A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. augusztus 27. 20:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=769261#post769261][b]Helvey Belián Balázs - 2019.08.27. 20:25[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Kényelmes tempóban kocog, ha valami jó ebben a faluban, az az, hogy kellemes a környezet és nem kell tartani, hogy valami vadbarom elüti menet közben. A kutyát se érdekli, hogy miért szalad – bár ez hazugság, néha hall egy-egy ebet hangosan tiltakozni az ellen, hogy ő épp arra jár -, de nem gátolja semmi sem abban, hogy most a sok feszültséges és minden vacakot ezzel ne adja ki. Kifárad, jól letusol és alszik holnap délig – ha jól számolja, szabadnapos lesz, de lehet jobb lenne elcsúsztatni, kényesebb időkre. Mindegy, most nem ezen jár az esze. Karjára csatolva pihen a kis zenelejátszó, a telefont félti és még amúgy is szervizben van, vagy hogyan nevezik azt, amikor ellátják valami olyannal, amitől itt is működőképes. Az első sokk bizony az volt, hogy minden megállt, amit csak szeretett és ismert, még az a tenyérnyi képernyő is, amely legalább összekapcsolta a világgal, kész katasztrófa volt és végleg úgy érezte, egyedül van a világ végén. Aztán persze útmutattak neki, mit tehet és mit tegyen, így amit csak lehetett, leadott, hogy javítsák meg, tegyenek csodát és újra szórakozhasson. Ezt a kis vacakot kapta vissza elsőre, így örülhet, hogy nem csendben kell mennie ide-oda. A füles ott fityeg hallójárataiban, nem a legjobb a tartása, a telefonhoz jobbat szerzett, de az is ott van. Néha kifittyen, igazít rajta és megy is tovább. Egyszerű, bő atléta van rajta, a hegeit szellőzteti, alant a kényelmes nadrág, mert a passzos vacak futónadrágban börtönben érzi magát..., lábán a cipő, amit már megkoptatott rendesen. Tök átlagos és mégis, ezzel az egyszerűséggel tűnik ki talán a legjobban. Errefelé sok a furcsaság, a furcsa öltözet, látott süveges öregeket és aggasztó, mesebeli banyákat, a többiről inkább nem is szól, ezeket ennyi idő alatt egész jól megszokta. Talán tényleg ő a legnagyobb kakukktojás, megeshet. Viszi a víz, halad tovább. Nedves hajtincsei a homlokára tapadnak, izzad, mint a ló, mert fülledt vacak nyári idő van még erre is, bár a fák közelében kellemes a hűvös, mégis, az árnyék sem tudja kitakarítani innen ezt a pusztulat időt. Lassítva áll meg végül, zihálva támaszkodik a térdére, bal füléből a vacak már rég kiszökött, most tompán hallani a külvilágba a gyors ütemű, tipik futós zenék egyikét. Hozhatott volna vizet, most mire visszaér, az árvánk könnyét is. Kicsit fújtat, a bagó mellett élvezet ez, de mindegy is. Ennyit kibír. Kibírt rosszabbat. Épp kiegyenesedik, amikor megüti a fülét a hangocska. Kikapja rögvest a másik fülest, és átlépdel a rekettyésen, amely mögött ott bújik meg a tavacska. Ó, ezt is kiinná, de moderálja magát. Inkább a kissrácra tekint, aki biztosan ide bújt el gyakorolni. Aranyos. Ő is szeretett elbújni. Óvatosan lépked, halkan, a tó széléhez, mögötte van. Leguggolva figyel, hallgatja, kezét a tóba mártva locsol aztán a nyakára, magára egy adag vizet. Nem tűnik annyira dzsuvásnak, más nem majd kenegeti magát egy ideig. Nem finnyás. De ezt már tuti hallotta a másik, hogy pacsál, így végül köhint. - Folytasd csak.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. augusztus 28. 18:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=769427#post769427][b]Helvey Belián Balázs - 2019.08.28. 18:09[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Amúgy nem vészes. Ennél a tónál bizonyára csak akkor járt, amikor nem épp szalonképes állapotban leledzett és valószínű, akkor boldogan ivott is belőle. Átok és áldás, hogy nincsenek emlékei, de egyszer, ha lesz mersze, tutibiztos megoldja valahogy, hogy valamit láthasson, már csak azért is, hogy legalább tudja, merre jár olyankor. Meg. Kíváncsi. Akármennyire is elítéli a másik részét, a foltok, vagy csak a homályos sejtések nem a képek egésze. Lehet, hogy a minisztérium okosabb, tudják mi merre és hogyan, de azokhoz nem vándorolhat be csak úgy, hogy mondják már meg, hogy a barna melyik árnyalatában pompázik a bundája, vagy mennyire sárgák a fogai. Bah. Megint hülyeségek, megint kalandozik elfele. Egyre többet gondolkodik azonban ezeken, mert megérzései attól még lehetnek valahol mélyen, és talán most jót jelentenek. Igazából még mindig arra vágyik, hogy elmúljon az egész. Mindegy. Most emberi két lába van, az is szőrös, de kevésbé. A srác meg épp talán lenyomja a kocsisokat a káromkodás versenyében, legalábbis, tuti arra hajt. Kicsit ráncolódik a homloka, de ő tudja, hogy a magyar ember az iváson túl abban is nagyon jó, a legjobb, hogy percekig képes káromkodni, szóismétlés nélkül. Jó, nem egy gyerektől kellene ilyeneket hallani, mert amúgy az nem szép és mindenki rázza a fejét, azonban nem lesz ő most itt az erkölcsrendész, meg látott gyerekeket durvább helyzetben, beállva, bagózva, olyan ruhákban a lányokat, hogy azt a felnőtt kikent, kifent asszonyok is elszégyellenék. Végtére is, a világ fejlődik, ő a nagyobb városokban ritkábban jár, de épp eleget lát, akár vonaton, akár két lábon. Ez a gyerkőc itt még semmi, a szappanért kiáltó szájával, két etapban adja le a műsort, de gyanítja, utóbbi miatta (is) van. Felemeli a kezeit, nincs fegyvere, ujjai között csak a füles lóg, semmi több. - Nyugi bajnok, nyugi. Szusszanj – nem akarja megölni, csak mert idelépkedett, de lehet, hogy hangosan kellett volna jönnie, csörtetnie, mint valami vaddisznó és köhintgetni, mint a torokbajos. Akkor feltűnőbb lett volna, kevésbé traumatikus. Mennyire borostás? Lassan már szakáll? Gyorsan megtapogatja az arcát, nem vészes. Akkor nem ez lehet a baj, nem néz ki hobónak. - Éééén..? - ez úgy tör ki belőle, mintha rosszabbat követelne, ugorjon fejest vagy hasonlók. Aztán nevet. A srác zavarban, ő meg röhög. Igazán illedelmes, tényleg. - Jobb ha nem, akkor süket leszel – nem ő lesz sem a következő Pavarotti vagy épp Serj szintű rockermacsója, a hangja alapján egy kellemes kocsmabogárnak tűnne, semmi többnek. Nem mindenkinek osztogatnak tehetséget, ez tény. - De ezer éve én is voltam énekkaros, mert tetszett egy csaj. Csak épp az énekkar az utolsó hely, ahol ez beválik – von vállat, csak azért mondja, hogy oldja a másik zavarát, meg ne tűnjön seggfejnek a nevetés miatt. Tekintetével kíváncsian követi, elsőnek azt hiszi, hogy menten elrohan mindenestől, de csak elővesz valamit. Dobozt? Ő továbbra is még guggol, így mikor odalép hozzá, felpillant rá és a láthatóan kulacsnak tűnő valamire. Ó! Pedig nem is liheg. - Hát. Nem illik elvenni másét, azonban most nem tudok nem arra gondolni, hogy igyak. Szóval.. életmentő vagy, öcskös – legyen neki sikerélmény, ő naiv, még mindig, lehetne benne méreg is, utolsó amire gondol. Elvéve tekeri le a kupakot és nagyokat kortyol, de nem issza ki, megtörli az üveg száját ahogy végez és úgy zárja vissza. - Köszönöm – már nyújtja is neki, nyakán egy kövér csepp folyik le, olyannyira mohó volt.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. augusztus 29. 20:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=769643#post769643][b]Helvey Belián Balázs - 2019.08.29. 20:15[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Mivel nem kap rohamot, vagy épp bármi mást, úgy néz ki, legalább ezt jól sütötte el. Azt mondták, mindig is jól csitította a kedélyeket, már ha épp nem ő volt az, aki fejjel akart menni a falnak vagy másnak, egész jól kezelt mindent és mindenkit. Ez volt régen ő, a békéltető, most fogalma sincs, mennyire tudna közbeavatkozni, a gyerekeken mégis elég jól működik. Nem mintha olyan öreg lenne, csak akkor tűnik tízessel többnek, ha másnap vagy aznap küzdi a cikluk után, de az se olyan vészes, hogy lebácsizzák. Elvileg. Gyerekeket sem eszik, így a társadalom fellélegezhet, beteges aberráció sosem voltak. Ártalmatlan. Biztató pofával figyeli, ahogy kifújja a levegőt és ahogy elmegy a riadalom. Oké, ő volt a ludas, ez tény, mégsem ezen van a hangsúly. Fura lesz, ha majd több ilyen adódik és több alkalommal kell nyugi, nyugi szöveget skandálnia. Neki ez lesz majd a védjegye. Vagy mi. - Náhh... - legyint egyet a kérdésre, visszalapoz a fejében. Mintha ezer éve és mással lett volna, ahogy sok minden más is. Bekúszik a bunker, ami igazából egy régi tyúkól volt, vagy épp az erdei iskolák, amikor senkit nem érdekelt a pióca és vígan rohangáltak a kis tavacskában vagy épp átfolyásban. Ha most azt a felét kéne idetenni, akár csak korban, könnyebb lenne minden kicsivel, gyerekként nincsenek olyan nagy gondok, a sebek gyorsabban gyógyulnak és jobban esik a tömeg. Így most? Inkább koncentrál a kérdésre. - Dehogy szedtem. Mindenki a nyolcadikos nagyfiúkba volt szerelmes, nem azokba, akik alig nőttek ki a földből – volt már baj is, hogy hiperaktív volt, hogy idétlen, de igazából csak átlagos fiúgyerek. Nem udvarolt, nem úgy, ahogy a könyvekben és ahogy le lehet ezt írni. Mondjuk ki, a srácok nagy része gyerekként kretén és érthetetlen. - Nem mind. Ő meg a barátnői szerettek, de pletykálni is, meg minden lányos vacak. Nem fért bele az, hogy mi épp melyik játékról beszéltünk vagy épp milyen katonák voltunk. De ha kedvesek voltunk velük, mert ünnepség volt és táncoljunk, vihogtak. Sose értettem őket, gondolom erre se másmilyen – nem hibáztatja, ha valamit nem ért, vagy ha még nincs tapasztalata. Ráér. Ő meg irigykedik, lenne ilyen ártatlan és tudatlan. Kicsit bohókás a srác, de már kinőtt a bully korszakból, meg ő is viccesen nézett ki a duci fejével és a fogszünetével, amit még a szabályzó sem tüntetett el. Most meg, izzadt, borostás és heges. Sosem jobb. - Hátha legközelebb nálad nem lesz, és akkor futunk össze – mert ő még szalad majd, a srác meg biztosan járkál még erre. Elég felkészült a víz alapján, meg a táskával. A ruhája más kérdés, de kinek mi. - Én Balázs. Vagy Belián. Kinek melyik jobb – nem válogat, még mindig, mindenki máshogy értelmezi, melyik nevét veszi előre. Egyiket sem és akkor nincs bonyodalom. - Ó, a Tanoda. Messzebbről már láttam, meg kicsit közelről – bólint egyet, hogy tudja, miről beszél és amúgy is sejtette. A faluba is sokan járnak le onnan, ha épp valami szünet van vagy mi, így nem idegen a tanodás diák látványa. Kicsit ugyan meglepi a dolog, amit kér, de abszolút nem hibáztatja. Csak még több régi emlék. - Becsület szavamra mondom, sosem láttalak itt. De hogy érted, hogy kaptál? Csesz... bántanak? - közben vádlija kezd feszülni, így két tenyerét megtámasztva a földön, kitartja magát, míg lábait kinyújtva ül le a fűbe véglegesen. - Pedig szerintem jól nyomod. És a bringád is klassz. Hasonló volt nekem is, csak a kormánya más. Meg tele volt azokkal a kattogó küllős izékkel – meg matricával, meg minden szutyokkal. Most már valahol a rozsda eszi, de térdén van egy jó mély heg, amely őrzi, mekkorát is lehet esni, ha épp azt akarja bebizonyítani, hogy megy az a nullakezezés.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. augusztus 31. 00:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=770132#post770132][b]Helvey Belián Balázs - 2019.08.31. 00:37[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Valóban nem érzékel semmi szokatlant, analfabéta olyan dolgokra, amik itt normálisak és átlagosak, így aztán kényelmesebb is valamivel, amiről nem tud, az nem fáj ugye. Érzett már néha furcsaságokat vagy épp olyat, amire nem volt szava, de nyilván ezzel jár, ha az ember varázslók lakta helyre költözik egy egyszerű panel után, vagy épp egy olyan semleges és erdei környezetből, amelyben ő élt nem is olyan régen. Aztán kinek mi, ő nem a környezetre, hanem a kissrácra figyel, bár hogy sok tapasztalata lenne ebben az nem épp helytálló. Alapvetően korabeliek vették körbe annak idején, nem rúgott ugyan bele egyikben sem, de nem is viselte jól mondjuk az üvöltözést és azt, ha zsibongtak. Talán ezeket most sem nyelné be olyan könnyedén, vagy hang nélkül, most mégis nyugodt marad és békés, nem tudja felhúzni magát azon, ahogy a másik létezik. Fura. Néha még mindig van min meglepődni, pedig már vagy egy ideje ilyen állapotokban és szélkakas módban, mégis, igaz az, hogy idő kell, mire tényleg kiismeri önmagát az ember, úgy igazán, főleg, ha valami után van, legyen az bármi is, de kellemetlen. Érdekes kis arcberendezése van, a nénik azon nyomban csipkedni akarnák, olyan puhának tűnik, aztán még ott vannak a csigás fürtjei is, ha lány lenne, rögtön anyáskodni támadna kedve, így csak jót mosolyog, nincs itt baj, legalább nem egy fénymásoló, aki ugyanúgy néz ki, mint a többi. - Azért ez egy erős kijelentés kicsit, de majd rájössz ám – csóvája meg a fejét, mert nem egyformák. Vannak a könnyen kezelhető esetek, az átlagosak, meg az olyanok, amiktől anyáink óvnak minket. És még sok minden. De az igaz, hogy abban a korban a legtöbb egyforma. Könnyebb is. Nem lehetne megint gyerek? Valaki? - Mindenesetre, ne akarj mindnek megfelelni. Lehetetlen – ez pedig igaz. Ha magas lesz, ha nem, ha pocakos, ha szálkás, mindnek nem lesz jó egyik sem, mindig lesz valami, ami nem tetszik neki vagy épp nem akarja, satöbbi. És ebben el lehet fáradni. Nem mintha ha ő olyan nagy guru lenne, öt éve annak már, hogy, nos értitek. Azóta magát lepte volna meg, ha lett volna bármi. Akart, próbálkozott, csak épp mire odaért, legyűrte az önutálat sajátos fajtája. - Szintúgy – biccent felé, elég ennyi a csajokról. Noha, már érti az ábrázat varázsát, a fogak hiányára sem fintorog, vigyorog ő is, hát neki se tökéletesek, mindig azt mondták, ad valami kisfiús bájt az arcának, ha mosolyog. Főleg ha megnyírja a pofáját. Olyankor került elő a személyi, meg a pillantás, hogy biztos nem múlt egy 18. A vigyor aztán elmarad, megint a fejét rázza, már nem a fogadalomra, hanem a csesztetésre. Tényleg semmit nem változik az iskola, akármilyen évet írnak. Vagy szerethető, vagy pokol. Középút nem nagyon van. - Jó, akkor nem maradtam le semmiről. Ez még mindig divat – már csak foltokban van meg az általános iskola eleje, amikor még kábé ekkora lehetett, vagy kisebb. Tény, hogy mikor hirtelen megnyúlt, minden könnyebb lett. - Mindenki felnőtt akar lenni. Aztán amikor bekövetkezik, sírnak, hogy gyerek akar lenni. Bevallom, én is néha – von vállat, nincs ebben semmi rossz, szerinte. - De azért csak nem mindenki ekkora surmók. A hülyékre megtanulni nem figyelni, tök áldás – megint előadja, hogy mekkora tudós. Mondjuk tény, ebben van igazság. Mégis, most olyan idegennek érzi magát, mintha az beszélne belőle, akivel sosem történt meg a baj és más sem lenne. Mintha... mindegy. Lehet teszt is ez, mennyire megy neki. Vissza kell rázódnia, elengedni a rosszat. - Aha, az egyik lakásban. De éltem Pesten is, Kanizsán, meg még pár apróbb helyen. Úgymond most telepedek meg, megint. Te gondolom a kastélyban, mert azt emlegették, hogy bentlakásos a cucc. De amúgy merről jöttél? - láthatóan ez lesz a könnyebb téma.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. szeptember 3. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=770968#post770968][b]Helvey Belián Balázs - 2019.09.03. 21:43[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Nem akarja amúgy beállítani magát valami élettanácsadói gurunak, vagy akárminek, egyszerűen csak látja rajta, hogy ennyivel csak segíthet, talán kicsit el is kell neki, bár nem tudja, mi és hogyan megy neki az iskolai élet, a közösség és a többi. Neki is van olyan pillantása, amikor szinte a homlokára van írva, hogy segítség ki valahogy, talán nagyon picit látja is rajta ezt, de még mindig nem akarja akaratlan megbélyegezni. És különben is, úgy sem biztos, hogy bármit megjegyez belőle, vagy épp pont be is tart, idegenektől minek elfogadni ilyesmit, nem tűnik hülyének és teljesen szétesettnek sem, még ha most kicsit gyűrött is az uniformis, nem tudja nem megérteni, ő már letépte volna magáról hatszor. A tekintete azt sugallja, nagyon is eszes, csak az élet bánt el vele másképp, amely miatt nem tud teljes mértékben és könnyedén kiteljesedni. Mert ugye mindenkiben él egy kép és egy léc, amelyet fel kell érni, alatta pedig nevetés és szánakozó tekintetek hada fogad bárkit is. Ez a világ hibája, nem ezé a srácé, vagy bárkié, aki hozzá hasonló módon küzd. Vannak, akiknek aranykanál van a szájukban születéskor, másoknak pedig csak levegő, ahogy üvöltenek. - Te ismered magad a legjobban, vagy akár haver, tesó, bárki. Na most, az idegeneknek mégis jobbat akarsz mutatni, menőbbet, és a többi. Na, ez baromság. Add azt, akit azoknak is, akik közel vannak. Ha az nem jön be másoknak, akkor meg se éri, mert ha nekiállsz görcsösen menő srácot alakítani, akkor belecsömörödsz és a végén már azt sem tudod, valójában ki vagy – nem tudja, hogy most épp őszinte arcát mutatja, vagy próbálkozik, ami ellen intette oly' atyaiasan, noha ez a szerep távol álljon tőle. Ugyan van húga, az már korban rég ott van, hogy nem kell neki semmi tanács, kisebb testvére sosem akadt és a kölykökkel utolsónak Pesten, ha volt dolga. Mégis, ez most könnyebben jön, mint eladni, hogy ő is olyan, mint mindenki más. Láthatni, hogy kicsit egy a cipő, még ha sarkalatos is a hasonlat, ő csak egy adott dolgot akar szépíteni, nem az egészet. Aztán mégis szorong a társaságban, itt viszont kienged kicsit, talán a futás tisztította ki annyira a fejét, hogy minden szarság eltűnt egyelőre és nem volt még ideje újakat belepakolni. Vagy csak egyszerűen most ezt akarja csinálni. Maga sem érti, hogy van pofája bárkit bármit tanácsolni és miért nyílik meg és kap egy után a srác után. Na mindegy. - Nem rémlik, hogy céltábla a neved – humorizál egy kicsit, persze érti, hogy mire gondol, még ha nem is mutogat a problémára. Ő kikerüli, nem bámulja alkatát, vagy épp a fogak hiányát, ámbár a csigás göndör haját nem bírta nem megnézni, de mert kifejezetten rá lett szabva, szóval ha el is vett a genetikai lottó, adott is. Mosolya őszinte és gyermeki, amitől a nők olvadnak, az ilyen megrágott fickók meg vigyorognak. - Hát, kinek mi válik be. Ignorálás, az egyik jó módszer még ha piszok nehéz is. Beszól? Rá se nézz, megdob? Ha nem olyan vészes, azt se vedd fel, bár nem tudom, mennyire és mit szoktak művelni. Azokat nézd, akik érdekesebbek, mint az agyatlan hadsereg – nem tudja behatárolni, hogy neki mi lenne az igazi, de őt annak idején ha cseszegette valaki, vagy visszavágott vagy otthagyta, de annyira nem volt vészes az élete, eleven volt és benne mindenben, úgy megtűrték, még ha gáz is volt. - Jaja, mindent. Parlament, a tér, a westend-i emósokat és minden szépséget. De bevallom, több kocsmát, mit múzeumot – vigyorog megint, mert hát egyetemre járt, ez szinte kötelező elem volt. Talán most is. - Ott lesz még, amikor mehetsz majd, most már én sem találnék meg mindent, évek óta eljöttem onnan – közben ő is leül, így most aztán kész piknikhangulat kerekedik. Térdeire támasztja könyökét, tiszta kényelem. - Taláros? De fura név. Mondjuk ez is. Meg mind, amit láttam. Az egész falu katyvasz és olyan, mintha egy meséből rángatták volna ki, de komolyan. Mind ilyen?
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. szeptember 19. 22:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=773991#post773991][b]Helvey Belián Balázs - 2019.09.19. 22:01[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Annyira tipikus gyerekdolog ez, ahogy figyel és hallgat, amelyet már irigyel szinte és amely belőle kikopott már elég régen. És nem, ez semennyire nincs kötve a vele történtekhez, egyszerűen csak az évek és ahogy elhagyta a gyerek, majd a tinikorszakot, már nemigen tudott vele együtt nőni és élhetően megmaradni. Nem is gond, nem is ő a lényeg, csak ahogy figyeli, feltűnik neki. Talán nem is nagyon szoktak vele így beszélni az idősebbek, a legtöbbnek nincs türelme egyszerűen meghallgatni egy ilyen korú gyereket, semmi témában sem, mert a nagy életükben semmire sincs idő, nemhogy erre. Őszintén bevallja, neki sem mindig akad, több-kevesebb indok van arra, nagy és kicsi is, most viszont nyugton ül, nincs gondja, a futás kipucolta a fejét is, ilyenkor aztán kenyérre lehetne kenni, meg minden. Szép lassan kibontva már nem csak a magát marcangoló idegen marad csak meg, azonban nemigen bontogatja senki sem, nem is engedi. Lehet a srácnak is új az, ha választ kap a kérdésére, értelmes választ és türelmes hangnemben. Most már kíváncsi erre a helyre, leginkább a diákságra, akik ilyenek, vagy épp mások és kellemetlenek, ahogy leírja. Bár vele csak nem fognak szívózni, azért ahhoz kicsit más kategória. Lehet próbálkozni. - Vagy legalábbis én elhiszem az igazam és akkor tök jól hangzik – nem, nem mindig van igaza és nem minden bölcselete a sajátja, vagy épp menő. Mindenkinek megvan a maga keresztje és egyszerűbb más gondjával törődni kicsit, mert arra rálát és nem benne él. Persze, nem húzza tovább a másik a témát, mert nem tudja, mi és merre, nem ma fogja megváltani a világot és a szemléletét azzal, hogy itt hallgatja és visszaérve az iskolába, lerúgja azt, aki bármit be mer szólni. - Én neked szurkolok – biccent felé, hát nem is az idiótáknak, abból már kinőtt. Ha ő valakit kiröhög, az vagy jó haverja, vagy a helyzet komikuma, de követ nem ragad nem indokolt esetben, vagy csak mert épp sántít valaki előtte. Nincs neki erre ideje, nem azért, mert olyannyira szamaritánus típus. Még ha félre is teszi az önös dolgait, ott a munka, a tananyag és az egész falusi élet és beilleszkedés. Ez mellett inkább döglik, mintsem gyerekeket cikiz ki. - Aha. Ja bár te kicsit fiatal vagy, nem láttad a fénykorukat – nem leszólás, tényleg olyan évszám, amely már rohadt régen volt és maga se tudja pontosan belőni. Közben ahogy mondja tovább, úgy húzza ki felsője alól a fülest és szereli le a felcsatolt lejátszót is, hogy végleg kikapcsolva a zsebébe süllyessze. - Lényegében agyonfestett, feketébe meg fura színekbe öltözött tinik, akik ki se láttak a hajuk mögül, tele voltak világfájdalommal meg mindennel és nagy divat volt, hogy ilyen helyeken csoportosultak, depis zenét nyomattak, vihogtak, ittak és cigiztek. Aztán volt még sok más fajta, a lényege ez. Most... hmm. Most ezek az agyonfestett kislányok és gilisztafiúk a divat azt hiszem, nem tudom a különbséget, mert egymás ruháit hordják lassan – legyint is egyet, ő nem követi a divatot, nem tudja az ősz idei színeit, de még a trendi instás fotószöget sem. Azt hordja ami tetszik, jó, nem futós cuccban előbb aggatják rá a lázadó rocker bélyegét, mint egy üzletemberét, de na. - Flipper múzeum? Nem, erről nem hallottam – gondolkodik el. - Jó öt-hat éve éltem ott huzamosabban, a múzeumokat nemigen jártuk, egyetemisták voltunk – köhint aprót, hát na, nincs mit ezen szépíteni. - Áhh, értem, értem. Nos hát, nincs nagyobb tesód, aki elkísér? Vagy a szüleid? - érdeklődik, nem tudja mi a helyzet, teljesen ártatlan kérdései, hogy miért vágyakozik ennyire, mehetne talán úgy. Persze, tipikus, ő is mindig mekibe akart menni meg moziba, vagy vidámparkba, de a gyerekek már csak ilyenek. A kérdés érné a milliomos játékban a negyvenet amúgy, annyira beletrafált. Tényleg lerí róla, kezdi elhinni. - Aha. De nem kvibli, meg ilyenek. Hanem úgy totál, teljesen. A nagybetűs varázstalan betolakodó. De amúgy aranyos hely ez, ez a világ is, csak nem nekem való.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2019. október 2. 21:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=776584#post776584][b]Helvey Belián Balázs - 2019.10.02. 21:46[/b][/url] .középdélután. ℙ𝕖𝕥𝕪𝕒Nincs semmi gond a véletlenekkel és azért most így egy kisdiákot látva nem annyira tűnik ufónak az sem, hogy nekik minden természetes, amely e helyet jellemzi. Talán rosszabbra számított, talán neki is feltűnnek majd, hogy mennyi olyan dolog lesz majd itt, ami neki is ismerős és majd úgy beszélhet róla, hogy minden szava értelmes és biztos. Nem tudhatja, sejti csupán, minél tovább lesz az iskola falai között, annál jobban kiderül majd: menni vagy maradni. Ez lesz a nagy lépés, nem a falu, ott elbújhat a lakásba, de a sok egy helyre pakolt ember között majd megismerheti ismét a pezsgést. Rázza a hideg is emiatt, annyira idegen és be kell vallania, félelmetes is ez az egész, hogy nem tudja eldönteni jó vagy rossz alkalom, hogy kompatibilis-e. Mély levegőt kell majd vennie, az idő fogy és fogy a dátum közeleg. Akaratlan kúszik agyába más szavai, ez már az élete része. És valahol mélyen szomorú, amit érdeklődő arca nem mutat. Ez nem ő, mintha meghasadt volna és lenne egy fiatal felnőtt, akinek mágiáról kell tanulnia, miközben bestia lakik benne és van önmaga, aki szorong ettől és aki ember, varázstalan és a Csodák Palotájában akarja elhinni a lebegés és más mágia mögötti optikai csalódást. Ennek kell találkoznia, ezeknek a feleknek és majd ha egy lesz, győzött. Addig viszont... - Tizennégy... - ismétli, mintha ő maga sosem lett volna annyi, vagy csak olyan régen, hogy arra már csak poros könyvek emlékeznek. - Én huszonhat. Jól hallod – kicsit meg is vakarja a tarkóját. Ez már több infó és több kérdés alapja, mint kellene. Lehet le kéne tagadnia legalább hatot és akkor hihető, hogy ő most itt mi a francot akar itt pontosan. Így meg sokkal szánalmasabb, mint aki annyit bukott, hogy már kegyelemből rúgták be valamelyik helyre és boldoguljon. Ehh. Vagy csak realizálja, hogy repül az idő. - Valami olyasmi, igen. Mint a goth-ok, mármint olyan puccparádé, de volt ott minden, sokszor baj a fejben inkább. Inkább volt divat, mint mondjuk tényleges stílus – és akkor az egyéb hülyeségeket kihagyja, nem azért, mert kicsi, hanem mert annyira abszurd, hogy mindig is viszolygott tőle. Akár a kacsaszájas képektől, meg ilyenektől. Egy ideig csak néz rá, amint kimondja, baromi tehetséges, mintha tényleg csoda lenne. Kedve lenne nevetni, aztán sírni, aztán mindkettőt hisztérikusan művelni. De csak megrázza a fejét. - Nem, nem, nem – és akkor megint a valóság. - Más miatt vagyok itt, nem vagyok tehetséges. Én... most tettem le az alapvizsgát úgymond, ha klappol, akkor megyek az iskolába. De nem, nem tehetség... - kelletlen kimondani, aztán majd kapcsol egyszer, elvégre karján ül pár árulkodó jel, de jó hülye is, nem mindenki véli a karcolásokat egyből átokhegnek. Mindegy is. Azért mégis enged egy szomorú mosolyt. - A szüleim vasutasok. Apa vonatokat vezet, anya a pénztári részt vezeti, ilyen irodai munka. A húgom pedig irányít. Igazából csak én lógok ki a sorból, mert nem mentem ilyen iskolába. Mérnök akartam lenni, de aztán az nem sikerült és elkezdtem a tanári képzést helyette. Ezek pesti iskolák voltak, csak ki kellett iratkoznom onnan és egy ideig sehol sem. Magánképzésben és magamtól kezdtem el azt, amit ti tanultok alapnak és ja, elértünk a jelenhez – magyarázza kicsit lólépésben, de nem is várja el, hogy tudja, mit takar a gépészmérnök, vagy épp bármi mást. De ha kérdez, szívesen magyaráz. Tessék, ragadt rá valami a tanáriból. - Mug... ööö várj. Muglik, ugye? Így hívjátok? - szúrja közbe, itt ez úgy néz ki általános szó. Meg kell szoknia, hogy nem ember és ember. Apró nevetés szakad ki belőle közben, mert baromi aranyos, ahogy bakiz. Még neki is. - Nem nevetés óra, testnevelés. Lényegében mozgást takar, tehát egy olyan óra, ahol hát... változó. Van ahol úszni vittek, vagy valamilyen sportot erőltettek, vagy csak tornagyakorlatokat, és a többi. A futás is benne volt, kislabdadobás, távolugrás, minden olyan vacak, amit nagyon kevesen szeretnek, de elvileg jó nekünk mégis. Mármint vicces felmászni egy kötélre, de nem akkor ha közben ott a tériszony, meg ilyenek. Sok dolgot kellett, lehetett ott csinálni, a lényeg a mozgás. Itt nincs ilyen egyáltalán?
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. május 8. 16:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=808024#post808024][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.08. 16:17[/b][/url] kocogóg. pihenős. jószomszédi viszony.
Kevesebb füst kellene, most érzi. Torka kapar, oldalra fordulva valószínűleg most köpi ki a benyelt apró bogarat, de hamar vissza is fordul, nem kellene azzal nyitnia a napot, hogy akkora hasast vág, mint a nagykabát. Előre bámulva hunyorog a hátára, persze, neki nincs menőn odaillesztett szemüvege, csak egy ujjaitól megfosztott, megszürkült felső, ahhoz passzoló melegítőalsó, ami sok és mindjárt kigyullad, lehet tanulnia kellene az előtte robogótól, hogy kereshet rövidet is, de most már mindegy. Ahogy hátra szól, úgy nyög fel, hát majd mindjárt ad neki ücsörgést. Ahogy anno egyedül, most úgy csatlakozik be hozzá alkalomadtán erre az őrült dologra – mert azt mondják, aki magától fut, az nem normális – vagy épp a földet túrni, Kim mellett a másik inspiráló arra, hogy most már saját kis kertje is van. Még az elején sikerült majdnem rossz szomszédnak lennie, amikor a jobb napjain elengedte magát hangügyileg, aztán szép lassan értette meg, mire kell a csend es a nyugalom, aztán meg milyen jó kávét adni annak, aki nem kéri, csak a táskák a szeme alatt. Kellemes figura, még ha sokfelé is sodorta az élet, másik utcába, mondhatni életbe, nem volt sok alkalma, de be-betoppant, hogy adjanak neki is ásót, ha már pöccintésre neki semmi se megy. A gyerekek ténye se annyira riasztó, de látni rajta, hogy nincs tapasztalata, sőt, ami volt, az is megkopott, de igyekszik. Többek között azért is ritkább, mert kicsik közelében nem tanácsos a farkaskór fura agymenete. - Bal oldal – vigyorogva idézi fel az egyik filmes elemet, miközben kilövi magát és elhalad mellette, nesze neked ücsörgés, bár ez nem annyira tartható, mint az eddigi, a szúró oldala is jelzi, attól még kellett. Kanyart vesz be, ehhez kénytelen le is lassítani valamelyest, ha nem akar crossmotor módjára az oldalán csúszni. Az rohadt kellemetlen lenne, annyi szent. Belegondolva kicsit fura ez, mert a másik nagyon az elején lépett be a dologba, amikor nem is akart nyitni sem és most szívesen csoszog át, volt, hogy ereje nem volt enni, csak alkotni, így vitt egy nagy adag kaját, ha már a süteményeitől a kuka is ódzkodik. Bezzeg a palacsinta... - Meghalok! – zihálja, ahogy végleg visszább vesz a tempóból, és tekintetét függeszti egy pillanatra rá. – Lehet... kevesebb nasi... kellene – nyögi, de nem mintha az fenyegetné, hogy pocakot ereszt. Nem. Talán többet kellene időt hagyni a mozgásra, de nem egyszerű, ha havonta kicsit lerobban.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. május 10. 14:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=808189#post808189][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.10. 14:17[/b][/url] kocogóg. pihenős. jószomszédi viszony.
Egy pillanatra billen ki, ahogy talpa alá kerül, leginkább mégis csak kellemetlen érzés fog maradni, mert a talpát nyomja meg, a futós cipője talpa, amely nem épp olyan, mint azoknak, akik reggelente direkt erre vett cuccokban kocognak, ehhez épp elég vékony volt. Mordul egyet, bár inkább tűnik halálhörgésnek, mint akármi másnak, jogos lesz a megjegyzés, hogy hát nem így kellene talán vagánykodni. Nem egyszerű, belőni mit és mikor szabad, mert érzi ő, hogy mindenre van ereje, aztán elkezdi, és úgy van vele, hogy bár sosem kezdte volna el. Egyelőre össze kell hangolni ezt jobban, vagy elismerni, hogy a másik igenis jobb passzban van, akkor is, amikor ő ereje teljében vágódik ki mellé. Amúgy pedig nem olyan komoly „versengés” és bizonyítási vágy ez. Csak történik, mókás, aztán megy tovább az élet és a téma, mintha eleve csak beszélgetni jöttek volna ki, nem kiköpni a tüdejüket. Kellemesen egyszerű dolog ez, amely lelazítja, nem mintha panaszkodni akarna, sőt, nincs is oka, egy szemernyit sem, azonban nem akarja azt sem, hogy bárki azt gondolja, azért, mert valaki fontosabb került az életébe és nagyon közel, mindenki más megszűnik. Lehet, hogy ezzel sok és nagy gondja volt, hogy nagyon sokat dolgozott, hogy senki se legyen, vagy épp kevesek, mostanra azonban, lehet azt mondani, egészen összeszedte magát. Talán a másik is látja. Ahogy azt is, hogy kifullad, elfogy az üzemanyag. Az apró lökésre pillant rá, majd felhorkant. Most nem lő ki előre, tartja a tempót, szinte egyszerre szedi a lábait vele, hátha rétes lesz a jutalma. - Fogom is... - már mindjárt duzzog az arca, és mégsem. Valami vigyorszerű az, meg fintor, de aztán végül sétára fogják a dolgot és felszusszan. Kell pár kapkodó levegővétel, hogy szóhoz jusson, pólója szélét fogja meg, hogy felhajtva a bőrét villogtassa kicsit, az izzadtságot letörölje arcáról, mielőtt szemét csípi. Csak egy pillanatra, mert már engedi is el, majd simítja hátra kusza tincseit, így fordul végül felé. - Tényleg nehezek a csontjaim. A hátadra vehetsz és megérzed – próbál komoly lenni, majd elröhögi magát. Még azért kicsit kapkodja a levegőt. - Ez most akkor... döntetlen? - hunyorog egy sort.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. május 20. 22:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809101#post809101][b]Helvey Belián Balázs - 2020.05.20. 22:45[/b][/url] kocogóg. pihenős. jószomszédi viszony.
Ahogy elengedi a póló anyagát, úgy mered rá, mintha olyat mondana, ami akkor is lehetetlen, ha a Nap most azonnal leesik a helyéről. Prüszköl is, mint a sértett gyerek, persze, érti ő, mire is célozhat amúgy, de nem, nem kell, mert most nem az van. Furcsamód, valahogy, amikor vele kapcsolatban merült fel a baja, nem rejtette a felmosóvödre alá, csak megtörtént, talán ki se lett mondva, azóta pedig tudott tény. Ő nem veszélyes senkire amúgy se, úgy se, még ha néhány szakirodalom annak is nevezi és ez eleinte, amikor elkezdett a felépülés alatt olvasgatni, igencsak lehúzta. - Persze, hogy tudok járni, szaladni fogok! - jelenti ki nagy hanggal, pedig az nem olyan biztos, ha az előbbi sprint nem húzza tagjaiba az izomlázat, akkor semmi sem. Mindegy is, megszokta már, hogy néha cukkolja, mint valami fura motiváció, vagy ő viszonozza azt, mintha amúgy évtizedek óta működne ez és a sértettség, mint tény és felbukkanó probléma, sosem létezhetne. Kedveli a másikat, olyasmi figura, akiket mindig is keresett az életben és elült a köreikben, mulatott. Csakhogy, az a figura is már rég a múlté, ő lassabb, komótosabb, többet gondolkodik, mint cselekszik, kivéve ha kijárnak futni vagy másképp levegőzni, de alapvetően akárhogy nézi, egy új személyiség. Nem érdekes, hogy más korosztály, az ő komolysága és a férfi bohémsága egy együttes, egyenlő számra húzzák az egészet. - Ha nem húzod meg a hátat gazolás közben, holnap is simán lefutlak – még mindig meg akar gyulladni. Egy pillanatra áll meg és hajol le, hogy a nadrág szárait feltűrje lábain. No igen, így, hogy nem fut, már könnyebben marad ott, még ha kreténül is mutatnak, de oda se neki. Sosem érdekelte, hogy néz ki, ezek után sem fogja. Ez már csak ilyen biznisz. Visszaegyenesedve, a szabaddá tett vádlijaival lépked mellette és a pillantására elvigyorodik. Igen. Nem viccel, de nem is ugrik a nyakába. Na, nem olyan ő. - Hát mert ha azt mondom, én nyertem, mégsem olyan igaz – hümmög párat, automatikusan a zsebébe nyúlva, mert keresi a rohadt bagót, még ha épp még mindig ki akar szakadni a tüdeje és gyújtana rá, de otthon hagyta mert futáshoz nem kell, megdorgálás se kell. Oké. Lehet amúgy is lejjebb kellene róla szoknia... - Mmmm? - pangásból hozza vissza a hangja, ahogy közben nyelvét rágja. Nem szenved, csak most ezzel üti el az időt, aztán hogy nézi a felvillanyozott tekintetet. Az övé meg egyből kíváncsi, hogy aztán az ő szemöldöke szökkenjen a magasba. - Aaaaaaaa – emeli meg állát, hogy leesik neki, mit akar. - A valentin nap is jótékony volt és marha sokan licitáltak. Azt mondjuk a suli szervezte, de így is hát... kikerekedett a szemem a végösszegen – szisszen egyet, mert látta az elszámolást és ja. Örült volna annak mindenki. - Amúgy attól függ, mennyi olyan elvetemült van, akik futnak is, de amúgy nem rossz. És mi lenne a jótékonyság alapja? Menhely, árvák, öregek? Mert oké ez Pesten bármire mehet, de itt asszem kicsit már a világ.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. június 6. 09:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=810516#post810516][b]Helvey Belián Balázs - 2020.06.06. 09:15[/b][/url] kocogóg. pihenős. jószomszédi viszony.
És nevet, nevet, kinevet. Hallatlan. Próbál ő morcosan, sértetten nézni, de ez tart pár másodpercig, nem sokáig, mert aztán csak nyúlik a szája és vigyorogni kezd. Persze, így legyen az ember komoly, főleg, ha eleve nem is gondolta magát annak. - Nyolc? Hát olyan korán? - mintha olyan nagy gond lenne, néha mégis, soha nem fog kiigazodni, azon, hogy épp neki mi a korán. Egyszer fent van már hajnalban, máskor délben alig akar felkelni – és akkor tekintsünk el attól, hogy a kínjai alatt mennyit és hogyan alszik -, nincs ennek menetrendje, bár most érzi, hogy tudna holnapig aludni, ha menten elfekszik, de ezt így, nyílt téren nem sokan díjaznák, szóval elveti, helyette csak nyújtózik egy nagyot, meg ásít is, teli szájjal, mert épp az égnek merednek a kezei az illem helyett. Oké, ez kellett, leejtve őket legalább nincs kényszere a továbbiakban párnának gondolni a bal oldalukon pihenő fűcsomót. Aludt már rosszabb helyen is. - Hah. Ám legyen – bólint rá, nagy komolyan, majd figyeli, ahogy felnyögve kezdi a vállát átmozgatni. Ó igen, bár nem kellemes, most mégis vigyorog egy sort. - De majd karkörzéssel kezdjük, jó? - ártatlan pislogással halad tovább, rágva a nyelvét ismét, nem röhögést fojt el, hanem a kényszert megint, ami tör rá, majd inkább fordítja figyelmét a témára, amelyet feldob, agykerekei rögtön moccannak, bár fáradt, figyel mégis, hogy mégis mire gondolt pontosan. Lassan világosodik meg, mint valami napfelkelte, kibontakozik az, mit is szeretne igazán, ő pedig bólogatva fogadja be a tudást, vagyis még csak valami vázlatát. Úgy érzi, nem csak valami poén volt. - Ó, hogy úgy! A pólók menő dolgok, hogy évekig hordhasd, végül már csak alvósnak, de értem. Ismersz tehetősebbeket, akik erre vevők vagy ki kell kutatni? - ebben a részében először nem volt biztos, aztán végül is, mindennek van támogatója, ha tényleg komolyan meg akarja csinálni, akkor meg főleg. A Valentin napot is úgymond a pizzázó szponzorálta, ott lehetett kajálni, szóval ez sem idegen erre. Még a végén azt mondja, hogy nem is annyira különböznek a dolgok. Arra már nem is kapja fel a fejét, hogy mi mugli, mi nem, totálisan megszokta, hogy nem úgy kezdik, hanem néha ismételni kell. - Nálunk, huh. Nagyon rég voltam bármi ilyenen, de egen. Van valami téma, sokszor, és futás. Mikor mennyire flancos, tudod. Póló igen, szoktak valahol emlékérmet is adni, meg ööö... hát marha sok megoldás van. Van ahol komplett kis rendezvény van a célvonalban váróknak. Kaja meg ilyenek. Gimiben futottunk mi is családi napon, utána meg tömtük a pörit kenyérrel befele – még a szája szélét is megnyalja, mert egy jó bogrács, az mindig is jó. De ez kicsi volt, a nagyobbak másak. - Tehát ez szó szerint színes menet lenne. Ilyet még nem láttam, de ami késik, ugye... Tehát színes futás, fehér póló és akkor színesre festődik. Lehetnének kisebb távok is, nem tudom, a fele? Azért is járhatna buksisimi – nevet, mert nem mindenki tud sokat vagy nem is akar, arra emlékszik, hogy szokásuk egy rövidebbet is, hogy az élmény meglegyen. Még ha tényleg nem is komoly, jót tesz az agytorna. - Van itt minden, csak ehhez mi illene, hmm. Minden is, kicsit – most tanácstalan, csapzott tincsei közé fúrja az ujjait és úgy lépked tovább. A DÖK is adakozott mindenfele, de az öregekre nem emlékszik, lehetne most nekik? Vagy ők jól megvannak? Felé fordulva pislog párat. - A falutanács? Hú. Húúú. Na ez jó kérdés. Szerintem... igen? Lehet ők tudnák, hogy kinek kellene jótékonykodni is? - na, ő meg a tanács, hát sosem volt velük dolga és nem is gondolja/gondolta, hogy lenne. Mert hát, minek. - Szerintem, össze kellene rakni egy vázlatot és megkérdezni. Nem tudom ennek mi a menete, gondolom nem az, hogy bekopogok, hogy szevasz, lesz egy futóverseny, elvitelre – engedi le a kezeit. Lehet tök hosszas folyamat.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. szeptember 20. 20:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=817296#post817296][b]Helvey Belián Balázs - 2020.09.20. 20:21[/b][/url] interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.
Előbb-utóbb várható volt, hogy a sajtó nem csak egy cikkben fogja emlegetni, egy olyanban, ami nem azt taglalja, épp kivel mit csinál, a valóságban pedig ugye semmit, de a pletyka az kell. Ez nem az volt, hanem kő kemény tények, nem csak róla, hanem a jövőbeli dolgokkal is. De nem szalad ennyire előre, úgy emlékszik, nem is ez a téma, viszont mindenképp kell hozzá a farkassága, bár őszintén, nem akarja, hogy mindenki emiatt keresse meg és akarja beszéltetni, attól még, hogy elfogadja magában szép lassan, meg a tényt is, hogy mindenki tud már róla szinte, attól még továbbra sem lesz a kedvenc témája. Mugli is, az is érdekes téma, vagyis elvileg az egyik félreírt iratán kvibli, de lényeges az, hogy mágiamentes. Úgy meg aztán nem egyszerű az élet, mégis, kiválóan alkalmazkodott már mindenhez. Jó, nem is volt opció, hogy másképp legyen, könnyítésnek a házban van elég dolog, ami neki való, az iskolában pedig ha nagyon szükséges, segítenek neki vagy azt kér. A mágia hiánya sosem emésztette. Elrendezkedik a pokrócon, mert nem benti teret választott. Manapság megint szeret kint lenni inkább, nyomasztóak a falak, bizonyára a sok bent töltött idő a lábadozásban nem tett jót, így, míg nem az esős, szeles ősz köszönt be, addig kihasznál minden alkalmat. A nap már nem tűz olyan erősen, de kellemesen cirógatja bőrét, érzi hátán, ahogy beszívja a felső anyaga. Egyszerű pólót és térdnadrágot húzott, zoknis lábban ül törökülésben, tornacipői a pokróc mellett. Egy kis ellátmányt is hozott, a tipikus háromszög szendvicseket, sonkával, salátával, uborkával, innivalónak limonádét, ha már itt kell ülni és interjú lesz, idegessé fog válni és olyankor mindig enni akar. Soknak tűnik, de el fog tűnni, üres dobozokat fog hazavinni. Míg nem érkezik meg a nő, kényelmesen hátradőlve napozik, fél kézzel pedig még bagózik. Direkt jött idő előtt, hogy ezeket lepakolja és a napfürdőben mentálisan is rákészüljön mindenre. Muszáj volt, fogalma sincs, mit kell majd mondania, vagy mit kérdez. De, pozitívan áll hozzá – a terület nagy, másnem elmenekül előle. Érett megoldás lenne. Egyelőre azonban csak a füstöt fújja az ég felé.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. szeptember 21. 08:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=817338#post817338][b]Helvey Belián Balázs - 2020.09.21. 08:35[/b][/url] interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.
A tavacska kellemes közege előbb utóbb elaltatná, de mivel nem tele hassal sütkérezik, nem kell majd a nőnek felráznia, hogy ez se képes másra, csak az alvásra. Mégis ásít egyet, lábait nyújtja ki kényelmesen, ügyelve arra, hogy a holmikat ne rúgja fel, ha már elcipelte idáig és szükség lesz rá. Egyelőre nem is érzi, hogy az izgatottság és a lámpaláz akármelyik formája felbukkan benne, de nem nézett az órára, valahogy úgy van vele, hogy nem olyan vérmes időpont ez, jót napozik, simán belefér, hogy késsen. Ez olyan női szokás, de tényleg belefeledkezik a chill-be, épp arcát napfürdőzteti enyhén hátradöntött fejjel, amikor a lépéseket, végül magát a hangját hallja meg. Fejét felemelve pillant rá, és már löki is magát rendes ülésbe, de mire felállna üdvözölni, a nő már le is huppan. - Huh, hello! – kapja össze magát, de ülve marad, úgy nyújtja kezét végül felé. – Hát akkor én volnék, csak élőben – utalva az írásos kommunikációra, majd a hozott holmik felé pillant és aprót nevet. Nem azért, finoman bök azokra, amiket ő készített be. - Akkor egyre gondoltunk, én is hoztam, biztos ami biztos alapon. Velem mindig hosszú, sose adtam interjút... Vagy mit – mert mást igen, vallomás, tények, bármik, csak azok aktákban pihennek, nem a nyilvánosság előtt. Nézi mit hozott, bólogat, oké, rendben lesz ez. Vagyis az evés része, a többiről fogalma sincs. De nincs ideje átgondolni, milyen ízű az a keksz, mert bele is vág. Oké, nem is kell húzni, ebben igaza van. - Igen, emlékszem a témára – nagyon sokat gondolkodott, mikor először olvasta, majd mikor hatvanadszorra. Nem arról az éjjelről akart, akar beszélni, és ez már jó, nem mintha titok lenne, de inkább kerülné, ez a másik érdekes. Sokat gondolkodott rajta, elvégre, nincs más rajta kívül ebben a helyzetben. - Nem is nehéz, papíron lehetetlen is – akkor kezdi ő is, amit átgondolt már. – Sok macera volt vele, hova, merre, hogyan. De ezek mellett semmi, ahogy át is kell élni. Ha... nem segítenek, nem is lennék most itt – nem köntörfalaz, egyedül ez lehetetlen. Szokni azt, ami nem ismert, ami eddig fikció volt, lehetetlen. Majd a kórság. Mások beházasodnak, úgy kerülnek bele, őt erőszakosan rántották bele, sok a trauma, amellett, mik a jók. Már. De az eleje nem itt kezdődik, nem a faluban. Sóhajt csak a kérdés hallatán. - Nem tapasztaltam még direktbe, de azt érzem, hogy többen, akik nem is ismernek annyira, kicsit tartják a távot. Van aki köszön, integet, azt mondja menő voltam, de ez a ritkább. Most eléggé év vége volt, nem fókuszált annyira rám mindenki. De kiközösítést nem kaptam. Egyelőre. Aztán majd kiderül. Akiknek tudnia kellett, mint a vezetők, azok az eleje óta tudták, elmondtam nekik egyenesen, hogy jövök és mi vagyok. Szerencsére az akkori igazgató és a házvezetőim is elfogadóak – meg a munkaadója, azokat említeni sem kell, akik kapcsolatban állnak vele. – De fel vagyok rá készülve, hogy megtörténhet. Olvastam róla, hogy nem mindenhol toleránsak a világban – más kérdés, hogyan fogadja majd, de a kezdetek óta vele van ez az érzés.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. szeptember 26. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=817678#post817678][b]Helvey Belián Balázs - 2020.09.26. 19:25[/b][/url] interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.
Ahogy az ételeket szemléli és hümmög, Elektra számára is biztosan hamar a tény, hogy hiába a kora, hiába az állapota, ő akkor is egy bohókás jelenség, amikor csak lehetősége van rá. - Akkor máris sokkal könnyebb, igen – bólogat, hogy csak felfogás kérdése és akkor máris minden egyszerűbb, elvonatkoztatva attól, hogy mit is akar majd azzal tenni, amit épp lejegyzetel, vagy csak a fejében tárol el. Ez egy lehetőség, mert eddig mindig valaki „okos” beszélt bármiről is, ez viszont az ő alkalma arra, hogy talán kellemesebb legyen? Akár. Nem lehet pontos, nem olyan részletes emlékei és élményei vannak, mint mondjuk a lányoknak, de azt senki se tiltja, hogy néhány dolgot kiszínezzen. - A legelső leginkább a bestia kifejezés – von aprón vállat, a holddal való éneklés még a jobbik eset, az csak egy vészjósló hang a távolban, nekik pedig hívó szó, kivéve, ha épp valaki utána a másik farkasnak esik. De azt a mesét már ismerik. - Mesélek, milyen. Se nem kellemes, se nem szörnyű – kezd bele, miután kényelmesen elhelyezkedik. – Fájdalmas az átalakulás, iszonyatos mértékben, ahogy halad az idő előre, már akkor érezni, ahogy lefelé indul a nap, ott motoszkál belül, majd egyre jobban és jobban. Ebben talán nincs is tévhitük, hogy nem egyszerű az, ahogy egyik bőrből a másikba – gondolkodik el kissé, hiszen a „milyen” érzés sok mindent takar. Keresgél hát azon emlékfoszlányok között, amiket a hosszú évek alatt megélt és valamelyest meg is maradt. Igaza van, mert vérengző vadak, ha nincs a bájital. – De nincs fenevad, ha valaki rendszeresen fogyasztja a bájitalt. Onnantól minden más, csak telnek az órák, nincs fájdalom csak a hely ingerei, amelyek körbeölelnek. Az erdő, az illatok, hasonló mint egy animágia, egy másik testben – von aprón vállat, nem tudja, jó-e a hasonlata, elvégre, ő mugli, nem tanulmányozott semmit ezelőtt, csak az van, amit ő tapasztalt. – Nincs vérengzés, ideális esetben semmi más, csak létezünk, kivárjuk az időt és megint fáj, de visszatérünk. Egyszerű, szabad érzés, főleg, ha nem egyedül van. Nem kellenek harcok, csak közös egyetértés az egészben, hogy vagyunk egymásnak. Ijesztőbb, mint aminek látszana – persze ettől függetlenül senkinek sem ajánlott ezek után simogatásra indulni, szerencsére nem is szokás. – Az, ami nemrég történt… az a véglet, ami elől mi menekülünk. Emberek vagyunk, ugyan úgy, csak van egy másodállapot, amikor másba kényszerülünk. Ember van odabent, de ha valaki ezt elveszíti, onnantól vad és fékezhetetlen, kegyetlen. Igen, lehet egykor a vadászat valós volt, de nem, már rég nem – rázza meg a fejét, miközben szusszan. Nehéz róla beszélni? Egy kissé, de valahol valami felszabadul, valami más. Nem remeg, nem görcsöl, csak érzi a kellemetlen utóízt. Most először, könnyebb. - Semmiben. Nem vagyok erősebb, gyorsabb, sem más – pillant vissza a nőre. – Ellőtte a hangulat ingadozik, változik, utána pedig a gyengeség, de a hónap nagy része ugyan olyan, mint másnak. Evés, alvás, munka, unalmas körforgás. Csak a felfogás más, de ki hogy áll hozzá. Van, akit zavar, van aki elfogadja, vagy épp mások hogyan fogadják. Nekem semmiben nem más, általában, ugyan úgy létezem csupán annyi, hogy én… nos, egy muglinak ez teljesen külön nézőpont. Viszont már rég megtanultam élni vele, szóval, tökre unalmas hétköznapjaim vannak – nevet fel, ami persze nem igaz, de a kérdés szempontjából így jön ki.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. október 25. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=820073#post820073][b]Helvey Belián Balázs - 2020.10.25. 21:43[/b][/url] interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.
A süteményért nyúl és harap belőle egyet, nyammogva ízleli, hogy mifélét alkotott Elektra, elvégre, az ő sütitudománya igencsak gyatra, vagyis ehető, de ronda alapon tud bármit is és nem erőlteti. Pedig nagyon szereti a Fanta szeletet, de vagy túl folyós a túró, vagy nem akar szépen megkötni az a fránya zselé, de eldöntötte, ha ezt túléli, csinálni fog. Elmosolyodik, ahogy a falatot lenyeli. - Igen, az teljesen más – persze, nem kell itt arra gondolni, hogy autókat tud felkapni, akár gondolattal. Csak más. Ahogy előtte fáradt, úgy tűnik el az egész. – Persze. Az érzékek teljesen mások, máshogy van a szaglás, a hallás, minden. Tény és való, hogy mindenki a gyilkolással azonosítja és talán, talán amikor ez az átok megszületett, azért is lett ilyen, hogy… az áldozat biztos ne menekülhessen – csüggedt sóhaj, hogy mire lehetne használni azt, amit a kórság ad. Ne értse félre senki, neki még mindig rossz az emlékező képessége, de improvizálni és a teljesen logikus lényeget mondani ő is tudja. Sőt. Sokat gondolkodott rajta, miket emeljen ki. - Részben van jelen. A bájital segít ebben, ám a helyén való tudat erős kifejezés. Vagy hát, én csak a magam nevében tudok beszélni, ugyebár – nevet kicsit, hogy ki tudja, hogy a mágia világában mi minden lehetséges és mi nem. Újabbat harap a kekszből, ismét rágódva gondolja át, mit tudna még ehhez mondani, mi az, ami még helytállna és nem tévedve nagyot, mondana őrültséget vele. Nem vette át a dolgokat, ez tény, nem olvasott könyveket, mert úgy vélte, minek. Nem előadást tart. – Az animágia bármikor, bárhol. Nekünk csak egy alkalom van a hónapban. De elég is – utal itt finoman arra, hogy míg az animágus semmit, ők annál többet éreznek és nem épp a kellemes részből. Elfogyasztja hát a beálló csendben a kekszet és kezét hanyagul a farmerbe törölve ujjait pillant vissza rá. Száját húzza el a felbukkanó témára, amivel nem tud mit kezdeni, mert tudta, hogy fel fog bukkanni, hiszen, miért is ne történt volna meg? Aprót sóhajt, hogy aztán kortyoljon egyet a limonádéból, majd bólintson. - Mint amúgy mindig, mindenhol. A színes bőrűeket, a romákat, mert van egy-egy csoport, akik tényleg bűnöznek, de a többit ezért elítélik. Miért lenne itt ez másképp – nem akar ő most itt világot megváltani, nem tudja azt sem, hogy más fajokkal, mert hallott párról, mi a helyzet. – Azt a véleményt te nem írhatod le – neveti el magát, mert tudna mit mondani, de nem teheti, mert nem illik. – Teljes mértékben elítélem. Hogy a tárgyra térjek. Persze, biztos van, ahol valamiért nem tudják megengedni maguknak, de aki tudná és ilyet tesz… Inkább nem folytatom. Az ilyenek, akik azt a lányt támadták meg, meg… meg engem… azok már sehol sem emberek. Vadak és eszüket vette a gyilkolási vágy. Nincs helyük a világban – kicsit elkomorodik a végére a felbukó dolgoktól, de végül, csak sóhajt egyet. Nincs helyük, sehol sem.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. november 3. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=820748#post820748][b]Helvey Belián Balázs - 2020.11.03. 23:05[/b][/url] interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.
Lágyan csóválja meg elsőre a kérdésre fejét. - Sehogy sem lehet. Nézd, az emberek, mármint, akiknek semmi kórság nem nyomja a lelküket, azok is megvadulnak, kegyetlenkednek. Ha őket sem tudják megfékezni… - hiszen csak elég abba belegondolni, mennyien ülnek börtönökben vagy ahol még van kivégzés, annak halálsorán. Lehetetlen, hogy most ez evolúciós berögződés vagy épp mi és hogyan romlik el, olyan kérdés, amiről napestig lehet vitatkozni. Nem ezért jöttek, nem filozófusok ők, hogy ezen kelljen vitatkozni, csupán csak a kérdésre fókuszál. - Segítséggel? Hogy aki nem teheti meg, az is hozzájusson a bájitalhoz, vagy csak, hogy ne kezeljék szörnyként. Nem tudom, hogyan lehetne, arról tudniuk kellene mindenkiről, akit megfertőztek valaha és fognak – nem tudja, hogy hogyan lehetne és, hogy van-e rendszer arra, hogy mindenkiről tudhassanak. Fogalma sincs és ezt nem is ő fogja ma megmondani. Talán nincs is tökéletes segítség. Nála sem volt, sőt, tökéletes példája volt annak, hogy mennyire felkészületlen érte őket egy másik világ áldozata. De nem egyedüli, nem ő az egyetlen, aki a mai napig él a világban. Csak van, ahol biztos okosabbak voltak. Felnevet végül, a hasonlat találó és nagyon is kedvelt. Nem titok, hogy az egyik kedvenc űreposza, ami, mugliknál nem is olyan ritka. - Pontosan, pontosan. Nem is tudtam, hogy ismered – meglepte persze, mikor ilyennel találkozik, aztán jön rá, hogy erre is sokan használnak már mobilt, mindent. Érdekes, hogy nem a mugli világba olvadt bele a mágia, hanem fordítva. - Igen, volt egy „idézésem” és megvolt a beszélgetés – jó régen volt, igencsak rég, mégis élénken él benne az a nap. Esett, mégsem attól reszketett. – Nem keresett, egyelőre, csak a szokásos jelenésre mentem. Csak annyit tudok, hogy… az incidens óta, valamin dolgoznak – húzza el a száját, mert azt az újságban olvasta és jó kérdés, hogy mire jutottak, vagy mire fognak. – Az meg, hogy milyen érzéseim voltak… Bah. Rettegtem, azt hittem a halálsorra megyek. Hogy vége mindennek, de kellemes csalódás volt az egész. Még ha… - harapja el a mondatot, majd legyint. Nem akarja, hogy leírja, tud már arról, hogy Sándort ezért mi érte, nem akar megint bűntudatot, pedig van. Nehéz. Inkább nyúl újabb süteményért, falatozza inkább, várva az újabb kérdést, amely végül úgy csapódik közéjük, mint valami meteor. Váratlan és gyorsan. Leengedve a kezét, kis szünetet hagyva mered maga elé, ahogy keresi a választ, ahogy csak gyorsan, de átpörgeti magában a szavakat. Végül, elmosolyodva pillant fel a nőre. - Nem kemény. Sokáig azt választottam, akit és amit elvesztettem. Szeretnék visszakapni pár dolgot, egyszer talán, de… - kicsit elmereng a távolba, pár pillanatra. A szüleit, a testvérét, csak őket. Hogy minden mást? Nem mondana nemet, de csak rájuk vágyik. Ölelésre, kimondott szavakra. – Nem lennék már az, aki előtte voltam. Talán sosem voltam az. Nehéz, furcsa, de ha még nem egészen, de azt érzem; ez vagyok én.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2020. november 15. 21:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=821354#post821354][b]Helvey Belián Balázs - 2020.11.15. 21:39[/b][/url] interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.
- Talán. Ezt én nem tudom és nem is fogom tudni, mert őszintén, amikor én a semmiből benne voltam, mindenhova mentem volna, csak csoportfoglalkozásra nem. Szóval, fogalmam sincs, másoknak mennyire lenne kedve – az tény, hogy egyszerűbb meglelni azokat, akik ebben szenvednek, mert aki túléli, az átalakul, nyomot hagy és meglelik előbb vagy utóbb, kezelik, no de, ez mind csak papíron működik, vagyis, az ő véleménye szerint. – Fogalmam sincs, hogy kutatják fel a friss farkasokat, nekem is a véletlen műve – az egész, hogy nem halt bele, hogy volt olyan erős a szervezete, hogy tudott küzdeni ellene és fel tudott épülni annyira, hogy a következő hold ne vigye el. Aztán pedig, hogy ahova szállították, volt olyan, aki tudta kinek és mit kell szólnia, mert ugyan sok sebes, vérző embert látnak el a sürgősségin, de egy vérfarkasnak vannak jegyei, amelyből könnyen felismerhető. Véletlenek, amiknek köszönhetően itt ül és beszél erről az egészről. Egyrészt bizarr, másrészt… szintén. Mindenhogy furcsa érzés és történés. Sosem képzelte volna és talán egy-két dolgot máshogy mondana, ahogy agya játssza vissza a történést, de ettől függetlenül, nyugodt jelenség. - Óóó! Hogy akkor ennyire művelt! Öröm hallani, azt is láttam, vagyis részeket belőle, de kinek mi jön be. Nem vagyok az a fajta, aki fröcsög, mindenki azt néz, amit akar. Én a klasszikus részeket szeretem jobban, de erről vitatkoznak elegen – legyint is, mert tényleg nem kenyere az ilyesmi, meghallgatja, ha valaki neki áradozik valamiről, elmondja a sajátját és ennyi, nem fog veszekedni azon, melyik a jobb. Nincs egységes vélemény úgy sem, így ejti is, hiszen amúgy is másfelé terelődik a téma, ez csak egy rövid kitérő volt, ami persze meglepte, miért ne, ritkán hall ilyesmit, olyankor pedig mindig örül. Ugyan, maga az élmény, ami felbukkan benne, nem a legkellemesebb, oda sem neki, túlélte akkor, most pedig csak beszélnie kell. Valahogy nem lepi meg, hogy az elharapott mondat kerül kiemelésre, kissé még talán szégyellősen is süti le a szemeit, hogy akaratlanul kotyogott majdnem, vagyis, fogalma sincs, mennyire ismert infó ez, hiszen arról sem tud, hogy a nőnek és a férfinak akad e bármiféle kapcsolata, nem követi ezeket. - Még ha csak nagyobb volt a füstje, mint a láng. Segítőkész volt és könnyen lement a beszélgetés – javítja a helyzetet, ahogy tudja. Mégsem mondhatja, hogy igen, szuper volt, de emiatt kirúgták a szerencsétlent. Vagy emiatt is, fogalma sincs. Könnyebb végül magáról beszélnie ismét, ott nem kell füllenteni vagy eltitkolni a dolgok egy részét, vagyis de, de most… most zavarodik bele. Inkább beszél, olyasmit, amit eddig nem kérdezett senki és amit mégis ki kellett mondania hangosan, hogy igazzá váljon. Talán ennek a nyomával a tekintetében néz fel rá, pislogva párat, mintha most realizálná, hol is van éppen. Nagyot sóhajt végül, mintha egy tehertől szabadult volna meg. - Huh – fogós kérdés, kortyol párat, mielőtt válaszolna, bár, tudja jól, mit akar mondani. Végül, a nőre tekintve húzza apró mosolyra ajkait. – Ne meneküljenek, kapaszkodjanak abba és akibe, ahogy csak tudnak és lehet. Ne adják fel és a legfontosabb, fogadják el azt, ami bennük van. Nehéz, ijesztő, de úgy lesz könnyebb. Legyen támaszuk, erejük, és bármit is írnak manapság, nem lesz elnyomás sem. Nem lehet. Ne adják fel, tényleg – ismétli meg, bár van, ami még neki is jelenleg futó projekt, ami még nem teljes. De tudna mesélni, ő mit és mikor rontott, hogyan. Hosszú lenne. Sóhajt csak, megint. – Ja meg, egyenek sokat, az csak jót tesz – bólogat, majd felkap egy süteményt és már tömi is magába. – Kell az energia. Meg mert enni jó – magyarázza a nőnek, miközben letörli arcáról a sütimorzsát. Az éhes farkas sosem jó, egy mesében sem.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. március 22. 22:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=828023#post828023][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.22. 22:39[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
Kellemesen nyújtózva hagyja, hogy vállai ropogjanak párat, amibe beleborzong. Még kettőt jobbra, majd balra, hogy aztán lábát is hasonlóképp átmozgatva, a lépcsőkről leszökkenve induljon meg kocogni egy pár kört. Kint, Amerikában egészen visszaszokott rá, hogy ha nem is a maratont, de legalább fölös energiát levezesse, illetve, kicsit egészségesebb is legyen, elhanyagolta magát, ami illeti, az utóbbi időben még jobban. Érzi is, hogy hiába Rudolf kiváló erősítője, minden lassabb és fájdalmasabb. Vagy csak ő halad előre a korban és válik egyre kínzóbbá, de egyelőre, mindent a lelki okokra fog. Mert hazudna, ha minden varázsütésszerűen eltűnt volna, de kimondhatja, jól van. Egyben van és él. Annyi szent, hogy van még mit dolgoznia, egyelőre úgy néz ki, millió egy dolog fogja lefoglalni és lekötni, hogy ne essen vissza a gödörbe. Mint a futás, amely közben zenét hallgat, bárcsak szólt volt Diminek és akkor még mókásabb lenne, de tudja, ilyenkor már bőven a kicsik kötik le az idejét, így nem zavargott, beköszönni sem volt még alkalma, hogy hazajött. Nyilván kap fejmosást, de áll elébe, ha majd a férfi meglátja, hogy úgymond összekapta magát. Egyelőre azonban csak halad előre. Viszont mégsem egy sportember, így végül, fokozatosan lassítva a tempón végül séta lesz belőle csupán, ráérősen, a lihegést szép lassan elhagyva. A sok bagó, az, de ha egyszer ebben az időszakban jobban rákapott, nem fogja most mentegetni magát. A tavacskánál áll meg, ahol lehajolva kezét a vízbe dugva, kicsit lehűsíti ujjait, azokkal pedig tarkóját. Megállva néz szét, piheg és nyújtózik, mikor a ritmus elér a fülébe. Szinte felpezsdül, ahogy a taktus dübörög a fülébe és észre se veszi, ahogy mozogni kezd rá. Kezei a magasban, lába jár, vagy épp csípője, ahogy lassan indul meg ritmusra. Szemeit lehunyva adja át magát a zenének, majd pördül egyet, ahogy a klippekben szokás, de amikor megtorpan, nem egy fával vagy a semmivel találja szembe magát, hanem egy hús-vér emberrel, méghozzá, szemtől szemben. Kirántja a füléből a zsinórt és kínos vigyort ejt meg. - Ööö.. szép estét – mintha mi sem történt volna, tömködi zsebébe a zsinórt és próbál úgy tenni, mint aki az előbb nem rázta volna magát. Köhint egyet és odébb lép, ha szeretne, mehet tovább, nem ropja. Egyelőre.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. március 23. 21:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=828049#post828049][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.23. 21:55[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
Pedig aztán aki ismeri és látta, mielőtt elutazott, nem tudná elhinni, hogy ő így, ilyen lépésekkel és lendülettel halad. Saját magáról sem hiszi el és talán ez nem is a teljes igazság, az sokkal rétegesebb és bonyolultabb a felszínnél, amit láttatni enged. Az, hogy ez most így ütközik ki, sok-sok beszélgetés és leginkább önvizsgálat eredménye, hogy hol hibádzik a gépezet, ámbár az, hogy felismeri, még nem egyenlő azzal, hogy meg is oldotta és meg is fogja. Egyszerűen nem is akarja. Kiengedte ujjai közül, mint valami por, úgy szállt a széllel és úgy volt vele, majd lesz valami, addig fókuszál mindig arra, ami előtte van. Ha a növényekre, arra, ha a konyhai művészetére, akkor csak az, ha pedig jönnek a gondolatok, lefoglalja magát. Mert jönnek, még mindig és örökké, de aztán elalszik és jöhet egy újabb nap, amely tele lesz lehetőségekkel. Mert van, akad, megtanult a jelenben élni és megragadni, amit csak lehet. Hogy közben mi morzsolódott, morzsolódik le belőle még, jó kérdés. Lehet azt mondani, hogy képmutató, hogy nem valódi, hogy még saját magának is hazudik, nemhogy a világnak, de ameddig ez fennmarad, ameddig tud belőle táplálkozni és szinten marad, addig neki tökéletesen megfelel. Most sem keres vagy kutat senkit, valahogy Dimi régen, egy másik állapotban hallgatott szavaira alapozta a kis várát, amelybe beköltözött. Akkor is sírt, de egészen más miatt, aztán végül összeomlott minden, odakint azonban, mikor épp semmi dolga nem volt és senki nem vette körül, áttúrta a romokat. Ha csak pillanatnyi is, ha csak ámítás is, de ha lehet egyedül olyasmi, amire rá lehet aggatni, hogy boldog, akkor legyen így. Talán valami ilyesmivel próbálkozik. Talán bolond, megint gyáva és mégis, mozdul, ropja és csak a zenére koncentrál, semmi másra, még a világra sem. Simán belegyalogolna így a tóba, ha éppen nem a másik irányba ropná, akkor lesz ő a bolond, csak ne fájjon. A világra azonban figyelhetett volna, mert jóformán beletáncolt valaki aurájába, meg majdnem úgy az egész lényébe, azonban sikeresen állt meg. Nézik egymást pár pillanatig, majd az idegen nevetni kezd, ő pedig egyhamar csatlakozik hozzá. Hamar elhal a másiké, ő még kacarászik egy sort saját nyomorán, majd abbahagyva szusszan egy nagyot. Na, ez jó kínos bemutatkozás, mondjuk nem kínosabb, mint amik lehetnének, számtalan eset lehetne rá példa, inkább nem is gondol egyre sem. Tarkóját vakarja zavartan, ahogy nyelvét rágja, szája szélében még ott bujdosik a nevetés. - Hát köszönöm, azt hiszem. És én bocs, hogy majdnem… elgázoltalak – pillant fel rá, nem moccanva engedi le a kezét. Megesik, tény és való, fájdalmas ütközés lett volna, azonban kár is gondolni rá, nem történt meg. – Akkor én, nem is állok az útban – mert toporog egy kicsit, majd jobbra lép egyet, bizonyára tart valahová, nem mindenki olyan szabadnak akar mutatkozni, mint aminek ő. Pedig mélyen odabent ő bizony egy ketrecben ül, távol a valóságtól még.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. március 24. 22:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=828089#post828089][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.24. 22:09[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
Hosszasan lehetne elnézést kérni, ha legalább a lábára lépett volna, azonban nem így történt és roppant hálás, hogy a nem létező belső szeme időben nyílt fel és állította meg. Mégis, kicsit kínos, feszengő érzés marad benne, de csak egy pillanat az egész, mert oszlik is, ahogy szavakba öntve válik semmivé az egész. Mint amikor a létezésért kért jóformán elnézést, vagy szavakért, amiket kimondott, még ha nem is volt biztos benne, majd soknak érzett. Azóta legalább nagyjából megtanult kommunikálni, bár mostanság nem kellett érzésekről, érzelmekről és olyanról beszélnie, amiktől bizonytalanná és zavarttá vált. Az egy másik életben volt talán, ahogy minden más is. - Nagyszerű – biccent, hogy semmi és még annyira sem, majd félre is áll. Kezével lehúzza melegítőnadrágjának zsebén a cipzárt, mert ebbe tette a mobilt, pontosabban a másikba, a cipzár alatt a cigisdoboza lapult, hogy el ne hagyja és hiába a futás, a mozgás, hazafelé levezetésnek jól esett volna, hát most itt kezdi el. Épp csak a szálat illeszti ajkai közé, ujjai között a gyújtó pihen, amikor felvont szemöldökkel pillant a másik felé, hiszen nem is ment el, de hozzá is beszél. - Hmm? – elsőre nem érti, mi lehet a gond, majd kapcsolva húzza ki a bagót ajkai közül. – Jaj, ha nem bírod… bírja, akkor majd odébb csinálom – rejti tenyerébe a szálat az öngyújtó mellé, majd a kérdésre kicsit megszeppen. Rendben? Nem sebes, nem menekült futás néven, ez most olyan váratlan éri, ahogy a felbukkanása az előbb, ahogy fordult. Csak úgy, a semmiből, pedig szentül meg van róla győződve, hogy a szeme alatti karikák átlagosak, haja se csapzott, a korábban, a sötétségben töltött leadott kilók is szépen visszamásztak rá, úgy is néz ki, mint aki él. Valami mégis félrement? - Hogy tessék? Mi nem lenne rendben? – lehet a tánc, hogy bolondnak tűnhet, persze nem az, mert nem egy fával veszekedett hangosan vagy éppen előre és hátra billegett. Semmi ilyenről szó sincs, ha eddig tudta követni az eseményeket, akkor most már biztosan elvesztette a fonalat. - Én nem haragszom, csak nem értem a dolgot. Minden rendben, persze – mert a fene sem akarja azt gondolni, hogy tovább lát, mint kellene. Mert még ha látná is a gondolatait, mint lakótársa, abban a zene volt, a táj, mit evett, vagy épp pár emlék a tengeren túlról, semmi olyan, amely arra engedne következtetni, hogy ne lenne rendben. Nincs, mert talán az sem egészséges, amit és ahogy művel, de senki nem kötelezte másra és semmi olyan nem történt, amely kibillentette volna. Talán nem is fog, hiszen, ha eddig nem, akkor már nemhogy nem remél, nem is vár. Csak él, pillanatról pillanatra. Ez maradt a kirakós darabjaiból.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. március 25. 22:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=828108#post828108][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.25. 22:56[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
Attól még valahogy megáll a mozdulatban, nem fejezi be, nem gyullad fel az apró lángocska és a parázs, mintha megtört volna a lánc, egyelőre a kezében marad. A pillantása olyan, mintha belé látna a másik, kezdi tényleg azt érezni, hogy lát valamit, a fejében, amitől kínosan érzi magát és olyan sebesen kezd gondolatban sepregetni és mindent a szőnyeg alá dugni, mintha sose létezett volna. Kint, ugyan belőle nem lehet okklumentor, de gyakorlatokat tanult arra, hogy legalább ki tudja üríteni, vagy éppen palástolni a gondolatait, amikor nyugodt és most az, a zavar és értetlenség nem nyírja ki a lelkét, tud koncentrálni. Ezt alkalmazza, persze tudja, egy képzett ezeket a kis gátakat könnyen rúgja szét, de ennyi is elég egyelőre. - Áhh, értem – nem akart sosem senkinek kellemetlenséget, nem mindenki bírja, gyerekek közelében tökéletes megállja, hogy eszébe se jusson a bagó. Figyelmes, ez általában hamar lejön azoknak, akik találkoznak vele. - Ohh, vagy úgy. Ezen nem múlik– esetlen mozdulat, ahogy felé tartja az ismét elővett dobozát, hogy kínálja, ha akarja, vehet, ha nem, akkor visszateszi oda, ahonnan elővette. Végül befejezi, amit elkezdett. Ahogy figyeli, úgy érzi, a férfi leszokóban van és azért „szenved” ennyire a látványtól, küzd magával, vagy fogalma sincs, de valamiért tarkóján libabőrös lesz, pont úgy, mint mikor valaki figyeli, de nem tudja honnan. Ez az egész kezd valami nagyon furába átmenni, nem is tudja, miért, de kezdi elveszíteni a fonalat. Az, hogy majdnem beletáncolt, mintha már hetekkel ezelőtt történt volna. - Igen? – érdeklődik, miközben meggyújtja végül a cigarettát és mélyet szívva belőle, félrefújja a füstöt. Ha vett, ha nem, elpakolja a zsebébe a dobozt a gyújtóval együtt, érdeklődve nézi, mire akar kilyukadni. Komolyan, mintha vallani akarna valamit, csak nem meri. Ismerős, nagyon ismerős ez, mert ő is pontosan így szokott küzdeni a szavaival, a gondolataival, amikor valami feltört benne. Mivel mostanság felszínes, nem tesz ilyet, ha leásna, biztosan ugyan így hebegne-habogna. - Hát… azt nem tudhatom – mert mindenkinek más a fontos, a másik meg küzd. Sóhajt egy nagyot, szerencsére nem kínozza a ciklus annyira, hogy rá is förmedjen, de kicsit a türelme már karcos. Mély levegő, majd szép lassan utána ered, mert a kíváncsisága a régi, nem tudja hova tenni ezt az egészet, az arcát, a tekintetét. Lehet, hogy lemaradt valahol. - Én nem harapok, most biztos nem. De… mi volt ez? Mi az, ami nem fontos? – lehet, hogy hagynia kéne a francba, valami azonban mélyen nem engedi. Micsoda és miért? Hagynia kellene mindent és a pillanatnak élni, azonban nem olyan. Figyelmes, figyel.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. március 28. 00:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=828170#post828170][b]Helvey Belián Balázs - 2021.03.28. 00:00[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
Bizonyára nem a bagó miatt viselkedik és érzi úgy magát a másik, ahogy, ez már csak hab a tortán, azt szokták mondani. Hát nem rest legalább egy valamin javítani, mert a zavarodottságot, vagy legyen az bármi, nem tudja elűzni, azonban a sóvárgást enyhíteni lehet. Csak lehet nem éppen a legjobb dolog, ha nem a saját zsebéből teszi, lehet kocabagós vagy épp leszokóban; egyiknek sem a legjobb döntés kínálni. Ám az, hogy mi etikus és mi nem, azt nem magában és magával fogja megvitatni. - Hát, nem mondom, hogy egészségedre – pakolja el a dobozt, már épp a gyújtót venné elő, teljesen megszokásból, amikor a másik pálcát vesz kézbe. Megáll a saját mozdulatában és pislog felé, nyakát nyújtva nézi, ahogy végül lángocska gyullad fel majd tűnik is el a fadarab végén. - Ez valahogy könnyebbnek tűnik – kerül végül elő az öngyújtó és kattint egyet. Összeakadt nyelvvel egy éppen mulatásra szánt éjjelen nem éppen sikerülne kimondania ilyesmit. Lehet, hogy abból valami pokoli lényt idézne meg, mint mikor az ember az IKEA bútorneveit igyekszik kiejteni. Az biztos, hogy rosszat mégsem okozott vele, ahogy nézi, kellemes dologként éli meg, nem fullad, így a beálló csendben ő is csak pöfékel, kényelmesen, minden elán nélkül. Csak megszokás, ahogy emeli a kezét, szív, majd lepöccinti a hamut. Megesik, hogy tollal a kezében is így tesz, ha nagyon elbambul, aztán kapcsol és csak röhög magában. Most azonban nem teszi, inkább válik meglepetté, hogy mégis elindul, vagyis, nem lenne ez probléma, hiszen se rokonok, se ismerősök, két idegen csupán. Az már inkább furcsa, ahogy ezt teszi, közvetlen előtte sodorja a kérdések tengerébe és nem engedi, hogy gondolatai máson járjanak. Nem érti és szeretné megtudni, mi ez az egész, leginkább a furcsaság oka, azonban választ nem kap, pár pillanatig csak a férfi hátát nézheti, ahogy távozik. Végül, lábai és mindene indul meg utána, nem nevet, még kicsit se, inkább elszánt és érdeklődő tekintettel figyeli. Valami tuti van, ebben biztos. Megáll ő is, amint a férfi, egymás felé fordulnak és megint azt kapja, hogy nem fontos. Most van paranoiás vagy már annyira társaságra vágyik, hogy mindent beleképzel, csak valaki beszélgessen vele. Kezd megőrülni, talán. - Jó, de lehet mégis. Miféle megérzés? – pont vele kapcsolatban? Ó abból akadhat pár, de a válaszra biztosan nem gondol a lehetőségek között. Rajta a sor, hogy felnevessen a bölcseleten. - Hagyjuk a coelho-i magasságokat. Én mit érzek annak? Reggelig tudnám sorolni. De most csak kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami nem fontos, viszont, mégis úgy van előle menekülve, mintha rémalakot látnál – mert ő annak látja, megfutamodásnak, ki ne látná ezt jobban, mint az, akinek ez a hobbija. Ez jutott.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. április 5. 13:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=828887#post828887][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.05. 13:47[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
- Végül is – ismétli meg, aztán aprót von vállán. Minek az egészsége, az már jó kérdés. Ez is egy függőség, valamit elsimít, mást rombol, átmeneti megoldás. A szálak fogynak, minden más marad. Ha azonnali és végleges megoldást nyújtana, nem tartana most itt és így, senki sem. Minden végleges helyett bámulja megint, ahogy valaki mágiát használ, erről mondjuk, így évek múltán már bőven leszokhatna, de nem sikerül valahogy, igazából, kicsit zavarja csak. Hogy másokat ez mennyire? Már nem érdekes. - Ó, képesség, értem – bólint, mert rövid elválásuk pár másodpercig tartott, mert ahogy a másik válik frusztrálttá és zavarttá, benne úgy nő az, hogy követni kell, hogy maradjon és fejtse meg, mit rejt ez az egész. Vagy ő is zavart és frusztrált, csak másképp jön ki rajta. Pont úgy, ahogy nem kellene. Talán ezek a szavak bőven jelei annak, hogy semmi sincs teljesen rendben, hogy zavaros és kusza, olyasmi, amelyet nem tud kezelni, nem tud jól kezelni. Szavak, amelyeket neki címez és amellyel ellök minden olyan lehetőséget, amely valójában talán mégis igaz. Nem tudja. Most érzi csak ténylegesen, hogy zavart, hogy hagyni kellett volna inkább elmenni, mintsem követni és kikövetelni úgymond belőle a választ a megérzéseire. Sóhajt egyet, szabad kezét zsebébe süllyeszti és az öngyújtóval babrál. Nem a legjobb így, de mivel nem akarja magát tétovának érezni és mutatni sem, marad. - Épp ez a lényeg, idegen. Egy ismerős elfogult akaratlanul, míg egy idegen azt látja, ami a valóság. Karikás szem, nem jó frizura, előnytelen öltözék, hamis mosoly. Nem a szépet és a jót, hogy de biztosan jól áll. Őszintébb – vagyis, gondolja ő ezt, hogy így van. Nem tudósa ennek, amit mond, azt inkább csak ő gondolja így. Lehet, hogy színtiszta hülyeség az egész, semmi több. Csak okoskodni próbál, mintha olyan tudás birtokában lenne, amely talán sosem volt az övé és soha nem is lesz. Tükörbe kell csupán néznie, mennyire nem. - Ó, vagy úgy – tehát új erre, frissen beköltözött. Megérti, hiszen így kezdte saját maga is, csakhogy, azzal a különbséggel, hogy tagadta a magányt és elvolt azzal, ami volt. Akkoriban felszolgált, meg se fordult a fejében a tanítás, a tanulás is csak később. Egyedül élt, egyedül boldogult, minden csak később változott meg, egy részét sosem csinálná vissza, van, amit most, ebben a zavaros időben igen. - Szívesen sétálok. Pár éve élek csak itt, de még mindig emlékszem, milyen újnak lenni. Merre van a ház? – nem arra akar menni, csak érdeklődik, most már hivatalosan beleegyezve abba, hogy vele tart. Lépked mellette, hallgatja, bólogat. Mert igen, addig sincsenek egyedül, más kérdés, hogy ehhez kezd hozzászokni, kezd megbékélni. Még van hiány, de már csak halovány. - Egy ideig kényszerből, aztán én választottam. Aztán nem voltam magányos és végül azzá tettek. Nekem ebben nincs furcsaság, mert közben sokan vesznek körül. Ki mit vesz észre. Azonban, tényleg kell pár jó szó – mert a némaság mindig sok olyan dolgot szül, amelyet nem kellene. – Nem te vagy furcsa, inkább a helyzet. Valami… nem tudom – harapja be alsóajkát, mintha zavarban lenne a gondolataira. – Amikor úgy néznek az emberre, mintha mindent látnának. Ez nekem mindig… olyan furcsa – oké, semmi se változott. Még mindig nem tudja értelmesen kimondani, mire gondol.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. április 13. 17:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=829553#post829553][b]Helvey Belián Balázs - 2021.04.13. 17:33[/b][/url] egy kis futás, egy kis séta. kora, kellemes este.
Ha tudná, hogy olyan ember figyeli és „elemzi”, akit ért hozzá, azonnal féket húzna magán és próbálna nem ennyire feltűnő lenni. Mert oké, nehezen vette rá magát a múlt nyár után is arra, hogy menjen, valahogy ez olyan ijesztő számára. Pedig nem az, de segítséget kérni, mindig is nehéz volt valamiért. Nem azért, mert makacs vagy büszke, hanem mert tehernek érzi magát. - Ahh, szuper. Akkor használ a krém – nem mintha nagyon kenne valamit magára, csak hogy ne legyen száraz és kérges mindene, mert földet túr és földön mászkál. Nem szokta érdekelni a karika a szeme alatt, mert az akkor is ott van, ha nem akarja, főleg a holdak után, akkor nagyon is. Persze, Hay mondta, hogy simán sminkelhetne, legalább azt, de nem vetemedett erre sosem. Felesleges. - Az sosem árt – lépked hát így előre, a férfivel az oldalán, akiről semmit sem tud, csak azt, amit lát és ami foglalkoztatja. Ami érdekes és nem tudja elengedni. – Rendelő? Orvos talán? – nem is látta eddig, vagy csak bamba volt nagyon, mikor arra járt. Mindegy, mert most már tudja és megjegyezte. Szépen bővül a városka, annyi szent. – Rendben Zé, én Belián vagyok, Helvey Belián – kicsit Bond-os figura sikerült, elmegy azonban, ahogy megfogja és megrázza a kezét. Elengedi, hiszen még mindig sétálnak és visszadugja a zsebébe azt. - Jaj bocsánat, én a hivatalos formát valahogy mindig kikerülöm. De nyugodtan, persze – bólogat, hogy eszébe se jutott legalább megpróbálni használni. Oké, ezen még csiszolnia kell, ha egyszer komolynak akarja eladni magát. - Hja, de nem is fontos – legyintget, elszólta magát. Kicsit füle ég is, szerencse azt csak nem látja, hogy vörös is. Nem fogja idegenekre rásózni a kínjait, ha a barátaival sem nagyon lelkizik. Most így van jól, még ha nem is jó. Ez egy olyan kör, amelyből nem tud szépen kimászni és nem is akar; amennyire kilát, pont tökéletes. De csak nem engedi el a témát, visszakérdez és nagyot sóhajt. - Sokáig volt távol, akit szerettem és amikor visszakaptam, elhagyott. Egyszerű, béna, szerelmes történet – semmi több. Mégis, felkarcolja, megforgatja odabent a már rég benőtt tőrt, amelyet a legmélyebbre döftek. De semmi több, arca ugyanolyan marad, mint volt. Sehogy sem egyszerű történet. Tragédia, amely halállal végződött. Meghalt, mert szeretett. - Ugyan, nincs gond. A lakótársam legilimentor. Hozzászoktam igazából – nem, de ennyi füllentés belefér, miközben elmosolyodik. – És mivel foglalkozol, ha már van rendelő? – érdeklődik most ő, kevésbé kellemetlen témáról.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. szeptember 5. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=836614#post836614][b]Helvey Belián Balázs - 2021.09.05. 21:01[/b][/url] a város napján, kiscsaládos főzőmóka
Ez az idő sem fehér embernek való, pedig árnyékban pihen. Köténye alatt egy rövidnadrág és trikó pihen, no meg egy egyszerű papucs. Nincs gusztusa kiöltözni manapság, jól kinézni, ez az éppen már hosszúnak mondható, hátracsapott tincsei is jól mutatják. Lassan vennie kell hajgumit és/vagy hajpántot, vagy rávenni magát, hogy ne hagyja el az egész lényét, nem zárdába vonult. De még minden olyan furcsa, libikóka az egész bensője, vagy éppen már túl nyugodt. Most pedig semmit sem tolt magába, a vízen, kóstoláson kívül, tiszta fejjel virít a város napján, ahova kimerészkedett. Főzni mindig szeret, a bográcsnak pedig van egyfajta kuriózuma és különleges íze, amit hagy, úgy vélte, a bezárt szobában való merengésnél bármi jobb, miért ne ehetne akár? Tudja, hogy ez családos program, de neki olyanja, hivatalosan nincs. Ez még mindig keserű ízt hagy ajkaiban, persze, hogy szeretne, csak már nem mindegy, milyen áron. Egy lapra tett fel mindent és most tagadásban van, hogy akar-e még ilyet valaha. A kedveskén irigyelt családhoz fordult már, beszélt velük korábban, bandázhatnának együtt, ha nem gond. Ilyenkor mindig szánalmasnak érzi magát, Dimi pedig csúnyán néz rá, ha ilyeneket ki is mond magáról. Pedig megteszi. Végül mégis csak arról van szó, hogy szívesen kijönne, alkotna, kicsit elfelejtene minden rosszat, minden mást és elhinné, hogy a világa csak ennyiből áll. Korán érkezett hát, hogy előkészítsen mindent, mivel neki minden lassabban megy, így kellett időt hagynia mindenre, de mire a többi bográcsban rotyog az étel, már az övé is. Amit tudott, otthon, még tegnap összekészített, így itt már csak a lényeggel kellett foglalkoznia. A csendes, unalmas perceket olvasással vagy másokkal való beszélgetéssel töltötte, nyilván nem várhatja el, hogy vele együtt jöjjön ki a kiscsalád is. Ideje van, az sem gond, ha végül nem jönnek, bár eddig nem jött üzenet, hogy gond lenne. Az asztalra pakolja a sört, amit nyitott nem olyan rég és a kajára pillant. Nincs sok vissza, sőt, igazából ha már most levenné is jó lenne, így egy kanállal belenyúlva kóstol, miután megfújta, mert az égett nyelv nem jó játék. Tökéletes. Nyammogva keresi elő a telefont és lő egy képet a műről, amit már küld is a közös kis beszélgetésbe, naivan azt nem sejtve, ezzel mit szakít szét. Ha tudja, akkor megszólalni nem merne, de… nincs kiírva egyik kis buborékfejre, hogy most nem illik zavarni. Elpakolja a ketyerét, majd rágyújt, ráérősen várva, hogy induljon a műsor. A csikket a parázsra vetve végül merni kezd, csakhamar meg is érkezik a páros, így a bogrács mellett guggolva néz fel rájuk. - Sziasztok! Csüccs le, oda már mertem két adagot, ehettek is – pakol még, majd annak, aki erre merészkedve kíváncsi a farkas főztjére. Nem kerüli el a figyelmét Dimi arca, de ezt már csak somolygással jegyzi csak meg, a boldogság kézzel fogható. Ilyenkor jut eszébe, hogy hasonlóan szeretne kinézni, de inkább nyúl a sörért és kortyol nagyot. - Nincs benne csípős, a törpék is tudnak enni belőle. De ha kértek, tudok bele tenni – ül le végül, majd szusszan. - Minden rendben volt? - utal arra, hogy a kicsik nincsenek itt, ők meg ketten és úgy erre a napra.
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess offline RPG hsz: 1003 Összes hsz: 4925
|
Írta: 2021. november 7. 17:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=838952#post838952][b]Helvey Belián Balázs - 2021.11.07. 17:25[/b][/url] a város napján, kiscsaládos főzőmóka
Nem zavarja, ha nem fogják kitörölgetni az úri városi népek a bográcsot, majd megteszi helyettük, kaja kárba nem vész. Van még hely a fagyasztóban, pár adag megy is majd oda, azokra a napokra, amikor ideje vagy ereje nem lesz főzni, csak előveszi és már kész is. Ha meg megeszi a lakótársa, akkor így járt, több doboz van ott, nem aggódik, hogy nem jut neki. Akkor sem, ha most se marad egy csepp sem, az meg ugye elismerés, mint a távol-keleti országban a kiadós böfögés az asztal mellett, itthon meg rögtön meg a kulturálatlan disznózás ugyebár. Ahány ország… bár ott, nem hiszi, hogy gulyást főzne bárki is, bár azt mondják, a magyarok mindenhol IS ott vannak. Fejét kapja fel, amikor viszont érkezni látja őket, kezét megemelve integet, míg még ügyködik egy sort, majd a hátlapogatás után feltápászkodik. - Valahogy úgy, igen. Alapgondolat, hogy a felnőttek közül se szereti mindenki, így könnyebb utólag beletenni – bólogat, hogy lényegében igen, mindenre gondolt. Ő már csak ilyen, mindig a legjobbat szeretné és tesz is érte, amennyire csak tud. Lehet túl sok, lehet ő a hülye, lehet ez a jó. Kinek mi. - Na, szuper. Kismillió krumplis és piros receptet tudok, nem lesz gond – nem kezdi el sorolni, csak letelepszik ő is, hogy az eddigi rész-kóstolások után, ő is egyen valamit. Mások azzal is jól laknak, neki csak az étvágya nőtt. - Csak nyugodtan, szolgáljátok ki magatokat – mert nem kéne mindet egyedül bevernie, annak sem lenne jó vége. - Milyen az a bodzabor? - mozgatja meg a fantáziáját, mert sose ivott ilyet. Hát majd most kiderül. Párat tunkol a kenyérrel, megfújva kapja be a falatot, majd azon rágódva hallgatja az élményeket. Aprót nevet fel, mert ő is rárabolna, ha itt lenne mellette, ez nem vitás. Nem is érti, mi volt akkor a koncepció, hogy erre nem gondoltak. - Kapnak, úgy tudom. Jó, nem csípős gulyást, de valamit igen – gyanítja, hogy annak nagy része lehet cukor lesz és más édesség, szóval lefáradás helyett pörgés lesz ebből. - Nem is értem, nekünk felnőtteknek miért nincs szarvasagolás vagy menő körhinta. Hallatlan – rázza meg a fejét, mintha már készülne a panaszlevéllel. Falatozik párat, majd nyúl ki Dimi felé, aki diszkréten kíván megfulladni, ennek megelőzésére veregeti finoman hátba. - Akartam mondani, hogy becsapós és néha először nem bánt annyira. Szóval… csak óvatosan – engedi le a kezét, majd dől vissza. Nem is rossz, mármint a gulyás. Egy csipet sót szór bele, neki ennyi hiányzik belőle, majd pillant Ármin felé. Hasonlóképp csillanhat fel a szeme, mint a gyerekeknek, miközben bólogat. - Naná! Fagyizzunk – egyezik bele hamar, majd megvonja a vállát. - Egy óra múlva eredményt hirdetnek, gondolom addig, meg ameddig el nem fogy. Nincs időponthoz kötve, szóval szabaddá tudom tenni magam értetek.
|
|
|
|