rámnézve felsikít, hogy ááá egy póók. Uh, na nem. Ha pók leszek, soha soha soha de soha többet nem leszek hajlandó átváltozni. Ah-am.

Értem mit mond a bálnával, de attól még első gondolatra viccesnek hangzik.
- Jó-jó, de hát akkor mondjuk minden reggel ugrok egy fejest a tavacskába. Igaz, hogy sok hasznom nem lenne úgy, akkor már inkább kéne valami olyasmi ami mondjuk a járőrözésben hasznos, de viccesnek szerintem vicces lenne.
Elgondolkodva simogatom az állam mint ahogy a detektívek szokták, próbálom elképzelni vajon mennyire öntene ki a tavacska, ha a közepére ploccsanna egy Masabálna. Kicsit vagy nagyon? Közepesen vagy nagyon? Nagyon vagy nagyonnagyon? Eh, inkább hagyjuk is. - Ha így alakulna, majd sokat lézengek körülötted, és megfizetlek, hogy csinálj nekem vízbubit - somolygok rá, természetesen csupán viccelve. Persze, hiszen ingyen nem Masa, nem.

Ámulva-bámulva figyelem ahogy ügyesen beleterelgeti a vizet az üvegcsébe, profin kikerülve minden lehetséges napsugarat, így a víz "fénytiszta" marad. Nem is értem ezt amúgy, hogy miért fontos... Mármint mi változik attól a vízben, hogy napocska is érte? A muglik tuti lehülyéznének ezért minket, hiszen a víz csak víz, mit számít egy kis fény. Boldogan dünnyögve zárom rá a fiola tetejét az üvegre, picit meglögybölöm, hogy megbizonyosodhassak róla, nem folyik, majd a hasitasiba csusszantom. - Köszönöm, most sokat segítettél, nem egyesével kellett felkanalazzam a cseppecskéket - állok fel, és nézek hálásan a lányra. Első reakcióként odaugrálnék hozzá és jóóó szorosan megölelgetném, de tisztára le vagyok izzadva, úgyhogy inkább nem teszem. Elhatározom, hogy ezért egészen biztosan sütök neki valamit, és igyekszem tartani magam a recepthez is, nem pedig kísérletezni. A saját receptjeim általában nem szoktak nagy sikert aratni, de azt szeretném ha a lány tényleg örülne, mert én is örülök, úgyhogy... Lehet most mellőzöm a csirkemellkockákat a csokitortából.
- Szólni fogok, mondjuk nem hiszem, hogy a közeljövőben animágiára adom a fejem - kacsintok rá, majd nekilátok összeszedni a cuccokat a földről. Egyesével kihúzkodom az evőpálcikákat a napernyő alól, és az övtáskába rejtem, mikor szöget üt a fejemben egy gondolat.
- Egyébként nálatok nem így van? - kérdezem lassan, leseperve a sarat a pálcika végéről. Lehet ennyiből nem jön rá mire gondolok, hiszen a téma is rég elévült azóta, de ez fel se tűnik. Kicsit követhetetlen tudok lenni, tudom. Bocsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Örültem a megbeszélt találkának, tök jól elvoltunk most így repülés közben, szerettem volna jobban megismerni a lányt.
- Remélem. Nagyon nehéz megtanulnom azt, ami egyáltalán nem érdekel, de időnként muszáj magolni - sóhajtottam egy nagyot, majd oldalirányosan kezdtem el repülni, gyorsítva. Kicsit cikáztam fel-alá, majd visszatértem Masa mellé.
- Nem baj, akkor majd összehozunk valami csajos dolgot, pizsi parti vagy hasonló - közöltem vele vidáman. Végül is miért is ne?
- Ezzel a témával én is ugyanígy vagyok. Mindenevő vagyok műfajtól függetlenül, a lényeg, hogy tetsszen a szám, a ritmus, ragadjon meg a zene - feleltem neki vigyorogva. Ezen a téren nagyon hasonlítottunk egymásra, ez pedig jól eső érzéssel töltött el. Klassz volt, hogy ilyen pozitív kisugárzása volt a repülő társamnak, valahogy még engem is képes volt jobb kedvre deríteni, valamit nagyon tudott.
- Bizony, ezt jól látod. Nyitott vagyok alapvetően az emberekre, de abban a házban nem egyszerű barátokra találni. Több más házból vannak barátaim, úgyhogy ez nem jelent gondot számomra, de tudod igaz a mondás, miszerint ismerősből sok van, jó barátból csak néhány - feleltem a lánynak. Rég nem beszélgettem senkivel sem ennyire őszintén, furcsálltam is, hogy így megnyíltam neki annak ellenére, hogy azt vallottam magamról előtte, hogy Rellonos vagyok.
- Ó, de kár! - közöltem vele csalódottan, szívesen repkedtem volna még a társaságában. Engedelmesen követtem őt, majd miután leértünk a földre, intettem neki, hogy várjon. Előkaptam a zsebemből a pennámat és egy cetlit, amelyre egy üzenetet írtam fel.

"Kedves Masa!

Tali délután 3-kor a könyvtár előtt!

Üdv,

Dana, alias Debbie (Navine)"

Széles mosoly kíséretében átadtam neki a cetlit, úgy döntöttem, hogy felfedem neki a kilétem, hiszen ha már újra találkozunk, akkor indítsunk tiszta lappal. Végig rendes és jó fej volt velem, így megérdemelte az igazságot. Aztán ki tudja, mi lesz még? Sose lehet tudni, talán egy jó barátra sikerül szert tennem Masa személyében, az is lehet, hogy csak szimpla ismerősök leszünk, ezt előre nem lehetett tudni, de a ma este alapján úgy éreztem, hogy mi még sokszor fogunk találkozni. A büntetés pedig bármi legyen is, eltörpült amellett, hogy remekül szórakoztunk ma este ebben a röpke tíz percben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Dana
takarodó után, őrjáraton

- Nekem könnyű, mert szinte minden érdekel - vonok vállat miközben ismertetem az indokot miért nem buktam még meg. Jó, mintha a reptan nem sikerült volna olyan szépen elsőben, de nem véletlen mondtam, hogy maga a tantárgy nem a kedvencem, inkább a gyakorlat jön be. Ha nem lennék érdeklődő, a szétszórtságomnak hála ki tudja egyáltalán az elsőn túljutottam volna-e.
- A pizsiparti már jobban hangzik - somolyodok el nem létező bajszom alatt, és már látom is magamat ahogy belopódzom egy ismeretlen területre, a navinés hálókörletbe. Vagy a rellonosba, mondjuk ott már jártam.
- Pontosan - bólgatok, hogy értem hogy gondolja a zene-kérdést.
Bazsalyogva igyekszem az elhangzott mondatokat egy rellonos illetve egy navinés szájába adni, és nekem azért jobban illenek az utóbbihoz. Persze nem azt mondom hogy egy rellonos ne szerethesse az embereket (Dia is nagyon szereti őket a pletykák alapján, na nem mintha ez nekem baj lenne, ki vagyok én hogy beleszóljak), dee... Akkor is. Azért továbbra sem veszem készpénznek a dolgot, ember vagyok, ráadásul Masa, így nagyon is benne van a pakliban hogy tévedek. Azonban mielőtt reagálhaték, lejár az időnk, és így megindulunk a homokórához.

Megkönyebbülten látom, hogy ha csalódottan is, de szófogaóan leszáll mellém a földre. Gyorsan visszaviszem seprűinket a szertárba, és rászórok egy colloportust, hogy legalább a látszat meglegyen, ha valaki más is repülni kíván ma este, és mire visszalépek a lányhoz, egy cetlit nyújt felém. Pillanatok alatt átfutom, majd egy mosollyal zsebre vágom.
- Köszi az őszinteséget, ott leszek - esik jól, hogy végül tisztázódott a rejtély a fejemben, és vissza is fogom magam kicsit a büntetéssel. 5 versszakot kapott volna alapból, 10-et a repülés miatt, de most a hiszti hanyagolásáért és az őszinteségért ezt lecsökkentettem 7-re. Hogy hét mire?
- Nos, akkor adok két hetet, hogy írj nekem egy 7 versszakos verset egy tanárodról, akinek a legjobban unod az óráit, és elhozd nekem.
Ha már valamit adnom kell, szeretek kreatív dolgokat kitalálni, sokkal több értelmét látom ennek mintha felsúroltatnám vele a bejárati csarnokot.

Ha összeszedte minden cuccát megindulunk a kastély felé, továbbra is beszélgetve. Kastélyon belül ugyan visszafogottabb hangon cseverézünk, de elkísérem a körletük bejáratáig, megvárva, hogy behúzódjon. Még trázsálok pár percet, hogy fülön csípjem ha ismét kimerészkedne, majd mikor csak az álmosan szuszogó kastély hangait hallom, léptek csosszanását nem, visszaindulok a hozzám tartozó folyosórészek felé, remélve hogy ma már nem akadok bele másba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Az emberek mindig többet akarnak és sosem értékelik azt, ami jutott nekik. Nézd meg azokat a családokat, akik ezeket a fákat kidobták. Vihették volna haza cserépben, vagy egyszerűen készíthették volna papírból ennyi csicsával - mutogattam körbe, mert számomra már foglalkozástól függetlenül is igen rosszak voltak a minket körülvevők. Csak azt látom, ahogy sokan rombolnak, én sem vagyok angyal, meg a szervezetemnek lenne erre mit mondania, de nem hiszem, hogy ennyi szemetet hagynék lépten-nyomon.
- Csóró hely ez, én régóta mondom. Gondolj bele még mosógépre se telik, szegény manókat tartják rá, nem beszélve a koszos edényekről és a koszról, amit megint csak velük intéztetnek. - Nem különösebben értem hiszen évek óta szabadítják fel őket itt meg legálisan van egy csomó, akikkel pont úgy bánnak a diákok, mint egy utolsó elhajított zsebkendővel. Ha volt, ami engem dühített, inkább ez, mint a hiánya ennek az őrnek, vagy szegény fák. Ez sem jó, de rengeteg baj van erre, és akkor ránk próbálnak ránk szállni aurorok egy-két süti miatt.
- Elég jól hangzik, ennek mindig lesz helye a világban. Láttam múltkor ilyen szórólapokat, hogy sokan kijárnak az elszegényedett országokba. Segítenek rendbe tenni a falvakat, építenek új kunyhókat a helyieknek, kiviszik az adományokat. Ez nem a humbukos pénzgyűjtős, ők ételt-italt meg ilyeneket visznek - tettem hozzá, mert a másikban én sem hiszek, és szerintem Tim sem, elég okosak voltunk, hogy átlássuk, nem minden működik jól. Legalábbis azt hiszem.
- Nem kell wikeásnak lenni, de értesz a növényekhez. Olyan helyet akarok, ahol nem fog senki és semmi meghalni, és ahol ha van lehetőség sok lehet a természetes dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Ophelia

Állati alakjában kicsit jobban viseli ezt a nyomorult parlagfüvet, amire valami olyan elképesztő módon allergiás, hogy nemhogy a muglik számtalan bogyója nem sokat enyhít rajta, de még kedves jó édesanyja csodafőzete sem, ami pedig a penésztől jelentkező allergiáját se perc szünteti meg. Még jó, hogy nem a macskaszőrre allergiás mondjuk. Ciki is lenne, tekintve, hogy úgy amúgy hatalmas méretű macska animágus alakjában. Egyébként ami ezt az alakját illeti, na meg a parlagfűhöz kötődő viszonyát, ez is inkább kellemetlennek nevezhető, semmint nem létezőnek, ahogyan azt ő szeretné. Sajnos az élet nem kívánságműsor, mint ahogy azt már saját bőrén régen megtanulta, így ebben a pillanatban éppen akkorát tüsszent, hogy egyensúlyából kibillen egy leheletnyit. Szerencsére csak olyan mértékű az ingadozás, amitől még nem fog hasra esni, így méltóságát többé-kevésbé sikeresen megőrizve sétál át a vadőr veteményesén, hogy aztán emberi alakot öltsön. Az iskolába a bejárás nem ám olyan mindennapos "kedvem szottyant rá, hát megnézem, hol tanulhattam volna, ha itt tanultam volna" körséta, a birtokon pedig itt a vadőrnek hála még jelentősen kevesebb a parlagfű, mint amúgy más pontjain eme jó pár hektárnak. Ide is eltéved persze azért az a szerencsétlen allergén, mint ahogy mindenhová, ahol csak megfordul, mert búrában még sem létezhet, tetszik tudni, úgy légmentesen lezárva, mint valami fagyasztásra váró húsdarab, vagy mi tudja mi még, kénytelen elviselni, hogy folyik az orra és bedagad a szeme. Talárja alól kisebb terítőnyi méretű zsebkendőt varázsolva elő trombitálva fújja ki az orrát, hogy azt hinné az ember, még az animágus alakja is kisebb fajta indiai elefánt (ami valamivel kényelmesebben férne meg a porcelánboltban, mint nagyobb termetű afrikai fajtársa), aztán a zsebkendőt eltüntetve mellőzi a kézrázást inkább.
- Jó napot. Allergia, bocsádat... h... parlagfű, de szóval az eddigiek alapjád jól halad. A legközelebbi elektromos vihardál beg is próbálkozhat az átváltozással, ha készed áll rá. Készed áll rá? - kérdezi, igyekezve normálisan beszélni. Olyan, mintha megfázott volna nyár kellős közepén, ami nem lehetetlen, de hát azért mégis. Ráadásul ez normális esetben ilyenkorra már csak emlék, most viszont másfél hónapnyi késéssel kezdődött az egész, hogy aztán tovább legyen kellemetlen. Éljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Teljesen elképedek ettől az információtól. Hiszen ez borzalmas! Mi az, hogy nem én dönthetem el, hogy milyen állat szeretnék lenni? Efelett még mindig nem tudok napirendre térni. Hiába, a bizonytalanságot sosem szerettem úgy igazán. Vagyis bizonyos szituációkban nagyon nem. Maga az animágia az nagyon szuper, iszonyatosan izgalmas az egész. De így már nem.
- Hát, szerintem nem férnél el a tavacskába bálnaként – nézek töprengőn a lányra. Legalábbis ha méreteiben teljesen megegyező az alakváltása, akkor tuti hogy nincs a kastély környékén akkora víz, amiben ő elférne. Sőt, az egész országban sincs akkora. Jó, igen tudom, tértágító bűbáj. De az meg csalás, nem? – Legyél akkor már inkább grizzly. Az elfér a suliban is, és még hasznos is ha prefektus az ember.
- Megfizetsz? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Vajon mennyit érhetnek egy elemi mágus szolgálatai? Majd egyszer utánanézek, de most még felesleges. Masától nem fogadnék el se pénzt se mást ilyen miatt. A vízbubi nélkül meg is purcanna, szóval még jó, hogy ellátom a túléléséhez szükséges dologgal. És mivel barátomnak tartom még jó, hogy ingyen.
– Barátilag megkapod ingyen a vízbubijaid – kacsintok rá a lányra, majd inkább elhallgatok és a feladatomra koncentrálok. Tudnék kiselőadást tartani, hogy mi történik, ha a vizet nap éri, de biztos, hogy ez most olyan fontos? Úgy kell, hogy ne érje, és kész. Gond nélkül megoldható, szóval még hőbörögni sem kell emiatt.
- Azért azt megnéztem volna. Eltartott volna egy darabig mire megtelíted az üveged – vidáman szemlélgetem tovább a sátor alatti rengeteg harmatot, igazán szép látvány. Lehetne egy ilyen hely kialakítva mindig itt a suli körül. Folyton ott lebzselnék. Fejben már próbálom elképzelni, hogy hova tenném a padokat, amiken persze a víz szikrázva veri vissza a fényt. Úgy lenne kialakítva, hogy ne legyen vizes az ember, ha leül. Éppen egy kis ösvénykét tervezek, amikor Masa rákérdez valamire. Valamire, amit nem értek. És nem azért, mert nem figyeltem eddig rá. Figyeltem, tekintetemmel végig követtem a mozdulatait, minden szavát hallottam és felfogtam. De most mégsem tudom, hogy miről beszél.
- Micsoda van nálunk hogy? – nézek rá értetlenül. Lehetséges, hogy kicsit értelmetlen sorrendben sikerült egymás után pakolgatnom a szavakat, de az biztos, hogy a lány érti, hogy nem értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- De nekik szegény, ártatlan fenyő kellett, aki nem ártott senkinek. Megölték, majd elvonszolták a hulláját haza, a csicsás házukba, körbeállták szertartásosan és a tetemét buzinak öltöztették. - Talán nem túlzás azt állítani, hogy a német rühellte az ilyen ünnepi szertartásokat és ezen az sem segített, hogy mint elemi mágus, érzékelte a növényeket, mint élőlények. Még inkább elkezdett hozzájuk ragaszkodni, ez nem feltétlenül volt pozitív.
- Kellene egy olyan szervezet, aki a magyarországi manók jogaiért kampányol. Na, nem olyan gagyin, hanem rendesen csinál is valamit azért, hogy ez az állapot ne maradjon így - rázta meg a fejét Tim tiltakozólag, mert szerinte egy olyan korban, ahol már ennyire megoldható minden varázslattal, technikával és elektronikával, nem kéne élőlényeket kényszeríteni arra, hogy ingyen robotoljanak a konyhán és a folyosókon, véresre dolgozva a kis kezeiket. Kicsit össze is szorult a szíve. Látszott, hogy Blue is ideges, erre pedig még az elementál is felpillantott, hogy mégis mi a fészkes fene történik a "gazdája" kedélyállapotával.
- Igen, tudom, az ilyen nagyon tetszik. Elvileg van olyan mozgalom, ahol az elemisek is hasonlókat csinálnak. A növénytermesztésben segítenek, a vízellátás megoldásában, a levegő tisztításában, egyszer szívesen kimennék. Pár hétre vagy hónapra. - És még csak meg sem rezzen, eddig is erről beszélt, most csak tisztázta a tényeket, hogy nem csak úgy beszél bele a levegőbe, ötletei is lennének, mit csinálhatna odakint.
- Oh... hát, abban tudok segíteni. Meg szerintem Bogna is. - Azzal az utolsó fáról is lebogozta a köteleket és felsóhajtva fel is állított egyet. - Szerinted hová ültessük?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Ophelia

Szenved, mint egy kutya. A parlagfű (na meg a falakon a bútorok mögött alattomosan szürkéllő-zöldülő penész) teljes mértékben hazavágja, már-már vállalhatatlan állapotba döntve ezzel, csak hát akármennyire szenved is, mégiscsak vannak diákjai, ez az időszak pedig ilyen. Legszívesebben elhúzna Alaszkába az eszkimók között kutatni kicsit az animágiát, viszont az eddiginél hosszabb szabadságra már aligha mehet, azt is éppen csak sikerült kihisztiznie. Mély levegőt vesz, enyhén szipákolva, mintha elérzékenyült volna ezen a válaszon, aztán kézfejével megdörzsöli orra hegyét. Viszket az is, meg a szeme is, nagyon. Orrát ide-oda mozgatja is vagy két egész pillanatig, aztán feladja, és nagyot szusszanva ismét megdörzsöli.
- Mhm - dünnyögi bólintva is mellé, ha már a lány ilyen magabiztos. Ő legalább mégiscsak nagykorú, kicsit másabb a felelőssége az egészben, ha ő rontja el, mint ha anno a Weiler gyereknek lett volna valami komolyabb baja például. Raadásul ő még csak nem is diák, hanem csak buzgón egyetemista, akinek éppen most jutott eszébe, mennyire is menő egy ilyen képesség, aztán még rá is ért elmondani naponta azt a négy szót ugyanabban az időpontban. Sőt még ki is bírta idáig. Feladták már ez páran, szóval ezt a kitartást azért tiszteli legalább.
- Ha deb teljesül midden feltétel, akkor a legjobb esetbed deb hat a bájital, de akár részleges átalakulás is... ami állandósulhat... láttab bár szabárfülű varázslót, beg balacorrút és csekevégyes dedevérszárgyút is... deb szép látvágy - dünnyög, majd zsebkendőjét előkotorva megtörli az orrát, mielőtt ismét nagyot tüsszentene. Ki is fújja elfordulva közben, aztán megvonja a vállát. - Küldök róla bajd déhágy érdekes tadulbágyt, ha érdeklik példák, de alapvetőed ezek a legfőbbek. Ugye egyszer se hagyta ki a varázsigét? És a bájital? Binded begvan hozzá? Baga szerezte be, ugye? - kérdezi még, majd legyint egyet az ajánlatra. - Bég a legerősebb bájital is épped csak csillapítja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Valami olyasmi, igen. - Találóbb lenne azt mondani, hogy számot vet épp a kapcsolatukról és az egész közös életükről, de ennél jobban már tényleg nem akarok belefolyni. Ez az ő dolguk, és nekik kell lerendezni - már, ha a megbeszélés nem megy túl fényesen, ahogy azt a példa is mutatja. Azt hiszem, időszerű lenne mélyen elbeszélgetnem az öcsémmel arról, hogyan viszonyul az emberekhez, és legfőképp Lilihez - mert, bár nem leszünk legjobb barátnők feltehetőleg soha az életünkben, azért vannak dolgok, amiket ő sem érdemel meg, még akkor sem, ha ő magában elköteleződött ehhez a bánásmódhoz.
Akkor sem, ha erről másképp is vélekedtem, amikor haragudtam rá.
- Nézd, én azt tudom neked mondani, hogy ne alapozz mindent egyetlen emberre - lehet, hogy nem ezt akarja hallani tőlem, lehet, hogy nem is ezt kérte, de nem vagyok én sem hülye, elég jól ismerem az embereket - főleg azokat a fajta embereket, akik bekerülnek az öcsém öntudatlan vonzásába. Aprót szusszanok. - Persze, én megértem, ha a dolgok jók köztetek, és azt is megértem, ha nem annyira jók, ez a ti ügyetek. De csak Ricsi vagy bárki miatt belekezdeni valamibe amit nem szeretsz, vagy épp ellenkezőleg, lemondani valamiről, nem kipróbálni valamit, vagy elhinni, hogy bűnhődnöd kell bármi miatt a lehető legnagyobb hülyeség, amit csak elkövethetsz az életben, Lili - szemeim arcán tartom. Egyszer, és csak egyetlen egyszer vagyok hajlandó ezt elmondani. Nagyon is komolyan gondolom, erről talán az árulkodik a legjobban, hogy az is lehet, az öcsém ellen beszélek épp, de akkor sem fogom visszavonni. - Ami a legfontosabb, és ezt jól vésd a fejedbe, Lili - a kellő hangsúlyozás érdekében még meg is bököm mutatóujjammal a homlokát. - Hogy minden döntés, még ha később meg is bántad, akkor a legjobb döntésnek tűnt. És ez az egyetlen lényeges dolog, bármit is gondoljon más.
Megemelem szemöldököm, hogy megértette-e. Meg tudnék őrülni az örökös egy helyben topogástól, az önsajnálattól, attól, ha valaki elviseli, hogy rosszul bánnak vele - vagy, esetleg, döntésképtelenek vele szemben. Az élet rövid. Az életet élvezni kell. Én pedig, az ő korában, éppen elég olyan dolgot csináltam, amitől most felehetne a bűntudat vagy az öngyűlölet.
- Te mit érzel magadban, Lili? Amikor nem vagy a színházban, nem vagy a jégen, amikor kimész az udvarra és nem beszélsz senkivel, meg nem gondolkozol görcsösen azon, hogy mit kezdj magaddal - alapvetően ez a legnagyobb baj a társadalommal. Mindenki elvárásokat támaszt a másik irányába, nyomást helyez a vállaira, és ő emiatt olyan dolgokat tesz, amikről talán elhiszi, hogy jó, de mélyen belül tudja, hogy nem erre hivatott.
- Nem kell mindennek lenned. Elég ha csak találsz valamit, amiben úgy érzed, hazaértél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy idő után már nem hallgattam meg Esztert, mert a véleményem szerint úgysem akart nekem jót, de talán sosem akart rosszat, csak én voltam túl érzékeny. Ebben viszont biztos vagyok. Onnantól, hogy Ricsivel kimondtuk, hogy szeretjük egymást, onnantól berobbant minden érzelmem. A féltékenység és s féltés a leginkább. Az aprócska szellőtől is féltettem a kapcsolatunk, és akkor ott volt Eszter, akit hurrikánként értékeltem. Igazából az egyetlen volt, akitől valóban féltettem a kapcsolatunkat, mert pontosan tudtam, hogy ő az egyetlen, aki olyan hatással van Ricsire, hogy bármekkora is a szerelme, ne mellettem döntsön. Ezért igyekeztem annyira megfelelni neki, és végül ezért lettem annyira ellene. Érdekes nem? Az Eszterrel való kapcsolatom sokkal érzékenyebben érintett, mint a Ricsivel való.
Ösztönösen összehúzom magam amikor azt mondja, hogy bűnhődöm, és hogy ez a lehető legnagyobb hülyeség. Annyira szeretném kimondani, hogy csak egy csók volt, ahogy nem jelentett semmit, csak mérges voltam, nem voltunk együtt és Ricsi azt mondta, hogy nem is akar együtt lenni, hogy nem gondolkoztam, csak fájt mindenem, hogy nem tudtam a szívemre hallgatni, mert darabokban volt, és nem tudtam az eszemre se, mert az eszem dühös volt, amiért éppen ő törte össze a szívem.
- Ez igaz. Akkor tényleg jó döntésnek tűnt.
Sok minden miatt nincs bűntudatom. A színházban már az előtt felmondtam szinte, hogy Ricsinek megmutattam az új Júlia-ruhát, és bár az az este kínosan zajlott, nem bántam meg semmit. Sem azt, hogy otthagytam a színházat, sem azt, hogy megpróbálkoztam felhívni magamra a figyelmet. Szerelmes voltam, és tiszteltem Ricsit annyira, hogy ne bántsam meg ezzel, mert tudom, hogy nem tett volna jót a kampánynak. Igazából a csókot se bántam volna meg, ha nem úgy reagál, ahogy. Nekem segített eldöntenem, hogy őt akarom, hogy nem érhet fel hozzá senki más. Segített eldönteni, hogy mindent meg fogok tenni, hogy tudja, szeretem őt. Mindent meg akarok tenni, hogy méltó legyek a szerelmére. Csak a dolgok rosszul sültek el, nagyon rosszul.
Elmosolyodom Eszter érintésére, még ha csak egy pillanat is volt, csodálatos érzés, hogy nincs minden veszve, és amit mond, felér egy tanácsadással, sokkal inkább érzem magamban az erőt, mint bármikor az elmúlt hónapokban, és ehhez ő kellett. Tudom, hogy nevetségesnek hathat másnak, aki nincs benne ebben az egészben, de tényleg ő kellett. Ő ismeri a legjobban Ricsit, és ő tudja a leginkább, hogy milyen a helyzetünk. Amit ő mond, az őszinte, hiszen simán kijátszhatna mindent ellenem, és mégsem teszi.
- Ha nem alapozok Ricsire?
Mondhatnám, hogy bárkire, de ugyan, mind a ketten tudjuk, hogy ha "egy embernek", vagy "bárkinek" nevezzük, attól még ugyanúgy Vajda Richárd marad. Mert valljuk be az egyetlen dolog az életben, amit biztosan tudok, hogy viselni szeretném a nevét. Hogy büszkén és szerelemmel pillantson rám, mint az unokatestvére a feleségére. Szeretnék a társa lenni, vele megélni mindent. Szeretném megszülni Kristófot, a fiúnkat. Tudom, hogy neki és nekem csak fiúnk születhet, és azt is, hogy Vajda Kristófnak fogják nevezni. Erre vágyom, hogy egy olyan életet adjak neki, amiben boldog. De számolni kell azzal is, hogy van, ha ez nincs meg, ha ezt nem lesz az enyém, ha magamra maradok a végén.
- Rendezvényszervezéssel foglalkoznék.
Sosem mondtam még ezt ki, de igen, ezt csinálnám a legszívesebben, gondoltam már rá párszor, de sosem mondtam ki ténylegesen. De igen, ezzel foglalkoznék a leginkább, a rendezvényekkel.
- Hű.
Gondolkodás nélkül ölelem át Esztert, de nem akarom, hogy kényelmetlenné váljon neki, így gyorsan elengedem, és egy hálás mosollyal pillantok rá.
- Köszönöm, már tudom, hogy mi lennék. Komolyan, fogalmam sem volt eddig. Megszervezhetem majd az esküvődet? Világraszóló és elegáns lenne. Tudom, még odébb van, de megtanulom, és ez lenne a fő alkotásom. Kérlek, engedd meg!
Az ujjaimat összefonva magam előtt, kérlelőn nézek rá, remélve, hogy igent mond, és megengedi nekem, hogy megszervezzem. Történjen bármi Ricsivel a jövőben, de ezt nagyon szeretném, ha meghálálhatnám Eszternek ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Dehogynem fogsz, ahogy én is.
Néha azt érzem, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk egymásba. Hogy ez lesz egy nap a vesztünk, ha nem figyelünk oda, a túl nagy szerelem. Láthattunk már rá példákat a történelemben, az irodalomban, de még a Bagolykőben is, hogy mennyire egészségtelenbe tud átmenni, ha valakit túlzottan szerelmesek.
Egyben reménykedek csak, vagyis, kettőben. Az egyik, hogy mi időben felismertük, hogy ez a veszély fennáll, hogy túlságosan is szerelmesek vagyunk a másikba és a kapcsolatunka, a másik pedig, hogy levitások vagyunk, szóval az elméleti részét is tudjuk a dolognak, és megértjük, nem cselekszünk mindig és azonnal az érzelmeink alapján. Rendben, ez most az volt a részéről, és valamilyen szinten a részemről is, de abban azért volt némi taktika is, mert úgy gondoltam, hogy az én barátnőmet, senki ne nézegesse. Mondjuk nem ártott volna szólnom neki, hogy van egy ilyen lista, és, hogy az egész pontozás tök taktikus volt.
- Isten áldja a Youtube-ot a csirkés raguért!
És ezt komolyan is gondolom, miközben egy elégedett sóhaj kíséretében felpillantok az égre. Az a ragu, tökéletes. Esküszöm, ha egy életen át csak azt ehetném, tökéletes lenne a világom. Persze mindent szeretek, amit csinál, és szerintem én leszek a pocakos magyar férfiak mintapéldánya mellette, de egyszerűen nem bánom. Főleg, mert ennyire szeret. Szeretni fog akkor is, amikor majd úgy fogok kinézni, mint aki ötösikrekkel terhes. Persze, nyilván azon leszek, hogy ne eresszem el magam, de az élet hosszú, Magyarország pedig jobban hizlal.
- Szóval, Mei Watts. Azon járt az eszem, hogy ha sikeresen levizsgázunk, mi lenne, ha összeköltöznénk? Nem hozzánk, nem akarom, hogy megbolondulj. De olvastam, hogy lesznek a faluban ősztől olcsón bérelhető ingatlanok, és arra gondoltam, hogy mondjuk, megnézhetnénk őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét