28. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] Le | Téma száljai | Témaleírás
Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 3. 06:52 | Link

Az új Polgármester


Kinevezése gyors volt. Hamar be kellett tölteni az Erik után maradt űrt a település élén. Érthető. A vezetés stabilitása fontos. Számomra viszont az fontosabb, hogy ezek után még szükség van-e a munkámra. Az iskolában már elfoglaltam a helyem, de ha kell itt is tudok vállalni másodállást. Minden a mai elbeszélgetésemen múlik az új Polgármesterrel. Egyszerű fekete kosztümömben, szolid sminkkel és hosszú vörös hajamat leengedve sétálok irodája elé, hogy azután bekopoghassak ajtaján. Szemeim fáradtak, arcom fehér és vértelen. Nincs se éjjelem se nappalom azóta a karácsony közeli délután óta. Gyász és bűntudat keveréke örvénylik bennem. Rengeteget sírtam már. Ha a könnyeimmel eltörölhetném azt a véres napot, akkor ő még mindig élne. De nekem még most is rettegnem kellene tőle. Ennek talán így kellett lennie...Felfognom is nehéz még mindazt, ami történt. Egy dolgot pedig azóta sem sikerült megértenem. Miért tette? Talán sosem fogom megtudni...Talán mindig is erre készült? Talán akkor jutott eszébe úgy cselekedni, mint nekem aképpen, ahogy én tettem amit tettem...Bár tudnám...Gondolataimat igyekszem visszaterelni hétköznapi medrükbe. Itt állok az ajtó előtt, bebocsátásra várva. De megbocsátást vajon kapok-e valaha? Érdemlek-e egyáltalán? Ezt csak az Idő döntheti el és a Sors. Most arra kell törekednem, hogy tovább tudjam élni az életem. Nélküle. Az örökös félelem és rettegés nélkül. Rab voltam és immár szabad lettem. Nagy árat fizettem és lehet sohasem fogom tudni megélni ezt a szabadságot, amiért annyit szenvedtem. Könnyek szöknek a szemembe, de gyorsan letörlöm őket. Nem kell még több nyilvánvaló jel, hiszen így is látszik rajtam, hogy bánat gyötri lelkemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
Polgármester, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 5. 12:26 | Link

Éjféli Veréna

Polgármesterként első dolga volt újragondolni a Bogolyfalvi Tanács létezését. Ez alapvetően egy olyan kör kell hogy legyen, amely a falu érdekét szolgálja, mivel azonban a tagok többsége már a környéken sem tartózkodik, így egyszerűen nem kellett mást tennie, mint eltávolítani mindenkit ezen társaságból. Sokan talán drasztikusnak neveznék a módszereit, azonban gyökerestől kívánja elpusztítani a nem odaillő elemeket. Az ő kis játszóterén kizárólag olyan emberek tevékenykedhetnek, akiket ő arra alkalmasnak tart, aki pedig kiesik e pikszisből, annak le is út, fel is út.
Így hát nem meglepő, hogy titkárnőjének sorsáról is határoznia kell. Elődje, a nagyra becsült Wittner Erik, egyáltalán nem válogatta meg azokat, akikkel együtt dolgozik, ebből kifolyólag az elégedetlenség hangjai töltötték meg a tanácstermet. Azt a tanácstermet, melyben sem tagok, sem értelmes emberek nem akadtak. Számára ez elfogadhatatlan. Ennek tükrében nézett Merkov Szkilla - vagy nevezzük inkább Éjféli Verénának? - körmére, s amit talált, sok mindent volt, csak épp biztató nem. Az auror egy igen pletykás népség, ha pedig a polgármester kér ki erkölcsi bizonyítványt, ott végképp nem hazudhatnak. Így derült fény arra, hogy a nő egészen egyszerűen szíven szúrta férjét, aki még csak rá sem támadt, tehát önvédelemnek sem nevezhető cselekedete. Noha Konrád alapvetően sem az erőszakot, sem a cél által szentesített eszközöket nem veti meg, gondolnia kell renoméjára: nem tarthat maga mellett olyan embert, aki gyilkosságot követett el. Zlatan mindent elmondott, mondhatni csiripelt, akár egy dalos madár, így pedig Konrádnak volt lehetősége szépen összeszedni mindazokat, az egyébként teljesen jogos érveket, amiket Veréna ellen fel lehet sorakoztatni. A megbeszélt időpont előtt már íróasztala mögött ül, s a rajta hagyott aktákat és anyagokat olvasgatja. Érkezett néhány füles ugyanis, kik lehetnének alkalmasak egy esetleg tanácstagi posztra, ő viszont nem fog megbízni akármilyen jöttment embert. Neki szakemberek kellenek, akik a maguk területén képesek megfelelő ötletekkel és tervekkel előállni, ezeket pedig zokszó nélkül kivitelezik is, ha arra kerül a sor.
- Fáradjon be - hangja nyugodtan cseng, nem kiabál, épp csak annyira hangos, hogy odakint is kristály tisztán érthetőek legyenek szavai. Nem kel fel székéből, helyette azonban becsukja az előtte heverő dossziét, hogy végül felkönyökölve összekulcsolt kezein támassza meg állát. Nem örül ennek a beszélgetésnek, de nem is hatja meg különösebben, inkább csak untatja a tény, hogy ilyesmire kell pazarolnia egyébként drága idejét. Ebből persze kifelé vajmi kevés látszik, sem arca, sem tekintete nem árulkodik arról, mennyire semmitmondó számára ez a találkozó. Ha Veréna beljebb lép, felkel székéből, hogy asztala mellett ellépve kézfogásnyira csökkentse a távolságot. - Kérem, foglaljon helyet - mosolya kedves, hangja pedig lágy, az unásig játszott szerep nem megerőltető számára. Empátiát mutatni valaki iránt, aki még csak a sakktábládon sincs, nem könnyű feladat, ellenben szükségszerű. Hogy is ne volna az? Még a végén szörnyetegnek tartanák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 6. 06:54 | Link

Polgármester úr


A várt engedélyt megkapom. Így belépek az ajtón, majd a férfi felkel ültéből és kezet ráz velem. Valódi nevemen mutatkozom be neki. Furcsán idegen még mindig kiejtenem, de hiszem, hogy eljön az a nap, amikor örömmel és nyugalommal pereg majd ki ajkamon. Közben a férfi hellyel kínál és mindketten leülünk. - Nem rabolnám feleslegesen az idejét Daróczy úr, így ha meg nem sértem azonnal a tárgyra térnék - tartok egy pár pillanatnyi szünetet, majd folytatom - Tehát azt szeretném kérdezni, hogy: Igényt tart-e a munkámra a továbbiakban, mint személyi asszisztens? - várakozón emelem kék szemeimet a velem szemben ülőre. Sejtésem sincsen mit felel majd. A megérzéseim nem épp biztatóak, de talán annak is úgy kell lennie, ha nem alkalmaz tovább, hiszen az iskolai munkám is elég ahhoz, hogy fenntartsam igen alacsony igényű életemet. Ráadásul ott nem elvárás az elegáns öltözék így nem kell újabb és újabb ruhákkal terhelnem a szekrényemet. Az már egészen más kérdés, hogy a hivatali munkám jobb rálátást engedett a velem kapcsolatos kutatások menetére. De erre a körülmények fényében szükségem már valójában nincsen. Károly már nem üldöz. Már nem kell rettegnem a haragjától. Félnem attól, hogy mit tesz velem, ha rám talál. Isten látja lelkemet a halálát sosem kívántam, de nem hagyott más kiutat. Tudom, meg fogok még fizetni a tettemért, de hiszem, hogy ha feltárom az emlékeimet és mindent megmutatok ami odáig vezetett, akkor értelmet nyer a cselekedetem. Mindaddig pedig, míg erre sor kerül, próbálom élni az életem. Újjáépíteni legalábbis a romokra valami olyat, ami hasonló hozzá. Figyelmemet tehát most fókuszálom és várom az új Polgármester ítéletét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó Abigél
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos


író, újságíró
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 6. 23:43 | Link

Daróczy Konrád


Kedd, reggel 10


Már jó ideje átköltöztem ide, mármint ami a papírmunkát illeti, de... nos voltaképp csak megvásároltam a házat és előadtam, hogy leköltözök. Aztán rájöttem, hogy a ház sehogy sem áll és sürgős felújításokra szorul, így a 2019 háromnegyede azzal telt, hogy renováltattam. Most pedig azt kellene elintézzem, hogy hivatalosan is itt lakhassak, tehát szükségem van a lakcímkártyám egy új példányára, de nem mellesleg a személyim is lejárt, úgy hogy kettő az egyben felkiáltással kénytelen-kelletlen, de el kellett jönnöm ide, a Mágikus Okmányok Részlegére, hogy gyorsan túlessek a procedúrán.
Aha, eljöttem. Fogalmam sincs, mi merre lehet, sosem jártam itt. A budapesti minisztériumban hamarabb megtalálom a sufnikat, mint itt egy feltehetőleg jellegtelen és unott arcokkal telezsúfolt okmányirodát. Földrengető sóhaj szakad fel a tüdőmből.
Őszintén? Évek óta egyre fogy és fogy a türelmem, az emberkompatibilitásom, a problémamegoldókészségem konvergál a nullához, és az emberi kapcsolataim majdnem nemlétezőre zsugorodtak. A szüleimmel tartom a kapcsolatot, és nagyjából ennyi. Lassan beszélni is el fogok felejteni, ha így haladok. A hangom már most is sokszor sokkal rekedtebb, mint régen, mert effektíve van, hogy napokon keresztül meg sem szólalok. Kivel beszélgessek? A négy fallal? Ha válaszolnának, az jelentene nagyobb bajt.
A portás rendkívül kedves bácsika, segített eltájékozódni, csak azzal nem számolt, hogy így sem fogom kiismerni magam. Jelenleg már tizedik perce bolyongok a második emeleten és nem tudom eldönteni, hova is kell bemennem. Ha két percen belül nem jutok dűlőre, hagyom az egészet a fenébe és majd máskor visszajövök, ha sikerül valakivel összeismerkednem, de nekem ehhez az idegöléshez egyáltalán nincs most kedvem, ahogy az ideges toporgásomat sem akarom tovább hallgatni. Mindjárt elkezdem rágni a körmöm!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 81
Írta: 2020. január 7. 18:08 | Link

R A D E T Z K Y
#BADboi // IDon'tNeedNahReason \\ váltás után


Túl van tolva ez az új év, új én dolog, ebben egészen biztos vagyok. Abban mondjuk még inkább, ha szarban vagy, egy évszám váltás nem fogja kijavítani azt a gombócot, amit felhordtál magad elé, és mint valami macska játszani tudsz vele, de megkeresni benne, ami kell is, azt nem. Nekem nincs kedvem ezen agyalni, igazából én túl sokszor akartam már ezen túlesni, és valami sosem stimmelt. Azt hiszem ideje leszek hagyni, hogy vigyen a sodrás. Vagy ilyesmi. Talán ennek a feszültsége tombolt bennem akkor is, mikor leléptem kicsit előbb Hattie engedelmével, majd összefutottam a pubos lányokkal és ők is forrtak, amin már többeket hallottam az itteni ismerőseim közül. Gyakorlatilag egy jó 50%-ot tuti. Ami már nem magyarázza meg nekem, mi is történt. Azaz de. BUNDA.
Bedobtunk pár italt, aztán ott találtam magam a cukrászda raktárában ismét, majd kint az utcán. A hajamba túrva ingattam a fejem, ahogy a kamrából kikapott nem teli papírdobozt szorongatva a hónom alatt megindultam a téren és nagyon egyetértettem a forrongó két hölggyel, akik azt mondták, még van reményük a fiatalságban, miután azt kiabáltam igazságot a falunak! Jogokat az ittlakóknak!
Nem tudom nekik pontosan mihez kéne, de az erőt azt éreztem, a hideget még nem, szar lesz holnap. Az egyik kint maradt művházas hirdetésre a nálam lévő alkoholos filccel ráírtam hogy "ELSZÁMOLTATÁS", majd fogtam magam és a hivatalig hajtottam,a  szökőkutat nem felejtve megbámulni.
- Hol van a gyerekes muksó? - visítottam bele a csendbe, aztán belenyúltam a kerek izéért és megreptettem a már kinézett ablak irányába. Nem érte el, de semmi gond, trágyázva van a növényzet. Annak legalább jó. A falu meg mit kap? programok helyett jön majd a falunéző kisvasút? Eddig azt hittem legenda, hogy a  falu saját kviddicspályát akar, de a változások a sok új emberrel nem erre utalnak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radetzky Bercel
Mestertanonc Rellon (H), Művészetis tanonc, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 97
Írta: 2020. január 8. 11:09 | Link

Andris - Rosszalkodósban

Igazából nekem nem sok okom van itt lenni, én csak jöttem. Seprűn kóboroltam magányosan, és azt mondták, hogy jöjjek, hát jöttem. Mert rosszalkodni mindig jó, és legalább így nem unatkozom otthon. Vagy éppen azon morfondírozok, hogy mivel lephetem meg az én édes mindenségemet. Vékony kötélen táncol Edith, az a nagy helyzet, mert amikor ez az egész eljegyzési kiderült, úgy terveztem, hogy eltántorítom magamtól a nőt, legyen bármilyen is. Mit nőt, kislányt! Aztán most meg nézzenek oda, eljutottunk oda, hogy szívesen töltök vele időt, képes elrángatni ilyen barom bálokra, meg fogadalmat íratni velem. Hát mi van itt?
Szóval összekavarodtam a néppel, és jöttem velük, viszont, ha apám ezt megtudja, nagyon ki fog nyírni. Ebben is biztos vagyok. Mert úgyis meg fogja tudni, mert az apám. Olyan, mint Orwell 1984 című művében a nagy testvér. Egyszerűen mindent lát. Mindent. Komolyan, szerintem azt is meg tudná mondani, hogy szerda és csütörtök összehasonlításában hányszor vettem levegőt. Talán nem kellett volna eljönnöm? Talán, de most már itt vagyok, jól beazonosíthatóan, lebegek a kis Nimbus2000-resen. Hogy lehetne jobb seprűm? Minden bizonnyal igen, de ez a bátyámé volt, szóval teljesen természetes, hogy ezt használom. Gyakorlatilag egy önbeteljesítő jóslat vagyok.
- Túl nagy lendülettel kezded, és a végére ezért csapódik le korán. Megmutatom.
Kapok ki egy tojást, és jól megcélozva az ablakot, ami a fiú által kinézett mellett van, az előbbi mondandóm gyakorlati szemléltetése végett indítom el a kis tojást, hogy pár pillanattal később valóban be is csapódjon. Ha válogatott nem is lehetek, de legalább valamire használni tudom a tehetségemet. Tojással megdobálni egy minisztériumi épületet. Hm. Meséltem már, hogy apukám a minisztérium egyik vezető tisztségét betöltő embere, akiről azt suttogják, hogy még a következő miniszter is lehet? Nos tudom, a saját sírom ásom, és még nevetek is hozzá. Istenem, már érzem is a tekintetét. Lehet, hogy ma itt van? Hát akkor már úgyis olyan mindegy. Így hát persze még egy tojás repül az épület felé.
- Amúgy, ki is lett a polgármester?
Mert azt tudom, hogy már nem Wittner, de, hogy ki az új. Hát én azt nem tudom. Mert Wittnerre szavaztam. Bár azt hiszem, nem rá kellett volna, vagy mi. Nem tudom, apám valamit magyarázott, én meg néztem ki a fejemből. Kedvelem Wittnert, szerintem menő, hogy elvette az évfolyamtársam, de ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balić András Dorián
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 81
Írta: 2020. január 8. 12:04 | Link

R A D E T Z K Y
#BADboi // IDon'tNeedNahReason \\ váltás után


- He? - ennyire figyelek fel a harmadik dobásom körül, ami legalább épületet ért. Ha az irány jó, valahogy a célzás nem. Lehet nem kellett volna az a macifröccs? Aligha, de ha igazam is van, ez nem tartozik ide. Őszintén szólva csak felidegesít a világban a korrupció. Már várjuk a nokiás dobozokat és reméljük az oktatásra is jó embert talál reformálni! De még milyet! Istenem, de jó, hogy hamarosan végzek!
- Te ilyen tojásdobó-világbajnok szerzet vagy? Bocs má', nem ez a munkám - emeltem meg a kezem a vállam is felhúzva, hogy aztán nézzem, mit is művel. Leginkább azt hiszem bemutatja, hogy kéne rendesen tenni, ha már akarok. Fel is röhögök a második dobásnál, majd átkarolva a vállát, mint valami régi cimbinek, folytatom.
- Hát hallod, faszom sem tudja. De az biztos, hogy nem rá szavaztam, meg a Gergő és a Zsolt se, Uli meg pláne. ÉS akitől csak hallottam. Hogy kerül valaki ide, ha senki nem akarta? - néztem rá teljesen értetlenül, hogy aztán elengedve megpróbáljam megcsillogtatni a tőle lesett taktikát és megsorozzam az irodát tojásokkal. Ha nyitva van az ablak, amilyen balfaszul nyomom, még be is fog repülni egy. Nagyobb meglepetés? Beköszönő ajándék!
- Amúgy nem tudom mi ez az ember, de megérdemli a sorsát - legyintettem is az épületre, ahogy a közös megosztással lassan elfogytak a tojásaim. Még a Művelődési ház hirdetéseiből letépett és feliratozott lapokat felnyomogattam a  tojásmaradékkal a falra, hátha ott marad, aztán ezzel a mozdulattal undorodva ráztam is le a kesztyűm, mert eddig nem basztam össze. Most már igen. De kurva hideg van, hogy levegyem. Fintorogva inkább arrébb is álltam, majd az emberre néztem.
- Örültem, remélem még összefutunk - azzal megveregettem - kicsit tojásosan - a vállát, majd azzal a lendülettel futásnak is indultam a kis porfészek felé, ahol kimosakodhatok ebből a dzsuvából és haza hoppanálhatok.


//thx, bro//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
Polgármester, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 14. 20:54 | Link

Szabó Abigél

Nem mindenki örült különösebben annak, hogy ő lett a polgármester, azonban semmiféle választási csalásról nem beszélhetünk. Az tény, hogy az eredmény is alátámasztja a verseny szorosságát, azonban Konrádnak nincs benne a keze. Konkrétan neki nincs. Az ő keze máshová ér el, picit messzebb a falu néhány jelentéktelen lakosánál. Egyébként is nevetséges, hogy a se szó, se beszéd leköszönő polgármester ismét pályázott, majd a szavazók ismét megválasztották volna. De persze mindez már csupán történelem, senki sem tudná megmondani, miért és hogyan alakult így a történet.
Épp a hivatalban, legújabb bázisán flangál, egyik osztályt járja a másik után. Villám tempóban cserélődnek a részlegvezetők, neki csak olyan ember kell, aki képes az ő ritmusában intézni az ügyeket. Emellett feltett szándéka az intézményen belül is nem kis átszervezést végrehajtani, lévén kialakítása vetekszik a Mágiaügyi Minisztériuméval, ami egy ekkora faluban barokkos túlzásnak mondható. Teljesen logikátlan az egész felosztás, az egyszerű ember számára fontos irodákat pedig az isten háta mögé dugták, hogy lehetőleg az egész épületet végig kelljen járniuk, mire végeznek azzal, amiért jöttek. És az hagyján, hogy alig lehet bejutni, kifelé sem sokkal könnyebb az ember dolga. Ezért is nem lepődik meg rajta, mikor egy barna hajú nőt már harmadjára lát elsuhanni a folyosón, ugyanazokkal a tehetetlen, tévelygő léptekkel és tekintettel, amit már oly jól ismer. Maradjunk annyiban, hogy mindkettejüket megkíméli a további kínlódástól: ő beleszédül, ahogy nézi, az ismeretlen pedig valószínűleg teljességgel elvesztette az irány és térérzékét. Szokás szerint zsebre vágja kezeit, lassú, nyugodt léptekkel közelíti meg a tanácstalanul ácsorgót, s csak hozzá közelebb érve ébred rá, miért is voltak oly ismerősek ezek a vonások. No lám, egyesek a polgármesteri székig másztak, mások meg...
- Ne haragudjon, segíthetek? Abigél, jól emlékszem? - kedves tekintet, kedves mosoly, kedves kéznyújtás. Ez az ember egy főnyeremény is lehetne, ha nem tudnánk pontosan jól, mi rejtőzik a külseje mögött. Nem felejti el egy futó pillantás erejéig felmérni a rég nem látott barát állapotát: lesoványodott, szemei alatt karikák éktelenkednek, nyoma sincs annak a tűznek és életnek, ami annak idején átjárta egész lényét. Mi több, meg meri kockáztatni, hogy a nő totálisan összezuhant, ez viszont neki épp kapóra jön. Olvasta az újságokban azt a véletlen balesetet, mely a vőlegényét érte, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Más nyomora nem az övé. - Bocsásson meg, Daróczy Konrád, még a sportprogramokkal kapcsolatos cikke írásakor találkoztunk - a cikk kapcsán, ami sohasem született meg. Határozottság, férfiasság, jó modor. Nem tolakszik közel, de nem is áll túl távol. Kék íriszei empatikusnak hatnak, ám ezt ne tévesszük össze a sajnálkozással! Sohasem tenné és értelmetlen is lenne. Ha azt közvetíti, mennyire nyomorult a másik, azzal nem ér el semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szabó Abigél
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos


író, újságíró
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2020. január 14. 21:24 | Link

Daróczy Konrád


Akarva-akaratlanul is láthatóan összerezzenek a hirtelen hozzám szóló hangtól. Ha nem merültem volna el éppen a gondolataimban, tisztán hallhattam volna a közeledő, majd mellettem megálló léptek zaját, de így csak a saját szétszórtságomnak köszönhetem a meglepettségem. Amióta egymagam maradtam, képtelen vagyok összeszedetten és koncentráltan viselkedni. Utoljára talán a könyvem írásakor voltam képes egyhuzamban odafigyelni, de azóta csak ímmel-ámmal sikerült. Nem hiába jöttem vissza Új Zélandról is.
- Igen, jó napot... - Viszonzásul én is megfogom az ő kezét, de sokkal inkább tétovázva semmint magabiztosan. Semmivé foszlott az egykori határozottság és kiállás belőlem, s noha nem vagyok hetvenéves, a viselkedésem és az apátiám, a depresszióm miatt inkább tűnök halottnak semmint a harmincas évei elején járó fiatal nőnek.
- Honnan... - Érkezésem sincs befejezni a kérdést, hogy honnan ismer, mert egyrészt nekem is bevillan, hol találkoztunk (azóta rájöttem, hogy még a minisztériumi csevegésünk előtt is volt szerencsénk egymáshoz, mikor Daróczy interjút adott az első munkahelyemnek, egy női magazinnak, de szerintem akkor, ott egyikünk sem ismerte fel a másikat, hiszen csak futó interjú volt), másrészt ő is elmondja ismét a nevét és emlékeztet a mikorra és a holra.
Nagyot nyelek. Nem sokkal azután, hogy megkapartam a korrupciós ügyet, elvesztettem a majdnem vőlegényemet. Istenigazából már tényleg csak a lánykérés és az esküvő hiányzott volna; együtt éltünk, egyszerre keltünk és feküdtünk, összefonódott akkorra teljesen az életünk, amit valakinek vagy valakiknek sikerült egy délután alatt porig rombolni. Nem hiába nem emlékszem szívesen vissza már magára az egész minisztériumi szaglászásomra sem, mert mai napig meg vagyok győződve, hogy Zsolt részben miattam hunyt el.
- Daróczy úr, ismét találkozunk. Gratulálok a polgármesteri címéhez. - Bágyadt mosolyt húzok az arcomra és szándékosan eresztem el a fülem mellett a sportprogramos megjegyzést. Mindketten tudjuk, hogy valami sokkal nagyobb és ocsmányabb kimenetele lett annak a kutakodásomnak, amitől mai napig nem tudok szabadulni. Látszik, hogy valójában inkább feszült vagyok, de elnézve ezt a keszekusza kirendeltséget, szerintem Konrád is érti, hogy nem az ő személye okozza a feszültséget, hanem húszmillió egyéb indok.
- Meghökkentően nagy a hivatal ahhoz képest, hogy a falu még a mezővárosi címig sem küszködte fel magát. - Az élc és az irónia halovány zamata mostanra a személyiségem részévé vált. Négy éve gyakorlom megállás nélkül mindkettőt. - Ne haragudjon, de nem tudja véletlenül, hol tudnék okmányokat újíttatni? Őszintén szólva hamarabb találnék meg egy tűt a szénakazalban, mint hogy itt ráakadjak a megfelelő irodára annak ellenére, hogy ez nem is a főváros. - A mosolyt azért tartom, elvégre, ha szeretném azt a segítséget, nem illene pofákat vágnom.Pedig Isten a tanúm rá, helyből megy a torz mimikázás.
Utoljára módosította:Szabó Abigél, 2020. január 14. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woody T. Fletcher
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 28
Írta: 2020. január 15. 09:31 | Link

F E L A G U N D

Ez a baj a mai gyerekekkel: azt csinálnak, amit akarnak és nincs, aki megmondaná nekik a tutit. Annak idején kiátkozták őket a hivatalból, mikor megpróbáltak bejutni, ma meg feljelentik őket, ha túl csúnyán néznek valakire. Az igazságszolgáltatás, csak úgy, mint sok más dolog manapság, kezd inkább egy viccre hasonlítani. Mennyi tekintélye lehet valakinek, aki egy cserfes szájú szőkét sem dobhat ki büntetlenül az épületből?
- Fiatal vagy te még ahhoz. Majd az Auror Akadémián találkozunk, ott annyit fogsz tanulni, hogy meg is unod - zsebre vágott kézzel, fásultan válaszol. Még szerencse, hogy elméleti tárgyat nem kell oktatnia, különben levetné magát a szakadékba. Elég neki a gyakorlat, ahol az első két órán türelmes, utána pedig kedvére tombolhat és szívathatja az újoncokat. Bár nem szokták szeretni - mégis ki szereti, ha szarrá szopatják?! -, amikor kikerülnek a nagy betűs Életbe, nem győznek hálálkodni, hogy Woody ilyen kemény volt. Nem szeretni kell a kiképzést, hanem végigcsinálni.
- Megmondom én, mihez értesz te. A pofátlansághoz. Ebből már egy percet sem kell tanulnod. Ha rajtam múlik, Te itt egy fűszálat nem teszel arrébb - vigyora gúnyos, amolyan "a beszélgetést lezártnak tekintem" stílusú, nem is igazán érzékeli, hogy valaki közelít feléjük. Illetőleg de, de pontosan leszarja. Mondtam már, hogy mennyire rühelli Magyarországot és a lefokozását? Na ha nem, akkor a vezérőrnagy megérkeztével most meg kell említsem. Nincsenek rosszban, de a férfi szereti Őt néha-néha megkínozni olyan jelentéktelen dolgokkal, mint egy idegesítő liba rábízása. Újabb kolonc a nyakában. És még csodálják, hogy gyorsan megkopaszodott: ennyi barom között még őszülni sem maradt ideje, inkább lehullt minden szőre.
Felettese szavaira nem reagál, azonban leplezetlen dühe elárulja nyilvánvaló véleményét erről a képtelen ötletről. Majd megtanítja ezt a kis csitrit arra, amire kell. Ami pedig ezt a kis parancsot illeti, lesz néhány keresetlen szava a főnihez. Úgyis együtt akartak inni este, majd leboltolják. Mondjuk kezdeményez egy ivó versenyt, abban verhetetlen. Ha nyer, megszabadul a kolonctól.
- Velem jól rábasztál. De legyen. Mit akarsz csinálni? - kivételesen átadja az elsőbbséget Lenának, ez azonban puszta formaság. Olyan gyorsan kívánja kifingatni, hogyha esetleg a vezérőrnagy nem is egyezik bele abba, hogy ezt a feladatot visszaadja, Felagund gondolja meg magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 133
Írta: 2020. január 15. 13:45 | Link

Zlatan

Ilyen ez a dolog, ha feldobnak a gyerekeknek egy érdekes témát, aminek ráadásul még olyan hangzatos neve is van, mint “révész”, minden bizonnyal éhes vadként fogják rávetni magukra. Most sincs egy másképpen, Laci rögtön megtalálja a beszélgetésben az őt leginkább érdeklő témát. Eredetileg csak egyszerű kérdezz-felelekre számított, de a varázslók sosem okoznak neki csalódást, mindig mutatnak valami újat és érdekeset, amiről érdemes tanulnia. Mint olyasvalaki, aki sosem fog tudni “pálcával hadonászni”, ezek a fajta történetek különösen érdekfeszítőek.
- Mii? Akkor olyan, mint a filmekben aaa aa.. szóval mikor valakinek van egy ilyen különleges képessége, és hozzáér valamihez és sssúú.. -két kezével egy nagy, hullámzó mozdulatot tesz, mintegy imitálva a szereplőn átrohanó emlékhullámokat.. mármint ezt akarja kihozni belőle, de a valóságban csak némi kalimpálás lesz a végeredmény.
- Úgy, mint valami látomás? És látsz, hallasz, szagolsz meg minden? Nem is tudtam, hogy ilyen van, sokkal kúlabb, mint a jóslás.
Na kellett neki odadobni ezt a csontot, most teljesen ráfüggött a témára. Fene sem gondolta volna, hogy egyszerű hivatal előtti kérdezősködésből ilyen érdekességre fog rálelni, amiről ennyire semmit sem tud, pedig kvibli létére érdekli annyira a varázsvilág, hogy egy csomó mindenbe beleüsse a kis orrát. Belegondolni, hogy egy ilyen különlegességről alig tud bármit.. ! Muszáj kiküszöbölni a hiányosságot.
- És hozzá kell érni? Mindegy mijéhez? Vagy muszáj a keze?
Utoljára módosította:Márton László, 2020. január 15. 13:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. január 17. 17:49 | Link

Woody T. Fletcher



Végre beleélhetem magam abba, hogy mi lesz majd, ha...Persze azért a helyzet teljesen más. Még ifjú vagyok, tanulnom kell, ki vagyok szolgáltatva egy nálam képzettebb túlerőnek. Ugyan nálam nem könnyű képzettebbnek lenni, de makacs vagyok, csak úgy, mint a nagyapi. Csak egy gondolat éltet, hogy itt állok célom kapujában, beszélgetek egy magas rangú aurorral és még nem tették ki a szűrömet. Mennyei.
- Ha most elkezdeném, akkor ideje korán kiderülne, hogy nincs ott keresni valóm.  De ez nem fordulhat elő. Mármint, hogy megunom. - Nehéz eset az ürge, sehogy nem akar kötélnek állni, hogy foglalkozzon velem. Nem is értem, hogy mi a baja ezzel? Ahelyett, hogy büszke lenne rá, hogy egy Felagund vetette ki rá a hálóját, arról nem is beszélve, hogy ő sétált bele az én hálómba. vagyis a halász én vagyok, ő meg az áldozat, csak még nem jött rá. Úgysem fogom magamtól itt hagyni, hiába keménykedik, nem tud megfélemlíteni. Vagy, ha mégis, akkor beperelem. Van a Levitában egy srác, ügyvéd az apja, aranyvérű mágus. Óriási a hatalma és jól vág az esze. Jó, jó, azért nem vagyok annyira genyó, de ha bánt, akkor én is. Bűbájokban legyőzhet, nála a tudás.
- Cserébe én is taníthatnám akkor. Mit szól hozzá? Egy kis szemtelenségért nem megyek a szomszédba, de tudok nagyon engedelmes is lenni. Kivéve, ha azt parancsolja, hogy menjek el. - Szemeim kikerekednek az erőfeszítéstől, hogy a lábaim ne hátráljanak egy lépést sem. A büfé irányából egy újabb férfi érkezik. Lehet, hogy fel kell adnom állásaimat és elkotródni a fészkesbe. Tartok tőle, hogy győz a túlerő, mert ugyan a két kapuőr nem sok vizet zavartak, de ez a másik ipse, határozott, kemény, hasonlóan konok homlokkal, mint nagyapi. Levegőt is elfelejtek venni, ahogy aztán végül elhalad mellettünk. Nem jön közelebb, csak odaszól az én mukimnak. Méghozzá egy számomra nagyon örvendetes mondatot. Most rajtam a sor, hogy az önelégültség kiüljön az arcomra. Szép elégtétel ez nekem. Hálát adok a távolodó méltóságteljes hátának, miközben az én emberem majd szét pukkad a dühtől.
- Először is bemenni - vigyorodom el szélesen. Nem titkolom egy cseppet sem, hogy élvezem a helyzetet, most még, a jövőre pedig nem gondolok. Mármint a közelebbi jövőre. Egyértelmű, hogy a férfi nem kedveli túlzottan a főnökét, vagy legalábbis most megfojtaná egy kanál vízben.
- Mit ért az alatt, hogy magával jól rábasztam? A szót ismerem, hiába, hogy francia vagyok. Arra vagyok kíváncsi, mit tervez? - Szükségét érezném a bemutatkozásnak, mielőtt meghalok, tudja a másik, mit írasson a fejfámra.
- Lena vagyok. Lena Felagund. Magáról készült ilyen? - Felmutatom a csokibéka kártyát, amin az én képem és nevem virít. A legnevesebb mágusok között szerepelni, nem mindennapi. Főfejnek biztos nincs ilyen elismerése a sok kitüntetés között. Persze gyerekesnek tűnik, de még sem az.

Lena Felagund kártya
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woody T. Fletcher
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 28
Írta: 2020. január 20. 13:46 | Link

F E L A G U N D

- Ezt anélkül megmondom neked, hogy most belevágnál - undok és gúnyos, ki nem állhatja a tiniket. Ez az a korszak, amikor azt hiszik, büntetlenül feleselhetnek és kamaszodhatnak kedvükre, de el kell keserítsek mindenkit: ilyenkor még a sírós, pelenkába szarós mivoltuknál is jóval idegesítőbbek. A csecsemőknél legalább biztosan működik a pelus csere, ellenben a tizenéveseknél minden probléma megoldása csak egy újabbat generál. Elviselhetetlen népség.
Erre a válaszra hangosan kezd el nevetni. Még hogy ő tanulna egy ilyen kis csipszartól, mint ez a hirtelen szőke? Ugyan már, ne essünk túlzásokba. Mikor úgy érzi, kellőképp érzékletes volt a lány kiröhögése, illetőleg a késztetés is alább hagy, hirtelen komolyodik el arca, tekintete pedig sötéten villan. - Ha azt hiszed, tudsz nekem újat mutatni, akkor bizony nagyon tévedsz - kezei zsebében nyugszanak, az a váratlanul arcára költöző nyugalom pedig inkább teszi ijesztővé és veszélyessé, mintsem nevetségessé vagy emberkedővé. Eddig indulatból, kivagyiságból, bunkóságból válaszolt, most azonban láthatóan igen megfontolt. Nem sok dolog van, ami meg tudja még lepni, tudniillik ritkán találsz rá az élve megnyúzott kisfiad holttestére, vagy a plafonra szögelt feleségedre. Mondhatni látott már egy s mást, ezen a Maeve-vel kötött szoros együttműködése és megújult élete sem tompít sokat. Néha azt kívánja, bárcsak lehetne neki újat mutatni.
Eközben megtörténik minden, aminek nem lenne szabad: nagyjából két ember van, aki neki parancsot adhat, ebből az egyiknek épp most kell a környéken járnia. Kissé kelletlenül veszi tudomásul, ami épp zajlik, mert tenni ellene e pillanatban nem tud - arra pedig nem hajlandó, hogy magát égetve kezdjen cirkuszolni a hivatal közepén. Majd elintézi privátban.
- Már bent vagy - unottan felel, elvégre, ha az ajtó túloldalán állna, akkor lenne kint, ergo most bent van. Hah! Micsoda zsenialitás, még csak meg sem kell erőltetnie magát. Talán ezért is lehetséges, hogy végső soron - tudván ő az okosabb - nem zavarja a lány arcán felvillanó önelégült mosoly. Vagy nevezzük vigyornak?
- Megkeseríteni az életed. Nem lesz nehéz dolgom - minek hazudjon? Woody sohasem volt a köntörfalazós típus, jobb szerette teljes valójában kimondani, amit gondol, most pedig épp a lány totális szétmarcangolásán dolgozik fejben. Gyűlöl kislányokat pesztrálni, ez alól nem ez kis mitugrász lesz a kivétel. - Woody Fletcher - szűkszavú a bemutatkozása, s bár kristálytisztán hallható volt a levitásé, már most tudja, hogy ad1 el fogja felejteni, mert magasról szarik rá, ad2 ha meg is jegyezné, szándékosan nem nevezné nevén. Puszta kedvességből, de azért remélhetőleg ebből nem lesz harag.
- Amíg ilyen gyerekes dolgokkal vagy elfoglalva sok minden lehetsz, de auror nem. Különben is, mi a szar ez? - el tudja olvasni, de értelmezni nem. Ki a faszt érdekel valami csokibéka kártya? Ha ilyenekkel akar villogni, menjen vissza az előkészítőbe, ahová való. Mellesleg ez a kiscsaj Felagund lenne? Ha igazak hírek a kedves nagypapáról, valószínűleg ül az ágy szélén is zokog, hogy ilyen unokája van. Ez a kis fruska idő előtt ki fogja húzni a gyufát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
Polgármester, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 40
Írta: 2020. január 20. 16:13 | Link

Éjféli Veréna

Nehéz idők nehéz döntéseket kívánnak, tartja a mondás, ez azonban nem igazán igaz Konrádra. Mi több, egyenesen nevetséges, hogy bárki elhiszi, a férfit érdekli egy olyan dolgozó sorsa, akiből nem húzhat hasznot. Egy gyilkos. Noha a kéj utáni vágya arra sarkallná, hogy a történtek ellenére becserkéssze az űzött vadat, aki épp szabadulna béklyóitól, türtőztetnie kell magát és emlékeznie arra, miért is ülhet ebben a székben. A tojásdobálók sorsa sem eldöntött még, Bogolyfalva mihaszna fattyai nyomoznak az ügyben, egyelőre nem túl sok eredménnyel. Ebből is látszik, hogy nem pusztán épületeket és posztokat, de komplett részlegeket kell újragondolnia, s nem árt, ha első helyen a rend őreit tartja majd.
- Nem rabolja, igazán, hiszen ezért is tettem szabaddá magam - szívélyes, de cseppet sem mű hatású ez a kedvesség. Tagadhatatlanul hatásos, bizalmas légkört kelt a helyiségben, melyet csak tovább kíván fokozni az ismert részletek teljes feltárásával. Veréna, noha erősnek mutatja magát, meg van törve, látszik rajta, hogy gyötri tettének következménye, s bűntudata lényegesen erősebb, mint amit képes volna vállán cipelni. Ilyenek az emberek, remélik, hogy az idő könnyebbé tesz mindent, este viszont, amikor egyedül maradnak saját magukkal, széttépi őket bűneik terhe. Milyen érdekes, nemde? A mártír szerep, a saját maguk sajnálása mennyivel erősebb a racionalitásnál, az egyszerű ténynél, hogy a gyilkosság pillanatában valójában kéjes öröm, elégedettség és nyugalom járta át testüket. Az adrenalin dübörögve száguldott ereiben, pupillái kitágultak, idegei pattanásig feszültek, majd a meleg vér elöntött mindent. Valójában minden gyilkos élvezi, akik viszont gyarló emberek, végül meggyőzik magukat, hogy tettük rossz és elítélendő. Milyen kár.
- Megrázó híreket kaptam Önnel kapcsolatban és, mielőtt bármit is döntenék, mindenképp beszélni szerettem volna az ügyről, remélem nem bánja - micsoda hatásvadász indítás! Az ártatlanság vélelme és hasonló ízléstelen maszlag, ami az embereket meghatja. S mit lát a gyanútlan áldozat? Ez az ember egy kincs, nem a pletykákra hallgat, hanem személyesen kérdez, meghallgat minden oldalt. Hát hogyne. - Igaz, hogy Ön megölt egy embert? - a szavak, akárha a bíró csapna kalapácsával az ítélőszéken, úgy sújtanak le kettejük közé, s a feszültség pillanatok alatt tapinthatóvá válik. Konrád arca egyértelműen zavart és hitetlenséget tükröz, talán némi idegességet, míg mélyen legbelül mosolyogva figyel minden apró rezdülést. Tudni akarja, mit élt át a nő, talán egy kicsit kínozni is. Ennyi szórakozás kijár neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 76
Írta: 2020. január 26. 09:49 | Link

Polgármester úr


Különös lény az ember. Ha bánat sújtja, vész terheli, lelke akkor mutatkozik meg legőszintébb valójában. Azokban az időkben láthatóak gyengeségei, de erősségei is egyúttal. Számomra nem a menekülés és bujkálás évei, mint inkább az eltelt néhány hét jelentették ezt az időszakot. A munkaalkoholizmusba menekülés és olyan tulajdonságok felfedezését magamban, melyekről mindeddig azt hittem nem részeim. Azonban amiknek eddig is birtokában voltam még jobban felerősödtek bennem. Ilyen az állhatatosság, de főleg a gyanakvás. Így amikor a férfi kedvesen biztosít, hogy rám szánja idejét, elmémben már viharfelhők gyűlnek az eddig sem épp ragyogó kék égre. Talán szemem össze is szűkül, de ez a kifejezés a másodperc tört részén át látható csupán. - Köszönöm - biccentem meg finoman felé fejem, majd Daróczy úr folytatja. Szavai megértést sugallnak az első pár mondatban, ám mintha mégis valójában már ítéletet mondana felettem. - Forrásai bizonyára azt is elmondták önnek, hogy az üggyel kapcsolatban egy legilimenciára specializálódott aurornak már vallomást tettem - reagálok szomorúan. Porcelán-fehér arcom komor-szép vonásai még hangsúlyosabbakká válnak. Szinte tudtam, hogy ez az egész ügy nem úgy jut napvilágra, ahogyan valójában történt. Az elferdített hírek, a félinformációk csapdájában vergődik az Igazság. Ideje rendet tennem - A férjem évekig bántalmazott engem - kezem magyarázatomat és ugyan egyszerűbb lenne a jegyzőkönyvet a kezébe adnom, amit magammal hoztam, inkább szóban adom tudtára mi is történt azon a pár héttel ezelőtti havas napon a temetőben - Megszöktem tőle és álneveken életem annak tudatában, hogy kutat utánam szüntelen, felhasználva minden eszközt, mely a rendelkezésére áll - mélyet sóhajtok, ahogy egymás után szakítom fel a szívemen alig hegedő sebeket - Itt, Bogolyfalván rám talált. Próbáltam megértetni vele, hogy el akarok válni és, hogy hagyjon engem békében élni, de ő csak azt hajtogatta, hogy nem és nem. Mert az övé vagyok és soha nem szabadulok meg tőle...Mivel neki teremtettek, a tulajdona vagyok és örüljek, hogy megbocsátja a szökésemet - a súlyos szavak, mint gyöngyök peregnek természet által vöröses árnylatú ajkaim közül, hiszen könnyeim már nincsenek, mik ezt megtehetnék - Kétségbeesésemben nem láttam más kiutat, mint kikényszeríteni a rólam való lemondást azzal, hogy... - elakad a szavam. Útját állja a magamtól való elborzadás, ám mégis beszélnem kell tovább - Alkut ajánlottam neki. Életért életet. Leszúrtam a férjemet, de végül ő magát ölte meg - nem tudom folytatni. Ennél több hang már nem tud átjutni kiszáradt torkomon. Lelki szemeim előtt leperegnek újra annak a borzalmas néhány percnek a képei. A rettegés szülte mozdulat, ahogy erőmnek erejével beledöföm a mellkasába a késemet...Az ütés, amivel ellökött magától, hogy azután kihúzza a pengét és letörölje a markolatot...A megannyi hasztalanul elzokogott varázsige amivel annak ellenére meg akartam menteni, hogy az volt az utolsó szava, hogy "Fuss!". Legszívesebben most futnék, de már nem lehet. nincs hová és nincs miért. Kettőnk története körbe, ádáz fogócskánk véget ért. Csak abban bízhatok, hogy a legilimentor által látottak elegek lesznek ahhoz, hogy mások számára értelmet nyerjen az amit tettem. Vállalom a veritaszérumos kihallgatást is, ha a sors úgy hozza. Azonban a saját magamnak való megbocsátás sosem fog menni és sohasem leszek már ugyanaz többé.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lena Felagund
INAKTÍV


Iskolasokadik
offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 462
Írta: 2020. február 2. 16:08 | Link

Woody T. Fletcher



- Jaj, ne morcoskodjon már ennyire! Ha a nagypapi rosszul ébred és Önhöz hasonlóan  durcizik a zabpelyhe felett, akkor meg szoktam cirógatni a borostáit. Lehet Önnek is jobb kedve lenne. - Cinkos reménységgel pislogok fel az úrra. Előre tudom a válaszát, hiába még, ha okklumentor, akkor is, ami persze nem kizárt, de én nem tudhatom. Szóval tudom, mire gondol. A legkülönfélébb kivégzési módok futnak át az elméjén, a legborzalmasabb kínzásokkal karöltve. Olyan sötét a pillantása, hogy nagypapi sírva könyörögne a receptért, bár ő sem kismiska a témában. majd egyszer összehozom őket. Ha én nem tudom mire megtanítani főfejet, hátha az öreg tud mutatni neki néhány megfélemlítő technikát. Vagy fordítva.
- Taníthatnék mondjuk illúziómágiát. Biztosan hasznát venné, hacsak nem műveli már. Igaz én még csak most tanulom, de azért tudok mutatni pár fogást. - Halálosan komolyan gondolom, nem úgy, mint a borosta simogatást. Az oroszlán bajuszát nem húzogatjuk, kivéve, ha már kiütöttük a fogát. Eközben érkezik meg beszélgető társam felettese és olyat mond, amitől még én is meglepődöm. Hogy mi ezzel a célja, az is egyértelmű számomra, nem kell legillimentornak lennem hozzá. Ezek ketten húzzák egymást. Mivel a felettes tisztában van vele, mekkora kihívás vagyok  emberemnek, szinte kéjes örömmel bíz rá, sőt adja parancsba a pátyolgatásom. Innentől kezdve egy zseniális terv kezd kibontakozni az agyamban, ami talán működhetne is, emberem örülne neki és én is jól járnék vele...talán. Beljebb lépek a bejárattól és felmutatok a lépcső tetejére, ahonnan a férfit láttam lejönni, meg a fejest távozni.
- A szobájába. Megnézni min dolgozik éppen, megnézni egy kihallgatást, kimenni egy bevetésre, közben pedig mesélhetne arról, hogy milyen képességek hasznosak ebben a munkában! - Nem, egyáltalán nincsenek túlzott igényeim. Minden érdekel, de nem a múzeumot akarom meglátogatni, ahogy rég letűnt aurorok porrá aszalódott múmiáit őrzik az utókornak. Nekem a munka elevene kell. Az akciók, a veszély, az adrenalin, a halálfélelem, az izgalom, a pörgés.
Megkeseríti az életem? Hát ez elég szimplán hangzik. Semmi kreatív, semmi konkrét. Ezzel most nem lettem okosabb.
- Ezt a tanáraim is szokták mondani, aztán levonnak öt pontot, vagy írnak a szüleimnek. Ilyesmire gondolt? Jó lenne tudni valami konkrét dolgot! -
Már tudom a nevét is, jól az eszembe vésem, és, hogy ezt ő is megtehesse velem, megmutatom a csokibéka kártyámat. Nem érdekel, ha nem méltányolja, én méltányolom, nekem fontos, mert valahol el kell kezdeni, és nekem ez a valahol. Vállat vonva nyomom a kezébe a  becses nyereményt. Párat sokszorosítottam belőle a tesóimmal, legyen elég, ha szükség lenne rá.
- Ez az én névjegyem. Tegye csak el. A csokit már megettem belőle. - Jó, hát persze neki nem is jelent sokat megnyerni egy iskolai versenyt, de én még sem foghatok el egy világszerte körözött bűnözőt, vagy göngyölíthetek fel egy bűntényt, de még felfedezőnek is gyenge vagyok. Viszont az már világos számomra, hogy bármilyen híres és elismert, annyira mégsem, hogy legyen róla csokibéka kártya. Piha. Lebiggyesztem az ajkaim, érezze azért gondolataim tartalmát, de kimondani nem fogom, szeretek élni. Hogy ezt be is bizonyítsam, vigyorogva fordulok felé. Remélem, hogy meglátja benne a lehetőséget.
- Arra gondoltam, mivel a főnöke parancsba adta Önnek, hogy vezessen be a szakma rejtelmeibe és teljesítse a kívánságaimat, hogy lenne egy kívánságom, amivel alátehet a főnökének, és megszabadul tőlem egy időre. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Konrád
Polgármester, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 40
Írta: 2020. február 9. 00:44 | Link

Szabó Abigél

Határozottan meglepi az apátia, mely egyértelmű jellemvonásnak hat a nő esetében. Mikor utoljára találkoztak, közel sem volt ilyen, az éles váltás pedig az emlékezetében élő képhez képest kissé váratlanul éri. Illetve, ez csak részben igaz. Az újságok heteken keresztül cikkeztek a nő párjának haláláról, melyet egyértelműen véletlennek állítottak be, azonban Konrád teljességgel biztos abban, hogy rengeteg pénz cserélt gazdát a háttérben, hogy megóvják magukat a lebukástól. Sajnos, legyen bármilyen jó nyomozó is valaki, ha olyasmibe üti a pisze orrát, amibe nem kellene, számolnia kell azzal, hogy az ügyből csak lábbal előre távozhat.
Számára természetes, hogy felelevenítse személyét és találkozásuk időpontját, az illem is ezt diktálná, no meg nem mindenki emlékezhet az összes emberre, akivel találkozik élete során. Kiváltképp akkor nem, ha újságíró az illető. A dicséretre egy kedves mosolyt villant, bár ő maga tisztában van azzal, hogy ez jár neki. Begyűjti a gratulációkat, szerényen fogadja mindet, de nincs szüksége megerősítésre ahhoz, hogy tisztába kerüljenek a dolgok: kellett neki, megszerezte. Jelenleg itt kíván berendezkedni, még annak fényében is, hogy teljességgel tudatában van ama ténynek, nem fogja sokáig melegíteni Bogolyfalva polgármesteri székét. Sokkal nagyobb és fontosabb dologra hivatott, csak szüksége van némi gyakorlatra, hogy feljebb kapaszkodhasson. - Köszönöm, igazán kedves Öntől - a nőből áradó feszültség akár hátrálásra is késztethetné, azonban tekintve, hogy saját szemével látta bolyongani Abigélt a hivatal útvesztőjében, nincs szüksége különösebb megerősítésre a feltételezését illetően, hogy mindez nem miatta van. Valóban frusztráló az egész elrendezése az épületnek, ezért is kíván mihamarabb újításokat bevezetni. Elég kellemetlen, ha az ember a saját vadászterületén is tanácstalanul keresgél.
- Való igaz, indokolatlanul labirintusszerű, de ígérem, mire legközelebb hivatalos ügyben látogat ide, ez változni fog - egy halovány görbére még futja, de nem viszi túlzásba. Túl az irónián, amelyet igen nagy rutinnal gyakorol, a nőnek maximálisan igaza van. Azt persze nem teszi hozzá, hogy a mezővárosi jogcímnél lényegesen nagyobb babérokra kíván törni a helység méretét és megítélését illetően, de mégis ki az, aki egy viszontlátásnál rögtön feltárja kártyáit?
- Természetesen, de nem tudom garantálni, hogy nem tévedünk el együtt - kínosan vakarja meg tarkóját, bár mondanom sem kell, a hivatal alaprajza szinte a fejében nyugszik. Az első napon történt malőr hatására hamar világossá vált számára, hogy ki kell ismerje magát és nem csupán az épületben, hanem a faluban is. Noha magabiztossága lényegesen nagyobb az átlagos emberekénél indokoltabb módon, nem annyira elbizakodott, hogy elhiggye, odafigyelés és precizitás nélkül is megmaradhat pozíciójában. Kezével int, hogy induljanak, majd felveszi Abigél tempóját - akár egy úriember. - Mi szél fújta ide? Bevallom, nem hittem, hogy itt fogunk találkozni - érdeklődése cseppet sem tolakodó, hangsúlyával azt sugallja, hogy erre a kérdésre semmiképp sem kötelező a válasz. Persze mennyire ártatlannak tűnik kívülről, miközben csak arra megy ki a játék, hogy feltérképezze a másik szándékait. Nem úgy tűnik, mintha szaglászna, azok a változások, amelyek végbe mentek a nőben, amúgy is erősen megkérdőjelezik az ilyen és ehhez hasonlatos megmozdulások kivitelezését. Mégis, sohasem lehet eléggé óvatos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita úrhölgy, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 103
Írta: 2020. február 13. 13:21 | Link

Ilián
„mert anya azt mondta” | ahogyan Te látsz

Már egy jó ideje ácsorgok a csarnokban arra várva, hogy a szemüveges recepciós néni szólítson. Azt mondta, hogy majd szólít, de akárhogyan is próbálom elhihetni magammal, hogy mindjárt én jövök, mindig bal csuklómat szorító aranyszín karórámra csúsznak kékeszöldszín szemeim. Ezeket ilyenkor tinédzserlányos „nem hiszem el” arckifejezést követve forgatok meg koponyámban. Szívok egyet orromon, és hátra dőlök a kényelmetlen fából faragott széken, amin ugyan van egy ülőpárna, de annyira vékonyka, hogy inkább csak feltörni lesz képes hátsómat, minthogy kényelemmel szolgáljon. Fekete bőrtáska lóg oldalamról, amit asszonyosan az ölembe veszek. Vöröses nadrágot húztam, amihez természet… ellenesen a hozzá passzoló blézert is felvettem. Egy fehér vékonyka garbó takarja lapos felsőtestemet, és ez a szín visszaköszönöm az aprócska lábamra húzott slip-on lábbelimen is. Ó, és mi az a fülemben? Igen, fülbevaló. Ilyet is tudok ám. Vagyis Gerda, Gerda tud ilyet. Azt mondta, hogyha ügyeket jövök intézni – ahogyan a nagylányok szokták –, akkor nem lenne baj, ha esetleg nem úgy jelennék meg a hivatalban, mintha a Twist Oliver következő felvonására készülnék. Bevallom, nem is annyira rossz érzés prettynek lenni.
Lábaimat keresztezem ülőhelyzetemben, és a táskámat markolászva várok a soromra. Közben nem nézek senkire sem, aki a közelemben van, elvégre én is azon emberek közé tartozom, akik nagyon nem szeretik, hogyha bámulják őket.
Az előttem elterülő kövezetet kezdem bámulni, amit gyorsan be is számozok vízszintesen egytől nyolcig, majd a függőleges négyzeteket pedig az a betűtől egészen a h betűig. Készen is van a sakktáblám, amin fejben játszani kezdek, s egyik parasztommal elindítanám a játékot, amikor…
- Drinóczi Babett Mirjam – a néni reszelős hangjára összerezzenek, s második nevem elrontása sem segít azon, hogy ne vágjam azt a szokásos kelletlen fintort. Ellököm hát magamat a széktől, majd kecses léptekkel próbálok a pulthoz lépkedni. Érzem, ahogyan a jelenlévők szemeivel engem követnek. Összeszorul a gyomrom, és már csak szívverésem dobog fejemben, miközben semmi mást nem hallok azon kívül csak cipőm nyikorgását a márványpadlón. Odalépek, majd bátortalan, vékony hangon kezdem.
- Drinóczi Babett Mirtill – nyomom meg az elrontott nevet, mire az asszony közelebb hajol hozzám, és vizenyős szemeivel vizsgálni kezdi a vonásaimat. Mintha azokból ki tudná olvasni, hogy egy Mirjam vagy egy Mirtill áll vele szemben. Dús ajkaimat elhúzom, miközben zavartan a fülem mögött kezdem igazgatni néhány barna tincsemet. – A meghirdetett diákmunkára szeretnék jelentkezni – mondom végül halkan.
Utoljára módosította:Drinóczi Babett Mirtill, 2020. február 14. 11:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián Konstantin
Auror, Okklumentor


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 59
Írta: 2020. február 13. 22:25 | Link

Babetta
úrnak születni kell | silly me

Annyira utálja a hivatali köröket, hogy arra szavai sincsenek. Nemhogy postán kiküldenék neki, hogy mi a helyzet, áh, dehogy, inkább borzolják az idegeit azzal, hogy be kell jönnie és Micike csigatempóját tűrnie. Mert persze a kis recepciós nagyjából olyan gyors, mint egy defektet kapott, lerobbant autó. Semennyire. Térdén idegesen dobolva várja, hogy sorra kerüljön, amikor is szólítják végre. Odalép és átvesz minden iratot, majd valamivel arrébb sétál és átpörgeti őket. Jelentéktelen.
Bosszúsan mélyeszti zakójának belső zsebébe a borítékokat, mikor is tekintete megakad egy tipikus tinédzseren. Önkéntelenül is mosolygásra készteti a lány, hiszen Sonja is épp ilyen volt, vagy talán még mindig ilyen. Lehet érdemes lenne meglátogatnia, jó bátyhoz illően, de addig is, míg ez bekövetkezik, egy kollégája szólítja le. A másik kezet nyújt, mire ő a szokásos módon rászorít, könnyedén szóba is elegyednek. A nagy cseverészésben csak a pult felől érkező neszt hallja meg: nem túlzok, ha azt állítom, a korábban kiszúrt hölgyeménynek hangját alig lehet hallani, az ilyen típusú emberek pedig Micike első számú áldozatai.
- Ha megbocsátasz - ismét kezet ráznak, majd Ilián néhány öles lépéssel a lány mellett terem. Felkönyököl a pultra, ezzel a recepciós figyelmét rögvest magára vonja - a férfiért való rajongás kortalan. Kék íriszei egy pillanatra a lányra vándorolnak, hogy azzal a lendülettel karját a vékonyka vállra kanyarintsa, szavait pedig a pult mögött ücsörgőnek címezze. - Az a helyzet, hogy Babett nagyon fontos munkát fog kapni, mihamarabb kellenének neki a diákpapírok, menni fog Micike? - kedvesen pislog, sőt, egy igen apró, de tökéletesen célba érő vélamosolyt is megenged magának. Nem ereszti bő lére, az kéne még neki, hogy itt és most, helyben leteperjék, csupán egy kis ösztönzés, hogyha lehet, még ma készüljön el a feladatával, amiért egyébként fizetik.
- Na aggódj, pillanatokon belül megkapod a szükséges iratokat - mosolya arcán ragad, azonban ezúttal mágiájától mentesen, a Drinóczi lánynak címezvén. Határozott kiállása egyébként valóban lenyűgöző, az első sokk után az idős hölgy rögtön munkához is lát, eddig nem tapasztalt gyorsasággal. Ki hitte volna, hogy ezt így is lehet...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita úrhölgy, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 103
Írta: 2020. február 14. 10:23 | Link

Ilián
„mert anya azt mondta” | ahogyan Te látsz

Felsőtestemmel a pultnak dőlök, úgy izgek-mozgok egy keveset, hogy annak éles széle ne vágja mellkasomat. Több-kevesebb sikerrel. Közben amúgy sem apró lélektükreim egyre jobban tágulnak, hiszen megérzem; prédává váltam. A lassan fölém magasodó oroszlánnéniről le sem tudom venni gazella tekintetemet, miközben lassan olyan apróra megyek össze, hogy az emberi szem elől teljesen elveszni tűnök. Jobb kezem a pulton pihen, meg-megsimítom göcsörtös felületét vékonyka ujjaimmal. Olykor meg is kaparászom idegemben, de idegességemet az mutatja leginkább, hogy lábaim úgy járnak a pult felém eső oldalán, mintha egy ír sztepptáncos csapatba szeretnék jelentkezni, nem pedig az említett diákmunkára. Ajkaim kiszáradnak, és a számonkérő tekintetre éppen szóban válaszolnék, amikor férfi parfümillat csapja meg szeplős kis orromat. Lágyan ívelt jobb szemöldököm a magasba reppen, és az érkező felé fordítom hamvas arcomat. Az ismeretlen férfiarcra még nem is, azonban a férfi érintésére összerezzenek, szinte összecsuklok, mintha több tonna nehezedne törékeny vállaimra. Lehetséges, hogy szemeim még ettől is tágabbra nyíljanak? Olybá tűnik, hogy igen, hiszen a következő pillanatokban csoda, hogy kékeszöldjeim nem esnek ki koponyámból. Még nem tekint rám, vagy csak nem kaptam el a pillanatig rajta m tartott tekintetet, azonban én nem tudom levenni róla a szemem. Kislányos meglepettséggel figyelem őt a továbbiakban is; szemeim nyakáról arcélére csúsznak, és egyre jobban érzem orromban a férfi illatát. Mosolygó ajkain állok meg egy pillanatra, és figyelem, ahogyan formálja a szavakat, és intézi a hölgy felé, aki mintha varázslat hatása alá került volna kezd el foglalkozni az ügyemmel. Szemeimet értetlenül, már majdnem gyanakvóan húzom össze egy pillanatra, pedig csupán a vonásokat vizsgálom.
Amikor rám néz és mosolyog, annyit láthat belőlem, hogy félig nyitott szájjal bámulom őt, de egészen gyorsan kapcsolok, és felrázom magam. Mosolynak nyoma sincsen arcomon, inkább az értetlenség és mérhetetlen zavar terül szét rajta.
- Köszönöm – mondom egészen halkan, miközben vállamon pihenő karján vándoroltatom végig tekintetemet. Azt az utat járom végig, amint az imént is; nyak, arcél, ajkak, majd megállapodok a kékszín, mosolygó szemeknél. Nagyot nyelek. Valami nagyon furcsát érzek, de betudom annak, hogy ma még nem reggeliztem.
- A te… titkárnőd leszek? – teszem fel elvörösödve a kérdés, miközben pótcselekvésképpen barna tincseimmel kezdek játszani zavaromban. Automatikusan tegeztem le, és látszik rajtam, hogy abban a pillanatban megbántam, de mégis mit tehetnék?Elnézést, nem gyakran jártam eddig ide – forgatom meg egy bájos mosoly kíséretében kékeszöld szemeimet, majd nyugtalan torkot köszörülök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ilián Konstantin
Auror, Okklumentor


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 59
Írta: 2020. február 14. 11:47 | Link

Babetta
úrnak születni kell | silly me

Milyen érdekes, hogy mennyire kedves tud lenni alkalomadtán. Vegyük ezt a mostani esetet: a Drinóczi lány szinte a megszólalásig hasonlít Sonjára, illetve annak tinédzser énjére, az ő kőszíve pedig rögtön meg is lágyult ettől és a segítségére sietett. Ebből is látszik, hogy úrnak születni kell, a paraszt meg csak nő, mint a gomba. Ez csak csupán azért ellentmondásos, mert Ilián valami batár magasra cseperedett, mintha kint felejtették volna az esőn. Na de kanyarodjunk vissza a drámai konfliktushoz Micike és a diák között, merthogy a mi hősünk egyetlen szempillantás alatt kezdi intézni azt, amire az elmúlt percekben képtelen volt a recepciós.
- Igazán nincs mit - hetykén megvonja vállát, bár pontosan jól érzékeli, hogy Babett bámulja. Úgy értem, az ember fiának azért feltűnik, hogyha valaki meredten, pláne tátott szájjal nézi... Ez a fajta rajongás nem igen ismert a számára, hiszen bomlottak már érte a nők és folyt is náluk ez-az, de nyál még soha. Így a helyzet egészen új, no meg a tény is, hogy a kisasszony életkora erősen a szokott alatt stagnál.
Kezét továbbra sem veszi le a lányról, kedélyesen nézegeti, ahogy Micike sürög és forog. Hiába, neki nem igen lehet ellenállni. Szinte érzi, hogy a testére tetovált kígyó lassanként megmozdul és zakójának ujjában egészen a csuklóig merészkedik, hogy kikandikáljon. Ábellel közös dolog ez, bár ő maga sohasem szokta meg igazán a tényt, hogy egy hüllő, még ha csak rajzolt is, kedvére szaladgáljon rajta. Meglepő viszont, hogy amennyire merész az auror, tetoválása ennyire félénk: legtöbbször kényelmesen elrejtőzik gerincének ívében, vagy bordái mélyedésében, esetleg az oldalán. Most mégis kukucskálásra késztette ez a kis jelenet. A zavart kérdésre egyenesen Babettre szegezi tekintetét, szemei sarkában csintalan nevető ránccá olvadnak az évek alatt gyűjtött szarkalábak.
- Fogalmam sincs. Szeretnél a titkárnőm lenni? - hamiskásan mosolyog le a levitásra, miközben egyik szemöldöke úgy dönt, hogy kihívóan megemelkedik. Milyen gonosz is vagy, hát nem látod, mennyire zavarba jött tőled? Akárhogy is, továbbra sem veszi le karját a vékony vállakról, sőt, most már szánt szándékkal fürkészi a csinos arcocskát. Különleges, sokan talán a hatalmas szemek és a kissé krumpliformájú orr miatt nem így gondolnák, de nem úgy Ilián! Mindig is csípte, ha valami más, főleg így, hogy a szeplőkkel tarkított arcocska mennyire bájos ezzel a vörös színnel. - Semmi gond, leszek az idegenvezetőd. Milyen munkára szerettél volna jelentkezni egyébként? - azt erősen kétli ugyanis, hogy valóban egy személyi asszisztensi pozíció volna megfelelő a lánynak, bár honnan is tudhatná? Talán onnan, hogy a Minisztériumban legkevésbé sem a szende kislányok töltik be az ilyen állásokat.
Eközben Micike lesütött szemmel csúsztatja az elkészült papírokat a pultra, jelezvén, hogy elkészült. A férfi hozzájuk sem ér, csak egyetlen pillantást vet rájuk: Mirtill. Ugye, hogy megy ez?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita úrhölgy, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 103
Írta: 2020. február 14. 12:23 | Link

Ilián
„mert anya azt mondta” | ahogyan Te látsz

Az, hogy szájam belsőjét kezdem rágcsálni már sem lep. Ez alatt a néhány perc alatt olyan furcsa tüneteket produkálok, mint lassan tizennyolc életévem alatt összesen. Torkom összeszorul és folyamatos nyelésre ingerel, miközben esetlenül rándul egyet jobb vállam, hiszen nem tudom kontrollálni a mozdulataimat. Nem tudom, hogy maradjak-e ebben a féloldalas pozícióban vagy forduljak szembe a férfival. Kékes szemeimet lesütöm, de a szájam szegletében megbújó mosoly kicsit csibészebbé tesz. Ugyan csak egy pillanatig tart, mégis egy más arcom mutatom még saját magamnak is. Ez azért szakad meg hirtelen, mert szemem sarkából valami furcsát észlelek a férfi jobb csuklója környékén. Tekintetem ijedten kapom oda a pontra, ahol látni véltem a szokatlanságot, de elhessegetem a gondolatot, hiszen nem csodálkoznék azon sem, hogyha beképzeltem volna lányos zavaromban. Agyam játéka lehet, hogy megmentsen a mellettem álló folyamatos bámulásától. A szemeim akkor vándorolnak vissza rá, amikor nevetőráncok szemtelenül tekintetet vonzó módon megjelennek a kék szempár sarkában. Mélyen a lélektükrökbe nézek, és próbálom megfejteni a zavartságom okát, hiszen az rendben van, hogy nem az erősségem az emberekkel való kommunikáció, de akkor csak beveszem azt a bizonyos „idc” kapszulát. Ez… ez most valami más.
A következő kérdésre akaratlanul csillan meg mindkét látószervemben egy érdekes, megmagyarázhatatlan – számomra legalábbis – érzés, de rá kell jönnöm, hogy csupán incselkedik velem, amire zavart bájjal mosolyodok el, és fülem mögé tolok néhány kósza barna tincset. Így tekintek fel rá, azonban a kihívóan megemelkedő szemöldöktől végigszalad egy ismeretlen érzelem a hátamon, és láthatóan beleremegek a kísérteties hidegtől, ami úgy döntött, ma az én hátamat lovagolja meg.
A kérdést megválaszoltalan hagyom, és zavartan simítok végig puha arcomon.
- Láttam a nyomozóiroda hirdetését – mondom már kevésbé magas hangon. Közben még mindig nem akarok érdekesmód a férfi karjaitól szabadulni, ugyanúgy állok mellette, mint eddig. Magam elé kapom táskámat, és felnyitom. Vékonyka ujjaimmal kezdek benne kutatni, majd előszedek egy összehajtogatott fecnit. Egy pillanatra felnézek a férfira, de nagyot nyelve ismét a papírt kezdem bámulni, és ki is bontom. A férfi felé mutatom. – Azt írják, hogy aktarendezésre keresnek diákokat – formálom a szavakat már sokkal érthetőbben, miközben hol a férfi szemeibe tekintek, hol elnézek mellette, amikor érzem zavarom kipirosodik apró manófülemen.
- Te itt dolgozol? – teszem fel az egyértelmű válaszú kérdést, miközben rózsaszín nyelvecskémmel megnyalom alsó ajkamat. A nevére kérdeznék, de nem merek.
Ekkor pillantok le a pultra, ahová a papírjaim kerültek. Hálás fény csillan szemeimben, azokat fúrom most a férfi óceán tekintetébe.
- Nagyon köszönöm… - a köszönet befejezetlenségére utaló magasabb hangon hagyom félben a mondatot név hiányában. Így talán megtudom, hogy kicsoda ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 250
Írta: 2020. február 24. 13:43 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Állítólag a gyermeki kíváncsiságnál nincs aranyosabb dolog. Már akinek. Mert engem általában egyszerűen idegesít a sok miért, vagy egyszerűen a rengeteg feltett kérdés. Na igen, mondom általában, de ez a nap más, mert meglepően hamar végeztem a kötelező viziten, nem cseszték még fel az agyamat, és bár nem garantálhatja senki, hogy az előttem toporgó és kalimpáló srác sem teszi ezt meg, de jól haladunk, nemde? Élvezzük ki, ő is, meg én is, amíg tart a vidámságom, mindenféle felesleges kör nélkül. És bár a Révész véletlen került a beszédtéma közé, mert egy gyökér vagyok, és elszóltam magam, de azt hozzá kell tenni, hogy a képességet nem övezi titok. Rajtam kívül még vannak páran elvileg, akik ugyanúgy birtokolják ezt a borzalmat, de soha nem találkoztam velük, és nem is akarok. Jó program lenne, beszéljük meg, ki mit látott a legutóbbi hullánál. Ha egyáltalán tud arról, hogy ezzel a képességgel rendelkezik. Bassza meg, de messze visz ez is. Fejemet kissé megrázva emelem barnáimat a srácra, hogy felvegyem a fonalat, halkan nevetgélek azon, ahogy mutogat felém, mert muszáj szemléltetnie.
- Valami ilyesmi, igen - bólogatok egyetértően, immár csak halvány mosollyal szám szegletében, mert a kalimpálás valóban nagyon találóan visszaadja azt, amit érzek. Először csak fényt látsz, majd kitisztul a kép, és kezdődhet a film, aminek rendezője az élet. Elég lehangoló.
- Én csak filmnek hívom - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. Talán egy gyereknek még ennyit sem kellett volna mondani. A szülei boldogok lesznek, ha hazamegy és elmeséli nekik, hogy találkozott egy férfival, aki az emberek halálát premier plánba, jobb felbontásban, mint a 4K-s tévé, nézi vissza, valamikor nap, mint nap. Nagyon boldog történet, bár az Lacika mellett szóljon, hogy tekintetében tényleg érdeklődés csillan. Beletenyereltem rendesen.
- Igen, kell az érintés, de az mindegy melyik testrészhez érek hozzá, ám talán a kéz az, ami elfogadhatóbb. Legalábbis nekem biztosan az - nyilván vannak olyan esetek, amikor az ember keze nincs meg, ja, egyik sem, akkor jó lesz a lába, feje, törzse, combja, teljesen mindegy mije, csak valamerre haladjunk. Vannak ilyenek, igen, de ritkán, amiért igencsak hálás vagyok, mert bármennyire is tapogatom a hullákat nap, nap után, én sem szeretem minden testrészüket megfogdosni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Machay Ilián Konstantin
Auror, Okklumentor


Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 59
Írta: 2020. március 5. 14:37 | Link

Babetta
úrnak születni kell | silly me

Ösztönösen vigyorodik el, ahogy a lány még inkább zavarba jön a kérdés hallatán. Tudjátok mit? Válaszolnia sem kell, Ilián pontosan jól tudja, hogy mi lenne az őszinte reakció. Természetesen az, hogy ezer örömmel. Nem hibáztatja érte Babettet, a nők igen nagy százaléka gondolkodik hasonlóan, de persze a férfi ezt nem hangoztatja - túl sokat -, nem akar beképzeltnek vagy fennhéjázónak tűnni - pedig az. Ellenben nagyon is irgalmas, szóval nem feszegeti tovább a lány határait, mert az ájulás veszélye mindenképpen fennáll - elvégre az auror igen lehengerlő személyiség. Haha.
- Nem is tudtam, hogy hirdettünk - némiképp meglepve konstatálja a tényt, hogy melléjük keresnek aktakukacot, ezt pedig csak alátámasztja a tény, amikor Babett egy összehajtott papírfecnit nyújt neki. Noha észleli, hogy a lány figyeli, nem igazán tesz semmit, karját kényelmesen pihenteti a vékony vállakon és behatóan tanulmányozza azt a pár sort. Valójában csak időt húz, merthogy a teátrális hatásszünet után a levitás íriszeibe fúrja sajátját, majd végül elmosolyodik. - Nocsak, nocsak. Úgy látom, nálad jobb munkaerőt keresve sem találnának - hangsúlya kedves, de tekintete továbbra is incselkedő, mert hát milyen legyen? Nem tud kibújni a bőréből. Pillantása a telt ajkakra siklik, ahogy Babett megnyalja azokat, de olyan rövid ideig csupán, hogy a másik nem lehet biztos abban, hogy ez valóban megtörténik. Még szerencse, nem lenne jó, ha Ilcsiről elterjedne a hír, hogy gyerekeket molesztál a szemével.
- Igen, likvidátor vagyok - figyeli, ahogy a finom ujjak a papírokért nyúlnak, hogy elvegyék őket, aztán ismét elmélyednek egymás örvénylő lélektükreiben. Hihetetlen mennyire másak ők ketten, Ilián is csak ezért nem tekint rá valóban úgy, mint egy húgra. Sonjában megvan az a tüzesség, ami úgy tűnik Babettből hiányzik, de ez a Machay vérrel jár. Ettől még aranyos és kedves teremtésnek tűnik, aki nem kis védelemre szorul. - Machay Ilián, örvendek a találkozásnak - eközben int egyet Micikének is, mert semmi kedve tovább mellette szobrozni és a tipikus öregszagát magába szívni. Ez a baja a nyugdíjasokkal is, bármit csinálnak, van egy jellegzetes illatuk, akárcsak a babáknak. Az utóbbi valamivel jobb, bár Ilián elképzelhetetlennek tartja, hogy egy gyerek valaha is a kezébe kerüljön. Mármint olyan, ami az övé, pedig most már elmúlt negyven, ildomos lenne ilyesmiben gondolkodnia.
- Nos, ha gondolod, szólok pár szót az érdekedben, de most indulnom kell. Boldogulni fogsz? - a kérdés azon túl, hogy figyelmes, jogos is, mert a hivatal egy kibaszott útvesztő. Az új polgármester már dolgozik az ügyön, de még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy itt tényleg érdemleges változások álljanak be. Ilyen az élet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Levitás blogger, Levita úrhölgy, Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 103
Írta: 2020. március 7. 12:34 | Link

Ilián
„mert anya azt mondta” | ahogyan Te látsz

Én pedig azt nem tudtam, hogy ilyen ismeretlen, furcsán felemelő érzésekkel fogok innen távozni, amikor pár nappal ezelőtt megtaláltuk nővéremmel a hirdetést. Tudtam, hogy maga az érzet, hogy felnőttmód munkára adom a fejemet valami újat fog hozni, de arra nem számítottam, hogy ennyire. A munka keltette pánik semmissé vált az utóbbi pár percben, és egy teljesen más szintre emelte az érdeklődésemet; találkozni fogok ezzel a férfival nap mint nap. Aprócska, zavart mosoly jelenik meg dús ajkaim szegletében, ahogyan konstatálom, még mindig foglya vagyok a férfi karjainak, azonban valahol mélyen mégis feszélyez a dolog. Ez a feszélyezettség természetellenesen kellemes táncot jár lelkem egy olyan ajtaja előtt, ami már résnyire nyitva van, de még nem tudom pontosan, hogy mi vár rám mögötte. A bókra ismét elpirulok – vagy csak úgy érzem a kimelegedéstől, hiszen meglehet a pír soha nem is távozott finom vonásaimból. Így mosolyodok el újra, majd a szokásos pótcselekvésképpen megigazítok egy tincset, noha az el sem mozdult eddigi helyéről.
- Ó – formálom a betűre szájamat, miközben a bók még egy kicsit lök azon a bizonyos ajtón, és a papírfecnit zsebembe rejtem. Egy pillanatra érintkeznek puha ujjaim a férfi bőrével, amire láthatóan kiráz a hideg, majd felrázom magam. Ennyire nem engedheted el magad Drinóczi, mégis mit fognak rólad gondolni? Zavartan torkot köszörülök, majd pupilláim érdeklődően tágulnak a „likvidátor” szóra. Érdekes foglalkozás.
Machay Ilián. Visszhangzik a név fejemben, ami egyre csak erősödik, és úgy érzem, hogy az ajtó túloldalán már senki nem ellenkezik. Az érzés fuvallata teljes erőből csapja ki azt, amire kékes tekintetem kitisztul, és valami olyan jelenik meg benne, ami eddig még soha. Nem tudjuk, hogy mi ez, de szokatlan suttogás érkezik mögüle, amire ellenállhatatlan vágyat érzek, de még mindig csak lelkem várótermében ácsorgok.
- Persze. Oké – tartom magam szűkszavúságomhoz, miközben egy lépést hátrálok, így szabadítom ki gyengéden magam a férfi karjai közül. Egyrészt felszabadító az érzés, másrészt érzem a mesebeli bilincset mindkét csuklómon. Jobb kezem finom ujjacskáival körbe ölelem bal csuklómat, amire le is tekintek egy másodpercre, majd visszaemelem egyre zöldesebbé váló lélektükreimet a férfira.
- Azt hiszem – válaszolom meglepően mély, karcos hangon, majd figyelem, ahogyan a férfit elnyeli a folyosó. Egy ideig még csukló-szorongatva állok a pult előtt, majd egy hirtelen mozdulattal elveszem a pultról papírjaimat. – Viszontlátásra! – köszönök Mici néninek, hátat fordítok, és túlvilági mosollyal lépek ki a hivatal ajtaján.
S azzal, hogy azon a ajtón kilépek hallom, hogy lelkem titokzatos termének ajtaja hatalmas zajjal csapódik meg mögöttem. Örültem a szerencsének, Machay Ilián.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó Abigél
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos


író, újságíró
offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 8
Írta: 2020. március 10. 20:14 | Link

Daróczy Konrád


Az udvariassági körök után is képtelen vagyok felengedni. Mondhatni évek óta nem megy és egyre nehezebben és nehezebben viselem ismét az emberi közelséget. Volt egy emelkedően jó időszakom, míg Új-Zélandon laktam és dolgoztam, de most mintha ugyanolyan, ha nem nagyobb slunggal zuhannék vissza a depresszióm mélységeibe. Szép is az élet...
- Ez igazán megnyugtató. - Nem mondom ki inkább hangosan, mennyire terhemre van ez a sok udvariaskodás, de néha tény és való, megvonaglik az arcom. A türelmem jócskán megfogyatkozott, de a beszélgetés folyásával indokolatlanná válik a felesleges feszültségem; amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan illan el, hiszen már ráfordultunk egy olyan témakörre, ami konkrétan érdekel és érint: Konrád segít nekem eligazodni ebben a labirintusban.
- Legalább önt elkezdik keresni legrosszabb esetben. Feltűnne, ha a polgármester hiánycikké avanzsálna. - Eléggé túldramatizáltnak érzem ezen a ponton a saját hisztizésem, de az ironikus humort nem hagyhattam ki.
-[Elhiheti, én sem gondoltam volna, hogy önt ide fújja a szél a nagyvárosból. - Végre-valahára megenyhül az arckifejezésem és még ha bágyadt is, de őszinte mosoly terül szét az arcomon. Ezen a ponton sok mindennel kapcsolatban feladtam a hadakozást és néha sejtem, hogy Konrád ugyanaz a kategória, akik miatt elveszett a lehetőségem a megszokott, gyönyörű életre, ebben a pillanatban ez sem érdekel. Voltaképp hosszú ideje semmi sem érdekel.
- Saját magam még csak-csak megértem, de ön itt nagyobb kuriózum az egyenletben. De, hogy válaszoljak a kérdésére, nemrég ideköltöztem és most lakcímkártyát kell változtatnom, meg új személyit igényelnem, mert a régi lejárt. Csak sajnos mindezt személyesen kell. Ha minden két kattintás volna, mint a mugliknál, hátradőlnék és relaxálnék, de így kénytelen voltam ebbe a mágus Jumanjiba bekeveredni. - Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy Konrád tisztában van-e a Jumanji fogalmával. Mondjuk nem is érdekel.
- Úgy hogy, Polgármester Úr, ügyelő szemei eggyel több lakóra vigyázhatnak ebben a poros falucskában. A tisztesség kedvéért mondjuk nem is olyan kicsi, hogy igényelje a kicsinyítőképzőt. - Végre bekapcsolt az adaptációs üzemmódom, azaz próbálok belefolyni a beszélgetésbe és nem teljesen némán tűrni az emberi jelenlétet. Ha minden jól megy, úgy távozhatok a helyszínről, hogy többé-kevésbé normálisnak fogok tűnni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 133
Írta: 2020. március 17. 13:35 | Link

Zlatan

Hm, ismerősen cseng a képesség leírása, nyilván a magyar név nem húzta magával a további asszociációkat, mi is lehet ez pontosan, de olvasott már erről. Ettől függetlenül még ők sem futnak gyakran bele ebbe az adottságba, ahhoz azért túl ritka, hogy mindennapi legyen a hír. Főleg nem egy ilyen kis faluban. Egész biztos benne, hogy néha a fővárosból is kikérik a férfi segítségét. Ez az az információ viszont, ami nem kerül fel a kisfiú bohókás kis szuperhősmintás füzetébe, csak az ifrit jegyzi fel magának gondolatban. A gyakorlati haszon mellett azért be kell vallania, érdeklik is a részletek, annyi időt töltött könyvek közt.. hah, nem véletlenül, ha valami szórakoztatni tudja még ennyi év után is, az a tudás halmozása, s egészen más empirikus részletességet tud nyújtani egy konkrét használó – szemben száraz leírásokkal.
- Film! – Végre egy kvibli kisfiúnak ismerősebb fogalom, nem csoda, hogy Lacika megörül és nagy svunggal lekanyarítja gyerekes firkájával a négybetűs szót. Remek „cikk” lesz. Ennek kapcsán fel is merül benne egy másik gondolat, de nem vág bele Zlatan szavaiba, főleg azért, mert amit a férfi mond az is tartalmas, amivel tud mit kezdeni.
- És milyen nézni a filmet? Olyan mintha úgy benne lennél? Ott vagy? Vagy csak úgy nézed kívülről, mintha a tévé előtt ülnél.. vagy olyan mintha te lennél, tudod.. – „mintha téged öltek volna meg”, fejezné be, de tisztán látszik a pillanat, amikor még egy kisfiú is felfogja, hogy mit készül mondani, és most, némi fáziskéséssel jön csak rá, hogy igazából miről beszélnek. Illetve a súlyára. Mintha el is bicsaklana a hangja egy pillanatra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Zlatan
Auror, Legilimentor, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Független varázsló


A hibád
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 250
Írta: 2020. március 25. 18:33 | Link

Márton Lac Leo x bejön a szemcsid



Ha lehet hinni a statisztikáknak, akkor a képesség, amivel meg vagyok áldva, elvileg elég ritka. Na már most, sokan mondanak sok mindent, szóval kicsit utána kellett járnom magamtól is, mert a Minisztérium, ha saját magad iránt érdeklődsz, vagy arról, amire képes vagy, de vajmi keveset tudsz róla, leráz a faszba. És nekem ez nem tetszett, szóval fogtam magam és magammal indultam el felfedezni azt, hogy mi is vagyok valójában. És itt is el is akadtunk, mert nem tudtam meg többet arról, ami már eddig is köztudott volt. Ritka képességnek minősül, kevesen tudják, hogy egyáltalán rendelkeznek vele, jobb esetben meg sem tudja az illető, és vagyok én, akinek olyan szorosan fonódott össze az életével, hogy az már fáj. A Minisztérium kihasználja, köteleztek az okklumencia elvégzésére, nehogy véletlen olyan információk szivárogjanak ki a fejemből, amiknek nem kellene.
Bágyadtan emelem tekintetem a kisfiúra, aki hangosabban szólal fel és ismétli utánam a szót. Aprót bólintok, mert nemigen értem mire az ekkora öröm, de nem számít. Türelmesen megvárom, amíg lefirkant valamit, majd folytatom a magyarázatot, hogy kicsit érthetőbb legyen; mindenképpen kell a személyes kontakt ahhoz, hogy a dolog elindulhasson. És jön a kérdés, amit mindig el akarok kerülni. Nem hogy felnőtteknek nem szívesen beszélek erről, de egy gyereknek még annyira sem kellene. Arcomat dörzsölöm meg zavartan, miközben elpillantok a kisfiúról, szivarkámat elnyomom a lépcsőn, majd belső zsebemből előtúrt csikkgyűjtőbe teszem. Mélyet sóhajtok, mielőtt nagy lendülettel felkelnék a lépcsőről. Fenekemet leporolom, zakómat megigazítom, majd mosolyogva pillantok le a mellettem álló kisfiúra.
- Nem hiszem, hogy erről bármit is tudnod kellene mélyebbre menőbben - szelíd mosoly virít arcomon, mert hangjából ítélve ő is érzékeli a téma kényességét. Nem mondhatom el egy gyereknek, hogy a lelkem szétmarcangolása, amiért használom a képességet, igazából már mindennapos. - Majd amikor felnősz, akkor keress meg és beszélgetünk róla. A szüleid aligha örülnének annak, hogy ilyenekről cseverészünk - mert így is kurva sok mindent mondtam már, amit nem kellett volna, szóval engedjük el a témát, vagyis... - De elárulok egy titkot; rengeteg könyv van róla, talán a könyvtárban is, ha ennyire érdekel, olvass utána, és utána egyeztetjük a megtudott infókat - kacsintok rá nevetve. Barnáim karórámra siklanak, végül oldalra sandítok. Egy mosoly mellett borzolom össze Lacika haját.
- Örültem a találkozásnak, nekem mennem kell - komótosan lépkedek le a lépcsőfokokon, majd vállam felett pillantok hátra a srácra. - Remélem tudtam segíteni - intek egyet, lelépek az utolsó fokról, és hazafelé veszem az irányt. Kezeimet zsebeim mélyére csúsztatom, és valamiért tényleg azt remélem, hogy a kapott információkkal - még akkor is, ha elképzelhetetlen -, de meg tudja írni azt a cikket a kis srác. Vagy bármit, amit tervez a meg tudott infókkal, igazából mindegy. Havi jó cselekedet pipa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház