A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809597#post809597][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.26. 10:46[/b][/url]

Amióta Sándor feltette neki az évnyitón a kérdést, miszerint kviddicsezett-e, ő pedig csak annyit tudott mondani, hogy nem, azóta nem hagyja nyugodni egy gondolat. Nem, de kosaraztam. Annyira rég volt már, hogy szinte alig emlékszik rá, mégis, ahogy a kis tavacska felé fut, szinte érzi: minden apró izma emlékszik még az edzések intenzitására, adrenalintartalékai pedig pattanásig feszülve várják, hogy végre ismét felszabaduljanak. Ismét hallja a tömeget, ahogy szurkolnak, hogy az egyik pillanatban dobhártyaszaggató üres némaság megtelik a nézők önfeledt, önkívületi üvöltésével. Szíve a labda pattogásának ütemére dobogott, a fókuszt elvitték a csapattársak, a kifinomult mozdulatok. Látja maga előtt a palánkot, az akadályokat, a védőket, de tovább pattintja, kicselezi és elemelkedik a földtől, hogy dobjon és...
Egy farönk. Jobb lábfeje beleakad, ő azonban időben kapcsol így nem esik el, de pulzusa jelentősen megemelkedik. A futás azért van, hogy kikapcsoljon, jó lenne, ha valóban azt tenné. Hátrasimít pár szőke tincset és derekára téve kezét igyekszik pár mély levegőt venni, utána indul csak újra neki. Az erdei ösvényről kiérve megpillantja a tavat és gyorsít tempóján. Elég volt az utazó sebességből, ideje izzadni. Tekintete az égboltra réved egy pillanatra, ahol a horizonton épp alábukik a nap, ezzel rózsaszínre festve az egész eddig kéken pompázó mindenséget feje felett. Szereti ezt a napszakot. A szél is mintha feltámadna, tovább erősítve az érzetet, hogy ez a nap is elszállt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809603#post809603][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.26. 11:47[/b][/url]

Nem igazán tűnik fel neki, hogy követik - talán azért sem, mert zenelejátszót ugyan nem hozott, de gondolatai kellően dominánsak ahhoz, hogy a külvilágot gond nélkül kizárja. Fejében így is ezer és egy dallam cseng, kezdve a kellemestől a legborzasztóbb ricsajig, hisz az emlékek és vágyak sorra rugdossák arrébb egymást elméjében. Futni akar, minél gyorsabban, mert arra vágyik, hogy csak a szél süvítése töltse ki bensőjét. Olyan sokáig állt ellen a kísértésnek és most szinte legyűrhetetlen vágyat érez arra, hogy labdát vegyen kezébe és dobáljon egy keveset. A három pontosok mestere volt, szinte megállíthatatlan, egy csomó trükköt pedig kedvenc, nem hivatalos NBA csapatától halászott össze, a Harlemtől. Amikor találkozott velük élőben, mintha egy világ omlott volna össze benne: a felismerés, hogy örökre rajongó marad, hogy most már tényleg lecsúszott erről az egészről...
Megüti fülét egy másik futó zaja, de nem törődik vele, akárki lehet a faluból, de akár a tanodából is. Csak akkor áll meg, mikor a nevét hallja maga mögül, ekkor is szinte lassított felvételben. Futólépése sétává szelídül és megfordul, hogy szembetalálja magát felügyelőjével.
- Nem is tudtam, hogy kémkedsz utánam - noha elsőre komolynak tűnik arca, két lihegés között egy nevetésféle szakad fel belőle, melyhez idomul szája íve is. Nem is realizálta, hogy alig kap levegőt, csak most, mikor megállt és elindult Sándor irányába. Furán érezné magát, ha csak egyszerűnek Sanyinak nevezné, de a teljes neve túlzottan hivatalos: mégsem a Minisztériumban vannak. Közelebb érve csípőre teszi kezét és ismét csak felfelé pislog a hegyomlás méretű emberre. - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én baromira elfáradtam - mosolygós hangon beszél, tudjátok, mint amikor nem nevet, de hallod belőle a vidámságot. Ahhoz képest, milyen szigorúnak és keménynek tűnt a mi Sankónk, Jules egészen megkedvelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809620#post809620][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.26. 13:45[/b][/url]

Riposztokban ő az ász, ez nem is lehet kérdés. Aki az igazgató-helyettesen edződik, túl sok meglepetés nem érheti és ösztönösen csapja le az összes labdát, amit a magasban talál. Még akkor is, ha a másik jóval több centiméterrel bír, mint szerény személye.
- Ejnye - csettint egyet nyelvével, ahogy pimasz módon folytatja. - Pedig már kezdtem magam badass-nek érezni. De minimum egy rajongóra számítottam - lemondóan csóválja meg fejét, de azért annyira nem viseli meg a tény, hogy nem egy őrült stalkolja. Ami azt illeti, valószínűleg fejvesztve menekülne, ha mindez kiderülne, de nem csak Sándorról, bárkiről. Ilyenkor mindig megnyugtatja magát, hogy a legizgalmasabb dolog az életében egy jó NBA meccs, vagy egy minisztériumi ellenőrzés. Ettől, ha jobban nem is, de nyomorultabbul biztos érzi magát. Na jó, nem, ha ezt kimondta volna hangosan, már nevetne.
Ahogy találkozik tekintetük, nevetve csóválja meg fejét és süti le szemét, bár hogy mire fel ez a túlontúl nőies reakció, mikor épp lómódra izzad...? Fene se tudja, de őszintén: töltöttek már együtt három hosszú napot a könyvelése felett, megjárták már az évnyitót közösen és még élnek, lassan nincs miért szégyenkezniük. Tekintetével követi Sándort, aki nekilát nyújtani, Jules-nak viszont esze ágában sincs ilyen hasznos dolgokkal tölteni idejét, ő ugyanis a kastélyig úgyis kocogni fog. Ennek örömére ledobja magát a padra, két kezét a támlára támasztja és fejét is hátrahajtja. Teljesen ki van nyúlva, sportemberhez totálisan méltatlan módon, de mit tehetne? Csináljunk úgy, mint aki minden nap lefutja a maratont? Ugyan kérem, emellett a kis kiruccanás mellett még volt alkalma végigdolgozni az egész napot.
A kérdésre érdeklődve emelkedik meg először feje, majd utána szemöldöke. Wáoh. That's some deep shit man. Egy pár pillanatig gondolkozik, majd megvonja a vállát. - Ritkán ellenőriznek olyan alaposan, mint ahogy te tetted. Nem kételkedem abban, hogy a megbízásod egyéb területein is hasonló minőségben dolgoznál - még csak hazudnia sem kell ezen kedves szavak kimondásához. Mert valóban, kapott már igen csúnya felügyelőket is - nem csak külsőre -, akik csak azért jöttek, hogy bele tudjanak kötni mindenbe, amibe lehetséges. Mégsem sikerült nekik, ellenben Sanyi mindenféle gonoszságtól mentesen volt rendkívül alapos. Ezt szereti.
- Gondolom nem véletlenül kérdezed. Akarsz róla beszélni? - érdeklődve billenti oldalra fejét, miközben kissé összecsomagolja magát és megütögeti a padot, hogy üljön le a férfi. Ráérnek. Még nincs túl hűvös ahhoz, hogy izzadtan töltsék idejüket a szabad ég alatt, aztán egy jó lelkizés sose rossz, ugyebár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809625#post809625][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.26. 14:22[/b][/url]

Erre a mondatra elkerekednek szemei és érdeklődőn csúszik fel ismételten szemöldöke. Ez az eseménysor valahogy általános Sándor jelenlétében, így már fel sem tűnik a nőnek. Erre viszont nehezen lehet mit mondani. Tényleg hosszú és még le is kell kocognia. - Te pedig ezután a megjegyzés után felelősnek érzed magad azért, hogy én minden tagomban reszketek és bizonyára visszakísérsz majd - mondandója nem hagy kétséget maga után, elvégre ha ilyen jól szórakoznak, ne ússza meg a bébicsőszködést sem. Ajkai mosolyba görbülnek, hiszen ezzel tulajdonképpen el is döntetett, hogy nem egyedül fog futkosni ismételten - ami figyelembe véve, hogy nemrégiben egy tanulójukat megtámadták az erdőben... Talán nem is olyan nagy baj.
Teljesen magától értetődő, hogy őszintén válaszol, elvégre Sándor is ezt tette, amikor ellenőrizte. Megmondta, hogy nincs hiba, mert Jules tökéletes - nem pontosan ezekkel a szavakkal, de tudni kell olvasni a sorok között. Olyannyira jól sikerült, hogy még Várffy is megjegyezte, bizonyosan hozzájárultak eredményéhez dicséretre méltó bájai. Noha ezt a nézetet nem osztotta és egy bizonyos értelemben ki is kéri magának, valahol azért hízelgő lenne, ha tetszene a férfinak. Elég jó bőr.
- Hmm - most a szőke ideje jött el a hümmögésre. Sándoréhoz hasonlóan felveszi ugyanazt a pozíciót, térdeire könyököl, csak míg egyiket szinte belógatja terpeszbe tett lábai közé, addig a másikon megtámasztja fejét és úgy pislog a férfira. - Mit is írtál egészen pontosan abba a jelentésbe? - gondolhatná az ember, hogy épp hecceli vagy flörtöl vele, de a szinte vonallá szűkült szemek és a komor arckifejezés tökéletesen tükrözik komolyságát. - Csak azért kérdezem, mert a Minisztérium mindenképp alánk akar tenni. Egy pozitív jelentés ezt nem teszi lehetővé, de sejtéseim szerint hazudni nem akarnál... Nem jöhettél ki jól ebből a dologból - és hát végső soron igaza van. Persze mindenki csak abban a statisztikában vagy jelentésben hisz, amit maga hamisít meg, de a férfi ehhez túlontúl normális és becsületes. Az meg köztudott, hogy ilyen attitűddel nem lehet sokáig megmaradni magas berkekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=809634#post809634][b]Julianne M. Ainsley - 2020.05.26. 16:07[/b][/url]

Elégedetten bólint egyet, elvégre, ami jár, az jár. No meg egy ilyen szép szál legénnyel az oldalán igazán nem panaszkodhat, nem volna az a merész élőlény, mely beléjük merne kötni. Ha tincsei nem tapadnának izzadtan tarkójára és nem futó felszerelésben nyomná, bizonyára hátravetette volna haját egy elegáns mozdulattal. Persze ezt is csak a móka kedvéért. Mire viszont felszabadulhatnának és szórakozhatnának egy jót, hirtelen komolyra fordul a beszélgetés. Kemény dolog a felnőtt lét, főleg a Minisztérium berkeiben. Ott csak azok maradnak meg, akik nem félnek bemocskolni a kezüket. Nem is igazán robotok ők, sokkal inkább emberi alakba bújt csúszómászók és higgyetek nekem, jobb nem közéjük tartozni.
- Nem hittem volna, hogy ennyire a bögyükben vagyunk - akaratlanul is fel kell nevetnie hitetlenül. Tény és való, hogy volt néhány botrány az iskola körül, például mikor halálfalók voltak az egyik ház élén, aztán mikor vámpír volt a magazin vezetője, de az sem életbiztosítás, hogy a levitások minden évben természeti katasztrófát szenvednek. Ezt összefoglalva már érthető, miért vágynak annyira egy szaftos botrányra, majd egy laza mozdulatú bezáratásra. - Szerintem döntened kell. Vagy írsz egy szaftos, hamis tényekkel teli jelentést, amiért megveregetik a vállad, de cserébe szembeköpöd a tükörképed, vagy... dobbantasz. Nem hiszem, hogy kizárólag a vallatáshoz és a könyvelések ellenőrzéséhez értenél, nem kell a Minisztériumban megöregedni - nem mintha Jules-nak ne lett volna esélye arra, hogy a pénzügyi osztályra, ott is az adóellenőrökhöz csatlakozzon. Sztár lett volna, annyi szent, mert az ő figyelmét jobbára semmi sem kerüli el. Egyszerűen nem lett volna gyomra szándékosan bemocskolni másokat. Kellemetlen.
- Ahelyett, hogy egy az egyben a családi vállalkozás átvételén ügyködnék, inkább jelentkeztem ide, hogy némi távolság legyen köztem és a szüleim között. Vannak dolgok, amiket már feladtam miattuk, de az autoritásom nem tartozik ezek közé - félreértés ne essék, imádja őket, nincs jobb édesanya a földön, mint az övé és nincs remekebb apa, mint amit magáénak tudhat. De bizony már nem tizenéves, nem vágyik arra, hogy ők mondják meg, mit csináljon. Nem akar az a lány lenni, aki megörököl mindent és lenézik ezért: minden az ölébe hullott, gratulálunk, nagy teljesítmény! Nem, inkább kínkeservvel végigjárja az utat, hogy ne lehessen megkérdőjelezni hozzáértését. Ilyen ember, nincs mit tenni. - És mondd csak, hogy lettél te.... felügyelő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=810898#post810898][b]Julianne M. Ainsley - 2020.06.08. 12:53[/b][/url]

Erre a kijelentésre elmosolyodik, azonban a görbe nem egy vidám, vagy kedves fajta, de nem is szánakozó. Inkább csak szomorkás, hiszen egy embert azért kicsinálni, mert nem hajlandó bemocskolni a kezét, pláne akkor, ha ez az ember egy amúgy remek auror... A legrosszabb döntés, ami meghozható. Ez az apró gesztus inkább szól a Minisztérium hozzáállásának, mint a férfi attitűdjének vagy személyének, bár ez nyilván nincs arcára írva. Csak mondandója végén emeli tekintetét Sándorra, így még van lehetősége elkapni, ahogy ajkát nézi. Különös érzés keríti hatalmába, de nem foglalkozik vele, mondván nem jelent semmit. De vajon valóban így van, vagy csak azt szeretné, ha így lenne? Egyáltalán minek örülne jobban? E gondolatból a kérdés rázza fel.
- Könyvelőirodát üzemeltetünk, amely bér- és TB ügyintézéssel is foglalkozik. Nem vagyunk igazán nagy vállalkozás, kevés alkalmazottunk, de sokszor annyi cégünk van, talán már hallottál is az Ainsley&Co.-ról - megvonja vállát, elvégre akár szépíti, akár nem, Magyarország egyik piacvezető pénzügyi tevékenységet folytató családi cége ez. Sok apró hal úszkál, főleg manapság, de egyik nevet sem tudná az ember kiemelni, az övék mégis ismerősen cseng. Persze azok számára elsősorban, akik ilyen körökben forognak, a gyári munkások valószínűleg akkor sem tudnák beazonosítani, ha kivégzéssel fenyegetnék őket.
- Oh, és milyen tárgyban jártas a tanár úr? - incselkedve húzódik feljebb szája szeglete, miközben enyhén oldalra fordul, íriszeiben pedig pimaszság csillan. Egyértelmű, hogy a mai este legnagyobb hibája, hogy felfedte valódi hivatását, ugyanis innentől Jules ezzel fogja szívni a vérét. Muszáj kimozdítania a komfortzónájából. - Nem szeretnél oktatni? Biztos lesz még lehetőség pályázni a Bagolykőbe, elvégre minden tanév elején hirdetnek állást - ő már csak tudja, neki kell megoldania, hogy mindenkinek megfelelő bérezés jusson végzettsége és tantárgyainak, azon belül az oktatott évfolyamok számának arányában. Az iskola, bár nyilván nem ettől lesz milliomos az ember, idén már korántsem fizet olyan rosszul, ezért lehetséges, hogy olyanok vezetik a kviddicset, mint Volkov vagy épp régi diákok is tanárként térnek vissza, lásd Várnai.
Azonban az immáron fesztelen légkörben hirtelen megáll a levegő, ahogy a férfi felé fordulva megkérdezi azt. Önkéntelenül nedvesíti meg ajkait, miközben azon töpreng, mi lenne a helyes válasz? Egyáltalán milyen jellegű vacsora ez? Elfogadhatja? - Szívesen vacsorázom veled, de van egy feltételem - úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagy minden apró kis vészjelzőt, kizárólag arra koncentrál, mihez van jelen időben kedve. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy Sándorhoz van. - Utána csinálunk valami őrültséget. Feltett szándékom kimozdítani téged a komfortzónádból, szórakozni fogunk - hamiskás mosollyal tartja a szemkontaktust, miközben pulzusa lassan, fokozatosan emelkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=811811#post811811][b]Julianne M. Ainsley - 2020.06.18. 10:36[/b][/url]

A dicséretre megvonja a vállát, mert nem tudja, mi mást tehetne. A Morphe-val való üzleti kapcsolatuk a legjövedelmezőbb, ahogyan a magyarországi Modern Boszorkány is igen kiemelt ügyfélnek számít náluk. Ha kérdezik, általában őket sorolják fel, de alkalomadtán olyan írókkal is összeköttetésbe keverednek, mint Thomas Everett, illetve felkérték őket, hogy Bogolyfalva költségvetésében működjenek közre és a Minisztérium hatáskörén kívül ellenőrizzenek mindent. Újabban a Paint Brush Tattoo is érdeklődik szolgáltatásaik iránt, őket pedig már régóta be akarják fűzni, szóval nem, nem panaszkodhatnak. - Az idei évet nagyobb dobásnak tervezzük - sokat sejtetően mosolyodik el, de nem néz Sándorra, csak a távolba réved. Természetesen nem fogja elárulni nagyra törő terveiket, hadd okozzanak meglepetést.
- Óóó, érdekfeszítő Szigethy Úr, és melyiket szereti jobban? - felvonva fél szemöldökét azonnal belemegy a játékba, s hasonlóképp hivatalos hangnemet üt meg, mint a férfi. Hiába, ha incselkedésről van szó, Jules-nak nem kell a szomszédba mennie huncutságért. - Jelenleg a rúnatan foglalt, de a számmisztika évek óta szabadon rabolható - megelőzvén a hatalmas utánaérdeklődést, vagy épp ellenkezőleg, annak elsumákolását, már válaszol is a felmerülő kérdésre. Ejnye Sanyi, csak nem hitted, hogy ilyen könnyen szabadulsz majd?
Eközben megérkezik az a kérdés is, amire a nő "nem számít". Hazudna, ha azt mondaná, hogy teljesen váratlanul éri, azonban az is tény, hogy nem gondolta volna, a férfi tényleg elhívja valahová. Akárhová. Éppen ezért látható is rajta némi tétovázás, mely inkább meglepettségének, mintsem ellenkezésének tudható be. - Őrültséget bizony. Majd, ahogy a helyzet adja - lazán vonja meg vállát, hisz mindig is a spontaneitás híve volt. Nem fogja előre megtervezni a szabályszegést, az nem túl... Hát szóval az nem ugyanaz. Jelenleg úgysincs még ötlete, s ha lenne is, nem rémítené halálra vele Sándort, aki talán meg se várná a randevút, hanem már most nyolc irányba szaladna.
- Rendben - hamiskás mosollyal arcán tápászkodik fel és kicsit megropogtatja csontjait. - Aki utoljára ér a kastélyba, lenyom húsz fekvőt. Hajrá - meg sem várva a reakciót nekiiramodik, s csak egy pillanatra néz még hátra, hogy meggyőződjön róla, a férfi sem maradt le teljesen. Hisz nem kérdés, kié lesz ez a megtisztelő feladat.