Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Seprűs pizzafutár vagyok. Mármint tényleg. Nem csak egy átmeneti béna meló, komoly fizuval, jófej főnökkel, meg minden. Nem gondoltam, hogy sikerül ennyire hamar munkát találnom, ráadásul ennyire jót.
Persze azt nem szeretem, amikor van 15 cím, a pizzák pedig lassan készülnek. Az utolsónak a bagolykőit hagytam, mert úgy voltam vele, hogy ott majd tuti megértik. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek szüksége van pénzre, annyira csak nem lehet elit suli ez, hogy mindenki készhez kap mindent.
Még szerencse, hogy korábban kviddics csapattag voltam, így könnyedén eljutottam bárhová a pizzás táskával a kezemben a seprű vezetése közben. Nem bajlódtam azzal, hogy a rendes bejáratot használjam, azzal csak felesleges időt vesztegettem volna, ezért az erdő felől közelítettem meg a kviddics pályát.
Ahogy talajt értem, nézegetni kezdtem az ott lévőket, hátha kiszúrom, ki az, aki éhen halni készül. Ahogy belőttem a fiút, egy bájos mosolyt magamra varázsolva léptem közelebb hozzá.
- Vajda Richárd? - kérdeztem, lelesve a nevet a blokkról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Kevés óra volt, ami igazán lekötötte a figyelmem, nem úgy a legendás lényeg gondozása. Imádtam, mert elég volt megtanulni a dolgokat, máris lehetett sikereket elérni. Főleg Mikola profnál, aki amúgy a szememnek se olyan rossz. Szóval így történt, hogy ma is kicsit elkalandoztam az óráján. A kentaurokról volt szó, csak épp a magyarázat közepén már nem igazán a szavaira figyeltem. Ez van. Azért szerintem még így is én fogom a legjobb vizsgát írni az évfolyamomon, ennyire már ismerem magam.
Tehát a mondókája végén figyeltem fel, akkor mondta, hogy él pár a kastély melletti erdőben, sőt, az egyikük régebben tartott asztrológiai órákat is. Nehéz lenne elképzelnem, ahogy egy kentaur áll Várkonyi mellett.
A házi persze egy beadandó írása volt, amihez anyagot a saját könyvünkből, vagy a könyvtárból lehetett gyűjteni. Mikola prof biztos nem arra gondolt, hogy saját megfigyeléseink alapján kellene írni, de ha már prefektus nem is, mestertanonc még vagyok, nagy baj nem lehet.
Ezzel nyugtattam magam, ahogy az erdő mélye felé sétáltam. Persze a sűrű növényzet miatt már egyre kevésbé láttam bármit is, ezért egy idő után a pálcám segítségével világítottam magam elé. Valami neszt hallottam magam mögött, mire kicsit ijedten fordultam 180 fokot.
- Kentaur bácsi? - kérdeztem suttogva. Nem azért a két fillérért, de azért egy kicsit megijedtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogy megszólalt a fiú, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most örüljek, vagy se. Már tényleg felkészültem, hogy testközelből láthatok egy kentaurt, talán még interjút is készíthettem volna vele. A levitás külön újságba nagyon jó lett volna, a házunk tagjai tuti imádnák. Jó lenne, ha nem csak Edictummal a kezükben sétálgatnának, hanem a saját magazinunkkal is, ha már van.
Na de visszatérve a jelenbe vigyorogva néztem a fiúra, majd közelebb léptem hozzá. A kezemet nyújtottam felé, hogy segíthessek a felállásban.
- Sebaj, azért még hasznodat vehetem. Van kedved egy kis kentaurleshez? - kérdeztem továbbra is mosolyogva. Két ember elvégre többet lát, mint egy.
A fiú akár elfogadta a segítségem, akár nem, kicsit elfordítottam a fejemet tőle.
- Ott mintha látnék egy házat, vagy olyasmit. Szerinted oda be lehet menni?
Jó lenne, ha igen. Már eléggé az erdő mélyén jártunk, az pedig tuti kis fedezék lenne. Talán még leírást is találhatok ott, merre szoktak vonulni kentaurok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Szuper! Mármint persze az is, hogy úgy tűnik, bírja a gyűrődést a srác, de az még jobban, hogy velem tart. Nem is tudom miért nem gondoltam erre korábban, egyedül egyáltalán nem vicces az erdőben mászkálni. Kicsit nyomasztó is, talán azért féltem, de most már a fiú társaságában mindjárt más a megvilágítása a dolgoknak.
- Megnézzük mi van bent? - kérdezem vidáman. Nem feledkeztem meg a kentaurokról, de ha már itt vagyok, akkor jó lenne megnézni mást is. Időnk pedig még van, a takarodó szerencsére arrébb van.
Ahogy meghajol, egy pillanatra leblokkolok. Nagyon-nagyon régen találkoztam másik ázsiaival, aki szintén ragaszkodik a gyökereihez. Nem tudom, hogy ő is olyan hibrid mint én, vagy csak tetszik neki ez a szokás, de úgy döntök, hogy ezt nem is fogom most megkérdezni. Végül mosolyt erőltetek az arcomra, igyekszem nem foglalkozni a feltoluló emlékekkel.
- Mei Watts, yoroshiku - felelem kapásból. Ahogy felegyenesedek, rájövök, hogy annyira elragadtattam magam, hogy japánul üdvözöltem. Kacarászva megvakarom a tarkóm, aztán kijavítom magam. - Akarom mondani örülök, hogy megismerhetlek.
Zavaromban újra félre nézek, közben lassan elindulok a faház felé. Ritkán szoktam ennyire kizökkenni, azt hiszem elég pár perc és újra a szokásos energiabomba leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem terveztem kviddicsezni itt is, de nem bántam meg a jelentkezésem. Igazából amikor megláttam a papírt a klubhelyiségben gondolkodás nélkül felírtam magam, végül még be is válogattak. Ami amúgy nem annyira meglepő, azért megy nekem a sport. Eddig őrző voltam, de ez most lehet változik. A többieknek - a csapatkapitányt leszámítva - nem volt akkora tapasztalata, mint nekem, szóval mozgatható tényező lettem az egyenletben. Amitől csak azért féltem, mert egy terelő pozícióval nem tudom hogy birkóznék meg. Mármint én a 160 centit is csak magassarkúban érem el, kilóra pedig alig vagyok több, mint a két gurkó összesen. Most már csak reménykedem, hogy az újoncok közül ketten is élni fogják a gurkó dobálós dolgot, nem engem raknak oda.
Ahogy kiléptem a pályára, megmarkoltam a seprűmet. Haru küldte, egy újabb prototípus. Egyelőre azt mondtam, hogy hajtóknak valót küldjön, a többit meglátjuk majd.
Masára néztem, aznapi edzőpartneremre, lágyan rámosolyogtam.
- Akkor vágjunk bele. - Így is teszek, pár pillanattal később már a levegőben vagyok.
- Mit szólnál, ha először követnél engem? - kérdezem, ha Masa is felér mellém.
Persze nem egyszerű körözgetésekre gondoltam, hanem komolyabb útvonalat írnék le neki. Igazából mind a kettőnknek gyakorlás volt a mai, nekem vissza, neki pedig belerázódás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ahogy elindulok, szerencsére követ, szóval még nem kapott frászt tőlem. Általában kedves vagyok, most is igyekszem erre, csak az a meghajlás. Jól van Mei, csak egyszerűen meghajolt, tedd már túl magad rajta! - korholom magam. Kicsit megrázom a fejem, Jun Seo felé nézek. Nem hiszem, hogy azért jött velem, hogy a lélegzet vételeimet hallja, úgyhogy épp ideje lenne újra beszélgetni.
- Hányadikos vagy amúgy? - Jobb hirtelen nem jut eszembe, innen is bocsi srác. Nem vagyok teljesen socially awkward, de azért majdnem.
Közben elérjük a kunyhót, ahová én megyek előre. Meg sem kérdeztem, egyszerűen gondolkodás nélkül odaléptem. Nem tudom, hogy melyik dominált jobban, a védelmező ösztönöm, vagy a kíváncsiság, de a lényeg, hogy én néztem körbe először. Amint megbizonyosodtam, hogy nincs bent semmi, a magasba emeltem a pálcámat, hogy többet lássunk. Végül inkább egy apró lángocskát varázsoltam a tenyeremre, ami nem éget, így megszüntettem a pálcám hegyén a fényforrást.
- Hát azt hiszem, nem tegnap jártak itt utoljára - jelentem ki vigyorogva.
Mindenféle papírlapok, megszáradt levelek, kisebb-nagyobb ágacskák hevertek, na meg persze a temérdek por, amitől alig lehetett kivenni bármit is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudom, miért vigyorodok el én is; mert ragadós Masa jókedve, vagy mert feltételezte rólam, hogy kíméletes leszek. Ez utóbbi miatt nem tudom hibáztatni, tényleg inkább simulékony vagyok más esetben, de nem a kviddics pályán.
- Akkor hajrá, nem lesz egy fáklyás menet - feleltem még, mielőtt elindultam.
Nagyjából 20 méter magasan lehettünk, kezdetnek a föld felé nyomtam le a seprű nyelét. Nem élesen, de csak fél méterrel a felszín felett egyenesítettem ki. A nővérem megint kitett magáért, kézzel alig kell irányítanom a drágaságot, ez azt csinálja, amire gondolok.
Folytattam az utamat lent, élesen kanyarodtam jobbra, egy újabb egyenes után ismét jobbra, majd azonnal balra. Még képzeletben sem fejeztem be, már megkezdtem az emelkedést. Nem recsegett a seprűm, de kanyarban nem tudtam megtartani az addigi sebességemet. Felfelé viszont mesésen gyorsult, még pár könnycsepp is kicsordult a szememből emiatt. Kicsit lelassítottam, miközben megtöröltem az arcom, hátranéztem, hogy bírja a Masa az iramot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mivel a korát illetően semmi más nem jutott eszembe, gyorsan elengedtem a témát. Azért megjegyeztem, hogy fiatal, mégis itt járkál kint. Biztos ő is az a fajta, mint néhány háztársam, akik szeretik felfedezni az itteni élet minden kis részletét. Tényleg örültem, hogy nem egyedül kell császkálnom az erdőben, azért elraktároztam ezt az információt.
Na meg az is nagy szerencséje Jun Seonak, hogy pont a múlthéten vette el tőlem a prefektusi jelvényem a házvezetőm, így megbüntetnem sem kell.
Hiába volt minden poros, azért kivettem pár babzsákfotelt. Pár egyszerű varázslattal eltüntettem a koszt kettőről, az egyikbe le is vetettem magam. Egy kis pihenés nem árt.
- Te sem tudsz olyan varázslatot, ami megmutatná az élőlényeket körülöttünk, ugye? - kérdeztem, közben elnyomtam egy sóhajt. Eddig eljutni könnyű volt, de innen nem tudtam hova tovább.
Felpattantam, az ablakhoz sétáltam, azon kinézve kémleltem a sötét erdőt. Vajon hol lehetnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagyon jó, ez tetszik. Masa említette, hogy az alapok mennek neki, ezt most sikerült is bebizonyítania. Nagyot dobbant a szívem, mert ilyen tehetséges játékossal akár nyerhetünk is. Amerikában nagyon kemény edzéseink voltak, de egyszer sem tudtuk megszerezni a kviddics kupát. Itt muszáj lesz, ebből nem engedek. Keményebb fokozatra kell kapcsolnom, a végén még a tanítvány legyőzi a mestert.
A lelátók felé fordultam, egészen konkrétan a piros zászlók felé vettem az irányt. A ponyva felett repültem át, a lábaim elérték az anyag szélét. Még magamat is tesztelve buktam le, és vettem egy éles kanyart, hogy visszafelé megtegyem ugyanazt az utat, csak már a padok felett. Nem sikerült elsőre, mivel nem akartam összetörni a seprűmet, a jobb kezemet letéve löktem fel magam a levegőbe. Kicsit fájt a csuklóm, de az ilyen sérüléseket megszoktam. Ha most éles meccs lenne, nem használnám azt kivédésre, így csak annyi történt, hogy a ballal irányítottam a seprűt inkább.
Kiérve a lelátótól, ismét a föld felé vettem az irányt, ezek után szerintem lezárhatjuk a követős feladatot. Az előre kikészített labdák környékén lefékeztem, sikerült egészen szépen megállnom a doboz felett.
A háztársam felé fordultam vigyorogva, akkor szólaltam meg, mikor utolért.
- Nagyon szép, úgy tűnik Bojarski prof szépen megtanítja az alapokat. Milyen pozíción is szeretnél játszani? - kérdeztem jókedvűen. Lehet, hogy említette már, de a sport szeretete lehet, hogy kicsit elhomályosította a memóriámat. Na jó, nagyon vártam már erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kicsit elgondolkozva bólintottam, akkor erre figyelni fogok a következő esetekben. Már az is óriási, hogy a kanyarokat ilyen könnyedén tudta követni és nem esett le.
- Köszi, hogy szóltál, sokat segít, ha látjuk a saját hibáinkat - ahogy kimondtam, kicsit elgondolkoztam. Én látom vajon a sajátjaimat? Nem tudnám megmondani. Azt tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de sosem figyeltem még magamra úgy.
Kicsit félreteszem ezeket a gondolatokat, majd ráérek este kibogozni. Talán még a fémmacskákat is meglátogatom, ki tudja.
Újra vigyorgok, ahogy hallgatom Masát.
- Legyél kicsit optimistább - jelentem ki. - Ha terelő leszel, jól jön majd, hogy ilyen kicsi vagy. Senki nem fog arra gondolni, hogy milyen erősen fogod elküldeni a gurkókat feléjük. A fogók élete amúgy is unalmas. Menekülés, cikeszkergetés, és igazából ezt ismételgetik percenként. Nem túl tuti ha engem kérdezel.
Miközben magyaráztam, felkaptam két terelő ütőt, az egyiket át is passzoltam Masának. Ha válaszolt, megvártam, míg befejezi, aztán elengedtem egyelőre csak egy gurkót.
- Na most akkor ezzel fogunk játszani - mondtam ki a végszót.
Elrúgtam magam a földtől, megpróbáltam elkapni a gurkót az első pár percében, amikor még kicsit lassabb. Ahogy beértem, ütésre emeltem a kezem, kicsit még nekem is fura volt ez a helyzet. Nem igazán gyakoroltam gurkókkal eddig, de egyszer élünk, mindent ki kell próbálni.
A gurkó viszont pont akkor akart megindulni, amikor ütni akartam, így csak a bot végével suhintottam meg. Elég gyenge labda volt, de utólag nem is bántam meg. Nem akartam Masának már az első passznál komoly sérülést okozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem szálltam vitába, hogy a terelők élete sokszor veszélyesebb. Hiába van ütőjük, elég egyszer rosszul mozdulni, a gyengébb kézzel pedig nehezebb célozni. Ilyenkor nagyobb a felelősség, mert elég egy rossz ütés, és lehet, hogy a csapattársadat találod el. Korábban már láttam ilyet, akármennyire is szerettük az illetőt, Robertnek ki kellett raknia a csapatból.
Persze az összes pozíciónál vannak ilyen nehézségek, mindig el lehet szúrni a dolgokat. Mi azért vagyunk itt, hogy ezeket minél inkább kiküszöböljük. Ráadásul Masának igaza van, ketten könnyebb, mint egyedül.
Megfigyelem, hogyan üt a háztársam, próbálom összehasonlítani az én fejemben lévő alapokkal. Szerencsére őrzőként mindenkit meg kellett figyelnem, így ha másra nem is, erre jó vagyok.
Az egyensúlyérzéke nem a legtökéletesebb, de nem vészes. Azért feljegyzem magamban, hogy később megemlítsem neki.
Kicsit késve indulok meg a gurkó felé, ami eléggé közel ért a zászlóhoz. Lehajolok, próbálom elérni a maximum sebességet, aminek hála végre beértem a lasztit. Két méterrel a zászlón túl, egy pillanatra sikerül elé kerülnöm, de ez is elég. Törzsből fordulok, mindkét kezemet használom az ütés során, a gurkó pedig végre engedelmeskedik az akaratomnak. Vigyorogva támaszkodok meg fél kézzel, eléggé büszke vagyok magamra. De nézzük, Masa mit fog szólni egy erősebb szervához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igazából még én sem hallottam olyan varázsigéről, de ha azt is ki tudják mutatni, mi volt a pálcám utolsó varázslata, akkor nehogy már ne lehessen megmutatni az élőlényeket. Azt hallottam, hogy a muglik telefonkészüléke is kijelzi, ha az egyik barátjuk a közelben van. Meg olvastam egy tinder nevű dologról, az is hasonló lehet, de erről még nagyon keveset tudok, ezért nem is teszem szóvá.
Ajkamat harapdálva meredek ki az ablakon, valami ötlet most nagyon jó lenne. Megvan!
- Expecto patronum - suttogom, majd a megfelelő pálcamozdulat után megjelenik a kis ezüst oposszum a föld felett.
Egy mozdulattal elküldöm, aztán reménykedve fordulok Jun Seo felé.
- Ha ezekkel lehet üzeneteket küldeni, akkor keresni is lehet, nem? Milyen király lenne, ha megtudnám így mondani, hol vannak most kentaurok - mondom újra lelkesen.
Bár azt hiszem, hogy ez is felesleges próbálkozás volt. Mégis honnan tudnám, hogy a patrónusom látott valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megijedtem. De tényleg, több másodpercre csak ülök a seprűn és semmire sem tudok gondolni, csak arra, hogy mennyire veszélyeztettem a társamat. Nem szokásom másra gondolni a pályán, mint a kviddicsre és a nyerésre, de ahogy láttam Masát zuhanó repülésben, semmit nem hallottam, csak az épp kiszakadni akaró szívem dobogását. Mit fogok mondani Eleonorenak, ha megsérül?
Lassan kifújom a levegőt, ahogy helyrehozza a helyzetét. Még sem kell beszélnem Ms. Anyatigrissel, ami király. De azért sütit fogok sütni a prefektus lánynak, ha itt végeztünk, az is tuti.
Mielőtt újra erősebb passzal próbálkoznánk, már a fejemben van a terv. A passz nem volt tökéletes, de kellően erős. Ha mások is lennének a pályán, félthetnénk őket. Csak egy kis korrigálás kell nekem, eltávolodok a zászlóktól nagyjából öt méterre, oda, ahol sejtem a vas célját. Itt most nyugodtan kivárhatok, senki nem fogja elhalászni előlem. Jobb is, mert így - még ha kicsit -, de veszít a sebességéből az ütnivaló. Mindenesetre felkészülök, hogy nagy lesz a becsapódás, a fájó csuklóm miatt nem megy annyira könnyen. Nem ütök a labdába először, csak falat állítok, hogy lelassuljon. Már egy fokkal nyugodtabban kezdem terelgetni, egyre közelebb érek a lányhoz. Alig öt méterre vagyok tőle, amikor jóval Masa feje felé ütöm a gurkót, de már csak a nem sérült kezemmel, gyengédebben. Így még van ideje reagálni, még ha nem is túl sok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jun Seo arcát elnézve még jobban elbizonytalanodom. De már mindegy, próba cseresznye. Míg nem tudom, mit kellene csinálni, visszaülök a fotelba, röviden körbenézek. Most kellene beszélgetni valamiről, amiben nem vagyok a legjobb. De hát addig tanul az ember, míg él, szóval vágjunk bele újra.
- Amúgy szeretsz itt lenni? - Komolyan mondom, tapsot érdemelnék ezért a kérdésért. Inkább azt a lassú, megalázó fajtát, de legalább taps.
Azért engem tényleg foglalkoztatott. Eddig még nem igazán tudtam erről mással beszélni, a házban teljesen más témák vannak, meg nem is nagyon beszélek. Talán pont ezért érzem magam annyira otthonosan a levitában, mert senki nem akar megváltoztatni. Régebben elvárták tőlem, hogy bekapcsolódjak, itt viszont teljesen rendben van, ha csak nevetek velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ahogy közelebb jön Masa, nem tudok ellene tenni, kirobban belőlem a nevetés. Hát azt nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk, vagyis telepaták még nem lettünk. Vagyis a prefektus tuti nem.
Kell pár másodperc, mire meg tudok szólalni, még a könnyeim is kicsordultak. Letörölöm, aztán vigyorogva nézek rá.
- Csak azt akartam tesztelni, hogy mennyire gyorsak a reakcióid - nyögöm ki végül. - Van, amikor nem fogsz tudni felkészülni a gurkó érkezésére, olyankor gyorsabban kell cselekedni.
Magyarázatom közben a vasat keresem a tekintetemmel. Néha olyan békésnek tűnik, csak úgy száll a levegőben, mint aki nem akar bántani.
- Mit szólsz egy olyan variációhoz, ahol egymás között passzolgatjuk a gurkót? Innentől, a pálya végéig - ismertetem az ötleteimet, hogy most teljesen tiszta legyen, mit is szeretnék.
Kezemmel egyébként a gyűrűk felé mutatok, amik messzebb vannak tőlünk. Nem egy egész pályás mutatvány lesz ez, hiszen alig vagyunk 5 méterrel beljebb a felezőtől, de maximum visszafelé is megismételjük, ha valami fennakadás lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igazából nem is vártam más választ. Itt tényleg jó, bár nem tudom milyen lehet a rellonban - amit lelestem a köpenyéről, onnan tudom -, de a levita nagyon klassz. Külön konyhánk van, ahol mindig lehet teát főzni, meg a kilátónk is mesés. Nem is a saját válaszomon gondolkozok sokáig, hiszen azonnal kiül az arcomra is.
- Még nem voltam ennél jobb helyen, azt hiszem - mondom ki végül. Kicsit olyan, mintha révbe értem volna, a Bagolykőben újra otthonra találtam.
A dobogást én is meghallottam, mire azonnal felpattanok. Lehetséges lenne, hogy még csak ki sem kell menni, mégis láthatunk kentaurokat? Nem, az túl szép lenne.
- Ugye te is hallottad? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért.
Felpattanok a fotelből, újra az ablakhoz rohanok. Meg sem próbálom csendben véghez vinni ezt a mutatványt, a száraz levelek miatt lehetetlen lenne. A sötétben alig látni, kicsit össze is szűkítettem a szemeimet, hátha hamarabb észreveszek valamit.
- Valami mozgás van ott - suttogom bizalmasan, ahogy magam elé mutatok.
Az árnyak között tényleg mozgás lehet megfigyelni, viszont dobogást már egyáltalán nem hallok, szóval akármi is jött, az biztos megállt egy kicsit szimatolni. Tényleg nagyon remélem, hogy csak egy kentaur lesz, nem pedig valami veszélyesebb bestia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Vigyorogva nézek a fiúra, amikor mellém ér. Nem gondoltam volna, hogy olyannal hoz össze a sors, aki még nálam is lelkesebb. Majdnem el is felejtettem Mikola profot és az eredeti küldetésem.
Eleinte beszélgetni akartam a kentaurral, de ha csak látom, már azzal is beérem. Nem szeretném sem a saját, és most már Jun Seo biztonságát sem veszélyeztetni. Ennyit erről, elég lesz látni. Kár, hogy nincs nálam fényképezőgép, nagyon, nagyon, tényleg nagyon örültem volna, ha le tudom fotózni.
Mert hogy végül ő lépett előrébb. Elakadt a lélegzetem, nem gondoltam volna, hogy ilyen magasak. Persze, tanultunk az átlagmagasságukról, de teljesen más, amikor egy szám van leírva a tankönyvben, mint mikor szembe jön velem.
Az egyik fánál időzött egy darabig, aztán még előrébb jött, hogy nyugodtan felnézhessen az égre. Ott épp volt egy kisebb lyuk a lombkoronánál, ezért megvilágította a fény.
- Azta, ezt nem hiszem el - suttogtam halkan.
Leheletnyivel előrébb hajoltam, mintha számítana az a pár milliméter, de a én így is boldog voltam. Most úgy tűnik ilyen sikerszériám van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még mindig sajnáltam, hogy nincs nálam fényképezőgép, de leírást még készíthetek. Előkaptam a talárom rejtett zsebéből a jegyzetfüzetem egy tollal együtt, aztán újra felpillantottam. Még ott volt, de nem igazán tudtam, mit kellene írnom róla. Lejegyeztem a magas szót, aztán mögé írtam, hogy nagyjából a két métert is eléri. Az arca nyugodt, bár a szemöldökeire ráférne egy kis ápolás, így olyan morcosnak tűnik. A lábai vaskosak, ha rálépne egy nyuszira tuti nem élné túl. A haja világosabb volt, talán már kezdett idősödni a kentaur bácsi. Más jelet nem láttam rajta, ami annyira fontos lenne.
- Szerinted ki kellene mennünk? Talán beszélhetnénk vele - dobtam fel a témát suttogva végül. Ennyit arról, hogy elég, ha csak látom.
Fogalmam sincs, hogy meghallotta ezt a kentaur vagy sem, de a háta mögé nézett, aztán elindult. Először csak pár komótos lépést tett, aztán max sebességre kapcsolva eltűnt a sötétségben. Az én részemről örültem, hogy végül nem mentünk oda hozzá, mert ha épp útban lettünk volna az indulásánál, az nagyon veszélyes lett volna.
- Hát, most már mindegy, azt hiszem - vontam meg a vállam. Ezen azért talán még túl tudom magam tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Csak leírta, amit gondolt.
Olyan dühösen nyomtam a felmosó fejét a padlóhoz, hogy hallottam a reccsenését is. Már vagy hatodjára elővettem a pálcámat és egy reparo után folytattam a felmosást. Mi mást utalhatott ki Bojarski prof büntetésül, mint az öltözők takarítását? Persze az egész ötödik évfolyam olyan szemeket mereszt rám, amiből mindent értek, még csak legilimentornak sem kell lennem.
De megnézném, hogy ők mit reagálnának, ha a srác, akit szeretnek gyönyörűnek nevezné, gyűrűt adna, hogy aztán egy másik csajt tegyen a szépségi lista elejére. Több problémám is akadt ezzel; miért volt szükség ilyen listára és a mégis miért figyeli más lányok száját. Megértem, hogy dühösek, de.. hé. Most komolyan rám seperte az egyik lány a port a szekrény tetejéről?
Leengedtem a hajamat, szó nélkül túrtam bele, hogy kirázzam azt, amit lehet. Ahogy végeztem ezzel, inkább az ablak felé tipegtem, messze a szekrényektől. Közben persze még csak véletlenül sem néztem Geri felé, még csak nem is szóltam hozzá a kiakadásom óta. Úgy tűnik, hogy a kapcsolatunkban én vagyok az egyetlen, aki tökéletesnek találja a másikat, ami elkeserít. Elkeseredetten néztem le sokadjára a gyűrűmre, aminek hirtelen pont annyi jelentősége lett, mint a nővéremének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Életem férfija olyan hirtelen érkezik a képbe, mintha mindig is ott lett volna. Mármint nem az életemben, hanem jelen esetben a rellon öltözőben. Még szép, hogy kiszúrom a véres kezét, mert nem akarok elsőre a szemébe nézni; aztán jött a "na szia" rész.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy aggódnom kellene a vér miatt, dühösnek lennem, vagy szimplán meglepettnek.
- Helló - zavartan néztem az arca irányába, a hangomat elvitte a cica valahova messzire.
Oldalra billentettem a fejemet, hagytam, hogy a hajam eltakarja az arcomat, ha már nagyon mozdulni nem tudtam. Nem akartam megbánni soha, amiért levágattam annak idején, mert jó helyre került a pénz, de ugyanakkor mi másra gondolhattam volna?
- Mit csináltál? - tétován elindult a kezem az övé irányába, de félúton meggondoltam magam. Ezer meg ezer más dolgot is mondhattam volna, de ez érdekelt a leginkább, és egy valamit megfogadtam magamnak már a legelején; soha többé nem fogok hazudni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ csalódottchibe

Hallom a szavait, ellenben felfogni alig tudom. Az a fiú, aki olyan gyengéden ér hozzám minden egyes alkalommal, képes volt verekedni? Nem egyszer játszottunk már a Mortal Combattal, meg hasonló verekedős játékokkal, de azért ez a valóságban más. Még a kviddicspályára sem engedném fel mezőny közben!
Őszintén meglepve állok előtte, és elkerekedett szemekkel nézem. Semmi nem jut az eszembe, csak az, hogy egyébként ez jól esik.
- Igazán nem kellett volna - felelem kicsivel később, és érzem, hogy a piros ötven árnyalata vonul át az arcomon. Nem tartom magam autistának, de ha bárki más hozzám érne Gerin kívül, valószínűleg random felgyújtanám az illetőt, emiatt nem kell féltenie.
Már nem csak elnézek mellette, hanem konkrétan a szemeibe bámulva hallgatom. Igazából nem kellene sokáig győzködnie, mert bármit elhinnék neki. Ha találnék a szobájában egy idegen melltartót és azt mondaná, hogy valami random csaj öltözött át nála, azt pedig ottfelejtette, de két percen belül távozott is, azt is elhinném. Mert vele akarok lenni, de csak ha ő is úgy gondolja, hogy én vagyok számára a tökéletes. Nem egoizmusból, de őszintén elegem van, amikor valaki eldob, mert megunt.
- Tudom, hogy nem akartál bántani - bólogattam röviden. - De ha... nem is tudom. Te... szeretnéd mással is kipróbálni? - suttogom lesütött szemekkel. Nem olyan régen kaptam meg a gyűrűmet, nem is akárhogyan. Akkor azt mondta, hogy velem képzeli el a jövőjét, de azóta lehet túl kemény voltam vele? Pedig Isten látja lelkem, még Worms-ben is legyőzött egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Benzsay
rellon öltözőben ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Ha van dolog, amit kevésbé akarok annál, hogy megint eldobjanak, az az, ha csalódást okozok. Itt én voltam az, aki szította a haragot, én nem voltam képes elhinni megint, hogy én vagyok neki az első. Elfordult tőlem, ezt pedig nem csak fizikálisan éreztem, de mentálisan is. A hülyeségemmel megbántottam, és azonnal tudtam, hogy itt két út van. Az egyik, ahol megkeresem a felmosófát és folytatom a büntetőmunkát, a másik pedig... hát, nem én leszek az, aki spoilerezni fog.
Az ujjaimmal felfogtam a hajam, újra elővéve a pálcámat egy szalagot varázsoltam, ami egy darabig talán összefogja. Nem tétlenkedtem tovább, ennyi is elég volt, hogy a bátorságomat összeszedve utána menjek. Az első lépések után már futva tettem meg az utat kettőnk között. Ahogy beértem, már nem kellett gondolkozni, csak átöleltem hátulról, és nem számított, hogy mennyire figyel rám, el kellett mondanom neki.
- Sajnálom - kezdtem bele nehezen. - Sajnálom, hogy féltékeny voltam, meg hogy olyan dolgokat mondtam. De nagyon szeretlek, és megijedtem, hogy... - hirtelen nem tudtam folytatni. Annyira sok dologtól féltem, nehéz volt megfognom ezt. De egy biztos; mind felett az elvesztése állt. - Hogy Kelevitz a final boss, akit nem tudok legyőzni.
Egy pillanatra a hátának döntöttem a homlokomat, de aztán erőt véve magamon elengedtem, ajkamba harapva vártam, hátha ad még nekem egy esélyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Nem rohant el tőlem, ami azt hiszem, hogy egész pozitív. Sőt, még végig is simít a kezemen, amit a tekintetemmel követek végig. Mosolyogva nézek fel rá később, még ha nem is az óriási vigyor az, de legalább őszinte.
- Akkor ez K.O., mert nem csak én nyertem - felelem maradva az eredeti hasonlatnál. A dupla kiütés során általában azt szoktam használni, hogy mindketten kikaptunk, de ha kettőnkre gondolok, az minden, csak nem veszteség. Amikor valaki ilyen csodálatos dolgokat mutat nekem, mint az igazi szeretet, az a színtiszta győzelem az életben.
- Nagyon szeretlek - összevonom a szemöldököm, ahogy közelebb húz. Csak nagyon ritkán mondtam ezt, korábban szinte csak a nővéremnek, de most úgy érzem, mintha kevés lenne. Szavakkal leírhatatlan, amit iránta érzek, ezer sem lenne elég hozzá, nem hogy csak egy. - Soha többé nem fogok ilyet csinálni - fogadom meg azonnal hangosan, hogy Geri is biztos lehessen benne. Ami az emberi kapcsolatokat illeti, nagyon sok mindent kell még tanulnom, de jó kiindulási pontnak tűnik, hogy amikor megbeszéljük az esetleges akadályokat, meghallgatom a véleményét. Nem dönthetek nélküle.
Hagyom, hogy maga után húzzon és igazából fogalmam sincs, hová megyünk. Bojarski nem figyel szerencsére, könnyen el tudunk surranni a figyelő tekintetek elől. Mindenki megkapta a mai dráma adagját, most már nyugodtan kettesben lehet minket hagyni.
Elbújva a pletykaéhes tekintetek elől kicsit megnyugszom, főleg, hogy átöleli a vállam. Ha így ér hozzám, akkor olyan nagy gond már nem lehet.
- Persze - vágom rá azonnal, még bólintok is mellé. - Csak vannak dolgok, amik olyan komplikálttá teszik az életet. Ha elakadok valahol, akkor nem tudok youtube-on tutorialokat nézni, hogyan kellene megoldani a problémákat. Bár a főzésben segítenek, igazából a csirkés ragut is onnan tanultam, de amikor érzelmileg nehéz időket élek át, akkor senki nem mondja meg, hogy mit csináljak.
Nem azt mondom, hogy szívem szerint könyvekből tanulnék meg mindent, de azért majdnem. Eddig lehet, hogy jól csináltam mindent, de az első bukkanókat úgy tűnik, hogy nem túl jól viseltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

Mi a legjobb abban, hogy pyromágus vagyok? Az emberek sorra dőlnek ki, mert túlságosan meleg van elmondásuk alapján, ebből viszont én semmit nem érzek. Halálosan nyugodtan ültem az egyik padon, kicsikét reménykedtem abban, hogy így nyár végére talán barnulok két árnyalatnyit. A kezemben ott volt egy újabb könyv az elemi mágiáról, de sokkal inkább lefoglalt, hogy azt az aranyos navinés gólyát nézzem, aki épp színjátszóra gyakorolt. A drága valószínűleg idén még nem került be, és még ha nem is tehetséges, de én tuti adnék lehetőséget neki Kolos helyében.
De nem vagyok a helyében, szóval csak felhúzott térdeimre támasztom az állam, közben arra gondolok, hogy talán jobb lett volna az udvar másik végében gitározó srác közelébe ülni inkább.
Nem is vesztegetem tovább az időm, miután kinyújtóztattam a lábaim, megindulok egy másik pad felé. Nem jutok sokáig, amikor kiszúrom Elijaht, a kis eridonost. Ki ne ismerné őt? Mosolyogva figyelek rá, hátha megint alkot valami maradandót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

Oké, valami hasonlóra számítottam, de a végeredmény... te jó ég. Nem vagyok kifejezetten kárörvendő, de még én sem tudtam megállni, hogy ne kezdjek el kuncogni. De egyáltalán nem tartottam rossz ötletnek, így a könyvemet ledobom a fűbe - bocsi Franci néni -, és a szökőkút szélére ülök, a lábamat én is a vízbe lógatom.
- Azt nem mondanám, hogy nem történt semmi - szólítom meg még mindig nevetve. - De nem ütötted meg magad nagyon, ugye? - összeráncolt szemöldökkel nézek végig rajta, hátha valami sérülést látok. Vagyis hátha nem látok semmi erre utaló dolgot. Nem mintha valami minta ápoló lennék, mivel megragadtam az ötévesek szintjén. Megfújni és tapaszt rá. Apró vágás? Tökéletes kombináció. Ficam? Sebaj, jó lesz. Csonttörés? Oda már két tapasz kell és három fújás.
- Szerintem arra vár a srác, hogy kérj tőle számot - suttogtam Elijah-nak bizalmasan, hogy csak ő hallja. A gitárosnak sajnos nem jut eszembe a neve, akárhogy gondolkozok rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Mosolyogva forgatom meg a szemeimet, hogy utána újra az övéibe nézhessek.
- Arra gondoltam, hogy bízok kettőnkben. Legyőzhetetlenek vagyunk, és nem én leszek az a noob, aki nem szavaz meg elég bizalmat - jelentem ki lazábban.
Abban viszont igazat adok neki, hogy bizonyára a továbbiakban is féltékeny leszek. Kincső persze nem tartozik ebbe bele, de ha feltűnik például Sára, biztos kibuknék kicsit. Igyekszem kezelni az ilyen érzelmi kitöréseimet, mivel pont ez alapján működik az elemi mágiám is. A tűz nem játék, én pedig nem akarok ártani senkinek.
Csak nevetek rajta, de azért legbelül nagyon jól esik, hogy ennyire szereti, amit csinálok. Oké, az indiai kajáim még mindig ehetetlenek, de azt leszámítva boldog vagyok, amikor neki főzhetek.
- Aha, persze, hogy benne vagyok - bólogattam vidáman. Nem is tudom, hogy miért nem jutott hamarabb eszembe, de tény, hogy ha van zseniális ötlet, akkor ez az. Igazából azt mondják, hogy lakva ismeri meg az ember igazán a másikat, de nem hiszem, hogy ez akadály lenne számunkra. Még mindig nem igazán akar eltűnni a rózsaszín köd, pedig már lassan egy évesek vagyunk. ÚRISTEN. Majdnem elfelejtettem.
Ezt azért elraktároztam, hogy aztán picit összeráncolva a szemöldökeim nézzek rá.
- Én lennék a legboldogabb ettől, de szerinted apukád megengedné? - Nem szeretem, ha veszekednek, pláne, ha miattam. Az anyukája a legjobb szülő a világon, a papával viszont néha vannak fennakadások. Őszintén nem szeretném, ha súrlódást okozna közöttük a közös életünk.
Ugyanakkor meg imádom, hogy meghozta ezt a döntést. Mármint még semmi sem végleges, de nekem már az elhatározás is elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

- Fogalmam sincs? - kijelentésnek szántam, de ahogy felnéztem a középen trónoló szoborra, inkább kérdés lett a végére. Bár van egy sejtésem. - Valószínűleg valami pletyka. Ha dobsz egy érmét, Felagund nem fog meghúzni bájitaltanon, vagy ilyesmi - vonom meg a vállam. Tuti nem a szerelmesek kútja, mert akkor már az összes borravalóm a kútban lenne. Nem mintha lenne okom félni, de biztos ami tuti alapon még a Júlia szobor melleit is megfognám Veronában. Ami nem is rossz ötlet.
Azért vigasztaló, hogy Elijah nem most fog itt elvérezni előttem. Nem tudom, mit kezdenék a helyzettel, és ebben az esetben nem csak Santos prof szedné le a fejemet, de valószínűleg Sárközinek is lenne hozzám pár szava.
Szemöldökeimet összeráncolva dőlök egy picit oldalra, hogy meg tudjam lesni.
- Hát ismerek pár olyan lányt, aki puhábbra esett volna - Nem hiszem, hogy ez lenne az utolsó mondatom, de ha holnap reggel nem kelek fel, akkor biztosan ez lesz a sírkövemre vésve.
Hangosan felnevetek a zene kérésére, majd várakozóan pillantok a gitárosra. Belekezd a Highway to Hell-be, de olyan nyomorultul megy szegénynek, hogy inkább átvált Beatles-re. Szép kis repertoár! Ja mégse.
- Egyet kell értenem. Bár ti eridonosok amúgy is jók vagytok, Sárki minden évben rendez medencés bulit nektek - billentem oldalra a fejem. Egy kósza pillanatra eszembe jut, hogy segíthetnék megszárítani a ruháit, de ebben a melegben szerintem alig kell neki pár perc.
- Egyébként hogy mennek a vizsgák? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Ha már itt vagyunk, legalább picit jobban megismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elijah
nagyon meleg ❀ strandot a tanodába ❀ #éppenígy

Csak mosolyogva vontam meg a vállam a feltett kérdésre. Talán egyszer valakinek sikerült, és azóta mindenki más is reménykedik, hogy nem egyedülálló csoda volt.
- Bár olyat már hallottam, hogy Rómában az egyik ilyen kútból kiszedett érméket valami jótékony célra használták fel. Szerintem nagyon tuti lenne, ha a suli mondjuk a menhelynek küldené a pénzt. Így mindenesetre nincs túl sok értelme - ismertem el. Mondjuk ha jól informált vagyok - márpedig a falu kb egyetlen pizzafutárjaként eléggé az vagyok -, akkor a menhelynek nem kell aggódnia az anyagiak miatt. Luca, pardon, Rea elég szépen építgeti az életét.
Röviden nevetek fel Elijah-n, bár egy kicsit csodálkozok is. Hogy tud süti nélkül élni? Hamarabb tanultam meg sütni, mint főzni, és a mai napig legszívesebben a desszerttel kezdeném az étkezést.
- Elle néni inkább a beöltözős bulikat szereti - feleltem egy vállvonás kíséretében. - Ezért volt nálunk a farsang is, meg húsvétkor is valami jelmezt kellett szerezni, azt hiszem. Meg a medencés bulira amúgy is mindig befogadtok mindenkit - böktem felé a vállammal mosolyogva. Nem mintha terveznék elmenni rá, de azért még mindig jobban szeretem a nyitott opciókat, mint a zárt ajtókat.
- Aha, mindig kell gyakszi. De idővel könnyebb lesz, mármint belejössz majd te is - bólintottam egy aprót. Persze mindig többet kérnek, de komolyan gondoltam, hogy egyszerűbb lesz rá készülni. - Ja hát nekem kevesebb órám van már szerencsére. Az elemi mágia a húzó tárgy nálam, de idén simán megvolt - vigyorogtam büszkén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egyetlenem
a lelátók lábánál ღ féltékeny módOn ღ határozottchibe

Olyan hullámvasút az egész, nem mintha bánnám, vagy ilyesmi. Még ha akarnék is mondani valamit, a kis akciója teljesen elnémít. Nem otthon vagyunk a négy fal között, de még ha ott lennénk sem számítana semmit. Még mindig annyira új, hogy... na, hát hogy már itt járunk. Vagyis ideje volt, de mindent olyan jól csinál és... Oké. Komplett idiótának kezdem érezni magam, és biztos vagyok benne, hogy nem csak simán melegem van, hanem rendesen el is pirultam.
- Pe-persze - vágtam rá dadogva. Kicsit éles volt a váltás megint. - Nem mondom, hogy egy kastélyt is ki tudnánk fizetni, nem az anyagiakkal van gond. Azt nem szeretném, ha mérges lenne.
Ami lássuk be, könnyen elképzelhető. Bár Benzsay papa meg sem közelíti az enyémet, szigorú elvárásai neki is vannak.
- Amikor én szembeszegültem az apámmal, ő kitagadott - ismertem el nehezen. Nagy levegőt vettem, mert ideje a tabu témák ledöntésének. - Nagyon sokat számítasz nekem, mert régóta nem volt családom, és te betöltöd ezt az űrt. De pont ezért nem szeretném, ha közben miattam le kell mondanod bármiről is - lefelé néztem a földre.
Persze mosolyogtam a húgain, de ezek után valahogy nem jött olyan őszintén, ahogy általában szokott.