37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Társalgó - Váradi Fanni hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 10. 19:31 | Link
Szentesi Alíz Zsófia


 Az első napjaim Bagolykőben. És máris eltévedtem, fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok. De igazából ez nem nagyon zavar egyelőre, majd csak akkor fog, ha vissza akarok jutni az Eridon körleteibe, de jelenleg csak kicsit körül akarok nézni a kastélyban. Persze, nem a tantermekre vagyok ilyen kíváncsi, hanem az egyéb helyiségekre. Bár annyira nagy ez a kastély, hogy egy jó ideig még garantáltan nem fogom megtalálni amit keresek. Szerencsére nem szoktam zavarba jönni attól, ha bárkit is meg kell kérni valamire, segítségért folyamodni.
 Most is valami folyosón császkálok, Isten tudja hányadik emeleten, és csak azért tudom, hogy a Nyugati szárnyban, mert megkérdeztem egy magányos festményt, hogy merre lehetek. Nem ismerek senkit, és ami azt illeti, ez így egy kicsit unalmas jelenleg. Nem mondom, hogy otthon nem voltak barátaim, de azt sem állítanám, hogy én vagyok a legnyíltabb, legkönnyebben barátkozó valaki itt a kastélyban. Benyitok egy számomra szimpatikusnak tűnő, egyszerű ajtón. Egy hatalmas terembe vezet, ami teli van kényelmes ülőhelyekkel, és nagyon hangulatosnak tűnik. A hónom alá csapott könyvvel tekintek szét, ámulva egy kicsit, és még egy halvány mosoly is feltűnik az arcomon. Odamegyek az asztalokhoz, beleszagolok az italokba, megkóstolok egy sütit is, majd a tea mellett döntök, és kitöltök magamnak egy bögrényit. Borsmentás, a kedvencem. Kinézek magamnak egy nagyobb ablakpárkányt, ahol kényelmesen elhelyezkedve leülök, és belekortyolok a teámba. Ahhoz képest, hogy azt terveztem, körbejárom a kastélyt, elég hamar leragadtam egy helyen... De mivel könyv nélkül nem megyek sehova, így mindig találok valamiféle elfoglaltságot. Talán nem ez a legcsöndesebb hely az olvasáshoz, de őszintén szólva én bárhol, bármilyen körülmények között bele tudok merülni egy-egy könyvbe. Bár talán a mai nap még szerencsésebb lenne barátokat találni, de sajnos időnként rám tör az érzés, hogy muszáj egyedül lennem. Kinyitom a könyvet és elkezdek olvasni a teázás mellett.
Szál megtekintése
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 13. 18:01 | Link
Szentesi Alíz Zsófia


 Teljesen belemerülök a könyvbe, így észre sem veszem, amikor valaki más is belép a társalgóba. Szoktam is én figyelni ilyen apróságokra, mikor éppen egy egészen más világban járok... A teámat a kezemben fogom, és összerezzenek, mikor meghallom a köszönést, teljesen váratlanul ért, így egy picit kilöttyintem a teámat, de csak a nadrágomra jut, szerencsére a könyvre nem.
- A francba... - motyogom magam elé, na nem mintha szerencsétlen elnyűtt – de felettébb kényelmes – farmeromat annyira sajnálnám, a meleg italt annál inkább. Lerakom a bögrét a párkányra, nehogy még többet elveszítsek a teából, majd becsukom a könyvet, és megszemlélem az érkezett idegent. Vörös haj, de teljesen ismeretlen arc, vagy már láttam valahol? Nem tudom...
- Szia – mosolyodom el én is köszönve. - Jól rám ijesztettél, majd' kiugrott a szívem a helyéről – teszem még hozzá színlelve egy kicsit és a szívemhez kapva.
- De egyébként nem zavarsz – válaszolok végül a kérdésére, és egy kicsit közelebb is lépek a lányhoz, közben érkezik is a következő kérdés.
- Igen, eridonos, hogy találtad ki? - kerekedik el a szemem, hiszen ennyire rám lenne írva, hiszen még csak gólya vagyok. Meg eddig az egyetlen eridonos a családban. Váradiék eddig nem arról voltak híresek, hogy piroskák lettek volna, így ebben is kakukktojásnak számítok, de már kezdem megszokni.
- És te? Szintén főnix? - kérdezek most én, bár valahogy sejtem, hogy igen lesz a válasza a lánynak. Nem is tudom még a nevét, de ő sem az enyémet.
- Egyébként Váradi Stefánia Anna, de ha jót akarsz magadnak maradsz a Fanninál – mondom, és ez egyszer a tekintetem halálosan komoly. A nevemmel nem ismerek tréfát, ha valaki Stefániának hív, azt menten megátkozom, de ráneveltek, hogy teljes névvel mutatkozzak be, ne csak odavessem a becenevem, pedig úgy lenne kedvem. Hiába a sznob családi környezet... Néha az idegeimen táncolnak a hülyeségeikkel. Kezet is nyújtok a vöröskének a bemutatkozás mellé, úgy illik, aztán vagy elfogadja, vagy nem.
Szál megtekintése
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 20. 18:08 | Link
Szentesi Alíz Zsófia


 Na, egész jól belemelegedtem ebbe az ismerkedős témába, és azt hiszem ehhez sikerült is megfelelő helyiséget találnom. A lány megjegyzi, hogy nem szerepelt a tervei között a halálra rémítésem, aminek azért örülök.
- Már azt hittem gyilkossági kísérletre kell gyanakodnom – válaszolom nevetve, a tökéletesen képtelen ötletet. Azért nem vagyok ilyen gyanakvó, alapvetően túlzottan is jóhiszemű vagyok az emberekkel szemben; pedig azért nem mindenki érdemelné meg. De a lány bólint a kérdésemre, miszerint ő is a pirosakat erősíti. Ezt jó hallani, mert legalább már biztos, hogy visszatalálok az Eridonba, nem kell órákat kóvályognom a folyosón. Persze, ez esetben tekinthetjük érdekismeretségnek ezt a kontaktust, de azért ez nem ilyen egyszerű, csak egy éppenséggel jelenlevő előnye annak, hogy találkoztam ezzel a lánnyal. A bemutatkozás normálisra sikeredik, a lány elfogadja a felé nyújtott kezet, és a nevét is megtudom. Alíz. Mármint gondolom azt használja, mindenesetre az tetszik. Egy nyomatékosat bólintok, mikor közli, hogy megértette, hogy kényes vagyok a nevemre, majd azért megeresztek felé egy mosolyt, nem vagyok én olyan morci jégkirálynő. Leülök én is az Alízhoz legközelebb eső fotelba, kellemesen süppedős és kényelmes.
- Ja ez, Piszkos Fred, a kapitány, Rejtő Jenőtől. Ismered? - válaszolom Alíz kérdésére. Máris megugrott a szimpátiamutatója, hiszen, akit érdekelnek a könyvek, az rossz ember nem lehet. Anya utálja, mikor Rejtőt olvasok, szerinte nekem ennél jobb irodalommal kéne foglalkoznom, de kikapcsol és megnevettet, és egy új környezetben pont egy megszokott könyvre van szükségem.
- És mondd csak, merre van Csodaország, Alíz? - kérdezem, bár tudom, hogy nem jó poén, az Alíz névről mégis Lewis Carroll könyve jut eszembe, amit nem is tudom, hogy végigolvastam-e. - Bocs, de nem bírtam kihagyni... Te egyébként miket szoktál olvasni? - Próbálok enyhíteni a dolgon, mert azt hiszem nem volt túl szép tőlem ilyet kérdezni, de majd meglátjuk, hogy újdonsült barátnőm – ha nevezhetem annak pár perc ismeretség után – mennyire sértődékeny. Főleg, ha azt nézzük én mennyire kényes vagyok a nevemre, na, szuper, öngól.
Szál megtekintése
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. október 29. 18:00 | Link
Alíz


 Miután szerencsésen megegyeztünk abban, hogy Alíz nem akart semmi rosszat nekem – ami persze azért nyilvánvaló volt – és a bemutatkozáson is túlestünk, kicsit más témák kerültek terítékre, mint például a könyvek. Hiába említettem Rejtőt, Alíznak nem ismerős a neve. Nekem egyértelmű, apa egyik kedvenc mugli írója, de nem is tudom, valahogy az nem vettem számításba, hogy más nyilván más könyveket olvas.
- Ő egy mugli író. Nagyon kellemesen szórakoztató könyveket írt, majd egyet el kell olvasnod – mondom Alíznak egy kacsintás kíséretében. Tényleg csak ajánlani tudom ezt a könyvet. Szerencsémre a lány nem veszi zokon a kis Csodaországos megjegyzést, habár nem kellett volna, hogy kicsússzon a számon. Elmosolyodom a válaszán, úgy tűnik vette a lapot, és nem lett sértődés a vége.
- Árvaház? Mármint, te ott nőttél fel? Sajnálom – Megint kicsúszott a kérdés eleje, és a végére sikerült odabiggyeszteni a „sajnálom” szócskát. Ismét a naivitásom hibája, hogy persze biztos mindenki tökéletes családi környezetből jön... hát nem. Az élet ennél sokkal kegyetlenebb, és nem kéne mindig mindent rózsaszínben néznem. Azt hiszem erősen úgynevezett „burokban” nőttem fel eddig. A kényelmes környezet, és az igazi világ nem teljesen ért el hozzám.
- Fekete István? Rémlik a neve, de azt hiszem még nem olvastam tőle semmit. Majd utánanézek! - bólintok egy hatalmasat, és szerencse, hogy nem esik le a fejem a nyakamról. Fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy akkor most mi is van Alízzal, így kérdezek tőle még egyet.
- És... Alíz.. akkor te nem is ismered a szüleidet? Úgy értem, te teljesen az árvaházban nőttél fel? Onnan jöttél ide? - Igyekszem óvatosan feltenni a kérdést, nem tudom, hogy ezzel érzékeny területre tapintok avagy sem. Ráfüggesztem a szemeimet, és egy cseppet sajnálkozva tekintek rá, de nem akarom lesajnálni, csak érdekel az ő helyzete.
Szál megtekintése
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. december 23. 15:03 | Link
Alíz
(bocsánat a késésért)


 Alíz igazán kedves, és biztosít, hogy egyszer majd elolvassa a könyvet, amit ajánlottam neki. Ez nagyon rendes tőle, hiszen vannak olyanok, akik csak kijelentenék, hogy nem olvasnak és kész. Az ilyenek miatt mindig egy kicsit fáj a szívem. Nem tudják, mitől fosztják meg magukat azok, akik a könyvek ellenségei. Nem mondom, hogy fel sem kéne nézni a lapokból egész nap, de azért néha nem árt elolvasni egy-egy oldalt, fejezetet. Szokás szerint nem tudtam befogni a számat, és ennek köszönhetően megint egy olyan kérdés csúszott ki a számon, aminek nem kellett volna.
- Hát, sajnálom – mondom, de igazából nem tudom, mit is kéne reagálnom. Jól belemásztam a dologba, nem kellett volna olyan kíváncsinak lenni, és mindenbe belekérdezni. Persze ezek után már nincs visszaút, és folytatom a kérdezősködést. Szerencsémre Alízt talán nem bántottam meg ezzel, és nekem tényleg nincs rossz szándékom. De kapok választ, amire oda is figyelek, kicsit elhelyezkedve ültömben.
- Azt hiszem nem lehetett könnyű – Nem tudom azt mondani neki, hogy átérzem, mert én egy „tökéletes” családból jöttem, de az biztos, hogy nem minden volt neki fenékig tejfel.  - És itt jól érzed magad? - kérdezem halványan elmosolyodva. Nem úgy tűnik ugyanis, mintha Alíz annyira búskomor lenne, és szenvedne attól, hogy itt kell lennie. Nem tudhatom, hogy hány embernek mondta eddig el a történetét, de nagyon jó érzéssel tölt el, hogy habár kicsit tolakodóan kérdeztem rá, elmondta az igazat. Lassan nyújtózok egyet, majd a háztársam felé fordulok.
- Lassan vissza kéne mennem a klubhelyiségbe. Nincs kedved velem tartani? - kérdezem felállva. Igazán szívesen venném a társaságát. - Jó, igazából azért is örülnék neki, mert nem vagyok benne biztos, hogy visszatalálok az Eridon falai közé – elnevetem magam, ahogy hozzáteszem ezt a kis apró információt. Nem tartok én térképet a fejemben, hogy rögtön megjegyezzek mindent, meg az egész kastély alaprajzát, így kissé kínosan tekintek Alízra. Ha jön ő is, akkor együtt megyünk, ha nem, akkor elköszönök és megpróbálok visszatalálni a főnixek fészkébe.

//Köszönöm a játékot! Smiley//
Szál megtekintése
Társalgó - Váradi Fanni hozzászólásai (5 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet