29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Velencei-tavi tali! Részletek a Varázslatos találkozók témában Cool
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 51
Írta: 2020. május 21. 20:04 | Link


D r e s s


Látom rajta, hogy nagyon sok határt léptem át, melyek igen rosszul érintették. Flegmán válaszol, a tekintetéből is sugárzik, hogy dühös, vagy valami olyasmi. Ennek ellenére nem bánom, hogy kimondtam, amit kimondtam. Két éve senkit nem engedtem közel magamhoz, két éve eszembe nem jutott, hogy lehet más férfi az életemben, két éve teljesen elzárkóztam a másik nem mindennemű közeledéstől. Ez pedig igen nagy és komoly probléma, amit már látok és érzek, s nem szeretném, hogy ezt más is végigcsinálja. Mivel valami komoly törés lehetett az ő életében is, így arra gondoltam, hogy próbálok neki ezzel segíteni, de mégis úgy, hogy ne legyek túl indiszkrét. Úgy fest, hogy az utóbbi nem igazán sikerült…
– Igazad van… - hagyom ár a dolgot, s nem tervezem több anyai jó tanáccsal ellátni őt. Egyrészt mert nem értékeli túlzottan, másrészt pedig felnőtt férfiról beszélünk, aki csak tudja irányítani az életét. Mindenki a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat és majd akkor fog csak tanulni belőle. Tudom, mert én is sok mindennel így voltam. Hiába mondogatták, hogy ezt ne, meg azt ne, láttak el rengeteg tanáccsal, sosem érdekelt és csak mentem a saját fejem után. Mondjuk ez inkább a tizenéves korszakomra volt jellemző, aztán hirtelen nőttem fel. Volt számtalan rossz döntésem, sokszor jártam pórul és estem pofára. Ezekből mind tanultam és fejlődtem, ezek alakítottak azzá, aki ma vagyok. Vannak azonban dolgok, melyeket mai napig nem tudok feldolgozni és megérteni, hogy ez miért velem történt. Először ilyen volt, mikor meghalt  a nagymamám. A másik pedig, mikor elveszítettem életem nagy szerelmét. Hamarosan rá is terelődik a szó, ami gombócot okoz a gyomromban és a torkomban is. Mikor kimondom, hogy meghalt, szinte érezhetően megfagy a levegő. Nézem Noa arcát és azt látom rajta, hogy erre nem számított, ettől pedig lefagy.  
- Köszönöm! - válaszolok a részvétnyilvánításra, majd egy erőtlen mosolyt is próbálok arcomra varázsolni. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát emiatt. Arrébb sétálok, ekkor folytatom, s nem kell sok idő hallom, hogy ő is mocorog mögöttem. Hamarosan ott áll mellettem, közel hozzám, de mégis megtartva a távolságot. Rá nézek és látom hogy ő mereven bámul a semmibe, mintha nem merne rám nézni. Értetlenül és meglepetten nézek rá, mikor kiveszi az üveget a kezemből, de nem szólok rá semmit és nem is tépem ki a kezéből, hogy márpedig adja vissza. Igaza van, így, mint egy jó kislány szót fogadok. Mikor közli, hogy ne haragudjak rá csak szelíden elmosolyodom. Látom rajta, hogy tényleg nagyon bántja a dolog, és kicsit meg is sajnálom. Lehet nem kellett volna elmondanom neki, mert amennyire jól indult ez az ismeretség, most úgy romboltuk le úgy érzem. Bár lehet, hogy pont egy biztos alapot alkottunk most meg a későbbiekre. Mert igen, én szeretném őt még látni, és félreértés ne essék, nincs semmi hátsó szándékom. Nem tartok még ott, hogy készen álljak egy új kapcsolatra, ahhoz még időre van szükségem.
- Ugyan…- válaszolok neki, majd közelebb araszolok hozzá. Belekarolok, majd a vállára hajtom fejem. Ezzel lehet megint átléptem egy határt, de ez most úgy érzem, hogy kellett. Neki is és nekem is. De lehet újfent tévedek. - Nincs miért haragudnom rád, nem tudhattad. Na meg úgy érzem ezt én provokáltam ki… - eltávolodok tőle, de még előtte adok neki egy puszit az arcára. Továbbra se tudok elvonatkoztatni attól, hogy nagyon fiatalnak néz ki, olyan kisfiús. Cuki kisfiú… A fához lépkedek, ahol eltört a pohár, majd leguggolok és elkezdem összeszedni a darabokat.
Utoljára módosította:Olsovszky Laura, 2020. május 21. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal Bíborka
Előkészítős tanár


Bibi néni
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 102
Írta: 2020. május 21. 20:24 | Link

Kedvesem
Húsvét vasárnap
megjelenés


- Semmi - nem kíván a személyiségére megjegyzéseket tenni, hisz mindezzel együtt szereti. Ha nem tudna együtt élni Andrással és a néha furcsa gondolkodásmódjával, akkor már rég másik utakon járnának.
Mindig, mikor vannak ilyen durcás időszakok, vagy egymásnak feszülések, akkor azt a következő beszélgetéssel kompenzálják. A kapcsolatukról gyönyörű, hullámzó diagramot lehetne rajzolni. Bibi sem fél attól, hogy egyszer a különbözőségük miatt válnak el, de persze megfordul a fejében, milyen lenne leélni az életüket úgy, hogy tényleg nem gondolja meg magát és azt mondja, a gyerektémát inkább eldobná messzire. Talán megbirkózna vele, megtenné, mert másra rá sem akar nézni, de jobb lenne, ha mindketten úgy gondolnák majd idővel, hogy itt az ideje beengedni azt a két kis lábacskát az életükbe az ezzel járó sírással és falon landoló sütőtökkel együtt.
- Nem leszel szar szülő, te makacs ember, te - megrázza a fejét. Elképzelni mindezt megmelengeti a szívét. Előbb egy kutya, aztán egy, majd két gyerkőc, akik éjszaka bebújnak majd kettejük közé, vagy reggel nagy puszikkal búcsúznak el az apjuktól, mikor munkába megy.
Bíborka kérdőn vonja fel a szemöldökét. Elmosolyodik. Pont eddig tartott a duzzogás részéről. Még szerencse, hogy van egy másik nagy gyerek is a háztartásban, aki átveszi a szerepét.
- Most komolyan még te vagy megsértődve? - felnevet miközben felül. A férfi fölé hajol, balját a másik oldalán támasztja meg és a nyakába hajolva megharapja a fülcimpáját. Még egy gyors puszit nyom rá, aztán feláll és összeszedi a pokrócon szétszórt dolgaikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 63
Írta: 2020. május 21. 21:29 | Link

Kedves

Semmi.
Hát akkor... nem káromkodok... nem káromkodok... nem káromkodok... bazd meg, aranyom. Káromkodok. De nem hangosan, hanem csak úgy finoman, szemöldökeimet kissé megemelve. Annyira utálom ezt a szót, hogy elmondani sem tudom, és ilyenkor nekiállnék hangosan veszekedni, de mintha az egyik szemben lakó megérezte volna, hogy azzal tréfálkozom, nem kedvelem őket, és megfordulva egyenesen ránk bámul. Én pedig kedélyesen nézem őt, még intek is. Na jó, az istenek, ha kegyesek lennének, akkor tényleg összejönne az, hogy ő ne éljen a közelünkben, mert tőle a fizikai rosszullét kerülget. Pedig én aztán tisztelem az embereket, szeretem az emberiséget, az eredetmítoszaikat, a vallási különbözőségeiket. Ki ha én nem, ugyebár. A saját vallási és kulturális hátteremmel igazából a nőt is kedvelnem kellene, de nem megy, egyszerűen rosszul vagyok tőle, Bibi meg még bájosan el is cseverészik vele, aztán amikor azt mondom neki, hogy menjen és mossa le magáról az álszentséget és a nő szagát, még én vagyok a bunkó. Pedig szaglik, annak a nőnek büdös az aurája.
- Nos, te elfogulatlan vagy velem szemben, mert mert megtermékenyülést vársz tőlem, de a sátánasszony biztos azt mondaná, hogy szarapa leszek, és mennyire igaza van.
Mondjuk ő választott, meg ő akar tőlem gyereket, hát akinek ez kell, az meg is kapja. De ma már eleget beszélgettünk a szülőségről, ennek holnap meg is lesz a következménye, mert majd jól bepálinkázok és azt mondom neki, uccu asszony szobára, de az holnap lesz. Most csak elveszek egy pillanatra a tekintetében, mert bár utálom az embereket, akik nyíltan falják egymást, mégis jó egy pillanatig csak nézni azokat a szemeket. Nem vagyok jó alap, és fogalmam sincs, hogy ő ezt valaha képes lesz-e elfogadni, de annyira akarja, hogy képtelen vagyok megakadályozni. Csak ne követeljen tőlem többet, mint amennyit adni tudok. Annyit bármikor, érte, a gyerekeinkért, de többet nem. Ha megfeszülök sem.
- Én.
Hát ki más lenne. Hozzá se tettem neki, hogy itt nyíltan esik nekem, és majd akkor csámcsoghatnak arról is, hogy a vén kecske megnyalja a sót. De meg ám, ha tudnák mennyire. Felkelek én is, öregemberesen még nyögök is egyet, hogy érezze a törődést, majd a nőszemély kezét megfogva, mint valami papucsférj, elindulok vele hazafelé. Nyílt enyelgés, kutya meg kölykök. Remek, lassan a síromat is elkezdem megásni.


Love Love Love
Utoljára módosította:Déry-Hajnal András, 2020. május 21. 21:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. május 26. 10:46 | Link

Sankó
esti futás | love my style

Amióta Sándor feltette neki az évnyitón a kérdést, miszerint kviddicsezett-e, ő pedig csak annyit tudott mondani, hogy nem, azóta nem hagyja nyugodni egy gondolat. Nem, de kosaraztam. Annyira rég volt már, hogy szinte alig emlékszik rá, mégis, ahogy a kis tavacska felé fut, szinte érzi: minden apró izma emlékszik még az edzések intenzitására, adrenalintartalékai pedig pattanásig feszülve várják, hogy végre ismét felszabaduljanak. Ismét hallja a tömeget, ahogy szurkolnak, hogy az egyik pillanatban dobhártyaszaggató üres némaság megtelik a nézők önfeledt, önkívületi üvöltésével. Szíve a labda pattogásának ütemére dobogott, a fókuszt elvitték a csapattársak, a kifinomult mozdulatok. Látja maga előtt a palánkot, az akadályokat, a védőket, de tovább pattintja, kicselezi és elemelkedik a földtől, hogy dobjon és...
Egy farönk. Jobb lábfeje beleakad, ő azonban időben kapcsol így nem esik el, de pulzusa jelentősen megemelkedik. A futás azért van, hogy kikapcsoljon, jó lenne, ha valóban azt tenné. Hátrasimít pár szőke tincset és derekára téve kezét igyekszik pár mély levegőt venni, utána indul csak újra neki. Az erdei ösvényről kiérve megpillantja a tavat és gyorsít tempóján. Elég volt az utazó sebességből, ideje izzadni. Tekintete az égboltra réved egy pillanatra, ahol a horizonton épp alábukik a nap, ezzel rózsaszínre festve az egész eddig kéken pompázó mindenséget feje felett. Szereti ezt a napszakot. A szél is mintha feltámadna, tovább erősítve az érzetet, hogy ez a nap is elszállt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. május 26. 11:26 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

A mai azok közé a napok közé tartozik, amikor inkább egy pohár skótwhiskyvel ücsörögnék a dohos kis nappalimban. Azonban mégsem ezt választottam, hiszen abban örömömet lelném, s a mai nap után úgy érzem, hogy nem érdemlem meg azt. Ezért adtam inkább futásra a fejemet. Hogy mégis merre? Amerre mérföldes lábaim visznek. És meddig? Ameddig össze nem csuklik alattam mindkét lábam.
A havi jelentésem rosszul sikerült. Nem is rosszul, inkább katasztrofálisnak nevezném. Minden hónapban összesítenem kell, hogy mi történt az iskolában, kikkel beszéltem és miről, hogyan működik, hogyan alakul át a rendszer. Igazság szerint azt sem tudom, hogy mit rontottam el pontosan. Mindent szorgosan jegyzeteltem és úgy éreztem, hogy jó munkát végzek. Igaz, hogy a Helvey fiú profilján alakítottam néhány dolgot, így nem lett annyira szaftos, mint amennyire a főnökség megkívánta volna.
Gondterhelten, hangosan fújtatva futok a kastélyból vezető úton. Néhány visszafelé haladó diák sétál el mellettem; kik gúnyos megjegyzéseket tesznek, kik kislányosan összesúgnak és kacarásznak. Még szerencse, hogy ezeket is csupán egy pillanatra hallottam, amíg eltelt az a pár másodperc a két zeneszám között, hiszen csodával határos módon zsinórok lógnak a fülemből, és fekete futónadrágom zsebében egy hordozható zenelejátszó bújik meg. Amióta a kaszinóban jártam gondolkodom azon, hogy zenét kellene hallgatnom, s Belián varázstalansága is elvarázsolt egy kissé.
A tó felé haladva egy vékony alakot pillantok meg magam előtt. Eleinte nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, hiszen szabad országban élünk, bárki futhat errefelé. Azonban néhány méter – s némi messzi vizsgálat – után eléri agyamat a felismerés. Egyelőre csak sejtem, hogy ki is lehet a csinos alak, de ha valóban ő az, akkor mihamarabb utol szeretném érni, így belehúzok. No, de ekkor a nőalak is begyorsít, mintha versenyezne szeretne velem. Mélyet szívok a levegőből, majd mindent beleadva kezdek futni tovább a tó irányába. Mikor már majdnem utolérem, megbizonyosodok róla, hogy valóban ő az. Lihegve állok meg s dőlök előre, tenyeremmel térdeimen támaszkodva.
Jules – szólok a nő után karcos hangomon. – Nem is tudtam, hogy futsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. május 26. 11:47 | Link

Sankó
esti futás | love my style

Nem igazán tűnik fel neki, hogy követik - talán azért sem, mert zenelejátszót ugyan nem hozott, de gondolatai kellően dominánsak ahhoz, hogy a külvilágot gond nélkül kizárja. Fejében így is ezer és egy dallam cseng, kezdve a kellemestől a legborzasztóbb ricsajig, hisz az emlékek és vágyak sorra rugdossák arrébb egymást elméjében. Futni akar, minél gyorsabban, mert arra vágyik, hogy csak a szél süvítése töltse ki bensőjét. Olyan sokáig állt ellen a kísértésnek és most szinte legyűrhetetlen vágyat érez arra, hogy labdát vegyen kezébe és dobáljon egy keveset. A három pontosok mestere volt, szinte megállíthatatlan, egy csomó trükköt pedig kedvenc, nem hivatalos NBA csapatától halászott össze, a Harlemtől. Amikor találkozott velük élőben, mintha egy világ omlott volna össze benne: a felismerés, hogy örökre rajongó marad, hogy most már tényleg lecsúszott erről az egészről...
Megüti fülét egy másik futó zaja, de nem törődik vele, akárki lehet a faluból, de akár a tanodából is. Csak akkor áll meg, mikor a nevét hallja maga mögül, ekkor is szinte lassított felvételben. Futólépése sétává szelídül és megfordul, hogy szembetalálja magát felügyelőjével.
- Nem is tudtam, hogy kémkedsz utánam - noha elsőre komolynak tűnik arca, két lihegés között egy nevetésféle szakad fel belőle, melyhez idomul szája íve is. Nem is realizálta, hogy alig kap levegőt, csak most, mikor megállt és elindult Sándor irányába. Furán érezné magát, ha csak egyszerűnek Sanyinak nevezné, de a teljes neve túlzottan hivatalos: mégsem a Minisztériumban vannak. Közelebb érve csípőre teszi kezét és ismét csak felfelé pislog a hegyomlás méretű emberre. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én baromira elfáradtam - mosolygós hangon beszél, tudjátok, mint amikor nem nevet, de hallod belőle a vidámságot. Ahhoz képest, milyen szigorúnak és keménynek tűnt a mi Sankónk, Jules egészen megkedvelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. május 26. 13:01 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

Miután a nő nevét kiáltom, kirántom fülemből a fülhallgatót, és azt csavargatva kezd el járni az agyam. Elsősorban azért ráncolom össze komoran magas homlokomat – így leplezetlen mutatva, hogy én magam is öregszem –, mert jó bunkó húzás volt utána kiáltani. Már bizonyára repülne is apám méretes tenyere orcám felé. A gondolatra szinte automatikusan behúzom nyakamat, de Jules megfordul, és szokásos derűjével indul meg felém, miközben egy ötletes riposzttal meg is mosolyogtat engem. Fejemet csóválva és szélesen vigyorogva kötöm az utolsó hurkot a fülhallgatóra, majd a nadrág apró zsebébe rejtem. A nő megjátszott komolysága már közel sem úgy rajzolódik ki előttem, mint a találkozásaink elején, amikor nem tudtam eldönteni, hogy mi is járhat a fejékben. Egyrészt azért, mert valljuk be; férfiként sokszor nem tudjuk hová tenni, hogy az ellentétes nem fejében mi játszódhat. És ez ugyanígy igaz fordítva is.
Egy pár méterrel ez előttig én sem – vonom meg a vállamat, s tekintetemet el sem szakítva a nőétől figyelem, ahogyan csípőre tett kézzel megáll előttem. Ilyenkor kényszeresen kihúzom magam. Nem mintha nem magasodnék így is eléggé bármelyik nő vagy férfi kolléga fölé, mégis így teszek. Egy bizonyos távolságnál. Azonban ez a messziség közel sem olyan, mint amilyenekben megszeppennék. Érdekes.
Tell me about it – mondom teljesen együtt érezve, zöld szemeimet látványosan megforgatva. Mivel eszembe jut, hogy miért kezdtem a futást, a már majdnem beállt megszeppent érzésem semmissé válik. Gondterhelt arccal kapom le sapkámat fejemről, így kócos, izzadt, legkevésbé sem makulátlan hajkoronámat villantva meg Jules előtt. Még egy pár mélyebb lélegzetvétel után mellkasom kezd nyugalmi állapotba kerülni, így sapkámba törlöm a homlokomon gyöngyöző izzadtságot, miközben az egyik közeli padhoz sétálok. Feldobom rá hosszú jobb lábamat, és a futás utáni nyújtásomba kezdek. Néhány fáradt nyögdösés után újra Julesra emelem megviselt szempáromat.
Szerinted hogyan végzem a munkámat? – teszem fel végül a kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. május 26. 13:45 | Link

Sankó
esti futás | love my style

Riposztokban ő az ász, ez nem is lehet kérdés. Aki az igazgató-helyettesen edződik, túl sok meglepetés nem érheti és ösztönösen csapja le az összes labdát, amit a magasban talál. Még akkor is, ha a másik jóval több centiméterrel bír, mint szerény személye.
- Ejnye - csettint egyet nyelvével, ahogy pimasz módon folytatja. - Pedig már kezdtem magam badass-nek érezni. De minimum egy rajongóra számítottam - lemondóan csóválja meg fejét, de azért annyira nem viseli meg a tény, hogy nem egy őrült stalkolja. Ami azt illeti, valószínűleg fejvesztve menekülne, ha mindez kiderülne, de nem csak Sándorról, bárkiről. Ilyenkor mindig megnyugtatja magát, hogy a legizgalmasabb dolog az életében egy jó NBA meccs, vagy egy minisztériumi ellenőrzés. Ettől, ha jobban nem is, de nyomorultabbul biztos érzi magát. Na jó, nem, ha ezt kimondta volna hangosan, már nevetne.
Ahogy találkozik tekintetük, nevetve csóválja meg fejét és süti le szemét, bár hogy mire fel ez a túlontúl nőies reakció, mikor épp lómódra izzad...? Fene se tudja, de őszintén: töltöttek már együtt három hosszú napot a könyvelése felett, megjárták már az évnyitót közösen és még élnek, lassan nincs miért szégyenkezniük. Tekintetével követi Sándort, aki nekilát nyújtani, Jules-nak viszont esze ágában sincs ilyen hasznos dolgokkal tölteni idejét, ő ugyanis a kastélyig úgyis kocogni fog. Ennek örömére ledobja magát a padra, két kezét a támlára támasztja és fejét is hátrahajtja. Teljesen ki van nyúlva, sportemberhez totálisan méltatlan módon, de mit tehetne? Csináljunk úgy, mint aki minden nap lefutja a maratont? Ugyan kérem, emellett a kis kiruccanás mellett még volt alkalma végigdolgozni az egész napot.
A kérdésre érdeklődve emelkedik meg először feje, majd utána szemöldöke. Wáoh. That's some deep shit man. Egy pár pillanatig gondolkozik, majd megvonja a vállát. - Ritkán ellenőriznek olyan alaposan, mint ahogy te tetted. Nem kételkedem abban, hogy a megbízásod egyéb területein is hasonló minőségben dolgoznál - még csak hazudnia sem kell ezen kedves szavak kimondásához. Mert valóban, kapott már igen csúnya felügyelőket is - nem csak külsőre -, akik csak azért jöttek, hogy bele tudjanak kötni mindenbe, amibe lehetséges. Mégsem sikerült nekik, ellenben Sanyi mindenféle gonoszságtól mentesen volt rendkívül alapos. Ezt szereti.
- Gondolom nem véletlenül kérdezed. Akarsz róla beszélni? - érdeklődve billenti oldalra fejét, miközben kissé összecsomagolja magát és megütögeti a padot, hogy üljön le a férfi. Ráérnek. Még nincs túl hűvös ahhoz, hogy izzadtan töltsék idejüket a szabad ég alatt, aztán egy jó lelkizés sose rossz, ugyebár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. május 26. 14:09 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

A nők, akikkel általában találkozom mind kimértek és komolyak; teljesen felnőttek. Többek között ezért is kellemes számomra Jules társasága, mert ő nem ebbe a kategóriába tartozik. Tud komoly lenni, persze. Alapos és magabiztos. De ezek a tulajdonságok mégis valami gyermekin pimasz bájjal társulnak. Ugyan nem tudom sokszor, hogyan reagáljak sok dologra, amit mond, mégis próbálok emberin és nem a megszokott robot módjára viselkedni. Az aurorképző megmutatta, hogy nekem, a mágusvilág igazságtalanságaival szemben küzdő erőnek mindennek, csak emberinek nem szabad maradnia. Túl sokszor van eszemben és volt is az elmúlt tíz évemben, és megfeledkeztem arról, hogy én hogyan szeretném a dolgaimat intézni. Ezért is tartok ott jelenleg, ahol… megindult bennem valami emberi, ami miatt a karrierem bőrét viszem vásárra. A megfontolt robotszerű komorság lenne a jó irány mégis?
Hosszú a visszaút a kastélyig – mondom egy infantilis kacajjal, aztán rá kell jönnöm, hogy ez nem feltétlen volt jó vicc egy egyedül futkározó hölgy számára. Egy bocsánatkérő pillantást után lépdelek végül a padhoz, ahol a nyújtásnak nekiállva teszem fel a kérdést, majd kis szünet után a választ is hallom. Megállok egy igen kényelmetlennek tűnő pozícióban – szinte teljesen jobb lábamra hajolva, arcomat Jules felé fordítva –, és úgy hallgatom a szavakat. A rengeteg küzdősportnak köszönhetően rendkívül hajlékony vagyok férfi létemre, így nem tűnnek fel a nyakatekert pózok.
Hm – hümmögök elgondolkodón, s nézem, ahogyan Jules a padra ül. Hátra hajtja a fejét, és mélyeket szippant a levegőből. Zöld szemeim a napfény-megvilágított nyakra csúsznak majd, amikor Jules újfent az én tekintetemet keresi, gyorsan felveszem a szemkontaktust. Nagyot sóhajtok. Lábamat leemelem a padról, és a nyújtást félbeszakítva huppanok le a nő mellé. Először hátra szeretnék dőlni, hogy lássa, mennyire laza vagyok még egy ilyen témában is, de most nem kívánom a színjátszást. Előre dőlök, térdeimen támasztom könyökeimet, és nedves tincseim közé túrok.
Le kellett adnom a havi jelentésemet – mondom félhangosan, közben a tó felszínen pihentetem szemeimet. – A főnököm szerint egy kalap szart nem ér – nevetek fel egy szomorkás fintorral. Kiszáradt alsó ajkamat megnedvesítem nyelvemmel, majd egy mély sóhajjal beleharapok, s csendesen folytatom. – El kell gondolkodniuk azon, hogy én vagyok-e a megfelelő ember erre a posztra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. május 26. 14:22 | Link

Sankó
esti futás | love my style

Erre a mondatra elkerekednek szemei és érdeklődőn csúszik fel ismételten szemöldöke. Ez az eseménysor valahogy általános Sándor jelenlétében, így már fel sem tűnik a nőnek. Erre viszont nehezen lehet mit mondani. Tényleg hosszú és még le is kell kocognia. - Te pedig ezután a megjegyzés után felelősnek érzed magad azért, hogy én minden tagomban reszketek és bizonyára visszakísérsz majd - mondandója nem hagy kétséget maga után, elvégre ha ilyen jól szórakoznak, ne ússza meg a bébicsőszködést sem. Ajkai mosolyba görbülnek, hiszen ezzel tulajdonképpen el is döntetett, hogy nem egyedül fog futkosni ismételten - ami figyelembe véve, hogy nemrégiben egy tanulójukat megtámadták az erdőben... Talán nem is olyan nagy baj.
Teljesen magától értetődő, hogy őszintén válaszol, elvégre Sándor is ezt tette, amikor ellenőrizte. Megmondta, hogy nincs hiba, mert Jules tökéletes - nem pontosan ezekkel a szavakkal, de tudni kell olvasni a sorok között. Olyannyira jól sikerült, hogy még Várffy is megjegyezte, bizonyosan hozzájárultak eredményéhez dicséretre méltó bájai. Noha ezt a nézetet nem osztotta és egy bizonyos értelemben ki is kéri magának, valahol azért hízelgő lenne, ha tetszene a férfinak. Elég jó bőr.
- Hmm - most a szőke ideje jött el a hümmögésre. Sándoréhoz hasonlóan felveszi ugyanazt a pozíciót, térdeire könyököl, csak míg egyiket szinte belógatja terpeszbe tett lábai közé, addig a másikon megtámasztja fejét és úgy pislog a férfira. - Mit is írtál egészen pontosan abba a jelentésbe? - gondolhatná az ember, hogy épp hecceli vagy flörtöl vele, de a szinte vonallá szűkült szemek és a komor arckifejezés tökéletesen tükrözik komolyságát. - Csak azért kérdezem, mert a Minisztérium mindenképp alánk akar tenni. Egy pozitív jelentés ezt nem teszi lehetővé, de sejtéseim szerint hazudni nem akarnál... Nem jöhettél ki jól ebből a dologból - és hát végső soron igaza van. Persze mindenki csak abban a statisztikában vagy jelentésben hisz, amit maga hamisít meg, de a férfi ehhez túlontúl normális és becsületes. Az meg köztudott, hogy ilyen attitűddel nem lehet sokáig megmaradni magas berkekben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. május 26. 14:49 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

Meg sem fordult a fejemben, hogy Julest egyedül hagyom majd visszamenni a kastélyhoz. Egyébiránt, nem tudhatjuk, hogy meddig fogunk a padon ücsörögni. Ha a ma reggeli időjárásjelentésből indulok ki, akkor azt mondom, hogy akár éjfélig is maradnék itt, miközben hallgatom a szelet, a ki-kiugró halakat, a falu távoli zsibongását. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és egy félmosollyal arcomon bólogatok a nő szavaira. – Egyértelmű, hogy visszakísérlek – nem is fordult meg más szcenárió letargikus gondolataimban. Maximum ránézek majd még a kastélyban az éjszakai járőrözést tartó prefektusokra, mielőtt visszamennék a Holdfény utcába. Természetesen, ha egy mód van rá, akkor nem szeretnék abba a szőke rellonosba futni, mert nem igen tartottam még a harmincöt évem alatt gyerektől, de tőle szabályszerűen ráz a hideg, és úgy érzem, hogy mihamarabb menedékbe kell húzódnom.
Szemem sarkából sandítok a nő pozícióváltására, majd a szavaira mélyet szippantok a levegőből, és inkább lefelé menő Napba tekintek. A rózsaszín és lila keveréke úgy vonzza a szemem, akár méhet a méz. A kérdésre felhorkanok és engedem fejemet lefelé esni, hogy arcomat az alattunk elterülő por felé tudhassam. Nem is tudom, hogyan válaszolhatnék erre a kérdésre. Kezdjük ott, hogy már ennyit sem lett volna szabad mondanom, de valakivel meg kell osztanom, és erre ő a legalkalmasabb személy.
Az igazatnagyrészt. Nem írtam rosszat, csupán néhány pletykával tudtam előhozakodni, mert ebben a hónapban nem bizonyosodott olyan fertőnek ez a hely, mint ahogyan a küldetésem elején leírták nekem. – A jelentésem egy tinimagazin szerelem rovatába illik szerinte. Mert mindenféle pletyka van benne. Egyedül felhasználható információ nincsen – semmi olyan, amiért egy szaftos büntetést tudnának a kastélyra varrni. Arról azonban, hogy Belián vallomásából töröltem ki részeket, egyelőre nem szeretnék beszélni.
Te hogyan kerültél ebbe a pozícióba? – érdekes, hogy ezt még nem kérdeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. május 26. 16:07 | Link

Sankó
esti futás | love my style

Elégedetten bólint egyet, elvégre, ami jár, az jár. No meg egy ilyen szép szál legénnyel az oldalán igazán nem panaszkodhat, nem volna az a merész élőlény, mely beléjük merne kötni. Ha tincsei nem tapadnának izzadtan tarkójára és nem futó felszerelésben nyomná, bizonyára hátravetette volna haját egy elegáns mozdulattal. Persze ezt is csak a móka kedvéért. Mire viszont felszabadulhatnának és szórakozhatnának egy jót, hirtelen komolyra fordul a beszélgetés. Kemény dolog a felnőtt lét, főleg a Minisztérium berkeiben. Ott csak azok maradnak meg, akik nem félnek bemocskolni a kezüket. Nem is igazán robotok ők, sokkal inkább emberi alakba bújt csúszómászók és higgyetek nekem, jobb nem közéjük tartozni.
- Nem hittem volna, hogy ennyire a bögyükben vagyunk - akaratlanul is fel kell nevetnie hitetlenül. Tény és való, hogy volt néhány botrány az iskola körül, például mikor halálfalók voltak az egyik ház élén, aztán mikor vámpír volt a magazin vezetője, de az sem életbiztosítás, hogy a levitások minden évben természeti katasztrófát szenvednek. Ezt összefoglalva már érthető, miért vágynak annyira egy szaftos botrányra, majd egy laza mozdulatú bezáratásra. - Szerintem döntened kell. Vagy írsz egy szaftos, hamis tényekkel teli jelentést, amiért megveregetik a vállad, de cserébe szembeköpöd a tükörképed, vagy... dobbantasz. Nem hiszem, hogy kizárólag a vallatáshoz és a könyvelések ellenőrzéséhez értenél, nem kell a Minisztériumban megöregedni - nem mintha Jules-nak ne lett volna esélye arra, hogy a pénzügyi osztályra, ott is az adóellenőrökhöz csatlakozzon. Sztár lett volna, annyi szent, mert az ő figyelmét jobbára semmi sem kerüli el. Egyszerűen nem lett volna gyomra szándékosan bemocskolni másokat. Kellemetlen.
- Ahelyett, hogy egy az egyben a családi vállalkozás átvételén ügyködnék, inkább jelentkeztem ide, hogy némi távolság legyen köztem és a szüleim között. Vannak dolgok, amiket már feladtam miattuk, de az autoritásom nem tartozik ezek közé - félreértés ne essék, imádja őket, nincs jobb édesanya a földön, mint az övé és nincs remekebb apa, mint amit magáénak tudhat. De bizony már nem tizenéves, nem vágyik arra, hogy ők mondják meg, mit csináljon. Nem akar az a lány lenni, aki megörököl mindent és lenézik ezért: minden az ölébe hullott, gratulálunk, nagy teljesítmény! Nem, inkább kínkeservvel végigjárja az utat, hogy ne lehessen megkérdőjelezni hozzáértését. Ilyen ember, nincs mit tenni. - És mondd csak, hogy lettél te.... felügyelő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oshiro Noa
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos


astro boy 2.0
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 19
Írta: 2020. május 28. 23:50 | Link

Laura

Sok minden kavarog most bennem, amit legszívesebben megtartanék magamnak. Fellélegzem, amikor végül úgy dönt, hogy rám hagyja a dolgot, és nem vitatkozik velem tovább. Kár lenne, túl sok tapasztalat beszél belőlem. Tudom, hogy mit beszélek, nem durcás tizenéves vagyok, amilyennek először nézett. A korosztályomnál sajnos jóval több szerencsétlenségen mentem már keresztül, ahogy azt is kevesen mondhatják el magukról, hogy a világ túlsó felén kezdtek új életet, vagy hol. A mindennapok szempontjából ismeretlen terep, egy szintén ismeretlen hivatással ötvözve, nem annyira sokkal a tragikus halál után. És igen, hiába hangzik úgy, mintha éppen igazat adna nekem, valójában úgy érzem, hogy csak a veszekedést szeretné elkerülni annak érdekében, hogy mindkettőnk számára kellemes legyen az este további része.
Megbántottam, ahogy valamennyire ő is engem. Mint sértett kisgyerek ülök a földön, ő azonban ehelyett csendben szenved. Csak többet ne igyon, mert azt nem hagyhatom, hogy a végén még a hátamon kelljen a házáig cipelnem. Hozhatnám magamhoz is, de az már kellően félreérthetetlen lenne. Felébredve meg is gyanúsíthat, hogy közben mit tettem vele, amit nem akarok. Megrázom a fejem, mert egy ilyen forgatókönyvet még a legszörnyűbb rémálmomban sem látnék szívesen.
Jólesően elmosolyodom a köszönetére, amit a részvétnyilvánításomra mond. Mentem a menthetőt, hogy a bűntudat enyhüljön. Azt hiszem, mindkettőnk esetében igaz, hogy nem szabad egymásról meggondolatlanul feltételezésekbe bocsátkoznunk. Egyikünk sem átlagos. Úgy érzem, ezek után tiszteletben fogja tartani a gondolataimat, még ha segítő szándékkal is szólalt fel korábban.
- Egy kicsit talán tényleg provokatív voltál - ismerem be félénken, ahogy lepillantok a vállamra döntött fejére. Habár eléggé zavarba hoz vele, hisz egy pillanatra még libabőrössé is válok az érintésétől, mégis szeretném neki megadni azt, hogy támaszként tekinthessen rám. Biztosan elérzékenyült, és ha valakinek, akkor nekem kellett ebben a helyzetben erősnek maradnom, még ha ugyanúgy fájhatott is a szerettemre való emlékezés. Hagyom, hogy megnyugodjon az oldalamon, s bátorítólag átkarolom egy kicsit, amíg a naplementét nézem. Aztán már tényleg kényelmetlenné kezd válni a szituáció. Egy puszit nyom az arcomra, aminek a helyét rögtön meg is érintem. Láthatóan nem tudok vele mit kezdeni, ugyanis egyáltalán nem jellemző, hogy így köszöntsünk valakit, pláne egy idegent. Ezzel a családom magyar ága is többnyire tisztában volt, egészen kiskoromban se volt különösebben divat a puszilkodás.
- Várj, segítek - megyek utána, hogy leguggolva szintén nekiálljak összeszedni a szilánkokat. Megtehetném persze a mágia segítségével is, talán biztonságosabb lenne, de úgy érzem, hogy ez a fajta tevékenység most megnyugtat. Mikor megvagyok a részemmel, összegyűjtöm a maradékot a földre helyezett borosüveg mellé, s tisztes távolból húzódom vissza a fa alá, hogy ezúttal én foglaljam be a törzséhez közel eső részt. - Tereld el a gondolataim - kérem meg őt, mert sajnálnám, ha így válnánk el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 2768
Írta: 2020. június 2. 08:55 | Link

Belibaba
szombat délelőtti tornaóra



Csak röhögök bájosan a fene nagy felháborodására és a büszke kijelentésére, amit a jelenlegi látványa egyáltalán nem támaszt alá.
- Jól van, jól van, majd akkor holnap reggel 8kor lássalak a szokásos helyen - hagyom rá, de azért komolyan mondom, én holnap reggel 8kor tényleg itt leszek, ha jön, ha nem. Jó, ha nem jönne esetleg, akkor valószínűleg teszek egy kítérőt felé, jól felrázom édes álmaiból és kikergetem edzeni. Én már csak ilyen kedves vagyok. Törődök a szomszédaim egészségével.
- Persze, hogy nem igaz - megint küldök felé egy olyan bitchplease pillantást. - Ez legjobb esetben is csak döntetlen, de majd holnap, na akkor majd kiderül, ki az ember a gáton! - Beleboxolok a levegőbe nagyon drámaian, amitől meghúzódik a vállam rögtön, nyögök egyet s tornásztatni kezdem előre-hátra evezve a semmiben. Aztán a nyakamat is ide-oda mozgatom, nyújtom fáradt izmaimat.
- Hát kérlek, kapna mindenki pólót, ez alap, erre kéne egy támogató, de majd becserkészek egy tehetősebb falulakót, aztán... - kicsit megvakargatom a borostás államat gondolkodás közben. - Lehetne valami színes menet, tudod, mint a muglikn - hát na, nálatok, tudod? - Folyton elfelejtem, hogy nem mágus a kis pajtim, de már megszokhatta tőlem, s másoktól is. A magyarázatom ha nem is túl értelmes pillanatnyi agyi kapacitásommal, legalább lelkes. - Minden kilóméternél különböző színű bombák robbannának, s aki az egészet lefutja, az lesz a legszínesebb.
- Öregek, árvák és menhely itt is van, nem kell messzire menni értük, elszoktam járni bridzsezni a közelben a vénségekhez, a kutyákat meg itt a faluban nem igazán szokásom látogatni, de biztos nekik is kéne a büdzsé. Mit szólsz, a falutanács engedélyezné? - Ezt csak úgy kérdem, mert mindketten tudjuk, hogy a falutanács igenis engedélyezni fogja, ha azt akarják, hogy leszálljak a fejükről. Meggyőző tudok lenni. Az pedig fel se merül bennem, hogy Belián esetleg nem akar szervező lenni. Önként kineveztem már főszervezőnek a tudtán kívül. Így járt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. június 4. 09:08 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

Egy lábaink felé haladó szarvasbogarat pillantok meg a homokban. Érdekes látvány. Alapvetően egyre kevesebbet látni ebből az állatból, de homokos talajon még talán soha nem láttam eddig. Zöldjeimmel figyelem őt, egy pillanatra minden tompán cseng a fülemben, miközben szemmel kísérem küzdelmét a homokszemek között. Végül fejemet bambán megrázva fordulok vissza Jules felé. Mennyi időre bambultam el megint? Az alváshiány egyre inkább kezdi megmutatni károsságának foga fehérjét az utóbbi időben. Zavartan torkomat köszörülöm, és egy halvány félmosollyal nyitom újra szólásra szájamat. Kényelmesen hátra dőlök, bal karomat a pad háttámlájának a tetején pihentetem, köztem és Jules között.
Tudomhogy dönteni kell. Akármennyire is harcolok az ellen, hogy én legyek a jó fiú, mégis a mérleg azon oldalán kötök ki. Szeretem a rossz fiú szerepet, szeretem a hatalmat. De csak egy bizonyos szintig. Nem okoz gondot „rossz embereket” bírálni, elítélni, megfélemlíteni. Azonban vannak olyanok, akiket egy akta alapján rosszként skatulyáznék be, aztán a beszélgetés alatt – lásd Helvey Belián – kiderül, hogy semmi rosszat nem tesz, csak éli az életét. A Minisztérium persze azt várja el, hogy megbüntessem, hogy címlap sztori legyen belőle, s Bogolyfalva főterén kövezzék halálra. – Nem lehetek jó zsaru a Minisztériumnál – vonom le a következtetést Jules szavai után. Szerintem döntened kell, cseng a fülemben szüntelen a nő mondata.
Tetszik, ahogyan beszél. Tetszik, hogy ő egy erős nő, akinek senki fiú-borja nem mondhatja meg, hogy mit kezdjen az életével. Ránézek. Szemeim a szavakat formáló ajkakra csúsznak egy pillanatra, noha hátsószándék nem lapul mögöttük. Szeretem figyelni az embereket, s van, hogy egészen feltűnően teszem mindezt.
Mi a családi vállalkozás? – érdeklődök oldalra döntve barna hajkoronával borított fejemet, szemeimet némiképp hunyorítom. A kérdésére mélyet sóhajtok, egy keserédes mosoly jelenik meg széles ajkaimon. Megnedvesítem azokat, majd a Nap felé nézek. Már afelé, ami még maradt belőle. Nem is olyan csúnya ez a naplemente.
Alapvetően tanárember volnék – búgom félhangosan a mindenféle színben úszó égalját bámulva. – Aztán elvégeztem az aurorképzést – lehajtom fejemet egy nagy szusszanás kíséretében. – Lázadni akartam apám ellen – mosolygok elvarázsolt arccal. – Nálunk a tanárság a family business.
Néhány perc csend után a semmiből fogalmazódik meg bennem egy kérdés, és…
Van kedved később egy vacsorához? – emelem zöld szemeimet Julesra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Prefektus Levita, Levita lovag, DÖK tag, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Magántanuló, Másodikos mestertanonc


"nyünny"
offline
RPG hsz: 357
Összes hsz: 3415
Írta: 2020. június 6. 09:15 | Link

kocogóg. pihenős. jószomszédi viszony.


És nevet, nevet, kinevet. Hallatlan. Próbál ő morcosan, sértetten nézni, de ez tart pár másodpercig, nem sokáig, mert aztán csak nyúlik a szája és vigyorogni kezd. Persze, így legyen az ember komoly, főleg, ha eleve nem is gondolta magát annak.
- Nyolc? Hát olyan korán? - mintha olyan nagy gond lenne, néha mégis, soha nem fog kiigazodni, azon, hogy épp neki mi a korán. Egyszer fent van már hajnalban, máskor délben alig akar felkelni – és akkor tekintsünk el attól, hogy a kínjai alatt mennyit és hogyan alszik -, nincs ennek menetrendje, bár most érzi, hogy tudna holnapig aludni, ha menten elfekszik, de ezt így, nyílt téren nem sokan díjaznák, szóval elveti, helyette csak nyújtózik egy nagyot, meg ásít is, teli szájjal, mert épp az égnek merednek a kezei az illem helyett. Oké, ez kellett, leejtve őket legalább nincs kényszere a továbbiakban párnának gondolni a bal oldalukon pihenő fűcsomót. Aludt már rosszabb helyen is.
- Hah. Ám legyen – bólint rá, nagy komolyan, majd figyeli, ahogy felnyögve kezdi a vállát átmozgatni. Ó igen, bár nem kellemes, most mégis vigyorog egy sort. - De majd karkörzéssel kezdjük, jó? - ártatlan pislogással halad tovább, rágva a nyelvét ismét, nem röhögést fojt el, hanem a kényszert megint, ami tör rá, majd inkább fordítja figyelmét a témára, amelyet feldob, agykerekei rögtön moccannak, bár fáradt, figyel mégis, hogy mégis mire gondolt pontosan. Lassan világosodik meg, mint valami napfelkelte, kibontakozik az, mit is szeretne igazán, ő pedig bólogatva fogadja be a tudást, vagyis még csak valami vázlatát. Úgy érzi, nem csak valami poén volt.
- Ó, hogy úgy! A pólók menő dolgok, hogy évekig hordhasd, végül már csak alvósnak, de értem. Ismersz tehetősebbeket, akik erre vevők vagy ki kell kutatni? - ebben a részében először nem volt biztos, aztán végül is, mindennek van támogatója, ha tényleg komolyan meg akarja csinálni, akkor meg főleg. A Valentin napot is úgymond a pizzázó szponzorálta, ott lehetett kajálni, szóval ez sem idegen erre. Még a végén azt mondja, hogy nem is annyira különböznek a dolgok. Arra már nem is kapja fel a fejét, hogy mi mugli, mi nem, totálisan megszokta, hogy nem úgy kezdik, hanem néha ismételni kell.
- Nálunk, huh. Nagyon rég voltam bármi ilyenen, de egen. Van valami téma, sokszor, és futás. Mikor mennyire flancos, tudod. Póló igen, szoktak valahol emlékérmet is adni, meg ööö... hát marha sok megoldás van. Van ahol komplett kis rendezvény van a célvonalban váróknak. Kaja meg ilyenek. Gimiben futottunk mi is családi napon, utána meg tömtük a pörit kenyérrel befele – még a szája szélét is megnyalja, mert egy jó bogrács, az mindig is jó. De ez kicsi volt, a nagyobbak másak. - Tehát ez szó szerint színes menet lenne. Ilyet még nem láttam, de ami késik, ugye... Tehát színes futás, fehér póló és akkor színesre festődik. Lehetnének kisebb távok is, nem tudom, a fele? Azért is járhatna buksisimi – nevet, mert nem mindenki tud sokat vagy nem is akar, arra emlékszik, hogy szokásuk egy rövidebbet is, hogy az élmény meglegyen. Még ha tényleg nem is komoly, jót tesz az agytorna.
- Van itt minden, csak ehhez mi illene, hmm. Minden is, kicsit – most tanácstalan, csapzott tincsei közé fúrja az ujjait és úgy lépked tovább. A DÖK is adakozott mindenfele, de az öregekre nem emlékszik, lehetne most nekik? Vagy ők jól megvannak? Felé fordulva pislog párat.
- A falutanács? Hú. Húúú. Na ez jó kérdés. Szerintem... igen? Lehet ők tudnák, hogy kinek kellene jótékonykodni is? - na, ő meg a tanács, hát sosem volt velük dolga és nem is gondolja/gondolta, hogy lenne. Mert hát, minek. - Szerintem, össze kellene rakni egy vázlatot és megkérdezni. Nem tudom ennek mi a menete, gondolom nem az, hogy bekopogok, hogy szevasz, lesz egy futóverseny, elvitelre – engedi le a kezeit. Lehet tök hosszas folyamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Olsovszky Laura
Bogolyfalvi lakos, Boltos



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 51
Írta: 2020. június 6. 20:11 | Link


D r e s s


Érzem ahogy átkarol, s ez bizsergetően hat rám. Nem is emlékszem, hogy mikor ért utoljára ilyen gyengéden hozzám egy férfi. Már években lehet számolni… Érdekes mód egészen mostanáig eszembe se jutott a férfiak hiánya, de most, hogy de költöztünk ketten Danival, hát fenekestül fordul fel az életem egy karikacsapásra. A pillanat töredékéig még a szemeimet is lehunyom, de ekkor érzem, ahogy kezei óvatosan csúsznak majd távolodnak el. Valamiért egy furcsa érzés kerít hatalmába, melyet már nagyon régen nem éreztem, s nem gondoltam, hogy valaha még fogom. Nem, nem kell eszeveszett pillangóhadra gondolni a gyomromban. Ahhoz ennél sokkal több kell, de a hozzá bújás, az érintése… egy alig észrevehető kis valami, nevezzük költői túlzással pillangónak, mégis megmozdult. Az arcára adott puszi már akarva akaratlanul történt meg. Őszintén szólva egy pillanattal ezelőtt még nem gondoltam, hogy puszi lesz a dolog vége, de valamiért megtörtént és biztos okkal. A reakcióját látva egy halvány mosoly suhan át arcomon. Nem tudom beazonosítani, hogy ez most a személyisége vagy pedig a kulturális hovatartozása és a neveltetése miatt lepte meg ennyire. Ilyenkor annyira szeretném tudni, hogy mi is járhat a fejében a másiknak.
A törött pohár fölött guggolva szedem össze a szilánkokat, mikor érzem, hogy ő is leguggol mellém. Rá pillantok, s talán kicsit tovább időzök el őt figyelve. Mi történt? Mit van ebben a fiúban? Miért most kavarodott fel bennem az állóvíz? Annyi kérdés cikázik a fejemben, de nem tudom rájuk a választ. Megrázom kissé fejem, hogy újra visszatérjek a valóságba, s tovább szedem a szilánkokat. Mikor már az összes megvan, felveszem azt, amit Noa gyűjtögetett. Figyelem a mozdulatsort, ahogy helyet foglal ott, ahol eddig én ültem. Hallom, hogy mit kér, de csak elmosolyodom első körben. Odalépek, majd ismét leguggolok.
- Legjobb lesz ha én most megyek… - egy erőtlen és talán keserű mosoly jelenik meg arcomon. - Nagyon örülök, hogy találkozunk Noa. Remélem, hogy ez még máskor is meg fog ismétlődni. Minden jót! - elköszönés közben gyengéden kézfejére helyezem kezem. Búcsú után egy kisebb kerülővel indulok hazafelé, úgy érzem ez után az esemény után szükségem van egy kis fejszellőztetésre. Át kell gondolnom, hogy most mi is történt…velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. június 8. 12:53 | Link

Sankó
esti futás | love my style

Erre a kijelentésre elmosolyodik, azonban a görbe nem egy vidám, vagy kedves fajta, de nem is szánakozó. Inkább csak szomorkás, hiszen egy embert azért kicsinálni, mert nem hajlandó bemocskolni a kezét, pláne akkor, ha ez az ember egy amúgy remek auror... A legrosszabb döntés, ami meghozható. Ez az apró gesztus inkább szól a Minisztérium hozzáállásának, mint a férfi attitűdjének vagy személyének, bár ez nyilván nincs arcára írva. Csak mondandója végén emeli tekintetét Sándorra, így még van lehetősége elkapni, ahogy ajkát nézi. Különös érzés keríti hatalmába, de nem foglalkozik vele, mondván nem jelent semmit. De vajon valóban így van, vagy csak azt szeretné, ha így lenne? Egyáltalán minek örülne jobban? E gondolatból a kérdés rázza fel.
- Könyvelőirodát üzemeltetünk, amely bér- és TB ügyintézéssel is foglalkozik. Nem vagyunk igazán nagy vállalkozás, kevés alkalmazottunk, de sokszor annyi cégünk van, talán már hallottál is az Ainsley&Co.-ról - megvonja vállát, elvégre akár szépíti, akár nem, Magyarország egyik piacvezető pénzügyi tevékenységet folytató családi cége ez. Sok apró hal úszkál, főleg manapság, de egyik nevet sem tudná az ember kiemelni, az övék mégis ismerősen cseng. Persze azok számára elsősorban, akik ilyen körökben forognak, a gyári munkások valószínűleg akkor sem tudnák beazonosítani, ha kivégzéssel fenyegetnék őket.
- Oh, és milyen tárgyban jártas a tanár úr? - incselkedve húzódik feljebb szája szeglete, miközben enyhén oldalra fordul, íriszeiben pedig pimaszság csillan. Egyértelmű, hogy a mai este legnagyobb hibája, hogy felfedte valódi hivatását, ugyanis innentől Jules ezzel fogja szívni a vérét. Muszáj kimozdítania a komfortzónájából. - Nem szeretnél oktatni? Biztos lesz még lehetőség pályázni a Bagolykőbe, elvégre minden tanév elején hirdetnek állást - ő már csak tudja, neki kell megoldania, hogy mindenkinek megfelelő bérezés jusson végzettsége és tantárgyainak, azon belül az oktatott évfolyamok számának arányában. Az iskola, bár nyilván nem ettől lesz milliomos az ember, idén már korántsem fizet olyan rosszul, ezért lehetséges, hogy olyanok vezetik a kviddicset, mint Volkov vagy épp régi diákok is tanárként térnek vissza, lásd Várnai.
Azonban az immáron fesztelen légkörben hirtelen megáll a levegő, ahogy a férfi felé fordulva megkérdezi azt. Önkéntelenül nedvesíti meg ajkait, miközben azon töpreng, mi lenne a helyes válasz? Egyáltalán milyen jellegű vacsora ez? Elfogadhatja? - Szívesen vacsorázom veled, de van egy feltételem - úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagy minden apró kis vészjelzőt, kizárólag arra koncentrál, mihez van jelen időben kedve. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy Sándorhoz van. - Utána csinálunk valami őrültséget. Feltett szándékom kimozdítani téged a komfortzónádból, szórakozni fogunk - hamiskás mosollyal tartja a szemkontaktust, miközben pulzusa lassan, fokozatosan emelkedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. június 8. 13:42 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

Természetesen látom szemem sarkából a nő keserű mosolyát, amire én is hasonlót engedek meg magamnak, egyenesen a lemenő Nap közepébe bámulva. Eddig nem gondolkodtam, nem moralizáltam, azonban az utóbbi héten sok minden fordult meg a fejemben. Főképpen azóta, hogy ezt a felettébb önpusztító életmódot folytatom. Minden nap éjszakákig dolgozok, közben elfogy egy-két-három… négy sör vagy akár egy fél üveg whisky, vagy annyit próbálok edzeni, hogy annyira elfáradjak, ne akarjak gondolkodni. A mosolyom immáron keserűbb, mint percekkel ezelőtt volt, ezért mélyet sóhajtok, és úgy fordulok ismét Jules felé. Ainsley&Co. Hát, persze.
A tavalyi évetek után igazán megérdemelnétek egy Év vállalkozása címet – mondom elismerően bólogatva. Noha nem tudom, hogy volt-e már erre precedens, az elnyert díjakat ritkán követem, azonban a pénzügyi dolgok annál inkább érdekelnek.
Szeretek tudni a piac állásáról, cikkekbe bújni vagy éppen azzal a kevéske pénzemmel játszani a megérzések és tapasztalatok alapján. Volt ugyan egyszer egy nagyobb bukásom, még évekkel ezelőtt. Persze azóta sokkal óvatosabban fektetek be.
Egyre sötétedik, kezd élénkülni az esti élet. Nyugtató a tücsökciripelés és a víz csobogása, ahogyan meg-megfújja az éjszakai szellő és a partnak csapódik.
Mosolyomat próbálom elrejteni, miközben ajkamba harapok, mert érzékelem én, hogy Julesnak felkeltette az érdeklődését a tanári végzettségem. Valójában nem is maga a téma, hanem az, hogy bizonyára nem nézte ki belőlem, sőt ez mindig egy olyan terület, amivel lehet a másik vérét szívni. Játékos rosszallással csóválom meg fejemet, és a némiképp felém forduló nő felé kanyarodik az én felsőtestem is. Szólásra nyitom szájamat, de ő folytatja az incselkedést, amire beszívom alsó ajkam és ránézek.
Ha ennyire tudni szeretné, Miss Ainsley – váltok vissza megjátszott hivatalosságba. – A rúnák és a számmisztika a szakterületem – felelem, majd ismét mosolyra kényszerít a helyzet. Zavartan meredek a közöttünk lévő tíz néhány centire a pad felpattogzott festékrétegén, majd felkapom a fejem Jules javaslatára.
Nem tudom, hogy van-e szabad pozíció erre a két tárgyra, de… - apám milyen büszke lenne. – Mindenképpen utána nézek – mondom bólogatva.
Aztán felteszem a kérdést. Érzem a levegőben, hogy sok mindenre számított partnerem, csak erre nem. Bevallom férfiasan, hogy többször is eljátszottam a gondolattal, de mindig a szakmai profizmust tartottam a szemem előtt. Ezért a kérdés megváratta magát. S milyen jól tettem, tette ezt. Most már tudom, hogy valóban szeretném.
„Szívesen”, hallom a válasz kezdetét, amire megkönnyebbülten hullik az alattunk elterülő homokos talajra az a bizonyos kő a szívemről. Végül a magasba reppen vastag, kissé bozontos bal szemöldököm. Ismét el kell nevetnem magam. – Őrültséget? – kérdezek vissza hitetlen hanglejtéssel. Ennyi idő alatt már Jules is rájöhetett, hogy nem kifejezetten vagyok az nyitott típus. Bizonyára ezért is kíváncsi. Kölyök koromban is ez a megmagyarázhatatlan merev viselkedés jellemzett, miközben azt próbáltam mutatni a világnak, hogy én vagyok a komolyság mintapéldánya. – Legyen.
Ha ő van olyan őrült, hogy eljön a Minisztérium által kinevezett tanfelügyelővel egy vacsorára, akkor én miért ne próbálhatnék meg felszabadulni egy kicsit?
Lassan visszakísérlek – mondom a naplemente maradék fényjátékába bámulva, majd visszaemelem tekintetemet a nőre. – Pénteken pedig érted megyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julianne M. Ainsley
Gazdasági igazgató, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 79
Írta: 2020. június 18. 10:36 | Link

Sankó
esti futás | love my style

A dicséretre megvonja a vállát, mert nem tudja, mi mást tehetne. A Morphe-val való üzleti kapcsolatuk a legjövedelmezőbb, ahogyan a magyarországi Modern Boszorkány is igen kiemelt ügyfélnek számít náluk. Ha kérdezik, általában őket sorolják fel, de alkalomadtán olyan írókkal is összeköttetésbe keverednek, mint Thomas Everett, illetve felkérték őket, hogy Bogolyfalva költségvetésében működjenek közre és a Minisztérium hatáskörén kívül ellenőrizzenek mindent. Újabban a Paint Brush Tattoo is érdeklődik szolgáltatásaik iránt, őket pedig már régóta be akarják fűzni, szóval nem, nem panaszkodhatnak. - Az idei évet nagyobb dobásnak tervezzük - sokat sejtetően mosolyodik el, de nem néz Sándorra, csak a távolba réved. Természetesen nem fogja elárulni nagyra törő terveiket, hadd okozzanak meglepetést.
- Óóó, érdekfeszítő Szigethy Úr, és melyiket szereti jobban? - felvonva fél szemöldökét azonnal belemegy a játékba, s hasonlóképp hivatalos hangnemet üt meg, mint a férfi. Hiába, ha incselkedésről van szó, Jules-nak nem kell a szomszédba mennie huncutságért. - Jelenleg a rúnatan foglalt, de a számmisztika évek óta szabadon rabolható - megelőzvén a hatalmas utánaérdeklődést, vagy épp ellenkezőleg, annak elsumákolását, már válaszol is a felmerülő kérdésre. Ejnye Sanyi, csak nem hitted, hogy ilyen könnyen szabadulsz majd?
Eközben megérkezik az a kérdés is, amire a nő "nem számít". Hazudna, ha azt mondaná, hogy teljesen váratlanul éri, azonban az is tény, hogy nem gondolta volna, a férfi tényleg elhívja valahová. Akárhová. Éppen ezért látható is rajta némi tétovázás, mely inkább meglepettségének, mintsem ellenkezésének tudható be. - Őrültséget bizony. Majd, ahogy a helyzet adja - lazán vonja meg vállát, hisz mindig is a spontaneitás híve volt. Nem fogja előre megtervezni a szabályszegést, az nem túl... Hát szóval az nem ugyanaz. Jelenleg úgysincs még ötlete, s ha lenne is, nem rémítené halálra vele Sándort, aki talán meg se várná a randevút, hanem már most nyolc irányba szaladna.
- Rendben - hamiskás mosollyal arcán tápászkodik fel és kicsit megropogtatja csontjait. - Aki utoljára ér a kastélyba, lenyom húsz fekvőt. Hajrá - meg sem várva a reakciót nekiiramodik, s csak egy pillanatra néz még hátra, hogy meggyőződjön róla, a férfi sem maradt le teljesen. Hisz nem kérdés, kié lesz ez a megtisztelő feladat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szigethy Sándor
Auror, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


a Mágikus Oktatásért Felelős Képviselő
offline
RPG hsz: 51
Összes hsz: 108
Írta: 2020. június 18. 13:29 | Link

Jules
naplevezető futás | öltözet | GIF

Figyelem őt. Nem titokban, hanem leplezetlen fürkészem a finom arcot, amit meg-megvilág a lemenő Nap fénye. Mondatát követő sejtelmes mosolyára újfent akaratlanul az ajkaira tekintek. Azonban ez csak a szépen szelíd ívnek szól, ami az én arckifejezésemet is barátságosabbá varázsolja. Pupillám összeszűkül, ahogyan szemeim is hasonlóan záródnak, amíg néhány másodpercig Juleson tartom zöldjeimet. Fene sem gondolta volna, hogy egy kedves barátra lelek a kastély falai között. Fapofámat is mosolyogva gúnyolja olykor, aztán végül az én ajkaim is felfelé ívelnek néhány perc beszélgetés után. Érdekes. De egyáltalán nem bánom. Idejét sem tudom, hogy mikor nevezhettem valakit a barátomnak.
A tanári végzettségemmel kapcsolatos gyermeteg, mégis bájos piszkálásra fészkelődni kezdek a padon. Jobb könyökömet leveszem a támláról, s annak ujjait a még mindig a támlán támasztott bal kezem ujjaiba fonom. Fejemet hátra hajtom, s egy rejteni kívánt mosoly miatt próbálom rendezni ábrázatomat, miközben megnyalom ajkaimat. Az esti szellő megcirógatja csupasz, kissé nedves nyakamat, amire látványosan kiráz a hideg, majd előre hajtom végre fejemet, és Julesra tekintek. Azonban mintha meg sem akarná várni a választ egészíti ki azzal az információval, hogy a rúnatan már foglalt.
Igazából – kezdem egy apró vállrándítással. – Mindkét tárgy ugyanannyira kedves – felelem visszafogottan, amolyan tőlem már megszokott módon. Mindig is menekültem a tanári pálya elől; szüleimnek köszönhetően. Ám most, miközben a lehetséges tanerői pozíciómról beszélgetünk, már nem tűnik annyira rémesnek. Teljesen mindegy, hogy azt hallom-e apámtól, hogy „miért nem vagy büszke a családi hagyatékra?” vagy azt, hogy „tudtam, hogy nem fog menni neked ez az aurorosdi, fiam”. Teljesen lényegtelen, ezért… mi veszteni valóm van? Ugyan. Semmi.
Kíváncsian várom – mondom fejemet oldalra döntve, szokatlanul mélyen fúrva szemeimet Jules kékjeibe. Nem bátorság kellett ehhez, hanem egy megfelelő pillanat, a megfelelő érzéssel. Az a fajta férfi vagyok, aki meggondoltam tesz mindent, nincsen köze ahhoz a bizonyos spontaneitáshoz, mint ami Julesban is megvan. Gyakorlatias, merev és fapofa tudok lenni. Hihetetlenül kínos udvariassággal és kimértséggel. Azonban a vacsorán megpróbálok emberin viselkedni. Ígérem.
A következő percekben viszont felpattan a semmiből, én pedig hatalmasat pislogva nézek utána, hiszen úgy neki iramodott, mintha puskából lőtték volna ki. Ajkamba harapott mosollyal csóválok fejet, majd felpattanok, felkapom sötét sapkámat a padról, s azt szorongatva ujjaim közt kezdek futni Jules után. A félhomály már leszállt a kastélyt körülvevő vidékre, ahogyan a falura is ráhúzta éjszakai leplét. Élednek az éjjeli állatok, mindenféle zajt hallani innen-onnan. Mi pedig lassan elérjük a kastélyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Han Csongor Do-yeon
Diák Navine (H), Elemi mágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


babaero
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 46
Írta: 2020. június 21. 15:29 | Link


esőtánc  •  kora reggeli EM gyakorlósdi  •  outfit  •  gif

Megtervezni az akciót sokkal gördülékenyebb volt, mint túllendülni a megvalósítás legnehezebb fázisán: felkelni hajnalok hajnalán. Nagyot szippant a párás, hűvös levegőbe mintegy sóhajtva, és kezeit mélyen dzsekije zsebébe süllyeszti, ahogy álmosan hunyorogva körülnéz. Sehol egy árva lélek, csak a madarak fáradhatatlan csiripelése hallatszik; a kastély lakóinak többsége bőségesen átalussza majd az időt, amit Edittel gyakorlással töltenek. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért szükséges ilyen embertelenül korán foglalkozniuk elemeikkel, hisz alapvetően napközben is nekieshetnének ugyebár, de úgy gondolták, a reggeli nyirkos, ködös állapot talán elősegítheti a sikert. Talán valamennyit balanszolhat Csongor abszolút tapasztalatlanságán, ha van mivel dolgoznia és nem nulláról kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Ugyanis esőt fognak gerjeszteni. Felhőből. Bizony.
Ujjait ökölbe szorítva húzza össze magán még jobban a szövetet, majd ráeszmél, hogy pakolt egy kis termoszban kávét, szóval fél válláról lelöki táskáját, hogy előkutassa, még mielőtt leeshetne neki, hogy… hőtartó edény lévén nem melegedett át. Ajka morcosan biggyed le; akkor már belekortyol.
 - Mm? – nyújtja háztársa felé a hordozható bögrét, ajánlata inkább csak a gesztusból egyértelmű. Még nem tért magához eléggé ahhoz, hogy jól megszokott önmagaként csacsogjon. Persze ez jelenhetné azt, hogy legalább értelmes szavakat formál hümmögés helyett, de ha másik anyanyelvén szólal meg, nincsenek előrébb.
 - Ah! – arca felderül némiképp a látképre és szaporázza is valamelyest lépteit, hogy a tavacska fölé belógó kis mólón törökülésbe vágja magát. – Oké, hogyan – összedörgöli tenyereit, közben konstatálja a csuklóját körülölelő ékszert, ami félbeszakítja kérdését. Hogyan kezdjük? Mondjuk azzal, hogy leveszed a képességblokkolót. Egy szusszanással kicsatolja és zsebre vágja az eszközt. – Szóval, hogy álljunk neki?
Utoljára módosította:Han Csongor Do-yeon, 2020. július 22. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Edit
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 242
Írta: 2020. június 21. 16:03 | Link

Csongor

Berci még aludt, amikor kimásztam az ágyból, de igyekeztem olyan csendben felöltözni ahogy csak tudtam, had aludjon még. Egyébként sem ritka, hogy hajnalok hajnalán megébredek, és matatni kezdek valamivel, vagy kimegyek a kertbe, de most még szóltam is neki, hogy ne lepődjön meg - eltűnök még épp csak pirkadatkor, ugyanis Csongorral van egy elméletünk, amit ki szeretnénk próbálni a gyakorlatban is. Ha ügyesen csináljuk vajon tudjuk mozgatni a felhőket együtt? Én a vizet, ő a levegőt, hát akkor valaminek csak kéne így működgetnie nem? Na majd mindjárt kiderül. Ruganyos léptekkel közelítem meg a tavacskát, sportcipőm orrán érzem átszivárogni a fűszálakról ledörzsölődő harmatcseppeket. Hosszú nadrágom aljának is mélyül a színe ahogy levágok egy kanyart az ösvény helyett, de nem bánom, pillanatok alatt megszárad majd. Sárga pulcsimban, mint valami napocska találkozom össze a koránkelést szemmel láthatólag annyira nem jól viselő Csongorral, akinek álma még ott csücsül szeme sarkában. Itt lehetne megjegyezni csendesen az ilyen "várj, nincs is szeme" féleségeket. Egy perces néma csend babaero szemeinek. Vagyis azok helyének. Oké, abbahagytam.
- Jó reggelt - igazítom lépteimet az övéihez, hogy immár együtt bandukoljunk tovább a stég felé. Nem erőltetem a beszédet, inkább nézelődök én is, Iridist figyelem aki mellettünk az aljnövényzetben zörög a pinduri kis lábacskáin. Ki fog fulladni mire odaérünk, de a kis makacs még mindig nem szereti ha cipelem, úgyhogy így járt.
A tett helyszínén a fiú már rögtön a kávéja után nyúl, kínálására csak megrázom a fejem, nem vagyok különösebben fáradt. Leguggolva piszkálgatom ruháimat, szép lassan pergetve ki a vízcseppeket az anyagból.
- Hát csináljunk előbb felhőőt? Valahogy? - pislogok bizonytalanul. Azért, hogy nagyjából értse is miről beszélek, kinyújtott jobb tenyerem fölött lassan megpróbálok úgy vízgömböt alkotni, hogy az.. ne legyen vízgömb. - Ne legyen víz, hanem sok pici kis cucc - szűröm a fogam között, miközben ihletért átpillantok a tó felszínére - valami olyasmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Han Csongor Do-yeon
Diák Navine (H), Elemi mágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


babaero
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 46
Írta: 2020. június 21. 16:49 | Link


esőtánc  •  kora reggeli EM gyakorlósdi  •  outfit  •  gif

- Hát, a valahogyra vonatkozott leginkább a kérdésem, igen – pontosít halkan kuncogva. Egy picit megnyugtatja a tény, hogy láthatóan Edit sem maximálisan biztos a dolgában, így máris kevésbé érzi magát teljesen haszontalannak. Sóhajt egy nagyot, ahogy igyekszik fókuszálni, összehangolódni elemével – ami hülyén hangzik, mert tulajdonképpen ők egyek, de többnyire képességblokkolót használ. Amíg nem bízik magában eléggé, hogy kontroll alatt tudja tartani, addig mindenképpen.
Az, hogy a mellette guggoló lány verbálisan próbálja meg koordinálni a helyzetet, egy újabb jókedvű nevetést eredményez, aztán megköszörüli torkát. Több komolyságot, Csongor! Fészkelődik kicsit, térdelő pozícióra vált és sarkaira ül, közben rákészül a feladatra. Izgul. Mint a legtöbb alkalommal, amikor kísérletezget a képességével.
 - Elméletileg nincs más dolgom, mint megfelelő hőmérsékletet előidézni, hogy a vízgőz kicsapódhasson, ugye? – Utánajárt valamelyest a felhőképződés általános fizikai alapjainak, de hát, ott szó sincs mágiáról és lehet, hogy máris túlbonyolítja, és egyébként csettintésre sikerülne. Végtére is, annyira sok elemi mágus sem rohangál a világon, és mivel még nem igazán van tisztában erejével, simán meglehetne, hogy amúgy a legalapvetőbb feladatot gondolja máris túl. Hisz az aeromágusok vihart is tudnak idézni, nem? – Vagy a sűrűséggel kéne játszani? – Már épp emeli kezeit, hogy akkor uccu, amikor elbizonytalanítja saját magát. Kis frusztrált szusszanás. – Ez így kimondva végül is abszolút nem hangzik nehéznek. – Ironizál. Nem baj, megoldják.
Nem véletlenül választották az időpontot, ugyebár, szóval még mielőtt bármin változtatni próbálna, lehunyja szemeit és már-már meditálva néhány pillanatig, tenyereit a térdein felfelé fordítva igyekszik a körülöttük lévő, nyirkos tóparti levegő állapotát felmérni, elemezni. Ha ténylegesen felfogja, minden porcikájával érzékeli, miből indulnak ki, talán megérti, mit is kellene pontosan csinálnia.
Utoljára módosította:Han Csongor Do-yeon, 2020. július 22. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Edit
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 242
Írta: 2020. június 21. 17:14 | Link

Csongor

Bár eredetileg csak szárítkozási céllal ereszkedek lejjebb, úgy érzem, mintha itt nagyobb lenne a páratartalom valamivel, így hát nem egyenesedek fel. A kezem felett összegyűlő és szétváló gömböket figyelem, próbálom úgy rendezgetni őket, hogy egymással ne igazán érintkezzenek, mégis sok apró vízcsepp legyen minél kisebb helyen. Egy apró ránc jelenik meg két szemem között a koncentrációtól, és anélkül, hogy odanéznék tudom, hogy Iridis érdeklődve figyel valahonnan a hátam mögül. Szerintem ő sem érti még mit is akarunk csinálni. Akarom mondani ő nem érti, merthogy mi tudjuk, ugye Csongi?
- Ööö - pillantok fel a fiúra, majd rögtön vissza a cseppekre, egyszerre koncentrálva és idézve fel mit olvastunk amikor utánanéztünk a dolognak. - Ööööö - zavarodok össze picit jobban a sűrűség említésére, majd végül fejemet megrázva inkább engedem, hogy a cseppek pikk, összetapadjanak. Furcsa mennyire dolgozik bennem az, hogy össze akarjam érinteni, gyúrni őket, mennyire egymás mellé szeretnének rendeződni az apró gömbök. Nehezebb szétválasztva tartani őket, mint hittem. Mély levegőt veszek, fejben végiggondolom újra mit is kéne tennünk, egy pillanatra én is csak figyelem a tenyerem felett lebegő elememet, valahogy úgy mint a szemben térdelő fiú is teszi a sajátjával.
- Najó. Szóval azt mondtuk, hogy akkor képződik a felhő, ha a levegő lehül a vízcseppek körül és kicsapódhatnak a kis cuccok a kis levegő cuccaira. Por. Az. Szóval én megpróbálom szétoszlatni őket, valamivel ügyesebben mint azt most tettem, és te elkezded lehűteni körülötte a levegőt? - hangom még saját magam számára is bizonytalanul cseng, így megvárom válaszát, mielőtt a cseppeket újra megpróbálnám szétszakítani egymástól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Han Csongor Do-yeon
Diák Navine (H), Elemi mágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


babaero
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 46
Írta: 2020. június 21. 17:58 | Link


esőtánc  •  kora reggeli EM gyakorlósdi  •  outfit  •  gif

A lényeg, hogy tudják, mit csinálnak. Mondjuk egyikük sem számított arra, hogy minden azonnal az elgondolás szerint működni is fog, sőt, mivel csak elméletben biztosak abban, hogy ez a kis trükk megvalósítható, lehet, hogy felhőcske nélkül maradnak a végén. Bár, ha Csongoron múlik, akkor addig próbálkoznak, míg ki nem merítik energiakészletüket. Nem szereti feladni a küzdelmet.
A frusztrált szusszanás rövidke kuncogásba fullad; az egymással karöltve bizonytalankodásban már nagyon profik. Pedig milyen határozottan álltak neki! Bólogatni kezd, ahogy Edit ismételten vázolja a tervet.
 - Jó. Igen, az menni fog – ad hangot meggyőződésének, és amíg háztársa a vízcseppek eloszlatásával foglalatoskodik, a fiú lehunyt szemmel összpontosít. Igyekszik nem az érzékeire hagyatkozni, csak a finom légmozgásra, ahogy eleme körülöleli és minden lélegzetvételnél beáramlik. Ösztönösen visszafogja, lassít a kilégzésen, mintha nem akarná a szükségesnél jobban felkavarni a levegőt, és a hidegre kezd koncentrálni, amit elő akar idézni. Amikor megbizonyosodik arról, hogy nem csak elméje játéka a vágyott lehűlés, szinte maguktól mozdulnak ujjai, hogy ezt a hideget majd a megfelelő helyre tudja irányítani. Csak az aprócska vízszemcsék a célzott terület, de nem kizárt, hogy elsőre az egész közvetlen környezetük, és ezáltal legfőképp Edit is megsínyli a dolgot, mert bár nyilvánvalóan Csongort is ugyanúgy éri, és tökéletesen érzékeli is a hideget, nem fázik. Ez is egyike az elemével járó szokatlan kettősségeknek, amikkel azóta próbál dűlőre jutni, amióta megjelent – ha már a magyarázat általában annyi, hogy mert így van, kész pont. A megszökés nem opció, úgyhogy szokj hozzá.
Utoljára módosította:Han Csongor Do-yeon, 2020. július 22. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Edit
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 242
Írta: 2020. június 21. 18:58 | Link

Csongor

Jó, végülis a magabiztosság nem rossz dolog. Én nem merném kijelenteni, hogy menni fog, most még talán a kettes szórzótáblára sem (meg úgy általában az elememmel kapcsolatban a dolgok szinte sosem úgy sülnek el, ahogy eredetileg tervezem), de fő a magabiztosság. Csongi, helyettem is légyszi. Célunkra koncentrálok, a felhőre - mármint nem a Rellon kőkosára -, egy igazi felhőre, itt, a kezeink között. Szeretném megérinteni is, de legfőképp tudni, hogy létrehoztunk egyet saját magunk.
Nem óriási, nem ijesztő, nem furcsa. Csak egy átlagos, lebegő vízgömböc, nem nagyobb egy narancsnál. Első gondolatom az, hogy a szélrózsa minden irányába egyszerre szórom szét cseppekre, de nem vagyok biztos benne, hogy tudnám kontrollálni mi hova száll, és nos, nem szeretném eláztatni magunkat. Előbb a felhő, aztán az eső. Tovább töprengek, a víz lassan kavarog, én pedig inkább először csak kettéválasztom. Aztán a jobboldali gömböcöt ketté, és a baloldalit is. Darabról darabra haladok, egyre apróbbakra bontva fel az eredetit, igyekezve nem elengedni közben a többi csepp irányítását. Érzem, ahogy kezd sok lenni, meg is állok szusszanni, a vízcseppek a helyükön maradnak, pillantásomat inkább Csongorra függesztem. Lassan jut el a tudatomig, hogy a lehűlés nem azt jelenti, hogy kezdek kimerülni, a hideg felőle árad - de nem bánom. Jobban bírom a hideget sokaknál, még valahol jól is esik a változás. Ha meleget csinálna így? Na az már más lenne. Mindenesetre nem fázom, rezzenéstelenül tartom a cseppeket, ahogy fokozatosan csökken a hőmérséklet. - Szerinted osszam még tovább? - szólalok meg halkan, reménykedve abban, hogy sem őt nem zavarom meg a koncentrációban, sem igent nem mond... nem tudom mennyivel többet lennék még képes irányítani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Han Csongor Do-yeon
Diák Navine (H), Elemi mágus, Művészetis tanonc, Negyedikes diák


babaero
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 46
Írta: 2020. június 23. 21:30 | Link


esőtánc  •  kora reggeli EM gyakorlósdi  •  outfit  •  gif

No, és most ahelyett, hogy szép lassan a fiú körül néhány méteres rádiuszban minden az amúgy is hűvös kora reggeli hőmérséklet alá hűlne, egy adott területre kellene ezt koncentrálni. És bár elméletben ez rendkívül alapvetőnek és egyszerűnek tűnik, nem birtokolja olyan régóta a képességet, hogy olyan gördülékenyen sikerüljön átültetni a gyakorlatba. Szemöldökei enyhén összeszaladnak, ajkait is egymásnak préseli a nagy összpontosítás közepette, ám amikor ez tudatosul benne, mélyen belélegez és lassan ki, ahogy igyekszik ellazulni és nem túlságosan görcsösen próbálkozni. Az elemével való békés kapcsolat eddig szerencsésebb együttműködést eredményezett, mint a fogcsikorgatós erőlködés. Szélesebben helyezi el tenyereit, és szeretné mintegy megragadni a hideg részecskéket, vagy legalábbis kezei felé fókuszálni azokat, hogy ne egész testéből áramoljon a mágia, hisz a következő lépés az lenne, hogy a vízcseppek köré sűríti, és jobb esetben nem saját magukat fagyasztja jégkockává.
Annyira a maga dolgával van elfoglalva, hogy egy picit zavarodottan néz a kérdés tárgyára, a köztük lévő apró szemcsékre, és kell két pislogásnyi idő, mire értelmezni tudja a szituációt, végül azonban megcsóválja a fejét.
 - M-mm – nemleges hümmögés támogatja meg a gesztust. – Nem hiszem, hogy szükséges, innentől rajtam múlikszerintem. Erre izgatottan liftezik is egy minimálisat gyomra, mintha legalábbis világot váltani igyekeznének és annak sikere függne tőle, nem csak egy ártatlan elemis kísérletről lenne szó. Nagy levegő! Annyira rákoncentrált már a dologra, nem most kellene hagyni elkószálni a figyelmét; a kezeit lassan közelebb emeli a szétterített vízcseppekhez, és igyekszik tovább hűteni köztük a levegőt. Bár amikor azok elkezdenek megfagyni, gyanússá válik, hogy tényleg kezdeni kéne valamit a sűrűséggel is – hisz a magasban, ahol alapvetően a felhők volnának, teljesen más a légnyomás. Ugyanakkor ott mágia sincs… Hm.
Utoljára módosította:Han Csongor Do-yeon, 2020. július 22. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 2768
Írta: 2020. június 24. 20:34 | Link

Belibaba
szombat délelőtti tornaóra



A matinális edzés iránti nemtetszésére csak horkantok, mint egy ló, s nézek rá csúful. A nyolc az nem korán. Próbáljon meg két totyogóval élni együtt, hamar rájönne, hogy reggel nyolcig az ember nagyon sokat eltud végezni - ha hagyják persze. Én csak adok egy kis ízelítőt a való életből. Vagyis... én olyan vagyok neki, mint egy két éves energiabomba? Remek.
- Jól van, tarthatod majd a bemelegítőt, ha nem alszol el két lábemelés közben. - Igazából abban sem vagyok biztos, hogy most nem fog elaludni s szépen beborulni az első bokorba. Ami azt illeti, én sem utasítanék el egy csésze finom kávét. Kell az energiapótlás fáradt testemnek.

Ahogy beindul az ötletelés, Belián sem rest, beszáll a maga gondolataival, én meg hümmögve rágom az ajkamat s bólogatok itt-ott.
- A póló azért valami jó minőségű futó cucc lenne, nem az a béna pizsama-felső - kicsit úgy érzem, meg kell védenem az ötletemet, de azért gondolkodok további ajándékokon s nyereményeken. - Nyeremények! Azok is kelleni fognak.
Hirtelen fogalmam sincs, mi lenne a nyeremény, ami nem kerülne sokba, de azért nem egy pár zokni. Bár egy minőségi zoknit nem szabad megvetni. - Vacsora két főre valahol? Egy ingyen, all inclusive éjszaka a kísértetházban? - Vakargatom a könyököm s töröm a fejem, de most csak ilyen mamlaszságok jönnek elő az agyamból.
- Lenne rövid táv is, persze, gondolni kell a nyolckor még alvó lustákra, meg a kicsikre, meg mindenkire, aki legfeljebb akkor szaladt, amikor eszébe jutott, hogy a maradék fagyi véletlenül kint maradt a pulton.
A gúnyos stílusom ellenére igazán nincs semmi bajom azokkal, akik nem élnek aktív életet bármilyen okból kifolyólag. A lustaság is egy elfogadható ok, mert az ő bajuk. Van, akinek nem kenyere. Lehet, hogy futni nem szokott, de másképp aktív. Ármin sem az a rohangálós típus, most sincs itt velem láthatóan, de azért megoldja ő az edzést.
- Igen-igen, a falutanács biztos okos lesz, majd őket megkérdezzük. - Most hirtelen ebbe kapaszkodok, saját brillírozás híján, de lehet, minden másképp alakul majd, ha túlvagyunk legalább egy kávén. Apropó. - Beszereznék valahol egy kis erős feketét elvitelre, mit szólsz? - Mondanám, hogy üljünk be, jobb nyugodtan meginni, de nem akarom elvenni senki étvágyát. Majd egy kinti pad is megteszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Edit
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


Bohóchalacska
offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 242
Írta: 2020. július 3. 11:38 | Link

Csongor

Ahogy megszólalok már meg is bánom, rájövök, megzavartam a koncentrálásban. Némán bólintok tehát válaszára, és innentől lakatot teszek a számra, igyekszem hagyni gondolkodni, érezni a körülöttünk lassan áramló levegőt. Kizökkenek a koncentrálásból a gondolatok hatására én is, tudatosan érzékelve, jóval hűvösebb lett, és innentől nem is tudok elvonatkoztatni ettől az érzéstől. Mégis a fázástól még odébb vagyunk - mondjuk ha hűvös is lenne sem állnék meg panaszkodni, egy kis hideg nem árt meg, a felhőért pedig bizony megéri próbálkozni. A cseppek megremegnek, ahogy elkalandozva gyengül koncentrációm, így ösztönösen lépek vissza "egy szinttel", ujjaim tenyérrel lefelé nézve emelkednek fel, hogy testem előtt megállítva próbáljam segítségükkel megtartani a pettyeket. Tudom, hogy nem lenne szükséges megmozdulnom ahhoz, hogy az elemem az akaratomnak megfelelően mozduljon, mégis egyszerűbb így összpontosítani. Fejben összekötöm megfeszített kezem mozdulatlanságát a cseppekével, némán mutatok nekik példát, hogy na, nézzétek, így várjatok még egy kicsit.
Mélyeket lélegzek, igyekszem nem elkalandozni, nincs helye most fejemben semmi másnak. Iridis jelenik meg látóterem szélén, félrebiccentett feje egészen olyan, mintha kíváncsian kérdezné: "mit műveltek ti?", enyhén eltátott szája kifejezetten pedig Pikachussá teszi. Apropó, mi lenne, ha most melegítenék az apró cseppeken? Az ötlet hirtelen jön, és bizonytalanul ugyan, de elkezdem forgatni magamban, mérlegelve, működhet-e, vagy sem. Elvégre forralásnál is felszabadul a vízgőz... Bár ebbe az irányba nem befolyásolom olyan könnyedén az elemet mint fordítva, óvatosan megpróbálom növelni a víz hőmérsékletét. Nem tudom, hogy ebből Csongi mennyit érzékel, ahogyan azt sem, hogy ez használ-e, vagy épp ellenkezőleg, pont hogy ront a helyzeten, de hát most úgyis azért vagyunk itt, hogy kísérletezzünk. Maximum újrakezdjük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 30 ... 38 39 [40] 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa