36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. január 13. 18:58 | Link

Daróczy Elizabet


Megszólít engem a hölgy, aki nézett. Erre nem számítottam. Arra pedig még annál is kevésbé, amit mond. Elgondolkozom, ahogy kékjeimet ráfggesztem. Egy hölgyet, egy festményről, aki olyan mint én vagyok. Ezek a kijelentések pislogásra késztetnek, de udvariatlanség lenne nem válaszolnom, ezért nagy nehezen kipréselek pár épkézláb mondatot magamból. - Semmi baj, ehhez hozzá kell szoknom - sütöm le szemeimet - A hölgy a festményen pedig valószínűleg csak véletlenül hasonlít rám - mondom, majd visszapillantok az iroda felé, ahol a papírjaim és a pálcát az előbb eltűnt. Továbbra is csukva van az ajtó. Lehet az első alkalommal ez a folyamat lassabb, aztán már ahogy visszajöök kevesebb lesz a dolguk. Úgy sejtem aktát nyitnak, minden kétszer átfunak. Így csinálnám én is, ha még itt dolgozhatnék. Fél füllel hallom a beszélgetést, mely lezajlik megszólítóm és a recepciós között. Halványan rázom csak meg fejem. Bizonyára még új itt és lehet a szakmában sem rutinos. Majd az lesz, csak idő kérdése. Nem árt hozzá némi érzék sem, de az szorgalommal pótolható. Ezután ismét hozzám közelebbről hallom az iménti hölgy hangját. Visszafodulok hozzá. - Éjféli Veréna - biccentek halvány mosolyra húzva szám szélét. Viszonozom a bemutatkozást, de kezemet csak kicsit késve nyújtom, s nagyon röviden rázom meg az övét, abban az esetben, ha elfogadja. Az érintésektől, a kiabálástól még ennyi év után is ódzkódom és ekrülöm is őket. - Igen, szeretnék itt letelepedni - fogalmazok szabatosan. Nem vagyok az a csevegős fajta és kétlem, hogy érdekelné, hogy miért vagy hogyan és milyen áron jutottam ideáig. Ha sikerül munkát és egy kis szobát találnom, ahol meghúzhatom magam igyekszem olyan láthatatlanná válni, amennyire csak lehet. Békében élni, csendesen. Kikerülni minden rám vetülő fényből. Elég volt egy életre belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2021. január 17. 20:05 | Link

Veréna


- Tudom milyen. A figyelem. Amióta itt vagyok, árgus szemekkel figyelnek. A mozdulataimat, hogy kihez szólok, hogy mikor látszódik az utód érkezése. Nem egyszerű élethelyzet.
A múltkor majdnem a lóról rángattak le csak azért, mert azt hitték, veszélyeztetem a gyermekünk életét, pedig nincs is miről beszélni, mert a leghatározottabban tudom - megjegyzem a legnagyobb megnyugvásomra -, hogy nem várok gyereket. Viszont a figyelem, különösen bizonyos emberek figyelme mégis riasztó tud lenni, legyen az ember egy polgármester felesége, vagy egy nő, aki a bántalmazó férje elől menekült el.
- Madame Amanda is biztos így gondolná. Kevés asszony néz ki a Kalóz családban úgy, mint ő, ha jól emlékszem, sem a lánya, sem az unokája, Zsófia nem örökölte ezeket a domináns jegyeket.
Egy pillanatra persze fel kell idéznem magam előtt a lány arcát, haját, vonásait, de nem, semmiképpen sem, hiszen a bőre, a haja, a szeme, mind sötétebb, amolyan tökéletes leszármazottja az apjának, összehasonlíthatatlan, mint Amanda asszonnyal, mind Verénával.
- Zsófi tökéletes Bernáthy géneket örökölt.
Erősítem meg a fejben lezajló gondolatmenetemet szóban is. Illedelmes kislány, jó nevelést kapott, kicsit talán félénk. Mindenképpen azok közé tartozik, akik szívesen látottak, akikkel úgymond számolnak a maga generációjában.
- Igen, tudom. A férjem mesélte az esetét, remélem, hogy a jövőben nagyobb oltalmat tud nyújtani a településünk, mint a múltban.
Tudom, hogy mi történt, hogy hogyan végződött a házassága. Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet az élet egy bántalmazó kapcsolatban, az állandó rettegésben. Már tudom, hogy Konrád is tud türelme vesztett lenni, de én nem rettegek tőle, hiszen okkal viselkedett úgy velem, ahogy. Azon az estén tiszteletlen voltam vele, nem a neveltetésemnek megfelelően viselkedtem.
- Ha bármiben tudok segíteni, keressen bizalommal, vagy, akár a titkárnőmet, ő is készséggel áll a rendelkezésére, majd jelzem neki.
A lány visszatérve egy újabb köteget hoz, és látom rajta, hogy eléggé meg van rémülve, amit hirtelen nem tudok hova tenni, csak amikor kimondja, hogy Konrád nem ért még vissza, akkor látom rajta, hogy emiatt volt ideges, vagy talán a reakcióm miatt? Minden nap egy új meglepetés.
- Köszönöm, azt hiszem, kénytelen leszek hazavinni a munkát vagy időpontot kérni hozzá.
Jegyzem meg mosolyogva, a már jóval kisebb köteget magamhoz ölelve.
- Örülök, hogy találkoztunk, és kérem, tényleg keressen, ha segíthetek. Akár házat találni, akár bármiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. január 17. 21:38 | Link

Daróczy Elizabet


Tényleg nem vagyok hozzászokva ehhez a mennyiségű figyelemhez és kicsit frusztrál is az, hogy most hirtelen ennyit kapok. Nem a hölgy zavar, csak maga a tény, hogy sok időnyi menekülés, rejtőzködés és elzártság után most ilyen rengeteg ember vesz hirtelen körül. A mellettem elhaladók rám néznek. Felismernek, majd vagy fejet csóválva mennek tovább, vagy beszóltak, mint az a pár munkás az utcán. Azután most itt ez a nagyon szép és kedves hölgy, aki megosztja velem saját helyzetét. Nagyon kizökkentem az életből az ELME vendégszeretetét élvezve. Nehezen is tudok mit mondani. - Érkezik az utód? Akkor, öhm...gratulálok önnek - nyögöm ki kicsit bizonytalanul, mert nem tudom mit is illik mondani ilyenkor. Nekem nem adatott meg, hogy anya lehessek. Károlytól jobb is, mástól meg csoda volna. Már az felérne vele, ha egy férfiban ismét megbíznék annyira, hogy intim közelségbe engedjem magamhoz. Félek. Még mindig álmodom néha azzal, hogy erőszakkal tesz a magáévá a volt férjem. Nem tudom képes leszek-e valaha túltenni magam ezen a traumán. Viszont mivel Elizabet tovább beszél, így igyekszem figyelni rá, ám néha visszanézek az ajtóra, ami mögé a dolgaimat bevitte az ügyintéző boszorkány. Nevek hangzanak el közben. Egyik sem ismerős, de megjegyzem őket. - Ilyennek születtem. A hajam természetes vörös, a szemem meg kék amióta az eszemet tudom - mondom, mintha mentegetőznék azért, mert hasonlítok arra a bizonyos Amada nevű asszonyra. Sosem ismertem a szüleimet. Egy templom kapujában találtak rám. Itt kaptam a neveimet. A Verénát, ami azt jelenti félénk és tartózkodó, mert állítólag nem sírtam míg ott voltam. A Veszperát pedig azért, mert az esti külön imádság végén találtak rám egy takaróba csavarva a balom középső ujján most is ott lévő gyűrűóra kíséretében. Talán most, hogy új életet igyekszem kezdeni, a múltamat talán teljesen magam mögött kellene hagynom. Lehet azonban, hogy épp most tudnék a végére járni - mivel Károly nincs többé - honnan is származom. De! Előbb munka és lakhatás kell. A többi csak utána jöhet a sorban. - Köszönöm, már azzal is megkaptam az oltalma, hogy visszajöhettem a városba - mosolyodom el halványan. Nem tudtak volna megvédeni tőle. A végzettől nem lehet, mert az elkerülhetetlen. Életem egy fejezete akkor lezárult, s most egy új nyílik. Ennek így kellett lennie. - Hálásan köszönöm - biccentek a jószívű szavakra. Megpróbálok a magam erejéből boldogulni, ám ha ez nem megy talán élni fogok a kedves felajánlással. Ekkor érkezik vissza a ifjú titkárnő egy nagy halom kuszán álló irattal. Önkéntelenül forgatom szemeimet, mert ennek nagyon nem ez a módja. Rendszert kellett volna vinnie a papírokba. Szelektálni őket és megjelölni mi-micsoda. A felettes keze alá kell dolgozni, hogy az ügymenet minél hatékonyabb legyen. Biztosan megtanulja majd, ha máshogyan nem, hát majd a saját kárán, ha valami fontosat elkutyul. Közben engem végre szólítanak ismét. - Én is örülök, és még egyszer köszönöm. További szép napot önnek! Viszontlátásra! - búcsúzom el a kedves hölgytől, majd odafordulok a morózus ügyintézőhöz, aki előbb visszaadja a nekem járó iratpéldányokat. Kioktat hogyan vezessem a tevékenységnaplót. Mikor kell ismét megjelennem és miket kell akkor magammal hoznom, azaz egy hét múlva és végül megkapom tőle a nyomjelezett pálcámat, az arra vonatkozó leszabályozással együtt. Végezve kétkedőn kíván minden jót, majd már hívja is a következő várakozót. Kilépve a hivatalból mélyen beszívom tüdőmbe a város levegőjét. Ezzel kezdetét veszi az új Életem. Igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. február 17. 14:13 | Link

Ráhel
Kinézetem

Biztos vagyok benne, hogy a sok őrület, ami a mai délelőttön volt, azért történt, mert az időjárás is rendesen a bolondját járatja velünk. Reggel, mint kiderült, elromlott a hopp-hálózat, ugyanis, akik azzal járnak dolgozni más minisztériumokban és egyéb intézményekben kötöttek ki, míg hozzánk is vadidegenek érkeztek. A munkálatokat végző férfi szerint, ha jól emlékszem a neve valamelyik gombafajtához hasonlított, a hiba gyorsan elhárul, ám az első ide tartozó dolgozó csak valamivel tíz után érkezett meg. A nyomtatók se működtek ezen a szinten, így a délelőttöm nagy része azzal telt, hogy a pyromágiám próbálgattam egy kicsit. Apró lángokat tartva a tenyeremben, először karcsúsítottam és hosszítottam őket, majd megpróbáltam úgy mozgatni őket, ahogy a fülesemben szóló zene üteme szólt. Ez nem volt feltétlen sikeres, így délutánra lett két levél, amit írhatok meg újra. Nem tudom, hogy mi van ma itt bent, de valahogy úgy érzem, hogy beletenyereltem én is valamibe, legalábbi volt pár furcsa tekintet ma hajnalban, amikor dolgozni jöttem. Emellett valahogy olyan furcsán feszült a polgármester úr felesége is, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy erre rákérdezzek, nem akarok illetlen lenni. Erika is tíz előtt büntetésben volt már, amiért este vele is lesz egy köröm. Ráadásul hallom, ahogy a folyosón közlekedek, hogy Bözsi néni egy beadott kérvény iránt érdeklődik Ráhelnél, de biztosan tudom, hogy nem volt semmilyen kérelme az elmúlt fél évben. Egy kicsit lelassítom a lépteimet, megvárom, amíg a néni távozik, és csak utána veszem fel újra a gyorsabb tempót, hogy egy mosollyal álljak meg előtte.
- Hoztam neked egy cappuccino-t, amikor kiugrottam ebédért, és mivel a lányom büntetésben van, neked adom a csokiját is.
Ezt a kettőt át is nyújtom neki, szerintem az ő tűrőképessége is a végénél jár, nem csodálnám, ha azt mondaná, hogy most elmegy egy hosszabb szabadságra, de azért remélem nem teszi. Amilyen káosz volt itt reggel, az a sok ismeretlen ember, rendesen a frász jött ki rajtam.
- Ebédelünk együtt? Ha jól láttam, a váltótársad lassan végez az ebédlőben. Nincs bent a mesterem, egyik sem, szóval teljesen szabad vagyok.
Szeretek egyedül enni, de ha Ráhel is és én is szabadok vagyunk, jobban kedvelem, ha van társaságom, mert hosszútávon kínossá válik a nagy csend, és ilyenkor néha nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, szóval csak lapátolok, ami nem egészséges.
Utoljára módosította:dr. Hollóvölgyi Zsófia, 2021. február 17. 14:20
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2021. április 20. 22:32 | Link

Zselyke
Ruha


Vicces az, amikor az ember egy évnyi házasság után jön rá, hogy rossz lakcímen lakik. Sőt, ezt nem is ő veszi észre, hanem közlik vele. Egészen eddig nem tűnt fel, hiszen ennyi idő után az ember már nem nézi sóhajtozva a lakcímkártyáját, és valahogy ez sosem vált ingeremmé, vagyis, nem nagyon társítottam nagyobb figyelmet hozzá. Van kulcsom és a férjem is oda tér haza, így minden rendben volt. Fel sem merült bennem, ám, amikor hivatalos ügyet kellett intéznem, én ezt kivételesen Bogolyfalván kívül kellett megtennem, kiderült, hogy egészen konkrétan tizenkilences helyett tizenhármasban lakom, vagyis a Farkasházy testvérpárral.
Nos, ez valahol vicces, valahol szörnyen kellemetlen, én viszont az első felé húzok, és meglepően jól szórakozom rajta. Még egy, amúgy meglepően ízléstelen viccet is ellőttem, amikor megjegyeztem Teodornak, hogy mindegy, hogy hova vagyok bejelentve, hiszen technikailag most minden a férjemé, és én vagyok a first lady. Illetlen tudom, és egyáltalán nem is gondoltam komolyan, az én szám nem szokott ilyet elhagyni, de mulatozásom során kijelentettem ezt, őszinte vidámsággal. Természetesen nem gondoltam komolyan, és nem is szerettem volna megtartani azt a lakcímet, hiszen, a későbbiekben mindenképpen szükséges lesz az, hogy átjelentkezzek, furcsa lenne, ha nem tenném meg azonnal, csak jóval a kiderülése után.
Így hát, ezen a kellemes, átmeneti, de inkább napos és emelkedett hőmérsékletű napon, alig két nappal a kiderültése után én magam is belépek a hivatalba, de most nem dolgozni készülök, hanem korrekciót kérni a lakcímemet illetően. Szintén meglepően mókás, hogy a kezemben tarott papíron a férjem aláírása van, aki újfent hozzájárult ahhoz, hogy beköltözzek hozzá, a közös otthonunkba. Milyen kedves tőle. Mosolyogva, számos köszönés közepette foglalok helyet, hogy kivárjam a sorom, eszembe se jut előzni, hiszen mindenki ideje fontos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. április 20. 23:00 | Link

Daróczy Elizabet


Hogy az igazolványának miért pont most kellett lejárnia… Kellemetlen szisztéma, de le kellett mennie a hivatalba elintézni ezt-azt, ami a normál életműködéshez szükséges volt, ha jót akart magának, megcsináltatja. Viszont még szükséges volt az anyja jelenléte, és ezért a nő már korábban bement a lányáért, hogy elhozza. Azért gipszben nem igazán előnyös letúrázni a faluba. A hivatali lépcsőkről nem is beszélve.
- Jó napot! Egy személyi igazolvány-újítás lesz – jelezték a kérelmet a hölgynek. Zselyke végignézett magán: ó, milyen jó, hogy elég csak a pofikájának jól kinéznie kb. a képen, pláne, amikor pillantása a gipszelt lábára esett. Azon mindenféle kedves, mókás kis üzenetek sorakoztak, meg firkák, amiket a diáktársaitól kapott, még meg is mosolyogtatták, ahogy eszébe jutott a sok jókívánság a gyógyulására vonatkozóan.
- Nem pihensz le kicsit, amíg a maradék papírmunkát intézzük? – noszogatta az anyja. Zselyke bólintott, mert nem csak neki, az anyjának is akadt elintézni valója, mind szülő, mind edzői fronton.
- De, anyu. Köszi, hogy be tudtál ugrani. - Zselyke is örült volna, ha közelebb lenne az anyjához, és nem kéne edzőt váltania. Leginkább információ-csere zajlott a két fél között, bár igaz, ez Wang asszony esetében okozott némi problematikát, hogy megértse a varázsvilág fogalmait. Szerenscséjükre készséges volt az ügyintéző, és végtelen türelmet tanúsított a kérdések zápora és azok alanya iránt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2021. április 21. 08:35 | Link

Zselyke


Várakozás közben többször rápillantok a papírra, és még mindig megmosolyogtat a gondolat, hogy ez hogy kerülhette el ennyi sok hónapon keresztük mindenki figyelmét. Viszont ez most okot adott kicsit még többet mosolyogni, nem mintha eddig ne lett volna okunk. Rendben van minden, csak adott még egy kis pluszt. Én legalábbis így gondolok most erre.
Amíg várakozom, természetesen nem csak a rózsaszín kis papírt nézem, hanem azért figyelemmel kísérem a környezetemet is. Az ügyintézés láthatóan gyorsan halad, akik itt vannak, nem hőzöngenek, nem tolakodnak, nem sóhajtanak hatalmasakat, ami azért megnyugtató. A figyelmemet pedig nem kerületi el a kislány sem, aki begipszelt lábbal közlekedik. Milyen érdekes, hogy a gipsz és nem valamilyen bájitalos kúra mellett döntöttek. Mondjuk az biztos, hogy néhány képességét ezáltal kiválóan fejleszti, de én magam, talán a szakmám okán nem vagyok annyira híve a másik szenvedtetésének, abban az esetben, ha van egy könnyebb megoldás is. És mint tudjuk, a csontok összeforrasztásánál van.
Kicsit elmerengek ezen a gondolaton, így csak akkor kapok észbe, amikor megfordul, és elindul visszafelé. Az intenzívebb mozgásra felpillantok én is, és mielőtt elérné a széket, igazítok egy kicsit a piros ruhán, ami szétterült, amikor helyet foglaltam. A lábaimat jobban magam alá húzom, hogy ne akadályozzam. Nem szoktam a lábaimat egymáson áttenni, hanem a bokámnál keresztezem őket, így sokkal könnyebben tudom nem útba tenni őket, és csökken az esélye annak is, hogy esetleg kivillanna bármi is. A polgármester feleségeként és Odry lányként is fontosnak tartom, hogy semmi kompromittáló ne történhessen velem.
- Mi történt?
Kérdezem kedves hanggal és mosollyal az arcomon, miután megvártam, hogy vagy egy percet üléssel töltsön el, nem akartam rárontani egyáltalán, addig a bejelentő papírt fixíroztam, mint aki azon gondolkozik, hogy minden aláírás megfelelő helyen van-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Molnár Zselyke
Egyetemi hallgató


Mini Mulan|Zsezsi
offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 254
Írta: 2021. április 21. 19:47 | Link

Daróczy Elizabet


Jó kis napnak ígérkezett, Zselyke könnyen feltalátla magát, az intézmény azon részében sürgölődő embereket figyelte. Észrevette, hogy az egyik ügyintézőnek például egy morzsa volt a ruháját. Vajon mit ehetett előtte? Biztos finom lehetett, gondolta a kislány, fő, az optimizmus alapon. Azon is jót derült, amikor egy úriembernek például ki volt kötődve a cipőfűzője, és az egyik rálépő másik ügyfél figyelmeztette, hogy lehetne körültekintőbb is. Persze, Zselyke magában tovább kombinálta a dolgot, és drukkolt nekik, hogy a két aranyos embernek több is jusson néhány kínos pillanatnál, már egy egész fanficet körített a két ismeretlennek.
− Ó, velem? – először észre se vette, hogy a mellette ülő aranyos hölgy megszólította, annyira lekötötte figyelmét a hivatalban történő események. Jó, azért nem lesz belőle hobbistalker, ez csak pillanatnyi elfoglaltság volt. – Semmi különösebb, elfelejtettem, hogy ha díjugratok, akkor az akadály túloldalára a lovat is vigyem magammal. Lehetne kezelni mágikus úton is, de egyelőre nem erőltetném, így legalább egész csinosan ki van dekorálva.
Nem szégyellte ő a balesetét, még jókat derült is saját viccén, amit kreált belőle, dehogy sajnáltatná ő magát, mi haszna lenne annak? Attól ami megtörtént, az még megtörtént, azon nem változtathat, a kipingált gipszre pedig, hangozzék egyeseknek bármilyen furcsán is, de büszke volt. Szerinte tök ügyesek voltak azok a diáktársai, akik telerajzolták mindenféle kedves figurával, vagy mókás üzenettel. Ha az ismeretlen hölgy jobban megnézte, rengetegen írták rá, hogy jobbulást, néhányan még monogramot is biggyesztettek alkotásuk alá.
 − És, ön is igazolványcserére jött? – kérdezett vissza Zselyke, ha már a hölgy is kedves volt vele, és figyelmes is, amikor odébb húzta a lábát, hogy ő leülhessen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2021. május 10. 06:07 | Link

Zselyke


Figyelem a lányt, ahogy már-már könnyedén mozog a gipsszel. Mondják, hogy az ember idővel hozzászokik, és könnyebbé válik a számára a vele való mozgás, de azért nem kérni a gyors gyógyulásból ez nekem furcsa. A készítményekről tudom, hogy jók és hatásosak, elvégre van pár év tapasztalatom a bájitalok kapcsán, és hát egy fél patikát is üzemeltetek, szóval elvileg ismerem azokat a módokat, amelyekkel ez nem volna más, csak egy aprócska, kellemetlen eset. Én magam szeretem a gyors gyógyulást, de más lehet éppen leli örömét, ha megfigyelheti teste változásait. Ezért vagyunk csodálatosak, a különbözőségeink miatt.
- Igaz, látszik, hogy profin kidekorálták. Habár az ember azt hinné, hogy ennyi színhez nehéz öltözni, de valójában jó ránézni az összképre.
Dicsérem meg a mai szettválasztását. Azt hiszem, érződik kicsit, hogy én magam még nem vagyok szülő, nem tudom, hogy hogyan kell olyan gyermekien szólni a másikhoz, hogy az ne legyen túl hivatalos. Okok, amiért félek az anyaságtól. Konrádról tudom, hogy ő lesz az ész a nevelésben, a határozottabb fél, az, aki lefekteti a szabályokat és be is tartatja. Nekem kell lennem a szívnek, annak, aki öleli a szidott gyermeket, aki babusgat, kényeztet, de egyelőre még nem tudom elképzelni magam ebben a szerepben. Lehet, hogy hidegek vagyunk, mint a brit királyi család, és a végén mi is ott kötünk ki, hogy botrány éri a botrányt, de azért remélem, hogy nem. Egy gyerek. Kimondatlanul is ennyiben állapodtunk meg, és mind a ketten tökéletesen elégnek gondoljuk. Egy fiú, aki tovább viszi a Daróczy nevet. Tökéletes felállás a miénk, és ha nem is állandó szerelem, de vágy, szeretet, kölcsönös elfogadás és tisztelet játszanak a házasságunkban, és az év nagy részében tökéletes a dinamikánk és a harmóniánk. Szeretem a házasságunkat, a férjemet.
- Nem, vagyis, nem teljesen. Lakcímkártya. Egy év után derült ki, hogy nem a férjemhez, hanem a legjobb barátomhoz vagyok bejelentve, és mielőtt ebből vicces félreértések keletkeznének, kijavíttatom.
Felemelem a papírt, ahol igen mókásan néz ki, hogy a ház tulajdonosának, és a műveletet engedélyezőnek az aláírása egyezik, de ilyen ez, amikor az ember a város első emberéhez megy hozzá. Be is kellett vetnem a legszebb mosolyom, hogy soron kívül aláírja nekem a papírt. Na jó, csak egy picit, de megtette, szóval most itt vagyok.
- A törött lábból és a makacsságból úgy tippelem, hogy Eridonos vagy. Én is abba a házba jártam régen, az őskorban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 1. 09:46 | Link

Edu
Kinézetem


Azt mondják, az emberen a leglátványosabb változás, ha semmi sem változik rajta igazán az, hogy hogyan vibrál az aurája. Az enyém érezhetően nem vibrál, mintha elvettek volna mindent, amiért megérte. Ez nem igaz, hiszen számos dolog, számos ok miatt örülhetek, vannak örömeim az életben, azonban, én így gyászolok, megfakultan. Nem viselek teljesen feketét, jogom se lenne hozzá, de mindig van rajtam valami, ami a gyászidőszakot jelzi, és bár nagyon jól tudok magamban szenvedni, sosem engedtem meg azt, hogy a külső szemlélők a gyengeségemet lássák. Mostanra pedig ott van Riri is, aki miatt nem szabad gyengének lennem, nem szabad elhagynom magam. Szerettem és szeretem Marcellt, talán sosem fogom nem szeretni, de akár visszatér az életünkbe, akár nem, akár csak barátként, akár nem, nekem nem szabad elmerülnöm ebbe. Az élet megy tovább, a gyász idővel könnyebb lesz, és tudom, hogy eljön a nap, amikor nem vágyom a csendbe burkolt, néma elmélkedésre. Írországban én voltam a kitartóbb, míg Elektra adta volna fel, azt hiszem, ez most megfordult. Látva Otíliát, belegondolva, hogy mit tettem Elektrával. Azóta az eset óta a pálcám a szekrényben pihen, kulcsra zárva, mert képtelen vagyok megérinteni, félek attól, hogy mire vagyok képes, hogy mit tettem majdnem. Félek magamtól.
- Szóval, nem igazán tiszta a szituáció, most akkor együtt vagytok Rebekával vagy sem?
Teszem fel a kérdést váratlanul, miközben aprót harapok a sajtosrolóba. Van étvágyam, de nem akarok habzsolni, pedig a sajtosroló, óóó igen, azt hiszem, az én lelki társam roló és a tejföl. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, harmonikus. Szusszanva húzom ki magam, majd fintorodok el picit, ahogy a vérvétel utáni ragtapasz húzza a bőröm. Ma különösen kegyetlenül bökték belém a tűt, így úgy érzem, hogy az éppen csak sárgába váltott lilaság most újra szétterjed majd. Miközben Edut hallgatom, leteszem a zacskót a teám mellé, és elkezdem lepiszkálni a zavaró tapaszt. Hihetetlen, hogy az embert mennyire képesek megkínozni, és hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz azért, akit szíve szerint száműzne a világból, de mégis megesett rajta a szíve. Karmajavítás, mondjuk ezt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 2. 12:00 | Link

Petrovics úr
Kinézetem


Vicces, hogy mindig a gyors és rövid szertartások képesek csúszni, és ezzel az egész, szépen elrendezett napirendemet felborítani. De szép volt, jó volt, és én gyorsan elpakoltam mindent, amit el kellett a kisebbik díszteremből, hogy a délutáni megbeszélésre elő tudják készíteni. Éppen csak kilépve a teremből szólnak, hogy az időpontra jött ügyfél megérkezett, és, hogy ne itt kint várakoztassák, beültették az irodámba, szóval most ott van. Sietős léptekkel indulok meg, a padlón erős visszhangot vernek határozottan koppanó sarkaim, hogy minél előbb az irodában lehessek, utálom, ha valakit meg kell várakoztatnom.
- Bocsásson meg, Petrovics úr, remélem nem várakozik régóta.
Csak egy pillantást vetek rá, és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ahogy a pezsgőspoharakat rejtő dobozt, és a rápakolt kellékeket egyensúlyozom beljebb, hogy az ablakpárkányra pakoljam. Ráér, majd elrakok mindent, ha végeztünk. Gyorsan lekapom magamról a bolerót, amit azért húztam fel, hogy eltakarjam a tűszúrások nyomait, amiket az elmúlt hetekben szereztem. Az eseményre hullámossá tettem a hajam, és az elől lévő tincseket befontam, ebbe a menyasszony kéréséra néhány kék virágot tűztek, amikről már teljesen meg is feledkeztem, szóval az ismeretlen férfi tarthat aranyosnak és éretlennek, vagy komplett idiótának is. Kiváló alapokkal indítok, mint mindig. Arról pedig, hogy a szalag még mindig keresztben van rajtam, hiszen éppen az előbb eskettem, teljesen meg is feledkezem, így azzal együtt lépek oda a férfihoz, hogy bemutatkozzak neki, elvégre eddig csak átadott üzenetekben kommunikáltunk, amiket Rudolftól kaptam, aki az egész ügyet elindította.
- Hollóvölgyi Zsófia, nagyon örvendek, és örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk.
Nyújtom felé a kezem, tekintetemmel a tekintetét keresve. Remélem csak, hogy nem türelmetlen, mostanában nem vagyok a toppon, már, ami a hisztéria kezelését illeti, próbálom kedves hanggal kiütni a lehetőséget, hogy eleve bunkón indítsuk az ismeretségünket. A türelmetlenség, a fáradtság, talán egy leheletnyi meggyötörtség annak, aki ismer, feltűnik, de a felületes, vagy új ismereteket nem féltem, ők nem tudnak róla semmit, nem láthatják, hogy milyen vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. június 2. 13:29 | Link

Drága Zsófi
× mai öltözet × mai arc × ami a fülemben szól🎵 ×

Különleges arcot kaptam, noha láthatatlan akartam lenni. És még érdekesebb lett a „személyem” azután, hogy megtudtam a nevemet. Csak számomra van értelme annak, hogyha már ilyen küllemmel és névvel áldott meg a bájital, akkor csodabogárnak is akarok tűnni? Rosszul játszom ezt a játékot. De felszabadító az érzés, hogy – úgymond – nem kell magamért felelősséget vállalni. Szerepet játszom. És mint jó diákszínpados gyermek teszem azt, amit a belsőm súg; Petrovics Karsa vagyok. Farkasházy Teodor és Rudolf unokatestvére, akit azért hívtak a Bagolykőbe, mert az előző házvezető-helyettes – Isten nyugosztalja – eltűnt pozíciójából. Eridonos HVH vagyok, ezért nem is kifejezetten lenne értelme annak, ha egy megsavanyodott pofát tennének be Hegedüsh helyére. Jó… most már én magam is kezdek belezavarodni. Ketten vagyok egymagam.
A minap meglátogattam az egyik túrkálót, ahol eléggé jópofa kis darabokra bukkantam. Én sosem venném fel, de Karsa igen. Ő angolosan eleganciával tróger. Ezzel a kellemes megjelenéssel sétálok be Zsófi irodájába. Szívem majd’ kiugrik a helyéről, tenyerem izzadni kezd, és ezt azzal próbálom lefojtani, hogy az egyik közeli könyvespolchoz sétálok és leveszek egy igen súlyosnak kinéző olvasmányt. Átszellemülésem egyik alapja, hogy nem a megszokott zenéket hallgatom, így jobb fülemben a fülhallgató, aminek másik szára hanyagul lóg bal vállamról. A jobb vállat pedig egy vászontáska húzza, amibe mindenféle furcsaságot belehajítottam. Tetszik nekem Karsa.
Picit van a sztoriban egy enyhe Jekyll és Hyde beütés, nem? Ajkaimat nyalva, fakókék szemeimet hunyorítva bújom a betűket, amikor hallom az ajtó nyitódását. Komolyan, várakozón tekintek a vöröshajú lányra. Tekintetemből elég sok minden nem olvasható ki; éppen azért, mert annyi minden van benne. Értelmezhetetlenné teszi a csillogást.
Üdvözlöm Zsófia – ejtem ki a szavakat, majd egy halovány mosollyal kezére fogok. Minden annyira szürreális. Érintése nyomán bizseregni kezd kézfejemen a bőrborítás. Lassan vissza is húzom magam mellé, s másik kezemből a könyvet visszateszem a polcra. Minden mozdulatom lassú, mintha egy lajhár magasodna a törékeny testű Zsófi felé. – Nem különbben – hajtom kicsit előre a fejem, s úgy kapcsolom össze világos tekintetünket egymással. Látom, hogy fáradt. Hogy tele van a feje. Érzem a lelkét. Bár levehetném róla a súlyt. De még nem most… most még veszélyes.
Nem vagyok jól az ügyek intézésében – köszörülöm meg torkomat. Még mindig szokatlan ez a reszelős, kissé mocskos bariton. – Miért is vagyok itt?
Utoljára módosította:Hegedüsh Marcell, 2021. június 2. 14:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 2. 13:59 | Link

Petrovics úr


Az érzés ugyanaz, amit csak akkor érzek, amikor... nem. Valószínűleg nagyon fáradt vagyok, és talán a tűz, mely minden más ember közelében lanyhán lébecol bennem, most így próbál ébren tartani. De, ahogy kezet fogtunk, úgy lobbant fel bennem valami, és a testem gyakorlatilag mini kazánná változott megint, tényt üvöltenek süket fülekbe. Zavar, hogy éppen most, és tudom, hogy a hő a bőrömből érezhetően és talán félreérthetően sugárzik, zavartan lépek is egyet hátra, hátha el tudom kerülni azt, hogy érezze, ami velem történik. Egy biztos, ez nem vonzalom, egyetlen miliméternyi pontot se látok rajta, amiért indokolt lenne ez az egész közjáték, így biztosra veszem, hogy csak a fáradtság játszik velem.
- Igen, ezt Farkasházy úr is mondta, azonban sajnos szükségszerű a találkozás. A település szabályzata kimondja, hogy bárki, aki huzamosabb ideig a településre érkezik, regisztráció köteles, le kell adnia az iratait, bejegyeztetni a pálcáját.
Miközben beszélek, észreveszem, hogy magamon hagytam a nemzetiszín szalagot, így azt levéve teszem az ablakba, és csak utána foglalok helyet, szembe vele, az asztal másik oldalán. Mivel már intenzíven süt a nap, szeplőim is intenzívebben vannak jelen, éppen ezért egy színezett hidratálóval enyhítettem kicsit őket, de még így is látványosak, még jobban kiemelik a szemem kékjét, amivel kutatón figyelem őt. Azért valljuk be, zavar, hogy egy ismeretlen esetében olyan hatást gyakorolt az elemem, amit eddig egyetlen embernél, és köszönjük szépen, bőven elég, hogy csak nála csinál ilyet. Az is kellemetlen, és utálom, hogy elárul, és eddig elég volt, hogy azon kattogott az agyam, hogy mit fogok csinálni, ha ő előkerül, nem nagyon van kedvem ahhoz, hogy mindenki kandallója legyek.
- Elmondta, hogy idefelé jövet sajnálatos módon kirabolták, elvesztette az iratait, a születési anyakönyvi kivonatát őrző hivatal pedig nem sokkal a születése után leégett, így csak a családfájuk és az ön nyilatkozata, az ön aláírása hitelesítheti, hogy ön valós személy. Ez nem éppen egy szokásos eljárás, de mivel a rossz iratkezelés miatt nem is szokatlan, ezért muszáj meglépnünk ezeket a lépéseket. Gyakorlatilag újrakreáljuk magát, mintha csak most születne.
Felfelé fordított tenyérrel mutatok végig a papírokon, melyek ahhoz kellenek, hogy hivatalosan is jogosan mozogjon a faluba. Egy kicsit időigényes, de szükségszerű.
- Néhány kérdést fogok feltenni önnek, rengeteg helyen kell aláírnia, amit tudom, hogy az emberek nem szeretnek, de megpróbálok ehhez jó társaság lenni. Ez mind a kettőnk érdekét szolgálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. június 9. 15:07 | Link

Drága Zsófi
× mai öltözet × mai arc ×

El sem engedem tekintetemmel a másikat. Áthatóan kékszín szemeim bambán kutatják a vonásait és egy pillanatra megáll a szívem; felismerne? Á! Kezd kiújulni az üldözési mániám. Hogyan ismerhetne fel, amikor nem „én” vagyok előtte. Maximum azért néz furcsán, mert a lélektükreim ugyan most kékellnek, a viszontlátás érzése teljesen más érzetet hagyhat maga után. Mégsem vagyok nyugodt, hiszen látom a fáradtságot, a meggyötört ábrázatot, és nem tudom nem magamat okolni ezért. Noha az is meglehet, hogy csupán a munka az, ami ennyire kimeríti az én Zsófiámat. Jóságos, majdhogynem hegés mosolyra húzom ajkaimat, és bólogatni kezdek Farkasházy gondolatára. Alapvetően Hegedüsh-ként nincsen gondom az ügyek intézésével, elvégre hosszú évek óta nekem kell gondoskodni magamról. Egészen tizenöt éves korom óta. Így ezzel nem lenne probléma, de most, ebben a helyzetben mégsem tudom, hogy mik lehetnek a következő lépések. Még szerencse, hogy Bogolyfalvának van egy Hollóvölgyi Zsófija.
Ezen az édes kis gondolaton újfent elmosolyodok, de nem táncolhat ez a boldogság sokáig nevetőgödrös arcomon. Megfagyok. Nagyot nyelek, szemeim kidüllednek, pupilláim kitágulnak. Regisztráció? Rudolf, az ég szerelmére! Pont egy ilyen dolog felett siklottál el? Nincsenek irataim. Nincsen pálcám. Vagyis… van pálcám, de az Hege pálcája, vagyis az enyém, az én pálcám. Zsongani kezd a fejem, így kissé szédülten nyúlok orrnyergemhez, hogy szemeimet összeszorítva vegyek egy mély levegőt.  
Tudja, kisasszony… az a helyzet, hogy… – és itt szerencsére Zsófi folytatja is. Tudtam én, hogy Rudolf nem hagy cserben. Kiraboltak. Hát persze. Ajkaimat amolyan „igen, sajnos ez van” módon biggyesztem és szorítom össze egyszerre. – Mintha csak most születnék – ismétlem meg a nő szavait elmerengve. Magamat megrázva foglalok végül helyet a kényelmes székben. Boldogan mosolyogva tekintek Zsófira. Olyan szívesen kinyújtanám a karom, hogy ujjaim szorításában érezhessem a finom kézfejet, de nem tehetem. Petrovics Karsa vagyok és most újra kreálunk engem. Mert létezem.
Teljesen világos, persze – bólogatok és dőlök előre ültömben. Akár egy papó veszem az ölembe a vászonszatyrot és hajolok még közelebb a nőhöz. Szinte aurát-sértő a művelet, de önző vagyok. Érezni akarom, hogy valóban itt van. Hogy valóban itt vagyok. Veszélyes és balga húzás, de mit tehetnék?Kezdhetjük is akár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 9. 19:24 | Link

Petrovics úr


Koncentráció, az az alapja mindennek, és én nagyon tudok koncentrálni, egészen bele is merülök a feladatba, egészen jól megy egy bizonyos pontig. Csakhogy a ponton túl, érzem, hogy elpirulok, hogy megint úrrá lesz rajtam az elemi mágia okozta "kicsapódás". Azt hittem, hogy mostanra megtanultam kezelni ezt, és, hogy senki sincs, aki zavarba tudna hozni, vagyis van, Hege, de ő most nincs itt, mert... más dolga van. Nem, nem halt meg, csak el kellett utaznia, de majd jön haza. Olyan régóta mondom magamnak ezt a mondatot, hogy már teljesen elhittem, és egészen mostanáig, eddig a pillanatig nem is volt ezzel semmi gondom. Mondjuk, kicsit, azt hiszem, szánalmasnak gondolna mindenki, aki belegondol abba, hogy hűséges vagyok valakihez, akivel sosem volt semmi túl azon, hogy menthetetlenül beleszerettem. Tényleg semmi. Nem mintha mással lett volna, hiszen, amikor a "drámai oroszlán" énem tör felszínre, akkor a nem létező szexuális életem is terítéken van. Végül is, nem én vagyok az egyetlen ember a Földön, aki meg tudja mondani, hogy hány napja nem volt együtt senkivel. Ahogy a nyolcszázhuszonöt nap sem annyira szánalmas. Vagy... na jó, talán mégis. Ezen elmélkedve, kapom magam azon, hogy tekintetemet a kék szemekbe elveszítve, ki tudja mióta, teljesen elmerülve és elpirulva létezem. Mekkora égés! Te jó Isten.
- Remélem, hogy ön előtt nem sejlett fel az az opció, innentől anyának hív, és pénzt lejmol tőlem, hogy a hamis személyién sört vehessen. Mondjuk, azt hiszem, most már mindegy. De pénzt nem kap, mert a cukorfüggő másik gyerekem már teljesen lerabolt.
Oké, lássuk be, sem a szándékos, sem a nem szándékos flörtök bajnoka nem vagyok, és leginkább azért vagyok egyedül, mert a férfitársadalom így biztonságban van egy sorscsapástól. Csak ez a pirulás, ez a felhevült mágia, a tűz, ami az ereimben tombol nem tetszik. Betöltöttem a huszonötöt, heti kétszer csapolják a manámat, képtelen vagyok használni a pálcámat, és máris kapuzárási pánikom van. Azt hiszem, délután elmegyek és veszek egy porsche-t, tűzpirosat.
- Szóval...
Felpillantok, és már megint ott van, én pedig a már múló zavaromat régi jó barátként köszöntöm. Tudom, hogy az emberek egy csoportja közvetlen, azonban mindenki, aki engem ismer tudja, hogy én tartózkodó vagyok az emberi közelséggel kapcsolatban, mégis, vannak emberek, akiket állandóan érintenem kell, mert a szeretetnyelvem az érintés. Én egy nagyon furcsán összerakott ember vagyok, és nagyon tisztelem a barátaimat mert nagyon türelmesek velem, és elviselnek. Akaratlan elmosolyodom, és az ajkaimat akaratlan megnedvesítve szusszanok egyet.
- Ne haragudjon, egy kicsit sűrű napjaim vannak.
Azért bámulsz bambán, vigyorogsz, mint egy hülye, és bocsátasz ki olyan hőmennyiséget, mintha a legkülönlegesebb ember lenne veled szemben. Csodás. A testem üvölt a ténytől, hogy kivel van dolgom, de az agyam, az teljesen blokkféket kapott, főleg attól, hogy zavarban vagyok.
- Néhány rutin kérdést teszek fel első körben. Ha az adatok megegyeznek, kérem, válaszoljon egyértelmű igennel. Ön Petrovics Karsa, Budapesten született, 1980. február 4-én. Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak, foglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember. Az itt tartózkodása célja, hogy segítsen feldolgozni Hege... az Eridon ház házvezető-helyettesének elvesztését. Megbizatása átmeneti, a tanév végéig szól, további foglalkoztatásáról nyáron döntenek. A rablás során a pálcáját is elveszítette?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. június 10. 10:42 | Link

Drága Zsófi
× mai öltözet × mai arc ×

Jobb kezemet megemelem és – ugyan már régen meg kellett volna tennem – leveszem vörös, most kissé rendezetlen hajkoronámról a khakiszín flat cap-et. Picit játszom a silt feletti varrással vékonyka, csontos ujjaimmal, és néhol meg-megpattintom körmeimmel a vonalat. Szótlan ülünk kicsit, amitől tekintetem egyre érdeklődőbben fúrom Zsófi szemeibe. Néz engem. Sőt bámul. Üldözési mánia ide vagy oda, nem hiszem el, hogy felismerne. Megérezte? Létezik ilyen? Mindig ilyen meleg volt idebent? Nem szeretnék még lebukni, mindennek el fog jönni az ideje, de ez még bőven nem az a pillanat. Regisztrált bogolyfalvi lakos szeretnék lenni erre a kis időre, amíg minden a helyére nem kerül. De most valami tényleg nincsen rendben; Zsófi kipirosodik és némán bámul engem. Ajkaim érdeklődő csücsörítéssel és szemeim pedig tágra nyílva várják a következő lépéseket, amíg a fiatal nő észbe nem kap. Így tetszem neki? Igazából… ebben a bőrben eléggé hasonlítunk egymásra, meg kell hagyni.
Halovány mosoly jelenik meg vékonyívű ajkam szegletében. Amolyan „de hiányoztál, te lány” lenne benne, ha Hege lennék, így csupán kifejezetten bájosnak találom ezt a zavart, amit valójában nem teljesen értem, hogy mi okoz. Ha jobban belegondolnék, akkor talán – hangsúlyozom talán – eljutna tudatomig, hogy mi is történik ezekben a percekben, azonban most csak inkább élvezem ezt a kedves kis flörtöt. Nem megszokott ez Zsófitól, és kissé beindul a fantázia, hiszen én most nem Hege vagyok.
Szerencséje, hogy nem iszom alkoholt. Így nem fogom kihasználni a „hamis személyi” előnyeit – ha hozzátenném, hogy „anyuci”, akkor bizonyára vén perverznek tartana, szóval lenyelem a szót és a számomra megszokott csibészséggel dőlök hátra a székben, hogy tovább tapasztaljam ezt a rendkívül képtelen élményt. Azóta sem iszom. Megígértem neki. És ezért nem akarom annyira meghasítani az elmémet, hogy pont Karsával kezdek megint a pohár fenekére nézni. – Szóval? – hajtom előre fejem, hogy úgy tekinthessek fel mosolygó kékjeimmel a nőre. Ismét elkapja a zavar, amire még mindig mosolyogva összehúzom a szemeimet. Érdekes jelenet ez… nagyon érdekes.
Semmi gond, teljesen megértem – az enyémek sem telnek éppen eseménytelenül. Főleg az ilyen megmozdulások miatt. Az iskolai ügyekkel mondjuk nem sokat foglalkozom. Szerencsére Rudolf szeme a pályán, és így csak látványból vagyok leginkább a házvezető helyettese. Amolyan névleges dolog ez. Legyen kit társítani az Eridonhoz, amíg Hege vissza nem tér a köztudatba. Remélem, eljön ez az idő is. Ön Petrovics Karsa.IgenBudapesten született, 1980. február 4-én.Így van - Anyai ágon unokatestvére Farkasházy Teodornak és Rudolfnak.IgenFoglalkozását tekintve, mentálhigiénés segítő szakember.Igen – a továbbiakban is csak bólogatva hajtogatom beleegyezésemet az előre megadott adatokra. Még jobban elkényelmesedve dőlök hátra a székben. Mindkét könyököm a szék karfáján, hosszú ujjaim hegyét összeérintem vékony ajkaim előtt. Kék szemeimet le sem veszem Zsófiáról, miközben azokat megfigyelően összehúzom. Bal lábamat által vetem a jobbon. – Sajnálatos módon, igen. A ruháimon ésa lehengerlő személyiségemen kívül, tenném hozzá hegésen, de inkább félbehagyom a mondatot, és újra kezdem. – Akarom mondani, a ruháimon kívül nem maradt nálam semmiMerlinre…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 11. 15:08 | Link

Petrovics úr


Egy kicsit zavar, hogy nem értem magam, nem értem azt, ami bennem van, és meg kell vallanom, nagyon kényelmetlen ez a helyzet. Érzem, ahogy szó szerint tüzelek, és ég a bőr a képemen, amiért ez a kicsapódó hév forrósítja a levegőt és az arcom is pirosabbá válik tőle. Miért? Nem értem, hiszen a velem szemben ülő férfi határozottan nem az esetem, és még csak nem is vonz, mégis van benne valami, ami elragad, és amit a bennem élő tüzet egy pillanat alatt felhevíti. Ahogy a bőrünk összeért, mintha egy kis szikra kipattant volna, és lángra lobbantott volna engem. Annyira kellemetlen!
- Pedig éppen akartam egy listát adni, hogy hova érdemes belógnia vele. Szóval nem iszik alkoholt, ezt feltétlenül megjegyzem, mert van egy olyan érzésem, hogy még ma legalább egy idősebb hölgy alaposan ki fog faggatni magáról, szóval, ha van valami mocskos kis titka, amit még tudtára adna a világnak, ne tartsa magában.
Egészen biztos vagyok benne, hogy már híre ment a városban annak, hogy új férfi érkezett a településre, sőt, be is költözött a Farkasházy házba, éppen oda, ahol egészen addig azt hitték az ott lakókról, hogy egy meleg pár, amíg ki nem derült, hogy testvérek. Most, hogy itt van egy férfi, aki még csak nem is hasonlít rájuk, nem fogja azt elősegíteni, hogy ez az elmélet ne lásson újra napvilágot.
- Milyen szerencse, hogy a ruhái megmaradtak.
Próbálom ezt a lehető legkedvesebben mondani, nem is sejtve, hogy a másik fél ismer engem, és pontosan tudja, hogy az a kis orr ránc, ami akaratlanul is megjelenik, éppen azért van, eddig szent meggyőződésem volt arról, hogy szegény, ezt az összeállítást, mintegy vészmegoldás viseli, és amúgy tud öltözködni. Hát, nem. Mondjuk így mókásabb az elgondolás, hogy a két mindig nett férfi mellé beköltözik egy olyan, aki inkább néz ki jókedélyű utcai zenésznek, mint előkelőnek.
- Szeretne igényelni másik pálcát? Mivel lopás történt, jegyzőkönyvbe kell vennem, hogy milyen pálcát vesztett el, hátha megtalálják valakinél, de legalábbis annak az esélyét meg kell adni, hogy ha esetleg bűncselekményt követnek el vele, akkor ne vádolhassák meg önt.
Nem merek felnézni, miközben beszélek, arra koncentrálok, hogy a tombolást magamban megállítsam, és ne legyen kellemetlen ez az egész. Mintha kicsit, talán, igen, határozottan csökken a meleg idebent. Én nem tudom, hogy mi van velem, de nem feltétlenül vagyok lelkes. Sőt, jelen pillanatban a zavaron túl utálom a helyzetet, mert ezt az élményt, ezt az érzést Hegéhez társítottam, és nekem ez különleges volt, valami, ami csak a kettőké volt, valami, amit senki mással nem akartam megélni, mert én az érzést sem éltem meg soha, senki mással, és jelen pillanatban nem is akarom, nem is gondolok arra, hogy egy nap majd bárki mást is képes leszek úgy szeretni, ahogy őt. Sőt, soha többet nem szeretnék senkit sem szerelemmel szeretni. Érzem, hogy néz, és elég hülyén venné ki magát, ha én csak a papírokat bámulnám végig, így teljesen kiegyenesedve - eleve igen egyenes háttal ülök - érdeklődve pillantok rá.
- Van esetleg valami kérdése?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. június 30. 09:58 | Link

Drága Zsófi
× mai öltözet × mai arc ×

A nőn egyre inkább csak eluralkodó zavar az én arcomra is kezd kiülni. Kék szemeim kedves zavarodottsággal csillognak a helyiség fényében, szájam szegletében sármos mosoly húzódik, miközben az ajkak körül egyre csak növekedő nevetőráncok is ráncra… táncra perdülnek. A következőkben is hagyom még őt beszélni. Jóságos arccal figyelem minden egyes kislányossá vált mozdulatát, miközben valami flörtszerűségen kapom magunkat. Csipkelődünk mindig. És Karsa-bunda ide vagy oda, ez marad, hiszen Zsófi az egyik legjobb barátom. És ez remélhetőleg így is fog maradni még az után is, hogy megtudja, amit meg kell tudnia. Kapok majd egy-két hiszti-szerű csapkodást, szidni fogja a felmenőimet és talán napokig nem fog hozzám szólni, de tudom, hogy ő meg fogja idővel érteni a helyzetemet. Azonban azt is kinézem belőle, hogy azonnal a nyakamba ugrik megkönnyebbülésében. Kiszámíthatatlan. Miért is vonzom ezeket a nőket magam köré? Nemt’om. Mindenesetre, hallgatok Rudolfra és felfedem magam idővel Elektra és a velem szemben pironkodó Zsófi előtt is. Ma el fogom hívni valahova, ahol meg tudjuk ezt beszélni. Először intézzük el hiba nélkül a hivatalos köröket, mert attól tartok, hogyha most visszanyerném Hege-vonásaimat, akkor nem jutnánk az ügy végére. Márpedig nekem Otília becsületének megmentéséig nincsen lehetőségem Hegedüsh Marcellként járnom a város utcáig. Valójában egyik település utcáit sem.
Hm – gondolkodok el látványosan rájátszva a mozdulatra. Csücsörítve meredek az asztallapra, majd hirtelen fúrom sokat mondó tekintetemet Zsófi szemeibe. – Lenne még mit vallanom, de attól tartok, hogy ezt későbbre hagyom. Hadd maradjon meg a titokzatosságom – ejtek meg egy utánozhatatlan vigyort, majd visszadőlök a kényelmes székbe. Ha tudnád, édes Zsófiám. Ha tudnád…
Halvány mosoly terül szét ráncaim között. Ki nem állhatja az öltözékemet. Erről az aprócska fintor árulkodik orra nyergén, amit más talán észre sem venne, én mégis látom, hogy egyértelmű nem tetszését jelenti. Szó nélkül hagyom. Nem akarok lebukni. Pedig vannak ám bőven olyan jellegzetes mozdulatok, amik „tiszta Hege”. De miért is gondolná bárki is, hogy Petrovics Karsa és az Eridon házvezető-helyettese egy és ugyanaz a személy? Megköszörülöm apró zavaromban a torkom, majd megszólalok.
Az igényléssel még várjunk, kérem – búgom reszelős baritonon. – Rudolffal abban egyeztünk meg, hogy várunk egy-két napot, elvégre annak az esélyét is meg kell adni, hogy esetleg valahol megtalálják az illetékes kollégák – ezzel azt is sejtetem a nő felé, hogy mi bizony még találkozunk. Azonban lassan lejár a tárgyalás ideje, és még néhány másodpercig tartó ártatlan bámulás után, Zsófi is észleli, hogy mennyire vizslatom őt. Kiegyenesedik. Látványosan, hogy éreztesse nincsen zavarban, de ezzel mutatja csak meg nekem igazán, hogy mennyire abban van. – Lenne – mosolyodok el. Tudom, hogy nagy butaságot csinálok, de ha nem teszem meg, akkor bánni fogom. Ha elutasít, akkor pedig másféleképpen kell kitalálnom, hogyan vallok neki színt. – Eljönne velem egy kávéval egybekötött, egészségügyi sétára valamikor? Nem ismerem még annyira Bogolyfalvát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. június 30. 10:35 | Link

Petrovics úr


- Oh, hát... ha szeretne kihívás lenni. Úgy tudom, ezt a mi kis városunkban nagyon értékelik. Nem kizárt, hogy egész csokor pletykát hallok önről még mag délután.
Flörtölök? Én? Édes Merlin, mi a fene van velem? a vérem úgy bugyog, akár a kitörni kész vulkán, mintha csak egy nagy felkiáltójel lenne a feje fölött, hogy ő az. Én mégsem érzékelem, mégsem fogom fel, hogy ő az. Mi az, amit egészen biztosan tudok? Hogy mérges vagyok magamra, hogy haragszom, amiért ez az érzés, ez az intenzív vágy, ez a kitörni készülő vad tűz éget belülről. Mert ez az érzés egy emberhez tartozott, mert ez volt az, ami a leginkább összekötött Hegével, és most olyan, mintha megcsalnám. Mennyire szerencsétlen vagyok, nem? Megcsalásnak érzem, holott sosem volt semmi közöttünk. Egy buta kislány nagy szerelmet él át, egy olyan férfi irányába, aki máshoz tartozik. És bár reálisabb pillanataiban tudja, hogy ő még csak a másodhegedűs sem, mégis a megcsalás szóval tudja legjobban jellemezni azt, ami benne lejátszódik, ami érezhetően vibrál az egész helyiségben. Annyira szánalmasnak és szerencsétlennek érzem magam, és annyira kínosan próbálom tartani azt, hogy nem vagyok zavarban, hogy észre se veszem, ez mennyire nem igaz, hogy mennyire zavarban vagyok, hogy mennyire borzalmas képet is festek. Mit mond ez el a településről? Jöjjön hozzánk, garantáltan lesz, aki elszórakoztatja. Nappal hivatalnok, este céda. Remek! Gratulálok Zsófia, igazán jól bemutatkozol neki. Mentálhigiénés szakember, lehet, hogy kedvezményes áron számolja fel majd a kezelésed te szerencsétlen.
- Igaza van, ne menjünk a dolgok elébe, akkor ezt az űrlapot egyelőre csak beteszem az aktájába, és ha úgy véli, elég idő telt el a pálcája nélkül, akkor keressen bizalommal.
Éppen hogy csak kimondom, hogy keressen, máris megkapom a kérdést, amitől szerencsére csak átvitt értelemben, de lángra gyúl az arcom, a halvány pír erősödik, és lassan olyan leszek, mint azok a mesebeli lányok, akiknek rákvörös lesz a képe, ha a tökéletesen megrajzolt fiú rájuk pillant. Van, akinél szerettem volna, ha ezt észreveszi, és aki miatt ezer és egy indok fut át az agyamon, amivel finoman elutasíthatom, de mégsem kell hazugságnak lennie. Nem szoktam hazudni, felemésztene, ezért is mondtam el Hegének is a pyromágia eredetét, bár, hogy mennyire vette magára, azt nem tudom. Nem volt már lehetőségem megkérdezni. A lényem egy része reméli, hogy semennyire, egy másik meg abban, hogy nem vetné meg. Lehet tényleg zárdába kellett volna vonulnom a harmadik sikertelen randim után tizenhét évesen. Könnyebb lett volna az életem, az egyszer biztos.
- Én... én... persze, nagyon szívesen körbevezetem, de nem bánja, hogy ez jövőhéten lenne. Az unokatestvéremet baleset érte külföldön, a héten szállítják haza, és én vagyok az egyetlen, akinek megegyezik a vércsoportja, és van elég felesleges manája.
A kezeimet kifordítva mutatom, hogy nem lerázom, hiszen mostanra mind a két könyökhajlatom kék-zöld-lila foltokkal tarkított a sok tűtől. Legalább azt a pletykát, hogy drogos lettem, megelőzöm. Felkelve megkerülöm az asztalt, és a kezem nyújtom felé, hogy búcsúzóul, meg persze, hogy jelezzem, hogy búcsúzóul tenném, kezet fogjunk. Egyedül kell maradnom, nem maradhatok a közelében. Nem szabad. És fogalmam sincs, hogy miért nem. De most nagyon félek az érzéstől, és attól, ami bennem van jelenleg. Tudom, hogy nem várhatok örökre valamire, ami nagy valószínűséggel meg sem fog történni, de most nem tehetem, még nem. Még nem engedtem el Marcellt, mert még egyszer se merült fel, hogy el kellene.
- Köszönöm, hogy befáradt, és amint elkészülnek a papírok, elküldöm önnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávay Edmund
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 260
Írta: 2021. július 4. 10:16 | Link

Zsófi
- a kora reggeli miértek és hogyanok.
______________________________________


Az élet megy tovább, és a többi sablonos marhaság, amit rá lehet sütni olyan helyzetekre, amik vissza vagy előre vetnek éppen. Szeretem azt mondani, hogy nekem már semmi sem állt, mert Brigitta kiölte belőlem a félelmet, a szomorúságot és mindent, amit csak belém tudott ültetni már csak azzal, ha rám nézett. Tény és való, hogy érik egy beszélgetés vele, már csak a gyerek kapcsán, ami még mindig nem a valódi apja nevén él és főleg nem a felügyeletében. Hamar véget ért a meséjük, mint hallottam, annak a baromnak volt esze és csak addig volt izgalmas, míg én ott voltam. Jellemzően. Hívott azóta, tegnap is keresett, az exanyósom mellett, de egyikre sem feleltem. Nekem az az élet megszűnt, szeretnék ködként elillanni onnan, de mégsem lehet. Nem engedik vagy én sem akarom, jó kérdés mi áll útjába annak, hogy csak egy szám legyek, aki a vállalt költséget küldi és semmi több. Itt pedig, az élet bőven dübörög. Talán fejem sem lenne időm forgatni, de muszáj. Az iskola, a munka elég lenne mindennek, ami után csak annyira van kedvem, hogy a kanapén sörözzek és böfögjek, de mindemellett ott vannak a nők. Egy, akivel hibáztam és hiába élveztem, egyszerűen nem tudom kivakarni a gondolataim közül és elfelejteni, pedig kellene nagyon kellene. A második, akiről kérdést kapok és úgy kezd izzadni a tenyerem, mint egy tininek, akit csíntevésen kapnak. A harmadik ül előttem, aki már csodálatos, olyan, akit bárki kívánna magának, sosem fordult meg meztelen gondolataim között, mégis, karjaim közé zárnám, zárom. Míg, a feltett kérdésben szereplő Rebeka valami olyasmit képvisel, amit vagy tiltok vagy nem engedhetek meg magamnak, Zsófia egészen új távlatba helyez mindent. Mióta megtörtént a kimondhatatlan és mind a ketten összetörtünk kicsit, bár ő jobban, óvni akarom, vigyázni rá, mintha  nem lenne elég erős a világhoz. Pedig az. Ő elment, messzi földre, úgy, ahogy nekem kellett volna. Én itt maradtam, itt kutattam és fulladt a semmibe, amiért dühös vagyok magamra. Talán ezért is jöttem ide. Valamit tenni akarok.
Egy vagon péksüteményt hoztam, sósat és édeset, amelyet lepakoltam és lehelyeztem magam elé. Nincs szükségem hivatalos ügyre, de pillanatok alatt kreálok, ha valaki megzavar. Ráérősen eszek én is, majd köhintek egy nagyot, ahogy majdnem félrenyelek. A kávéért nyúlok és nagyot kortyolok.
- Öhm… - kezdek bele, visszatéve a poharat. - Ezt a kérdést én most… nem nagyon értem – nem akarom érteni inkább? Valahogy úgy. Mondom én, tini. - Miért lennénk együtt? - vonom fel a szemöldököm. Miért nem? Miért nem a válasz? Mert egy barom vagyok. Leteszem a félig megevett lekváros batyut és helyezkedem ültömben.
- Kora reggel micsoda kérdések. Inkább arról mesélj, hogy vagy. Fakóbb a fényed, kedvesem – ez cseppet sem becsmérlő becézés, hanem inkább más. Testvéries? Talán. Ő nem olyan törékeny, mint látszik, de nem is hagynám, ha tudnám. Valami, ott, abban a házban történt, mind a kettőnkkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. július 4. 12:17 | Link

Edu


- Miért ne lennétek?
Pillantok fel rá a ragasztópiszkálásból, majd vissza a ragasztóhoz, ami nagyon makacs, nagyon húzza a bőröm, és amitől nagyon meg akarok szabadulni.
- Csak hallgatom a pletykákat, mint mindig, bár mostanában, mintha romlottak volna az érzékelőim.
A barátaim előtt nem titok, hogy igen kiterjedt hálózattal rendelkezem, védem a polgármester és a település érdekeit is. A legtöbb készülő tüntetést vagy maffiaösszeesküvést, amit Joliék terveznek sokkal előbb tudok, mint, ahogy az megtörténhetne, és ennek következtében sokkal laposabbak is, mint régebben. Ilyenkor akaratlan előjönnek azok a pletykák is, melyek a szeretteimhez köthetőek, mint Edu és Rebeka kapcsolata. Arra, hogy eltűnt a fényem, halványan elmosolyodom, és ahogy megint felpillantok rá, ha rám néz, és tekintetünk találkozik, láthatja a mélyről jövő szomorúságot.
- Sajnos, rossz ember lettem.
Jegyzem meg nyugodtan, ahogy végre elenged a ragasztó, és sóhajtva hajtom rá a vattára. Annyira fáj, hogy azt elmondani nem tudom, mintha le akarna szakadni a karom. Ez rendesen kegyetlen volt, de szinte áldás, hogy legalább a ragasztó nem húzza. Felkelve kidobom, lassan lépve el tőle, majd vissza hozzá. Időhúzás, mennyire nem az erősségem. Nem is szoktam ilyet csinálni. Visszaülve körül nézek, de valahogy mindenki elkerül minket, kihalt a környék. Tekintetem az égre emelem, majd vissza az ölemben összefont kezeimre.
- Azt hiszem, ha Hege egy nap visszatér, meg fog gyűlölni. Nem szándékosan, de, ha végighallgatja mindazt, amit tettem, aki vagyok, akkor nagy valószínűség szerint így fog történni. Nem ironikus? Végre van egy férfi, akiben feltételek nélkül megbízok, akibe szerelmes leszek, és csak, hogy megtaláljam, hogy újra a közelembe legyen, olyan dolgokat teszek, ami miatt taszítónak fog látni. Um...
Sóhajtva húzom ajkaimat kínmosolyra, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. Semmit sem szeretnék kihagyni, mert nem hiszem, hogy erről mi ketten valaha még fogunk beszélni.
- Hege halálhíre óta nem beszéltünk, és sokáig te voltál az egyetlen, aki tudta, hogy szeretem. Most már Elektra is tudja, aki rákérdezett, én pedig nem szoktam hazudni, nem hiszem, hogy szerencsés lenne tagani. Így most már ő is tudja. Összeálltunk, hogy közösen találjuk meg, én téged is be akartalak vonni, de valahogy olyan gyorsan történt minden, pár nap alatt, és mire levegőhöz jutottunk, nos, az most van. Felkutattunk mindent, amit csak lehetett, eljutottunk Írországig. Hogy Hege oda ment, vagy legalábbis ott halt meg, mert az orvos, aki halottá nyilvánította, ott praktizál. Holtest nélkül egy másik országban? Ez eléggé furcsa volt, ráadásul alig pár óra alatt történt. Elmentünk, de csak úgy nem mehettünk be egy kórházba, számon kérni egy ismeretlent, ezért kitaláltuk, hogy Elektrát megtámadják, éri pár átok, és engem is, így jutunk majd be. Én átkoztam. Életemben először Edu, én sosem akartam ilyet tenni, és... fogalmam sem volt, hogy ennyire erős vagyok. Én... én... majdnem megöltem. Még most is tele van hegekkel.  
A beszédem érthető, de az emlékek felidézésére könnyek indulnak el a szemeimből, némán zokogok, mert annyira fáradt vagyok, annyira elfáradt a lelkem alig néhány nap, néhány hét alatt, hogy azt eddig fel sem fogtam. Eddig nem álltam meg, ha nem Hege után kutattam, akkor dolgoztam, éjjel, nappal, mindig. Állandóan Ririvel voltam, elkényeztettem az eddigieknél is jobban, Benő hiába szólt rám többször is. Az ujjaim remegnek, szorosabban fogom össze őket, miközben a mindig egyenes tartásom egészen összeesetté válik.
- Majdnem megöltam a nőt, akit a szerelmem szeret. Nem féltékenységből, én tudom, hogy kevés vagyok Hegéhez, hogy nem vagyok olyan, akivel tervezne, hiszen abba se gondolt bele, hogy azért mondom neki el az elemi mágiát, hogy azért kérek tőle bocsánatot, mert őt szeretem. Miatta lett, hogy ő az egyetlen, akinél nem tudom befolyásolni. Neki egy érett, korban hozzá illő nő kell, nem én, nem egy érzelmileg elcseszett nő, aki néhány átok kimondásától úgy összeomlik, hogy a pálcáját is képtelen használni. Nem varázsolok, egyáltalán nem, de a manámat termelnem és mozgatnom kell, mert oda kell adnom... oda kell adnom Otíliának.
A nő nevét szinte suttogom, mert tudom, hogy Edu se szereti, és most kihagytam egy jó nagy szeletet a történetből, szóval összeszedve magam, kihúzom, és nyelve egy nagyot, finoman megnyalom kiszáradt ajkaimat.
- A kórházban Hege után akartunk nyomozni. Nekem csak be kellett volna vinnem, és egy közeli szálláson megvárni, hogy kiengedjék, míg ő éjjel nyomoz. Be is vittem, mivel magamat nem sértettem meg annyira, engem gyorsan elláttak, és akkor láttam meg Otíliát, annyira borzalmas állapotban volt, a vágások, a teste, az a sok cső, haldoklott, kómában tartották, abban van most is. Annyira megdöbbentem, hogy felkiáltottam, hogy ő a rokonom, hogy ismerem. Mert biztosak voltunk benne, hogy Marcell vele van, és ha ő ilyen állapotban van, akkor lehet, hogy tényleg meghalt. Amíg egy másik helyiségben Elektra életéért küzdöttek, addig engem mindenféle vizsgálatoknak vetettek alá, hogy alkalmas vagyok-e segíteni Otílián. Tényleg a rokonom, de ezt nem mondtam el Hegének akkor sem, amikor megismerkedtünk, és később sem, soha. A szüleink unokatestvérek. Hetente háromszor utaztam eddig Írországba, már szállítható állapotban van, hazahozzák. Leveszik a vérem, kivonják a manát belőle. Aktív mágiahasználat kellene, így folyamatosan az elememet használom, mert képtelen vagyok pálcát fogni. Ironikus nem? Én nem akartam szerelmes lenni, de az lettem. Majdnem megöltem a szerelmét, és most rajtam múlik, hogy életben marad-e a volt felesége. Ez annyira nem fair.
A fejem is megrázom kicsit, hogy mennyire nem az, és közben próbálom összeszedni a gondolataimat, a szoknyám redőit piszkálva.
- Otíliát egy ismeretlen férfi vitte be, aki utána eltűnt. A halott nem Hege, hasonlít, de Elektra szerint nem ő, és tudod, ő ismeri, felismeri, ha nem ő az. Életben van, és gondolom, ha visszatér, akkor szeretne majd élni a lehetőséggel, és újrakezdik. Talán össze is házasodnak. Én fogom összeadni őket, ha addig nem csuknak börtönbe emiatt az egész miatt. Képzeld csak el, Edu, ott fognak állni velem szemben, és összeadom őket. Hege téged fog tanúnak felkérni, te vagy a legjobb barátja. Én pedig összeadom majd őket. Mi van, ha nem szeretek ki belőle addigra? Nem tudok aludni, rémálmaim vannak, hogy szörnyű dolgokat teszek, hogy elveszik Ririt, hogy még jobban megvetnek majd. Én nem akartam, tényleg nem akartam beleszeretni, nem akarom, hogy meggyűlöljön, de meg fog, bárki megtenné. És ha Elektra meghal? Vagy nem lesz annyi energiám, hogy Otíliát életben tartsam? Olyan sok idő telt el, hogy már eltűnt az illata a házból, már csak az enyém van ott, mert minden héten kitakarítom, de az én öblítőm, az én tisztítószereim. És ha meggyűlöl, meggyűlöli majd a házat is, mert betettem oda a lábam. Talán, nem kellene megvárnom, amíg visszatér, hanem haza kéne mennem, visszaköltözni anya házába, és többet nem a közelibe menni, mert nem akarom látni, ahogy megvet, és amikor minden kiderül, meg fog, mert ártottam annak, akit szeret, de én esküszöm, hogy nem akartam. Nem akartam, Edu.
A fejem is rázom hozzá, és megint egészen elhalkulok a végére, felkelve ellépek a padtól, mert nem tudom, hogy mindezek után a közelembe akar-e lenni, vagy inkább távolságot tartana, de segítek abban, hogy utóbbi esetéb ne legyen annyira kínos.
- Sajnálom, senkivel se beszélhettem ezekről, és nem is akartam, csak, nagyon fáradt vagyok. Eddig jól kezeltem a stresszt, de azt hiszem, egy ideje összeomlottam már, csak nem vallottam még be eddig hangosan. Szerinted el kéne mennem?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. július 6. 10:49 | Link

Drága Zsófi
× mai öltözet × mai arc ×

Mosolyom a legszélesebbé válik; fogaim világítanak a beszűrődő napfényben, miközben kissé előre hajtom fejemet, és úgy tekintek fel csibészesen Zsófira. Mi ez, ha nem a legtipikusabb Hege arckifejezés? Mi még nem jutottunk el a barátságunk alatt erősebb flörtig. Csupán csipkelődtünk. De ez egészséges és így van jól. Aki azt mondja, hogy nem flörtöl olykor, annak ellenére, hogy valaki másé a szíve; az egy hatalmas nagy hazug. Szükség van rá. És ezt mi Zsófival mindig játékosan elvicceltük. Azonban most nem tudja, hogy ki vagyok, és láthatom „akcióban”. Elbűvölő. És lenyűgöző, hogyan vált esetlen bókolásból az egyre kacérkodóbb vonalra. Akárhányszor visszaránt az emlék, miszerint rá mindig kislányként tekintettem, az ilyen helyzetek igazolják, hogy ő már minden, csak nem gyermek. Valójában, amikor az ügyünket intézte sem volt az, csupán egy fiatal, okos lány, aki sikeresen megmentett az éhhaláltól. Ha Otílián múlik… na, mindegy is. Ajkaimba harapva vigyorgok még fakókék szemeimmel, majd előre dőlök az irodai karosszékben, hogy közelebb húzódhassak.
Így lesz – felelem szófuvarmód a „keressen bizalommal” mondatrészre. Egy ideig figyelem szemeit, a vöröslő arcpír alól előbukkanó szeplőket. Végül egy mély sóhajjal visszadőlök a székbe, noha tudom, hogy most már igazán fel kellene tennem a kérdést és tovább állni. Zsófia is hadd intézze aznapi teendőit. Aztán ösztönösen húzom össze szemöldökömet a következőkre. Az unokatestvére. Külföldön balesetet szenvedett. Dolgozom fel az információkat, és egy nagyon érdekes kép ugrik be lelki szemeim elé, de látványosan fejet csóválok. A szemöldökráncolás természetesen egy pillanatra személyes kötődést és érdeklődést mutathatott Zsófi felé, azonban most próbálom úgy rendezni vonásaimat, hogy puszta együttérzéssé csituljon az arckifejezés. – Hm – hallatom karcos baritonom, amikor a felém nyújtott karokra emelem tekintetemet. – Mindenkinek ilyen unokatestvérre lenne szüksége, mint maga, Kisasszony – húzom egy nagyon halovány mosolyra ajkaimat, majd óvatosan felkelek a székből. Olykor még érzem a pincében ért ütések nyomait, pedig már hó néhány hete, hogy megtörtént a dolog. Aprócska fájdalom ül ki vonásaim közé, majd öregemberesen lépek egyet, majd még egyet. – Soha ne öregedjen meg, Zsófi… Zsófia – rázom meg a fejem a becézésnél, végül gondolatban legyintve indulok el az ajtó felé. Agyam kattog. Egyenesen zakatol, s mikor ujjaim a kilincsre fonódnak, egy másodpercre megállok a műveletben, hogy féloldalasan visszaforduljak a nő felé. – Akkor… még keresni fogom – rövid időre elkapom tekintetét. – További szép napot! – köszönök el egy fájdalmas, ám kedves mosollyal, majd nyílik és szinte máris záródik mögöttem az ajtó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. július 6. 11:23 | Link

Petrovics úr


Elképesztően zavarban vagyok, amiben nyilván nem lennék, ha nem lenne az, hogy a bennem élő tűz vidám vágytáncot jár. És ha ez nem lenne, ezt az egészet sokkal jobban élvezném. Szerettem ezt csinálni vele, Hegével. Apró, ártatlan flört. Baráti. De ezt vele csináltam, nem mással. Ez az egész, ami bennem van, az övé volt, nem másé. Most mégis, úgy kuncogok, mint egy zavart tini, és kékjeimmel úgy tekintek rá, mintha számítana- Nem számít, mert nem akarom, hogy számítson, mert ezzel az egésszel csak még jobban hiányzik. Van ennek az egésznek valami elévülési ideje nem? Egy idő után az emberek kiszeretnek egymásból, meg elmúlik az egyoldalú szerelem is nem? El kellene neki. Én... én nem akarom az a kínzó, mardosó bűntudatot érezni, hogy megcsalom őt.
Megcsalom. Mennyire nevetséges gondolat ez. Hiszen sosem volt semmi. Ő volt az egyetlen, akivel szerettem volna, hogy legyen minden, akinek oda mertem volna adni a szívem, de sosem került rá sor, és talán soha nem is fog. Nem, nem fog. Maradjunk a realizmus talaján. Hege nem tudja, és nem is fogja soha megtudni. Majd visszatér, Elektrával rendezik a sorukat, én meg... mosolygok? Istenem, mondd, hogy van lejárata annak, hogy egy ember meddig szerethet egy másikat, mert ennek nagyon nem lesz jó vége.
Bólogatok, bájos vagyok, és még azt is mondom, hogy várom. Valóban várom, hogy keressen? Ez a férfi... csak végignézek rajta, és nem tudom elképzelni, hogy vonzódjak hozzá, mégis, a testem szinte felrobban, még én is érzem, hogy sokkal nagyobb a forróság idebent, mint az normális volna. Felfűtöm a szobát, csodás. Bólogatok, és mosolygok, és szinte imádkozom, hogy minél előbb menjen ki innen, mégis, amikor visszafordul a szívem is hevesebben kezd dobogni, és mintha többet pislognék, mint az normális volna. Csak menjen el.
Ahogy az ajtó csukódik, a mellkasomba zárt levegőt, elnyíló ajkaimon át préselem ki, és szinte leroskadok a székbe. Kiszáradtam, és érzem, ahogy az egész testem remeg, de a tűz visszahúzódott. Lehunyt szemeimen át a megkönnyebbülés és a szégyen könnyei préselik ki magukat, ahogy hátrahajtott fejjel megbocsátásért imádkozom. Annyira nem voltam profi, hogy az már kínos, és emellett az az érzés, az a pillanat, ahogy közelebb hajolt, és úgy nézett. ÚGY nézett. A szemeim hirtelen kipattannak, ahogy a plafont kezem bámulni, felidézem a két ellentétes szempárt. Ez volt az, ez volt az a nézés, ez. Nem az egymás mellett alvás, nem a beszélgetés, nem a közös reggeli. EZ a tekintet. Ahogy reggel a konyhapulton ülve közel hajolt, megéreztem az illatát, a bőre melegét, és, ahogy felnéztem rá, ott helyben váltam semmivé, és emelkedtem fel, mint a főnixmadár, csak, hogy utána újra mélyrepülésbe kezdjek. A tekintet, a nézés, ahogy néz. Az olyan volt, az ugyanolyan volt, és én ugyanúgy reagáltam. Sosem néztem igazán férfiakra, kevés esélyt adtam, kevés esélyt kaptam, és a szánalmas próbálkozások során sosem jutottam el addig, hogy észrevegyem ezt a tekintetet. Talán senki másban nincs meg? Hogyne lenne, hiszen ez a férfi most ugyanúgy nézett. Csak, hirtelen, egyetlen pillanatig sokkal szebbnek, jobbnak és kívánatosabbnak éreztem magam abban a múltbéli pillanatban, amikor Hege olyan közel volt, és én elvesztem. Nem szabad. Nem szabad ezen gondolkoznom.  Vége lesz. Idővel. Koncentrálj Zsófia, és gondolkozz, Dolgozz, az megnyugtat. Dolgozz, takaríts, maradj annál, amihez értesz.


// Love Love Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hajdú Mátyás
INAKTÍV


bojler eladó
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2022. január 19. 14:37 | Link

Will


Mindig szeretett a recepción ülni. Imádja figyelni az elveszett embereket, akik először lépnek be ügyet intézni. Bár kisebb büntetésnek éli meg a bogolyfalvi kirendeltségen való munkát, sokkal jobban kedveli, amikor a rendes minisztériumban ücsöröghet a pult mögött és figyelheti az embereket.
Matyi leginkább azt kedveli, amikor kétségbeesetten keresik a tekintetét, és aztán néznek rá, próbálják keresni a szavakat, de néha a kék szemei még azt is kiverik az ember fejéből, miért jött ide. Ő pedig előveszi a mosolyát, ami magabiztos, meleg.
"Miben segíthetek?" - kérdezi minden alkalommal, miközben már pontosan tudja a választ. Semmiben. Tulajdonképpen csak azért van, hogy mosolyogjon és üdvözöljön, majd aztán mindenféle használható információ nélkül tovább eressze őket, hogy kóvályogjanak a bürokrácia mély bugyraiban.
Persze minden második órában kénytelen elmenni egy kávészünetre, orrhangon nevetgélni a többiekkel a titkárságon. Aztán amikor hirtelen sok dolgot kell csinálnia, és nagyon elfárad a papírok emelgetésében, akkor simán csak leül és egy kicsit reszelgeti a körmeit, hogy mind pontosan egyformán nézzenek ki.
Az unalomból hamar kihúzza, hogy jó pár kolléga betegszabadságon van. Ez azt jelenti, hogy a titkárságon és a recepción a káosz egyre inkább elhatalmasodik minden pillanattal. Az aktuális kolléganője, Judit, nagyon igyekszik, hogy minden olajozottan működjön. Mátyás eközben kedvesen üdvözöl mindenkit, és meglocsolgatja a növényeket a recepció körül és ismét kimegy egy kávészünetre.
Pont akkor tér vissza, mire jön a következő kedves ügyfél.
- Szép napot. Miben segíthetek? - kérdezi, bájos mosollyal. Tudja, hogy felesleges, de Judit túl elfoglalt és fel sem hajlandó nézni. Keresztbe teszi a lábait, előre dől, könyökeit az asztalra helyezi és készen áll a komoly ügyintézésre. Annak ellenére, hogy soha semmit nem csinált még jól, sugárzik belőle a magabiztosság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2022. január 19. 16:49 | Link


január 21.

Amikor a rendezett, de téliesen csupasz parkocskán át a sárga épület felé sétál, először fordul meg a fejében, hogy mégis innia kellett volna. Nem mintha panasza lehetne volna a magyarországi bürokráciára, a letartóztatásától kezdve az rendszeres ellenőrzéseikig a baszogatása eddig akkurátus odafigyeléssel történt. Mégis, minden jóérzésű mágus - és mugli, ha már itt tartunk - lelkében jellegzetes feszengés ébred, amikor egy hivatal lépcsőjén kaptat felfelé, a hóna alatt a leadandó, lepecsételendő, aláírandó, vagy csak szemetesbe dobandó papírjaival. A hét elején azt a könnyelmű döntést hozta, hogy az új otthonának tulajdoni viszonyát és a lakcímváltozását egy kalap alatt intézi majd a házasságkötési engedélyének kézhezvételével, amire ma délelőttre kapott időpontot. Utóbbinak már készen és beborítékolva kell várnia valahol, igazolva a családi állapotát és minden egyéb érthetetlen baromságot, amire ilyenkor az embernek szüksége van.
Végül is, mi baj történhet?
Türelmesen álldogál a márványpadlón, míg sorra kerül, csak a kabátját gombolja ki, elvégre nem tervez hosszas maradást. Péntek késő délelőtthöz képest, vagy épp amiatt meglepően sokan várakoznak körülötte, ő szórakozottan figyeli a kapkodást, de a túlélő ösztöne nem jelzi, hogy egy kriminális őskáoszba futna bele. Így könnyedén lép a pulthoz és teszi le a mappáját.
   -  William Krise. Egy házasságkötési engedélyért jöttem délre. És ezeket hoztam - tolja a pulton közelebb a mappát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Hajdú Mátyás
INAKTÍV


bojler eladó
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2022. január 19. 17:16 | Link

Will


Igazán üdítő látvány a férfi, ahogy feszengés nélkül ignorálja a káoszt. Meghallgatja, miért jött, bólint egyet és tovább mosolyog.
- Rendben - közli, csak úgy egyszerűen, nyersen. Megkapta tőle a feloldozást. A kapu őrzőjeként engedélyt adott rá. Majdnem egy perc telik el, ahogy bárgyún mosolyog rá, és rájön, hogy itt bizony nem a véleményét kérték ki egy topról.
- Pillanat - emeli fel mutatóujját és hátrafordul. Szemtelenül kiabál hátra az irodába. - Julcsi, figyelj már! - kurjantja, és megvárja, amíg a nő felnéz. - A Bea még mindig szabin van, mi? - kérdezi. Aztán fel is áll. Az ajtóba lép, és ez bizony nem egy perc lesz. - Én mondtam a Tiszának is, hogy attól, hogy epeköve van, simán bejöhetett volna dolgozni. Tudod, tökre önző, hogy akkor most itt mi megzuhanunk miatta egész nap. Akkor most ne házasodjanak az emberek, mert epeköve van? Vagy mi volt a terv? - kuncogja el magát, a másik nő is kuncog vele, és a kellemes csevej után egy pár papírral tér vissza. Ledobja magát Will elé ismét, előveszi az ízes, széles customer service mosolyát.
 - A nevét még egyszer kérném - mondja, miközben a tollal játszik a kezében. Elkezdene írni, de a tinta be van száradva. Nem gyakran használja. - Pill - közli, mintha éppen csetelne a férfivel, majd visszamegy, hoz tintát, ami fekete és működik is. - A nevét még egyszer - kéri ismét, pedig körülbelül negyven másodperc telt el. Nekiállna írni, de hát már komoly nehézségebe ütközik.
 - Lebetűzné? - kéri kedvesen, bocsánatkérő mosollyal. Aztán elkezdi írni, és amikor a második i betűhöz érkeznek, ismét megakad a rendszer. - Ez már volt - jelenti be magabiztosan, miközben kuncog és kacsint, mintha a férfi éppen csak viccelne vele. - Mármint, most akkor az L előtt van az I, vagy utána? - kérdezi, teljesen komolyan. Miért nem tudják mondjuk Kiss Jóskának hívni? Az emberek, akik itt élnek, mind fura nevűek, Matyi ezt már nagyon régen megállapította. Mintha ez lenne a Bagolykő köré költözés feltétele. Ki érti?
Utoljára módosította:Hajdú Mátyás, 2022. január 19. 17:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2022. január 19. 20:43 | Link



Rendben. Ő bólint, az ujjbegyeivel megkocogtatja a mappát a pulton, majd... majd semmi sem történik.
Az első pár másodpercben ugyanolyan semleges arckifejezéssel néz vissza a pult túloldalán ülőre, a szemöldöke bő tíz tizenöt másodperccel később kezd megemelkedni. Az ujjai abbahagyják a matatást, ő bizonytalanul pillant hátra a válla fölött, a mögötte állótól szintén csak tanácstalan vállrándítást kap válaszul. A visszhangos előtér morajában őszinte csodálkozással fordul vissza, kissé előrébb dől, mintha csak ellenőrizné, él-e még.
Értetlensége nem csillapodik, ahogy a fiú végül megmozdul, majd a vele ellenétes irányba kezd kiabálni. A szeme követi a hangot, maga mögül már most hallja a türelmetlen ciccegést, ő pedig ekkor válik teljesen biztossá benne:
Inni kellett volna.
A másodpercek percekké dagadnak - ő pedig most már mindkét könyökével a magas pultot támasztva nézi végig a papírral és tollal való szerencsétlenkedést.
   -  William. William Krise - ismétli meg már hangosabban, a szeme a fiú arcáról a papírra fordul, amin... - Nem, nem. W-I-L-L-I-A-M. Az I az L mellett. Mindkét oldalon. Nem, mármint... W. I. L. L. I. A. M. William. Ahhh, várj.
A türelmét vesztve egyenesedik ki, felcsapja a mappa tetejét, hogy kirángassa belőle a legfelül fekvő, adásvételi nyomtatványt. Azt löki a fiú orra elé.
   - Tessék, legfelül. William.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Hajdú Mátyás
INAKTÍV


bojler eladó
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2022. január 20. 17:58 | Link

Will


Amikor Will felhúzza szemöldökét, viszonozza a gesztust, állát már-már kihívóan felfelé szegi. De aztán úgy dönt, okos enged, haha. Úgyhogy megy is, és megpróbálja az első lépést elintézni. Leírni a nevét.
- Mi? Mindkét oldalon? - kérdezi és felnyög. Utálja ezt a napot már most és tudja, hogy amint vége a munkaidejének, boldog boldogtalannak arról fog panaszkodni, mennyire rossz volt.
Ránéz a papírra amit az orra alá tol a férfi, összevonja tökéletesre szedett szemöldökeit. Majd visszapillant rá gyanakodva.
 - A papírokból kell kiolvasnom a nevét? Ugye tudja, hogy ez adatvédelmi szempontból tökre nem okés - állapítja meg és már-már dorgálva fújja ki a levegőt. Itt bizony bajok lesznek - ezt üzeni az is, ahogy a tarkóját kezdi vakargatni. Elveszi a mappákat és belepillant. Leírja a nevét.
Nem mintha lenne halvány, lila gőze mi az az adatvédelem, de beolvad a környezetbe és használja ő is ezeket a kifejezéseket. Sok kollégájától hallott már róla. Nem mintha érdekelné, ha valóban tudni akarná, már tudná.
- Megkeresem az adatait - mondja, és egy pálcasuhintással a mágia átkutatja az összes tárolt hivatali adatot. Előveszi a papírost, ami Willt dokumentálja. Összevonja a szemöldökét, majd felemeli. Ejje, börtönben is volt? Igazi rossz fiú, hmm? Eljátszik a gondolattal, álmodozik róla kicsit. Majd ismét felnéz rá.
 - A beazonosításhoz szükség lenne még a születési helyére, idejére, anyja nevére, és őőő... JULCSI - kiált hátra ismét. - Mi is a harmadik? - kérdezi. A nő visszakiabál. - Ja és a lakcímét, jaja. Kelleni fog. Meg az iratok is, fényképes igazolvány meg minden - mondja, miközben kipipálja Will nevét azok között, akik megjelentek az időpontjukra, noha nem hinné, hogy időben oda fog érni. Abban sem biztos, hogy valaha oda fog érni, amiért jött. Ha rajta múlik, biztosan nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daróczy Elizabet
INAKTÍV


Őzgidácska sete, suta...
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 759
Írta: 2022. február 7. 12:26 | Link

Dimi
Kinézetem


Már nem titok, de még nem is látszik annyira nagyon, hogy egyértelmű legyen, mi minden is zajlódik bennem, hogyan formálom a magam kis emberét. Mert bizony, egyre bizonyosabbá válik, hogy a baba odabent tökéletesen jól érzik magát. Én pedig őt formálom. Egy kis Konrádot, mert édes Merlin szépen kérlek, ha már terhes lettem, legalább fiú legyen. Habár, véleményem szerint azzal sem lenne semmi baj, ha egy kis Lizi lenne, csak legyen fiú, igen, az mindenképpen fontos volna. Tekintve, hogy egyikünknek sem volt végcél a gyerek, ám a helyzetünk miatt nincs választásunk, megállapodtunk, hogy egy utóddal rendelkezők leszünk. Nem hiszem, hogy jól állna nekünk több gyerek, különben is, a harmincas éveink közepén vagyunk, szép teljesítmény ez, én azt mondom.
Ahogy az mások szerint várható volt, én meg reménykedtem, hogy valóban így lesz, nálam el is indult a kötődő - védelmező folyamat. Szeretem a kisbabámat, szívesen érintem meg a finoman gömbölyödő pocakomat, és beszélgetni is szoktam vele. Néha meséket mondok, máskor elmondom neki, hogy mit csinálunk aznap, vagy, hogy éppen mit eszünk, mit érzek. Tudom, hogy még nagyon pici, de egyszerűen teljesen megváltoztatott, a jó irányba. Egy ideje indokolatlanul sokat mosolygok, és olyan vagyok, mintha egy picit lelassítottam volna a világhoz képest. Még aktívan dolgozom, de már fokozatosan adom át a feladatokat másoknak.
Mint ma is, amikor alig várom a tanács frissen megválasztott tagját, hogy megérkezzen, és el tudjak mondani neki mindent, ami ebben az irodában történt. Tudtam, hogy egy nap majd félre kell tennem a munkát, de olyan furcsa, hogy most ténylegesen meg is történik, és mint a mugli filmekben oly jellemző, én is fogom a személyes holmimat, a kis növényeimet, és barna kartondobozba pakolom őket. Pihennem kell, előkészíteni az életet a gyermekünknek, és közben megtenni mindent, amit eddig megtettem a háztartásunk gördülékenysége érdekében. Nem beszélünk otthon sokat erről a helyzetről, van és kész, de nincs semmi negatív, semmi megjegyzés, nem kell ebbe semmi pluszt belelátni, én se látok bele, mert nem vártam az ismereteim fényében, hogy Konrád végig olyan lesz majd, mint mások, akik más érzésekkel vannak a várandóság iránt. Rendben vagyunk, de azt hiszem a tény, hogy most a munkámat hátra kell hagynom, kicsit elszontyolított, és most éppen mindent, amit nem úgy élünk meg, mint mások, azt borongósan értékelem. De ezek a kis hullámok egyszer-egyszer törnek csak rám, és vissza is térek utána a normálisba. Kis, pici, kellemetlen kilengések. Nagy levegő, és addig is, amíg várok, az ablakon át beszűrődő kis napfényben sütkérezés. Szép nap a mai.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2022. február 7. 13:21 | Link

Lizi
a marvel to behold


Hosszú egyetemi napról gurulok be, kis kitérővel, amíg vásároltam vacsorának valót, úgyhogy mire beparkolom Shadowt a Hivatal elé, már ijesztően kezdek hasonlítani egy megtépett bagolyra. A sisakot levéve a helyzet nem lesz jobb, de csak kicsit félresöpröm a tincseket a homlokomból, meglesem a pofám a bejárati ajtó üvegében, aztán lépek is befelé.

Űzött külsőm ellenére fejem csupa vigyor, zümmögök a lelkes energiától s már alig várom, hogy elkezdjük a munkát. Úgy jelentkeztem erre a posztra, hogy nem gondoltam át előtte. Nem kellett. Láttam a kiírást és rögtön le is szedtem a plakátot, mert minek zavarja össze mások agyát? Ugye.
Mostanában visszavettem az egyetemi óráim számából, önkénteskedni is ritkábban járok el, inkább delegálok, távolról irányítok és élvezem, ahogy a minionjaimat szabadjára eresztem, hogy tegyenek jót a világban. Tényleg, fantasztikus érzés, amikor csak ihletet adok, tervet, célt, és mennek, csinálják, segítenek, építenek. Tüntetni is mikor voltam... ja, múlt hónapban, oké, az nem volt rég. De az írással, könyv-promóval viszont tényleg alig foglalkozok. Még néha jön egy bagoly, hogy újranyomnak valamit vagy kell az aláírásom egy új fordításhoz, de ez már mind rutin-feladat. Egyedül a versek maradtak, de az csak magamnak, a reggeli tea mellé, este, mikor csendes a ház. Az kell.

Egy nagy közös vacsora alatt tudatosult bennem, hogy már minden tevékenységemet, munkámat, barátaimat, családomat, az egész életemet ehhez a helyhez kötöttem. Én, az örök világjáró. Ahogy szétnéztem az asztal körül, Ármin mellettem, soha nem engedve, hogy egymástól távol üljünk, körülöttünk a Bébék, a nagylány, a barátok. Hirtelen belém hasított, hogy otthonra leltem, sőt, otthont barkácsoltam ezekből az emberekből. Az egyetlen oka egy jövőbeni költözésnek csak az lehetne, ha Ármin menni akarna. Akkor gondolkodás nélkül összecsomagolnám a házat és mennék vele.
Addig viszont úgy érzem, tudnék még adni ennek a közösségnek. Lehet nem sokat, lehet csak háttérből végzett gürü-munkát, de majd azt, amire szükség van.

Lelkesen nyitok be az irodába - talán szebb szó lenne rá az, hogy berontok -, s már mosolygok is.
- Helló, bocsánat, azt hiszem késtem - hadarom s végre megállok, hogy kifújjam magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 ... 17 18 [19] 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház