Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Durva, hogy milyen jól bánik a nyelvével. Ámuldozva lesem, hogy mi mindenre képes a szájával. Magam is egyre hevesebben kapkodok levegőért, ahogy kissé oldalra döntöm a fejem, hogy ne nyomódjon úgy neki az orrom az övének. A cuppanások és a hangos sóhajaim betöltik a csónakházat. Már csak a kabátja zavaró, hogy még nem vette le magáról, ahogy a napszemüvegéhez is akarva-akaratlanul odaütődöm az ölelkezésben. Félve pillantok fel ilyenkor, nehogy megharagudjon rám, amiért a végén még összetöröm az álcáját. Azt már nem biztos, hogy ennyire díjazná. Mégis, a smárolást olyan, mintha órákig képes lennék vele csinálni. Csak ne szakítaná meg a szavaival, amitől még mohóbbá válok, pedig hát nem jellemző rám ez a mértéktelenség... És mégis sodródom az árral, főleg hogy vele biztonságban érzem magam, és most amiatt sem kell aggódnom, hogy valaki ránk nyitna.
- Jaj, ne izélj már - vihogom el magam zavaromban, amikor hülyéskedésbe kezd. Kiforgatja a szavaimat, oldalba is bököm. Nem az erősségem a verbális kommunikáció, tudja ezt jól, azért száll belém ilyenkor. Ha nem lenne elég vörös a fejem a felfokozott állapottól, bizonyára most elpirulnék.
Tartok a válaszától, de egyszerűen tudni akarom, hogy miért engem talált meg magának. Annyira hihetetlen. Szerintem nincs bennem semmi különleges. Csak a bajt hoztam rá eddig. Nincs oka azért jópofiznia velem, hogy a titkait biztonságban tudhassa. De legalább segíthetek neki, hogy ne érezze magát olyan rosszul az apja miatt. Talán feledtetni tudom vele a történteket. Egyesével rázkódom meg a szavakra, a szőrszálak égnek állnak a karomon. Hálásan smárolom le, az örömtől felszabadulva. Hát mégiscsak én kellek neki!
- És... akkor ki volt az a lány, akivel a bálon randiztál? - húzom el a fejem tőle egy pillanatra, mikor átvillan az agyamon ez az emlék. Tudni akarom, hogy mióta tetszem neki ennyire. Nem vádlóan kérdezem, inkább csak kíváncsian, kedvesen, mert hát nem értem az összefüggést. A pletykákat pedig nem akarom elhinni. Ők nem ismerik Tejfölt, én viszont igen. Mindenkinél jobban, a húgát leszámítva. Olvastam a naplóját, illetve látom, hogy nem egy szörnyeteg. Megtehette volna, hogy letámad, mégsem tette meg. Hagyta, hogy minden magától történjen meg. Nincs miért aggódnom.
Ijedten bújok hozzá, mikor bizalmatlan lesz velem szemben. Rosszul esik, hogy ezt gondolja rólam. Kivel is csókolóztam volna rajta kívül... Összefonom a kezeinket, úgy rázom meg a fejem válaszul.
- Csak a párnámon, hidd el - győzködöm kétségbeesetten, nehogy elveszítsem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Sokan mondják, hogy egy lelketlen szörnyeteg vagyok, és valahol igazat is adok nekik. Valóban, úgy játszom az emberekkel, mint gyerek a legóval és dobom el őket, akár csak egy használt ruhaneműt. Bezzeg, ha most látnának, ahogy szerelmes szavakat suttogok az iskola egyik talán legjelentéktelenebb diákjának, bizonyára már a hírnevem sem lenne a régi. Ezért is jó, hogy csak titokban találkozgatunk, ráadásul olyan eldugott helyeken, mint a csónakház is. A nyilvánosság előtt be kell valljam, de szégyellem a fiút. Csak a bajt hozza rám mindig, s kicsit sem jó értelemben. Elég lenne egyszer megnyikkannia, s búcsút mondhatok a jelvényemnek annak okán, hogy bántalmaztam egy diákot. Többször is, mind fizikai, mind lelki alapon. Ezért is akartam először helyretenni mindent. A bálon olyan szép volt, szinte már meseszerű, aztán Benett összetört mindent, én meg ott maradtam a szarban, egyedül. Úgyhogy egy kis koronaigazítás után jött, aminek jönnie kell, méghozzá, hogy ha a part az éggel is összeszakad, akkor is megkapom őt. Már csak azért is, hogy helyre tegyem a férfiasságomon esett csorbát, valamint… nem tudom. Valami van még ott, csak nem értem, hogy mi.
- Izéljek? – Vigyorodom el kajánul, ahogy tovább szívatom a drágát. – Kérésed számomra parancs – bököm először én is játékosan oldalba, majd szép lassan elkezdem csiklandozni őt. Én magam sem bírom ki, s nevetésben török ki. A helyiség megtelik az általunk keltett hangokkal, amik végül ismét fojtott sóhajokba és cuppogásokba fulladnak. Vadul, mégis szeretetteljesen falom ajkait, csak rövid pillanatokra eleresztve magamtól, de amint elég levegőhöz jutunk, már kapok is ismét érte. Egyszerűen nem tudok betelni vele.
- Milyen lány? – Veszek én is egy nagy levegőt, miközben játszom a tudatlant. Persze tudom, kire gondol, de na. – Oh, hogy Annára gondolsz? – Kapok fejemhez egyik kezemmel, de a másikat még mindig a derekán tartom. – Egyik jó barátom barátnője, aki féltékennyé akarta tenni a pasiját egy álrandival, én meg belementem. A vége az volt a tervnek, hogy majd Nándi szeme előtt megüt, de végül a játék eldurvult és valóban kaptam egyet a szemem alá – na ne nézz így rám, nem teljesen hazudok neki. Az tény, hogy kilencven százaléka nem igaz, s csak a nevek stimmelnek valójában. Anna igazából is létezik egy navinés lány, akinek tényleg van egy Nándi nevű pasija, aki mellesleg üldöz engem, mióta megtudta, hogy aznap találkoztam a lánnyal. Ja, meg azért is, mert szabadidőmben reszelem a lányt. Erről viszont Benettnek nem kell tudnia. Oké, gond egy szál se!
Egy pillanatra átcikázik a fejemen a gondolat, hogy kisbarátom azért ilyen jó a csókolózás művészetében, mert valakivel gyakorol. Akaratlanul is felsejlik Karola arca, a kezem pedig belemar az oldalát fedő ruhaanyagba. Kezdek kicsit vörösben látni, mígnem a párnája hivatkozik.
- Valóban? Legalább kivágtad az Edictumos képünket és azt ragasztottad a párnádra? – Suttogom bele a szavakat az ajkaiba incselkedőn, aztán már kapok is ajkaiért, hogy egy újabb menet után lassan elinduljak lefelé. Le az állkapcsán, mígnem elérkezek a nyakához, ahol először csak nyalakodni, később pedig színi és harapdálni kezdek. Ő az enyém, ezt pedig szeretném, hogy mindenki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Mondom ne! - parancsolok rá játékosan, de mindez aligha akadályozza meg őt abban, hogy a szavaimon felbuzdulva ne kezdjen önfeledt csiklandozásba. Hiába hangsúlyozom ki kapkodva a tiltószót, ujjai megtalálnak a testem érzékeny pontjain, aminek eredményeképp hangos és önfeledt nevetésben török ki. Próbálok persze visszatámadni, leszorított hónaljához férni, de tudom jól, hogy kettőnk közül sajnos ő az erősebbik fél. Nem hiába képes felkapni és az asztalhoz vinni, ebből is látszik, hogy jó helye lesz a kviddicspályán. Persze féltem őt a magasban, de annyi szent, hogy jól áll neki a szett, amit csapattagként hordania kell.
A vidám hangok lassan elhalkulnak, felváltják a halk szusszanások, ahogy egymásra nézünk, s ő hirtelen ránt ismét magához. Még az asztal is megreccsen a lendülettől, ahogy a bútorral együtt a falnak ütődünk. Nyelveink egyre gyorsuló táncba kezdenek, én titokban nyitva hagyom a szemem, hogy közben az arcát csodálhassam. Néha persze lehunyom őket, de ilyenkor is csak azt próbálom elképzelni, hogy milyennek festhetünk most kívülről. Azt hiszem valamennyi ismerősöm sokkot kapna, ha meglátná, hogy kivel kavarok éppen. Nem érdekel az a rohadt újságcikk már, amivel egy kicsit magamra vontam a figyelmet. Pletykák eddig is voltak, ezután is lesznek. Amíg titokban találkozunk, úgy érzem védve vagyok. Ő nem beszél, mert túl sokat tudok, és amúgy sem hisznek a szavainak. Ha viszont egyszer ez kiderül, akkor fogalmam sincs, hogy miként rendezzem magamban. Tejföl mégiscsak fiú... Azt hiszem ezen most nem akarok rugózni.
Visszakérdezésére megugrik bal szemöldököm, először rosszallóan nézek rá az értetlensége miatt, aztán rögvest kisimul a ránc a homlokomon, mikor a fejéhez kap és eszébe jut a jelenet. Hihetőnek hangzik, nem akarok kételkedni a szavaiban. Sokkal kényelmesebb megoldás felhagyni a kételkedéssel. Még én kezdem magam rosszul érezni, amiért felemlegettem a randiját, megakasztva a smárolásunkat.
- Jaaa, értem - simítok végig a szeme alatt, ahova a múltkor az ütést kapta, aztán nyomok rá egy gyógypuszit, amit még korábban is szerettem volna, a sebhelyek idején. Azért legalább hálás vagyok, hogy bekenhettem neki. - Ne haragudj, hülye voltam - legyintek zavartan, aztán inkább az ajkára harapok. Igaz, kicsit talán túl erősen, de majd csak szól, ha fáj neki.
- Honnan tudtad? - suttogom a szájába, miközben pimaszul elvigyorodom. Még mindig nem tanultam meg ennyire lazán viccelődni, egyszerűen csak fején találta a szöget, hiszen gyakorlatilag a matracom alatt őrzöm a kivágott cikket, amin legalább ő is látható mindenféle célra. Illetve az első írásos emlék rólam a helyi sajtóban, igaz nem az a fajta említés, amit büszkén mutogatok. Egy újabb menet után lejjebb vándorol a nyakamig, majd szenvedélyesen szívni és harapdálni kezdi azt. Felszisszenek a kényeztetésre, összezárt ajkakkal próbálok csendben maradni. Érzem, hogy szorít a helyzet odalenn, ahol összeérünk, megpróbálok hát egy hangyányit úgy helyezkedni, hogy ez rejtve maradjon előle, mert elég kellemetlen a szitu.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Végül is, igen.
Mondjuk így se gondoltam még az esetre, hogy én királynő vagyok, de van benne logika, a kislányaim meg a hercegnők, ez ilyen nagycsaládos biznisz, király meg hercegek nélkül. Tiszta feminista mozgalom. Nem tudom amúgy, hogy a lányaim fogantatási éveiben a vízben volt-e valami, vagy csak szerencsés véletlen, de az egyetlen egynemű osztályt birtoklom, és élvezem. Szörnyen élvezem.
- De most inkognitóban vagyok, szóval nem kell fenségnek szólítanod.
Kacsintok rá játékosan és vidáman, mert nagyon élvezem, hogy egy jó hangulatú beszélgetésbe csöppentem, szeretem az új ismeretségeket, meg azt, hogy tényleg nem vagyok már szomorú, próbálok mindent pozitívan látni, megkönnyebbültem az államvizsgák után, azzal, hogy van szerződésem, dolgozhatok a szakmámban, amit imádok, az iskolákban, amiket imádok. Már Nico-t se tartom kényes pontnak az életemben, hiszem, hogy ha tényleg egymásnak szánt minket a sors, akkor együtt is leszünk. Szóval most minden a türelemről szól, vissza az alapokhoz, tiszta lappal.
- Tudnak róla, olyan szinten, hogy kértem őket, a saját állomásukat készítsék el. Teljesen rájuk van bízva, csak annyit kértem, hogy vegyék figyelembem hogy hét és tizennégy év közötti gyerekeknek szóljon, és a saját tárgyukban alkossanak. A nap azonban az én felelősségem, én döntöm el, hogy ki mit csináljon, merre menjen. Nagyon izgulok miatta, remélem tetszeni fog mindenkinek.
Nem akarok nagy káoszt, vigasztalhatatlan gyerekeket, kibukó kollégákat, tényleg egy jó hangulatú bulit szeretnék, ahol vannak nyertesek meg nyertesebbek, és egyáltalán, de semennyire sincsenek vesztesek.
- Hogyhogy már nem vagy magántanuló?
Érdeklődöm, mert én se mindig voltam Bagolyköves, sőt, a gyenge mágiám miatt sokáig kérdéses volt, hogy helyem van-e a mágusvilágban, de végül, ha nem is a könnyű úton, de sikerült eljutnom oda, hogy már ne legyen megkérdőjelezhető a döntés.
- Erre nincs valami megoldás?
Mondjuk lehet, hogy szereti, bár nem úgy tűnik, de azért mélyen magunkban mind szeretünk különlegesek lenni. Viszont lehet, hogy ő inkább lenne az évszázad fogójaként, vagy balerinaként különleges, nem pedig azzal, hogy összetöpörödik. Ez sosem lehet kellemes, hirtelen eltűnni. Ilyen piciként sokkal veszélyesebb az élet így.
- Emily Dorothea Fisher.
Mivel a kézfogás nem nagyon opció, de nem is akarok bunkó lenni, kinyújtom a kezem, és mutatóujjammal finoman megsimogatom a kézfejét, ez olyan köztes megoldás, és szerintem kedves gesztus is.
- Én is Bagolyköves voltam, eridonos, és nagyon szerettem. Igazából ott is tanítok, persze kevesebbet vagyok bent, mint az előkészítőben, de jó a falak között lenni, jó hangulata van a helynek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A pánik kezd rajtam eluralkodni. Nem akarom, hogy akárki is azt gondolja, hogy a Drinóczik már lopnak is. Volt elég felhajtás a család körül, nehogy az én lopásom legyen már a következő, amibe beleköthet akárki fia, lánya. Védelmezőn szorítom magam mellett a táskámat, majd lassan érzem, ahogyan az izmaim elernyednek, és végül hagyom a szütyőmet, hadd lógjon mellettem nyugodtan. Nem, félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok zavartalan. Inkább a nemértés látszik zöldeskék szemeimben, miközben egy lépést teszek Angelica felé. Sportcipőm nyifog egyet a terem padlózatán, ahogyan esetlenül csúszik előre azon, de így már közelebb kerülök háztársam felé. Eddig fenyegetően mesélt a támadásról és arról, hogy minket veszély fenyeget, erre hirtelen abbamarad mindez, és a sisakot hibáztatja. A sisakra nézek, majd fel a lányra. A lányra, majd le a sisakra. Ezt egy ideig értetlen ábrázattal játszom felváltva, majd a felismerés csillan meg szemeimben, miközben mókásan a homlokomra csapok.
- A sisak – mutatok Angelica varázstárgyára. – Honnan szerezted? – fogalmazódik meg bennem a kérdés, miközben ismét táskámhoz nyúlok. S mivel ilyen bizalmas viszonyba kerültünk, így elárulom neki, hogy én mit is keresek itt valójában.
- Én meg bocsi, hogyha hülyén viselkedtem – kezdek bele jobb karomat vakargatva zavaromban. Közelebb lépek Angelicához, hogy suttogni tudjak neki. – Tegnap bájitaltanon automatikusan a táskámba pakoltam ezeket – nyitom ki táskámat, s mutatom meg a fiolakészletet. – Vissza kellene pakolnom a szertárba – bökök fejemmel az említett helyiség irányába. – Ne köpj be, kérlek – kérlelem őt. – Véletlen volt, vissza is hoztam – arcomra fintor ül ki. Tényleg nem volt szándékos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sehogy. nem lehet a reggel jó szerintem soha nem voltam ennyire fáradt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ez tart jelenleg életben xdd

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő