Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megrázza a fejét, megforgatja a szemét, de ott ül a derű a szája sarkában egyáltalán nem titkolt módon. Mindig beismeri, ha valamiben hibádzik a tudása/tapasztalata, na ez pont olyan téma. Ahogy az is, hogy illúzióban tartott esküvőkben egészen kereken nulla tapasztalata van. Meg se kellene lepődjön, végiggondolva ez teljességgel Diára vall, mégis látni az elveszett meglepettséget a fején.
- Alig várom, hogy anyád meghallja. - Karolina jámbor, de határozott nő, de hogy ez még neki is új élmény lesz, az is biztos, a nyakát a guillotine alá merné tenni.
Ééés igen, akkor tényleg nem maradt le a nagy családi bemutatóról. Meg sem történt még. Nem állja meg, hogy ne nevesse el magát, annyira vicces az egész. Annál hamarabb visszasimul egyszerű jókedvbe a hangulata, csak emlékeztetni kellett rá, hogy neki is van élete.
- Hát... - Vet egy oldalpillantást az unokahúgára, kortyol egyet a teából újból, aztán... - ... fogalmazzunk úgy, hogy lehet, hasonló cipőben járok, mint ti Solomonnal. Csak itt én vagyok tizenöttel idősebb, és "szabályok szerint" akartam megközelíteni a kérdést a hölgy szerint. - Úgy ingatja a fejét, mint egy ártatlan goldie, aki csak a gazdájának szeretne behízelegni, de nem tudja, hogy kezdjen neki.
- Az érvelésed egyébként teljesen jogos, aki hibát akar találni egy kapcsolatban, fog is, de nem bírok tőle szabadulni, hogy Bogi tizennyolc, te meg azért már huszonhét voltál, mikor eljegyeztek. Azért az a cirka tíz év élettapasztalat... számít, nem? - Vacillál, döntésképtelen, és szabályosan úgy bandzsít a kávéját kavargató Diára, mint aki egy komplett útmutatást vár az unokahúgától, hogy kellene kezelni helyesen ezt a szituációt? Még jó, hogy papíron egy érett, harminchárom éves férfi, és képes döntéseket hozni, meg kiállni mellettük. Hogyne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kékjeim csillannak fel, ahogy közli: barista. Minden zavarom elszáll, amint ezt meghallom - mennyire menő! Közelebb helyezkedem, kicsit előrébb is dőlök, széles mosolyom levakarhatatlan.
- Ez borzasztóan menő! Olyan szép kávékat csináltok, nekem ez soha nem menne - jelentem ki kicsit szomorúan. Nem azért, mert nincs kézügyességem, hiszen az van - lásd rúnák -, de köz- és önveszélyes vagyok. Valószínűnek tartom, hogy nem kapnék fizetést, ha minden törött tányér vagy csésze árát levonnák. - Köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled. Sajnos én nem tudok ilyet felajánlani, mert a Művelődési ház könyvtárában dolgozok... esetleg, ha késésben lennél egy könyvvel, kimentelek - felelem teljesen komoly arccal. Mert komolyan gondolom. Velem nincs előrébb Csinszka, mert nem értek sok mindenhez és izgalmas dolgokat sem csinálok - ebben tudok segíteni. Ami nem sok. De büszkén felvállalom.
- Huszonhárom - sütöm le tekintetem. - Tudom, hogy nem tűnök felnőttnek... - fűzöm hozzá halkan, harisnyámat piszkálva. - Te mennyi idős vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy könyv érkezik hangos csattanással a földre. Fejemet felkapva nézek Zalánra, aki nyakig van a polcban. És ez tudom, mennyire szürreálisan hangzik, de így van.
Tenyeremet csukom össze, a karfára támaszkodva állok fel és veszem magamhoz azonnal a mankót, hogy ne jussak az előző könyv sorsára.
- Te mit művelsz? - nyújtogatom a nyakam, hogy belássak a válla mellett, de inkább hátrébb lépek egyet, mielőtt orrba talál. Kellemes lenne haza menni törött orral és kitalálni, mi történt. Kihagynám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megpróbálkozott egy Revelioval, ami részben működött is. A fal látszata szertefoszlott és egy bemélyedést fedett fel a könyvek mögött.
 - Azt hittem, nagyapa már az összeset megtalálta - mosolygott elégedetten a felfedezéstől. - Nagyanya telebűvölte a házat ilyenekkel.
 Megpróbált átnyúlni, és mégha számított is kicsit arra, hogy nem lesz ilyen könnyű dolguk, azt nem vette számításba, hogy egy láthatatlan erő hangos durranás kíséretében fogja hárítani az érintést. Zalán felszisszent és kezét rázva tántorodott hátra.
 - Jószagú trolltakony...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak kibújik a szög a zsákból, bár Diána nem annyira attentív, hogy észrevette volna korábban Kilián kérdései mögött a többszörös jelentéstartamot. Érdeklődve eszi le a tejhabot a kávé tetejéről, miközben a nagybátyja beszél.
Nem ül ki negatív ítélkezés az arcára a lány korát említve sem, inkább csak elgondolkodónak tűnik a témában. Merthogy nagyon vitatkozni tényleg nem tud azzal, hogy 18 és 28 között egész világok vannak általában. Általában. Ugyanakkor nem ismeri ezt az említett lányt egyáltalán, nem tudja milyen.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számít egyáltalán. Mármint egyéjszakás kaland esetén nem. - Vállat von. A tizennyolc már nagykorú, törvényes. Ilyen szempontból pedig aztán tényleg Dia legyen az első ember, aki követ vet bárkire.
- Tuti mesélte már anya, de én majdnem egész suli alatt próbáltam összegabalyodni a férfi tanárokkal. Mondjuk a bagolykő hibája, mindig olyan nyálcsorgatós daddyket alkalmaznak tanárként.
Mindegy. Legyint ténylegesen is, ez most egy felesleges mellékvágány volt, most Kiliánról van szó. És készséggel vissza is tér az eredeti topikhoz.
- De ha így együtt akartok lenni, akkor általában számít. Mármint tizennyolc.. te meg már gondolkodás és hozzáállás tekintetében is sokkal felnőttebb vagy. Szexelni könnyű nagy korkülönbséggel, együtt döntéseket hozni és menedzselni egy kapcsolatot tök más kérdés.
Végig tényszerűen beszél, egy pillanatig sem érződik, hogy bármiről is le akarná beszélni a férfit. Egyszerűen csak hangosan gondolkodik - és amikor rájön, hogy ez akár elbátortalanító is lehet, rámosolyog Kiliánra.
- Viszont gondolom kivételesen normális és koraérett gondolkodású lehet, hogy ha nem idegel ki a világból és egyáltalán komolyan veszed. Ha tényleg ilyen, akkor úgy is működni fog. Ha meg tényleg túl nagy a szellemi és mentális gap köztetek, akkor úgyis vége lesz, mielőtt a közvélemény választana szét titeket. Nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megrázza nevetve a fürtjeit, hogy dehogy, semmi menő nincs ebben igazán, bár tény és való, mikor Dénessel új kombinációkon kísérleteznek, az mindig izgalmas.
- És mit szólnál, haaa... ajánlanál néhány könyvet mondjuk krimi kategóriában, amit kikölcsönözhetnék? Általában átverem saját magam az ajánlókkal, mert jobban megragad, mint maga a történet, de sokkal könnyebb úgy nekiállni egy regénynek, hogy valaki előtte már végigment rajta és nem hagyta ott félúton. - Egyébként is vannak olyan esték, amikor csak csendre, nyugalomra, teára, az ágyára, a pokrócára és egy könyvre vágyik. Jó, sok dologra vágyik ilyenkor, ez nem vitás, de mind a kényelmét szolgálják!
Határozottan megnyugszik gondolatban a huszonhárom hallatán, mert a kiskorúság az egy no-go zóna mindenkor. Kevés elve van, de ez közéjük tartozik.
- Huszonnyolc leszek nemsokára. - Alig látszik rajta a kora, ő is, mint Margaréta, nehezen betájolható reális kort illetően, mert a genetikájuk/életvitelük, ki tudja, mijük, de nagyon sokat segít a fiatalosságuk megőrzésében.
- Van kedved megtanulni egy nagyon egyszerű kávétrükköt? Mutatós és pofonegyszerű, és garantálom, hogy menne. - Ha valaki azt találja mondani a környezetében, hogy "soha nem menne", annál nagyobb késztetést érez rá, hogy megcáfolja az állítást. Plusz bujkál benne a kisördög, hogy előcsalogassa az előbbi, aranyos pironkodást a lányból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Utálom, amikor ignorálod a kérdéseimet - morgom bajszom alatt, de pontosan úgy, hogy Zalán is tökéletesen meghallja. Tényleg nem válaszol? Jó lábamra támaszkodva igyekszem lábujjra állni, hogy jobban lássak bármit is, de semmi...
- Mi az? - támaszkodom vállára, hogy közelebbről láthassam mi történik. Valószínűleg nem túl baráti dolog úgy odanyomulni, hogy Zalán füle súrolja arcomat, de ez van. Érdekel mi van ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ugyanannyit tudok, mint te - fordult rá Kornélra, de csak amíg az ujját fújta, hogy ne égesse annyira. Mikor már kevésbé fájt, visszatért a fő problémához.
 - Védőbűbáj. De van valami mögötte - nyújtózkodott megint fel, beszippantva egy adag porfelhőt és amíg barátja is odadugta a fejét, járt az agya. Megfogta azt a pálcát, amit azelőtt a könyvek mögött talált - a sajátjával mégsem mert kísérletezni - és megböködte a láthatatlan fátylat. Megint fülsértő pukkanás az eredmény.
 - Na majd adok neked durrogást - felelte hirtelen felindulásból. És egy újabb lapot húzott a robbantós snapszliból. Kornélt hátrébb terelte a könyökével és ő is visszább lépett egyet, majd a kártyát hasonló mozdulattal, mint az előbb, nekidobta az szóban forgó pontnak.
 A megbűvölt játék szinkronban hányt szikraesőt a felhúzott bűbájjal és olybá tűnt, hogy repedés keletkezett rajta. Mintha csak üveg volna csupán. Még jó, hogy nem a platánnal próbálkozott, ki tudja, az mekkorát robbant volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne mondd - nézek rá hülyén. Rá nem jöttem volna abból, hogy robbant valami, barátom meg fújdogálja az ujját. Összeszűkült szemekkel igyekszem kitalálni, mit lehetne csinálni, de...
A noszogatásra tántorgok hátrébb, kíváncsian figyelem mire készül a másik. Mutatóujjam már emelkedik felfelé, hogy elkezdjem, ezt miért nem tartom jó ötletnek, de a robbanás ismétlődik sokkal hangosabban.
- Persze, gyújtsuk fel a házat. Remek ötlet - bólintok párat, de remélem Zalán érzi, mennyire csöpög az iróniától minden szavam. Közelebb lépek, hogy szemben találjam magam a repedésszerű bármivel.
- Mi a terved egyébként? Csak azért, mert ha robbantgatni akarsz, mondj oda egy Reductot és nagypapád előbb rak ki minket. Szárazon megúsznánk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ajkaim formáznak néma ó-t. Rendben, be kell látnom, az övé sokkal élhetőbb és logikusabb ötlet, mint az enyém. Kicsit pirulva bólintok egyet. Alsó ajkamat rágcsálom, ugyanúgy a harisnyámat birizgálom, miközben gondolkodom.
- Öm... van pár, ami eszembe jutott, de azok elég... véresek is - sandítok rá. - Például Daniel Cole-tól a Rongybaba vagy C. J. Tudortól A krétaember. Mindkettő zseniális írás és lehetetlen őket letenni - talán ki sem lehetne belőlem nézni, de nagyon szeretek hasonló könyveket olvasni. Mindkettő megvan otthon és, ha alkalmam adódik rá, vagy éppen olyan kedvem van, újra és úhra elolvasom vagy egyiket vagy másikat.
- Meg nem mondtam volna - adok hangot meglepettségemnek, de azonnal ki is kerekednek szemeim. - Istenem, ne haragudj, nem úgy gondoltam - azonnal szabadkozom, nem tehetek róla, de az utolsó, amit szeretnék tenni, hogy megbántsam. Hiszen olyan kedves velem, és... mindenki láthatja, akit megáldottak a látás csodájával, hogy gyönyörű.
- Júj, oké! - egyezem bele lelkesen, mindkét lábam koppan is a földön, ahogy készen állok felállni, hogy induljunk a konyhába. Szélesen mosolyogva nyújtom kezemet Csinszka felé, és már szinte el is felejtettem, hogy randin vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mit mondtam arról, hogy mindenen agyonaggódod magad? - kérdezte szórakozottan, amint egy második kártyalappal is betalált. Izgatottan mérte fel az ereményt. - Van ott egy doboz - közvetítette halkan. Sikerült lyukat ütnie a burkon, hogy lássa de épp csak akkorát, hogy...
 - Ezen az én kezem nem fér be - tartotta elé a tenyerét, hogy hozzámérje a szélességét, majd mindenféle megjegyzés nélkül, de jelntőségteljesen nézett rá Kornél ujjaira. Mi több, kíváncsian ragadta meg barátja csuklóját és tartotta a szilánkos réshez. - A tiéd lányosabb. Mármint kissebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokkal jobb lett az órarendem, amióta végeztem varázslatelméleten. Még két kemény év pedagógia, és nem koptatok többé semmilyen padot. Aztán ki tudja. Mázli, hogy a gyakorlatot gyakorlatilag - haha - letudtam, mert a Bagolykő rugalmasan állt hozzá, és amiért nagyon hálás is vagyok az igazgatóságnak.
Kézenfekvő lett volna az egyetemi menzán ebédelnem, de a lábam Pécs belvárosa felé vitt. Először azt döntöttem el, hogy az órák után nem hoppanálok vissza egyből a faluba, hanem kiélvezem kicsit a déli levegőt, noha csak pár fokkal lehet itt melegebb a Mátrához képest. Aztán azóta is a Király utca környékén sétálgatok, keresve valami jól hangzó nevet a beüléshez, egyelőre sikertelenül. Van rajtam minden, ami nehezen felismerhetővé tesz. Sapka, kapucni, kesztyű, az arcom elé tett sál. Kezeim a zsebeimbe süllyesztve aztán egész elviselhető a kint tartózkodás. Közben pedig a gondolataimba temetkezem. A jövő heti szemináriumok, amikre készülnöm kell. A tananyag, amit le kell adnom a diákjaimnak. A tény, hogy a barátaimra még mindig nincs annyi időm, mint amennyit szeretnék, s közben olyan érzésem van, mintha ők is egyre csak fogynának. Ők se érnek rá, mert őket is elsodorja az élet. A diákjaimmal azért mégse lehetek olyan közvetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Faarccal nézek rá a kérdésbe burkolt megjegyzésre. Ez nem aggodalom, csupán summáztam a dolgokat kis szarkazmussal átitatva. Nekem mindegy, nem az én nagypapám. Az enyém már rég leátkozott volna minket. Sőt... be sem jöhettünk volna.
Elégedetlen nyögéssel nézem, ahogy rángatja a kezem.
- Kezded kihúzni a gyufát - morgom. - A hajam jobb - szögezem le a fészekkel a fejemen, amit hajnak tudok nevezni. Ha másom nem, az jobb, mint Zaláné. - Engedj oda, mielőtt meggondolom magam - cserélek helyet barátommal, hogy végre nyúlhassak a rés felé. Út közben állok meg a mozdulatban és kezdem el vizslatni a kezemet. Nem is sokkal kisebb, mint Zaláné.
Káromkodva nyúlok be a résen és igyekszem kitapogatni a dobozt.
- Ha lerobban a kezem, a tiedet kérem helyette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az is meglep, hogy Zalán mutat némi hajlandóságot a meditáció gyakorlására. Igaz, az, hogy mostanra hivatalos megerősítést is nyert ennek legitimitása a gyógyítóktól, biztos segített abban, hogy némi motivációt adjon Hollósinak, ha már én nem tudtam.
- Úgyis lesz. Nem baj, ha lassan... de haladj vele, amikor tudsz.
Valahogy alapvetésnek vettem, hogy Zalán jövőre is ott fog ténferegni a kastély körül, hiába értesültem róla, hogy Kakasi a nyomában van.
- Ez jó hír. - Bólintok is. - Milyen szakra is mész tovább? Általános? - Kérdem még mindig enyhe feszültséggel a gyomromban.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy mi lenne, ha Zalán nem lenne közel, én pedig egyik éjszaka a játszótéren találnám magam egy alak társaságában, ez pedig tovább fokozza a kellemetlen érzést. Igaz, hogy nem sokat tudna tenni, hogy megakadályozza, ha valami borzalmas történne, de... legalább utána ott lenne... talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintetét végiszántotta Kornél sörényén, ami még az övénél is kuszább volt.
 - Lehengerlő - jegyezte meg lenyűgözetlenül. Akár csak két fivér, csípkelődtek egymással. Kicsit oldotta a rejtély szülte feszültséget Zalánban, szóval valahol legbelül még örült is ennek.
 Ajkába harapott és az ablakot mustrálta újfent, amíg Kornél a dobozzal szórakozott.
 - Lehet, hogy nagyapa direkt hagyta így. Az is lehet, hogy az övé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az okfejtésre áll meg a kezem a mozdulatban. Mutató- és középsőujjam áll meg a doboz tetején, ahogy próbáltam magunkhoz közelebb varázsolni, hogy rendesen rá tudjak fogni.
- Ez most jut eszedbe? - nézek rá jelentőségteljesen. Ha nem tűnt volna fel neki, félig eggyé váltam a fallal. Várakozóan tekintek rá, de végül én hozom meg a döntést: ha eddig eljutottunk, már biztos nem visszakozok.
A doboz fedele alá csúszik be ujjam véletlen. Tehát nyitva van. Felnyitva a dobozt kezdek el benne kutatni, amíg valami hideg és aprót nem érzek ujjaim között. Óvatosan fogok rá és húzom vissza kezemet.
- Tessék - nyújtom azonnal Zalán felé a fiolát. Amiben egy emlék tekeredik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem foglalkozott a nyafogással, hiszen ebben az esetben ez nem számított. Nem tudta egészen pontosan mit keres, hát hülye lett volna nem számba venni minden opciót.
 Óvatosan vette el az üvegcsét és döntött rajta párat, hogy megnézze mi van benne. Először valami bájitalnak hitte, de ahhoz túl... illékonynak tűnt.
 - Ez az, amire gondolok? - kérdezte bizonytalanul. - Mert ha igen, akkor... Hogy a fenébe tudom megnézni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az - bárhonnan felismerném egy emlék foszlányát, ami üvegbe van zárva. Apám egyik szekrénye tele van ilyenekkel - gyerekként Maxim sokszor próbálkozott megnézni őket a szobában levő mere-.
- Nálunk - kapom el barátom tekintetét. - Apám merengőjében - mondom ki gondolkodás nélkül. Egyelőre nem gondoltam bele, hogy ez nem annyira egyszerű, mint amilyen jól hangzik. Haza kell vinnem valahogy Zalánt.
Innentől pedig a napok gyorsabban teltek, mint bármikor máskor barátom mellett. Ha nem az apám irodájába való betörési terven gondolkodtunk, az elemi mágia könyvet bújtam vagy Fannival voltunk.
Túl hamar eltelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy percig sem álltunk tétlenül, minden dolgos kézre szükség volt, és tette is mindenki a dolgát. A mentős kolléga bekötött még egy fizsót a doki kérésére, a másik az eszközöket készítette oda a dokinak, én meg az első sokkból felocsúdva megküzdöttem a centrállal, ami nem volt egyszerű, de legalább már túl voltam rajta. Ám ez még csak a kezdet volt, látszott, hogy mennyire komoly a sérülés és még nem voltunk túl a nehezén. Próbáltam koncentrálni, tényleg, de néha úgy éreztem, hogy úrrá lesz rajtam a stresszből fakadó gyomorgörcs.
A dokin bezzeg idegességnek a nyoma sem látszott, szakszerűen, precízen és gyorsan látta el a feladatait, csak úgy kapkodtam a fejem, ahogy egyik utasítást adta a másik után. Úgy éreztem, hogy talán soha nem fogok felérni egy ilyen szaktekintéllyel, ettől még nagyon távol voltam.
- Rendben - ekkor már a kart szorítottam, közben a segítségünkre sietett egy nővér is, aki rutinosan dolgozott a doki keze alá, mintha már ezer és egy alkalommal tették volna ugyanezt.
- Igen, az volt. Egy egész raktár berobbant, különféle bájitalok voltak odabent - biccentett a süveg tisztje, miután végzett a fizsó bekötésével. A másik biccentve már szaladt is, hogy intézze a vizsgálatot a toxikológia kapcsán, én pedig nagyító bűbájt alkalmaztam a doki kérésére.
- Bocsánat - kértem elnézést, mert elsőre nagyon bemozgott a kezem, de próbáltam koncentrálni, s újra megismételtem a varázslatot, mire már tisztán, jól láthatóvá vált a sérült kar, a nagyítás pedig tökéletesen működött. Két kézzel fogtam a pálcám, most nem mozdulhattam el, a többiek pedig hozták az érfogót. Ezt követően feszült percek következtek, síri csend telepedett a műtőhelyiségre, csak a mugliktól beszerzett gépek pittyegtek, jelezvén az életfunkciókat, miközben a doki tette a dolgát.
- Doktor úr, javulnak a funkciók, a vérnyomás és az oxigénszint is kezd helyreállni. A vérzés is elállt. Adjunk még fájdalomcsillapítót? Fizsót? - érdeklődött a süveg munkatársa, eközben még mindig tartottam a nagyítót és figyeltem a precíz varrást. Gyönyörű munkát végzett a doki, és úgy tűnt, hogy ez a beteg bizony megússza ma, ennek pedig nagyon örültem.
- Doki, kell még a nagyítás? - érdeklődtem, miután úgy tűnt, hogy sikeresen összevarrta a sérülést. - Mi a helyzet vele, fogja még tudni használni rendesen a karját, vagy szükséges lesz újabb beavatkozás? - kíváncsiskodtam a férfitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Igen. Ez egy nagyon komoly helyzet most. Nekem is iszonyatosan kell pörgetnem az agyamat és magamat, hogy helyt tudjak állni. Ezért is tűnhetek robotnak, vagy ingerültnek, talán még tahónak is. Pedig nem vagyok és ezt szerintem a lány is sejti már. Bakizik megint. Kicsit megremeg a keze. De ki ne bénázna az első ilyen eseténél? Na ugye! Ezt a büdös életben nem fogom neki bevallani, de én elsírtam magam az első rezidensi esetemnél. Elvesztettük a beteget. Azóta sem tudom feldolgozni, ha gyereket veszítek el. Mindegy. Ügyes csak izgul. - Jól csinálja, csak tartasa stabilan - pillantok rá és erősítem meg egy kicsit. Semmi tömjénezés, csak ennyi. Összeöltöm az ereket, majd még időablakon éppen belül felengedem az érszorítókat. A varrat tart, a keringés stabil a karban. Jöhetnek az idegek és kisebb erek, de ezekhez már mágiát is használok. Közben a beteg állapota lassan stabilizálódik. Befejezem a kezelést a bőr rétegenkénti zárásával. - Most már nem kell. Ha minden jól megy, egy pár hónapos rehab után akár teljesen helyreállhatnak a motorikus funkciói és a finommotorosak is idővel - felelem neki azt ami elvben várható. A váratlanra úgyis akkor kell megoldást találni, ha ne adj Merlin, bekövetkezik. Ezután odafordulok hozzá és ránézek - Jöjjön, varrja össze. Kiérdemelte - lépek el oldalra egyet. Miközben varr majd, végig figyelni fogom, de amíg előhívja a pálcájából a manaszálat, addig a kollágákra nézek. - A fizsó mehet fél cseppszámmal, oxigént vegyük vissza kilencvenötre, fájdalomcsillapító menjen. Tartsuk egyelőre szedáltan. Kérek az első két órában félóránkénti, aztán még két órán át, óránkénti kontrollt. Ha minden rendben, akkor mehet fel az itóra. Ott majd fokozatosan ébresztik - beszélek még mindig nagyon komolyan, de a tekintetem a többiek felé hálát sugároz. Rajtuk is látom, hogy megkönnyebbültek. Senki nem mond semmit, de ott lebeg a levegőben ez az érzés. Sikerült. Megmentettünk egy életet. Ilyenkor pedig mindig van két szokásom, amit ugye Gréta még nem tud. Na majd most. - Ki a betegünk? - kérdezem a Süveges kollégát. Ismerik az ünneplésemet, szóval nem lepi meg egyiket sem ez a kérdés. Aztán jön a másik dolog. - Kérem a zenét, mehet a kedvenc listáról - ezt az utasítást már az ápolóknak adom ki, az egyikük el is indít egy kellemes lágy dallamot. Zongora darab, könnyed puha futamokkal. Semmi erős ritmus, semmi macskazene. Minőségi muzsika, fülbarát hangerőn. Nem csak engem, nyugtat meg, de a betegeknek is jót tesz. Elvileg már kutatások is bizonyították, de nem néztem utána. Csak alkalmazom, mert szerintem hatásos.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Normális mondatok hagyták már el a száját, amiért hálásnak kellett volna lennie Zalánnak, mégis valami sántított. Ahogy beszélt. Tanakodva fordította Ebony felé fejét, mikor szembesítették a kritikus kérdéssel.
 - Tehetséggondozó - préselte ki magából nagy nehezen, s ha ez nem lett volna elég, újra árnyékot vetett rájuk a minisztérium épülete. A fiú lefékezett és megrökönyödve mérte végig úticélját.
 - Tudod mit, lehet majd jövő héten visszajövök - hadarta rémesen tettetett könnyedséggel és megpróbált újonnan sarkon fordulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalán válaszára lefut a keresztvíz a hátamon. Tekintetem lassan emelem rá, és ahogy rápillantok, valahogy már nem is őt látom: mintha egy, a végzete felé száguldó, megállíthatatlan gép lenne; mintha a szabad akaratától valamilyen hatalmas kéz teljesen megfosztotta volna, hogy beválthassa ígéretét.
- Gondolom, nem lettél hirtelen elemista - jegyzem meg halkan, hiszen a kviddicseseken, seprűlovasokon kívül az egyetlen tehetséggondozó az elemi mágusoknak van fenntartva ebben az iskolában. Tudom, mert én is szakválasztás előtt leszek jövőre. - Szuper. Remek hír.
Lehet, hogy Zalán épp a halálos ítéletéről beszélt. Jó hír, hogy felvettek mestertanoncira. Hát mondhatom, tényleg fantasztikus. Készítenem kellene a fekete dísztalárt?
Mérgem és be nem vallott aggodalmam, kétségbeesésem akkor sem párolog el, mikor Zalán már fordulna el - gyorsan kapok a csuklója után, hogy visszarántsam, ha már el is indulna.
- Hollósi, te most bemész abba az épületbe és aláírod a papírjukat. - Nézek a szemébe, ahogy megszorítom egy picit. - Akarsz seprűn repkedni a hülye Tehetséggondozón? Máshogy nem fogsz tudni, csak ha aláírod azt a pergament.
Az irónia. A sors konkrétan a bolondját járatja vele. De ezen a ponton már velem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Sunnyogó hozzáállását megindokolni látszott Theodore reakciója. Nyakát húzta be a szarkasztikus kifakadástól, majdnem ugyanannyira, mintha az anyja hegyibeszédét kellene végighallgatnia ugyanezen hír hallatán.
 Ennek tetejébe pedig még lelécelni sem hagyták őt. Őszinte meglepettséggel konstatálta, hogy nem tud mozdulni és Theo csuklójára fonódott, vékony ujjait mustrálta, hogy felfogja teljesen.
 Majdnem egy éven át hordott maszkja hullott le az arcáról, amit addig a fiúnak mutatott. Persze eddig is tudott volt, hogy aggódik a saját jövőjét illetően, de idáig csupán egyszer láthatott rajta a másik ilyen mértékű bizonytalanságot, riadalmat és kétségbeesést. Aznap, a kviddicspályán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A másik arca valami ritka egészséges érzelmet tükröz: a félelmet. Ha még most sem félne, komolyan megijednék tőle - de az nem segít, hogy bennem is valami hasonló kavarog, még ha csak az árnyéka is annak, amit ő érez.
- Tudom, hogy baromi ijesztő - mondom halkan, egészen más tónust megütve, mint az előbb. Nem viszem túlzásba, sőt: az én hangomon is hallatszik a félelem. - Tényleg az. De most csak egy dologra kell koncentrálni, hogy bemenj, és odaírd a neved a pergamen aljára. A többivel később fogunk foglalkozni.
Igaz, hogy megoldani így sem fogjuk tudni. De... az az igazság, hogy nem tudok semmilyen motiváló, megnyugtató dolgot mondani neki. Nem jut eszembe semmi. Erre ugyanis... nem lehet mit mondani. Pontoan tudjuk, hogy meg fog történni. És több, mint valószínű, hogy előbb, mint utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tiltakozás torlódott a nyelve hegyére, mégsem vitte rá a lélek, hogy tagadja a ténymegállapítást. Igaz volt minden szava, kár volna tagadni. Mély levegővel igyekezett újfent nyugalmat erőltetni magára, talán ennyi elég lesz. Egyelőre. Szemét sütötte le, mintha nem lehetne bármi másról leolvasni azt az érzelemáradatot, ami végigsöpört benne az imént.
 - Theodore - motyogta óvatosan, baljában pedig enyhén feszített az izmain egyet, hátha a másik észreveszi, hogy még mindig azt fogja, pedig már nem szándékozik elfutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem kell túl sokat beleképzelni a dologba: kezem Zalán csuklóján maradt, ahogy magyaráztam neki, s erre pár lélegzetet követően fel is hívja a figyelmem.
- Nem futhatsz el, mert túl fullasztó ez a hőség ahhoz, hogy utánad rohanjak - mondom, s ezzel már el is engedem a levitást.
- Induljunk - bökök állammal az épület felé, s rögtön teszek is pár lépést, hogy végre talán Zalánt is mozgásra bírjam.
De mindeközben is csak azon jár az agyam: hogy lehet, hogy pont úgy jött ki, hogy a másiknak épp azt kell aláírnia, hogy látomása valósággá válhat - s csak ezzel a papírral emelkedhet majd fel ismét a levegőbe? Enyhén megcsóválom a fejem, ahogy ezen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A Doki szigorú volt velem és a csapattal, talán egy kicsit pattogósan mondta, hogy ki mit csináljon, viszont azt hiszem, hogy ezt a helyzet pontosan megkívánta tőle. Nem lettem volna most a helyében, hisz rajta volt minden felelősség, én hozzá képest csak egy kis szelete voltam ennek a történetnek.
A nagyítót még tartani kellett, s bár már kicsit remegett a kezem, azért igyekeztem stabilan tartani, hogy ne mozogjon és ezzel ne okozzak problémát a férfinek. Az egyébként látszott, hogy milyen rutinnal ölti össze az ereket, nem igazán zavartam meg őt a műveletben, így egy kicsit én is megkönnyebbültem. Attól meg főleg, hogy kiderült, túléli a beteg, sőt, talán még újra használhatja is a karját.
- Rehabilitáció, az is érdekes része lehet ennek az egésznek - jegyeztem meg, bár azt hiszem, ez most nem volt megfelelő alkalom, hogy erről érdeklődjek, viszont elhatároztam azt, hogy majd legközelebb megkérem, hogy egy ilyen rehabilitációs osztályra is látogassunk el, mert nagyon kíváncsi lettem arra, hogy milyen utómunkálatokkal hoznak helyre egy ilyen sérülést szenvedett kart.
- Mármint, rám tetszik gondolni? - nagyon meglepett, amikor hozzám fűzte a szavait, nem is tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy pánikoljak, de persze jól esett, hogy rám mer bízni egy ilyen feladatot, csak közben még mindig ott volt bennem a félelem, az hogy valamit elrontok és egy örök életre kárt hagyok a fekvő betegen. Ezeket az érzéseket nehéz volt csak úgy leküzdeni, ezt még tanulnom kellett. Ettől függetlenül átvettem tőle a feladatot, és neki álltam összevarrni a sebet, ügyelve arra, hogy precíz legyek és lehetőleg szép munkát végezzek. Mélyen szívtam be magamba a levegőt előtte, hogy így csillapítsam magam, majd elkezdtem a feladatot és megpróbáltam kizárólag a feladatra koncentrálni. Közben a fejem fölött még zajlott a konzultáció, a Doki kiosztotta a további teendőket, azért ezeket az infókat is próbáltam megjegyezni, de nem nagyon hagytam elkalandozni a gondolataimat.
- Kész vagyok, jó lesz így? - léptem picit hátrébb, feltartott kezekkel, várva, hogy a főnök leellenőrizze a munkámat. Még mindig nagyon izgultam, a gyomrom teljesen felkavarodott és alig vártam, hogy végre végezzünk.
- Máris nézem…a nála talált iratok alapján Mark McMillan auror a Bogolyfalvi kirendeltségről. Kapcsolattartóként az idősebb lánya neve szerepel, máris értesítjük őt - biccentett a mentős kolléga, majd távozott a helyiségből, a nővér közben elkezdte összepakolni a műszereket, míg egy másik zenét kapcsolt a Doki kérésére.
- Elnézést, nekem ki kéne….- nem tudtam folytatni, hirtelen a torkomba szökött minden, sietve szaladtam ki az ajtón, s a folyosón lévő kukába kiadtam magamból mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor már úgy látom, hogy a beteg állapota ezt megengedi, akkor adom át a folyamatot. Mivel jól állunk már megengedem magamnak az ünneplést. A saját szám íze szerint. Ez abból áll, hogy megkérdezem ki a beteg és zenét kérek. Ezek meg is történnek. Ezután a lánynak csak a bőrt kell összeöltenie, az alatta lévő izmokat és inakat megcsináltam. Azért jobb lett volna, ha kaphatok közben visszakontrolt a betegtől, de ez nagyon nem az az eset. Mark reakcióira még várni kell. Időbe telik majd, mire felébred. Akkor derül ki, hogy valóban sikerült-e az idegek rekonstrukciója és ha igen, mennyire. Minden esetre én bízom magamban. Jól ment, időablakon belül. Nem kellett reanimálni, a folydékot tudtuk pótolni, a szatját is tartotta. Szóval bizakodó vagyok, nagyon. Figyelem Grétát és hagyom önállóan öltögetni. Jól csinálja. Még bizonytalan kicsit, de ezzel semmi baj. - A varrat egész szép - felelem amikor végez, de látom hogy kész van ő is és nem csak a sebellátás. Majd belejön. Mondanám is ezt még neki, amikor kiszalad. Szemmel követem. Nem futok utána. Tudom, hogy most kihányja úgy kb. mindenét. Nálam ilyen az első hullaházban tett látogatáskor volt, szóval meg sem lepődöm. Elrendezem a beteget, kiadok még pár utasítást, majd megköszönöm a kollégák közreműködését. Na ezután tisztítom csak le a taláromat a vértől és sétálok ki a lány után. - Gréta! -szólítom meg és amikor rám figyel, akkor folytatom - Mindent remekül csinált. Most menjen haza. Pihenjen. Holnap reggel írja meg a jelentést az esetről. Nyisson utána neki egy kartont, mert önre bízom a beteg megfigyelését. Kísérje végig az állapota alakulását két hétig. Minden nap írja le a tapasztalatait. Ezalatt csak félműszakokat kell dolgoznia. A második hét végén pedig közösen referálunk az esetről - mondom el a feladatát. Hűvös vagyok és profi, amit megszokott, aztán megenyhülök egy kicsit - Legyen büszke. Most mentette meg annak a férfinak nem csak a karját, de az életét is...Magából jó orvos lesz egyszer - mosolygok rá, aztán sarkon is fordulok, mert meghallom a Süveges kocsi szirénájának hagját. Az élet itt a sürgin sosem áll meg, egy pillanatra sem. Nekem se lehet. Futásnak eredek, hogy lássam kellek-e vagy viszi más az érkező beteget. Viszik. Így nekem végre jut időm helyre tenni annak a betegnek a bokaficamát, akit parkolópályára csaptunk még Mark nevű betegünk érkezésekor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Teste szinte teljesen mozdulatlan, egyik keze a férfi kezén, a másik feje alá csúsztatva. Elnyomta az álom ültében a kórházi ágy mellett, egy széken. Hősnőnk sápadt, szemei alatt a fáradság stigmái sötétlenek. Kiengedett haja úgy terül szét hátán és vállán, akárha takaró volna. Immár lassan két napja annak, hogy itt van, s el nem hagyta hosszabb időre a helyiséget. Ostoba félreértés az, melynek folytán mindenki azt hiszi, hogy ő a beteg felesége. Ezért hagyják a korház dolgozói, hogy maradjon, s teheti mindezt úgy, hogy még az állapotáról is tájékoztatják. A vizit és a kötözés idejére kell csupán elhagynia az aurort. Vállalva a rizikót egyelőre nem világosított fel egy teremtett lelket sem a tévedésről. Bagolyban kapta a hírt a történtekről. A tollas jószág ismeretlen volt, éppúgy ahogy elsőre a kézírás. A tinta maszatos, a szavak képe zilált, tartalmuk megrázó. Elektra amint elolvasta a neki szánt sorokat ajkához kapta kezét, s könnyei megállíthatatlanul kezdtek leperegni éles vonású arcán. Azonnal rájött ki küldte az üzenetet. Hívták, s neki mennie kellett. Imola nagyszülős napjait töltötte, így a riporternő azonnal reagálhatott. Rohant ahogyan csak tudott, hogy ott lehessen amellett, aki egykor a legrosszabb napjain ugyanezt tette érte. Koránt sem kötelességből, hanem mert szíve vezérelte. Tudta jól, hogy a férfinak szüksége lesz rá, hogy ismerős arcokat lásson, amikor majd felébred. A lányai is jöttek amikor tudtak és maradtak míg lehetett, de elkerülték egymást. Talán jobb is így, mert nem örültek volna annak, ahogyan a dolgok most állnak. Feleségként mindent elmondtak Elektrának. A férje súlyos sérüléseket szenvedett, amikbe majdnem belehalt. Szerencsére a gyógyítók megmentették az életét. A gépek egyenletes csipogása volt az egyedüli hang ezen a késődélutáni órán, mely megnyugtatta összezavarodott, aggódó lelkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak nem múltak a fájdalmai, egész nap zúzott bordával jött-ment a városban, tette a dolgát, és próbált megfelelni és helyt állni, mert valamiből neki is meg kellett élnie. Azonban be kellett látnia a nap végére, hogy ez nem játék, és ha nem kezelteti magát, akkor le is robbanhat, az meg nem lenne jó, ha hetekre kiütné magát. Dávid lehet, hogy jó lakótárs, de azért még sem élősködhet rajta, régi énje megtenné, még ki is fosztaná a másikat, ám a börtönévekkel a háta mögött Bazsi már egész máshogy gondolkodik. Meg azért az egóját is sértené, ha neki másra kellene támaszkodnia. Éppen ezért, amint hogy végzett a melóval, beesett az Ispotályba. Ott persze elég nagy sor állt a sürgősséginél, több, mint egy órát is várakoznia kellett, mire egy gyógyító végre megvizsgálta őt. Kapott egy kötést, a bal karját is felkötötték, mert útólag kiderült, hogy az is megsérült, egész pontosan megrándult, és nem lenne jó, ha mozgatná. Végül így, kötözött karral küldték ki a folyosóra, mert a laborja még készült, és bizony addig nem mehetett el, ahogy meg kellett várnia azt is, míg intézik a kórlapját.
Húzta is a száját, legszívesebben a fejét verte volna a falba, mert utálta a várakozást. Még csak telefon se volt nála, hogy azt nyomkodja, így unalmában elkezdett mászkálni a folyosókon, s egyik kórteremből pillantott be a másikba. Épp az egyik ajtóhoz ért, amin egy nővér slisszolt be, Bazsi fél füllel hallotta, hogy a nővér ébresztgeti az ott alvó nőt és arra kéri, hogy távozzon, mert hamarosan vizit lesz. Már épp fordult volna el, amikor észrevette Elektra arcvonásait.
- Hé, szia! - intett be az ajtón jobbjával, másik karját a fal takarta. Bazsi látta a bent fekvő férfit, volt is egy tippe, hogy valószínűleg ő lehet a nő párja. - Mi történt? - kérdezte halkan, mire a nővér morcosan pillantott, láthatóan arra várt, hogy Elek elhagyja a szobát.