Egy szemét dög vagyok, tudom. Direkt húzom az agyát, pedig látom a vágyat megülni csodaszép zöld íriszeibe, kipirosodni édes kis arcát. Kezemet a puha bőréhez érintem, majd gyengéden végigsimítok rajta. Jóllehet csak mi ketten vagyunk az egész viskóban, mégis a szavak suttogva gördülnek le az ajkaimról, nehogy megtörjem a varázst. Azonban ő még így sem képes ellazulni. Tekintete az arcom és az ajtó között cikázik, egészen addig, míg elő nem veszem a pálcám, majd egy igével bezárom az egyetlen bejáratát a kis házikónak. Fél. Már nagyon is jól ismerem ezt az oldalát, hisz a gátlásai végett általában mindig megrekedünk. Vagy a nagy mennyiségű alkoholtól, ami sugárban ömlik ki a száján. Van ilyen. Most viszont tényleg feszeng, mégis próbálkozik. Ezt pedig értékelem, nagyon is. Mikor kezével végig simít enyémen, én reflexből fogom meg kacsóját, hogy aztán csókot lehelhessek édes kis ujjaira. A szemkontaktust szigorúan tartom, még akkor is, mikor nyelvem az ujjbegyeivel kezd el játszadozni. Érzem, ahogy teste egyre forróbb lesz érintéseim alatt, a verdeső szívritmusát… Én többet akarok. Ennél sokkalta többet. Viszont mégis kivárok, szemeim az ármánytól és a huncutságtól csillognak, amikor Benett elmosolyodik. Mint aki jól végezte dolgát nézem, ahogy átkarolja derekam. Széles mosolyra húzom szám, még elismerően hümmögök is, mikor pedig csókolgatni kezdi arcom… nos, akkor a kis Theon is életre kel. Ahogy szája a bőrömhöz ér, úgy kezd el sötétedni a vágytól íriszem, mígnem mikor számhoz ér, már alig látszik kék szín a szememben, annyira kitágul pupillám. Ám még mindig nem engedek neki, ravaszul megkeresem az ő tekintetét, majd, mint valami kéjenc, végignyalok az ő száján.
- Szerinted? – Suttogok bele puszijába, ám nem várom meg a válaszát, rögtön meg is csókolom. Az aktus mély, szenvedéllyel teli, nem olyan esetlen, mint a kísértetházban volt. Nem, ebben benne van minden; vágy, izgalom, félelem az újtól és valahol, talán csak az agyam apró kis szegletében is, de jelen van a törődés. Nem válok el tőle akkor sem, mikor egyik lábát a derekamhoz téve fogok rá, mígnem kénytelen lesz a másikkal is átkarolni engem, én meg a feneke alatt összekulcsolom kezeimet. Nem vagyok egy izomkolosszus, sőt, kviddicsben kifejezetten béna vagyok, most mégis úgy egyensúlyozok a fiúval, mintha nemrég nyertem volna meg az olimpiát súlyemelésben. Végül addig hátrálok vele, míg egy itt nem felejtett asztalhoz érünk, ahova leteszem, majd elválok tőle.
- Nem is tudod, milyen rég óta vágytam arra, hogy kettesben legyünk – lehelem, homlokom az övéhez érintem.
- Szerinted? – Suttogok bele puszijába, ám nem várom meg a válaszát, rögtön meg is csókolom. Az aktus mély, szenvedéllyel teli, nem olyan esetlen, mint a kísértetházban volt. Nem, ebben benne van minden; vágy, izgalom, félelem az újtól és valahol, talán csak az agyam apró kis szegletében is, de jelen van a törődés. Nem válok el tőle akkor sem, mikor egyik lábát a derekamhoz téve fogok rá, mígnem kénytelen lesz a másikkal is átkarolni engem, én meg a feneke alatt összekulcsolom kezeimet. Nem vagyok egy izomkolosszus, sőt, kviddicsben kifejezetten béna vagyok, most mégis úgy egyensúlyozok a fiúval, mintha nemrég nyertem volna meg az olimpiát súlyemelésben. Végül addig hátrálok vele, míg egy itt nem felejtett asztalhoz érünk, ahova leteszem, majd elválok tőle.
- Nem is tudod, milyen rég óta vágytam arra, hogy kettesben legyünk – lehelem, homlokom az övéhez érintem.