29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 14173
Írta: 2014. július 14. 23:12 | Link

Oké. Ezt elrontottam, de nagyon. Rögtön egyértelmű lesz, amikor manó nem tud felállni, mert visszazuttyan, meg a fejét is tapogatja, és ott bizony nő egy szép nagy dudor. Nagyot nyelek. Mennyi kell ahhoz, hogy az ember megöljön egy házimanót? A cipőm biztos kevés hozzá, de ki hinné el, hogy a többi nem én voltam, na meg egyébként is? Aztán végig gondolom rendesen, és rájövök, hogy a manóknak van varázsereje és meg tudják magukat gyógyítani, ha éppen úgy alakul. Bár a manó velem szemben nem úgy néz ki, mint aki ezzel foglalkozna.
Megfogom a kezét, és lehúzom a fejéről, hogy jobban lássam a púpot, amit okoztam. Így elég közel kerülök hozzá, és ha el akarna dőlni, akkor majd megtartom, egyelőre viszont hallgatom, mit fecseg. Nem tudom eldönteni, hogy miattam beszél ennyi zagyvaságot, vagy alapból dilis, így inkább beszélek hozzá és kérdezgetem.
- Ne haragudj, nem vettelek észre. Ha látlak nem dobálom el a cipőimet. Hogy hívnak? Meg tudod mondani milyen nap van? - próbálok a nagy golyó szemekbe nézni, és ha kell, még lejjebb hajolok, hogy egy magasságban legyünk, aztán mivel elég furcsán fest, még megkérdezem - hogy érzed magad?
Közben meg lázasan töröm a fejem, hogy vajon mennyire szabad elengednem magam varázslatok terén. Hiszen egy ideje tudom már, hogy gyógyítással akarok foglalkozni, olvastam is sokat a gyógyító bűbájokról, a púp eltüntetés-csillapítás viszont nem volt köztük. Valahogy nem ez volt az első, aminek utánanéztem, és most kezdem bánni. Az jut eszembe, hogy anya otthon ilyenkor kanállal vagy késsel nyomta meg a fejünket. Közelebb húzok egy párnát, és a manó mellé teszem, hogyha úgy érzi, le tudjon dőlni.
- Egy pillanat, tudom mit kell csinálni! - mondom neki, majd felpattanok, és a szekrényhez megyek, hogy abba keressek egy megfelelő evőeszközt. Viszonylag hamar találok egy kanalat azzal sietek vissza, aztán pislantok a manóra.
- Tudod ez mire való? - érdeklődöm megint, bár nem túl pontosan, mert engem az érdekelne ismeri-e az "orvoslásnak" ezt a módját. De igazából mindegy is mit mond, ha nem tiltakozik hevesen, akkor a púpra teszem a kanalat.
- Ez lehet picit fájni fog, de utána jobb lesz - mondom biztatóan, aztán picit hozzányomom a fejéhez a hideg evőeszközt, bízva a sikerben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 14. 23:35 | Link

Most már nem csak csillagokat hanem azokat a pillangókat is látja, amikről beszélt. És álmélkodva figyeli a képzeletbeli pillangók repkedését elmélázva, így nehezen jut el a tudatáig, hogy kérdezgetik.
- Bíborkának vagy Bibinek hívnak a többiek, vagy te mihaszna kelekótya is voltam már, de az még régen, azóta ügyesebb lettem ám. És hogy milyen nap, hát másnap, húsvét vagy karácsony... - látszik, hogy gondolkodik a kérdésen elég erőteljesen, még a homlokát is ráncolja a nagy igyekezetben.
- .. vagy vajsör másnap. - jut a konklúzióra és nagyon viccesnek találja a kis sziporkáját így hangosan kuncog rajta, ami nem éppen jellemző rá. A feje helyett a hasát kezdi fogni nevettében és el is dől a nagy hahota közepette. A hogy létére vonatkozó kérdésre így már nem is tud felelni, csak a könnyeit törölgeti a szeméből. A fiú most biztos azt hiszi, hogy megbuggyant, pedig rendes manó ő és normális csak most tényleg nagyot kapott a kobakjára. Mikor meglátja a kanalat újabb röhögőgörcs kapja el és nagy csuklások közepette kinyögi.
- Én levest eszek vele, nem tudom az úrfi mire tudja még használni, de lehet én vagyok fantáziátlan hozzá. - és mit ide tiltakozás, az se tudja hol van, így bizony megy az a kanál a púpra, kis manónk pedig ugrik egyet helyből és rögtön kijózanodik a fájdalomra, amit a púp visszanyomása okoz.
- A manóba. - kiállt fel ijedten és szaporán pislog körbe, mint aki most tért magához egy mély kábulatból.
- Hol vagyok? - tekintget körbe majd újabb összerezzenés kíséretében veszi tudomásul, hogy nincs egyedül. És torkára forr a szó, halálra váltan néz a fiúra majd a kanálra majd ismét a fiúra és homlokát ráncolva próbálja kitalálni, hogy mégis minek térdelnek mellette egy kanállal. Mit művelt már megint?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 14173
Bíborkának
Írta: 2014. július 16. 17:54
| Link

Legalább a nevét tudja, ez haladás. De a napok már problémásak. Igaz abban sem vagyok biztos, hogy a manók alapból tudják az ilyesmiket. Ettől függetlenül aggaszt a dolog. Még ha nevet is, az, hogy ennyi zagyvaságot hord össze nem jó jel. Elég alaposan eltalálhattam. Egyre nagyobb a bűntudatom miatta. Jobb ötlet híján keresem meg a kanalat, és térek vissza hozzá.
- Arra is kiváló, de én gyógyítani szoktam vele - nézek rá komolyan, és remélem nem veszi zokon a következő néhány másodpercet. Biztos nem kellemes, amit csinálok, meg is ugrik, viszont amikor újra megszólal, a hangja tisztábban csendül s a szemeiben sincs már nyoma annak a kótyagosságnak, amit korábban láttam bennünk. Sóhajtok egyet, és csókot nyomok a kanálra. Csodaszer! Megmentettem vele egy manót a kergeségtől. Persze aztán kapcsolok, hogy mennyire hülyén festhetek. A kanalat gyorsan a hátam mögé dugom, s kissé zavartan pislogok a manóra, ahogy válaszolok neki a feltett kérdésére.
- A nyugati szárny, második emeletén... azt nem tudom pontosan, hogy mi ennek a helyiségnek a neve, de nagyon kellemes - kezdek bele, aztán megköszörülöm a torkom - khm... izé... elnézést kérek. Az én hibám, hogy nem tudod. Azt hittem egyedül vagyok, és elhajítottam a cipőmet, ami téged talált el...
Bűnbánóan pislogok a tornacsukám felé, és beharapom a számat, aztán bár térdelek, megdöntöm magam - koreai szokás, az elmúlt években belém ivódott.
- Ne haragudj! - kérem, aztán épp csak megemelem a fejem, hogy lássam a reakciót. Ha elnézi nekem ezt a kis baklövést, akkor folytatom. - Bíborka a neved, ugye? Mi az utolsó emléked?
Érdeklődöm, mert tudni szeretném, mekkora kárt okoztam. Azért remélem nem vészes. Bár nem hiszem, hogy emiatt kirúgnának, de egész biztos nem fognak megdicsérni, ha kiderül, hogy az egyik manót munkaképtelenné tettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bíborka
INAKTÍV


Ügyetlen házimanó
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 23
Írta: 2014. július 22. 21:05 | Link

Nem igazán sikerül realizálni azonnal, hogy mégis hol lehet és hogy került ide így folyamatosan tekintget jobbra-balra mintha keresne valamit, pedig az első körbenézés után rájött, hogy hol van, az előtte térdelő fiú által meg is bizonyosodik róla, de azért még nem tiszta a kép, hogy került ide. Éppen a konyhában ténfergett feladat után, amikor elküldték, hogy rakja meg a kandallókat a tanári szobákban és a társalgókban, tényleg, hát így került ide. Még a fejére is csap, de rögtön feljajdul. Hogy lehet ilyen ostoba?!
- Semmi gond, buta egy manó vagyok, mint látható, nem kár értem. - mosolyodik el halványan, bele is halna a szégyenbe ha miatta hibáztatná bármiért magát egy diák.
- Egyébként társalgónak nevezik legtöbbször ezt a helyet, azért is vannak kényelmes fotelek és a többi. - segíti ki a diákot, legalább valami haszna legyen ha már ennyi bajt okozott. Vagyis talán, a fene se tudja, mert végülis a leírás alapján ő vétlen áldozat volt.
- Igen, úgy hívnak és a fákat rendezgettem illetve raktam a tűzre. Nagyon hideg tud lenni estére a kastélyban még nyáron is. - úgy tűnik még a fejsérülés hatása alatt van annyit fecseg, pedig nem jellemző rá. Sőt, nagy nyugodtan ücsörög tovább a földön és eszébe nem jut, hogy el kellene indulnia, pedig még dolga lenne. A tanári szobákban ezen az emeleten még nem is járt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 430
Összes hsz: 14173
Bíborkának
Írta: 2014. július 26. 12:21
| Link

Még mindig bűntudatom van. Nem akartam szegény manót ilyen helyzetbe hozni, már pedig, látom rajta, ahogy a nézelődik, hogy még mindig nem tudja pontosan mi a helyzet. Épp ezért igyekszem gyorsan elmondani mi is történt.
- Dehogynem! - fakadok ki, ahogy azt mondja nem kár érte. Hogy mondhat ilyet? Rendben tudom, hogy ő egy házi manó, akit rabszolgaként tart a varázslótársadalom - megjegyzem ez elég szégyenletes - de ettől még biztosan nagyon értékes személyiség.
- Értem. Látod? Nem is vagy buta. Velem ellentétben, te tudtad mi ez a hely - próbálok érvelni, remélem hisz nekem, és nem fog több balgaságot összehordani. Aztán inkább kérdezek, és amit mond, az igaz lehet, tekintve, hogy most is a kandallóhoz közel állunk, van is itt fa, amit rá lehet rakni. Megnyugtató. Kifújom a levegőt, legalább az agya rendben van. Ezek szerint nem ütöttem meg annyira.
- Jó, akkor ezt én itt megcsinálom, bocsánat kérés gyanánt - jelentem ki, és el is kezdem pakolni a fát a tűzre, de azért figyelem a manót is, sőt, megkérdezem.
- Ne lássuk el a többi sebedet?
Mert bizony, nekem feltűnt, hogy tele van ragtapasszal és nem hiszem, hogy ez valami hóbortja lenne. Bár még nem tanulok gyógyítást, azért az egyszerűbb sebek nem fognak ki rajtam, s a ragtapaszok mérete alapján nem is lesz gond, egyikkel sem. Nem lehetnek túl nagy sérülések.
- Ennyi fa elég a tűzre? - érdeklődöm még, mivel mostanáig pakoltam, viszont korábban sosem csináltam ilyet, s a kastélyt felgyújtani sem lenne éppen célszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Miza-cica
Írta: 2014. augusztus 16. 23:00
| Link

Egész éjszaka alig sikerült aludnom, mivel folyton kavargott a fejemben a sok idióta gondolat, egy csomó mindenről. Catről, Ricsi bácsiról, a vizsgáimról... És persze az egész házváltásos mizériáról is. Lehet, hogy mégiscsak a Levitában kéne maradnom. Szóval miután már harmadszor aludtam el az íróasztalomon a délután során, mintegy ötven perces periódusban, úgy döntöttem, hogy nem maradok tovább a Levita klubhelyiségben... amit mellesleg még bőven fel kéne fedeznem, de egyszerűen nincs hozzá sem energiám, sem ihletem. Inkább szépen felkaptam magamra egy pulcsit, összekötöttem a hajamat, majd az ajkam harapdálva elindultam világot, azaz kastélyt látni. Egy ideje Sebastiannak se híre, se hamva nem járt a szobám közelében, egyszerűen csak köddé vált és nem láttam. Remélem nem kapta el valami szegény pici cicámat. Szóval miután a fél kastélyon átvergődtem, pihenhetnékem volt, egyszóval fogtam magam és benyitottam a társalgóba. A portrék egyből mind beszélni kezdtek és osztogatták nekem a pletykákat, mire elmosolyodtam, de megráztam csak a fejem. Éppen nem volt itt senki, rajtam kívül persze, tehát lehet, hogy egy ideje nem volt társaságuk, akihez beszélhettek volna. Hagytam, hogy elárasszanak a dumájukkal, bár többnyire egymás szavába vágtak és így nem igazán értettem semmit abból, hogy mit szeretnének kihozni a történeteikből. Aztán már egymással kezdtek vitázni, hogy ez nem így volt, meg ez nem úgy volt, tehát míg ők marakodtak én elhúztam egy függönyt és leültem a párkányra, a fejemet az ablaknak döntve. Legalább itt nagyjából béke van, nincsen semmi baj, csönd és nyugalom, ha nem figyelsz a portrék örökös fecsegésére. Én könnyen ki tudtam zárni magam a társalgásból, ezt a tehetségemet tökélyre fejlesztettem hat és tizenkét éves korom között, mikor anyám állandóan motyogott valamit, főleg ha felöntött a garatra. Végeredményben azt hiszem, hogy egy kicsit elbambulhattam, mert a következő, amit hallottam, az az volt, hogy nyílik az ajtó és valaki belép. Ennyit arról, hogy egyedül vagyok. De ki lehet az?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 795
Összes hsz: 21342
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. augusztus 18. 21:36
| Link

Lavia
Hairstyle


Már megint a kastély folyosóit róttam, mellettem pedig szokás szerint a juhászkutya sétált, aki az utóbbi időben nagyon sok helyre elkísért már. Most viszont szorosan mellettem lépdelt, amíg én a befont hajam végét birizgáltam. Mostanában egyre többet kísérleteztem a hajammal és szerettem össze-vissza fonogatni. Most viszont csak egy egyszerűbb fonást alkalmaztam, nem akartam nagyon belemenni a dologba. Szóval, a folyosón ténferegtem, Vatta pedig szorosan mellettem haladt. Egy idő után meguntam a hajammal való vacakolást és a kezeimet leengedve magam mellett tartottam őket. A folyosókon való mászkálás alkalmával volt időm elgondolkozni a vizsgáimon. Már jó sokból átmentem, még sem mindegyikből. Sikerülniük kell, nem okozhatok csalódást anyuéknak. Asztronómia, művészetek, számmisztika... mind-mind sikerült, még is voltak még vizsgáim. Megráztam a fejem és sóhajtottam egyet. Gyors léptekkel szeltem át az egyik folyosót, a következő pillanatban pedig már a nyugati szárnyban találtam magam. Meglepődve néztem le a lábamnál ácsorgó kutyára, aztán tovább lépdeltem. Nem is néztem igazából, hogy merre megyek, a lábaimra hagyatkoztam és hagytam, hogy oda vigyenek, ahová éppen akarnak. Különösebben nem érdekelt, hogy hol fogok kilyukadni, majd legfeljebb kóborlok még egy kicsit a kastélyban, eltévedni úgy sem tudok... vagy igen? Végigtrappoltam az első emeleti folyosókon, fellépcsőztem a másodikra és ott is végigmásztam mindent. Végül egy ismeretlennek tűnő ajtó előtt álltam meg és kíváncsian tekintettem rá. Nem volt ismerős, vagy is nem tudtam, hogy hova nyílik. A juhászkutyával az oldalamon közelebb léptem az ajtóhoz, lassan a kilincsre emeltem a kezem és benyitottam. Vatta rögtön előrenyomakodott és már akkor a szobában volt, mikor én még be sem néztem, hogy mi ez itt, van-e itt valaki, vagy ilyesmik. Bekukkantottam, miután ugye az őrült eb benyomult, de senkit sem láttam. Egy ideig a juhászkutya is csak esetlenül szaglászott, aztán hirtelen felkapta a fejét és az ablakhoz rohant. Megdermedtem az ijedségtől, a következő pillanatban pedig már rohantam is az elhúzott függönyhöz. Reméltem, hogy az ablak nem volt kinyitva, mert akkor csak egy pillanat kell a kutyámnak, hogy kiessen... jajj ne!
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. augusztus 18. 21:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Nyáladzás LVL 100
Írta: 2014. augusztus 26. 14:07
| Link

Iza-miza

Mikor már éppen azon voltam, hogy kidugom a fejem, hogy megnézzem ki nyitott be, hirtelen lépések hallatszottak. De nem hiszem, hogy emberi lépések lettek volna. Mi a fene lehet akkor? Ezzel a gondolattal oldalra sandítok, hogy mi ez, és ekkor egy hatalmas lény zuhant rám. Nagy és szőrös és... mi ez?! Ez valami állatka, de mi ez az állatka? Mi ez az állat és miért ül a hasamon? Nyálas is volt, nem csak szőrös, szóval igyekszem lepakolni magamról, többnyire sikertelenül. Ezek után meghallom az aggódó gazdi hangját, ami nagyon ismerősen cseng, de még nem igazán vágom ki ez. Gondolkodom, de sehogy sem akar beugrani az aggódó hang tulajdonosa.
- Nyugalom, a kisállat csak rám zuhant, nem ki az ablakon, senki nem esett ki. Mindenki jól érzi magát, bár egy kicsit nehéz ez a... kutyus. - nyüszítem, aztán nagy nehezen lepakolom magamról és kihajolok. Nem mást pillantok meg, mint Nemes L. Izát, ami egyből mosolyt csal az arcomra, a nehéz kutya ellenére is. Integetek neki és nagy nehezen feltápászkodva teszek arra egy-két lépést.
- Szia, Iza. Ezer éve nem láttalak, hogy vagy drága? - kérdezem vigyorogva és végigmérem. Nagyon tetszik a fonata, jól néz ki, egyszer talán kipróbálom. Ismét a kutyára nézek, majd rá. - A te kutyusod?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Siena Aria Moretti
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 16:13 | Link

Norina

Mindannyian ismerjük a sablon történeteket. A fiatal boszorkány vagy varázsló kiszakad a jól megszokott környezetéből és gyűlöli az új otthonát –kényelmetlen az ágy, sokan vannak körülötte, mindenki olyan elutasító, túl sok szabály és a többi. Valószínűleg most azt kellene mondanom, hogy én is hasonlóképpen éreztem az első pillanattól kezdve és átkoztam a szüleimet, amiért ide küldtek, de ez nem igaz.
Gyerekkoromtól kezdve erre készítettek. Aranyvérű család egyetlen kicsi lányaként mindent megkaptam, amit csak akartam. Az már csak hab volt a tortán, hogy apám alvilági körökben mozgott. Sohasem tiltottak a mugliktól, de azt sem szorgalmazták különösebben, hogy barátkozzam velük. Tökéletesen otthonosan tudtam mozogni mindkét világban, ebben pedig sokat segített, hogy a nagyszüleim régimódi aranyvérűként belém vertek mindent, amit a családunk nevének és természetesen az elmaradhatatlan jó hírének továbbviteléhez tudnom kellett.  
Miután berendezkedtem az új szobámban, amit a többi elsőévessel együtt birtokoltam felfedező utakat tettem a kastélyban, így aztán ma már céltudatosan vettem az irányt a Társalgó felé. Nem igazán csevegni akartam, inkább egy kicsit felmérni a többieket –halállista…ilyenek.
Halvány mosollyal löktem be az ajtót és telepedtem le a többiektől legtávolabb eső ablakpárkányra, kezemben egy könyvvel. Általában volt nálam egy, jelzés képpen, hogy nem kívánok társalogni senkivel sem. Ez csak akkor nem volt jó ötlet, ha az illető éppenséggel olvasta azt a bizonyos könyvet és nagyon kíváncsi volt a véleményemre. Olyankor gondolatban mindig bokán rúgtam magamat, hogy miért is nem tudok én egy nagy oroszt magammal cipelni… aki még azt is olvasta, az egy igazi őrült. Vele szívesen elcsevegek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2014. augusztus 26. 16:30 | Link

Siena

Sosem gondoltam volna, hogy az első néhány napom kellemesen telik majd. Igazából mindig is azt hittem, rosszul fogom magam érezni, amikor a szüleim bedugnak az iskolába. Maximalista szülők gyermekeinek lenni nehéz, főleg ha van mellettük két testvéred, az egyik, aki teljesen olyan, mint a szülők, maximalista, és ég benne a tanulási vágy, a másik pedig már 8 évesen meg akarja váltani a világot.
A suli ezek mellett kikapcsolódás.
Nem sok emberrel ismerkedtem meg időközben, de nem baj. Eddig csak az óráimra és a vizsgáimra mozdultam ki a jól megszokott, félhomályba burkolózó klubhelyiségből.
Most azonban úgy érkeztem a Társalgóba, hogy valóban ismerkedni szeretnék.
Kezemben egy itallal a Rellonos bárpultból és a hónom alatt egy frissen nyomott újsággal léptem be a társalgóba, ahol már ültek néhányan, főleg felsőbb évesek.
Mindenki beszélgetett valakivel, és úgy istenigazából senkit nem találtam akivel beszélgethetnék egy jót, addig amíg egy félreeső helyen, az ablakpárkányon gubbasztva meg nem láttam egy lányt, aki egyből szimpatikus lett. Fogalmam sincs miért, de én megérzem az ilyeneket.
"Jó emberismerő"- volt úgy szokás mondogatni.
Néhány földön guggoló, vagy néhány esetben fetrengő diákon átlépve, sűrű bocsánatkérések közepette értem el a célom, közben ügyelve, hogy ne öntsem ki az italom.
Megálltam a lány előtt, majd egy kis hezitálás után leültem vele szemben egy eldobott párnára a földön.
- Szia!- küldtem egy kedves mosolyt a lány felé.
Fiatalnak tűnt, nagyjából annyi idős lehetett mint én.
- Nem láttalak még errefelé. Csak nem te is elsős vagy?
Lesiklott a tekintetem a lánynál lévő könyvre, és úgy éreztem, talán megzavartam.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. augusztus 26. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Siena Aria Moretti
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 26. 16:44 | Link

Norina

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni a bent uralkodó hangulatot. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a vizsgaidőszak mindenkit megőrjített volna. Én elég késve érkeztem, ezért úgy döntöttem, hogy bőven elég lesz a következő félévben nekifutni a tanulmányoknak. Elnézve az idebent gubbasztó, kétségbeesett tekintetű és néhol a könyvön alvó, kócos társaimat volt értelme a döntésemnek.
Próbáltam valamilyen szinten belemerülni a könyvembe, mikor is nyílt a társalgó ajtaja és egy barna lány suhant be rajta, kezében az italával és hosszas szemlélődés és döntésképtelenség után éppen felém vette az irányt. Kedvem lett volna valahogyan jelezni neki, hogy inkább nagy ívben kerülje el ezt az ablakpárkányt, mert az én tulajdonom és megharapom a kezét, ha közelebb jön, de hamar letettem róla. Mégiscsak meg kellene ismerkednem pár emberrel, hogy ne tűnjek túlzottan antiszociálisnak.
A remény hal meg utoljára alapon az utolsó pillanatig nem emeltem el a szemem elől a könyvet, azonban, amikor végül a lány megszólalt, ezzel jelezve határozott szándékát a beszélgetésre, feladtam. Mi értelme lett volna tovább bujkálni? Felsóhajtottam és elemeltem a könyvet az arcom elől.
-Szia!  -viszonoztam a köszöntést és figyeltem, ahogyan letelepszik. –Eltaláltad. Siena Aria Moretti. –mutatkoztam be gyorsan, mielőtt még rám süti, hogy neveletlen vagyok. –Gondolom te sem túl régen érkeztél. –jegyeztem meg halvány mosollyal, hogy valamiféle beszélgetést kezdeményezzek, ha már egyszer társaságom akadt.
Nem mintha bármiféle bajom lett volna az emberekkel, vagy egyszerűen csak felsőbb rendűnek tartottam volna magamat. Mindössze annyi, hogy szerettem magam megválogatni a barátaimat és nem igazán voltam rá vevő, ha valaki rám erőszakolja magát. A lány egyelőre nem úgy nézett ki, mint aki ég a vágytól, hogy társakat találjon, de hát sohasem lehet elég óvatos az ember lánya...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2014. augusztus 26. 18:01 | Link

Siena

Igazam lehetett, mert a lánynak valószínűleg nem állt szándékában beszélgetni, de most, hogy mégis kezdeményeztem, nem futhattam el.
- Ne haragudj, ha megzavartalak. Kálnoki Norina vagyok, Rellonos. Igazából sosem voltam egy nagy barátkozós típus, de gondoltam itt az ideje változtatni egy kicsit és ismerkedni.- mosolyog kedvesen, de már egy kicsit bizonytalanul.
Nem akartam letámadni, de lehet hogy mégis sikerült.
Szinte utánam nyílt ki újra a társalgó ajtaja, és egy morcos nyávogás ütötte meg a fülemet.
- Gotto! Hát te kint rekedtél?- simogattam meg a feje búbját ahogy odaért hozzám.
Valószínűleg nem figyeltem és kint rekedt amikor becsukódott az ajtó és egy csapat láb között sikerült besunnyognia.
- Nemrég érkeztem. Nem is gondoltam volna, hogy mások is érkeztek vizsgaidőszakban. Csak nem te is egy maximalista család sarja vagy?- kérdeztem jóindulattal a hangomban- A szünidőt az unokatestvérem jegyzeteinek áttanulmányozásával töltöttem, hogy le tudjam tenni a vizsgákat. Szívesen halasztottam volna, de nehéz, ha olyan szülőkkel élsz mint én. Mindenáron a legjobbat akarják kihozni belőlem. Félek, hogy az ellenkezőjét érik el. - magyaráztam, miközben a macska füle tövét vakarásztam.
- Mégegyszer bocs, azért hogy megzavartalak az olvasásban. Ha gondolod akkor felkereslek később, ha nem akarsz beszélgetni. De akár te is kereshetsz ha szükséged van valakire. A klubhelyiségben általában elérhető vagyok.
Azért nagyon reméltem, hogy nem küld el, mert elsőre nagyon megkedveltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. augusztus 26. 20:18 | Link

Arnoldó

Egész jól állt Ella ezzel a kastélyfelfedezősdivel, és már csak azért is büszke volt magára, hogy egész mostanáig sem adta fel, mondván tök halál felesleges és egyébként is, majd kérdezősködik inkább, ha valamit nem talál, most erre külön kár az időt pocsékolni.
Aztán eszébe jutott, hogy mi történt az első alkalommal, mikor óvatlanul arra gondolt, hogy segítséget kérni jó ötlet: egy kopogószellem válaszolt rá, méghozzá úgy, hogy teljesen eláztatta, és csöpögős hajjal kényszerült beállítani az igazgatói irodába. Ami egyébként laza volt, tetszett neki az öreg reakciója, csak utána visszafelé baktatva tüsszögni kezdett, és az egyik lendületes hapci közepette lefelejt egy lovagi páncélt, aminek lakója felszólította, hogy legyen olyan szíves máshol meghalni.
Ella erre felcsapta a sisakrostélyt és belecsavarta a hajából a vizet, és a belülről jövő visongásra fittyet hányva, sokkal jókedvűbben indult tovább.
Egy szó, mint száz, több kellemetlen meglepetéssel szeretett volna nem találkozni, mert bár kedvelte, ha szokatlan, váratlan dolgok történnek körülötte, jobb szerette úgy, ha másokon mulathat közben, és nem ő szenvedi el őket. Valahogy úgy mindig jobban szórakozik.
Teljesen következetlen, meg nem tervezett körútja az iskolában kedd este aztán a második emeleten folyt, be-bekukucskált a különféle termekbe, szobákba, sűrű bocsánatkérések közepette magára hagyta a könyvei alatt kapálózó könyvtárost, és a gyengélkedőn nyöszörgő szerencsétleneket sem zaklatta sokáig (csak addig, amíg valaki szó szerint kiátkozta), míg egy jókora szobára nem bukkant, ami első ránézésre úgy festett, mint egy társalgó. Aztán a másodikra is.
Ella nem tűnődött sokat, besurrant, és ide-oda kapkodva fejét, lángcsóvaként csapkodó, élénk narancssárga hajával nézelődött a néhol halkan, máshol lelkesebben csevegő, vagy csak magukban olvasgató, vagy üldögélő, sziesztázó fiatalok között. Aztán meglátta.
Az egyik fotelnek támasztva egy gazdátlan gitár állt, fényes felületén vidáman táncoltak a fények. A Szendrei lány lehuppant, és olyan természetességgel kapta a kezébe a hangszert, mintha ugyan az övé lenne, és csak itt hagyta volna pár percre. Megtámasztotta lábán, és kissé előrehajolva, a húrokon végigsimítva tanulmányozta egy-két pillanatig, majd belekezdett egy lassú dallamba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Siena Aria Moretti
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. augusztus 27. 22:33 | Link

Norina

A lány… Norina... valószínűleg észrevette, mennyire nincsen szükségem társaságra, mindennek ellenére képes volt venni a fáradtságot és leülni velem szembe, hogy egy kicsit beszélgessen; barátot szerezhessen. Nem mondhatnám, hogy különösebben ellenemre volt a dolog, mert tény, ami tény, olyan egyedül voltam jelen pillanatban a kastély falai között, mint az ujjam.
-Nem zavarsz. –rántottam meg a vállamat egy bátorító mosoly kíséretében és félretettem a könyvemet.
Egyetlen dolog volt, amit talán fájt magam mögött hagyni és ezek a barátaim voltak. Otthon már kialakítottam egy kört olyan emberekből, akikkel minden apró titkomat megosztottam és viszont. Egyáltalán nem éreztem magamat egyedül, sőt még csak olyan pillanat sem volt, amikor magányos lettem volna. Mindig volt mellettem valaki. Ez volt talán a fő oka, hogy nyitottam Norina felé, akiről időközben az is kiderült, hogy a háztársam. Szerettem biztonságban tudni magamat és hihetetlenül fontos volt számomra, hogy legyen kihez fordulnom, még ha első ránézésre kifejezetten keserűnek és elutasítónak tűntem is.
-Azt hiszem, egy cipőben járunk. –jegyeztem meg miközben a cicust figyeltem. –A családom elvárja, hogy tökéletesen teljesítsek, de azt hiszem neked rosszabb a helyzeted. –pillogtam a lányra. –Én majd csak a következő vizsgaidőszakban futok neki.
Amikor a barna ismételten bocsánatot kért már nem is igen tudtam, mit mondhatnék. Természetesen elővarázsolhattam volna elbűvölő aranyvérű énemet és közölhettem volna, hogy bizony-bizony rossz ajtón kopogtatott és talán ideje lenne elhúznia a csíkot, mielőtt fejbe vág önnön énem és megunom ezt a barátkozós csevejt, végül azonban az egyszerű megoldás mellett döntöttem.
Az egy barát is több, mint a semmi elvet követve csak elmosolyodtam és félrebillentett fejjel végigmértem a lányt.
-Nyugodtan maradj csak! Szükségem van egy kis társaságra. –biztosítottam gyorsan. -Én is Rellonos vagyok egyébként, ha ez eddig nem derült volna ki az elbűvölően édes személyiségemből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2014. augusztus 28. 09:38 | Link

Siena

Első pillantásra megkedveltem Siena-t, bármily meglepő is, akkor is, ha először úgy viselkedett, mint akinek nem kell a társaság.
Mélyen meg tudtam érteni az érzéseit. Én is egyedül éreztem magam, de nem mondatta velem semmi féle gőg, vagy felsőbbrendűségérzet azt, hogy nem kereshetek magam társakat.
Biztosra vettem, hogy Siena sem így érez. Egyszerűen magányos, hiszen -ha persze igazam van- ő egy másik országból érkezhetett, vagy Bagolykőtől távol élt eddig.
Ha igaz a sejtésem, valószínűleg itt magányosan érezheti magát.
Örültem, hogy végül mégis értékeli a társaságomat, vagy legalább megpróbálja.
- Kiskorom óta sok mindent elvártak tőlem- vontam meg a vállam, Gotto oldalát simogatva.
És valóban. Sok mindent elvártak tőlem, de sosem szerettem erről beszélni. Úgy éreztem, a szüleim befolyásoltsága alatt vagyok, és talán miattuk lettem olyan, amilyen most vagyok. Kitartó és mindenben versenyt látva.
Az előbbi jó tulajdonságaim egyike, amire büszke vagyok. A második... az pedig egyszerűen csak velem jár.
- Valójában amikor megláttalak, már tudtam hogy te is a Rellonba tartozol. Nem sok levitás, vagy eridonos ül egyedül a társalgóban- vontam meg a vállam egy apró mosoly kíséretében- Általában én is egyedül voltam az első napokban. Bár én itt születtem Bogolyfalván, nem sok mindenkit ismerek itt. A legtöbbjüket csak látásból.
Halványan elmosolyodtam, amikor Siena az elbűvölően édes személyiségével jött.
- A rellonosok ilyenek, de ettől mások a többitől. Én sem vagyok ám az a szende kislány, ha eddig úgy is tűnt. Nekem is van jó pár olyan tulajdonságom ami miatt a Rellonba kerültem. Ami a szívemen a számon fajta vagyok, legtöbbször inkább a negatív irányban. A versenyszellemet a szüleimtől örököltem, amivel az otthoni barátaimat az őrületbe kergettem. Néha úgy tűnik hogy sosem fogyok ki a szavakból, de csak akkor, ha van kivel beszélgetnem. Eddig a napig szinte csak a klubhelyiségben éltem az életem, és persze lejöttem enni és bementem a vizsgáimra - sóhajtottam, ahogyan szépen lassan, szinte levegővétel nélkül elmeséltem eddigi életemet a Bagolykőben.
Lehúztam a maradék italomat a bárpultból és felálltam, lesöpörve magamról a macskámat, hogy kinyújtóztassam elgémberedett lábaimat, majd megfordítottam egy kósza széket és leültem lovaglóülésben, hogy a háttámlán átkulcsolhassam a karomat.
Gotto összegömbölyödött a szék alatt és egy szempillantás alatt egyenletes szuszogásba kezdett.  
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. augusztus 28. 13:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 795
Összes hsz: 21342
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. augusztus 29. 18:15
| Link

Lavia



Ezt nem hiszem el! Már megint olyan dolgot csinált, amit nem lett volna szabad neki. Miért rohan folyton az ablakhoz? Általában, ha beléptünk valamelyik szobába, ő automatikusan az ott lévőhöz rohant, nem pedig az ablakokhoz... most viszont pontosan ezt csinálta. Kedvem lett volna sikítani, de csak egy apró morgással indultam el sebtében az ablakhoz, ahol a függöny mögül furcsa zajokra lettem figyelmes. Mintha valami esne... meggyorsítottam a lépteimet és épp akkor rántottam el a függönyt, amikor egy fej kukucskált ki onnan. A juhászkutya már azelőtt a földre ugrott, mielőtt én odaérhettem volna, így most árgus szemekkel figyelt ránk. Én viszont a fejre és az utána kibukkanó testre koncentráltam. Próbáltam felidézni, hogy ki is ült előttem. Amikor a nevemen szólított, összerezzentem, de lassan rájöttem, hogy kiről is van szó.
- Szia Lavia - mosolyogtam kedvesen. - Öhm... jól, köszi. Te?
Oldalra döntöttem a fejem és egy intéssel leültettem a kutyát. Most már értettem, hogy miért is indult olyan gyorsan az ablak felé. Nem kiugrani akart, csupán csak a lányhoz igyekezett olyan nagyon. Most már nem hibáztattam érte, de azért még sem volt szép dolog tőle, hogy így rám ijesztett. Nem volt éppen a reszortom minden nap kisebb szívrohamokat kapni.
- Igen. Vatta a neve - a neve hallatán a collie megcsóválta a farkát. Hátráltam egy lépést, hogy ha a kis gólyánk szeretett volna leszállni az ablakból, akkor tudjon. Nem számítottam igazából a találkozásra, csak egy csendes helyet akartam keresni, ahol végre nyugodtan egyedül lehettem volna. Persze akkor maradhattam volna a szobámban is, de az a fülledt levegő... pfüjj, nyomasztó. Biztos az iskolai könyveimtől van...
- Vizsgáztál már? - tereltem a témát egy nem túl kellemesebb, de annál beszélhetőbb dologra. Nem igazán akartam erről beszélni, de ezt legalább jól ki lehet filézni, így hát maradtam ennél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. szeptember 17. 20:09 | Link

Öregdiákok bálja


A DÖK ezúttal is kitett magáért és egy felejthetetlen buliba kalauzolja a vendégeket. Fiatal diákjaink már javarészt otthon, családjuk körében töltik a szabadidejüket, de vannak már végzett, idősebb (és fiatalabb) embereink is, akik a kastély közelében tartózkodnak.
Minden végzett diákunk baglyot kapott már egy hónapja az eseményről, így most az ő kedvükért öltözött díszbe a második emeleti társalgó.
A Társalgóba lépve először egy hatalmas üres teret pillanthatsz meg, melyet ha táncolni lenne kedved, igénybe vehetsz. A zene az oldalt elhelyezett gramofonból szól, mindenkinek a kedvére téve. Erre a térre időnként konfetti hull, ezzel is bulihangulatot keltve az ember érzékeiben. A plafon is bűbáj alatt áll, ezért ha felnézel, csupa színes csillag mosolyog vissza rád.

 Körülötte helyezkednek el a színes asztalok, rajtuk tömérdek finomság vár felzsúfolva. Van közöttük Égzselé, Hupikék fagylalt, Kacagó barack és még sok más. De ha már eleged lenne a sok édességből, ne keseredj el, hisz a cukros finomságok mellett találhatsz itt a varázsvilág többi ínyencségéből is. Hidegételek, nassolni valók és ezeket leöntendő itókák várnak.
Ha valaki nem az étlapnál szeretné eltölteni az idejét, annak lehetősége van a fotózkodni. A bejárat előtt már felállították a fényképezőgépet, és a díszletet, csak az emberek hiányoznak. Négy háttér közül lehet választani, amik a házak szimbólumai. Az ideiglenes stúdió kicsi, de nem ettől függ a képek minősége, hanem a fotóstól, aki a képeket készíti.
A program nyitott, tehát csinálhatsz bármit egészen a buli végéig, ott ugyanis meglepetés várja az öreg diákokat. Hisz ez az ünnepség nekik szól, hogy feleleveníthessék régi szép pillanataikat.

//Várunk minden itt végzett diákot, és mestertanoncot szeretettel. (Jelenlegi mestertanoncokat és csak mestertanoncképzésen részt vett végzetteket is.) Fiatalok csak akkor, ha valakinek a párjaként érkeznek.
Szálazásra figyeljetek!
Szerepjátékos dátum: szeptember 17., este 8 óra
Álmodói időpont: szept. 17-től okt. 1-ig.//
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Kis késés és még mindig nyál
Írta: 2014. szeptember 21. 10:42
| Link

Izabella

Elvigyorodtam azon,hogy szegény Iza mennyire meg is ijedt. Ha velem történt volna, biztosan nem lettem volna ennyi mókás kedvemben, mert aggasztó lehet, ha azt hiszed, hogy a kutyád ki fog esni az ablakon. Nekem szerintem ezért nem akartak háziállatot venni a szüleim. Kissé elmerengtem a dolgon, de nem sok időre, mire különösebben látszódhatott volna rajtam, már el is illant a hangulat és ismét a háztársamnak és az ő kisállatának szenteltem minden figyelmemet. Azon meg aztán pláne nevetnem kellett, mikor összerezzent attól, hogy kimondtam a nevét. Ennyire ijesztő volnék? Pedig fésülködtem, mosakodtam és nem is sírtam, hogy annyira rémisztő legyek. Legalábbis eddig senki nem ugrott ki az ablakon előlem, mondjuk ezt még Izabella sem tette meg, hála Merlinnek. A köszönésére csak futólag bólintottam, elvégre én már megtettem ugyanezt a gesztust, az meg hülyén venné ki magát, ha egyfolytában köszöngetnék neki öt percenként. Volt a mugliknál valami film, amiben egy pasi csak tíz másodpercnyi dologra emlékezett. Tíz másodperces Tom! Most akkor és öt perces Lavia vagyok? Fura lenne szerintem... De lehet, hogy másoknak nem lenne az, csak idegesítő. Összességében a kutyus nagyon is aranyos volt, az összes hibája az volt, hogy túlságosan izgága, de gyanítom ez csak azért van, mert még fiatal. Az összes kiskutya nagyon aktív, miután túlértek a "napi huszonhárom órát alszom, nem érdekel a külvilág, hagyjatok már békén! Nem megy? Akkor itt alszom" - korszakon.Óvatosan lehuppantam az ablakból, ha már egyszer ilyen előzékenyen arrébb vonult a drága prefektusunk, majd megsimogattam óvatosan a  kiskutya bozontos buksiját, mire csóválta még jobban a farkát.
- Vatta a neved? Aranyos. A szőröd az oka, hm? Te kis bundás... - dögönyöztem meg a kisállat fejét széles vigyorral. Tetszett a viselkedése, olyan üdítő jelenség volt ez a kis Collie. Nem sok kutyát hoznak az iskolába, pedig szerintem mindenkinek jobb kedve lenne tőle, ha lennének.
A vizsga szóra azonnal felkaptam a fejem és az arcom fájdalmas grimaszba rándult. Igen, ez egy fontos téma, ettől függetlenül még nem kell, hogy szeressem.
- Naná, hogy vizsgáztam. Szeretnék azért másodikos lenni, annak ellenére, hogy nem mutatom ki, mennyire izgulok a jegyeken. Eddig azt hiszem csak Várakozáson felüli és Kiváló jegyeket kaptam... -próbáltam meg felidézni a dolgozatokra firkantott rövidítéseket, több-kevesebb sikerrel. Megráztam a fejem, mert most nem akartam ezen gondolkozni, majd Izabellára néztem kérdőn.
- Neked hogy sikerültek?
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. szeptember 21. 10:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 795
Összes hsz: 21342
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. szeptember 21. 12:28
| Link

Lavia



Elég egy rossz mozdulat, vagy egy szó és ez a kutya már is képes legyilkolni magát, persze nem önakaratból. Korához méltóan nagyon játékos és bohókás kutya, így talán a pirosak közé sorolnám, de mivel ő kutya, így nem jár iskolába, szóval háza sincs. Marad velem és ez így jó.
Egy kisebbfajta sokk ért, amikor a collie rakétagolyó szerűen kilőtte magát mellőlem  és az ablakhoz rohant. Utólag kiderült, hogy csak Laviához rohant olyan boldogan, de én akkor is nagyon megijedtem. Te jó isten, ha az ablak nyitva lett volna... Amikor a lány - a kutyával az oldalán - leszállt az ablakból, végre nyugodtan fellégezhettem és a sokk hatása alól is kikerültem már. Vagy talán szívrohamot kaptam volna... hmm, nem is tudom.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a lány megdögönyözte a kutyát, aki heves farokcsóválásba kezdett, aztán beszélni kezdett hozzá. Szemeim felragyogtak, mikor a lány ajkait elhagyó szavak elsősorban a kutyához szóltak, ugyanis az emberek többsége bolondnak nézik azokat, akik beszélnek az állatokhoz, vagy is elsősorban engem. Pedig én mindig bizonygattam, hogy megértik, de hát mások ezt nem vették tudomásul.
- Hűű, gratulálok - ragyogtak fel újra a szemeim, mikor válaszolta a kérdésemre. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó vizsgaeredményei lettek és hát nekem is jól sikerültek... a többség. Igaz, hogy tavaly jobbak lettek, de még így is átmentem mindenből. Aminek kifejezetten örültem.
- Nekem is jók lettek. Sok kiváló és várakozáson felüli. Ja, meg egy elfogadható, de hát... mindegy - nevettem el magam a végére. Laviával sokkal felszabadultabban tudtam beszélgetni, mint másokkal, pedig hát vele is elég kevésszer találkoztam. A kékek többségével kevésszer találkoztam, mert vagy ők, vagy én tanultam... plusz még a kiddics, ott van akkor Vatta, meg most jött a prefektusság is...
- Hazautazol a szünetre? - tettem fel a költői kérdést, amire kapásból igen lett volna a válaszom, már ha nem én kérdeztem volna. Én mindenképp hazamegyek, látnom kell anyuékat és Vivient is. Őt muszáj. Sok mesélni valóm van neki, már ha hazajön...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. szeptember 21. 13:11 | Link

Davidbocsi, hogy sokat késtem!

Éppen szabad óráimat élveztem, amikor erős elhatározásra jutottam. Benéztem egy kicsit a társalgóba. Amint ballagtam az irányába azon agyaltam, hogy kivel futhatok ott össze? Nem volt visszaút, ha már elhatároztam magam. Beléptem a terembe és legnagyobb meglepetésemre egy levitás fiút láttam az egyik kanapén ülve aludt. Csendben odaosontam mellé, majd leültem. Valamit még motyogott is álmába, de nem tudtam kivenni mit. Egyszer felébredt. óvatosan megköszörültem a torkom.

- Szia! Kilt Zoli vagyok! Remélem nem ijesztettelek meg!

Bíztam benne, hogy nem fog a kanapén keresztül esve kirohanni innen. Barátságos mosolyt küldtem felé, remélem nem sértődik meg, hogy ismeretlenül is, de ilyen közvetlen módon, de mellé ültem.

- Álmodtál és valamit még motyogtál is, de nem tudtam kivenni mit - mondtam neki, majd esküre emeltem a kezem ezt nem fogom elmondani senkinek, bízhatsz bennem

Körbenéztem a teremben. Bíztam benne, hogy ő is barátságos lesz hozzám, annak ellenére is, hogy bár háztársak vagyunk, most futunk össze először. Én szívből örültem a találkozónak. Reméltem valóban jó társaság ő is mint minden Levitás diáktársam, speciel Dasha is jó barátom és vele is jól el tudtam beszélgetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
láv láv RDJ <3
Írta: 2014. szeptember 21. 13:28
| Link

Iza-Miza

Annak ellenére, hogy el voltam foglalva a kutyussal, azért nem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire megörült hirtelen valaminek. Nem igazán tudtam mire fel a nagy öröm. Talán annak örült, hogy a kutyája jól van, talán annak, hogy beszélek a kis döggel, igazából sejtelmem sincsen, de összességében felvidítottuk kicsit és ezt az eredmény én nagyon is büszkén könyveltem el magamnak. Még egy picit simogattam a Collie puha buksiját, közben persze a szemem sarkából figyeltem a mentoromra. Nem túl sokszor láttam őt mostanság, gondolom szokásához híven tanult, vagy ha éppen ő nem, akkor én tanultam, ez a Levitában sajnos gyakori ok arra, hogy egymást elkerüljük. Most viszont itt volt és ez mindenképpen feldobta az amúgy kifejezetten szürke délutánomat. Az idő is szürke, a kedvem is szürke, több hasonló színárnyalatra nem tartok igényt.
- Köszönöm, bár nem értem, hogy ebben mi a furcsa. Azt hiszem a házam igazán elvárhat tőlem ennyit. Hisz ez még csak az első év. - mosolyogtam, majd figyelmesen hallgattam, ahogy ő is elújságolta, milyen jegyei születtek. Felkuncogtam, majd még egyszer megvakargattam Vatta fülét kis mosollyal az arcomon.
- Ameddig nem buksz meg semmiből, szerintem addig nincsen ezzel semmi baj... Lehet, hogy ez csak az én véleményem, de nem lehet mindig mindent K-ra megírni. Aki az ellenkezőjét állítja, az a Levita él-szószólója is lehet, mert én nem tudnám Kiválóra teljesíteni az összes vizsgát, akkor sem, ha belegebedek. - sóhajtottam mélyet, aztán visszanéztem rá megint. Ez a hely viszonylag nyugis volt és a maga módján békés is, szóval azt hiszem, hogy ezt a helyet megőrzöm magamnak, mintegy vésztartalékként.
A kérdése kissé váratlanul ért, magam sem gondolkoztam még el ezen, legalábbis ezidáig nem. Az ajkamba haraptam, majd a padlóra pillantottam és vissza Izára. Megköszörültem kicsit a torkom, de ugyanúgy száraz maradt.
- Az őszintét megvallva sejtelmem sincs. Lehet, hogy igen, az attól függ, hogy Joli néni hazaért-e már Brazíliából... Ha nem, akkor szerintem biztosan nem megyek haza. Ha pedig hazaért, akkor lehet, hogy a nyarat Londonban fogjuk tölteni, tavaly legalábbis ezt beszéltük meg. Te? - mosolyodtam el halványan. Kissé érzékeny téma volt nálam minden, aminek a családhoz van köze, mert apám elhagyott, én meg elhagytam anyámat. Ez már nem zavart, csak az emberek néha meg tudnak botránkozni azon, hogy mennyire nem tud érdekelni mi folyik odahaza. Joli néni két havonta küldött nekem egy-egy képeslapot a világ négy sarkából, én írtam neki rendszerint egy rövid válaszlevelet, ez volt minden kapcsolatom év közben a keresztanyámmal. De jól volt ez így, mindketten így szoktuk meg és nem is akartunk ezen változtatni. Minden esetre a témát megpróbáltam valami kellemesebb felé terelni.
- Amúgy honnét szedted ezt az édes kis szőrgombócot? Kellett hozzá valami engedély, vagy...? Csak mert senkinél nem láttam még kutyát. Ugye, vatta? Te sem láttál kutyát? - dögönyöztem a kutyát leguggolva hozzá, ő meg eldobta magát, hogy vakargassam a hasát. Nevetve simiztem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 795
Összes hsz: 21342
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. szeptember 21. 18:31
| Link

Lavia



Lavia egész jól fogadta Vatta érkezését és nem is kezdett el sikítozni, ugrálni, meg miegymást csinálni, csak mert "rám ugrott egy kutyaaaa!!!". Na, ezeket az embereket nem értem a legjobban. Hogy miért félnek ennyire a kutyáktól, főleg attól, amelyik vagy hat fejjel kisebb nála. Lavia viszont egészen vidám arccal simogatta a kutyát, aki úgy csapkodott a farkával, hogy egy kisebb mini-hurrikánt hozott létre majdnem. Ragyogó szemekkel figyeltem a kis párost, közben pedig nem felejtettem el úgy vigyorogni, mint egy idióta. Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt.
- Anyuék is folyton azzal rágják a fülem, hogy írjam ám a vizsgáim, mert ha nem lesznek jók, akkor nem engednek haza, de ők is csak viccelnek... remélem - döntöttem oldalra a fejem és az ajakamba harapva fájdalmas arcot vágtam. Hű, ha tényleg komolyan gondolták, akkor idén nem megyek haza. Oké, ez nagyon nem valószínű, de anyu nagyon komolyan leírta, hogy miket nem csinálhatok még, ha nem lesznek jók a vizsgáim... fél oldalt teleírt, én pedig azon agyaltam egész nap, hogy vajon komolyan gondolta-e, vagy sem.
- Mindig is el akartam jutni Londonba - morfondíroztam félhangosan, miután Lavia egész hosszan válaszolt a kérdésemre. - Én mindenképp hazamegyek, már ha anyuék hazaengednek.
Az utolsó szót már csak úgy mellékesen mondtam, különben a mosolyom még szélesebb lett, végül átcsapott nevetésbe. Az egyik kanapéhoz sétáltam és elgondolkodva lehuppantam rá. A mosolyom még az arcomon volt, azonban a nevetést már abbahagytam. Vatta rögtön otthagyta Laviát és a lábamhoz furakodva ledobta magát elém, fejét pedig a térdeire fektette.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Úgy tudom, hogy kicsi kutyákhoz nem kell kérvény, legalább is eddig még nem szóltak, hogy Vatta miért van itt.
Tényleg nem szóltak még és így utólag belegondolva most már nem is érdekelt, hogy bárkit is zavart volna a kutya jelenléte. A buksijára csúsztattam a tenyerem és lassan végighúztam a kezem a hátán. A juhászkutya farka meglibbent, amikor kezem belefúrtam a bundájába és egy halk nyüszítés hallatszott az állat felől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 10. 19:31 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


 Az első napjaim Bagolykőben. És máris eltévedtem, fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok. De igazából ez nem nagyon zavar egyelőre, majd csak akkor fog, ha vissza akarok jutni az Eridon körleteibe, de jelenleg csak kicsit körül akarok nézni a kastélyban. Persze, nem a tantermekre vagyok ilyen kíváncsi, hanem az egyéb helyiségekre. Bár annyira nagy ez a kastély, hogy egy jó ideig még garantáltan nem fogom megtalálni amit keresek. Szerencsére nem szoktam zavarba jönni attól, ha bárkit is meg kell kérni valamire, segítségért folyamodni.
 Most is valami folyosón császkálok, Isten tudja hányadik emeleten, és csak azért tudom, hogy a Nyugati szárnyban, mert megkérdeztem egy magányos festményt, hogy merre lehetek. Nem ismerek senkit, és ami azt illeti, ez így egy kicsit unalmas jelenleg. Nem mondom, hogy otthon nem voltak barátaim, de azt sem állítanám, hogy én vagyok a legnyíltabb, legkönnyebben barátkozó valaki itt a kastélyban. Benyitok egy számomra szimpatikusnak tűnő, egyszerű ajtón. Egy hatalmas terembe vezet, ami teli van kényelmes ülőhelyekkel, és nagyon hangulatosnak tűnik. A hónom alá csapott könyvvel tekintek szét, ámulva egy kicsit, és még egy halvány mosoly is feltűnik az arcomon. Odamegyek az asztalokhoz, beleszagolok az italokba, megkóstolok egy sütit is, majd a tea mellett döntök, és kitöltök magamnak egy bögrényit. Borsmentás, a kedvencem. Kinézek magamnak egy nagyobb ablakpárkányt, ahol kényelmesen elhelyezkedve leülök, és belekortyolok a teámba. Ahhoz képest, hogy azt terveztem, körbejárom a kastélyt, elég hamar leragadtam egy helyen... De mivel könyv nélkül nem megyek sehova, így mindig találok valamiféle elfoglaltságot. Talán nem ez a legcsöndesebb hely az olvasáshoz, de őszintén szólva én bárhol, bármilyen körülmények között bele tudok merülni egy-egy könyvbe. Bár talán a mai nap még szerencsésebb lenne barátokat találni, de sajnos időnként rám tör az érzés, hogy muszáj egyedül lennem. Kinyitom a könyvet és elkezdek olvasni a teázás mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Fanni ~
Írta: 2014. október 12. 13:52
| Link

Vörös hajzuhatag ugrált a nyugati szárny folyosóján, könyveit magához szorítva haladt, mint egy béka. Tincsei össze-vissza szálltak, belecsaptak az arcába, aztán a válla mögé libbentek, de őt ez nem zavarta. Gyorsan haladt a folyosón, az egyik pillanatban még csak a felénél járt, a másik pillanatban pedig már a lépcsőfordulóban volt. Fürge volt, ez nem tagadás, talán túlságosan is fürge. Amint feljutott a második emeltre, folytatta az ugrálást és magában számolta az ajtókat, amelyek előtt elhaladt. Egy, kettő, három. Szépen sorban elszökkent mindegyik előtt és csak a nyolcadik nyílászárónál állt meg, szedte össze magát és nyitott be. Először nem vette észre az ott ülő lányt, ezért belépett és hagyta, hogy az ajtó magától csukódjon be. Figyelmesen körülnézett és amint kiszúrta az ablakban ülő lánykát, biccentett neki és a kanapéra vetette magát.
- Helló - köszönt hangosan, szépen artikulálva. - Zavarok?
Az első és legfontosabb kérdés, amit még a leülés előtt meg kellett volna kérdeznie, mert hát a nevelőanyja így tanította, de most ki emlékezett ilyenekre? Hátradobta vörös fürtjeit, a könyveit lepakolta maga mellé és egyik lábát maga alá húzva végignézett a lányon. Nem látta még az eridonban, de lehet, hogy most érkezett, végül is még eléggé év eleje van. Viszont ezt muszáj megkérdezni, nem szeret tévedni.
- Eridonos vagy? - csendült fel a hangja, miután eldöntötte, hogy nem kertel és csak úgy megkérdezi. Végül is aki mindenfélét körémond, annál elveszik a kérdés maga és csak nézhet, ha a másik fél nem válaszol rá. Ujjaival az egyik könyvén dobolt, nem is tudom pontosan, hogy melyiken. Nincs olyan sok könyve, nem levitás ő, hát nem olvas sokat, még is furcsa most, hogy könyvekkel érkezett ide. Meg egyáltalán az is furcsa, hogy idejött, most még a szobájában kéne csücsülnie és vagy a macskájával játszani, vagy pedig valami butaságon agyalnia. Ejnye Alíz, hát most csalódtam benned!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. október 12. 14:06 | Link

Zoli
Semmi baj! Most meg én késtem! Cheesy

Zúgott a fejem, mikor hirtelen felriadtam. Uh, nagyon fáj még mindig a fejem. Megláttam, hogy egy másik diák nekem beszél. Elvörösödtem, és idegesen pöcköltem le egy bogarat a kardigánomról. Vajon mióta lehet itt? Mondott valamit, de először fel sem fogtam, mert a gondolataimba voltam mélyedve. Magam elé néztem, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy illene válaszolnom annak, aki hozzám szólt.
- Szia! David vagyok. Nem... nem ijesztettél meg! - válaszoltam, majd én is rámosolyogtam erőltetetten - Sajnos nagyon fáj a fejem!
Unottan körbenéztem, de semmi érdekeset nem láttam.
- Aha, álmodtam - mondtam, de ez valahogy olyan bénán hangzott, ezért hozzátettem - Igazából, a múltamról álmodtam, de ez nem lényeges már!
Miután ezt mondtam hosszú percekig csönd volt, majd hirtelen megszakítottam a csendet.
- Te elmondanád a legjobb barátaidnak, hogy mágus vagy, ha tudod, hogy ők muglik? Tudom, hogy nem lenne szabad... de már úgy is mindegy, hiszen nem is találkozom már velük! - most fordultam először a fiú felé, és meglepődve vettem észre, hogy levitás.
- Látom te is levitás vagy! Most már emlékszem, hogy összefutottunk néhányszor már! - mosolyodtam el. Igen, úgy tűnik ma hangulatingadozásom van. Hirtelen tüsszentettem kettőt egymás után. Remek náthás lettem! Benyúltam a zsebembe és szerencsére találtam egy zsebkendőt.
- Fura, hogy már harmadik éve itt vagyok, de még most is érnek meglepetések! - szóltam, miközben a fotel kárpitját kapargattam unalmamban.  
- Belehalok az unalomba! - kérdeztem tőle - Nincs kedved felmenni a klubhelyiségbe?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 13. 18:01 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


 Teljesen belemerülök a könyvbe, így észre sem veszem, amikor valaki más is belép a társalgóba. Szoktam is én figyelni ilyen apróságokra, mikor éppen egy egészen más világban járok... A teámat a kezemben fogom, és összerezzenek, mikor meghallom a köszönést, teljesen váratlanul ért, így egy picit kilöttyintem a teámat, de csak a nadrágomra jut, szerencsére a könyvre nem.
- A francba... - motyogom magam elé, na nem mintha szerencsétlen elnyűtt – de felettébb kényelmes – farmeromat annyira sajnálnám, a meleg italt annál inkább. Lerakom a bögrét a párkányra, nehogy még többet elveszítsek a teából, majd becsukom a könyvet, és megszemlélem az érkezett idegent. Vörös haj, de teljesen ismeretlen arc, vagy már láttam valahol? Nem tudom...
- Szia – mosolyodom el én is köszönve. - Jól rám ijesztettél, majd' kiugrott a szívem a helyéről – teszem még hozzá színlelve egy kicsit és a szívemhez kapva.
- De egyébként nem zavarsz – válaszolok végül a kérdésére, és egy kicsit közelebb is lépek a lányhoz, közben érkezik is a következő kérdés.
- Igen, eridonos, hogy találtad ki? - kerekedik el a szemem, hiszen ennyire rám lenne írva, hiszen még csak gólya vagyok. Meg eddig az egyetlen eridonos a családban. Váradiék eddig nem arról voltak híresek, hogy piroskák lettek volna, így ebben is kakukktojásnak számítok, de már kezdem megszokni.
- És te? Szintén főnix? - kérdezek most én, bár valahogy sejtem, hogy igen lesz a válasza a lánynak. Nem is tudom még a nevét, de ő sem az enyémet.
- Egyébként Váradi Stefánia Anna, de ha jót akarsz magadnak maradsz a Fanninál – mondom, és ez egyszer a tekintetem halálosan komoly. A nevemmel nem ismerek tréfát, ha valaki Stefániának hív, azt menten megátkozom, de ráneveltek, hogy teljes névvel mutatkozzak be, ne csak odavessem a becenevem, pedig úgy lenne kedvem. Hiába a sznob családi környezet... Néha az idegeimen táncolnak a hülyeségeikkel. Kezet is nyújtok a vöröskének a bemutatkozás mellé, úgy illik, aztán vagy elfogadja, vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Fanni ~
Írta: 2014. október 13. 20:23
| Link

Egy ideig még nem is akart megszólalni, aztán már köszönt is a lánynak, aki látványosan meg is ijedt. Ha a hercegnő jól látta, akkor még az eddig szorongatott bögre tartalmának egy kicsi részét is magára öntötte, de ebben nem volt annyira biztos. Egészen addig, amíg a lány fel nem állt és jól látható lett rajta a piciny folt. Nem volt neki ismerős a lány, viszont azt így reflexből tudta, legalábbis sejtette, hogy a leöntött lány Eridonos.
- Pedig nem terveztem, hogy halálra rémítelek - tűnődött el a másik mondatán. Eredetileg a cél az lett volna, hogy keres egy csendes, vagy valami eldugott helyet, ehelyett ide jött, a társalgóba, ami köztudottan kedvelt volt a diákok között. Jogos tehát a kérdés, hogy miért nem volt itt senki rajtuk kívül? Hmm, mert talán mindenki órára megy, vagy tanul? Hát igen, igen, a kis vörösnek is azt kellene tennie, de nem... Ha nem, hát nem.
- Hmm, női megérzés. Vagy hatodik érzék. Ja nem, az más... akkor az első - rázta meg a fejét, amikor pedig felnézett a lányra, arcán egy széles vigyort lehetett fellelni. Nem tudta megállni. Egyszerűen nem, nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, mint a vadalma. Vagy tök... tejbetök? Á, valami növény. Abban biztos vagyok, hogy valami növény. Szóval, miután ezen túlestünk, a barna hajú lány kezdett el kérdezősködni, illetve ő is felvetette azt a kérdést, miszerint az előbb betoppant Tulipánkisasszony is a pirosakat erősíti-e. Az előbb említett bólintott, összefűzte ujjait és felállt, hogy bemutatkozhasson. Ó, áht még is csak tanult valamit Polner Zsófiától. Nevelőanyja most roppant büszke lenne rá, hogy azért még is csak sikerült valamit belekoppintania a kislány fejébe az árvaházi évek után. Most tényleg nagyon büszke lenne rá.
- Szentesi Alíz Zsófia - tagolta el szépen a nevét és kezet rázott az újonnan megismert Fannival. - Értettem, második név.
Bólintott, elhúzta a kezét és ha a lány nem akart több ilyen bemutatkozós játékot csinálni, akkor visszahuppant a kanapéra. Most így belegondolva nagyon kényelmes volt az ülőhely és szívesen el is aludt volna itt, ha mondjuk óra előtt lenne pár perccel és egyedül lenne, akkor könnyen elnyomná az álom. Hmm, mint abban a kandallós szobában, amikor a halálfalós fiúval találkozott. Hümm, az emlékezetes volt.
- Mit olvasol? - pillantott a könyvre, amit Fanni olvasott, amikor ő betoppant. Kíváncsian nyújtogatta a nyakát az említett kötet felé pislogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. október 15. 23:09 | Link

Ella

Az ember csak egy pár percre hagyja magára a holmiját őrizetlenül, míg meglátogatja a mosdót, és nyújtózkodik kicsit a két hatalmas könyv között, amit épp tanulmányozott, és máris valami idegen leányzó startol rájuk. Mármint, nem a könyveimre, az minden bizonnyal a legkevésbé sem hozza lázba, pláne, hogy csak valami baromi vastag, könyvtári darab, még véletlenül sem egy aprócska regény, amivel a normálisabbak elütik az időt. Jó, hát… nem véletlen tartozom a kékekhez, no.
Az ajtóban még a kezemet törölgetve ütközik meg a tekintetem a lángvörös hajú lányon, aki elorozta a gitáromat, amit egyébként magam sem tudom, miért hurcibáltam keresztül a fél kastélyon. Enyhén oldalra billentett fejjel, és ráncolt homlokkal bámulom, hogy mégis mit csinál, a nyilvánvalón kívül, hogy játszani fog rajta, de… hozzászokhatnék végre, hogy itt mindenki ilyen közvetlen.
- Szép gitár – mosolyodom el, amikor átszelve a nagyobbacska helyiséget ott termek mellette, és rögtön le is telepszem mellé, törökülésbe helyezkedve. Hallgatom még pár pillanat erejéig a dallamot, amit játszik, de nem ismerős, hát rákérdezek. – Hm, nem hallottam még sehol, saját szerzemény? – érdeklődök. Nyilvánvaló, hogy jobban bánik a kicsikével, mint én, olyan könnyedek a mozdulatai. Egy kicsit talán még irigylem is emiatt, bár nem vágyom zenei babérokra – most már –, talán túlélem. Vagy korrepetálást kérek az ismeretlen vöröstől.
A fotel oldalának támasztom a hátam, és a nyitott könyveket is elpakolom, amit az ülőalkalmatosságon hagytam, bár nem hiszem, hogy akárki rápályázna a helyre, hacsak nem szeretné a koncertet közelebbről hallgatni. Páran felkapták a fejüket, és érdeklődve néznek a párosunk felé, inkább az élénk hajú lányra, hisz tőle származik ez a kellemes háttérzene, de különösebben senki nem törődik vele. Akik eddig olvastak, most is a könyveikbe mélyednek, és a beszélgetők duruzsolása sem halt el. Az viszont kétségtelen, hogy feldobja a hangulatot egy kis élő muzsika, habár lehet, csak engem boldogít az ilyesmi különösképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Augusztus 26. kora este
Írta: 2014. október 19. 11:37
| Link

Arnoldó

Úgy játszott, mintha csak az előbb hagyta volna félbe, és a dallam úgy kiragadta a világból, mintha sosem tartozott volna bele.
Máshol járt, másokkal, egy emlékben, melyet még a régi iskolájában szerzett. Barátok vették körül, de már alig emlékezett az arcukra. Nem is nézett fel, csak játszott nekik, ők pedig csendben hallgatták, mígnem az egyikük hozzá nem szólt. Ella nem mozdult, pedig az illető leült mellé, míg a többiek állva figyelték játékát. Nem is emlékezett, hogy lett volna másik szék ott.
Aztán hirtelen a világ kitágult körülötte, visszatért a valóságba, és még össze is rezzent kissé. A mellette ülőre pislogott, és egy pillanatnyi zavart vigyorgással válaszolt neki, ugyanis fogalma sem volt, mit mondhatott neki a srác, ami kizökkentette.
- Helló! Igen, ahogy mondod! - bólogatott abban a hitben, hogy bizonyára valami eldöntendő kérdést kapott az imént.
- Elképesztő amúgy, hogy csak így itt hagy valaki egy ilyen klassz gitárt. Szerinted feltűnne neki, ha meglépnék vele? Nem mintha olyan lopkodós lennék, csak hát na, itt hagyta, akkor biztos nem kell neki.
Egy kicsit még forgatta a kezében a hangszert, de aztán felemelte tekintetét újdonsült társaságára. Bizonyára egy mestertanonc, vagy egy rém fiatal tanár úr lehetett. Ebben az iskolában csak úgy nyüzsögtek. Ella már most aggódott kissé, hogy nem fog tudni odafigyelni az órákon. Persze nem nagyon, tényleg csak kissé.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2014. október 27. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 20. 18:08 | Link

Szentesi Alíz Zsófia


 Na, egész jól belemelegedtem ebbe az ismerkedős témába, és azt hiszem ehhez sikerült is megfelelő helyiséget találnom. A lány megjegyzi, hogy nem szerepelt a tervei között a halálra rémítésem, aminek azért örülök.
- Már azt hittem gyilkossági kísérletre kell gyanakodnom – válaszolom nevetve, a tökéletesen képtelen ötletet. Azért nem vagyok ilyen gyanakvó, alapvetően túlzottan is jóhiszemű vagyok az emberekkel szemben; pedig azért nem mindenki érdemelné meg. De a lány bólint a kérdésemre, miszerint ő is a pirosakat erősíti. Ezt jó hallani, mert legalább már biztos, hogy visszatalálok az Eridonba, nem kell órákat kóvályognom a folyosón. Persze, ez esetben tekinthetjük érdekismeretségnek ezt a kontaktust, de azért ez nem ilyen egyszerű, csak egy éppenséggel jelenlevő előnye annak, hogy találkoztam ezzel a lánnyal. A bemutatkozás normálisra sikeredik, a lány elfogadja a felé nyújtott kezet, és a nevét is megtudom. Alíz. Mármint gondolom azt használja, mindenesetre az tetszik. Egy nyomatékosat bólintok, mikor közli, hogy megértette, hogy kényes vagyok a nevemre, majd azért megeresztek felé egy mosolyt, nem vagyok én olyan morci jégkirálynő. Leülök én is az Alízhoz legközelebb eső fotelba, kellemesen süppedős és kényelmes.
- Ja ez, Piszkos Fred, a kapitány, Rejtő Jenőtől. Ismered? - válaszolom Alíz kérdésére. Máris megugrott a szimpátiamutatója, hiszen, akit érdekelnek a könyvek, az rossz ember nem lehet. Anya utálja, mikor Rejtőt olvasok, szerinte nekem ennél jobb irodalommal kéne foglalkoznom, de kikapcsol és megnevettet, és egy új környezetben pont egy megszokott könyvre van szükségem.
- És mondd csak, merre van Csodaország, Alíz? - kérdezem, bár tudom, hogy nem jó poén, az Alíz névről mégis Lewis Carroll könyve jut eszembe, amit nem is tudom, hogy végigolvastam-e. - Bocs, de nem bírtam kihagyni... Te egyébként miket szoktál olvasni? - Próbálok enyhíteni a dolgon, mert azt hiszem nem volt túl szép tőlem ilyet kérdezni, de majd meglátjuk, hogy újdonsült barátnőm – ha nevezhetem annak pár perc ismeretség után – mennyire sértődékeny. Főleg, ha azt nézzük én mennyire kényes vagyok a nevemre, na, szuper, öngól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet