28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Inedra Pote
INAKTÍV


Picciotto
offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 1740
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 5. 17:21
| Link

Színjátszósok


Nem gondolta volna, hogy még egyszer erre kerül a sor, de most újra itt volt, a próbateremben. Legutóbb nem igazán vette komolyan ezt az egészet, ezért most szerette volna bebizonyítani, hogy ez a csapat is igazán jó lesz, ha össze tudnak kicsit szokni. Ezzel a próbával nem annyira az összeszokás volt a cél, mindinkább a tehetségek felmérése, és a csapat összetételének megismerése.
Voltak már tervei a jövővel kapcsolatban, de ezt több emberrel is meg kellett még beszélnie. Nem akarta bonyolítani a dolgokat, csak szerette volna, hogyha az iskola megismeri legalább őket.
Pontosan tudta, hogy hol van a terem, úgyhogy könnyen idetalált. Szépen körbesétálta a termet, megnézte a jelmezeket és a kellékeket, de sajnos nem voltak már épp jó állapotban, de legalább volt elég mindenkinek. Nem számított amúgy sok emberre, hiszen az iskola még semmit nem tud a csoportról.
Felment a színpadra, megnézte az oldalsó bejárót és a zongorát. Felnyitotta és játszott pár dallamot, ezután lement, hogy berendezze az asztalt, és magát a termet is. Szembe a színpaddal letett egy asztalt, vele két széket is, elővette a papírjait és leült, hogy átnézze az eddig tagokat. Volt egy listája a régi tagokról, és volt egy adatlapja az új tagok számára, amit mindenkinek ki kell majd töltenie.
Amint megérkezik az első pár ember, már kezdi is szólítani őket szép sorban, és felírni, hogy mit tudnak a színpadon bemutatni.


//Szóval mindenki aki szeretne színjátszózni írjon egy kezdő hsz-t és megkapja a feladatát, amit a következő hsz-ben ki kell játszania.Remélem érthető.
Szálakra figyeljetek! A Jelentkezős Próbát egybe szálazzuk.//
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. szeptember 17. 16:57
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 7. 23:28
| Link


Forevör színjátszósok
ruhácska

Mindig is szeretett volna színpadon szerepelni, ez nála amolyan "családi hagyomány" édesanyja után. A sok gyerekkori mese, a folytonos színházba járás, hogy láthassa anyukáját, talán még rá is segített erre az érzésre, ami évről-évre erősebb nála. Régi iskolájában is volt színjátszókör, azonban ott nem mert jelentkezni, túlságosan is tartott attól, hogy a nála idősebb korosztály kicsúfolja. Most viszont, hogy megtudta, hogy micsoda vagy kicsoda Ő, összeszedte az Eridonosokhoz való bátorságát és feliratkozott a listára. Azaz, egy évvel ezelőtt így zajlott a dolog, most már csak vérfrissítős meghallgatásra készülődik, ugyanis a vezetők úgy döntöttek, nem ártana, ha kicsit feljebb lendítenék a kört azzal, hogy megnézik, hogy az esetleges új tagokban és a meglévőkben egyaránt miféle képességek rejlenek még e téren. Nem izgul, különösebben nem is rajong azért, hogy ma lehet, hogy kettévágják azt a bizonyos szálat nála, ha elszúrja a neki intézett utasításokat a színpadon. A reflektorfény meg a folytonos izzadás lehetséges ugyan, hogy nem éppen jótékony hatást fog kifejteni nála, de egyszer mindent meg kell próbálni, aztán, ha nem sikerül, akkor gyűrni tovább. Nemde? Szóval a szobájukban öltözködik a jeles alkalomra, lehetőleg ellehetetlenítve csacsikáját, Iát attól, hogy megcsócsálja a kiszemelt ruhadarabjait, mivel nagy rózsaszín nyelvét folyton a ruhái felé szegezi, mint valami halálos fegyvert. Igaz, a pulcsijának és a nadrágjának biztos felérnek egy óriási rózsaszín tőrrel, azonban a lánynak már nem, a hónapok során sikerült olyan manővereket találnia, amivel nagyjából megvédheti a cuccait az állattól. Végül nem marad sok választása, muszáj házi kedvencét elterelnie az Eridon egyik üres szobájába, hogy nyugodtan tudjon tovább cicomázkodni, amennyire a mostani állapotát higgadtnak lehet nevezni. Végső simításként felkap egy táskát amibe belerejt néhány üveg ásványvizet, gyors felköti vörös hajzuhatagát egy copfba, aztán már rohan is kifelé a toronyból, egyenest az Átrium felé. A próbaterem előtt megtorpan egy kicsit, vesz egy mély levegőt, majd lassan kifújja. Elmondja magában párszor, hogy sikerülni fog, aztán a negyedik győzködésre lenyomja a kilincset.
 - Szia! - Köszön azonnal reflexszerűen a helyettesnek, Inedrának, aki jelenleg a papírjaival van elfoglalva. Nem is zavarja hát tovább, lecsüccsen a fal mellé és csendben várja a többieket.
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 9. 18:57
| Link

Színjátszósok

Mindig is szerettem kreatív dolgokat csinálni. Kötöttem sapkát, rajzoltam, és festettem is. Talán azért lettem ilyen, mivel sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Ők tanítottak meg ezzel kapcsolatban mindenre.
Igazából már idejét sem tudom, mikor éltem ki úgy igazán a művészetek iránti hajlamaimat. Amikor értesültem arról, hogy a színjátszósok közé új embereket keresnek, felkaptam a fejem. No nem a szerepekért, sokkal inkább a díszlet és jelmeztetvezés miatt. Valójában sosem szerettem szerepelni. Nem voltam sosem olyan fajta, aki imád a rivaldafényben lenni.
Azonban ha megadnák a lehetőséget, aktívan részt vennék a színjátszósok életében, mint díszlet, vagy jelmeztervező.
Ilyesmi gondolatokkal léptem be a terembe, ahol még csak igen kevesen voltak.
Két lányt láttam csak, egy szőke és egy vörös hajú lányt.
- Sziasztok! -köszöntem a bent lévőknek.
Igyekeztem halkan helyet foglalni, hogy meg ne zavarjam a szőke lányt, aki éppen valami papírokkal foglalatoskodott.
Hamar leültem hát egy üres területen, és csendben vártam, hátha történik valami.  
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2014. szeptember 10. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 9. 19:34
| Link

Nagyon megörült, mikor észrevette a faliújságon a kiírást, eddig még nem volt pontos elképzelése, melyik szakkört válassza is. Eddig. A mugliskolában, balettezett, és nagyon hiányzott neki. Ezért is volt olyan boldog a plakát láttán, hiszen a balett is egyfajta színészet, így úgy gondolta, egy kicsike szeletet visszakap a táncból. Mindenképpen az elsők között akart lenni, így felsietett a szobájába, hogy áttudjon öltözni. Pár pillanatig tanácstalanul álldogált a szekrénye előtt, végül egy fekete cicanadrág és hosszú ujjú, hosszított felső mellett döntött.  Szőke haját átfésülte és a fejtetején lófarokban összefogta. Úgy okoskodott, hogy ez tökéletes öltözék lehet egy ilyen meghallgatáshoz. Mi van ha esetleg fejen kell állni? De miért is kéne? Majdnem hangosan kinevette magát a képtelen gondolat miatt. A sminkkel nem bajlódott sokat, nem szerette kencézni magát. Eltüntette a sötét karikákat a szeme alól amit az elmúlt vizsgaidőszak okozott a sok álmatlan éjszaka miatt. Az ágyán összegömbölyödött görényét, Ellát szórakozott mosollyal megsimogatta és már ki is lépett a szobából.  A kijelölt termet csak sokszori próbálkozásra tudta megtalálni, végül egy kedves Navinés lány igazította útba. Kissé félve nyitott be, mindig izgult, hogy mi várhatja egy csukott ajtó másik oldalán. Hát itt már hárman ültek bent. Egy vékony, szőke hajú lány éppen a kezében tartott papírokat rendezgette a másik kettő meg feszengve várakozott.
- Sziasztok – köszönt halkan és lecsüccsent a vörös hajó lány mellé.  Mivel még korán volt, így csendben várakozott a többiekre.
Utoljára módosította:Vashegyi Lia, 2014. szeptember 9. 19:36
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Meghallgatás
Írta: 2014. szeptember 10. 10:39
| Link

Ahogy kikászálódott a zuhanyzóból rápillantott a kagyló szélére ledobott karórára, majd egy cifra káromkodással tovább is állt a szoba felé, hogy felkaphasson magára valami ruhát. Ma, mivel lassan kezdődik az új tanév, meghallgatást tartanak a színjátszókörben. Köztudottan a pontosság nem tartozik a vöröske erényei közé, így csak remélni tudta, hogy Inedra ott van már, s hogy ő sem fogja túlságosan megvárakoztatni a lelkes jelentkezőket. Egyszerűen öltözött, fekete nadrág, fehér blúz, sötétzöld kabátka, és illő magassarkú. Ahogy ezzel megvolt, visszahátrált a fürdőbe, megigazította a haját, és kevés sminket kent magára, hadd ne látszódjon olyan nagyon, hogy csupán fél órája esett ki az ágyából.
 Még belepillantott a nagy tükörbe, majd elégedett félmosollyal felszedte lapjait és jegyzeteit az asztalról, és nyugodt léptekkel megindult a próbaterem felé. Örült, hogy új tanév kezdődik, s megint toborozhatnak új tagokat, bár az utóbbi időben nem igazán volt ideje erre koncentrálni, a vizsgák miatt. Rutinprogrammá vált az egész napos tanulás és rohangálás a könyvtár és a szobája között, sőt, néha még Mirához is benézett segítségért, ha valami nem ment úgy, ahogy szerette volna.
 Bár az idő sürgette, úgy döntött kis kerülőt tesz, méghozzá a konyha irányában. Halvány mosollyal elmondta a jelzőt, majd egész barátságosan ráköszöntött az izgő-mozgó házimanókra, felkapott két palacsintát, és már indult is visszafelé.
 Már a folyosó elejéről észrevette a próbaterem tágra nyitott ajtaját, és megszaporázva a lépteit kopogott végig a megmaradt kis távolságon.
-Reggelt! -köszönt egy mosoly kíséretében a jelenlévőknek, majd megindult Inedra felé. Lecsapta dolgait az asztalra, majd komótosan kinyújtózott.
-Bocsánat a késésért -mondta a szőkének, bár elég hangosan, hogy mások is hallják. Neki igazán nem állt szándékában későn jönni, csak kissé nehezen barátkozik a reggelekkel. Még mindig.

Ruha



//Jó lenne, ha a feladatot, amit kaptok a meghallgatáson minnél reálisabban próbálnátok meg kijátszani. Tudjuk, hogy mindenki le tudja írni, ahogy karaktere egy tökéletes és hibátlan bemutatóval mutatkozik be nekünk, de érdekesebb lenne, ha leírnátok pl. a karakter érzéseit, amikor meghallja a feladatot, lehet az félelem, öröm, kétségbeesés, sőt, akár kisebb hibákat is követhetnek el a színpadon, nem jár érte feltétlenül pontlevonás. Csak ügyesen! Smiley//
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2014. szeptember 11. 12:18
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Kálnoki Norina
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi Tanács tag, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 365
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 11. 18:04
| Link

Színjátszósok
Hattyúk tava

A meghallgatáson résztvevők száma csak néhány fővel növekedett az érkezésem óta.
Érdekes, hiszen a színjátszó szakkör jó, és manapság sokakat érdekel a téma. Szóval egy kicsit meglepődtem.
A létszám miatt hamar sorra kerültem. Bemondták a nevem, és már kezdhettem is dolgozni.
A színpadon megjelent sokféle anyag, csillámpor, festék, ragasztó és hasonlók.
A feladatom nem volt egyszerű, de talán kivitelezhető. Varázslás nélkül, nyolc perc alatt készíteni egy komplett díszletet a Hattyúk tavához.
Egy kicsit nehéznek találtam a feladatot, de hát a dolgokért meg kell küzdeni.
Végignéztem a rendelkezésemre álló anyagokon, és rögtön ötletelésbe kezdtem.
No mármost a Hattyúk tava ugyebár egy csapat lányról szól, akiket gonosz módon elvarázsoltak, így minden éjjelen hattyú alakot kell ölteniük. Persze, mint minden történetben, megjelenik a jóságos királyfi, aki örök hűséget fogad, blabla, és ahogy egy jó történetben, itt is vannak cselszövések. És mivel egy mese csak happy end-del zárulhat, természetesen a királyfi végül hűségesen cselekszik, megtöri a varázslatot, így a lányok szabadok lesznek.
A történetet igazából nagyon is sablonosnak tartottam mindig. Próbáltam más szemszögből újra átpörgetni az agyamon, de sosem sikerült megszeretnem.
A munka viszont munka, így hát sietve nekiláttam a dolgoknak. Időközben ötletek tömkelegei vándoroltak át a gondolataimon, gondoltam arra, hogy lefesthetném a tavat egy kartonra, növényekkel és a hattyúkkal, aztán gondoltam arra is, hogy a kastélyt készítsem el, végül pedig minden ötletemet beleollóztam a végeredménybe.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felskicceltem egy nagy barnás színű kartonra egy kastély alapjait, és nekiláttam kivágni. Készítettem neki egy talpat, ami megtartja állva, (olyasminek kell elképzelni mint egy képkeret támasztóját) és nekiláttam még a maradék perceimben egy közepes méretű vászondarabra megfesteni a tavat a hattyúkkal, ahogy eleve kiterveltem. Az időm fogytán volt, ezért rögtön a festékkel láttam neki az alapok rajzolásának.
Az asztalon megkerestem azt az ecsetet, amit a falak festésekor szoktak használni, és belenyomtam a kék festékbe. A tükröződéseket fehérrel értem el, a hattyúk fehérségén pedig dobtam azzal, hogy egy adag csillámport raktam rájuk, így szépen csillogtak a fény felé tartva, mintha a víz csillanna meg a tollukon.
Az utolsó simítások sajnos elmaradtak, mert az idő fogytán volt, de én így is elégedett voltam a kastéllyal, és a vásznammal.
Könyékig ragasztósan és festékesen álltam vissza a színpad közepére, magasra nyújtva a karom, hogy a vászon ne súrolja a padlót. Felemeltem a vásznat, és a közönség reakciójára vártam.

Miután leléptem a színpadról, visszaültem az addig foglalt helyemre, és megvártam a többiek produkcióját is.  
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Jelentkezős próba.
Írta: 2014. szeptember 11. 18:51
| Link

Nyugodtan sétálok a folyosókon. A színjátszós termet keresem, mert úgy gondolom, jó kikapcsolódás lenne. Meg hátha szükség van olyanra, aki több hangszeren is tud játszani. Körözök párat, mert nem igazán jártam még erre. Kutyámat a szobában hagytam, mert úgy gondolom jobb lesz neki ott, mint egy próbateremben. Ahogy haladok, hirtelen rábukkanok a teremre és megállok az ajtóval szemben. Nagyot sóhajtok majd belépek a terembe és becsukom magam mögött az ajtót.
- Helló. Itt kell jelentkezni a színjátszó körbe? – kérdezem kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Jelentkezős próba
Írta: 2014. szeptember 11. 19:14
| Link

Színisek

Nyugodtan bolyongok a folyosókon, hisz tudom merre kell menni, ezért nem fenyeget az a veszély, hogy eltévedek. 4. év vége után remélem is! Már volt elég időm kiismerni az iskolát.
 Kicsit megszaporázom lépteimet, hogy odaérjek a próba kezdetére, hisz tudom, hogy elég hosszú lesz, ezért nem lenne jó elkésni. Remélem, azért kicsit az idei évről is fogunk beszélni, mit kéne előadni, milyen rendezvényen. Jó lenne, ha kicsit aktívabban dolgozna a színjátszó.
 Elég hamar oda is érek a teremhez. Talán túl hamar. Gyorsan belépek és látom, hogy páran már beszélgetnek is.
 - Sziasztok! - köszönök vidám hangon. - Bocsi a késésért!
 Gyorsan ledobtam a táskám a sarokba és odamentem a többiekhez várva, hogy mikor kezdünk. Nagyon jó lenne valami ismerkedős, érdekes programot csinálni, hogy könnyebb legyen a közös munka.
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. szeptember 11. 23:25 | Link

Na nem, mintha konyítana a színészkedéshez. Illetve még sosem próbálta. Vagyis volt már futóféreg egy apró gyerekdarabban a szentegyedi közösségi házban.
De most nem is színésznek jelentkezik - pedig ki tudja, lehet, felfedeznék, milyen istenadta tehetség! Meglátta a hirdetményt, és a súgói pozíciót érdekesnek találta. Sőt, ha igény van rá, azt is felajánlhatja, hogy beszáll egy-két varázslattal a díszletbe.
Azt tanácsolták neki, mindenben vegyen részt, amiben csak tud. Így került a kviddicscsaptba, majd így vett részt az eridonosok Tűzpróbáján is. Előbbiben nyújtott teljesítménye miatt kissé bizonytalan - hiába kapja a sok vállveregetést mint az álomcsapat tagja -, utóbbi pedig a megrázkódtatás ellenére végül is jó bulinak bizonyult. A színjátszó kör a következő lehetőség, ami elé tárult... meg hát ott lesz ő is...
Na mindegy, szóval Erik időben nekiállt készülődni, szokásához híven egy egyszerű farmert és egy inget húzott, majd pálcáját elrakva a déli szárnyba baktatott.
Nem elsőnek érkezett - néha még tétovázik, merre van a járás, márpedig a színjátszótermet még sosem kellett előkerítenie. Csupa ismeretlennel van tele a hely, csak Elenát véli felfedezni a fal mellett ücsörögve. Rögtön mosolyra is áll Erik szája, persze csak egészen halványan. Ahhoz kevesebb idegennek kéne a teremben lennie, hogy igazi, kiadós mosolyokat láthassunk a fiútól.
- Sziasztok - köszön halkan ahogy átlépi a küszöböt. Megnézi a színpadot - sosem látott még ilyen nagyot -, és mivel senki sem siet megtudakolni, mit szeretne itt, elkönyveli, hogy ez még csak a csöndes várakozás ideje. Elenának már van egy szomszédja - egy másik lány. itt minden csupa lány! -, de a másik oldala még kiadó. Hát Erik odalép, és leül diszkréten egy széket kihagyva maguk között, nehogy megzavarja a beszélgetést vagy ilyesmi. Még egy gyors pillantással felméri maga előtt a termet, majd a plafont kezdi tanulmányozni.
Hozzászólásai ebben a témában
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Jelentkezős próba
Írta: 2014. szeptember 12. 15:29
| Link

Mindenki

Nemrég lépett be, és már meghallgatásra megy. A folyosón sétálgatott, mikor meglátta a színjátszókör jelentkezési papírját. Rögtön megjött a kedve, és jelentkezett. Még nem próbálkozott a színjátszással, és a családjában senkinek nincs színészi vénája, de egyszer mindent ki kell próbálni, szóval megvan a mai programja is. És ezzel tovább bővítheti a "Mit csináltam eddig?" listáját. Igazából csak fejben vezeti, de akkor is annak számít, nem? Vagy az már nem ugyanaz? Na, mindegy az a lényeg, hogy már a legtöbb dolgot kipróbálta legalább egyszer. Járt már rajzszakkörre, furulyát tanulni, karatézni és még sorolhatnám. A rajzot nagyon szereti, ezért is jelentkezett a művészetek tanársegéd posztra, amit meg is kapott, és boldogan segít a tanárnak. A másodikat, azt hamar feladta, mert nincs érzéke az ilyen hangszerekhez a hegedűt kivéve. Inkább az olyanokon tud játszani, mint a gitár és a dob. Azokat szívesen tanulta, és most játszik is rajtuk. Ezt bizonyítsa az is, hogy a tehetségkutatón gitározott. Az utolsót azért hagyta abba, mert el kellett jönnie a suliba, és itt nem tud edzeni. Választhatta volna azt is, hogy amikor otthon van, eljár a tanárhoz, viszont az meg túl szertelen lenne, és úgy nem lehet edzeni. Vagy rendszeresen jár, vagy sehogy. És most ott van neki a kviddics, ami mellett még futni is jár. Kell is neki a sport, mert túl sok édességet eszik, és nem szeretne elhízni. A végén még olyan lenne, mint a szumóbirkózók. De térjünk vissza a jelenbe. Még mielőtt a többiek bármit mondhattak volna, elindul a terem felé. Nem látszik rajta, de nagyon kíváncsi mi lesz most, mert még csak addig jutott el, hogy a színházba az előadóktól autogrammot kérjen. Nem egyszer csinálta már ezt, és általában szívesen dedikáltak neki. A terem elé érve vesz egy nagy levegőt, majd belép és körbenéz a többieken.
- Sziasztok - köszön mindenkinek, majd az egyik széken helyet is foglal várva, hogy mi lesz a következő lépés.
Hozzászólásai ebben a témában


 Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Jelentkezős próba: Feladat.
Írta: 2014. szeptember 12. 16:17
| Link

Mikor engem szólítanak, felmegyek a színpadra és meghallgatom a feladatomat. Egy most kitalált zongoradarabot kell eljátszanom meg egy általam választott verset kell elszavalnom.  Leülök a zongorához. Kicsit el kell gondolkodnom, mert nem mindig jutnak eszembe dalok. De hamar eszembe jut valami és a billentyűkre helyezem kezeimet. C-Moll – ban kezdtem neki egy lassabb lágy dallamba. Nyugalmat árasztott magából a darab, majd szép fokozatosan a lágyságot felváltja egy vidámabb pörgősebb szólam. Még számomra is érdekes, mert általában, nem ilyen vidám dallamokat játszom. Mindig kicsit komorabb a hangulatom, de most szinte végig ehhez hasonló szólamokat játszok, hol magasabban, hol mélyebben. De hirtelen váltok és tényleg egy komor és halkabb rész jön. Majd hirtelen újra vidám hangok jönnek. És végül egy magas szólam és vége a darabnak. Majd fölkelek, és előrébb sétálok, hogy végrehajtsam a feladat második felét.
-  A HOLTAK LELKE

Lelked majd egymaga marad
A sír sötét gondjainak
Óráján és senkise lesz,
Ki titkaidba beleles.

Viseld csendesen e magányt,
Mely nem egyedüllét - hiszen
Az életben melletted állt
Holtak lelke veled leszen
Holtodban, s akaratuk ott
Ismét árnyba von; légy nyugodt.

A tiszta éjszaka
Kihuny s sok csillaga
Magasló trónusáról
Nem reménysugárral világol,
De a sok fénytelen,
Rőt gömb mint gyötrelem
S láz hullik csömörödre,
S rád ég majd mindörökre.

E gondolatot el ne vesd,
E látomást ne hessegesd;
Soha el nem hagyhatod
Tűnni: mint fű a harmatot!

Isten lehe: a szél elállt,
S a köd - amely a dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!
– Fejezem be végül a verset. A darabbal ellentétben ez egy komorabb vers. Majd mikor végzek, lemegyek a színpadról, elköszönök és elhagyom a termet. Még van egy kis dolgom.
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Nemes L. Izabella
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20972
Írta: 2014. szeptember 12. 21:53 | Link

Színjátszó - érkezés
   Jelentkezős próba



Vegyes érzések kavarogtak bennem a színjátszó miatt. Fogalmam sem volt, hogy egy ilyen dolog hogyan is néz ki, vagy hogy mit kell csinálni, vagy hogy egyszerűen mi is ez... az még leesett, hogy el kell játszani egy darabot, szöveget tanulni, meg satöbbi, de én kicsit sem konyítottam ehhez a dologhoz. Most még is a színjátszó "bázisa" felé igyekeztem, zsebre vágott kézzel, kissé lehajtott fejjel. Gyors léptekkel szeltem át a folyosókat, de közben ügyeltem arra, hogy ne lökjek fel senkit.
A gondolatok nagyon gyorsan váltották egymást a fejemben: akarom én-e ezt, vagy sem? Áhh, menjünk vissza a szobámba... nem, most már nem fordulok vissza. Vagy még is? Neem... Megtorpantam az egyik folyosón, nekivetettem a hátam a falnak és a fejem is hozzákoppintottam a falnak. Lehunytam a szemeim, sóhajtottam és nagy nehezen még is erőt vettem magamon azzal a gondolattal, hogy igenis akarok én menni erre a meghallgatás-szerű találkozóra.
Az ajtó előtt újra megtorpantam, óvatosan bekukkantottam, de végül sikeresen megérkeztem. Kacsóimat kihúztam a zsebemből, pillogtam párat és beléptem a terembe. Smaragdjaim rögtön a hatalmas színpadra estek, amin ámultam pár percig és az egyik székhez ügettem, hogy leüljek rá. Így hirtelen senkit sem ismertem fel, de... De! Ott van Vani és Nedra is! Az ott pedig... Elena és Gwen! Hűű, szinte mindenkit ismerek... Ez fantasztikus, hát akkor nem leszek teljesen egyedül.
- Sziasztok - köszöntem azért még mielőtt levágódtam volna a székre. A lehető legtávolabbi ülőalkalmatosságot választottam, nehogy véletlenül valaki hozzám szóljon. Á dehogy, Izuka az első beszélgetés alkalmával is már elzárkózik mindenki elől, hát persze, ez csak természetes.
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 13. 17:09 | Link

Színjátszókör
Jelentkezős próba - érkezés

Azzal az érzéssel keltem fel, hogy ez a nap ugyanolyan lesz, mint a többi. Ennek ellenére a szokottabbnál kicsivel csinosabban öltöztem fel. Sárga, testhez álló toppot viselek, barna csőnadrággal, és fekete szandállal. Vállaimat pedig a nadrággal összhangban lévő kis felső fedi, amit össze is gombolhatnék, de nem fázok, így azt nem teszem. Miután rendezem ábrázatomat, unottan róni kezdem a kastélyt. Átszelem minden folyosóját lassú, komótos léptekkel haladva. Már a szobából való kilépéskor eldöntöttem, hogy nem fogok sietni, azonban ezt megváltoztatja azt, amit megpillantok. A faliújságra nézek alkalomadtán. Amikor kedvem tartja, vagy épp nem felejtem el, szívesen böngészem át a kiírásokat. Van, amitől viszont feláll a szőr a hátamon, például az, hogy egyes diákok nyálas cetliket hagynak maguk után, amin fullasztóan sok szív is van. Az ilyenektől hirtelen azt sem szoktam tudni, hova rókázhatnék, de ezúttal egy sokkal kellemesebben akad meg a tekintetem. Lehet jelentkezni a színjátszó szakkörbe. Sosem színészkedtem még, ám ott talán kezdhetnék valamit magammal, és Gwen locsogásait visszaidézve gondolataimban talán elég erőt gyűjthetek ahhoz, hogy szóba is álljak valakivel. Feltéve, hogy ez valóban sikerül, mert nagyrészt inkább hallgatagnak nevezném magam.
Sóhajtozva rászánom magam, és végül elindulok. Szaporán sétálva keresem a termet, ahol a próbát tartják, aztán nem kell sok, megérkezem egy ajtóhoz. Érzem, erősen görcsbe rándul gyomrom, amint bekopogok rajta, másik kezem pedig a kilincsre siklik, lassan lenyomva azt. Benyitok, ekkor szembesülök azzal, hogy már akadnak, akik megtöltsék. Tehát nem érkeztem a megfelelő időben.
- Öhm... Helló, elnézést a késésért! - harsogom, majd ajkaimba harapva dobom le magam hátrébb egy székre, a vállamról leszedett fekete táskát szorongatva. "Remek Sheela Lengrond! 5 pont, amiért sikerült elkésnie!", Eh, valóban remek. Ennél jobbat nem is kívánhattam volna, minthogy megzavarva a többieket rontsak be ide! De ha már itt vagyok, nem megyek ki, míg nem csináltam valamit. Okkal kerestem fel ezt a helyet!
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 13. 22:54
Hozzászólásai ebben a témában
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 14. 12:13 | Link

Eljött a nagy nap. Végre rávettem magam, hogy kipróbálom a színészkedést. A keresztapám is mindig azt mondta:-Ahogy drámázni tudsz elmehetnél színésznőnek.
Felvettem a kedvenc zöld toppomat egy farmer shorttal, nyakamba tettem a szerencsehozó szvarovszki tündér medálom és már indultam is. A próbateremhez vezető úton végig a kezemet tördeltem és magamat biztattam.
-Nyugodj meg Lora, semmi baj. Ha netán nem sikerül, attól se leszel kevesebb. Te megpróbáltad.-Kántáltam magamban azokat a szavakat, amiket a nagyim írt a levelében, amikor megírtam, hogy kipróbálom magam a színjátszás terén. Az egyik sarkon megálltam a falnak vetettem a hátam és elpityeredtem.
-Mi van, ha kinevetnek? Ha annyira ideges vagyok, hogy elesek a színpadon? Az egész suli rajtam röhög majd.-Szólalt meg a pesszimista Lora a fejemben.
-Dehogy esel el! Lora ez nem te vagy, te egy optimista lány vagy.-Írta a levélben a nagyi, amikor felvetettem a kétségeimet. -Én lennék a legbüszkébb, ha sikerülne. De aki nem mer, az nem nyer.-Suttogta a nagyi hangja a fejemben.-Emlékszel mit mondogatott Thomas, amikor élt?
-Igen nagyon is emlékszem.- Válaszoltam halkan.- Azt, hogy én bizony színésznő leszek ha felnövök.-Ahogy a keresztapámra gondoltam összeszorult a szívem.
-Tom ért próbáld meg! Ha sikerül nagyon boldog lesz oda fenn. És hagyd abba a sírást!-Mondta a nagyi, persze csak a fejemben.
-Tom ért.- Azzal letöröltem a könnycseppeket az arcomról, ellöktem magam a faltól.-Jaj Tom remélem büszke leszel rám!-Azzal elindultam tovább. Nem sokára megérkeztem a próbateremhez. Megfogtam a kilincset, de mielőtt beléptem megszorítottam a nyakamban lógó medált. Azzal lenyomtam a kilincset és beléptem a terembe. Középen egy óriási színpad volt, nem volt sok diák, csak itt-ott ült egy. Leültem a hozzám legközelebb lévő székre és vártam, hogy kimondják a nevemet.
Utoljára módosította:Lora Lylyn Walters, 2014. szeptember 14. 18:56
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Vashegyi Lia
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 71
Feladat teljesítés.
Írta: 2014. szeptember 14. 20:21
| Link

Balett felsőfokon

Összerezzenek, amikor meghallom a nevem, hogy én következek. Felbotorkálok a színpadra és szembenézek a "közönségemmel". Csupa bíztató és mosolygó arcot látok, már azoktól, akik végeztek a feladatukkal. A többiek arca hűen tükrözi az enyémet, ugyanolyan ijedten ülnek a helyükön, mint én pár pillanattal ezelőttig.
Szóval táncolnom kell egy adott zenére és... fájdalmas szerelmet reprezentálnom?  
Aprót bólintok, hogy értem a feladatom majd kérek egy percet, hogy bemelegíthessek. A hajam szoros kontyba fogom majd átmozgatom a végtagjaim. Egy-két spárga törzskörzés és már készen is vagyok. A mindennapi tornának hála elég rugalmas maradtam.
Mélyen beszívom a levegőt majd egy halk sóhajjal kifújom és intek, hogy készen állok.
Ismerem a dalt, sokat gyakoroltam rá, igaz akkor volt még kivel. Nem is lesz nehéz, ha jobban belegondolok.
Beállok a kezdő pozícióba, vagyis lekuporodom mintha egy nyíló bimbó lennék. A többi meg jön magától, nincs nehéz dolgom, kifejezetten szeretek erre táncolni. Lágy mozdulatokkal kezdek, mint ahogy a zene is indít, az arcom kisimul a mozdulatokkal együtt. Aztán ahogy fokozódik a zene hangulata úgy változik meg a mimikám, eszembe jutnak az emlékek, így nem kell erőlködni a fájdalmas arckifejezésen. a mozdulataim hevesek, mikor pörgők többször veszek lendületet, így próbálom érzékeltetni, hogy hiányzik mellőlem a "párom". A padlón sem azért "fetrengtem" annyit mert jól esett pihenni, hanem mert a szerep szerint a lány a padlóra került.  Persze mikor bizonyítani kéne sose úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy akarnám. Az egyik forgásnál megbotlok a saját lábamban és majdnem orra esek. Csak az menti meg a helyzetet, hogy gyorsan átfordulok kézen mintha hídba akartam volna lemenni eredetileg is majd folytatom az előadást. igaz kicsit vörösebben és némileg kizökkenve az egészből.
Spárgában fejezem be, ráhajolok a jobb lábamra.
- Köszönöm a figyelmet - meghajolok a közönség felé és lesietek a színpadról. Még mindig zavarban vagyok és kissé haragszom is magamra, hogy a begyakorolt táncot elrontottam. Szívesen megnézném a többieket is, de sajnos nincs időm, így csendben elhagyom a termet.


//zene: zene//
Utoljára módosította:Vashegyi Lia, 2014. szeptember 25. 19:14
Hozzászólásai ebben a témában

Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
Jelentkezős próba - érkezés
Írta: 2014. szeptember 15. 21:04
| Link

Máris jobban indult a reggelem, amikor megláttam a faliújságon a színjátszó-kör hirdetését. Kislányos izgalom lett rajtam úrrá, mert azt hittem, hogy a mugli iskolám után már nem lesz alkalmam drámára járni. Mindig is vonzott a színház, a színpad, a közönség, ahogyan láthatom, hogy örömöt okozok másoknak a játékommal, hogy a műsor végén tapssal jutalmazzák az előadást. Nagyon szerettem nézni az emberek reakcióját, hogy milyen érzelmeket váltanak ki belőlük a látottak. Persze, kiskoromban ezt még nem tudtam annyira értékelni, és mikor tudatosult bennem, hogy erre nem biztos, hogy lesz még alkalmam jöttem rá, hogy mennyire fontos. Viszont most, hogy már idősebb vagyok és alkalmam van hozzám hasonló emberekkel játszani, semmiképpen sem szerettem volna kihagyni ezt a lehetőséget. Egy próbát mindenképpen megért, hiszen semmi veszítenivalóm nem volt. Éppen ezért reggeli után az első utam a próbaterembe vezetett. Valójában, még sosem jártam abban a teremben, talán egyszer, ezért lassú léptekkel haladtam az iskola folyosóin felidézve a helyes utat. Ahogy megláttam a terem ajtaját már tudtam, hogy jó helyen járok. Kissé idegesen nyomtam le a kilincset, azonban az érzés kicsit sem változott bennem, amikor megláttam, hogy milyen sokan ülnek bent. A diáktársaimnak szinte fel sem tűnt, hogy bejött valaki a terembe, mert éppen folyt a meghallgatás. Egy tőlem idősebb lány balettozott, de eszméletlen ügyesen. Mire találtam egy üres széket valahol a terem a közepén, már az előadásnak vége is volt és a tapsra foglaltam helyet.
- Sziasztok! – köszöntem a mellettem ülőknek, akik csak halkan motyogtak valamit miközben a kezüket tördelték az idegességtől.
Mire felnéztem a színpadra, már egy másik diák állt ott és várta, hogy megkezdhesse az előadását. Nem volt hátra más, mint várnom a soromra, és szépen megnyugodni.
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 19. 18:06 | Link

Színjátszós meghallgatás
Kinézet




Sietős léptekkel hagyom el a Levitát, s szinte végig szaladok, hogy minél hamarabb a Déli szárny Átriumába érjek. Tudom, hogy késésben vagyok, bár azt nem tudom, hogy pontosan mikor kezdődött a meghallgatás, de biztos már zajlik, és én nem akarok sokat késni, ezért a lehető leggyorsabbra veszem a tempót. Annyira sietek, hogy egyszer még egy eridonos csapatba is beleszaladok a szó szoros értelmében. Nem sokat töltök a bocsánatkérésekkel, hamar otthagyni őket, sietve. Végül csak eljutok a déli szárny Átriumába. Egy pár percig még csak állok, kifújom magam, hogy azért normálisan nézzek ki, mikor bemegyek, és egyáltalán kapjak levegőt, mert az jelenleg, így futás után nem igazán megy. Remélem nem késtem sokat, és nem fognak nagyon leszidni, és tudom, hogy a színházban nem szabad késni, de ez még csak az első ilyen alkalom, és több nem is lesz. Ígérem. A másik meg, ez csak egy iskolai színjátszókör, de akkor is... Késni nem szép dolog, nagyon nem és tényleg nagyon sajnálom, ilyen többet tényleg nem fordul elő.
Mikor sikerül kellőképpen lenyugodnom, és már normálisan veszem a levegőt, szép lassan, és óvatosan benyitok, a lehető legfeltűnésmentesebben, bár az ajtó így is jelzi egy halk nyikorgással, hogy épp használják, ergo valaki nagyon szépen elkésett. Vagyis én. Nem igazán figyelek se a színpadra, se senki másra, nem nézem meg, hogy kik jöttek el, hanem egyenesen Nedra, és Tiff felé veszem az irányt.
- Sziasztok... Sokat késtem? - Próbálom a leg bűnbánóbb, legaranyosabb arcom előbányászni, remélve, hogy nem lesz leharapva a fejem.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 21. 10:45
| Link

Meghallgatás

A mai nap folyamán, gondtalanul lapozgatom könyveim, majd hirtelen kezeim megállnak a mozdulat kellős közepén. Szemem kidülled, piciny verejtékcsepp ül ki homlokomra. A fene egye meg azt a szelektív agyamat. Komolyan kérni fogok valakit, hogy segítsen a memóriám karbantartásában. A meghallgatás esedékes, a könyvet hanyagul az asztalra dobom, nem is nézem, melyik oldalon nyílik ki. Ahogy felpattanok, egy bocsit intézek a könyv felé, majd sarkon fordulva, az ajtó felé indulok. Feltépem azt, majd rohanok lefelé, egészen a folyosókra. Következő úti célom a meghallgatás. Menet közben igazgatom magamon a ruhát, hajammal is próbálok valamit kezdeni. A terem előtt lefékezek, majd kifújom magam és remegő kezekkel az ajtó felé nyúlok. Ez remek benyomást fog kelteni a bizottság előtt. Szinte biztos, hogy azt fogják mondani, amint belépek, hogy: "köszönjük, fáradjon ki a teremből". Ettől gyomrom görcsbe rándul és újra kiver a víz. Csodás, hiszen meghallgatásra jönnék és egy véletlen késéssel el is buktam. Azután bátorságot merítek és belököm finoman az ajtót. Sokan vannak, állapítom meg a teremben lévő tömeg láttán.

- Sziasztok! Elnézésetek kérem, hogy késtem!

 Egy szabad széket kiszúrok, majd leülök. Míg várom a sorom, addig a többieket figyelem. Az megnyugtat, hogy vannak ismerős arcok is. Mindig is lámpalázas vagyok, amikor valamit tömeg előtt kell csinálni. Nem szoktam még hozzá, hogy mások figyelik minden szavam vagy épp mozdulatom. Belülről próbálom magam nyugtatni. Zavart mosolyt engedek el a rám szegeződő tekintetek felé. Már izgulok, hogy mit kell tennem.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. szeptember 21. 18:16 | Link

Meghallgatás

Nagyon ideges, amiért most a társai előtt kell majd magát produkálnia. Az előző felvétel egyszerűbb volt, nem kellett semmit csinálni, de most, hogy többen vannak, már megérti, hogy szűrni akarják őket, de... de akkor is. Azon is sokkal gondolkozott, egyáltalán eljöjjön-e, vagy hagyja az egészet, de mivel olyan sok mindent redukálnia kellett a betegség miatt, így ezt már nem szórhatta ki, egyébként is megfigyelte magán, hogy jó hatással vannak rá a próbák, még ha ritkán is vannak, mintha könnyebb lenne megfejtenie az érzéseit. Persze még mindig egy rejtély ebben a tekintetben a maga számára, hát még a többi ember...
Szóval végül benyit, és sietős, lehajtott fejjel odasétál az egyik utolsó sorba, aztán leül, és próbál észrevétlen lenni. Reméli, hogy táncolnia kell... és ahogy ebbe belegondol, rájön, hogy nem is rossz ötlet ez. Táncolni sem tudott, aztán az elemi mágiának, és az edzéseknek Kornéllal köszönhetően megerősödött, és most már az akrobatikus elemeket tartalmazóak jól mennek neki, talán kezd némi finomság is belé szorulni, a ritmusérzéke jobb lett, azaz jobban tud táncolni. Persze ha sikerülne is a meghallgatás, ne számítsanak rá, hogy majd főszerepben tündököl, maximum tizenharmadik tündérként fog tündökölni - szóval marad ő a kicsi, statiszta szerepeknél, köszöni szépen, na de hát nem is vágott hozzá senki egy Júliát, szóval kár ezen aggódnia.
-Sziasztok- suttogja inkább, mint különösebben hangoskodna, de aztán felemeli a pillantását maga elöl, mert hát mégis csak itt van.
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. szeptember 21. 18:22 | Link

Amikor végre meghallottam a Laura Lylyen Walters nevet majdnem elájultam.  Remegő kezemmel felgyűrtem a felsőm ujját, majd zsebre dugtam a kézfejemet, hogy ne legyen feltűnő a remegés. Gyors léptekkel indultam a színpad felé, amikor oda értem egy jó nagy lépéssel már a színpadon voltam.  A feladatom az lesz, hogy a vágyat tükrözze az arcom és jól előadjam ezt a hangulatot.  Nem is lesz nehéz. Elsuttogtam egy rendbent, hogy minden világos, majd elvettem egy színpadhoz támasztott gitárt. Pár másodperc múlva a kezemben a hangszerrel a színpad közepe felé indultam. Leültem és felnéztem a közönségre, sok ismerős arcot láttam, de egyikük sem ő… Pedig megígérte, hogy megpróbál eljönni! Ez a valaki, akire gondoltam nem más, mint Zackery a barátom, ő egy Londoni auror képzőben tanul jelenleg. Haragudtam és egyben fájt is. Talán már nem jelentek neki semmit? Egy levélben közölte, hogy elmegy, de ennek már három hónapja. Megígérte, hogy a vizsgáim után találkozunk. De sajnálatos módon túl sokat kell gyakorlatoznia, vagy már talált valaki mást, mondjuk egy szőke csinibabát. A kezembe fogtam a gitárt, megpengettem, majd énekelni és gitározni kezdtem.

Well it's good to hear your voice
I hope your doing fine
And if you ever wonder
I'm lonely here tonight

Lost here in this moment
And time keeps slipping by
And if I could have just one wish
I'd have you by my side

Oh, oh I miss you
Oh, oh I need you- Itt akarva, akaratlanul egy könnycsepp csurrant végig az arcomon. De az éneklést folytattam tovább.

And I love you more
Than I did before
And if today I don't see your face
Nothing's changed no one can take your place
It gets harder everyday

Say you love me more
Than you did before
And I'm sorry it's this way
But I'm coming home
I'll be coming home
And if you ask me I will stay
I will stay - Újabb könnycseppek, de itt már szinte zokogtam.

Well I try to live without you
The tears fall from my eyes
I'm alone and I feel empty
God I'm torn apart inside

I look up at the stars
Hoping you're doing the same
And somehow I feel closer
And I can hear you say

Felálltam, megtöröltem a szememet és a közönség soraiba néztem. De ami ott várt az annyira meglepett, hogy kis híján hátra estem. A közönség első sorában Zack egy óriási csokor rózsával integetett nekem. Hát mégis eljött. Elmosolyodtam és egy meghajlás után szó szerint leugrottam a színpadról és a gitár helyretétele után a barátom karjaiba vetettem magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
próba-próba
Írta: 2014. szeptember 21. 18:43
| Link

Színjátszós meghallgatás... nem igazán vágyom rá, szívesebben mennék ki a szabadba, hogy kiélvezzem a még meleg napokat, de nem lehet. Igaz, biztos lesz sok érdekesség és Ashley is benne van a körben, így talán lesz alkalmam vele is találkozni. Ez pedig - nem igazán értem miért - de meggyőz, s egy fekete farmerban meg egy fehér ingben és a kedvenc tornacipőmben (na meg a hajamat megigazítva)indulok el.
Kicsit késésben vagyok, de még ettem, meg vércukorszintet is mértem... Ha bárkinek problémája van a késésemmel, majd egyeztet Uff bácsival. Mindenestre igyekszem nem sokkal többet késni, és halkan osonok be. Biccentek a Nedrának és Tiffnek, aztán a többiekre siklik a szemem. Mosolyra húzom a számat, amikor meglátom Ashleyt. Odasietek és leülök mellé, aztán figyelem a többiek előadását. Épp egy lány kezd játszani gitáron és énekelni. Azt hiszem levitás... Érdeklődve figyelem és várom, hogy Ashleyre majd valamikor később rám kerüljön a sor.
Igaz, nem nagyon tudom, mit várnak tőlem. Persze a lapon, amit tavaly beadtam beírtam, hogy tudok zongorázni meg táncolni és hogy alapvetően a vers szavalás, mesélés sem okoz gondot. Szerintem a színészet sem lenne probléma, de én inkább a háttérben maradnék. Díszletek összeeszkábálása vagy súgó szerep. Ilyesmi érdekelne. Mondjuk a rendezés, fotózás, poszterek kiplakátolása de még a jegyszedés is jó lenne. Igazából azt gondoltam, így könnyebben jutok el elődasádokra... Szóval nem, nem éppen szerepelni szeretnék, de ki tudja? Ettől még beoszthatnak ilyesmire. De remélhetőleg van több fiú is... Zolit is láttam... De... más nem...
Aggódva nézek körbe. Tényleg csak mi vagyunk fiúk? Nem... Van még... Egy? Kettő... nem sok. Nagyot sóhajtok. Hát, lesz, ami lesz.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. szeptember 21. 18:44
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 14117
Írta: 2014. október 3. 07:35 | Link

Próbácska, Nedra, Ashley, Keiko, meg a többiek ^^

Figyelem a többieket és nem tartok attól, hogy sorra kerülök. Nem tűnnek nehéznek a feladatok, bár arról nem tudok, hogy a többieknek érzéseket is át kell adnia, de az éneklés-hangszeren játszás nem vészes. Mármint... én énekelni biztos nem fogok, mert nem tudok, de ha a zongorázni kell, azzal egész biztos megbírkózom.
Szóval csendben figyelek, időnként Ashleyre pillantok, vajon neki hogy tetszik a többiek előadása. Ha ismerős áll ki, akkor küldök egy bíztató mosolyt, úgy nézem tovább, mi történik, amíg én nem következem.
Felállok kimegyek a lányokhoz, aztán elveszem Nedrától az utasításokat. Szépen halkan elolvasom, aztán egy ponton felröhögök.
- Ez most komoly? - pillantok le, még mindig vigyorogva a lányra, aztán ráébredek, hogy valószínűleg igen. - Oké...
Nagylevegőt veszek, aztán még megérdeklődöm, hogy a sorrend mindegy-e, és ha igen, akkor gyorsan végig gondolom, hogy mit is szeretnék. Egy pillanatig azon is agyalok, kivel csináljam ezt meg, de ahogy hátranézek a jelenlevőkre, valahogy Ashleyn akad meg a szemem. Pedig lehet, valamelyik levitás lánnyal jobban járnék, de no. A nadrágom farsebébe teszem a papírkát, kiteszek két széket, hogy egyikünk se legyen majd háttal a zsűrinek vagy a többieknek, aztán elégedett mosolyra húzom a szám, összecsapom a tenyereimet, majd elkezdem:
- Aaaashleeyyy! Annyira jó ötletem támadt! Gyere ide, elmesélem! - kezdek bele boldogan, kicsit talán leleksen is, de ne volt kikötve, hogy mást nem vihetek bele, így ezen nem is aggódom. Remélem Ashley gyorsan kijön, ha nem lenne elég gyors, akkor katonásan hozzáteszem: - Szedje a lábát kisasszony! Nem érek rá egész nap! Egy-kettő, egy-kettő!
Nem röhög. Csak majdnem - mármint én. Mert ez az egész és ami kisülhet belőle roppant szórakoztató. Amint Ashley leül, leülök vele szemben, és jól szétnézek, nem-e figyel minket valaki, aztán suttogva, mintha titkolóznék, de úgy, hogy azért mindenki halljon, közelebb hajolok a lányhoz és folytatom.
- Azt találtam ki, hogy ellopunk egy sárkányt a rezervátumból és annak a hátán repülünk el nyaralni! Pszt! - kapom az ujjam a szám elé, megint szétnézek. - Maradj csendben! Egész biztos, hogy valaki figyel - kapkodom a tekintetem balra-jobbra, aztán felpattanok kimutatok Keikora.
- Te ott! Ne hallgatózz! - mordulok rá reményeim szerint haragosan és nem úgy, mint aki roppant jól szórakozik, mert amúgy meg de. Az összhatás kedvéért összehúzom a szemöldököm. Aztán visszafordulok Ashleyhez és lehuppanok a székre - Biztos, hogy hallotta! - súgom hangosan, s bár ilyet sosem csinálok, másoknál már láttam, rágni kezdem a jobb kezem hüvelykujját, így pislogok Ashleyre - Lehet mégsem olyan jó ötlet. Elvégre a sárkányokat szigoróan örzik. Te mit gondolsz? Én eléggé kételkedem, hogy sikerülhet... - Nem igazán várok választ, de remélem ezzel a kételkedést is megoldottuk. Mondjuk, kimondtam, de csak nem volt tabu. - Egyébként, szerinted, milyen sárkányt kéne vinnünk? Melyik cuki? Annyira nem tudom. Nekem a kínai gömblángsárkány tetszik, de lehet itt csak magyar mennydörgők vannak. Elég ha egy pici sárkányt viszünk? Tudod, olyat, ami nem rég kelt ki... Vagy azon nem férnénk el?
Próbálok buta lenni. De lehet ez meghaladja a képességeimet. Nézze el nekem mindenki. Tudom, nem lettem a legjobb semmiben sem az idén - akarom mondani tavaly, és ez szégyen és gyalázat, de talán már elfelejtették az évnyitó kínos perceit - de azért buta nem vagyok.
- Pedig az olyan vagány lehet, ülni a sárkány hátán és suhanni Hawaii-felé - felemelem a kezem és a széken ülve kezdek táncolni. Erotikus tánc. Most komolyan? Mindjárt röhögök, de inkább csak próbálok körzöni a csípőmmel, ahogy azt a filmekben láttam - nőktől. - Énekelhetnénk, meg party!!! Sárkány háton repülni jó... tüdüdü... tüdüdü...
Azt mondtam nem énekelek majd? Hmm... na jó ez nem éneklés, valami imitálása annak, de szerintem kitáncoltam magam, már ami az erotika részét illeti.
- Ashley, szerintem te nem is figyeltél rám! Tudod mit? Ne menjünk! - térek vissza a haragoshoz, aztán felállok, szalutálok mint egy katona, nehogy azt modnják ez sem volt elég - Menjen kisasszony, üljön vissza a helyére! Egy-kettő, egy-kettő! Vigyázz! Pihenj.
Leengedem a kezem, aztán elmosolyodom. Nedráékra pillantok, meghajlok, aztán meghajlok a többiek felé is.
- Köszönöm - nézek még rá hálásan Ashleyre, aztán kitör belőlem a röhögés, így leroskadok egy székre, és a kezem a szám elé kapva, igyekszem lenyugodni, és nem zavarni senkit sem. Te jó ég. Nem tudom mit szólnak majd hozzá, de én úgy gondolom, megcsináltam, amit kellett.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 6. 21:25 | Link

Színjátszókör
A feladat teljesítése

Mint később kiderül, érdekes feladatot kaptam. Az lényege, hogy egy szomorú hangulatú verset kell elmondanom, de közben vidáman kéne viselkednem, aminek a puszta gondolatától is felfordul a gyomrom. Sosem ment, hogy egyik pillanatról a másikra legyek olyan, mintha épp kiugrani készülnék a bőrömből. Nem is jellemző rám ez a féle viselkedésforma, de úgy vagyok vele, ha ezt osztották rám, teljesítem. Elvégre azért vagyok itt, hogy megmutassam, mit tudok! Amint meghallom a nevem, leteszem a székre táskám, bízva abban, senki nem nyúl bele. Aki mégis megtenné, pálcahasználat nélkül garantálom a gyengélkedőre való ingyen és bérmentes belépőjét "véletlenségből" eltört csukló miatt.
Kiállok a színpadra a közönség elé, majd nagy levegőt véve szélesen elmosolyodom.
- Egy verset fogok előadni, aminek a címe, "Csak én?" - felelem, majd belekezdek:
Csak én?

Síri csend. Megőrjít! Csendes angyalok tánca...
Bedobom a tűzbe képed, csak nehogy valaki meglássa.
Mindenki. Mindenki rajtam nevet, érzem,
Hisz nálam magányosabb most, a világon nincsen.

Csak én? Én vagyok, kit az élet magányosan hagyott?
Kit már senki sem szeret... Csak... Csak én vagyok?
Kit láncbaverve rúgtak a kínzó, sötét napok,
s ki hiába sírt csak... Csak én vagyok?

Csak én voltam a por, a boldogság alatt,
s hiába... Hiába nyújtóztam, nem jutott, csak egy falat...
S az a falat is... Óh, mily édes volt, de elvették tőlem.
Hiába sírtam: "Nem... Kérlek, csak őt nem!"

Én vagyok csak, kit szeretni senki sem tudott,
S kit senki sem hall? Egyedül én vagyok?
Én vagyok, én? Ki hiába szeretett,
csak megaláztak, s önzőn a szemembe nevettek.

Én, én? Egyedül csak a világon?
Kinek régi, kedves csókja ott ég még a számon...
S porigzúz minden kiejtett, tehetetlen szót,
s mióta egyedül hagyott, nem találom a jót...

és most képe ott ég a lángok között el,
s kérdésemre senki nem felel?!
Síri csend. Megőrjít! Rajtam nevet az élet.
Egyedül én, itt vagyok egyedül... óh, annyira félek..


Miközben felmondom a versszakokat, táncba kezdek, színesítve a műsorélményt. Egyetlen egyszer fordul elő, hogy rosszul ugrok és megbotlok. Nem sok választ el egy bokaficamtól, de összeszedem magam. Tovább folytatom a feladatom, mintha mi sem történt volna, s a végén tényleg mosolygok, pedig hááát... Nem mindennap teszem azt, ahogy a színpadra való kiállást sem. Illedelmesen meghajolok, előadásom végét kifejezve ezzel, aztán levonulok, és leülök vissza a helyemre. Szerencsére a táskám megmaradt, ami rátesz pluszban a hangulatomra. Azt viszont nem mondanám, hogy a vers nem teszi ezt. Nagyon elgondolkodtatóak a sorai számomra...
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. október 7. 12:31 | Link

Színjátszós próba teljesítés

Izgatottan lépek Nedrához, szinte a torkomban dobog a szívem. Ahogy átveszem tőle a feladatot, hirtelen lámpaláz kerít hatalmába. Remegő kézzel tartom a lapot, szemeim előtt fekete foltok ugrálnak, ahogy olvasom. Komótosan elindulok a színpad felé, hirtelen kiszárad a torkom, belsőm vágyakozik afelé, hogy most azonnal rohanjak ki a teremből. Ahogy felérek, szaporán veszem a levegőt, remegek mint a nyárfalevél. Agyamban vadul cikáznak a gondolatok, hogy most mit is, hogy is csináljak. Bátortalanul a zsűrire pillantok, de ezzel öngólt érek el, hiszen csak még jobban beparázok. Becsukom a szemem és próbálom magam megnyugtatni, hogy csak magam vagyok itt. Ahol kinyitom szemem igyekszem úgy irányítani gondolataim, hogy egyedül vagyok. ettől kicsit felbátorodok és annyit engedek magamnak, hogy megnyaljam a számat.
Reszkető hanggal mondom be a címét:  A motiváció...

Az első versszakot végig remegő hangon mondom el, hiszen muglik között sem szerettem soha szerepelni, de 14 éves koráig az ember megtapasztal ezt azt.

-A motiváció...
A futást mindenki valamiért csinálja,
mindegy az, hogy mi is motiválja.
Valaki csak azért, hogy fogyjon,
valaki meg, hogy kikapcsolódjon.


A következő versszakban már a remegés alábbhagyj, bár ez csak a hangomra igaz, hiszen testem folyamatosan remeg. Emiatt félek, hogy padlóra esek a sok kilengéstől. Igaz, hogy egy tulajdonságtól megszabadultam, mégis még nem nagyon merem kiengedni a hangom, így egy szende szűzhöz hasonlóan hagyják el a szavak ajkaim.

-Más így jó formába hozza magát,
így fittebben csinálja a mozdulatát.
Ugye a futást sokan szeretik,
és csinálják is, ha tehetik.


Itt annyi időm van, hogy levegőt vegyek, majd egy kicsit megakasztom a versmondást. Éppen annyi időre, hogy a feladatra visszaemlékezzek. Az első két variáció kihúzva. Csak vigyázzak, ne agyaljak annyit hogy milyen stílusban mondjam tovább, hogy elfelejtem a verset. A következő versszak első felében újra érezhető a reszketés, de aztán az első kviddics meccs során tapasztalt szurkolói hangzavar eszembe jut, magam is fellelkesülök és képzeletbeli zászlóm a levegőben lengetem, közben a második felétől érezhető ez az átélés, egészen az utolsó versszakig.

-Mert hasznos a testnek, a léleknek,
ma már fontos része az életnek.
Persze motiváció nélkül nehéz,
no meg sokkal keményebb az egész.


-Ezért motiváld közben magad,
új futócipővel lesz majd vasakarat.
De egy futópartner sem rossz ötlet,
vele futhatsz is már többet.


Itt egyszerűen annyira felbátorodok, mint valami vérszemet kapott harcos, hiszen a jelképes és láthatatlan láncom imitálva letépem magamról, hangom pedig olyan mély harcias érzelemmel telítődik meg, hogy egy pillanatra magam is megijedek, hogy már majdnem ordítom az utolsó versszakot.

-Nem beszélve az álmodról.
Vagyis a kitűzött célodról.
E nélkül nem leszel sikeres,
ha nincs célod, akkor magadra vess.
Vágj bele! HAJRÁ!


Mikor végeztem a verssel, zihálok, patakokban folyik rólam az izzadtság, de nem a félelemtől, hanem a felfokozott állapotom miatt. Az utolsó mondat még visszhangzik a fejemben, majd lassan és fokozatosan lenyugszok. Ráeszmélek, hogy nem is vagyok magam a teremben, így kicsit összekapva magam, de megrázom a testem, majd a zsűri előtt meghajlok és lassan és magamtól döbbent képpel távozok a színpadról.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Cindy Merryweather
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 19
feladat teljesítés
Írta: 2014. október 7. 18:43
| Link

Próba teljesítése

Az idő rohamosan fogyott és rendesen felugrottam, amikor nevemet mondták, olyan hirtelen ért az egész. Odamentem a színpaddal szemben levő asztalhoz, ahol a zsűri ült, és csendben fohászkodtam, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Nagyon izgultam, mert nem tudtam mi vár rám, énekelni abszolút nem tudok, és amilyen mázlista vagyok biztosan valami ehhez kapcsolódó feladatot kapok majd. A zsűri asztalához érve szépen köszöntem, és közölték velem a feladatot. Egy lapot kellett kihúznom az előttem álló kupacból, és azt kell bemutatnom, ami rajta szerepel. A legcifrább fogalmak és érzések jártak a fejemben, amiknek a bemutatása majdhogynem lehetetlen. Kihúztam, megnéztem, bólintottam. Ami elsőnek eszembe jutott, az egy gyerekkori emlék a bátyámmal kapcsolatosan, amikor nekem volt egy játékom, ami neki nem, és én sosem adtam neki oda.  Persze ezzel még sem állhattam ki, de mivel sem verset, sem pedig dalt nem tudtam erről az érzésről, tulajdonságról, így muszáj voltam ebből kiindulni. Gyorsan végig néztem a nézőkön és megakadt a szemem egy magas, barna hajú fiún. Mivel másokat is belevonhattam, ezért gyorsan odaszaladtam hozzá és egy óriási szívességet kértem tőle. Mindössze annyit mondtam neki, hogy ő most a barátom lesz, aki el akar menni valahova és én ragaszkodom hozzá, hogy maradjon velem. A többit teljes mértékben rábíztam. Mikor felmentünk a színpadra a lábaim is megremegtek, ez kemény menet lesz. Ránéztem a zsűrire és egy apró bólintással jeleztem, hogy kezdődik a műsor. A társam felé fordultam, akibe több bizalmat fektettem fél perc alatt, mint bárki másba azelőtt.
-Te meg hova mész? Nem úgy volt, hogy elmegyünk sétálni? – kértem számon a ”barátomat”, de a hangom még remegett egy cseppet.
-Sajnálom, de ma van Tom szülinapja és ez fontos – nézett rám kissé bizonytalanul.
-Miért én nem vagyok fontos?! – ha akartam volna sem lehettem volna hisztisebb ”barátnő” – Más nem lesz ott csak te?
-De, ő a legjobb barátom…
-Nekem meg TE és szükségem van rád, majd máskor bepótoljátok – legyintettem türelmetlenül.
-Akkor is el szeretnék menni – örültem, hogy nem engedett egykönnyen ő sem.
-Igen, ahogyan én is sétálni. Megígérted nekem, úgyhogy elmegyünk és kész! – próbáltam minél határozottabb lenni, és ennek érdekében az egyik kezemet csípőre tettem, amíg a másik kezem mutatóujjával a levegőben hadonásztam.
-Nem lehet mindig az, amit te akarsz! Nem lehetsz ennyire önző! – olyan hirtelen tört ki, hogy még én is megijedtem.
Az ”önző” szónál tudatosult bennem, hogy gyakorlatilag a feladat végén vagyunk, úgyhogy nem ártana valahogyan lezárni. Fejemmel alig észrevehetően a nézőtér felé biccentettem jelezve, hogy a feladata itt végett ért. Ő pedig eljátszva a sértődöttet lement a színpadról, én pedig meredten néztem az üres helyét. Bal kezemmel megfogtam a jobb karomat és fátyolos tekintettel a nézőtér felé fordultam. Hirtelen lerogytam a színpadra és csak ennyit mondtam:
-Nem is vagyok önző. Vagy talán mégis? – néztem kérdő tekintettel a semmibe, majd lehajtottam a fejemet.
Hatalmas megkönnyebbülés áradt szét bennem, miközben fölálltam és megköszöntem a nézők figyelmét. Úgy sétáltam vissza a helyemre, hogy tudtam, én mindent megtettem.

Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2014. október 10. 22:01 | Link

[Bálint, meg a többiek - feladatteljesítés]

Úgy tűnik, Bálint előtt nem maradhat észrevétlen, és ez a gondolat nem csak megnyugtatja, de bele is pirul, ami azonnal átcsap elégedetlenségbe, ahogy a fiú kivonul, hogy előadja a feladatát. Miért kell ilyen hamar? És ráadásul elkezd neki kiabálni is... ennyit az inkognitóról. Lassú, kimért léptekkel emelkedik fel, a fejét önkéntelenül rázva, hogy nem köszönöm, nem akarok kimenni, de végül csak összeszedi magát, és kisétál, elvégre nem hagyhatja cserben a barátját. Leül a székre, kisöpri a haját a szeméből, és megszeppenten figyeli Bálintot, miközben próbál arra gondolni, hogy valahol egészen máshol van, egy kellemes, megnyugtató helyen, nem itt és nem most. A fiú azonban jobb figyelemelterelő módszer, ahogy előadja magát, időnként kuncog is rajta, de amikor Bálint úgy viselkedik, mintha választ várna tőle, akkor csak elsápad, viszont örül, hogy végül nem kell felelnie.
Aztán a fiú valami egészen megdöbbentőt tesz. Táncolni kezd a széken ülve - határozottan erotikusan. Nevetségesen erotikusan, de nem a kinevetős nevetségesen, hanem a zavarba hozós nevetségesen, Ashleyből ki is tör a nevetés, ezzel próbálja önkéntelenül is leplezni zavarát, és még a fejét is elfordítja és próbálja a haja mögé rejteni pironkodó orcáját. Hogy ezen miért nem fog a metamorfmágia?!
Amikor a fiú kimondja, hogy elmehet, mint akit puskából lőttek ki menekül le a színpadról és próbál észrevétlenné válni, a fejében újra és újra felvillanó képpel arról, amit Bálint produkált. Határozottan nagyon zavarba ejtő, és neki még elő kéne adnia magát mindezek után...
Az izgalmaknak pedig nincs vége, mert alig hogy erre gondol, szólítják is. Magában imát kezd mormolni, hogy csak ne beszélnie kelljen, vagy énekelni, bármit, csak ezeket ne, akrobatikázik inkább vagy hegedül vagy játszik a földdel nekik, de ne kelljen verset szavalnia - és lám, az ima meghallgattatásra talál, táncolnia kell. Oké. Ez biztos, hogy menni fog, csak az a kérdés, mennyire. Felsétál a színpadra, és odasétál a mágikus gramofonhoz, hogy aztán a pálcájával rákoppintva beállítja a zenét. Könnyű választania, nyilván olyat, amit nagyon sokszor táncolt már, és amit kívülről betéve el tud táncolni, amin nem kell gondolkoznia, mert nagyon lámpalázas. Besétál a színpad közepére, és felveszi a kezdő pozíciót lehajolva, a lábára dőlve. Aztán megszólal a zene, és szépen táncolni kezd, felemelkedik, majd egyik mozdulat követi a másikat szépen, gördülékenyen, ahogyan már ezerszer begyakorolta, és ennek köszönhetően teljesen át is tudja magát adni a zenének. Kizárja a közönséget, azt, hogy a színjátszós meghallgatáson van, és mindent, semmi sem jut el hozzá, egészen a végéig, amíg zárásként vissza nem hajol a lábára elegánsan, kecsesen, és el nem hallgat a zene. Akkor felemelkedik, mintha mély álomából riasztották fel, úgy viselkedik hirtelen, zavarja a sok arc, a fények, a valóság. Gyorsan a helyére siet inkább.

VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:37
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Színjátszós meghallgatás
Írta: 2014. október 12. 11:23
| Link

*Ahogy meglátta a kiírást a faliújságon, egyből elgondolkodott, jó lenne az utolsó mestertanoncos évében is csinálni valami érdekeset, valami újat. Bár arról, hogy színészként jelentkezzen, nem is álmodozott, tudja a hátrányait, hiszen sose bírta azt az majdhogynem pánik félelmet, amit a nézők látványa vált ki belőle, de jelmez- és díszlettervezőként, vagy akár még súgóként is szívesen lenne tagja a csapatnak. El is dönti hát gyorsan, hogy elmegy a meghallgatásra, és megtesz mindent azért, hogy bejusson. Határozottan lép be a próbaterembe, természetesen azért izgul, főleg, mikor meglátja a sok embert, aki bent van.*
- Sziasztok.
*Köszön nyugodtan, majd leül az egyik szabad székre, miután elmondta a bent lévő embernek, aki a jelentkezésekkel foglalkozik, milyen pozíciókra szándékozik felvételt nyerni.*
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium