 A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig. A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve. Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után. Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni! A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.
|
|
|
|
Kilt Zoltán, Zoli
A vasárnap reggel borúsan indult, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy a napot eltakarta a sok felhő, így borús volt az idő, a másik pedig az, hogy iszonyú fejfájással ébredtem. Miután megreggeliztem, és kimentem egy kicsit az udvarra elmúlt, eldöntöttem, hogy elmegyek ma a faluba valakivel. Siettem fel a klubhelyiségbe, hogy találjak valakit, de miközben igyekeztem a toronyba, elkezdett szakadni az eső. Még csak ez hiányzott! Nem örültem neki, mert nem szeretem az ilyen nyomasztó, hideg, esős napokat. Inkább a vidám, meleg, napos időjárást kedvelem, úgy mint a legtöbb ember. Az úticélomat megváltoztattam, elmenetem a társalgóba, hátha beszélgethetek egy jót. Mikor beléptem csalódnom kellett. A többiek nem úgy gondolkodtak, ahogy én. Mivelhogy én abban bíztam, hogy az esős napokon összegyűlnek a diákok, és egy jót beszélgetnek. De csak egy pár diák lézengett a helyiségben. Ahhoz képest, hogy nyár volt, szokatlanul hideg volt! A kandallóban lobogott a tűz, úgyhogy odahúztam egy kényelmes, ámbár nagyon nehéz fotelt a tűz közelébe. Leültem, és néztem a lángokat, melyek sárgán, pirosan, narancssárgán égtek. Fejem lassan oldalra billent, elaludtam.
A tengerparton sétáltam, Gwen és Will társaságában. A nyaranta sok időt töltöttem barátaimmal Southend-on-sea-ben, Will szüleinek a nyaralójában. Éppen készültem nekik elmondani, hogy elutazom, és soha többé nem leszünk osztálytársak. Éppen az iskolakezdésről kezdtünk el beszélgetni.
- Figyeljetek... el szeretnék valamit mondani! Ez egy nagyon fontos dolog! - hirtelen elhallgattam, mert tudtam, hogy az igazságot nem mondhatom el nekik, de titkolózni, vagy hazudni sem szerettem volna, egyszerűen csak kimondtam - Nem leszünk az új tanévben osztálytársak! Más iskolában fogok tanulni! Más országban, külföldön.
Arcuk döbbent volt, meg sem tudtak szólalni.
- Ezt muszáj volt nektek elmondanom - hangom szomorú volt - Sajnos most mennem kell.
Otthagytam őket, a gondolataikkal.
Hirtelen felriadtam. Azóta lassan két év telt el, és csak telefonon, vagy interneten keresztül beszéltem velük. Hiába kérdeztek, hiába könyörögtek, hogy mondjam el nekik. Sosem fogják megtudni az igazat. Ennek így kell lennie! Nyugtattam magamat, hogy ez tényleg így helyes, ennek így kell lennie, de újra feltört bennem az az érzés, hogy ők mindig mindent megosztottak velem. El kell ezt felejtenem! Ők muglik, én meg varázsló! Sosem tudhatják meg az igazságot. Lassan megnyugodtam, megnyugtattam magam, hogy nem éri meg, ha bűntudatom van. Ez így helyes! Ezt mondogattam magamban.
|
|
|
David Anglesea
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
|
|
Írta: 2014. július 6. 00:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=331678#post331678][b]David Anglesea - 2014.07.06. 00:30[/b][/url] Kilt Zoltán, Zoli A vasárnap reggel borúsan indult, két okból kifolyólag. Az egyik, hogy a napot eltakarta a sok felhő, így borús volt az idő, a másik pedig az, hogy iszonyú fejfájással ébredtem. Miután megreggeliztem, és kimentem egy kicsit az udvarra elmúlt, eldöntöttem, hogy elmegyek ma a faluba valakivel. Siettem fel a klubhelyiségbe, hogy találjak valakit, de miközben igyekeztem a toronyba, elkezdett szakadni az eső. Még csak ez hiányzott! Nem örültem neki, mert nem szeretem az ilyen nyomasztó, hideg, esős napokat. Inkább a vidám, meleg, napos időjárást kedvelem, úgy mint a legtöbb ember. Az úticélomat megváltoztattam, elmenetem a társalgóba, hátha beszélgethetek egy jót. Mikor beléptem csalódnom kellett. A többiek nem úgy gondolkodtak, ahogy én. Mivelhogy én abban bíztam, hogy az esős napokon összegyűlnek a diákok, és egy jót beszélgetnek. De csak egy pár diák lézengett a helyiségben. Ahhoz képest, hogy nyár volt, szokatlanul hideg volt! A kandallóban lobogott a tűz, úgyhogy odahúztam egy kényelmes, ámbár nagyon nehéz fotelt a tűz közelébe. Leültem, és néztem a lángokat, melyek sárgán, pirosan, narancssárgán égtek. Fejem lassan oldalra billent, elaludtam. A tengerparton sétáltam, Gwen és Will társaságában. A nyaranta sok időt töltöttem barátaimmal Southend-on-sea-ben, Will szüleinek a nyaralójában. Éppen készültem nekik elmondani, hogy elutazom, és soha többé nem leszünk osztálytársak. Éppen az iskolakezdésről kezdtünk el beszélgetni.
- Figyeljetek... el szeretnék valamit mondani! Ez egy nagyon fontos dolog! - hirtelen elhallgattam, mert tudtam, hogy az igazságot nem mondhatom el nekik, de titkolózni, vagy hazudni sem szerettem volna, egyszerűen csak kimondtam - Nem leszünk az új tanévben osztálytársak! Más iskolában fogok tanulni! Más országban, külföldön.
Arcuk döbbent volt, meg sem tudtak szólalni.
- Ezt muszáj volt nektek elmondanom - hangom szomorú volt - Sajnos most mennem kell.
Otthagytam őket, a gondolataikkal.Hirtelen felriadtam. Azóta lassan két év telt el, és csak telefonon, vagy interneten keresztül beszéltem velük. Hiába kérdeztek, hiába könyörögtek, hogy mondjam el nekik. Sosem fogják megtudni az igazat. Ennek így kell lennie! Nyugtattam magamat, hogy ez tényleg így helyes, ennek így kell lennie, de újra feltört bennem az az érzés, hogy ők mindig mindent megosztottak velem. El kell ezt felejtenem! Ők muglik, én meg varázsló! Sosem tudhatják meg az igazságot. Lassan megnyugodtam, megnyugtattam magam, hogy nem éri meg, ha bűntudatom van. Ez így helyes! Ezt mondogattam magamban.
|
|
|
|
|
Kilt Zoltán
INAKTÍV
Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
|
|
Írta: 2014. szeptember 21. 13:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=388860#post388860][b]Kilt Zoltán - 2014.09.21. 13:11[/b][/url] Davidbocsi, hogy sokat késtem! Éppen szabad óráimat élveztem, amikor erős elhatározásra jutottam. Benéztem egy kicsit a társalgóba. Amint ballagtam az irányába azon agyaltam, hogy kivel futhatok ott össze? Nem volt visszaút, ha már elhatároztam magam. Beléptem a terembe és legnagyobb meglepetésemre egy levitás fiút láttam az egyik kanapén ülve aludt. Csendben odaosontam mellé, majd leültem. Valamit még motyogott is álmába, de nem tudtam kivenni mit. Egyszer felébredt. óvatosan megköszörültem a torkom. - Szia! Kilt Zoli vagyok! Remélem nem ijesztettelek meg!Bíztam benne, hogy nem fog a kanapén keresztül esve kirohanni innen. Barátságos mosolyt küldtem felé, remélem nem sértődik meg, hogy ismeretlenül is, de ilyen közvetlen módon, de mellé ültem. - Álmodtál és valamit még motyogtál is, de nem tudtam kivenni mit - mondtam neki, majd esküre emeltem a kezem ezt nem fogom elmondani senkinek, bízhatsz bennemKörbenéztem a teremben. Bíztam benne, hogy ő is barátságos lesz hozzám, annak ellenére is, hogy bár háztársak vagyunk, most futunk össze először. Én szívből örültem a találkozónak. Reméltem valóban jó társaság ő is mint minden Levitás diáktársam, speciel Dasha is jó barátom és vele is jól el tudtam beszélgetni.
|
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság." Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár Kérdezz
|
|
|
David Anglesea
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
|
|
Írta: 2014. október 12. 14:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=402540#post402540][b]David Anglesea - 2014.10.12. 14:06[/b][/url] ZoliSemmi baj! Most meg én késtem!  Zúgott a fejem, mikor hirtelen felriadtam. Uh, nagyon fáj még mindig a fejem. Megláttam, hogy egy másik diák nekem beszél. Elvörösödtem, és idegesen pöcköltem le egy bogarat a kardigánomról. Vajon mióta lehet itt? Mondott valamit, de először fel sem fogtam, mert a gondolataimba voltam mélyedve. Magam elé néztem, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy illene válaszolnom annak, aki hozzám szólt. - Szia! David vagyok. Nem... nem ijesztettél meg! - válaszoltam, majd én is rámosolyogtam erőltetetten - Sajnos nagyon fáj a fejem! Unottan körbenéztem, de semmi érdekeset nem láttam. - Aha, álmodtam - mondtam, de ez valahogy olyan bénán hangzott, ezért hozzátettem - Igazából, a múltamról álmodtam, de ez nem lényeges már! Miután ezt mondtam hosszú percekig csönd volt, majd hirtelen megszakítottam a csendet. - Te elmondanád a legjobb barátaidnak, hogy mágus vagy, ha tudod, hogy ők muglik? Tudom, hogy nem lenne szabad... de már úgy is mindegy, hiszen nem is találkozom már velük! - most fordultam először a fiú felé, és meglepődve vettem észre, hogy levitás. - Látom te is levitás vagy! Most már emlékszem, hogy összefutottunk néhányszor már! - mosolyodtam el. Igen, úgy tűnik ma hangulatingadozásom van. Hirtelen tüsszentettem kettőt egymás után. Remek náthás lettem! Benyúltam a zsebembe és szerencsére találtam egy zsebkendőt. - Fura, hogy már harmadik éve itt vagyok, de még most is érnek meglepetések! - szóltam, miközben a fotel kárpitját kapargattam unalmamban. - Belehalok az unalomba! - kérdeztem tőle - Nincs kedved felmenni a klubhelyiségbe?
|
|
|
|
|
