Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Sára

Reflexből visszabólintok, kicsit elvarázsolva hintázva a légáramlatokon. Csak olyan "hagyd el" módra legyintek szavaira, ez számomra leginkább azt akarná jelenteni, hogy nincs miért mentegetőznie. Hogy ő ebből mit vesz le, az már egy másik kérdés, mindenesetre jelenleg nem gondolom, hogy lehetne nálam ügyetlenebb diák kviddicses a suliban. De hát erre majd rájön ő is, ha hanyat-homlok menekülök a vaslabda elől. Ami nem fog bekövetkezni!!
- Csak nyugodtan, nyugodtan - dúdolgatok, majd eltávolodom a másik lánytól. Sára. Jó, még emlékszem.
Nekem tök ösztönösen jön, hogy passzolós feladatba kezdünk, hiszen egyébként is rengetegszer csinálunk ilyet a csapattal is. Mármint tunk, csináltunk. Folyton elfeledkezem a kényszerszabimról, de talán lassan visszatérek gyakorolni velük is. Ha van olyan amit a rengetegnél is többször vettünk át Majával, az a passz, nyilván ha az erőnkkel nem nyerhetünk, más megoldást kell keresnünk rá. Tadaam, csapatmunka.
Így tehát egészen tudatosan mozgulok bele az érkező vaslabdába, a kis manőverezési hibáimat kiegyensúlyozza, hogy Sára szépet üt, így nincs is igazán sok dolgom a fogadással. Most merek kicsit erősebbet ütni a labdába, de itt nem a csonttörő szintre kell gondolni, ez így szimplán annyit jelent, hogy lehet, hogy elrepül majd a másik lányig. Lééécci.
- Igen - csillannak fel szemeim, gondolkodás nélkül válaszolva meg kérdését. - Illetve már bent vagyok - helyesbítek szemöldökömet összevonva, majd saját magamon értetlenkedve vonok vállat. Olyan ez mint amikor egy angol odajön hozzám a mekiben, és tök mindegy hogy azt kérdezi, hogy foglalt-e a szék, vagy azt, hogy elviheti-e, zavaromban azt fogom rávágni, hogy Yes. Még van hogy a kérdést sem várom meg, úgy megilletődök hirtelen. Angol szót hallok? "Yeah suuuure", mosolyog és integet, mint a jó kicsi pingvinek.
- Te is? - kérdezek vissza kíváncsian, hiszen feltételezem hogy azért teszi fel a kérdést, mert ő maga azt szeretné tenni. Hirtelen annyira hozzátennék még valamit, akármit, hogy ne csak így ilyen apró labdát dobjak vissza, de az első kérdésem a "milyen poszton játszanál?" lenne, az pedig hát... Elég egyértelmű a jelenlegi helyzetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Sokkal jobban, igen - nevetek fel hangosan, össze is csapom a kezeim egy pillanatra, de nem csattan nagyot, mert nem ütközik össze a kezem rendesen. Kicsi csalódom is benne, de annyira nem vészesen. Helyette inkább figyelem az embert, ahogy figyel engem és belefájdul a szívem. - Sí, Dada.
Kicsit kiöltve a nyelvem még fel is nevetek, de aztán csak visszadőlök, a fejemet neki a vállának. Nagyon jó az illata, nem akarom, hogy elküldjön vagy odébb rakjon vagy csak lekoptasson, eleget kaptam már az élettől.
- Duh... józanul nem merek majd veled beszélni - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, ismerem magamat határozott vagyok és elbűvölő is tudok lenni, de mellette valahogy... nem megy. Inkább csak visszabillentem a fejem a nyakába, miközben az ujjaim a hajába szántanak óvatosan. Aztán meg olyan furcsán néz rám, nem értem miért, olyan kicsit értetlen.
- Nem te mondtad, én mondtam. Nem akarok sok lenni megint. Én csak... szóval szerintem jók lennénk - érintem az orrom hegyét előbb a nyakához, majd az állához. Aztán csak felsóhajtok, megint, olyan kicsit kétségbeesetten is talán, ahogy a fejem a vállára ejtem, hagyva neki egy kis helyet. Lenézek a cipőmre, majd vissza rá, büszke mosollyal. - Undorító. Rendesen ronda, igen. De mindig szépen öltözöm. Ebből jobban látszik, hogy számít... szóval hogy ide indultam. Bárkinek hajlandó vagyok szépnek lenni. Aha. Pici állat.
A kezem visszacsúszik a tarkójára, majd közelebb araszolva apró csókot nyomok az arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Időről időre meg kell szöknöm.
Ez azt hiszem egy betegség, olyan, mint a kleptománia, csak én nem elcsenek dolgokat, hanem magamat rabolom el másoktól. Egy adott pillanatban kilépek életem addigi szakaszából, és új útra indulok. Muszáj máshol, máshogy folytatnom.
Első komolyabb távozásom tizenkét évesen volt, mikor egy rövid időre feladtam a küzdelmet, mikor nem hajtott tovább semmi, mikor visszarúgtam a pöttyös labdát. Erre vágytam, hogy legyen egy kapcsolat a testvéremmel, hogy összekössön minket valami. Egy pöttyös labda, ennyi jutott, mégis, emlékszem, boldogan haltam meg.
Tizenhat évesen újra megtettem, egy éjjel kiszöktem a házból, a védelemből, és mentem, nem kímélve magam, amíg csak rá nem leltem Denisre. Beszéltem vele, és azon az éjjelen a halál újra átlépte a küszöböt. Nem bántam meg, hogy elszöktem, nem bántam, hogy tudva, anya végigzokogja a nappalokat és az éjjeleket, míg csak halálom hírét nem tudja meg, mentem. Látnom, érintenem, hallanom kellett őt. A fiút, akiért éveket éltem még.
Tizenhét évesen, kipirult arccal másztam le az emeletről, hogy elszökjek, hogy megismerjem, milyen az, amikor valaki randevúzik. Nem gondoltam arra, hogy egy haldokló fejében lévő kívánságot teljesíti egy legilimentor, pusztán csak éreztem, hogy boldog vagyok, hogy erre vágyom.
Újra megtettem, elszöktem. Nem messze, csak ide, a csónakházhoz, ahol megannyi történetem kezdetét vette. Emlékszem mindenre, ami itt indult, és tudom, hogy a Bogolyfalva feletti csillagos ég itt a legcsodálatosabb. Egy kockás pokrócon fekszem, némán, egy másik pokrócba csavarva, alaposan felöltözve, kapucniban, mint egy óriási kupac krumpli, és hallgatom az engem körülölelő csendet. Ahogy csak két csónak ring a békés vízen, ahogy a nád lassan sustorog. Elszöktem otthonról, el a melegből, el a biztonságból ide. A csillagokért, a csendért, az elmémben keletkezett káosz rendezéséért. Sokszor nem kell beszélnünk, hogy mindent megéljünk, mindent elmondjunk.
A kedvenc versemet Keats írta, többen fordították magyarra, nekem mind Szabó Lőrinc, mind Baranyi Ferenc megközelítése tetszik. Mind a kettőben közel érzem magamhoz a sorokat. Az én versem. Melyet magam elé suttogok egyre csak a csillagokat nézve.
- Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok, s nem gyűjti majd be termését agyam, s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot - feltornyozott könyvhalmokban magam; s mikor eszembe villan, hogy a sors varázskeze már nem soká segít lefesteni nekem a csillagos mennybolt regényes, nagy jelképeit; s mikor felrémlik, hogy többé talán nem látlak már, te illanó csoda, s bűverejét nem sugározza rám egy mondhatatlan érzés - akkor a világ partján megállok s figyelem, mint süllyed el a hírnév, szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lena Felagund

Kellemes csalódást okozott, hogy Lena még azt is bevállalta, nem költözik a faluba. Ezt a fajta elhivatottságot kerestem! Újabb megerősítést kaptam, hogy a szimatom nem csalt, tehetséges diákról volt szó, akit érdemes támogatnom.    
- Remek. - nagy jelentet nem rendeztem, miután igent mondott a feladatra, a szavam is elég volt arra, hogy megpecsételjük az egyezséget.
- Hatott. De nem azért, mert megittam. Maga a ravaszság imponált, hogy ilyen trükkös megoldáshoz folyamodtál. - szívesen kacsintottam volna egyet, de kerültem a feltűnést.
- A vörös poszátavirág-szirom jellegzetes színe egyből elárulta, hogy mit küldtél. Elővigyázatosságból amúgy is be szoktam vetni a Scarpin-féle elemzőbűbájt minden ismeretlen eredetű folyadékon. - nem most jöttem le a falvédőről, de szerintem Lena sem gondolta, hogy meg fogom inni a bájitalt.
- Máris mehetsz, de előbb még megmondom, mi a büntetésed. - most jött a feketeleves, de nem tehettem mást, hiszen egyből gyanússá vált volna, ha büntetés nélkül elengedem.  
- Egy héten keresztül itt kell enned a tanári asztalnál az én helyemen. Én a rellonosok asztalánál fogok addig ülni, és te fogod nekem felszolgálni az ételt-italt. Egész ügyes vagy ebben, ahogyan most tapasztaltam. - nagyon ment neki a kínálgatás, úgyhogy gyerekjáték lesz neki ez a büntetőfeladat. A többiek ebből azt fogják látni, hogy rendesen megleckéztettem. Hadd gondolják csak, hogy kipécéztem magamnak Lenát, és ő a legújabb "kedvenc" levitásom, akit kedvemre szívathatok.
- Ja, és öt pontot is levonok, biztos, ami biztos alapon. - tettem még hozzá, aztán útjára engedtem. Megleszünk mi ketten, jó előérzeteim voltak a jövőt illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Laura
Én

Jó látni, hogy komolyan veszi a tanulmányait, bár tudom, hogy én diákként ugyanezt mondtam volna ha egy tanárom kérdezi, attól függetlenül hogy így volt-e vagy sem.
- Óh, te is diákmunkát vállalsz? - nézek fel rá, miközben székemmel igyekszem kicsit közelebb ficeregni az asztalhoz, hogy kényelmesen le tudjam támasztani rá a könyökömet. A manővert akadályozza az asztal lába, de mikor rájövök ki a ludas már könnyedén módosítok. Mikor végre kényelmesen elhelyezkedek, abbahagyom a mocorgást. Közbeszólásom után intek neki, hogy bocsánat érte, és nyugodtan folytassa csak, nem akartam megzavarni. Meg is teszi, talán nem bántja nagyon a kis kérdésem. Nem megy nekem ma ez a multitasking, egyszerre leülni rendesen, és odafigyelni mikor szóljak bele a beszélgetésbe? Talán majd legközelebb.
- A puha talajon egyébként is kellemesebb futni gondolom, mint itt a kemény macskaköveken - biccentek megértően. Persze a kellemes erdei környezet is sokkal barátságosabb mint egy embertömeg, de ezt nem teszem hozzá, nehogy felidézze a kis koccanást, amit valószínűleg mindketten szeretnénk elfelejteni. Kicsit hátrébb dőlök ahogy megkapjuk amit kértünk, helyet adva a pincérnek. Megkönnyebbülten szívom be az előttem gőzölgő csészéből felcsapó illatot, majd Laura kezét kikerülve a mézért nyúlok. Lassan kezdem elkeverni a teámban, a halk, ritmusos kis csilingelés zene füleimnek. A fémkanál lassan kezd felmelegedni ahogy egyre tovább marad az italban, így picit ki-kiemelem, a teámra pedig néha fújok egyet-egyet. Nem szólok semmit amikor a lány szájához emeli a saját bögréjét, bár magamban meglepetten nyugtázom, hogy jól bírhatja a meleget.
Kérdésére először csak egy kis csenddel tudok válaszolni, nagyon lassan kezd el elbillenni fejem előbb az egyik, majd a másik irányba.
- Nem, azt hiszem még most sem tudom pontosan miért lettem az - mondom ki az őszintét bátortalanul. Gyerekként... Igen, gyerekként még volt hogy erről álmodoztam, hogy majd én is tanítónéni leszek és segítek a többieknek, hogy sokat tanulhassanak. Foglalkoztam Junnal is, amikor... Nem, ebbe most nem kellene belegondolni. - De nem bánom - teszem végül hozzá nyomatékosan, hiszen ez az egy biztos, egyelőre élvezem amit csinálok.
- Hol dolgozol? - térek vissza arra a kérdésre amit végül nem tettem fel neki korábban, inkább engedtem hogy befejezze amit mondani szeretne. Persze ahol egy kérdés van ott több is, de nem szeretném lerohanni a miértekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az emberek nagy része nem szeret egyedül enni. Velem nem ez volt a helyzet, már évek óta jobb szerettem, ha ilyenkor egy kicsit magamba szállhatok, elgondolkodhatok az életemen, a tényen, hogy egyszer majd kezdenem kell magammal valamit. A lényeg az, a szájtépésen túl, hogy én igenis szeretek egyedül lenni, jobb mint olyanokkal, akiknek csalódás vagy.
Szóval most is az órák után szépen lesétáltam a faluba, a Pillangó-varászba, mert itt anno nagyon finom volt az étel és a tea is. Leültem az egyik kétszemélyes asztalhoz, majd az étlap átható böngészése után arra jutottam, hogy grillezett csirkemellet szeretnék párolt zöldségekkel és fűszervajjal.
El is kényelmesedtem az asztalomnál, az ásványvizemet kortyolgatva csendesen, kb olyan harminc perc volt, mire meghozták az ételemet, addig mélyen a jegyzeteimbe bújva foglaltam el magam. Aztán letették elém a tányérat, csak azzal az volt a gond, hogy nem zöldség volt, csirkét meg szerintem életében nem is látott! Kissé tanácstalanul pillantottam körbe. Ilyenkor mi van? Mi a protokoll a nem jól kihozott ételre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Laura
Én

Törökülésbe húzott lábaim lassan kezdenek hangyásodni, ahogy a víz mellé terített pokrócon ücsörgünk már ki tudja mióta. Nem ott vagyunk, ahol azon az éjjelen társamul szegődött az elemi mágia, a stégtől pont ellentétes irányba indultunk el mikor leértünk a tópartra. Az, hogy ez szándékos volt bármelyikünk akár én akár Laura részéről, nem tudnám megmondani, lábaim automatikusan vezettek erre. Próbálom megfigyelni a különbségeket régen és most között, ám ez korántsem megy olyan egyszerűen mint gondoltam volna. Nem látom élesen, hogy most mi vonz, mi hajt előre, nem tudom hogy akkor is így vágynék-e be a vízbe ha nem vált volna máshogyan is az életem részévé. Ha a tankönyvi választ keressük, persze, jobban vonz, biztosan. De igazából nem értem még hogyan működik, nem ismertem ki se magam, se azt, hogy mire vagyok képes, így csak zavartan húzom fel lábaimat, és cserélem meg őket egymáson.
- Mit kéne éreznem? - kérdezem bizonytalanul a mellettem ülőt, hátha van valamilyen tippje számomra. Eredetileg csak beszélgetni indultunk el, aztán hogy-hogy nem kikötöttünk a tónál, bár ezen csodálkoznom kéne? Ezt sem tudom megítélni, az elemeink miatt lenne? Elcsevegtünk mindenféléről, ki mit csinált a szünetben, hogy vagyunk, ezeken már túlestünk. Pár pillanattal ezelőtt még épp a kedvenc zenéinket sorolgattuk egymás után vidáman, de aztán tekintetem a vízre siklott, sokadjára, és egy cettintés alatt ragadott magával a helyzetben addig csak rejtve meglapuló komolyság. Talán nem olyan nagy titok, hogy a napok legnagyobb részében elég elveszett vagyok, engedem hogy sodorjon előre az élet, mint holmi uszadékfát a hegyi patak. Nincs ez másképp ezzel az egész új elemi mágia dologgal sem, azonban most fennakadtam valamin, és kéne egy bátor hullám, ami továbbsodor, kibillent a pillanatból.
Enyhén előredőlök, ujjaim lazán végigsimítanak a vízfelszínen, de hiába tudom elméletben mit kéne tapasztalnom, valahogy félek komolyan megpróbálni bármit is. Mi van ha mégsem sikerül? Vagy ha valamit rosszul csinálok?
Élvezem ahogy a víz anyagtalanul átszűrődik kinyújtott ujjaim között, halkan elmotyogott kérdésem pedig csupán félig költői - reménykedek benne, hátha történik valami ami segíthet, hogy ne legyek ennyire... Ennyire bizonytalan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem, meglepetést valóban nem sűrűn okozott mostanság, legalábbis semmi kellemeset. A ruhája ráncaiban akár por is megülhetett volna, annyira feleslegesnek érezte magát, az álomtalan tétlenség, az értelmetlen önsajnálat, az egybefolyó, szürkeségükben végeérhetetlennek tetsző napok rabságában.
- Betartani egy napi rutint. Felkelni az ágyból, megmosakodni és felöltözni, három óránként enni valamit, ügyelni a folyadékbevitelre, mozogni, bevenni a gyógyszert, lefürödni, időben menni aludni. Kutyát ellátni, sétáltatni, megjátszatni. Ehhez jön a heti húsz óra munka, amit úgy oszthatok el, ahogy szeretném, a kritikus javításoktól eltekintve. Heti egyszer elmenni terápiára, hétközben elvégezni a megadott feladatokat, gyakorlatokat.-*Akármilyen apróságnak is hangzott, minden egyes tevékenység megerőltetővé vált, ahogy a bájitalt el kellett hagynia. Még Featherhöz sem mindig volt kedve, dacára annak, hogy nem hanyagolta el teljesen, azonban gyakorta a minimális szükségeset adta meg neki. Nem ezt érdemelte.
A visszadobott kérdésre, sem a javaslatra nem felel, lábfejét tanulmányozza elmélyülten. Mindenkinek terhére van betegen, s ha nem muszáj, inkább ki sem ejti száján a diagnózisát. Akkor legalább nagyjából normálisan kezelik, ha sikerül túljutni azon, milyen kísértetiesen emlékeztet apjára, főleg, amikor nincs ereje borotválkozni. A spontaneitás, mint olyan, a legrosszabb formában jelentkezik nála, s véletlenszerű dührohamot válthat ki egy rosszkor beérkező telefonhívás is. Nem igazán maradt ereje vagy kapacitása együttérezni másokkal, s ritka, tiszta pillanataiban el-elszörnyedt ezen a tompaságon, tenni ellene mégsem tudott. A terapeuta már felvetette párszor, hogy engedje magához az érzéseit, amire a fejében mindig ugyanaz a kis hang felelt - ha távol tudta volna őket tartani magától, sosem nyúl bájitalhoz.
Az egész gondolatmenet lefelé húzta, s a térdére nehezedő kutyamancs szakította meg, aztán egy szőrös kobak tolakodott összefont karjai és teste közé, szelíden nézve fel rá furcsa, kék szemekkel. Hosszú pillanatokig bámul a szempárba, mielőtt engedne a kérlelésnek - változtat testtartásán, újrakezdve a simogatást, hogy az egyre nyúló csendben ne csússzon vissza az örvénybe. A látszat ellenére egyáltalán nem könnyű kivárnia a választ.*
- Nem azonnali szakítást javasoltam,-*szögezi le, különösebb érzelmeket mellőző hangon, elnézve Avery mellett, bár nagyjából irányába fordítva arcát,*- de nem lehet ezt folytatni. Annak dacára, hogy nem értem, miért tartasz ki mellettem, nem akarom tétlen várni, hogy megunj vagy meggyűlölj.-*Mert egyikük sem ezt érdemli, hogy apránként teljesen eltűnjön az, ami összeköti vagy összekötötte őket. Egyetlen kérdés van, ami szüntelen visszhangzik, amikor valamit feladna: Tényleg mindent megpróbáltál?. Kins tette fel neki, az utolsó beszélgetésük alkalmával, mielőtt teljesen eltűnt volna, tőle mégis, az első, szinte reflexszerű dühös sarkonfordulás után, eljutottak a szavak hozzá, úgy igazán.
- Mivel senki sem tudja, mikorra sikerül, ha sikerül beállítani a gyógyszereket, ha meg is beszélünk sok mindent, ne várd, hogy egyszerre túl sokat tudok kivitelezni.-*Ez beleegyezés, még ha nem is szó szerint kimondott. Ennyire futja most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Theon
Én

Magamat nem zavartatva lépdelek a fiú mellett, kezeimet nadrágom puha szebeibe süllyesztem. Mamuszom tapadókorongos talpa viccessé teszi a járkálást a kihalt folyosókon, néha csikorgó hangot hallat. Nevezhetnénk a mai estét taktikai ismerkedésnek is. Bár azért reménykedem hogy tévedek, de tavaly csak pár apró hajszálon múlt, hogy nem maradtam még egy évig élvezni a másodikat. Igazi kapcsolati tőke tehát összeismerkedni az alattam járókkal, ha úgy haladok a tanulmányaimban ahogy számítani lehet rá, előfordulhat hogy hamarabb kell majd lepacsiznom velük mint így elsőre gondolnám.
- Erre? - szólalok meg viszonylag halkan, majd ha bólint benyomom a könyvtár ajtaját, hogy beléphessünk. Nem mondhatom, hogy minden zeg-zugát ismerem a helynek, sőt meglehetősen kevésszer fordultam meg idebent ezelőtt. Kettőt lehet találni miért nem vagyok valami felékszült a vizsgákon. Találomra indulok meg minél beljebb, hogy ne legyünk rögtön kiszúrhatóak ha valakit zavarna, hogy nem alszunk még ilyenkor. - Sajnálom, de nem ismerem ki itt túlságosan magam - jegyzem meg továbbra is hátamat mutatva a fiúnak. Hacsak nem szól rám, vagy nem vezet el másfelé, belépek egy sorba, lassan lépdelve kezdem leolvasni a könyvek gerincére nyomott címeket. Pálcám magasabbra emelkedik hogy jól lássam a felső sorokat is, majd lesüllyed mikor az alsó polcok kerülnek sorra. Nem keresek semmi konkrétat igazából, az egyetlen részleg ami talán megfogna az az elemi mágiához kapcsolódik, de az meg elég komoly része a mágiának ahhoz, hogy valószínűleg nem gyártanak belőle olyan könyvet ami lekötné koncentrálni képtelen elmémet. Nos, azt pedig végképp nem hiszem, hogy képeskönyvek lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az emberek nagy része nem szeret egyedül enni. Én mindig is tudtam, hogy nem vagyok különleges, persze, hogy kerestem a társaságot még az asztalnál is. Amúgy is pont az a személy vagyok, akit pár óra magány is úgy le tud hozni az életről, hogy képes lesz saját magát okozni az életében valaha felmerült összes problémáiért. Még ha soha nem is voltak. Tudjátok hogy megy ez. Tinik.
Ironikus, hogy ma pont egyedül császkálok a faluban tanítás után. Engedéllyel, esküszöm. Egy könyvesboltba látogattam le, mert most érkezett meg egy kötet amit hetekkel ezelőtt rendeltem meg, és ideje volt, hogy átvegyem. Nehéz volt hozzájutni, limitált kiadás. Nem várhattam hétvégéig. Még mielőtt visszatértem volna a kastélyba beültem egy vendéglőbe bedobni valamit. Túl éhes voltam, hogy kibírjam a nagyteremig, szóval meg kellett, hogy barátkozzak a magányos étkezés gondolatával. Valamit valamiért ugyebár.
Egy nagy adag bolognai spagettit rendeltem extra paradicsomos öntettel. Míg vártam, az ablakon kifelé bámulva játszottam egy pakli francia kártyával. Csak a szokásos Cameron. Körülbelül fél órával később jelenik meg az asztalomnál a felszolgálóm, szemem sarkából látom, hogy elhelyez valamit az asztalomon, jó étvágyat kíván, én pedig elmotyogok egy köszönömöt. Túlságosan el vagyok foglalva egy az utcán egymással üvöltöző párral, hogy odafigyeljek a pincérlányra. Bunkóság, tudom. Mire feleszmélek, őt már sehol nem látom, magam elé nézve pedig a spagettimet sem. Valaki más tányérját viszont igen. Túl sok zöldség szerepel rajta, hogy húsos kajának lehessen akár csak csúfolni is, nem hiszem, hogy ennyire el lehetne rontani egy egyszerű bolognait. Tanácstalanul nézek körbe, s meg is látok egy viszonylag fiatal lányt, ki legalább annyira néz ki elveszettnek, mint én.
- Teljesen véletlen nem kívánnál meg egy fél-vega fogást? - Kérdem barátságosan, széles mosollyal tőle, mikor az asztala elé érek a tányérral a kezemben, és csak úgy kérdés nélkül lehuppanok a vele szembelevő székre. - Teljesen ingyen adnám ám. Esetleg cserélném - utalok az előtte lévő spagettire, ami haljak meg pont úgy néz ki, mint amit a fél órával ezelőtti énem rendelne. Igen, elég valószínű, hogy összekeverték a rendelésünket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csendben ülök le az asztalhoz. A pincér rögtön ugrik, és még ki sem mondtam mi kell - egy üveg whisky -, de már készségesen hozza, mintha erre várt volna egész életében. Arie és az ő kibaszott okfejtései fognak engem a sírba tenni egyszer. Még hogy nem csak papíron... de, Arie, csak papíron és ennek márciusban vége szakad. Ő megy balra, én megyek jobbra, ő éli az életet, amit megérdemel, én meg meghalok két sárkány kereszttüzében. Ha meghalhatnék. De ugye, nem tudok meghalni a tűztől. Még a kurva meghalás sem megy, baszki! Mi ez, ha nem kicseszés már, de tényleg?
Szóval Arie sok mindent lát, ahogy én is. Szeretem Payne-t, és sok időmbe telt bevallani magamnak, hogy mindkét nőt szeretem, de ez más. A Payne iránt érzett szerelmem valami olyan mély dolog lehet, hogy nem kérhetem tőle; horgonyozzon le mellettem, akinek bármelyik pillanatban felrobbanhat az agya, kiszámíthatatlan, és soha nem volt alkalmas arra, hogy tervezzenek vele. Önzőség lenne, és Cath az utolsó, akitől ezt elvárnám, hiába akarnám magam mellett tudni örökre. Mert azt akarom, hogy mindig mellettem maradjon, mindig engem szeressen, mindig engem lásson és akarjon. Olyan nagy kérés ez?
- Bah - húzom fel felső ajkamat, ami alól kivillannak kissé fogaim. - Túl sok minden bánt, Frank, de végre sikerült őket elnyomnom, aminek köszönhetően teljesen uralom az elemeimet. Lenyugodtam. És talán a drogról is leszoktam - vonok vállaimon egy aprót, miközben beszélek. Lecsavarom a whisky-s üveg tetejét, töltök mindkét pohárba, egy gyönyörű adagot, majd Arie poharának koccintva sajátom kortyolok bele. - Legalábbis már csak a nyugtató adagom dupláját szedem, szóval félsiker - búcsúznánk valóban? Nem véletlen hagytam figyelmen kívül a kijelentést. Ó, de még mennyire, hogy nem véletlen. Nem hittem, és nem is hiszem, hogy búcsú lenne ez, mert nem szeretnék maradni, akármennyire jó, hogy kellek valakinek, hogy tartozhatnék valahova. Ott van Payne, Lorin, és már Arie is Bagolyfalván van. Bár Pécsre járok egyetemre immár, de nyilvánvalóan visszafogok járni. És ha Payne-t el is vesztem a gyűrűs affér után, akkor Lorin miatt.
- Nem hiszem, hogy búcsú lenne ez - rázom meg a fejem, még egy korty után. - Nem az, mert nem fogok maradni, Arie, bármennyire ez az álmom. Szeretem Payne-t, és ha már nincs is rám szüksége, nekem igenis kell ő, ahogy Lorin is - vonom meg vállaimat lazán, majd zsebemből kitúrva cigarettámat biggyesztem a számba a kikandikáló szálat. Mind az öt ujjamból fellobban a lángocska, aminek hatására Cortez felugrik az asztal alól a padra, majd játszani kezd vele. Cigarettám vége felizzik, majd Arie felé dobom a dobozt.
- Amint lejár a gyakorlatom visszamegyek - szívom meg a cigarettát. - Bár lehet ráhúznak még két hetet - dörzsölöm meg szemeimet gondterhelten. Jól hangzik ez a két hét, csak mégsem az annyira. - Cath így is haragszik rám, ami annyira nem jó dolog - pöccintem le a hamut az asztal közepén álló hamutálba, majd a lángokat eltüntetve intek Corteznek, hogy menjen máshova randalírozni. Itt biztos, hogy senki nem fog meglepődni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit

- Még egyszer köszönöm a nyakláncot anya, majd beszélünk - mondtam a telefonba mosolyogva, de mielőtt kiejtettem volna a búcsúzó utasítást, meglepő módon összeszorult a torkom. Köhögtem párat, hátha eltűnik a gombóc. - Vigyázz magadra.
Értetlenül meredtem magam elé, sokáig csak bámultam a már elsötétült kijelzőt. Tény, hogy írásban sokkal jobb vagyok, mint beszédek megtartásában, de komolyan. Elvégeztem a gyakorlatomat is, akkor sem voltam ennyire... zavarban? Még csak nem is tudom pontosan, milyen érzés ez!
Döcögősen indul a bogolyfalvai karrierem, mit ne mondjak. Még szeretnék írni ma egy blogbejegyzést az anorexiáról, de ahelyett, hogy visszamentem volna a levita toronyba, leültem az egyik padra, az államat a tenyereimbe helyezve. Tudom, tudom, tök alá nem kell a karó, de a sikerszériás hetem után igazából már csak azt várom, hogy mikor fog fejen találni egy gurkó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Rémesen érzi magát továbbra is, megmagyarázhatatlanul sokat gondol a titkos könyvtárban történtekre. Hogy lehetett ennyire buta? Egy könyv fölé hajolva igyekszik mindent megtudni a vélamágiáról és az az ellen való védekezésről, nem is kell neki sok idő, hogy megtalálja az ellenálló bájital receptjét. Egy biztos: nem hagyja, hogy az a fiú még egyszer így csapdába csalja, így hát el fogja készíteni a főzetet.
Gondolataiból egy érkező hangja rázza fel, azonban a "hahó" ellenére nem mozdul helyéről. Biztos egy újabb szimuláns. Nem jellemző ám rá ez a magatartás, most mégsem érez magában lelki erőt, hogy végighallgasson egy újabb kitalált sztorit arra hivatkozva, hogy az amúgy makk egészséges diák miért olyan nagyon beteg, hogy az egész órát itt töltse. A fenébe is, év eleje van, legalább ilyenkor járjanak be! Így hát csendes tudatlanságban lapoz egyet az előtte heverő könyvben, ez az idill azonban Robi megérkezéséig tart. Ahogy a elhúzza a függönyt, Shayleen felkapja a fejét és az utolsó pillanatban sikerül visszafognia magát, hogy ne üljön ki arcára, amit gondol. Mindig is tudta, hogy Várffy egy fennhéjázó, öntelt hólyag, de a gurkós eset minden határon túlment.
- Szia - elmosolyodik, tekintete a férfi arcáról egyenesen a kezére téved. Távolról jónak tűnt, de ki tudja. - Hogy érzed magad? - volt pár nehéz pillanata a gyengélkedőn, elvégre egy szilánkosra törő kezet nem egy pálcaintésre rak rendbe az ember. Az, hogy még a nagy Várffy-Zoller Róbert is némileg megtört a betegágyban fetrengve, ad némi bizonyosságot azt illetően, hogy ő is ember. Még ha istennek is hiszi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Csak meglett Shayleen, csupán annyi történt, hogy nagyon belefeledkezett egy könyvbe. Kemény meló gyógyítónak lenni, az egyszer biztos.
- Remekül vagyok, köszönöm. - húztam ki magamat. De tudtam, hogy a bemondás nem elég, alapos vizsgálatnak nézek elébe.
- Megvizsgálsz itt? Mert akkor leülök, ha nem bánod. - minél előbb túl akartam esni ezen az egészen, nekem ez a szoba is tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Neki is álltam vetkőzni, gyorsan lekaptam az ingemet, szabaddá téve a felső testemet.
Közben akaratlanul is ránéztem a könyvre, meg tulajdonképpen érdekelt is, hogy mi lehetett benn olyan érdekfeszítő, hogy háttérbe szorítsa a munkaköri kötelességet.
- Vélamágia? Nem ez a legjobb könyv a témában, de bevezetőnek megteszi. - képtelen voltam magamban tartani a szót. Volt szerencsém megismerni pár vélát közelebbről is, bőven szereztem tapasztalatot a témában. Gyakorlati tapasztalatot. Nem úgy, mint általában azok, akik az ilyenféle vaskos könyveket írják.
- A meglepetés a legfőbb fegyverük. Rutin kérdése, és az ember szinte teljesen immúnissá válik. - ugyan nem kérdeztek, de elkezdtem beszélni a témáról, így kevésbé éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Egyszer, amikor odakeveredtem a pszichológushoz, akkor is minden másról beszéltem, sőt flörtöltem, pusztán azért, mert képtelen voltam elfogadni a páciens szerepét. Olyan lealacsonyítónak éreztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Első napok, ez mindig a legrosszabb. Kombinálni az órarendeket, ott is ott lenni, ahol nem tudsz, de türelmet nem akarsz és nem is tudsz sehol kérni. Nagy sóhajjal vakargattam a tarkóm, ahogy az iskolai faliújságot átnéztem és megtaláltam a nekem kellő infót. Egy nevet. Mert oda már eljuttattak, hogy a helyi illúziómágiában jártas oktató házvezető, de a nevét nem tudták volna megadni. Bezzeg mikor én voltam itt alapképzéses, azt is ismertük,a ki még itt se tanított - nyilván nem, de ha a maiakat fel kell világosítani, akkor így van. Nem is számít ez már annyira, mert belefutok egy kastélyba befelé igyekvő kék taláros kislányba, aki előzékeny válaszok terén, és miután befejezte  bámulásom, el is mondta, hogy mintha a réten látta volna a tanárnőt. Én meg elindultam, ha megköszönöm se venné észre, lefagyott szerencsétlen. Ellenben velem, zsebre vágtam ugyanis a kezem és elég gyorsan kint is voltam, a friss levegő jobban tetszett, mint odabent ami megszorult. Az hiszem most sem lesz a kedvencem és képtelen lennék ide visszaköltözni. Sokat fogok utazni, de ugye valamit valamiért. Azt nem teljesen értem vagy akarom, hogy Bonnie miért szeretné, ha a barátnőjével beszélnék valami posztról. Nem hangzik jól.  Kicsit keresgélve ugyan, de így korban belőni egy valakit sikerült, aki éppen a padon üldögélt.
- Perge Vanessza? - kérdeztem kicsit lefelé hajolva elé, ha nem vett volna észre, rossz szokás. Ha igazam van, ha nem, azért egy bemutatkozást ugye megér a dolog, szóval megelőzve a visszakérdést nyújtottam kezet. - Balić András vagyok, idén kezdek mesterképzést és az illúziómágia oktató nőt keresem, jó esetben sikerrel - tettem hozzá egy mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A válaszra biccent egyet, bár mivel gyógyító, így tudja, a "jól vagyok" sokszor nem fedi az igazságot. Gyakran derül ki, hogy aki azt mutatja, remekül érzi magát, egy-egy vizsgálat során megtörik és aztán kibukik, hogy nem mondott egészen igazat.
- Csak nyugodtan, foglalj helyet - nem szokása idebent fogadni senkit, de mivel ez egy ellenőrző vizsgálat, nem tartja szükségesnek kimozdulni innen. Minden eszköz a rendelkezésükre áll a szobában is.
Nem kerüli el figyelmét a férfi kidolgozott felső teste, de természetesen Shayleen számára a tökéletes csakis Aiden lehet. Meg szakmai ártalom, hogy látott már pár hasonlót, nem most fog tőle zavarba jönni. - Tudsz esetleg ajánlani jobbat? - felvonja fél szemöldökét, miközben felkel, hogy Robihoz lépjen és kinyújtsa kezét, elkérve ezzel a férfi karját. Az utalás nem félreérthető, így nem ragozza túl. - Hát nem tudom, ha egy háromnegyed vélával találkozik az ember, szerintem a rutin nem sokat ér - elhúzza a száját és mondaná, hogy tapasztalat, de ezt az információt megtartja magának, úgyis levágós lehet, hogy miért kutat a témában. Nyilván egészen máshogy alakul minden, ha tudja, mivel van dolga, hiszen ezernyi módon el lehet kerülni azt, hogy hasson az ember lányára, ő viszont nem volt a megfelelő információ birtokában.
- Ez fáj? - közben ujjaival az alkar közepétől indul lefelé, erősen masszírozva a csontot, végig a csuklón és az ujjakon. Elég erős bájitalt kapott, nem valószínű, hogy lesz baja a kezével, de először jobb meggyőződni róla. Utána már megnézhetik, hogy bír el nehezebb feladatokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Egy szuper nap ez is, mint mostanában szinte az összes többi, kivéve akkor, amikor annyira fáradt vagyok, hogy csak az ágyamat akarom, és Álomországot a tengerparttal. Igen, khm, most se vagyok teljesen százas, ez már csak ilyen.
Arról én is hallottam, hogy a vadőri feladatok nincsenek ellátva, és kéne foglalkozni az állatokkal, ezért örömmel belementem, amikor Angie felajánlotta, hogy kerekedjünk fel, igaz, ennek valószínűleg nem sokan fognak örülni.
- Ugye tudod, hogy engem ezért kicsapatnak? Nem ez az első erdős magánakcióm... – legalábbis minimum nagyot kapok a fejemre, mert elég veszélyes az, amibe belementünk, pláne tanári felügyelet nélkül.
- Megyek én – nyeltem nagyot. Kihívás. Kaland… kész, végem van, de nem érdekel, kell az adrenalin.
Én kifogtam egy barna-fehér foltos példányt, olyan két méteres távolságra megálltam tőle, é megvártam, amíg egyenesen rám nézett.
A meghajlás után már közel merte menni, hogy megsimogassam.
- Szia, szépségem. Ügyes vagy – suttogtam kedvesen. A hippogriffek büszke állatok, eggyel se szeretnék ellensége viszonyba kerülni.
Ez a példány kimondottan jópofa, és behunyt szemmel tűrte, ahogy finoman cirógattam a kis tollas fejét.
Szerencsére a csomagolt húst se vetette meg.
- Na? Megpróbálod, Angie? – kérdeztem, némileg felbátorodva, most, hogy összebarátkoztam a kiszemelt kedvenccel. – A lényeg az, hogy engedd, ő kezdeményezzen. Szemkontaktus, meghajlás, ha meghajolt ő is, jöhetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Catherine Shayleen Black

Kényelmesen helyet foglaltam, és átadtam magamat Shayleen gondoskodó kezeinek.
- Például én is írtam pár esetről. Ráadásul az én stílusom nem olyan száraz, mint a többi idevágó könyvé. Szórakozva lehet tanulni belőle. - a kalandjaim nemcsak érdekfeszítő, de kifejezetten hasznos olvasmányt is jelentettek mindenki számára. Ezért tettem kötelező tananyaggá.      
- Háromnegyed véla? Az hogyan is jön össze? - próbáltam lejátszani fejben, hogy ki kivel feküdt össze, ami ezt a kombinációt adta ki, de megakadtam.
- Ne találkozz velük, ez a legtutibb recept. - mondtam ki a nyilvánvalót, mert az már egyértelművé vált, hogy Shaylennek gondjai akadtak a fajtájukkal, és azért érdeklődött a téma iránt.      
- Ha meg mégsem kerülhető el a találkozás, akkor használd a pálcádat, és menekülj. - ha képes az ember gyorsan reagálni, akkor nincs véla, aki hatalmába kerítse.
- Diákkoromban a tanodában hemzsegtek a szebbnél-szebb véla származású lányok. Ott volt például Egerszegi Nina. Még ma is csettintenem kell, ha eszembe jut. Pedig nem is volt szőke. A szőkék a gyengéim. - sztorizgattam, hogy ezzel is leplezzem az idegességemet.
- Nem fáj. Sőt, kifejezetten kellemes. Arany kezed van! - kacsintottam elégedetten. Ki ne élvezné, ha egy csinos nő masszírozza?
- Kicsit a vállamat is megnyomkodhatnád. Úgy érzem, bekötött, mert annyira óvtam az egész karomat. - tettem egy meglehetősen pofátlan kérést. Az indokom azért talán elfogadhatónak tűnt. Máskülönben gyorsan véget fog érni ez a vizsgálat, azt hiszem, mert ki leszek dobva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

délután a műszak vége felé a tanév második vasárnapján |o
  | oo

Gyorsan és hatékonyan törlöm le az asztalt, amitől épp az imént távozott pár minisztériumi boszorkány. Közben persze folyamatosan szemmel tartom a helyiséget, figyelek, hátha a bent falatozóknak szükségük lenne valamire. Most már eléggé nagy a pangás, csupán két asztalnál ülnek. Szinte hallom, ahogy a konyhában fellélegeznek a kollegák, eléggé húzós volt eddig a nap, főleg amikor egy rakás gyerek szabadult be, születésnapot ünnepelni. Persze tudtunk róla előre, de úgy tűnik, hogy teljesen még sem lehet erre felkészülni. Picit el is fáradtam, jól esne már leülni, de hamarosan végzek a műszakommal, addig meg már kibírom.
Még mindig furcsa, amikor munkába indulok, amikor átöltözöm a felszolgálós uniformisomba és hajamat kontyba csavarom. A pörgést, az illatokat, a hangulatot, a mindenhol domináló szemkápráztatóan sárga színt már megszoktam, a kollegákkal nagyon jól kijövök szerencsére, és bármilyen tömeg is legyen mégsem volt még egyetlen egy érintkezéses baleset sem.
Időnként lopva az ajtó felé pillantok, na nem a szabadulási lehetőséget keresve, és nem is azt nézve, hogy vajon esik-e kinn vagy sem – mellesleg vagy sem, gyönyörű őszi napsütéses napunk van - , sőt még azt sem, hogy esetleg az utcán járkálók közül vajon kik térnek be hozzánk. Néha játszunk ilyet, találgatunk, amikor végképp üres a hely. Azért nézegetek ki, hátha meglátom Thomast. Randit beszéltünk meg mára, és most már bármelyik percben itt lehet. Jaj, már nagyon várom! És picit izgulok is, hogy vajon tetszeni fog-e neki minden. Annyi minden van a fejemben, rengeteg elképzelés, mesélnivaló. Mondtam már, hogy nagyon várom?
Befejezem az asztal letakarítását, visszaviszem a kis takarítószeres kocsira a fertőtlenítőt és a rongyot, majd észreveszem az egyik vendég fejének apró mozdulatát. Rögtön megjelenik az arcomon egy mosoly, és már megyek is oda, hogy felvegyem a rendelést. Szerencsém van, mert pont rálátok így is a szemem sarkából az ajtóra. Már jó ideje gondolkoznak azon, hogy mit is egyenek, így picit megkönnyebbülök, hogy végre sikerült választaniuk. Kis köténykém zsebéből elő is veszem rögtön a kis papírt, meg a tollat, - egyelőre még inkább használom ezeket, kínos lenne elfelejteni, hogy mit is kér a kedves vendég – és elkezdem lekörmölni az elhangzottakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Balić Bandi
Október 4., Délután ✦ NesszaFit

Már épp azon gondolkozok, hogy dacolok a sorsommal és rágyújtok, amikor bekúszott a látómezőmbe egy kedves arc, majd a keze is. Oldalra billentettem a fejem, és esküszöm, hogy elvörösödtem. Pedig annyit mondott, hogy illúziómágia oktató nő. Ha van, amire büszke vagyok, az ez lenne.
Erre most úgy ültem ott, mint egy partra vetett hal, úgy bámultam a kezeit, mintha lávából lennének.
- Pe-persze, én vagyok - bólintottam egyet, a hangomat alig lehetett hallani. Ne már, tanórán kívül is kiesek a szerepemből?
Megkésve, de odanyújtottam a kezem. Csak reménykedtem benne, hogy türelmes, és nem kell utána kapálóznom, mert egy egyszerű kézfogást elszúrni mindig olyan kellemetlen. Azt sem tudtam, hogy most akkor fel kellene állnom, vagy maradjak ülve, végül az utóbbi mellett döntöttem. Nem szeretném lefejelni, ha már volt ilyen kedves, és idejött hozzám.
- Miben tudok segíteni? - lesütöttem a szemeimet, valahogy most képtelen voltam állni a tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

LAU
érkezés a kora délutáni randira | x



Sűrű ez a vasárnap, de nem bánom. Reggel szokás szerint templomban voltunk bácsikámmal, utána edzettünk, most pedig megérkezem a bogolyfalvi hivatalba a kandallón át és indulok a pizzériába barátnőmhöz, aki randevúra hívott oda. Szokásommá vált, hogy ha jó előre megbeszélünk valami ilyen kiruccanást, akkor kiteszek magamért kicsit. Hiszen azokat mind randiknak könyvelem el. Nyilván, ha hirtelen ötlettől vezérelve beugrunk valahova, erre amúgy se lenne alkalom. Ilyenkor viszont van. Szeretem a különleges alkalmakat és megadni a módjukat. Márpedig minden attól különleges, hogy mi annak tartjuk.
Frissen, illatosan, üdén szétálló hajjal toppanok be az étterembe. Mivel ilyen kellemes, enyhe, napsütéses őszi idő van, úgy gondoltam, kihasználom a lehetőséget, hogy még a cidri előtt bemutassam a valamikor a nyár végén beújított, rövid ujjú, sötét ingemet, ami tele van kis fehér mintával, mintha a világűrben sunannánk. Nagyon szeretem. Azért rádobtam egy vékony, barna dszekit, hogy ne fagyjak meg, amíg a helyszínre nem érek, ezen kívül sötét farmert és legklasszabb, sárga csíkkal feldobott, fekete csukámat viselem. Körbepillantok, lecsúsztatva közben vállamról kabátomat és a karomra terítem. Először túlsiklik tekintetem a lányon. Túlságosan terepszínű. Pedig sejthetném, hogy mivel itt dolgozik, viseli az egyenruhát. Másodjára csak megakad rajta a szemem végre, mikor éppen hajamat túrom hátra. Szélesen elmosolyodom, de nem köszöntgetek oda neki meg rontok rá. Látom, vendégekkel van elfoglalva. Nem akarok zavarni. Kivárom a sorom. Addig toporgok itt kicsit a vendégtér közepén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

délután a műszak vége felé a tanév második vasárnapján |o
  | oo

Úgy tűnik hiába reménykedtem abban, hogy pontosan tudják a vendégek mit is szeretnének. Szóval továbbra is kedvesen mosolyogva hallgatom végig a kérdéseiket, és mondom el azt, amit egyébként az étlapról is le tudtak volna olvasni. Végtelenül hosszúnak tűnő percek után végre túljutunk ezen is, így részemről nem marad más hátra, mint biztosítani őket arról, hogy hamarosan elkészül a rendelésük, és már lépek is tovább.
Azonnal szélesebbé válik a mosolyom, ahogy Thomas felé fordulok. Észrevettem ám amikor bejött, csak igencsak udvariatlan lett volna ha az éppen engem kérdezgető vevőt figyelmen kívül hagyom. Gyorsan felemelem a mutatóujjamat, jelezve, hogy azonnal jövök. A pultot megkerülve beadom a cetlimet, és már jövök is ki újra.
- Szia! – köszönök rá a barátomra boldogan mialatt végigpillantok rajta. Ezek a sötét színek kifejezetten jól állnak neki. Oké, igazából neki minden jól áll. - Nagyon szuper az inged - közlöm vele, majd enyhén bocsánatkérőek lesznek a vonásaim, ahogy eszembe jut, hogy én azért még dolgozom ám. Vagy legalábbis kéne. Csak még egy picit.
- Nemsokára végzek, de ülj csak le nyugodtan – invitálom beljebb az egyik asztalhoz, ami messzebb van a bejárati ajtótól. Ez az egyik kedvenc asztalom, éppen eléggé kívül esik a ki-be mászkáló emberek útjából, huzat sincs sose, és ráadásul még az ablak mellett is van. – Kérsz esetleg addig valamit inni? – mivel mutogatni nem annyira illik, így csupán a fejemmel biccentek az asztalon álló étel meg itallap felé. Ismét rámosolygok, majd gyorsan elpillantok a vendégek felé. Ahogy nézem a másik társaság lassan végez. Remek, még őket lerendezem, kiviszem a pizzát az egyes bagázshoz és meg is vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

LAU
érkezés a kora délutáni randira | x



Odalibben hozzám a piros-sárga tünemény.
- Ú, köszi - vigyorgok vadalmamód, végig is simítva mellkasomon. Egyből észrevette. Persze, hogy egyből észrevette. - Neked meg csini a pincérlány ruhád - pillantok végig rajta én is. Tök helyes benne. Megyünk aztán az egyik asztalhoz.
- Nem, köszönöm, megvárlak. Menj csak - bólogatok neki. Szomjas vagyok igazság szerint nagyon, viszont nem akarom feltartani. A vendégek az elsők és a munkája. Nem akarom elvonni ezektől. - Itt leszek - biztosítom róla jókedvűen, aztán felteszem a közeli akasztóra dzsekim, majd helyet foglalok. Kellemesen elnézelődöm. Figyelem, ahogy Lau dolgozik, tüsténkedik, ahogy az emberekkel bánik. Számon apró mosollyal gyönyörködöm benne. Na nem bámulom, azonban mindenképp gyakran tekintek felé. Máskor meg ki az utcára, a sétálgató emberekre, vagy az éppen betérőkre.
Odalép aztán hozzám egy lány. Pár perce sétáltak be ketten. Nem bagolykövesek. A másikuk ott üldögél távolabb, felénk pislogva. Aki idejött hozzám, könnyedén ledobja magát velem szembe, előre hajol az asztalra és beszélni kezd hozzám. A háttérben a barátnője csöndesen kuncog kicsit, amikor váratlan társaságom visszasandít közben felé. Elnézek én is arra, aztán arcomon kedves mosollyal mondok neki valamit. Váltunk még pár szót, majd elköszön és visszasétál a másik lányhoz, hogy sutyorogni kezdjenek, oda-odasandítva felém. Csak mosolygok egyet még rájuk, aztán megkeresem tekintetemmel Laut, merre ténykedik épp. Úgy látom, talán most fogja leadni a munkát. Pompás!