Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

szombat délelőtt; outfit;
köszi, hogy edzel velem!

Már a tanév elejétől fogva tudtam, hogy tagja leszek a kviddics csapatok egyikének. És nem azért, mert valamiféle látnok képességgel rendelkezem, hanem azért, mert ha egyszer a fejembe veszek valamit, azért makacsul küzdök. Emlékszem azokról a baglyokról, amikben Mór a kviddics mérkőzéseiről mesélt, az izgalomról, ami a meccsek alatt végig uralta, és már akkor lángra kapott bennem a vágy, hogy a jövőben én is hasonló élményekkel gazdagodjak.
A békés, ámde gyors reggelim után egyenesen a kviddicspálya felé iramodom. Az izgalomtól a gyomrom dióméretűvé zsugorodott, tehát csak fele annyi étel fért belém, mint általában szokott. Nem, mintha ez probléma lenne, hisz így kevesebb az esély arra, hogy kidobom a taccsot, ha Maja kemény edzésbe részesít.
Negyedórával a megbeszélt időpont előtt sétálok ki a pályára, hogy minimális professzionalizmusra adjak tanúbizonyságot és bemelegítsek az edzés kezdete előtt. Az idő gyorsabban telik, mint érzékelem, így észre sem veszem, hogy Maja elkésett, csak akkor, amikor bocsánatot kér érte.
-    Szóra sem érdemes – felelek széles mosollyal az arcomon és a termetes ládára pillantok, amikor az a gyepre puffan. Nem ismerem a gyakorló felszerelés kölcsönzésének folyamatát, be biztos vagyok benne, hogy nem lehet egyszerű, hisz akár balesetveszélyes is lehet, ha valaki nem célszerűen használja. – Igen, be – válaszolok a kérdésére, de a válaszomnak ellentmondva nekiállok bemelegítő gyakorlatoknak csak azért, hogy ne álljak tétlenül, míg Maja is elvégzi a sajátjait.
-    Nos, én is csak családi mérkőzéseken fogtam, de a repülésem egészen jó. Mármint, igencsak messze állok a profiktól, de azt hiszem simán be lehet sorolni az átlagos kategóriába – mélázom el a seprűlovaglási teljesítményemen. Az, hogy imádok száguldani, valószínűleg nem befolyásolja túlságosan a tudásom, csak a motivációm, ami már most szüntelenül csak nő.
-    Talán jobb lesz, ha magad döntöd el. Mint tapasztalt játékos, biztosan jobban határozod meg, mint én – teszem még hozzá ötletemet. Elvégre Maja ismeri az ellenfelek egy részét és gondolom, hozzájuk képest fog értékelni, míg én csak a rokonaimhoz viszonyítva tudok véleményt nyilvánítani. Lehet, hogy ami otthon átlagosnak számít az itt átlagon alulinak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerintem bőven az anyaggal akar haladni ahelyett, hogy az utolsó percekben nekiállna minket fegyelmezni, ugyanis szorít az idő, a vizsgák a küszöbön állva várják, hogy minden maradék időmtől megfosszanak. A tanár úr tudja rólam szerintem, hogy szorgalmas vagyok, persze nem mondom, hogy itt és most levizsgáznék nála sikeresen, sőt... Hasonlóan izgulok, mint amikor először a kastélyba kerültem. Az is igaz, hogy még van néhány hetünk az ismétlésre, csak én sietek ennyire előre, és számolgatom a napokat, hogy miként tervezzem meg jól a tanulásomat. Most először fogok ténylegesen bizonyítani arról, amit ezidáig a varázsvilágról tanultam, ráadásul vannak köztük elég nagy nevek, akik előtt oltári gáz lenne beégnem. Szeretném, ha a családom legalább a tanulmányi eredményeim miatt büszke lenne rám, és nem hoznék szégyent apai nagybátyám varázslóira sem, pláne hogy vették a fáradtságot és foglalkoztak velem, hogy iskolaképes állapotba kerüljek szeptemberre. Basszus, mennyire rohan az idő... Maradnék még diák, ameddig csak lehet. Mondjuk ezeken az órákon is halálra tudom magam unni egy idő után, bármennyire is erősködöm, hogy amúgy érdekel a varázsvilág.
Sietős válaszom után majdnem elnevetem magam, amikor a galacsin a hajában köt ki. Szegény Karola mit ki nem kell, hogy bírjon miattam. Még egy utolsó gondolat, zárójeles megjegyzés a tanerő részéről az óra végére, illetve az eddig tanultak összefoglalása, hogy rendszerben lássuk a dolgokat, majd a következő óránk anyagának rövid beharangozása marad hátra. Mindent gondosan felvések a füzetembe, hogy később könnyebben tudjam megtanulni, és még a szorgalmira is jusson idő. Mert hát nemhiába esélyes az az idei házkupa, meg kéne nyerni végre. Néha azért a lányra pillantok, aztán hangos zsivaj tölti be a termet, mindenki rohan a dolgára. A nagyszünet után az átváltoztatástan csodái várnak rám valamikor, emiatt nem vagyok még mára teljesen kötetlen.
Félve kapom fel a fejem Karola barátnőjének visszaszólására az ajtóból, ami láthatóan neki is feltűnik. Felsóhajtok, hogy nem sikerül magával rángatnia a barátomat, mégiscsak jó érzés valakinek nagy ritkán a fontosabbnak lenni. Féloldalasan kacsintok egyet Karolának az ügyes füllentésére.
- Nagyjából... azt hiszem - gondolkodom el csendesen, miközben felemelkedek a padból és megállok előtte. - Valamelyik hétvégén nem lógunk megint a cukorkaboltban? Akár a többiekkel is - vonok vállat, majd megköszörülöm a torkomat. Jobbnak látom kicsit húzni az időt, mielőtt rátérnék a lényegre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ugyanannyira lefagynék, mint ő, ha valaki egy gombnyomásra lenne a képgalériámtól. Megpróbálom felidézni hirtelen, hogy az otthon hagyott és gondosan jelszóval védett készülékemben mit találna az, akinek valahogy sikerülne hozzáférnie egy tizenöt éves srác magánéletéhez. Hát, nem azt, amire a piszkos fantáziájúak gondolnának. Valahogy sosem voltam elégedett a testemmel, és nem hiszem, hogy csak azért, mert egészen fiatal korom óta megtaláltak a vékony és gyenge alkatommal. Ha fotózgatni is kezdtem magam, azt sosem úgy, ahogy a híres sztárok teszik a tükör előtt állva, vagy a mai véleményvezérek, akikbe lépten-nyomon belebotlik az ember a közösségi médiában. Én inkább a vicces portrékat szeretem, illetve a kicsit művész jellegűeket, amiken úgy pózolhatok, mintha menő arc lennék, vagy legalább valami titokzatos személyiséggel megáldott egyén, holott a valóság nagyon távol áll ezektől az ideáloktól. Inkább a mindennapokat fényképezem le, vagy ha valami fontos érdekes dolgot látok, na meg a kirándulások, ünnepek és természet- illetve városképek ragadnak magukkal. Tisztára mint valami hobbifotós, akinek nem volt pénze rendes gépre. És az igazság valahol ebben van. Mondjuk rajzolni és írni még mindig jobban szeretek, de klassz ez a fotózás is. Főleg, hogy a varázsvilágban mozognak a képek! Mint én a csokibékámon, amit jutalmul kaptam a babaház után. Ott őrzöm a szekrényem fiókjában.
Kijelentésére először nem is tudom, hogyan reagáljak. Elhiggyem-e, hogy igazat mond, vagy tényleg csak hülyéskedik. A beállásai megnevettetnek, vagy csak a kínos szituáció maga, amibe sodródtam. Pimaszul megcsóválom a fejem, aztán nyelvet öltök rá.
- Hiszem, ha látom - rántom meg vállamat flegmán, esélyt adva magamnak arra, hogy a saját szememmel is meggyőződhessek. Ki tudja, azért benne van a pakliban, hogy őriz valami kínosat magáról, mondjuk nem biztos, hogy én azt látni akarom, de mégis belül kíváncsivá tett, magam sem tudom miért. Inkább csak viccelődöm vele, a magam kis félénk és visszahúzódó hangsúlyával, ami valahogy ijesztővé is tesz.
- Na, ez legalább megnyugtató - könnyebbülök meg, amikor megtudom, hogy nem volt az a szélsőséges fajta. Aranyos belegondolni, hogy ezzel tartozhatott valahova, és hogy engem is bármikor beránthatott volna egy ilyen hullám, viszont megmaradtam a néma nyominak. - Igazad van. Rendben, azt megköszönném! És persze... majd meghálálom egy csokival, vagy valami - vakarom meg a fejem zavartan, miközben a kezére pillantok.
- Nekem mindegy, amit te akarsz. Tiéd a teló - tárom szét a karjaimat. - Amúgy a fantasy jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- És te hova sorolnád magad? - fonom össze karjaimat magam előtt gyanakvóan. - Mármint... bocsi, csak azt hittem, hogy... hát tudod... olyan menőnek nézel ki - vallom be neki kissé félénken. Szándékosan nem fogalmazom úgy, hogy ezt hittem róla, mert akkor azt sugallnám felé, hogy valami miatt már nem gondolom őt annak. Nem is bóknak szánom, inkább csak a meglepettségemből hozok ki végül valami borzalmasan elnyújtott, hebegős-habogós magyarázkodást, mintha menteni akarnám a bőrömet. Én még olyannyira se vagyok népszerű és ismert, hogy tudjam kik azok a helyi menők, akikre gondol. Sőt, még a jelenséget se tapasztaltam meg, bőven leköt a házak közti rivalizálás, az olvasás, vagy a barátaimmal való lógás. Amit tapasztalok, az az iskolai zaklatás bizonyos szintű formája. Sajnos. Még mindig. Igen, néha engem is megtalálnak, vagy a barátaimat. De sokkal jobb itt, mint az általánosban. Lehet, hogy a varázslással kiélik magukat és levezetik a bennük tomboló feszültség egy részét, így végül nem kell kitölteniük indulataikat a szerencsétlenebb adottságokkal megáldott társaikon. Igen, itt egy kicsit magamra is célzok, pedig amúgy ha a varázshasználatomat nézzük, szerintem elég ügyes vagyok... Persze ha eldicsekednék valakinek, rögtön rám szállna a fél évfolyam, talán a saját házam lenne kivétel, mert róluk tudom, hogy jó fejek.
- Kikre gondolsz amúgy? - faggatom tovább, ahogy arcokon töprengek, akiket láthattam már, s neveket, akikről kiderülne a befolyásuk. Ő számít itt régi motorosnak, nekem meg jól jön a veterán tapasztalata. - Lehet - közlöm vele némiképp rejtelmesen. Igazából nem akarok helyette dönteni. Az ő élete.
- Jó neked - jegyzem meg kissé irigykedve, hogy ő bármikor hazamehet a szobájába pihenni, és még a családjához is közel van. Nekem nagyon hiányoznak a testvéreim, és az a jó kapcsolat, ami egy kivételével a viszonyunkat jellemezte, még ha időközben önállósodtak is. - Valamit hallottam, hogy volt gond a manókkal, de azt hittem, hogy mostanság szent a béke... - osztom meg ismereteimet, hangomban némi bizonytalansággal, hogy ha gondolja, javítson ki és kösse nyugodtan az orromra, hogy itt bizony bármikor kitörhet a manólázadás. Nem lepődnék meg semmin, ez a mágia világa.
- Ó, sajnálom - próbálok vele együtt érezni, és ez nagyjából sikerül is. Gondolataim ide-oda kattognak, de nem ugrik be, hogy kit kéne tiszteljek az apjában, valamiért nyugtalanít, hogy ezek szerint hülye vagyok. Na de majd Médit kifaggatom! Merthogy bizony kifogtam az egyik családtagját.
- Te vagy a nagybátyja? Azta - döbbenek le, hiszen azért emlegettük már egymásnak a családunkat, nem is egyszer. De miért néz rám a srác ilyen szigorúan? Lassítok a nyammogással, úgy lépek egy arasznyit hátrafelé. - Öhm, padtársak vagyunk - válaszolom szemrebbenés nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egész nap őt kerestem, komolyan. Amióta megtörtént az új csapatok kihirdetése és a beválogatás - én a menő nevű Viharmadarahoz kerültem, bár a többi is tetszettvolna, de most akkor ez lesz a legmenőbb nevű és kancs -, azóta kattogok azon, hogy milyen jó lenne csapikapihelyettesnek lenni. Danka még nem foglalt állást az ügyben, mindenképpen szerettem volna megpróbálni mindenki előtt jó pozícióba kerülni nála. Szóval az ő, most nem Masa, hanem Danka, akit már legalább egy órája kajtatok, egy kis tálca sütivel a kezemben. Most egy kicsit-nagyon izgulok, hogy semelyik barátommal ne találkozzak, mert akkor úgyis kapnának belőle és mire megtalálnám a barna hajú lánykát, már nem lesz mit odaadnom. Hála Merlinnek, egy sem akad az utamba, így Danka a fullos sütikészletet kaphat. Amúgy fura is, hogy nem találkoztam egyel sem idáig, remélem nem forralnak valamit ellenem, a kis gézengúzok. Most már feladtam egyébként a folyosói kószálást, szóval írtam Danának egy üzenetet, hogy tudja-e merre van. Szerencsére nem kezdett el szenyózni és egyből mondta, hogy talán a könyvtárba ment, mintha azt mondta volna az egyik órán neki. Hú, az életben nem találtam volna meg, szóval kapott pár szivecskét, meg  puszit virtuálisan és már siettem is a könyvtárba. Belépvén gyorsan megnéztem, hogy melyik könyvtáros van a helyén, de egyik sem volt. Lehet, hogy valahol hátul matattak, vagy tudom is én, de nagy kő esett le a szívemről. Kazibá biztos kivágott volna a sütikkel együtt, viszont így mosolyogva lépdeltem be a többiek között, akik ácsingózó tekintettel vizslatták a teasüteményeket a kezemben. Az egyik ablak melletti asztalnál pillantom meg és rögtön fel is gyorsítom a lépteimet. A mosoly marad, de kissé ideges lélektükreimen lehet látni, hogy nem vagyok éppen a legnyugodtabb.
- Szia Danka - köszönök rá hangosabban, mint szabadna, és szinte egyből minden irányból jönnek a pisszegések, hogy ez egy könyvtár, maradjak csendben és jön csak sima pisszegés is, nyelvi formába öntés nélkül. - Ezt neked hoztam - vigyorgok rá, majd leteszem a sütit elé kapkodva. Egy nagyobb koccanással ér asztalt a kis tálca és azonnal beteríti sütitörmelékkel a lányt, a kis füzetét és az én nadárgom is. Megdermedek, mint a jól megtermett medve, aki megfagyott télen és ott maradt megdermedve.
- Ö bocs - ráadásul egy vaníliás karika még az ölébe is gurul, de a kezem szinte abban a pillanatban húzom vissza, ahogy elindult, hogy elkapja a kis kóborlót. - Beszélhetünk? - szégyenlősen kérdezem és suttogva, mert a kis malőröm után pisszegés 2.0 érkezik, és végre felfogom, hogy a könyvtárban vagyunk. Egy jól irányzott - de halk - suvickus után, a nadrágomról eltűnnek a morzsák, és Danka most biztosan nem túl igéző, hanem inkább mérgesebb tekintetébe nézek, várva az elküldés megszégyenítő pillanatát, a pálcámmat idegesen bökdösve az asztal oldalát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jó reggelt mindenkinek! *el sem hiszem, hogy végre kipihentem magam*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Én is ki szeretném pihenni magam

De jó reggelt mindenkinek *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Ezen most nagyon kell nevetnem XDDDDD

A napfény mondjuk sokat segít a kedélyállapotomon, bár a napszemüvegem eltörött XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Radetzky Médi - 2020.02.12. 08:53

az lesz, hidd el :3
*tapogatja meg barátságosan a lány vállát*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

akkor gyertek napozni, sokkal jobb lesz így az ember kedve
nem mondom, hogy medencés partyt lehet rendezni, de kezdésnek jó ez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha mást nem az ő napját már sikerül bearanyozni a szenvedésemmel, hiszen végig mosoly ül az arcán. Az enyém is felderül, ahogy kávét ígér, s amikor meg is kapom az áhított italt már nem is lehet leállítani. Egyszerűen csak a boldogságom az, amit nem tudok visszatartani, hát megölelem. Érzem ám, hogy nem erre számított, így nem nyújtom el a dolgot, de azért örülök annak is, hogy hátba vereget, mert így tudom, hogy még okésak leszünk ez után is. Mert amúgy félre is érthetné, és akkor kellemetlen lenne. Mondjuk nem rossz pasi, szóval... MJ állj le. Szóval kávé... Élvezettel iszogatom, a bögrére mind a két kezem rászorítom, élvezve a forróságot. Mindig fázós énem most repes. S talán a kávéban lévő extra is hatni kezd. Mindenesetre nem panaszkodhatok hűs levegőre, és egészen lazán válaszolok is neki.
- Nem vagyok Pukwudgie, de ha szeretnéd követlek mindenhova - Pislogok rá teljesen komolyan, mert hát tényleg. Főleg ha mindig van nála kávé. Vagy mert csak ő biztos tud varázsolni is, akkor is ha nincs.  
Az újabb kérdésen elgondolkodom, de viszonylag hamar megered a nyelvem. Hiába fogadom meg mindig, hogy nem mesélek magamról túl sokat, egyszerűen képtelen vagyok rá. Most is.
- Kicsit mindkettő. - Egy pillanatra csak, de megállok, hogy egy újabb kortyot igyak, de aztán már tényleg csak fecsegek - A családomnak könyvesboltja van. A könyvtáraktól mindig eltiltottak, azt mondták felesleges időpazarlás, amikor a bolt bármit be tud szerezni. Sőt, több könyvünk van, mint a világ bármelyik könyvtárának - ezen elnevetem magam. Nem tudom mennyire van képben Ázsia könyvesboltjait illetően, de ha csak kicsit is, akkor biztos hallott a Choi Könyvkereskedésről, mely nagyban hangoztatja, hogy Ázsia legnagyobb gyűjteményével rendelkezik, s ha egy könyvet nem tudnak napokon belül beszerezni akkor az a könyv nem is létezik. Ez lehet jó is, meg rossz is. De én ezekkel már nem foglalkozom, a bízniszt Kwonra hagytam - Szóval... mindig is vonzott, mert ez olyan tiltott dolog volt. Na meg... kvibliként nem sok más szakma akad a varázsvilágban - megvonom a vállam a mondat végére. Bár a kvibliség nem teljesen igaz, nem kell rögtön azzal indítanom, hogy félvámpír vagyok. Így mégis csak kellemesebb. - Szóval kaptam az alkalmon. A faluban van még egy boltom. Az művészetis. - toldom még hozzá, aztán megiszom a maradék kávét is. Fejre is fordítom a bögrét, az utolsó cseppért kidugom a nyelvem így még a szép piercingem is megcsodálhatja, aztán szomorúan nézek a már üres porcelánra.
- Na és te? Miért pont könyvtár? - kérdezek vissza, ha már kávé nélkül kell töltenem a következő perceket. Hátha mesél valami érdekeset ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Visszamosolygok rá, ahogy ő engem dícsér. Tudnék rá válaszolni, de látva a pírt az arcán inkább nem teszem. Nem szeretném jobban zavarba hozni.
- Köszönöm - mondom inkább a dicséretére, majd felállok és a további teendőkre koncentrálok. Előkészítve minden lehetséges hozzávalót és miután felveszem a saját kesztyűmet neki is megjegyzem, hogy ezt bizony elfelejtette. Ezt követően viszont érzem, hogy valami feszültségoldásra van szüksége így elviccelem a dolgot, s ez valóban működik, hiszen nevetve válaszol. Én is elmosolyodom, s ha már így adja magát, felpillantva rá válaszolok.
- Haha, ebben van valami. - Mármint abban, hogy az arcára figyel fel mindenki elsőre. De nincs ebben semmi meglepő hiszen ezt látjuk először: a külcsínt, s csak ha beszélgetni kezd az ember valakivel, akkor láthatja meg a belsőt. - De ha kell segítek megkeresni az agyad - mondom még midig viccelődve, aztán neki is kezdek a különféle főzeteknek. Az első egy sebgyógyító, ennek a hozzávalóival ügyködöm, s a beszélgetésünk is valamivel komolyabb vizekre terelődik. Nevezetesen a szakmánkra, hogy miért választottuk ezt.
- Valóban az, majd még szakosodom tovább is, de az egyelőre odébb van. Rettentően hosszú folyamat. Talán mire nyugdíjba megyek befejezem - nevetek ismét, mert bár a varázs világban viszonylag könnyedén megszereztem a gyógyítóit, a mugliknál ez jóval hosszadalmasabb folyamat. Persze nyilván azért, mert itt nem szakosodik úgy az ember. Igen, lehetne még egy-két tanfolyamot végezni és hasonlókat, de egyelőre örülök  a már megszerzett diplomámnak és arra fókuszálok, hogy hogyan éljem túl a munka mellett az egyetemet.  A kérdést visszadobom s egy újabb hozzávaló elkeverése után, kisebb lángra veszem az üstömet és mivel egy nyugodtabb fázisba ér a készülő főzet, az asztal másik oldalára megyek és kolléganőmmel szemben állok meg, az asztalnak dőlve. Leveszem a kesztyűket és a kezeimet megtámasztom magam mellett az asztalon, amíg hallgatom a meséjét.  Nem szakítom félbe, csak egy megértő pillantást küldök felé, és bólintok biztatásul, hogy folytassa csak ha szeretné. Nem kell részletekbe mennie, hallatszik, látszódik, hogy nem szeretné túlságosan kifejteni, mi is történt én pedig ismét csak megértően bólintok.
- Mit kutatsz? - kérdezem, mert az ilyesmi mindig nagyon érdekes. Én is tervezek egy kutatást, ami nagy falat lesz, tudom én is, de ettől függetlenül nem fogok meghátrálni. A kérdésre elmosolyodom. Miért hormonok?
- Cukorbeteg vagyok - közlöm nemes egyszerűséggel - Szeretném a többi kis srácnak megkönnyíteni, hogy ne járjanak úgy mint én, kórházba járás, szurkálás, meg az állandó probléma, hogy mit lehet és mit nem például egy szülinapi buliban - Persze ma már jóval jobb a helyzet, de a legjobb mégis csak az lenne, ha valahogy megoldhatnám ezt az inzulin problémát. A varázsvilágban is vannak alternatív megoldások. Bűbájok, amikkel a vércukorszint mérés sokkal egyszerűbb. De ez a betegség nem csak varázslókat érint, a mugliknak is kell egy megoldás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A Karácsonyi mizéria sajnos nem volt happy end, de kicsit lenyugodtam azóta. Akkor tényleg majdnem elpattantam, de szerencsére megállított Masa. Nem csak azért, mert az aztán aláaknázta volna a kapcsolatomat végleg Márkkal, hanem mert nem akartam senkinek sem kellemetlenséget okozni, például a szüleinek. De ott volt a szexibogyó villámhárító és elhárította a bajt, mák…. vagy baj, vagy mi.
- Nagyon kiakadt, de mit mondtál neki? Tényleg nem láttam még ilyen mérgesnek, még a cuccoddal teli táskát is hozzám vágta és gyakorlatilag kidobott a házukból veled – nézek rá kíváncsian, hogy mi lehetett. Elég kellemetlen a téma, de hát ő hozta fel, legalább túl leszünk rajta. Kibeszéljük, aztán lesz, ami lesz. Aztán hagyom, hogy elhelyezkedjünk, Masáról pedig egyelőre nem beszélnék többet, főleg ebben a remek témában. Kicsit össze is szorul a gyomrom az ilyen felvetésre, de akkor csak rá kell gondolnom, és eszembe jut a mosolygós arca, a huncut villanás a szemében és ösztönösen elmosolyodom.
- Jeee, iszunk is! – mint a kisgyermek úgy örülök a hírnek, rendes ezen a drága kuzin. Emma imádni fogja, szerintem, már mondta nekem a temetés után, hogy milyen kis cuki, mikor elköszöntünk tőle utána. Aztán megint eliprít, lassan pirítós kenyérnek érzem magam, ahogy felhozza a témákat. No, nem baj, Benceboo segít a drága uncsijának. Megpróbálom elég vázlatosan megosztani vele a mi történetünket, de szerintem az olyan rendhagyó, legalábbis a slusszpoén, hogy abból sokat nem fog tudni kamatoztatni.
- Nem tudnám azt sem elmondani, hogy mikor szerettem belé a barátságból. Ki tudja, hogy mikor kattan át az embernek az agya, vagy mikortól tud bármit. Amúgy is ez az egész olyannyira ködös, hogy szerintem kár ezzel foglalkozni. Biztosan úgy alakul, ahogy kell. De, ha szeretnéd, hogy felgyorsuljon a helyzet, küldjél neki jeleket. Vagy támadd le  - felnevetek, mert ezt már nem mondom ám komolyan. – Nehogy ám – nevetek tovább, fura lenne, ha rámászna Karcsi Márkra. – Amúgy… neked tetszik Márkó? – kérdezem, de közben már be vagyok sózva és elővesszük a telót is. Hát lehet, hogy nekem jobban csillog a szemem, mint neki, de ez szakmai ártalom. Nagyon lelkes és mindent jól csinál, olyan, mintha felfedeztük volna az olasz vigaszt, vagy mit. Közben megjön a pizza is, teljes lesz az örömöm. gyorsan csinálok helyet, a dobozokat félreteszem a zacskóba, meg a papírokat, hogy legyen hely a pizzáknak és a tányéroknak. Közben rendel Karcsi shaket is, amit megbeszéltünk, nagyszerű délután! Azonnal enni kezdünk én kézzel tömöm be az első falatot, és a sajt nyúlik le vagy húsz centit, mintha hinta lenne, ahogy elhúzom a számtól.
- Neked is – mondom félig teli szájjal, Karola pedig sokkal szebben abszolválja az első falatjait. Hát, én Masámhoz vagyok szokva, akinek ez nem számít. Karola pedig máris a telójához nyúl… nem is éhes!
- Persze! Próbáld meg megtalálni előbb a nevem – hagyom, hogy csinálja, ha nem iskerül, lassan megmutatom neki. – Na, ezaz és akkor itt ez a fényképezős ikon – bökök rá – tedd rá az ujjad, akkor bejön a fényképező, látod? – várakozom egy picit, és az öröm után, folytatom. – Van ott egy kör alakú kis ikon, azzal fényképezel, látsz benne? Ha igen, nyomj rá és a végén a mentés feliratra – bekapom a következő falatot és várom, hogy megcsinálja.
- Ha a főmenübe - kis kör gomb alul – is van sima fotózás, ugyanezzel az ikonnal. Azzal mindenfélét fényképezhetsz – mondom már kicsit nyammogva, és én lassan be is fejezem a kajálást. Leküldöm a shaket és hátradőlök. – A többit majd fedezd fel te, ha várj, kérem szépen – nyújtom a kezem és átveszem tőle. Letöltöm a bk-sender nevű programot és beteszem neki Masát, Márkot, magamat, Danát ismerősének. – Ha ide kattintasz, itt tudsz nekünk írni, meg akinek még felviszed a nevét – mosolygok és elmutogatom neki, hogy mi, hogy is van. Nagyjából egy fél órát még elszórakozunk, aztán úgy érzem, hogy magára kell hagynom.
- Na, én megyek, jó? Hagylak ismerkedni a telóval. Ha bármi van, tudod, hol találsz – kiveszem a telómat és meglebegtetem előtte nagy mosollyal. Majd odatoppanok elé és jó erősen átölelem, meg adok neki két puszit.
- Szia Karcsi – felöltözök és kifelé menve írok neki még egy üzenetet, amit már csak odakint fejezek be. „Na, milyen Karcsi? Írj valamit Márknak” A a végére teszek egy kacsintós smile-t, és vigyorogva megyek vissza kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aztakutya...  

I've got the power - küldöm mindenkinek, akinek szüksége van Petya sámán szolgáltatásaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő