Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

LAU
egy asztalnál az ablak mellett késő-késő délután | #wowthanksGIF



- Azta - véleményezem az italkölteményt, amit kihoz nekem a hozzám libbenő pincérlány. Megköszönöm neki, nézegetve, birizgálva a macikat a szívószállal, miután magamra maradtam. Beleszürcsölök. Pompás. Tovább bolygatom a kis gumilényeket és az egyik brummogni kezd. Dúdolva. Brummolni. Felemelem a poharat és felé fordítom a fülemet. Ez a First Noel. Mosolyogva tanulmányozom aztán az ital alját, melyiküktől szól a dalt, de nem bírok rájönni. Mindegy, annyira nem is fontos. Kicsit körbenézek, vajon mennyire hangos, máshoz eljut-e, ám senki nem néz felém annyira, szóval szerintem nem. Mármint barátnőm egyik kollegája igen, ám kétlem, hogy ő azért, mert odahallatszódna. Ahhot messze van.
Lau már megy is az újonnan érkezettekhez: egy idős pár meg két kisgyerek, valószínűleg az unokáik. Kikérik az innivalókat, aztán egy néhány perc elteltével már keresi a nagypapa a felszolgáló tekintetét és lágyan int, hogy már tudják, mit szeretnének. Felsorolják szépen a kívánságaikat, és mikor barátnőm suhanna is tova, továbbítani őket, a bácsi a karja után nyúl, gyengéd határozottsággal megragadva.
- Ó, bocsánat, kedves, egy pillanat, azt elfelejtettem megkérdezni, hogy... - áll neki érdeklődni az egyik pizza feltétjéről, szabad keze mutatóujját a menü passzoló során vezetve végig, közel hajolva, hogy olvasó szemüvegén át rendesen kivegye a betűket. Éppen ajkaimat nyalogatom egy korty után, követve egyik háztársunk útját az utcán, majd a szőkeség és vendégei felé tekintek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mindig is szerettem a lánnyal diskurálni, hiszen remek tanácsokat tudott adni, sokszor pedig megnyugtatott a válasza. Reméltem, hogy jelen helyzetben nem értett félre, mikor kijelentettem neki, hogy bizony megváltoztam valamilyen szinten. Ezt a változást főként magamnak köszönhettem, úgy, hogy a fiú csak részben volt rám ilyen hatással. Sosem kérte, hogy őmiatta változzak meg, sőt, szerintem pont azért tetszettem neki, amilyen voltam, de valahogy ő hozta azt ki belőlem, hogy némileg tapintatosabb és visszafogottabb legyek. Persze ez is helyzetfüggő volt, mert bizonyos történések, témák terén nem tudtam visszafogni magam.
- Nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e már. Annak örülök, hogy te is így gondolkozol, ugyanis a kor nem számít - feleltem neki mosolyogva. Örültem, hogy ebben egyet értünk, hiszen ez fontos szempont volt a párkapcsolatok terén.
- Az nem baj, hiszen olyan így kívülről nézve, mintha egykorúak lennétek, meg egyébként sem számít a korkülönbség szerintem. Amúgy nagyon szép, összeillő pár vagytok - sandítottam rá nagy mosollyal az arcomon. Mindig is cuki párnak tartottam őket, nagyon összeilletek, és remekül kiegészítették egymást.
Közben Lautól egy valag kérdést kaptam, melyre nagyon is szívesen válaszoltam. Érthető volt részéről, hogy kíváncsi volt, hogy történt az egész, mit érzek iránta, hiszen fordított esetben én is kíváncsi lettem volna rá, hogy ő hogyan viszonyul a párjához.
- Épp a fecsegő dámák folyosóján őrjáratoztam, mikor megjelent a házvezetőjét keresve. Szóba elegyedtünk, aztán képzeld, csak úgy megcsókolt. Igaz, nem mélyítette el a csókot, de akkor is csodás volt az egész. Aztán folytattunk a dumcsizást, és újra megcsókolt. Aztán folytattuk a beszélgetést, majd tovább állt, hogy megkeresse a célszemélyt. Később írtam neki egy levelet, hogy van-e kedve csónakázni, aztán eljött. Beszélgettünk, néztük a csillagos eget, megbeszéltük, hogy lesz még folytatás - meséltem a lánynak jókedvűen.
- A srác nagyon helyes egyébként és a stílusa is lehengerlő. Teljesen magával ragadott - meséltem nagy beleéléssel a lánynak. Nagyon oda és vissza voltam érte, ez pedig bizonyára a hangsúlyomon is érződött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

műszak végén, hétköznap kora este | o
 

Szerencsére a karácsonyi kornyikálás nem annyira hangos, hogy másokat zavarjon, meg ugye tompítja a folyadék is a hangzást. Bevallom őszintén remekül el szoktunk szórakozni azzal, hogy műszak végén, vagy éppen elején zacskóba bújtatott kézzel összenyomkodjuk a gumimacikat, hogy melyik ad ki hangot és melyik nem. Ezt amúgy is meg kell tennünk, ugyanis minden italba csak egy ilyen mackó kerül. Szóval külön szoktuk válogatni, és az már feltűnt, hogy amik brummognak azok vagy pirosak vagy zöldek. A többi szín sose ad ki semmilyen hangot. Lehet, hogy majd megbeszélem a főnökkel, hogy vehessek egy kisebb adagnyi mackót, a legközelebbi ottalvóson tök jó lenne ezekkel szórakozni, meg amúgy is. Na, majd akkor gondolkozom ezen is, meg azon, hogyan osztassam be magam az ünnepek táján. Mert ugye erről kellene elmélkednem.
Az idős úr tereli el a figyelmemet a gondolataimról, elég hamar sikerült eldönteniük, hogy mit szeretnének enni, még éppen, hogy csak nekiálltam továbbítani az italrendelésüket, de már mehetek is vissza. Mondjuk mintha ezek az idősek mindig gyorsabban döntenének, mint a fiatalok. Valószínűleg mert ők már aztán bőven kitapasztalták, hogy mit szeretnek meg mit nem, és nincs állandóan újdonság a palettán. Na mindegy is, mosolyogva bólintok, miután elmondja, hogy mit szeretnének és már fordulnék is el, hogy visszamenjek a pulthoz. Fejembe újra előjön közben a beosztás kérdése – nem valami bonyolult megjegyezni, hogy lesz két pp meg egy fk - , ami nem éppen szerencsés. Eleve a vendégekre kéne figyelnem, de hát már a műszak vége felé is járok, na mindegy.
A lényeg, hogy nem veszem észre, hogy nyúl felém a bácsi. Vagyis utánam, hiszen meg is ragad. Hirtelen kapok levegő után, és kiürül a fejem teljesen. Nem hallom meg a szavait. Annyit érzékelek, hogy fog. Arcomon a mosoly az valahogy megmerevedik, majd lassan el is tűnik, szemeim kikerekednek és próbálok rendesen lélegezni. És persze, hogy nem jutnak eszembe a szokásos enyhítő dolgok, amiken egész eddig dolgoztam.
~ Bácsi, kérem, tessék elengedni! ~ nyüszítem a fejemben, de megszólalni persze képtelen vagyok. Sőt, kezdek le is sápadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Fontos kérdés ám, hogy az ember aludjon, megkockáztatva azt, hogy mégis kiabálva kel, vagy menjen inkább inni, mert azzal tényleg eléri a teljes agykiürülést ahhoz, hogy simán álomtalan álomba zuhanjon. Valamiért a második felé húzok inkább, hiszen az a biztosabb, mint mindig, amikor ilyen döntés elé kerülök. Bassza meg, lehet csak simán áthívom az egyik csajt, szexelek egy jót, iszok pár pohárkával, végül ledőlök a picsába aludni vagy így vagy úgy. Mert az álmok jövetele előtt átlagosan van pár nyugodt órám, szóval... oké. Akkor ez eldöntetett. Mélyet szívok szivarkámból, hogy nagy rössel elinduljak, de ahogy leérek a lépcsőn az előbbi csajt elkapó kis srác előttem áll kihúzott háttal és néz fel rám. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, kicsit szkeptikusan és összeszűkült szemekkel tekintek le a kemény 120 centis emberkezdeményezésre.
- Ombozi Zlatan - biccentek egyet ajkaim közé helyezett szivarkámmal. - Az a kérdésektől függ - vonom meg vállaimat. Nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogyha olyat kérdez, amit nem adhatok ki vagy egyszerűen nincs hozzá köze, akkor ez a beszélgetés nagyon rövid lesz. Mondjuk nemigen tudom összerakni, hogy egy kilenc, maximum tíz éves forma kisfiú miért sasszézik el egészen a hivatalig, hogy kérdéseket tegyen fel az ott dolgozóknak, de... szóval én már nagyon sok furcsa dolgot láttam és tapasztaltam ahhoz, hogy ezen már meg se lepődjek. Ha ez érdekli, akkor csinálja ezt, csak engem ne tartson fel túl sokáig, mert végre elhatározásra jutottam. Pár kérdés, és itt sem vagyok, nem kell nekem a mai napra még egy felesleges kör. Volt belőle mára elég, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Julianne

Kissé szokatlan számára ez a helyzet. Mit kissé? Rohadtul. Még csak néhány napja az övé a hely, s talán most kezd tudatosulni benne, hogy nem is volt olyan, hű de jó ötlet a tulajdonosává válni. Pedig az elképzelés nem volt annyira rossz. Ki ne tudna egy pizzéria élére állni? Hiszen mi más dolga lehet a főnöknek, minthogy egész álló nap egyen és egyen? Barnabás is nagyjából ebben a hitben élt, amikor belevágott. Aztán a napok előrehaladtával rá kellett ébrednie, hogy mégse csak a zabálás itt a lényeg, hanem bizony néha komolyan helyzetekben is oda kell tenni magad.
A pizza készítést nem vállalta be, tekintettel arra, hogy a világ még nem lépett be abba az évszázadba, ahol fel lennének készülve az ő csodálatos gasztronómiai tehetségére. Szóval helyzetet mér fel, meg ügyeket intéz.
Most is csak azért van bent, mert az árukészlettel bíbelődik, amíg nincs egy helyettese kénytelen ezt a gány melót egyedül csinálni, s már most rohadtul utálja.
Így most is hátul van és éppen papírokat rendez, illetve szelektál, mikor megüti fülét, hogy odakint valami történt. Szeretné figyelmen kívül hagyni, mint általában szokta az ilyen helyzeteket, de egy röpke pillanat után eszébe jut, hogy mégiscsak ő a tulaj, csak illene megnézni mi a fennforgás oka.
Mire kiér a balesetet okozó kollegina, aki mit ad isten éppen az, aki ma lett féléve, könnyeit próbálja elrejteni, ezért elslisszan Bánki mellett hátra. A férfi meg tök értetlenül néz a pórul járt vendég felé.
- Ne haragudjon, tudok segíteni valamiben? - a lehető leghiggadtabban teszi fel a kérdést, miközben tesz egy lépést a nő felé. Látja mi történt, de nem ostoba annyira - már -, hogy elkezdje a nőt tapogatva felitatni róla a kávét. Hogy is ne. Aztán még a végén az is elterjed róla, hogy mostanában micsoda perverz lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

LAU
egy asztalnál az ablak mellett késő-késő délután | #ohnononoGIF



Már ahogy odanézek, furcsa valami. Meg nem mondanám, mi. Az idős varázsló nyilván elfelejtett valamit, ezért állította meg még a lányt. Igen, nagyon böngészi a menüt. De... várjunk csak... Mi van Lauval? A profilját látom csak, de ahogy néz, az egész tartása... Mi baj van? Rögtön összeszökik szemöldököm és közvetlenül ezután ráébredek: a férfi fogja őt. Fogja a karját. Szerencsére mindez durva gyorsan végigfut bennem és már pattanok is fel helyemről, sietve szedve lépteimet feléjük, meglepően hamar odaérve ahhoz képest, milyen messze voltam.
- Uram, engedje el őt, kérem - közlöm azonnal, amint elég közel vagyok és kezem a nagypapa ráncos, hűs kezére teszem, ami barátnőm alkarjába kapaszkodik. Szavaim nem vádlóak, nem dühösek. Nyugodtak, komolyak és kérőek, ahogyan tekintetem is. A bácsi felkapja rám pillantását, rögtön visszaveszi kezét és Lau arcára néz, melyen csak most látja meg a... hát azt, hogy baj van. Ijedelemnek nem igazán nevezhető. Ez túl mély ijedelem ahhoz, hogy kiüljön rá. Inkább ledermedés.
- Bocsánat, én nem... - szabadkozik, lekapott szemüvegét morzsolgatva.
- Nincsen semmi baj - rázom meg a fejem, finoman elmosolyodva, biztosítva afelől, hogy nem tehet róla. Hiszen nem tudhatta. Az egész kis asztaltársaság nagy szemekkel, ki értetlenül, ki sajnálva pislog ránk, főleg barátnőmre, akinek megsimogatom a vállát és tekintét keresem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kellemetlenségek sora akkor indult, mikor elvállalta a gazdasági igazgató posztot. Azt mondták, jó lesz, azt mondták, nem bánja meg. Most azonban, nem kevéssé kimerülten, éhesen és rohanva, amikor hátrébb lép, hogy megszemlélje a teljes menüt, valaki egyszerűen nekimegy. Ez alapvetően semmi problémát nem okoz, hiszen elnézést kérnek, majd minden folyik tovább a megszokott medrében, csak hogyha a képletbe belehelyezünk egy forró kávét, akkor hirtelen minden felborul.
Jules, szokásától eltérően nem ripakodik rá a felszolgáló lányra, ellenben stílusa és flegmán odavakkantott szavai kellően hatásosak ahhoz, hogy az újonc szemei könnybe lábadjanak. A nő szíve szerint megrázná az alkalmazottat, hogy ugyan térjen már magához és ahelyett, hogy itt bőg, talán oldja meg a kialakult helyzetet. Mielőtt azonban szóra nyithatná száját, egy férfi jelenik meg, míg beosztottja úgy suhan el a tett színhelyéről, mintha sohasem járt volna ott. Bocsánatot kérni meg majd én fogok holnap. Az elhangzó kérdésre felhorkant és keresztbe fonja karjait maga előtt, láthatóan a balhé még csak most kezdődik.
- Igen, jó lenne a kisasszony számára egy szemüveg, mivel nyilvánvalóan az orráig sem lát - hozzáteszem, Jules kivételesen tényleg ártatlan. A hátralépést senki se úgy képzelje el, hogy beállt az út közepére, tulajdonképpen a háta mögött még egy komplett hip-hop csoport is ki tudna bontakozni, ha igazán akarna. Miközben előhalássza pálcáját és bosszúsan eltünteti a foltot, egyre jobban megy fel benne a pumpa. - Ami pedig a kedves hölgy kiszolgálását illeti, illenék megtanulnia elnézést kérni. Higgye el, jobban jár, ha Ön segédkezik neki ebben, mintha én - negédes, ámde gúnyos mosolya egyenesen Bánki velejéig hatolhat, ha nem kellően immúnis a női nem támadó és lekezelő modorára. Merthogy Morticia ennél kedvesebb már nem lesz, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

műszak végén, hétköznap kora este | o
 

Mellkasom szaporán emelkedik és süllyed, még is olyan, mintha nem kapnék levegőt. Szédülni kezdek, és elhomályosodik minden. Semmit nem látok, csak az egyre jobban zakatoló szívverésemet érzékelem, és tudom, hogy ez most pánik a javából. Ez most olyan, hogy ha nem enged el akkor el fogok ájulni az oxigénhiánytól, és attól hogy nem talál jobb utat az agyam. Csak így tud megvédeni ettől az állapottól.
Fogalmam sincs, hogy mi zajlik körülöttem, monoton zúgást hallok, amitől borzasztóan fáj a fülem és mindenem. Egyetlen dolgot érzékelek csak: a veszélyt. Hogy még mindig határozottan és erősen tartanak, hogy nincs lehetőségem menekülni. Kihagy párszor a légzésem, de már észre sem veszem az égető oxigénhiányt. Olyannak tűnhetek, mintha nem is tudom, sóbálványátkot szórtak volna rám. Csak éppen nem stimmel a dolog, mert nem vagyok teljesen mozdulatlan. Szemhéjam meg-megrebben néha, és hamarosan az ájulás küszöbén reszketni is fogok. De akkor már késő. Jézusom, már most késő.
Se nem látom, se nem hallom a megmentőmet, sőt azt sem, hogy lekerül rólam a kéz, ami fogva tartott. Semmiféle változás nem észlelhető rajtam, leszámítva, hogy mostanra már falfehér vagyok. Az egyre inkább engem körülölelő semmibe egy új érzés érkezik. Ismét hozzám érnek, de ez nem ront a helyzeten. Ez nem rossz. Egyáltalán. Ismerem ezt az érintést. Minden porcikám tudja, hogy Thomas az, de képtelen vagyok megmozdulni vagy akár úgy egyáltalán látni bármit is. Csupán annyira futja tőlem, hogy megrebben a szemhéjam, sípolva kapok levegő után, majd hirtelen túl gyorsan, túl kapkodva próbálom megtelíteni a tüdőmet. Már ez is valami, ez is haladás.
~ Ne engedj el, ne menj el! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

LAU
egy random asztalnál késő-késő délután | #imherewithyouGIF


Eszem ágában sincsen sehova sem menni.
Feldúl az, ahogyan látom őt, viszont ilyenkor képtelen vagyok magammal foglalkozni. Rá figyelek egyedül, semmi és senki másra. Olyannak tetszik, mint aki akármelyik pillanatban összeeshet. Nyugtatóan simogatom őt, ám tekintetét hiába kutatom, nem akad össze az enyémmel. Alig van eszméleténél.
- Gyere - kérem lágyan és vonom őt magammal. Nem messze, éppen csak a családdal szomszédos, üres asztalhoz. Utánunk is pislognak kicsit, aggódón.
Lenyomom a székre és odahúzom közel a másikat magamnak. Leülök, térdem combjai közt, jobbom kezét fogja meg, balom arcára simítom. Vajon... hoznom kéne neki valamit? De nem akarom itt hagyni. Szerencsére a fiatal kolléganője észreveszi, hogy valami nem stimmel és odalép érdeklődni, mi a helyzet és tud-e segíteni.
- Rosszul lett kicsit. Tudnál neki hozni egy pohár vizet esetleg? - kérem meg rá, ő pedig már el is illan érte, közben kitérve a vendégekhez is, nyugtatva őket mind Lau állapota felől, mind pedig megígéri, mindjárt intézi a rendelésüket, ám ők kérik, hogy először törődjön nyugodtan a másik pincérhölggyel, ők nem sietnek sehova. Visszakapom tekintetem barátnőmre és simogatom tovább, szelíden mosolyogva rá. - Minden rendben - susogom neki közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nagyon szomorúak a tények, amiket én és Timtim is ismerünk. Igazság szerint az, hogy a föld jobb hely legyen, egyáltalán nem ott kezdődik, hogy üldözzük a magukat jól érző embereket. Mert bizony rengeteg észosztást kapunk, én annak idején a családomtól is megkaptam mennyire rossz úton vagyok. Majd az utcán kötök ki begyógyszerezve, meg még isten tudja milyen csúnya dolgok után. Abban igazuk volt, hogy a kezdő munkahelyeimen nem bántak velem hercegnőként, és néha voltak erőszakosabb emberek is, akik próbálkoztak akár sikeresen, akár nem dolgokkal. De itt vagyok, élek, van egy lakás, amiben jól megvagyok, van melóm és jövőelképzelésem. Meg még pénzem is, tök meglepő. Ellenben szegény manókkal.
- Ha nem is rögtön, de későbbre szerintem ez egy nagyon jó elképzelés - mosolyogtam is rá a németre, ahogy egy kisebb, még nekem se gondot okozó súlyban lévő fát felemeltem és felegyenesedve néztem körbe. Megvártam, még döntésre jut ezeket illetően, csak utána segítettem neki a megfelelő elhelyezésbe. Hiszen minden fa megérdemli a második esélyt. Kicsit kételkedtem ugyan abban, ha törzzsel lefelé beülteti, annak nagy haszna lesz, de nem én akartam összetörni a pozitív elképzeléseit. Erre van annyi rossz ember a világban.
- Igen, és keresem! Pár helyen érdeklődtem is, vannak címek, ahova elmehetnénk körülnézni - mondtam végül, de egyelőre nem tértem ki erre bővebben, a tavasz pont jó lesz megtalálni a tökéleteset.
Lassan húztam, amennyi ment a többihez a vadőrlak mögé, és csak figyeltem, ahogy Timtim az elemével, az akaratával vagy éppen a puszta kezével de éppen létrehoz egy karácsonyfa temetőt. Még ha új életnek is szánja így vagy úgy, de azért nagyon édes tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Azt nagyjából sikerült megtudnom a fiútól, hogy valószínűleg már beesteledhetett, mielőtt azonban folytattuk volna a csevegést, hirtelen lett sötét a könyvtárban, mely nem csak engem, de úgy tűnt, hogy a srácot is váratlanul érintette. Közben azért csak feltápászkodtam, hogy még se ücsörögjek tovább a földön, s miután a pálcámmal megvilágítottam a teret, már nem is volt annyira parás a helyzet.
- Bezártak? Az nem lehet, a könyvtáros szinte mindig itt van...hacsak, lehet hogy ki kellett szaladnia a mosdóba, és azért zárta ránk. Vagy lehet, hogy még sem vette észre az ittlétünket? - Ez azért különös volt, mert a könyvtárosok alapvetően odafigyeltek a rendre, s mindig körbenéztek, mielőtt bezártak volna, de ki tudja, hogy ezúttal mi jöhetett közbe. Bármi megtörténhet, ezen már kár lett volna agyalnunk, sokkal inkább az érdekelt, hogy majd hogyan jutunk ki innen.
- Nem, még nem történt velem itt ilyen, de nyugodjunk meg. Biztos visszajön és kinyitja, vagy...vagy talán mi is ki tudjuk nyitni - gondolkodtam, csak épp az nem jutott az eszembe, hogy kulcs nélkül mégis mihez kezdhetnénk.
- Szia Gábor, el is felejtkeztem bemutatkozni, én meg Karola, örvendek! Nem tűnsz ismerősnek, új vagy? - némi fáziskéséssel jutottam el addig, hogy bemutatkozzam, az ismeretlen srácnak, akit egyelőre csak a pálcám segítségével tudtam megvilágítani. Nem tűnt ijesztőnek, így kezet is fogtam Gáborral.
- Esetleg megnézhetnénk, hogy ki tudunk-e menni a főbejáraton. Nézzük meg, ha az még sem nyílik, akkor nem is tudom...olvashatunk reggelig - jegyeztem meg nevetve.
- Amúgy..ciki, de azt hiszem, hogy elaludtam - vallottam be, mert mintha erre kérdezett volna rá, mielőtt elment az áram.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

műszak végén, hétköznap kora este | o
 

Igyekszem a simogatásra koncentrálni, egyrészt amiatt, mert biztonságot sugall teljes mértékben. Hogy már nem vagyok veszélyben. Másrészt pedig amiatt, mert ez egy szabályosnak tűnő ritmus. Tehát pont olyan, ami nekem jelenleg nem megy. Erre figyelek hát, már amennyire tudok figyelni, hátha sikerül a szervezetemnek alkalmazkodni hozzá. A légzésemnek, vagy a szívverésemnek, mindegy. Valamelyik tegye meg.
Mintha víz alól jönne a hang, aminek az értelmét nem fogom fel, ám azt már igen, hogy mozdulnom kell. Követem, anélkül, hogy felfognám hogy mi is történik. Csak megyek, ahova irányít, leülök, amikor azt a jelzést kapja a testem. A helyváltoztatástól viszont szédülni kezdek, így lassan lecsukódik a szemem. Végre, egy kis megnyugvás, már borzasztóan fájt, hogy kikerekedett szemmel meredtem a semmibe. Egy pillanatra megrezzenek, amikor hozzám ér, megkönnyebbülésemben. Kezd lassan megtelni a világ hangokkal, illatokkal. Nyilván látni is több mindent látnék már, de egyelőre csukva tartom még a szememet.
Valaki jön, valaki mond valamit, Thomas is mond valamit, nekem pedig mozdul a balom, amit a kezében tart, ujjaim felülről átfogják a csuklóját, erősen szorítva azt. Finoman megmozgatom a hüvelykujjamat, amíg meg nem érzem rendesen a pulzusát. Szaggatottan szívom be a levegőt, majd a továbbiakban mélyeket lélegzek, egyfajta ütemhez igazodva, aminek ritmusát az ő szívverése határozza meg. Ha képes lennék számolni, akkor azt is meg tudnám mondani, hogy meddig tart a belégzés és meddig a kilégzés.  Ahogy erre figyelek szépen fokozatosan kezd visszatérni a szín belém, csökken a szúró fájdalom, tisztul ki a köd.
~ Tudom ~ akarnám mondani, de hiába is próbálkoznék vele. Kinyitom a szememet, tekintetem még zavaros, ám a lényeget azt tisztán látom. Őt. Csak nézek a barnáiba, és próbálok minél előbb megnyugodni. Még nem fogom fel, hogy talán a fél pizzériázó most azt lesi, hogy ez meg mégis mi volt. Még csak Ő van, Ő aki gondoskodik arról, hogy ne omoljon össze a világ körülöttem, hogy ne szippantson be a semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Davidet? - Egy kicsit összeráncoltam a homlokomat, mert elsőre nem ugrott be, hogy kiről is beszél, aztán eszembe jutott az, hogy van egy fiútesója, akit így hívnak, így azt követően máris összekötöttem a szálakat. - Ja, a tesódat - mosolyogtam. - Nagy kár, pedig hasznát vennénk - jegyeztem meg nevetve, s kicsit meg is lepett, hogy nemet mondott erre az izgalmas kalandra.
- Ez most komoly? - eléggé meglepett a sztori, amit Lena a szellemekről mesélt, bele is pillantottam a batyumba, majd vissza a lányra, mert nem szívesen szórtam volna szanaszét a pogácsákat holmi szellemeknek, akik talán nem is tudnák megenni ezt a finomságot.
- Hát nem is tudom, inkább tartsuk meg magunknak. Engem amúgy is jobban érdekelne, ha kincset találnánk, mint hogy szellemmel fussunk össze - kuncogtam el magam, s fel is lelkesedtem, hisz hallottam már történeteket erről a temetőről.
- Igen! Lehet, hogy azt is találunk, de én már egy régi könyvnek is nagyon örülnék! - újra felcsillantak a szemeim, le sem tagadhattam volna levitás létemet. Lenával el is indultunk, hogy kincseket találjunk, de rögvest felfigyeltünk egy szellemre. Döbbenten láttam meg a férfialakot, s miután összenéztem a lánnyal, tudtam jól, hogy ezt nem fantáziálhatom.
- Nem az? - Míg először azt hittük, hogy illúzió, Lena varázslatának hála gyorsan kiderült, hogy nem az. Ez viszont nem vigasztalt, sőt még inkább rám hozta a frászt, s kezdtem sokkal jobban félni, mint amikor megérkeztem.
- Nem is tudom Lena...elég ijesztő - vallottam be, ahogy tovább indultunk a kripta felé.
- Szendvics az nincs, csak pogácsa...de szerintem ne adjunk neki. Lehet, hogy zavarjuk őt - elbizonytalanodtam, már kevésbé éreztem úgy, hogy itt kellene bolyonganunk.
- Próbáld megkínálni te - én nem szívesen akartam kommunikálni a szellemmel, aki nagyon ki akart terelni minket a temetőből, ezért egy pogácsát belenyomtam Lena kezébe, hogy inkább ő alkudozzon.
- Tessék, próbáld meg te. - Ahogy ezt kimondtam, a kripta irányából is furcsa neszezés törte meg a csöndet. Nagyon ijesztő volt, s kezdtem rosszul érezni magam a temetőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

LAU
egy random asztalnál késő-késő délután | #imherewithyouGIF


Nézelődnek felénk jópáran, ám ahogy látják, hogy leültünk és hogy én gondoskodom a pincérlányról, egyre ritkulnak az erre tekintéseik. Figyelem barátnőm falfehér arcát, ahogy lehunyt szemmel üldögél. Odakapom kicsit pillantásomat csuklómra nyomódó ujjaira, aztán elmosolyodom, mikor ügyesen lélegezni kezd. Szinte csinálom vele én is, bár én csak orromon át és visszafogottabban, nem tudva róla, hogy saját szívverésemet követem rajta keresztül. Saját szívverém, aminek különben baromi fura most az üteme, de ez most mellékes.
Jobban elmosolyodom, mikor kinyitja szemét. Látom rajta, hogy kábult még. Nem baj, idő kell ehhez. Addig maradok így vele, ameddig csak szkséges. Érkezik közben vissza a másik felszolgáló. Odaadja a vizet, megköszönöm neki, méregeti picit Laut, aztán már ott sincs. Törődik a vendégekkel.
- Igyál kicsit - engedem el őt, hogy egyik kezemmel a poharat a fogjam, a másikkal pedig a szívószálat a szájához illesszem. Mikor bekapta, felszabadult jobbommal karjára simítok, aztán mikor megvan a pár korttyal, félreteszem az innivalót az asztalra, visszafordulva ismét hozzá, kezeimbe fogva kezeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

műszak végén, hétköznap kora este | o
 

Az a baromi fura ütem az enyémhez képest teljesen normális, követendő. De csillapodik szépen lassan az enyém is, vagy legalábbis nem hagy már ki annyira. Hamarosan a szememet is ki tudom nyitni, bár beletelik némi időbe mire eljut a tudatomig például a mosolya. Ez is alátámasztja a szavait, minden rendben van.
Oké, még sincs rendben, elenged. Miért enged el? Átsuhan a tekintetemen a kétségbeesés, elvétem a légzés ütemét is, és olyan sebességgel nyúlok az övé után, mint valami csiga. Ami hátrafelé halad, pedig előre akar. Szóval mire akár feltűnhetne, hogy én amúgy a keze után kapok ám, már kerül is a szívószál a számhoz. Ezzel egy időben jön a felismerés, hogy mit mondott. Igyak. Oh, oké, akkor ezért engedett el, jól van.
Okoz némi nehézséget, mire ráveszem a zsibbadt agyamat a műveletre, de hamarosan már aprókat kortyolok. Biztos, ami biztos alapon. Nem is bánom különösebben, hogy eltűnik a látóteremből a pohár, sőt, tulajdonképpen örülök is, hiszen így a kezei az enyémekre kerülnek. Aprót rándul a szám sarka, mosolyra szeretne húzódni, de fárasztó ez a mozdulat. Márpedig azt a kevés kis energiát, amit eddig sikerült összekaparnom nem erre szeretném elhasználni.
- Köszönöm – lehellem alig hallhatóan. Nem csupán a vizet, mindent. Hogy felbukkant a semmiből – nekem legalábbis úgy tűnt -, hogy valahogy megszüntette a pánikot kiváltó okot, hogy itt van és gondoskodik rólam, hogy segít megnyugodni. Valahogy a kollegákkal is elrendezhette a dolgot, hiszen most már kezd bevillanni, hogy járt erre a kolleganőm, a víz is nyilván tőle van. És ahogy lassan visszaáll minden a normálisba, már eszembe jut több kellemetlen dolog. A vendég például, biztos a frász törte ki, hogy a munkahelyem kellős közepén sikerült pánikrohamot kapnom. Amit már nagyon régen nem tettem, el tudtam kerülni. És legfőképpen az, hogy Thomasnak ezt úgy végig kellett néznie. Szomorkásan, sajnálkozón nézek hát rá, majd picit lehorgasztom a fejemet egy nagy sóhaj kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Persze, meg a svédasztal nekik csak egy salátabár és a Milka tehénből a Boci meg bociból van, ami nem is ugyan az - forgattam is meg a szemem teljes lenézéssel a hangomban. az emberek néha nagyon buták is tudnak lenni, nem csak egészen elképesztően egyszerűek. A furcsaságnak szerintem vannak mértékei, én is bizonyosan sokszor megütöm ezt, de van olyan, hogy bőven rám tudnak licitálni. Igazából, ha meg kéne számolnom, hány alkalom volt, mikor bárki normálisnak könyvelt el engem, vajmi kevés akadna. De mit számít ez? A kacsák sem mind rosszak, tim is tudja.
- Buksi is, T-rex is és minden értékünk biztonságban van, mert jól bezártam az ajtót - biztosítottam róla Timtimet, hogy nem kell pánikolni. Igazság szerint értem mi lehetne gond, de úgy vélem, hogy elhárítottam anélkül, hogy zsebben kéne hordani az életünk. Mert ha őszinték akarunk lenni, a lakásban ott van minden, ami nekünk a nagybetűs Életet jelenti.
- A botanika nagyon jól hangzik. Minden növényed nagyon hálásnak látszik, Buksi is hogy megnőtt! Szerintem másnál nem lenne ilyen jól meg - mosolyodtam is el lelkesen dicsérve, hogy aztán csak elnevessem magam a buszra szállva. Nem hittem, hogy tényleg elhappolná bárki. Ilyen helyekre azért ennyire nem nagy a verseny, vagy szerettem volna ezt elhinni.
- Túl, mindenki rendben van, na gyere nagyfiú, hozd a kis szépséget is és induljunk neki - mutattam Twixre, aztán a kezem nyújtottam felé és körül is néztem merre lesz az arra. - A harmadik, fehér épület a fekete ajtóval lesz az. Elvileg a hatos szám alatt - néztem fel vannak-e számjelzések, még Tim is mellém került.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #walkingintheparkGIF



Nem igazán tudok többet annál, mint hogy Mártonnak barátnője volt. Csak olykor osztott meg egy-egy részletet arról, hogy mikor találkoznak, mit csinálnak. Érdeklődve és örömmel hallgattam, viszont nem kérdezgettem. Ennek számtalan oka volt és van, amik azonban pont azért nincsenek napvilágon, mert soha szóba se kerültek igazán. Minden esetre most türelmesen várom, mire akar a srác kilyukadni.
- Hát... egy-egy hétvégén nála alszom. Mármint szombatokon. Aztán tőle megyek templomba másnap reggel - felelem meg a kérdést boldogan, arcomon a rám jellemző, szokásosan barátságos kifejezéssel. Semmi pajkos csillogás a szememben, semmi cinkos kis hozzáfűzés. Mert nem értem azt, amire utal. Bár ha érteném sem igazán kapna tőlem ilyeneket. Mindent összevetve szegénynek mégsem igazán adok választ arra, ami ténylegesen érdekelné. Valószínűleg csak akkor adnék, ha teljesen egyértelműen fogalmazna. Tudhajta, hogy én igazából csak abból szoktam érteni. Ez esetben meg aztán főleg.
Felhagyok oldalazva menésemmel, visszafordulok rendesbe, miközben kiderül, hogy egy ideig még ez a hely lesz a második otthona. Visszanézek az épületre, a minket szemmel tartó ápolókra, majd ismét sétatársamra.
- Akkor jövök majd hozzád nyáron is - jelentem be rögtön. - Hú... nagyon várom már, hogy visszagyere a suliba - sóhajtom jólesően. Már a gondolattól is odáig vagyok, hogy megint naponta lássam.
- Ó - mondok először csak ennyit az öröklésre, és elgondolkozva pislogok magam elé az útra. Klassz, hogy rámaradnak ezek. Akkor sok minden van, amivel nem lesz gondja. Ám könnyű sem lesz - És odaköltözöl vagy szerzel új helyet? - interjúvolom terveiről lágy hangon. Mindenki máshogy dolgozza fel, amik érik. Van, aki hanyatt-homlok menekül az emlékek elől, mások ragaszkodnak hozzá az őket beivott hellyel együtt, még ha fájdalmasak is.
- Rá hoztad a frászt? - kérdezek vissza, erősen homlokráncolva. Miről beszél? Már éppen álltam volna neki megcáfolni őt különben, hiszen tiszta dinkaság, hogy Liam bácsi ne látná szívesen. Azonban most fennakadtam ezen a részleten. Komolyan nem rémlik semmi. Egyáltalán semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Szeretnék ugyan, de nem nyugszom meg teljesen. Szigorúan nézek rá, tekintetem mondhatni belefúródik az ő pupilláiba, de a haraggal vegyített kétségbeesés lassan oszlani kezd bennem. Ezért nem fogok neheztelni rá...  Ha végiggondolom, egészen elfogadható érvei vannak. Kedvem támad hinni abban, amit mond.
- Hát jó... - nyögöm ki némi hatásszünetet követően. - Viszont tényleg nem szeretném, ha valamelyikünk elcsúszna benne. Kerüljük ki a tócsát - kérem meg a biztonsága érdekében, mellesleg az üvegszilánkokat sem szabadna félvállról vennünk.
- Én nagyon félek a manóktól! Majd te beszélsz velük. Nekem nem hiányzik a nyavalygásuk, meg hogy összeszidjanak - hárítom át a feladatot Karolára, hiszen úgy érzem jogosan tartok az általam alig ismert varázslények hírhedt undokságától. Elmosolyodom, hogy utólag már inkább nekem ad igazat az elővigyázatosság terén, így kissé önelégült arccal folytatom a keresést.
- Köszi, ami azt illeti elég sokat gyakoroltam - idézem fel a néhány héttel ezelőtti éjszakákon át nyúló gyakorlásaimat. Te jó ég, már a gondolattól ásíthatnékom támad...
- Bele se merek gondolni - forgatom meg a szemem, ahogy azért akarva-akaratlan végigfut az agyamon néhány kínos és bizalmas emlék. - De ne gondold, hogy csak neked nem mondom el. Mindenkinek vannak titkai, amikről nem szívesen beszél - magyarázok neki lelkesen, a kezeimmel látványosan magam előtt hadonászva, mielőtt nagyon magára venné a zárkózottságom. Én különben se nyílok meg könnyen senkinek.
- De utána voltam pizzázni a fiúkkal! Illetve önkénteskedtem a menhelyen - vágom rá dacosan, majd nyelek egy nagyot. Emlékszem arra, amikor hívtak, de valahogy nem volt kedvem. Néha olyan érzésem támad, hogy a tanulás leszívja minden erőmet, amitől hétvégére zombi leszek és csak nézek ki a fejemből. Ha ez nem lenne elég, az otthoni helyzet is aggasztó. Úgy érzem, hogy nincs minden rendben apa körül, csak nem merik leírni a levelekben. Az egyik bátyám megsúgta persze, hogy még mindig az albérletében lakik. De hát rólam hallani se akar, és ettől olyan számkivetettnek gondolom magam. Elhessegetem a fejemben ezt a szomorú gondolatot, és próbálok mosolyt erőltetni az arcomra. Szinte alig tudtam figyelni arra, amit Karola mondott, mégis megkísérlem felvenni a fonalat.
- Aha, az jó - hümmögök, majd meredt szemekkel megrázom a kobakomat. - Vagyis izé, őszintén sajnálom. Jobbulást neki! Na de milyen könyveket olvasol mostanában? - hátha kölcsönkérhetek párat, ahogy mostanában egyre több diáktársammal állok rá erre a csereberére.
Lekötnek az asztalon előttünk levő bájitalos könyv útmutatásul szánt ábrái, lapozgatni kezdem hát az oldalakat, hogy az elkészítés menetének leírásához érjek. Karola kijelentéseire élesen kapom oda a fejemet. A hideg futkos a hátamon a gondolattól, hogy bármi baja történhet. Ráadásul az én lelkemen szárad, hogy az előbb csak úgy belenyugodtam a balesetbe.
- Te jó ég, akkor én is bármelyik pillanatban rosszul lehetek! Gyere, ülj le egy kicsit - pánikolok be, enyhén remegő kezemmel pedig egy falhoz húzott, láthatóan régi és poros szék felé vezetem. Itt a homlokára helyezem a tenyeremet, de nem érzem úgy, mintha lázas lenne. Húzom is a szám miatta.
- Ne vigyelek a gyengélkedőre? - kérdezem teljes tanácstalansággal a hangomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Rosszkor, rossz helyen. Utálom az ilyet, mindig is utáltam. Napokig mesélhetnék arról, hogy hányszor jártam szerencsétlenül általánosban. Hiába kértem anyáékat, hogy helyezzenek át másik iskolába, nem érdekeltem őket. Az indok mindig az volt, hogy jó helyem van ott, a testvéreim is mind oda jártak, nem szabad kilógnom a sorból. Másrészt anya is ott dolgozott titkárként, amit sosem értett meg, hogy számomra milyen kellemetlen tudott lenni, akárhányszor győzködtem őt arról, hogy cikiznek miatta a többiek. A tanárok ezekből adódóan jól ismerték a nevemet, és mindnek nagy elvárásai voltak velem szemben. Annak ellenére, hogy nem minden testvéremnek volt erőssége a tanulás, minden egyes alkalommal végig kellett hallgatnom a tanerő vagy éppen a szüleim hegyi beszédét a szorgalomról, ami aztán meg is látszott a tanulmányi átlagomon. Szóval emiatt voltam én sokszor az áldozat a diákok részéről, amit csak tetézett gyenge alkatom és csendes természetem.
Nagyjából úgy látom, hogy a Bagolykőben egy fokkal jobb a közösség, itt egyelőre nem váltam semmilyen csoport céltáblájává. Ezt a számomra kedvező státuszt azzal igyekszem fenntartani, hogy kerülöm a feltűnést, próbálok beolvadni a környezetembe. Megválogatom a szavaimat, hogy ne tudjanak belém kötni, és nem csinálok semmi rendkívülit. Igaz, elég jól tanulok, de ennyi. Ha ezt tudom tartani, akkor boldog éveknek nézek elébe, elég viszont egy apró baklövés, és végem. Tudtommal nincs másik varázslósuli az országban, ahová átkerülhetnék, úgyhogy ezúttal nagyon nem akarom elszúrni az esélyemet.
A folyosón lehajtott fejjel sétálok keresztül, amikor szemtanúja leszek az eseménynek. Először a fülemet üti meg a szokatlan hangnem, ami arról árulkodik, hogy valami készül... A kanyarhoz érve lelassítok, majd az ijedtségtől falfehéren a túlsó falnak tapadva látványosan bámulni kezdem őket. Átvillan pár átélt jelenet a fejemben, talán az ér valamiféle sokként. Vagy az, amikor leesik, hogy a társaságon és persze magamon kívül senki nincs a folyosón. Persze tipikusan tudja mindenki, hogy mikor kell kereket oldani. Így már csak azon izgulok, hogy engem hagyjanak ki ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meredten bámulom az egyszerű mozdulatot, ahogy a pár rakoncátlan tincset helyére rakja, hogy ne zavarják. A mozdulat egyszerű, mégis van benne valami plusz, ami már el is veszi az értelmét annak, hogy egyáltalán beszélni kellene a problémáimról. Minek? Teljesen feleslegesen koptatnám a számat, hiszen az én problémáim nem merülnek ki abban, hogy elfogyott a kedvenc rúzsom a boltban - már bocs -, és nem is olyan, hogy összevesztem a szüleimmel. Szeretem a szüleimet, de az egész életem egy veszekedés velük.
Halovány mosollyal fogadom az igen határozott tudom szócskát. Rendben, tehát tudja. Szomorú, de a nő egyre jobban kelti fel érdeklődésemet, ahelyett, hogy az egész lankadna. - Fattyú - bólintok egy határozottat. Soha nem zavart, hogy túl sok minden és mindenki van bennem, mert talán az egyetlen véla vagyok, aki szereti a származását, de a vértisztítás még engem is undorral tölt el. Nem akarok vért tisztítani, nem egy szexrabszolga vagyok, akinek egyetlen feladata az - jelen esetben -, hogy fenntartsa a tiszta vélavért, mert a nagyanyja ezt várja tőle. Na meg a nagy faszt! Nem fogok azért vélával hálni, mert ők az mondták. Ha én akarom, akkor rendben van, de egyelőre a véla, akivel találkoztam az férfi. És ez a fasz Machay meg inkább ne is nemzzen gyerekeket.
Megemelkedett szemöldökkel tekintek a nőre. Szóval szerelmi bánat. - Ezek szerint lenni érzések, ha szerelmi bánatod lenni most - az egész gyorsan fogalmazódik meg bennem, át sem gondolom - nyilván nem, mikor szoktam? A nő álla alá nyúlok, és tekintettel arra, hogy talán jobban be van rúgva, mint kellene neki, talán könnyűszerrel fordítom magam felé arcát, hogy végül egy olyan csodálatos mosolyt küldjek felé, amit még én is szégyellek.
- Én kifogásom, hogy véla lenni - mosolyom szélesebb lesz ugyan, de a vélamágia nem növekszik. Nem növekedhet, mert a karkötő rögtön szól, és akkor nekem jajaj lesz, ha rájönnek a csúnya minisztériumos bácsik a használatra. Ujjam elveszem a lány álláról, hogy tenyeremet arcára simítsam, ujjaim a tincsek közé szánkázzon. - Szerelmes lenni a férfiba még? - nem engedem el tekintetét, mert az őszinte válasz így is garantált, mégis látni akarom tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mondanám neki, hogy tudom milyen érzés tapasztalni valamit barátokkal kapcsolatban, de nem tudom. Mint mondtam soha nem voltak, én voltam mindenhol a fekete bárány, a barátságok engem olyan nagy ívben kerültek ki, mintha ebolás lennék minimum, de nem baj. Hozzászoktam a magányhoz, és már odáig is eljutottam, hogy inkább az egyedüllétet választom, csak ne kelljen nagy tömegbe mennem, ami mondjuk vicces, ha csak azt nézzük, hogy amikor lejövök
a kifutóról mennyi ember vesz körbe rögtön. Gratulálnak, meg akarnak kapni, a nyakamban lógnak, követnek, képeket készítenek. Én pedig készségesen adok meg nekik mindent, amit csak szemük-szájuk kívánhat. Kurva aranyos vagyok!
Dana neki kezd az opciók felsorolásának, csak türelmesen hallgatom, ahogy az egyik követi a másikat, még végül a végére ér, és nem is rest feltenni a kérdést, hogy akkor mégis mire szolgál? Faarccal hallgatom végig, és bár egyik sem fedi az teljes valójában az igazságot, de talán a második áll hozzá a legközelebb. A harmadik és negyedik opción felnevetek, mert azért ez elég abszurd lenne, még tőlem is, pedig ebben az iskolában talán nekem vannak a legelvetemültebb dolgaim, de azért... nem annyira, hogy erre gerjednek. Nem mondom, elég szexi alapvetően is, ha egy nő kimondja ezt egy férfinek, de azért csak nem állok haptákba egy szótól, nemde? Az eget bámulva szólalok meg.
- Nos egyik sem találni, de talán a második lenni legközelebb hozzá - mosolyodom el, de tekintetem direkt nem fordítom a lányra. - Ha kimondani, hogy akarni, az azt jelenteni, hogy enyém lenni, ameddig azt én akarom - vonom meg vállamat, amennyire testhelyzetem engedi. Őszinteséget vár el tőlem, ahogy én is tőle, így megkapta. Az ötödik opciót teljesen figyelmen kívül hagyom, mert aligha beszélhetünk egyelőre bármilyen kapcsolatról, még akkor is, ha elhangzott benne, hogy akarja. Sajnos ez nem így működik, én pedig tartom magam az elveimhez. Ha valóban kapcsolatunk kibontakozásának kezdete lenne az egész, akkor meglehet, hogy Dana a karjaimba feküdne ugyanúgy, de meztelenül, sóhajtozva, kipirulva. Van különbség a kettő között. Ez a kapcsolat még nem indult el sehova, egyelőre stagnál, az én nézetemben legalábbis mindenképpen, és hogy az egész hogy fog alakulni, az csak tőlem függ. És ez biztos.
- Bár negyedik opció lenni nagyon édes - mosolyodom el őszintén. - De sajnos nem jönni be - tekintetem nem szakítom el az égről. Túlságosan jól érzem magam az éj leple alatt ahhoz, hogy egy percnél tovább elszedjem tekintetemet a csillagokról. - Megbántani? - ha igen, akkor rendben, ha nem, akkor is rendben. Őszinte voltam, és ez nem szól másról, mint arról, hogy mindenki tudja; ha összejön az, amit Dana szeretne, akkor az enyém lesz, és senki másé. Ez csak arról szól, hogy Dana addig lesz az enyém, amíg azt én akarom, és neki ebbe nincs beleszólása. Egyáltalán. Nem azért, mert nő, nem azért, mert én vagyok Mihail Sztravinszkij, hanem azért, mert ezek az én elveim, amiket követek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak megforgattam a szemeim a tényre, hogy ő most aztán nem a rendes nő a felhozatalban. Ha nem mondta is ez lett volna a kommunikálása rám. Nem értünk eget, de pont ez a szép a világban, nem is kell ahhoz, hogy szeress valakit vagy le tudj ülni és segíteni neki. Mondjuk nem minden egyet nem értés végződik jól, de a másik oldalt most hagyjuk is.
- Én ezt jól ismerem, ha nem is úgy néz ki. Sosem volt hely, amire közöltem, hogy most haza megyek. Rossz emlékek kötöttek anya házához, még otthon volt. Dávidnál vendég voltam, a társasházban is, Eriknél sosem jártam, Ezra meg...Ezra - soroltam fel a régebbi lényeges pontokat, aztán csak megpiszkáltam egy poháralátétet, meg kapargattam kicsit az új karmaimmal mielőtt megint rá néztem. - Nem házban lehetsz csak otthon, nekem az is elég, hogy valahol ott vagyok, ahol Gabe vagy a cicák. Nem nyál, csak biztonság. Szeretem - néztem rá, mert szerintem ha eddig nem tudta vagy nem is akarta, nem olyan, amit ne értene. Nem helyhez ragaszkodunk szerintem, még azok sem, akik állítják.
- Csak nehezen alkalmazkodnak ismeretlenhez, ők annyira hasonlóak. Például itt van Cel meg én, nekem ő a legjobb barátnőm, mégis szerintem jobban hasonlítanak mondjuk Majával. De ez sosem volt baj, nem mindentől boldog, amit én máshogy gondolok, ki is mutatja, de ettől még szeret. Itt mindenki egy kicsit ilyen, persze észre se veszik, ha odaszúrtak - vontam vállat, majd inkább a poharam kezdtem fixírozni. Nem vagyok védőügyvéd, az másra hárul, és feltétlen békemadárka sem, viszont szerintem itt a lányok bután viselkednek, ő meg nagyon magára veheti. Mondjuk azt hiszem másért vagyunk itt.
- Dehogy vagy katasztrófa - ingattam is meg a fejem. Vagy ez esetben én is, erről meg hallani sem akarok. Pedig meredekeket tudok lépni, és még hangos panasz nem volt rám.
- A játszóháztól? Pánikroham? - Ez olyan, mint félni a bohócoktól? Azok elég rondák mondjuk, de a kis, színes labdamedence miért? Nem tud úszni? - Miért vagy itt igazából, Ginny?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte görcsösen fogom a kád szélét, nem akarok beleesni, főleg nem tökre felöltözve, mert akkor olyan lennék, mint azok a fura fail videók az interneten, szerintem én ennél azért jobbat érdemlek. Csak kiesnek belőlem a szavak, egyáltalán nem így terveztem, Csenger nem egy pozitív aspektusa az életemnek egy ideje, pedig annyira szép volt az eleje.
- Uh-huh, befektető, Pesten nyitott nemrég valami wellness szállót. Együtt voltunk egy jó ideig, talán kicsivel több, mint egy évig. Aztán elhagyta értem a nejét... bonyolult sztori, szóval elhagytam - bámulok magam elé pár pillanatig, mielőtt még felnéznék Damienre, megint. Ne tetszik, amit látok az arcán, mert elég negatív érzelmek tükröződnek róla, hiába próbál úgy tenni, mint akit nem zavar.
Mikor végzek a fürdőben, kitotyogok hozzá, közben már ő is megszabadult az öltönytől, asszem, pedig jól áll neki. De az is lehet, hogy hallucinálok, ennyi pia után nem is lepne meg.
- A törölköző helye nem, szóval a kilincsre raktam - jegyzem meg ódzkodva kicsit, mert lehet, hogy van helye, csak én nem találom. Vagy olyan helyen van, amit nem érek fel, de biztos, hogy butának fogok látszani, ha nem vigyázok. Inkább az ágyra nézek, majd vissza rá. Oda is totyogok, majd megölelem, kicsit a mellkasának nyomva a fejem, mielőtt bemásznék az ágyba, ami nagyon jó puha. És hatalmas. - Te is itt alszol ugye?
Belekortyolok a vízbe, majd visszatekerem a tetejét nagy nehezen, mielőtt elfeküdnék az ágyban, magamra vonszolva a takarót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szemöldököm türelmes várakozással emelkedik meg a rövid, szinte hatásvadásznak is nevezhető szünet közben. Abban határozottan egyetértünk, hogy nem tartozik magyarázattal a tetteimre - abban már kevésbé, hogy ezt még tovább kell húznia és nyúznia. Úgy értem, neki is sokkal egyszerűbb lenne az egész, ha rám hagyná és nem próbálna meg rátromfolni minden utolsó szavamra.
Nocsak.
Az elhangzottakra Nairobi kíváncsian dugja ki a fejét a fehér ing ujja alól, mintha valóban élne vagy legalább értené, mi történik és nem csak a saját belső reakcióim kivetüléseként öltenének fizikai formát a gondolataim. Ujjaim csuklóm köré fonódnak, ösztönösen eltakarva őt - ezzel talán valamiféle érthetetlen titkolózás árnyékát keltve -, megforgatom szemeim miközben szórakozott, ugyanakkor határozottan éles vigyorral kuncogok fel.
Tehát odaszorítani.
Elengedve kézfejem támasztom ujjaim homlokomnak, ahogy megcsóválom fejem, feljebb tolom magam és ha már ilyen határozott beszélgetésbe folyunk, felülve egészen Dante felé fordulok. Még csak el sem kell gondolkodnom semmilyen frappáns válaszon - olyan, mintha a szavaival egyenesen a kezembe adta volna a labdát, nekem pedig a kedvenc hobbim visszadobni azt. Jobbommal hajamba túrok, míg bal alkarommal térdemen támaszkodom meg, ezzel a mozdulattal hasonlóan közelebb hajolva hozzá.
- Azt hiszem, elfelejtetted mi történt, amikor a legutóbb ezzel próbálkoztál, Weiler - az átlagosnál halkabb hangvétel és a fojtott utóhang valami igazán bizalmas közeget teremt - kár, hogy az arcomon ülő provokatívan önelégült kifejezés már nem erről árulkodik. - De ha szükséged lenne rá.. Szívesen emlékeztetlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Már éppen indulásra készen léptem ki a tanáriból, amikor jött a hír, hogy a Bojarski lányok bizony csak később lesznek elvíve, mert a szülőknek egyszerre jött közbe valami. Egy pillanatig sem morogtam, sőt, örültem is neki, hogy kicsit még elfoglalhatom magam, így pillanatok alatt öltöztem át, hogy megfelelő ruhába menjek be hozzájuk. Szeretem Klara-t, mert az elevensége magamra emlékeztet, én is hasonló kis sajtkukac voltam, és még nyelvet is tanulok, mert olykor az angol és magyar mellett megjelenő lengyellel bizony elég szép fejtörést tud okozni.
Ania hozzá képest csendes, de szerencsére, ahogy mondani szokás, benne van a buliban, így amíg várunk, kastélyt építünk, mint a hárman koronában, varázspálcával, elvégre hát hercegnők vagyunk, akiknek mágikus képességük van. Szóval áll a kastélyunk, és mi éppen benne ülünk egy körben, és hallgatjuk a nagyobbik lánykát, hogy pontosan milyen is az a világ, ahol mi, uralkodunk. Rengeteg dolgunk van, például a világot sem osztottuk fel.
Viszont férjhez csak olyan emberhez mehetünk, mint az apukája, mert ő bátor, és nagyon jó az ölelése. Én persze bólogatok, mint egy kisangyal, hagyom, hogy ő diktáljon, de azért mindenki megnyugodhat, mert én nem fogok az ő apukájához férjhez menni, még csak a fejemben sem fordult meg, hiszen olyan szép a családjuk. Meg aztán az olyan dolgok, mint a férjhez menetel egyelőre még nagyon messze állnak tőlem, főleg, miután nincs is kihez férjhez mennem, és mivel kettőből kettő sikertelen kapcsolat, ezért úgy döntöttem, hogy nem is nagyon kísérleteznék most ezzel a történettel. Viszont elméleti hercegnő létemben jegyzem a dolgot.
- Fogadom, hogy csakis olyan herceghez megyek feleségül, aki bátor és nagyon jó az ölelése.
Ezek után pedig rá kell térnünk a közlekedésre, mert a seprű és a sárkány nem eléggé hercegnős, nekünk unikornisok kellenek. Elég költséges egy hercegnő élete az már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Wallace-szal a kapcsolatom mindig nagyon fura volt, már az első naptól, de nem tudom, hogy miért, mert az elején tényleg pusztán üzleti szempontból tekintettem az ismeretségünkre. Csak hát ő nem bír magával, a flört valahogy csak belecsúszott az egészbe, utána pedig már nem volt visszalépés belőle. Másfelől ezen már mentem át, akkor kettőnk érdekében hatalmas nagy zakó lett a vége ennek az egésznek, abban nem vagyok biztos, hogy szeretném még egyszer átélni.
- Miattad? Mert megígértem? - néztem rá teljesen érzelemmentes arccal, szerintem egyértelmű volt, hogy ha nem róla, vagy Bonnieról lenne szó, most nem lennék itt, sőt, hátra sem néztem volna, úgy maradok bent a ló boxában. De róla volt szó. Mona mint egy üstökös becsapódott, én pedig csak körbeörültem a magam lovas módján. Van egy külön attitűdöm, amit velük szemben mutatok csak ki.
- Hogy az anyád, Mona, meg hogy a lányod Wallace - mutattam egyikről a másikra, majd összefontam a mellkasomon a kezemet, várakozón nézve. Jobb szeretem, mikor tudom melyik szál és hova fut, mit köt össze mivel. Ő erről valahogy mégsem szólt.
- Nem. Úgy tűnik nem - néztem talán merőben új perspektívával a mellettem álló lányra. Azt hiszem, most már biztosan mondhatjuk, hogy öregszem. Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
- Mit kell rajta elmesélni? - kérdeztem teljes értetlenséggel, mert számomra ennek tényleg semmi logikai alapja nem volt, szerintem semmi nem szorult magyarázatra, azon kívül, hogy miért kéne a ló hiányát megmagyarázni. Nincs itt, nem kell mindenhova cipelni, neki is nyugodtabb így.
- Nem? Miért, milyenek szoktak itt lenni? - kérdeztem, majd a sportolovaknál rátámaszkodtam a karám szélére. Elég hamar magamhoz is intettem az ügyeletes csávót. - Azt a szürke kancát körbe tudná valaki vezetni? Érdekel a jármódja. Be van már törve?
Wallacera is néztem, érdeklődő fejjel, ő mit gondol a lóról, amelyikre rámutattam. Temperamentum alapján szimpatikus volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

új tanév első hétvégéjén |o

Ezzel nem egészen értek egyet, de nem szállok vitába. Mármint azzal, hogy JG ne lenne valaki kedvenc tanára. A többihez nem igazán tudok hozzászólni, elvégre nem veszek részt sem korrepetálásban, sem fakultációban semmiből sem, így tényleg, fogalmam sincs, hogy csinál-e ilyeneket. De mint a mellékelt ábra mutatja, egyáltalán nem ez alapján választom ki, hogy melyik tanerőt avatom be az ilyen dolgokba.
Bele is gondolok, mind a szóbéli, mind pedig a testbeszédéből áradó bíztatás miatt.  Bár lényegesen egyszerűbb kizárni pár opciót, semmint azon agyalni, hogy mi az ami tényleg nekem való lenne.
- Pedig milyen jól hangzik, elég nyugis szakma lehet – vigyorodok el a példán. Virágterapeuta, ez nagyon klassz. Nem hiszem, hogy létezne ilyen, hacsak nem a terromágiát nem nevezzük annak. Ők vannak szorosabb kapcsolatban a növényekkel. És tessék, már megint az elemi mágiánál tartok. Töprengővé válnak a vonásaim, ahogy ráeszmélek, hogy folyton visszakanyarodnak ide a gondolataim, de egyelőre félrerakom őket. Kortyolgatok inkább tovább a teámból, ami hamarosan el is fog fogyni. Kár, pedig ízlett.
Ó, jól van, nem baj, hogy letámadtam ezzel a témával. Ennek örülök, főleg mivel nekem segített, még ha látszólag semmivel sem lettem okosabb. Csöndesen iszogatok tovább, ám közben figyelem a tanárnőmet, ahogy töprengővé válik, majd mintha gondterhelt lenne. Azt nem hiszem, hogy valamiféle halaszthatatlanul fontos dolgot szabotáltam volna, hiszen akkor mondta, volna, hogy nem ér rá. Most sokkal inkább tűnik olyannak, mint aki ki akarta szellőztetni a fejét. Azonban nem érzem helyesnek efelől érdeklődni. Mégha tudnám is finoman tenni, akkor sem. Éppen befejezem a teámat, és teszem vissza a poharat, amikor olyan hirtelen mozdul meg, hogy először megrázom a fejemet egy picit, próbálva kikerülni a gondolataimból.  Receptet? Milyen receptet?
- Öö, azt hiszem nee… ó, de, igen, nekem! – felelem útközben hangsúlyt változtatva, ahogy eszembe jut a dolog. Jaj hát dehogynem! Igaz, hogy csak körülírni tudtam azt az almás morzsás sütit, amibe belül vannak az almadarabkák és valamiféle forró vaníliaszósszal van az egész leöntve, de amint megemlítettem az angol nevét, már képbe is került a tanerő, és rögtön meg is nyugtatott, hogy egyrészt tudja miről beszélek, másrészt pedig dehogynem tudja nekem megadni a receptjét.
Most persze megint nagyon örülök, hiszen nagyon kíváncsi vagyok arra a finomságra, már egy jóideje. Hamarosan össze is szedelődzködünk, kifizetem az italainkat, és elhagyjuk a teázót, hogy a nyakunkba szedjük a falut. A kedves kis házikó előtt én megállok, nem szeretnék zavarni igazából, úgyhogy inkább kint várom meg, amíg visszatér Jang a pergamennel, amit hálásan megköszönök neki. Meg a kellemes teázást is, és további szép napot kívánva indulok visszafelé az utcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak olyan napjaim, mikor segítőkészebb vagyok és van, amikor kevésbé, ma még szerencséje volt Halthynak, mert ez egy olyan nap volt, ahol nem akartam senkivel úgy explicit kibaszni, még arra is hajlandó voltam, hogy elhagyjuk a magázódást. Pedig mennyivel szórakoztatóbbak az újságírók, mikor senyvednek nagy lelkesedéssel  a magázódás tengerében.
Láttam az arcán a meglepettséget, de nem voltam hajlandó hasonlóan annak lenni, mert valahogy számítottam rá, hogy nem ezt a választ várja. Sokan azt mondják, hogy hatásvadász és számító vagyok. Igazuk van.
- És a testvére, Christiano talán. Hozzá még csak látásból volt szerencsém - emeltem meg a kezem, eltárva a tenyerem, majd visszaejtettem a kezem az asztallapra, illetve bólintottam egyet. Mert így volt, én csak pénzt és ötletet adtam, a megvalósítás, a munka oroszlánrésze nem az én érdemem. Én csak az engedélyeket sürgettem meg kicsit.
- Úgy tudom, hogy azért, mert bár nem a turizmus fő célpontja a falu, elég sok a fiatal, akiknek nem árt a kikapcsolódás. Szigorúan a nagykorúaknak. Illetve, ki tudja, talán még fel is lehet virágoztatni a helyet - vontam egyet a vállamon, nekem ez alapján tűnt logikusnak, más alapján biztos, hogy egy felkapottabb helyet választottam volna magamnak. - Lettek volna, de pont ez benne a szép. Kinek lett volna jó, ha mondjuk egy nagyobb város sokadik ilyen jellegű szórakozóhelye a Fortuna? Így pont annyira különleges, mint amennyire megérdemli azt. Érthető, nem?
Egy egészen derűs pillantást vetettem a nőre, talán még egy félmosoly félét is megejtettem, de nem volt több pár pillanatnál, aztán a friss kávémba kortyoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A pillanat lendületében nem gondolt igazán bele, mit mond vagy azt hogyan mondja mégis. Talán egy fokkal kevesebb önkontrollal vagy ha csak egyetlen pillanattal előrébb gondolkodik, máshogy válogatta volna meg a szavait. Amennyiben igazán őszinte akarna lenni magával - ami jelen helyzetben nem igaz -, el kellene ismernie, hogy nem volt ez annyira téves szóválasztás most sem. Valahol tisztában van ezzel, de már nem szívhatja vissza, és ahogy Ábel folytatja a maga mondandóját, előrébb helyezkedve és szándékosan feszítve egyre inkább a húrt, kezdi úgy gondolni, hogy nem is akarja.
Némileg azért összezavarja a fiú, még ha ezúttal nem ül ki az arcára és gesztusaira egyértelműen. Ábel néha úgy kiengedi a karmait mint valami macska, az arca felé kap, megpróbálja megkarmolni, aztán itt vannak ezel az alattomosan közeledő, már-már egysajta offenzív flörtnek tűnő gesztusok, és egyszer csak azok a karmok az ingébe kapaszkodnak úgy, hogy ha akarná sem tudná letépni magáról. Mintha lehetne ésszerűen kezelni ilyen ambivalens provokációt...
Eredetileg semmilyen fizikai cselekvésre hajtó szándék nem bújt meg a szavai mögött, de ahogy Ábel szándékosan csökkenti a távolságot, ráadásul a lehetséges következmények teljes tudatában piszkálja fel az indulatait, hamar változtat ezen a tényen.
Amikor kinyúl és az immár kartávolságon belülre kerülő Ábel nyakára simul a keze, az az eddigi csendes, de frusztráló sürgetés mintha elégedetten parázslana fel benne. Ez nem ugyanaz a fajta fogás, mint amivel korábban sietve, agressziótól elvakulva ragadta meg a fiút, habár hasonló nyers ösztönösség vezérli. Akkor kifejezetten a nyakát fogta, tenyerének alsó negyede a gégét nyomta, szorításra és roncsolásra készen. Most valamivel fentebb fogja hosszú ujjai féligmeddig Ábel ívelt állkapcsával párhuzamosan futnak két oldalt. Határozottan tartja, nem sok - leginkább semmi - gyengédség nincs a mozdulatsorban, ugyanakkor nincs megfelelő fogása sem ahhoz ezúttal, hogy konkrétan fájdalmat okozzon.
- Nem igazán értelek. - A legnyersebb őszinteséggel engedi a szavakat útjára, nem is szégyelli a tényt, elvégre nem túlzottan könnyítik meg egymás dolgát abban, hogy bármiféle közös nevezőre jussanak.. a miben is? Merthogy a világon nem kényszeríti semmi most sem arra, hogy egyszerűen otthagyja a másikat - mint általában az összes fárasztónak ítélt problémát maga körül. És mégis helyette kinyúl, az arcát fogja, érzi az ujjai alatt a szenvtelen mosoly árnyékát.
- Egyszer kiállhatatlan, pofátlan kis görcs vagy, máskor szemrebbenés nélkül felajánlkozol. - A mondat végén kis szünet után mondjuk biccent egyet, mintegy tisztelegve a mondat első felének, szavak nélkül téve hozzá, hogy igazából utóbbi esetben is egy pofátlan kis görcs. Legszívesebben lelökné egy nagyon magas szikláról - ugyanakkor el is fogadná a szerinte egyébként kifejezetten meggondolatlan felajánlást.