Sziasztok ^^
Lotte megérkeztem

Nagyon megörült, mikor észrevette a faliújságon a kiírást, eddig még nem volt pontos elképzelése, melyik szakkört válassza is. Eddig. A mugliskolában, balettezett, és nagyon hiányzott neki. Ezért is volt olyan boldog a plakát láttán, hiszen a balett is egyfajta színészet, így úgy gondolta, egy kicsike szeletet visszakap a táncból. Mindenképpen az elsők között akart lenni, így felsietett a szobájába, hogy áttudjon öltözni. Pár pillanatig tanácstalanul álldogált a szekrénye előtt, végül egy fekete cicanadrág és hosszú ujjú, hosszított felső mellett döntött.  Szőke haját átfésülte és a fejtetején lófarokban összefogta. Úgy okoskodott, hogy ez tökéletes öltözék lehet egy ilyen meghallgatáshoz. Mi van ha esetleg fejen kell állni? De miért is kéne? Majdnem hangosan kinevette magát a képtelen gondolat miatt. A sminkkel nem bajlódott sokat, nem szerette kencézni magát. Eltüntette a sötét karikákat a szeme alól amit az elmúlt vizsgaidőszak okozott a sok álmatlan éjszaka miatt. Az ágyán összegömbölyödött görényét, Ellát szórakozott mosollyal megsimogatta és már ki is lépett a szobából.  A kijelölt termet csak sokszori próbálkozásra tudta megtalálni, végül egy kedves Navinés lány igazította útba. Kissé félve nyitott be, mindig izgult, hogy mi várhatja egy csukott ajtó másik oldalán. Hát itt már hárman ültek bent. Egy vékony, szőke hajú lány éppen a kezében tartott papírokat rendezgette a másik kettő meg feszengve várakozott.
- Sziasztok – köszönt halkan és lecsüccsent a vörös hajó lány mellé.  Mivel még korán volt, így csendben várakozott a többiekre.

Balett felsőfokon

Összerezzenek, amikor meghallom a nevem, hogy én következek. Felbotorkálok a színpadra és szembenézek a "közönségemmel". Csupa bíztató és mosolygó arcot látok, már azoktól, akik végeztek a feladatukkal. A többiek arca hűen tükrözi az enyémet, ugyanolyan ijedten ülnek a helyükön, mint én pár pillanattal ezelőttig.
Szóval táncolnom kell egy adott zenére és... fájdalmas szerelmet reprezentálnom?  
Aprót bólintok, hogy értem a feladatom majd kérek egy percet, hogy bemelegíthessek. A hajam szoros kontyba fogom majd átmozgatom a végtagjaim. Egy-két spárga törzskörzés és már készen is vagyok. A mindennapi tornának hála elég rugalmas maradtam.
Mélyen beszívom a levegőt majd egy halk sóhajjal kifújom és intek, hogy készen állok.
Ismerem a dalt, sokat gyakoroltam rá, igaz akkor volt még kivel. Nem is lesz nehéz, ha jobban belegondolok.
Beállok a kezdő pozícióba, vagyis lekuporodom mintha egy nyíló bimbó lennék. A többi meg jön magától, nincs nehéz dolgom, kifejezetten szeretek erre táncolni. Lágy mozdulatokkal kezdek, mint ahogy a zene is indít, az arcom kisimul a mozdulatokkal együtt. Aztán ahogy fokozódik a zene hangulata úgy változik meg a mimikám, eszembe jutnak az emlékek, így nem kell erőlködni a fájdalmas arckifejezésen. a mozdulataim hevesek, mikor pörgők többször veszek lendületet, így próbálom érzékeltetni, hogy hiányzik mellőlem a "párom". A padlón sem azért "fetrengtem" annyit mert jól esett pihenni, hanem mert a szerep szerint a lány a padlóra került.  Persze mikor bizonyítani kéne sose úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy akarnám. Az egyik forgásnál megbotlok a saját lábamban és majdnem orra esek. Csak az menti meg a helyzetet, hogy gyorsan átfordulok kézen mintha hídba akartam volna lemenni eredetileg is majd folytatom az előadást. igaz kicsit vörösebben és némileg kizökkenve az egészből.
Spárgában fejezem be, ráhajolok a jobb lábamra.
- Köszönöm a figyelmet - meghajolok a közönség felé és lesietek a színpadról. Még mindig zavarban vagyok és kissé haragszom is magamra, hogy a begyakorolt táncot elrontottam. Szívesen megnézném a többieket is, de sajnos nincs időm, így csendben elhagyom a termet.


//zene: zene//

Julien a BVBs vagy a Billy Idol félét?:D *-*

Hááááááát. Majdnem Én eddig ezt a kettőt ismerem

Black Veil Brides kedvenceim ^^
csak nem te is inszomniában szenvedsz?:D

Lora

Nagyon hosszú volt ez a vizsgaidőszak. Nem is kicsit örülök, hogy véfre letudtam a vizsgáimat és végre van időm mindenre. Ezért is határoztam, hogy bejárom a kastélyt, főleg a könyvtár érdekelt, úgy hallottam mindenképpen érdemes megnézni.
A szobámat elhagyva az első utam ide vezetett és hát igen... Leesett állal léptem át a küszöböt. Ide-oda cikázó szemem próbálta egyszerre magába fogadni a látványt.
Könyv. Könyvek mindenhol. Eridonosként talán nem a legelőnyösebb tulajdonságom a könyvmolyság, de ez Velem jár.
A bőség zavarában azt sem tudtam hirtelen melyik könyvhöz kapjak, vagy melyik emelet járjam végig először.
Jogos lehet a kérdés, hogy a vizsgák alatt, hogy-hogy elkerültem a könyvtárt. Háááát. Túl nagy lett volna számomra a csábítás.
Most sem könnyű a választás számomra.
- Vingardium Leviosa - suttogom magam elé, ezzel megkönnyítve a dolgom, mivel a könyvek lebegve követnek engem.
A következő "áldozatom" elég magasan van a polcon, kénytelen vagyok pipiskedni, hogy elérjem. Végre sikerül lepiszkálni a könyvet és a többire pakolom.
Elég sokan vannak itt rajtam kívül, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a következő sarkon sikerül belerohannom egy másik lányba. A könyvek hangosan puffannak mögöttem, az egyik sikeresen a fejemen landol.
- Bo-bocsi - hebegem kissé kótyagosan.  

Lora

Az első sokk után most volt először alkalmam megnézni jobban a lányt. Annyi biztos, hogy fekete haja van és barátságos mosolya. Meg, hogy levitás.
- Uh, ömm...köszi a könyveimet - intek a hátam mögé.
Nem terveztem, hogy maradok itt, amíg meg nem láttam a kezében a könyvet.
- Na ne - kiáltok fel meglepetten. - Hogy sikerült megtalálnod?  Értetlen arckifejezését látva tovább beszélek. - Mármint Bogár Bárd meséit. Már én is keresem egy ideje, de egyszerűen szerintem elbújt előlem.
Mire befejezem már az asztalnál is ülök, mintegy válaszolva a kérdésre. A magammal illetve utánam cipelt könyveim előttem hevernek csinos kis kupacot alkotva.
- Bocsánat, elfelejtettem bemutatkozni. Biztos az fejemet ért ütés az oka. Szóval Lia vagyok, azt gondolom már tudod, hogy Eridonos. Most lettem másodikos, és te? - Elég nehéz befognom, ha egyszer belejövök a beszédbe, most sikerült azonban hamar észbe kapnom és magamhoz képest elég hamar leállok a fecsegéssel.
A talárom széléről lepöckölök egy porcicát, ami valószínűleg akkor került rám, mikor összeütköztünk.

Lora


- Szép a neved, és tetszik a beceneved - trécselek tovább. Sosem esett nehezemre a barátkozás, és egy ilyen hely tökéletes lehetőséget nyújt a barátsági kötelékek kiépítésére. Mondjuk nem biztos, hogy számomra is, mivel elég hangosan tudok virulni az általam viccesnek vélt dolgokon. Kezd egészen jó kedvem lenni, annak ellenére, hogy alig pislogok már a fáradtságtól. Nagyon szimpatikusnak tűnik a Levitás lány, remélem jó barátokká válunk. Első, sőt második látásra is olyan lánynak néz ki, mint, amilyen én is vagyok.
Észbe kapok, mivel kicsit sokáig elméláztam a válaszon. - Háááát... Kicsit fura ízlésem van. - vallom be - Vettem ki történelmi könyvet, meg itt van egy-két regény is - sorolom az általam választott könyveket. Mikor meghallom az ajánlatát kikerekedik a szemem és az állam a könyvtár végébe gurul. - Ez egy nagyon nagylelkű ajánlat, amit nem fogadhatok el. - Juj, ez elég hivatalosra sikeredett, de nem fogadhatok el ilyen felajánlást.
- Talán csináljuk úgy, ha elolvastad, akkor továbbítod nekem. Én is tudok ám várni, még egy kicsit.
- Én is örülök, hogy megismerkedtünk amúgy,  ezt hagytam le az elején - megrázom a fejem - Nem még nem voltam a faluban, nem volt időm, de legközelebb mehetnénk együtt is, így legalább nem fogok eltévedni. - fejezem be nevetve.
Észre sem veszem, hogy repül az idő a nagy fecsegés közben. Az árnyékok megnyúltak a szobában, és minden kicsit narancssárgább színt vett fel.

Lora

Végre valaki, aki nem tartja furának az ízlésem a könyvek terén. Szeretek agyalni, így odavagyok a detektívregényekért, ami inkább a mugli világra jellemző. Mivel muglik neveltek fel, így nem sok választásom volt. Ezért is dobódtam fel, mikor megtudtam, hogy előttem hever a Bogárd Bárd féle könyv. Mikor beköltöztem a kastélyba, elhatároztam, hogy beilleszkedek a varázslótársadalomba, és mivel úgy hallottam, ez egy alap darab, gondoltam ezzel kezdek.
- Örülök, hogy valaki osztozik a fura ízlésemben - mosolygok Lorára boldogan.
- Jó rendben, akkor neked adom az aurorok történelméről szóló könyvet, cserébe a tiédért. - Végül csak belemegyek a cserébe, de azt erősen az eszembe vésem, hogy mindenhova tegyek ki cetliket, nehogy elfelejtsem visszadni.
- Hááát, a vizsgáknak úgyis vége van, ha gondolod felszaladok a könyvekkel a szobámba, és mehetnénk is. Vagy már késő van hozzá? Mert akkor halaszthatjuk holnapra is. - Beszéd közben azon gondolkozom, hogy hova is tette Kata a pénzem. Eddig még nem volt szükségem rá, de csaktán nem dugta el úgy, hogy meg se találjam. Az igaz, hogy szeretek költeni, Ő meg túlságosan is ismer, de ilyen gonosz még Kata sem lenne.
- Ó, én aztán nem bánom, örülök, ha találok valakit, aki szintén nagyon szeret beszélni - mosolyogva legyintek, ellegyezve Lora aggodalmát. Talán kicsit túl sokat is beszélek néha...
Kicsit meglepődök, mikor afellől érdeklik, hogy mivel ápolom a hajam, de készségesen válaszolok.
- Szerintem egyáltalán nem fura, hogy megkérezted. Nos, én sampont és balzsamot is használok. Nem tudom, ez a varázsvilágban, hogy működik, én még csak kezdő boszorkány vagyok, tudod muglik neveltek fel, a nevelőszüleim. Én elárvultam, Nekik meg nem lehetett gyerekük, így örökbeogadtak. Jaj, ne haragudj nagyon eltértem a témától. Szóval sampon és balzsam - fejezem be, a hosszúra nyúlt monológot.

Lora

Nagyik.
Szerencsés lány, engem nem eresztettek el túlságosan nagyszülők terén. Összesen van egy nagyim és egy nagyapám Kati oldalárol. Imádom őket, mókás kis öregek, nem is kéne több. De azért fura belegondolni, hogy van vagy lenne olyan lehetőség, hogy több nagyszülőhöz járkáljak.
- Örülök, akkor, hogy segítettem megismerni egy újabb remekművet. A szerzője zseniális, már ha érdekel a véleményem.
Tényleg elég későre jár már, a délután gyorsan elrepült, amíg itt beszélgettünk. Eszembejutott, hogy Ella is biztosan éhes már, ez viszont egy újabb aggodalmat gyártott. Ha a görényem éhes, akkor hatalmas kupit csinál.
- Ismerős, az én Nagyim is annyit tud fecsegni. - Egyetértően hümmögök. Néha az én szüleim is mondják, hogy ugyanolan vagyok mint Nagyi. - Akkor holnap találkozzunk a bejáratnál, a reggeli után. Vagyis olyan tíz körül, ha neked is megfelel. - Alig fejezem be a dumát, már kászálódok is felfelé. A kölcsönadott könyvet Lora elé rakom, és elveszem a Bogard Bartot. - Ezt nagyon szépen köszönöm, még egyszer, ne haragudj, de most rohannom kell, a görényem valószínüleg már szétszedte a szobám.
A könyvekkel a karomon elindulok. - Szia, jó volt beszélgetni- szólok hátra a vállam fölött.
A könyvtárosnőnek megmutatom a könyveket és sietősen elhagyom a termet.

Loraaa

Ezen a reggelen kivételesen sikerült időben felkelnem, ami nálam azt jelenti, hogy csak háromszor nyomtam ki az ébresztőt. Utálom, amikor valami ilyen brutális hangon és erővel rángat ki a pihe-puha ágyamból. Kicsit irigyeltem is Ellát öltözködés közben, mert Ő még a takaró alatt feküdt összegömbölyödve és horkolt. Az egyetlen olyan görényt sikerült kifognom, amelyik horkol.
Az ablakon túli világ nem sok jóval kecsegtetett, sőt egészen elborzadtam, majdnem vissza menekültem az ágyba. Végül csak sikerült felöltöznöm.
Nem bíbelődtem sokat a ruhákkal, a választásom egy egyszerű fekete, rövidujjú bodyra esett, aminek az elején egy nagy piros szív van, végül egy szűk farmerral és barna csizmával zártam a sort. A szeles idő miatt előkotortam egy sapkát, majd egy kis smink után elindultam... Hogy az ajtóból még visszarohanjak a táskámért és a kabátomért. De csak sikerült eljutnom a Nagyteremig. A reggelimet csak magamba lapátoltam, mert a percek vészesen teltek, és nem akartam elkésni. Be kell vallanom kissé izgultam is, mivel még nem jártam a faluban. Egy igazi, varázslatos faluban, így egyenlőre halvány lila gőzöm se volt, milennek kéne elképzelnem. Annyi biztos, hogy nem lesz tele röpködő emberekkel. Hallottam pár dolgot a többiektől, amiket feltétlenül ki akartam próbálni, remélem Lora a segítsgemre lesz. Van az a magától író penna vagy mi, meg a vajsör, mondjuk azt lehet nem árulják még egy 15 éves egyénnek. Még ha ilyen bájos pofija is van, mint nekem...
Háromnegyed tízkor értem a megbeszélt helyre, a levitás lánynak még nyoma se volt, így hát vártam. És vártam.
Eszembejutott egy dal, amit dúdolni kezdtem, csak úgy halkan magamban, mire a refrénhez értem Lora is befutott.
- Jó reggelt! - köszöntöttem vidáman.